A "Trailer" általában előzetes tájékoztató, kedvcsináló szokott lenni! Hát, ha ezt annak szánták.....
szerintem zétának címezte
Ha ezt nekem címezted, akkor nem kritikát írtam, csak beszámolót, hogy legalább ennyi megjelenjen. Mit kellett volna írnom? Öt oldalt a művek keletkezéséről?
Ilyen szakmaiatlan és hozzá nem értő kritikát nem is tudom, mikor olvastam.
Akkor az Eiffel topikba írok néhány sort
Ha Te láttad az általad említett darabokat, én örömmel olvasnék róluk, hogy milyenek voltak. Sajnos én csak ezt az egyetlen előadást láttam eddig.
Így fest. :-) Egy változat a sok közül.
Azért jol volna franciául meg olaszul érteni.
Valamikor az ötfelvonásos változatot is gyakran játszották számos helyen, több felvétel van a Tubuson ebből a változatból. A salzburgi bemutatón valóban Kaufmann énekelte, de az egész jelenet egy remek kórussal és hasonlóan remek szopránnal komplett. Mint ismeretes, jelentősége abban áll, hogy ad némi magyarázatot arra, miért is szerelmes ez a boldogtalan a saját nevelőanyjába, és hogyan lett az infáns menyasszonyából a király felesége.Persze, ha a rendezés ezt nem kezeli valahogy - és a hozzásszólásokból kiderül, hogy nem kezelte, sőt a jelenetet még meg is kurtította, akkor csak hosszabb lesz az előadás! Köszönet a linkért, és a jó magyar szövegért!
Az ötfelvonásos változatból ez a - később kihagyott - Fontainebleau-jelenet a gálák egyik kedvenc tenorszáma lett.
Jonas Kaufmann előadásában főleg...
Én igazából nem akartam megnézni a PILLANGÓT, de próbakép odakapcsoltam. de MOZART.meni na tévedés van --gondoltam ..s el is zártam. Köszi ZÉTA, h emlitette.
További - meghökkentő - "apróságok" a látott Don Carlos mostani verziójából az Erkel Színház premier-előadásában:
- A fontainebleau-i kép nem teljes, e rendezésben kihúzták a „szénégetők” jelenetét és a kórusok is rövidebb lettek.
- A „fátyoltánc” jelenetben (II. felv.) az udvarhölgyek csaknem megerőszakolják Tebaldót, körbefonják, leguggolva rávetik magukat és köpenyeik alatt kvázi „csoportszex” van kialakulóban, közben Eboli fátyoldalát énekli; mikor betoppan Fülöp király, mind szétrebbennek – és ott áll zavarodottan az apród letolt nadrággal, „bugyiban”, s előttünk kezd szedelődzködni, ruháit magára kapkodva, a „sliccének cipzárját” felhúzni…
- Fülöp megszégyeníti Erzsébetet azzal, hogy a szolgálatos udvarhölgyét, Aremberg grófnőt elküldi az udvartól, hazájába, Franciaországba. A királyné a fájdalomtól megtört hölgynek adja gyűrűjét, de nyomban ott terem a kémkedő Tebaldo, erőszakosan elveszi tőle és szolgálatkészen átadja az eseményeket figyelő Fülöpnek. A király pedig cinikusan, fogja és óvatlan pillanatban a nadrágja hátsó zsebébe dugja a gyűrűt.
- Az erotika egy másik, "képes" megnyilvánulása, amikor a III. felvonás kertjelenetében Eboli szerelmesen nyalja-falja Carlost s ezt csak akkor hagyja abba, amikor világossá válik számára, hogy nem őt várta oda a kertbe, hanem talán - Erzsébetet…
- Furcsa volt Eboli alakítása - "kinézete" a IV. felvonás végén, a szobaképben: Erzsébet előtt szánja-bánja bűneit de mintha megőrült volna tetteinek súlya alatt: összeroppant, kifordult szemekkel, égnek emelt, reszkető karokkal látjuk viszont. Ezek a külsődleges jegyek nem teszik hitelesebbé Eboli lelkiismeretfurdalását, a bensejéből fakadó önvád megnyilvánulási formáját alakításában.
