337 Búbánat 2006-10-13 10:21:49 [Válasz erre: 333 IVA 2006-10-12 23:53:26]
Jó lenne,ha ezt az emkékező műsort megismételné a televízió. Ha újat nem tudnak kitalálni, akkor jövőre - az évfoduló jegyében - akár ezt is adásba tehetnék.
Jó lenne,ha ezt az emkékező műsort megismételné a televízió. Ha újat nem tudnak kitalálni, akkor jövőre - az évfoduló jegyében - akár ezt is adásba tehetnék.
336 Búbánat 2006-10-13 10:19:41 [Válasz erre: 335 szitakötő 2006-10-13 09:07:37]
És ne felejtsük el, hogy a másik \"hivatalos\" férj, Ötvös Csaba is köztünk él, sok mindent tud(hat) Házynak a Darvas Ivánhoz fűződő kapcsolatáról, nem beszélve az Ilosfalvy Róberttal való - általa soha nem titkolt - liesonjukról is. De nem ez a lényeg. Ez bulvárba való téma. Mi itt \"komolyabb\" dolgokról kívánunk szólni: Házy Erzsébet művészetéről és pályájának alakulásáról. Tudom, megkerülhetetlen a magánélete - főleg, hogy élettársait a művészi világból választotta... De mégis...
És ne felejtsük el, hogy a másik \"hivatalos\" férj, Ötvös Csaba is köztünk él, sok mindent tud(hat) Házynak a Darvas Ivánhoz fűződő kapcsolatáról, nem beszélve az Ilosfalvy Róberttal való - általa soha nem titkolt - liesonjukról is. De nem ez a lényeg. Ez bulvárba való téma. Mi itt \"komolyabb\" dolgokról kívánunk szólni: Házy Erzsébet művészetéről és pályájának alakulásáról. Tudom, megkerülhetetlen a magánélete - főleg, hogy élettársait a művészi világból választotta... De mégis...
335 szitakötő 2006-10-13 09:07:37 [Válasz erre: 334 IVA 2006-10-12 23:54:40]
Ne ítéld el , úri módon viselkedik ebben a témában is, vagy jót, vagy semmit. Vannak pletykák amit tudunk, de vannak dolgok, amelyet csak D.I. tud.
Ne ítéld el , úri módon viselkedik ebben a témában is, vagy jót, vagy semmit. Vannak pletykák amit tudunk, de vannak dolgok, amelyet csak D.I. tud.
334 IVA 2006-10-12 23:54:40 [Válasz erre: 329 szitakötő 2006-10-11 10:35:12]
Bizonyos, hogy ez a szerepköre és az imázsa. Ennyi tartozik ránk.
Bizonyos, hogy ez a szerepköre és az imázsa. Ennyi tartozik ránk.
333 IVA 2006-10-12 23:53:26 [Válasz erre: 328 Búbánat 2006-10-11 09:18:57]
A Magyar Televíziónak abban az 1992. évi emlékműsorában, amelyet 228. sz. hozzászólásomban említettem, Ilosfalvy Róbert mellett Mihály András és Darvas Iván is jelen voltak (valószínűleg mások is, de csak rájuk emlékszem). Darvas szűkszavúan és bölcsen foglalta össze, ami az \"egyik fél\" távollétében és több évtizednyi távolságból érvényes és a nyilvánosságra tartozik: \"A mi kapcsolatunk nem volt sikeres.\" Amit a Lábjegyzetekben leírt, azonos értelmű ezzel. Az írásmű e kapcsolatra vonatkozó részének mellékessége és szenvtelen hangja ahhoz a tetszetős gesztushoz képest lepett meg, hogy Darvas egyáltalán szerepet vállalt a jubileumi emlékezésben, részt vett a tv-műsorhoz felvett beszélgetésében, ami végül is nem volt kötelessége.
A Magyar Televíziónak abban az 1992. évi emlékműsorában, amelyet 228. sz. hozzászólásomban említettem, Ilosfalvy Róbert mellett Mihály András és Darvas Iván is jelen voltak (valószínűleg mások is, de csak rájuk emlékszem). Darvas szűkszavúan és bölcsen foglalta össze, ami az \"egyik fél\" távollétében és több évtizednyi távolságból érvényes és a nyilvánosságra tartozik: \"A mi kapcsolatunk nem volt sikeres.\" Amit a Lábjegyzetekben leírt, azonos értelmű ezzel. Az írásmű e kapcsolatra vonatkozó részének mellékessége és szenvtelen hangja ahhoz a tetszetős gesztushoz képest lepett meg, hogy Darvas egyáltalán szerepet vállalt a jubileumi emlékezésben, részt vett a tv-műsorhoz felvett beszélgetésében, ami végül is nem volt kötelessége.
332 IVA 2006-10-12 23:50:41 [Válasz erre: 323 szitakötő 2006-10-11 08:27:45]
Születésem óta 70 felé járok. A \"kortárs\"-nak több értelmezése is lehet. Jelentheti, hogy kb. vele egyidős, és jelentheti, hogy egy korban éltek: láthatta színpadon. Egy 10 éves gyermek is megbízhatóan ítélhet meg egy művészt, pl. egy operaénekest, ez neveltetés, intelligencia, műveltség, színházi jártasság stb. függvényében változó. És egy 90 éves is lehet ítélőképességének teljében, ha szelleme, hallása még nem sérült. Én is kisgyermekként kezdtem operába járni. De Házy az én szememben is mindig \"csak\" egy lány volt, egy nagylány. Még jóval halála után is furcsának találtam, amikor azt olvastam róla valahol: \"Gyönyörű asszony volt.\" Persze volt férjnél, és feleséget játszott az Éjszakai repülésben és a Bajazzókban is, de lényéből mindig az sugárzott, hogy még minden előtte áll. Lányos vonásain, mosolyán és megjelenésén túl ez az attitűd is hozzájárult ahhoz, hogy még 40 felett is hitelesen személyesítette meg a lányokat.
Születésem óta 70 felé járok. A \"kortárs\"-nak több értelmezése is lehet. Jelentheti, hogy kb. vele egyidős, és jelentheti, hogy egy korban éltek: láthatta színpadon. Egy 10 éves gyermek is megbízhatóan ítélhet meg egy művészt, pl. egy operaénekest, ez neveltetés, intelligencia, műveltség, színházi jártasság stb. függvényében változó. És egy 90 éves is lehet ítélőképességének teljében, ha szelleme, hallása még nem sérült. Én is kisgyermekként kezdtem operába járni. De Házy az én szememben is mindig \"csak\" egy lány volt, egy nagylány. Még jóval halála után is furcsának találtam, amikor azt olvastam róla valahol: \"Gyönyörű asszony volt.\" Persze volt férjnél, és feleséget játszott az Éjszakai repülésben és a Bajazzókban is, de lényéből mindig az sugárzott, hogy még minden előtte áll. Lányos vonásain, mosolyán és megjelenésén túl ez az attitűd is hozzájárult ahhoz, hogy még 40 felett is hitelesen személyesítette meg a lányokat.
331 IVA 2006-10-12 23:48:05 [Válasz erre: 319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21]
Nem folytam bele a kapcsolat kutatásába. Kizárólag a kapcsolatról szóló vallomás hangjáról írtam: véleményemet egy írásmű egy részének hangvételéről. Ehhez senkit nem kell megkérdeznem.
Nem folytam bele a kapcsolat kutatásába. Kizárólag a kapcsolatról szóló vallomás hangjáról írtam: véleményemet egy írásmű egy részének hangvételéről. Ehhez senkit nem kell megkérdeznem.
330 IVA 2006-10-12 23:46:21 [Válasz erre: 314 IVA 2006-10-11 01:01:10]
Házy Erzsébet és Sudlik Mária közös szerepeit kiegészítem még Szonjával a Bűn és bűnhődésben, csupán a teljességre való törekvésemben, miután egyiküket sem láttam benne.
Házy Erzsébet és Sudlik Mária közös szerepeit kiegészítem még Szonjával a Bűn és bűnhődésben, csupán a teljességre való törekvésemben, miután egyiküket sem láttam benne.
328 Búbánat 2006-10-11 09:18:57 [Válasz erre: 318 IVA 2006-10-11 01:22:52]
Említettem a Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság (Sensus Kiadó, 2000)kötetet,mely televíziós interjúk alapján állt össze könvvvé. Ebben van egy Darvas-interjú. Tüzetesen átolvastam, de egy árva szót sem mondott Házyról. Csak célozgatott magánéletének egyes periódusaira, így az ötvenhatos forradalmi események utáni szilenciumra, az ötvenes évek végének, a hatvanas évek közepének zaklatott időszakára...
Említettem a Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság (Sensus Kiadó, 2000)kötetet,mely televíziós interjúk alapján állt össze könvvvé. Ebben van egy Darvas-interjú. Tüzetesen átolvastam, de egy árva szót sem mondott Házyról. Csak célozgatott magánéletének egyes periódusaira, így az ötvenhatos forradalmi események utáni szilenciumra, az ötvenes évek végének, a hatvanas évek közepének zaklatott időszakára...
327 Búbánat 2006-10-11 09:10:00 [Válasz erre: 318 IVA 2006-10-11 01:22:52]
Köszönöm soraidat. Darvas Iván Lábjegyzeteit nem olvastam én sem. Jó, hogy eszedbe jutott, majd megpróbálom beszerezni valahonnan...
Köszönöm soraidat. Darvas Iván Lábjegyzeteit nem olvastam én sem. Jó, hogy eszedbe jutott, majd megpróbálom beszerezni valahonnan...
323 szitakötő 2006-10-11 08:27:45 [Válasz erre: 322 IVA 2006-10-11 02:08:35]
Pedig Te is a kortársa vagy, ha ilyen élményeid vannak bizony 70 fele járhatsz. Kortársa az aki ítélőképessége teljében volt akkor, ergo 22-25 körül. Vagy úgy, mint sokan, már kisgyermekként Operába jártál? /lsd. Kiszel Tünde médiasztár/
Pedig Te is a kortársa vagy, ha ilyen élményeid vannak bizony 70 fele járhatsz. Kortársa az aki ítélőképessége teljében volt akkor, ergo 22-25 körül. Vagy úgy, mint sokan, már kisgyermekként Operába jártál? /lsd. Kiszel Tünde médiasztár/
322 IVA 2006-10-11 02:08:35 [Válasz erre: 319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21]
Sajnos, nem értem a kérdést.
Sajnos, nem értem a kérdést.
321 IVA 2006-10-11 02:08:08 [Válasz erre: 317 szitakötő 2006-10-11 01:10:01]
Sajnos, nem értem a kiáltást.
