249 Búbánat 2006-09-22 18:14:12 [Válasz erre: 248 Búbánat 2006-09-22 18:08:05]
Déry Gabriella: „Az utolsó találkozásom a Dalszínház utca sarkán volt vele, találkoztunk, összeölelkeztünk, és azt mondta nekem, amíg élek nem felejtem el, rámutatott az általam is imádott épületre, melyet éppen akkor renováltak és használaton kívül volt: \'látod, azt szeretném megvárni, amíg ez elkészül, hogy innen temessenek!\' Ez az egy vágya már nem teljesült.”
Déry Gabriella: „Az utolsó találkozásom a Dalszínház utca sarkán volt vele, találkoztunk, összeölelkeztünk, és azt mondta nekem, amíg élek nem felejtem el, rámutatott az általam is imádott épületre, melyet éppen akkor renováltak és használaton kívül volt: \'látod, azt szeretném megvárni, amíg ez elkészül, hogy innen temessenek!\' Ez az egy vágya már nem teljesült.”
248 Búbánat 2006-09-22 18:08:05 [Válasz erre: 247 Búbánat 2006-09-22 17:43:33]
Végvári Tamás a televíziós emlékműsor vezetője, narrátora : „Nagyon fiatalon, 53 éves korában halt meg, és miután súlyos betegségéről nagyon kevesen tudtak, elterjedtek az öngyilkossági pletykák, mendemondák…” Ötvös Csaba, Házy Erzsébet kollégája, utolsó férje: „Ismert, népszerű emberekről mindenféle pletyka terjed, és ez nem is nagyon különleges vagy különös dolog. Nem öngyilkos lett, hanem egy nagyon súlyos betegségben halt meg, amit úgy hívnak ’cirózis’, azaz, májzsugor. De természetesen ez némi adottság és egy életformának a következménye. Olyan ember, aki nem tud, hogy is mondjam, lazítani, vagy nem akar, magas hőfokon égeti magát, ahogy szokták mondani, két végén égeti a gyertyát, az valószínű, hogy ilyen sorsra jut. Nem akart és nem is tudott lejjebb, alacsonyabb hőfokon élni, és égni, mert ilyen volt a természete. Mikor észrevette, hogy az a nagyon könnyű nagy könnyedség, mellyel ezt a pályát csinálta, s amilyen könnyen ment neki mindig minden, kezdett kicsit nehezebbé válni, akkor kezdett ideges lenni kicsit. És valószínűleg nem akart megöregedni. Nem akart öregasszony lenni. Nem akarta, hogy azt mondják róla, hogy az volt valamikor, de még milyen jól néz ki, de még így meg úgy, meg amúgy, egyszerűen nem akarta, s ezért választotta ezt az életformát. Ez alatt a tíz év alatt tulajdonképpen mi sokkal többet voltunk együtt, mint amennyit általában házaspárok együtt töltenek, mert vagy ő énekelt, vagy én, vagy mind a ketten egy darabban. Tehát azt jelenti, hogy akkor a legtöbb időnket a Színházban töltöttük. Ugyanígy vonatkozik ez az egyéb fellépésekre is. Nagyon sokszor énekeltük Anyegint, nagyon sokszor énekeltük a Manont és a Bohéméletet, de még sorolhatnám, Cigánybáró stb. , stb., ezeket a szerepeket. Az előadásokra természetesen együtt készültünk, s ez dupla idegességgel, dupla feszültséggel járt.”
Végvári Tamás a televíziós emlékműsor vezetője, narrátora : „Nagyon fiatalon, 53 éves korában halt meg, és miután súlyos betegségéről nagyon kevesen tudtak, elterjedtek az öngyilkossági pletykák, mendemondák…” Ötvös Csaba, Házy Erzsébet kollégája, utolsó férje: „Ismert, népszerű emberekről mindenféle pletyka terjed, és ez nem is nagyon különleges vagy különös dolog. Nem öngyilkos lett, hanem egy nagyon súlyos betegségben halt meg, amit úgy hívnak ’cirózis’, azaz, májzsugor. De természetesen ez némi adottság és egy életformának a következménye. Olyan ember, aki nem tud, hogy is mondjam, lazítani, vagy nem akar, magas hőfokon égeti magát, ahogy szokták mondani, két végén égeti a gyertyát, az valószínű, hogy ilyen sorsra jut. Nem akart és nem is tudott lejjebb, alacsonyabb hőfokon élni, és égni, mert ilyen volt a természete. Mikor észrevette, hogy az a nagyon könnyű nagy könnyedség, mellyel ezt a pályát csinálta, s amilyen könnyen ment neki mindig minden, kezdett kicsit nehezebbé válni, akkor kezdett ideges lenni kicsit. És valószínűleg nem akart megöregedni. Nem akart öregasszony lenni. Nem akarta, hogy azt mondják róla, hogy az volt valamikor, de még milyen jól néz ki, de még így meg úgy, meg amúgy, egyszerűen nem akarta, s ezért választotta ezt az életformát. Ez alatt a tíz év alatt tulajdonképpen mi sokkal többet voltunk együtt, mint amennyit általában házaspárok együtt töltenek, mert vagy ő énekelt, vagy én, vagy mind a ketten egy darabban. Tehát azt jelenti, hogy akkor a legtöbb időnket a Színházban töltöttük. Ugyanígy vonatkozik ez az egyéb fellépésekre is. Nagyon sokszor énekeltük Anyegint, nagyon sokszor énekeltük a Manont és a Bohéméletet, de még sorolhatnám, Cigánybáró stb. , stb., ezeket a szerepeket. Az előadásokra természetesen együtt készültünk, s ez dupla idegességgel, dupla feszültséggel járt.”
247 Búbánat 2006-09-22 17:43:33 [Válasz erre: 246 Búbánat 2006-09-22 17:23:44]
Bende Zsolt: (Az Operaház Székely Bertalan termében ül egy fotelben, kezében egy könyvet tart, lapozgatja…) „- Van egy könyvecském, amit tulajdonképpen Réti József kollégámtól tanultam, hogy beleírta koncertjeit, az opera fellépéseit, hát ez csak az Operaház és az Erkel Színház, és az ember ezt lapozgatja, benne vannak az előadások, benne vannak a karmesterek, benne vannak a szereplők, akikkel együtt énekeltünk. Házy Erzsébet nagyon sokszor szerepel ebben a könyvben. És az a szerencsém volt, hogy vele nagyon sokat énekelhettem együtt. Az Anyeginben, amiben Tatjánát énekelt, abban Anyagin lehettem, Don Pasqualéban ő Norinát énekelt. Az ő egyik legnagyobb szerepében a Manonban, sokat énekeltünk együtt Patané vezényletével. Tulajdonképpen a bemutató, az a nagy bemutató, annak idején a nagyszerű olasz vendégkarmesterünk, aki ma is jár hozzánk, Gardelli mutatta be. Bohéméletben ő Mimit énekelt, mellette ilyen nagyságok, hogy Giacomo Aragall, José Carreras. A Háry Jánosban Örzsét énekelt, a Bajazzókban Neddát, a Figaró házasságában Cherubint, ezekben mind énekelhettem vele együtt. Egy rendkívüli darabra szeretetnék visszaemlékezni, Az ember tragédiája operaváltozatára, amiben ő Évát énekelte ezerarcúan. Minden képben egy teljesen más ember volt. Soha nem bújt ki belőle a Házy Erzsébet.”
Bende Zsolt: (Az Operaház Székely Bertalan termében ül egy fotelben, kezében egy könyvet tart, lapozgatja…) „- Van egy könyvecském, amit tulajdonképpen Réti József kollégámtól tanultam, hogy beleírta koncertjeit, az opera fellépéseit, hát ez csak az Operaház és az Erkel Színház, és az ember ezt lapozgatja, benne vannak az előadások, benne vannak a karmesterek, benne vannak a szereplők, akikkel együtt énekeltünk. Házy Erzsébet nagyon sokszor szerepel ebben a könyvben. És az a szerencsém volt, hogy vele nagyon sokat énekelhettem együtt. Az Anyeginben, amiben Tatjánát énekelt, abban Anyagin lehettem, Don Pasqualéban ő Norinát énekelt. Az ő egyik legnagyobb szerepében a Manonban, sokat énekeltünk együtt Patané vezényletével. Tulajdonképpen a bemutató, az a nagy bemutató, annak idején a nagyszerű olasz vendégkarmesterünk, aki ma is jár hozzánk, Gardelli mutatta be. Bohéméletben ő Mimit énekelt, mellette ilyen nagyságok, hogy Giacomo Aragall, José Carreras. A Háry Jánosban Örzsét énekelt, a Bajazzókban Neddát, a Figaró házasságában Cherubint, ezekben mind énekelhettem vele együtt. Egy rendkívüli darabra szeretetnék visszaemlékezni, Az ember tragédiája operaváltozatára, amiben ő Évát énekelte ezerarcúan. Minden képben egy teljesen más ember volt. Soha nem bújt ki belőle a Házy Erzsébet.”
246 Búbánat 2006-09-22 17:23:44 [Válasz erre: 245 Búbánat 2006-09-20 19:08:07]
Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
245 Búbánat 2006-09-20 19:08:07
Majd folytatom a televízió emlékműsorából \"átvett\" visszaemlékezések sorát...
Majd folytatom a televízió emlékműsorából \"átvett\" visszaemlékezések sorát...
244 Búbánat 2006-09-20 19:04:35 [Válasz erre: 240 Búbánat 2006-09-20 16:45:33]
Mikó András rendező: „Házy Erzsi pályáját végig figyelemmel kísérhettem. Ott voltam az operaházi próbaéneklésén, és ot voltam az utolsó előadásán is. Sajnos ott voltam a temetésén is. Furcsa lény volt, nagyon jelentős személyiség. Sokarcú. A legszebb gesztusokra volt képes, és bizony gyakran kellett vele összeveszni. De ez volt a szép, az állandó vibráló légkör, ami körülvette volt, és ami a színpadon is olyan hitelessé tette alakításait. Fölsorolni nem tudnám, hogy miben működtünk együtt, mert szinte minden darabomban ő volt a főszereplő. Legjobban háromra emlékszem. Az első….az első közös munkánk volt az ő egyik első főszerepe a Cherubin, ami hát, ő maga volt a Cherubin, a szerelem és az ifjúság és a hit a jövőben. A két későbbi munkánk, ami nagyon jelentős volt szerintem, a Manon Lescaut és Szokolay Sándor Vérnásza. Ennek a két főszerepnek a súlyát rajta kívül kevesen bírták el. Ő játszva legyőzte a szerep rengeteg buktatóját, nehézségét. És elővillantotta a szerep szépségeit.”
Mikó András rendező: „Házy Erzsi pályáját végig figyelemmel kísérhettem. Ott voltam az operaházi próbaéneklésén, és ot voltam az utolsó előadásán is. Sajnos ott voltam a temetésén is. Furcsa lény volt, nagyon jelentős személyiség. Sokarcú. A legszebb gesztusokra volt képes, és bizony gyakran kellett vele összeveszni. De ez volt a szép, az állandó vibráló légkör, ami körülvette volt, és ami a színpadon is olyan hitelessé tette alakításait. Fölsorolni nem tudnám, hogy miben működtünk együtt, mert szinte minden darabomban ő volt a főszereplő. Legjobban háromra emlékszem. Az első….az első közös munkánk volt az ő egyik első főszerepe a Cherubin, ami hát, ő maga volt a Cherubin, a szerelem és az ifjúság és a hit a jövőben. A két későbbi munkánk, ami nagyon jelentős volt szerintem, a Manon Lescaut és Szokolay Sándor Vérnásza. Ennek a két főszerepnek a súlyát rajta kívül kevesen bírták el. Ő játszva legyőzte a szerep rengeteg buktatóját, nehézségét. És elővillantotta a szerep szépségeit.”
243 Búbánat 2006-09-20 18:55:05 [Válasz erre: 240 Búbánat 2006-09-20 16:45:33]
Dr. Viola György: „Egyszer egy fárasztó romániai vendégszereplésről érkezett haza késő délután. A Ferihegyi repülőtéren az Operaház akkori – azóta elhunyt – művészeti titkára, Dárday Andor kocsival várta. Ez szokatlan dolog volt, és Erzsi, aki mindig azonnal kapcsolt, megkérdezte: - Mi az, valami baj van? – Igen –felelte Dárday – veszélyben a ma esti Cigánybáró, nincs Szaffi, hacsak… nem tudta folytatni, mert Böbe közbevágott: Ne beszélj annyit, ha sietünk, még időben a színházba érünk….” (Ismerős volt a történet, utánakerestem, Dr Viola György ezt később leírta a Magyar Nemzetbe, amikor Házy Erzsébetről emlékezett meg újra, halálának 15. évfordulóján: 1997. szeptember 27-én jelent meg a lapban az a hosszabb cikk, amelyből ez a részlet való. A megemlékező teljes szöveget felraktam ide a fórumba, a 74. sorszám alatt olvasható.)
Dr. Viola György: „Egyszer egy fárasztó romániai vendégszereplésről érkezett haza késő délután. A Ferihegyi repülőtéren az Operaház akkori – azóta elhunyt – művészeti titkára, Dárday Andor kocsival várta. Ez szokatlan dolog volt, és Erzsi, aki mindig azonnal kapcsolt, megkérdezte: - Mi az, valami baj van? – Igen –felelte Dárday – veszélyben a ma esti Cigánybáró, nincs Szaffi, hacsak… nem tudta folytatni, mert Böbe közbevágott: Ne beszélj annyit, ha sietünk, még időben a színházba érünk….” (Ismerős volt a történet, utánakerestem, Dr Viola György ezt később leírta a Magyar Nemzetbe, amikor Házy Erzsébetről emlékezett meg újra, halálának 15. évfordulóján: 1997. szeptember 27-én jelent meg a lapban az a hosszabb cikk, amelyből ez a részlet való. A megemlékező teljes szöveget felraktam ide a fórumba, a 74. sorszám alatt olvasható.)
