Házy Erzsébet halálának évfordulóján (ma 42 éve hunyt el a Kossuth-díjas szoprán) emlékére archív televíziós felvételei közül válogattam a YouTube-ról, onnan párat belinkelek ide, ezzel idézve fel a művésznő alakját.  Megjegyzem: a video-bejátszásokban látható képhez tartozó énekhang eredetileg Házy Erzsébet teljes rádiós operettfelvételein hangzottak el először. Ezek részleteinek felhasználásával az MTV operettműsorokat állított össze játékfilmes szerkesztéssel, a hatvanas évek közepén.

A Bartók Rádió tegnap esti műsorában a 95 éve született Házy Erzsébetre emlékező adást hallgathattunk meg.

Archvív rádiós hangfelvételről meg lehet hallgatni egy beszélgetést Házy Erzsébettel, amire 1976. április 22-én a Rátkai Márton Színészklubban került sor.
A beszélgetés érintette Házy Erzsébet családját, pályakezdését, aki  az iskolás éveiről, pályája indulásáról, munkamódszeréről, szabad időtöltéséről is  mesél. Nagyra értékeli Sass Sylvia művészetét. Hatvannál több szerepet énekelt eddig. Puccinit nagyon szereti. Szokolay Sándor minden darabjában főszerepet kapott. (Vérnász, Sámson, Hamlet). Stb.

A műsorban a szerkesztő-műsorvezető, Becze Szilvia egy rádiós archív hangfelvétel bejátszásával idézte meg a Kossuth-díjas operaénekesnő emlékét és alakját: a Rátkai Márton Színészklubban Sediánszky János (1931 -2021) író, újságíró, szerkesztő, riporter, a Magyar Rádió örökös tagja) beszélgetett Házy Erzsébettel közönség jelenlétében. (Anno én is ott ültem a helyszínen a teremben és örültem, hogy kedvenc szopránomat ezúttal civilben láthatom, és hallhatom önmagáról mesélni. Csak beszélgetés volt, a művésznő nem énekelt ott.)

Az adás elején Becze Szilvia hivatkozik Dunajszky Géza (tanár, karnagy, közíró) írására, aki pozsonyi rokonainak segítségével hozzájutott Házy Erzsébet eredeti születési bizonyítványának hivatalos kivonatához, mely szerint a születési dátum nem az eddig ismeretes október 1., hanem helyesen: szeptember 30.

A rádióműsorban a beszélgetést négy énekszám szakítja meg:

- Puccini: A Nyugat lánya – Minnie és Dick Johnson (alias Ramerrez) kettőse (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényel: Erdélyi Miklós)

- Szokolay Sándor: Vérnász – a Menyasszony, Leonardo és a kórus jelenetének részlete (Házy Erzsébet, Faragó András, a Magyar Állami Operaház Énekkarát és Zenekarát Kórody András vezényli.)

- Puccini: Bohémélet – Mimi áriája (Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényel: Erdélyi Miklós)

- Kodály Zoltán: Háry János – Örzse dala (IV. kaland): „Szegény vagyok, szegénynek születtem” (Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényel: Erdélyi Miklós)

A rendkívüli ritkaságnak számító, archív hanganyag – ami a MédiaKlikk oldaláról  itt visszahallgatható – értékes forrásdokumentum. Érdemesnek tartottam a beszélgetés szövegét csaknem szó szerint ide kiírni, hiszen érdeklődésre tarthat számot.  

Házy Erzsébet és Sediánszky János beszélgetése a Rátkai Klubban, 1976. április 22-én (Sediánszky kérdéseit nem írtam ki, csak az arra adott válaszokat jegyeztem le ide.):

Házy Erzsébet: "Először úszóbajnok szerettem volna lenni, aztán elkerültem a zenegimnáziumba, féltem az érettségitől ugyanis, úgy gondoltam, hogy a zenegimnáziumban könnyebb lesz az érettségi.  Főtanszakom pedig a zongora volt, és utána felvettem főtanszaknak az éneket is. László Géza bácsi, aki hát egy nagyszerű énektanár volt, olyanok kerültek ki belőle, mint Székely Mihály, Svéd Sándor, Déry Gabriella. Sok jó énekest produkált. Nagyon értett a fiatal kezdő énekeseknek a psychéjéhez, így aztán én is hozzá kerültem, még érettségi előtt jóval, mert ott érettségiztem le abban a gimnáziumban. Érettségi után félévig a rádióénekkarban voltam. Pénzt kellett keresni, mert négyen vagyunk testvérek, és édesapám akkor éppen nem volt jó anyagi helyzetben, akkoriban munkanélküliség volt Magyarországon, így kerültem aztán a rádióénekkarba, onnan segíteni tudtam a szüleimet. Utána félévre rá, tehát nem egészen 19 éves koromban bekerültem az Operaházba, ahol is rögtön ösztöndíjasnak felvettek, tehát szólistának.

Eléggé strapabíró család vagyunk. Apám az most 61 éves, és nem tudja abbahagyni a munkát, változatlanul dolgozik. Nem szégyellem apám foglalkozását sem. Hentes és mészáros mester, tovább folytatja a munkát egy ...üzletben. Édesanyám pedig otthon van, mert van egy testvérem, aki 38 éves, gipszágyban fekszik, nem tartozik senkire, nagyon nehéz, van egy ilyen tragédiánk...

Volt nekem egy nagyon régi mondásom, amikor megkérdezték tőlem, hogy mi lett volna belőlem, ha nem operaénekes vagyok? Erre azt válaszoltam, hogy akkor esetleg a Ganz MÁVAG-ban csavarokat gyártanék, de ott is az első lennék: mert addig nem nyugodnék, amíg a legjobb csavarokat nem én gyártanám. Ez olyannyira így van, hogy tulajdonképpen nem szeretem a tehetségtelen embereket. Egyszerűen nem tűröm meg magam körül. De hát őrájuk is szükség van, mindenki nem lehet első osztályú, mindenkire szükség van, de a tehetséget azt rettenetesen nagyon nagyra becsülöm, különösen akkor, ha szorgalommal is párosul. Rengeteg fiatal kolléganőm van, és kollégám van, akiket nagyon nagyra becsülök, mert a tehetségükön kívül hatalmas szorgalmuk van. Említhetem Sass Sylviát, akit végtelenül nagyra tartok. Tényleg úgy tekintem, mint az utánpótlásomat. Szeretem őt. Szilveszterkor például együtt énekeltünk betétet A sevillai borbélyban, most pedig május elsején egyenes adásban együtt fogunk énekelni. Úgyhogy a korkülönbség közöttünk nem számít."

A nemzedékek és a művészek közötti konkurencia azért hat serkentőleg, mert ha nincs olyan kollégám, akivel versengeni tudok, akkor egyedül minek csináljam meg az egészet, semmi értelme nincsen. Ez olyan, mint egy nemzetközi verseny, ahol egy darab tenorista versenyez. Ház ott hány díjat lehet kiosztani? Egyet vagy egy másodikat, vagy egy harmadikat. Tehát csak akkor lehet versenyezni, hogyha versenytársaink vannak.

Nem sajnálom, hogy rövid ideig a Rádió Énekkarában voltam - nem volt egy egész év -, mert ez az énekkari kultúra senkinek nem árt. Sőt, állítom, hogy mindenkinek használ, hiszen igen gyakran kell nem csak szólóáriákat énekelnünk, hanem kvartetteket és kvintetteket énekelnünk, ami már majdnem, hogy az énekkar énekléséhez áll közel. Nagyon komoly énekesek kerültek onnan ki, többek között Remsey Győző, Antalffy Albert, sokan, nagyon sokan. Például Ilosfalvy Róbert is énekkarból került ki, a Honvéd Együttes Énekkarából, aztán még is ’Ilosfalvy Róbert’ lett belőle.

