Bejelentkezés Regisztráció

Házy Erzsébet művészete és pályája


103 bemaria 2006-08-12 11:27:14 [Válasz erre: 102 Búbánat 2006-08-10 10:39:11]
De jó! Arra nagyon kíváncsi vagyok!

102 Búbánat 2006-08-10 10:39:11
Operasztárok operett álarcban című rádiós sorozatműsor egyik következő adásában - hallhattuk tegnap Ruitner Sándortól az Udvardy Tibor művészetét bemutató öszzeállításban - Házy Erzsébet portréja áll majd.

101 Búbánat 2006-08-08 09:12:03
[url]http://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/foto/farkasreti/hazy.html;Farkasrét[/url] - ha utam a temetőbe vezet, soha el nem mulasztom, hogy meg ne álljak sírja előtt...

100 muzsika 2006-08-07 13:38:33
100.

99 muzsika 2006-08-07 13:38:23
99.

98 muzsika 2006-08-07 13:23:42 [Válasz erre: 97 Búbánat 2006-08-07 13:15:55]
Házy Erzsébetet színpadon - koromnál fogva - sajnos nem láthattam, de édesanyám sokszor látta egyik legendás szerepében, a Manon Lescaut-ban, Ilosfalvy partnereként. Az ő elbeszéléséből tudom, milyen hatalmas egyéniség volt.

97 Búbánat 2006-08-07 13:15:55
Ötvös Csaba baritonista a Népszava munkatársa, Kurcz Béla arra vonatkozó kérdésére, hogy van-e épkézláb magyarázat a halála előtti mellőzésre, tehetsége nélkülözésére, a következőket felelte: az utolsó évben (1982) már fizikailag is megroppant. Ez akkor mutatkozott meg igazán, amikor kiderült, milyen súlyos betegség (májzsugor; az áttételekről még nem lehetett mit tudni) leselkedik rá. De már évekkel előbb a ’70-es évek közepén kapott ő akkorát a Dalszínház vezetőségétől jobbról is meg balról is, hogy azt nem volt könnyű kiállni. Aztán szerepei is lekerültek a repertoárról… - pedig ő nem játszott a színpadon. A szemünk láttára égett el a szerepek megformálása közben nap mint nap, nemcsak a szívét és lelkét, de a testét, egész lényét feláldozta minden egyes alakításáért. Egy nagybirtokos volt hangban, tehetségben, jelentős vagyont örökölt, amit lassan, felélt az évek múlásával.” Kurcz Béla –Népszava, 2004, október 2.

96 Búbánat 2006-08-07 13:13:31
Nehéz ma már kihámozni a legendákból, a szóbeszédekből, a pletykákból, mennyire volt vehemens a magánéletében. Számos férfihez fűzte szoros kapcsolat, aki neve a színpadok világából ismert. Első férje Gál Gábor volt, aki a Honvéd művészegyüttes után később külföldön kereste a boldogulást, s próbált meg igazi tenorista lenni… Ilosfalvy Róberttel hosszú éveket töltöttek együtt; bimbózó kapcsolatuk a Rádió Dalszínháza égisze alatt 1958-ban felvett első közös stúdiófelvételük, Kemény Egon: Komáromi farsang c. operettének stúdiófelvételének idejére datálható, melyben Ilosfalvy Csokonait, a költőt, Házy Lillát, a nagy szerelmet személyesítette és formálta meg. Ez a magas hőfok tovább élt közöttük, ami aztán ugyanebben az évben a rádióban készült Offenbach-daljáték, A Fortunió dala felvételének időszakában szerelemben teljesedett ki. Aztán a viharos szerelmük, amit a közönség is megtapasztalhatott például egy-egy Manon Lescaut, Bohémélet vagy Cigánybáró előadáson, amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen is ért végett. Kapcsolatukra is végzetes volt azonban az a gázolás, amelyről az előbb - más szövegkörnyezetben, és cáfolva Házy vétkességét - már említést tettem. A mendemonda szerint az Operaház Klubjában (ma Belcanto Étterem) folyó heves kártyaparti hirtelen végeztével már- már színpadra kívánkozóan történt: az ismert tenor kirohant, majd autójába pattanva elszáguldott, s Budán egy idős gyalogost ütött el. Egy kerek esztendeig volt a rács mögött. Még az a hír is járta, hogy valójában ketten ültek a kocsiban, s ő csak magára vállalta a balesetet. Mire letelt büntetése, már semmi sem volt a régi. A második házasság Darvas Ivánhoz kötődik. (Még amerikai vendégszereplésen is jártak együtt 1972-ben), és sok keserűséggel és tüskékkel végződött. A nálánál jóval fiatalabb Ötvös Csaba operaénekes utolsó éveinek közvetlen társa volt egy évtizeden át.

95 Búbánat 2006-08-07 13:13:08
Szokolay Sándor zeneszerző, akinek Vérnászát sokszor énekelte, így búcsúzott tőle: „Torokszorító fájdalmas tanulság elröppenésed, Te magasban szárnyaló, mámorosan tündöklő Énekesmadár! A Színház szülötte, káprázatos jelensége voltál, mert repülésre születtél, pályád az eget hasította… A mélyrepülésre, az átrendezhető élet nyugodt biztonságára nemigen maradt erőd és segítő reménységed. Ezért nem küzdöttél a betegség ellen, ezért volt bátorságod a halálváró kihívásra, mert nem volt többé maradásod!” De a hangja velünk maradt…

94 Búbánat 2006-08-07 13:12:42
Szeghalmi Elemér: Operisták, írók és alkotások – Új Ember, 2001. Tündérország földi követe – Házy Erzsébet „Az edinburghi Operaház előtt kisebb csődület támadt 1973 nyarán, a délutáni órákban. A csontos, szikár és vöröses hajú skót férfiak csoportja egy szőke hölgyet bámult kitartóan, aki egy emeleti busz felső traktusában ült, és kifelé nézett az ablakon. A nő határozottan szép volt> feltűnően finom vonásokkal és hamisítatlan öntudattal felruházva, amely csak a szépek felső rétegének kiváltsága. Egy idő után leszállt a már majdnem kiürült buszból és eltűnt a színház bejárójában.” Ezekkel a mondatokkal kezdi írását Házy Erzsébetről a szerző… És mivel fejezi be az életút krónikáját? „ Házy Erzsébetnek – aki az üstökös szárnyalásával tűnt föl pályáján – rendkívül sok irigye és rosszakarója akadt a szakmai vezetői kívül is. Ők terjesztették a sok megalapozatlan hírt és pletykát a sikeres művésznőről, csak hogy ártsanak neki. Nem volt igaz, az a híresztelés sem, hogy annak idején ő gázolt a Budakeszi úton azon az esős napon és Ilosfalvy Róbert csak lovagi szolgálatból vállalta magára a tettet. Felgyorsuló folyamatként: fizikai és lelki tényezők hatására Házy Erzsébet súlyosan megbetegedett. A fogyatkozó egészség és lelkierő állapotában is szembe tudott nézni a valósággal: csöndes rezignációval jegyezte meg betegágyán, hogy a dalszínház 80-as évek elején történő átépítése rossz időszakban történik, mert így még az sem adatik meg számára, hogy az Opera díszes előcsarnokából kísérjék utolsó útjára, mint a színház annyi kiemelkedő művészét. Halála őszinte és mély megrendülést keltett a hazai művészvilágban. Az Erkel Színház előcsarnokában ravatalozták fül, a megjelent óriási tömeg nagy része kívül rekedt az épületen. Mihály András akkori igazgató búcsúbeszédének első mondatát Bornemissza Péter XVÍ. századi író -. prédikátortól kölcsönözte: ’Virág az ember…’ Erre a színes és különleges értékű virágra azonban alig-alig vigyáztak azok, akiknek ez nemzeti és művészi szempontból is tisztük s kötelességük lett volna.” - fejezi be Házy Erzsébetről írt tartalmas, hosszú esszéjét Szeghalmi Elemér.

93 Búbánat 2006-08-07 13:12:12
„Mindent elkövetett a szerep tökéletes megvalósításáért. Egyszer azt mondta: - Nem tudjátok, milyen éjszakákon át sírva küszködni egy alakítással.” „Szeretett ’renitenskedni’. Jó példa erre a következő eset: abban az időben az emberek nemigen vállalták, hogy vallásosak, de körmeneten azért részt vettek. Erzsébet egyik alkalommal kijelentette: - Majd meglátjátok, hogy ott leszek én is! Ott is volt, nem is álcázta magát különösebben. Az emberek szinte újjal mutogattak rá: - Nézd, ott megy Házy Erzsébet!” Forrás: Varasdy Frigyesné I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet (Accordia Kiadó, 2. bővített kiadás), 2004.