Sajnos, nem értem a kiáltást.
320 szitakötő 2006-10-11 01:48:13 [Válasz erre: 319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21]
...még élő kortársait megkérdezni?
...még élő kortársait megkérdezni?
319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21 [Válasz erre: 318 IVA 2006-10-11 01:22:52]
Nem kellene még élő kortársakat meg -kérdezni? Persze kegyeleti okokból nem mondanák a való igazat...
Nem kellene még élő kortársakat meg -kérdezni? Persze kegyeleti okokból nem mondanák a való igazat...
318 IVA 2006-10-11 01:22:52 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Halogattam volna még szóba hozni egy könyvet, amelyet nem olvastam el elejétől végéig, de most, hogy írtál Sándor Judit könyvéről és annak \"sajátos szerkesztői aspektusáról\", nem állhatom meg Darvas Iván Lábjegyzetek c. művének említése nélkül. Nagyra tartom Darvast, a színészt, elméssége és eleganciája is imponál nekem. Magánéletének kedvencemre vonatkozó mondaköréből sok mindent hallottam, de mindig távol tartottam magam tőle. Néhány éve az említett könyvet egy Darvas-rajongónak vettem meg karácsonyra, és csak arra szakítottam időt, hogy kicsemegézzem belőle a Házyval kapcsolatos részeket. Ez egyfelől nem ment gyorsan, mert Darvas az Operaház primadonnájának nevét nem írta le. Másfelől hamar ment, mert ez az epizód (mondom, \"epizód\") nem foglal sok helyet a könyvben. A rövid terjedelemnél jobban csak a tárgyilagos, hideg hang döbbentett meg. Persze meg kell értenünk (itt is) a szerzői szuverenitást, és az emberit is. Azt is, hogy a hosszú idő, a rálátás és az újabb élmények még az egykor létező érzelmeket is módosíthatják, megszabhatják azok értékét és mértékét, arányát az egészhez viszonyítva. Sőt realizálnunk kell a szerzői aspektusnak azt az elemét is, hogy Darvas nem csupán egy férfi, akit életének egy szakaszában egy nagy művészhez, egy sztárhoz fűzött kapcsolat, hanem maga is nagy művész és sztár, s hozzá még történelmi legenda is. Azt is mondhatnám, Házy és Darvas, némely vonatkozásban - mint művészek, sztárok és legendák - akár riválisoknak is tekinthetők. Persze intem magam attól, hogy a teljes mű elolvasása nélkül (vagy előtt) vonjam le a konzekvenciát. Annyit mindenesetre bizonnyal megállapítottam - magamból kiindulva -, hogy akadhatnak a közönség soraiból olyanok, akiknek az életregényében nagyobb szerepet játszana Házy, mint ebben a könyvben. Jelen topik, a Te hozzászólásaid megerősítik ezt a gyanúmat.
Halogattam volna még szóba hozni egy könyvet, amelyet nem olvastam el elejétől végéig, de most, hogy írtál Sándor Judit könyvéről és annak \"sajátos szerkesztői aspektusáról\", nem állhatom meg Darvas Iván Lábjegyzetek c. művének említése nélkül. Nagyra tartom Darvast, a színészt, elméssége és eleganciája is imponál nekem. Magánéletének kedvencemre vonatkozó mondaköréből sok mindent hallottam, de mindig távol tartottam magam tőle. Néhány éve az említett könyvet egy Darvas-rajongónak vettem meg karácsonyra, és csak arra szakítottam időt, hogy kicsemegézzem belőle a Házyval kapcsolatos részeket. Ez egyfelől nem ment gyorsan, mert Darvas az Operaház primadonnájának nevét nem írta le. Másfelől hamar ment, mert ez az epizód (mondom, \"epizód\") nem foglal sok helyet a könyvben. A rövid terjedelemnél jobban csak a tárgyilagos, hideg hang döbbentett meg. Persze meg kell értenünk (itt is) a szerzői szuverenitást, és az emberit is. Azt is, hogy a hosszú idő, a rálátás és az újabb élmények még az egykor létező érzelmeket is módosíthatják, megszabhatják azok értékét és mértékét, arányát az egészhez viszonyítva. Sőt realizálnunk kell a szerzői aspektusnak azt az elemét is, hogy Darvas nem csupán egy férfi, akit életének egy szakaszában egy nagy művészhez, egy sztárhoz fűzött kapcsolat, hanem maga is nagy művész és sztár, s hozzá még történelmi legenda is. Azt is mondhatnám, Házy és Darvas, némely vonatkozásban - mint művészek, sztárok és legendák - akár riválisoknak is tekinthetők. Persze intem magam attól, hogy a teljes mű elolvasása nélkül (vagy előtt) vonjam le a konzekvenciát. Annyit mindenesetre bizonnyal megállapítottam - magamból kiindulva -, hogy akadhatnak a közönség soraiból olyanok, akiknek az életregényében nagyobb szerepet játszana Házy, mint ebben a könyvben. Jelen topik, a Te hozzászólásaid megerősítik ezt a gyanúmat.
316 IVA 2006-10-11 01:09:34 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Meg akartam érteni, és értem is csodálkozásodat és meghökkenésedet, kedves Búbánat. Hiszen minden alkotónak lehetősége és joga van művének szerkesztéséhez: hogy kitaláljon egy koncepciót, amely szerint szelektálhat. Kell is, mert egy könyv terjedelmének, az adatok befogadhatóságának határai vannak. Ki kell húzni, vágni azt, ami nem fontos, a lényegtelent, a megkerülhetőt. Házy Erzsébet (ilyen névsorban) nem kerülhető meg. Látatlanul állítom, hogy érdekesebb lett volna az írás, ha - akár dokumentum értékű negatívumokkal - mégis említést tesz a nagy riválisról. Elegánsabb lett volna. De megértem Sándor Juditot is. Képzeljünk el egy nagyon jó énekesnőt, kivételes zenei műveltséggel, muzikalitással, kiváló technikával, aki szép szopránjával még a mezzo szerepkör egy részét is meghódítja, s hozzá remek megjelenésű, szabályos vonású, nagyon szép arcú. Teljes jogosultságot érez arra, hogy az előtte álló pályán élvonalbeli legyen, alkalmasint az első, a legelismertebb. Ám megjelenik valaki. Aki a Mélisande-képeken nemcsak gyönyörű, hanem álomszerű is. Valaki, akit nemcsak nagyra tartanak, elismernek, csodálnak - hanem bele is szeretnek. Akinek a kedvéért azok a férfiak is hajlandók elmenni az Operába, akik korábban vonakodtak gardírozni hölgyeiket. És nem Sándor Judit volt az egyetlen. Házy Erzsébetnek legalább tucatnyi pályatársnője akad, akik kiváló énekesnők, csinosak, szépek, vonzók, mutatósak voltak a színpadon, hitelesíteni tudták a hősnőket, akiket alakítottak, s így partnereik szenvedélyét is. Vele egykorúak, valamivel idősebbek, kissé fiatalabbak is. De Házy megjelenése és léte olyan teher lehetett lelküknek és pályájukon, mint Salierinek Mozart. Én tisztelem és csodálom mindazokat, akik ettől a tehertételtől nem kaptak gellert, tisztességgel és örömmel teljesítették hivatásukat. Sőt, szerettem is sokukat, mert ők is számos örömet nyújtottak a közönségnek, élveztük őket is, hiszen az Operaház nem csak Házy Erzsébetről szólt. De Házy művészete és személyisége - a jelenség - és annak még sokáig élő (boldog, vagy nyomasztó) emléke nem elhanyagolható, nem megkerülhető. Legfeljebb koncepcionálisan.
Meg akartam érteni, és értem is csodálkozásodat és meghökkenésedet, kedves Búbánat. Hiszen minden alkotónak lehetősége és joga van művének szerkesztéséhez: hogy kitaláljon egy koncepciót, amely szerint szelektálhat. Kell is, mert egy könyv terjedelmének, az adatok befogadhatóságának határai vannak. Ki kell húzni, vágni azt, ami nem fontos, a lényegtelent, a megkerülhetőt. Házy Erzsébet (ilyen névsorban) nem kerülhető meg. Látatlanul állítom, hogy érdekesebb lett volna az írás, ha - akár dokumentum értékű negatívumokkal - mégis említést tesz a nagy riválisról. Elegánsabb lett volna. De megértem Sándor Juditot is. Képzeljünk el egy nagyon jó énekesnőt, kivételes zenei műveltséggel, muzikalitással, kiváló technikával, aki szép szopránjával még a mezzo szerepkör egy részét is meghódítja, s hozzá remek megjelenésű, szabályos vonású, nagyon szép arcú. Teljes jogosultságot érez arra, hogy az előtte álló pályán élvonalbeli legyen, alkalmasint az első, a legelismertebb. Ám megjelenik valaki. Aki a Mélisande-képeken nemcsak gyönyörű, hanem álomszerű is. Valaki, akit nemcsak nagyra tartanak, elismernek, csodálnak - hanem bele is szeretnek. Akinek a kedvéért azok a férfiak is hajlandók elmenni az Operába, akik korábban vonakodtak gardírozni hölgyeiket. És nem Sándor Judit volt az egyetlen. Házy Erzsébetnek legalább tucatnyi pályatársnője akad, akik kiváló énekesnők, csinosak, szépek, vonzók, mutatósak voltak a színpadon, hitelesíteni tudták a hősnőket, akiket alakítottak, s így partnereik szenvedélyét is. Vele egykorúak, valamivel idősebbek, kissé fiatalabbak is. De Házy megjelenése és léte olyan teher lehetett lelküknek és pályájukon, mint Salierinek Mozart. Én tisztelem és csodálom mindazokat, akik ettől a tehertételtől nem kaptak gellert, tisztességgel és örömmel teljesítették hivatásukat. Sőt, szerettem is sokukat, mert ők is számos örömet nyújtottak a közönségnek, élveztük őket is, hiszen az Operaház nem csak Házy Erzsébetről szólt. De Házy művészete és személyisége - a jelenség - és annak még sokáig élő (boldog, vagy nyomasztó) emléke nem elhanyagolható, nem megkerülhető. Legfeljebb koncepcionálisan.
315 IVA 2006-10-11 01:04:03 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Páka Jolán, ugye, és nem Póka Eszter?
Páka Jolán, ugye, és nem Póka Eszter?