Hogy hány szerepet énekeltem el? Múltkor elkezdtem utána gondolni: hatvannál több főszerepet énekeltem, aztán egy csomó olyat, amit aztán betaníttattak az emberrel, de soha az életemben nem énekeltem el, mert előbb megbukott az első szereposztással, mintsem hogy rám került volna sor. De azon kívül rengeteg olyan szerepet énekeltem, amit házon kívül énekeltem, pld, A víg özvegyet a bécsi operában, aztán itt, nyáron szabadtéren, rengeteg olyan szerepet, amit otthon az anyaszínházban nem énekeltem, úgyhogy ez körülbelül száz körül mozog.

Első szerepem, amivel kiugrottam ha kiugrásnak lehet valamit nevezni, amikor próbát énekeltem először, de akkor még nem érettségiztem le, és Tóth Aladár, aki egy nagyon nagyszerű igazgató volt és számon tartott engem, a következő évben is meghívott próbaéneklésre: és állítólag, én nem nagyon emlékszem rá, de több tanú van erre, még akik élnek közülük, énekeltem egy nagyon nehéz áriát, az Éj királynőjének áriáját és a  a saját tengelyem körül egy ilyen x mozdulattal megfordultam egy generálpauzában. Én magam sem emlékszem rá. Erre azt mondta Tóth Aladár, hogy ezt a bolondot fel kell venni, és ez volt életem első nagy szerepe.  És amivel kiugrottam az aztán tényleg, Az álarcosbálból Oscar volt. Ez volt életemnek az első olyan nagy szerepe, ami manapság már kis szerepnek számít.  De én nem bánom, több kis szerepet énekeltem.  

Vannak szerepek, amik nem nekem valók. De különben minden szerepet, amihez este hozzá állok, azt ugyanúgy szeretem, mint a másik estén elénekelt szerepet. Én Wagner-énekesnő soha nem lehetek. Nagyon szeretem Wagnert hallgatni, és borzasztóan nagy tisztelettel vagyok azok iránt, akik ekkora óriási hangot tudnak énekelni, gond nélkül. Nem való nekem Wagner, de különben minden szerepemet nagyon szeretem. Alig van olyan szerep, amihez úgy állok hozzá...ha úgy állok hozzá, hogy van egy olyan szerep, amit nem szeretek, azt nem azért nem szeretem, mert a szerep nem jó, vagy mert én nem szeretem a szerepet, hanem ha az együtthatók nem stimmelnek. Tehát ha egy rossz partnert kapok, azt szokták mondani, hogy egy fecske nem csinál tavaszt, és ez nagyon-nagyon így van. Sajnos, igen gyakran kapok az ember olyan partnert, akivel nem tud együtt dolgozni, és nem úgy tud együtt dolgozni, és ezt a labdajátékot, ezt a közös játékot nem tudja űzni. Tehát hiába rúgok egy gólt, ha nem kapom vissza a következő labdát.

Puccini vonz engem nagyon. Azt hiszem, ha élne, talán írt volna nekem külön egy operát. Az az érzésem. Sajnos meghalt. Persze örökké élni fog.

Borzasztóan izgalmas, amikor az ember egy új operához nyúl hozzá, ugyanis egy új operát megfogalmazni, megformálni, kitalálni – ki kell találni. Nincs múltja, nem tehetek fel egy lemezt, nem tehetem fel Verdinek a Rigolettóját, amit már tizenhatezer felvételben meg lehet hallgatni, nincs múltja. Tehát múlt nélkül valami olyasmit kell kitalálni, amit teljesen egymagam illetve a rendezővel együtt fogalmazunk meg.  És ennek egy olyan különleges izgalma van, ami engem speciel rettenetes nagy izgalomba tud tartani, és mindig nagy készséggel, és nagy örömmel állok hozzá. Nem csak azért mert külön izgat a probléma, hanem azért mert állítom és hitt vallom: hogy a következő zeneszerző-nemzedék fennmaradása azon áll vagy bukik, hogy kísérletezünk. És ebben a mai vezetőségünknek- igazgatóságunknak tökéletesen igaza van, hogy mindig kísérletképpen be kell mutatnunk egy-egy magyar operát, ezt kitűzték célukul is színházunk vezetői. Nagyon okosan, mert ebből hátha fennmarad egy-egy olyan opera az utókor számára, ami maradandó. Szereptanulásba fogás, idegen anyag: nézze ez olyan dolog, ha az a zeneszerző amelyik az első félórában az embert nem fogja meg, s nincs egy olyan folyamata, egy egyéni karaktere az illető zeneszerzőnek, amire az ember a tizedik oldalon rájön, hogy mi az ő síkja, mit képzel el, akkor baj van. Kevés ilyennel találkoztam. Megmondom őszintén, hogy hála Istennek, nekünk olyan magyar zeneszerzőink vannak, akiknek mindegyiknek van egyéni karaktere. Gondolok itt például elsősorban Szokolay Sándorra, akinek minden operája főszerepét eddig énekeltem és hát a Vérnásszal ugyancsak világsikert értünk el, még a párizsi nagydíjat is elnyerte a lemez, és az összes többi kollégájára. Nagyon nagy dolog ám, hogy a Magyarországot úgy emlegetik, mint nem csak a Puskás Sándor országát, akit szintén nagyon nagyra becsültem, mint futballistát, de mégis jobb, ha Bartók és Kodály országát említik. Tehát zenés ország vagyunk, nem lovasnemzet.

Sediánszky: Mi mindig úgy látjuk, hogy a kicsiszolt művel megjelenik előttünk. De mi előzi ezt meg, hogyan készül? – Rettenetesen izgulok minden előtt, ideges vagyok borzasztóan, amíg rá nem találok a hangra, a hangnemre. Mindig úgy képzelem el, hogy nem tudom megoldani. Ez az alapvető alapállásom, hogy képtelen vagyok megoldani, nem hiszek magamban az első pár napon.  És akkor aztán fokozatosan, hogy úgy mondjam, rá harapok a szerepre. Amikor már ott tartok, akkor már semmi probléma nincs, és akkor már saját magamat is tudom irányítani. A díjak, az elismerések nem segítenek, nem számít, keveset segít. Köszönöm, hogy megkaptam. Sajnos, tanulni-tanulni-tanulni.  Nincs vitatkozás.  Tanulás. Nincsen megszabott munkaidőm, teljesen rapszodikus vagyok. Hogyha reggel felkelek és nem szólal meg ott így [egy hangot hallat], akkor már nem is folytatom tovább, mert akkor biztosan túl vagyok aznap diszponálva. De különben ritkán fordul elő, ezt lekopogom, mert elég egészséges típus vagyok. A munkamódszerem pedig abból áll, hogy ha sürget a munka, akkor akár órák alatt tanulok meg valamit. Ha úgy érzem, hogy csak úgy a levegőben ígérnek dolgokat és így úszik a levegőben a probléma, akkor én úgyis hagyom magam sodortatni. Nem tud különösebben addig érdekelni, amíg nem konkretizálódig az ügy. Egy jól sikerült előadás, nagy teljesítmény után fizikailag abszolút nem érzem gyöngének magam.  rettenetesen sok vizet kell inni, mert vannak olyan szerepek, amik másfél kiló-két kiló mínusszal jár. Tehát ez a vízpótlás, hogyha egy Salomét elénekelek, az minimum két kiló, annyi megy le az emberről. És akkor az ember nem fizikailag, hanem idegileg zaklatott, nem tud pihenni, képtelen pihenni. Hiába akarok lefeküdni, fegyelmezem magam, hogy holnap tízkor próbám van, nem megy, ez a kérdés nem megy. És azt hiszem, ez majdnem mindenkivel így van. Azt hiszem, ez a legnehezebb a pályánkon. Ilyenkor szoktak a kollégáim enni sokat, attól elhízni, ez a mi pályánkkal jár. Ilyenkor ha az ember meg tudja állni, hát nem könnyű. Nem tudom, milyen vagyok?...[– Sediánszky: Karcsú!] – Aránylag elmegy... [nevetnek; tapsol a közönség] de ez is fegyelem kérdése. [Sediánszky: Annál értékesebb, hogy ilyen karcsú, mert édesapja hentes volt, ugye, ez a mestersége...] – Ő se szereti a húst, apám sem, meg én sem... én nagyszerűen főzök, a testvéreim is. [Sediánszky: a lányok mind kitűnő háziasszonyok...] Anyám mind a négy gyereket – négyen vagyunk testvérek – arra nevelte, hogy mindenkinek kellett tudni mindent... Diétás étrendem nincs. Az ember kevés kenyeret eszik, kevés burgonyát eszik, nem iszik sört. Három dologról kell tudni lemondani, nem olyan sok. Nem olyan nagy áldozat az egész kérdés. Kedvenc étel: sólet! [Nagy kacagás. Sediánszky: nem a legkönnyebb! ...] Akinek a gyomra nem bírja, az nem szereti...különben azt hiszem, mindenki szereti a sóletet. [arra kérdésre, hogy a zenén kívül van-e más érdeklődési köre, leköti-e, érdekli-e más művészet, szokott-e olvasni, van ezekre ideje?] – Hát igen, vannak periódusaim, amikor kiolvasom a világ olvasható összes könyveit, és vannak periódusok – két-három hónaposak ezek – amikor egyszerűen nem tudok könyvet venni a kezembe. Amikor más foglalkoztat, mondjuk egy új szerep, és akkor nem tudok olvasni, akkor  keresztrejtvényt fejtek és  olyan dolgokkal foglalkozom, ami leköt, például a kert. Van egy szép kis kertem. Például ma egész nap a füvet nyestem... A kertészkedést olyan egyszerű megtanulni. Nem probléma. Egyszer megmutatják, hogy kell a rózsát nyesni, az ember a következő alkalommal már tudja.  Súlyos olvasmányok a kedvenceim: Thomas Mann a kedvenc íróm. És Dosztojevszkij.  [Sediánszky: Hát ennél súlyosabbat nem mondhatott volna!] A Karamazov testvérek és a József legenda, ezek a bibliáim. Ha nagyon szomorú vagyok vagy nagyon rosszkedvű vagyok, akkor csak a Józsefet veszem elő, s rögtön megvigasztalódom. A Bibliát is nagyon szeretem.  

