Kedves Klára, a hibát nem kerestem és nem hiba. Ön szimplán goromba volt. Kár rám tolni a dolgot. Mondhatnám,mint ön: "marhaság". Nem mondom. Senkinek, semmiről.
Különösebben nem kívánok vitatkozni, de úgy érzem, hogy Netrebko fach- és szerepváltása ennél picit bonyolultabb dolog. Mert nézd meg pl. Fleminget, vagy DiDonatót, vagy Gruberovát, ők mindig maradtak, akik voltak. Persze senki sem énekel ugyanúgy 20 éves vagy 60 éves korában, de az alapok nem változnak, az ember nem tud kibújni a saját bőréből. Hallgasd meg pl. Netrebko Traviátáját, Bohéméletét vagy a 2008-as Massenet Manon felvételét és a mostanival hasonlítsad össze, azonnal fogod észlelni, hogy Netrebkonak mi a természetes hang-matériája. Az embernek saját felelőssége, hogy mit tesz a testével és a hangjával, példának kedvéért van olyan ember, aki 20 éves korában ugyanolyan súlyú, mint 70 évesen, és van olyan, aki vigyáz a hangjára, megfontolja, hogy mit énekel, mit vállal el, és aztán van, akit elkap a gépszíj, és mindig többet és többet akar, valami mást, érdekesebbet, izgalmasabbat. Egy nagyívű pályához - a tehetségen, és céltudatosságon kívül - nem árt a szerénység, mértékletesség és szakmai alázat.
Kedves ED, köszönöm a jószándékú segítséget, amit Travolta ügyben Öntől kaptam. Nem éreztem ki az ominózus sorokból az íróniát, és nem gondoltam/gondolhattam arra, hogy éppen az a bejegyzés sántít kissé. Mert a szcientológiát, a pilótaigazolványt és egyik-másik sikeres filmjét senki nem vitathatja el. Tisztában vagyok vele, hogy Ön és némely másokban hibát keresni kedvelő fórumtárs ezt a bakit nem kevésszer fogja az orrom alá dörgölni, kibírom! Ez is egy elfoglaltság.
Kedves takatsa, köszönöm, hogy reflektáltál. A kritika kritikájának a kritikája :-) persze én nem kritikát írtam (te sem), csak egy szerencsés jelenvolt mezei néző véleményét fejtettem ki ... a sajátomét. Lehet, hogy marhaságo(ka)t is írtam ld. lejjebb. Nos: Netrebkót először hallottam élőben, helyszínen. Nekem semmi nem pótolja a helyszíni élmény varázsát. Nem vizsgálom, milyen volt Anna 10-20 évvel ezelőtt -mert ennek ma nincs értelme- és hogy melyik hang és melyik repertoár volt-van leginkább az övé. Úgy vélem, mint szinte mindenkinek, kora és hangja változásával szerepkört kellett váltania: Itt és most = Pesten, 2021. aug. 29-én elragadó Tosca volt, de ha jól értem, te is így látod-hallod. Mai állapotában ez a fach ideálisnak tűnik számára ...mellesleg számomra is :-) Másrészt viszont Eyvazovot önmagához hasonlítom, mert az ő esetében meg annak látom értelmét. Tudomásul vettem, hogy Anna így = vele kapható, innentől fogva pestiesen szólva nincs miről -és nincs kiről- beszélni helyette. És ahhoz képest, amiket korábban olvastam róla, továbbra is a "kellemes meglepetés"-kategóriába sorolom pesti produkcióját. Nem a 73-as Domingóhoz vagy pl. nem Kaufmannhoz képest, mert Eyvazov volt itt. Amit -ppp- ír: "fénytelen, közepes volumenű hang ", egyszerűen nem áll meg. A hang fényes és erős ... és harmadszor is leírom, csúnya. Remélem -ppp- füle azóta kigyógyult a kínzókamra-jelenet és elbeszélés okozta ártalmomból. Kurz: akit kínoznak, az vélhetően nem dolcezza énekel. Örülök, hogy karmesterileg teljes az egyetértés(ünk), a pásztorfiút-kislányt csak azért említettem, mert fullban kimaradt az írásból, szemben pl.a (túl) bőségesen elemzett Spolettával.
