Bejelentkezés Regisztráció

Házy Erzsébet művészete és pályája


310 szitakötő 2006-10-10 13:57:41 [Válasz erre: 309 Búbánat 2006-10-10 13:30:57]
Olvass több Darwint és kevesebb életrajzi könyvet! Egy kórista is leszól mindenki mást /főleg szólistát/, hát még egy szólista! De szerencsére józanok is vannak köztük mindkét térfélen, de ritkák!

309 Búbánat 2006-10-10 13:30:57 [Válasz erre: 308 szitakötő 2006-10-10 12:04:52]
Ez az evolúciós fejtegetésed rém érdekes eszmefüzér, nem jutott volna eszembe. Hogy mik vannak? Na, ezen még eltöprengek egy darabig…

308 szitakötő 2006-10-10 12:04:52 [Válasz erre: 307 szitakötő 2006-10-10 11:57:30]
Evolúcíó, de minden pozitiv fejlődés nélkül. Minden énekes karakterében benne van.

307 szitakötő 2006-10-10 11:57:30 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Ne ítéld el Sándor J.-ot. Neki Házy E.fájt Házy E.-nek Kalmár M., Sass Sz. és így tovább .Ez generációs kérdés ill. folyamat. Evolúcíó. Mindenkivel megesik, már nyomdokaidon egy új Búbánat, vagy Szomorúság, v. Depresszió...

306 szitakötő 2006-10-10 11:50:17 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Megérti. Az is aki az idők tanuja volt. Nincs fekete és fehér, mindennek megvan a miértje. Pl. miért szereted ezt, és miért nem azt... De hagyjuk, ne ragozzuk, már nem érdemes.

305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18 [Válasz erre: 304 szitakötő 2006-10-09 18:42:14]
Ezt a könyvet nem ismerem. Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem. De akkor én is a figyelmedbe ajánlok egy könyvet. Sándor Judit operaénekes írta 80 éves korában. A címe: A zene zarándokútján (Eötvos József Könyvkiadó jelentette meg 2004-ben). Kitűnő, olvasmányos, érdekfeszítő, jól szerkesztett, tanulságos könyv. Gazdag képillusztrációval. Sándor Judit mesterien tud fogalmazni, nemcsak életrajz, hanem egyúttal kordokumentum, s tartalmaz egy válogatást különböző alkalmakra íródott cikkeiből, előadásainak szövegéből. Ídézi a korabeli kritikákat, újságokat, a róla megjelent recenziókat, szinte minden dokumentumot. Érthető. Sándor Judit írásából kirajzolódik egy gazdag, tartalmas, sokrétű pálya, életút. A visszaemlékezések sorában operaénekes kollégák, karmesterek, rendezők, zeneszerzők, hazai és külföldi világnagyságok, elismert személyiségek nevét olvashatjuk… Tudod kit hiányoltam nagyon a könyvből? Házy Erzsébetet! Sándor Judit 6 évvel volt idősebb pályatársnőjénél és szerencsénkre még ma is köztünk van! Sok közös fellépésük volt. És sok darabban felváltva énekelték szerepüket: a bemutatók, a premierek első vagy második szereposztásában ugyanarra a szerepre voltak kitűzve. Sándor Judit a 250 oldalas sűrűn teleírt lapokon egyetlen egyszer sem írja le Házy Erzsébet nevét! Az összes kor- pályatársnőjét említi, de az övét nem! Soroljam, kikről ír? Orosz Júlia, Osváth Júlia, Báthy Anna, Mátyás Mária, Takács Paula, Gáncs Edit, Raskó Magda, Déry Gabriella, Szecsődy Írén, Delly Rózsi, Tiszay Magda, Czanik Zsófia, Uher Zita, Gyurkovics Mária, Palánkay Klára, Neményi Lili, Szilvássy Margit, Gábor Artemisz, Póka Jolán, Lehoczky Éva, Koltay Valéria, Jablonkay Éva, Zentay Anna, Komlóssy Erzsébet, Hankiss Ilona, László Margit, Ágai Karola, Andor Éva, Csengery Adrienn… Persze, másokat is kihagyott, de ez nem menti őt, hogy éppen az egyik legnagyobbat, akivel annyit dolgozott együtt, csak úgy kifelejti. Ez több mint tudatosság. Még most is, haló poraiban is irigyli, féltékeny rá, sértődött. Ez kiérződik könyvéből több helyen is, de különösen azokban a fejezetekben, ahol Petrovics C’ est la guerre és Szokolay Vérnász c. operáinak operaházi bemutatóiról esik szó; ugyanezen alkotások rádiós felvételéről vagy a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiófelvételéről lesújtó véleményét fejti ki, miszerint őt a Feleség szerepében szerinte méltánytalanul „lecserélték” más énekesnőkre, pedig… Tudom, tudjuk, kire gondolt, még ha nevét nem is írta le. Jellemző az is, hogy bár Házy Erzsébet nevét meg sem említi írásában, mégis beszerkesztett egy fotót a 191. oldalon, de csak azért, hogy a képen feltűnő Házy Erzsébetet úgy mutassa be, aki a háta mögött áll, s szinte eltörpül Sándor Judit nagysága előtt. A fotón még Mikó András látható, amint az előtérben Sándorral beszélget – Szegedi Szabadtéri Játékok, Csínom Palkó, próbaszünet. Sándor Juditnak éppen ezt a kisméretű előnytelen képet kellett beraknia a könyvébe, hogy ezzel is kihangsúlyozza saját - egyébként senki által nem vitatott, le nem becsült – érdemét, és Házy Erzsébetről alkotott szóban ki nem fejtett véleményét. Ez az ő nézőpontja, amit tiszteletben tartok. De nekem is meg van erről a véleményem. Erről beszéltem előző hozzászólásomban. Aki akarja, megérti!

304 szitakötő 2006-10-09 18:42:14 [Válasz erre: 303 Búbánat 2006-10-09 18:07:11]
A megszépítő messzeség. Erdős Renée. Nehogy már elsírd magad! Amen