242 Búbánat 2006-09-20 18:44:28 [Válasz erre: 241 Búbánat 2006-09-20 18:42:17]
Ilosfalvy Róbert: „Házy Erzsivel, Böbével való találkozásom még ifjú szeminarista koromból ered. Amikor ’54-ben bekerültem a színházba, ő már jó néhány éve tagja volt a színháznak. És érdekes módon az Erzsi nagyon finoman ki tudta válogatni magának az énekes társakat. A férje Gál Gabi volt, aki szintén a Honvéd Együttes tagja volt… majd utána szépen találkoztunk mi…, egyre többször ebédeltünk együtt a Tiszti-házban, és barátság szövődött köztünk. Összemelegedtünk… És ez jó tíz évig eltartott. Első szerepeink is a Bohéméletben… Ő mint Mimi, én Rodolfot énekeltem, emlékezetes Ferencsik János-felújítás ’57-ben… Azután a ’61-es Manon- felújítás, amely emlékezetes nemcsak mi kettőnk számára, hanem a közönség számára is, és gondolom még hosszú ideig…. Majd a Hoffmann meséiben én mint Hoffmann és ő mint Antónia szerepeltünk együtt. Későbbi években aztán mielőtt is én hosszabb útra tértem külföldre, szintén Puccini- szerep volt kettősünk részére, mégpediglen Nyugat lánya Minnije, és én mint Rammarez. Ez tulajdonképpen az én utolsó emlékem róla, mert utána, igaz Budapestre visszajártam a Színházba, de csak a Manonban kerültünk össze…. Hiszen ez olyan szép szerelmi kettős, mely jelentette a mi kettőnk kapcsolatát is, ezért volt olyan siker a közönség részéről is ez a darab … és emlékezetes. …Isten áldotta tehetség, szépséggel együtt. Nagyon jó partnerem volt, nagyon szerettem vele énekelni. Hiszen együtt is éltünk négy – öt évig. Nem mint házastársak, mint mint mint kapcsolat két művész között, sok kedves dolgot megbeszéltünk, ami a szakmával is összefüggő volt. Kis apró nüanszok, amik úgy feldobták a szerepet, az övét és az enyémet is, és egy nagyszerű kettős, duett kerekedett ki ebből az együttlétből is, beszélgetésekből…. Nagyon kár, hogy nem maradtunk tovább együtt. De a sors közbeszólt, és én eltávoztam. De lélekben itt voltam mindig. … Amikor már visszatértem, már nem egészen az volt, akit emlékeimben elvittem magammal. De ami szép volt, az igen szép volt.\"
Ilosfalvy Róbert: „Házy Erzsivel, Böbével való találkozásom még ifjú szeminarista koromból ered. Amikor ’54-ben bekerültem a színházba, ő már jó néhány éve tagja volt a színháznak. És érdekes módon az Erzsi nagyon finoman ki tudta válogatni magának az énekes társakat. A férje Gál Gabi volt, aki szintén a Honvéd Együttes tagja volt… majd utána szépen találkoztunk mi…, egyre többször ebédeltünk együtt a Tiszti-házban, és barátság szövődött köztünk. Összemelegedtünk… És ez jó tíz évig eltartott. Első szerepeink is a Bohéméletben… Ő mint Mimi, én Rodolfot énekeltem, emlékezetes Ferencsik János-felújítás ’57-ben… Azután a ’61-es Manon- felújítás, amely emlékezetes nemcsak mi kettőnk számára, hanem a közönség számára is, és gondolom még hosszú ideig…. Majd a Hoffmann meséiben én mint Hoffmann és ő mint Antónia szerepeltünk együtt. Későbbi években aztán mielőtt is én hosszabb útra tértem külföldre, szintén Puccini- szerep volt kettősünk részére, mégpediglen Nyugat lánya Minnije, és én mint Rammarez. Ez tulajdonképpen az én utolsó emlékem róla, mert utána, igaz Budapestre visszajártam a Színházba, de csak a Manonban kerültünk össze…. Hiszen ez olyan szép szerelmi kettős, mely jelentette a mi kettőnk kapcsolatát is, ezért volt olyan siker a közönség részéről is ez a darab … és emlékezetes. …Isten áldotta tehetség, szépséggel együtt. Nagyon jó partnerem volt, nagyon szerettem vele énekelni. Hiszen együtt is éltünk négy – öt évig. Nem mint házastársak, mint mint mint kapcsolat két művész között, sok kedves dolgot megbeszéltünk, ami a szakmával is összefüggő volt. Kis apró nüanszok, amik úgy feldobták a szerepet, az övét és az enyémet is, és egy nagyszerű kettős, duett kerekedett ki ebből az együttlétből is, beszélgetésekből…. Nagyon kár, hogy nem maradtunk tovább együtt. De a sors közbeszólt, és én eltávoztam. De lélekben itt voltam mindig. … Amikor már visszatértem, már nem egészen az volt, akit emlékeimben elvittem magammal. De ami szép volt, az igen szép volt.\"
241 Búbánat 2006-09-20 18:42:17 [Válasz erre: 240 Búbánat 2006-09-20 16:45:33]
Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Végvári Tamás – műsorvezető, röviden, tárgyszerűen felidézi (felolvassa) Házy Erzsébet életútjának lexikális adatait, ismerteti születési adatát (1929), szól a családfáról, felmenőkről, a közvetlen hozzátartozóiról, megemlíti pályájának főbb állomásait, nagysikerű szerepeit: „… anyanyelvi szinten beszélt magyarul, németül, szlovákul és csehül. Így később probléma nélkül énekelte németül vagy bármilyen szláv nyelven operaszerepeit. … Pozsonyból Magyarországra költözött a család, gimnáziumi tanulmányait már Budapesten az Andrássy úti Mária Terézia Gimnáziumban kezdi meg, majd átmegy a zenei gimnáziumba, és ott érettségizik. -1952. március 22-én lépett először színpadra a Figaró házasságában az ’Első leány’ szerepében. (A kamera ráközelít a korabeli plakátra és olvashatjuk nevét a szereposztásban.) -1952. május 4. Álarcosbál – Oszkár apród -1954. április 20. Figaró házassága – Cherubin (megtudjuk: 64-szer alakította ezt a másik nadrágszerepet) -1957. szeptember 19. Következik az első Puccini szerep: Mimi a Bohéméletben. Ilosfalvy Róberttel első közös szerepük ez az Opera színpadán.
Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Végvári Tamás – műsorvezető, röviden, tárgyszerűen felidézi (felolvassa) Házy Erzsébet életútjának lexikális adatait, ismerteti születési adatát (1929), szól a családfáról, felmenőkről, a közvetlen hozzátartozóiról, megemlíti pályájának főbb állomásait, nagysikerű szerepeit: „… anyanyelvi szinten beszélt magyarul, németül, szlovákul és csehül. Így később probléma nélkül énekelte németül vagy bármilyen szláv nyelven operaszerepeit. … Pozsonyból Magyarországra költözött a család, gimnáziumi tanulmányait már Budapesten az Andrássy úti Mária Terézia Gimnáziumban kezdi meg, majd átmegy a zenei gimnáziumba, és ott érettségizik. -1952. március 22-én lépett először színpadra a Figaró házasságában az ’Első leány’ szerepében. (A kamera ráközelít a korabeli plakátra és olvashatjuk nevét a szereposztásban.) -1952. május 4. Álarcosbál – Oszkár apród -1954. április 20. Figaró házassága – Cherubin (megtudjuk: 64-szer alakította ezt a másik nadrágszerepet) -1957. szeptember 19. Következik az első Puccini szerep: Mimi a Bohéméletben. Ilosfalvy Róberttel első közös szerepük ez az Opera színpadán.
240 Búbánat 2006-09-20 16:45:33 [Válasz erre: 238 Búbánat 2006-09-20 10:19:35]
Az emlékezők szavait szó szerint idézem, a mondatokat nem szerkesztem át, ezzel is kihangsúlyozva, hogy a felkért beszélgetőtársak, az interjúalanyok Házy Erzsébet halála után tíz évvel is még mennyire emlékeik hatása alatt állnak; ahogyan a műsor szerkesztői is jó érzékkel benne hagyták, nem vágták ki a megindultság apró jeleit: a szóismétléseket, a szavak keresését, az elfojtott vagy félig kimondott szavakat, félbe maradt mondatokat, gondolatokat. Igyekszem így, egy az egyben, továbbadni mindazt, amit hallottam tőlük a képernyőt nézve. Semmit nem kozmetikázok rajta. Fésületlen szavakat, kifejezéseket fogok leírni.
Az emlékezők szavait szó szerint idézem, a mondatokat nem szerkesztem át, ezzel is kihangsúlyozva, hogy a felkért beszélgetőtársak, az interjúalanyok Házy Erzsébet halála után tíz évvel is még mennyire emlékeik hatása alatt állnak; ahogyan a műsor szerkesztői is jó érzékkel benne hagyták, nem vágták ki a megindultság apró jeleit: a szóismétléseket, a szavak keresését, az elfojtott vagy félig kimondott szavakat, félbe maradt mondatokat, gondolatokat. Igyekszem így, egy az egyben, továbbadni mindazt, amit hallottam tőlük a képernyőt nézve. Semmit nem kozmetikázok rajta. Fésületlen szavakat, kifejezéseket fogok leírni.
239 Búbánat 2006-09-20 11:19:27 [Válasz erre: 238 Búbánat 2006-09-20 10:19:35]
A TV- műsorban – az emlékező személyekhez kapcsolódóan - helyet kapott több archív filmrészlet (színes és fekete-fehér) Házy Erzsébet énekel egyedül vagy párban. Részben élő műsorok, illetve színházi előadások részleteit látjuk, illetve a TV-ben készült stúdiófelvételekből válogatott az összeállítás szerkesztője és rendezője. Házy Erzsébethez fűződő emlékeket felelevenítő művészek mondatai alatt számtalan bevágott fényképet látunk, magáról Házy Erzsébetről: civilben és szerepeiben, némelyiken partnerével is, aki éppen rá emlékezik. Csajkovszkíj: Anyegin – Tatjana levél-jelenete (magyar nyelven; fekete-fehér) Churchill: Hófehérke és a hét törpe – négy-öt szám, egyveleg a film közismert zeneszámaiból – közönség előtt, élő felvétel, kis hangszeres együttes kíséri az éneket (magyar nyelven; fekete-fehér) Puccini: Manon Lescaut – Ékszerária (magyar nyelven; színes) Johann Strauss: A cigánybáró – „Ki esketett?” – a kettősben partnere Ilosfalvy Róbert és km. a Magyar Rádió Énekkara - playback a Ferencsik János vezényelte rádiós dalszínházi felvételre (magyar nyelven; fekete-fehér) Johann Strauss: A cigánybáró – Saffi dala (magyar nyelven; fekete-fehér) Szokolay Sándor: A vérnász – a TV-operából részlet - a kettősben partnere Faragó András (színes) Poulence: Az emberi hang – TV-opera- zárójelenete ( magyarul, színes) Fényes Szabocs: Maya – „My sweetheart” - a kettősben partnere Bende Zsolt (színes) Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – „Toujours l’amour” - a kettősben Ötvös Csaba a partnere (magyarul, fekete-fehér) A záró képkockák: a felravatalozott koporsót mutatják az Erkel Színházban a gyászoló sokasággal, és Farkasréti temetés pillanatai idéződnek fel, a legutolsó schnitteken maga a sírhely beszentelése és a később elhelyezett sírkő látható. S amíg ezek a képkockák futnak, azalatt Manon halála szól Házy Erzsébet tolmácsolásában!. Műsorvezető: Végvári Tamás Forgatókönyv: dr. Viola György Szerkesztő: Veszprémi András Operatőr: Szabados Tamás Gyártásvezető: Major István Rendező: Török Ilona Producer: Czigány György MTV 1992
A TV- műsorban – az emlékező személyekhez kapcsolódóan - helyet kapott több archív filmrészlet (színes és fekete-fehér) Házy Erzsébet énekel egyedül vagy párban. Részben élő műsorok, illetve színházi előadások részleteit látjuk, illetve a TV-ben készült stúdiófelvételekből válogatott az összeállítás szerkesztője és rendezője. Házy Erzsébethez fűződő emlékeket felelevenítő művészek mondatai alatt számtalan bevágott fényképet látunk, magáról Házy Erzsébetről: civilben és szerepeiben, némelyiken partnerével is, aki éppen rá emlékezik. Csajkovszkíj: Anyegin – Tatjana levél-jelenete (magyar nyelven; fekete-fehér) Churchill: Hófehérke és a hét törpe – négy-öt szám, egyveleg a film közismert zeneszámaiból – közönség előtt, élő felvétel, kis hangszeres együttes kíséri az éneket (magyar nyelven; fekete-fehér) Puccini: Manon Lescaut – Ékszerária (magyar nyelven; színes) Johann Strauss: A cigánybáró – „Ki esketett?” – a kettősben partnere Ilosfalvy Róbert és km. a Magyar Rádió Énekkara - playback a Ferencsik János vezényelte rádiós dalszínházi felvételre (magyar nyelven; fekete-fehér) Johann Strauss: A cigánybáró – Saffi dala (magyar nyelven; fekete-fehér) Szokolay Sándor: A vérnász – a TV-operából részlet - a kettősben partnere Faragó András (színes) Poulence: Az emberi hang – TV-opera- zárójelenete ( magyarul, színes) Fényes Szabocs: Maya – „My sweetheart” - a kettősben partnere Bende Zsolt (színes) Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – „Toujours l’amour” - a kettősben Ötvös Csaba a partnere (magyarul, fekete-fehér) A záró képkockák: a felravatalozott koporsót mutatják az Erkel Színházban a gyászoló sokasággal, és Farkasréti temetés pillanatai idéződnek fel, a legutolsó schnitteken maga a sírhely beszentelése és a később elhelyezett sírkő látható. S amíg ezek a képkockák futnak, azalatt Manon halála szól Házy Erzsébet tolmácsolásában!. Műsorvezető: Végvári Tamás Forgatókönyv: dr. Viola György Szerkesztő: Veszprémi András Operatőr: Szabados Tamás Gyártásvezető: Major István Rendező: Török Ilona Producer: Czigány György MTV 1992
238 Búbánat 2006-09-20 10:19:35
Eljutottam oda, hogy felidézzem a televízió 1992. évi Házy Erzsébet- emlékműsorában megszólaló művész személyiségeket: énekes kollégákat, rendezőket. Állítom, felkavaró érzés volt számomra újra lejátszani ezt a hatvan percet. A nyilatkozatok legvégén pedig magát Házy Erzsébetet látni öregen – legalábbis a valós korához képest sokkal idősebbnek tűnt, és megtörten, fáradtan, betegen nyilatkozni egy rövid riport-részlet erejéig; az utolsó mondata, amivel zárult az emlékező-összeállítás: maga a döbbenet!
Eljutottam oda, hogy felidézzem a televízió 1992. évi Házy Erzsébet- emlékműsorában megszólaló művész személyiségeket: énekes kollégákat, rendezőket. Állítom, felkavaró érzés volt számomra újra lejátszani ezt a hatvan percet. A nyilatkozatok legvégén pedig magát Házy Erzsébetet látni öregen – legalábbis a valós korához képest sokkal idősebbnek tűnt, és megtörten, fáradtan, betegen nyilatkozni egy rövid riport-részlet erejéig; az utolsó mondata, amivel zárult az emlékező-összeállítás: maga a döbbenet!
237 Búbánat 2006-09-16 11:09:15
Pitti Katalin az Operacsillagok c. könyvben az őt interjúvoló újságíróval folytatott beszélgetésében kétszer említi meg Házy Erzsébetet: Tatjana szerepéről szólva hozza szóba először: „Komoly elődöm volt ebben a szerepkörben, akit én nagyra becsültem, és nagyon nagy művésze volt ennek a szakmának: Házy Erzsébet, aki – mondhatni – a művészet oltárán égett el, és kizárólag a színházért élt. ’Erzsi-Böbe’ – mert így hívtuk – nem bírta elviselni a tehetségtelen embereket, de még a féltehetségeket sem. Én azok közé sorolhatom magam, akiket kedvelt. Emlékszem, egyszer éjjel felhívott telefonon és azt mondta: ’Te igazi művész vagy. Két választásod van: vagy elmégy ebből az országból, vagy minden erőddel vállalod önmagad!’ „Sass Sylviával nagyon jó barátságban voltunk […] beugrottam Sylvia helyett, aki éppen Londonban volt, amikor lemondta az itthoni Traviata-előadást. Délben tudtam meg, hogy este helyette kell énekelnem. És tudja, ki jött be az öltözőmbe? Maga Házy Erzsébet! Azt mondta nekem: ’Na, ezt az előadást meghallgatom!’ Hál’ Istennek, jól sikerült a nagyária az első felvonásban. A szünetben Böbe újra megjelent az öltözőmben, egy üveg pezsgővel a kezében, és azt mondta: „Itt ma egy sztár született!’ Házy Erzsébettől nagy szó volt a dicséret. A büfében gyakran tett olyan kritikus megjegyzéseket a kollégáira, hogy megállt a levegő a helyiségben. „
Pitti Katalin az Operacsillagok c. könyvben az őt interjúvoló újságíróval folytatott beszélgetésében kétszer említi meg Házy Erzsébetet: Tatjana szerepéről szólva hozza szóba először: „Komoly elődöm volt ebben a szerepkörben, akit én nagyra becsültem, és nagyon nagy művésze volt ennek a szakmának: Házy Erzsébet, aki – mondhatni – a művészet oltárán égett el, és kizárólag a színházért élt. ’Erzsi-Böbe’ – mert így hívtuk – nem bírta elviselni a tehetségtelen embereket, de még a féltehetségeket sem. Én azok közé sorolhatom magam, akiket kedvelt. Emlékszem, egyszer éjjel felhívott telefonon és azt mondta: ’Te igazi művész vagy. Két választásod van: vagy elmégy ebből az országból, vagy minden erőddel vállalod önmagad!’ „Sass Sylviával nagyon jó barátságban voltunk […] beugrottam Sylvia helyett, aki éppen Londonban volt, amikor lemondta az itthoni Traviata-előadást. Délben tudtam meg, hogy este helyette kell énekelnem. És tudja, ki jött be az öltözőmbe? Maga Házy Erzsébet! Azt mondta nekem: ’Na, ezt az előadást meghallgatom!’ Hál’ Istennek, jól sikerült a nagyária az első felvonásban. A szünetben Böbe újra megjelent az öltözőmben, egy üveg pezsgővel a kezében, és azt mondta: „Itt ma egy sztár született!’ Házy Erzsébettől nagy szó volt a dicséret. A büfében gyakran tett olyan kritikus megjegyzéseket a kollégáira, hogy megállt a levegő a helyiségben. „
236 Búbánat 2006-09-14 16:51:01
A 226. sorszámnál említésre került Horusitzky Zoltán operája, a Báthory Zsigmond, melynek teljes stúdiófelvételén hallhatjuk énekelni Házy Erzsébetet. Pici szerep ez, de igényes szólam, s Házy ezt is remekül megoldotta. Úgy gondoltam, érdekességképpen ideírom a közreműködőket: Házy Erzsébet, Szecsődy Irén, Szőnyi Olga, Tiszay Magda, Szabó Miklós, Svéd Sándor, Bódy József, Kálmán Oszkár, a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vez.: Polgár Tibor A rádióban nagyon ritkán felhangzanak részletek a műből, különösen kedves ez nekem: Hármas és az olasz nők tánca (Házy, Szőnyi, Szabó)
A 226. sorszámnál említésre került Horusitzky Zoltán operája, a Báthory Zsigmond, melynek teljes stúdiófelvételén hallhatjuk énekelni Házy Erzsébetet. Pici szerep ez, de igényes szólam, s Házy ezt is remekül megoldotta. Úgy gondoltam, érdekességképpen ideírom a közreműködőket: Házy Erzsébet, Szecsődy Irén, Szőnyi Olga, Tiszay Magda, Szabó Miklós, Svéd Sándor, Bódy József, Kálmán Oszkár, a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vez.: Polgár Tibor A rádióban nagyon ritkán felhangzanak részletek a műből, különösen kedves ez nekem: Hármas és az olasz nők tánca (Házy, Szőnyi, Szabó)
235 Búbánat 2006-09-14 15:54:09
Hatalmas anyagot átnéztem különböző könyvtárak mélyén, rádió, TV, opera archívumaiban keresgélve és internetes keresőket igénybe véve, utánaolvastam a fellelhető irodolomban, és meglepetéssel kellett konstatálnom, hogy nyomát nem látom annak, hogy Házy Erzsébet a színpadi fellépésein túl, és a színpadi zenék (opera, operett, daljáték, zenésjáték, musical) felvételein kívül a zene más ágában alkotott volna valamit. Nincs adatom arra, hogy énekelt-e oratóriumban (rekviem, mise, egyéb), kantátákban, egyházi-zenékben, megszólaltatta-e a dalirodalom remekeit, az egyéb zenekari- és/vagy kórusművek szoprán szólamát. Ha létezik tőle még bármi, ami ebbe a kategóriába tartozik, hálásan megköszönném az erre vonatkozó információkat, utalásokat. Egyébként nem sokára elkezdem az összeállított listámról egyenként felrakni ide azokat a címeket és szerepeit, s felvételei közül midazokat (meg az ahhoz tartozó lexikális adatokat), melyek elsősorban nem az operához köthetők.