Kedves Klára, tömör leszek: először is viszont kívánok önnek minden jót! Másodszor: ha van ideje, álljon a tükör elé és mondja, hogy "ilyen marhaságot leírni", amit ön írt rólam-rám. Ugye milyen gáz? Nem? Nekem az lenne. Ilyesmit nem szoktunk egymáshoz vagdosni. 3. személyen keresztül pláne nem.. Én biztosan nem, még ha olykor gondolunk is ilyesmit. Akkor sem, ha valamivel nem értünk egyet. Üdv. ED (Tudom ezeket a beírásokat nem veszi észre ... és "bocs", hogy kedves szavát átvegyem.)
PS Remélem jól halad John Travolta életútjának tanulmányozásában. Segítettem :-)
Éppen ezért örültem különösen ppp kritikájának, mert elgondolkodtató, figyelemfelkeltő. Valamikor többek között ilyen okok miatt regisztráltam a Momusra, és nagyon sajnálom, hogy lassan kikopnak az ilyen hozzászólások. Az természetes, hogy szubjektív a megitélésünk, hiszen emberek vagyunk, nem gépek. És ha mindenki mindent egyformán látna, roppant unalmas lenne az élet!
ppp azt írja, hogy Netrebkó lirico spinto lett mára, és ebben igaza van. De nem drámai szoprán ő, mint Radvanovsky, hiába próbálkozik azzal a szerepkörrel is. Nekem is Radvanovsky jutott az eszembe, meg még mások is, de eszembe sincs megnevezni senkit, nehogy kikezdjék őket. Netrebko tényleg díva, egyedülálló a hangja, és úgy is viselkedik, sokat megenged magának. (Pl. amint egy ORF riportban látszik, Salzburgban az éppen nyilatkozó Armilliato háta mögött grimaszol, stb,)
Szerintem Netrebko nem fog Alvarezzel fellépni, mint ahogy ezt a Müpa koncertet se fogjuk látni, nem hinném, hogy őnagysága engedélyezte volna, hogy felvegyék.
Ne fesd az ördögöt a falra. :) MIért lőnének rám? Ez egy baráti fórum, ahol mindenki kifejtheti a véleményét. És a vélemnyek eltérőek, ahogyan a személyiségünk is eltér. És a zenével, különösen az operával kapcsolatos vélemény mindig szubjektív, hiszen mindenkinek más ideája van és ez a terep korántsem olyan egzakt, mint teszem azt a matematika vagy a fizika, bár még az ott található törvényszerűségek is korlátozott érvényűek. Ppp nagyon régen foglalkozik az operával, nagyon ért hozzá, és a véleménye megalapozott, ugyanakkor szubjektív is, sőt néha provokatív. De ez nem baj, mert ez hat serkentőleg a gondolkozásunkra.
Megint igazad van, és megint lőni fognak rád! ED különösen! De ilyen marhaságot leírni, hogy Azizov megfelelő volt, kivéve a TE DEUM jelenetet, ahol a hangja nem mindig jött át! Akkor minek volt ott? Hiszen a Scarpia jelenség ott mutatkozik be! A többi már csak ráadás! Azt minden operalátogató tudja, hogy a Te Deum nem csendesmise.