Egyébként a televíziós kamerák közeli képei, premier plánban, nyilván többet mutatnak, "láttatnak" nekünk nézőknek; de az énekművészek kissé teatralis, "színészi" megnyilvánulásai: a gesztikulálás, a mimika, a kifejezésteljes mozdulatok ami a képernyőn át zavarba ejtenek, mind arra irányulhatnak, hogy majdan a közönség előtt játszva, a színházban messzebb ülők őket nézve más optikából fogják mindazt lekövetni ami a színpadon velük történik.
- A börtönben (IV. felv.) kínpadon látjuk Don Carlost: kezét-lábát kikötik, majd egy csigával felhúzzák a magasba, lábainál fogva felakasztják – és úgy kell hosszasan elhaló hangon énekelnie, miközben az érkező Posa csak nézi kínszenvedését, és csak akkor lép közbe, mikor a herceg elhallgat. Minden elismerésem Gaston Rivero-é, aki bevállalta ezt a hajmeresztő pozitúrát és így, fejjel lefelé a magasban függve énekel. Nem irigylem a későbbi tenorokat, akiknek ugyanezt meg kell majd tenniük…
Volt a Carlos előtt két igazi bemutató a Dohnányi és Hubay egyfelvonásosok és a Gyöngyösi mű. Miért nem arról írtok? A Carlos kapcsán már az előzmények alapján lehetett tudni, hogy nem sok jóra számíthatunk. Az a két bemutató viszont a maga nemében igen is jó volt. Sokkal inkább megérdemelné a méltatást, kritikát, mint újra egy csalódott produkción keseregni.
Így már értem! De nekem ez a rendezés amúgy se sokra válaszolt. és ha már a filmeknél tartunk, a nemtudomhány fahrenheit is előkerült, mint előzmény.
Pont azért kérdeztem annyiszor, hogy miért fontos most ez a Fontenebleau-kép, mert erre a rendezés nem válaszolt. Mintha ők sem tudnák. Jó lenne, hogy kinek a fejéből pattant ki a modenai változat, de gyanítom, nem a rendezőéből....
Én Búbánattal értek egyet ebben, nekem a fontainebleaui jelenet nagyon fontos ebben az operában. Mivel gyerekkoromtól kezdve sokáig csak enélkül láttam a Don Carlost, igazi reveláció volt, amikor egy felvételen már ez is szerepelt.
Egyébként csak ismételni tudom Zéta meglátásait, bár számomra pont a sok "apróság" miatt a végeredmény erősen közepes lett. A rendezéstől nem voltam elragadtatva, a viszolygást és a paródiát, amit Zéta említett, egyaránt osztom. Nekem túl sok volt a megfélemlítés, és kevés a barátság és a hősiesség. A lépcsősor nem lenne rossz ötlet, de sajnáltam a szereplőket, akiknek éneklés közben ott kellett le-fel rohangálniuk. A szólisták jelmezei közül néhány nagyon előnytelen volt, például Erzsébeté, akinek a frizurája és a maszkja is szerencsétlenre sikeredett. Pedig a külső bizony meg tudja határozni a belsőt is, Fülöp már a megjelenésében is elegáns volt. A hangokkal kapcsolatban teljesen egyetértek, és két szereplő helyett jó lenne azonnal mást találni!
Már tudtam róla, hogy régóta beteg, de vártam, hogy felépül. Lesújtott a gyászhíre, hiszen sokat leveleztünk egymással, különösen Házy Erzsébet-témában, akinek külföldi fellépteiről, de lemez- és televíziós munkáiról is, sok-sok hasznos információval, adattal volt felbecsülhetetlen segítségemre. Már régóta hiányzott a Momus fórumáról személye; mindig vártam a napi rendszerességgel bejegyzett "élő közvetítések" aktuális "tudósításait", óriási szakmai munkát fektetett bele.
Fájó szívvel búcsúzom Tőle én is.