303 Búbánat 2006-10-09 18:07:11 [Válasz erre: 298 Tarantella 2006-10-07 14:58:27]
És a nevezettek mellett még sok fiatal operaénekesnővel meg operaénekessel ápolt felemás kollegiális viszonyt; megfordítanám a kérdést, vajon mit vettek át, mit kaptak Házytól \"útravalóul\", amiért köszönettel tartoz(hat)nának neki? És túl az egészséges önbizalmon, a képzettségen, szorgalmon, a tehetség realizálásán, meg a szerencsén, és most nem beszélek a kapcsolatokat kikészítő tülekedés, az érvényesülés okozta sebekről, a másokon lelkiismeret nélkül keresztülgázolókról, az idegek harcáról, vajon beszélhetünk-e még egyáltalán olyan fogalmakról, mint a „hála”? Ma nemigen vannak „bérelt helyek” az Operában. A Házy utáni korszakoknak is megvoltak a maguk Házy Erzsébetjei, csak a felgyorsult tempó és a más életmód következtében, ez kevésbé volt szembetűnő. Marton Éva, Sass Sylvia, Pitti Katalin és msáok mind - mind a maguk fachjában valami nagyot, szépet, elismerésre méltót alkottak, egyeseknek a világhír, a sok külföldi utazás, turné, magas díjak, társadalmi megbecsülés, tisztelet, szeretet is megadatott. Mégis, egyikük sem jutott a piedesztálnak arra a képzeletbeli magas fokára, ahonnét Házy Erzsébet kedvesen, csipkelődve, érdeklődéssel, némi kis rosszmájúsággal vegyes malíciával, de mégis szeretettel tekint le rájuk – az igyekvőkre, a dicsőség után epekedőkre, a reménytelenül feltörekvőkre, akik talán önhibájukon kívül valami örök elégedetlenség, többre vágyás, lesajnálás, önmarcangolás, a mások iránti segítség elszalasztásának lehetősége és az „elfelejtett” hála és köszönet miatt oly’ üressé, kiégetté váltak, s ma is be nem vallottan csak szenvednek, gyötrődnek, tipródnak – a világért sem azon tünődve, hogy esetleg hol, mit rontottak el, milyen hibát vétettek, milyen tanácsot nem fogadtak el (meg); Házy Erzsébet talán sohasem volt példaképük, még ha emlegették is olykor, ha fel is néztek rá. Példálóztak vele, de csak azért, hogy az önmaguk igazságába vetett rendíthetetlen hitüket visszaigazolva lássák. Primadonna, díva egyikük sem lett – pedig titkon bizonyára szívesen vették volna, mégha tagadják is ezt. Házy felettük áll(t), nagyon magasan, hibáival, erényeivel, el nem ért lehetőségeivel - hatalomtól és dölyftől mentesen. Még megalázva, betegen, reménytelenségében is megmaradt annak a művésznek, és embernek, akiből évszázadonként jó, ha egy születik. Ezt tudja is minden potenciális őt „követő”, az ő nyomdokába szegődni kívánó „trónkövetelő”. Ez az, ami önkéntelenül is, tőlük független, de egyféle frusztráltságot okoz nekik... Nem tudnak eme érzés, sértettség ellen semmit tenni. Házy Erzsébet emléke így vagy úgy kitörölhetetlenül bennük él, és talán még most is elvárnák, hogy Házy Erzsébet Odafentről továbbra is „súgjon” nekik, úgy, mint hajdan, pályakezdő korukban. Amikor számukra még elérhetetlen messzeségnek tűnt a hírnév, a siker, a közönség szeretete, rajongása. Amit vagy megfogadtak, vagy elvetettek - a sorsukat maguknak kellett alakítaniuk, ebben a kezdeti segítségek, tanácsok jószolgálatot tehettek, többet azonban nem. A megvalósított célok, még a legnagyobbak is, Házy Erzsébet ki nem teljesedett életútjához, művészi eredményeihez, \"sztárságához\" képest is kisebbrendűségi komplexusokhoz vezettek, noha látszólag minden sikert besöpörtek. A mítoszt szerették volna lerombolni, ha már maguk nem lehettek azzá. De ez nem sikerült, nem sikerülhetett nekik, és nem fog sikerülni soha senkinek. Míg csillag van az égen és földön, az ő csillagának ragyogása minden másnál kápráztatóbb - örökké való és tartó! Valahol itt tartunk most…

302 Búbánat 2006-10-09 11:30:38
Megjelent néhány éve egy könyv, portré-interjúkat tartalmaz, melyek egykor a Televízió stúdiójában készültek és akkor adásba kerültek. A televíziós változat alapján szerkesztett könyv címe: A Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság. (Sensus Kiadó, 2000) Ilosflavy Róbertet Szegváry Katalin kérdezte. Ilosfalvyt nagyon sok beszélgetésben, interjúban kérték, hogy elevenítse fel Házy Erzsébethez fűződő kapcsolatát. Ezek legtöbbjét itt már közreadtam. Nyilván ismétli önmagát, de bizonyos új témák, tényezők mindig előbukkannak; az alábbi interjúrészlet is ilyen értelemben nyújt segédletet ahhoz, hogy még teljesebb képet alkothassunk Házy Erzsébetről, művészetéről és mind személyes-, mind partneri kapcsolatáról – figyelembe véve azt a szempontot is, hogy a tények szubjektív köntösbe vannak csomagolva, és persze, annyi idő távlatában bizonyos dolgok megszépülnek, pontatlanságok is becsúsznak, és más, esetleg figyelemre méltó adatokra pedig - akaratlanul - továbbra is a feledés homálya vetül…. Az alábbi beszélgetésre, melyből idézni fogok, 1998-ban került sor, abból az alkalomból, hogy a szakma és a közönség Ilosfalvy Róbertet beválasztotta a Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagságba. Szegváry Katalin: - Miért a Manon Lescaut tenorja az egyik kedvenc szerepe? Amikor egy énekes kedvencet választ, annak súlyos oka lehet. Ilosfalvy Róbert: - A Manon Lescaut egy sorsopera. Úgyis mondhatnám, hogy Házy Erzsi és az én történetem. A mi sorsunkban benne volt a darab, a darabban a sorsunk. De ugyanígy a Bohéméletben is, amit Ferencsik vezényelt 1957-ben. Az is olyan előadás volt, amit Erzsivel sokáig emlegettünk. Szép előadás volt, nem csak azért mert mi játszhattuk Rodolph és Mimi szerepet, hanem mert az együttessel is öröm volt dolgozni. Sz.K.: - Házy Erzsébettel a színpadon szerettek egymásba, vagy a szerelmet vitték fel a színpadra? I.R.: - Az előbbi. Mikor bekerültem az Operába, ő már három éve tag volt. Az Orpheusban énekelte Ámort. Remek alakítás volt. Ő volt a szépség, a tehetség, a csodás koloratúr. Én meg az ifjú titán, a jóképű, a sikeres fiatal tenor, és valahogy összesodródtunk. Ez aztán átszivárgott a magánéletbe is, amit a szakma és a közönség nagy megértéssel fogadott. Erzsi gyönyörű volt. Bárki meggyőződhet róla, néha látni még a tévében felvételeit….”

301 Búbánat 2006-10-07 22:31:01 [Válasz erre: 299 szitakötő 2006-10-07 22:08:06]
Ez így van,akit kedvelt,akit féltett,akit pátyolgatott, azokkal szemben - paradox módon - nyers, mondhatnám, rideg, tapintatlan megjegyzésekre ragadtatta magát. A száján nem volt fék... Az irigység, a féltékenység, a rivalizálás szinte mindennapos, megszokott jelenség volt a legnagyobb énekesek, énekesnők között is; ez ma sem ismeretlen dolog. Kalmár Magdát valóban szerette,sok előadáson énekeltek együtt, és sok közös lemez- illetve rádiósfelvételük van, legyen most elég csak az operettek közül A mosoly országára és a Cornevillei harangra hivatkoznom. Ha voltak is afférok, az nem az elhidegülésnek vagy az örök háborúskodásnak a jele volt, maguk tudták a legjobban, hogy a művészérzékenység a velejárója mindennek,s ők ketten azért bölcsek is voltak: mindig tudták, hol a határ, meddig mehetnek el; eddig és ne tovább! Kalmár Magda egy emlékműsorban Házyről a nem mindig hízelgő tények mellett önkritikusan elismerte a saját provokatív dolgait is; ennek tükrében elhelyezve kettejük kapcsolatát,a \"kis\" Kalmár mindig megadta a tiszteletet a \"nagy\" Házynak.