Szerintem ppp nem fog válaszolni neked erre a kritika kritikájára, mivel már vagy 1.5 éve hanyagolja a fórumot. Hogy miért teszi ezt, az titok, de lehet, hogy igaza van. Természetesen én sem helyette válaszolok, csak leírok néhány gondolatot a benyomásaimról. Netrebko tényleg korunk nagy dívája, és aki hallja őt, az a hatása alá kerül, de - véleményem szerint - korántsem hibától mentes a produkciója. Nekem is - mint sokan másoknak - a fiatalkori, lírai szoprán tetszett, és ahogyan kutyából nem lesz szalonna, úgy Netrebkóból sem lesz igazi drámai szoprán, még akkor sem, ha rutinjával, kisugárzásával ezt el is hiteti velünk. Természetesen ez a produkciója is meggyőző és magával ragadó volt, mindenkinek óriási élmény, aki látta és hallotta. Nem adok neked igazat abban, hogy Eyvazovot önmagához kell hasonlítani. Ezzel az erővel én is énekelhetném a szerepet, bár nem vagyok operaénekes és basszus a hangfekvésem, de önmagamhoz képest elég jó vagyok, mint ahogyan te is önmagadhoz képest minden tekintetben elfogadható vagy. Eyvazovot nem önmagához kell hasonlítani, hanem ahhoz, hogy megüti-e azt a mércét, ami egy nemzetközileg jegyzett tenortól elvárható, és ahhoz is, hogy megfelelő partnere tud-e lenni az előadás többi főszereplőjének. És akkor a válasz egy egyértelmű nem, még akkor is, ha nem szedem ezt vastagon. Sőt továbbmegyek. Egy külföldi vendégtenor gyengébb teljesítménye után arra szoktam gondolni, hogy igen, igen, de azért örülnénk, ha ilyen tenor énekelne nálunk rendszeresen az operában. Eyvazovról viszont kijelenthetem, hogy Isten őrizzen meg minket tőle, mert egy ilyen tenor tönkreverné az összes magyar operaelőadást, már csak azért is, mert nem állna mellette egy Netrebko, aki valahogyan egyensúlyozni és feledtetni tudná ennek a szerencsétlennek minden hangi megnyilvánulását. A gyermekhang elment, ennél hallottam sokkal rosszabbat is, de ha már gyermekhang, akkor inkább kisfiú kellett volna. Bignamini szerintem is nagyon jól vezényelt, és a zenekar szépen és kiegyensúlyozottan szólt, sokkal szebben, mint amihez a Kocsár-szférában sajnos hozzászoktunk. Azizov is tetszett, persze Netrebko árnyékában nem lehet jó Scarpiának lenni.
Közönség és kritikus egyaránt áldozatul eshet -és esik- önmagának: bizonyos becsípődései támadnak, amiktől aztán nem tud szabadulni. Sem pro sem kontra. Kedvenceit örökké szépnek, jónak és fiatalnak látja-hallja, akiket meg nem szeret, azok a lelküket és a hangjukat kitehetik, rajtuk ragadnak bizonyos epitheton ornansok akkor is, ha közben már -pro vagy kontra- nem érvényesek a régi dicsérő avagy elmarasztaló jelzők. Érdemes elolvasni -ppp- Andrea Chénier-recenzióját. Amott bizonyára jogosan állapította meg, hogy Eyvazovnak a címszerep túl sok (miképpen amott a szoprán szerep meg kicsi Netrebkónak). Ebből azonban nem következik az, hogy Cavaradossiként ne állt volna helyt. Helytállt. Megannyi rossz kritika után, mint már írtam kellemes meglepetés volt. Olcsó győzelem lenne őt pl. életem egyik meghatározó operai élményéhez, Domingo 1973-as pesti Cavaradossijához hasonlítani. A vasárnapi tomboló sikerhez volt csak mérhető az akkor gyenge félháznyi Erkel közönségének ovációja. Eyvazovot (is) azonban önmagához kell hasonlítani, ahogyan a pesti Tosca-előadást se a grazihoz, se a salzburgihoz se semelyikhez. Csak ismételni tudom: Eyvazov hangja -mondjon bárki bármit- tisztán cseng, üzembiztos, erős ... és csúnya. Hasonlóképpen: Azizov talán nem volt meggyőző mint Gérard, de abszolúte megfelelő volt, mint Scarpia, leszámítva a Te Deum-jelenetet, ahol hangja nem mindig jött át a színpadra ültetett (!) méretes zenekar és kórus decibel-áradatán. És mint írtam, pl. kanapé nélkül elég nehéz erőszakoskodni, magyarul: egy "koncertszerűnek" (!) hirdetett előadáson nem várható el csoda-alakítás egy amúgy jelentős játékszerepben. Az előadás hosszúságát magam is említettem, de nem negatív értelemben. Egyáltalán nem volt zavaró a lassúbb tempó és talán ha 10-12 perccel lehetett több a játékidő a megszokotthoz képest, a többi plusz idő a két hosszú szünet rovására írható. A hosszan kitartott hangoknak vajon ki nem örül(t)? Bignamini pedig pontosan úgy vezényelt, ahogy kellett: igen jól kondícionált zenekart (és kórust) kaptunk, miközben -ahogy illik- alkalmazkodott a szólistákhoz. Nekem valahol és elsősorban ebben rejlik a jó operakarmester titka, főleg, amikor egyetlen előadáson kell minden(ki)nek megfelelnie, nyilván kevés próbával. ("Rendes" főpróba tán nem is volt.)
