Igaza van, kedves Heiner Lajos, senkit sem lehet senkivel sem összehasonlítani, hiszen mindenki unikális lény, egyszeri és megismételhetetlen. Mindenesetre most lehetősége van mindenkinek meghallgatni az Ön által nagyra tartott művésznő két ária-lemezét, és mindenki kialakíthatja saját, megalapozott és objektív véleményét, (nem másokra, hanem saját fülére hallgatva). Én leírtam a véleményemet, más is leírhatja, azért van ez a fórum.
Tisztelt Fórumtárs!
Az Ön helyében többször meggondoltam volna, hogy oly sok sületnséget leírjak, mint Ön, melyek elárulják tájékozatlanságát, mi több, stupiditását.
Az, hogy kinek mennyire tetszik egy énekes(nő) hangja, természetesen ízlés dolga.
De: Davidsent Meierrel és főleg DiDonatoval összevetni olyasmi, mintha Ön egy jó tokaji bort hasonlítgatna egy kiváló csapolt cseh sörhöz.
Davidsen SZOPRÁN (ha esetleg tudja, mit jelent az a fogalom). Meier énekelt szoprán szerepeket is, de repertoárjának gerincét MEZZO szerepek adták (ha Ön tudja, stb., ld fenn).
DiDonato pedig szinte kizárólag mezzo szerepeket énekel.
Sajnálatos, hogy Ön csak feldobja a kérdést, elérhető-e Davidsennel komplett operafelvétel, de ahhoz lusta, hogy utánanézzen.
Megsúgom: elérhető.
Nem tudom értelmezni a "barokktól a német romantikáig" kitételét. A lemezen szereplő számok közül a legrégebben bemutatott darab Cherubini Medeaja, melynek 1797-ben volt az ősbemutatója.
Ha Ön szerint ez barokk zene, akkor zenei tájékozottságában komoly hiatusok lapulhatnak
Javasolnám tanulmányozásra a számos, magyar nyelven is elérhető zenetörténeti könyvek egyilét, kikupálódás véget.
Davidsen természetesen jelentéktelen énekesnő, kis vidéki színházakban énekel, ebben az évben a Münchner Staatsoperben, Bayreuthban, és a Metropolitenben.
"...néhány év múlva senki sem fog rá emlékezni."
Ön igazi vátesz. Még talán azt is meg tudja mondani, ki lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a jövő évi magyarországi választásokon.
További szép napot kívánok!
Sohasem lesz egy Waltraud Meier? Szerintem már rég elhagyta...
Maximum Varnay és Nilsson van még előtte...
Heiner Lajos - Lise Davidsen - Beethoven, Wagner, Verdi és mások művei.
Köszönet a kritikáért, de nem túlzás az az állítás, hogy ő a világ egyik legkeresettebb énekesnője? Mert ha ez igaz, akkor az bizony tragédia. Nyilván nehéz véleményt mondani egy (vagy két) ária-lemezről, ami stúdióban készült, javarészt a hangmérnökök műve, és vajmi keveset árul el egy művész valódi kvalitásaiból. Egyáltalán elérhető tőle komplett operafelvétel? Mert az többet elárulhatna. Addig pedig marad nekünk ez a két ária-lemez. Hallgassatok bele, és ki-ki kialakíthatja a saját véleményét.
Én úgy látom, hogy az első lemezén azt énekel, ami legjobban fekszik neki (Wagner és Strauss) német romantikát. Ebben jó közepes színvonalon teljesít, de azt azért hallani lehet, hogy sohasem lesz egy Waltraud Meier. No, de a második lemeze, barokktól a német romantikáig... Ilyen széles spektrumon énekelni nagyon-nagyon kevesen tudnak, minimum egy DiDonatonak kell lenni egy ilyen produkcióhoz. Hát, ő nem DiDonato. Na, de az igazi mélypont Verdi, abból is a "Pace, pace". Hallgassatok inkább Gorchakovát, vagy bárki mást, csak őt ne. És különben is, Verdit énekeljen Radvanovsky. :) Ez a Lise egy közepes hang, minden különösebb szépség vagy egyediség nélkül, amelyből 12 egy tucat. Ahogy jött, úgy is megy majd el, néhány év múlva senki sem fog rá emlékezni.