314 IVA 2006-10-11 01:01:10 [Válasz erre: 301 Búbánat 2006-10-07 22:31:01]
A primadonnai rivalizálásnak egy igen kedves emlékét őrzöm, nem tényekre alapozom, csak egy élményemre. A Figaro házassága jól sikerült, vidám hangulatú előadását láttam az Erkelben, jóval a Békés András rendezte felújítás előtt, a \"fehér parókás\" szériában; a pazar díszletek elemein már rések tátongtak. Házy volt Cherubin, másik nagy kedvencem, Sudlik Mária énekelte a Grófnét. (Remek és szépséges Poppeaként váltótársak, Paminát más-más korszakban énekelték.) Az apród \"Asszonyok, lányok...\" kezdetű áriája gyönyörűen szólt, és nagy tapsot kapott. Sudlik folytatta az előadást: \"Brávó, mily szép a hangja! Nem hittem volna, hogy így tud dalolni.\" - recitálta szerepe szerint, őszinte elismeréssel, s leheletnyi gúnnyal, inkább csak játékból, amolyan évődéssel. Házy ugyanolyan játékos, leheletnyi büszkeséggel reagált a színpadi kapcsolaton túlmutató játékra. Már nem emlékszem, hogy Ágai Karola vagy Andor Éva volt-e Susanna azon az estén, mindketten akkoriban álltak be a szerepet leggyakrabban éneklő László Margit mellé. Mindhárman csodálatos Susannák voltak. Hogy ezek a Figarók elmúltak, bele kell törődnünk. Abba nehezebb, hogy a későbbiek már nem lehettek ilyen jók.
A primadonnai rivalizálásnak egy igen kedves emlékét őrzöm, nem tényekre alapozom, csak egy élményemre. A Figaro házassága jól sikerült, vidám hangulatú előadását láttam az Erkelben, jóval a Békés András rendezte felújítás előtt, a \"fehér parókás\" szériában; a pazar díszletek elemein már rések tátongtak. Házy volt Cherubin, másik nagy kedvencem, Sudlik Mária énekelte a Grófnét. (Remek és szépséges Poppeaként váltótársak, Paminát más-más korszakban énekelték.) Az apród \"Asszonyok, lányok...\" kezdetű áriája gyönyörűen szólt, és nagy tapsot kapott. Sudlik folytatta az előadást: \"Brávó, mily szép a hangja! Nem hittem volna, hogy így tud dalolni.\" - recitálta szerepe szerint, őszinte elismeréssel, s leheletnyi gúnnyal, inkább csak játékból, amolyan évődéssel. Házy ugyanolyan játékos, leheletnyi büszkeséggel reagált a színpadi kapcsolaton túlmutató játékra. Már nem emlékszem, hogy Ágai Karola vagy Andor Éva volt-e Susanna azon az estén, mindketten akkoriban álltak be a szerepet leggyakrabban éneklő László Margit mellé. Mindhárman csodálatos Susannák voltak. Hogy ezek a Figarók elmúltak, bele kell törődnünk. Abba nehezebb, hogy a későbbiek már nem lehettek ilyen jók.
313 Búbánat 2006-10-10 17:01:54
Házy Erzsébet olyan volt, amilyen; nem átlagos, nem „közönséges” lény, hanem hasonlattal élve, mint egy ágas-bogas, szerteágazó, dúsan vegetáló, gazdag lombozatú, kifakadó rügyekkel, kinyíló színpompás virágokkal, vigyázó tüskékkel teli, hajlékony, ámde szívós, kitartó, életerős növényzet - amin látszólag nem fogott az idő, amit látszólag semmi kártevő nem volt képes elpusztítani… De mégis, idővel - mert nem kapott elegendő életteret, táptalajt, és mert sorsára hagyták - elvesztette erejét, önbizalmát, - hitét sohasem! - lehulltak lombjai, elhervadtak a színes illatozó virágai, elporladtak tüskéi, elszáradt a szár, elfonnyadt az egész test: meghalt egy élőlény; mert valakik szándékosan tönkreakarták tenni, elakarták pusztítani. Amikor azt hitték, meghalt és már nincs többé, sokan fellélegeztek…. Látszólag kidőlt egy fa, egy bokor, egy virág: egy dologgal nem számolt senki, hogy a növényzet gyökerei nem haltak el, továbbra is él, lélegzik, próbál erőre kapni, láthatatlanul a föld felszíne alatt pihen, majd felébred, nyújtózkodik, szétterjed, keresi-kutatja az éltető forrásokat, tápanyagokat, haladásának iránya, kiterjedése beláthatatlan, más élőlényekkel találkozik és azokba át-, továbbadja a génjeibe kódolt üzenetet… Mi vagyunk az újrafakadó forrás, az éltető erő: az emlékeink tárháza nyitva áll! Ha Házy Erzsébetre emlékezünk, ha róla szólunk, s minél többen vagyunk, kik terjesztjük hiteles emlékét, azzal neki szolgáltatunk igazságot, s hadd higgyük: véglegesen nem távozott el körünkből, hiszen lelke itt él bennünk, a szívünkben, s mint tündöklő csillag, Fentről szórja ránk a fénysugarait. Nemcsak azokra akik megérdemlik…
Házy Erzsébet olyan volt, amilyen; nem átlagos, nem „közönséges” lény, hanem hasonlattal élve, mint egy ágas-bogas, szerteágazó, dúsan vegetáló, gazdag lombozatú, kifakadó rügyekkel, kinyíló színpompás virágokkal, vigyázó tüskékkel teli, hajlékony, ámde szívós, kitartó, életerős növényzet - amin látszólag nem fogott az idő, amit látszólag semmi kártevő nem volt képes elpusztítani… De mégis, idővel - mert nem kapott elegendő életteret, táptalajt, és mert sorsára hagyták - elvesztette erejét, önbizalmát, - hitét sohasem! - lehulltak lombjai, elhervadtak a színes illatozó virágai, elporladtak tüskéi, elszáradt a szár, elfonnyadt az egész test: meghalt egy élőlény; mert valakik szándékosan tönkreakarták tenni, elakarták pusztítani. Amikor azt hitték, meghalt és már nincs többé, sokan fellélegeztek…. Látszólag kidőlt egy fa, egy bokor, egy virág: egy dologgal nem számolt senki, hogy a növényzet gyökerei nem haltak el, továbbra is él, lélegzik, próbál erőre kapni, láthatatlanul a föld felszíne alatt pihen, majd felébred, nyújtózkodik, szétterjed, keresi-kutatja az éltető forrásokat, tápanyagokat, haladásának iránya, kiterjedése beláthatatlan, más élőlényekkel találkozik és azokba át-, továbbadja a génjeibe kódolt üzenetet… Mi vagyunk az újrafakadó forrás, az éltető erő: az emlékeink tárháza nyitva áll! Ha Házy Erzsébetre emlékezünk, ha róla szólunk, s minél többen vagyunk, kik terjesztjük hiteles emlékét, azzal neki szolgáltatunk igazságot, s hadd higgyük: véglegesen nem távozott el körünkből, hiszen lelke itt él bennünk, a szívünkben, s mint tündöklő csillag, Fentről szórja ránk a fénysugarait. Nemcsak azokra akik megérdemlik…
312 Búbánat 2006-10-10 17:01:24
Jövő év novemberében emlékezünk meg Házy Erzsébet halálának 25. évfordulójáról. Jó lenne, ha akkorra elkészülne egy szép kiadvány, melyből elénk tárulna a nagy énekes-és színművésznő rendkívül szövevényes, hamar kivirágzó, üstökösként felívelő pályája, sokáig ragyogó, majd nem is olyan váratlanul elhervadó, és pislákolásba átcsapó életútja. Mondhatnám plasztikusabban is, melynek állomásai között épp úgy ott találjuk Betlehemet, Egyiptomot, Názáretet, Jeruzsálemet, a „Virágvasárnapot”, ahogyan az Olajfák hegyét, Júdást, Pilátust, Heródest, a Via Dolorosát és a Golgotát. Az ő föltámadása a szívünkben következik be. Idejét nem ismerjük, de hiszünk benne, mert az ő csillaga nem hullt alá, fénye továbbra sem halványul, ha felnézünk, magasan fent világít az esti égboltozaton. Kinél előbb, kinek utóbb, de eljön az igazság pillanata; talán már köztünk van, aki már most be tudna erről számolni…
Jövő év novemberében emlékezünk meg Házy Erzsébet halálának 25. évfordulójáról. Jó lenne, ha akkorra elkészülne egy szép kiadvány, melyből elénk tárulna a nagy énekes-és színművésznő rendkívül szövevényes, hamar kivirágzó, üstökösként felívelő pályája, sokáig ragyogó, majd nem is olyan váratlanul elhervadó, és pislákolásba átcsapó életútja. Mondhatnám plasztikusabban is, melynek állomásai között épp úgy ott találjuk Betlehemet, Egyiptomot, Názáretet, Jeruzsálemet, a „Virágvasárnapot”, ahogyan az Olajfák hegyét, Júdást, Pilátust, Heródest, a Via Dolorosát és a Golgotát. Az ő föltámadása a szívünkben következik be. Idejét nem ismerjük, de hiszünk benne, mert az ő csillaga nem hullt alá, fénye továbbra sem halványul, ha felnézünk, magasan fent világít az esti égboltozaton. Kinél előbb, kinek utóbb, de eljön az igazság pillanata; talán már köztünk van, aki már most be tudna erről számolni…
311 Búbánat 2006-10-10 17:00:22 [Válasz erre: 310 szitakötő 2006-10-10 13:57:41]
Bizony mazochista vagyok, mikor ilyen tárgyú zenei könyveket olvasok, de azért voltak-vannak üdítő kivételek is. Ezek között tartom számon a Házy Erzsébetről írt remek kis könyvecskét, melyről itt már többször megemlékeztem. Remélem, idővel akad egy lelkes és pénzes mecénás, és egy jó tollú író-szerkesztő, akik majd közösen felkarolják az ügyet, s az itt lejegyzetelt írások felhasználásával összeállítanak egy – ha nem is teljes, mert olyan nincs, soha nem is lesz – , a Házy Erzsébet emlékének szentelt méltó, gazdag kiállítású életrajzi könyvet. Benne minden olyan adattal, amit eddig közzétettem, amit másokkal együtt itt, egy helyen, megosztottunk a nyilvánossággal. Ígérhetem, ígérhetjük, ez a kutatómunka tovább folyik, eredménye nap mint nap ide kerül.
