276 telramund 2005-07-22 20:10:46 [Válasz erre: 275 Búbánat 2005-07-22 12:51:57]
opera fanatics sorozat
opera fanatics sorozat
275 Búbánat 2005-07-22 12:51:57 [Válasz erre: 274 frushena 2005-07-22 12:48:05]
Ez jó lista! Ez a társaság adott ki kék színű dobozokban sok-sok videófelvételt - nem csak operát.
Ez jó lista! Ez a társaság adott ki kék színű dobozokban sok-sok videófelvételt - nem csak operát.
274 frushena 2005-07-22 12:48:05
[url]http://www.belcantosociety.org/pages/singers_cart.html#callas;Bel Canto Society[/url] Csak úgy találtam!
[url]http://www.belcantosociety.org/pages/singers_cart.html#callas;Bel Canto Society[/url] Csak úgy találtam!
273 Búbánat 2005-07-01 20:41:30
„A zene csodája – ötödször” címmel Szigeti - Pallós közös néven jegyzett cikkükben az Új Ember munkatársai egy értékelő- összefoglaló beszámolóra vállalkoztak a Miskolcon nemrég lezajlott Bartók + Belcanto nemzetközi operafesztivál eseményeiről. Ebből idézek: „…ahogyan Miskolcon, két héten át idén is számtalanszor felcsendült a zenevarázs, az minden szóvirágnál ékesebb bizonyítéka volt annak, mit jelent és milyen szépséget képes elénk idézni felkészült emberek közös, összehangolt munkája vagy épp a puszta levegő áradásával megcsendülő isteni ajándék, az énekhang. Sokféle előadás létezik: jó, rossz, felejthető, emlékezetes és katartikus hatású egyaránt. E ’fokozatok’ közül az utóbbiak nagyon ritkák: létrejöttükhöz a csillagok különleges együttállása szükséges. Olyan esetekre gondolok, amelyeknek emlékét életünk végéig őrizzük. A miskolci operafesztivál magas színvonalú, profi rendezvény, kezdettől az volt, s az is maradt. (Ezt bizonyítja a Nemzetközi Fesztiválszövetségbe sorolásának ténye is – alig háromévesen!) Az idei programsorozat több produkciója is büszkélkedhetett emlékezetes, sőt katartikus pillanatokkal. Az emelkedettség, az elragadtatottság ezúttal nem a művek keltette „egzisztenciális megrendülésből” fakadt, hanem a ’hang mágiájából’. A Miskolcon oly jól ismert szlogen idén különös aktualitást nyert, hiszen a bel canto (’szép éneklés’) avatott tolmácsolói nagy számban jelentek meg a Bükk kapujának hangulatosan mozgalmas nagyvárosában. Jeles hazai előadók, tehetségükkel feltűnt világsztárok és ígéretes ifjú művészek olyan seregszemléje ért most véget Miskolcon, amelyhez hasonlónak hiánya bizony nagyon fájó pontja Budapest kulturális énekének. Ezen a nyáron többek között José Curától Al Di Meoláig, Sebestyén Mártától a Kin’s Singersig terjedt a fellépő művészek köre. A Bartók művei mellé idén felsorakozó bel canto (Rossini, Bellini, Donizetti) operák nem tanítanak, épp ’csak’ igényesen szórakoztatnak. A nagy felkészültséget, makulátlan énektechnikát kívánó művek sorát hallgathatták meg a Miskolcra érkezők, ahol az egyre több külföldi vendég jelenléte bizonyítja: a fesztivál híre már messzire jutott… Vajon mi leget a Bartók + … sikerének titka? Elsősorban az, hogy a szervezők igyekeznek kerülni a középszerűséget. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne olykor kritikával illetni az egyszeri előadásokból fakadó ’fésületlenségeket’, az ország, illetve Európa különböző pontjairól jött társulatok változó színvonalát, a világ különböző szegletéből érkező művészek aktuális teljesítményét, de egy biztos: érdektelenségről, unalomról, jellegtelenségről nem beszélhetünk a fesztivál kapcsán. A másik titok a profizmus, a felmerült problémák elegáns kezelése. Idén számos lemondás okozott fejtörést a szervezőknek, a Bátori Tamás vezette csapat azonban gondoskodott arról, hogy a kényszerű szereplőcserék ne okozzanak csalódást. A moszkvai Helikon Színház ’kiszerelésében’ bemutatott Normában például Lukács Gyöngyi helyett a svéd Lena Nordin ugrott be, Giuseppe Giacominit pedig Alberto Cupido helyettesítette. Egyenesen bravúros volt a szentpéterváriak által ígért Lammermoori Lucia ’kiváltása’. A mű- amelyet végül koncertszerűen adtak elő – a fesztivál egyik legnagyobb sikere lett, ugyanis rövid idő alatt olyan világjáró művészeket sikerült megnyerni, mint a román származású Elena Mosuc (akit ma joggal a címszerep egyik legjobb tolmácsolójaként emlegetnek), Felipe Rojas, Roberto Servile vagy Arutjun Kotchinian, de külön említést érdemel Ondrej Lenard kivételes karmesteri teljesítménye is. Idén Rossini Tell Vilmos című operáját közvetítette a Bartók rádió, így azok is megtapasztalhatták, milyen a ’miskolci hangulat’, akik nem lehettek jelen. A még mindig csodálatosan éneklő veterán olasz baritonsztár, Renato Bruson oldalán egy Olaszországban élő ifjú magyar szoprán, Kátai Natasa keltett nagy feltűnést a hazai közönség körében. A nevek persze csak fémjelzik azt a csodát, amelyet teljes felvételek is csupán töredékesen tudnak megörökíteni, amely múlékonyságával, a semmiből felszakadó és érzékekkel elérhetetlen régiókba tűnő valóságával maga az élet. Amelyet látni és elsősorban hallani kell. A zene ajándékát.”
