Bejelentkezés Regisztráció

Házy Erzsébet művészete és pályája


350 Búbánat 2006-10-31 17:25:02
Házy Erzsébet magyar mozifilmjei: 1.) Gábor diák – Gül Baba - színes magyar zenés film, 89 perc (1956) - csak énekhang! 2.) Gerolsteini kaland - fekete-fehér magyar romantikus vígjáték, 96 perc (1957) 3.) Felfelé a lejtőn - fekete-fehér magyar vígjáték, 80 perc (1959) 4.) Alázatosan jelentem - fekete-fehér magyar játékfilm, 98 perc (1960) 5.)Új Gilgames - fekete-fehér magyar játékfilm, 94 perc (1963) 6.) Férjhez menni tilos! fekete-fehér magyar vígjáték, 94 perc (1964) 7.) A pénzcsináló - fekete-fehér magyar vígjáték, 93 perc (1964) 8.) És akkor a pasas... - fekete-fehér magyar vígjáték, 92 perc (1966) Magyar szinkron: 1.) Walt Disney: Hófehérke és a hét törpe, amerikai színes animációs film, 83 perc (1937)

349 Búbánat 2006-10-29 13:27:20 [Válasz erre: 348 Orfeusz 2006-10-29 06:30:08]
Akkor itt valami \"generált\" informatikai problémával állunk szemben!

348 Orfeusz 2006-10-29 06:30:08
most kivételesen nekem se ment

347 Orfeusz 2006-10-29 06:29:32
[url]http://72.14.221.104/search?q=cache:WYGtEUBszdMJ:www.hongrieforum.com/viewtopic.php%3Ft%3D3972%26postdays%3D0%26postorder%3Dasc%26start%3D372%26sid%3D870714338ac9fc54301434226153a0b0+H%C3%A1zy+Erzs%C3%A9bet&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=230;Le rôle de la COMTESSE MARITSA était tenu par ERZSÉBET HÁZY, grande interpčte hongroise des opérettes;házy[/url] segítettem:)

346 Búbánat 2006-10-29 00:27:56
[url]http://72.14.221.104/search?q=cache:WYGtEUBszdMJ:www.hongrieforum.com/viewtopic.php%3Ft%3D3972%26postdays%3D0%26postorder%3Dasc%26start%3D372%26sid%3D870714338ac9fc54301434226153a0b0+H%C3%A1zy+Erzs%C3%A9bet&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=230;Le rôle de la COMTESSE MARITSA était tenu par ERZSÉBET HÁZY, grande interpčte hongroise des opérettes[/url] Próbáltam a file-t letölteni,de nekem nem sikerül...

345 Búbánat 2006-10-29 00:10:30
Közbevetőleg Magyar Orvosi Kamara lapjában találtam a következőket: \"1975-ben Lengyelországban, Wroclawban (középkori magyar nevén Boroszlóban) gerontológiai tanulmányúton jártam. Közben megismerkedtem a XX. század kiemelkedő zeneterapeutájával, Tadeusz Natanson professzorral. A zeneszerzési és a zeneterápia tanszéket is vezette, az utóbbit a világon az elsők között indította. Hazajövet akkori munkahelyemen, a Budapest Fővárosi Visegrádi Kórházban elkezdtem a zeneterápiát, elnézést kérve a tény közlésért: elsőként hazánkban. 1975-öt írtunk – azaz 30 évvel ezelőttről van szó. Zeneterápiában résztvett idősek Giacomo Pucciniről és muzsikájáról Giacomo Puccini méltatása aligha szükséges, a zeneköltészet zenitjén áll, a világ operaházainak állandó műsordarabjai művei. A Fővárosi Visegrádi Gyógyintézetben 1975-ben elkezdődött zeneterápiás foglalkozásainkon előkelő helyen álltak Puccini művei. Munkacsoportunk több alkalommal, előadásokban, nemzetközi kongresszusokon, tanulmányokban számolt be az eredményekről, felmérésekről, elemzésekről. Már akkor hangsúlyoztuk, hogy, a receptív zeneterápia résztvevői mennyire szeretik Giacomo Puccinit és zenéjét. Korábban idős, továbbá pszichoszomatikus megbetegedésekben szenvedő felnőtt betegek receptív zeneterápiájáról közöltünk adatokat. Az Erzsébet Kórház-rendelőintézet (Budapest) geriatriai profilú osztályán idős gondozottaik receptív zeneterápiája összetett rehabilitációs törekvéseink közé tartozik. 3 hetenként átlag 16 idős gondozott vett részt zeneterápiában. Életkoruk 60 és 89 év közötti, tehát idősödő és idős betegekről van szó; egy-egy alkalommal 13-22 résztvevő volt; valamennyien az előző évtizedekben és jelenleg is budapesti lakosok; az osztály hivatalos, admisztrativ – tehát nem szakmai – szervezete alapján 3-4 férfi beteg akad, a többiek nők. A betegek tartózkodási ideje a kórházi osztályon: 6 hét – 10 év (!). Megjegyzendő hogy az osztályon kezeltek száma 115, a zeneterápiában megjelenők száma azért olyan csekély, mert sajnálatosan -túl sok az agyi katasztrófában megbénultak, mozgásképtelenek aránya. A zeneterápia során magnetofont használunk, alkalmanként l-1 Giacomo Puccini művet tűzve programunkra. A komponista 12 színpadi művet írt, ezek közül – a hazai ismertséget véve alapul – néhányat választottunk ki: (keletkezési sorrendjüket figyelembe vettük) Manon Lescaut, Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony, Gianni Schicchi, Turandot. A magnetofonszalagra felvettük a szóban forgó mű legismertebb részleteit. Magyar nyelvű felvételeket játszottunk. Esetenként azonban 1-l különösen ismert áriát, kettőst világhírű külföldi művészek olasz nyelvű interpretálásában is játszottunk. Bevezetésképpen néhány mondatot említettünk a mű keletkezéséről, ősbemutatójáról, magyarországi bemutatójáról és nevesebb előadóiról is. Az egyes részletek előtt közöltük a címet, az előadó nevét. A programok átlag 40 percig tartottak. A részletek meghallgatása után beszélgettünk az elhangzottakról, a szerzőről, a műről, a részlet tartalmáról (szeretet, szerelem, érzelem, hősiesség, líra). A kötetlen beszélgetések során szó esett Giacomo Puccini életéről, alkotásainak az egyetemes zenetörténetben elfoglalt helyéről, színpad szeretetéről. A betegek közlései, – ha szabad így fogalmaznunk, – megfelelt annak az elképzelésnek, a „vártnak”, hogy hogyan vélekedünk a szerzőről. A legfontosabb: valóban hatalmas átérzéssel hallgatták a részleteket, szinte azzal kezdődött minden találkozás, hogy, közölték: nagyon jó volt az előző, gyönyörű volt, szép, hasznos és köszönik a segítséget (könnyebb elviselni a bajt, vidámabb lett az életük, várakoznak mindig a következő zenére, nem fáj annyira mindenük, stb.). A beszélgetés során kiderült, hogy a résztvevők nem voltak rendszeres operalátogatók, a Bohéméletet, a Toscát, a Pillangókisasszonyt mintegy 25-en 1átták, a Manon Lescau-t 3-an, a Turandotot 2-en. Más Giacomo Puccini-müvet nem láttak. Ezzel szemben 2 idős beteg kivételével mindegyik mesélte, hogy a rádióban sokszor hallottak részleteket és 12-en elmondták, hogy ha teljes felvétel hangzott a rádióban, mindig meghallgatták. Érdekes kérdés: melyik előadó tetszett, kit akarnak hallgatni. Legelső: Simándy József, aztán Házy Erzsébet, Orosz Júlia. A „kedvenc” részletek: Levé1-ária (Cavaradossi, Tosca), Nessun dorma (Calaf, Turandot) és a szerelmi kettős a Pillangókisasszony első felvonásából. Ez utóbbit a jelenlevő hölgyek (60-79 évesek!) többször kérték és hallgatták meg. Giacomo Puccini a szívét, 1elkét, szeretetét hozta a közönségnek. Melódiái, örökbecsű művei változatlanul ragyognak. S most, mint vázoltuk, idős betegeknek hoznak érzéseket, örömet.\" Dr. Vértes László* *Dr. med. Dr. h. c. Dr. h. c. Dr. Vértes László főorvos a belgyógyászat, a társadalomorvostan, a rehabilitáció, a geriatria szakorvosa, zeneterapeuta. A Magyar Orvosi Kamara Szabaidő-Kultúra-Sport Bizottság tagja, a Magyar Zeneterápiás Egyesület alapító főtitkára, az Albert Schweizer Zeneterápiás Társaság alapító vezetőségi tagja. (2006.09.22.)