Bizony mazochista vagyok, mikor ilyen tárgyú zenei könyveket olvasok, de azért voltak-vannak üdítő kivételek is. Ezek között tartom számon a Házy Erzsébetről írt remek kis könyvecskét, melyről itt már többször megemlékeztem. Remélem, idővel akad egy lelkes és pénzes mecénás, és egy jó tollú író-szerkesztő, akik majd közösen felkarolják az ügyet, s az itt lejegyzetelt írások felhasználásával összeállítanak egy – ha nem is teljes, mert olyan nincs, soha nem is lesz – , a Házy Erzsébet emlékének szentelt méltó, gazdag kiállítású életrajzi könyvet. Benne minden olyan adattal, amit eddig közzétettem, amit másokkal együtt itt, egy helyen, megosztottunk a nyilvánossággal. Ígérhetem, ígérhetjük, ez a kutatómunka tovább folyik, eredménye nap mint nap ide kerül.
310 szitakötő 2006-10-10 13:57:41 [Válasz erre: 309 Búbánat 2006-10-10 13:30:57]
Olvass több Darwint és kevesebb életrajzi könyvet! Egy kórista is leszól mindenki mást /főleg szólistát/, hát még egy szólista! De szerencsére józanok is vannak köztük mindkét térfélen, de ritkák!
Olvass több Darwint és kevesebb életrajzi könyvet! Egy kórista is leszól mindenki mást /főleg szólistát/, hát még egy szólista! De szerencsére józanok is vannak köztük mindkét térfélen, de ritkák!
309 Búbánat 2006-10-10 13:30:57 [Válasz erre: 308 szitakötő 2006-10-10 12:04:52]
Ez az evolúciós fejtegetésed rém érdekes eszmefüzér, nem jutott volna eszembe. Hogy mik vannak? Na, ezen még eltöprengek egy darabig…
Ez az evolúciós fejtegetésed rém érdekes eszmefüzér, nem jutott volna eszembe. Hogy mik vannak? Na, ezen még eltöprengek egy darabig…
308 szitakötő 2006-10-10 12:04:52 [Válasz erre: 307 szitakötő 2006-10-10 11:57:30]
Evolúcíó, de minden pozitiv fejlődés nélkül. Minden énekes karakterében benne van.
Evolúcíó, de minden pozitiv fejlődés nélkül. Minden énekes karakterében benne van.
307 szitakötő 2006-10-10 11:57:30 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Ne ítéld el Sándor J.-ot. Neki Házy E.fájt Házy E.-nek Kalmár M., Sass Sz. és így tovább .Ez generációs kérdés ill. folyamat. Evolúcíó. Mindenkivel megesik, már nyomdokaidon egy új Búbánat, vagy Szomorúság, v. Depresszió...
Ne ítéld el Sándor J.-ot. Neki Házy E.fájt Házy E.-nek Kalmár M., Sass Sz. és így tovább .Ez generációs kérdés ill. folyamat. Evolúcíó. Mindenkivel megesik, már nyomdokaidon egy új Búbánat, vagy Szomorúság, v. Depresszió...
306 szitakötő 2006-10-10 11:50:17 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Megérti. Az is aki az idők tanuja volt. Nincs fekete és fehér, mindennek megvan a miértje. Pl. miért szereted ezt, és miért nem azt... De hagyjuk, ne ragozzuk, már nem érdemes.
Megérti. Az is aki az idők tanuja volt. Nincs fekete és fehér, mindennek megvan a miértje. Pl. miért szereted ezt, és miért nem azt... De hagyjuk, ne ragozzuk, már nem érdemes.
305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18 [Válasz erre: 304 szitakötő 2006-10-09 18:42:14]
Ezt a könyvet nem ismerem. Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem. De akkor én is a figyelmedbe ajánlok egy könyvet. Sándor Judit operaénekes írta 80 éves korában. A címe: A zene zarándokútján (Eötvos József Könyvkiadó jelentette meg 2004-ben). Kitűnő, olvasmányos, érdekfeszítő, jól szerkesztett, tanulságos könyv. Gazdag képillusztrációval. Sándor Judit mesterien tud fogalmazni, nemcsak életrajz, hanem egyúttal kordokumentum, s tartalmaz egy válogatást különböző alkalmakra íródott cikkeiből, előadásainak szövegéből. Ídézi a korabeli kritikákat, újságokat, a róla megjelent recenziókat, szinte minden dokumentumot. Érthető. Sándor Judit írásából kirajzolódik egy gazdag, tartalmas, sokrétű pálya, életút. A visszaemlékezések sorában operaénekes kollégák, karmesterek, rendezők, zeneszerzők, hazai és külföldi világnagyságok, elismert személyiségek nevét olvashatjuk… Tudod kit hiányoltam nagyon a könyvből? Házy Erzsébetet! Sándor Judit 6 évvel volt idősebb pályatársnőjénél és szerencsénkre még ma is köztünk van! Sok közös fellépésük volt. És sok darabban felváltva énekelték szerepüket: a bemutatók, a premierek első vagy második szereposztásában ugyanarra a szerepre voltak kitűzve. Sándor Judit a 250 oldalas sűrűn teleírt lapokon egyetlen egyszer sem írja le Házy Erzsébet nevét! Az összes kor- pályatársnőjét említi, de az övét nem! Soroljam, kikről ír? Orosz Júlia, Osváth Júlia, Báthy Anna, Mátyás Mária, Takács Paula, Gáncs Edit, Raskó Magda, Déry Gabriella, Szecsődy Írén, Delly Rózsi, Tiszay Magda, Czanik Zsófia, Uher Zita, Gyurkovics Mária, Palánkay Klára, Neményi Lili, Szilvássy Margit, Gábor Artemisz, Póka Jolán, Lehoczky Éva, Koltay Valéria, Jablonkay Éva, Zentay Anna, Komlóssy Erzsébet, Hankiss Ilona, László Margit, Ágai Karola, Andor Éva, Csengery Adrienn… Persze, másokat is kihagyott, de ez nem menti őt, hogy éppen az egyik legnagyobbat, akivel annyit dolgozott együtt, csak úgy kifelejti. Ez több mint tudatosság. Még most is, haló poraiban is irigyli, féltékeny rá, sértődött. Ez kiérződik könyvéből több helyen is, de különösen azokban a fejezetekben, ahol Petrovics C’ est la guerre és Szokolay Vérnász c. operáinak operaházi bemutatóiról esik szó; ugyanezen alkotások rádiós felvételéről vagy a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiófelvételéről lesújtó véleményét fejti ki, miszerint őt a Feleség szerepében szerinte méltánytalanul „lecserélték” más énekesnőkre, pedig… Tudom, tudjuk, kire gondolt, még ha nevét nem is írta le. Jellemző az is, hogy bár Házy Erzsébet nevét meg sem említi írásában, mégis beszerkesztett egy fotót a 191. oldalon, de csak azért, hogy a képen feltűnő Házy Erzsébetet úgy mutassa be, aki a háta mögött áll, s szinte eltörpül Sándor Judit nagysága előtt. A fotón még Mikó András látható, amint az előtérben Sándorral beszélget – Szegedi Szabadtéri Játékok, Csínom Palkó, próbaszünet. Sándor Juditnak éppen ezt a kisméretű előnytelen képet kellett beraknia a könyvébe, hogy ezzel is kihangsúlyozza saját - egyébként senki által nem vitatott, le nem becsült – érdemét, és Házy Erzsébetről alkotott szóban ki nem fejtett véleményét. Ez az ő nézőpontja, amit tiszteletben tartok. De nekem is meg van erről a véleményem. Erről beszéltem előző hozzászólásomban. Aki akarja, megérti!
Ezt a könyvet nem ismerem. Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem. De akkor én is a figyelmedbe ajánlok egy könyvet. Sándor Judit operaénekes írta 80 éves korában. A címe: A zene zarándokútján (Eötvos József Könyvkiadó jelentette meg 2004-ben). Kitűnő, olvasmányos, érdekfeszítő, jól szerkesztett, tanulságos könyv. Gazdag képillusztrációval. Sándor Judit mesterien tud fogalmazni, nemcsak életrajz, hanem egyúttal kordokumentum, s tartalmaz egy válogatást különböző alkalmakra íródott cikkeiből, előadásainak szövegéből. Ídézi a korabeli kritikákat, újságokat, a róla megjelent recenziókat, szinte minden dokumentumot. Érthető. Sándor Judit írásából kirajzolódik egy gazdag, tartalmas, sokrétű pálya, életút. A visszaemlékezések sorában operaénekes kollégák, karmesterek, rendezők, zeneszerzők, hazai és külföldi világnagyságok, elismert személyiségek nevét olvashatjuk… Tudod kit hiányoltam nagyon a könyvből? Házy Erzsébetet! Sándor Judit 6 évvel volt idősebb pályatársnőjénél és szerencsénkre még ma is köztünk van! Sok közös fellépésük volt. És sok darabban felváltva énekelték szerepüket: a bemutatók, a premierek első vagy második szereposztásában ugyanarra a szerepre voltak kitűzve. Sándor Judit a 250 oldalas sűrűn teleírt lapokon egyetlen egyszer sem írja le Házy Erzsébet nevét! Az összes kor- pályatársnőjét említi, de az övét nem! Soroljam, kikről ír? Orosz Júlia, Osváth Júlia, Báthy Anna, Mátyás Mária, Takács Paula, Gáncs Edit, Raskó Magda, Déry Gabriella, Szecsődy Írén, Delly Rózsi, Tiszay Magda, Czanik Zsófia, Uher Zita, Gyurkovics Mária, Palánkay Klára, Neményi Lili, Szilvássy Margit, Gábor Artemisz, Póka Jolán, Lehoczky Éva, Koltay Valéria, Jablonkay Éva, Zentay Anna, Komlóssy Erzsébet, Hankiss Ilona, László Margit, Ágai Karola, Andor Éva, Csengery Adrienn… Persze, másokat is kihagyott, de ez nem menti őt, hogy éppen az egyik legnagyobbat, akivel annyit dolgozott együtt, csak úgy kifelejti. Ez több mint tudatosság. Még most is, haló poraiban is irigyli, féltékeny rá, sértődött. Ez kiérződik könyvéből több helyen is, de különösen azokban a fejezetekben, ahol Petrovics C’ est la guerre és Szokolay Vérnász c. operáinak operaházi bemutatóiról esik szó; ugyanezen alkotások rádiós felvételéről vagy a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiófelvételéről lesújtó véleményét fejti ki, miszerint őt a Feleség szerepében szerinte méltánytalanul „lecserélték” más énekesnőkre, pedig… Tudom, tudjuk, kire gondolt, még ha nevét nem is írta le. Jellemző az is, hogy bár Házy Erzsébet nevét meg sem említi írásában, mégis beszerkesztett egy fotót a 191. oldalon, de csak azért, hogy a képen feltűnő Házy Erzsébetet úgy mutassa be, aki a háta mögött áll, s szinte eltörpül Sándor Judit nagysága előtt. A fotón még Mikó András látható, amint az előtérben Sándorral beszélget – Szegedi Szabadtéri Játékok, Csínom Palkó, próbaszünet. Sándor Juditnak éppen ezt a kisméretű előnytelen képet kellett beraknia a könyvébe, hogy ezzel is kihangsúlyozza saját - egyébként senki által nem vitatott, le nem becsült – érdemét, és Házy Erzsébetről alkotott szóban ki nem fejtett véleményét. Ez az ő nézőpontja, amit tiszteletben tartok. De nekem is meg van erről a véleményem. Erről beszéltem előző hozzászólásomban. Aki akarja, megérti!