Nem gondoltam volna, hogy lesz bárki, aki a sorok (sörök) közé rejtett kis poént észre veszi.
Persze ha valaki tudja, hogy a KGB alaoító tagja vagyok...
A műSÖRfüzet miről jut az ember eszébe? :-)
Nilsson önéletrajzi kötetének, -zéta- beszámolójának, és operatikus Corelli-méltatásának kapcsán jutott eszembe egy élményem - lehet, már megosztottam a Momus Olvasóival, lehet, máshol írtam le.
2010-ben a Metben néztem a Turandotot. Idős úr ült mellettem, leejtette műsörfüzetét, nem vette észre.
Feladtam neki, és elkezdtünk beszélgetni.
Az egyik legérdekesebb, amit mesélt, egy Met-es Turandot-előadással kapcsolatos.
Nilsson és Corelli énekeltek A kettősben a tenor a színpad elején, Nilsson hátul.
És leénekelte Corellit...
Toscanini utolsó teljes operaelőadása volt 1954-ben, a dirigens 87.életévében járt ekkor, az Álarcosbál. A korábbiakat követve az NBC stúdiójában, két részben.
Toscanini eredetileg valóban Bjölinget szerette volna Riccardonak, de ő éppen az egyik alkoholelvonó kúráját abszolválta. Ekkor hívta fel Jan Peerce-t, aki persze meg volt sértődve, hogy a Maestro eredetileg nem rá gondolt, és azt mondta Toscanininel: Nem megyek Peerce mellett állt felesége, Alice, aki viszont azt mondta: Jan ha te nem mész, én megyek.
Az előadás az egyik legjobb fennmaradt Toscanini felvétel. Kevesen tudják, de a rádióközvetítés előtt Toscanini felhívta az NBC főnökét, "Semmire sem emlékszem". A közvetítés lemondását tervezték, de aztán ismét telefon Toscaninitől, "Mindenre emlékszem".
Az se nagyon ismert, hogy Toscanini utolsó, 1954. április 4-i, memóriazavaros hangversenye után még visszatért a stúdióba, hogy a lemezkiadás végett az Aida és a Ballo néhány részletét újravegye. A zenekari tagok egy fiatalember energiájáról beszéltek. Az újravett részek között van az Álarcosbál szerelmi kettőse, hallható, más az akusztika, mint a többi résznél - és ez valóban káprázatos.
Most olvasom Birgit Nilsson önéletrajzi kötetét.
A szerkesztő számos kisebb tévedést korrigál, vagy egyes adatokhoz megjegyzést fűz.
Egy kapitális hiba azonban a kötetben maradt.
Az Álarcosbál - soha el nem készült - felvétele kapcsán Nilsson Riccardoról: "Korábban már énekelte párszor Solti tanítómesterével, Toscaninivel a szerepet."
Björling SOHASEM énekelt Ballot Toscanini vezényletével.
Folyt. köv.
Dear Hanka,
So kind of you to write us about Ladislas, our dear Haandel. I think we all are symphatising with you to loose him. It is a big deficit for us Momus members too. I was also very sad to loose him. But our lost friend will always present in our memory. We will remember him as a young fellow. I hope we will touch with you here in the virtual platform and with him in the heavenly region.
Sincerely yours
Lujza
Micsoda előadásokat produkált ez a szereposztás!
Mélyen megrendített Palcsó Sándor halálhíre. Legelső opera-vezénylésem a MÁO-ban 1966 január 16-án délelőtt Mozart Szöktetése volt. Konstanza: Gábor Artemisz, Blonde: Erdész Zsuzsa, Belmonte: Szigeti László, Pedrillo: PALCSÓ SÁNDOR, Ozmin: Várhelyi Endre, Szelim basa Bordás György.
Ketten maradtunk Artemisszel.
Sanyikám, legyen neked könnyű a föld...