344 Búbánat 2006-10-27 11:27:26 [Válasz erre: 343 Búbánat 2006-10-27 09:42:32]
Talán a filmjeivel kezdem...

343 Búbánat 2006-10-27 09:42:32
Nem véletlen, hogy az utóbbi napokban\"hanyagoltam\" kedvencem... legalábbis itt; erősen gyűlik az anyag a diszkográfiához. Végülis iderakom fel egyenként, a táblázat összeállítása kissé körülményes, de ígéretem van rá: egy másik portálon ez is megoldható lesz.

342 Búbánat 2006-10-18 19:12:09
Egy újabb fényképére bukkantam Házy Erzsébetnek. Tudjuk,sok- sok kép jelent meg róla életében és halála után is, a legkülönbözőbb kiadványokban. Többségüket, illetve a forrást, ahol ezek találhatóak, itt megemlítettem; ezt a civil-képet nem ismertem, most fedeztem fel magamnak: fekete kosztümben, szőke hajával mosolyog a lencsébe - a negyvenes éveiben járhatott... Szirtes György: Színházaim a pesti Broadwayn (Polgart Lap- és Könyvkiadó Kft. - 2005) 131. oldalon található a fotó.

341 Búbánat 2006-10-15 15:12:28
Svéd Sándor Amerikából hazatérve, 1949-től újra a budapesti Operaház rendes tagjaként működött. Egyik legemlékezetesebb és legtöbbször énekelt szerepe René volt az Álarcosbálban, amivel ugyancsak elgyönyörködtette a hazai közönséget. Házy Erzsébet első főszerepe kezdő énekesnő korában (1951) az Álarcosbál Oszkár apródja volt. Hogy milyennek látta ő Svéd Sándort, erről sok-sok évvel később így nyilatkozott: HÁZY ERZSÉBET: „Lehet, hogy kegyetlen leszek, de abban az időben a közönség Svéd Sándort szerette is és nem is. Szerette azért, mert olyan nagy művész és nagyszerű énekes volt, amilyen nagyon ritkán születik, százévenként talán! Viszont nem szerette azért, mert mindig olaszul vagy más idegen nyelven énekelt. Megjegyzendő, azóta divatba jött, hogy időnként egy-egy operát valamennyien olaszul énekelünk!Akkor ez még nem volt szokás, a közönség erre nem készült fel, s így egy komplikált darab történetét nem értették meg. Tehát szerették is, nem is. Egy azonban bizonyos, hogy az énektechnikája olyan csodálatos volt, hogy azóta is, az akkori és a mai fiatalok is csak tanulhatnak tőle. Egyszer bejött a Rádióba és dalokat énekelt. Én besettenkedtem a stúdióba másokkal együtt, és akkor ő megmutatta hogyan kell egy magas c-t énekelni, egy úgynevezett hőstenor c-t. Rengeteget énekeltem vele az Álarcosbálban mint Oszkár, mellette akarva-akaratlanul meg kellett hallgatnom René áriáit. Ez talán egyike volt azoknak a szerepeinek, amelyikben soha nem spórolt, hanem mindig teljes hanggal énekelt, természetesen a közönség határtalan örömére. Említenék még egyet rendkívüli szerepei közül, Telramundot a Lohengrinben, amit nem tudom kitől, hol tanult meg, de valami csodálatos volumenben és egy levegőre elképesztően hatalmas frázisokat énekelt. Ugyanezt tapasztaltam az Amonasrójánál is. Ott van egy rész, általában mindenki háromszor vesz levegőt, ő ennél a résznél egyszer sem vett, egy levegővel kiénekelte az egészet. Hogy csinálta, nem tudom. Még egy dolgot talán érdemes megemlíteni. Amikor ő Székely Mihállyal együtt énekelt a Simon Boccanegrában vagy a Don Juanban, amikor összekerült ez a két titán, versenyre keltek, le akarták egymást énekelni, micsoda hangpárbaj volt! Mennyire élvezte a közönség ezt a hangorgiát! /Dr. Viola György: Operafejedelmek – Népszava, 1986./ /Házy Erzsébet mint apród az Álarcosbálban – szerepfotó a könyv képmellékletében./