92 Búbánat 2006-08-07 13:11:32
Ugyanebből a kiadványból valóak a következő idézetek: „Humor: Valószínűleg unta a sok faggatást: - Mi a szerepálma? Azt felelte: - Radames! Az ’Éjféli operabemutató’ című rádiókabaréban ő volt Ödönke! - ’Mama fogjál nekem békát…’ I.Horváth Ágnes írja könyvében. „Meg akarta mutatni, hogy nem csak angyalka, tündérke, ördög is tud lenni…..: - Egy Fáni nevű kis csónak vagyok, és sodródom a tengeren – mondta egyszer, gondolom szelídebb időszakában. Ebből a mondatból jól látszik, hogyan is érzett önmagával kapcsolatban.” „Édesanyja mesélte egy interjúban: – Nagyon jó kislány volt. Ha volt három szem cukorkája, vagy valamiből több volt neki, mint másnak, akkor rögtön szétosztotta a sajátját testvérei között. Mikor Ilonka lányom nagyon beteg lett, Svájcban kezeltette, minden költséget ő vállalt. Családját később is rendszeresen támogatta anyagilag. Mikor már igen beteg volt, akkor is azért aggódott, hogy megkapják-e majd az örökséget utána.” „Volt, akinek lakást szerzett, volt, akinek munkát. Minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy segítsen az embereken. A rajta lévő ruhát is odaadta volna bárkinek, Ha megdicsérték óráját, nyakláncát, fülbevalóját, már vette is le: - Tetszik? A tiéd.”

91 Búbánat 2006-08-07 13:10:33
Ismét ugrás, ezúttal Házy Erzsébet önmagáról vall, a kezdetekre így emlékszik: „Énektanulásommal, az énekléssel kapcsolatban sem tiltás, sem kényszerítés nem volt szüleim részéről. Olvasni is azt olvastam, ami csak tetszett. Már fél éve az Operaház tagja voltam, de a család még nem tudta. Egyszer séta közben vette észre apám, hogy egy plakáton a nevem szerepel. Így tudta meg végül. Meghívtam őket az előadásomra. Utána apám se jót, s rosszat nem mondott. Tudomásul vette, hogy operaénekesnő lettem.” Forrás: Varasdy Frigyesné I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet (Accordia Kiadó, 2. bővített kiadás), 2004.

90 Búbánat 2006-08-07 13:08:56 [Válasz erre: 88 telramund 2006-08-06 19:13:02]
Zempléni Mária Nálad konkrétabban fogalmaz: „Utolsó közös fellépésünk a Köpenyben lett volna. Végig is próbáltuk. Nekem úgy tűnt, hogy ő egyre kevesebb kedvvel, hittel és lelkesedéssel működött közre, végül már alig-alig. Talán siratta a primadonnaságot, és elviselhetetlen lett számára a sok gyönyörű főszerep után ezt játszani. A főpróbán be is következett a teljes összeomlás, és ezt a szerepet is elvették tőle, pedig eleinte nagyon örült neki, hogy újra színpadra léphet. Hiszen ez volt az élete.” Forrás: Varasdy Frigyesné I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet (Accordia Kiadó, 2. bővített kiadás), 2004.

89 Búbánat 2006-08-06 22:14:18 [Válasz erre: 88 telramund 2006-08-06 19:13:02]
Szerintem, csak nyugodtan írd le,amit tudsz róla, feltéve, ha megalapozott; nem hinném, hogy Házy Erzsébet haló poraiban ártana is valakinek, az igazságok utólagos kimondásával róla. Ha neki volt mersze életében erre, akkor mit fél ezzel az utókor?! Persze, halála után sok pletyka elterjedt róla, ami között sok volt a féligazság, a legenda, a híresztelés, meg is cáfolták többségét. De vannak tények, amelyek érdeklik az embereket, a Házy-rajongókat, amelyek, ha felszínre kerülnek, elejét vehetik a további mende-mondáknak. Továbbá, az igazság kimondása lehet, hogy sokaknak fáj - élnek még a hozzátartozók, barátok, ismerősök, kollégák, akik nem biztos, hogy szívesen veszik, évtizedek múltán sem, ha napvilágot lát valami, ami rossz fényt vetne rájuk, de akár Házyra is. És ez is érthető, méltányolható. Mégis, elszántam magam, hogy ezen a topicon megpróbálom Házy Erzsébet összetett személyiségének jegyeiből morzsákat összerakva némi képet nyújtani a mítoszról, és kicsit lehántani a burkot róla, feltárva az olvasónak olyasmit is, ami nem vagy csak nagyon kevéssé ismer. Tehát, ha van valami, ami hasznos infód Házy Erzsébetről, csak oszd meg azt velünk. Hozzáteszem, még nem ért véget írásaimnak sora, még a napokban tervezem és folytatom azokkal a visszaemlékezésekkel, idézetekkel, mely a nagy művésznő pályája legutolsó éveivel foglalkozik: magánélet válsága, betegségek, művészi hanyatlás, nekrológok, utóélete. S majd valami diszkográfia.

88 telramund 2006-08-06 19:13:02
Az Operaház igazgatósága pályája végén még meg akarta tisztelni!!!???egy szereppel a Puccini Köpenyjének Szarka nénijével.Felválalta,mert mindent elénekelt a nyaktörő modern operáktól kezdve-szerepet vissza nem adott és Mikó tudta,hogy Házyra lehet épiteni egy modern mú szinrevitelénél.Jött is a közönség ha neve szerepelt a plakáton. De Szarka nénit végül a főpróba előtt visszaadta.Nagyon jól tette.Egy romjaiban is fejedelmi asszony a koldus asszony szerepében csak olyannak juthatott eszébe aki szerette volna megalázni.Ezt azonban nem engedte.Sok sok mindnet tudnék Róla irni de azt hiszem megmarad bennem ,nem kivánom az irományomat egy gombnyomással eltünthetővé tenni. Egy biztos számomra a legnagyobb volt és marad minden hiányossága ellenére.

86 Sesto 2006-08-06 17:33:37 [Válasz erre: 84 Búbánat 2006-08-06 11:36:45]
...nem semmi, ennyi méltóság, még egy ilyen megalázó, embertpróbáló szituációban is !... Le a kalappal!...

87 Douglas 2006-08-06 16:31:56 [Válasz erre: 82 Búbánat 2006-08-06 11:35:52]
Nem ismertem Házy Erzsébetet, nem is láttam színpadon. Igaz az, hogy a hetvenes évek elejére már nem volt hangja, és az idegei is kikészültek? (Ezt olvastam valahol.)

85 bemaria 2006-08-06 11:41:53 [Válasz erre: 84 Búbánat 2006-08-06 11:36:45]
Ez nagyon tetszik, amit a tehetségről mondott! Milyen igaz!

84 Búbánat 2006-08-06 11:36:45
Halála évében, 1982-ben a Háry János felújításakor kifakadt egy rádióinterjúban: „Úgy esett reám a választás, hogy azt mondtam a direktor uramnak, dologtalanul nem szívesen maradok ebben a színházban. Aztán kitaláltuk ezt… Ebben az országban rengeteg embert lehet mellőzni. Egy Dayka Margitot éveken keresztül, Latinovits Zoltánt, aki színház nélkül halt meg, lehet mellőzni Bessenyeit. Sajnos az az igazság, mindenki nélkülözhető… Valaki azt mondta ebben a színházban, a vezetőség közül, elmúlt a tehetségem, amire nekem az a válaszom, öregnek öreg lehettem, ráncosnak ráncos, hangom elmúlhatott, de a tehetségem az nem. Állítom, az nem múlik el, mert azt nem lehet se megszerezni, se elveszíteni…”

83 Búbánat 2006-08-06 11:36:21
Árvay, Függetlenség, 2005: Lukács Miklós, aki eleinte gondos, hiteles igazgatónak bizonyult, a hetvenes évek második felétől kezdve szemmel láthatóan elfáradt, kedvtelenné vált. A vezetés egyre inkább olyan személyek kezébe csúszott át, akik a diktatórikus politikai rendszer szilárd hívei voltak, és akik beosztásukon túlmenően azokba a kérdésekbe is beleszóltak, amelyek korábban kizárólag az igazgató hatáskörébe tartoztak. Így hamarosan megbillent az Operaház erkölcsi tekintélye, hiszen a művészek felvételét, foglalkoztatását és a teljes személyi értékrendet egy szűkebb operai csoport határozta meg, jórészt Aczél György sugallatai alapján. Az Operaházban az Oláh-Nádasdy korszakkal szöges ellentétben előtérbe kerültek a klikk-szellemet tükröző előjogok és kivételezések, és mindazok, akik nem kerültek szoros kapcsolatba ezzel a vezető csoporttal, egyszeriben háttérbe szorultak. Kétségtelenül ez a sors vár volna Házy Erzsébetre is, ha mindezt finom ösztönösségével nem érzi meg előbb. Így nem tűrte belenyugvóan a lassan bekövetkező mellőzést és félreállítást, hanem ő lendült támadásba. Nyílt természetéből fakadt, hogy aggodalmát, jogos kifakadásait közvetlenül a vezetőségnek panaszolta el. Saját közvetlen szavait idézve: „többször is kellő érvekkel hivatkoztam arra, hogy sok-sok alakításommal vittem sikerre az Operaház előadásait és együttesét.” E cáfolhatatlan tényt nem méltányolták az illetékesek. Házy fokozatosan vesztette el türelmét és önuralmát…”