300 Búbánat 2006-10-07 22:13:19
Köszönöm, hogy nekem hagytátok ezt a szép kerek számot!

299 szitakötő 2006-10-07 22:08:06 [Válasz erre: 298 Tarantella 2006-10-07 14:58:27]
Legjobban Kalmár Magdát kedvelte, össze is vesztek nap, mint nap. Különben miért kellett volna H. művésznőnek bárkit is kedvelnie? Ő Királynő volt és egy korszak a dalszínház történetében!

298 Tarantella 2006-10-07 14:58:27
Az a hír járja Házyról, hogy az új énekesnők féltek tőle, mert olyan modora volt. Mégis azt olvasni, hogy Martont is kedvelte, Pittit is, és Sasst is. Hogy is van ez?

297 IVA 2006-10-07 04:37:38 [Válasz erre: 294 Búbánat 2006-10-06 20:57:31]
Hosszú évekkel ezelőtt Geszti Péter beszélgetett a televízióban Sass Sylviával, aki mindig higgadtan és elegánsan nyilatkozik. Geszti láthatóan szeretette volna valami botrányszagú történettel színezni az interjút, váratlanul Házy Erzsébetre terelve a szót, aki Sass Sylvia indulásakor az Opera legtekintélyesebb primadonnája volt. Sass nem szolgált ilyen történettel, csupán érdekességgel. Házy modorát is elegánsan jellemezte: \"nem mindig fogalmazott tapintatosan\" - valahogy így. Sass Sylvia szerencsésnek vallotta magát, mert Házy nem ellenségesen, hanem jó tanáccsal fogadta: \"Légy szürke, mert itt nem bírják elviselni, ha valaki nem szürke!\" Nem szóról szóra idéztem, és hozzáteszem, hogy ezt a tapasztalatot Házy egyaránt érthette az intézményre és az országra. Szerencsére az ő személye nem igazolta ezt, a Sass Sylviáé sem: a nagy egyéniségek utat törnek maguknak, de az ő dolguk sem lehet könnyű. Én az ő idejükben is azt tapasztaltam, és ma is bőven tapasztalom, hogy Magyarországon nem mindig örülnek a tehetségnek, a szakmai sznobizmus és az arra fogékony közönség pedig kultikus rajongással képes díjazni - tehetség híján - a szürkeséget.

296 IVA 2006-10-07 04:34:06 [Válasz erre: 291 Búbánat 2006-10-06 09:35:59]
Kedves Búbánat! Azért is egyetértek ezzel az ambícióval, mert a televízióból mintha teljesen kiirtották volna az egyszerre élvezetes és dokumentáló felvételek ismétlését; már az m2 éjszakai műsoraiban sem igen fordulnak elő. És sajnos a Magyar Rádió is minimálisra redukálta az operettzenét, évekig várhatunk akár teljes felvételeket, akár részleteket. Ők nem gondoskodnak ennek a kultúrértéknek az elevenen tartásáról. És vajon mikor lesz ennek a szerencsétlen Operaháznak olyan honlapja, amely bemutatná azokat a régi büszkeségeit, akik rangját adták?

295 Búbánat 2006-10-06 21:09:30 [Válasz erre: 294 Búbánat 2006-10-06 20:57:31]
Sass Sylvia: \"A Salome című Richard Strauss operában megkaptam Manasah rabszolga egymondatos szerepét [...] Élveztem, hogy így, \'belülről\' láthatom az előadást. \'Böbe\' már jelmezben volt, úgy járt-kelt a büfében, mintha már rég nem közöttünk sétálna, hanem Heródes palotájának teraszán...\"

294 Búbánat 2006-10-06 20:57:31
TEgnap megvettem Sass Sylvia új könyvét: \"A belső hang\"- a borítója Sass Sylvia: Péri angyal című képének felhasználásával készült, a kötetben szereplő grafikákat a szerző készítette. Ennek a napló szerű könyvnek egyik fejezete ezt a címet viseli: Operaház, 1971-79. Sass Sylvia így ír. \"A nagy sztárokkal elég félénken érintkeztem. A hetvenes évek elején Házy Erzsébet volt az egyik legnagyobb díva. Kicsit féltem lehengerlő stílusától, azonban ahogyan a színpadon átalakult, az nagyon imponált...\"

293 Búbánat 2006-10-06 20:50:13 [Válasz erre: 292 Búbánat 2006-10-06 20:43:47]
Boros Attila a hivatkozott könyvében 1962. év krónikájából kiemeli Erkel Bánk bánjának stúdiófelvételét (Komor Vilmos - Moldován Stefánia, Simándy József) és Erkel dalműve mellett az Operaház akkori friss Manon Lescaut-ját, mely szinte azonnyomban átkerült a stúdió falai közé. A kitűnő szereposztás - Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Melis György - élén Lamberto Gaedelli vezénylése és a zenekar produkciója avatja maradandó értékűvé ezt a felvételt - írja Boros Attila. Szerencsés pillanatban, szerencsés produkciót rögzíteni - ez a rádiózás legnehezebb, de legszebb feladata is. Örömmel nyugtázhatjuk, sok ilyen akadt az elmúlt évtizedekben...

292 Búbánat 2006-10-06 20:43:47
Boros Attila: Muzsika és mikrofon - a Rádiózenekar négy évtizede /Zeneműkiadó, 1984/ Ebben a könyvben két helyen történik említés Házy Erzsébetről - igaz, csak felsorolásban. A szerző örömét fejezi ki, hogy az ötvenes években a hangrögzítés, a magnetofontechnika fejlődésével egyre több felvételt készített az együttes a Rádió zenei archívuma részére, többek között Puccini Pillangókisasszonyát, Bizet Carmenjét és Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmondját - erről már volt korábban itt szó, és Boros Attila könyvében idézi a korabeli recenzest, Péterfi Istvánt,aki hosszasan fejti ki elismerését a Rádió vezetésének, hogy ezt a különleges témájú \"kortárs\" operát is rögzítették a hangstúdióban; a rádióbemutatót - akárcsak a Pomádé király esetében - néhány év múlva operaházi premier követte. 1960-ban már öt nagy opera és egy operai igényű daljáték felvétele készült el. Gardellivel a Sevillai borbély és a Falstaff, Lukács Miklóssal az Álarcosbál, Erdélyi Miklóssal a Tosca, Komor Vilmossal a Bajazzók, végül Ferencsik Jánossal a Cigánybáró. A rendkívül hosszú színlapok felsorolása helyett csak néhány név a szereposztásokból: Birkás Lilian, Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, László Margit, Orosz Júlia, Carelli Gábor, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Melis György, Udvardy Tibor, Svéd Sándor.