Hatalmas anyagot átnéztem különböző könyvtárak mélyén, rádió, TV, opera archívumaiban keresgélve és internetes keresőket igénybe véve, utánaolvastam a fellelhető irodolomban, és meglepetéssel kellett konstatálnom, hogy nyomát nem látom annak, hogy Házy Erzsébet a színpadi fellépésein túl, és a színpadi zenék (opera, operett, daljáték, zenésjáték, musical) felvételein kívül a zene más ágában alkotott volna valamit. Nincs adatom arra, hogy énekelt-e oratóriumban (rekviem, mise, egyéb), kantátákban, egyházi-zenékben, megszólaltatta-e a dalirodalom remekeit, az egyéb zenekari- és/vagy kórusművek szoprán szólamát. Ha létezik tőle még bármi, ami ebbe a kategóriába tartozik, hálásan megköszönném az erre vonatkozó információkat, utalásokat. Egyébként nem sokára elkezdem az összeállított listámról egyenként felrakni ide azokat a címeket és szerepeit, s felvételei közül midazokat (meg az ahhoz tartozó lexikális adatokat), melyek elsősorban nem az operához köthetők.
234 Búbánat 2006-09-13 23:33:55
Akkor álljon itt egy még nem „közölt” hivatalos nekrológ is: Gábor István: Meghalt Házy Erzsébet /Magyar Nemzet, 1982. november 25./ A Művelődési Minisztérium és a Magyar Állami Operaház közli, hogy szerdán rövid szenvedés után, 53 éves korában elhunyt Házy Erzsébet Kossuth-díjas, kiváló művész, az Operaház magánénekesnője. Temetéséről később intézkednek. *** A Magyar operaművészet tündökletes csillaga, a szó szerinti sztárja volt, akinek karrierje nagyon gyorsan ívelt fölfelé. A rádió énekkarában kezdte meg pályáját. 1951-től az Operaház ösztöndíjasa lett, és a Rigoletto apródjaként mutatkozott be az azóta megszüntetett Gördülő Opera ózdi előadásán. Gyors egymásutánban kapta meg preklasszikus, klasszikus, romantikus és modern operák főszerepeit, és ezzel párhuzamosan kitüntetéseit is: Liszt díjas, érdemes, majd kiváló művész lett, 1970-ben a Kossuth-díj tulajdonosa is. Nemcsak gyönyörű szopránhangjáról volt ismert Házy Erzsébet, hanem érzékletes színészi játékáról is. Monteverdi Poppea megkoronázásában a címszerepet, Mozart A varázsfuvolájában Paminát, Puccini Pillangókisasszonyában Csocsoszánt, a Manon Lescaut-ban Manont, a Bohéméletben Mimit, A Nyugat lányában Minnie-t, Wagner Mesterdalnokokjában Évát, Leoncavallo operájában, a Bajazzókban Neddát, Richard Strauss Saloméjában a címszerepet énekelte, és akkor távolról sem soroltuk fel számos más romantikus operában nyújtott, emlékezetes alakítását. Tévedhetetlenül biztos zenei érzékkel vállalt fontos feladatot modern külföldi és hazai operákban is. A teljesség igénye nélkül említjük meg Kurt Weill Mahagonny-jában, Britten Koldusoperájában, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Ránki György, Mihály András alkotásaiban nyújtott alakításait, és bájosan naiv, de öntudatos Örzséjét Kodály Háryjában. A fiatalon, most eltávozott énekesnő utoljára az elmúlt szezomban Kodály dalművében lépett fel az Erkel Színházban Örzseként. Decemberben lett volna ismét kitűzve a Háry jegyeseként, de ezt a szerepet most már más fogja eljátszani.
Akkor álljon itt egy még nem „közölt” hivatalos nekrológ is: Gábor István: Meghalt Házy Erzsébet /Magyar Nemzet, 1982. november 25./ A Művelődési Minisztérium és a Magyar Állami Operaház közli, hogy szerdán rövid szenvedés után, 53 éves korában elhunyt Házy Erzsébet Kossuth-díjas, kiváló művész, az Operaház magánénekesnője. Temetéséről később intézkednek. *** A Magyar operaművészet tündökletes csillaga, a szó szerinti sztárja volt, akinek karrierje nagyon gyorsan ívelt fölfelé. A rádió énekkarában kezdte meg pályáját. 1951-től az Operaház ösztöndíjasa lett, és a Rigoletto apródjaként mutatkozott be az azóta megszüntetett Gördülő Opera ózdi előadásán. Gyors egymásutánban kapta meg preklasszikus, klasszikus, romantikus és modern operák főszerepeit, és ezzel párhuzamosan kitüntetéseit is: Liszt díjas, érdemes, majd kiváló művész lett, 1970-ben a Kossuth-díj tulajdonosa is. Nemcsak gyönyörű szopránhangjáról volt ismert Házy Erzsébet, hanem érzékletes színészi játékáról is. Monteverdi Poppea megkoronázásában a címszerepet, Mozart A varázsfuvolájában Paminát, Puccini Pillangókisasszonyában Csocsoszánt, a Manon Lescaut-ban Manont, a Bohéméletben Mimit, A Nyugat lányában Minnie-t, Wagner Mesterdalnokokjában Évát, Leoncavallo operájában, a Bajazzókban Neddát, Richard Strauss Saloméjában a címszerepet énekelte, és akkor távolról sem soroltuk fel számos más romantikus operában nyújtott, emlékezetes alakítását. Tévedhetetlenül biztos zenei érzékkel vállalt fontos feladatot modern külföldi és hazai operákban is. A teljesség igénye nélkül említjük meg Kurt Weill Mahagonny-jában, Britten Koldusoperájában, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Ránki György, Mihály András alkotásaiban nyújtott alakításait, és bájosan naiv, de öntudatos Örzséjét Kodály Háryjában. A fiatalon, most eltávozott énekesnő utoljára az elmúlt szezomban Kodály dalművében lépett fel az Erkel Színházban Örzseként. Decemberben lett volna ismét kitűzve a Háry jegyeseként, de ezt a szerepet most már más fogja eljátszani.
233 Búbánat 2006-09-13 17:47:43
A megannyi hivatalos, a művészpálya csúcsait kiemelő nekrológ között - amelyek csaknem mindegyike a mindössze 53 esztendősen lezáratlannak érzett életút végén íródott - találtam egy személyes hangvételű cikket, amelyből idézni fogok. Már korábban ideírtam Szokolay Sándor ilyen tónusú gyönyörű vallomását, búcsúzását, de most azért esett a választásom erre az Esti Hírlap F. L. monogrammal jelzett, minden valószínűség szerint Fodor Lajostól származó gondolataira, mert kiérződik belőle, hogy nemcsak Házy Erzsébet művészete állt közel írójának szívéhez; maga az ember, annak életútja, érzésvilága sem volt ismeretlen, közömbös az emlékező számára: Fodor Lajos: „Búcsú Házy Erzsébettől Ma délelőtt az Erkel Színházból kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőbe Házy Erzsébetet. A szépség és a tehetség nagy birtokosa volt. Külső életét ehhez igazította. Csillogott, elbűvölt. Belső életét közvetlen környezete elől is rejtette, álcázta: szorongásait dühvel, jóságát gyilkos iróniával, szeretetét látszatközönnyel. Egy-egy nagy alakításának varázsereje beindította a közkíváncsiságot. Legendák fonták körül alakját, amiket az irigység pletykaszintre szállított le. Mert volt mit irigyelni attól, akit a természet ennyi szépséggel és tehetséggel halmozott el. A magyar zenés színház történetében páratlan élmények, döbbenetesen szép alakítások őrzik meg nevét, alakját, hangját.”
A megannyi hivatalos, a művészpálya csúcsait kiemelő nekrológ között - amelyek csaknem mindegyike a mindössze 53 esztendősen lezáratlannak érzett életút végén íródott - találtam egy személyes hangvételű cikket, amelyből idézni fogok. Már korábban ideírtam Szokolay Sándor ilyen tónusú gyönyörű vallomását, búcsúzását, de most azért esett a választásom erre az Esti Hírlap F. L. monogrammal jelzett, minden valószínűség szerint Fodor Lajostól származó gondolataira, mert kiérződik belőle, hogy nemcsak Házy Erzsébet művészete állt közel írójának szívéhez; maga az ember, annak életútja, érzésvilága sem volt ismeretlen, közömbös az emlékező számára: Fodor Lajos: „Búcsú Házy Erzsébettől Ma délelőtt az Erkel Színházból kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőbe Házy Erzsébetet. A szépség és a tehetség nagy birtokosa volt. Külső életét ehhez igazította. Csillogott, elbűvölt. Belső életét közvetlen környezete elől is rejtette, álcázta: szorongásait dühvel, jóságát gyilkos iróniával, szeretetét látszatközönnyel. Egy-egy nagy alakításának varázsereje beindította a közkíváncsiságot. Legendák fonták körül alakját, amiket az irigység pletykaszintre szállított le. Mert volt mit irigyelni attól, akit a természet ennyi szépséggel és tehetséggel halmozott el. A magyar zenés színház történetében páratlan élmények, döbbenetesen szép alakítások őrzik meg nevét, alakját, hangját.”
232 Búbánat 2006-09-12 23:28:24
Simándy József: ”1962. április: már folytak a próbák a Brankovics György című Erkel Ferenc-operából, amelyet Kókai Rezső átdolgozásában tűzött műsorra az Operaház. Hosszasan tanultuk, próbáltuk. Érdekes: ami eredeti Erkel volt benne, az nyomban a fejünkbe ment. De a Brankovics György: öregkori Erkel-opera, a fiai ’besegítettek’. [ …] Fodor Jánosnak, a főszereplőnek volt a legnagyobb szerepe. Az nyilván teljesen Erkel Ferenctől való, eredeti. Nagyon meghatóan, megrázóan énekelte. Amikor behozzák a két fiát, megvakítva: döbbenetes nagy jelenet! Házy Erzsébet és Palcsó Sándor alig bírták a könnyektől végigénekelni szerepüket, annyira hatott rájuk Fodor János lenyűgöző monumentalitása.” („Bánk bán elmondja” – a krónikás Dalos László)
Simándy József: ”1962. április: már folytak a próbák a Brankovics György című Erkel Ferenc-operából, amelyet Kókai Rezső átdolgozásában tűzött műsorra az Operaház. Hosszasan tanultuk, próbáltuk. Érdekes: ami eredeti Erkel volt benne, az nyomban a fejünkbe ment. De a Brankovics György: öregkori Erkel-opera, a fiai ’besegítettek’. [ …] Fodor Jánosnak, a főszereplőnek volt a legnagyobb szerepe. Az nyilván teljesen Erkel Ferenctől való, eredeti. Nagyon meghatóan, megrázóan énekelte. Amikor behozzák a két fiát, megvakítva: döbbenetes nagy jelenet! Házy Erzsébet és Palcsó Sándor alig bírták a könnyektől végigénekelni szerepüket, annyira hatott rájuk Fodor János lenyűgöző monumentalitása.” („Bánk bán elmondja” – a krónikás Dalos László)
231 Búbánat 2006-09-12 23:16:36
S ha már Simándy József és Házy Erzsébet neve együtt ismét előkerült, akkor, íme, hogyan emlékszik vissza könyvében a nagy tenoristánk („Bánk bán elmondja” – a krónikás Dalos László) a szoprán-tüneménnyel való első színpadi találkozására: „1952. május 4-én Az Álarcosbálban léptem ismét a közönség elé. Felejthetetlen pillanatok! Zsúfolt ház, ott volt az édesanyám, ott a nővéreim, és természetesen Erdélyi Jenő professzor a feleségével. … A nyitány. Jön az én bevezető zeném, belépek… és hatalmas nyíltszíni taps tört ki, egy perc harmincnégy másodpercig tartott, az ügyelő mérte! Ennyi idő a színpadon, nyílt színen: Maga a végtelenség! Álltam, hajlongtam, és ettől a nagy rokonszenv-megnyilvánulástól olyan idegállapotba kerültem, hogy - megmerevedtek a végtagjaim! Mint a fa, olyan a lábam, görcs az egész testemben, úgy szólalt meg a hangom is! De azért csak meg tudtam szólalni: ’ Ti jó barátok, ti hősök, s ti, kikre várva vártam én…’ Házy Erzsébet akkor énekelte először Oszkárt, az apródot. Mellettem állt, és látva, mi megy végbe bennem: végig tartotta mellettem az indító ’d’ hangot, a másfél perces nyíltszíni taps alatt! Én persze nem tudtam annyira ideges lenni, hogy az ne legyen a fülemben. De Házy Erzsébet olyan figyelmes, olyan kollegiális volt irántam! Egy perc és harmincnégy másodpercen át tartotta a d-t+ Ez rendkívül sok a nyílt színpadon, egy fél ária hossza. Sőt, van ária, amelyik ennél is rövidebb….”
S ha már Simándy József és Házy Erzsébet neve együtt ismét előkerült, akkor, íme, hogyan emlékszik vissza könyvében a nagy tenoristánk („Bánk bán elmondja” – a krónikás Dalos László) a szoprán-tüneménnyel való első színpadi találkozására: „1952. május 4-én Az Álarcosbálban léptem ismét a közönség elé. Felejthetetlen pillanatok! Zsúfolt ház, ott volt az édesanyám, ott a nővéreim, és természetesen Erdélyi Jenő professzor a feleségével. … A nyitány. Jön az én bevezető zeném, belépek… és hatalmas nyíltszíni taps tört ki, egy perc harmincnégy másodpercig tartott, az ügyelő mérte! Ennyi idő a színpadon, nyílt színen: Maga a végtelenség! Álltam, hajlongtam, és ettől a nagy rokonszenv-megnyilvánulástól olyan idegállapotba kerültem, hogy - megmerevedtek a végtagjaim! Mint a fa, olyan a lábam, görcs az egész testemben, úgy szólalt meg a hangom is! De azért csak meg tudtam szólalni: ’ Ti jó barátok, ti hősök, s ti, kikre várva vártam én…’ Házy Erzsébet akkor énekelte először Oszkárt, az apródot. Mellettem állt, és látva, mi megy végbe bennem: végig tartotta mellettem az indító ’d’ hangot, a másfél perces nyíltszíni taps alatt! Én persze nem tudtam annyira ideges lenni, hogy az ne legyen a fülemben. De Házy Erzsébet olyan figyelmes, olyan kollegiális volt irántam! Egy perc és harmincnégy másodpercen át tartotta a d-t+ Ez rendkívül sok a nyílt színpadon, egy fél ária hossza. Sőt, van ária, amelyik ennél is rövidebb….”
230 Búbánat 2006-09-12 22:56:31 [Válasz erre: 227 Búbánat 2006-09-11 20:19:50]
Ruitner Sándor: Egyik utolsó dalszínházi felvételével, A mosoly országával zárjuk összeállításunkat. Ebben az a Simándy József volt a partnere, akit nagyon ritkán lehetett mikrofon elé csábítani a \"könnyű múzsa\" szolgálatára. Az 1971-ben készült produkciót mégis vállalta, mert Lehár operettjét annak idején is az ország első dalszínházának társulata mutatta be. Mint a komponista megjegyezte, példát mutatva a világnak arra, hogy operettjei a legelőkelőbb operaházak színpadán is megállják helyüket. Utolsó zenei idézetünk ehhez a lehári gondolathoz ad méltó hátteret. S ezt annak a Házy Erzsébetnek köszönhetjük, aki mai összeállításunk első számú hősnőjeként Simándy Józsefnek is épp oly ihlető partnere volt, mint a műsornak ezt megelőző zenei idézeteiben, a korban hozzáillő Ilosfalvy Róbertnek, vagy a nála jóval idősebb Simándy Józsefnek és Udvardy Tibornak. Zárszóként még egyetlen megjegyzés. Ha teljes értékű művészportrénak nem is tekinthetjük mai műsorunkat, úgy vélem, az eltelt másfél órában ( Búbánat: több rádiós portréműsort használtam fel: kb. három órai anyag volt ez, amit feldolgoztam) dalszínházi emlékeihez illő gondolatokkal, valamint az általa megformált zenés pillanatokkal, sikerült felidézni Házy Erzsébet szellemalakját.” (Zenei illusztráció).
