Bejelentkezés Regisztráció

Házy Erzsébet művészete és pályája


212 Búbánat 2006-09-07 21:07:51
Ruitner Sándor: A Manonnal aratott sikereinek (1962) zenitjén határoztam el a dalszínházi műhely szerkesztőjeként, ifj. Johann Strauss Cigánybárójának felvételét. S ehhez olyan karmestert sikerült partnerként megnyernem mint Ferencsik Jánost. Úgy vélem, az előzmények ismeretében nem tekinthető véletlennek, hogy a szereposztás centrumában Szaffi és Barinkay hangalakját ezúttal is Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert formálták meg a mikrofon előtt. Mellettük kiváló operaénekesek egész sorát üdvözölhettük. Közülük most hadd emeljem ki a Cziprát alakító Komlóssy Erzsébetet, és a három kiváló énekes segítségével a cselekmény lírai vonulatából egy kis bécsi jó hangulatot idézni ¾-es ritmusban. / Zenei idézet: „Kincskeringő”/

211 Búbánat 2006-09-07 21:07:06
Ruitner Sándor: 1963-ban kellemes meglepetést szerzett az Opera barátainak Abody Béla „Az opera fellegvárai” című vaskos könyve. Ebben az író szakértő, történeti adatok felsorolásával, ugyanakkor a szépirodalom legszebb jegyeivel adott átfogó képet a világ operajátszásának legfontosabb centrumairól. Szakmai hozzáértését és íráskészségét nem kérdőjelezhette meg az olvasó, hiszen ebben a korszakban megjelent kötetei, valamint ekkor született zenekritikái nagy hatást gyakoroltak nemcsak az operakedvelőkre, hanem magukra a művészekre is. Számomra most is élvezetes olvasmányt jelentett Házy Erzsébetről írt, szintén 1963-ban megjelent cikke, amelyben a pályakezdés felvillantásával arra igyekszik rávenni riportalanyát, hogy engedjen betekintést művészlelkének rejtelmeibe: Házy Erzsébet: „…Senki sem akadályozott benne, hogy ezt a hivatást válasszam. Nem kellett szigorú szülői tilalmakkal harcolni. Az Operaház is segített, mindig megkaptam azt a szerepet, amelyet megálmodtam magamnak. Másféle feladatokat is, olyanokat, amelyek távol esnek az egyéniségemtől” (Itt korrigál: „Jobban mondva, azoktól a képzetektől, amelyeket az egyéniségemről formáltam. Nem tudom, megbízhatók-e? Mit tud az ember önmagáról?”) - Magammal van bajom. Tulajdonképpen jólesne valamilyen önmegnyugtató gépezet, ami elhitetné, hogy az adott körülmények között azt csinálom, amit kellene. Viszont nemigen tudom becsapni magam. Mindig az elszalasztott lehetőségeket éreztem, a magam gyöngeségeit, például a filmjeimben, a Falstaff Annuskájában, a Turandot Liu-szerepében. Másfelől pedig az úgynevezett sikerekben sem lehet biztos az ember. Hiszen én még nem láttam, nem hallottam magam természetben. Abody Béla: - Sajnálhatja. H.E.: - Nem sajnálom, mert lehet, hogy még többet csalódnék. Talán annyit nem illetlenség elmondani, hogy a Manon-szerepben úgy éreztem, valamit megvalósíthattam abból, amit szerettem volna. Még a pillanatot is pontosan tudnám jelezni: a második felvonás kettősében éreztem a zeneszerző győzelmét. Azt, hogy a szólam birtokába vett!...” /Film Színház Muzsika, 1963./

210 Búbánat 2006-09-07 20:08:24 [Válasz erre: 209 Búbánat 2006-09-07 20:07:45]
Ruitner Sándor: Merőben más hangulatot tükröz a korábban jelzett „Órakettős”! Ebben a játékos, szinte szubrettes színeket csillogtató Házy Erzsébet, azaz Rosalinda, álarcos inkognitóját őrizve élvezheti kalandra éhes férjének udvarlását, csábító játékát a báli forgatagban. A hódítás eszköze, a muzsikáló kis zsebóra azonban a duett végére, férje hűtlenségét bizonyítva az asszony birtokába kerül. Eisenstein szerepében ezúttal egy, az operett világában igencsak ritkán szereplő tenoristát hallhatnak, az inkább hősies és modern operaszerepekre szakosodott Szőnyi Ferencet. Lehel György vezényel. (Zenei illusztráció)

209 Búbánat 2006-09-07 20:07:45
Ruitner Sándor: Az eddigiekből már kitűnhetett, hogy Házy Erzsébetnek mennyi fantasztikusan sokszínű alakítását őrzi a rádió archívuma. Gondolatban a művésznő mellé magyar tenorista sztárok sorát állítjuk partnerként a mikrofon elé. Összeállításunkban bemutatjuk a primadonnát, különböző korok és különböző művésztársak egyfajta tükrében, fényében. Láttatni szeretnénk azt is, különböző szerep-és partnercserék ellenére miként őrzi egyéniségét. Azzal együtt, hogy hajlékonyan simul új meg új jelképes színpadi helyzeteihez, alakjaihoz és énekes-társaihoz. Az eddigi zenei idézetek bejátszása, a felhozott példázatok tanúsága, az érzelmek e fantasztikus izzása után következzék egy újabb játékos primadonna szerep a „könnyű múzsa” bécsi klasszikus világának egyik ékköve, az „Órakettős”, ifj. Johann Strauss: A Denevér c. operettjéből. A Dalszínház felvételének 1963. karácsonyi bemutatóján Házy Erzsébetet ezúttal nem szubrettként, Adélként hallhatta a milliós közönség, hanem az érett asszony, Rosalinda, primadonna hangmaszkját öltötte magára. A Denevér második felvonásában Orlovszky herceg báli mulatságán inkognitóját őrzendő álarcos magyar grófnőként mutatja be őt Dr. Falke, s ennek igazolásaként egy Csárdást énekel a fényes társaság előtt. Ez a Strauss-kompozíció az operai szopránoknak, így Házy Erzsébetnek is nemcsak egyik igényes, de kedvelt koncert előadásszáma. (Zenei illusztráció)

208 Búbánat 2006-09-07 19:28:57 [Válasz erre: 207 Búbánat 2006-09-07 19:28:16]
Ruitner Sándor: A cikkben jelzett A víg özvegy előadás a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon olyan sikeres volt, hogy rádiós dalszínházunk munkatársai is kedvet kaptak a Házy Erzsébet fémjelezte alakítás megörökítésére. Ezen a felvételen sikerült olyan kiváló partnereket állítani Erzsi mellé, akik közül mindenképpen ki kell emelnem az előbb már emlegetett Udvardy Tibort, akiről újólag el kell mondanom, a Lehár-muzsika egyik legjelesebb tenorsztárja volt hazánkban. Daniló játékos szerepében is képes volt felidézni azt a lírát, amit a későbbiek során az Évában,.A Luxemburg grófjában, a Paganiniben, a Friderikában, a Frasquitában, a Kék mazúrban, a Cárevicsben vagy A mosoly országában Lehár eleve a tenor hang bűvöletében álmodott meg. Ehhez tudott ezúttal, rossz a kifejezés, mégis ezt kell használnom, alkalmazkodni, tökéletesen felnőni Házy Erzsébet. Ismét eltűnt egy generációnyi különbség. Ám, hogy ezen belül ki öregedett, vagy ki fiatalodott meg, Házy-e vagy Udvardy, azt szinte lehetetlen eldönteni. Az egyetlen biztos fogódzó, hogy ismét létrejött az a fajta művész-kapcsolat, amiről korábban a Házy- Sárdy és a Házy- Simándy párosítás kapcsán beszéltem. Zárjuk le ezt a gondolatsort a Lehárnak világhírnevet hozott remekművének egy másik, de a líra, a szerelem legszebb színeit felvonultató slágerkettősével. A szerelmi duettben ismét azt a tenorhangot és azt a szopránhangot halljuk, ami a szó legszigorúbb értelmében hódítani képes. („Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!...” – zenei illusztráció)