304 szitakötő 2006-10-09 18:42:14 [Válasz erre: 303 Búbánat 2006-10-09 18:07:11]
A megszépítő messzeség. Erdős Renée. Nehogy már elsírd magad! Amen
A megszépítő messzeség. Erdős Renée. Nehogy már elsírd magad! Amen
303 Búbánat 2006-10-09 18:07:11 [Válasz erre: 298 Tarantella 2006-10-07 14:58:27]
És a nevezettek mellett még sok fiatal operaénekesnővel meg operaénekessel ápolt felemás kollegiális viszonyt; megfordítanám a kérdést, vajon mit vettek át, mit kaptak Házytól \"útravalóul\", amiért köszönettel tartoz(hat)nának neki? És túl az egészséges önbizalmon, a képzettségen, szorgalmon, a tehetség realizálásán, meg a szerencsén, és most nem beszélek a kapcsolatokat kikészítő tülekedés, az érvényesülés okozta sebekről, a másokon lelkiismeret nélkül keresztülgázolókról, az idegek harcáról, vajon beszélhetünk-e még egyáltalán olyan fogalmakról, mint a „hála”? Ma nemigen vannak „bérelt helyek” az Operában. A Házy utáni korszakoknak is megvoltak a maguk Házy Erzsébetjei, csak a felgyorsult tempó és a más életmód következtében, ez kevésbé volt szembetűnő. Marton Éva, Sass Sylvia, Pitti Katalin és msáok mind - mind a maguk fachjában valami nagyot, szépet, elismerésre méltót alkottak, egyeseknek a világhír, a sok külföldi utazás, turné, magas díjak, társadalmi megbecsülés, tisztelet, szeretet is megadatott. Mégis, egyikük sem jutott a piedesztálnak arra a képzeletbeli magas fokára, ahonnét Házy Erzsébet kedvesen, csipkelődve, érdeklődéssel, némi kis rosszmájúsággal vegyes malíciával, de mégis szeretettel tekint le rájuk – az igyekvőkre, a dicsőség után epekedőkre, a reménytelenül feltörekvőkre, akik talán önhibájukon kívül valami örök elégedetlenség, többre vágyás, lesajnálás, önmarcangolás, a mások iránti segítség elszalasztásának lehetősége és az „elfelejtett” hála és köszönet miatt oly’ üressé, kiégetté váltak, s ma is be nem vallottan csak szenvednek, gyötrődnek, tipródnak – a világért sem azon tünődve, hogy esetleg hol, mit rontottak el, milyen hibát vétettek, milyen tanácsot nem fogadtak el (meg); Házy Erzsébet talán sohasem volt példaképük, még ha emlegették is olykor, ha fel is néztek rá. Példálóztak vele, de csak azért, hogy az önmaguk igazságába vetett rendíthetetlen hitüket visszaigazolva lássák. Primadonna, díva egyikük sem lett – pedig titkon bizonyára szívesen vették volna, mégha tagadják is ezt. Házy felettük áll(t), nagyon magasan, hibáival, erényeivel, el nem ért lehetőségeivel - hatalomtól és dölyftől mentesen. Még megalázva, betegen, reménytelenségében is megmaradt annak a művésznek, és embernek, akiből évszázadonként jó, ha egy születik. Ezt tudja is minden potenciális őt „követő”, az ő nyomdokába szegődni kívánó „trónkövetelő”. Ez az, ami önkéntelenül is, tőlük független, de egyféle frusztráltságot okoz nekik... Nem tudnak eme érzés, sértettség ellen semmit tenni. Házy Erzsébet emléke így vagy úgy kitörölhetetlenül bennük él, és talán még most is elvárnák, hogy Házy Erzsébet Odafentről továbbra is „súgjon” nekik, úgy, mint hajdan, pályakezdő korukban. Amikor számukra még elérhetetlen messzeségnek tűnt a hírnév, a siker, a közönség szeretete, rajongása. Amit vagy megfogadtak, vagy elvetettek - a sorsukat maguknak kellett alakítaniuk, ebben a kezdeti segítségek, tanácsok jószolgálatot tehettek, többet azonban nem. A megvalósított célok, még a legnagyobbak is, Házy Erzsébet ki nem teljesedett életútjához, művészi eredményeihez, \"sztárságához\" képest is kisebbrendűségi komplexusokhoz vezettek, noha látszólag minden sikert besöpörtek. A mítoszt szerették volna lerombolni, ha már maguk nem lehettek azzá. De ez nem sikerült, nem sikerülhetett nekik, és nem fog sikerülni soha senkinek. Míg csillag van az égen és földön, az ő csillagának ragyogása minden másnál kápráztatóbb - örökké való és tartó! Valahol itt tartunk most…
És a nevezettek mellett még sok fiatal operaénekesnővel meg operaénekessel ápolt felemás kollegiális viszonyt; megfordítanám a kérdést, vajon mit vettek át, mit kaptak Házytól \"útravalóul\", amiért köszönettel tartoz(hat)nának neki? És túl az egészséges önbizalmon, a képzettségen, szorgalmon, a tehetség realizálásán, meg a szerencsén, és most nem beszélek a kapcsolatokat kikészítő tülekedés, az érvényesülés okozta sebekről, a másokon lelkiismeret nélkül keresztülgázolókról, az idegek harcáról, vajon beszélhetünk-e még egyáltalán olyan fogalmakról, mint a „hála”? Ma nemigen vannak „bérelt helyek” az Operában. A Házy utáni korszakoknak is megvoltak a maguk Házy Erzsébetjei, csak a felgyorsult tempó és a más életmód következtében, ez kevésbé volt szembetűnő. Marton Éva, Sass Sylvia, Pitti Katalin és msáok mind - mind a maguk fachjában valami nagyot, szépet, elismerésre méltót alkottak, egyeseknek a világhír, a sok külföldi utazás, turné, magas díjak, társadalmi megbecsülés, tisztelet, szeretet is megadatott. Mégis, egyikük sem jutott a piedesztálnak arra a képzeletbeli magas fokára, ahonnét Házy Erzsébet kedvesen, csipkelődve, érdeklődéssel, némi kis rosszmájúsággal vegyes malíciával, de mégis szeretettel tekint le rájuk – az igyekvőkre, a dicsőség után epekedőkre, a reménytelenül feltörekvőkre, akik talán önhibájukon kívül valami örök elégedetlenség, többre vágyás, lesajnálás, önmarcangolás, a mások iránti segítség elszalasztásának lehetősége és az „elfelejtett” hála és köszönet miatt oly’ üressé, kiégetté váltak, s ma is be nem vallottan csak szenvednek, gyötrődnek, tipródnak – a világért sem azon tünődve, hogy esetleg hol, mit rontottak el, milyen hibát vétettek, milyen tanácsot nem fogadtak el (meg); Házy Erzsébet talán sohasem volt példaképük, még ha emlegették is olykor, ha fel is néztek rá. Példálóztak vele, de csak azért, hogy az önmaguk igazságába vetett rendíthetetlen hitüket visszaigazolva lássák. Primadonna, díva egyikük sem lett – pedig titkon bizonyára szívesen vették volna, mégha tagadják is ezt. Házy felettük áll(t), nagyon magasan, hibáival, erényeivel, el nem ért lehetőségeivel - hatalomtól és dölyftől mentesen. Még megalázva, betegen, reménytelenségében is megmaradt annak a művésznek, és embernek, akiből évszázadonként jó, ha egy születik. Ezt tudja is minden potenciális őt „követő”, az ő nyomdokába szegődni kívánó „trónkövetelő”. Ez az, ami önkéntelenül is, tőlük független, de egyféle frusztráltságot okoz nekik... Nem tudnak eme érzés, sértettség ellen semmit tenni. Házy Erzsébet emléke így vagy úgy kitörölhetetlenül bennük él, és talán még most is elvárnák, hogy Házy Erzsébet Odafentről továbbra is „súgjon” nekik, úgy, mint hajdan, pályakezdő korukban. Amikor számukra még elérhetetlen messzeségnek tűnt a hírnév, a siker, a közönség szeretete, rajongása. Amit vagy megfogadtak, vagy elvetettek - a sorsukat maguknak kellett alakítaniuk, ebben a kezdeti segítségek, tanácsok jószolgálatot tehettek, többet azonban nem. A megvalósított célok, még a legnagyobbak is, Házy Erzsébet ki nem teljesedett életútjához, művészi eredményeihez, \"sztárságához\" képest is kisebbrendűségi komplexusokhoz vezettek, noha látszólag minden sikert besöpörtek. A mítoszt szerették volna lerombolni, ha már maguk nem lehettek azzá. De ez nem sikerült, nem sikerülhetett nekik, és nem fog sikerülni soha senkinek. Míg csillag van az égen és földön, az ő csillagának ragyogása minden másnál kápráztatóbb - örökké való és tartó! Valahol itt tartunk most…
302 Búbánat 2006-10-09 11:30:38
Megjelent néhány éve egy könyv, portré-interjúkat tartalmaz, melyek egykor a Televízió stúdiójában készültek és akkor adásba kerültek. A televíziós változat alapján szerkesztett könyv címe: A Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság. (Sensus Kiadó, 2000) Ilosflavy Róbertet Szegváry Katalin kérdezte. Ilosfalvyt nagyon sok beszélgetésben, interjúban kérték, hogy elevenítse fel Házy Erzsébethez fűződő kapcsolatát. Ezek legtöbbjét itt már közreadtam. Nyilván ismétli önmagát, de bizonyos új témák, tényezők mindig előbukkannak; az alábbi interjúrészlet is ilyen értelemben nyújt segédletet ahhoz, hogy még teljesebb képet alkothassunk Házy Erzsébetről, művészetéről és mind személyes-, mind partneri kapcsolatáról – figyelembe véve azt a szempontot is, hogy a tények szubjektív köntösbe vannak csomagolva, és persze, annyi idő távlatában bizonyos dolgok megszépülnek, pontatlanságok is becsúsznak, és más, esetleg figyelemre méltó adatokra pedig - akaratlanul - továbbra is a feledés homálya vetül…. Az alábbi beszélgetésre, melyből idézni fogok, 1998-ban került sor, abból az alkalomból, hogy a szakma és a közönség Ilosfalvy Róbertet beválasztotta a Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagságba. Szegváry Katalin: - Miért a Manon Lescaut tenorja az egyik kedvenc szerepe? Amikor egy énekes kedvencet választ, annak súlyos oka lehet. Ilosfalvy Róbert: - A Manon Lescaut egy sorsopera. Úgyis mondhatnám, hogy Házy Erzsi és az én történetem. A mi sorsunkban benne volt a darab, a darabban a sorsunk. De ugyanígy a Bohéméletben is, amit Ferencsik vezényelt 1957-ben. Az is olyan előadás volt, amit Erzsivel sokáig emlegettünk. Szép előadás volt, nem csak azért mert mi játszhattuk Rodolph és Mimi szerepet, hanem mert az együttessel is öröm volt dolgozni. Sz.K.: - Házy Erzsébettel a színpadon szerettek egymásba, vagy a szerelmet vitték fel a színpadra? I.R.: - Az előbbi. Mikor bekerültem az Operába, ő már három éve tag volt. Az Orpheusban énekelte Ámort. Remek alakítás volt. Ő volt a szépség, a tehetség, a csodás koloratúr. Én meg az ifjú titán, a jóképű, a sikeres fiatal tenor, és valahogy összesodródtunk. Ez aztán átszivárgott a magánéletbe is, amit a szakma és a közönség nagy megértéssel fogadott. Erzsi gyönyörű volt. Bárki meggyőződhet róla, néha látni még a tévében felvételeit….”