340 Búbánat 2006-10-13 17:40:02 [Válasz erre: 339 Búbánat 2006-10-13 17:39:33]
HÁZY ERZSÉBET Székely Mihályhoz fűződő kapcsolatára emlékezik vissza: „Első találkozásom Székely Mihállyal rendkívüli jelentőségű volt. Éppen érettségi után voltam, és László Géza bácsinál tanultam énekelni. Valamikor Székely Mihály is Géza bácsinál tanult, így azt is mondhatom, közös tanárunk volt. Nos, 1951-ben, amikor már harmadszor rugaszkodtam neki az operaházi próbaéneklésnek, Székely Mihály úgy segített neke, hogy szinte hihetetlen volt. Én ott várakoztam drukkoló sorstársaim között. Rengetegen voltunk, a hatvanadik lehettem. Mondtam magamban: én itt hatvanig nem számolok el, és fogtam magam, megfordultam, hazamentem . . . volna, . . . ha ő nem jött volna fel a lépcsőn, és nem mondta volna: ’Na taknyos, maga álljon meg, most rögtön próbát énekel!’ El is énekeltem a próbát. Rövidesen hátrajött, ahol várakoztak a többiek, és a legnagyobb meglepetésemre azt mondta: ’Fiam, fel van véve.’ Így tudtam meg azt, amit akkor általában úgy szeptemberben szoktak közölni – most persze már másképpen van -, hogy tagja vagyok a színháznak mint ösztöndíjas. Az első találkozásom Székely Mihállyal tehát olyannyira pozitív volt, hogy meghatározta egész további életemet ezen a pályán, Mit is tudnék még elmondani róla? Mindig nagyon korán bejött a színházba . Sokszor énekeltem vele az Anyeginben, neki mint Gremin hercegnek csak az utolsó előtti képben kell színpadra lépnie. Mégis, arról még véletlenül sem lehetett szó, hogy ő ne hat órakor legyen benn a színházban. A Pomádé királyban gyakran énekeltünk együtt. Megcsodáltam pompás énekét és remek humorát. Egyébként mindent el tudott játszani, mindent el tudott hitetni, a rendkívüli drámai erőtől a kedves humorig, a két hatalmas ellenpólust a Boriasz Godunovot és az Ozmint. Mindkettő felejthetetlen élmény volt. Sajnálom mindazokat, akik nem látták és nem hallották ezt a két alakítást, mert őt nemcsak hallani, látni is kellett. Olyan színpadi egyéniség volt, hogy csak csodálni lehetett. Valamit tudott a színpadon, amit sem kapni, sem elvenni, sem tanítani nem lehet. Azonkívül még valami, egy apróság, ami nekem szintén nagy élményem volt, amikor egyszer feleségével, Piroskával együtt levitt Szegedre. Fantasztikus jó autóvezető volt, abban is olyan precíz volt, mint a színpadon, így nekem az autóvezetésben is példamutató. Örülök, hogy dolgozhattam vele.” /Dr. Viola György: Operafejedelmek – Népszava, 1986./

339 Búbánat 2006-10-13 17:39:33
A budapesti Operaház színpadán 1953. június 6-án mutatkozott be utolsó új szerepében Székely Mihály. Ekkor volt Ránki György Pomádé király új ruhája című operájának bemutatója. A bemutató előadáson közreműködött Házy Erzsébet is, akkor pályakeudő, fiatal énekesnő. Viszonylag kicsi, de nagyon kedve szerepet, az udvari bolond Dzsufi szerepét alakította. A legérdekesebb és legfontosabb találkozás azonban két évvel korábban történt. Erre így emlékezett vissza a Kossuth-díjas, kiváló művésznő:

338 Búbánat 2006-10-13 10:26:41 [Válasz erre: 332 IVA 2006-10-12 23:50:41]
Nálam jóval idősebb vagy, gratulálok ehhez... Ezek szerint még hozzám képest is, nagyon sok személyes emléked, élményed fűződik a \"színpadi\"- és a \"film\"-hősnő Házyhoz, így ha van mit a \"tarsolyodból\" még előbányászni, ami onnan ki kívánkozik, csak folytasd, kérlek...

337 Búbánat 2006-10-13 10:21:49 [Válasz erre: 333 IVA 2006-10-12 23:53:26]
Jó lenne,ha ezt az emkékező műsort megismételné a televízió. Ha újat nem tudnak kitalálni, akkor jövőre - az évfoduló jegyében - akár ezt is adásba tehetnék.

336 Búbánat 2006-10-13 10:19:41 [Válasz erre: 335 szitakötő 2006-10-13 09:07:37]
És ne felejtsük el, hogy a másik \"hivatalos\" férj, Ötvös Csaba is köztünk él, sok mindent tud(hat) Házynak a Darvas Ivánhoz fűződő kapcsolatáról, nem beszélve az Ilosfalvy Róberttal való - általa soha nem titkolt - liesonjukról is. De nem ez a lényeg. Ez bulvárba való téma. Mi itt \"komolyabb\" dolgokról kívánunk szólni: Házy Erzsébet művészetéről és pályájának alakulásáról. Tudom, megkerülhetetlen a magánélete - főleg, hogy élettársait a művészi világból választotta... De mégis...

335 szitakötő 2006-10-13 09:07:37 [Válasz erre: 334 IVA 2006-10-12 23:54:40]
Ne ítéld el , úri módon viselkedik ebben a témában is, vagy jót, vagy semmit. Vannak pletykák amit tudunk, de vannak dolgok, amelyet csak D.I. tud.

334 IVA 2006-10-12 23:54:40 [Válasz erre: 329 szitakötő 2006-10-11 10:35:12]
Bizonyos, hogy ez a szerepköre és az imázsa. Ennyi tartozik ránk.