Vážená a milá pani Hanka. dakujem za Vaše úprimné slová. I ked Lacka som osobne nepoznal, stali sme sa dobrými priateľmi. Viete ja som človek veriaci a pri každej večernej motlibe prosím Hospodina za spásu duše mojej Aničky a Vášho Lacka. A čo nám ostáva - čakať a dúfať, a s láskou spomínať.
Ak by som Vám mohol v niečom pomôcť, kľudne sa na mňa obrátte.
S úctou Laci
Kedves Hanka!
Végtelenül kedves Tőled, hogy mély gyászodban arra is kiterjedt a figyelmed, hogy név szerint mondj köszönetet megemlékező sorainkért. Sokat köszönhetek Laconak, nem csak a csodás tippeket, hogy mit hol érdemes megnézni, meghallgatni, de privátban is élveztem segítségét. Sokszor jártam Kassán, sok barátom van arrafelé, magyarok és szlovákok is. Remélem, a pandémia elmúltával eljutok még oda, és Rá is emlékezni fogok!
Hanka szép levele nekem is szól és külön köszönöm az alábbi sorait:
"Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months."
(gépi, nyersfordításban):
„Igen, Búbánat, Haandel története akkor kezdődött, amikor írsz. Házy Erzsébet és a rajongása iránta és művészetéért vezette a Momus ösvényre. Tehát hozzád fordult. De el kell mondanom, hogy élete első és utolsó betegsége nem tartott sokáig, csak nagyon rövid 4 hónapig."
Kedves Hanka!
Haandel emlékét nem feledem, itt a Momus fórumán az „Élő előadások” oldalán az Ő szelleme kísér bennünket; kötelez hogy töretlenül folytassuk, frissítsük amit elkezdett, amit én is a szívügyemnek érzek és tartok.
Költői vénája, egykori verseiben megfogalmazott gondolatai – azokat visszaolvasva - elgondolkodtathatnak bennünket akár olyan sorskérdésekről is, amelyeket rímekbe szedve „üzent” és sok esetben máig érvényes tartalommal bírnak.
Hozzád "Héterő" fórumtársunk figyelmes, szeretetteljes közvetítéseiért pedig neki is köszönettel tartozunk.
Szeretettel: Búbánat
(Előzmény: "Hozzászólások a Momus írásaihoz" - 7441. sorszámú bejegyzés)
Haandel verse (szlovák eredetiből)
Ladislav Kusnyér: Továbbra is…
Továbbra is izzon-égjen parazsad ily szépen,
hogy körötted fénye mindent felderítsen.
Vegyíts valót is bátran álmodás-szövettel,
úgy a lángolásod biztosan nem vész el.
Sőt, ha hő sziporkád gyakran lángra kap,
sötét fejek fölé világosságot ad;
csak mélyben létező, elfojthatatlan őserő
világos intelemmel zúg elő a színre:
soha ne add fel, ne!
Csak azt ne!
Kedves Hanka,
köszönöm szépen leveledet, szeretettel gondolok Rád, talán egyszer majd Kassán találkozhatunk és megismerkedhetünk egymással.
smaragd
Bár áll bennem a szó,mint a római vallás,időnként mondok olyasmit,amiről csak én tudom,hogy mire is mondom.Bocs.
[.]
Dear All,
Excuse me for writing English, but I'm sorry I don't speak Hungarian.
It is not always easy to thank. Not because we can't do it, but because every word, however accurate, carefully chosen, never expresses what one who wants to express gratitude feels. Only if he was the master of the pen. And sorry, that is not me.
You all made me cry. But for the first time since departure of Haandel, my tears of joy were mixed into tears of grief. Thank you for feeling that way.
Dear Zéta,
I would especially like to thank you in particular. For your generous gesture when you decided to pay so much attention to Haandel at Café Momus. For all your touching words and already in the title of the obituary “Who always just gave to others.”
Dear Héterö,
Thank you for your true friendship with Haandel. I'm sorry it can't continue. Thank you for translating his poems. Thank you for the many kind words of consolation. And without your selfless help, no one would know on Momus about Haandel´s death.