Megrendített, lesújtott a hír! Hiszen még annyira fiatal volt (hozzám képest legalábbis!) Szerettem, tiszteltem - ismeretlenül is - bölcs gondoltaiért, és azért a nagylelkű gesztusért, amivel kinyitott előttünk egy képzeletbeli zenei rádióújságot. Hiszen evvel megadta a kiválasztás lehetőségét olyan műsorokból, melyeknek a létezéséről enélkül nem tudtam volna. Váltottunk levelt privátban is, önzetlen segítségének mindig hasznát vettem.
Ha mód van rá, valaki tolmácsolja őszinte részvétnyilvánításomat Hanka Asszonynak. Hiányozni fog!
Nagyon megrendített ez a szomorú hír. Munkássága és segítokészsége potolhatatlan.
Kedves Zéta, ha lehet add át oszinte részvétemet Hanka asszonynak.
Kedves Haandel!
Megrendített halálhíred és nem is tudom elhinni. Hosszabb ideje nem írtál, de mégis, mintha itt lettél volna velünk. Így érzem most is, nickneved mögé bújva rejtőzöl valahol ott fent és figyelsz ránk, olvasod a "momus"-t. Ugye?
Most látlak először, a fényképen. Most olvastam először az életedről. Sajnálom, hogy nem ismertük egymást.
Kassa mindennél erősebben egybefűzi láthatatlan lelki szálainkat. Nem tudtam, hogy kassai vagy.
Halálod előtt egy héttel a Fő utcán, a Színház mellett kávéztunk a csodaszép nyárvégi napon. Ez az élmény olyan pecsét, ami most már égi lényeddel is összeköt.
Vigyázz ránk!
Kedves Zéta én mindig örülök az írásaidnak, de most az egyszer nagyon elszomorítottál! Nem tudom, hogy halálhír mikor rendített meg utoljára ennyire, pedig sajnos mostanában elég sok volt belőle itt is és a környezetemben is.
Haandelt személyes ismerősömnek tekintettem, mert néha leveleztünk privátban is, és sokat segített nekem is. Nem ismertem, lassan jöttem rá, hogy férfi lehet, aki nem Magyarországon él, sőt a magyar mintha nem is egészen az anyanyelve lenne, a csodás szókincse és kifejezésmódja ellenére se. Nagy szív és nagy lélek volt, tele finomsággal, érzékeny humorral és iróniával.
Egyszer már eltűnt kis időre, amikor túl nagy veszekedések voltak itt. Akkor írtam neki, hogy mennyire hiányzik, gondolom, nem én egyedül, mert újra visszajött. Tavaly mintha akkor tűnt volna el, amikor a karantén kitört, és nem voltak élő közvetítések, én magamban ezzel magyaráztam a távolmaradását. És lehet, hogy mire igazán hiányolni kezdtem, talán már nem is volt az élők sorában. Nem tudom, hogy lehetne betölteni az űrt, amit maga után hagyott? Itt gyakran jönnek-mennek emberek, én se voltam mindig itt, és nem is leszek, de az ő munkája a saját topicjában (majdnem rovatát írtam) pótolhatatlan! Jó lenne valahol, valahogy egy jelet hagyni Róla, ahogy most egy ideig nézhetjük a fényképét, amíg újabb beírások át nem veszik a helyét.
Katolikus Rádió – „Dallamív”
2021. január 07. csütörtök 11:30 - 12:00
Sólyom-Nagy Sándor énekel
Szerkesztő: Magyar Kornél
A 2020. december 30-án elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekesre emlékező műsorban a Kossuth-díjas művész - a Magyar Állami Operaház Mesterművésze - ária- és dalfelvételeiből hallunk:
1. Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Hans Sachs „orgona-monológja”, II. felv. „Was duftet doch der Flieder” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
2. Richard Wagner: Parsifal - Amfortas monológja, I. felv. „Wehnvolles Erbe, dem ich verfallen” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János)
3. Gustav Mahler: Egy vándorlegény dalai ciklusból:
- "Szívemben izzó kés van"
- "Az a drága szempár"
(Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – Hungaroton, 1980
4. Kodály Zoltán: Háry János -Toborzó „A jó lovas katonának de jól vagyon dolga. Eszik-iszik a táborba', semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet. Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret...” (Sólyom-Nagy Sándor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Ferencsik János) - Hungaroton, 1982
Az elhangzott műsor visszahallgatható: itt
Igen . Sólyom Nagy Sándor kiváló művész és kiváló ember volt. Nyugodjék békében .