333 IVA 2006-10-12 23:53:26 [Válasz erre: 328 Búbánat 2006-10-11 09:18:57]
A Magyar Televíziónak abban az 1992. évi emlékműsorában, amelyet 228. sz. hozzászólásomban említettem, Ilosfalvy Róbert mellett Mihály András és Darvas Iván is jelen voltak (valószínűleg mások is, de csak rájuk emlékszem). Darvas szűkszavúan és bölcsen foglalta össze, ami az \"egyik fél\" távollétében és több évtizednyi távolságból érvényes és a nyilvánosságra tartozik: \"A mi kapcsolatunk nem volt sikeres.\" Amit a Lábjegyzetekben leírt, azonos értelmű ezzel. Az írásmű e kapcsolatra vonatkozó részének mellékessége és szenvtelen hangja ahhoz a tetszetős gesztushoz képest lepett meg, hogy Darvas egyáltalán szerepet vállalt a jubileumi emlékezésben, részt vett a tv-műsorhoz felvett beszélgetésében, ami végül is nem volt kötelessége.

332 IVA 2006-10-12 23:50:41 [Válasz erre: 323 szitakötő 2006-10-11 08:27:45]
Születésem óta 70 felé járok. A \"kortárs\"-nak több értelmezése is lehet. Jelentheti, hogy kb. vele egyidős, és jelentheti, hogy egy korban éltek: láthatta színpadon. Egy 10 éves gyermek is megbízhatóan ítélhet meg egy művészt, pl. egy operaénekest, ez neveltetés, intelligencia, műveltség, színházi jártasság stb. függvényében változó. És egy 90 éves is lehet ítélőképességének teljében, ha szelleme, hallása még nem sérült. Én is kisgyermekként kezdtem operába járni. De Házy az én szememben is mindig \"csak\" egy lány volt, egy nagylány. Még jóval halála után is furcsának találtam, amikor azt olvastam róla valahol: \"Gyönyörű asszony volt.\" Persze volt férjnél, és feleséget játszott az Éjszakai repülésben és a Bajazzókban is, de lényéből mindig az sugárzott, hogy még minden előtte áll. Lányos vonásain, mosolyán és megjelenésén túl ez az attitűd is hozzájárult ahhoz, hogy még 40 felett is hitelesen személyesítette meg a lányokat.

331 IVA 2006-10-12 23:48:05 [Válasz erre: 319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21]
Nem folytam bele a kapcsolat kutatásába. Kizárólag a kapcsolatról szóló vallomás hangjáról írtam: véleményemet egy írásmű egy részének hangvételéről. Ehhez senkit nem kell megkérdeznem.

330 IVA 2006-10-12 23:46:21 [Válasz erre: 314 IVA 2006-10-11 01:01:10]
Házy Erzsébet és Sudlik Mária közös szerepeit kiegészítem még Szonjával a Bűn és bűnhődésben, csupán a teljességre való törekvésemben, miután egyiküket sem láttam benne.

329 szitakötő 2006-10-11 10:35:12 [Válasz erre: 328 Búbánat 2006-10-11 09:18:57]
Darvas Iván egy ÚR.

328 Búbánat 2006-10-11 09:18:57 [Válasz erre: 318 IVA 2006-10-11 01:22:52]
Említettem a Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság (Sensus Kiadó, 2000)kötetet,mely televíziós interjúk alapján állt össze könvvvé. Ebben van egy Darvas-interjú. Tüzetesen átolvastam, de egy árva szót sem mondott Házyról. Csak célozgatott magánéletének egyes periódusaira, így az ötvenhatos forradalmi események utáni szilenciumra, az ötvenes évek végének, a hatvanas évek közepének zaklatott időszakára...

327 Búbánat 2006-10-11 09:10:00 [Válasz erre: 318 IVA 2006-10-11 01:22:52]
Köszönöm soraidat. Darvas Iván Lábjegyzeteit nem olvastam én sem. Jó, hogy eszedbe jutott, majd megpróbálom beszerezni valahonnan...

326 szitakötő 2006-10-11 09:08:23 [Válasz erre: 321 IVA 2006-10-11 02:08:08]
Kár.

325 szitakötő 2006-10-11 09:08:09 [Válasz erre: 322 IVA 2006-10-11 02:08:35]
Kár.

324 Búbánat 2006-10-11 09:01:23 [Válasz erre: 315 IVA 2006-10-11 01:04:03]
PÁka Jolán.

323 szitakötő 2006-10-11 08:27:45 [Válasz erre: 322 IVA 2006-10-11 02:08:35]
Pedig Te is a kortársa vagy, ha ilyen élményeid vannak bizony 70 fele járhatsz. Kortársa az aki ítélőképessége teljében volt akkor, ergo 22-25 körül. Vagy úgy, mint sokan, már kisgyermekként Operába jártál? /lsd. Kiszel Tünde médiasztár/

322 IVA 2006-10-11 02:08:35 [Válasz erre: 319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21]
Sajnos, nem értem a kérdést.

321 IVA 2006-10-11 02:08:08 [Válasz erre: 317 szitakötő 2006-10-11 01:10:01]
Sajnos, nem értem a kiáltást.

320 szitakötő 2006-10-11 01:48:13 [Válasz erre: 319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21]
...még élő kortársait megkérdezni?

319 szitakötő 2006-10-11 01:35:21 [Válasz erre: 318 IVA 2006-10-11 01:22:52]
Nem kellene még élő kortársakat meg -kérdezni? Persze kegyeleti okokból nem mondanák a való igazat...