207 Búbánat 2006-09-07 19:28:16 [Válasz erre: 206 Búbánat 2006-09-07 19:27:47]
Ruitner Sándor: De maradjunk még A víg özvegynél. Érdekes előzménye van ennek a rádiós változat megszületésének. Előbb azonban szeretnék ismét idézni a Film Színház Muzsikából, ezúttal egy 1959-ben megjelent írásból, amely a korszak kiemelkedő bűbájának mutatta be Házy Erzsébetet. Már a cikk címe: Opera vagy film? jelezte, hogy egyfajta sztárolásról van szó. Az újságíró, Potoczki Júlia, legfeljebb csak érintette, ürügyül használta a címben említett műfajok valós probléma körét. Házy Erzsébet azonban nem ment bele meggondolatlanul a játékba. Figyeljék meg, milyen okosan érvelt a problémák mélyebb rétegének felszínre kerülése érdekében: Házy Erzsébet: - Azt hittem, nem barátkozom meg a filmezéssel. Az operaéneklésnél ugyanis megszoktam a szélesebb, erőteljesebb gesztusokat, a filmszerep viszont finom arcjátékokra, könnyed mozdulatokra épül. „Nem műfaj számomra a film” –ezt gondoltam akkor, de azután rájöttem; éppen ebben van a filmezés nagy varázsa, hogy a színésznek itt percek alatt kell jellemekké átalakulnia. Jelenetről jelenetre átélni, abbahagyni és újra kezdeni a szerepet. Házy Erzsébet a beszélgetés idején már nyolc éves operaházi tagsággal rendelkezett és folyamatosan szólaltatja meg Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Bizet klasszikus operahősnőit, közötte pedig filmezik. Arra a feltett kérdésre, hogy „opera vagy film”, melyik áll szívéhez közelebb – így válaszolt: - Mind a kettő. Az operában szeretnék modern szerepeket – Menottit, Brittent, Orffot – a filmben pedig egyszer egy drámát is eljátszani. De most éppen a harmadik műfajjal, az operettel kacérkodom. A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem. Erre a szerepre hívott meg az őszi idényre a bécsi Volksoper.

206 Búbánat 2006-09-07 19:27:47 [Válasz erre: 205 Búbánat 2006-09-06 20:53:44]
Ruitner Sándor: A korábban ígért másik kettősben Udvardy Tibort hallhatják Házy Erzsébet partnereként. Méghozzá abban a szerepében, amit egyedülálló lírai játékossággal formált meg, már az 1962-es felvételt megelőzően is különböző színpadokon, de mindig operai színvonalon. Idősebb és régi idők szép emlékeit szívesen felidéző hallgatóim már biztosan sejtik, vagy tudják, hogy ez a figura nem lehet más, mint a Danilo, Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének bohém, szókimondó, ennek ellenére mégis szeretetreméltó alakja. Akit csábosan kedves hangi játékával, a most felcsendülő duettben ezernyi szállal köt magához a Glavari Hanna szerepét megformáló Házy Erzsébet. (Zenei illusztráció)

205 Búbánat 2006-09-06 20:53:44
Ruitner Sándor: Ezzel a nyilatkozattal közel egyidőben született meg a 6-os stúdióban egy másik francia nagyoperett, a Lecocq: Angot asszony lánya c. művének rádióváltozata. S azon belül az a sokszínű alakítás, amely a primadonna és a filmszínész Házy Erzsébet arculatának egyfajta ötvözete. Azt hiszem, Házy Erzsébet habitusához legközelebb ez a primadonna-szerep, az az operett-alak állt, amelyik Clarette- néven Lecocq darabjának cselekményében a párizsi piac halászkofáinak fogadott lányaként a francia forradalom egyik tipikus nőalakjának sorsát személyesítette meg. Tenorpartnere, a királyság ellen lázító népköltő, Ange Pitou szerepében Szabó Miklós volt, s ezúttal a szerelmespár vonzalmának zenei kifejezését elsősorban nem a lírai hangvétel, sokkal inkább a forradalmi hevület jellemezte. (Zenei illusztráció). Ruitner Sándor: Az Angot asszony lánya c. Lecocq-operett felvétele 1960-ban volt. Idézzünk még a ’60-as évek elejéről két olyan produkciót, melyben Házy Erzsébet partnere az Operaház az időtájt két vezető tenoristája, mondhatnánk tenorsztárja volt. A felcsendülő első kettősben Csínom Palkóként az a Simándy József szólal meg, aki fiatalos jelenségével, zenei és szövegi hangi alakításával már akkor is évtizedeket letagadhatott valós életkorából. Simándy boldogan vállalta. Farkas Ferenc daljátéka, ezúttal már a színházi előadások tapasztalatainak felhasználásával készült átdolgozásának címszerepét, s Házy Erzsébettel énekelt jól ismert kettősükben a líra legszebb színeit szólaltatták meg. (Zenei illusztráció)

204 Búbánat 2006-09-06 20:52:54 [Válasz erre: 203 Búbánat 2006-09-06 20:52:21]
Ruitner Sándor: Aztán Házy Erzsébet arról is felvilágosítja az olvasót, hogy mindez másképpen valósulhat meg filmforgatáskor, amikor szinte pillanatok alatt kell beleélnie magát a szerepbe, méghozzá olyan körülmények között, amely mögül hiányzik a színpad művészi rendje épp úgy, mint a drámának az író által elképzelt felépítése, természetes sodrása. Meg kell vallanom, ennek a műsornak a tervezésekor került a kezembe ez a riport és nagyon megfogott Erzsi megfontolt érvelése, gondolatainak mélysége. Házy Erzsébet: „… Filmezés közben egy másfajta, elvontabb koncentráció szükséges. Befelé kell figyelni. Akkor el lehet felejteni a lámpákat, a kamerát és a segédrendező hangos tölcsérét még akkor is, ha hatszor egymás után harsogja, hogy „leállni, elölről kezdjük!” Négyszer néztem meg az „emberi sors”-ot. Bondarcsuk csodálatos alakítása sohasem születhetett volna meg, ha nem teremthetne a színész önmaga számára is illúziót. A zavaró technikai feltételek tehát igenis kikapcsolhatók. Audrey Hepburn Natasája a „Háború és béké”-ben vagy Masina Gelsonimája sohasem jöhetett volna létre, ha nem lenne ilyen belső koncentrációra lehetőség. Ezért azután nem hiszem, hogy bárki is jogosan fintoroghatna, amikor azt hallja, hogy színpadi művész filmezik. Mennyire szeretnék egyszer igaz, nagy drámai szerepet játszani!...” ….” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./