Igen . Sólyom Nagy Sándor kiváló művész és kiváló ember volt. Nyugodjék békében .
Szerintem hirnev es elismertseg tekinteteben is "immer am Ort" volt...szerencsere.
Maszkabál:
Szennai Kálmán megérdemelne egy szólóestet.
Holnap délelőtt a Katolikus Rádió műsorán szerepel:
"Dallamív" - "Sólyom-Nagy Sándor énekel"
kezdés 11.30-órakor
(30 perc)
Szerkesztő: Magyar Kornél
Csak egyetérteni tudok, legszívesebben "lájkolnám" ezt a hozzászólást! Nagy művész volt, nem övezte hírverés őt, de jó volt hallgatni.
Szép és méltó megemlékezés egy nagy művészről. Sokszor, sokat láttuk - hallottuk hazai színpadon. Tudtam, hogy Bayreuthban gyakori vendég-énekes volt, láttam őt különböző közvetítések során. De a 238 előadás nagyon meglepett! Annyi mindennel, mindenkivel példálózunk, percemberkéket magasztalunk fel. Nem inkább az ilyen és ehhez hasonló teljesítményt produkáló igazi művészeket kellene piedesztálra állítani? Ilyenkor jó lenne egy, az életműek legalább egy részét bemutató emlékműsor valamelyik tv csatornán!
Köszönjük a nagyon szép méltatást. Külön örülök, hogy a Krisztus oratórium meg lett említve. Első lemezeim egyike volt ez a csodálatos album, ahol még "Sólyom nélküli" Nagy Sándorként énekelt. A Nyolc boldogságot azóta sem hallottam senkitől így énekelni, elő sem kell vennem a lemezt, mert hangja bennem él.
„Elismert művészként is kivételes volt, hogy az efféle feladatoktól ódzkodó Ferencsik János elvállalta portrélemezének dirigálását”. „Immer am Ort” – Sólyom-Nagy Sándor halálára
(- zéta -, 2021-01-02) [Főtéma]
Kiegészítésként hozzáteszem, hogy nemcsak Sólyom-Nagy Sándor portrélemezén vezényelt Ferencsik.
Gulyás Dénes szólólemezét (Donizetti-Verdi áriák) is Ferencsik János dirigálta.
Kedves Szerkesztok, turelmesek es turelmetlenek leszunk :-) de leginkabb sikeres munkat kivanunk!
Kinos, de sajnos egyaltalan nem vicces :-( varjuk a beszamolot.
Ez az egész kezd egyre viccesebb lenni, már tényleg kínos.
Nos, mi derult ki a ma esti Poppean? Egyes hirek szerint "egeszsegugyi okokbol" csokkentett letszammal es kihagyott szamokkal tartjak meg az eloadast.
Igazad van. Élni kell, a megfelelő biztonsági intézkedéseket betartva.
Privátban :-) egyébként mint látom, a mai Poppea-főpróba elmarad...
Ne tartson vissza semmitől a Covid. Az életet élni kell, és nem lehet félelemben élni. Én nagyon kiváncsi vagyok az Operaház Poppeájára, és majd szombat este minden kiderül...
Én azóta várom Székely Kriszta Hoffmannját -már írtam is róla- amióta bejelentették. A Hoffmann különben is speciális kedvencem és szerintem sok mindent kibír ... még egy rendezőcentrikus produkciót is. Csak -Lujzához hasonlóan- a covid engem is visszatart a színháztól. Ezért nem tudok színházi élményeket megosztani hosszabb ideje és sajnos még jó ideig. Ellenállok a csábításnak, pedig van csábítás: olyasmikre is elég könnyen lehet jegyet szerezni, amikre máskor szinte lehetetlen vagy csak hosszas várakozás után. (Poppea is be volt tervezve tavasszal, de a premier után -vagy még előtt?- kitört a járvány.)
Velem többször előfordult, hogy lelkesedtem Cseh Antalért, mélybasszusként is tetszett helyenként, meg magasabb baritonszerepekben is. (Bár ez a pendlizés életveszélyes játék.) De ezen az estén nem jött össze.