Bartók Rádió – ma 19.00 – 19.30

„Évfordulók”

95 éve született Házy Erzsébet Kossuth-díjas operaénekes

Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa  - hanglemezen - részletek - Qualiton, LPX 6541

Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara

Vezényel: Bródy Tamás

(1963)

1. Nyitány
2. Mi belépője, II. felv.: „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra, ő meg legyen okos és kecses teremtés…” (Házy Erzsébet)
3. Mi és Feri/Gusztáv kettőse, II. felv.: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…/Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Házy Erzsébet és Bende Zsolt)
4. Mi és Feri/Gusztáv kettőse (Zig-zig kettős), III. felv.: „-Zig-zig-zig-zig…../Fehér virág, kacér virág, idegen mezőkön termettél…” (Házy Erzsébet és Bende Zsolt)
5. Szu-Csong belépője, I. felv.: „Oly meghatott érzéssel nézek körül, szívem nehéz, mint a kő.../Mosolygó nézés és jól nevelt arc, mögötte fájjon akármilyen harc…” (Udvardy Tibor)
6. Szu-Csong dala /Barackfavirág-dal/, II. felv.: „Egy dús virágzó barackfa ágát állítom hölgyem ablakába a holdas május éjjelén...” (Udvardy Tibor)
7. Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után! Egy nő után, kerget a vágy…” (Udvardy Tibor)
8. Lisa belépője, I. felv.:” Éljen sokáig! Éljen sokáig éljen Ő! /– Egy nőnek jól esik ilyen fogadtatás...Flörtök! Mit gyötörtök!...Szív, szív, mindig remél, el jő a mély, vad szenvedély!...” (Orosz Júlia és az MRT Énekkara)
9. Liza és Szu-Csong Tea kettőse, II. felv.: „Igyék velem egy csésze illatos teát...” (Orosz Júlia és Udvardy Tibor)
10. Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse, II. felv.: „Lótuszvirág! Érted élek csupán! Senki másért! /Szív, hogyan tudsz így teli lenni, mondd! ...” (Orosz Júlia és Udvardy Tibor)
11. Kínai balettzene /„Sárga kabát” szertartás/ , II. felv.
12. Liza dala a honvágyról, II. felv.: „ A messzi határokon túlra néz a szívem könnyes vágya…” (Orosz Júlia)

• További két - már rádiófelvételt - említek meg:

1.) Rádió-keresztmetszet - bemutatója: 1957. március 14., Kossuth Rádió 19.10 - 20.00: Osváth Júlia (Liza), Házy Erzsébet (Mi), Udvardy Tibor (Szu-Csong), Melis György (Feri/Gusztáv), km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Rubányi Vilmos 

2.) A Rádió Dalszínházának bemutatója - teljes rádiófelvétel: 1971. november 11., Kossuth Rádió 19.35 – 21.29

Házy Erzsébet (Liza)

Kalmár Magda (Mi)

Simándy József (Szu-Csong)

Bende Zsolt (Feri/Gusztáv)

Km.: az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor
Rádióra átdolgozta és rendezte: Rácz György

Ezen a teljes rádiófelvételen az operett további részletei hangzanak el:

 - Liza és Feri/Gusztáv kettőse, I. felv.: „- Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is, hogy egy pár párra nem talál, hiszen  olyan végtelen a világtörténelem, akad példa erre bőven már. Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes!...” (Házy, Bende) 

- Az I. felvonás fináléja: (Házy, Simándy, énekkar)

- A II. felvonás fináléja: „Fogva tartasz?... Most megmutattad igazi arcodat: gyűlöllek!... - Ó, fényes istenek, mi van velem?!...” (Házy, Simándy)

- A III. felvonás fináléja: „Már búcsúzom Tőled én…. Egy dalt akartam énekelni halkan… Eredj, Liza, távozz békével, légy boldog!... Drága húgocskám, ne nézz búsan rám…” (Házy, Kalmár, Simándy, Bende) 

„Zenei találkozások”

Elhangzott a Bartók Rádióban, 2024. október 6-án, 17.30-18.30 között.

A mikrofonnál: Becze Szilvia

Szerkesztő: Veisz Gábor

Műsor:

I. Antonio Vivaldi: Négy évszak – Ősz

1. Rolla János (hegedű), a Liszt Ferenc Kamarazenekar

2. Götz Nándor átitratát előadja Götz Saxophone Quartet

3. Erik Bosgraaf (blockflőte) Ensemble Cordevento

II. Házy Erzsébet énekel (az időskálán 18:03:48 -tól)

Az adás második részében Becze Szilvia megemlékezik a Művésznőről születésének 95. évfordulóján, akinek énekhangja az alábbi stúdiófelvételekről csendül fel:

- Mozart: Figaro házassága – Cherubino áriája, II. felv. (olasz nyelven)

- Puccini: Bohémélet – Mimi áriája, I. felv. (olasz nyelven)

- Kodály Zoltán: Háry János – Örzse dala a 4. kalandból: „Szegény vagyok, szegénynek születtem...” (km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós)

- Lehár Ferenc: A mosoly országa – Tea-kettős (km. Simándy József, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – 1971, a Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételéről

- Kemény Egon – Soltész Erzsi: Szépséges Balaton – dal (km. az MRT Esztrádzenekara, vezényel: Lehel György) – 1959, Rádió Stúdió. Ez kuriózum: igen ritkán hallható dal, ami most ebben a Házy Erzsébetre emlékező adásban megszólalt! A szép énekszámot először hallottam!