Dear Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav Kozlok, Búbánat ,
Dear All,
Thank you for your warm words of consolation.
Thank you Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav and Búbánat for your friendly relationship with him. Thank you for your personal memories of Haandel. Thank you for appreciating his work. I'm very sorry he didn't hear that. But as Smaragd writes: “ you are somewhere up there and listening to us, reading "Momus", aren't you? “ he is here with us.
Thank you Ladislav Kozlok for your condolences and appreciation to Haandel. I value it all the more because you yourself are experiencing the greatest sorrow for the loss of a loved one right now.
Yes, Lujza, you recognized it. Although Haandel origin is Hungarian, he received his education only in Slovak schools, so he did not speak standard Hungarian.
Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months.
Finally I would like to thank Daunerni for making my contact with Héterö possible.
I have to tell you all, Haendel not only liked to give, but also liked to receive. All your passionate evaluations of opera and singing performances, no matter how personal, were a source of new, another and deeper knowledge for him and both of us. The music sounded permanent in our house and Momus and his group were part of our household. Thank you for that.
And now that I see the richness and impressiveness of your language in the speeches of all of you I fully understand that my husband was so attracted to Momus.
Just as Zéta encourages you all: “ let us nurture the Live Broadcasts” Haandel would definitely wish that and so do I. I believe that many of you also want for Live broadcast to continue in whatever form and whoever of you did it. However, Haendel would have liked if he will be Héterö, who is skilled for this. Of course if he had the interest and the free time.
I will definitely come to Café Momus from time to time.
Thank you for your time and listening to me.
Hanka
"emberből lett ember"
Metamorfózisok. Kutyából szalonna és vice versa. - könnyen elképzelhető. Emberré vált Isten (érettünk) - egyedi eset. Istenné vált ember? - ezt csak a görögök-rómaiak gondolták. Állatból ember? - evolúció. Emberből állat? - na, ez a leggyakoribb. De, hogy emberből ember? - gondolod, hogy bárki ennyire kivetközhet önmagából? :)
Nagyapámtól örököltem,hogy a fajsúlyos embereknek adok egy nevet. Zéta az emberből lett ember.
:) mondjuk úgy,más platformot tartunk rokonszenvesnek (nevet)
Ld. Társművészetek 2287-2290-2291 :-)
Végre valaki tudja, hogy gondolkodom a politikáról, mert én nem...;-)
Bár nem egyformán gondolkodunk a politikáról,soha nem éreztem rosszindulatot Zéta írásaiban.Emberségesnek mondanám,azokkal szemben is,akik éppen nem nyűgözték le az adott produkciójukkal.
"Ott van leírva, analfabéták kíméljenek." Ezt azért nem kellene! A vitapartnert nem fikázni kell, hanem meggyőzni! Persze,ez nem mindig könnyű, de éppen ez benne a szép. Igaz, ehhez érvek kellenek.
Kedves Cilike, én köszönöm, hogy időt szántál rá, és próbáltad magyarázni a korábban bedobott mondatodat. Természetesen nem kötelességed ide írni, de ha csak úgy bedobsz egy mondatot, azt azért nem árt megmagyaráznod.
Említed, hogy dolgozol. Jó Neked! De azt én is tudom, hogy amiért az ember megkínlódik, azt nagyon fogja szeretni. Ezért jogodban áll akár elfogultnak is lenni vele, senki se fogja felróni Neked. Mi viszont "csak" nézők voltunk, ráadásul az online forma miatt erős handicappel. És nem olyannak láttuk az előadást, ahogy szerettétek volna. De a sok év alatt, mióta Zéta kritikáit olvasni szoktam, sosem éreztem azokat szakmaiatlannak, hozzá nem értőnek vagy rosszindulatúnak.