Ruitner Sándor: Egyik utolsó dalszínházi felvételével, A mosoly országával zárjuk összeállításunkat. Ebben az a Simándy József volt a partnere, akit nagyon ritkán lehetett mikrofon elé csábítani a \"könnyű múzsa\" szolgálatára. Az 1971-ben készült produkciót mégis vállalta, mert Lehár operettjét annak idején is az ország első dalszínházának társulata mutatta be. Mint a komponista megjegyezte, példát mutatva a világnak arra, hogy operettjei a legelőkelőbb operaházak színpadán is megállják helyüket. Utolsó zenei idézetünk ehhez a lehári gondolathoz ad méltó hátteret. S ezt annak a Házy Erzsébetnek köszönhetjük, aki mai összeállításunk első számú hősnőjeként Simándy Józsefnek is épp oly ihlető partnere volt, mint a műsornak ezt megelőző zenei idézeteiben, a korban hozzáillő Ilosfalvy Róbertnek, vagy a nála jóval idősebb Simándy Józsefnek és Udvardy Tibornak. Zárszóként még egyetlen megjegyzés. Ha teljes értékű művészportrénak nem is tekinthetjük mai műsorunkat, úgy vélem, az eltelt másfél órában ( Búbánat: több rádiós portréműsort használtam fel: kb. három órai anyag volt ez, amit feldolgoztam) dalszínházi emlékeihez illő gondolatokkal, valamint az általa megformált zenés pillanatokkal, sikerült felidézni Házy Erzsébet szellemalakját.” (Zenei illusztráció).
229 Búbánat 2006-09-12 12:29:17 [Válasz erre: 228 IVA 2006-09-12 00:12:54]
Köszönöm IVA! Nagyon szépen emlékeztél meg Házyról és az Ilosfalvyval való legendás nagy szerelemről, s vontál párhuzamot a Manon és Des Grieux szerepük színpadi megformálásában a valós életből táplálkozó közelmúltjuk emlékeinek újbóli felizzásával, annak érzelmi fűtöttségével. Magam is amondó vagyok, hogy inkább Ruitner Sándornak hiszek, aki az időben az 1957/58-tól kezdődő évekre tette kettejük fellobbanó szerelmét: lásd Kemény Egon Komáromi farsangjában a Csokonai és Lilla szerelmének mikrofonok előtt való „kiteljesedését; és az ugyanebből az időszakból való (1959) Offenbach daljátékban, a Fortunio dalában igazán élethűre „sikeredett” forró szerelmi jelenetét, énekben elbeszélve, a Rádió Dalszínházának steril stúdió környezetében . A nagy szenvedély akkor ért véget, amikor Ilosfalvy emlékezetes ittas gázolása miatt (állítólag Házy tettét vállalta magára, de később a tenorista ezt cáfolta és csak a maga felelősségét hangsúlyozta) a fogdában leülte a kiszabott büntetését. Amikor onnan kijött már vége volt a kapcsolatnak. Az 1961/62-es évad Manonja még újból összehozta őket; az illúzió a közönség tudatában így még évekig megmaradt, amit tovább táplált a pár évvel későbbi Nyugat lánya bemutatója is. Aztán 1965-ben Ilosfalvy külföldre távozott… Hazai vendégszereplései alkalmával nagy ritkán még együtt énekelték régi közös szerepeiket, amik mindig szenzációnak és csemegének számítottak a haza publikumnak. De közöttük a régi nagy szerelemnek már a nyoma sem maradt; mint nagyszerű művészek viszont továbbra is eltudták hitetni és felidézni a saját szerelmük látszatát. És ez sem volt semmi!
Köszönöm IVA! Nagyon szépen emlékeztél meg Házyról és az Ilosfalvyval való legendás nagy szerelemről, s vontál párhuzamot a Manon és Des Grieux szerepük színpadi megformálásában a valós életből táplálkozó közelmúltjuk emlékeinek újbóli felizzásával, annak érzelmi fűtöttségével. Magam is amondó vagyok, hogy inkább Ruitner Sándornak hiszek, aki az időben az 1957/58-tól kezdődő évekre tette kettejük fellobbanó szerelmét: lásd Kemény Egon Komáromi farsangjában a Csokonai és Lilla szerelmének mikrofonok előtt való „kiteljesedését; és az ugyanebből az időszakból való (1959) Offenbach daljátékban, a Fortunio dalában igazán élethűre „sikeredett” forró szerelmi jelenetét, énekben elbeszélve, a Rádió Dalszínházának steril stúdió környezetében . A nagy szenvedély akkor ért véget, amikor Ilosfalvy emlékezetes ittas gázolása miatt (állítólag Házy tettét vállalta magára, de később a tenorista ezt cáfolta és csak a maga felelősségét hangsúlyozta) a fogdában leülte a kiszabott büntetését. Amikor onnan kijött már vége volt a kapcsolatnak. Az 1961/62-es évad Manonja még újból összehozta őket; az illúzió a közönség tudatában így még évekig megmaradt, amit tovább táplált a pár évvel későbbi Nyugat lánya bemutatója is. Aztán 1965-ben Ilosfalvy külföldre távozott… Hazai vendégszereplései alkalmával nagy ritkán még együtt énekelték régi közös szerepeiket, amik mindig szenzációnak és csemegének számítottak a haza publikumnak. De közöttük a régi nagy szerelemnek már a nyoma sem maradt; mint nagyszerű művészek viszont továbbra is eltudták hitetni és felidézni a saját szerelmük látszatát. És ez sem volt semmi!
228 IVA 2006-09-12 00:12:54 [Válasz erre: 225 Búbánat 2006-09-11 19:59:56]
\"Most akkor melyik állítása az igaz?\" - Nem állhatom meg, hogy fejtegetni próbáljam e kérdést. Az ellenmondás megfejtésére első gyanúm, hogy a újságok régen sem (ma sem) pontosan idézték riportalanyaik szavait, amelyekből - szélsőséges esetben - akár értelmük ellenkezője is kisülhet(ett). Az 1965-ös idézet olvastán azért csodálkozom, mert abban az időben az élettársi kapcsolat - mint családi állapot - nem volt publikus (a Házyé és Ilosfalvyé sem, a Ruttkaié és Latinovitsé sem), ezekről a kapcsolatokról a közönségnek csak pletykaszinten voltak információi. Az \"élettárs\" szóhasználat sem volt ildomos, leginkább a Kék fény adásaiban ütötte meg fülünket. A Manon Lescaut előadásainak érzelmi hőfoka és énekespárjának kapcsolata közötti összefüggésről magam is hallottan nyilatkozni Ilosfalvy Róbertet: ha nem tévedek, a Magyar Televíziónak abban a műsorában, amelyben többen megemlékeztek Házy halálának 10. évfordulójáról. (1992-ben. A 20. évforduló 2002-ben sajnos már nem bizonyult érdekesnek, még a tíz évvel korábbi emlékezés megismétlésének erejéig sem, és gyanítom, hogy jövőre sem várható a negyedszázados ünneplés.) Ilosfalvy akkor az Operaéletből idézett nyilatkozattal egyezően vallott a Manon-legendáról. Lényege kb. az volt, hogy az előadás szériája alatt az egykori szerelemből megmaradt barátság fűzte őket egymáshoz, és annak meghittsége, mélysége járta át kettősüket a színpadon, amire nyilván a közönség is fogékony volt. Ez nagyon is érthető, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a színpadi alakítás nemcsak a színészek (énekesek) pillanatnyi érzéseit árasztja, hanem elsősorban a próbaidőszakban rögzített érzések felidézése. Ez ugyanis hasonlíthat a korábbi személyes érzések felidézéséhez. Ennél alaposabban nem szeretnék elmerülni olyan emberek magánéletének boncolgatásában, akiket nem ismertem személyesen, de még egy gondolatomat megjegyzem annak találgatására, miért éppen a Manon előadásában érvényesült olyan hitelesen az énekesek személyes élménye. Bár kapcsolatukról csak foszlányokban van információm, közismert, hogy Ilosfalvy a des Grieux-éhez hasonló, önfeláldozó érzelmeket táplált partnernője felé, ugyanakkor Házy életének \"végzetes\" szerelme másvalaki volt. Nos, az operában (illetve Prévost regényében) is des Grieux az, aki az első pillanatban végzetesen beleszeret Manonba, és haláláig mellette áll és hű hozzá. Manonnak is tetszik a diák, soha nem is elutasító vele, ez érzelemgazdag szólamából sem kétséges, de legnagyobb tragédiája az, hogy valójában csak halála előtt lesz igazán szerelmes; ez a szerelem tisztítja meg korábbi bűneitől. (Odaadó, mély szerelmének hangjai csak a III., majd még inkább a IV. felvonásban szólalnak meg.) Az operai és személyes érzelmek párhuzamát ez esetben az érzelmi erőarányok párhuzama még fokozta is. Legalábbis az a vetülete, amely a legendában élt, él.
\"Most akkor melyik állítása az igaz?\" - Nem állhatom meg, hogy fejtegetni próbáljam e kérdést. Az ellenmondás megfejtésére első gyanúm, hogy a újságok régen sem (ma sem) pontosan idézték riportalanyaik szavait, amelyekből - szélsőséges esetben - akár értelmük ellenkezője is kisülhet(ett). Az 1965-ös idézet olvastán azért csodálkozom, mert abban az időben az élettársi kapcsolat - mint családi állapot - nem volt publikus (a Házyé és Ilosfalvyé sem, a Ruttkaié és Latinovitsé sem), ezekről a kapcsolatokról a közönségnek csak pletykaszinten voltak információi. Az \"élettárs\" szóhasználat sem volt ildomos, leginkább a Kék fény adásaiban ütötte meg fülünket. A Manon Lescaut előadásainak érzelmi hőfoka és énekespárjának kapcsolata közötti összefüggésről magam is hallottan nyilatkozni Ilosfalvy Róbertet: ha nem tévedek, a Magyar Televíziónak abban a műsorában, amelyben többen megemlékeztek Házy halálának 10. évfordulójáról. (1992-ben. A 20. évforduló 2002-ben sajnos már nem bizonyult érdekesnek, még a tíz évvel korábbi emlékezés megismétlésének erejéig sem, és gyanítom, hogy jövőre sem várható a negyedszázados ünneplés.) Ilosfalvy akkor az Operaéletből idézett nyilatkozattal egyezően vallott a Manon-legendáról. Lényege kb. az volt, hogy az előadás szériája alatt az egykori szerelemből megmaradt barátság fűzte őket egymáshoz, és annak meghittsége, mélysége járta át kettősüket a színpadon, amire nyilván a közönség is fogékony volt. Ez nagyon is érthető, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a színpadi alakítás nemcsak a színészek (énekesek) pillanatnyi érzéseit árasztja, hanem elsősorban a próbaidőszakban rögzített érzések felidézése. Ez ugyanis hasonlíthat a korábbi személyes érzések felidézéséhez. Ennél alaposabban nem szeretnék elmerülni olyan emberek magánéletének boncolgatásában, akiket nem ismertem személyesen, de még egy gondolatomat megjegyzem annak találgatására, miért éppen a Manon előadásában érvényesült olyan hitelesen az énekesek személyes élménye. Bár kapcsolatukról csak foszlányokban van információm, közismert, hogy Ilosfalvy a des Grieux-éhez hasonló, önfeláldozó érzelmeket táplált partnernője felé, ugyanakkor Házy életének \"végzetes\" szerelme másvalaki volt. Nos, az operában (illetve Prévost regényében) is des Grieux az, aki az első pillanatban végzetesen beleszeret Manonba, és haláláig mellette áll és hű hozzá. Manonnak is tetszik a diák, soha nem is elutasító vele, ez érzelemgazdag szólamából sem kétséges, de legnagyobb tragédiája az, hogy valójában csak halála előtt lesz igazán szerelmes; ez a szerelem tisztítja meg korábbi bűneitől. (Odaadó, mély szerelmének hangjai csak a III., majd még inkább a IV. felvonásban szólalnak meg.) Az operai és személyes érzelmek párhuzamát ez esetben az érzelmi erőarányok párhuzama még fokozta is. Legalábbis az a vetülete, amely a legendában élt, él.
227 Búbánat 2006-09-11 20:19:50
Ruitner Sándor: S ha már ilyen fokon teret kapott összeállításunkban a játékosság, akkor nem hiányozhat az az immár klasszikusnak tekinthető alkotás, amelyben a primadonna ezirányú affinitásának kifejezésére nagyszerű alkalmat kínál egy híres kettős. A mű címe, amelyben eredetileg felcsendül: Pompadour. Szerzője: Leo Fall. S a tenorista, aki ezúttal Házy Erzsébet partnere, az a Palcsó Sándor, aki a maga választotta karakter tenor címszó mögé rejtőzve nemcsak az ehhez hasonló játékos szerepekben inspirálta hasonló maszkok felöltésére művésztársait, köztük nem most először Házy Erzsébetet. Ugyanakkor, ennek ellentéteként, új, modern hangvételű magyar operák nagy drámai szerepeinek színpadra állításakor is jó példával járt elől. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni, annál is inkább, mert ezáltal hangsúlyosabbá válik maga a játék, a vidámság, és nyilvánvalóbbá műsorunk jelképe, az álarc. Amit ezúttal is operasztárok öltöttek fel az élen Házy Erzsébettel. (Zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: S ha már ilyen fokon teret kapott összeállításunkban a játékosság, akkor nem hiányozhat az az immár klasszikusnak tekinthető alkotás, amelyben a primadonna ezirányú affinitásának kifejezésére nagyszerű alkalmat kínál egy híres kettős. A mű címe, amelyben eredetileg felcsendül: Pompadour. Szerzője: Leo Fall. S a tenorista, aki ezúttal Házy Erzsébet partnere, az a Palcsó Sándor, aki a maga választotta karakter tenor címszó mögé rejtőzve nemcsak az ehhez hasonló játékos szerepekben inspirálta hasonló maszkok felöltésére művésztársait, köztük nem most először Házy Erzsébetet. Ugyanakkor, ennek ellentéteként, új, modern hangvételű magyar operák nagy drámai szerepeinek színpadra állításakor is jó példával járt elől. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni, annál is inkább, mert ezáltal hangsúlyosabbá válik maga a játék, a vidámság, és nyilvánvalóbbá műsorunk jelképe, az álarc. Amit ezúttal is operasztárok öltöttek fel az élen Házy Erzsébettel. (Zenei illusztráció)
226 Búbánat 2006-09-11 20:00:22
Itt az ideje, hogy visszatérjek Ruitner Sándor rádiós összeállításához, melyben Házy Erzsébet portréja bontakozik ki sok-sok szép bejátszott zenei illusztráció kíséretében. Ruitner Sándor: Amikor összeválogattam ennek a műsornak a zenei anyagát, vagyis felépítettem az összeállítás csontvázát, tapasztalnom kellett, hogy Házy Erzsébet rádiós anyagai között meglepően kevés operafelvétel található. A korábbiakban is mindössze a két végletet említettem: Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmondjában egy kis epizód-szerepet, az ellenpóluson pedig az előadói életmű csúcspontjának tekinthető hatalmas Manon Lescaut-alakítást. Számon tartok azonban még két olyan felvétel-emléket, amely a maga nemében egy-egy remeklés volt. Mindkettőt 1964-ben sugározta a Kossuth Adó. Az első Ravel: Gyermek és a varázslat című egyfelvonásosának felvétele. Itt egy szófogadatlan csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg, tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. A másik operai emlék 1964-ből Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című kétszemélyes darabja. Ebben a régi szubrettes, pergő nyelvű Házy Erzsébet játékosan tréfálkozott a mikrofon előtt azzal a Dene Józseffel, aki különös érzékkel immár nem első ízben hozta felszínre a szövegben és a zenében rejlő vidámságot. A felvétel karmestere a fiatalon elhunyt Borbély Gyula amellett, hogy szabadjára engedte a színászi játékot, végig klasszikus mederbe terelte a zenei tolmácsolást.