203 Búbánat 2006-09-06 20:52:21 [Válasz erre: 201 Búbánat 2006-09-06 20:10:28]
Ruitner Sándor: Szeretnék még két részlet erejéig ennél az 1960-a interjúnál időzni. A Film Színház Muzsika G.P. szignóval jelzett írásában ugyanis érdekes gondolatmenetet találhatunk arról, hogy Házy Erzsébet miként vélekedett arról a sokat firtatott kérdésről, vajon az általa megformált operai hősnőket mintegy kívülről szemlélve tudatosan építi-e fel, vagy színpadra lépéskor létrejön az az átélés, amelynek köszönhetően már nem ő Házy Erzsébet, hanem az a valaki mozog és szólal meg, akinek maszkját és jelmezét viseli, akinek a drámán belüli énjét el kell hogy hitesse a nézővel. Házy Erzsébet: „…eléggé tudatosan játszom, de vannak pillanatok, amikor szándékosan kikapcsolom, a tudatos, az alakító énemet, mert abban a helyzetben ezt érzem szükségesnek, a hitelesség és a hatás érdekében. Az Anyeginben, az utolsó felvonásban van egy jelenet, amelyben Tatjanaként azt éneklem, hogy „Imádom még…” – s ebben a néhány rövid másodpercben, amikor e jelentéktelen és szinte banális félmondat alatt szívbemarkoló szuggesztivitással zeng a nagy muzsika, - ebben a pillanatban mindig „beleesem” a szerepbe, mert a zenei frázis annyira tökéletesen fedi a m é g szerelmes nő lelkiállapotát…. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy most képtelen vagyok hűvös fejjel és kívülről „alakítani”. A varázslat néhány taktus múltán megtörik, azután megint arra koncentrálok, hogy Tatjana hogyan mozdul, hogyan néz Anyeginre, egyszóval megint „játszom”. De vannak ilyen „varázspillanataim” a Bohéméletben, a Don Pasqualéban, a Varázsfuvolában is. Azt hiszem, ahhoz, hogy nagy erővel tudjuk érzelmeket kiváltani, ezeknek a varázspillanatoknak az alázata kell – nem szabad visszaélni velük és olyankor is hívni kell őket, amikor maguktól nem jelentkeznek…”

202 Búbánat 2006-09-06 20:12:25
Ruitner Sándor: Közel másfél évtized telt el a Gerolsteini kaland c. film és a Gerolsteini nagyhercegnő c. Offenbach nagyoperett rádiós dalszínházbeli felvétele között. Amíg azonban a filmben mindössze betétszámokra korlátozott lehetőséget kapott az offenbachi vegyes salátának tekinthető muzsika, addig az 1970-es rádióváltozat fordítója, Romhányi József, ragaszkodott az eredeti francia nagyoperett változat felépítéséhez. Volt viszont egy feltűnő jelenség ebben a rádiós változatban. Egyedül Házy Erzsébet mondhatta magáénak a szerep egészét. Igazi primadonnaként ő szólaltatta meg a partitúra énekszólamát és tolmácsolta a szöveganyagot is, az őt körülvevő nagyszerű színészek művészi színvonalát. Azokat ugyanis jeles énekesek helyettesítették a zeneszámok felvételekor. Házy Erzsébet tehát 1970-ben formálta remekbe a mikrofon előtt egyik talán leginkább testre szabott Offenbach-szerepet (Zenei illusztráció). S ha már Offenbach: Házy Erzsébetet ott találjuk a műfaj francia atyja további kiemelkedő alkotásaiban is. Szinte a korábban idézett Komáromi farsanggal egyidőben, 1958-ban, és szintén Ilosfalvy Róberttel párban rögzítette a Dalszínház, a Fortunió dalának rádióváltozatát. Aztán 1965-ben készült annak a Szép Helénának a felvétele, amelyben a felejthetetlen könnyedséggel éneklő Réti József volt Házy Erzsébet partnere Paris szerepében. A három, merőben különböző Offenbach – szerep három különböző előadási lehetőséget kínált Házy Erzsébet számára. Az első, a Fortunió dala volt a legegyszerűbb. Hiszen ott egyszerűen csak szerelmes asszonyt (illetve az akkori variánsban a szerelmes fiatal lányt) kellett megjelenítenie. A második, a Gerolsteini nagyhercegnő már ismerős volt számára, hiszen mögötte volt a filmváltozat, A Gerolsteini kaland munkatapasztalata. Számunkra, úgy érzem, a harmadik, A szép Heléna a legfontosabb, mert érezni rajta a megformálás frissességét épp úgy mint az egyéniségéhez talán legközelebb álló figura játékosságát. S ezt talán az is hangsúlyosabbá teszi, hogy partnere nem egy hősi színezetű tenor, hanem a líra és a bravúros szerepformálás egyik kiemelkedő művészegyénisége, Réti József. (Zenei illusztráció)

201 Búbánat 2006-09-06 20:10:28 [Válasz erre: 200 Búbánat 2006-09-06 20:09:41]
Ruitner Sándor: Ebben az 1960-as interjúban nemcsak mint 10 éves operai pályafutására tekintett vissza, hanem az 1957-ben, a „Gerolsteini kaland”-dal kezdődött filmes munkáira is. Számomra ez azért is érdekes, mert nemsokkal e filmgyári kirándulás után, ahol csak kiegészítő szerepet kapott a muzsika, elkezdődhettek Erzsi televíziós munkái. Amelyek viszont elsősorban a zenére, illetve tolmácsolójának játékára épültek. Akkor kapott igazi hangsúlyt mindaz, amit a filmezéssel kapcsolatban ebben a viszonylag korai periódusban a következőképpen fogalmazott meg.: Házy Erzsébet: „…van valami, ami miatt mégis nagyon vonzódom a filmhez. Ez alkati kérdés – szeretem az apró, lefojtott, szinte csak jelzett játékot. Ami több, harsogóbb ennél, azt teátrálisnak, hadd valljam meg, valahol mindig egy kicsit hamisnak érzem. Márpedig operaénekesnő vagyok s az opera megköveteli a hangsúlyozott, nagy, jól látható mozdulatokat, az aláhúzott és jelentős mimikát. Mindig szomjazom arra, hogy simán és egyszerűen játszhassak, s ezért szeretem a filmezést, ahol a kamera közelsége az apró árnyalatokat is értékesíti….” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./

200 Búbánat 2006-09-06 20:09:41
Ruitner Sándor: A különböző lexikális és életrajzi adatokból tudjuk, hogy a Figaró házasságának Cherubinja Házy Erzsébet korai szerepei közé tartozott. Érdekes viszont az, ahogyan egyik, jónéhány évvel későbbi nyilatkozatában felidézet ezzel kapcsolatos emlékét. Ebben a megfogalmazásban az alakítás olyan keretbe került, ami szerepfelfogását elemezve, művészi ambícióinak egészét jellemezte: Házy Erzsébet: „…Nem énekelnék, ha nem szeretném egyszer megközelíteni Callast és nem játszanék, ha úgy érezném, hogy reménytelen elérnem a legnagyobbak színvonalát. Művészetet kis ambícióval nem érdemes csinálni… Ezért aztán állandó jelleggel boldogtalan vagyok. Mert nem hiszek igazán a sikerben sem: nagyon sokszor úgy gondolom, nem érdemlem meg a tapsot. Például: nagy sikerem volt a Figaro Cherubinjának szerepében. Amikor gratuláltak, amikor mindenki dicsért, úgy éreztem, mintha hamisan kártyáztam volna, s a retikülömben lapuó ászokkal nyertem volna meg a játszmát. Mert Cherubinként a premieren – hogy is fogalmazhatnám meg -, egyszerűen csak „jópofa” voltam, s ezért tetszett, amit csináltam. Két év múlva aztán hirtelen előadás közben megváltozott bennem a szerep és úgy alakítottam ezt a szerelmes természetű, bűbájos kamaszt, ahogyan valóban kell…” /Vágyak, illúziók, műhelytitkok - beszélgetés Házy Erzsébettel; Film Színház Muzsika, 1960. június 3., szerzője: G.P./