Megjelent néhány éve egy könyv, portré-interjúkat tartalmaz, melyek egykor a Televízió stúdiójában készültek és akkor adásba kerültek. A televíziós változat alapján szerkesztett könyv címe: A Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság. (Sensus Kiadó, 2000) Ilosflavy Róbertet Szegváry Katalin kérdezte. Ilosfalvyt nagyon sok beszélgetésben, interjúban kérték, hogy elevenítse fel Házy Erzsébethez fűződő kapcsolatát. Ezek legtöbbjét itt már közreadtam. Nyilván ismétli önmagát, de bizonyos új témák, tényezők mindig előbukkannak; az alábbi interjúrészlet is ilyen értelemben nyújt segédletet ahhoz, hogy még teljesebb képet alkothassunk Házy Erzsébetről, művészetéről és mind személyes-, mind partneri kapcsolatáról – figyelembe véve azt a szempontot is, hogy a tények szubjektív köntösbe vannak csomagolva, és persze, annyi idő távlatában bizonyos dolgok megszépülnek, pontatlanságok is becsúsznak, és más, esetleg figyelemre méltó adatokra pedig - akaratlanul - továbbra is a feledés homálya vetül…. Az alábbi beszélgetésre, melyből idézni fogok, 1998-ban került sor, abból az alkalomból, hogy a szakma és a közönség Ilosfalvy Róbertet beválasztotta a Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagságba. Szegváry Katalin: - Miért a Manon Lescaut tenorja az egyik kedvenc szerepe? Amikor egy énekes kedvencet választ, annak súlyos oka lehet. Ilosfalvy Róbert: - A Manon Lescaut egy sorsopera. Úgyis mondhatnám, hogy Házy Erzsi és az én történetem. A mi sorsunkban benne volt a darab, a darabban a sorsunk. De ugyanígy a Bohéméletben is, amit Ferencsik vezényelt 1957-ben. Az is olyan előadás volt, amit Erzsivel sokáig emlegettünk. Szép előadás volt, nem csak azért mert mi játszhattuk Rodolph és Mimi szerepet, hanem mert az együttessel is öröm volt dolgozni. Sz.K.: - Házy Erzsébettel a színpadon szerettek egymásba, vagy a szerelmet vitték fel a színpadra? I.R.: - Az előbbi. Mikor bekerültem az Operába, ő már három éve tag volt. Az Orpheusban énekelte Ámort. Remek alakítás volt. Ő volt a szépség, a tehetség, a csodás koloratúr. Én meg az ifjú titán, a jóképű, a sikeres fiatal tenor, és valahogy összesodródtunk. Ez aztán átszivárgott a magánéletbe is, amit a szakma és a közönség nagy megértéssel fogadott. Erzsi gyönyörű volt. Bárki meggyőződhet róla, néha látni még a tévében felvételeit….”
301 Búbánat 2006-10-07 22:31:01 [Válasz erre: 299 szitakötő 2006-10-07 22:08:06]
Ez így van,akit kedvelt,akit féltett,akit pátyolgatott, azokkal szemben - paradox módon - nyers, mondhatnám, rideg, tapintatlan megjegyzésekre ragadtatta magát. A száján nem volt fék... Az irigység, a féltékenység, a rivalizálás szinte mindennapos, megszokott jelenség volt a legnagyobb énekesek, énekesnők között is; ez ma sem ismeretlen dolog. Kalmár Magdát valóban szerette,sok előadáson énekeltek együtt, és sok közös lemez- illetve rádiósfelvételük van, legyen most elég csak az operettek közül A mosoly országára és a Cornevillei harangra hivatkoznom. Ha voltak is afférok, az nem az elhidegülésnek vagy az örök háborúskodásnak a jele volt, maguk tudták a legjobban, hogy a művészérzékenység a velejárója mindennek,s ők ketten azért bölcsek is voltak: mindig tudták, hol a határ, meddig mehetnek el; eddig és ne tovább! Kalmár Magda egy emlékműsorban Házyről a nem mindig hízelgő tények mellett önkritikusan elismerte a saját provokatív dolgait is; ennek tükrében elhelyezve kettejük kapcsolatát,a \"kis\" Kalmár mindig megadta a tiszteletet a \"nagy\" Házynak.
Ez így van,akit kedvelt,akit féltett,akit pátyolgatott, azokkal szemben - paradox módon - nyers, mondhatnám, rideg, tapintatlan megjegyzésekre ragadtatta magát. A száján nem volt fék... Az irigység, a féltékenység, a rivalizálás szinte mindennapos, megszokott jelenség volt a legnagyobb énekesek, énekesnők között is; ez ma sem ismeretlen dolog. Kalmár Magdát valóban szerette,sok előadáson énekeltek együtt, és sok közös lemez- illetve rádiósfelvételük van, legyen most elég csak az operettek közül A mosoly országára és a Cornevillei harangra hivatkoznom. Ha voltak is afférok, az nem az elhidegülésnek vagy az örök háborúskodásnak a jele volt, maguk tudták a legjobban, hogy a művészérzékenység a velejárója mindennek,s ők ketten azért bölcsek is voltak: mindig tudták, hol a határ, meddig mehetnek el; eddig és ne tovább! Kalmár Magda egy emlékműsorban Házyről a nem mindig hízelgő tények mellett önkritikusan elismerte a saját provokatív dolgait is; ennek tükrében elhelyezve kettejük kapcsolatát,a \"kis\" Kalmár mindig megadta a tiszteletet a \"nagy\" Házynak.
300 Búbánat 2006-10-07 22:13:19
Köszönöm, hogy nekem hagytátok ezt a szép kerek számot!
Köszönöm, hogy nekem hagytátok ezt a szép kerek számot!
299 szitakötő 2006-10-07 22:08:06 [Válasz erre: 298 Tarantella 2006-10-07 14:58:27]
Legjobban Kalmár Magdát kedvelte, össze is vesztek nap, mint nap. Különben miért kellett volna H. művésznőnek bárkit is kedvelnie? Ő Királynő volt és egy korszak a dalszínház történetében!
Legjobban Kalmár Magdát kedvelte, össze is vesztek nap, mint nap. Különben miért kellett volna H. művésznőnek bárkit is kedvelnie? Ő Királynő volt és egy korszak a dalszínház történetében!
298 Tarantella 2006-10-07 14:58:27
Az a hír járja Házyról, hogy az új énekesnők féltek tőle, mert olyan modora volt. Mégis azt olvasni, hogy Martont is kedvelte, Pittit is, és Sasst is. Hogy is van ez?
Az a hír járja Házyról, hogy az új énekesnők féltek tőle, mert olyan modora volt. Mégis azt olvasni, hogy Martont is kedvelte, Pittit is, és Sasst is. Hogy is van ez?
297 IVA 2006-10-07 04:37:38 [Válasz erre: 294 Búbánat 2006-10-06 20:57:31]
Hosszú évekkel ezelőtt Geszti Péter beszélgetett a televízióban Sass Sylviával, aki mindig higgadtan és elegánsan nyilatkozik. Geszti láthatóan szeretette volna valami botrányszagú történettel színezni az interjút, váratlanul Házy Erzsébetre terelve a szót, aki Sass Sylvia indulásakor az Opera legtekintélyesebb primadonnája volt. Sass nem szolgált ilyen történettel, csupán érdekességgel. Házy modorát is elegánsan jellemezte: \"nem mindig fogalmazott tapintatosan\" - valahogy így. Sass Sylvia szerencsésnek vallotta magát, mert Házy nem ellenségesen, hanem jó tanáccsal fogadta: \"Légy szürke, mert itt nem bírják elviselni, ha valaki nem szürke!\" Nem szóról szóra idéztem, és hozzáteszem, hogy ezt a tapasztalatot Házy egyaránt érthette az intézményre és az országra. Szerencsére az ő személye nem igazolta ezt, a Sass Sylviáé sem: a nagy egyéniségek utat törnek maguknak, de az ő dolguk sem lehet könnyű. Én az ő idejükben is azt tapasztaltam, és ma is bőven tapasztalom, hogy Magyarországon nem mindig örülnek a tehetségnek, a szakmai sznobizmus és az arra fogékony közönség pedig kultikus rajongással képes díjazni - tehetség híján - a szürkeséget.