„A zene csodája – ötödször” címmel Szigeti - Pallós közös néven jegyzett cikkükben az Új Ember munkatársai egy értékelő- összefoglaló beszámolóra vállalkoztak a Miskolcon nemrég lezajlott Bartók + Belcanto nemzetközi operafesztivál eseményeiről. Ebből idézek: „…ahogyan Miskolcon, két héten át idén is számtalanszor felcsendült a zenevarázs, az minden szóvirágnál ékesebb bizonyítéka volt annak, mit jelent és milyen szépséget képes elénk idézni felkészült emberek közös, összehangolt munkája vagy épp a puszta levegő áradásával megcsendülő isteni ajándék, az énekhang. Sokféle előadás létezik: jó, rossz, felejthető, emlékezetes és katartikus hatású egyaránt. E ’fokozatok’ közül az utóbbiak nagyon ritkák: létrejöttükhöz a csillagok különleges együttállása szükséges. Olyan esetekre gondolok, amelyeknek emlékét életünk végéig őrizzük. A miskolci operafesztivál magas színvonalú, profi rendezvény, kezdettől az volt, s az is maradt. (Ezt bizonyítja a Nemzetközi Fesztiválszövetségbe sorolásának ténye is – alig háromévesen!) Az idei programsorozat több produkciója is büszkélkedhetett emlékezetes, sőt katartikus pillanatokkal. Az emelkedettség, az elragadtatottság ezúttal nem a művek keltette „egzisztenciális megrendülésből” fakadt, hanem a ’hang mágiájából’. A Miskolcon oly jól ismert szlogen idén különös aktualitást nyert, hiszen a bel canto (’szép éneklés’) avatott tolmácsolói nagy számban jelentek meg a Bükk kapujának hangulatosan mozgalmas nagyvárosában. Jeles hazai előadók, tehetségükkel feltűnt világsztárok és ígéretes ifjú művészek olyan seregszemléje ért most véget Miskolcon, amelyhez hasonlónak hiánya bizony nagyon fájó pontja Budapest kulturális énekének. Ezen a nyáron többek között José Curától Al Di Meoláig, Sebestyén Mártától a Kin’s Singersig terjedt a fellépő művészek köre. A Bartók művei mellé idén felsorakozó bel canto (Rossini, Bellini, Donizetti) operák nem tanítanak, épp ’csak’ igényesen szórakoztatnak. A nagy felkészültséget, makulátlan énektechnikát kívánó művek sorát hallgathatták meg a Miskolcra érkezők, ahol az egyre több külföldi vendég jelenléte bizonyítja: a fesztivál híre már messzire jutott… Vajon mi leget a Bartók + … sikerének titka? Elsősorban az, hogy a szervezők igyekeznek kerülni a középszerűséget. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne olykor kritikával illetni az egyszeri előadásokból fakadó ’fésületlenségeket’, az ország, illetve Európa különböző pontjairól jött társulatok változó színvonalát, a világ különböző szegletéből érkező művészek aktuális teljesítményét, de egy biztos: érdektelenségről, unalomról, jellegtelenségről nem beszélhetünk a fesztivál kapcsán. A másik titok a profizmus, a felmerült problémák elegáns kezelése. Idén számos lemondás okozott fejtörést a szervezőknek, a Bátori Tamás vezette csapat azonban gondoskodott arról, hogy a kényszerű szereplőcserék ne okozzanak csalódást. A moszkvai Helikon Színház ’kiszerelésében’ bemutatott Normában például Lukács Gyöngyi helyett a svéd Lena Nordin ugrott be, Giuseppe Giacominit pedig Alberto Cupido helyettesítette. Egyenesen bravúros volt a szentpéterváriak által ígért Lammermoori Lucia ’kiváltása’. A mű- amelyet végül koncertszerűen adtak elő – a fesztivál egyik legnagyobb sikere lett, ugyanis rövid idő alatt olyan világjáró művészeket sikerült megnyerni, mint a román származású Elena Mosuc (akit ma joggal a címszerep egyik legjobb tolmácsolójaként emlegetnek), Felipe Rojas, Roberto Servile vagy Arutjun Kotchinian, de külön említést érdemel Ondrej Lenard kivételes karmesteri teljesítménye is. Idén Rossini Tell Vilmos című operáját közvetítette a Bartók rádió, így azok is megtapasztalhatták, milyen a ’miskolci hangulat’, akik nem lehettek jelen. A még mindig csodálatosan éneklő veterán olasz baritonsztár, Renato Bruson oldalán egy Olaszországban élő ifjú magyar szoprán, Kátai Natasa keltett nagy feltűnést a hazai közönség körében. A nevek persze csak fémjelzik azt a csodát, amelyet teljes felvételek is csupán töredékesen tudnak megörökíteni, amely múlékonyságával, a semmiből felszakadó és érzékekkel elérhetetlen régiókba tűnő valóságával maga az élet. Amelyet látni és elsősorban hallani kell. A zene ajándékát.”
272 Búbánat 2005-06-29 10:17:57 [Válasz erre: 271 Búbánat 2005-06-29 10:14:40]
[url]http://www.operafesztival.hu/index.php?m=8&y=5&l=1;Fesztiválnapló[/url]
[url]http://www.operafesztival.hu/index.php?m=8&y=5&l=1;Fesztiválnapló[/url]
271 Búbánat 2005-06-29 10:14:40 [Válasz erre: 270 Lohengrin 2005-06-29 09:39:13]
Dehogynem. Az összes előadásról megjelent kritika. [url]http://www.momus.hu/forum.php?cat=36&act=write&replyto=59428&offset=270;[/url]
Dehogynem. Az összes előadásról megjelent kritika. [url]http://www.momus.hu/forum.php?cat=36&act=write&replyto=59428&offset=270;[/url]
270 Lohengrin 2005-06-29 09:39:13
A Don Pasquale, Tell Vilmos stb. előadásokról még nem jelentek meg kritikák?
A Don Pasquale, Tell Vilmos stb. előadásokról még nem jelentek meg kritikák?
269 Búbánat 2005-06-29 09:04:23
Sztárok, beugrások, nézőcsúcs A miskolci operagála sikere számokban Népszabadság • Miskolci tudósítónktól • 2005. június 29. Színpadkép Bellini Norma című operájának előadásából, a Miskolci Nemzeti Színházban Nézőcsúcs, takarékosság, viszszamondott előadások és a kényszerű beugrások nyomán hatalmas siker jellemezte az idei miskolci operafesztivált, amelynek negyvenöt előadására száztízezer néző volt kíváncsi. Minden korábbi nézőcsúcs megdőlt a múlt hét végén zárult miskolci opera-fesztiválon, amelynek negyvenöt elő-adására és koncertjére összesen száztízezren voltak kíváncsiak. A színház pénztárában 16900 jegyet adtak el. Az aggteleki barlangban játszott, A sevillai borbély című előadásra több mint ezren váltottak belépőt - ez a szám a barlangi koncertek tekintetében páratlan siker. A fesztivál helyszínei között először szereplő Miskolci Egyetem aulájába szóló jegyekből pedig csaknem hétezer kelt el. A művelődési házakban, templomokban tartott előadások és a szabadtéri ingyenes rendezvények lá-togatóit is figyelembe véve Bátor Tamás fesztiváligazgató száztízezres közönséget említ, mások szerint százharmincezer-száznegyvenezer látogató volt kíváncsi az idei zenei rendezvényekre. Szombaton, a Bartók+Bel Canto fesztivál zárókoncertje előtt Bozóki András kulturális miniszter százmillió forintos garantált támogatást ígért a következő évi nemzetközi operafesztivál megrendezésére. A miniszter hozzátette: a vidéki fesztiválok közül a legmagasabb támogatást kapja az ötödik éve egyre nagyobb sikert arató miskolci operagála. Bátor Tamás ezzel kapcsolatban ér-deklődésünkre azt mondta: tudomásul veszik a források szűkülését, ennek megfelelően készülnek a következő évi fesztiválra, amely az idei tizenöt nappal szemben vélhetően csupán tíz-tizenegy napos lesz. A miskolci fesztivál 2002-ben még 150 millió forintot kapott a kulturális tárcától, 2003-ban és tavaly 125-125 milliót, ebben az évben pedig az előzetes ígéretekben szereplő 125 millióval szemben százmillió érkezett. A hiányzó 25 millió és a civil támogatók vártnál alacsonyabb hozzájárulása miatt az utolsó pillanatokban még előadásokat kellett visszamondani: ezért törölték a