Zéta egyáltalán nem ír csupán rosszat a rendezőről, legfeljebb nem mindenben ért vele egyet, ahogy megvallom, én sem. Kérdezted, hol itt a szabadság? Hát lett volna rá mód ábrázolni. Szerintem Posa alakja itt félre van értve vagy rosszul ábrázolva. Ő az egész lényével a szabadságot képviselné az operában, az életével és a halálával egyaránt. Ehelyett itt csak egy fura figurát látunk. Ha valakit csak az elnyomás foglalkoztat, akkor az azt fogja ábrázolni. De lenne még sok más apróság is, ami elsikkadt. A rendezőnek voltak jó ötletei, és bizony, másolatai. Az elmúlt években elég sok Carlost láttam, hogy felismerhessem egyik-másik ötletét. De ami sajátja volt, az se mindig remek.Például az a retikül! Borzalmas volt az első megjelenésétől kezdve, és szükségtelen. Erzsébet ládikáról beszél, nem lehetett volna azt megtartani?
Én nagyon szerettem a régi Don Carlost az operában, nyilván a kiváló énekesek mellett a gyönyörű díszletek és jelmezek miatt is. De amikor először megláttam a fontaneblaui jelenetet, végre helyére került a történet a fejemben. Szerintem anélkül nem is szabadna játszani ezt az operát. De itt az is csonkolva volt, mint ahogy a MET produkciójában. Ezért én is úgy jártam, hogy a reklámok után semmi karmester bejövetel, hanem egyszer csak nini, hát már énekel Carlos. Riverót már hallottam itthon élőben, nem is egyszer. Nekem ennél sokkal jobb emlékem volt róla, ebben az előadásban nem volt a helyén sem hangilag, sem alakításban. Megnézheted, a revizoronline kritikája sokakat dicsér, de őt nagyon nem.
Én nagyon szeretem ezt az operát, lehet, hogy túlzott elvárásokkal ültem le megnézni, de ettől még nem utálkozom, amikor azt mondom, hogy nem éppen ezt vártam.
Miután leírtam, hogy nem láttam az előadást, ezért semmi olyanhoz nem tudhatok szólni, ami ott történt. Annyit tettem, hogy összehasonlítottam, ki mit írt róla, és közel sem akkora különbséget láttam, mint amit egyesek megpróbálnak nagy indulatokkal - ha úgy tetszik: fikázva - beállítani.
Aki pedig kíméletre vágyik, az mutasson példát belőle...
Nem szavakat, kifejezéseket ragadtam ki, hanem a kritika sarokpontjait. Nem csak a rendezést nem értette, a szereplőket is fikázta. Ott van leírva, analfabéták kíméljenek.
Nem láttam az előadást, csak e bejegyzés után elolvastam zéta kritikáját. Biztos én vagyok alulkulturált, de egyáltalán nem éreztem egetrengető ellentmondást a kettő között. (Természetesen a tenorista minősítésével nem tudok mit kezdeni, ahhoz hallani kellett volna őt). Viszont azt látom, hogy Cilike fórumtársunk lelkesen kiragadott az összefüggő szövegből néhány szót, kifejezést, majd nagy hévvel megcáfolta azt, amit zéta sem állított. Egyáltalán nem éreztem a kritikát negatívnak a rendezést illetően, de biztos én értelmezem rosszul. Még annyit hozzátennék, hogy a próbafolyamat milyensége egy dolog, de ez a szereplők, alkotók magánügye, a kritikus abból kell dolgozzon, amit az előadásból lát. Így aztán értelemszerűen neki nem kell, hogy olyasmi egyértelmű legyen, amit a rendező egyszer egy próbán, horribile dictu egy interjúban elmondott a darabról, és adott esetben teljesen másként látja ugyanazt, mint a szereplő, aki végigéli a rendezés megszületését az első próbától a többedik előadásig, amire összecsiszolódik a produkció.
Az általános meg nem értésre akkor reagálnék. Megmondom őszintén, nem tekintem napi feladatomnak az itteni tevékenységet, már csak azért sem, mert a közhiedelemmel ellentétben keményen dolgozunk. Ami a kritikát illeti, lehet persze bárkinek véleménye, egészen addig a pontig, amíg az ember nem azt érzi, hogy kifejezetten elfogult, rosszindulatú. Erre mondom én, hogy szakmaiatlan.