82 Búbánat 2006-08-06 11:35:52
Néhány gondolatát, meglátását idézem, amely tükrözik, hogyan vélekedik a műfajról, a szerepjátszásról, a műsorpolitikáról, kollégákról, vezetőkről; hogyan látja pályafutását, művészetét, életét; mit vár a jövőtől? Egy interjúban, amikor azt kérdezik tőle, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az operaénekes hosszú távon megmaradjon a pályán, ezt válaszolta:” Jó idegrendszer. Akinek romlanak az idegei, az félni kezd, görcsössé válik, megszűnik uralkodni a hangján.” Ahogy a hetvenes évek közepén az operaház válságba kerül, úgy kap ő is egyre kevesebb lehetőséget. Nyílt természetéből fakad, hogy nem nyugszik bele a sorsába, hanem támadni kezd:” Még rút boszorkányt is szeretnék játszani, mert azt még nem játszottam soha.”

81 Búbánat 2006-08-06 11:35:03
Ismét film: Felfelé a lejtőn (1959) Rendező: Gertler Viktor. A főszerepekben Házy Erzsébet mellett ott találjuk még Kálmán Györgyöt, Ráday Imrét, Kazal Lászlót és Psota Irént. Sas György írja Házy filmszerepéről a következőket a Film Színház Muzsikában, 1959-ben. „Házy Erzsébet valóságos ’gyöngyszeme’ a magyar filmgyártásnak: nagyon szép, jól játszik és gyönyörűen énekel. Elégedettebbek lennénk, ha verekedés helyett is énekelne…” A cikkben egy fotó, melyen mint Takács Éva debütál énekesként a mikrofon előtt.

80 telramund 2006-08-05 20:05:49 [Válasz erre: 79 Búbánat 2006-08-05 12:17:37]
Köszönöm és várom!

79 Búbánat 2006-08-05 12:17:37 [Válasz erre: 78 telramund 2006-08-05 12:04:25]
Ezen még gondolkozom, hogy hol és milyen módon tegyem közkinccsé. Egyelőre a kompletírozásnál tartok. Az valóban jó lenne, ha segíteni tudnál ismereteiddel! A probléma nálam abból ered, hogy még mindig csak a kéziratnál tartok... Úgy tervezem, hogy augusztus közepétől kiveszek egy hét szabadságot és otthon elkezdem gépre vinni, ami van. Utána visszatérhetünk a dologra.

78 telramund 2006-08-05 12:04:25 [Válasz erre: 77 Búbánat 2006-08-05 11:20:20]
Szia .Nem tudnád közkincsé tenni discográfiádat itt és akkor esetleg segithetek is kiegésziteni.Üdv

77 Búbánat 2006-08-05 11:20:20
Már ötven szám körül tartok a diszkográfiában: ami az operett, daljáték, zenés játék, film, Tv-film teljes időtartamú produkciókat illeti. Folytatom a szerkesztést. Egyszer csak a végére jutok.

76 Búbánat 2006-08-04 13:22:20
Árvay – Függetlenség - 2005. október 3. \"Házy Erzsébet, a magyar operajátszás királynője 1929. október 1-jén született Pozsonyban. Magánúton kezdett énektanulmányaival párhuzamosan a Nemzeti Zenedében zongorázni, majd László Gézánál énekelni tanult. Bájos megjelenésére, rendkívüli adottságokkal bíró hangjára már érettségi vizsgája előtt felfigyeltek. 1950-ben a Magyar Rádió Énekkarába került alapító tagként, de Tóth Aladár néhány hónap után kiemelte és az Operaházhoz szerződtette. Ösztöndíjasként 1951-ben Verdi Rigolettójának Aapródjaként mutatkozott be. Már első bemutatkozása során, az 1951-52-es operai évadban élénk feltűnést keltett külsejével és szereplésével egyaránt. Akkor még dúsfürtű, kissé gömbölyded arcú szépség volt. Rövid idő alatt azonban tudatosan is kialakította későbbi vonzó küllemét: néhány kilót lefogyott, haját divatossá vágatta; kitűnő alakjával és tökéletes profiljával kifejezetten a filmvászonra kívánkozott. Mindezt tudta is magáról: ’- Korda Sándor meghívott magához Londonba’ – híresztelte már évekkel korábban, amikor egy gépkönyvelő tanfolyamon vett részt, és beszámolt civil társainak művészi terveiről…. Tallián Tibor zenetörténész a következő sorokat írta róla az operai centenáriumra megjelentetett díszkiadású kötetében: - A magyar operajátszás történetében talán ő par excellence Puccini-hősnő; ugyanaz a legyőzhetetlenül hódító erotika sugárzott belőle, mint annak idején Szamosi Elzából, de eszközei vokálisan is, színészileg is, sokkal dúsabbak voltak.’… Házy olyan természetességgel mozgott a színpadon, mintha oda született volna. Kristálytisztán énekelt – a színház és a játék láthatóan valódi közege, sőt éltető eleme volt. A felvonások csúcspontján kinyílik, mint egy pompázatos virág, és tehetségének, jókedvű szépségének milliónyi szirmát hullajtotta szét a nézők-hallgatók gyönyörűségére. Péterfi István, zenekritikus így írt Házy Erzsébet művészetéről 1956 januárjában a Színház és Mozi c. lapban: ’…Tisztán csengő, szárnyaló szopránhang, feltűnő zenei és színészi tehetség, szép megjelenés, bájos egyéniség a legszerencsésebb harmóniában egyesül benne…. Állami dalszínházunk azonnal szerződtette és azóta az igényes szerepek egész sorát bízták rá. Énekelte már a Debevér Adélját, a Figaró házassága Cherubinját, a Don Pasquale Norináját, a Varázsfuvola Papagenáját, a Falstaff Annuskáját, az Anyegin Tatjanáját, a Carmen Frasquitáját, a Pomádé király Dzsufiját és a Három a kislányban mind a három leányt. A hangversenyek műsorai is sűrűn hirdetik a nevét, és külföldön, nemzetközi versenyeken is bizonyította – Prágában például II. díjat nyert -, hogy nehéz konkurenciában is dicsőséget arat értékes orgánumával és talentumával. Házy Erzsébetnek most csak arra kell vigyáznia, hogy a kezdet sikerei el ne kapassák. Az operaénekesi pálya hosszú táv és azt csak folytonosan új meg új erősítéssel lehet egyenletesen végigfutni. A művészetben az erősítés a tanulást, az elmélyedést, a komoly művészi célkitűzést jelenti.’ ….Az 1960-as évektől kezdődő időszak Házy művészi pályájának valóságos diadalmenete volt (Manon Lescaut Manonja mérföldkő!...) Hangja kiérett, megerősödött; művészi kifejezőképességét a hivatás gyakorlata és az élet tapasztalatai elmélyítették és megnemesítették. Egymás után aratta a művészi babérokat a színházban bemutatott új művekben… Házy a végzetes nő alakját 1970 elején Gershwin Prgy és Bess című jazzoperájának magyarországi bemutatója alkalmával az Erkel Színházban művészi vénájának áradó, új elemeivel építette fel. Mozgáskultúrájával, az európaitól elütő dallamvilág és stílus hiteles adaptációjával és a magasabb rendű erotizmust a csúcspontig hevítő szenvedélyességével életpálya egyik legemlékezetesebb régiójába emelte…. Ilyen sikerszéria után 1975-ben kitűnően megoldotta a Koldusopera női főszerepét is. Hiába mutatkoztak már jóval fiatalabb vetélytársak is, Házy vonzóerejét, művészi sokrétűségét és megújulásra való hajlamát nem tudták feledtetni. Ha nem a szűkösebb magyar viszonyok között történik mindez, Házyt – életének negyvenötödik évében – már a világhírnévnek kellett volna öveznie, előnyös külhoni szerződések és fellépések között válogatva, a nemzetközi énekesi hierarchia legtetején. E helyett maradt a további kemény munka a hazai kultúrszféra keretei között, az Operaházban. A késhegyig menő küzdelem a művészpálya és a magánélet egyre nehezebbé váló, súlyos konfliktusokkal tűzdelt mindennapjaival...\"