291 Búbánat 2006-10-06 09:35:59 [Válasz erre: 290 IVA 2006-10-05 04:40:47]
Kedves IVA! Köszönöm soraidat! Jól esett olvasni; milyen jó, hogy még vannak - vagyunk egypáran, akik tudnak - képesek Házy Erzsébetre emlékezni, alakját felidézni. Ma is, évtizedek távlatából, elevenen él emléke, mintha most is köztünk lenne! Amíg erőnkből, időnkből telik, gondoskodunk és teszünk róla, hogy ez a kép soha el ne halványuljon…

290 IVA 2006-10-05 04:40:47 [Válasz erre: 273 Fabricius 2006-09-30 10:12:18]
Házy Erzsébet nemcsak igazi sztár volt, akit gyakran láthattunk a tévé képernyőjén és újságok címlapján is - országos ismertségnek örvendett, nem csupán operalátogatók körében -, hanem legenda is. Már életében annak számított. Az ő idejében nem működött olyan bulvársajtó, tévé, amely követte volna a sztárok életének eseményeit. Házy is csak minimális nyilatkozatokat magánéletéről, ám annak néhány szereplője és eseménye éveken át foglalkoztatta az embereket; e történeteket különösen kedvelték, akik művészvilágbeli jártasságukat igyekeztek fitogtatni. A legenda alkotórésze volt pl. Házy rossz látása. Talán azért, mert ezt észre is lehetett venni rajta. Akiknek nem tetszett - közéjük tartozott szegény apukám is -, azt mondták rá, hogy bandzsa. Én úgy láttam, hogy enyhe és időszakos kancsalságát is művészete szolgálatába tudja állítani, talán nem is tudatosan. Egzotikus vágású, nagy szemeinek egy-egy álmodozó, reménykedő tekintetét különös varázzsal tudta színezni. A legenda része volt Házy keresetlen, csúnya beszéde is, amelyet hol szellemesen használt, hol kegyetlenül őszintén. Érdekes módon senki sem tartotta emiatt közönségesnek. Inkább különösen pikánsnak, hogy egy angyali szőkeség, aki angyali hangon énekel poétikus szövegeket, mennyire képes \"elkerekíteni\". Magam sosem kedveltem a trágárságot, de nem hagytam, hogy a kiszivárgott anekdoták befolyásolják élményeimet és érzelmeimet. Ma pedig, immár több évtizednyi távolságból való rálátással, megkísérelem \"bölcs\" vizsgálódással kutatni, miért beszélhetett Házy \"nyomdafestéket nem tűrő\" szavakkal, ha valóban így volt. A nyelvhasználat nagyon sokat elárul az emberről, lelki világáról. A káromkodás, az obszcén szóhasználat az élet silány minőségének - egyszerűbben: a boldogtalanságnak - az indikátora. Amint a hirtelen káromkodást a keserű indulat szüli, a trágárság a megkeseredett egyén, vagy ország, vagy történelmi kor sajátja, nyelvi megnyilvánulása. Úgy tudjuk, Házy Erzsébet nem volt boldog ember. Magánélete nem bizonyult sikeresnek. Pályája? Attól függ, honnan tekintünk rá. Sikeres volt, persze. Dolgozhatott sokat, hamar népszerű lett, s jöttek sorban az állami elismerések is, még ha nem is sietősen. De ő maga valószínűleg érezte, miként alakulhatna karrierje, ha egy másik országba, vagy korba születik. Bécsben európai hírű, nemzetközi sztárrá válhatott volna. Berlinben, vagy Amerikában nemcsak néhány filmszerepet kapott volna, hanem filmipart építettek volna rá. És bár ismert, hogy budai villában élt és mindig autóval járt, tudjuk, hogy Nyugaton anyagilag is többszörösen honorálták a kivételes tehetséget. (Ma is így van.) Ha korabeli Pesti Műsorokba lapozunk, elképedünk, mennyit dolgozott. (Kollégái is.) Noha megtisztelő, hogy a kortárs zeneszerzők neki írták operáikat, és azt a művészi rangot, amelyet már nem lehetett nem díjazni kitüntetésekkel, elsősorban a kortárs művekben való szereplésének köszönhette - úgy érzem, éppen ezekkel a (kísérleti s nem remekművekben való) szerepekkel kevesebbet kellett volna dolgoznia. Hangjának korai hanyatlását - több tényező közt - a kímélet, a mérséklet hiánya is okozhatta. Házy nemcsak kiváló énekesnő, sztár és legenda volt, hanem a magyar zenei élet kizsákmányolt munkása is.

289 Búbánat 2006-10-03 20:10:14
-zéta- recenziójából másolom ide, amit ma a Café Momusban olvastam: Újra színpadon (A Don Pasquale a MÁO-ban) (- zéta -, 2006-10-03) 2006. október 1. Magyar Állami Operaház DONIZETTI: Don Pasquale Sólyom Nagy Sándor, Szappanos Tibor, Molnár Levente, Mitilineou Cleo, Megyesi Zoltán A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara Vez.: Pál Tamás „…Norina szerepében a Kritikus annak idején Házy Erzsébettel debütált, s már azt is kisebbfajta csodának tartotta, hogy másfél évtizeddel később Zempléni Mária ugyanazt a színvonalat tudta számára produkálni. S most a tündöklően üde és elsöprően temperamentumos Mitilineou Cleo személye újabb zavart keltett...\"

288 Búbánat 2006-10-02 23:29:57 [Válasz erre: 287 Búbánat 2006-10-02 23:19:52]
Még egy Rácz György sztori: ebben Házy Erzsébet neve el sem hangzik, csak azért írom le, mert tudom, hogy a darab rádiós változatának ő volt a primadonnája! \"1950: ...ekkor már szinte megrendelésszerűen kaptuk az elnökségtől a megbizatásokat: március 15-e közeledik, tessék hát létrehozni egy március idusáról szóló zenés játékot. Létre is hoztuk hát Polgár Tibor zenéjével a \'Szél kerekedik\' című darabot, amelyet főként Horváth Tivadar egy cirka ötvenféle gyógynövényt felsoroló gyógyszerészdala tett híressé,amelyet ő olyan fergeteges tempóban énekelt végig, hogy azt azóta sem tudta senki felülmúlni.\"

287 Búbánat 2006-10-02 23:19:52 [Válasz erre: 286 Búbánat 2006-10-02 23:07:39]
És még egy \"dicsekvéssel\" vegyes jogos büszkeség a könyvből. Azt írja Rácz György. \"...még kétszer fordultam operettanyaghoz a rádióban: először, amikor a saját újraírásomban az országban immár vagy hatszázszor menő - és csak Budapesten 8 [!] primadonnát \"elfogyasztó\" A mosoly országa című Lehár-operettet vettem fel Házy Erzsivel, Kalmár Magdával, Simándy Józseffel, Bende Zsolttal és Radnay Györggyel...\" Megjegyzendő, a felsorolt nagyhírű művészek közül egyedül Házyt nevezte így,bizalmasan, hogy \"Erzsivel\"...