199 Búbánat 2006-09-06 20:08:53 [Válasz erre: 198 Búbánat 2006-09-06 20:08:16]
Ruitner Sándor: Az írás egyetlen kis túlzása az „iskolás” meghatározás. Személyes tapasztalataim alapján szeretném pontosítani az eseményeket. A Ross Emil vezette ún. Házy – együttes műsoraiban a 21 éves Házy Erzsébet legfeljebb énekkari korszakában jelezhette szólista ambícióit és képességeit. Az elképzelhető, hogy ez időtáj hangját pallérozandó, még szorgalmasan ellátogatott énektanárához, László Gézához, de már semmiképp nem volt „iskolás”. Sőt, nemsokára az Operaház ösztöndíjasa, majd magánénekese lett. Aztán három év elteltével, itt a Dalszínházban is megkapta az első nagyszabású feladatot. A „könnyű múzsa” egyik kiemelkedő mestere, Fényes Szabolcs bízta rá új rádió-operettjének női főszerepét. Az Ambrózy Ágoston szövegkönyvére épülő „Nászajándék”- ból sajnos nem maradt ránk hangzó emlék. Annál inkább a közel húsz évvel később felvett Mayából, amelynek címszerepére ugyancsak Házyt kértük fel – a komponista kérésére. S Erzsi utolérhetetlen varázzsal szólaltatta meg az immár örökzöld dalokat. (Zenei illusztráció a darabból.)

198 Búbánat 2006-09-06 20:08:16
Ruitner Sándor: Dalos László egyszer már röviden idézett Házy-portréjában a tőle megszokott költői képeket ötvözte az emlékek reális elemeivel. Ezek közül nem hiányozhatott egy korai rádiós villanás. Ehhez tudni kell, hogy Házy Erzsébet rádiókórusbeli pályakezdésekor Dalos László még az Irodalmi Osztály munkatársa volt, tehát jól ismerhette a Bródy Sándor utcai stúdióban zajló eseményeket. Dalos László: „…Úgy lép, mintha virágokon járna.” A finn népdal első sora jutott eszembe, amikor az Operaház színpadán először láttam. Ez a vizuális benyomás megelőzte az akusztikust. Házy Erzsébetnek már a mozdulatai légkört teremtettek. Poétikus légkört, mielőtt még megszólalt volna. És még mielőtt megmozdult volna, puszta lényével megtestesített egy elvet: hogy a színpad, az operai is, legyen elsősorban szép emberek tevékenységének helye. A hang. Szinte még iskolás lány volt, amikor feltűnt a neve a rádió műsorában, így: a Házy-együttes játszik. Közreműködik Házy Erzsébet. A zenekar meg az énekesnő neve összecsengett. Oda kellett figyelni. Karcsú szép hang volt már akkor, valami enyhe szomorúság színezte, mintha tulajdonosa, akit még nem lehetett látni, hiszen a mikrofon előtt állt, egy romantikus vár valamelyik ablakából nézne a zöld – kék távolba. Olyan öltözékben, amilyen egy vár úrnőjéhez illik. Ez persze, csak játék azzal, hogyan hat rám a hang. Nekem a romantikus lírai volt róla az első akusztikus élményem, és az a virágokon járó, a vizuális.”

197 Búbánat 2006-09-06 18:52:41
Ruitner Sándor: 1956 januárjában Péterffy István, a korszak zenekritikusainak nagy öregje igen figyelemre méltó portrét vázolt fel Házy Erzsébetről. Pista bácsi írásából szinte sugárzik a lelkesedés. Mögötte azonban érezni egyfajta aggódást is: pontosan azt, amire az idézett dokumentum Tóth Aladárral kapcsolatban utalt az operaházi szerződésről szólva. Péterffy István: „Magyar földön csodálatos bőséggel teremnek zenei tehetségek, és a külföld is a szép énekhangok hazájának tartja Magyarországot. Az érvényesülés azonban az operai szakon nem olyan könnyű, s csak ritka kivétel jut gyors sikerhez. Házy Erzsébet Operaházunk fiatal művésznője a kivételek közé tartozik. Alig néhány év alatt az egyik legkedveltebb, egyik legnépszerűbb énekesnőnk lett. Bátran megállapíthatjuk, jogosan illeti meg ez az általános elismerés. Tisztán csengő, szárnyaló szopránhang, feltűnő zenei és színészi tehetség, szép megjelenés, bájos egyéniség, a legszerencsésebb harmóniában egyesül benne. Már az első bemutatkozáskor, 1951-ben, az Álarcosbálban mint Oszkár apród, egy csapásra megnyerte a hallgatóság tetszését. Állami dalszínházunk azonnal szerződtette, és azóta az igényes szerepek egész sorát bízták reá. Házy Erzsébetnek most már csak arra kell vigyáznia, hogy a kezdet sikerei el ne kapassák. Az operaénekesi pálya hosszú táv, és azt csak folyamatosan, új meg új erősítéssel lehet egyenletesen végigfutni. A művészetben az erősítésként használt sportkifejezés a tanulást, az elmélyedést, a komoly művészi célkitűzést jelenti.” Ruitner Sándor: A Péterffy Pista bácsi írásából kihagyott, mindössze négy év alatt abszolvált szerepek hosszú sorából most hadd emeljem ki A három a kislány Médijének hangportréját. (Házy Erzsébet ezúttal Melis Györggyel énekel egy vidám kettőst.)

196 Búbánat 2006-09-06 18:51:59 [Válasz erre: 195 Búbánat 2006-09-06 18:51:29]
Dalos László: „Sok kis történet kering róla, jellemzők és hamisak, én egy igazit írnék. Házy Erzsébet annak idején a Földényi Kórusban is énekelt. Amikor Tóth Aladár az Operához szerződtette, rögtön jelentős szerepeket bízott rá. Dalszínházunk új tagja megkérdezte tőle: - ugye, azért énekelhetek a Földényi Kórusban is? Hűséges tehát azokhoz, akik először adtak kottát a kezébe. Azokhoz a kis közösségekhez, amelyek nélkül ma talán nem volna az Operaház nagy közösségének ünnepelt és szeretett művésze.” Ruitner Sándor: A Rádió Dalszínházának egyik korai stúdió felvétele volt Kemény Egonnak az a „rádióoperettje”, amely Komáromi Farsang címmel Erdődy János librettója alapján, Csokonai és Lilla szerelmét dolgozta fel. A zenei felvételeken a két főszerepben először a Dalszínház történetében, Házy Erzsébetet és Ilosfalvy Róbertet hallhattuk, de közreműködött az a Földényi Kórus is, amelyikre az iménti prózai idézetben érdekes utalás történt. A dalműben hallható szerelmi kettős talán azért is hat olyan élethűnek, mert a két művész életútja ekkor kötődött össze s szerelmük legalább olyan tűzzel lobbant fel, mint a darabbeli Csokonaié és Lilláé. (Zenei illusztráció a darabból.)