318 IVA 2006-10-11 01:22:52 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Halogattam volna még szóba hozni egy könyvet, amelyet nem olvastam el elejétől végéig, de most, hogy írtál Sándor Judit könyvéről és annak \"sajátos szerkesztői aspektusáról\", nem állhatom meg Darvas Iván Lábjegyzetek c. művének említése nélkül. Nagyra tartom Darvast, a színészt, elméssége és eleganciája is imponál nekem. Magánéletének kedvencemre vonatkozó mondaköréből sok mindent hallottam, de mindig távol tartottam magam tőle. Néhány éve az említett könyvet egy Darvas-rajongónak vettem meg karácsonyra, és csak arra szakítottam időt, hogy kicsemegézzem belőle a Házyval kapcsolatos részeket. Ez egyfelől nem ment gyorsan, mert Darvas az Operaház primadonnájának nevét nem írta le. Másfelől hamar ment, mert ez az epizód (mondom, \"epizód\") nem foglal sok helyet a könyvben. A rövid terjedelemnél jobban csak a tárgyilagos, hideg hang döbbentett meg. Persze meg kell értenünk (itt is) a szerzői szuverenitást, és az emberit is. Azt is, hogy a hosszú idő, a rálátás és az újabb élmények még az egykor létező érzelmeket is módosíthatják, megszabhatják azok értékét és mértékét, arányát az egészhez viszonyítva. Sőt realizálnunk kell a szerzői aspektusnak azt az elemét is, hogy Darvas nem csupán egy férfi, akit életének egy szakaszában egy nagy művészhez, egy sztárhoz fűzött kapcsolat, hanem maga is nagy művész és sztár, s hozzá még történelmi legenda is. Azt is mondhatnám, Házy és Darvas, némely vonatkozásban - mint művészek, sztárok és legendák - akár riválisoknak is tekinthetők. Persze intem magam attól, hogy a teljes mű elolvasása nélkül (vagy előtt) vonjam le a konzekvenciát. Annyit mindenesetre bizonnyal megállapítottam - magamból kiindulva -, hogy akadhatnak a közönség soraiból olyanok, akiknek az életregényében nagyobb szerepet játszana Házy, mint ebben a könyvben. Jelen topik, a Te hozzászólásaid megerősítik ezt a gyanúmat.

317 szitakötő 2006-10-11 01:10:01 [Válasz erre: 314 IVA 2006-10-11 01:01:10]
Ó,jaj!

316 IVA 2006-10-11 01:09:34 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Meg akartam érteni, és értem is csodálkozásodat és meghökkenésedet, kedves Búbánat. Hiszen minden alkotónak lehetősége és joga van művének szerkesztéséhez: hogy kitaláljon egy koncepciót, amely szerint szelektálhat. Kell is, mert egy könyv terjedelmének, az adatok befogadhatóságának határai vannak. Ki kell húzni, vágni azt, ami nem fontos, a lényegtelent, a megkerülhetőt. Házy Erzsébet (ilyen névsorban) nem kerülhető meg. Látatlanul állítom, hogy érdekesebb lett volna az írás, ha - akár dokumentum értékű negatívumokkal - mégis említést tesz a nagy riválisról. Elegánsabb lett volna. De megértem Sándor Juditot is. Képzeljünk el egy nagyon jó énekesnőt, kivételes zenei műveltséggel, muzikalitással, kiváló technikával, aki szép szopránjával még a mezzo szerepkör egy részét is meghódítja, s hozzá remek megjelenésű, szabályos vonású, nagyon szép arcú. Teljes jogosultságot érez arra, hogy az előtte álló pályán élvonalbeli legyen, alkalmasint az első, a legelismertebb. Ám megjelenik valaki. Aki a Mélisande-képeken nemcsak gyönyörű, hanem álomszerű is. Valaki, akit nemcsak nagyra tartanak, elismernek, csodálnak - hanem bele is szeretnek. Akinek a kedvéért azok a férfiak is hajlandók elmenni az Operába, akik korábban vonakodtak gardírozni hölgyeiket. És nem Sándor Judit volt az egyetlen. Házy Erzsébetnek legalább tucatnyi pályatársnője akad, akik kiváló énekesnők, csinosak, szépek, vonzók, mutatósak voltak a színpadon, hitelesíteni tudták a hősnőket, akiket alakítottak, s így partnereik szenvedélyét is. Vele egykorúak, valamivel idősebbek, kissé fiatalabbak is. De Házy megjelenése és léte olyan teher lehetett lelküknek és pályájukon, mint Salierinek Mozart. Én tisztelem és csodálom mindazokat, akik ettől a tehertételtől nem kaptak gellert, tisztességgel és örömmel teljesítették hivatásukat. Sőt, szerettem is sokukat, mert ők is számos örömet nyújtottak a közönségnek, élveztük őket is, hiszen az Operaház nem csak Házy Erzsébetről szólt. De Házy művészete és személyisége - a jelenség - és annak még sokáig élő (boldog, vagy nyomasztó) emléke nem elhanyagolható, nem megkerülhető. Legfeljebb koncepcionálisan.

315 IVA 2006-10-11 01:04:03 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Páka Jolán, ugye, és nem Póka Eszter?

314 IVA 2006-10-11 01:01:10 [Válasz erre: 301 Búbánat 2006-10-07 22:31:01]
A primadonnai rivalizálásnak egy igen kedves emlékét őrzöm, nem tényekre alapozom, csak egy élményemre. A Figaro házassága jól sikerült, vidám hangulatú előadását láttam az Erkelben, jóval a Békés András rendezte felújítás előtt, a \"fehér parókás\" szériában; a pazar díszletek elemein már rések tátongtak. Házy volt Cherubin, másik nagy kedvencem, Sudlik Mária énekelte a Grófnét. (Remek és szépséges Poppeaként váltótársak, Paminát más-más korszakban énekelték.) Az apród \"Asszonyok, lányok...\" kezdetű áriája gyönyörűen szólt, és nagy tapsot kapott. Sudlik folytatta az előadást: \"Brávó, mily szép a hangja! Nem hittem volna, hogy így tud dalolni.\" - recitálta szerepe szerint, őszinte elismeréssel, s leheletnyi gúnnyal, inkább csak játékból, amolyan évődéssel. Házy ugyanolyan játékos, leheletnyi büszkeséggel reagált a színpadi kapcsolaton túlmutató játékra. Már nem emlékszem, hogy Ágai Karola vagy Andor Éva volt-e Susanna azon az estén, mindketten akkoriban álltak be a szerepet leggyakrabban éneklő László Margit mellé. Mindhárman csodálatos Susannák voltak. Hogy ezek a Figarók elmúltak, bele kell törődnünk. Abba nehezebb, hogy a későbbiek már nem lehettek ilyen jók.