- Kálmán Imre: A csárdáskirálynő – Szilvia belépője (km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – 1968, a Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételéről

- Leonard Bernstein – Stephen Sondheim – Reményi Gyenes István: West Side Story – Mária dala (km. a Harmónia Énekegyüttes, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál János) – 1967, Magyar Hanglemezgyártó Vállalat – Qualiton LP 6555 - a musical zenei anyagának teljes stúdiófelvételéről

Az alább hivatkozott televíziós emlékműsor Házy Erzsébetről  néhány napja még hozzáférhető, linkje megnyitható volt, azonban - alig pár nap elteltével - máris elérhetetlenné vált. Így sajnos már nem nézhető meg a film.

https://nemzetiarchivum.hu/m3/M3-87A58993260999893

„Mestersége színész” – HÁZY ERZSÉBET 

Lejátszóban: Emlékezés a primadonnára

A Kossuth- és Liszt Ferenc díjas operaénekesnő igazi közönségkedvenc volt. Házy Erzsébet opera- és operettszínpadon egyaránt maradandót alkotott, a legendás primadonnára Mihály András zeneszerző emlékezik.

MTV, 1982

Riporter: László Zsuzsa

Szőnyi Antikváriuma - 60. árverés

 2024. 11. 09. szombat 10:00 - 2024. 11. 09. szombat 15:00

 228. tétel  Házy Erzsébet

- - fekete-fehér, műtermi minőségű, 118 X 90 mm. méretű portréfotója, autográf aláírásával..

Kikiáltási ár: 12.000 Ft

aukció helyszíne:

Budapest Jazz Club, (volt Duna mozi) Budapest XIII. Hollán Ernő utca 7.

kiállítás helyszíne:

Szőnyi Antikváriuma | 1133 Bp. Ipoly utca 18.

kiállítás ideje:

2024. november 4-től 8-ig (hétfőtől péntekig) 10.00 órától 18.00 óráig

Megjegyzem: az árverésen Mario Del Monaco - - fekete-fehér, műtermi minőségű, 147 X 104 mm. méretű portréfotója, autográf aláírásával, ugyancsak ott szerepel, szintén 12.000 Ft kikiáltási áron.

Nekem is gyanús volt a kép: persze hogy nem Házy Erzsébet szerepel rajta Mayaként. Abban az időben – 1967/68-ban – négy énekes-színész játszotta felváltva a címszerepet a Fővárosi Operettszínház Maya-produkciójában: Medgyesi Mária, Galambos Erzsi, Felföldi Anikó, Lehoczky Zsuzsa.
Azon a fotón szerintem Medgyesi Mária látható – ha összehasonlítjuk az alábbi portréfotójával, az azonosság szinte feltűnő és egyező:

A korabeli lapok arról tudósítanak, hogy Fényes Szabolcs operettjében 1967. november 26-án új Maya mutatkozott be a Fővárosi Operettszínházban Medgyesi Mária személyében, aki Lehoczky Zsuzsával felváltva alakítja a nagysikerű mű főszerepét. 

Tegnap a középdöntőkkel folytatódott a Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny 2024-es évada Érsekújvárban.

A neves zsűri három kategóriában, közel harminc kitűnő opera, operett és musical énekest hallgatott meg.

(Forrás: atempo.sk.)

Ők jutottak a döntőbe - amelyre szeptember 22-én, tehát ma 14 órakor kerül sor szintén Érsekújvárban.

Kapcs. 5444. sorszám

A YouTube-ról korábban belinkeltem ide ezt a duettet: „Nem történt semmi... Good night...” - Ábrahám Pál - Földes Imre – Harmath Imre Viktória című operettjéből Házy Erzsébet és Melis György énekével (Viktória és Koltay kettőse). Km. a Harmónia Vokál és a Magyar Rádió Esztrádzenekara, vezényel: Bródy Tamás, 1963.

Az alábbi archív, televíziós produkció részletének  videofelvételén csak töredéke hangzik el a dalnak. Kuriózum.

Házy Erzsébet partnere a Fővárosi Operettszínház művésze, Homm Pál volt (mint „Koltay”) (ugyancsak a hatvanas évek elejéről). (Forrás: Nemzeti Archívum)

Televízió Slágermúzeum 2. - szórakoztató; revüfilm MTV: 1964. május 1., 21:15 Ismétlések: 1964. december 26..22:50; 1982.október 15., 21:05

A revüfilm az 1927-1936 közötti időszak nagy slágereinek felhasználásával. Közreműködnek: Psota Irén; Lehoczky Zsuzsa; Alfonzó; Bodrogi Gyula; Angyal Sándor; Bán Klári; Csanaki József; Csajányi György; Csorba István; HÁZY ERZSÉBET, Hlatky László; Homm Pál; Ilosfalvy Róbert; Kabos László; Márkus László; Ráday Imre; Szabó Anita; Szendrő József; Zentai Ferenc; Magyar Állami Operaház balettkara; Jégszínház együttese; szólót táncolnak:; Gaál Éva; Kékesi Mária, Nagy Iván; Szegő Tamás; Kísér: Magyar Rádió és Televíz6ió szimfonikus zenekara; Gyulai Gaál Ferenc; Gyulai Gaál János; Hidas Frigyes vezényelnek Részletes műsort nem ismerem.

Ábrahám Pál - Harmath Imre: Viktória - „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, Good night...” (töredék) - Házy Erzsébet és Homm Pál

(Házy Erzsébet Facebook oldaláról)

Ötvös Csilla operaénekesnő élet- és pályarajzát leíró könyvében („Életem története” – Budapest, Pairuszbook kiadó, 2024) visszaemlékezik az 1975. évi házasságkötésének ünnepi pillanataira is, megnevezi a két esküvői tanút: Házy Erzsébet és Ötvös Csaba - őket a könyv fotó-mellékletében két színes képen láthatjuk a boldog fiatal pár mellett.

Ma délután ismét láthatjuk a televízióban – Magyar Mozi TV, 15.30 - 17.35 (ismétlés holnap délelőtt 7.50 – 9.55)

Gerolsteini kaland - fekete-fehér, romantikus zenés filmvígjáték, 1957-ből. 

A filmet rendezte: Farkas Zoltán, a forgatókönyvet írták Kolozsvári Andor és Szirtes György

Jacques Offenbach nagyoperettjének zenei motívumaira Patachich Iván - Szenes Iván készített a filmhez dalbetéteket.

Főszereplők

·       Házy Erzsébet – Antónia nagyhercegnő

·       Darvas Iván – Martin nagyherceg (énekhang: Csongor István)

·       Kiss Manyi – Klotild

·       Feleki Kamill – Bumm Alfonz kancellár

·       Tímár József – Al' Pacca

·       Lázár Mária – Anasztázia

·       Szabó Ernő– Árgus rendőrfőnök

·       Gózon Gyula – Frederik kocsmáros

·       Szemes Mari – Olivia

·       Váradi Hédi – Marie

·       Basilides Zoltán – összeesküvő

·       Garas Dezső – Ágens

·       Peti Sándor– Börtönőr

·Az énekfelvételeken közreműködik a Magyar Állami Színházak Zenekara. Vezényel: Vincze Ottó

Zenei anyag a YouTube-ról (Hungaroton Classic – 1957):

1. Frederick kupléja (Gózon Gyula)

https://www.youtube.com/watch?v=LuEStTMbNdQ&list=OLAK5uy_mYMs-_lvNvzCPjTxhUFO9RmCHTn6gjO38

2. Klotild és Bumm kettőse (Kiss Manyi, Feleki Kamill)

https://www.youtube.com/watch?v=ybeE6QOlqTc&list=OLAK5uy_mYMs-_lvNvzCPjTxhUFO9RmCHTn6gjO38&index=2

3. Antónia kupléja (Házy Erzsébet)

https://www.youtube.com/watch?v=4z0G6mwDH10&list=OLAK5uy_mYMs-_lvNvzCPjTxhUFO9RmCHTn6gjO38&index=3

4. Antónia és Martin kettőse (Házy Erzsébet, Csongor István)

https://www.youtube.com/watch?v=Fkx4_BtEg5U&list=OLAK5uy_mYMs-_lvNvzCPjTxhUFO9RmCHTn6gjO38&index=4

A film középpontjában Gerolstein szépséges uralkodónője, Antónia nagyhercegnő áll, aki álruhában ismerkedik meg a szintén inkognitóban lévő Martin nagyherceggel, a szomszédos Pecunia uralkodójával.
Gerolsteinben azok a lányok, akik egy évben születtek a nagyhercegnővel, nem mehetnek férjhez, amíg ő pártában van. Vonzó és gazdag férjet keresnek Antóniának (Házy Erzsébet), hogy a kincstárat megtöltsék. A szépséges uralkodónő álruhában és véletlenül ismerkedik meg a kiszemelt vőlegénnyel: a szomszédos Pecunia uralkodójával. Martin (Darvas Iván) hasonló célból járja inkognitóban országát. Mulatságos bonyodalmak: együttes raboskodás, álarcosbál és lányszöktetés után egyesül a két koldusszegény korona.