programból a krakkói operaház és a zágrábi Horvát Nemzeti Kamaraszínház társulatának előadásait. A Bartók+Bel Canto című fesztivál végül a miskolci önkormányzat támogatásával, az utolsó pillanatban is jelentkező civil támogatók segítségével összesen 300 millió forintos költségvetésből valósult meg. A jegyekből származó bevételek a telt házas előadások ellenére is csupán a költségvetés tíz százalékát biztosították, a legtöbb előadásra ugyanis már 1500-3000 forintért belépőt lehetett váltani, de a legdrágább jegy sem került többe ötezer forintnál. Az idei operafesztivál programját nemcsak a költségek szűkülése miatt kellett átírni. Már zajlottak az előadások, amikor kiderült, hogy Bellini Norma című operájából két kulcsszereplő is hiányzik majd: a címszerepet éneklő Lukács Gyöngyi betegsége miatt mondta vissza fellépését, a velencei Giuseppe Giacomini pedig édesanyja halála miatt maradt távol. A kieső szereplőket néhány óra alatt sikerült pótolni: a milánói Scalából Alberto Cupido, és Svédországból pedig Lena Nordin ugrott be helyettesíteni. Néhány nappal később egy egész társulat, a szentpétervári színház egyik társulata jelentette be, hogy technikai okok miatt nem tud Miskolcon fellépni. Így a szervezők két hét alatt már másodszor is rögtönzésre kényszerültek. Végül a Lammermoori Lucia című - a Magyar Állami Operaház énekkarának közreműködésével - koncertszerű előadást mutatták be, a főszerepet pedig Elena Mosuc énekelte, aki a zürichi operából ugrott be Miskolcra helyettesíteni. A jövő egyik nagy csillagának tartott énekesnő a veronai Aréna, a milánói Scala és a bécsi Staatsoper állandó szereplője. Amikor kiderült, hogy helyettesítő szereplőként Miskolcon lép fel, valóságos roham indult meg a korábban visszaváltott jegyekért. A június 24-i \"he-lyettesítő előadás\" pedig olyan fergeteges sikert hozott, amilyenre az eredeti program öszszeállításakor még gondolni sem mertek a szervezők. Az idei operafesztivál tizenöt napja alatt élettel telt meg a miskolci belváros: a sétálóutcán minden este valóságos tömeg hömpölygött a kihelyezett díszletek és alkalmi árusok között. A régi házakból zeneszó köszöntötte a vendégeket, a várossal ismerkedőket kisvonat szállította körbe. A Bartók+Bel Canto fesztivál múlt szombaton véget ért, Bátor Tamás azonban hétfőn már a jövő nyári miskolci operagála programját szervezi. Mint megtudtuk, egy év múlva Bartók művei mellett a Verdi által kijelölt irányt követő szerzők operáiból állítják össze a hatodik fesztivál programját.
Sztárok, beugrások, nézőcsúcs A miskolci operagála sikere számokban Népszabadság • Miskolci tudósítónktól • 2005. június 29. Színpadkép Bellini Norma című operájának előadásából, a Miskolci Nemzeti Színházban Nézőcsúcs, takarékosság, viszszamondott előadások és a kényszerű beugrások nyomán hatalmas siker jellemezte az idei miskolci operafesztivált, amelynek negyvenöt előadására száztízezer néző volt kíváncsi. Minden korábbi nézőcsúcs megdőlt a múlt hét végén zárult miskolci opera-fesztiválon, amelynek negyvenöt elő-adására és koncertjére összesen száztízezren voltak kíváncsiak. A színház pénztárában 16900 jegyet adtak el. Az aggteleki barlangban játszott, A sevillai borbély című előadásra több mint ezren váltottak belépőt - ez a szám a barlangi koncertek tekintetében páratlan siker. A fesztivál helyszínei között először szereplő Miskolci Egyetem aulájába szóló jegyekből pedig csaknem hétezer kelt el. A művelődési házakban, templomokban tartott előadások és a szabadtéri ingyenes rendezvények lá-togatóit is figyelembe véve Bátor Tamás fesztiváligazgató száztízezres közönséget említ, mások szerint százharmincezer-száznegyvenezer látogató volt kíváncsi az idei zenei rendezvényekre. Szombaton, a Bartók+Bel Canto fesztivál zárókoncertje előtt Bozóki András kulturális miniszter százmillió forintos garantált támogatást ígért a következő évi nemzetközi operafesztivál megrendezésére. A miniszter hozzátette: a vidéki fesztiválok közül a legmagasabb támogatást kapja az ötödik éve egyre nagyobb sikert arató miskolci operagála. Bátor Tamás ezzel kapcsolatban ér-deklődésünkre azt mondta: tudomásul veszik a források szűkülését, ennek megfelelően készülnek a következő évi fesztiválra, amely az idei tizenöt nappal szemben vélhetően csupán tíz-tizenegy napos lesz. A miskolci fesztivál 2002-ben még 150 millió forintot kapott a kulturális tárcától, 2003-ban és tavaly 125-125 milliót, ebben az évben pedig az előzetes ígéretekben szereplő 125 millióval szemben százmillió érkezett. A hiányzó 25 millió és a civil támogatók vártnál alacsonyabb hozzájárulása miatt az utolsó pillanatokban még előadásokat kellett visszamondani: ezért törölték a programból a krakkói operaház és a zágrábi Horvát Nemzeti Kamaraszínház társulatának előadásait. A Bartók+Bel Canto című fesztivál végül a miskolci önkormányzat támogatásával, az utolsó pillanatban is jelentkező civil támogatók segítségével összesen 300 millió forintos költségvetésből valósult meg. A jegyekből származó bevételek a telt házas előadások ellenére is csupán a költségvetés tíz százalékát biztosították, a legtöbb előadásra ugyanis már 1500-3000 forintért belépőt lehetett váltani, de a legdrágább jegy sem került többe ötezer forintnál. Az idei operafesztivál programját nemcsak a költségek szűkülése miatt kellett átírni. Már zajlottak az előadások, amikor kiderült, hogy Bellini Norma című operájából két kulcsszereplő is hiányzik majd: a címszerepet éneklő Lukács Gyöngyi betegsége miatt mondta vissza fellépését, a velencei Giuseppe Giacomini pedig édesanyja halála miatt maradt távol. A kieső szereplőket néhány óra alatt sikerült pótolni: a milánói Scalából Alberto Cupido, és Svédországból pedig Lena Nordin ugrott be helyettesíteni. Néhány nappal később egy egész társulat, a szentpétervári színház egyik társulata jelentette be, hogy technikai okok miatt nem tud Miskolcon fellépni. Így a szervezők két hét alatt már másodszor is rögtönzésre kényszerültek. Végül a Lammermoori Lucia című - a Magyar Állami Operaház énekkarának közreműködésével - koncertszerű előadást mutatták be, a főszerepet pedig Elena Mosuc énekelte, aki a zürichi operából ugrott be Miskolcra helyettesíteni. A jövő egyik nagy csillagának tartott énekesnő a veronai Aréna, a milánói Scala és a bécsi Staatsoper állandó szereplője. Amikor kiderült, hogy helyettesítő szereplőként Miskolcon lép fel, valóságos roham indult meg a korábban visszaváltott jegyekért. A június 24-i \"he-lyettesítő előadás\" pedig olyan fergeteges sikert hozott, amilyenre az eredeti program öszszeállításakor még gondolni sem mertek a szervezők. Az idei operafesztivál tizenöt napja alatt élettel telt meg a miskolci belváros: a sétálóutcán minden este valóságos tömeg hömpölygött a kihelyezett díszletek és alkalmi árusok között. A régi házakból zeneszó köszöntötte a vendégeket, a várossal ismerkedőket kisvonat szállította körbe. A Bartók+Bel Canto fesztivál múlt szombaton véget ért, Bátor Tamás azonban hétfőn már a jövő nyári miskolci operagála programját szervezi. Mint megtudtuk, egy év múlva Bartók művei mellett a Verdi által kijelölt irányt követő szerzők operáiból állítják össze a hatodik fesztivál programját.