75 Búbánat 2006-08-04 13:21:30
Kurcz Béla –Népszava, 2004, október 2. „…Lukács Ervin karnagy szerint legjobban Puccini világa felelt meg egyéniségének, hangjának, színészi képességeinek. Azok a szenvedélytől fűtött nőalakok, akik a szerelemtől a halálig, két végén égetve a gyertyát, élték az életet. Ezeket tudta a legmagasabb szinten és átéléssel megjeleníteni Hangja nem predesztinálta drámai szerepekre, Verdit, Wagnert szinte sosem énekelt. S mivel rendkívül erőteljes intenzitású, nagy hangja volt, így a modern operákban is kiválót nyújtott. Mindig tomboló sikert aratott. Mert a közönség érezte azt a hihetetlen erőt, átélést, amit szerepeibe bújva nyújtott. Ráadásul ízig-vérig nő volt. Ez predesztinálta mindenféle hősnő alakítására. Olyan dekorativitással jelent meg a színpadon, ami már önmagában fél siker volt, s nyílt színi tapsot eredményezett, Szenvedélyes, öntörvényű ember volt, szenvedélyei sokszor a magánéletben is elragadták, s ez vált végzetessé számára… … Miller Lajos: - Kétségtelenül primadonna volt minden porcikájában, megjelenésében, tartásában, viselkedésében – idézi fel emlékeit az operaénekes. – Hatásosan tudta magát előadni, s tudatában volt személyes varázsának. Ennek megfelelően viselkedett mindig. De inkább csak a reflektorok fénykörében élt ezzel. Az életben sokkal-sokkal egyszerűbbnek, már-már szerénynek mutatkozott. Viszont, ha megjelent a színen, mindenki elhalványult mellette, szinte csakis őt figyelte odaadással a tündökléséért, s a romantikus szerepekkel való önégető azonosulásért mindig hálásnak bizonyuló közönség. Mint minden szép nő, mint amilyen ő is volt, egyszerűen nem akart megöregedni. Még jó kondícióban volt, varázslatos és dekoratív, és saját, kilátástalan harcát vívta az idő múlásával. Mihálkovics Tivadar, aki évtizedeken át volt fősúgó, majd az operaház titkára mondta róla: - Mindig fess volt, jól öltözött. Szeretett öltözködni. Ruhatárát külföldi vendégszereplései alkalmával frissítette fel. Emlékszem, büszkélkedett egyszer magassarkú csizmájával, amely épp egy új beszerzés eredménye volt… Házy Erzsi szép nő volt, szőke, ragyogó alakkal, ráadásul muzikális is. A Puccini hősnők tragédiáját, s a modern operák főszerepeit senki más nem tudta ilyen megrendítően megjeleníteni, s hitelesen elénekelni, mint éppenséggel ő. Kell ennél több a sikerhez? – Tapasztalta e a fényűzés, a primadonna lét valamilyen jelét – tudakoltam. – Nem, teljesen normális körülmények között lakott, s ő is Alsóörsön jutott telekhez. Egy közönséges 1300-as VW-vel járt, nem ragaszkodott Merzedeshez vagy BMW-hez. A színpadon viszont valaki volt. Ott, amikor színre lépett, mindenki megérezte kisugárzását. „

74 Búbánat 2006-08-04 13:21:00
A továbbiakban a Házy Erzsébet művészetét elemző, taglaló, szubjektív sorokból idézek, melyeket kritikusok, újságírók, művészkollégák, és mások írtak róla illetve hivatkoztak rá a különböző sajtóorgánumokban - emlékezve a nagy énekesnőre. Dr. Viola György – Magyar Nemzet, 1997. szeptember 27.: „Egyszerűen csak „Böbe” – így szólították kollégái, rokonai, barátai Házy Erzsébetet, aki több mint két évtizeden át a magyar operajátszás egyik meghatározó egyénisége volt. A közönség csodálatát nem csupán érzéki szép színű hangjával, gazdag énekkultúrájával és sugárzó szépségével vívta ki, hanem azzal az egyedülálló képességével is, hogy a megformált személyt, alakot, meglepő, az operaszínpadokon ritkán látható szokatlan mozgáskultúrával és játékos kedvvel jelenítette meg…. …1951. augusztus 1-jétől ösztöndíjas tagja lett az Operaháznak, és 1952. március 22-én lépett először színpadra a Figaró házassága Első lány szerepében, majd alig öt hét múlva Verdi Álarcosbál című operájában Oszkár apródjaként már meghódította a közönséget. Pajkos, játékos, időnként azonban komoly mimikája, kedves grimaszai és nem utolsósorban pompás éneke, kulturált színpadi mozgása és vakító szépsége olyan összhatást eredményezett, amely pillanatok alatt a közönség kedvencévé tette. Az Operaházi tagsága első évtizedében hihetetlen gyorsasággal állt be az operairodalom legnehezebb, legnagyobb primadonnaszerepeibe. Született primadonnaalkat volt a szó legnemesebb értelmében, s így nemcsak az operák, hanem a klasszikus operettek hősnőiként is szívet-lelket gyönyörködtető módon parádézott. Az alig hihető szerepmennyiségből néhány kiemelés: pikáns Adél és meghatóan költői Tatjána, pajkos, csalafinta Norina és tragikus Antónia, szemérmes Zsuzsika és csábos Nedda, felejthetetlen Szaffi és méltóságteljes Pamina, reprezentatív Rozalinda és izgalmas hisztérikus Salome. Egyedülálló és utánozhatatlan Puccini-hősnő. A sort 1957. szeptember 19-én a Bohémélet nyitotta meg, itt Házy Erzsébet személyében talán valamennyi elődjét felülmúló Mimi jelent meg az Erkel Színház színpadán. Élete legnagyobb sikerét azonban a Manon Lescaut-ban aratta…..1961. december 22.: Manon -alakításával a pálya csúcsára érkezett….A szereppel való teljes azonosulás olyan tökéletessé varázsolta, pontosabban élte Manon színpadi létét, amilyen csak ritka, kivételes esetekben akad példa, nyugodtan állíthatjuk: Házy Erzsébet az évszázad Manonja volt!... 1966. április 16-a újabb jelentős sikerállomás Házy Erzsébet Puccini-repertoárjában: A Nyugat lánya Minnie-jét keltette színpadi életre, és egyéni sikerével, népszerűségével ennek a ritkán játszott Puccini-operának is tartósította jelenlété az Erkel Színház műsorrendjében. Házy Erzsébet Puccini-palettája végül a Pillangókisasszony címszerepével vált teljessé. Az ötvenes évek végétől lassan-lassan megnyíltak az utazási lehetőségek is, így Házy Erzsébet külföldön is öregbíthette a magyar operajátszás hírnevét. A moszkvai Bolsoj közönségét Tatjanaként, a bécsi és a nyugat-németországi operaközönséget, mint Szaffi és Glavari Hanna kápráztatta el. Európa számos országában vendégszerepelt, de eljutott az Egyesült Államokba és Ausztráliába is. Nagy elfoglaltsága mellett – bár ez mindig jelentős többletmunkát okozott – fontos kötelességének tartotta, és szinte küldetésszerűen teljesítette az új magyar operák bemutatását is. Minden tehetségét és népszerűségét latba vetve igyekezett a kortárs magyar zeneszerzők új operáit sikerre vinni. Így a Vérnász és a Hamlet Szokolay Sándor), az Együtt és Egyedül (Mihály András), a Bűn és bűnhődés (Petrovics Emil) operák sikerében oroszlánrésze volt. Mindene az Opera volt, és ha a színház bajban volt, gondolkodás nélkül sietett segíteni. Egyszer egy fárasztó romániai vendégszereplésről érkezett haza késő délután. A Ferihegyi repülőtéren. az Operaház akkori – azóta elhunyt – művészeti titkára, Dárday Andor kocsival várta. Ez szokatlan dolog volt, és Erzsi, aki mindig azonnal kapcsolt, megkérdezte: - Mi az, valami baj van? – Igen –felelte Dárday – veszélyben a ma esti Cigánybáró, nincs Szaffi, hacsak… nem tudta folytatni, mert Böbe közbevágott: Ne beszélj annyit, ha sietünk, még időben a színházba érünk….”