„1957 decemberében HÁZY ERZSÉBET karácsonyi ajándékot vásárol a Corvin Áruház cipőosztályán.” – fotó   /KIRAKAT, 1957 – December/

A KIRAKAT című belkereskedelmi lap 1972. év végi egyik írásában – „15 év a KIRAKATBAN” - felidézi és összegzi a belföldi kereskedelem  előző tizenöt évének küzdelmes időszakát, eredményeit. Fotókat is bemutat, közülük az egyik épp az említett, 1957. decemberi lapszám címlapképe, melyen az ifjú operaénekesnő elegáns télikabátban az áruház cipőosztályának egy magas polcáról épp leemel egy cipőt, közben a másik kezét  a (vélhetően máshol)  megvásárolt ajándékcsomagokon tartja az oldalánál. A cikk szerzője azt írja róla: „Operaházunk egyik büszkesége Házy Erzsébet”

Amúgy a felvezető cikk szövege: „Másfél évtizeddel ezelőtt, 1957. április elsején jelent meg először a KIRAKAT. Akkor éledt újjá a magyar belkereskedelem is.  Ez az időszak próbára tette a magyar belkereskedelem dolgozóit. A lerombolt üzleteket valóban újjá, a korszerű igényeknek megfelelően kellett felépíteni, az üres raktárakat áruval megtölteni, a kétkedőket bizakodóvá, határozottá tenni.

Tizenöt év megannyi gond, öröm, izgalmas riport, sok újdonság, nyílt szakmai viták jellemzik lapunkat. Nehéz választani, hogy melyik volt a legérdekesebb téma, vagy ki volt az a riportalany, akire még jól emlékszünk.”

Újra a televízióban láthatjuk a Gábor diák c. színes magyar zenés filmet (1955)

 A Duna Tv sugározza ma 13.30 és 15.05 óra között:

A film Huszka Jenő csodálatos operettjéből, a Gül babából készült a kor nagyszerű színészeinek és énekeseinek a közreműködésével.

Énekhangok (a Magyar Állami Operaház művészei):

Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Kenéz Ernõ, Littasy György, Losonczy György, Melis György Közreműködik: a Forrai Kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Váradi László vezényletével

Szereplők:

Zenthe Ferenc (Gábor diák) - énekhangja: Kenéz Ernő

Sinkovits Imre (Suki Balázs, „Mujkó”) - énekhangja: Melis György

Krencsey Mariann (Leila, Gül Baba lánya) - énekhangja: Gyurkovics Mária 

Andaházy Margit (Veronika, Lagos görög lány ) - énekhangja: Házy Erzsébet 

Kőmíves Sándor (Gül Baba, a rózsák atyja) - énekhangja: Littasy György

Greguss Zoltán (Kucsuk Ali budai pasa) - énekhangja: Losonczy György

Tompa Sándor (Zülfikár, főeunuch)

Bárdy György (Ali embere)

Mády Szabó Gábor (Budai bíró)

Rendezte: • Kalmár László

Írta: • Babay József

Zeneszerző: • Huszka Jenő és  Vincze Ottó

Időtartam: 95 perc

A Magyar Mozi TV csatornán láthatjuk ma 10:15-től az Új Gilgames  c.  magyar filmdrámát

(fekete-fehér), (1963)

Rendező: Szemes Mihály

Házy Erzsébet Klári karakterét alakítja a filmben.

Részlet a filmből – Házy Erzsébet, Darvas Iván – Új Gilgames

Különleges, archív televíziós felvétel Házy Erzsébet énekével – sajnos,  csak töredék:

Házy Erzsébet _Ábrahám Pál: Bál a Savoyban _ „Toujours l’amour” (video-bejátszás)

Ugyanez a részlet, szintén "csonka":

Házy Erzsébet és Ötvös Csaba _Ábrahám Pál: Bál a Savoyban _ „Toujours l’amour” (video-bejátszás) 

Ugyanez a dal teljes időtartamú stúdiófelvételen - rádiófelvételről (1963), ami később Ábrahám Pál műveiből összeállított lemezen is /Hungaroton/  kiadásra került: 

Házy Erzsébet és kórus _ Ábrahám Pál: Bál a Savoyban _ „Toujours l’amour” – Rádiófelvételről (teljes)

A rádiófelvétel bemutatója - részletek Ábrahám Pál operettjeiből: először 1963. május 5-én, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40), a műsorban Házy Erzsébet, Petress Zsuzsa, Melis György, Baksay Árpád és Radnay György énekelnek, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. 

Hanglemezen is: „Részletek Ábrahám Pál operettjeiből - Bál a Savoyban, Hawaii rózsája, Viktória” ; Részletek HCD 16886; „Bál a Savoyban – egyveleg Ábrahám Pál műveiből, LPX 65520” 

Házy Erzsébet – sok más művésztársához hasonlóan – alkalmanként fellépett esztrádműsorokban is. Főleg pályája elején, az ötvenes években hívták különféle vegyes, zenés, könnyűzenei produkciókba beállni/fellépni, de persze opera-operett gálákon is énekelt.

Néhány ilyen koncertet említek abból az időszakból:

ERKEL SZÍNHÁZ – 1955. szeptember 18. de. fél 11 órakor

„Virágzik a rózsa” – Ének: Házy Erzsébet, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Bilicsi Tivadar, Palócz László, Rátonyi Róbert, Szabó Miklós. Km. a Budapesti Zenekar és a Fővárosi Operettszínház énekkara. Karigazgató: Virány László. Vezényel: Pogány László. Rendező: Kenessey Ferenc. Konferál: Gál György Sándor

A műsorból Házy Erzsébet két énekszámát említem meg: „Virágzik a rózsa”, „Te büszke kozák”.

ERKEL SZÍNHÁZ – 1956. március 18. du. 3 órakor

„Tavaszi dallamok” – Ének: Gencsy Sári, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Szilvássy Margit, Tiszay Magda, Fekete Pál, Maleczky Oszkár, Melis György, Sárdy János, Simándy József. Balett: Pásztor Vera, Vashegyi Ernő. Km. a Magyar Állami Operaház zenekara. Vezényel: Kulka János

A műsorban opera- és  operettrészletek, könnyebb dallamok csendültek fel (Bizet, Rossini, Mozart, Puccini, Gounod, Gershwin, Donizetti, Offenbach, J. Strauss, Ábrahám, Kálmán, Romberg, Huszka műveiből részletek illetve Chaplintől: Egy kis balettcipő)

Házy Erzsébet két énekszámot adott elő: Gounod Faust című operájából Margit Ékszeráriáját, míg Ábrahám Pál Viktória c. operettjéből egy dalt énekelt.

BARTÓK TEREM – 1956. április 15-én és 22-én du. 4 és este 8 órakor is.