268 Orfeusz 2005-06-27 10:34:18 [Válasz erre: 264 janomano 2005-06-26 23:30:27]
Természetesen nem azt mondtam, hogy a miniszter mondja meg mi a helyes, hanem támogassa a lehető legtöbb pénzzel a kultúrát(és ebbe számomra az igénytelen tucatzene nem tartozik bele)...de egyébként attól nem lesz senkinek baja, ha mondjuk egy kicsit erősítik a zenei oktatást és programokat indítanak az iskolákban a klasszikus zene megszerettetésére, ez még nem jelent erőszakot, sem \"szellemi\" pórázt..bárcsak a kommunizmusban is a klasszikus zene lett volna a szellemi ideológia.
Természetesen nem azt mondtam, hogy a miniszter mondja meg mi a helyes, hanem támogassa a lehető legtöbb pénzzel a kultúrát(és ebbe számomra az igénytelen tucatzene nem tartozik bele)...de egyébként attól nem lesz senkinek baja, ha mondjuk egy kicsit erősítik a zenei oktatást és programokat indítanak az iskolákban a klasszikus zene megszerettetésére, ez még nem jelent erőszakot, sem \"szellemi\" pórázt..bárcsak a kommunizmusban is a klasszikus zene lett volna a szellemi ideológia.
267 telramund 2005-06-27 06:51:29 [Válasz erre: 263 Orfeusz 2005-06-26 22:52:37]
Tökéletesen igazad van!!!!!!!!! Gondolom a miniszeteir hozzászólásában vannak segitői is.Lehet Mozartot azért tekintik olasznak mert operáit nagyrészt olasz nyelvre irta.Búúúúúúúúúúúúúúú....!
Tökéletesen igazad van!!!!!!!!! Gondolom a miniszeteir hozzászólásában vannak segitői is.Lehet Mozartot azért tekintik olasznak mert operáit nagyrészt olasz nyelvre irta.Búúúúúúúúúúúúúúú....!
266 orlandofurioso 2005-06-27 01:43:47
Szerintem itt sokkal tovább mentek, mint ameddig érdemes. Csak onnan kéne kiindulni, hogy Mozartot nem ide sorolni, az általános műveltség része. Bőven belefér még abba ez a pár név, és a besorolásuk. Bár ki tudja, lehet, hogy annyira pallérozott a miniszter úr, hogy ő a \"szép éneklést\" abban az értelemben használta, s így jött ide freudi módon Mozart, ahogy azt rá, söt a barokk szerzők áriáinak előadására is használják.
Szerintem itt sokkal tovább mentek, mint ameddig érdemes. Csak onnan kéne kiindulni, hogy Mozartot nem ide sorolni, az általános műveltség része. Bőven belefér még abba ez a pár név, és a besorolásuk. Bár ki tudja, lehet, hogy annyira pallérozott a miniszter úr, hogy ő a \"szép éneklést\" abban az értelemben használta, s így jött ide freudi módon Mozart, ahogy azt rá, söt a barokk szerzők áriáinak előadására is használják.
265 kalahari 2005-06-27 00:27:21 [Válasz erre: 263 Orfeusz 2005-06-26 22:52:37]
Kultúrát tûzzel-vassal terjeszteni nem lehet, de ha lehetne, sem érdemes. Úgy járhatunk, mint az inkvizíció. Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus zenét a könnyûvel - meggyõzési szándékkal - szembeállítani cseppet sem praktikus, és körülbelül annyira hatékony, mint az egér próbálkozása, amikor négyszemközt óhajtja meggyõzni a macskát a vegetáriánus táplálkozás elõnyeirõl. Ja, és ha a mindenkori miniszter zenehallgatási szokásaitól függene a mûfaj jövõje, akkor nagy baj lenne.
Kultúrát tûzzel-vassal terjeszteni nem lehet, de ha lehetne, sem érdemes. Úgy járhatunk, mint az inkvizíció. Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus zenét a könnyûvel - meggyõzési szándékkal - szembeállítani cseppet sem praktikus, és körülbelül annyira hatékony, mint az egér próbálkozása, amikor négyszemközt óhajtja meggyõzni a macskát a vegetáriánus táplálkozás elõnyeirõl. Ja, és ha a mindenkori miniszter zenehallgatási szokásaitól függene a mûfaj jövõje, akkor nagy baj lenne.
264 janomano 2005-06-26 23:30:27 [Válasz erre: 263 Orfeusz 2005-06-26 22:52:37]
\"(MTI) - A fesztivál záró koncertje előtti sajtótájékoztatón a kulturális miniszter elmondta: a tárca idén százmillió forinttal támogatta a rendezvényt és a jövőben is kiemelt figyelmet fordít az eseménysorozatra\" Mégegyszer mondom, hogy ez nem az NKÖM érdeme, hiszen csak a mi befizetett pénzeinket osztják szét. Ugyan mit tehet egy miniszter a zenéért? Fel kéne hagyni ezekkel a paternalista, államközpontú dolgokkal. Károsak. Az állam mondja meg, hogy mi a jó? Érdekes, hogy ez a fajta gondolkodás virágzott és virágzik úgy a kommunista, mint a kapitalista rendszerekben. Úgy látszik az embereknek szüksége van valami \"szellemi\" pórázra...
\"(MTI) - A fesztivál záró koncertje előtti sajtótájékoztatón a kulturális miniszter elmondta: a tárca idén százmillió forinttal támogatta a rendezvényt és a jövőben is kiemelt figyelmet fordít az eseménysorozatra\" Mégegyszer mondom, hogy ez nem az NKÖM érdeme, hiszen csak a mi befizetett pénzeinket osztják szét. Ugyan mit tehet egy miniszter a zenéért? Fel kéne hagyni ezekkel a paternalista, államközpontú dolgokkal. Károsak. Az állam mondja meg, hogy mi a jó? Érdekes, hogy ez a fajta gondolkodás virágzott és virágzik úgy a kommunista, mint a kapitalista rendszerekben. Úgy látszik az embereknek szüksége van valami \"szellemi\" pórázra...
263 Orfeusz 2005-06-26 22:52:37 [Válasz erre: 261 janomano 2005-06-26 22:42:26]
az hogy a komolyzene szeretete ma egy \"szubkultúra\", az igen is nagy baj, és ez ellen a kulturális miniszeternek kéne tenni és nem alternatív klubokba járni és mondani a laza dumát..
az hogy a komolyzene szeretete ma egy \"szubkultúra\", az igen is nagy baj, és ez ellen a kulturális miniszeternek kéne tenni és nem alternatív klubokba járni és mondani a laza dumát..
262 Orfeusz 2005-06-26 22:50:15
Nem az a baj, hogy nem az opera a kedvence, hanem hogy ezt ilyen nyilvánosan mutatja, szinte lenézve az egész műfajt..másrészt egy kulturális miniszter legalább tudja, hogyha elmegy egy fesztiválra miről szól és ne beszéljen badarságokat. Persze ezt direkt csinálja, felvett egy laza imaget, amibe az opera nem fér bele. Másrészt az megbocsáthatatlan bűn, hogy a komolyzene támogatása helyett, onnan elvéve pénzt, amatőr pop, alternatív zenekarokat támogatnak..