73 Búbánat 2006-08-03 22:21:20
Ismét csak a Film Színház Muzsika régi-régi számaiból szemelgetek. Nézzük, hogyan fogalmaznak egy-egy premiert, szabadtéri bemutatót, TV-operafilm sugárzását követően a korabeli recenziók a pálya kezdeti korszakából. (Ekkor még többször a második szereposztásban tűnik fel a neve): Gluck: Orfeusz – 1957 október „Házy Erzsébet Ámor kis szerepében megmutatta, hogy nincsen kis szerep, a jó alakítás és az átéltség a legkisebb szerepet is jelentőssé tudja tenni” Várnai Péter Auber: Fra Diavolo – 1959 február „Házy Erzsébet szép énekével és eredeti humorának sok színével valóban pezsgő élettel tölti meg Zerlina kedves szerepét. „ S.V. Mozart: Varázsfuvola – 1960 február „Házy Erzsébet, mint Pamina, szép és megnyerő jelenség, - talán kicsit naivabb, egyszerűbb lehetne. De a szerep stiláris és zenei nehézségeit jól győzi, technikailag is hibátlanul. Ha művészete elmélyültebb, érettebb lesz, versenyre kelhet híres elődeivel. „ Fábián Imre Rossini: Ory grófja – 1960 április „Házy Erzsébet Isolier apród nadrágszerepében ez alkalommal is kivívta híveinek elismerő tapsait, s méltán: jól énekel s megnyerő vonásokkal rajzolja elénk a kedves figurát. (A játékban imitt-amott kicsit ’túlmozog’, a kevesebb hangsúly néha több lenne!) Albert István Puccini: Manon Lescaut – 1961 december „A címszerepet Házy Erzsébet énekli. Megjelenésében, játékban tökéletes illúziót kelt, s kitűnően érzékelteti az odaadó szerelem és a kacér felszínesség között csapongó Manon szélsőséges hangulatváltozásait. Hangja az intimebb érzések kifejezésében érvényesül a legjobban.” Fábián Imre Debussy: Pelléas és Mélisande – 1963. június „Mindenekelőtt: Házy Erzsébetet illeti a megkülönböztetett elismerés. Soha nem volt még ennyire költői – pedig jónéhány szép nőalakot vitt már az Opera színpadára. Ez a szépség most megindító. Pontosan az a fajta költői szépség, amit Maeterlinck és Debussy elképzelt. Mélisande ilyen. Ilyen érzékenyen nőies, és ilyen öntudatlanul gyermekies. Mélisandénál a női talányosságnak gyermekarca van. És megérezni, akár a finom parfümot, művésznőnk Mélisande-jában az ártatlanul kacér erotikumot is; gondoljunk a ’vakok kútjánál’ folyó jelenetre, amikor valami utánozhatatlan mozdulattal veti el magát a kút káváján, Pelléas szemeláttára…” Szenthegyi István J. Strauss: Cigánybáró (Szeged, Szabadtéri Játékok) – 1963 augusztus „…Mire Házy Erzsébet teljes cigánylányi varázsában belibben a színpadra, a villámlások sűrűn váltogatják egymást. A nézőtéren senki sem ügyel erre, a Cigánybáróra figyelnek, a mozgalmas-látványos nagy színpadi attrakcióra, Házy Erzsi énekművészete nyűgözi le őket.” Gách Mariann Dallapiccola: Éjszakai repülés – 1963 november „Házy Erzsébet Fabienné rövidre szabott, de annál koncentráltabb szerepében az énekes-színészi alakítás magasrendű eszközeit találjuk meg.” Fábián Imre Mozart: Figaró házassága – 1963 november „Értékes Cherubin alakítással találkozunk. Házy Erzsébet szerepformálásában az apród ellenállhatatlan, Adonis-szerű szépsége hódit. A megközelítés helyénvaló, a szerep zenei igényeit pedig magas színvonalon képviseli.” Fábián Imre Szokolay Sándor: Vérnász - 1964 október „Házy Erzsébet ideálisan szép, érzelmi világában igen bonyolult alkatú Menyaszonyt visz színpadra. A figura kettőssége: hogy őszintén keresi a megnyugvást a házasságban, s hogy régi érzelmeitől sem tud szabadulni -, tökéletesen érvényesül játékában.” Fábián Imre Minden cikkben fotók illusztrálják Házy Erzsébet szerep megformálását.

72 Búbánat 2006-08-03 20:59:11 [Válasz erre: 71 telramund 2006-08-03 20:41:05]
Köszönöm, hogy egyetértesz velem!

71 telramund 2006-08-03 20:41:05 [Válasz erre: 70 Búbánat 2006-08-03 20:34:48]
Ebben abszolut igazad van.Ő a primadonna !

70 Búbánat 2006-08-03 20:34:48 [Válasz erre: 69 bemaria 2006-08-03 20:25:57]
Én is ebben bízom, vagyunk még egypáran, akik \"ezer\" primadonna- kép közül is, egyből \"kiszúrjuk\" a csupa nagybetűs PRIMADONNÁT, az egyetlent, az igazit, a mienkét. A többire nem mondom, hogy feledés és homály, ők is voltak,vannak,lesznek, de olyan, mint Házy Erzsébet, talán százévenként, ha születik egy.

69 bemaria 2006-08-03 20:25:57 [Válasz erre: 68 Búbánat 2006-08-03 20:23:26]
Hát ez a keresőrendszer furfangjai miatt van. Ha azon az oldalon van más kép is, amin a név szerepel, lehet, hogy azt is kidobja. De azért megismerjük őt!

68 Búbánat 2006-08-03 20:23:26 [Válasz erre: 67 Búbánat 2006-08-03 20:20:58]
Fogalmam sincs, hogy a Házy-képek közé hogyan került be egy-két más énekes képe! Ez számomra rejtély.

67 Búbánat 2006-08-03 20:20:58
[url]http://images.google.co.hu/images?hl=hu&q=H%C3%A1zy%20Erzs%C3%A9bet&btnG=Google+keres%C3%A9s&sa=N&tab=wi;képgaléria[/url]

66 Búbánat 2006-07-05 12:32:56 [Válasz erre: 65 Bruderlein und Schwesterlein 2006-07-05 11:33:16]
Van, de nem szeretem használni. Sőt, nem is értek hozzá.

65 Bruderlein und Schwesterlein 2006-07-05 11:33:16 [Válasz erre: 64 Búbánat 2006-07-05 11:07:00]
Búbánat, nyugtass meg légy szíves, hogy van otthon scannered!

64 Búbánat 2006-07-05 11:07:00 [Válasz erre: 63 Búbánat 2006-07-05 10:57:22]
Következett Nyugat-Berlin, 1964 tavasza: ez volt az első alkalom, hogy Házy Erzsébet német nyelven énekelte Cigánybáróban Saffi szerepét. A hangstúdióban egyúttal felvették azt a zenei anyagot, amely később, alapját képezte a Magyarországon forgatott TV-filmnek. Tehát Nyugat- Berlinbe utazott Házy, ahol a Deutsche Oper Berlin zenekarát és énekkarát Robert Stolz vezényelte. A darabban Barinkay Sándort a neves operaénekes, Rudolph Schock szólaltatta meg. Cziprát Elisabeth Schaertel énekelte. És aztán elkövetkezett 1964 szeptembere. Az említett nyugat-berlini zenei anyag felhasználásával - német és magyar közreműködőkkel - egy müncheni TV-társaság már Pesten forgatja a Cigánybáró TV-filmet. A film rendezője Arthur-Maria Rabenalt. A nyugatnémet produkcióban készülő filmoperett külső és műtermi felvételei részben a Vár már újjáépített Buzogány-termében, részben a Vajdahunyad várban. A Zsupán-tanyát az Adony környéki Felsőcikolán építették fel. - Elisabeth! Elisabeth! Spreeche dunkler! A rendezői hang Házy Erzsébettől azt kéri, sötétítsen a hangján. A szünetben Rudolph Schock-kal beszélget a Film Színház Muzsika újságírója. A neves osztrák művész elmondja, hogy bejárta a világ minden földrészét, de elmondhatja, Budapest az egyik legszebb város. Tudja, a rádióból, lemezről Magyarországon is ismerik; szinte minden nagy tenorszerepet elénekelt: Octaviót, Belmontét, Stolzingi Waltert.... akkor határozta el, hogy énekes lesz, amikor Richard Taubert hallotta énekelni. Ő a példaképe. Most Olaszországba, Hollandiába és Belgiumba készül koncertet adni, aztán Házy Erzsébettel szeretne Hamburgban a Viktória (Ábrahám Pál operettje) előadásán találkozni. A rendező veszi át ismét a szót, ősz hajú, jókedvűen dinamikus ember: „- Nagyszerűen éreztem magam Magyarországon, bár munkatempónk hallatlanul erős volt. Naponta öt-hat óra, ennyi jutott alvásra. Az Adony körüli táj festőien szép volt. Tudja, mi a tervem? Az egyik híres francia musicalt, a \"Phi-Phi-t szeretném megrendezni Házy Erzsébet főszereplésével...” Házy Erzsébet még elmondja, hogy a filmoperett forgatása után januárban a Viktóriát énekli Hamburgban, de már meghívást kapott a bécsi Volksoper Cigánybáró felújítására, melyben ő alakítaná Szaffit. A TV-film elkészült, nagy sikerrel játszották Európa-szerte. A Film Színház Muzsikában a cikk mellé két fotó dukál: az egyik képen Házy és Schock közös jelenete a filmből, a másikon Carnero - Karl Schmidt- Walter, Arsena - Lotte Schaedle, Zsupán - Benno Kusche és Homonnay - Eberhardt Wachter csoportos jelenetét látjuk a filmből. És még mindig a Cigánybáró! Itthon lemez készült az operettből, a Hungaroton (Qualiton) gondozásában, a hatvanas évek közepén jelent meg. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Breitner Tamás vezényelte. Szaffi - Házy Erzsébet, Barinkay - Udvardy Tibor, Zsupán - Radnay György, Arséna - Ágay Karola, Carnero gróf - Bende Zsolt, Mirabella - Szabó Anita, Czipra - Barlay Zsuzsa. Tehát az eddigiekből kitűnik, hogy Házy Erzsébet 1960 és 1966 között itthon és külföldön számos alkalommal megformálta ezt a Strauss- szerepet, melyet mintha rászabták volna, amit mindig nagy kedvvel, elánnal és szeretettel játszott – énekelt pályafutása középső szakaszában.