„Tavaszi Randevú” – Ének: Házy Erzsébet, Török Erzsi,  Záray Márta, Szabó Miklós, Feleki Kamill; próza: Gordon Zsuzsa, Kabos László, Verebes Károly; Kocsis Albert hegedűművész és Turán László együttese (zenekar). Aki mindenkivel randevúzik (konferál): Gál György Sándor

A vegyes, esztrádműsorban elhangzottak skót, holland, magyar stb. népdalok; egy Tosti-dal, Lehár-operettrészletek, Halász Rudolf-dala, Hajdú Júlia táncdalai, prózában kabaré- és vidám jelenetek, hegedűn megszólaló Chopin-, Mendelssohn-, Vecsey-művek, egy Fényes Szabolcs-szerzemény stb.

Házy Erzsébet és Szabó Miklós előadásában felcsendült  Lehár Ferenc Paganini című operettjének szerelmi duettje.

ÓBUDAI ANZIX  Harmadik Kerületi Kulturális Magazin 

OPERA - 2023 TÉL

Várkonyi Judit: A Házy-legenda

Óbudán is emléktábla őrzi a ragyogó szoprán, az 50-es, 60-as, 70-es évek állócsillagának emlékét. A III. kerületben is élt egy darabig Házy Erzsébet, aki Oscartól Örzséig hitelesen énekelt el megannyi szerepet, Manon Lescaut-alakítását pedig ma is az évszázad Manonjaként emlegeti a szakma. Életét a szélsőségek jellemezték – a színpadon siker, a magánéletben csalódások szegélyezték az útját.

A varázsfuvola, 1960

Házy Erzsébetről egyszerre könnyű és nehéz írni. Nehéz, hiszen már a mai középkorúak is csak archív anyagokra hagyatkozhatnak vele kapcsolatban, élő, személyes emlékeink nincsenek róla. És nehéz azért is, mert a kevés hozzáférhető cikk mint forrás szinte szóról szóra egyforma. S hogy miért könnyű mégis? Mert a sok hiátus ellenére még mindig elér minket a híre, mert a neve ma is egyet jelent a misztikummal, legendás tehetség, legendás hang, legendás szépség. Ha valakire túlzás nélkül illik a legenda kifejezés, akkor az Házy Erzsébet.
Könnyű és nehéz… Ugyanez igaz Házy életére is. Páratlan karriert futott be, viharos magánéletet élt és fiatalon, mindössze ötvenhárom évesen elment. Pályája során elénekelte a legjelentősebb szoprán főszerepeket, a kortárs szerzők a tenyerükön hordták, a zenés műfajok bármelyikében képes volt varázsolni, és filmes feladatokat is játszi könnyedséggel abszolvált. 

Karczag Mártonnal, az Opera Emléktárának vezetőjével beszélgettünk a Házy-jelenségről. 

Házynak az volt a tragédiája, hogy túl tehetséges volt – mondja. És túl szép, teszem hozzá. 

Igen. Ne felejtsük el, hogy az ő karrierje az 1950-es évek elején indult és a 80-as évek elején ér véget, sajnos romjaiban. Fénykorában olyasmit képviselt abban a lassan olvadó politikai környezetben, azt a fajta szexbombaságot, amit ki lehetett tenni a Füles címlapjára. Mindig jól nézett ki, és őrjöngtek érte, olyan ikon volt, akinek a címét olvasók hada szerette volna megszerezni a szerkesztőségekben. 

Ez az opera műfajban különös jelenség lehetett akkor is.

Persze. Az előző korok ideáljait nem mindig értjük, de Házy olyan mágnes volt, mint Marilyn Monroe. Érdekes egyébként, hogy egyik operai elődje, Gencsy Sári ugyancsak ez a platinaszőke jelenség volt. Házy az örökérvényű szépség, akinek talán az lett a veszte, hogy a szépségét ő nem tudta kezelni, a tehetségét pedig a színház nem tudta kordában tartani. Mivel mindent el tudott énekelni, tele volt feladattal és kitűzésekkel. Kortárs bemutatóktól a Poppea megkoronázásáig mindent elénekelt, és ezek a nehéz szerepek a hangot egy idő után megették. Az adottságai mögött ugyanis nem állt az a technika, ami elégséges muníciót szolgáltatott volna ahhoz, amibe a színház őt belekényszerítette. Ha meg is lett volna az akarata és a belátása, hogy vigyázzon magára, a vezetőség „édes kényszerhelyzetben” tartotta. 

Magyarul kisajtoltak belőle mindent… Ez vezetett a korai szakmai kiégéshez? 

Hogy ő mit érzékelt ebből a folyamatból, nem tudni. Fiatalon halt meg, tehát szinte az utolsó időkig kapta a nagy szerepeket, bár igen nehéz egy ötvenéves szopránnak szerepet találni, aki ráadásul alkoholproblémákkal is küzd…

Egyszer teljesen véletlenül került elém egy régi cikk az Opera Emléktárában, amely arról számolt be, hogy egy soha nem tisztázott autóbaleset következtében Ilosfalvy Róbert került börtönbe. Együtt utaztak, és sosem derült ki, ki vezetett valójában… 

Így volt, és sejthető, hogy Ilosfalvy csak elvitte a balhét. Ezután el is váltak. Gyönyörű love story az övék, ami az operatörténetben ritka. Az ő párosuk előtt nem fordult még elő, hogy egy ilyen színvonalú álompárt együtt lehessen szerepeltetni: dekoratívak voltak és mindkettő klasszis a maga hangfajában. Felrobbant a színpad kettőjük szerelmétől. Főleg Pucciniket játszottak együtt, talán a Bohémélettel kezdték, aztán az 1961-es Manon Lescaut-premier rájuk lett kitalálva, A Nyugat lányát is együtt csinálták. A YouTube őriz egy rossz, talán zsinórpadlásról felvett anyagot – a ’70-es évek végén, Moszkvában hosszú szünet után ismét összeeresztették őket egy Manonra… az a pár perc is lángol. Amit ők egymásból emocionálisan ki tudtak hozni, egészen elképesztő volt. Házy élete gyönyörű, önpusztító sorstörténet és örök kérdés, hogy vajon meg tudjuk-e védeni ezeket a tehetségeket? Tudhatnak-e bárkire hallgatni az ilyen kaliberek ahhoz, hogy épségben maradjanak? Callas, Monroe, és ugyanebbe a sorba illik Házy Erzsébet… Egyáltalán szabad-e őket védeni?

Jobb lett volna, ha nyolcvanévesen mennek el, vagy ez az elrendelés, hogy szükségszerűen el kell égniük?

Érdekes az a párhuzam is, hogy míg szakmájukban üstökösként robbannak be és sikert sikerre halmoznak, a magánéletük boldogtalan vagy csak ideig-óráig tartanak a szebb időszakok. Házynak négy férje volt. 

Gál Gábor, Ilosfalvy Róbert és Ötvös Csaba is énekes volt, és a film hozta össze Darvas Ivánnal. A színésszel kötött házassága állítólag bántalmazó kapcsolat volt, Házy nem egyszer óriási napszemüvegben jelent meg az Operában a közös időszakukban. 

Egy róla szóló interjúból úgy tudom, hogy élete végén depresszió gyötörte.

Az utolsó öt évben már alig ment színpadra, és bizony az akkori fotóin is látszik a változás. Az alkoholprobléma is valószínűleg ebből fakadt. Az ember, ha ilyen fokon ég a színpadon, muszáj előadás után bemenni az OperaKlubba, muszáj kiereszteni a gőzt, inni egy-két pohárral. Ha pedig az ember ekkora primadonna, akkor neki lesz a legnagyobb hangja, ő engedi meg magának a legnagyobb szemtelenségeket, és kialakul körülötte egy sajátos légkör. A Házba épp bekerülő fiatal énekesnők számára a rettegett pillanatok közé tartozott a vele való találkozás: úristen, a Házy mit fog rólam mondani vagy hogy fog hozzám szólni? Hogy épp mit mond, az másoknak egy életre szóló sokkoló élmény maradt. Nekem Házy azt mondta a büfében… és hurcolták tovább, sok esetben egy életen át. 