Nem az a baj, hogy nem az opera a kedvence, hanem hogy ezt ilyen nyilvánosan mutatja, szinte lenézve az egész műfajt..másrészt egy kulturális miniszter legalább tudja, hogyha elmegy egy fesztiválra miről szól és ne beszéljen badarságokat. Persze ezt direkt csinálja, felvett egy laza imaget, amibe az opera nem fér bele. Másrészt az megbocsáthatatlan bűn, hogy a komolyzene támogatása helyett, onnan elvéve pénzt, amatőr pop, alternatív zenekarokat támogatnak..
261 janomano 2005-06-26 22:42:26 [Válasz erre: 256 Orfeusz 2005-06-26 15:26:51]
Sokat néztem ezt az öt csillagot. Talán pakurakirakat? Mielőtt eltelnénk azzal a nemes és szép gondolattal, hogy mi (pár ezren), akik szeretjük az operákat, mi és csakis mi vagyunk a frankó gyerekek, megint rá kell mutatnom (hányadszor?), hogy ez nagyon kis szubkultúra. Nekem a Bozóki ugyan se bű, se bá, és azt is elismerem, hogy a Rocky Zoli tényleg nagy operamumus, de ne felejtsük el, hogy az NKÖM idén is elég sok pénzzel beszállt a fesztiválba. Persze, ez nem az ő érdemük, hiszen a pénz a miénk...
Sokat néztem ezt az öt csillagot. Talán pakurakirakat? Mielőtt eltelnénk azzal a nemes és szép gondolattal, hogy mi (pár ezren), akik szeretjük az operákat, mi és csakis mi vagyunk a frankó gyerekek, megint rá kell mutatnom (hányadszor?), hogy ez nagyon kis szubkultúra. Nekem a Bozóki ugyan se bű, se bá, és azt is elismerem, hogy a Rocky Zoli tényleg nagy operamumus, de ne felejtsük el, hogy az NKÖM idén is elég sok pénzzel beszállt a fesztiválba. Persze, ez nem az ő érdemük, hiszen a pénz a miénk...
260 orlandofurioso 2005-06-26 18:32:13 [Válasz erre: 254 frushena 2005-06-26 12:08:56]
Ez túl kreatív, túl szellemes ahhoz, semhogy megvalósulna. Csak tessék megnézni a magyarországi fesztiválok reklámját, plakátját. Olyanok, amilyen szellemben be merik vállalni a programjaikat: szétfolyó, áttünedező, nosztalgikus neostílusú betűtipus, barna-bordó árnyék, naplemente hangulat. Nyugaton: három képkockában egy sztori amolyan szouszparkos stílusban, éles konturokkal megrajzolva: kutya leharapja gazdája kezét. Történetesen ez a Bécsi Ünnepi Heteké.
Ez túl kreatív, túl szellemes ahhoz, semhogy megvalósulna. Csak tessék megnézni a magyarországi fesztiválok reklámját, plakátját. Olyanok, amilyen szellemben be merik vállalni a programjaikat: szétfolyó, áttünedező, nosztalgikus neostílusú betűtipus, barna-bordó árnyék, naplemente hangulat. Nyugaton: három képkockában egy sztori amolyan szouszparkos stílusban, éles konturokkal megrajzolva: kutya leharapja gazdája kezét. Történetesen ez a Bécsi Ünnepi Heteké.
259 Sesto 2005-06-26 18:16:45 [Válasz erre: 257 törpekirály 2005-06-26 17:56:58]
IGY IGAZ!!! ;-))) A \"müszak\", a világitók a technikusok, stb.-stb. egészen a \"legkisebb\" munkakörig-legyen az akár a szinfalak elött,-és mögött: jogos a hála és köszönet kifejezése!!!-nélkülük nagyon nehéz, söt lehetetlen lenni mindaz, amit szinháznak nevezünk és szeretünk!...
IGY IGAZ!!! ;-))) A \"müszak\", a világitók a technikusok, stb.-stb. egészen a \"legkisebb\" munkakörig-legyen az akár a szinfalak elött,-és mögött: jogos a hála és köszönet kifejezése!!!-nélkülük nagyon nehéz, söt lehetetlen lenni mindaz, amit szinháznak nevezünk és szeretünk!...
258 engé 2005-06-26 18:05:54
\"Tegnap este Bozóki András kulturális miniszter Miskolcon a Nemzeti Színházban a nemzetközi operafesztivált záró belcanto-gála elején, a Tolvaj szarka-nyitányt követően, egy rövid bevezető köszöntőt mondott.\" :-))
\"Tegnap este Bozóki András kulturális miniszter Miskolcon a Nemzeti Színházban a nemzetközi operafesztivált záró belcanto-gála elején, a Tolvaj szarka-nyitányt követően, egy rövid bevezető köszöntőt mondott.\" :-))
257 törpekirály 2005-06-26 17:56:58
Kedves Búbánat,nagy örömmel olvastam a beszámolót,olyan szépen irtad,hogy legszivesebben meghivnálak egy álló fogadásra!Annak is örültem,hogy most a Szimfonikusokat dicsérted,a szinház zenekara is szépen fejlődik,mint az elötte hallható volt.A miniszterre meg kár szót vesztegetni,szerintem fel sem fogta,hol van,mit lát és hall.Mozartot kugliként ismeri,és a rock szerelmeseit megnyugtatom,a rock műfaj legendái sem mondanak számára semmit.A büszkeség,ami egy ilyen fesztiválzáró után eltölthetné,az lehetne egyetlen mentsége,hogy egy ilyen vidéki városban mire képesek az emberek,a szervezők,a szinház művészei,a segitők,a műszak ,szóval mindenki.Nekik jár köszönet,főleg azért,mert a világba szerteviszik a hirt a vendégek,és az nem árt azországnak.
Kedves Búbánat,nagy örömmel olvastam a beszámolót,olyan szépen irtad,hogy legszivesebben meghivnálak egy álló fogadásra!Annak is örültem,hogy most a Szimfonikusokat dicsérted,a szinház zenekara is szépen fejlődik,mint az elötte hallható volt.A miniszterre meg kár szót vesztegetni,szerintem fel sem fogta,hol van,mit lát és hall.Mozartot kugliként ismeri,és a rock szerelmeseit megnyugtatom,a rock műfaj legendái sem mondanak számára semmit.A büszkeség,ami egy ilyen fesztiválzáró után eltölthetné,az lehetne egyetlen mentsége,hogy egy ilyen vidéki városban mire képesek az emberek,a szervezők,a szinház művészei,a segitők,a műszak ,szóval mindenki.Nekik jár köszönet,főleg azért,mert a világba szerteviszik a hirt a vendégek,és az nem árt azországnak.
256 Orfeusz 2005-06-26 15:26:51 [Válasz erre: 255 Búbánat 2005-06-26 14:24:26]
Mekkora, de mekkora egy nagy p*****t ez a mi kulturális miniszterünk..
Mekkora, de mekkora egy nagy p*****t ez a mi kulturális miniszterünk..