63 Búbánat 2006-07-05 10:57:22
Házy Erzsébet a hatvanas években - ami az operett-műfajt illeti - a Cigánybáró bűvkörében élt, hiszen egyre- másra Saffi bőrébe bújt: színházakban, a rádió stúdiókban, szabadtéren, Tv-filmen és a hanglemezgyárban egyaránt vele képzelték el Johann Strauss romantikus nagyoperettjének a női főszerepét. Erkel Színházban abszolvált első nagysikerű Cigánybáró bemutatóját szinte azonnal követte 1961-ben a Rádió Dalszínházának felvétele. Házy partnerei javarészt az akkori fiatal operaénekes- nemzedék legjobbjai közül kerültek ki: Ilosfalvy Róbert (Barinkay), Komlóssy Erzsébet (Czipra), Melis György (Zsupán), Ágay Karola (Arséna), Garancsy Márta (Mirabella), Bartha Alfonz (Ottokár), Bende Zsolt (huszárkapitány), Lendvay Ernő (gróf Carnero).És az MRT Zenekarát és énekkarát nem kisebb szaktekintély dirigálta, mint Ferencsik János! Szeged, Szabadtéri Játékok, 1963. július: Cigánybáró, Saffi megint Házy Erzsébet, Czipra újra Komlóssy Erzsébet, Barinkay ezúttal Palcsó Sándor, Zsupán pedig Maleczky Oszkár. Arzéna: Berdál Valéria, Mirabella: Turján Vilma, Ottokár: Király Levente. Az előadás vendégkarmestere a nagy Straussok leszármazottja, Eduard Strauss volt (id. Johann Strauss dédunokája, illetve Eduard unokája). A szegedi bemutató előtti és alatti eseményekről bőségesen beszámolt a korabeli sajtó. A Film Színház Muzsika képes tudósítást küldött a helyszíni eseményekről: Eduard Strauss örül a szegedi előadásnak, magasztalja a szereplőket, készül az esti premierre. Elmondja, nem elsőször jár Magyarországon, már kétszer dirigált Pesten. Mind a három Strauss valamennyi művét vezényelte már, ennek szentelte életét és pályáját. Maleczky Oszkár elmeséli, hogy 1934 óta alakítja Zsupánt, ma már olyan, mintha az ő testére szabták volna. A városban már az esti előadás attrakciói közt emlegetik, hogy Maleczky két piros-masnis, élő malacot vonszol be pórázon a színpadra. Ahogy egy „disznókirályhozt” illik. „- Kiáltok is nekik, hogy ’Bodri, Sajó, menjetek a helyetekre’ „ - mondja most -, de nem fogadnak szót, visítanak és rángatnak. Palcsó Sándornak könnyebb, ő postagalambokat varázsol elő a cilinderéből. A tenorista arról beszél, hogy a szerep énekrésze csaknem olyan igényes, mint egy operaié, a színészi feladatról nem is szólva. „ - A Cigánybáróban azt sem tudom, mit helyezzek előtérbe, az éneket, vagy a színészi munkát „ - mondja. Ez az, - szól közbe Maleczky „ éppen ez a XIX. századi nagyoperettek előadásainak a legnagyobb problémája. Az igényes éneklést kitűnő színészi alakítással párosítani.” Házy Erzsébet fehér-szőkén és négerbarnán a Virág cukrászdában fagylaltozik délután. Az emberek elbűvölten bámulják. Izgatottan beszél az esti előadásról. Saffit tavaly beugrásképpen énekelte a Margitszigeten, s Szilveszterkor is egyszer. Ő is július eleje óta él Szegeden, szereti ezt a várost, a sok próba és előadás mellett arra is ráér, hogy strandoljon. Augusztus 19-ig marad itt, aztán már az új évadra készül, harmincnégy repertoár szerepe után két új feladatra készül. A produkció rendezője Békés András, aki elmondja, hogy tengersok gondja akad ezzel a bemutatóval. A malacok, galambok és pompás lovak szerepeltetésén, meg a káprázatos tűzijátékon kívül a legnagyobb probléma a csaknem ötszáz főnyi színpadi személyzet (énekkar, statisztéria) szerepeltetése, melynek nagy része műkedvelő. A hatalmas méretű színpadon nyolc segédügyelővel dolgozik együtt. 150 díszítő és világosító dolgozik a színpadon és 800 négyzetméter anyagot használtak fel a díszletekhez. Két állandó színház egész évi díszletanyaga ez. A cikk továbbiakban bőséges leírását adja az esti Cigánybárónak. Megtudjuk, hogy időbe telik, míg a szereplők össze szoknak a mikrofonokkal, hogy Maleczky szavai plasztikusak mindig, mulatságos, csupa kedély és humor. Palcsó daliás Barinkay és plain air-ben is kitűnően érvényesülő énekhangja fokozza a nézőtéri jó hangulatot. Házy Erzsébet teljes cigánylányi varázsában belibben a színpadra, gyönyörű orgánuma ebben a szerepben Azucena és Carmen reminiszcenciákat ébreszt. Közben villámlik az ég, de a hőség rendületlen. A közönség nem törődik ezzel, Házy Erzsébet énekművészete nyügözi le őket. Az első felvonás után szakad az eső, bejelentik, ha 11-ig nem áll el, akkor nincs tovább..., s csoda történik, 11 előtt öt perccel váratlanul szépre fordul az idő, a közönséget a nézőtérre szólítják és folytatódik az előadás. A jó hangulat fokozódik, Saffi és Barinkay szerelmi kettőse az egekig száll, s a hatásos tömegjelenetekben már az énekkar hangja is szárnyal. Az egészben a legimponálóbb, hogy a sokféle színpadi trükk és a tömegek ide-oda hullámzása pontosan vág, a zenei és a prózai végszavak nem tévednek el a végtelen égbolt alatt. Az egész produkciót tiszteletre méltó erőfeszítés előzte meg. Az előadás éjjel egykor ért véget. A vonatok és az autóbuszok különjáratai megvárták a közönséget. S ez nem csekélység, hiszen a széksorokat hétezer ember foglalta el... Ebben a cikkben hat fénykép illusztrálta a próbafolyamatot és az esti előadást; két Házy-fotó: a cukrászdában és Szaffiként megigéző szépségben, jelmezében a színpadon.

62 Búbánat 2006-06-28 09:42:39
Házy Erzsébet oeuvre-jének egyik nagyon fontos állomása volt az 1963 májusában, az Operában Mikó András rendezésében, Forray Gábor díszletei között színre vitt Debussy-opera női főszerepe. A máig utolsó felújítás második bemutató előadásáról érdemes idéznem a korabeli Film Színház Muzsika zenekritikusának (Szenthegyi István) Házy Erzsébet művészi teljesítményére vonatkozó megállapításait: „Megragadó Debussy-élményünk, a Pelléas és Mélisande, a párhuzamos szereposztásban is erős marad. Mindenekelőtt: Házy Erzsébetet illeti a megkülönböztetett elismerés. Soha nem volt még ennyire költői – pedig jónéhány szép nőialakot vitt már az Opera színpadára. Ez a szépség most megindító. Pontosan az a fajta költői szépség, amit Maeterlinck és Debussy elképzelt. Mélisande ilyen. Ilyen érzékenyen nőies, és ilyen öntudatlanul gyermekies. Mélisande-nál a női talányosságnak gyermekarca van. És megérezni, akár a finom parfümöt, művésznőnk Mélisande-jában az ártatlanul kacér erotikumot is; gondoljunk a „vakok kútjánál” folyó jelenetre, amikor valami utánozhatatlan mozdulattal veti el magát a kút káváján, Pelléas szemeláttára…” A cikk szerzője a továbbiakban sorra veszi a többi szerepet megformáló művész produkcióját is, így a Pelléast éneklő még főiskolás, de már több nagy feladatot megoldott Kozma Lajos teljesítményét dicséri. Szintén elismerően nyilatkozik egy akkori másik főiskolás, Ütő Endre Arkel -alakításáról. Faragó András énekelte az opera egyik legnehezebb szerepét, Golaud-t, a „tőle megszokott izmos karakterrel” . Megemlíti még Szabó Anitát Genevieve szerepében és üdvözli Blum Tamás karmesteri munkáját, kinek elsősorban az érzelmi intenzitása ragadja meg a recenzort bírálatában. A cikk egy fényképet is leközöl erről az előadásról, melyen Házy Erzsébet mint Mélisande áll Kozma Lajos (Pelléas) előtt.