Amióta világ a világ, opera az opera, minden generáció az előző korszak(ok) nagyjait sírja vissza: "bezzeg X, na ő igen" és "nahát ezek a maiak már nem..." Ahogy nem Melba, Destinn, Nilsson, Callas, Sutherland, Gruberová és a többiek voltak az "utolsó dívák" (a 19.szd.-iakról már nem beszélve), ne aggódjunk, Netrebko sem az "utolsó". Vannak, lesznek dívák, más életpályával, személyes attitűdökkel, a korszellem változásához is alkalmazkodva. Én mezei nézőként még sok ilyen en bloc nagyszerű operai estét kivánok magamnak és a közönségnek!
PS Kár, hogy a recenzióból 1/1 kimaradt Karácsonyi Anna gyermekkari tag Pásztorfiú-szólójának méltatása. Több és főleg: exponáltabb így, láthatóvá téve az a szerep, mint teszem azt, a teljes hat soron át elemzett Spolettáé...
Én sem voltam ott a Müpában. és a mostani salzburgi előadásról sincs felvétel, bár annak kapcsán elhangzottak bíráló megjegyzések is, nem kis részben az árukapcsolás miatt.
Az nyilvánvaló, hogy Netrebko minden kiválósága mellett már inkább Díva, mint énekesnő, de ez bocsánatos bűn, amíg az elvárásoknak megfelel, és nem befolyásolja a partnerek teljesítményét. Sem a karmestert nem kényszeríti átmeneti mozdulatlanságra! De egyedinek, egyedülállónak kikiáltani nem túlzás? Adva van egy Radvanovsky, aki csodálatosan énekel, de nincs vele tele a bulvársajtó, róla mi a kritika megfogalmazójának véleménye? Ő nem számít annyira? A nem igazi drámai szoprán területen létezőket ebbe az összehasonlításba nem vesszük be, ez igaz, de azért ők is vannak!
"Mert ha körülnézünk akár itthon, akár a nagyvilágban, azt kell mondani, hogy Netrebkóhoz méltó szereposztást ma nagyon nehéz összehozni bárhol, beleértve a legnagyobb színházakat is." Ezt én enyhe túlzásnak tartom! Persze, amíg Eyvazov lép fel mellette, addig nem kell egy esetleges szintén jó tenorral való összehasonlítást megkockáztatnia! Azt pedig kétkedve olvasom, hogy a salzburgi Ludovic Tézier ne lenne jobb bariton ennél a csomagba foglalt azerinél! Salzburgban és Grazban ragyogó alakítást nyújtott!
Kár, hogy a tavaszi salzburgi Toscáról, ahol Kaufmann és Luca Salsi énekelt Netrebko mellett,, nincs se felvétel, se bővebb info. Azon kívül, hogy Terfel azt is lemondta. Lehet, hogy nincs szerencséje Scarpiával?
Engem speciel érdekelne egy Netrebko - Marcelo Alvarez kiosztású Tosca, Scarpia tekintetében is vannak tág lehetőségek!
Reméljük, hogy ezt az előadást egyszer valamelyik tv csatorna közvetíteni fogja!
Sóhajom gyorsan teljesült, én írtam, hogy örülnék ppp írásának erről a Toscáról. Nagyon jó, telitalálat a címe, sok mindent elmond már előre. De azért nem minden sorával értek egyet az írásnak. Máris előre bocsátom, hogy nem voltam ott. Bár a dívát nagyon szerettem volna hallani, de engem annyira felháborít az eljárása, Eyvazovot elég volt egyszer hallanom a Chenierben, többször nem szeretném. Persze nem is mindenütt énekelnek együtt, legfeljebb nekem nincs módom Bécsbe vagy New Yorkba kiszaladni, amikor épp normálisabb partnere van.