286 Búbánat 2006-10-02 23:07:39 [Válasz erre: 282 Búbánat 2006-10-02 10:47:41]
Rácz György már említett könyvében írja (számomra ez nem jelent újdonságot): \"Én vittem a későbbiekben mikrofon elé Lehár Víg özvegyét és Kálmán Imre Bajadérját vagy Jacobi Sybilljét; a rádióváltozatok bonvivánja Udvardy Tibor volt, s az egyik primadonnája Házy Erzsébet, a másiké Vámos Ágnes, a harmadiké pedig Németh Marika...\" Rácz György csak ott téved, hogy a harmadik operett, a Sybill bonvivánjaként is Udvardyt hozza fel. Ebben az esetben két bonviván volt: Ilosfalvy Róbert és Bende Zsolt.

285 Búbánat 2006-10-02 14:22:39 [Válasz erre: 284 Búbánat 2006-10-02 14:19:06]
A bolognai vendégjáték esetében a Vérnász c. produkció visszhangjáról szóltam.

284 Búbánat 2006-10-02 14:19:06
Kezembe került az Operaház 86. évadjának krónikája (1969/70), benne kilnec helyen olvastam Házy Erzsébet nevét: Egy egy premier: Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés - szereposztás; fénykép az előadásról Szonja szerepében; a produkció nívódíjának átadása Házynak, egyben Házy köszöntése (Lukács Miklós igazgató adja át a díjat) Gershwin: Porgy és Bess - szereposztás; fénykép az előadásról, Bess szerepében; Az Operaház vendégjátéka Olaszországban, Bolognában - olasz lapok méltatják a produkciót, két cikk is felsorolás jellegűen dicséri az énekeseket, kiemelve Komlóssy Erzsébet és Házy Erzsébet teljesítményét; Házy Erzsébet 1970-ben Kossuth-díjat kapott. Erről az eseményről is beszámol az Operaház 86. évadjáról megjelentetett belső kiadvány. A HÁZ magánénekeseinek névsorában is természetesen ott áll Házy Erzsébet neve.

283 Búbánat 2006-10-02 10:50:07 [Válasz erre: 282 Búbánat 2006-10-02 10:47:41]
Lemaradt: ez a stúdió felvétel 1949. decemberében készült. Házy még főiskolás volt, a rádió énekkarában énekelt, ez talán a legelső rádiós munkája.

282 Búbánat 2006-10-02 10:47:41
Rácz György rendező, szerkesztő, zsurnaliszta, író. Egyéb munkássága mellett ő szerkesztette könyv alakba Huszka Jenő regényes életét – „Szellő szárnyán…” - özvegye, Arányi Mária visszaemlékezései nyomán, hasonló munkát végzett, amikor az Amerikában élő Carelli Gábor élményeit segítette könyv formában megjelentetni „Utam a Metropolitanba” címmel. Rácz György évtizedekig a Rádió Szórakoztató Osztályának munkatársa, rendezője volt. Ebbéli tevékenysége során érdemeket szerzett az irodalmi – színházi műsorok, összeállítások rendezéseivel, de ott volt az ún. rádiós operettek születésénél is; a negyvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig sok – sok operett, daljáték bemutatása fűződik a nevéhez, amelyet ő rendezett, énekeseket és színészeket egyaránt instruált a mikrofonok előtt. A „Mesterek árnyékában” című könyve (Budapest, 1984), mely egyfajta összefoglaló visszatekintés, több helyen említi Házy Erzsébetet: pl. annak A mosoly országa c. Lehár-operett felvétel kapcsán, melyet ugyancsak ő rendezett.. De most inkább az egyik kis színes történetét idézem, melynek nem Házy Erzsébet a központi alakja: „… most nem operaénekeseket kellett prózai mondatokban is megszólaltatnom, hanem egy ízig - vérig prózai színésznőt rábírnom az éneklésre, s ez majdnem lehetetlennek látszott. A feladat Bródy Tamás első ilyen jellegű rádiós munkássága kapcsán adódott. A darab címe: „Kulcs a lábtörlő alatt” volt, témája egy házasság sorsa, mely annak a problémának áthidalásán állt vagy bukott, hogy sikerül-e a férjnek és feleségnek zökkenőmentesen tudomásul venni, hogy előbbi mindössze autóbuszkalauz, utóbbit azonban kiemelik gyárigazgatónőnek. A férj szerepére könnyen találtunk színészt: az azóta elhunyt Solthy György sikeres budapesti prózai működése előtt éveken át volt vidéken kedvelt bonviván. A feleség szerepének hangsúlyos része azonban a prózára esett, és Bulla Elma szívesen el is vállalta a feladatot, amíg meg nem tudta, hogy egy dalt, majd egy kettőst is kell Solthyval énekelnie. Közölte, hogy erre képtelenek leszünk őt rávenni, annyi pénzt nem tudunk neki felkínálni! Hát a neki járó tiszteletdíjnál többet csakugyan nem tudtunk fizetni alakításáért, de sok óráig tartó rábeszélés nyomán mégiscsak vállalkozott arra, hogy – kéken, zölden és verejtékezve – elénekelje a duettet. A szám végleges megörökítése ellen azonban kézzel-lábbal tiltakozott, így az operett úgynevezett Z-felvételén helyette Házy Erzsébet énekel máig.”

281 Búbánat 2006-10-01 20:38:50
Kicsit pihentetem magam, hallgatok Házy Erzsébettől egy kis belcantót: Bellini: Az alvajáró - Amina áriája a II. felvonásból (Házy Erzsébet, km.: Mátray Ferenc)

280 Búbánat 2006-10-01 17:29:18
S ha már az előbb olvashattuk Carelli Gábor és Házy Erzsébet nevét együtt a színlapon, itt egy másik esemény, ahol szintén felléptek. „A hagyományos nyári koncertek sorából mindössze egyet ragadunk ki, amely távolróél sem mondható tradicionálisnak. 1965. július 17-én és 18-án a Margitszigeten Kerekes János vezényletével garden partyn működött közre az együttes. Zenekari részletek mellett Réthy Eszter, Házy Erzsébet, Honthy Hanna, Svéd Sándor, Carelli Gábor, Ilosfalvy Róbert, Paolo Silveri, Udvardy Tibor, Szabó Miklós Leoncavallo, Puccini, Donizetti, Saint-Saëns, Verdi, Rossini, Csajkovszkij, Bizet, Lehár Ferenc, Johann Strauss és Kálmán Imre operáiból és operettjeiből szólaltatott meg áriákat és duetteket.” Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig /Zeneműkiadó, 1984/