Itt az ideje, hogy visszatérjek Ruitner Sándor rádiós összeállításához, melyben Házy Erzsébet portréja bontakozik ki sok-sok szép bejátszott zenei illusztráció kíséretében. Ruitner Sándor: Amikor összeválogattam ennek a műsornak a zenei anyagát, vagyis felépítettem az összeállítás csontvázát, tapasztalnom kellett, hogy Házy Erzsébet rádiós anyagai között meglepően kevés operafelvétel található. A korábbiakban is mindössze a két végletet említettem: Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmondjában egy kis epizód-szerepet, az ellenpóluson pedig az előadói életmű csúcspontjának tekinthető hatalmas Manon Lescaut-alakítást. Számon tartok azonban még két olyan felvétel-emléket, amely a maga nemében egy-egy remeklés volt. Mindkettőt 1964-ben sugározta a Kossuth Adó. Az első Ravel: Gyermek és a varázslat című egyfelvonásosának felvétele. Itt egy szófogadatlan csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg, tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. A másik operai emlék 1964-ből Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című kétszemélyes darabja. Ebben a régi szubrettes, pergő nyelvű Házy Erzsébet játékosan tréfálkozott a mikrofon előtt azzal a Dene Józseffel, aki különös érzékkel immár nem első ízben hozta felszínre a szövegben és a zenében rejlő vidámságot. A felvétel karmestere a fiatalon elhunyt Borbély Gyula amellett, hogy szabadjára engedte a színászi játékot, végig klasszikus mederbe terelte a zenei tolmácsolást.
225 Búbánat 2006-09-11 19:59:56 [Válasz erre: 224 Búbánat 2006-09-09 17:14:56]
Egy gondolat erejéig vissza kell kanyarodnom az előző sorszám alatt írtakhoz, mégpedig a Ilosfalvy Róbertnek a Manon Lescaut bemutatója után pár évre rá adott interjú-részletéhez, melyben Házy Erzsébet és önmaga kapcsolatáról ezt mondotta: „ A Manon Lescaut Des Grieux-je már csak azért is örökre emlékezetes marad számomra , mert ekkor kezdődött életem meghatározó szép élettársi kapcsolata a Manont éneklő Házy Erzsébettel.” /Esti Hírlap, 1965. április 3./ Harminckét évvel később, egy újabb beszélgetésben, homlokegyenest mást állít: „A Manon Lescaut bemutató idején már nem éltünk együtt…” /Operaélet, 1997. szeptember-októberi szám/ Most akkor melyik állítása az igaz? MÁtai Györgyinek, az Operaélet riporterének tovább vall: „ …és a közönség bizony kíváncsi volt kettőnk színpadon kívüli kapcsolatára is… Mit sejthettek meg a háttérből? Igen: a szerep kialakításába belejátszott a múlt-múltunk, mintha Puccini zenéje rólunk is szólt volna. „
Egy gondolat erejéig vissza kell kanyarodnom az előző sorszám alatt írtakhoz, mégpedig a Ilosfalvy Róbertnek a Manon Lescaut bemutatója után pár évre rá adott interjú-részletéhez, melyben Házy Erzsébet és önmaga kapcsolatáról ezt mondotta: „ A Manon Lescaut Des Grieux-je már csak azért is örökre emlékezetes marad számomra , mert ekkor kezdődött életem meghatározó szép élettársi kapcsolata a Manont éneklő Házy Erzsébettel.” /Esti Hírlap, 1965. április 3./ Harminckét évvel később, egy újabb beszélgetésben, homlokegyenest mást állít: „A Manon Lescaut bemutató idején már nem éltünk együtt…” /Operaélet, 1997. szeptember-októberi szám/ Most akkor melyik állítása az igaz? MÁtai Györgyinek, az Operaélet riporterének tovább vall: „ …és a közönség bizony kíváncsi volt kettőnk színpadon kívüli kapcsolatára is… Mit sejthettek meg a háttérből? Igen: a szerep kialakításába belejátszott a múlt-múltunk, mintha Puccini zenéje rólunk is szólt volna. „
224 Búbánat 2006-09-09 17:14:56
A Rádió Dalszínháza és Házy Erzsébet kapcsolatának egyik legszebb éve volt 1962. A Víg özvegy mellett ekkor készült a stúdióban Gardelli zenei vezetésével az a Manon Lescaut-felvétel, melyre korábban röviden kitért már Ruitner Sándor szerkesztő a rádiós jegyzetében, és idéztem itt szavait. Meg kell szakítanom ezt az összeállítást, mert bár Házy Erzsébet portréjának felidézése ebben az összefüggésben itt az operett és daljáték felvételeire összpontosít, ám mégsem mehetünk el szó nélkül Házy Manonja mellett. A stúdiófelvétel előzményeként vissza kell kanyarodnom 1961 karácsonya előtti időszakhoz, amikor valami egészen különleges operai élményről számoltak be a kritikusok, s aminek magam is szem-és fültanúja voltam. Valóban, Lamberto Gardelli irányításával csoda született az Andrássy úti színházban. Két immár kiforrott magyar tehetség olyan szerepben talált egymásra egy remekmű cselekmény-és zenei varázsában, amely hű tükre volt az életüket is betöltő valóságos szerelemnek. Ilosfalvy Róbert így emlékezett vissza egy interjúban erre az előadásra: „A Manon Lescaut Des Grieux-je már csak azért is örökre emlékezetes marad számomra , mert ekkor kezdődött életem meghatározó szép élettársi kapcsolata a Manont éneklő Házy Erzsébettel. Azt hiszem, a közönség már azért is tódult a Manon-előadásokra, mert együtt szerette volna látni az énekes szerelmespárt. Való igaz, mélyebb átéléssel alakítottuk ezeket a szerepeket…” /”Beszélgetés Ilosfalvy Róberttel” Esti Hírlap, 1965, április 3. Fodor Lajos/ A premierről egy nyolcvanas évek végi rádiós jegyzetében emlékszik vissza Meixner Mihály: „A ’60-as évek elejének egyik legnagyszerűbb budapesti operaszenzációja volt a Manon Lescaut premierje Lamberto Gardelli vezényletével. A Mester az elmúlt években is emlegette, hogy sok Manon Lescaut előadást dirigált azóta is, de olyan, hangban, külsőségben, játékban ideális párt, mint Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, azóta sem hallott.„ Ezekután vissza az 1962-es rádiófelvételhez, amelyről Fodor Géza megállapításait a 117. és 120. sorszám alatt már idéztem. Most még csak annyit, hogy a szerelmi kettős a Manon Lescaut-ból Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert előadásában már-már mitikus rangra emelkedett operaházi sikerszéria nyomán készült teljes művet 1962-ben hallhatták először a rádióhallgatók. Ezt követte egy opera-keresztmetszet- lemez 1965-ből, ami e rádiófelvétel nyomán készült. Fodor Lajos: \"Ha lemezről egyáltalán megcsaphat bennünket az általában vett szenvedélyen túl sajátosan az erotika heve, úgy Házy Erzsébet, az abszolút Manon szuverén éneklése ebbe az atmoszférába ragadja a hallgatót, s persze még előbb partnerét, Ilosfalvyt. A felvétel betetőzése a magyar operajátszás ama korszakának, amikor az érzelem- és szenvedély-kifejezés volt az eszmény, a személyiség individuális egyediségének, formátumának, temperamentumának és intenzitásának jegyében… A Hungaroton énekes-antológiájában ezt a nagy korszakot éppen ez a Házy Erzsébet és Ilosfaly Róbert által előadott forró szerelmi kettős zárja le.” /MUZSIKA, 2002. március, Fodor Géza: A HUNGAROTON félszázada – félszázad magyar operaművészete/
A Rádió Dalszínháza és Házy Erzsébet kapcsolatának egyik legszebb éve volt 1962. A Víg özvegy mellett ekkor készült a stúdióban Gardelli zenei vezetésével az a Manon Lescaut-felvétel, melyre korábban röviden kitért már Ruitner Sándor szerkesztő a rádiós jegyzetében, és idéztem itt szavait. Meg kell szakítanom ezt az összeállítást, mert bár Házy Erzsébet portréjának felidézése ebben az összefüggésben itt az operett és daljáték felvételeire összpontosít, ám mégsem mehetünk el szó nélkül Házy Manonja mellett. A stúdiófelvétel előzményeként vissza kell kanyarodnom 1961 karácsonya előtti időszakhoz, amikor valami egészen különleges operai élményről számoltak be a kritikusok, s aminek magam is szem-és fültanúja voltam. Valóban, Lamberto Gardelli irányításával csoda született az Andrássy úti színházban. Két immár kiforrott magyar tehetség olyan szerepben talált egymásra egy remekmű cselekmény-és zenei varázsában, amely hű tükre volt az életüket is betöltő valóságos szerelemnek. Ilosfalvy Róbert így emlékezett vissza egy interjúban erre az előadásra: „A Manon Lescaut Des Grieux-je már csak azért is örökre emlékezetes marad számomra , mert ekkor kezdődött életem meghatározó szép élettársi kapcsolata a Manont éneklő Házy Erzsébettel. Azt hiszem, a közönség már azért is tódult a Manon-előadásokra, mert együtt szerette volna látni az énekes szerelmespárt. Való igaz, mélyebb átéléssel alakítottuk ezeket a szerepeket…” /”Beszélgetés Ilosfalvy Róberttel” Esti Hírlap, 1965, április 3. Fodor Lajos/ A premierről egy nyolcvanas évek végi rádiós jegyzetében emlékszik vissza Meixner Mihály: „A ’60-as évek elejének egyik legnagyszerűbb budapesti operaszenzációja volt a Manon Lescaut premierje Lamberto Gardelli vezényletével. A Mester az elmúlt években is emlegette, hogy sok Manon Lescaut előadást dirigált azóta is, de olyan, hangban, külsőségben, játékban ideális párt, mint Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, azóta sem hallott.„ Ezekután vissza az 1962-es rádiófelvételhez, amelyről Fodor Géza megállapításait a 117. és 120. sorszám alatt már idéztem. Most még csak annyit, hogy a szerelmi kettős a Manon Lescaut-ból Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert előadásában már-már mitikus rangra emelkedett operaházi sikerszéria nyomán készült teljes művet 1962-ben hallhatták először a rádióhallgatók. Ezt követte egy opera-keresztmetszet- lemez 1965-ből, ami e rádiófelvétel nyomán készült. Fodor Lajos: \"Ha lemezről egyáltalán megcsaphat bennünket az általában vett szenvedélyen túl sajátosan az erotika heve, úgy Házy Erzsébet, az abszolút Manon szuverén éneklése ebbe az atmoszférába ragadja a hallgatót, s persze még előbb partnerét, Ilosfalvyt. A felvétel betetőzése a magyar operajátszás ama korszakának, amikor az érzelem- és szenvedély-kifejezés volt az eszmény, a személyiség individuális egyediségének, formátumának, temperamentumának és intenzitásának jegyében… A Hungaroton énekes-antológiájában ezt a nagy korszakot éppen ez a Házy Erzsébet és Ilosfaly Róbert által előadott forró szerelmi kettős zárja le.” /MUZSIKA, 2002. március, Fodor Géza: A HUNGAROTON félszázada – félszázad magyar operaművészete/
223 Búbánat 2006-09-09 17:13:15 [Válasz erre: 215 Búbánat 2006-09-07 21:27:51]
Kiegészítésül, amit Ruitner Sándor imént idézett mondata nem tartalmazott. Ez a Polgár Tibor – Kristóf Tibor daljáték, melyben Házy és Sárdy újból találkozott a mikrofon előtt: A lepecsételt asszony volt.
Kiegészítésül, amit Ruitner Sándor imént idézett mondata nem tartalmazott. Ez a Polgár Tibor – Kristóf Tibor daljáték, melyben Házy és Sárdy újból találkozott a mikrofon előtt: A lepecsételt asszony volt.
222 Búbánat 2006-09-09 09:51:33 [Válasz erre: 217 IVA 2006-09-09 00:45:51]
\" Messze a nagy erdő kezdetű nóta, majd a Volt, nincs, fene bánja\" Ez a részlet Lehár Cigányszerelem c, operettjének ismert száma, az utóbbi rész, a \" csárdás\" a dal lezáró gyors szakasza. Viszont a Denevérben van Csárdás - ami Strauss szerzeménye. Ezt énekli Házy Erzsébet is a felvételen. Ágai is énekli egy másik felvételen. És itthon az Erkel Színházban is éneklik, egyik legutolsó alkalommal Csavlek Etelkával hallottam meg Felber Gabriellával.
\" Messze a nagy erdő kezdetű nóta, majd a Volt, nincs, fene bánja\" Ez a részlet Lehár Cigányszerelem c, operettjének ismert száma, az utóbbi rész, a \" csárdás\" a dal lezáró gyors szakasza. Viszont a Denevérben van Csárdás - ami Strauss szerzeménye. Ezt énekli Házy Erzsébet is a felvételen. Ágai is énekli egy másik felvételen. És itthon az Erkel Színházban is éneklik, egyik legutolsó alkalommal Csavlek Etelkával hallottam meg Felber Gabriellával.
221 Búbánat 2006-09-09 09:44:01 [Válasz erre: 216 IVA 2006-09-09 00:11:38]
Erről van szó. Tényleg fantasztikus hangulata van ennek a kettősnek Házy és Simándy tolmácsolásában. Gyerekkori kedvencem, megszereztem a kottáját is, ének-zongora kivonatban, és a többi dal is benne van. Úgyhogy \"madarat lehet velem fogatni.\"
Erről van szó. Tényleg fantasztikus hangulata van ennek a kettősnek Házy és Simándy tolmácsolásában. Gyerekkori kedvencem, megszereztem a kottáját is, ének-zongora kivonatban, és a többi dal is benne van. Úgyhogy \"madarat lehet velem fogatni.\"
220 Búbánat 2006-09-09 09:40:26 [Válasz erre: 219 IVA 2006-09-09 01:09:48]
Kedves ÍVA! KÖszönöm, de még nem értem a végére, talán ma vagy holnap folytatom a kronológiát...
Kedves ÍVA! KÖszönöm, de még nem értem a végére, talán ma vagy holnap folytatom a kronológiát...
219 IVA 2006-09-09 01:09:48 [Válasz erre: 194 Búbánat 2006-09-06 18:50:18]
Hálás köszönet Neked, kedves Búbánat, ezért a nagy munkáért, amelyet biztosan szívesen végeztél - és nagyon szívesen olvastam!
Hálás köszönet Neked, kedves Búbánat, ezért a nagy munkáért, amelyet biztosan szívesen végeztél - és nagyon szívesen olvastam!
218 IVA 2006-09-09 01:06:41 [Válasz erre: 215 Búbánat 2006-09-07 21:27:51]
Érdekes, hogy Házy a Magyar Rádió János vitéz-felvételén és a Szegedi Szabadtéri Játékokon sikerrel énekelte Iluskát, de - tapasztalatom és ismereteim szerint - az Erkel Színház színpadán sohasem. Pedig a daljáték évtizedeken át évadonként sok előadásban ment (esti műsorban is, és szinte minden második vasárnap délelőttjén), de egészen addig a felújításig, amelyben Csengery Adrienne, Szabó Rózsa és Hankiss Ilona vették birtokukba a szerepet, kizárólag Vámos Ágnes és Gencsy Sári énekelték Iluskát (az utóbbi néha a Francia királykisasszonyt is). Azért találom különösnek ezt a jelenséget, mert a nagy szériákban adott darabokban, abban az időben, általában kettőnél jóval többen osztoztak egy-egy szerepen, kivált a lírai szoprán szólamban.
Érdekes, hogy Házy a Magyar Rádió János vitéz-felvételén és a Szegedi Szabadtéri Játékokon sikerrel énekelte Iluskát, de - tapasztalatom és ismereteim szerint - az Erkel Színház színpadán sohasem. Pedig a daljáték évtizedeken át évadonként sok előadásban ment (esti műsorban is, és szinte minden második vasárnap délelőttjén), de egészen addig a felújításig, amelyben Csengery Adrienne, Szabó Rózsa és Hankiss Ilona vették birtokukba a szerepet, kizárólag Vámos Ágnes és Gencsy Sári énekelték Iluskát (az utóbbi néha a Francia királykisasszonyt is). Azért találom különösnek ezt a jelenséget, mert a nagy szériákban adott darabokban, abban az időben, általában kettőnél jóval többen osztoztak egy-egy szerepen, kivált a lírai szoprán szólamban.
217 IVA 2006-09-09 00:45:51 [Válasz erre: 209 Búbánat 2006-09-07 20:07:45]
Nem állhatom meg, hogy ne tegyem itt (is) szóvá, milyen sok pénz jutott kultúrára a \'60-as években. A denevérnek e szép rádiófelvétele után a Qualiton is készített egy teljes felvételt, több, az iméntiével egyező közreműködővel. Mindkettőn László Margit Adél, az utóbbi Rosalindája Ágai Karola. Az Operaház előadásaiban Rosalinda hosszú ideig másik betétdallal igazolta magyarságát. Ez a Messze a nagy erdő kezdetű nóta, majd a Volt, nincs, fene bánja kezdetű friss volt. Ama bizonyos Csárdás - valamilyen információmból úgy rémlik - nem Strauss, hanem Kálmán Imre szerzeménye. Volt szerencsém hallani (s látni) Házy Erzsébettel, évekkel A denevér felvétele előtt is, egy szabadtéri koncertműsorban, amelyet a televízió közvetített.