A keménység talán a túlérzékenység álcája volt. Tudunk olyan karmestert említeni, aki mégis jól értette és érezte őt? 

Ferencsik nyilván vigyázott rá, Lukács Ervin pedig örökölte Ferencsik hagyatékát. Maga a karrier elvben szépen volt felépítve, eleinte nem terhelték agyon, pici szerepeket adtak neki, majd Norina, Mimi – de a hatvanas években jött egy fordulat, amikor vérszemet kaptak, és aztán minden mindegy alapon amit értek, ráosztottak. A kortárs szerzők pedig boldogok voltak, mert egyrészről Házy kegyetlen jó figura volt, másrészt pedig mindent, ami a kottában volt, maradéktalanul le tudott énekelni. Mihály András Együtt és egyedül című operájának ősbemutatóját, Szokolay Vérnászában a Menyasszonyt énekelte, ugyanakkor a Sámsonban Delila, Petrovics Bűn és bűnhődésében Szonja, a nagy klasszikusok egész sora, a teljes szoprán repertoár legkülönfélébb szerepei. Mindent elénekelt, amire ez a hangfaj predesztinálta – sőt háromszor annyit. A kiemelkedően nehéz Salome mellett énekelte A rózsalovag mezzo Octavianját, de a Pikk dáma Lizáját is, amit manapság fajsúlyos drámai hangok énekelnek, de ettől ő még egy Örzsét is oda tudott tenni, amiben viszont bűbájos volt. Az ösztönös nőiességével meg aztán mindent vitt.

Karczag Márton az összegzésben azt is kiemeli, hogy Házynak nehéz volt második szereposztást adni, mert ugyan sokan voltak körülötte, ő valami mást képviselt, mint a többi szoprán. Hiába volt mellette még hat Pillangókisasszony, ő nagyon hamar saját kategória lett.

Az akkori, szürke Magyarországon nem volt operaházi párja ennek a jelenségnek. 

De vajon honnan csöppent ide ez a különös és feledhetetlen jelenség? Egy pozsonyi mészáros lányaként látta meg a napvilágot, és tízéves volt, amikor a család – három lánygyerekkel – áttelepült Budapestre, a negyedik kislány már itt született. Állítólag Újpesten még tíz éve is emlékeztek Házy bácsi lókolbászára. Legkisebb lányuk színésznő lett (Telessy Györgyi, aki édesanyja nevét vette fel), Erzsébet pedig a zenében találta meg az útját, a Magyar Rádió kórusának alapító tagja volt, és huszonkét évesen felvételizett az Operaházba. A folytatást tudjuk. Pályája során sorra kapta a rangos szakmai elismeréseket: Liszt Ferenc-díj, Székely Mihály-emlékplakett, érdemes művész, majd 1970-ben Kossuth-díjas, végül 1976-ban kiváló művész lett.

Egyszer Antal Imre egy televíziós interjúban arra kérte Házyt, hogy fogalmazza meg a művészi ars poeticáját: „Egy szó: ügyszeretet. Soha nem pénzért, lehetőségekért, tapsért, hanem mindent az ügyszeretetért tettem, és azt hiszem, hogy ezért mindent meg is kaptam” – mondta akkor, pedig a műsorban csak az operai pályára szorítkoztak. A már említett Manon Lescaut emblematikus szerepe volt, amit nemcsak hangban, de figurában és érzelmi megformálás terén is egyedi minőségben valósított meg, úgy tartották, ő az évszázad Manonja. Alakításaiért nemcsak a közönség rajongott, a szakmai kritikusok is elismerően írtak róla és külföldön is rendre sikert aratott.

Az 1960-as évektől szerepelt nemzetközi színpadokon. A moszkvai Bolsojban Csajkovszkij Anyeginjének Tatjánáját oroszul énekelte, a helyes kiejtést akkori férjével, Darvas Ivánnal gyakorolta. Óbudai évei egyébként ehhez a házassághoz kötik. S hogy vajon mi lehet igaz abból, ami a bántalmazást illeti? Darvas egyik egykori nyilatkozata árulkodó: „Tekinthetjük ezt szabadosságnak, bűnnek, gusztustalanságnak. Mélyen megvetem magam ezeknek a szabados időknek a magatartása miatt. Mély lelkifurdalások gyötörtek, a tréfás az, hogy közben is.” Egy másik alkalommal azt mondta: „Megittam a magamét. Ártalmasan sokat.” Két művészegyéniség, két vergődő lélek talán nem a legjobb párosítás…

Házy Erzsébet a szocialista országokon túl fellépett német nyelvterületen és a tengerentúlra is eljutott.

Jelentős szerepet vállalt a kortárs külföldi és az új magyar operák bemutatásában, ugyanakkor operett-szerepekben is humorral brillírozott, elképesztő primadonna volt, könnyed műsorokban pedig Fényes Szabolcs és Ábrahám Pál dalaival bűvölte el a közönséget. A Hófehérke és a hét törpe című Disney-rajzfilm első magyar szinkronos verziójában ő kölcsönözte Hófehérke énekhangját, nagy- és kislemezek egész sora őrizte és remélhetőleg őrzi ma is ezt a hangot, és mindemellett több rádiós szerepet és tizenkét filmszerepet is kapott ez a kivételes tehetség. 

Az 1966-os És akkor a pasas… című filmben olyan partnerekkel játszott, mint Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Major Tamás és Törőcsik Mari. A Gerolsteini kalandban Darvas Iván és Házy mellett szintén feltűnnek a kor emblematikus színészei, és még egy sor további filmmel bizonyította sokrétű talentumát.

Szakmai pályafutásának alapos számbavétele jóval nagyobb teret kívánna – e cikk terjedelme inkább Házy rövid életével korrelál. Az összegzés kinek-kinek érzése szerint alakul majd úgyis. Adhat-e teljességet egy csúcsra járatott művészi pálya – vagy a teljességhez más kell, több kell? 1977-ben Házy Erzsébet így nyilatkozott a Népszavának: „Csak égve tudok élni. Azt persze nem tudom, meddig lehet így élni?

Magyar Katolikus Rádió – „Zeneközelben”

2024. március 3., 17.05 – 18.00

Juhász Előd műsora

Vendég: Pitti Katalin

Házy Erzsébet életének egyik utolsó interjúját a Nők Magazinjának adta.

„Operáról prózában”

Beszélgetés Házy Erzsébettel

(Nők Magazinja, 1980. június 1. – Kemény György)

Házy Erzsébetről, az Operaház Kossuth-díjas kiváló művésznőjéről sok felsőfokú jelzőt leírtak már. Egy operaénekesnő, aki csodálatos szopránhangja mellett vonzó külsejű, és a prózában is otthon van. Két évtizeden keresztül uralta az operaszínpadot. Sorra játszotta a filmfőszerepeket, és nem egy prózai színháztól kapott főszerep-ajánlatot.

Házy Erzsébet igazi sztár lett, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Az Opera egyik fényes csillaga nem nélkülözte a nagy sztárok szokásait. „Hisztériás, fékezhetetlen, goromba” – terjedt el róla.

Valóban könnyen odamondogatott a színházi rendezőknek, kritikusoknak, a riportereknek. Talán ezért is készült vele kevés interjú.

A televízió népszerű riporterének arra a kérdésére, hogy „Mire készül a művésznő?”, a következő meghökkentő választ adta a nagy nyilvánosság előtt: „A halálra. Miért? Talán maga nem arra készül?” Egy másik újságíró megkérdezte tőle: „Gyűjt valamit?” „Igen, anyacsavarokat.” – hangzott a válasz. Utána mindenkinek elmesélte, hogy az a ...........  újságíró komolyan vette és leírta.