313 Búbánat 2006-10-10 17:01:54
Házy Erzsébet olyan volt, amilyen; nem átlagos, nem „közönséges” lény, hanem hasonlattal élve, mint egy ágas-bogas, szerteágazó, dúsan vegetáló, gazdag lombozatú, kifakadó rügyekkel, kinyíló színpompás virágokkal, vigyázó tüskékkel teli, hajlékony, ámde szívós, kitartó, életerős növényzet - amin látszólag nem fogott az idő, amit látszólag semmi kártevő nem volt képes elpusztítani… De mégis, idővel - mert nem kapott elegendő életteret, táptalajt, és mert sorsára hagyták - elvesztette erejét, önbizalmát, - hitét sohasem! - lehulltak lombjai, elhervadtak a színes illatozó virágai, elporladtak tüskéi, elszáradt a szár, elfonnyadt az egész test: meghalt egy élőlény; mert valakik szándékosan tönkreakarták tenni, elakarták pusztítani. Amikor azt hitték, meghalt és már nincs többé, sokan fellélegeztek…. Látszólag kidőlt egy fa, egy bokor, egy virág: egy dologgal nem számolt senki, hogy a növényzet gyökerei nem haltak el, továbbra is él, lélegzik, próbál erőre kapni, láthatatlanul a föld felszíne alatt pihen, majd felébred, nyújtózkodik, szétterjed, keresi-kutatja az éltető forrásokat, tápanyagokat, haladásának iránya, kiterjedése beláthatatlan, más élőlényekkel találkozik és azokba át-, továbbadja a génjeibe kódolt üzenetet… Mi vagyunk az újrafakadó forrás, az éltető erő: az emlékeink tárháza nyitva áll! Ha Házy Erzsébetre emlékezünk, ha róla szólunk, s minél többen vagyunk, kik terjesztjük hiteles emlékét, azzal neki szolgáltatunk igazságot, s hadd higgyük: véglegesen nem távozott el körünkből, hiszen lelke itt él bennünk, a szívünkben, s mint tündöklő csillag, Fentről szórja ránk a fénysugarait. Nemcsak azokra akik megérdemlik…

312 Búbánat 2006-10-10 17:01:24
Jövő év novemberében emlékezünk meg Házy Erzsébet halálának 25. évfordulójáról. Jó lenne, ha akkorra elkészülne egy szép kiadvány, melyből elénk tárulna a nagy énekes-és színművésznő rendkívül szövevényes, hamar kivirágzó, üstökösként felívelő pályája, sokáig ragyogó, majd nem is olyan váratlanul elhervadó, és pislákolásba átcsapó életútja. Mondhatnám plasztikusabban is, melynek állomásai között épp úgy ott találjuk Betlehemet, Egyiptomot, Názáretet, Jeruzsálemet, a „Virágvasárnapot”, ahogyan az Olajfák hegyét, Júdást, Pilátust, Heródest, a Via Dolorosát és a Golgotát. Az ő föltámadása a szívünkben következik be. Idejét nem ismerjük, de hiszünk benne, mert az ő csillaga nem hullt alá, fénye továbbra sem halványul, ha felnézünk, magasan fent világít az esti égboltozaton. Kinél előbb, kinek utóbb, de eljön az igazság pillanata; talán már köztünk van, aki már most be tudna erről számolni…

311 Búbánat 2006-10-10 17:00:22 [Válasz erre: 310 szitakötő 2006-10-10 13:57:41]
Bizony mazochista vagyok, mikor ilyen tárgyú zenei könyveket olvasok, de azért voltak-vannak üdítő kivételek is. Ezek között tartom számon a Házy Erzsébetről írt remek kis könyvecskét, melyről itt már többször megemlékeztem. Remélem, idővel akad egy lelkes és pénzes mecénás, és egy jó tollú író-szerkesztő, akik majd közösen felkarolják az ügyet, s az itt lejegyzetelt írások felhasználásával összeállítanak egy – ha nem is teljes, mert olyan nincs, soha nem is lesz – , a Házy Erzsébet emlékének szentelt méltó, gazdag kiállítású életrajzi könyvet. Benne minden olyan adattal, amit eddig közzétettem, amit másokkal együtt itt, egy helyen, megosztottunk a nyilvánossággal. Ígérhetem, ígérhetjük, ez a kutatómunka tovább folyik, eredménye nap mint nap ide kerül.

310 szitakötő 2006-10-10 13:57:41 [Válasz erre: 309 Búbánat 2006-10-10 13:30:57]
Olvass több Darwint és kevesebb életrajzi könyvet! Egy kórista is leszól mindenki mást /főleg szólistát/, hát még egy szólista! De szerencsére józanok is vannak köztük mindkét térfélen, de ritkák!

309 Búbánat 2006-10-10 13:30:57 [Válasz erre: 308 szitakötő 2006-10-10 12:04:52]
Ez az evolúciós fejtegetésed rém érdekes eszmefüzér, nem jutott volna eszembe. Hogy mik vannak? Na, ezen még eltöprengek egy darabig…

308 szitakötő 2006-10-10 12:04:52 [Válasz erre: 307 szitakötő 2006-10-10 11:57:30]
Evolúcíó, de minden pozitiv fejlődés nélkül. Minden énekes karakterében benne van.

307 szitakötő 2006-10-10 11:57:30 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Ne ítéld el Sándor J.-ot. Neki Házy E.fájt Házy E.-nek Kalmár M., Sass Sz. és így tovább .Ez generációs kérdés ill. folyamat. Evolúcíó. Mindenkivel megesik, már nyomdokaidon egy új Búbánat, vagy Szomorúság, v. Depresszió...

306 szitakötő 2006-10-10 11:50:17 [Válasz erre: 305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18]
Megérti. Az is aki az idők tanuja volt. Nincs fekete és fehér, mindennek megvan a miértje. Pl. miért szereted ezt, és miért nem azt... De hagyjuk, ne ragozzuk, már nem érdemes.