Nem állhatom meg, hogy ne tegyem itt (is) szóvá, milyen sok pénz jutott kultúrára a \'60-as években. A denevérnek e szép rádiófelvétele után a Qualiton is készített egy teljes felvételt, több, az iméntiével egyező közreműködővel. Mindkettőn László Margit Adél, az utóbbi Rosalindája Ágai Karola. Az Operaház előadásaiban Rosalinda hosszú ideig másik betétdallal igazolta magyarságát. Ez a Messze a nagy erdő kezdetű nóta, majd a Volt, nincs, fene bánja kezdetű friss volt. Ama bizonyos Csárdás - valamilyen információmból úgy rémlik - nem Strauss, hanem Kálmán Imre szerzeménye. Volt szerencsém hallani (s látni) Házy Erzsébettel, évekkel A denevér felvétele előtt is, egy szabadtéri koncertműsorban, amelyet a televízió közvetített.
216 IVA 2006-09-09 00:11:38 [Válasz erre: 205 Búbánat 2006-09-06 20:53:44]
\"Jójszakát, jójszakát! Ha becsukódik pillám, Az álom kapuján Ugye, gondolsz majd rám?\" - erről a kettősről van szó, ugye? Szerintem ez minden idők egyik legszebb operettfelvétele, amelyet Házy és Simándy eszményi harmóniában énekelt: mintha ugyanaz a lélek szólalt volna meg szoprán, illetve tenor hangon.
\"Jójszakát, jójszakát! Ha becsukódik pillám, Az álom kapuján Ugye, gondolsz majd rám?\" - erről a kettősről van szó, ugye? Szerintem ez minden idők egyik legszebb operettfelvétele, amelyet Házy és Simándy eszményi harmóniában énekelt: mintha ugyanaz a lélek szólalt volna meg szoprán, illetve tenor hangon.
215 Búbánat 2006-09-07 21:27:51 [Válasz erre: 214 Búbánat 2006-09-07 21:27:16]
Ruitner Sándor: S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át. Ezek után természetesnek tűnt, hogy amikor Kristóf Károly librettója alapján felkértem Polgár Tibort egy daljáték megírására, kikötötte, hogy darabjának két főszerepét a Házy – Sárdy páros formálja meg a mikrofon előtt. Érdekes módon a kor- és előadásbeli stíluskülönbség egy pillanatra sem tűnt zavarónak. A fiatalosan csillogó Házy és az idősödő Sárdy tökéletes szerelmespárt formált meg a minden apróságra oly érzékeny mikrofonok világában.
Ruitner Sándor: S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át. Ezek után természetesnek tűnt, hogy amikor Kristóf Károly librettója alapján felkértem Polgár Tibort egy daljáték megírására, kikötötte, hogy darabjának két főszerepét a Házy – Sárdy páros formálja meg a mikrofon előtt. Érdekes módon a kor- és előadásbeli stíluskülönbség egy pillanatra sem tűnt zavarónak. A fiatalosan csillogó Házy és az idősödő Sárdy tökéletes szerelmespárt formált meg a minden apróságra oly érzékeny mikrofonok világában.
214 Búbánat 2006-09-07 21:27:16
Ruitner Sándor: A Lehár meg a bécsi és francia klasszikusok után következzék ismét hazai szerző, operett-művészetünk egyik alapítója, Kacsoh Pongrác legismertebb alkotásából egy részlet. A magyar daljátéki hang megteremtőjének János vitéze helyet követel magának összeállításunkban azért is, mert a bemutatása óta eltelt közel egy évszázad alatt soha nem hiányzott a hazai zenés színházak valamelyikének színpadáról. S ebben a sorban 1931 óta ott találjuk az ország első dalszínházát, az Operaházat is. (Zenei illusztráció: Iluska dala az első felvonásból) A mi dalszínházunk 1959-ben készült felvételének különös értéke, hogy Házy Erzsébet Iluskája mellett Kukorica Jancsi szerepében az a Sárdy János lépett jelképes éteri színpadunkra, akivel akkorra már szépen összecsiszolódott ennek a daljátéki hősnek az alakja. De kérem, ne csak erre a jelenségre figyeljenek, hanem arra is, hogy ez a Házy-féle Iluska -megszólalás az első felvonás fináléjában milyen szépen simul partnere abszolút egyéni előadási stílusához, de közben miként őrzi saját egyéniségét. (Zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: A Lehár meg a bécsi és francia klasszikusok után következzék ismét hazai szerző, operett-művészetünk egyik alapítója, Kacsoh Pongrác legismertebb alkotásából egy részlet. A magyar daljátéki hang megteremtőjének János vitéze helyet követel magának összeállításunkban azért is, mert a bemutatása óta eltelt közel egy évszázad alatt soha nem hiányzott a hazai zenés színházak valamelyikének színpadáról. S ebben a sorban 1931 óta ott találjuk az ország első dalszínházát, az Operaházat is. (Zenei illusztráció: Iluska dala az első felvonásból) A mi dalszínházunk 1959-ben készült felvételének különös értéke, hogy Házy Erzsébet Iluskája mellett Kukorica Jancsi szerepében az a Sárdy János lépett jelképes éteri színpadunkra, akivel akkorra már szépen összecsiszolódott ennek a daljátéki hősnek az alakja. De kérem, ne csak erre a jelenségre figyeljenek, hanem arra is, hogy ez a Házy-féle Iluska -megszólalás az első felvonás fináléjában milyen szépen simul partnere abszolút egyéni előadási stílusához, de közben miként őrzi saját egyéniségét. (Zenei illusztráció)
213 Búbánat 2006-09-07 21:08:11
Ruitner Sándor: Az eddig idézett nyilatkozatokból azt hiszem kitűnt, hogy Házy Erzsébet szinte minden szerepében kivívta nemcsak a közönség elismerését, de olykor szeretetét is. Viszonzásképpen most egy olyan részletet szeretnék idézni Abody Béla korábban említett írásából, amely pontosan jelzi, hogy az ekkoriban igazi sztárként ünnepelt Házy Erzsébet milyen okosan mérte fel, mivel és hogyan kell viszonoznia a feléje irányuló érzéseket: Házy Erzsébet: „…Nagyon szeretem a közönséget. Ez nem afféle hízelgő, udvarló szeretet, mert sokszor kell vitáznom a publikummal, oktalanul megkapott vagy elmaradt tapsokért. Úgy kell szeretnünk a közönséget, mint ahogy egy embert. Nem az erényeit és a tévedéseit, hanem erényeivel és tévedéseivel együtt. Közben nem felejteni, hogy a közönséget szolgáljuk. Ez talán még fontosabb is, mint hogy megtaláljuk önmagunkat. Meg aztán… talán nem reménytelen együtt a kettő. Meg kell próbálni. Mindig a nehezet kell próbálni. Így ér valamit a siker, és a sikertelenség sem szégyeníti meg emberségünket…” /Film Színház Muzsika, 1963./
Ruitner Sándor: Az eddig idézett nyilatkozatokból azt hiszem kitűnt, hogy Házy Erzsébet szinte minden szerepében kivívta nemcsak a közönség elismerését, de olykor szeretetét is. Viszonzásképpen most egy olyan részletet szeretnék idézni Abody Béla korábban említett írásából, amely pontosan jelzi, hogy az ekkoriban igazi sztárként ünnepelt Házy Erzsébet milyen okosan mérte fel, mivel és hogyan kell viszonoznia a feléje irányuló érzéseket: Házy Erzsébet: „…Nagyon szeretem a közönséget. Ez nem afféle hízelgő, udvarló szeretet, mert sokszor kell vitáznom a publikummal, oktalanul megkapott vagy elmaradt tapsokért. Úgy kell szeretnünk a közönséget, mint ahogy egy embert. Nem az erényeit és a tévedéseit, hanem erényeivel és tévedéseivel együtt. Közben nem felejteni, hogy a közönséget szolgáljuk. Ez talán még fontosabb is, mint hogy megtaláljuk önmagunkat. Meg aztán… talán nem reménytelen együtt a kettő. Meg kell próbálni. Mindig a nehezet kell próbálni. Így ér valamit a siker, és a sikertelenség sem szégyeníti meg emberségünket…” /Film Színház Muzsika, 1963./
212 Búbánat 2006-09-07 21:07:51
Ruitner Sándor: A Manonnal aratott sikereinek (1962) zenitjén határoztam el a dalszínházi műhely szerkesztőjeként, ifj. Johann Strauss Cigánybárójának felvételét. S ehhez olyan karmestert sikerült partnerként megnyernem mint Ferencsik Jánost. Úgy vélem, az előzmények ismeretében nem tekinthető véletlennek, hogy a szereposztás centrumában Szaffi és Barinkay hangalakját ezúttal is Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert formálták meg a mikrofon előtt. Mellettük kiváló operaénekesek egész sorát üdvözölhettük. Közülük most hadd emeljem ki a Cziprát alakító Komlóssy Erzsébetet, és a három kiváló énekes segítségével a cselekmény lírai vonulatából egy kis bécsi jó hangulatot idézni ¾-es ritmusban. / Zenei idézet: „Kincskeringő”/
Ruitner Sándor: A Manonnal aratott sikereinek (1962) zenitjén határoztam el a dalszínházi műhely szerkesztőjeként, ifj. Johann Strauss Cigánybárójának felvételét. S ehhez olyan karmestert sikerült partnerként megnyernem mint Ferencsik Jánost. Úgy vélem, az előzmények ismeretében nem tekinthető véletlennek, hogy a szereposztás centrumában Szaffi és Barinkay hangalakját ezúttal is Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert formálták meg a mikrofon előtt. Mellettük kiváló operaénekesek egész sorát üdvözölhettük. Közülük most hadd emeljem ki a Cziprát alakító Komlóssy Erzsébetet, és a három kiváló énekes segítségével a cselekmény lírai vonulatából egy kis bécsi jó hangulatot idézni ¾-es ritmusban. / Zenei idézet: „Kincskeringő”/
211 Búbánat 2006-09-07 21:07:06
Ruitner Sándor: 1963-ban kellemes meglepetést szerzett az Opera barátainak Abody Béla „Az opera fellegvárai” című vaskos könyve. Ebben az író szakértő, történeti adatok felsorolásával, ugyanakkor a szépirodalom legszebb jegyeivel adott átfogó képet a világ operajátszásának legfontosabb centrumairól. Szakmai hozzáértését és íráskészségét nem kérdőjelezhette meg az olvasó, hiszen ebben a korszakban megjelent kötetei, valamint ekkor született zenekritikái nagy hatást gyakoroltak nemcsak az operakedvelőkre, hanem magukra a művészekre is. Számomra most is élvezetes olvasmányt jelentett Házy Erzsébetről írt, szintén 1963-ban megjelent cikke, amelyben a pályakezdés felvillantásával arra igyekszik rávenni riportalanyát, hogy engedjen betekintést művészlelkének rejtelmeibe: Házy Erzsébet: „…Senki sem akadályozott benne, hogy ezt a hivatást válasszam. Nem kellett szigorú szülői tilalmakkal harcolni. Az Operaház is segített, mindig megkaptam azt a szerepet, amelyet megálmodtam magamnak. Másféle feladatokat is, olyanokat, amelyek távol esnek az egyéniségemtől” (Itt korrigál: „Jobban mondva, azoktól a képzetektől, amelyeket az egyéniségemről formáltam. Nem tudom, megbízhatók-e? Mit tud az ember önmagáról?”) - Magammal van bajom. Tulajdonképpen jólesne valamilyen önmegnyugtató gépezet, ami elhitetné, hogy az adott körülmények között azt csinálom, amit kellene. Viszont nemigen tudom becsapni magam. Mindig az elszalasztott lehetőségeket éreztem, a magam gyöngeségeit, például a filmjeimben, a Falstaff Annuskájában, a Turandot Liu-szerepében. Másfelől pedig az úgynevezett sikerekben sem lehet biztos az ember. Hiszen én még nem láttam, nem hallottam magam természetben. Abody Béla: - Sajnálhatja. H.E.: - Nem sajnálom, mert lehet, hogy még többet csalódnék. Talán annyit nem illetlenség elmondani, hogy a Manon-szerepben úgy éreztem, valamit megvalósíthattam abból, amit szerettem volna. Még a pillanatot is pontosan tudnám jelezni: a második felvonás kettősében éreztem a zeneszerző győzelmét. Azt, hogy a szólam birtokába vett!...” /Film Színház Muzsika, 1963./
Ruitner Sándor: 1963-ban kellemes meglepetést szerzett az Opera barátainak Abody Béla „Az opera fellegvárai” című vaskos könyve. Ebben az író szakértő, történeti adatok felsorolásával, ugyanakkor a szépirodalom legszebb jegyeivel adott átfogó képet a világ operajátszásának legfontosabb centrumairól. Szakmai hozzáértését és íráskészségét nem kérdőjelezhette meg az olvasó, hiszen ebben a korszakban megjelent kötetei, valamint ekkor született zenekritikái nagy hatást gyakoroltak nemcsak az operakedvelőkre, hanem magukra a művészekre is. Számomra most is élvezetes olvasmányt jelentett Házy Erzsébetről írt, szintén 1963-ban megjelent cikke, amelyben a pályakezdés felvillantásával arra igyekszik rávenni riportalanyát, hogy engedjen betekintést művészlelkének rejtelmeibe: Házy Erzsébet: „…Senki sem akadályozott benne, hogy ezt a hivatást válasszam. Nem kellett szigorú szülői tilalmakkal harcolni. Az Operaház is segített, mindig megkaptam azt a szerepet, amelyet megálmodtam magamnak. Másféle feladatokat is, olyanokat, amelyek távol esnek az egyéniségemtől” (Itt korrigál: „Jobban mondva, azoktól a képzetektől, amelyeket az egyéniségemről formáltam. Nem tudom, megbízhatók-e? Mit tud az ember önmagáról?”) - Magammal van bajom. Tulajdonképpen jólesne valamilyen önmegnyugtató gépezet, ami elhitetné, hogy az adott körülmények között azt csinálom, amit kellene. Viszont nemigen tudom becsapni magam. Mindig az elszalasztott lehetőségeket éreztem, a magam gyöngeségeit, például a filmjeimben, a Falstaff Annuskájában, a Turandot Liu-szerepében. Másfelől pedig az úgynevezett sikerekben sem lehet biztos az ember. Hiszen én még nem láttam, nem hallottam magam természetben. Abody Béla: - Sajnálhatja. H.E.: - Nem sajnálom, mert lehet, hogy még többet csalódnék. Talán annyit nem illetlenség elmondani, hogy a Manon-szerepben úgy éreztem, valamit megvalósíthattam abból, amit szerettem volna. Még a pillanatot is pontosan tudnám jelezni: a második felvonás kettősében éreztem a zeneszerző győzelmét. Azt, hogy a szólam birtokába vett!...” /Film Színház Muzsika, 1963./
210 Búbánat 2006-09-07 20:08:24 [Válasz erre: 209 Búbánat 2006-09-07 20:07:45]
Ruitner Sándor: Merőben más hangulatot tükröz a korábban jelzett „Órakettős”! Ebben a játékos, szinte szubrettes színeket csillogtató Házy Erzsébet, azaz Rosalinda, álarcos inkognitóját őrizve élvezheti kalandra éhes férjének udvarlását, csábító játékát a báli forgatagban. A hódítás eszköze, a muzsikáló kis zsebóra azonban a duett végére, férje hűtlenségét bizonyítva az asszony birtokába kerül. Eisenstein szerepében ezúttal egy, az operett világában igencsak ritkán szereplő tenoristát hallhatnak, az inkább hősies és modern operaszerepekre szakosodott Szőnyi Ferencet. Lehel György vezényel. (Zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: Merőben más hangulatot tükröz a korábban jelzett „Órakettős”! Ebben a játékos, szinte szubrettes színeket csillogtató Házy Erzsébet, azaz Rosalinda, álarcos inkognitóját őrizve élvezheti kalandra éhes férjének udvarlását, csábító játékát a báli forgatagban. A hódítás eszköze, a muzsikáló kis zsebóra azonban a duett végére, férje hűtlenségét bizonyítva az asszony birtokába kerül. Eisenstein szerepében ezúttal egy, az operett világában igencsak ritkán szereplő tenoristát hallhatnak, az inkább hősies és modern operaszerepekre szakosodott Szőnyi Ferencet. Lehel György vezényel. (Zenei illusztráció)
209 Búbánat 2006-09-07 20:07:45