Igyekszem a leírtak időrendjében haladni. Miért kell a fontainebleau-i kép? Szerintem is hosszú az opera amúgy is, de ebben a koncepcióban számomra végül igazolta magát ennek a szükségessége. Azáltal, hogy megcsillantotta a sors a két fiatal előtt a boldogság esélyét, aztán rögtön el is vette, és ezt mi látjuk, a későbbi két kettősük is teljesen már jelentőséget kap. ami természetesen LÁTHATÓAN más, mint például az előző rendezésben volt. Magam sose láttam még ennyire világosan, hogy közük van egymáshoz, noha igazából egy soha be nem teljesedett kapcsolat fűzi őket össze. Talán épp ez a lényeg. Mert Erzsébetnek kinyilvánítottan, megrendezetten Fülöppel intim a viszonya, hiszen ők házasok. Ami mégis Carloshoz húzza, az éppen a meg nem történtség.
A kritika írója szerint nem izgatta Hilbrichet a szabadság, csak az elnyomás. Miért, van benne valaki, aki szabad? Épphogy nincs. Még Fülöp sem, aogy láthatjuk. Az elnyomás, ami megjelenik a színpadon, maga a szabadság hiánya.
Azt írja, hogy a rendező nem ért a tömegmozgatáshoz. Na ezen hangosan kacagtam, mint olyan, aki részt vett a próbákon, ahol a 90 énekkari tagot, a szólistákat, statisztákat beállította. Aránylag kevés rendezővel találkoztam, aki ennyire TUDJA kezelni a színpadon jelenlévő tömeget. Más kérdés, hogy nem menetelést és vonuló sorokat rendezett, mint Mohácsi az Aidában -ó be szép is volt, ugye? EZ volt a cél, amit a kritika írója őskáosznak nevez. ami azért, ha megfigyelte volna, a kellő pillanatokban varázsütésre rendeződni tud, nyilván véletlenül, ugye? Nem azért, mert ki lett gyakorolva?
Az, hogy Erzsébetből csak annyi maradt meg az úrnak, hogy ügyetlenül hurcilássza a retikuljét, elég furcsa, mert a retikülnek egyrészt szerepe van, ki is derül, másrészt a Carlossal való első duett végén el is tűnik, és csak Lerma kezében látjuk viszont, ugye? Ezzel szemben ennél az énekesnő sokkal többet tesz. Eljátszik egy nagyon fiatal, két férfi között őrlődő nőt, aki szembe is mer szállni a királlyal -a férjével -, aztán mégis tőle kér védelmet, hiszen akárhogy is megsértette azzal, hogy a bizalmasát csúful elkergette, mégiscsak ő az egyetlen, akihez valódi kapcsolat fűzi. Élő ez a viszonyrendszer , a maga bonyolultságában, mindenkinek mindenkihez zavaros és ambivalens a kapcsolata. Észre lehet ám venni, ha az ember nem úgy ül oda, hogy eleve utálja az egészet. Olvastam olyat, akinek sikerült, pedig szintén csak a streamet látta.
Felrója a szerző Eboli széttört tükrét. Mintha arról szólna az ária szövege, hogy a szépség mennyi bajt hozott a hölgyre. ennek TÜKRÉBEN talán nem is logikátlan a tükörtörés. Az "Ágnes asszonyság" inkább annak a látvánnyá konvertálása, hogy a száműzetésbe küldött udvarhölgyet már nem kötik a látszat-magatartási szabályok. (Szerintem.)
Ami Eisenstein és Bergman felemlegetését illeti, ha akarom, bármely rendezésben ki tudom mutatni, honnan inspirálódott a rendező. Aligha lehet újat kitalálni, minden eszközt ismerünk már. Ezt is kifejezetten rosszindulatú megjegyzésnek kellett tekintenem.