279 Búbánat 2006-10-01 17:20:54 [Válasz erre: 278 Búbánat 2006-10-01 17:20:27]
Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig /Zeneműkiadó, 1984/ A „Nevezetes események az ÁHZ életében” című fejezetben olvastam (aki nem tudná, a BHZ és az ÁHZ a mai Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődje volt) Házy Erzsébet egy másik oratóriumban szerepléséről is. „A nyári koncertek közül két vendégdirigens szereplését emeljük ki, mindketten a rossz idő miatt az Erkel Színházban álltak a zenekar élére. Massimo Freccia neve fontos emléket idéz: két évvel az ÁHZ elődje, a Budapesti Hangversenyzenekar megalakulása után, 1932-ben ő volt az együttes első vendégdirigense, majd 1954-ben óriási sikerű olaszországi turnén vezényelte a zenekart. 1969. július 8-án adott műsorán két Beethoven-mű szerepelt, Idi Biret török művésznővel a C-dúr zongoraverseny és a IX. szimfónia; ennek közreműködői a Budapest Kórus, valamint Házy Erzsébet, Barlay Zsuzsa, Carelli Gábor és Szalma Ferenc voltak. „

278 Búbánat 2006-10-01 17:20:27 [Válasz erre: 235 Búbánat 2006-09-14 15:54:09]
Végre rábukkantam az általam reklamált oratóriumokra is! Tudtam, hogy énekelte ezeket is, Én ugyan vele nem hallottam énekelni ezt a műfajt, de ismerőseim állították, hogy voltak ilyenek is. Csak eddig nyomát nem találtam a búvárkodásaim során. Most végre, egyszerre két címre is rábukkantam: Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig /Zeneműkiadó, 1984/ A „Nevezetes események az ÁHZ életében” című fejezetben olvasom (aki nem tudná, a BHZ és az ÁHZ a mai Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődje volt): „ Ebben a részben olyan hangversenyekről szólunk – természetesen a teljesség igénye nélkül -, amelyek öregbítették az együttes hírnevét, és különösen nagy örömet szereztek a zenekedvelők mind növekvő táborának. Az 1958-as év első felében három szép oratórium-estről számolhatunk be. Az elsőn Ferencsik János vezényletével Brahms Német Requiemje hangzott fel, Házy Erzsébet, Jámbor László, a Budapesti Kórus és Margittay Sándor orgona-szólójával. László Zsigmond az eseményről ezt írta a Műsorfüzetben: - A Budapesti Kórus, Forrai Miklós kiváló együttese ezúttal is képességei javát adta: A megszólalás odaadó hevét, a szépen kezelt hanganyag gazdag áradását. Ugyanaz mondható el a Hangversenyzenekar munkájáról is. A két testület ’érzéki’ hőfoka azonos volt, olyan zenekari fénypontokkal, mint pl. a második tétel remek gyászindulója…”

277 Búbánat 2006-10-01 16:48:26
Még egy Házy -fényképet (egész oldalas képet) találtam Bónis Ferenc könyvében: \"Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal\" A felvétel érdekessége, hogy profilból látjuk az egymással szemben álló Ferencsik Jánost és Házy Erzsébetet. Egy operaházi Figaro házassága- előadás szünetében a folyosón beszélgetnek egymással. A karmester frakkban, kezeivel nyomatékot adva mondanivalójának magyaráz valamit Házynak, aki Cherubin jelmezébe öltözötten figyelmesen hallgatja őt. /Zeneműkiadó, 1984/

276 Búbánat 2006-10-01 16:30:46
A hétvégén kiolvastam \"Ők ketten\" - Ágai Karola és Szendrey-Karper László élete és művészete c. gazdagon illusztrált könyvet, melyet Kerényi Mária szerkesztett, és pár éve a Szemimpex Kiadó jelentett meg. Igazán élvezetes olvasmány volt. Ebben a kötetben két helyen találkoztam Házy Erzsébet nevével: \"Új magyar mű bemutatója zajlott le az Operaházban 1971. november 3-án: Petrovics Emil egyfelvonásos vígoperája, a Lusístraté (rendező: Eck Imre, karmester: Oberfrank Géza) parádés szereposztásban valósult meg, az énekes-teljesítményekre azonban ezúttal a kritikusok kevés szót vesztegettek: \'(...) A rendkívül egyértelműen alkotott koreográfia a kar és a szólisták - az első szereposztásban Házy Erzsébet (Lysistraté), Ágai Karola (női karvezető) és Réti József (férfi karvezető) - mondanivalójával mindvégig párhuzamosan fejleszt, magyaráz, átvilágít, s az arisztofanészi bors csípősségét árasztja a nézőtér felé.\' (Muzsika, 1972/1- Raics István)\" Még egy fotó mellett olvastam Házy Erzsébet nevét: a képen Réti József, Házy Erzsébet, Ágai Karola és az Operaház akkori művészeti titkára, Dárday Andor látható egy közös beszélgetésükkor az Opera nézőterén.

275 Búbánat 2006-10-01 13:42:31 [Válasz erre: 273 Fabricius 2006-09-30 10:12:18]
Házy Erzsébet EMBER volt, olyan mint Te meg én, tele erényekkel és hibákkal.

274 Búbánat 2006-10-01 13:40:45 [Válasz erre: 272 IVA 2006-09-30 04:07:33]
Ehhez az elemzéshez nincs mit hozzátennem. Örülök neki, hogy ezt itt leírtad. Fontos, hogy objektíven lássuk, Házy Erzsébet művészetét, ne kapasson el bennünket az idő távlatából parttalanul a szubjektív rajongás. A könnyen való belelkesülés, a pozitívumok kiemelése mellett rá kell mutatni Házy Erzsébet életművének és a pályának az árnyoldalaira is. Így lesz kerekebbé, teljesebbé a kép. Fontos, hogy kontrasztosabban lássuk magunk előtt Házy Erzsébetet a maga teljes életnagyságában: nemcsak ragyogva és tündökölve, hanem gyarlóságaiban és gyengéivel is; minél többet tudunk meg a \"valóságról\", annál inkább el tudjuk helyezni és elfogadni őt a képzeletbeli piedesztálon túl lent, a puszta földön is, mint két lábon járó embert, és aki ugyanolyan, mint Te meg én. Aki érző, dobogó szívű ember volt - hibákkal is. A privát személy jellemvonásai és a színpadon megformált hősnő tulajdonságai az idők folyamán keverednek, eggyé mosódnak, szinte egymástól elválaszthatatlanná válnak. Ez a jó, hogy az idő vasfoga sem téphet ki szívünkből az összképet. Még jobban kiviláglik Házy Erzsébetből mindaz, ami pozitív, ami szép, jó s nemes. A pályája és művészete így kapcsolódott egymáshoz. Szem- és fültanúk még vagyunk egypáran szerencsére, akik a tényeket is kezelni tudják, és helyére tesszük az építőkockákat…

273 Fabricius 2006-09-30 10:12:18 [Válasz erre: 271 Búbánat 2006-09-27 21:04:48]
Akkor H.E. nem volt szőrös szívű énekesnő. Egyszer a Muzsikában Marton Éva azt nyilatkozta, hogy az utolsó löketet H. E. adta meg neki ahhoz, hogy itt hagyja az országot. Szerinte nyomdafestéket nem tűrő szavakat alkalmazott.