255 Búbánat 2005-06-26 14:24:26
Tegnap este Bozóki András kulturális miniszter Miskolcon a Nemzeti Színházban a nemzetközi operafesztivált záró belcanto-gála elején, a Tolvaj szarka -nyitányt követően, egy rövid bevezető köszöntőt mondott. Beszédében megemlékezett a fesztivál ötéves múltjáról, a jelenre áttérve pedig értékelte a város, a szervezők sokoldalúságát, ügybuzgalmát, erőfeszítéseit, a programsorozat létrehozásának érdemét. Egyebek között úgy fogalmazott, hogy az idei fesztivál nagy érdeme, hogy Bartók mellé sorakoztatta a nagy olasz belcantó mestereket: „Rossinit, MOZART-ot ….” Mintha néhányan felszisszentünk volna, de ő nem zavartatva magát folytatta megkezdett mondókáját, ám ekkor hirtelen egy hatalmas pukkanásra riadtunk fel merengésünkből. Ez úgy látszik, kissé megzavarhatta előre megtervezett mondókájának folytatásában, mert már csak arra futotta erejéből, hogy viccesen megemlítse, „úgy látszik, valaki „pezsgőt bontott”. Ezután gyorsan befejezte, majd még magvárta, amíg az utolsó tapsot is megkapta, majd a nyitott színpadon helyet foglaló muzsikusok között méltóságteljes lépésekkel oldalvást távozott. E kis bevezető után jöjjön a lényeg. Egy nagyszabású, szenzációszámba menő operagála részesei lehettek azok a szerencsések, akiknek jó orruk volt arra, hogy szimatot kapva megvegyék az egyébként nem olcsó árú jegyeket a Belcanto Gála-ként meghirdetett eseményre, amelyre a meghirdetett nagy hírű vendégénekesek mind egy szálig megérkeztek, köztük a balcanto műfajának olyan elismert reprezentánsai, mint a basszus Roberto Scandiuzzi és a bariton Roberto Frontali. Az Olaszországból érkezett két sztárénekes mellett itt volt a mexikói tenor, Octavio Arevaló, a grúz mezzoszoprán Nino Surguladzse és az egészen fiatal, mindössze 23 éves szoprán tünemény, a francia Manon Strauss Evrard. Ezek az énekesek, a bibliográfiájuk szerint egytől egyik a belcanto operák avatott tolmácsolói, és ezt tegnap este kivétel nélkül be is bizonyították a vastapsos, felállva ünneplő zsúfolásig telt ház előtt. A Tolvaj szarka nyitányt követően, az említett közjáték után, Baranyi Ferenc költő, konferanszié - mintha Pesten lenne az Óbudai Társaskörben az „operamesék” szerkesztőjeként, csak most szmokingban és csokornyakkendőben feszítve, ahogy dukál - sziporkázó ismertető szövegei kötötték össze a blokkokban előadott népszerű áriákat, kettősöket vagy éppenséggel a ritkábban felcsendülő de nagy hatású operajeleneteket. Az első brávókra nem sokáig kellett várnunk. Scianduzzi nyitotta a sort a Sevillai borbély „rágalomáriájával”, megmutatta, hogy milyen mesterien tud bánni a hangjával, mind az alsó, mind a felső regiszterében valami csodára képes. A Rosina és Figaró „levél” kettősében Frontali és Surguladzse nem csak elénekelték, hanem el is játszották jelenetüket. Jött az első forró vastaps: Semiramis áriája a francia szopránüdvöske tolmácsolásában, ahogy ez a fiatal szépséges lány belibbent a színpadra gyönyörű rózsaszín hosszú estélyi ruhájában (rózsaszínű csokorral a hajában és ugyanilyen színű cipellőjében) a maga hamvasságában, senki nem hitte volna el, hogy micsoda hang, koloratúra, kifejező erő rejtőzik a torkában , és milyen magas szintű hang-és mozgástechnika képességeivel bír; az ária végén az egész publikum lelkes ünneplésbe kezdett, szinte nem is akartuk elengedni a francia szopránt, akiben – bátran állíthatom – a jövő egyik nagy szopráncsillagát üdvözölhettük. A Rossini blokkot egy tenorária erejéig megszakította Octavio Arevalo, aki elénekelte nekünk Nemorinó híres románcát Donizetti Szerelmi bájitalából. Hangja nekem jobban tetszik, mint a mostanában gyakran hallott másik amerikai, a chilei Felipe Rojas. Az ő magasságaival nincs baj, hangja sem éles, inkább lágy, és nem énekel fejhangon sem. Szép lírai, de inkább mondanám spintónak, amely hősies színezetével az est további részében szerencséltet minket. Frontali következett ezúttal szólóban, a Sevillai borbélyból a nevezetes Figaró belépőjét adta el tele humorral, elképesztően magas színvonalon. Nálunk itthon nem nagyon hallani ilyen csodás bariton-orgánumot és fölényes technikai kultúrát. Jött Surguladze Angelina II. felvonásbeli áriája a Hamupipőkéből. Nincs itt a helye a különböző énekesi vállalkozások és hangfekvések szükségképpen egyszerűsítő s csak a könnyebb tájékozódás kedvéért megfogalmazásra kerülő összehasonlítgatásoknak, de meg kell jegyeznem, hogy a néhány nappal korábban bemutatott Hamupipőkében az Angelinát megszemélyesítő Jolana Fogasovától merőben különböző hangszínével és előadásmódjával a grúz pályatársnő interpretálását hitelesebbnek éreztem ezen az estén. Következett a szerelmi kettős a Lammermmori Luciából. Donizetti remekművének hangversenyszerű előadásában az előző nap élvezhettük Mosuc és Rojas kettőséből elsősorban a szoprán brillírozását. Most annyiban változott a helyzet, hogy szoprán Strauss –Evrard mellett a tenor, Arevalo hangjától is szárnyakat kaptunk! Az első rész zárásaként megkaptam, megkaptuk a nem várt második különlegességet (Semiramis után): Bellini A puritánok című operájából a II. felvonás végének híres basszus-bariton kettősét. Amit Scianduzzi és Frontali művelt a négyrészes duett során, oldalakat lehetne zengeni róla. A „Suoni la tromba” kezdetű, a végén indulóba átmenő diadalittas kettősük után kirobbanó ovációtól még most sem tudok szabadulni… A két olasz sztárénekes fantasztikus kisugárzása, de a humoruk, charme-juk is rendkívüli hatást gyakorolt ránk nézőkre-hallgatókra. Ahogy Bellini melódiái szárnyaltak fel magasba az égbe, úgy emelkedett a szívünk fel a torkunkban; a végén minden önkontrol kiveszett belőlem és belőlünk, a szünet nélküli taps, tombolás eredménye a négyszeri visszahívás a színpad elejére! A második részben már csak Bellini és Donizetti-kavalkáddal folytatódott a műsor. Ismét A puritánok, ezúttal Sir Riccardo II. felvonásbeli áriáját abszolválta Frontali, majd Strauss-Evrard kisasszony Lucia első felvonásbeli nagyáriáját adta elő nekünk igen szépen, nem sajnálva a koloritokat és koloratúrákat, mindenben másként, mint Mosuc, megmutatva, hogy így is lehet. Ez is menyire mutatós! Újabb meglepetés-különlegesség következett: Bellinitől a I capuleti ed i Montecchi. A Rómeó és Tebaldó háromrészes, rendkívül igényes, megerőltető hangi teljesítményt követelő kettősében remekelt a tenor és a mezzo. Joggal csattant fel produkciójuk után az elismerő tapsvihar. Újabb Bellini opusból, Az alvajárókól következett két részlet. Először az