195 Búbánat 2006-09-06 18:51:29 [Válasz erre: 194 Búbánat 2006-09-06 18:50:18]
Ruitner Sándor: … Már szó volt róla, hogy Házy Erzsébet tíz éves korában családjával szülővárosából, Pozsonyból, a harmincas évek végén, a nehéz gazdasági helyzetük miatt áttelepült Budapestre. A Nemzeti Zenedében zongorázni, majd magánúton énekelni tanult. Művészi pályafutását hamarosan a Magyar Rádió énekkarában kezdte a negyvenes évek végén. Az Énekkart akkor még úgy hívták, hogy Földényi-Kórus. Erről a korszakáról Házy Erzsébet egy vele készült interjúban így nyilatkozott: „….sokat tanultam itt, sőt az Operaházhoz is a rádió ajánlására kerültem, amiért különösen hálás vagyok.” Az elhangzottakból kitűnhetett, hogy Házy Erzsébet hálásan pillantott vissza a rádiós múltra. Ám, hogy az ő esetében miként történt az operaházi szerződtetés, arra két írásos dokumentumot is találtam. Közülük az első abszolút hivatalos: az Operaház 100 éves történetét feldolgozó tanulmánykötetből való, és az akkori igazgató, Tóth Aladár bölcs előrelátásáról tanúskodik. Gencsy Sári, Házy Erzsébet, László Margit, Sándor Judit illetve Bódy József, Faragó András, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Melis György, Radnay György, Réti József mind 1948 és 1953 között lettek az Operaház énekesei. Nagyrészük rövidesen főszerepeket énekelt, hiszen majdnem minden darabnak két, sőt három szereposztása volt. Gencsy, Gyurkovics mellett a második koloratúr primadonna szerepkörére pályázott. Házy Erzsébet ekkoriban szintén az ékítményes szólamokkal kacérkodott, bár Tóth Aladár idejében figyelmeztette, hogy más területen találja majd meg igazi otthonát. A másik, szintén erre a korszakra jellemző történetet Dalos László mesélte el a Film Színház Muzsika egyik 1963-as cikkében. Az írás egyfajta szubjektív portrét vázolt fel a már igazi sztár szerepében tündöklő Házy Erzsébetről. De, egy kedves történet felidézésével nem feledkezett meg szólista karrierjének indulásáról.

194 Búbánat 2006-09-06 18:50:18
Ruitner Sándor, a Rádió Dalszínháza egykori zenei szerkesztője-rendezője, dramaturgja évtizedekig bábáskodott a „könnyű múzsa” oldalán, az ő érdeme (is), hogy a rádió archívuma annyi meg annyi operettfelvétellel büszkélkedhet; a nagy magyar opera-és operetténekesekről készített portréinak se szeri, se száma. Mai napig hétről - hétre készíti rádiós dalszínházi jegyzeteit, gyakran hallhatjuk őt a rádióban az operett legendás alakjairól készített műsorok vezetőjeként. Házy Erzsébetről is több műsorában megemlékezett rajongó szeretettel. Ezeket magnóra vettem, így van miből és mit idéznem, ezzel is gazdagítva Házy Erzsébetről kikerekedő portrét. A hangzó anyagot kissé - de nem értelemzavaró módon – átszerkesztettem a leírás, az elbeszélés stilisztikai követelményeit szem előtt tartva. Ezt a hosszú - a rádióban elhangzott több órányi anyagot - több részletben, folytatólagosan fogom ismertetni - a pálya, az életút kronologikus folyamatában.

193 Búbánat 2006-09-06 16:20:23
Kedves IVA! Örülök, hogy jelentkeztél ! Hasznosak észrevételeid. Maradj továbbra is itt! Olvastam a portálon Házy Erzsébetről írt értékes hozzászólásaid. Számomra több vonatkozásban is új ismeretekkel szolgált.Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmünket.

192 Búbánat 2006-09-06 11:25:41
[url]http://www.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=2708;az említett és hivatkozott egyik forrásom[/url]

191 IVA 2006-09-06 04:39:30 [Válasz erre: 45 bermuda 2006-03-26 15:18:48]
Nagyon is egyetértek hozzászólásoddal, Bermuda. A Nyugat lánya felújítása előtt csak Renata Tebaldi felvételét ismertem, aki makulátlan tökéllyel, eszményi szenvedéllyel, telt drámai szopránján szólaltatta meg a szerepet. Mégsem hozott csalódást és nem hagyott hiányérzetet az Erkel színházi bemutató, amelyet a rádióból hallgattam. Sajnos később is csak egyetlenegyszer láttam az előadást színpadon, Házyval (és Ilosfalvyval), ám e két alkalom óta is az ő jellegzetes szövegformálásával él bennem a szólam. Ma is hallom, hogyan ejti az első felvonás végén: \"... Fenn a szép kicsi házban.\" Tán gyerekes dolog, mindig figyelmes lettem arra, ha Házy a \"ház\" szót énekelte. \"Csak az boldog ház, ...\" (A cigánybáró) stb. És valóban, az sem keltett hiányt, hogy Házy alapvetően lírai szoprán. Bár egy korabeli kritika éppen A Nyugat lánya után megjegyezte, hogy a szólam magasságai előtt félelmet érez az énekesnő hangjában, magam akkor még nem lettem erre figyelmes. Az éneklés szenvedélyessége valószínűleg minden hiányosságot eltakart. Nagyon illett Házyhoz Minnie szerepe, állítom, hogy a Manon mellett ez az eleve szerelemcentrikus, majd végzetesen szerelmes figura találkozott leginkább az egyéniségével.

190 IVA 2006-09-06 04:11:14 [Válasz erre: 44 telramund 2006-03-26 13:07:59]
Kedves Telramund! Nem szívesen \"javítom\" hozzászólásodat, hiszen - ha már a múltba nem mehetünk is vissza - mindannyiunknak jobb lenne, ha bejegyzésed délelőttjén 30 év távlatából jött volna át Házy és Ilosfalvy \"csodás zeneisége, szenvedélyessége és csodás hangja\". Csakhogy amiről írtál, éppen 40 év távolából jött át: A Nyugat lánya felújítása 1966. április 16-án volt az Erkelben, azon az estén közvetítette a rádió, és valószínű, hogy a felvétel annak a közvetítésnek a rögzítése. Abban azonban tökéletesen egyetértek Veled, hogy jó lenne, ha a Magyar Rádió nem hangtárának csöndjében rejtegetné az újból és újből nagy élményeket nyújtható, értékes dokumentumokat, hanem arra használná, amire a rádió való. Hiszen az új és legújabb, divatos nemzetközi felvételeket meg is lehet vásárolni, a honi premiereket dokumentáló felvételek azonban csak a rádióban (lehetnének) hallhatók. Ugyanígy helytelenítem, sőt felelőtlenségnek tartom, hogy a MR stúdiójában készült teljes operafelvételek (mint pl. a Manon Lescaut-é) közül immár csak néhány évente tűznek műsorra egyet-egyet, elvétve. Pedig ezek - technikai kezdetlegességeik és az előadásmód (itt-ott) régiesedése ellenére is nagy értékek, és élvezhetők is.

189 IVA 2006-09-06 01:35:45 [Válasz erre: 188 IVA 2006-09-06 01:27:05]
OFF: A linkeléshez, úgy látom, nem sikerült használnom az útmutatást.