272 IVA 2006-09-30 04:07:33 [Válasz erre: 266 Búbánat 2006-09-26 16:18:40]
Megfigyelésem szerint: még ha nem túl hosszan is, Házynak is ki kellett várnia a \"sorát\". Operaházi tagságának első évtizedében jó néhány beállása volt a régi előadásokba (Blonde, Cherubin, Norina, Oscar, Mimi, Tatjána), és bár ezeket a szerepeket meghódította, bemutatókon még második szereposztásba sorolták: a Fra Diavolo Zerlináját Gyurkovics Mária, Liut, Antóniát, Katja Kabanovát Orosz Júlia, Mélisande-ot Sándor Judit \"mögött\" osztották rá. A Manon Lescaut sikere biztosított számára olyan tekintélyt, hogy attól kezdve elképzelhetetlen lett volna, hogy nem ő kapja a premiert. Pillangókisasszonya viszont kivételes sorsúnak tűnik. Mimivel, Liuval és Manonnal a tarsolyában, már kiáltott utána a szerep, nemcsak hangbeli, hanem alkati, színészi tekintetben is tökéletes azonosulást ígért. Cso-cso-szánt azonban még egy évtizedig más énekesnők birtokolták, nem is kevesen, és többnyire magas színvonalon: Raskó Magda, Neményi Lili, Szecsődi Irén (az ő alakítása, a rádiófelvételnek köszönhetően is, legendásan kedvelt volt), Orosz Júlia, Birkás Lilian, Tordai Éva, s vendégként Karikó Teréz Szegedről. Házy bemutatkozására Butterfly szerepében az 1971. május 23-i, Szinberger Sándor rendezte felújításig kellett várnunk. Jó, hogy sor került rá, jó, hogy gyakran énekelte - sokan az ő kedvéért nézték meg az előadást -, és jó, hogy végül is nagy szerepe lett Cso-cso-szán: mindig tudott új szépséget nyújtani, újat közölni vele. Viszont nagy kár, hogy elkerülték egymást: ez a csodálatos és nagy teherbírást kívánó szerep - és Házy fénykora. Negyvenkét évesen kapta meg, még sokáig jó formában énekelte, de már ritkán fordult elő, hogy nem kellett küzdenie a technikai problémákkal. Már a bemutatón: eszményi szépséggel és meglepő árnyalatokkal énekelt, tökéletes produkciót nyújtott volna – ha a III. felvonás búcsúáriájára nem fárad ki. Nem csoda, nem kivételes eset. Kísérteties ismétlődésének voltam tanúja egy Házynál fiatalabb, jobb technikával éneklő és pályája hosszú virágzásának elején tartó szoprán esetében is. 1983 őszén egy hónapon belül a Pillangókisasszony felújításának 4 (majdnem teljes) szereposztása mutatkozott be, Kincses Veronikával, Kukely Júliával, Tokody Ilonával és Pitti Katalinnal a címszerepben. Kár lenne római számokkal rangsorolni a szereposztásokat: mind a négy Cso-cso-szán kiváló volt, számomra az utóbbi kettő a kedvesebb, Tokody a legkedvesebb. Bécsben már játszotta a szerepet, csak az Erkelben számított bemutatkozónak. Dalolása, játéka, mozgása álomszerű volt, mintha nem is ezen a földön és abban a csúnya díszletben láttuk volna. De a november 3-i estén ugyancsak a \"Con onor muore...\" utáni nagy kitörésre már nem futotta erejéből; meglehetős csalódást okozva, miután Tokody akkor már határozottan a drámai szerepkör meghódítását ambicionálta. Sajnálom, hogy kiváló Aidája és Leonórái nem csupán kivételes alkalmakkor szólaltak meg, Cso-cso-szánt pedig, noha ideális alakítása volt, idehaza csak ritkán szólaltatta meg. És ugyancsak sajnálom, hogy Tokody képességeire számítva nem újították fel A Nyugat lányát, mely minden tekintetben tökéletesen illett volna hozzá. Természetesen nagyon eltérő típusú Minnie lett volna, mint Házy, de kevésbé kellett volna megküzdenie a legenda kísértetével, mint a Manon Lescaut-ba való beállásakor. Az a küzdelem ugyanis a mai napig nem sikerült senkinek, valószínűleg egy emberöltőnek kell elmúlnia ahhoz, hogy Pesten egy szoprán reális reménnyel-eséllyel indulhasson Manonként.

271 Búbánat 2006-09-27 21:04:48 [Válasz erre: 266 Búbánat 2006-09-26 16:18:40]
Marton Éva egy évvel később, 1973 júliusában, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon beugrott Verdi Requiemjének szoprán szólamába - Laczó Ildikó helyett. (Gardelli vezényelte a MÁV Szimfonikusokat és a Rádióénekkart,további szólisták voltak: Szirmay Márta, Gaetano Brandini és Kováts Kolos.) Az akkor már külföldön élő művésznőt valóban váratlanul érte a feladat, annyira, hogy estélyi ruháját férje hozta nagy sietve utána - de csak a határig. Ugyanis nem kapott beutazási engedélyt. Marton Éva végül HÁZY ERZSÉBETTŐL KÖLCSÖNKAPOTT ESTÉLYI RUHÁBAN LÉPETT PÓDIUMRA! (Forrás: Csák P. Judit - \"La mia Ungheria - A mi Lamberto Gardellink - 1996)

270 Búbánat 2006-09-27 12:07:48
Bándi János pályakezdő korára emlékezik vissza: „…akkoriban szinte minden előadást megnéztünk; olyan nagyságokkal, mint Házy Erzsébet, nem volt alkalmam színpadra lépni, de a pályám elején még együtt énekelhettem Melis Gyorggyel, Bende Zsolttal, Ilosfalvy Róberttel.” /Forrás: Operacsillagok – interjúkötet, 2004/

269 Búbánat 2006-09-27 12:07:15
Szűcs Márta a zeneakadémiai tanulmányi időszaka alatt látott emlékezetes operaelőadásokra, énekesekre emlékszik: „… Lenyűgöző előadásokat láttunk Ilosfalvy Róberttel és Házy Erzsébettel, pedig akkor már pályájuk vége felé tartottak. Nemcsak az énektechnikájuk volt kitűnő, de a színpadi jelenlétük is megkapó volt.” /Forrás: Operacsillagok – interjúkötet, 2004/

268 Búbánat 2006-09-27 12:06:49
Csavlek Etelka visszaemlékszik arra a napra, amikor gyermekként először járt az Operában és Beethoven Fidelióját nézte meg. Felidézi az emlékezetes szereposztást: „Székely Mihály Roccót énekelte, Sárdy János volt Jacquino, Házy Erzsébet pedig Marcellinát alakította.” /Forrás: Operacsillagok – interjúkötet, 2004/