Hosszú évekkel ezelőtt Geszti Péter beszélgetett a televízióban Sass Sylviával, aki mindig higgadtan és elegánsan nyilatkozik. Geszti láthatóan szeretette volna valami botrányszagú történettel színezni az interjút, váratlanul Házy Erzsébetre terelve a szót, aki Sass Sylvia indulásakor az Opera legtekintélyesebb primadonnája volt. Sass nem szolgált ilyen történettel, csupán érdekességgel. Házy modorát is elegánsan jellemezte: \"nem mindig fogalmazott tapintatosan\" - valahogy így. Sass Sylvia szerencsésnek vallotta magát, mert Házy nem ellenségesen, hanem jó tanáccsal fogadta: \"Légy szürke, mert itt nem bírják elviselni, ha valaki nem szürke!\" Nem szóról szóra idéztem, és hozzáteszem, hogy ezt a tapasztalatot Házy egyaránt érthette az intézményre és az országra. Szerencsére az ő személye nem igazolta ezt, a Sass Sylviáé sem: a nagy egyéniségek utat törnek maguknak, de az ő dolguk sem lehet könnyű. Én az ő idejükben is azt tapasztaltam, és ma is bőven tapasztalom, hogy Magyarországon nem mindig örülnek a tehetségnek, a szakmai sznobizmus és az arra fogékony közönség pedig kultikus rajongással képes díjazni - tehetség híján - a szürkeséget.
296 IVA 2006-10-07 04:34:06 [Válasz erre: 291 Búbánat 2006-10-06 09:35:59]
Kedves Búbánat! Azért is egyetértek ezzel az ambícióval, mert a televízióból mintha teljesen kiirtották volna az egyszerre élvezetes és dokumentáló felvételek ismétlését; már az m2 éjszakai műsoraiban sem igen fordulnak elő. És sajnos a Magyar Rádió is minimálisra redukálta az operettzenét, évekig várhatunk akár teljes felvételeket, akár részleteket. Ők nem gondoskodnak ennek a kultúrértéknek az elevenen tartásáról. És vajon mikor lesz ennek a szerencsétlen Operaháznak olyan honlapja, amely bemutatná azokat a régi büszkeségeit, akik rangját adták?
Kedves Búbánat! Azért is egyetértek ezzel az ambícióval, mert a televízióból mintha teljesen kiirtották volna az egyszerre élvezetes és dokumentáló felvételek ismétlését; már az m2 éjszakai műsoraiban sem igen fordulnak elő. És sajnos a Magyar Rádió is minimálisra redukálta az operettzenét, évekig várhatunk akár teljes felvételeket, akár részleteket. Ők nem gondoskodnak ennek a kultúrértéknek az elevenen tartásáról. És vajon mikor lesz ennek a szerencsétlen Operaháznak olyan honlapja, amely bemutatná azokat a régi büszkeségeit, akik rangját adták?
295 Búbánat 2006-10-06 21:09:30 [Válasz erre: 294 Búbánat 2006-10-06 20:57:31]
Sass Sylvia: \"A Salome című Richard Strauss operában megkaptam Manasah rabszolga egymondatos szerepét [...] Élveztem, hogy így, \'belülről\' láthatom az előadást. \'Böbe\' már jelmezben volt, úgy járt-kelt a büfében, mintha már rég nem közöttünk sétálna, hanem Heródes palotájának teraszán...\"
Sass Sylvia: \"A Salome című Richard Strauss operában megkaptam Manasah rabszolga egymondatos szerepét [...] Élveztem, hogy így, \'belülről\' láthatom az előadást. \'Böbe\' már jelmezben volt, úgy járt-kelt a büfében, mintha már rég nem közöttünk sétálna, hanem Heródes palotájának teraszán...\"
294 Búbánat 2006-10-06 20:57:31
TEgnap megvettem Sass Sylvia új könyvét: \"A belső hang\"- a borítója Sass Sylvia: Péri angyal című képének felhasználásával készült, a kötetben szereplő grafikákat a szerző készítette. Ennek a napló szerű könyvnek egyik fejezete ezt a címet viseli: Operaház, 1971-79. Sass Sylvia így ír. \"A nagy sztárokkal elég félénken érintkeztem. A hetvenes évek elején Házy Erzsébet volt az egyik legnagyobb díva. Kicsit féltem lehengerlő stílusától, azonban ahogyan a színpadon átalakult, az nagyon imponált...\"
TEgnap megvettem Sass Sylvia új könyvét: \"A belső hang\"- a borítója Sass Sylvia: Péri angyal című képének felhasználásával készült, a kötetben szereplő grafikákat a szerző készítette. Ennek a napló szerű könyvnek egyik fejezete ezt a címet viseli: Operaház, 1971-79. Sass Sylvia így ír. \"A nagy sztárokkal elég félénken érintkeztem. A hetvenes évek elején Házy Erzsébet volt az egyik legnagyobb díva. Kicsit féltem lehengerlő stílusától, azonban ahogyan a színpadon átalakult, az nagyon imponált...\"
293 Búbánat 2006-10-06 20:50:13 [Válasz erre: 292 Búbánat 2006-10-06 20:43:47]
Boros Attila a hivatkozott könyvében 1962. év krónikájából kiemeli Erkel Bánk bánjának stúdiófelvételét (Komor Vilmos - Moldován Stefánia, Simándy József) és Erkel dalműve mellett az Operaház akkori friss Manon Lescaut-ját, mely szinte azonnyomban átkerült a stúdió falai közé. A kitűnő szereposztás - Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Melis György - élén Lamberto Gaedelli vezénylése és a zenekar produkciója avatja maradandó értékűvé ezt a felvételt - írja Boros Attila. Szerencsés pillanatban, szerencsés produkciót rögzíteni - ez a rádiózás legnehezebb, de legszebb feladata is. Örömmel nyugtázhatjuk, sok ilyen akadt az elmúlt évtizedekben...
Boros Attila a hivatkozott könyvében 1962. év krónikájából kiemeli Erkel Bánk bánjának stúdiófelvételét (Komor Vilmos - Moldován Stefánia, Simándy József) és Erkel dalműve mellett az Operaház akkori friss Manon Lescaut-ját, mely szinte azonnyomban átkerült a stúdió falai közé. A kitűnő szereposztás - Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Melis György - élén Lamberto Gaedelli vezénylése és a zenekar produkciója avatja maradandó értékűvé ezt a felvételt - írja Boros Attila. Szerencsés pillanatban, szerencsés produkciót rögzíteni - ez a rádiózás legnehezebb, de legszebb feladata is. Örömmel nyugtázhatjuk, sok ilyen akadt az elmúlt évtizedekben...
292 Búbánat 2006-10-06 20:43:47
Boros Attila: Muzsika és mikrofon - a Rádiózenekar négy évtizede /Zeneműkiadó, 1984/ Ebben a könyvben két helyen történik említés Házy Erzsébetről - igaz, csak felsorolásban. A szerző örömét fejezi ki, hogy az ötvenes években a hangrögzítés, a magnetofontechnika fejlődésével egyre több felvételt készített az együttes a Rádió zenei archívuma részére, többek között Puccini Pillangókisasszonyát, Bizet Carmenjét és Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmondját - erről már volt korábban itt szó, és Boros Attila könyvében idézi a korabeli recenzest, Péterfi Istvánt,aki hosszasan fejti ki elismerését a Rádió vezetésének, hogy ezt a különleges témájú \"kortárs\" operát is rögzítették a hangstúdióban; a rádióbemutatót - akárcsak a Pomádé király esetében - néhány év múlva operaházi premier követte. 1960-ban már öt nagy opera és egy operai igényű daljáték felvétele készült el. Gardellivel a Sevillai borbély és a Falstaff, Lukács Miklóssal az Álarcosbál, Erdélyi Miklóssal a Tosca, Komor Vilmossal a Bajazzók, végül Ferencsik Jánossal a Cigánybáró. A rendkívül hosszú színlapok felsorolása helyett csak néhány név a szereposztásokból: Birkás Lilian, Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, László Margit, Orosz Júlia, Carelli Gábor, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Melis György, Udvardy Tibor, Svéd Sándor.
Boros Attila: Muzsika és mikrofon - a Rádiózenekar négy évtizede /Zeneműkiadó, 1984/ Ebben a könyvben két helyen történik említés Házy Erzsébetről - igaz, csak felsorolásban. A szerző örömét fejezi ki, hogy az ötvenes években a hangrögzítés, a magnetofontechnika fejlődésével egyre több felvételt készített az együttes a Rádió zenei archívuma részére, többek között Puccini Pillangókisasszonyát, Bizet Carmenjét és Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmondját - erről már volt korábban itt szó, és Boros Attila könyvében idézi a korabeli recenzest, Péterfi Istvánt,aki hosszasan fejti ki elismerését a Rádió vezetésének, hogy ezt a különleges témájú \"kortárs\" operát is rögzítették a hangstúdióban; a rádióbemutatót - akárcsak a Pomádé király esetében - néhány év múlva operaházi premier követte. 1960-ban már öt nagy opera és egy operai igényű daljáték felvétele készült el. Gardellivel a Sevillai borbély és a Falstaff, Lukács Miklóssal az Álarcosbál, Erdélyi Miklóssal a Tosca, Komor Vilmossal a Bajazzók, végül Ferencsik Jánossal a Cigánybáró. A rendkívül hosszú színlapok felsorolása helyett csak néhány név a szereposztásokból: Birkás Lilian, Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, László Margit, Orosz Júlia, Carelli Gábor, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Melis György, Udvardy Tibor, Svéd Sándor.