Azt írja a kritika szerzője:Carlosról nem jön át rendezői olvasat. Ó, dehgynem. Azért nem vette észre, mert mást várt. Egy hőst, aki csalódott szerelmében és emiatt az elnyomott nép megmentését teszi élete vezérlő csillagának. Ezzel szemben ennek a Carlosnak a háta közepére se kell a flamandok szabadságharca. Tesz ő magasról az egészre. Posa rángatja bele, aki puszta jószándékból sikeresen tönkreteszi barátja életét. (És mellékesen a megszemélyesítője nagyon szépen és árnyaltan el is játssza ezt a figurát, aki igyekszik egyensúlyozni és mindenkivel korrekt viszonyban maradni,egy tökéletesen elvarázsolt alak, aki egyszerűen nem veszi tudomásul a körülötte levő realitást. ) A kinézetét bírálni meg elég ciki, mert én ugyan imádtam Kelent, de elég viccesen nézett ki ebben a szerepben. Azu, hogy Riveronak g fölött elfogyna a hangja, az szakmailag egyszerűen értelmehetetlen. Fogalmazzunk úgy, nem igaz. Tökéletesen szólt, és én élőben hallottam. Nem volt ott semmiféle kevert fejhang, hacsak nem a pianokra gondol, na olyanok voltak, ez tény. Nem üvöltötte végig a szerepet, tényleg felháborító.
Szóval, megismétlem:szakmaiatlan és hozzá nem értő. Azt kihagytam, hogy kifejezetten rosszindulatú.
Nem cenzor, csak felelős, avagy mivé is legyen az operaigazgató?
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2021.03.02. 08:45 - Origo.hu
168. levél
Kedves Néném,
minapi írására ehelyütt küldöm válaszomat. (A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot, tiszta szerencse, hogy mi még „levelezhetünk"!) Legcélszerűbbnek tűnik, ha úgy teszek, ahogy a belső irományokban szoktam, már amennyiben azok jól strukturáltak, és így egymás mellé kerülhet pro és kontra érv. A Don Carlosról lesz szó, múlt heti bemutatónkról – illetve szerintem még sok másról, fontosabbról is.
Hát.. ha aza nagy öröm, hogy nem volt mikroport... miért lett volna. Ha valaki tartogatja a legfőbb puskaporát...
Ez nem derült ki. Cilike szokása újabban, hogy beír valami otrombát, majd eltűnik. De nehéz lenne Zétát szakmaiatlansággal vádolni, nem hinném, hogy neki szólt volna.
A "Trailer" általában előzetes tájékoztató, kedvcsináló szokott lenni! Hát, ha ezt annak szánták.....
szerintem zétának címezte
Ha ezt nekem címezted, akkor nem kritikát írtam, csak beszámolót, hogy legalább ennyi megjelenjen. Mit kellett volna írnom? Öt oldalt a művek keletkezéséről?
Ilyen szakmaiatlan és hozzá nem értő kritikát nem is tudom, mikor olvastam.
Akkor az Eiffel topikba írok néhány sort
Ha Te láttad az általad említett darabokat, én örömmel olvasnék róluk, hogy milyenek voltak. Sajnos én csak ezt az egyetlen előadást láttam eddig.
Így fest. :-) Egy változat a sok közül.
Azért jol volna franciául meg olaszul érteni.
Valamikor az ötfelvonásos változatot is gyakran játszották számos helyen, több felvétel van a Tubuson ebből a változatból. A salzburgi bemutatón valóban Kaufmann énekelte, de az egész jelenet egy remek kórussal és hasonlóan remek szopránnal komplett. Mint ismeretes, jelentősége abban áll, hogy ad némi magyarázatot arra, miért is szerelmes ez a boldogtalan a saját nevelőanyjába, és hogyan lett az infáns menyasszonyából a király felesége.Persze, ha a rendezés ezt nem kezeli valahogy - és a hozzásszólásokból kiderül, hogy nem kezelte, sőt a jelenetet még meg is kurtította, akkor csak hosszabb lesz az előadás! Köszönet a linkért, és a jó magyar szövegért!
Az ötfelvonásos változatból ez a - később kihagyott - Fontainebleau-jelenet a gálák egyik kedvenc tenorszáma lett.
Jonas Kaufmann előadásában főleg...