305 Búbánat 2006-10-10 10:51:18 [Válasz erre: 304 szitakötő 2006-10-09 18:42:14]
Ezt a könyvet nem ismerem. Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem. De akkor én is a figyelmedbe ajánlok egy könyvet. Sándor Judit operaénekes írta 80 éves korában. A címe: A zene zarándokútján (Eötvos József Könyvkiadó jelentette meg 2004-ben). Kitűnő, olvasmányos, érdekfeszítő, jól szerkesztett, tanulságos könyv. Gazdag képillusztrációval. Sándor Judit mesterien tud fogalmazni, nemcsak életrajz, hanem egyúttal kordokumentum, s tartalmaz egy válogatást különböző alkalmakra íródott cikkeiből, előadásainak szövegéből. Ídézi a korabeli kritikákat, újságokat, a róla megjelent recenziókat, szinte minden dokumentumot. Érthető. Sándor Judit írásából kirajzolódik egy gazdag, tartalmas, sokrétű pálya, életút. A visszaemlékezések sorában operaénekes kollégák, karmesterek, rendezők, zeneszerzők, hazai és külföldi világnagyságok, elismert személyiségek nevét olvashatjuk… Tudod kit hiányoltam nagyon a könyvből? Házy Erzsébetet! Sándor Judit 6 évvel volt idősebb pályatársnőjénél és szerencsénkre még ma is köztünk van! Sok közös fellépésük volt. És sok darabban felváltva énekelték szerepüket: a bemutatók, a premierek első vagy második szereposztásában ugyanarra a szerepre voltak kitűzve. Sándor Judit a 250 oldalas sűrűn teleírt lapokon egyetlen egyszer sem írja le Házy Erzsébet nevét! Az összes kor- pályatársnőjét említi, de az övét nem! Soroljam, kikről ír? Orosz Júlia, Osváth Júlia, Báthy Anna, Mátyás Mária, Takács Paula, Gáncs Edit, Raskó Magda, Déry Gabriella, Szecsődy Írén, Delly Rózsi, Tiszay Magda, Czanik Zsófia, Uher Zita, Gyurkovics Mária, Palánkay Klára, Neményi Lili, Szilvássy Margit, Gábor Artemisz, Póka Jolán, Lehoczky Éva, Koltay Valéria, Jablonkay Éva, Zentay Anna, Komlóssy Erzsébet, Hankiss Ilona, László Margit, Ágai Karola, Andor Éva, Csengery Adrienn… Persze, másokat is kihagyott, de ez nem menti őt, hogy éppen az egyik legnagyobbat, akivel annyit dolgozott együtt, csak úgy kifelejti. Ez több mint tudatosság. Még most is, haló poraiban is irigyli, féltékeny rá, sértődött. Ez kiérződik könyvéből több helyen is, de különösen azokban a fejezetekben, ahol Petrovics C’ est la guerre és Szokolay Vérnász c. operáinak operaházi bemutatóiról esik szó; ugyanezen alkotások rádiós felvételéről vagy a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiófelvételéről lesújtó véleményét fejti ki, miszerint őt a Feleség szerepében szerinte méltánytalanul „lecserélték” más énekesnőkre, pedig… Tudom, tudjuk, kire gondolt, még ha nevét nem is írta le. Jellemző az is, hogy bár Házy Erzsébet nevét meg sem említi írásában, mégis beszerkesztett egy fotót a 191. oldalon, de csak azért, hogy a képen feltűnő Házy Erzsébetet úgy mutassa be, aki a háta mögött áll, s szinte eltörpül Sándor Judit nagysága előtt. A fotón még Mikó András látható, amint az előtérben Sándorral beszélget – Szegedi Szabadtéri Játékok, Csínom Palkó, próbaszünet. Sándor Juditnak éppen ezt a kisméretű előnytelen képet kellett beraknia a könyvébe, hogy ezzel is kihangsúlyozza saját - egyébként senki által nem vitatott, le nem becsült – érdemét, és Házy Erzsébetről alkotott szóban ki nem fejtett véleményét. Ez az ő nézőpontja, amit tiszteletben tartok. De nekem is meg van erről a véleményem. Erről beszéltem előző hozzászólásomban. Aki akarja, megérti!

304 szitakötő 2006-10-09 18:42:14 [Válasz erre: 303 Búbánat 2006-10-09 18:07:11]
A megszépítő messzeség. Erdős Renée. Nehogy már elsírd magad! Amen

303 Búbánat 2006-10-09 18:07:11 [Válasz erre: 298 Tarantella 2006-10-07 14:58:27]
És a nevezettek mellett még sok fiatal operaénekesnővel meg operaénekessel ápolt felemás kollegiális viszonyt; megfordítanám a kérdést, vajon mit vettek át, mit kaptak Házytól \"útravalóul\", amiért köszönettel tartoz(hat)nának neki? És túl az egészséges önbizalmon, a képzettségen, szorgalmon, a tehetség realizálásán, meg a szerencsén, és most nem beszélek a kapcsolatokat kikészítő tülekedés, az érvényesülés okozta sebekről, a másokon lelkiismeret nélkül keresztülgázolókról, az idegek harcáról, vajon beszélhetünk-e még egyáltalán olyan fogalmakról, mint a „hála”? Ma nemigen vannak „bérelt helyek” az Operában. A Házy utáni korszakoknak is megvoltak a maguk Házy Erzsébetjei, csak a felgyorsult tempó és a más életmód következtében, ez kevésbé volt szembetűnő. Marton Éva, Sass Sylvia, Pitti Katalin és msáok mind - mind a maguk fachjában valami nagyot, szépet, elismerésre méltót alkottak, egyeseknek a világhír, a sok külföldi utazás, turné, magas díjak, társadalmi megbecsülés, tisztelet, szeretet is megadatott. Mégis, egyikük sem jutott a piedesztálnak arra a képzeletbeli magas fokára, ahonnét Házy Erzsébet kedvesen, csipkelődve, érdeklődéssel, némi kis rosszmájúsággal vegyes malíciával, de mégis szeretettel tekint le rájuk – az igyekvőkre, a dicsőség után epekedőkre, a reménytelenül feltörekvőkre, akik talán önhibájukon kívül valami örök elégedetlenség, többre vágyás, lesajnálás, önmarcangolás, a mások iránti segítség elszalasztásának lehetősége és az „elfelejtett” hála és köszönet miatt oly’ üressé, kiégetté váltak, s ma is be nem vallottan csak szenvednek, gyötrődnek, tipródnak – a világért sem azon tünődve, hogy esetleg hol, mit rontottak el, milyen hibát vétettek, milyen tanácsot nem fogadtak el (meg); Házy Erzsébet talán sohasem volt példaképük, még ha emlegették is olykor, ha fel is néztek rá. Példálóztak vele, de csak azért, hogy az önmaguk igazságába vetett rendíthetetlen hitüket visszaigazolva lássák. Primadonna, díva egyikük sem lett – pedig titkon bizonyára szívesen vették volna, mégha tagadják is ezt. Házy felettük áll(t), nagyon magasan, hibáival, erényeivel, el nem ért lehetőségeivel - hatalomtól és dölyftől mentesen. Még megalázva, betegen, reménytelenségében is megmaradt annak a művésznek, és embernek, akiből évszázadonként jó, ha egy születik. Ezt tudja is minden potenciális őt „követő”, az ő nyomdokába szegődni kívánó „trónkövetelő”. Ez az, ami önkéntelenül is, tőlük független, de egyféle frusztráltságot okoz nekik... Nem tudnak eme érzés, sértettség ellen semmit tenni. Házy Erzsébet emléke így vagy úgy kitörölhetetlenül bennük él, és talán még most is elvárnák, hogy Házy Erzsébet Odafentről továbbra is „súgjon” nekik, úgy, mint hajdan, pályakezdő korukban. Amikor számukra még elérhetetlen messzeségnek tűnt a hírnév, a siker, a közönség szeretete, rajongása. Amit vagy megfogadtak, vagy elvetettek - a sorsukat maguknak kellett alakítaniuk, ebben a kezdeti segítségek, tanácsok jószolgálatot tehettek, többet azonban nem. A megvalósított célok, még a legnagyobbak is, Házy Erzsébet ki nem teljesedett életútjához, művészi eredményeihez, \"sztárságához\" képest is kisebbrendűségi komplexusokhoz vezettek, noha látszólag minden sikert besöpörtek. A mítoszt szerették volna lerombolni, ha már maguk nem lehettek azzá. De ez nem sikerült, nem sikerülhetett nekik, és nem fog sikerülni soha senkinek. Míg csillag van az égen és földön, az ő csillagának ragyogása minden másnál kápráztatóbb - örökké való és tartó! Valahol itt tartunk most…