61 Búbánat 2006-06-26 12:02:06
Film Színház Muzsikában jelent meg Házy Erzsébettel az az 1960-ban készült interjú, amelyet ide másolok (szerzője: G.P.) – a cikkbe tördelt két fénykép közül az egyiken, a Duna-partján, a rakparti lépcsősoron ülve látható, a lencsébe nézve mosolyog : Két próba között bukkanunk rá az Opera zsúfolt büféjében. Órányi ideje van, gyorsan elhatározzuk, hogy egy kis Duna-parti napfénnyel enyhítjük a dús program fáradtságát. - Átkozottul szép – ezt mondja valaki a hátunk mögött. (Azt hisszük, ennyire szépnek lenni: teher). - Hogyan viseli el:? – kérdezzük - Most valami szellemeset kellene felelnem, de nem jut eszembe semmi nyárias és könnyed válasz. Őszintén mondom: nehezen. Az emberek megszokták, hogy bizonyos külsőben meghatározott típust lássanak. Én meg – hogy is mondjam – nem vagyok egészen azonos … a „saját megjelenési formámmal”. Például nem szeretek a függöny elé menni, amikor tapsolnak a nézőtéren és zavarban vagyok, ha hajlonganom kell…. És – ugye –e ez se egészen kiszámítható – állandóan elégedetlen vagyok önmagammal… Mert borzasztó magasra rakom a mércét… Nem énekelnék, ha nem szeretném egyszer megközelíteni Callast és nem játszanék, ha úgy érezném, hogy reménytelen elérnem a legnagyobbak színvonalát. Művészetet kis ambícióval nem érdemes csinálni… Ezért aztán állandó jelleggel boldogtalan vagyok. Mert nem hiszek igazán a sikerben sem: nagyon sokszor úgy gondolom, nem érdemlem meg a tapsot. Például: nagy sikerem volt a Figaro Cherubinjának szerepében. Amikor gratuláltak, amikor mindenki dicsért, úgy éreztem, mintha hamisan kártyáztam volna, s a retikülömben lapuó ászokkal nyertem volna meg a játszmát. Mert Cherubinként a premieren – hogy is fogalmazhatnám meg -, egyszerűen csak „jópofa” voltam, s ezért tetszett, amit csináltam. Két év múlva aztán hirtelen előadás közben megváltozott bennem a szerep és úgy alakítottam ezt a szerelmes természetű, bűbájos kamaszt, ahogyan valóban kell. - Mostanában játszotta el az „Alázatosan jelentem” egyik női főszerepét. A filmen nem lehet két évig érlelni egy-egy figurát… - Lehetséges. De van valami, ami miatt mégis nagyon vonzódom a filmhez. Ez alkati kérdés – szeretem az apró, lefojtott, szinte csak jelzett játékot. Ami több, harsogóbb ennél, azt teátrálisnak, hadd valljam meg, valahol mindig egy kicsit hamisnak érzem. Márpedig operaénekesnő vagyok s az opera megköveteli a hangsúlyozott, nagy, jól látható mozdulatokat, az aláhúzott és jelentős mimikát. Mindig szomjazom arra, hogy simán és egyszerűen játszhassak, s ezért szeretem a filmezést, ahol a kamera közelsége az apró árnyalatokat is értékesíti. - Engedjen meg egy műhelytitkokat kutató kérdést: hogyan formálja általában a játszott figurát? „Átélős” módon, vagy „kívülről” ábrázol? - Ez nem ilyen egyszerű. Magam például eléggé tudatosan játszom, de vannak pillanatok, amikor szándékosan kikapcsolom, a tudatos, az alakító énemet, mert abban a helyzetben ezt érzem szükségesnek, a hitelesség és a hatás érdekében. Az Anyeginben, az utolsó felvonásban van egy jelenet, amelyben Tatjanaként azt éneklem, hogy „Imádom még…” – s ebben a néhány rövid másodpercben, amikor e jelentéktelen és szinte banális félmondat alatt szívbemarkoló szuggesztivitással zeng a nagy muzsika, - ebben a pillanatban mindig „beleesem” a szerepbe, mert a zenei frázis annyira tökéletesen fedi a m é g szerelmes nő lelkiállapotát…. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy most képtelen vagyok hűvös fejjel és kívülről „alakítani”. A varázslat néhány taktus múltán megtörik, azután megint arra koncentrálok, hogy Tatjana hogyan mozdul, hogyan néz Anyeginre, egyszóval megint „játszom”. De vannak ilyen „varázspillanataim” a Bohéméletben, a Don Pasqualéban, a Varázsfuvolában is. Azt hiszem, ahhoz, hogy nagy erővel tudjuk érzelmeket kiváltani, ezeknek a varázspillanatoknak az alázata kell – nem szabad visszaélni velük és olyankor is hívni kell őket, amikor maguktól nem jelentkeznek. - Operaszínpadon megteremtheti a színész ezeket a nagy pillanatokat – jegyezzük meg. - Filmen, ahol rövid néhány perces jelenetek után átdíszleteznek, világítást rendeznek, ahol minden szót tízszer is elpróbálnak, filmen, úgy hisszük, legfeljebb a nézőben kelthet illúziót a színész, önmagában soha… - Filmezés közben egy másfajta, elvontabb koncentráció szükséges. Befelé kell figyelni. Akkor el lehet felejteni a lámpákat, a kamerát és a segédrendező hangos tölcsérét még akkor is, ha hatszor egymás után harsogja, hogy „leállni, elölről kezdjük!” Négyszer néztem meg az „emberi sors”-ot. Bondarcsuk csodálatos alakítása sohasem születhetett volna meg, ha nem teremthetne a színész önmaga számára is illúziót. A zavaró technikai feltételek tehát igenis kikapcsolhatók. Audrey Hepburn Natasája a „Háború és béké”-ben vagy Masina Gelsonimája sohasem jöhetett volna létre, ha nem lenne ilyen belső koncentrációra lehetőség. Ezért azután nem hiszem, hogy bárki is jogosan fintoroghatna, amikor azt hallja, hogy színpadi művész filmezik. Mennyire szeretnék egyszer igaz, nagy drámai szerepet játszani! S amint önkéntelenül is kissé felemeli a hangját, megértjük, hogy most megint egyszer „belesett” a szerepbe. Nem figyel már arra, hogy nyilatkozik, hogy szavait olvasni fogják, már csak a lényegre koncentrál. Ki hinné Házy Erzsébetről, az operaénekesnőről és filmsztárról, hogy reménytelennek tűnő vágyai vannak?