267 Búbánat 2006-09-27 12:06:23
Nemrég itt szóba került Kincses Veronika neve, egy interjújában Házyt idézi. Házy Erzsébet: „A bohéméletben Mimi szerepének az a legnehezebb része, amikor végig kell hallgatnia Rodolf áriáját, és közben azon izgulni, vajon ki tudja-e énekelni a magas C-t a végén.” /Forrás: Operacsillagok – interjúkötet, 2004/

266 Búbánat 2006-09-26 16:18:40
Érdekes, hogy két operaénekes kolléganőjének egyaránt „üzent” Házy Erzsébet, amikor arról példálódzott, hogy aki nem bírja a gyűrődést, akit nem szívesen látnak itthon, az jobban teszi, ha önként odébb áll… Pitti Katalin és Marton Éva egyaránt felidéz egy ilyen beszélgetést, melynek ez volt a lényege. És bár más aspektusból, és ki-ki magából indulva ki, de gyökeresen más konzekvenciát vont le Házy szavaiból. Pitti visszaemlékezése szerint, mikor egy éjjel telefonon felhívta őt Házy Erzsébet, a következőket mondta neki (korábban idéztem ezt a mondatát, a teljes történetet most írom le először ide): Házy Erzsébet: „Te igazi művész vagy. Két választásod van: elmégy ebből az országból, vagy minden erőddel vállalod önmagad!” Pitti Katalin: - Voltak, akik elmentek, de akkoriban csak disszidálni lehetett. Aki pedig külföldön akart énekelni, tucatnyi igazolást kellett beszereznie a hazai színházaktól, hogy nem tudják alkalmazni. Nekem nem kellett döntenem, hiszen én sohasem akartam elmenni. Az én hazám ez a magyar föld. Szeretem ezt az országot, ahogyan itt süt a nap, az embereket, akik megörülnek, ha meglátnak az utcán. Mostanában mindig azt kérdezik, mikor halljuk énekelni az Operaházban? Nem tudom nekik elmagyarázni, hogy valószínűleg már sohasem…” /Forrás: Operacsillagok – interjúkötet, 2004/ Marton Éva így idézi fel a történteket – mely a disszidálásához vezetett: „Abban az időben (1972) Lukács Miklós vezette az Operaházat, és amikor egy alkalommal rákérdeztem, milyen feladatok várnak rám az új évadban, válaszra sem méltatott. Pedig egy fiatal énekesnek feladat kell, anélkül meghal a tehetség. Kétségtelen, kiváló tehetségek által előttem a sorban: Déry Gabriella, Mátyás Mária, Házy Erzsébet. Végül is megértettem, hogy évekig kellene várnom, amíg sorra kerülök. A végső lökést maga Házy Erzsébet adta meg, amikor egy moszkvai fellépésünkkor odajött hozzám, és azt mondta: „Mondd Éva, miért rontod itt a levegőt, ilyen fiatalon?” /Forrás: Operacsillagok – interjúkötet, 2004/ Ebből az „ütköztetett” két Házy-mondatból mindenki levonhatja magának a tanulságot, a címzettek reakciójából is, és azon is elgondolkodhatunk, hogy Házy próféciái - a megtett lépések nyomán - kit és mennyiben igazolt az idők távlatában. S persze, Házyról is „árulkodnak” a szavai – ilyen-olyan értelemben…

265 Diósyné Brüll Adél 2006-09-25 13:19:58 [Válasz erre: 261 IVA 2006-09-25 05:43:48]
Persze, igazad van, de a parókadolgot nem rosszindulatból említettem meg. Ezt a filmet egyébként én is szívesen megnézném még egyszer. Aztán meg, hogy kik utánozták Házyt halála után, én nem firtatnám. Nem szerencsés neveket említeni.

264 Búbánat 2006-09-25 09:14:15 [Válasz erre: 257 Búbánat 2006-09-24 15:16:39]
Szokolay Sándor az interjúban (még a Vérnász-bemutatókról szólva) hozzátette: \"Házy - Komlóssy - Faragó - tercettjének erejét sehol sem múlták felül.\"

263 Búbánat 2006-09-25 08:48:14 [Válasz erre: 261 IVA 2006-09-25 05:43:48]
Telitalálat, ami a paróka ügyet illeti! S valóban, Kincsest tartották sokáig a Házy-utódnak... de hát tudjuk, Házy magaslataiba soha nem ért fel!

262 Búbánat 2006-09-25 08:43:01 [Válasz erre: 260 Diósyné Brüll Adél 2006-09-24 18:55:26]
Köszönöm az infót, engedj meg annyi pontosítást, hogy sírja nem a Kerepesi, hanem a Farkasréti temetőben van. Remélem, lesz még alkalom (újabb évforduló), hogy a Duna TV elővegye újból azt az archív összeállítást. Mondjuk, jövőre, amikor halálának 25. évfordulója lesz!

261 IVA 2006-09-25 05:43:48 [Válasz erre: 260 Diósyné Brüll Adél 2006-09-24 18:55:26]
Bocsánat, kedves Adél, de kénytelen vagyok reagálni egy mondatodra, amely bár talán pontos, megtévesztő lehet: nem szerencsés, hogy Házy betegségének jelei és parókaviselése ugyanabba a mondatba kerültek; ez félreinformálhat. Házy korábban is szeretett parókát viselni, a magánéletben is. Megjelenésére mindig szépségével adekvát gondot fordított, tökéletes smink és frizura nélkül nem mutatkozott. Az ő idejében ápolt nő nem járt barna tövű hajjal, sem kócosan. (Elképzelni sem tudtuk volna a mai divatot: minél randább, annál trendibb.) A \'70-es, \'80-as évek egy időszakában divat is volt a paróka. Előfordult, hogy Házy azért húzott parókát, mert ezzel kerülte a feltűnést. Amint színpadi szerepeiben remekül állt neki a fekete haj (Zerlina, Liu, Cso-cso-szán, Bess, eleinte Szaffi is, mely szerepét később vörös parókával játszotta), privát alkalmakkor is természetes hatást keltett benne. Nagy, sötét szemüveggel - talán csak én ismertem fel a hódító szőkeségként híres primadonnát. Ez persze túlzás: az az igazság, hogy mindenütt kerestem a szememmel, ezért nemigen \"rejtőzhetett\" előlem. (Nem volt személyes ismerősöm.) Utoljára egy Erkel színházi előadás nézőjeként láttam, premier vagy vendégjáték lehetett. Hosszú, arany estélyit viselt - világosabb tónusút, mint a Manon II. felvonásában -, és ugyanolyan árnyalatú, csupa gyűrű parókát. Ez már nem az a \"lófarkas csitri\"-imázs volt, amely még Bess figurájában is ott bujkált. Inkább valamiféle nagyasszonyos megjelenés, de mégis az ő saját, nagy egyéniségével. Szerinted kik igyekeztek őt utánozni? Engem csak Kincses Veronika artikulációja emlékeztetett időnként a Házyéra, de szerintem ez nem volt szándékos, sem tudatos.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.