Bátor előadás a Poppea, mi több: szerethető, mégha a színpadi világa elüt a szokványostól. Kiváncsian várom, Székely Kriszta mit kezd majd a Hoffmann meséivel...
Kedves Zéta, nekem nem lett volna bátorságom leírni, hogy a Katona Poppeája jó, pedig én is így éreztem. Bár én még a premier környékén láttam, a zárlat előtt, amikor még Nagy Ervin volt Otho, de ő is tetszett, sőt nekem akkor Cseh Antal is. Félnék is most megnézni az Opera produkcióját, szerencsére a vírus jelenleg amúgy is távol tart az ilyen kirándulásoktól.
Jürgen Sacher 2014 júniusában a Strauss-fesztiválon már fellépett Heródes szerepében, még a Szikora János-féle rendezésben, Manuela Uhl volt akkor a címszereplő. Sachert teljesen jól lehetett hallani abban a díszletben, egyáltalán nem tűnt a szerepre alkalmatlan hangnak, alakítása pedig legalábbis korrektnek volt nevezhető. Az igaz, hogy a hangfaja karaktertenor, de Heródest, bár eredetileg hőstenor szerep, elég gyakran Mimék szokták énekelni, ez a másik nagy csúcsszerepe a karaktertenoroknak, mivel főszerepet az ő hangfajukra nem nagyon írtak. Azt nem tudom, hogy most milyen lehetett Sacher Heródese, de nekem egyáltalán nincs rossz emlékem róla és nem is emlékszem, hogy akkor is ennyire szidták volna.
Heródessel kapcsolatban végig az volt az érzésem, hogy nem találja helyét a színpadon. Ez felveti a kérdést, hogy volt-e egyáltalán színészvezetés a rendező részéről! Abban is igaza van ppp-nek, hogy szinte az összes fontos jelenet a palota felső szintjére lett rendezve, ezáltal pedig akkusztikailag lett elcseszve az egész opera. A próféta viszont a zenekari árokból énekelhette a ciszternás részeket, így ő abból az állásból jobban hallatszott a többieknél, ami etikátlan húzás a karmester és a rendező részéről! Lukács eleve erős drámai egyéniség, és remek jellemformáló színész, tulajdonképpen az egyetlen nagy hatású figura az egész rendezésben.
De ha valaki mégis kedvet kapna, ha mástól nem, hát az ingyenjegy soha vissza nem térő lehetőségétől?
Egyébként nagyon optimista vagy: Ahányszor már előfordult, hogy egy kissé kétesre sikerült produkciót megismételtek, még jelen esetben is sor kerülhet rá!
Az biztos, hogy ppp kritikája sokkal visszafogottabb volt, mint amit megszoktunk tőle, de azért nagyon távol állt a szerecsenmosdatástól. Mert a véleménye ugyanúgy lesújtó volt, mint Zétáé, vagy bármelyikünké a fórumban, akik látták az előadást. Hogy Gösh alulmúlhatatlan produkciójáról nem írt hosszú sorokat, ez érthető, mi már ezt megtettük. És, hogy nem Gösh az igazi felelős, ezt is helyesen írja. Hogy szinte egyetlen pozitívumként Lukács Gyöngyinek a zárójelenet alatti drámai nézését emeli ki, ez is minősíti az egész előadást. Örülök, hogy kiemelte Jürgen Sacher alkalmatlanságát is erre a szerepre, bár én Bándit sem szívesen hallgattam volna. Abban pedig teljesen igaza van, hogy Rálik ezerszer jobb Salome lett volna. Rálik a német operákban kiváló, emlékezzünk csak az Árnyéknélküli asszonyban, vagy a Walkürben nyújtott alakítására.
Akik ppp kritikájától kedvet kaptak a Salome megnézésére ebben a szereposztásban, azoknak ingyenjegyet biztosítok (reménykedve abban, hogy az iszonyatos kudarcból tanulva, az operaház vezetősége soha, de soha többet nem tűzi műsorra a Salomét ebben a szereposztásban.)