Amikor megkértem, hogy fogadjon egy beszélgetésre, nagyot sóhajtott:

- Na, nem bánom! De tudnia kell, hogy három dolgot nagyon nehezen viselek el: az újságírókat, a fodrászokat és a fogorvosokat. Sajnos, az élet úgy hozta, hogy mindháromra szükségem van.

- Miért vonakodik úgy a tollforgató emberektől?

- Soha nem akartam és nem is tudtam magam adminisztrálni. Egész életemet impresszáriók nélkül éltem le. Igazán tehetséges embereknek nincs szükségük a reklámra. A közönség is belefárad a sztárolásba. Pihentetni kell őket, ha újra fel akarunk támadni.

- Úgy tűnik, most ilyen időszakban van. Meglehetősen ritkán láthatjuk az Opera színpadán. Mi lehet az oka?

- Nem vagyok fontos az Opera számára. Hogy mégis kifejezhessem magam, kénytelen vagyok haknizni. Az én múltammal nagyon megalázónak tartom a haknizást, de hát azt hiszem, ezért nem nekem kellene igazán szégyenkeznem.

- Kielégítőnek tartja emberi, művészi kapcsolatait?

- Nem. Az Operaházban kifejezetten idegesít a légkör. Valószínű, hogy ebben én is hibás vagyok, de a mellőzés feszültséget okoz az emberben.

- Érez generációs problémákat?

- Igen, de ez természetes dolog. Generációs problémák mindig is voltak és lesznek is. Sorrendiségi kérdés az egész. A mai húszéves is lesz egyszer ötven, és a mai ötvenéves is volt egyszer fiatal. Talán ezt a kérdést régen nem élezték ki annyira, mint most. Amikor én bekerültem az Operaházba, a régi nagyok valami elérhetetlen piedesztálon álltak felettünk. Tiszteltük és bámultuk őket. Ma másképpen néz ki a helyzet. Egy harmincon túli énekesnőre könnyen kimondják: „Mit akar még ez a vén tyúk?”

- Jó viszonyban van az ifjú kolléganőivel?

- Nem, mert nem mindenki viseli el egyformán a sikert.

- Gondolt arra, hogy külföldre szerződjön?

- Régebben sokszor vendégszerepeltem külföldön. Bécstől New Yorkig sok helyen felléptem, de hosszabb ideig nem tudtam idegenben lenni. Nagyon csodálkozom azokon, akik könnyedén el tudják hagyni a hazájukat.

- Kikapcsolódásként milyen zenét hallgat?

- Bachot és a klasszikusokat. De élvezem a könnyűzenét is.

- Beatet?

- Azt azért nem. Ezek a derék beates fiúk, ha egyszer abbahagyják, maguk fognak a legjobban szégyenkezni a zenéjük miatt.

- Véleménye szerint értők vagy sznobok járnak ma az Operaházba?

- Is-is. A karzaton ülnek az értők, a páholyokban az estélyi ruhások...

- Mi volt élete legnagyobb öröme?

- Amikor vége lett a háborúnak.

- A legnagyobb bánata?

- Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de minden rosszindulatú tekintet, megjegyzés bánt. Ezért aztán sűrűn bánatos vagyok.

- MI tudja felvidítani?

- Maggi kutyám, amelynek hosszú együttlétünk alatt kifinomult hallása lett.

Maggi kutya beszélgetésünk alatt végig ott lapult a szőnyegen. Neve hallatára felkapja a fejét.

- Most figyeljen – mondta a művésznő.

Figyeltem. Házy Erzsébet trillázott. Gyönyörűen. Maggi hegyezte a fülét, és amikor a gazdája abbahagyta, ő lépett a színre. Ha hiszik, ha nem, kinyomta a magas C-t...

Ismét a televízió képernyőjén a Gerolsteini kaland!

Az M5 csatorna ma 14.45 és 16.25 óra között sugározza ezt a fekete-fehér, magyar, romantikus zenés filmvígjátékot, 1957-ből. 

A mozifilmben kitűnő művészek egész sorát láthatjuk viszont: Házy Erzsébet ("Antónia"), aki nemcsak énekel, de mint színésznő a címszerepet is alakítja, továbbá Darvas Iván (énekhangja: Csongor István), Feleki Kamill,  Gózon Gyula, Kiss Manyi, Szemes Mari és sokan mások.  A filmet rendezte: Farkas Zoltán, a forgatókönyvet írták: Kolozsvári Andor és Szirtes György.

Jacques Offenbach műveinek zenei motívumaira Patachich Iván - Szenes Iván készített a filmhez dalbetéteket. A Magyar Állami Színházak Zenekarát Vincze Ottó vezényli.

Kapcs. 5458., 5450., 5449. sorszámok

Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo szerelmi kettőse, III. felv. „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!” (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)

Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress.

Szívem tágul, majd elkábul, csak szeress.

Szép szemedbe nézek, éltet a remény,

Hogy te édes szép szerelmem, légy óh. légy enyém.

Dalod szívemhez szól, jól esik, igen jól

Érted dobog e szív, ez a hű szív csak téged hív.

Némán elhallgat a száj,

Titkolja, hogy szívem mint fáj,

Érted büszke legény, szeretlek én.

Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress.

Szívem tágul, majd elkábul, csak szeress.

Szép szemedbe nézek, éltet a remény,

Hogy te édes szép szerelmem, légy óh. légy enyém

Lehár: A víg özvegy - Hanna belépője, I. felv. „Uraim! Elég! (Házy Erzsébet, km. Kenéz Ernő, Rajna András, Göndöcs József, a Magyar Állami Operaház Énekkara)

Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo kettőse: „Bamba, bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara)

Lehár Ferenc: A víg özvegy – keresztmetszet-felvétel (1959)

Glavari Hanna: Házy Erzsébet; Mirko Zéta: Maleczky Oszkár; Valencienne: Koltay Valéria; Danilo: Udvardy Tibor; Camille de Rosillon: Kövecses Béla; Vicomte Cascada: Kenéz Ernő; Rauol de St. Brioche: Rajna András; Kromov: Palócz László; Bogdanovics: Göndöcs József; Prisics: Kerekes Gábor; Nyegus: Kishegyi Árpád

Km.  a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, vezényel: Kerekes János

Katalógusszám: HLP OK 6516 - QUALITON; Kiadási év: 1960

Megemlítem az operett teljes, rádiófelvételét is:

Lehár Ferenc – Mérei Adolf: A víg özvegy

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérei Adolf munkája.

 A Rádió Dalszínházának bemutatója - teljes felvétel: 1962. december 8., Kossuth Rádió, 18.55 - 21.27

Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor 

Rendező: Rácz György

Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet
Danilovics Danilo, követségi titkár – Udvardy Tibor (Zenthe Ferenc)
Zeta Mirko, nagykövet – Palcsó Sándor (Rajz János)
Valencienne, a felesége – Koltay Valéria (Kállai Ilona)
Camille de Rosillon – Kövecses Béla (Kaló Flórián)
Cascade, vicomte – Kishegyi Árpád (Lázár Gedeon)
Raoul de St. Brioche – Külkey László (Petrik József)
Nyegus, írnok – Bilicsi Tivadar
Bogdanovics, konzul – Nádas Tibor (Nagy István)
Olga, a felesége – Korompay Vali
Kromov – Várhelyi Endre (Szoó György)
Sylviane, a felesége – Magda Gabi
Prisics – Balázs István

  Legfrissebb darabként a napokban jelent meg a kínálatban Ránki György Az ember tragédiája című operája, amit az 1970-es ősbemutatón rögzített a Magyar Rádió az Operaházban. A felvételen a főbb szerepeket Bende Zsolt (Ádám), Házy Erzsébet (Éva), Udvardy Tibor (Lucifer) és Ütő Endre (Az Úr hangja) énekli, a Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Erdélyi Miklós dirigálja.

Házy Erzsébet és Bende Zsolt

Ránki György: Az ember tragédiája - opera CD-n (2024) - Classical