302 Búbánat 2006-10-09 11:30:38
Megjelent néhány éve egy könyv, portré-interjúkat tartalmaz, melyek egykor a Televízió stúdiójában készültek és akkor adásba kerültek. A televíziós változat alapján szerkesztett könyv címe: A Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság. (Sensus Kiadó, 2000) Ilosflavy Róbertet Szegváry Katalin kérdezte. Ilosfalvyt nagyon sok beszélgetésben, interjúban kérték, hogy elevenítse fel Házy Erzsébethez fűződő kapcsolatát. Ezek legtöbbjét itt már közreadtam. Nyilván ismétli önmagát, de bizonyos új témák, tényezők mindig előbukkannak; az alábbi interjúrészlet is ilyen értelemben nyújt segédletet ahhoz, hogy még teljesebb képet alkothassunk Házy Erzsébetről, művészetéről és mind személyes-, mind partneri kapcsolatáról – figyelembe véve azt a szempontot is, hogy a tények szubjektív köntösbe vannak csomagolva, és persze, annyi idő távlatában bizonyos dolgok megszépülnek, pontatlanságok is becsúsznak, és más, esetleg figyelemre méltó adatokra pedig - akaratlanul - továbbra is a feledés homálya vetül…. Az alábbi beszélgetésre, melyből idézni fogok, 1998-ban került sor, abból az alkalomból, hogy a szakma és a közönség Ilosfalvy Róbertet beválasztotta a Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagságba. Szegváry Katalin: - Miért a Manon Lescaut tenorja az egyik kedvenc szerepe? Amikor egy énekes kedvencet választ, annak súlyos oka lehet. Ilosfalvy Róbert: - A Manon Lescaut egy sorsopera. Úgyis mondhatnám, hogy Házy Erzsi és az én történetem. A mi sorsunkban benne volt a darab, a darabban a sorsunk. De ugyanígy a Bohéméletben is, amit Ferencsik vezényelt 1957-ben. Az is olyan előadás volt, amit Erzsivel sokáig emlegettünk. Szép előadás volt, nem csak azért mert mi játszhattuk Rodolph és Mimi szerepet, hanem mert az együttessel is öröm volt dolgozni. Sz.K.: - Házy Erzsébettel a színpadon szerettek egymásba, vagy a szerelmet vitték fel a színpadra? I.R.: - Az előbbi. Mikor bekerültem az Operába, ő már három éve tag volt. Az Orpheusban énekelte Ámort. Remek alakítás volt. Ő volt a szépség, a tehetség, a csodás koloratúr. Én meg az ifjú titán, a jóképű, a sikeres fiatal tenor, és valahogy összesodródtunk. Ez aztán átszivárgott a magánéletbe is, amit a szakma és a közönség nagy megértéssel fogadott. Erzsi gyönyörű volt. Bárki meggyőződhet róla, néha látni még a tévében felvételeit….”

301 Búbánat 2006-10-07 22:31:01 [Válasz erre: 299 szitakötő 2006-10-07 22:08:06]
Ez így van,akit kedvelt,akit féltett,akit pátyolgatott, azokkal szemben - paradox módon - nyers, mondhatnám, rideg, tapintatlan megjegyzésekre ragadtatta magát. A száján nem volt fék... Az irigység, a féltékenység, a rivalizálás szinte mindennapos, megszokott jelenség volt a legnagyobb énekesek, énekesnők között is; ez ma sem ismeretlen dolog. Kalmár Magdát valóban szerette,sok előadáson énekeltek együtt, és sok közös lemez- illetve rádiósfelvételük van, legyen most elég csak az operettek közül A mosoly országára és a Cornevillei harangra hivatkoznom. Ha voltak is afférok, az nem az elhidegülésnek vagy az örök háborúskodásnak a jele volt, maguk tudták a legjobban, hogy a művészérzékenység a velejárója mindennek,s ők ketten azért bölcsek is voltak: mindig tudták, hol a határ, meddig mehetnek el; eddig és ne tovább! Kalmár Magda egy emlékműsorban Házyről a nem mindig hízelgő tények mellett önkritikusan elismerte a saját provokatív dolgait is; ennek tükrében elhelyezve kettejük kapcsolatát,a \"kis\" Kalmár mindig megadta a tiszteletet a \"nagy\" Házynak.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.