Lehet, hogy én optimista vagyok, de azért azt nem hinném, hogy soha többet nem lesz már ekkora énekesnő, legfeljebb nem mostanában. Callasról is mondtak ilyet, de azért utána is jöttek egy páran, akiket igazán érdemes volt hallgatni. És persze most is vannak még néhányan, akiket szívesen hallgatok.
Nem értettem azt a mondatot, hogy Salzburgban se volt jobb partnere. Ludovic Tezier volt Scarpia, őt hogy lehet egy napon említeni Azizovval? Nem nagyon hiszem, hogy lenne nála ma jobb Scarpia, a hangja, az alakítása egyaránt messze felülmúlhatja ezt az azerit. És vele Netrebkonak is jobban meg kellhetett küzdenie épp ezért.
Én csak a milánói Toscára emlékszem, ott a díva figurája tökéletesen sikerült, hiszen önmagát alakíthatta Netrebko, de a szerelmes nő már kevésbé volt tökéletes, talán mert nem a férje volt a partnere. Erre mégiscsak jó lehet Eyvazov. Értik és érzik egymást. De azt nem tudhatjuk, hogy Annácska milyennek hallja a férje hangját. Tudja-e, hogy minek teszi ki a közönségét? Mert ha igen, az merő cinizmus és hideg üzleti számítás.
Köszönöm ezt az igen szép méltatást Várady Júliáról, és én is gratulálok a művésznő születésnpjára.
2010. 06. 20. – Fesztiváli búcsú Európától
A "Bartók + Európa 2010" záróhangversenye.
Megható volt, ahogy a világhírű tenor, Giuseppe Giacomini letérdelve köszönte meg a tomboló közönség tapsát.
Umberto Giordano: Fedora
2006. június 20., kedd 19 óra, Nagyszínház, Miskolc
Fedora Romazoff hercegnő – az isteni Marton Éva
II. Részletek Puccini operáiból - Nyitókoncert - 2002
2002. 06. 14., péntek 21 óra, Nyári Színház, Miskolc
Pál Tamás karmester szép, emlékező írásában szerényen, nem említi, hogy alkalma volt Pesten is az Aidában dirigálnia Giacomininit:
1987. július 31. - Margitszigeti Szabadtéri Színpad - Verdi: Aida
Magyar Állami Operaház zenekara, énekkara, a MN. Művészegyüttesének férfikara, tánckar, a Bihari János Táncegyüttes gyermekcsoportja, a Budapesti Helyőrség zenekara, a Magyar Néphadsereg 200 katonája
Rendező: Koltay Gábor
Pál Tamás - Giuseppe Giacomini mv., Tokody Ilona, Isola Jones mv., Sztojan Popov, Begányi Ferenc, Gregor József, Palcsó Sándor (Hírnök)
További előadások: 1987. augusztus 2., 6., 8.
(Kettős szereposztásban Vlagyiszlav Pjavko énekelte Radamest)
Karnagy úrral részben értek egyett, a legnagyobb tiszteletet megőrizve. A Szigeten egy Aida zenekari próbáján láttam-hallottam először Giacominit, pont úgy volt, ahogy Karnagy úr írja, egy skótsapkás, szemüveges ember bóklászott a színpadon, azt hittem, valami világosító vagy díszítő. Mígcsak meg nem szólalt a "Se quel guerrier io fossi", akkor majd leestem a székről. Döbbenetes hang volt minden értelemben, a színe, szépsége, a volumene, a technikai problémátlanság, a hangterjedelem...hibátlan frazírozás... És mégis, a hangi élményt nem nézve érdektelen volt. Már számomra. Aki bele tud veszni a nagy hangok zuhatagába, mint én is, annak színtiszta, fizikai gyönyörűség volt hallgatni...de nem művészi élmény. Bocsánat, én így láttam.
Tisztelt Pál Tamás! Töredelmesen bevallom, rémlett GIuseppe Giacomini neve, de mindezidáig nem hallgattam tőle semmit. Miután elolvastam meleghangú írását, ezt a mulasztásomat feltétlenül be fogom pótolni.
Nekem ölég. Főleg, ha a Toscában és Toscának ölég. Mások is beérik ennyivel.