291 Búbánat 2006-10-06 09:35:59 [Válasz erre: 290 IVA 2006-10-05 04:40:47]
Kedves IVA! Köszönöm soraidat! Jól esett olvasni; milyen jó, hogy még vannak - vagyunk egypáran, akik tudnak - képesek Házy Erzsébetre emlékezni, alakját felidézni. Ma is, évtizedek távlatából, elevenen él emléke, mintha most is köztünk lenne! Amíg erőnkből, időnkből telik, gondoskodunk és teszünk róla, hogy ez a kép soha el ne halványuljon…
Kedves IVA! Köszönöm soraidat! Jól esett olvasni; milyen jó, hogy még vannak - vagyunk egypáran, akik tudnak - képesek Házy Erzsébetre emlékezni, alakját felidézni. Ma is, évtizedek távlatából, elevenen él emléke, mintha most is köztünk lenne! Amíg erőnkből, időnkből telik, gondoskodunk és teszünk róla, hogy ez a kép soha el ne halványuljon…
290 IVA 2006-10-05 04:40:47 [Válasz erre: 273 Fabricius 2006-09-30 10:12:18]
Házy Erzsébet nemcsak igazi sztár volt, akit gyakran láthattunk a tévé képernyőjén és újságok címlapján is - országos ismertségnek örvendett, nem csupán operalátogatók körében -, hanem legenda is. Már életében annak számított. Az ő idejében nem működött olyan bulvársajtó, tévé, amely követte volna a sztárok életének eseményeit. Házy is csak minimális nyilatkozatokat magánéletéről, ám annak néhány szereplője és eseménye éveken át foglalkoztatta az embereket; e történeteket különösen kedvelték, akik művészvilágbeli jártasságukat igyekeztek fitogtatni. A legenda alkotórésze volt pl. Házy rossz látása. Talán azért, mert ezt észre is lehetett venni rajta. Akiknek nem tetszett - közéjük tartozott szegény apukám is -, azt mondták rá, hogy bandzsa. Én úgy láttam, hogy enyhe és időszakos kancsalságát is művészete szolgálatába tudja állítani, talán nem is tudatosan. Egzotikus vágású, nagy szemeinek egy-egy álmodozó, reménykedő tekintetét különös varázzsal tudta színezni. A legenda része volt Házy keresetlen, csúnya beszéde is, amelyet hol szellemesen használt, hol kegyetlenül őszintén. Érdekes módon senki sem tartotta emiatt közönségesnek. Inkább különösen pikánsnak, hogy egy angyali szőkeség, aki angyali hangon énekel poétikus szövegeket, mennyire képes \"elkerekíteni\". Magam sosem kedveltem a trágárságot, de nem hagytam, hogy a kiszivárgott anekdoták befolyásolják élményeimet és érzelmeimet. Ma pedig, immár több évtizednyi távolságból való rálátással, megkísérelem \"bölcs\" vizsgálódással kutatni, miért beszélhetett Házy \"nyomdafestéket nem tűrő\" szavakkal, ha valóban így volt. A nyelvhasználat nagyon sokat elárul az emberről, lelki világáról. A káromkodás, az obszcén szóhasználat az élet silány minőségének - egyszerűbben: a boldogtalanságnak - az indikátora. Amint a hirtelen káromkodást a keserű indulat szüli, a trágárság a megkeseredett egyén, vagy ország, vagy történelmi kor sajátja, nyelvi megnyilvánulása. Úgy tudjuk, Házy Erzsébet nem volt boldog ember. Magánélete nem bizonyult sikeresnek. Pályája? Attól függ, honnan tekintünk rá. Sikeres volt, persze. Dolgozhatott sokat, hamar népszerű lett, s jöttek sorban az állami elismerések is, még ha nem is sietősen. De ő maga valószínűleg érezte, miként alakulhatna karrierje, ha egy másik országba, vagy korba születik. Bécsben európai hírű, nemzetközi sztárrá válhatott volna. Berlinben, vagy Amerikában nemcsak néhány filmszerepet kapott volna, hanem filmipart építettek volna rá. És bár ismert, hogy budai villában élt és mindig autóval járt, tudjuk, hogy Nyugaton anyagilag is többszörösen honorálták a kivételes tehetséget. (Ma is így van.) Ha korabeli Pesti Műsorokba lapozunk, elképedünk, mennyit dolgozott. (Kollégái is.) Noha megtisztelő, hogy a kortárs zeneszerzők neki írták operáikat, és azt a művészi rangot, amelyet már nem lehetett nem díjazni kitüntetésekkel, elsősorban a kortárs művekben való szereplésének köszönhette - úgy érzem, éppen ezekkel a (kísérleti s nem remekművekben való) szerepekkel kevesebbet kellett volna dolgoznia. Hangjának korai hanyatlását - több tényező közt - a kímélet, a mérséklet hiánya is okozhatta. Házy nemcsak kiváló énekesnő, sztár és legenda volt, hanem a magyar zenei élet kizsákmányolt munkása is.
Házy Erzsébet nemcsak igazi sztár volt, akit gyakran láthattunk a tévé képernyőjén és újságok címlapján is - országos ismertségnek örvendett, nem csupán operalátogatók körében -, hanem legenda is. Már életében annak számított. Az ő idejében nem működött olyan bulvársajtó, tévé, amely követte volna a sztárok életének eseményeit. Házy is csak minimális nyilatkozatokat magánéletéről, ám annak néhány szereplője és eseménye éveken át foglalkoztatta az embereket; e történeteket különösen kedvelték, akik művészvilágbeli jártasságukat igyekeztek fitogtatni. A legenda alkotórésze volt pl. Házy rossz látása. Talán azért, mert ezt észre is lehetett venni rajta. Akiknek nem tetszett - közéjük tartozott szegény apukám is -, azt mondták rá, hogy bandzsa. Én úgy láttam, hogy enyhe és időszakos kancsalságát is művészete szolgálatába tudja állítani, talán nem is tudatosan. Egzotikus vágású, nagy szemeinek egy-egy álmodozó, reménykedő tekintetét különös varázzsal tudta színezni. A legenda része volt Házy keresetlen, csúnya beszéde is, amelyet hol szellemesen használt, hol kegyetlenül őszintén. Érdekes módon senki sem tartotta emiatt közönségesnek. Inkább különösen pikánsnak, hogy egy angyali szőkeség, aki angyali hangon énekel poétikus szövegeket, mennyire képes \"elkerekíteni\". Magam sosem kedveltem a trágárságot, de nem hagytam, hogy a kiszivárgott anekdoták befolyásolják élményeimet és érzelmeimet. Ma pedig, immár több évtizednyi távolságból való rálátással, megkísérelem \"bölcs\" vizsgálódással kutatni, miért beszélhetett Házy \"nyomdafestéket nem tűrő\" szavakkal, ha valóban így volt. A nyelvhasználat nagyon sokat elárul az emberről, lelki világáról. A káromkodás, az obszcén szóhasználat az élet silány minőségének - egyszerűbben: a boldogtalanságnak - az indikátora. Amint a hirtelen káromkodást a keserű indulat szüli, a trágárság a megkeseredett egyén, vagy ország, vagy történelmi kor sajátja, nyelvi megnyilvánulása. Úgy tudjuk, Házy Erzsébet nem volt boldog ember. Magánélete nem bizonyult sikeresnek. Pályája? Attól függ, honnan tekintünk rá. Sikeres volt, persze. Dolgozhatott sokat, hamar népszerű lett, s jöttek sorban az állami elismerések is, még ha nem is sietősen. De ő maga valószínűleg érezte, miként alakulhatna karrierje, ha egy másik országba, vagy korba születik. Bécsben európai hírű, nemzetközi sztárrá válhatott volna. Berlinben, vagy Amerikában nemcsak néhány filmszerepet kapott volna, hanem filmipart építettek volna rá. És bár ismert, hogy budai villában élt és mindig autóval járt, tudjuk, hogy Nyugaton anyagilag is többszörösen honorálták a kivételes tehetséget. (Ma is így van.) Ha korabeli Pesti Műsorokba lapozunk, elképedünk, mennyit dolgozott. (Kollégái is.) Noha megtisztelő, hogy a kortárs zeneszerzők neki írták operáikat, és azt a művészi rangot, amelyet már nem lehetett nem díjazni kitüntetésekkel, elsősorban a kortárs művekben való szereplésének köszönhette - úgy érzem, éppen ezekkel a (kísérleti s nem remekművekben való) szerepekkel kevesebbet kellett volna dolgoznia. Hangjának korai hanyatlását - több tényező közt - a kímélet, a mérséklet hiánya is okozhatta. Házy nemcsak kiváló énekesnő, sztár és legenda volt, hanem a magyar zenei élet kizsákmányolt munkása is.
289 Búbánat 2006-10-03 20:10:14
-zéta- recenziójából másolom ide, amit ma a Café Momusban olvastam: Újra színpadon (A Don Pasquale a MÁO-ban) (- zéta -, 2006-10-03) 2006. október 1. Magyar Állami Operaház DONIZETTI: Don Pasquale Sólyom Nagy Sándor, Szappanos Tibor, Molnár Levente, Mitilineou Cleo, Megyesi Zoltán A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara Vez.: Pál Tamás „…Norina szerepében a Kritikus annak idején Házy Erzsébettel debütált, s már azt is kisebbfajta csodának tartotta, hogy másfél évtizeddel később Zempléni Mária ugyanazt a színvonalat tudta számára produkálni. S most a tündöklően üde és elsöprően temperamentumos Mitilineou Cleo személye újabb zavart keltett...\"
-zéta- recenziójából másolom ide, amit ma a Café Momusban olvastam: Újra színpadon (A Don Pasquale a MÁO-ban) (- zéta -, 2006-10-03) 2006. október 1. Magyar Állami Operaház DONIZETTI: Don Pasquale Sólyom Nagy Sándor, Szappanos Tibor, Molnár Levente, Mitilineou Cleo, Megyesi Zoltán A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara Vez.: Pál Tamás „…Norina szerepében a Kritikus annak idején Házy Erzsébettel debütált, s már azt is kisebbfajta csodának tartotta, hogy másfél évtizeddel később Zempléni Mária ugyanazt a színvonalat tudta számára produkálni. S most a tündöklően üde és elsöprően temperamentumos Mitilineou Cleo személye újabb zavart keltett...\"
288 Búbánat 2006-10-02 23:29:57 [Válasz erre: 287 Búbánat 2006-10-02 23:19:52]
Még egy Rácz György sztori: ebben Házy Erzsébet neve el sem hangzik, csak azért írom le, mert tudom, hogy a darab rádiós változatának ő volt a primadonnája! \"1950: ...ekkor már szinte megrendelésszerűen kaptuk az elnökségtől a megbizatásokat: március 15-e közeledik, tessék hát létrehozni egy március idusáról szóló zenés játékot. Létre is hoztuk hát Polgár Tibor zenéjével a \'Szél kerekedik\' című darabot, amelyet főként Horváth Tivadar egy cirka ötvenféle gyógynövényt felsoroló gyógyszerészdala tett híressé,amelyet ő olyan fergeteges tempóban énekelt végig, hogy azt azóta sem tudta senki felülmúlni.\"
Még egy Rácz György sztori: ebben Házy Erzsébet neve el sem hangzik, csak azért írom le, mert tudom, hogy a darab rádiós változatának ő volt a primadonnája! \"1950: ...ekkor már szinte megrendelésszerűen kaptuk az elnökségtől a megbizatásokat: március 15-e közeledik, tessék hát létrehozni egy március idusáról szóló zenés játékot. Létre is hoztuk hát Polgár Tibor zenéjével a \'Szél kerekedik\' című darabot, amelyet főként Horváth Tivadar egy cirka ötvenféle gyógynövényt felsoroló gyógyszerészdala tett híressé,amelyet ő olyan fergeteges tempóban énekelt végig, hogy azt azóta sem tudta senki felülmúlni.\"