188 IVA 2006-09-06 01:27:05 [Válasz erre: 59 Búbánat 2006-06-11 15:51:06]
Újabban akadtam erre a fórumra, erre a topikra. Örülök annak, hogy többen is vagyunk, akiknek az életében jelentős és tartósnak bizonyult helyet foglal el Házy Erzsébet pályája és művészete, művészi személyisége. 2005. június 2-án magam is nyitottam topikot a magyar operajátszás e kivételes tüneményéről a Magyar Színházi Portál fórumában (Mennyei páholy főtémakör), ahol az operaélet, a zene természetesen másodlagos fontosságú terület, de jó, hogy ott is téma. Élvezettel olvasgattam át Búbánat és mások emlékezéseit. Most azért hivatkozom az 59. hozzászólásra, mert abban kerültek szóba Házynak azok az alakításai, amelyekben megismertem. Glavari Hannáját a szigeti előadás televíziós közvetítésében élveztem először, még \"gazdag\" szomszédunk tévé-készülékén. Színpadon pedig a Fra Diavolo fekete hajú Zerlinájaként láttam meg, az Erkel Színházban. (Nemrég akadtam rá egy képkeresőben Forray Gábor ehhez az előadáshoz tervezett díszletére. Úgy látom, a momus.hu fórumán nincs lehetőség kép beszúrására, ezért - emlékeztetőül - ide linkelem a Színházi Portál fórumának ezt illusztráló oldalát: [url]http://www.szinhaz.hu/index.php?id=27&forumid=3196)[/url] Az 59. hozzászóláshoz fűzöm, hogy a harmadik bekezdésben említett szerzők közül Bizet és Gounod hősnőit Házy nem szólaltatta meg színpadon. Nem tudok róla, hogy énekelte volna Micaelát, Margit pedig biztosan nem volt színpadi szerepe. Erről maga is beszélt egy rádiós portéműsorban (amelyben elhangzott az Ékszerária felvétele). A riporter ide vonatkozó kérdésére Házy azt válaszolta, hogy visszatekintve pályájára úgy érzi, Margit valószínűleg azért kerülte el, mert nem is vágyott rá igazán. Egy jóval későbbi nyilatkozata szerint Violetta volt a beteljesületlen szerepálma. Akkor már nyilvánvaló lehetett számára, hogy ez így is marad. Ha létezik reinkarnáció – mondotta -, a Traviátát még elénekelné. Ha létezik reinkarnáció, én is megnézném vele a Traviatát. És Desdemonát is. Hiszen ezek híján Verdi operahősnőit sem sorolhatjuk repertoárjába. A Rigoletto Apródja, amellyel debütált, és az Álarcosbál Oscarja, akit sokszor jelenített meg, nemigen nevezhetők \"hősnőknek\".

187 IVA 2006-09-06 01:14:49 [Válasz erre: 52 martuni 2006-05-28 14:04:28]
\"Kár, hogy mostanság nincsenek már olyan eszményi szoprán-tenor párosok, mint Simándy-Orosz Júlia, vagy Ilosfalvy-Házy Erzsébet volt.\" - Kissé pontosítani szeretném a hasonlatot. Valóban, Orosz Júlia is gyakori partnere volt Simándynak, amint Mátyás Mária, később Házy, Dunszt Mária, majd Sudlik Mária is, és leggyakrabban Takács Paula. De ha már mindenáron legendás párosban akarjuk említeni Simándy József nevét, a kötőjel túloldalára elsősorban Osváth Júlia neve kívánkozik.

186 Búbánat 2006-09-05 10:19:04
Váczi Károly zongoraművész – pedagógus, egykori Dohnányi-növendék: „… Két később kiváló énekes is nálam kezdett zongorázni: Házy Erzsébet és Sass Szilvia. Házy Erzsébet nemigen szeretett gyakorolni, többször rajtakaptam, amint gyakorlás helyett a szomszédos tanterem kulcslyukára tapasztva fülét, titokban az énekórát hallgatta.” (Muzsika, 2002. április, Devich Márton: Pódium és katedra – Beszélgetés Váczi Károllyal)

185 Búbánat 2006-09-04 18:25:23 [Válasz erre: 183 WiseGentleman 2006-09-04 16:00:58]
Abody Béla kritikájának tárgya az az Anyegin-előadás volt, amelyben Tatjana - Házy Erzsébet, Anyegin - Ötvös Csaba, Lenszkij - Berkes János, Olga - Szabó Anita, Gremin - Ütő Endre, továbbá fellépett még: Gurszky János, Jablonkay Olga és Jász Klári. Kórody András vezényelt. A recenzió az Új Tükör 1980. január 13-i számában jelent meg. Feltehetően egy-két héttel korábbi előadásról készülhetett a kritika.

184 Búbánat 2006-09-04 17:06:17 [Válasz erre: 180 Sesto 2006-09-03 15:59:39]
És a televízióban is Mihályt szólaltatták meg az Emlékezés a primadonnára c. Gedeon Judit rendezte TV -dokumentumfilmben. Ebben felelevenítette Házy művészetét, méltatta érdemeit. Zenei illusztrációkban Sárdy Jánost, Simándy Józsefet és Udvardy Tibort láthattuk Házy Erzsébet partnereként a bejátszott archív felvételeken.

183 WiseGentleman 2006-09-04 16:00:58 [Válasz erre: 172 Búbánat 2006-08-31 16:20:26]
Ezt az Anyegint egy vasárnap délelőtti előadás keretében láttam is, a többi szereplő Bende Zsolt, Barta Alfonz, Szabó Anita, Seregélly Katalin (tragikus balesetben elhunyt, nagyon tehetséges énekesnő, pl. kitűnő Carmen) volt. Gremint, ha jól emlékszem, Ütő Endre vagy Begányi Ferenc (szintén nagy kedvencem) énekelte.

182 Búbánat 2006-09-04 15:01:07 [Válasz erre: 168 Búbánat 2006-08-29 13:13:41]
A neten találtam az előbb: Ez az egyszemélyes opera az emberi magány (egy telefonhoz kötött nőről szól) egyik rendkívül megrázó példája. Házy Erzsébet -akinek egyik nagy TV-szerepe volt - mesélte el, hogy egy fiatal magyar nő ennek hatására lett öngyilkos, és a művésznő megpróbálta a TV-nyilvánosság nagy közönségének elmagyarázni, hogy \"ne feledjék, ez csak egy szerep\".

181 Búbánat 2006-09-03 23:30:13 [Válasz erre: 180 Sesto 2006-09-03 15:59:39]
És ő mondta az Erkel Színház előcsarnokában a ravatalnál is a búcsúbeszédet. És szólt hangszórón a Manon Lescautból az intermezzo. A tömeg egy része kiszorult a színházból, fagyos december volt, de rendületlenül kitartott. Nekem szerencsém volt, bent, közvetlenül a ravatal mellett, a gyászoló családtagok, kollégák közelében álltam; Mihály András, az igazgató láthatóan megrendült volt. Hogy belsejében mi zajlott le, nem tudhatom. Házy Erzsébet a kórházban, a betegágyán kifakadt, hogy az Opera rekonstrukciója miatt még az sem adatik meg számára, hogy ha meghal, majd ott ravatalozzák fel...

180 Sesto 2006-09-03 15:59:39 [Válasz erre: 179 Búbánat 2006-09-02 21:54:17]
...már megbocsáss, de ennyire ferdegerincü, jellemtelen alak volt Mihály András???-elvégre-ha nem tévedek(?) utána kellene lapoznom(!) de Te ezt talán kapásból tudod?!-szóval, pont ö volt a ´80-as évek elején a diri a MÁO-ban: vagyis Házy és sok más Titán möködését pontosan ö akadályozta meg!... S ezek után ily \"nemes, elismerö és kenetteljes szavak, gondolatok\" a legendás Müvészröl-bocs, de ez hányinger!... :-(

179 Búbánat 2006-09-02 21:54:17
Mihály András: \"A színpad virtuóza, a színpad szerelmese, a színpad összes színeinek tulajdonosa. Ilyen igazi primadonnája, ilyen nagy hatású, ilyen intenzív, ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a magyar Operaháznak.\"

178 bemaria 2006-09-02 17:01:22 [Válasz erre: 177 sphynx 2006-09-02 16:59:50]
:)

177 sphynx 2006-09-02 16:59:50
Ez a Búbánat, egy Házy-áldás!