Te csak tudod. Már akkor rajongtál érette.
Ja. Ha ezt a cuccot adod a dögnek, gyönyörűen kikerekedik tőle. Van benne féregírtó is.
Csak az tudja, aki Anjuskát tartja.
Ahol nincsenek világhírű anjuskák, ott az igazgatónak is produkálnia kell magát.
Igazán? És ezt minden operaigazgató tudja?
Megfogtál. Erről a Victoria's Secretről még sohasem hallottam. Mi ez? Valami elit kutyaeledel?
Anjuskának soha nem volt még ekkora sansza, hogy a Victoria's Secret reklámarca legyen. Tetszik, nem tetszik, változnak az idők.
Nem akarom megvédeni ezt a bolygó Holendert, de egy operaigazgatónak nem az a dolga, hogy a világot jelentő deszkákon illegesse-billegesse magát. Erre ott van a kövér Anjuska.
Kedvencem, amikor egy ilyen Quasimodo kinézetű operaigazgató fogalmaz meg elvárásokat az énekesek megjelenésével kapcsolatban.
Folytatás:" Egy azért van, ez a kis kövér Anjuska. Ő nálam kezdett, és tényleg kitűnő. Olyan két oktávja van, mint senki másnak! " Egy szopránnak két oktáv? Nem kevés ez egy kicsit?
Anjuska 100 évvel ezelőtt jól mutatott a színpadon,
ezt én is készséggel elfogadom
Holender neve Bécsben olyan, mint pl. Bingé volt a MET-ben vagy Ghiringhellié a Scalában: fogalom... de a Szentháromsághoz talán kevésbé ért és életkora okán nem biztos, hogy a rendezésről az ő felfogása irányadó a 21. században, de ezt már átbeszéltük párszor, csak most ismét előkerült. Én az alábbi megállapításait osztom, amiket itt a fórumon számosan vitatnak:
1) "- Sok konzervatív operarajongó meg van győződve, hogy csak az éneklés a fontos. Az, hogy valaki miként néz ki, vagy hogyan játszik, az egyáltalán nem fontos. Önnek mi a véleménye?
- Ez már 100 évvel ezelőtt se volt igaz! Akkor is előnyt jelentett, ha valaki jól mutatott a színpadon." Idézet vége. Aláírom!
2) "Azt mondják, hogy azért is kanászodtak el a rendezők, mert kevés a nagy karmester. Az igazán nagy karmester.
- Nem kevesebb és nem több mint régen!" Idézet vége. Aláírom!
3) "Ma alig van a színpadon igazán nagy egyéniség. Egy azért van, ez a kis kövér Anjuska." Idézet vége. Az első mondattal részben értek egyet, a másodikkal teljesen.
Nekem ez a mondat jött át:
" Az operában három fontos dolog van, ez olyan, mint a katolikusoknál a szentháromság: dirigens, énekes, rendező. Nyugaton egy nagy betegség fertőz. Ott a rendező a legfontosabb, annyira, hogy már nem is értjük, mit rendeznek és a darabra nem is lehet ráismerni. Sokszor pedig a zene nem illik ahhoz, amit a rendező kitalált."
És ez:
"A rendezőknek viszont egy emelettel lejjebb kéne menniük. És méltányolniuk kellene az énekeseket!"
Ezekt én az opera vonatkozásában sokkal fontosabbnak tartom!
Ez a mondat átjött neked is?
" Igen, nagy probléma, hogy alig van a világpiacon olyan énekes, akit az operán kívül is ismernek. Kiváló énekesek, de semmit nem mond a nevük".
Ez tényleg nagy probléma, amivel sürgősen kezdeni kell valamit! A henteskisasszony is folyton emiatt panaszkodik nekem. Ma is megkérdezte tőlem, hogy Perrine Devillerst miért nem ismerik, csak ezt a Jonas Kaufmannt, mintha ő volna az egyetlen figyelemre méltó jelenség a komolyzene világában. Mondtam neki, hogy ismerik őt, koncert után rendre a cipőjéből nyakalják a pezsgőt a pingvinbe öltözött fiatalemberek, csak éppen nem Magyarországon és nem Romániában.