I. felvonásbeli híres Rodolfo basszus ária, amit Scianduzzi perfektül megoldott, talán itt kevésbé sikerültek a mélységek, de aztán a kevésbé ismert második gyors rész végén a hosszan kitartott magasságai után igazán ne m lehettünk elégedetlenek, zúgtak a brávók. Amina II. felvonásbeli áriájával Strauss-Evrard elsősorban a jelent második gyorsabb szakaszában bizonyította, hogy helye van a szopráncsillagok élvonalában. A technikája virtuóz, de nem üres, nem magamutogató; minden hang a zeneköltő és a librettista kettősének szellemiségéből táplálkozik. Az utolsó blokkban csupa Donizettit kaptunk. Kezdődött a sor a La Favorita (A kegyencnő) ismert Leonóra- bravúráriával, amelyet a grúz mezzo szép spanyolos népi motívumokat tükröző uszályos ruhájában mondhatnom sem kell briliánsan megoldott. Megint egy ritkaság a sorban: Marcello románcát hallhattuk az Alba hercegéből (Salvi átdolgozása). Ez a kevésbé ismert, de nagyon szép melódiagazdag tenorária gyakran szólal meg Pavarotti, Domingo, Vargas és mások előadásában a rádióban is, és mindig megragad az őszinte pátosszal teli szívhez szóló tolmácsolásukban. Most a mexikói Arevalo bebizonyította, hogy nem véletlenül készítettek vele hangfelvételeket a Semiramisból, a Stuart Máriábólvagy énekelt a Bellini Kalózában Nancyban, a Boleyn Annában Torinóban, a Maria di Rohanból a Covent Gardenben, vagy választotta őt partneréül Gruberova is. Igaz, a nagyhírű tenorkollégáitól eltérően itt más megoldást választott: a románc végén nem ment fel a magasba, hanem közép szinten hosszan, nagyon hosszan tartotta ki a hangot, amíg a zenekar kísérete játszott. Megmutatta, hogy így is lehet csinálni, így is lehet hatásos. Befejezésül felhangzott a híres Don Pasquele - Malatesta virtuóz kettőse Scandiuzzitól és Frontalitól. Itt már nem csak a hangi bravúrok, hanem az ellenállhatatlan humoruk is terítékre került. A kettő együtt valami utánozhatatlan, egyedülálló megformálást kölcsönzött a jelenetnek, pontosabban, ami ebből a jelenetből átsugárzott mifelénk… Ritka szerencsés égboltozat alatt született meg ez a móka-kacagó-cselszövő duett - mindnyájunk nagy örömére, kik jelen lehettünk. A szűnni nem akaró tapsorkán, a brávózás megtette hatását, jött a ráadás, ez sem volt semmi. A Lammermoori Luciából a sextett! (A hatodik szólamot, Arthurét, egy kisegítő tenor énekelte, semmilyen módon nem előtérbe helyezve hangját.) A hatos után már nem lehetett tovább fokozni az ünneplés határait. Csak azt mondhatom, mindenki mennybe ment, aki a színpadon megfordult. Nem szóltam még a szenzációs formában játszódó Miskolci Szimfonikus Zenekarról (aki nem tudom, hogy azonos- e a Nemzeti Színház Zenekaréval). Csak szuperlatívuszokban tudok róluk is megemlékezni, nem véletlen, hogy az összes énekes közreműködő és a zseniálisan, nagy alázattal dirigáló Joseph Rescigno is több ízben is a zenekar felé fordulva meg- és kitapsolta őket, akárcsak mi is. Piros betűs ünnep volt számunkra a tegnapi balcanto-gála, én személy szerint reggelig hallgattam volna e nagyszerű művészeket, de sajnos csak ennyi fért bele, így is kétszer másfélórányi tömény szépséget kaptunk. Ja, és az utolsó taps elcsendesedése után, diszkréten megszólalt a hangosbemondó, hogy az emeleti büfében az arra hivatottakat várja egy állófogadás lehetősége, kéretik a kedves illetékesektől, hogy fáradjanak fel a finom ételekkel, sültekkel, süteményekkel, jégbehűtött italkülönlegességekkel, gyümölccsel megrakodott terülj-terülj asztalkákhoz … Sokáig töprengtem, hogy ez az invitálás nekem is szól-e, de aztán rezignáltan úgy döntöttem, nem kockáztatom, hogy kiadjam magam a Café Momus internetes komolyzenei magazin munkatársának. Jobb a békesség alapon szépen csendben távoztam más kisebbségekkel együtt az épületből. Várt a csillagfényes meleg nyári éjszaka. Jólesett beszippantani a friss levegőt és arra gondolni, hogy ennyi sok szépségről miként fogom másnap, már Budapesten tudósítani a Fórum kedves olvasóit.
Tegnap este Bozóki András kulturális miniszter Miskolcon a Nemzeti Színházban a nemzetközi operafesztivált záró belcanto-gála elején, a Tolvaj szarka -nyitányt követően, egy rövid bevezető köszöntőt mondott. Beszédében megemlékezett a fesztivál ötéves múltjáról, a jelenre áttérve pedig értékelte a város, a szervezők sokoldalúságát, ügybuzgalmát, erőfeszítéseit, a programsorozat létrehozásának érdemét. Egyebek között úgy fogalmazott, hogy az idei fesztivál nagy érdeme, hogy Bartók mellé sorakoztatta a nagy olasz belcantó mestereket: „Rossinit, MOZART-ot ….” Mintha néhányan felszisszentünk volna, de ő nem zavartatva magát folytatta megkezdett mondókáját, ám ekkor hirtelen egy hatalmas pukkanásra riadtunk fel merengésünkből. Ez úgy látszik, kissé megzavarhatta előre megtervezett mondókájának folytatásában, mert már csak arra futotta erejéből, hogy viccesen megemlítse, „úgy látszik, valaki „pezsgőt bontott”. Ezután gyorsan befejezte, majd még magvárta, amíg az utolsó tapsot is megkapta, majd a nyitott színpadon helyet foglaló muzsikusok között méltóságteljes lépésekkel oldalvást távozott. E kis bevezető után jöjjön a lényeg. Egy nagyszabású, szenzációszámba menő operagála részesei lehettek azok a szerencsések, akiknek jó orruk volt arra, hogy szimatot kapva megvegyék az egyébként nem olcsó árú jegyeket a Belcanto Gála-ként meghirdetett eseményre, amelyre a meghirdetett nagy hírű vendégénekesek mind egy szálig megérkeztek, köztük a balcanto műfajának olyan elismert reprezentánsai, mint a basszus Roberto Scandiuzzi és a bariton Roberto Frontali. Az Olaszországból érkezett két sztárénekes mellett itt volt a mexikói tenor, Octavio Arevaló, a grúz mezzoszoprán Nino Surguladzse és az egészen fiatal, mindössze 23 éves szoprán tünemény, a francia Manon Strauss Evrard. Ezek az énekesek, a bibliográfiájuk szerint egytől egyik a belcanto operák avatott tolmácsolói, és ezt tegnap este kivétel nélkül be is bizonyították a vastapsos, felállva ünneplő zsúfolásig telt ház előtt. A Tolvaj szarka nyitányt követően, az említett közjáték után, Baranyi Ferenc költő, konferanszié - mintha Pesten lenne az Óbudai Társaskörben az „operamesék” szerkesztőjeként, csak most szmokingban és csokornyakkendőben feszítve, ahogy dukál - sziporkázó ismertető szövegei kötötték össze a blokkokban előadott népszerű áriákat, kettősöket vagy éppenséggel a ritkábban felcsendülő de nagy hatású operajeleneteket. Az első brávókra nem sokáig kellett várnunk. Scianduzzi nyitotta a sort a Sevillai borbély „rágalomáriájával”, megmutatta, hogy