60 Búbánat 2006-06-14 10:31:20
Kedves Zéta! Örömmel olvastam Abodyra emlékező soraidat. Idézted Házy Erzsébetről írt gondolatát is… Előkerítettem azt az interjút, amit Házyval készített a hatvanas évek elején. A Film Színház Muzsikában jelent meg. A.B.: Operaházunk népszerű Norinája, Tatjánája, Manon Lescaut-ja,Mimije, operakultúránk \"üdvöskéje\", hogy a szépemlékű Péterfi Pista bácsi érvényes szavát idézzük, három filmünk jeles szereplője, számtalan hangverseny sikeres vivője. De hát ezt úgyis tudja mindenki; olyasmire kellene fényt deríteni, ami nem köztudott, amit a hírnév, a művészi pálya optikája titokban tart. Korántsem azonos a figurájáról formált legendával., Tépelődő, rokonszenvesen bizonytalan, s közben - talán így kárpótolja magát a szervezet az el nem játszott játékért, a túl korán vállalt céltudatosság, a művészi fegyelem okozta sebekért - megejtően gyerekes. Sokkal kevésbé \"sztár\", mint volt, amikor megismerhettem nyolc esztendővel ezelőtt, szinte gyermekfővel. Talán azért, mert művész lett? . Elégedett? Házy Erzsébet: - Soha! - mondja. A.B.: - A körülmények? H.E.: - Nem, szó sincs róla. Senki sem akadályozott benne, hogy ezt a hivatást válasszam. Nem kellett szigorú szülői tilalmakkal harcolni. Az Operaház is segített, mindig megkaptam azt a szerepet, amelyet megálmodtam magamnak. Másféle feladatokat is, olyanokat, amelyek távol esnek az egyéniségemtől. (Itt korrigál: Jobbanmondva, azoktól a képzetektől, amelyeket az egyéniségemről formáltam. Nem tudom, megbízhatók-e? Mit tud az ember önmagáról?\") A.B.: - Tehát? H.E.: - Magammal van bajom. Tulajdonképpen jólesne valamilyen önmegnyugtató gépezet, ami elhitetné, hogy az adott körülmények között azt csinálom, amit kellene. Viszont nemigen tudom becsapni magam. Mindig az elszalasztott lehetőségeket éreztem, a magam gyöngeségeit, például a filmjeimben, a Falstaff Annuskájában, a Turandot Liu-szerepében. Másfelől pedig az úgynevezett sikerekben sem lehet biztos az ember. Hiszen én még nem láttam, nem hallottam magam természetben. A.B.: - Sajnálhatja. H.E.: - Nem sajnálom, mert lehet, hogy még többet csalódnék. Talán annyit nem illetlenség elmondani, hogy a Manon-szerepben úgy éreztem, valamit megvalósíthattam abból, amit szerettem volna. Még a pillanatot is pontosan tudnám jelezni: a második felvonás kettősében éreztem a zeneszerző győzelmét. Azt, hogy a szólam birtokába vett!... A.B.: - További álmok? H.E.: - Nagy és reménytelen álom, mert az ilyesmi amúgysem derül ki: eldönteni végre, hogy a magam hivatását választottam-e? Valami tökéletes bizonyosság kellene. A.B.: - Nem lenne unalmas a tökéletes bizonyosság? H.E.: - Fogalmam sincs róla. Hogy is lehetne, ha eddig a közelébe sem kerültem? De gondolom, kevésbé elvont tervekről kellene beszélni inkább. Az egyik: Wagner. A másik a Salome vagy Oktavian. Talán eljutok odáig. - Még a közönségről. Nagyon szeretem. Ez nem afféle hízelgő, udvarló szeretet, mert sokszor kell vitáznom a publikummal, oktalanul megkapott vagy elmaradt tapsokért. Úgy kell szeretnünk a közönséget, mint ahogy egy embert. Nem az erényeit és a tévedéseit, hanem erényeivel és tévedéseivel együtt. Közben nem felejteni, hogy a közönséget szolgáljuk. Ez talán még fontosabb is, mint hogy megtaláljuk önmagunkat. Meg aztán… talán nem reménytelen együtt a kettő. Meg kell próbálni. Mindig a nehezet kell próbálni. Így ér valamit a siker, és a sikertelenség sem szégyeníti meg emberségünket. A.B.: Több órás a beszélgetés, és nagyon fájdalmas a sűrítés. Rendkívül izgalmas a stílusa is: szinte hivatalnoki pontosságú, ijesztően kimért és fegyelmezett a részletek tekintetében. S közben egy-egy nyers bursikóz ellenpont, ötletesen drasztikus fordulat: ettől a két pólustól az állandó magasfeszültség. Milyen kisgyerek lehetett? Saját bevallása szerint olyan, mint a többi. Mindent megkapott, de semmit sem erőltettek, össszevisssza olvasott, érzelmes regényt, ponyvát, klasszikusokat, hogy maga válasszon, szabad akarata szerint. Így volt a zenével is; inkább a hangszerek érdekelték, mint az énekhang. Őriz egy emléket, elemista korában Bartók zongorajátékát hallhatta, mint ifjú bérlettulajdonos. Szerette a természetet, nem az egyes tájakat, mert azokat, úgymond, gyorsan megunta, hanem az egészet, együtt. Ehhez volt hű mindig, a részletek közös értelméhez, az egészhez. A színpadon sincsenek \"bevált\" stereotyp mozdulatai. Beszélgetés közben sem tudod, mit mond a következő pillanatban, abban sem lehetsz biztos, hogy rád figyel-e vagy csak a rosszul megkötött nyakkendőre, önmagára, vagy valamilyen \"belső dallamra\"? Gyorsan váltja ötleteit, hangulatait, van valami aszimetrikus és állandóan mozgásban levő az egész jelenségben. S mégis, a gyerekességből és koraérettségbő, érzelmességből és okosságából összeáll a látomás. Hű a lényeghez, hivatásához. Egész ember. Művész, jó művész.

59 Búbánat 2006-06-11 15:51:06
1959-ben - ekkor Házy Erzsébet éppen harminc éves volt – és túl a Gerolsteini kaland és a Felfelé a lejtőn filmfőszerepeinek eljátszásán, a következőket mondta filmes „kiruccanásáról a Film Színház Muzsikának adott interjújában”: - Azt hittem, nem barátkozom meg a filmezéssel. Az operaéneklésnél ugyanis megszoktam a szélesebb, erőteljesebb gesztusokat, a filmszerep viszont finom arcjátékokra, könnyed mozdulatokra épül. „Nem műfaj számomra a film” –ezt gondoltam akkor, de azután rájöttem; éppen ebben van a filmezés nagy varázsa, hogy a színésznek itt percek alatt kell jellemekké átalakulnia. Jelenetről jelenetre átélni, abbahagyni és újra kezdeni a szerepet. Házy Erzsébet a beszélgetés idején már nyolc éves operaházi tagsággal rendelkezett és folyamatosan szólaltatja meg Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Bizet és Gounod klasszikus operahősnőit, közötte pedig filmezik. Arra a feltett kérdésre, hogy „opera vagy film”, melyik áll szívéhez közelebb – így válaszolt: - Mind a kettő. Az operában szeretnék modern szerepeket – Menottit, Brittent, Orffot – a filmben pedig egyszer egy drámát is eljátszani. De most éppen a harmadik műfajjal, az operettel kacérkodom. A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem. Erre a szerepre hívott meg az őszi idényre a bécsi Volksoper. Közben az operához sem marad hűtlen, a következő két újabb szerepe: Zerlina a Fra Diavoloban, Liu a Turandotban és Faust Margitja. De nem hűtlen Mimihez és Tatjánához sem. Beszélt még arról, hogy éppen most jött haza a Szovjetúnióból, ahol a moszkavi Bolsoj Tyeatr-ban, majd Kujbisevben, Lvovban és Kijevben az Álarcosbált, az Anyegint és a Bohéméletet énekelte. „Nagy élmény volt számomra a Bolsoj Tyeatr-beli szereplésem. A felkészülés komolyságát mutatja, hogy minden fellépésemet egy szobapróba, egy együttespróba és egy színpadi próba előzte meg. A kitűnő zenekar pedig olyan pianisszimókat produkált, amelyek a legfinomabb zenei kifejezésmódról, Pazar eszközökről tanúskodnak.” Azt már én teszem hozzá, hogy tulajdonképpen 1957, 1958 és 1959 után – az első rádiós bemutatkozások után – a következő évtized hozza meg számára az igazi áttörést a zenés színpad könnyedebb alkotásaiban is, amelyről több tucat teljes vagy keresztmetszet operett- ill. daljáték felvétele tanúskodik a Rádió Dalszínház archívumából.

58 telramund 2006-06-02 20:19:34 [Válasz erre: 57 Búbánat 2006-06-02 16:23:23]
nagyon nagyon érdekel!!!!!

57 Búbánat 2006-06-02 16:23:23 [Válasz erre: 54 telramund 2006-05-28 22:52:49]
Kizárólag a rádióban, Tv-ben, filmgyárban felvett operett, daljáték, zenés játék felvételek, illetve filmek, amelyekben szerepelt; partnerek és egyéb paraméterek felsorolásával, a darabban énekelt részlet, a játszott szerep megnevezésével. El sem hiszed, mennyi címet jelent ez!

56 Búbánat 2006-06-01 10:59:07 [Válasz erre: 52 martuni 2006-05-28 14:04:28]
Hozzá tenném, hogy Kelennek Tokody előtt már volt egy \"párja\" Sass Szilvia személyében. De valóban, Tokodyval \"nőttek össze\" igazán. Házy Erzsébet sem csak Ilosfalvy Róberttel volt egy párban. Bár ez van a köztudatban, jogosan, a közös nagy sikerek: tények. Ám Házy univerzális művészete Ilosfalvy előtt és utána is vonzotta maga köré a tenorokat, akikkel több kevesebb ideig együtt énekelt színpadon és a rádió stúdiójában: Udvardy Tibor, Kelen Tibor, Szőnyi Ferenc, Mátray Ferenc, Nagypál László, Szabó Miklós, Simándy József, Réti József, Korondy György,Karizs Béla, de olyan kiváló karakter énekesekkel együtt is sokat dolgozott, mint Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád... Az operettekben is.

55 Búbánat 2006-05-29 11:36:15 [Válasz erre: 54 telramund 2006-05-28 22:52:49]
Kizárólag lexikális adatokból áll. Ha legépeltem, akkor áll össze a terjedelem, s annak függvényében lépek tovább. Mindenképp szeretném a Momus olvasótáborával megosztani az eredményt.

54 telramund 2006-05-28 22:52:49 [Válasz erre: 50 Búbánat 2006-05-28 13:47:33]
Sajnos de semmi ötletem nincs.Miulyen részei vannak a munkádnak?A discographiat, beleértve a rádió felvételeit is azonban itt is közzétehetnéd.Nagyon sok embert érdekelne.!!!!!





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.