Márok Tamásnak nem dobunk össze egy Tidal előfizetést? Hátha akkor ő is más perspektívából tudná szemlélni a világ komolyzenei történéseit.
Kiváncsi vagyok,hogy mi lehetett az a két ismeretlen modern darab, amit az egyik hölgy énekelt. Én valami későbarokkra tippelnék.
86 éves a bácsi? Nem csodálom, hogy kínzásként éli meg a versenyek feszített tempóját. Talán ha nem ment volna rá el, akkor ez az értelmetlen beszélgetés sem születik meg.
Érdekes cikk, az alany is méltó a figyelemre. És most nyelvileg is egész jó! Azt a "von haus aus"-t azért jó lenne inkább "von Haus aus"-ként olvasni.
A Buvös vadasz egy regebbi felvetel. Bezzeg a Fidelio! Az annyira uj, hogy meg meg sem jelent...
Éééés ez:
Beethoven: Fidelio
Lise Davidsen (Leonore), Christian Elsner (Florestan), Georg Zeppenfeld (Rocco), Johannes Martin Kränzle (Don Pizarro); Dresdner Philharmoniker, Sächsischer Staatsopernchor Dresden, MDR Leipzig Radio Choir, Marek Janowski
After plans for a live concert-performance were derailed by the pandemic, this Fidelio was recorded under socially-distanced conditions in the studio last summer, several months after the Norwegian soprano’s acclaimed staged role-debut as Leonore in London; the cast also includes Christina Landshamer as Marzelline, Cornel Frey as Jaquino, and Günther Groissböck as Don Fernando.
Ez nem kritika! Még ajánlónak is kevés! Egy bátortalan nyuszi ír így. Értékeltem volna, ha a szerző rugózik egy kicsit a histórikus és modern előadások tengelyén, hogy kell-e, szükséges-e ekkora hang egy hangversenyterembe, hogy ez a folytonos, kikapcsolhatatlan, nagy amplitudójú vibrátózás meddig uralkodhat még az operaszínpadokon, hogy van-e bármi értelme egy áriának, ha csak a hangokat halljuk belőle, a szöveget pedig nem, és, hogy megoszthatja-e a közönséget az a fajta szerepformálás, amelybe Davidsen nem akar belahalni, csupán korrektül, hibátlanul elénekelni? Hogy elég-e a távolságtartó hűvösfejű elbeszélés, vagy kötelező-e az érzelemnyílvánítás is?
Anna Nyetrebkonak nincs mitől félnie.:)
László Ferenc kritikája a Magyar Narancsban Lise Davidsen Decca-lemezéről.
(A teljes cikk nyomtatott formában vagy előfizetéssel érhető el: a linkből hiányzó szakaszt a Mancs és László Ferenc szíves beleegyezésében bízva, magam gépeltem be - ED)
A nagybirtokos
Lise Davidsen: Beethoven – Wagner – Verdi
Lassan már ideje lenne jelezni: az élet igazságtalan. Sajnos még az istenáldotta nagy tehetségekkel szemben is.Többségük körül csak lassan és apródonként alakul ki a lelkes elismerés légköre, a ritka szerencsések berobbanására azonban már jó előre, felemelt mutatóujjal hívják fel a közönség figyelmét a bennfentesek. Ahogyan az a fiatal norvég szoprán, Lise Davidsen esetében történt a 2010-es évek legvégén, a nyavalya kitörése előtti utolsó hónapokban. „Nem csupán egy hang, a hang”, „one-in-a-million voice”, csupa ilyesmit írtak akkor az énekesnőről, akinek még éppen sikerült a MET-ben debütálnia, majd tavaly márciusban egy londoni Fidelio-sorozatba is belekezdhetett. Ezt a szereplését a köz örömére előadás-felvétel is dokumentálja. Akárcsak 2019-es bemutatkozását a wagneri Zöld-dombon: a Tannhäuser Erzsébetjeként, Tobias Kratzer pukkasztó rendezésében. S jeléül annak, hogy Davidsen pályalendülete szinte feltartóztathatatlan, idén májusban már a milánói Scala is megvolt neki, no és persze megjelent az árialemeze a Deccánál, amelyen a Mark Elder vezényelte Londoni Filharmonikus Zenekar kíséretében énekel. Potomság.