Ruitner Sándor: Az eddigiekből már kitűnhetett, hogy Házy Erzsébetnek mennyi fantasztikusan sokszínű alakítását őrzi a rádió archívuma. Gondolatban a művésznő mellé magyar tenorista sztárok sorát állítjuk partnerként a mikrofon elé. Összeállításunkban bemutatjuk a primadonnát, különböző korok és különböző művésztársak egyfajta tükrében, fényében. Láttatni szeretnénk azt is, különböző szerep-és partnercserék ellenére miként őrzi egyéniségét. Azzal együtt, hogy hajlékonyan simul új meg új jelképes színpadi helyzeteihez, alakjaihoz és énekes-társaihoz. Az eddigi zenei idézetek bejátszása, a felhozott példázatok tanúsága, az érzelmek e fantasztikus izzása után következzék egy újabb játékos primadonna szerep a „könnyű múzsa” bécsi klasszikus világának egyik ékköve, az „Órakettős”, ifj. Johann Strauss: A Denevér c. operettjéből. A Dalszínház felvételének 1963. karácsonyi bemutatóján Házy Erzsébetet ezúttal nem szubrettként, Adélként hallhatta a milliós közönség, hanem az érett asszony, Rosalinda, primadonna hangmaszkját öltötte magára. A Denevér második felvonásában Orlovszky herceg báli mulatságán inkognitóját őrzendő álarcos magyar grófnőként mutatja be őt Dr. Falke, s ennek igazolásaként egy Csárdást énekel a fényes társaság előtt. Ez a Strauss-kompozíció az operai szopránoknak, így Házy Erzsébetnek is nemcsak egyik igényes, de kedvelt koncert előadásszáma. (Zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: Az eddigiekből már kitűnhetett, hogy Házy Erzsébetnek mennyi fantasztikusan sokszínű alakítását őrzi a rádió archívuma. Gondolatban a művésznő mellé magyar tenorista sztárok sorát állítjuk partnerként a mikrofon elé. Összeállításunkban bemutatjuk a primadonnát, különböző korok és különböző művésztársak egyfajta tükrében, fényében. Láttatni szeretnénk azt is, különböző szerep-és partnercserék ellenére miként őrzi egyéniségét. Azzal együtt, hogy hajlékonyan simul új meg új jelképes színpadi helyzeteihez, alakjaihoz és énekes-társaihoz. Az eddigi zenei idézetek bejátszása, a felhozott példázatok tanúsága, az érzelmek e fantasztikus izzása után következzék egy újabb játékos primadonna szerep a „könnyű múzsa” bécsi klasszikus világának egyik ékköve, az „Órakettős”, ifj. Johann Strauss: A Denevér c. operettjéből. A Dalszínház felvételének 1963. karácsonyi bemutatóján Házy Erzsébetet ezúttal nem szubrettként, Adélként hallhatta a milliós közönség, hanem az érett asszony, Rosalinda, primadonna hangmaszkját öltötte magára. A Denevér második felvonásában Orlovszky herceg báli mulatságán inkognitóját őrzendő álarcos magyar grófnőként mutatja be őt Dr. Falke, s ennek igazolásaként egy Csárdást énekel a fényes társaság előtt. Ez a Strauss-kompozíció az operai szopránoknak, így Házy Erzsébetnek is nemcsak egyik igényes, de kedvelt koncert előadásszáma. (Zenei illusztráció)
208 Búbánat 2006-09-07 19:28:57 [Válasz erre: 207 Búbánat 2006-09-07 19:28:16]
Ruitner Sándor: A cikkben jelzett A víg özvegy előadás a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon olyan sikeres volt, hogy rádiós dalszínházunk munkatársai is kedvet kaptak a Házy Erzsébet fémjelezte alakítás megörökítésére. Ezen a felvételen sikerült olyan kiváló partnereket állítani Erzsi mellé, akik közül mindenképpen ki kell emelnem az előbb már emlegetett Udvardy Tibort, akiről újólag el kell mondanom, a Lehár-muzsika egyik legjelesebb tenorsztárja volt hazánkban. Daniló játékos szerepében is képes volt felidézni azt a lírát, amit a későbbiek során az Évában,.A Luxemburg grófjában, a Paganiniben, a Friderikában, a Frasquitában, a Kék mazúrban, a Cárevicsben vagy A mosoly országában Lehár eleve a tenor hang bűvöletében álmodott meg. Ehhez tudott ezúttal, rossz a kifejezés, mégis ezt kell használnom, alkalmazkodni, tökéletesen felnőni Házy Erzsébet. Ismét eltűnt egy generációnyi különbség. Ám, hogy ezen belül ki öregedett, vagy ki fiatalodott meg, Házy-e vagy Udvardy, azt szinte lehetetlen eldönteni. Az egyetlen biztos fogódzó, hogy ismét létrejött az a fajta művész-kapcsolat, amiről korábban a Házy- Sárdy és a Házy- Simándy párosítás kapcsán beszéltem. Zárjuk le ezt a gondolatsort a Lehárnak világhírnevet hozott remekművének egy másik, de a líra, a szerelem legszebb színeit felvonultató slágerkettősével. A szerelmi duettben ismét azt a tenorhangot és azt a szopránhangot halljuk, ami a szó legszigorúbb értelmében hódítani képes. („Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!...” – zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: A cikkben jelzett A víg özvegy előadás a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon olyan sikeres volt, hogy rádiós dalszínházunk munkatársai is kedvet kaptak a Házy Erzsébet fémjelezte alakítás megörökítésére. Ezen a felvételen sikerült olyan kiváló partnereket állítani Erzsi mellé, akik közül mindenképpen ki kell emelnem az előbb már emlegetett Udvardy Tibort, akiről újólag el kell mondanom, a Lehár-muzsika egyik legjelesebb tenorsztárja volt hazánkban. Daniló játékos szerepében is képes volt felidézni azt a lírát, amit a későbbiek során az Évában,.A Luxemburg grófjában, a Paganiniben, a Friderikában, a Frasquitában, a Kék mazúrban, a Cárevicsben vagy A mosoly országában Lehár eleve a tenor hang bűvöletében álmodott meg. Ehhez tudott ezúttal, rossz a kifejezés, mégis ezt kell használnom, alkalmazkodni, tökéletesen felnőni Házy Erzsébet. Ismét eltűnt egy generációnyi különbség. Ám, hogy ezen belül ki öregedett, vagy ki fiatalodott meg, Házy-e vagy Udvardy, azt szinte lehetetlen eldönteni. Az egyetlen biztos fogódzó, hogy ismét létrejött az a fajta művész-kapcsolat, amiről korábban a Házy- Sárdy és a Házy- Simándy párosítás kapcsán beszéltem. Zárjuk le ezt a gondolatsort a Lehárnak világhírnevet hozott remekművének egy másik, de a líra, a szerelem legszebb színeit felvonultató slágerkettősével. A szerelmi duettben ismét azt a tenorhangot és azt a szopránhangot halljuk, ami a szó legszigorúbb értelmében hódítani képes. („Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!...” – zenei illusztráció)
207 Búbánat 2006-09-07 19:28:16 [Válasz erre: 206 Búbánat 2006-09-07 19:27:47]
Ruitner Sándor: De maradjunk még A víg özvegynél. Érdekes előzménye van ennek a rádiós változat megszületésének. Előbb azonban szeretnék ismét idézni a Film Színház Muzsikából, ezúttal egy 1959-ben megjelent írásból, amely a korszak kiemelkedő bűbájának mutatta be Házy Erzsébetet. Már a cikk címe: Opera vagy film? jelezte, hogy egyfajta sztárolásról van szó. Az újságíró, Potoczki Júlia, legfeljebb csak érintette, ürügyül használta a címben említett műfajok valós probléma körét. Házy Erzsébet azonban nem ment bele meggondolatlanul a játékba. Figyeljék meg, milyen okosan érvelt a problémák mélyebb rétegének felszínre kerülése érdekében: Házy Erzsébet: - Azt hittem, nem barátkozom meg a filmezéssel. Az operaéneklésnél ugyanis megszoktam a szélesebb, erőteljesebb gesztusokat, a filmszerep viszont finom arcjátékokra, könnyed mozdulatokra épül. „Nem műfaj számomra a film” –ezt gondoltam akkor, de azután rájöttem; éppen ebben van a filmezés nagy varázsa, hogy a színésznek itt percek alatt kell jellemekké átalakulnia. Jelenetről jelenetre átélni, abbahagyni és újra kezdeni a szerepet. Házy Erzsébet a beszélgetés idején már nyolc éves operaházi tagsággal rendelkezett és folyamatosan szólaltatja meg Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Bizet klasszikus operahősnőit, közötte pedig filmezik. Arra a feltett kérdésre, hogy „opera vagy film”, melyik áll szívéhez közelebb – így válaszolt: - Mind a kettő. Az operában szeretnék modern szerepeket – Menottit, Brittent, Orffot – a filmben pedig egyszer egy drámát is eljátszani. De most éppen a harmadik műfajjal, az operettel kacérkodom. A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem. Erre a szerepre hívott meg az őszi idényre a bécsi Volksoper.
Ruitner Sándor: De maradjunk még A víg özvegynél. Érdekes előzménye van ennek a rádiós változat megszületésének. Előbb azonban szeretnék ismét idézni a Film Színház Muzsikából, ezúttal egy 1959-ben megjelent írásból, amely a korszak kiemelkedő bűbájának mutatta be Házy Erzsébetet. Már a cikk címe: Opera vagy film? jelezte, hogy egyfajta sztárolásról van szó. Az újságíró, Potoczki Júlia, legfeljebb csak érintette, ürügyül használta a címben említett műfajok valós probléma körét. Házy Erzsébet azonban nem ment bele meggondolatlanul a játékba. Figyeljék meg, milyen okosan érvelt a problémák mélyebb rétegének felszínre kerülése érdekében: Házy Erzsébet: - Azt hittem, nem barátkozom meg a filmezéssel. Az operaéneklésnél ugyanis megszoktam a szélesebb, erőteljesebb gesztusokat, a filmszerep viszont finom arcjátékokra, könnyed mozdulatokra épül. „Nem műfaj számomra a film” –ezt gondoltam akkor, de azután rájöttem; éppen ebben van a filmezés nagy varázsa, hogy a színésznek itt percek alatt kell jellemekké átalakulnia. Jelenetről jelenetre átélni, abbahagyni és újra kezdeni a szerepet. Házy Erzsébet a beszélgetés idején már nyolc éves operaházi tagsággal rendelkezett és folyamatosan szólaltatja meg Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Bizet klasszikus operahősnőit, közötte pedig filmezik. Arra a feltett kérdésre, hogy „opera vagy film”, melyik áll szívéhez közelebb – így válaszolt: - Mind a kettő. Az operában szeretnék modern szerepeket – Menottit, Brittent, Orffot – a filmben pedig egyszer egy drámát is eljátszani. De most éppen a harmadik műfajjal, az operettel kacérkodom. A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem. Erre a szerepre hívott meg az őszi idényre a bécsi Volksoper.
206 Búbánat 2006-09-07 19:27:47 [Válasz erre: 205 Búbánat 2006-09-06 20:53:44]
Ruitner Sándor: A korábban ígért másik kettősben Udvardy Tibort hallhatják Házy Erzsébet partnereként. Méghozzá abban a szerepében, amit egyedülálló lírai játékossággal formált meg, már az 1962-es felvételt megelőzően is különböző színpadokon, de mindig operai színvonalon. Idősebb és régi idők szép emlékeit szívesen felidéző hallgatóim már biztosan sejtik, vagy tudják, hogy ez a figura nem lehet más, mint a Danilo, Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének bohém, szókimondó, ennek ellenére mégis szeretetreméltó alakja. Akit csábosan kedves hangi játékával, a most felcsendülő duettben ezernyi szállal köt magához a Glavari Hanna szerepét megformáló Házy Erzsébet. (Zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: A korábban ígért másik kettősben Udvardy Tibort hallhatják Házy Erzsébet partnereként. Méghozzá abban a szerepében, amit egyedülálló lírai játékossággal formált meg, már az 1962-es felvételt megelőzően is különböző színpadokon, de mindig operai színvonalon. Idősebb és régi idők szép emlékeit szívesen felidéző hallgatóim már biztosan sejtik, vagy tudják, hogy ez a figura nem lehet más, mint a Danilo, Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének bohém, szókimondó, ennek ellenére mégis szeretetreméltó alakja. Akit csábosan kedves hangi játékával, a most felcsendülő duettben ezernyi szállal köt magához a Glavari Hanna szerepét megformáló Házy Erzsébet. (Zenei illusztráció)
205 Búbánat 2006-09-06 20:53:44
Ruitner Sándor: Ezzel a nyilatkozattal közel egyidőben született meg a 6-os stúdióban egy másik francia nagyoperett, a Lecocq: Angot asszony lánya c. művének rádióváltozata. S azon belül az a sokszínű alakítás, amely a primadonna és a filmszínész Házy Erzsébet arculatának egyfajta ötvözete. Azt hiszem, Házy Erzsébet habitusához legközelebb ez a primadonna-szerep, az az operett-alak állt, amelyik Clarette- néven Lecocq darabjának cselekményében a párizsi piac halászkofáinak fogadott lányaként a francia forradalom egyik tipikus nőalakjának sorsát személyesítette meg. Tenorpartnere, a királyság ellen lázító népköltő, Ange Pitou szerepében Szabó Miklós volt, s ezúttal a szerelmespár vonzalmának zenei kifejezését elsősorban nem a lírai hangvétel, sokkal inkább a forradalmi hevület jellemezte. (Zenei illusztráció). Ruitner Sándor: Az Angot asszony lánya c. Lecocq-operett felvétele 1960-ban volt. Idézzünk még a ’60-as évek elejéről két olyan produkciót, melyben Házy Erzsébet partnere az Operaház az időtájt két vezető tenoristája, mondhatnánk tenorsztárja volt. A felcsendülő első kettősben Csínom Palkóként az a Simándy József szólal meg, aki fiatalos jelenségével, zenei és szövegi hangi alakításával már akkor is évtizedeket letagadhatott valós életkorából. Simándy boldogan vállalta. Farkas Ferenc daljátéka, ezúttal már a színházi előadások tapasztalatainak felhasználásával készült átdolgozásának címszerepét, s Házy Erzsébettel énekelt jól ismert kettősükben a líra legszebb színeit szólaltatták meg. (Zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: Ezzel a nyilatkozattal közel egyidőben született meg a 6-os stúdióban egy másik francia nagyoperett, a Lecocq: Angot asszony lánya c. művének rádióváltozata. S azon belül az a sokszínű alakítás, amely a primadonna és a filmszínész Házy Erzsébet arculatának egyfajta ötvözete. Azt hiszem, Házy Erzsébet habitusához legközelebb ez a primadonna-szerep, az az operett-alak állt, amelyik Clarette- néven Lecocq darabjának cselekményében a párizsi piac halászkofáinak fogadott lányaként a francia forradalom egyik tipikus nőalakjának sorsát személyesítette meg. Tenorpartnere, a királyság ellen lázító népköltő, Ange Pitou szerepében Szabó Miklós volt, s ezúttal a szerelmespár vonzalmának zenei kifejezését elsősorban nem a lírai hangvétel, sokkal inkább a forradalmi hevület jellemezte. (Zenei illusztráció). Ruitner Sándor: Az Angot asszony lánya c. Lecocq-operett felvétele 1960-ban volt. Idézzünk még a ’60-as évek elejéről két olyan produkciót, melyben Házy Erzsébet partnere az Operaház az időtájt két vezető tenoristája, mondhatnánk tenorsztárja volt. A felcsendülő első kettősben Csínom Palkóként az a Simándy József szólal meg, aki fiatalos jelenségével, zenei és szövegi hangi alakításával már akkor is évtizedeket letagadhatott valós életkorából. Simándy boldogan vállalta. Farkas Ferenc daljátéka, ezúttal már a színházi előadások tapasztalatainak felhasználásával készült átdolgozásának címszerepét, s Házy Erzsébettel énekelt jól ismert kettősükben a líra legszebb színeit szólaltatták meg. (Zenei illusztráció)
204 Búbánat 2006-09-06 20:52:54 [Válasz erre: 203 Búbánat 2006-09-06 20:52:21]
Ruitner Sándor: Aztán Házy Erzsébet arról is felvilágosítja az olvasót, hogy mindez másképpen valósulhat meg filmforgatáskor, amikor szinte pillanatok alatt kell beleélnie magát a szerepbe, méghozzá olyan körülmények között, amely mögül hiányzik a színpad művészi rendje épp úgy, mint a drámának az író által elképzelt felépítése, természetes sodrása. Meg kell vallanom, ennek a műsornak a tervezésekor került a kezembe ez a riport és nagyon megfogott Erzsi megfontolt érvelése, gondolatainak mélysége. Házy Erzsébet: „… Filmezés közben egy másfajta, elvontabb koncentráció szükséges. Befelé kell figyelni. Akkor el lehet felejteni a lámpákat, a kamerát és a segédrendező hangos tölcsérét még akkor is, ha hatszor egymás után harsogja, hogy „leállni, elölről kezdjük!” Négyszer néztem meg az „emberi sors”-ot. Bondarcsuk csodálatos alakítása sohasem születhetett volna meg, ha nem teremthetne a színész önmaga számára is illúziót. A zavaró technikai feltételek tehát igenis kikapcsolhatók. Audrey Hepburn Natasája a „Háború és béké”-ben vagy Masina Gelsonimája sohasem jöhetett volna létre, ha nem lenne ilyen belső koncentrációra lehetőség. Ezért azután nem hiszem, hogy bárki is jogosan fintoroghatna, amikor azt hallja, hogy színpadi művész filmezik. Mennyire szeretnék egyszer igaz, nagy drámai szerepet játszani!...” ….” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./