176 Búbánat 2006-09-02 15:58:58
Pitti Katalin: Amikor Pitti Katalin fiatal művészként az Operaház tagja lett, Erzsébet a csúcson volt. Az új kolléganő szintén félt tőle, és annyira tisztelte, hogy egyszerűen nem mert a közelébe menni, nemhogy bemutatkozni. Később, a kezdeti súrlódások után jó viszonyban voltak, Erzsébet, aki mindig is figyelemmel kíséret a fiatal tehetségek kibontakozását, nagy és őszinte örömmel gratulált egyik kiemelkedő alakításához. Pitti Katali úgy is, mint hívő ember, kimondhatatlanul sajnálta Erzsébetet, amikor látta testi-lelki nyomorúságát, leépülését az idő haladtával. Emlékezetes számára egy Pillangó-előadás, amikor a gyermektől való búcsúszáskor Erzsébet egy hangot sem tudott kiadni, viszont érzelemdús játéka annyira kifejező volt, hogy ellensúlyozta a malőrt. Neki mondta azt a megrázó és jellemző mondatot is, hogy: Kis csónak vagyok a tengeren... Utolsó találkozásuk egy közös ismerős hölgynél jött létre, ahol Erzsébet egy kis pohár borral a kezében üldögélt, holott tudta, hogy egy kortyot sem volna szabad innia. \"Tudom, hogy nem szabad, de minek éljek én már?\" - így búcsúzott. /Forrás: I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet, Accordia Kiadó, Budapest, 2004/

175 Búbánat 2006-09-02 15:50:40
Zempléni Mária: Ideálom, példaképem volt hosszú ideig. Az ő képeivel voltak tele a falak a szobámban. Amikor az Operába kerültem, először féltem tőle, mert az a hír járta, hogy tőle félni kell. Hát én kellemesen csalódtam. Mikor megkaptam az ő egyik nagyon kedvelt és híres szerepét a Cigánybáróban, a próbáimra is bejárt. Az örökös pénzhiány miatt persze átalakított régi kosztümben és \"kincstári\" cipőben léptem volna fel. Amikor meglátta a cipőmet, felkiáltott: \"Ebben nem léphetsz színpadra\" - és elhozta a saját, szépséges piros cipellőjét nekem. A lábméretünk szerencsére egyforma volt. Kaptam tőle egy másik ajándékot is, egy fülbevalót, Norina szerepéhez. Ezt a fülbevalót azóta is kegyelettel őrzöm. Egy nézéssel, egy mozdulattal, egy gesztussal is tudott segíteni, próba vagy előadás közben is.... /Forrás: I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet, Accordia Kiadó, Budapest, 2004./

174 Búbánat 2006-09-02 15:43:17
Andor Éva: Emlékeiben Erzsébet végtelen segítőkészsége, jószívűsége, adakozó hajlama él. Egy alkalommal például -sminkelésnél - \"Hogy te ehhez mennyire nem értesz\" felkiáltással hozta a saját kis készletét, és gyönyörűen kisminkelte őt is. Vigyázni kellett, hogy az ember ne dicsérje meg semmijét, mert már adta is oda. \"Tetszik? A tiéd!\" Később úgy kellett óvatosan visszacsempészni, mert Erzsébet mindent odaadott: ékszert, ruhát, még a rajtalévőt is, szívesen. Óriási szeretetéhség tombolt benne, és nem viselte el az egyedüllétet. Képes volt a társaság miatt még horgászengedélyt is kiváltani. Úgynevezett \"földre szállt angyal\" volt - kis hibával. Nagyon meg tudott bántani embereket, de tudott bocsánatot is kérni, annak megfelelően. Ott segített, ahol tudott. Velem például betont kevert, amikor arra volt szükség, másnak lakást szerzett. Rendkívül jó ízlése volt. Családját, ameddig lehetősége volt, maximálisan segítette. Mindent megkapott a sorstól, adottságaival világkarriert érhetett volna el. Az öregségtől, az öregedéstől irtózott. Végül a sors, ahogy adta, úgy vissza is vette kincseit. Először fokozatosan, azután hirtelen, egyszerre mindet. Fájdalmas, kegyetlen és szörnyű véget ért. /Forrás: I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet, Accordia Kiadó, Budapest, 2004./

173 Búbánat 2006-09-02 15:33:13
Pályatársak, kollégák visszaemlékezései Házy Erzsébetre. Barlay Zsuzsa: Házy Erzsébet kissé szélsőséges gondolkodására jellemző ez a vélekedés: \"Örülj neki, ha utálnak. Akinek nincs ellensége, nem is számít. Mindegy, hogy mit beszélnek rólad, csak beszéljenek!\" Barlay Zsuzsa: Erzsébet remekül főzött, rendben tartotta a háza táját, gyönyörűne kézimunkázott, ha kellett havat lapátolt, sőt ők ketten még törött ablakokat is üvegeztek az új házba való költözéskor. Erzsébet csak vele akart a Pillangókisasszonyban fellépni, különösen abban az időben, amikor már nem emlékezett jól mindenre... /Forrás: I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet, Accordia Kiadó, Budapest, 2004./

172 Búbánat 2006-08-31 16:20:26
Tudomásom szerint ez az utolsó operakritika, mely Házy Erzsébetről - 1982. november 26-án bekövetkezett halála előtt - egy színházi szerep-megformálásáról megjelent. Új Tükör, 1980. január 13. Csajkovszkij: Anyegin - Tatjana Abody Béla: \"Tatjana Házy Erzsébet. Közönséges mértékkel nem mérhető. Nem \'jeles hangprodukció\' és \'nem hangjavesztes veterán\', nem \'kegyeleti tag\'. Nem aktív énekes: élő legenda. Egy negyedszázad operaházi mítosza, egy műfaj jelképe. Nílván ma már nem keverhet ki olyan hangszínt - kivált az első két képben -, mint mondjuk húsz esztendeje. Most azt az illúziót foglalja össze, amit hosszú évek óta de facto megénekelt. S az ének és alakítás nehéz gondjaival együtt: ember. Ember, emberi problémákkal. Alakítás, de önvallomás is. Önvallomás és nemes küzdelem. \"

171 Búbánat 2006-08-31 16:06:22 [Válasz erre: 169 Búbánat 2006-08-31 15:37:52]
Az Új Tükör (Juhász Előd) cikkéhez tartozik egy fotó is az előadásról, melyen Házy Erzsébet Melis Györggyel együtt látható egy kettős-jelenetben. A hetilap címoldalán található egy nagyméretű kép, színesben, az előadásról - Liza és Hermann szerepében - Házy Erzsébetről és Karizs Béláról.