A lemez mindenestől reprezentatív és portréjellegű, akár a hangszemélyiség sokoldalú bemutatása, akár a szerepkövetelés méltó ambíciója felől vizsgáljuk. Kitelt szépségű, gazdag és a kifejezőerőtől valósággal duzzadó, nagy hangot ismerhetünk meg, méghozzá abból a ritka fajtából, amely képes a kismilliószor hallott/előadott áriákat az egyszeri személyes megnyilatkozás szintjére emelni. Legyen szó akár Beethoven-koncertáriáról, akár a Parasztbecsület, többnyire mezzókra kiosztott Santuzzájának románcáról, akár Verdi-áriákról. Pedig már rögtön A végzet hatalma Leonórája és az Otello Desdemonája is két külön világ, még ha egyként a Maestro angyalainak sorából valók is. A 34 esztendős Davidsen ezt mind tudja, és ami a legmeglepőbb, mindenféle osztályelsői igyekezet és hibakerülő buzgalom akaratlan megsejtetése nélkül. Anna Nyetrebko, jó lesz vigyázni!
S még így és itt, a trackek egybefüggő fennsíkján is akadnak egészen kiemelkedő szakaszok, helyes műsorszerkesztői arányérzékkel a program két szélső pontján elhelyezve. A Fidelio lemezindító Leonóra-áriája (Komm' Hoffnung) ezúttal valósággal kitárja előttünk a remény birodalmának kapuját: csupán résnyire, ha az opera első felvonásának adott pontjára, ám szélesre, ha a Davidsen hangjából áradó energiára és tehetségének hódító erejére gondolunk. A lemez végén pedig ott leljük a Wesendonck-dalok sorozatát, amely itt kilép a wagneri szerelmi életrajz meg a Trisztán és Izolda-előzmény ismerős térfogatából, s miközben váltig őrzi a dalciklusi léten túlmutató keletkezéstörténeti jegyeit, önmagában teljes benső cselekményt tesz érzékletessé. Jut eszembe: éppen úgy, ahogyan az Richard Strauss Négy utolsó énelével is megtörtént Lise Davidsen és Esa-Pekka Salonen 2019-es közös stúdiófelvételén.(Decca,2021)
Ez a nő fantasztikus. Nekem szerelem volt első látásra. Nyilván inkább a német fachban, de Lisának a Pique dame-ban is tökéletes volt.
Én nem fogalmaztam elég pontosan, csak a BBC adásán keresztül hallottam a londoni Fideliot, mint ahogy Münchenből is csak livestream volt. Covidos időben amúgy se nagyon röpködhetünk, de London messze is van, úgyhogy nyugodtan elmúlhat az a sárgaság!
Szerencsére (a momus-lakók némelyikétől eltekintve) vannak,
akiknek abszolut van hallása. :-)
Én bezzeg nem kapok (jó) pontot a Freischützért :'-(
Semmi gond, mindenki vet neha sajthibat!
Elnézést a sajtóhibáért, a korábbi alkalmakkor helyesen írtam!
Kedves Klára, segíthetek? Kb. egy (1) perces fáradságos munká(m)ba került, de önnek mindig, mindent örömmel :-)
1) Már mi a búbánat (elnézést, kedves Búbánat!), ha nem az "ő" operafelvétele (is) egy bayreuth-i Tannhäuser vagy bármi? Ezen az alapon senkinek nincs "saját" teljes operafelvétele, legfeljebb a Poulenc Az emberi hang c. monodrámájának szólóját éneklő énekesnő(k)nek. Hirtelen nem jut eszembe más opera, amiben egyetlen szóló énekes szerep van. (Érdekes feladvány lehetne a Játékban..)
2) De ha a fentiekkel nem tudtam meggyőzni, akkor tessék kapaszkodni, jön a kanyar művésznő igazi (?), saját (?) operafelvétele, és még csak nem is Wagner, még kevésbé Bayreuth, voilá:
https://www.lisedavidsen.com/releases/weber-der-freischutz/
Ebben te egészen biztos vagy? Hol is élsz? Ja igen, persze ... akkor már értem.
Majd ha egyszer megtanulja, mi a nevem, talan valaszolok.