Ruitner Sándor: Aztán Házy Erzsébet arról is felvilágosítja az olvasót, hogy mindez másképpen valósulhat meg filmforgatáskor, amikor szinte pillanatok alatt kell beleélnie magát a szerepbe, méghozzá olyan körülmények között, amely mögül hiányzik a színpad művészi rendje épp úgy, mint a drámának az író által elképzelt felépítése, természetes sodrása. Meg kell vallanom, ennek a műsornak a tervezésekor került a kezembe ez a riport és nagyon megfogott Erzsi megfontolt érvelése, gondolatainak mélysége. Házy Erzsébet: „… Filmezés közben egy másfajta, elvontabb koncentráció szükséges. Befelé kell figyelni. Akkor el lehet felejteni a lámpákat, a kamerát és a segédrendező hangos tölcsérét még akkor is, ha hatszor egymás után harsogja, hogy „leállni, elölről kezdjük!” Négyszer néztem meg az „emberi sors”-ot. Bondarcsuk csodálatos alakítása sohasem születhetett volna meg, ha nem teremthetne a színész önmaga számára is illúziót. A zavaró technikai feltételek tehát igenis kikapcsolhatók. Audrey Hepburn Natasája a „Háború és béké”-ben vagy Masina Gelsonimája sohasem jöhetett volna létre, ha nem lenne ilyen belső koncentrációra lehetőség. Ezért azután nem hiszem, hogy bárki is jogosan fintoroghatna, amikor azt hallja, hogy színpadi művész filmezik. Mennyire szeretnék egyszer igaz, nagy drámai szerepet játszani!...” ….” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./
203 Búbánat 2006-09-06 20:52:21 [Válasz erre: 201 Búbánat 2006-09-06 20:10:28]
Ruitner Sándor: Szeretnék még két részlet erejéig ennél az 1960-a interjúnál időzni. A Film Színház Muzsika G.P. szignóval jelzett írásában ugyanis érdekes gondolatmenetet találhatunk arról, hogy Házy Erzsébet miként vélekedett arról a sokat firtatott kérdésről, vajon az általa megformált operai hősnőket mintegy kívülről szemlélve tudatosan építi-e fel, vagy színpadra lépéskor létrejön az az átélés, amelynek köszönhetően már nem ő Házy Erzsébet, hanem az a valaki mozog és szólal meg, akinek maszkját és jelmezét viseli, akinek a drámán belüli énjét el kell hogy hitesse a nézővel. Házy Erzsébet: „…eléggé tudatosan játszom, de vannak pillanatok, amikor szándékosan kikapcsolom, a tudatos, az alakító énemet, mert abban a helyzetben ezt érzem szükségesnek, a hitelesség és a hatás érdekében. Az Anyeginben, az utolsó felvonásban van egy jelenet, amelyben Tatjanaként azt éneklem, hogy „Imádom még…” – s ebben a néhány rövid másodpercben, amikor e jelentéktelen és szinte banális félmondat alatt szívbemarkoló szuggesztivitással zeng a nagy muzsika, - ebben a pillanatban mindig „beleesem” a szerepbe, mert a zenei frázis annyira tökéletesen fedi a m é g szerelmes nő lelkiállapotát…. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy most képtelen vagyok hűvös fejjel és kívülről „alakítani”. A varázslat néhány taktus múltán megtörik, azután megint arra koncentrálok, hogy Tatjana hogyan mozdul, hogyan néz Anyeginre, egyszóval megint „játszom”. De vannak ilyen „varázspillanataim” a Bohéméletben, a Don Pasqualéban, a Varázsfuvolában is. Azt hiszem, ahhoz, hogy nagy erővel tudjuk érzelmeket kiváltani, ezeknek a varázspillanatoknak az alázata kell – nem szabad visszaélni velük és olyankor is hívni kell őket, amikor maguktól nem jelentkeznek…”
Ruitner Sándor: Szeretnék még két részlet erejéig ennél az 1960-a interjúnál időzni. A Film Színház Muzsika G.P. szignóval jelzett írásában ugyanis érdekes gondolatmenetet találhatunk arról, hogy Házy Erzsébet miként vélekedett arról a sokat firtatott kérdésről, vajon az általa megformált operai hősnőket mintegy kívülről szemlélve tudatosan építi-e fel, vagy színpadra lépéskor létrejön az az átélés, amelynek köszönhetően már nem ő Házy Erzsébet, hanem az a valaki mozog és szólal meg, akinek maszkját és jelmezét viseli, akinek a drámán belüli énjét el kell hogy hitesse a nézővel. Házy Erzsébet: „…eléggé tudatosan játszom, de vannak pillanatok, amikor szándékosan kikapcsolom, a tudatos, az alakító énemet, mert abban a helyzetben ezt érzem szükségesnek, a hitelesség és a hatás érdekében. Az Anyeginben, az utolsó felvonásban van egy jelenet, amelyben Tatjanaként azt éneklem, hogy „Imádom még…” – s ebben a néhány rövid másodpercben, amikor e jelentéktelen és szinte banális félmondat alatt szívbemarkoló szuggesztivitással zeng a nagy muzsika, - ebben a pillanatban mindig „beleesem” a szerepbe, mert a zenei frázis annyira tökéletesen fedi a m é g szerelmes nő lelkiállapotát…. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy most képtelen vagyok hűvös fejjel és kívülről „alakítani”. A varázslat néhány taktus múltán megtörik, azután megint arra koncentrálok, hogy Tatjana hogyan mozdul, hogyan néz Anyeginre, egyszóval megint „játszom”. De vannak ilyen „varázspillanataim” a Bohéméletben, a Don Pasqualéban, a Varázsfuvolában is. Azt hiszem, ahhoz, hogy nagy erővel tudjuk érzelmeket kiváltani, ezeknek a varázspillanatoknak az alázata kell – nem szabad visszaélni velük és olyankor is hívni kell őket, amikor maguktól nem jelentkeznek…”
202 Búbánat 2006-09-06 20:12:25
Ruitner Sándor: Közel másfél évtized telt el a Gerolsteini kaland c. film és a Gerolsteini nagyhercegnő c. Offenbach nagyoperett rádiós dalszínházbeli felvétele között. Amíg azonban a filmben mindössze betétszámokra korlátozott lehetőséget kapott az offenbachi vegyes salátának tekinthető muzsika, addig az 1970-es rádióváltozat fordítója, Romhányi József, ragaszkodott az eredeti francia nagyoperett változat felépítéséhez. Volt viszont egy feltűnő jelenség ebben a rádiós változatban. Egyedül Házy Erzsébet mondhatta magáénak a szerep egészét. Igazi primadonnaként ő szólaltatta meg a partitúra énekszólamát és tolmácsolta a szöveganyagot is, az őt körülvevő nagyszerű színészek művészi színvonalát. Azokat ugyanis jeles énekesek helyettesítették a zeneszámok felvételekor. Házy Erzsébet tehát 1970-ben formálta remekbe a mikrofon előtt egyik talán leginkább testre szabott Offenbach-szerepet (Zenei illusztráció). S ha már Offenbach: Házy Erzsébetet ott találjuk a műfaj francia atyja további kiemelkedő alkotásaiban is. Szinte a korábban idézett Komáromi farsanggal egyidőben, 1958-ban, és szintén Ilosfalvy Róberttel párban rögzítette a Dalszínház, a Fortunió dalának rádióváltozatát. Aztán 1965-ben készült annak a Szép Helénának a felvétele, amelyben a felejthetetlen könnyedséggel éneklő Réti József volt Házy Erzsébet partnere Paris szerepében. A három, merőben különböző Offenbach – szerep három különböző előadási lehetőséget kínált Házy Erzsébet számára. Az első, a Fortunió dala volt a legegyszerűbb. Hiszen ott egyszerűen csak szerelmes asszonyt (illetve az akkori variánsban a szerelmes fiatal lányt) kellett megjelenítenie. A második, a Gerolsteini nagyhercegnő már ismerős volt számára, hiszen mögötte volt a filmváltozat, A Gerolsteini kaland munkatapasztalata. Számunkra, úgy érzem, a harmadik, A szép Heléna a legfontosabb, mert érezni rajta a megformálás frissességét épp úgy mint az egyéniségéhez talán legközelebb álló figura játékosságát. S ezt talán az is hangsúlyosabbá teszi, hogy partnere nem egy hősi színezetű tenor, hanem a líra és a bravúros szerepformálás egyik kiemelkedő művészegyénisége, Réti József. (Zenei illusztráció)
Ruitner Sándor: Közel másfél évtized telt el a Gerolsteini kaland c. film és a Gerolsteini nagyhercegnő c. Offenbach nagyoperett rádiós dalszínházbeli felvétele között. Amíg azonban a filmben mindössze betétszámokra korlátozott lehetőséget kapott az offenbachi vegyes salátának tekinthető muzsika, addig az 1970-es rádióváltozat fordítója, Romhányi József, ragaszkodott az eredeti francia nagyoperett változat felépítéséhez. Volt viszont egy feltűnő jelenség ebben a rádiós változatban. Egyedül Házy Erzsébet mondhatta magáénak a szerep egészét. Igazi primadonnaként ő szólaltatta meg a partitúra énekszólamát és tolmácsolta a szöveganyagot is, az őt körülvevő nagyszerű színészek művészi színvonalát. Azokat ugyanis jeles énekesek helyettesítették a zeneszámok felvételekor. Házy Erzsébet tehát 1970-ben formálta remekbe a mikrofon előtt egyik talán leginkább testre szabott Offenbach-szerepet (Zenei illusztráció). S ha már Offenbach: Házy Erzsébetet ott találjuk a műfaj francia atyja további kiemelkedő alkotásaiban is. Szinte a korábban idézett Komáromi farsanggal egyidőben, 1958-ban, és szintén Ilosfalvy Róberttel párban rögzítette a Dalszínház, a Fortunió dalának rádióváltozatát. Aztán 1965-ben készült annak a Szép Helénának a felvétele, amelyben a felejthetetlen könnyedséggel éneklő Réti József volt Házy Erzsébet partnere Paris szerepében. A három, merőben különböző Offenbach – szerep három különböző előadási lehetőséget kínált Házy Erzsébet számára. Az első, a Fortunió dala volt a legegyszerűbb. Hiszen ott egyszerűen csak szerelmes asszonyt (illetve az akkori variánsban a szerelmes fiatal lányt) kellett megjelenítenie. A második, a Gerolsteini nagyhercegnő már ismerős volt számára, hiszen mögötte volt a filmváltozat, A Gerolsteini kaland munkatapasztalata. Számunkra, úgy érzem, a harmadik, A szép Heléna a legfontosabb, mert érezni rajta a megformálás frissességét épp úgy mint az egyéniségéhez talán legközelebb álló figura játékosságát. S ezt talán az is hangsúlyosabbá teszi, hogy partnere nem egy hősi színezetű tenor, hanem a líra és a bravúros szerepformálás egyik kiemelkedő művészegyénisége, Réti József. (Zenei illusztráció)
201 Búbánat 2006-09-06 20:10:28 [Válasz erre: 200 Búbánat 2006-09-06 20:09:41]
Ruitner Sándor: Ebben az 1960-as interjúban nemcsak mint 10 éves operai pályafutására tekintett vissza, hanem az 1957-ben, a „Gerolsteini kaland”-dal kezdődött filmes munkáira is. Számomra ez azért is érdekes, mert nemsokkal e filmgyári kirándulás után, ahol csak kiegészítő szerepet kapott a muzsika, elkezdődhettek Erzsi televíziós munkái. Amelyek viszont elsősorban a zenére, illetve tolmácsolójának játékára épültek. Akkor kapott igazi hangsúlyt mindaz, amit a filmezéssel kapcsolatban ebben a viszonylag korai periódusban a következőképpen fogalmazott meg.: Házy Erzsébet: „…van valami, ami miatt mégis nagyon vonzódom a filmhez. Ez alkati kérdés – szeretem az apró, lefojtott, szinte csak jelzett játékot. Ami több, harsogóbb ennél, azt teátrálisnak, hadd valljam meg, valahol mindig egy kicsit hamisnak érzem. Márpedig operaénekesnő vagyok s az opera megköveteli a hangsúlyozott, nagy, jól látható mozdulatokat, az aláhúzott és jelentős mimikát. Mindig szomjazom arra, hogy simán és egyszerűen játszhassak, s ezért szeretem a filmezést, ahol a kamera közelsége az apró árnyalatokat is értékesíti….” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./
Ruitner Sándor: Ebben az 1960-as interjúban nemcsak mint 10 éves operai pályafutására tekintett vissza, hanem az 1957-ben, a „Gerolsteini kaland”-dal kezdődött filmes munkáira is. Számomra ez azért is érdekes, mert nemsokkal e filmgyári kirándulás után, ahol csak kiegészítő szerepet kapott a muzsika, elkezdődhettek Erzsi televíziós munkái. Amelyek viszont elsősorban a zenére, illetve tolmácsolójának játékára épültek. Akkor kapott igazi hangsúlyt mindaz, amit a filmezéssel kapcsolatban ebben a viszonylag korai periódusban a következőképpen fogalmazott meg.: Házy Erzsébet: „…van valami, ami miatt mégis nagyon vonzódom a filmhez. Ez alkati kérdés – szeretem az apró, lefojtott, szinte csak jelzett játékot. Ami több, harsogóbb ennél, azt teátrálisnak, hadd valljam meg, valahol mindig egy kicsit hamisnak érzem. Márpedig operaénekesnő vagyok s az opera megköveteli a hangsúlyozott, nagy, jól látható mozdulatokat, az aláhúzott és jelentős mimikát. Mindig szomjazom arra, hogy simán és egyszerűen játszhassak, s ezért szeretem a filmezést, ahol a kamera közelsége az apró árnyalatokat is értékesíti….” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./
200 Búbánat 2006-09-06 20:09:41
Ruitner Sándor: A különböző lexikális és életrajzi adatokból tudjuk, hogy a Figaró házasságának Cherubinja Házy Erzsébet korai szerepei közé tartozott. Érdekes viszont az, ahogyan egyik, jónéhány évvel későbbi nyilatkozatában felidézet ezzel kapcsolatos emlékét. Ebben a megfogalmazásban az alakítás olyan keretbe került, ami szerepfelfogását elemezve, művészi ambícióinak egészét jellemezte: Házy Erzsébet: „…Nem énekelnék, ha nem szeretném egyszer megközelíteni Callast és nem játszanék, ha úgy érezném, hogy reménytelen elérnem a legnagyobbak színvonalát. Művészetet kis ambícióval nem érdemes csinálni… Ezért aztán állandó jelleggel boldogtalan vagyok. Mert nem hiszek igazán a sikerben sem: nagyon sokszor úgy gondolom, nem érdemlem meg a tapsot. Például: nagy sikerem volt a Figaro Cherubinjának szerepében. Amikor gratuláltak, amikor mindenki dicsért, úgy éreztem, mintha hamisan kártyáztam volna, s a retikülömben lapuó ászokkal nyertem volna meg a játszmát. Mert Cherubinként a premieren – hogy is fogalmazhatnám meg -, egyszerűen csak „jópofa” voltam, s ezért tetszett, amit csináltam. Két év múlva aztán hirtelen előadás közben megváltozott bennem a szerep és úgy alakítottam ezt a szerelmes természetű, bűbájos kamaszt, ahogyan valóban kell…” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./
Ruitner Sándor: A különböző lexikális és életrajzi adatokból tudjuk, hogy a Figaró házasságának Cherubinja Házy Erzsébet korai szerepei közé tartozott. Érdekes viszont az, ahogyan egyik, jónéhány évvel későbbi nyilatkozatában felidézet ezzel kapcsolatos emlékét. Ebben a megfogalmazásban az alakítás olyan keretbe került, ami szerepfelfogását elemezve, művészi ambícióinak egészét jellemezte: Házy Erzsébet: „…Nem énekelnék, ha nem szeretném egyszer megközelíteni Callast és nem játszanék, ha úgy érezném, hogy reménytelen elérnem a legnagyobbak színvonalát. Művészetet kis ambícióval nem érdemes csinálni… Ezért aztán állandó jelleggel boldogtalan vagyok. Mert nem hiszek igazán a sikerben sem: nagyon sokszor úgy gondolom, nem érdemlem meg a tapsot. Például: nagy sikerem volt a Figaro Cherubinjának szerepében. Amikor gratuláltak, amikor mindenki dicsért, úgy éreztem, mintha hamisan kártyáztam volna, s a retikülömben lapuó ászokkal nyertem volna meg a játszmát. Mert Cherubinként a premieren – hogy is fogalmazhatnám meg -, egyszerűen csak „jópofa” voltam, s ezért tetszett, amit csináltam. Két év múlva aztán hirtelen előadás közben megváltozott bennem a szerep és úgy alakítottam ezt a szerelmes természetű, bűbájos kamaszt, ahogyan valóban kell…” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./