170 Búbánat 2006-08-31 15:55:27
MUZSZIKA, 1978. január Donizetti: Don Pasquale - Norina - új beállás egy régi szerepébe. Erkel Színház 1977. november 27-i előadásáról Kerényi Mária kritikája. \"Házy Erzsébet Norinája változatlanul gyönyörű és változatlanul muzikális - szerepének parádés koloratúráival azonban csak küszködve boldogul. \"

169 Búbánat 2006-08-31 15:37:52
Már nincs sok hátra az új szerepekből, és egy-két régebbi felújítás, aztán sajnos lezárul a pálya. Végleg. MUZSZIKA 1977, június Csajkovszkij: Pikk dáma - Liza (Fotó: Házy Erzsébet és Karizs Béla) Kertész Iván: \"Az utóbbi években Házy Erzsébet produkcióit hallgatva egyre erősödik az emberben a meggyőződés, hogy a kitűnő énekesnőnek komoly baj lehet a hangjával; a magasságai egyre bizonytalanabbak, frázisvégei rendszeresen lecsúsznak. Nagy kár, mert különben zeneileg hibátlan, teljes illúziót keltő alakítást nyújt ma is.\" Ugyanerről az előadásról beszámolt az Új Tükör is áprilisban. Juhász Előd: \"A szenvedő hősnőt, Lizát Házy Erzsébet alakította - ha hangban nem is mindenhol - de szerepjátékban feltétlen illúziótkeltően. Házynak - immár közhely - légköre van, mindig magára vonzza figyelmünket. Liza az ő felfogásában nemcsak romantikus virágszál,több annál:önálló akarata van, hisztérikus kirobbanásokra is képes.\"

168 Búbánat 2006-08-29 13:13:41
MUZSIKA, 1976. február TV Zenés színház bemutatója Poulenc: Az emberi hang (Fotó: Házy Erzsébet) Kertész Iván: \"Az ilyen mono-operáknál a siker azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e találni olyan énekes színésznőt, aki vállára tudja venni az egész darab terhét. Házy Erzsébet ilyen művésznek bizonyult. Rendkívüli szuggesztivitással éli végig a halálra kijelölt boldogtalan asszony utolsó óráját. Az énekszólam nem ariózus, hanem deklamáló jellegű, nagy zenei biztonságot igényel ugyan, de az egész szerep inkább színészi, mint énekesi feladat. Házy Erzsébet kitűnő alakítása kettős módon is hat a nézőre: egyrészt természetesen együttérez az asszonnyal, másrészt viszont kicsit viszolyog is - mint mindig, amikor ilyen mértékű emberi kiszolgáltatottsággal találja szemben magát. Ennek a nagy szakítási jelenetnek az elején a főszereplő még igyekszik valamiféle tartást ráerőltetni magára, de azután hamar kiderül: ha ennek a szerelemnek vége, vége az életének is. Vámos László rendező aprólékos gonddal dolgozta ki a játék egyes mozzanatait, Házy Erzsébettel való együttműködése emlékezetes produkciót eredményezett.\"

167 Búbánat 2006-08-29 13:02:58
MUZSIKA, 1975. július Az Operaház vendégjátéka Berlinben Szokolay Sándor: Sámson Gábor István: \" Mikó András rendezésének koncentráltságát és hatásosságát, Lukács Ervin zenei kifejezésekben gazdag, erőteljes vezénylését, Berczelly István, illetve Melis György Sámsonját és Házy Erzsébet Deliláját kivétel nélkül fényes jelzők kíséretében értékelte a berlini sató.\"

166 Búbánat 2006-08-29 12:58:36
MUZSIKA, 1975. március Britten: Koldusopera Bemutató az Erkel Színházban (Fotó: Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet és Begányi Ferenc egy jelenetben) Tallián Tibor: \"... A többi szereplő komédiázik, ahogy éppen tud. Házy Erzsébet olykor jelzi, a rendezés megkívánta \'Alice in Wonderland\'-figurát, máskor kissé szórakozott, de ez lehet a született színpadi tehetség védekezése is, azé az egyéniségé, aki tudja,hogy reá mindenképpen oda kell figyelni, még akkor is, ha éppen nyugalmával tűnik ki hektikus környezetéből.\"

165 Búbánat 2006-08-29 12:51:09
MUZSIKA, 1974. augusztus Operaházunk Kölnben és Wiesbadenben Gách Mariann: \"Kölnben Operaházunk második produkciója a Poppea megkoronázásaq volt....Operai együttesünket Erdélyi Miklós igen szuggesztíven dirigálta, a színpad és a zenekar csodálatos egységét teremtette meg. A szereplők: Házy Erzsébet, Sólyom Nagy Sándor, Szirmay Márta, Andor Éva, Ütő Endre, Berkes János, Hankiss Ilona, Kelen Péter, Miller Lajos, Ötvös Csaba, Karizs Béla és Kováts Kolos. Fortuna, Vintus és Ámor pedig: Ercse Margit, Sass Szilvia és Csengery Adrienne. A rendezés (Mikó András), a színpad (Forray Gábor), a jelmez (Makai Péter), itthonról jól ismert. Ezen az estén mintha minden szereplőt valamiféle különös művészi becsvágy hajtott volna, mindenki önmaga legjavát tárta a közönség elé. S a nézőtér a produkciót elragadtatott tapsokkal jutalmazta. A kritika: A KÖlnische Nachrichten \'Szép hangok tündöklésé\'-ről ír... A Kölner Stadt-Anzeiger:... Merésznek látszott az a vállalkozás, hogy a budapesti Opera épp Monteverdit játszik Kölnben. Tévedtünk. Az előadás pompás operai produkciója a közönséget bűvkörébe vonta...\' Mégis a nagy lelkesedések közepette akadtak disszonáns hangok is. Némely bírálat, főképp a Neue Ruhr Zeitungé és a Kölner Stadt-Anzeiger kritikusáé kifogásolja Házy Erzsébet Poppeájának szerepformálását, és cikkének a címében is utal arra, hogy hangszíne eltér Monteverdi stílusvilágától. A bírálat hangja, ha számunkra szokatlan is, semmiképp sem tekinthető tragikusnak. A vélemények sosem azonosak, s aki nyilvánosság előtt szerepel, az idővel megszokja, hogy hol dicsérik, hol elmarasztalják. Házy Erzsébet egyébként kölni Poppeáját ugyanúgy formálta és ugyanúgy énekelte, ahogy idehaza, s a közönség a felvonások végén tapssal fogadta. De mire Wiesbadenbe érkeztünk, megbetegedett, s a Sámson Deliláját lemondta. Sass Szilviát5 a frankfurti repülőtérről hozták vissza, hogy próba nélkül beugorjon...\"

164 Búbánat 2006-08-29 12:33:57
MUZSIKA, 1974. július Gershwin: Porgy és Bess Repertoár előadás Kertész Iván: \" A két címszereplő: Házy Erzsébetr és Begányi Ferenc kitűnő színészek, ez nélkülözhetetlen adottság Bess és Porgy megszemélyesítéséhez. Hangilag már nem makulátlan egyik produkció sem, különösen a magasságoknál vannak néha problémáik, meg az egészen pontos intonációval.\"

163 Búbánat 2006-08-29 12:29:40
MUZSIKA, 1974. június TÉVÉ Zenés színháza: Szokolay Sándor: Vérnász Kertész Iván: \" Igen sikeres új operaprodukcióval jelentkezett a Magyar Televízió: Szokolay Sándor Vérnászának tévé változatát mutatta be. ... A legkiemelkedőbb színészi alakítást - igaz, hogy a leghálásabb szerepében, az Anyában -, Komlóssy Erzsébet nyújtotta. Rajta kívül a legjobban Házy Erzsébet tetszett, akiről a képernyőn isw ismét bebizonyosodott, hogy egyike a legjobban játszó magyar operaénekeseknek.\"





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.