milyen mesterien tud bánni a hangjával, mind az alsó, mind a felső regiszterében valami csodára képes. A Rosina és Figaró „levél” kettősében Frontali és Surguladzse nem csak elénekelték, hanem el is játszották jelenetüket. Jött az első forró vastaps: Semiramis áriája a francia szopránüdvöske tolmácsolásában, ahogy ez a fiatal szépséges lány belibbent a színpadra gyönyörű rózsaszín hosszú estélyi ruhájában (rózsaszínű csokorral a hajában és ugyanilyen színű cipellőjében) a maga hamvasságában, senki nem hitte volna el, hogy micsoda hang, koloratúra, kifejező erő rejtőzik a torkában , és milyen magas szintű hang-és mozgástechnika képességeivel bír; az ária végén az egész publikum lelkes ünneplésbe kezdett, szinte nem is akartuk elengedni a francia szopránt, akiben – bátran állíthatom – a jövő egyik nagy szopráncsillagát üdvözölhettük. A Rossini blokkot egy tenorária erejéig megszakította Octavio Arevalo, aki elénekelte nekünk Nemorinó híres románcát Donizetti Szerelmi bájitalából. Hangja nekem jobban tetszik, mint a mostanában gyakran hallott másik amerikai, a chilei Felipe Rojas. Az ő magasságaival nincs baj, hangja sem éles, inkább lágy, és nem énekel fejhangon sem. Szép lírai, de inkább mondanám spintónak, amely hősies színezetével az est további részében szerencséltet minket. Frontali következett ezúttal szólóban, a Sevillai borbélyból a nevezetes Figaró belépőjét adta el tele humorral, elképesztően magas színvonalon. Nálunk itthon nem nagyon hallani ilyen csodás bariton-orgánumot és fölényes technikai kultúrát. Jött Surguladze Angelina II. felvonásbeli áriája a Hamupipőkéből. Nincs itt a helye a különböző énekesi vállalkozások és hangfekvések szükségképpen egyszerűsítő s csak a könnyebb tájékozódás kedvéért megfogalmazásra kerülő összehasonlítgatásoknak, de meg kell jegyeznem, hogy a néhány nappal korábban bemutatott Hamupipőkében az Angelinát megszemélyesítő Jolana Fogasovától merőben különböző hangszínével és előadásmódjával a grúz pályatársnő interpretálását hitelesebbnek éreztem ezen az estén. Következett a szerelmi kettős a Lammermmori Luciából. Donizetti remekművének hangversenyszerű előadásában az előző nap élvezhettük Mosuc és Rojas kettőséből elsősorban a szoprán brillírozását. Most annyiban változott a helyzet, hogy szoprán Strauss –Evrard mellett a tenor, Arevalo hangjától is szárnyakat kaptunk! Az első rész zárásaként megkaptam, megkaptuk a nem várt második különlegességet (Semiramis után): Bellini A puritánok című operájából a II. felvonás végének híres basszus-bariton kettősét. Amit Scianduzzi és Frontali művelt a négyrészes duett során, oldalakat lehetne zengeni róla. A „Suoni la tromba” kezdetű, a végén indulóba átmenő diadalittas kettősük után kirobbanó ovációtól még most sem tudok szabadulni… A két olasz sztárénekes fantasztikus kisugárzása, de a humoruk, charme-juk is rendkívüli hatást gyakorolt ránk nézőkre-hallgatókra. Ahogy Bellini melódiái szárnyaltak fel magasba az égbe, úgy emelkedett a szívünk fel a torkunkban; a végén minden önkontrol kiveszett belőlem és belőlünk, a szünet nélküli taps, tombolás eredménye a négyszeri visszahívás a színpad elejére! A második részben már csak Bellini és Donizetti-kavalkáddal folytatódott a műsor. Ismét A puritánok, ezúttal Sir Riccardo II. felvonásbeli áriáját abszolválta Frontali, majd Strauss-Evrard kisasszony Lucia első felvonásbeli nagyáriáját adta elő nekünk igen szépen, nem sajnálva a koloritokat és koloratúrákat, mindenben másként, mint Mosuc, megmutatva, hogy így is lehet. Ez is menyire mutatós! Újabb meglepetés-különlegesség következett: Bellinitől a I capuleti ed i Montecchi. A Rómeó és Tebaldó háromrészes, rendkívül igényes, megerőltető hangi teljesítményt követelő kettősében remekelt a tenor és a mezzo. Joggal csattant fel produkciójuk után az elismerő tapsvihar. Újabb Bellini opusból, Az alvajárókól következett két részlet. Először az I. felvonásbeli híres Rodolfo basszus ária, amit Scianduzzi perfektül megoldott, talán itt kevésbé sikerültek a mélységek, de aztán a kevésbé ismert második gyors rész végén a hosszan kitartott magasságai után igazán ne m lehettünk elégedetlenek, zúgtak a brávók. Amina II. felvonásbeli áriájával Strauss-Evrard elsősorban a jelent második gyorsabb szakaszában bizonyította, hogy helye van a szopráncsillagok élvonalában. A technikája virtuóz, de nem üres, nem magamutogató; minden hang a zeneköltő és a librettista kettősének szellemiségéből táplálkozik. Az utolsó blokkban csupa Donizettit kaptunk. Kezdődött a sor a La Favorita (A kegyencnő) ismert Leonóra- bravúráriával, amelyet a grúz mezzo szép spanyolos népi motívumokat tükröző uszályos ruhájában mondhatnom sem kell briliánsan megoldott. Megint egy ritkaság a sorban: Marcello románcát hallhattuk az Alba hercegéből (Salvi átdolgozása). Ez a kevésbé ismert, de nagyon szép melódiagazdag tenorária gyakran szólal meg Pavarotti, Domingo, Vargas és mások előadásában a rádióban is, és mindig megragad az őszinte pátosszal teli szívhez szóló tolmácsolásukban. Most a mexikói Arevalo bebizonyította, hogy nem véletlenül készítettek vele hangfelvételeket a Semiramisból, a Stuart Máriábólvagy énekelt a Bellini Kalózában Nancyban, a Boleyn Annában Torinóban, a Maria di Rohanból a Covent Gardenben, vagy választotta őt partneréül Gruberova is. Igaz, a nagyhírű tenorkollégáitól eltérően itt más megoldást választott: a románc végén nem ment fel a magasba, hanem közép szinten hosszan, nagyon hosszan tartotta ki a hangot, amíg a zenekar kísérete játszott. Megmutatta, hogy így is lehet csinálni, így is lehet hatásos. Befejezésül felhangzott a híres Don Pasquele - Malatesta virtuóz kettőse Scandiuzzitól és Frontalitól. Itt már nem csak a hangi bravúrok, hanem az ellenállhatatlan humoruk is terítékre került. A kettő együtt valami utánozhatatlan, egyedülálló megformálást kölcsönzött a jelenetnek, pontosabban, ami ebből a jelenetből átsugárzott mifelénk… Ritka szerencsés égboltozat alatt született meg ez a móka-kacagó-cselszövő duett - mindnyájunk nagy örömére, kik jelen lehettünk. A szűnni nem akaró tapsorkán, a brávózás megtette hatását, jött a ráadás, ez sem volt semmi. A Lammermoori Luciából a sextett! (A hatodik szólamot, Arthurét, egy kisegítő tenor énekelte, semmilyen módon nem előtérbe helyezve hangját.) A hatos után már nem lehetett tovább fokozni az ünneplés határait. Csak azt mondhatom, mindenki mennybe ment, aki a színpadon megfordult. Nem szóltam még a szenzációs formában játszódó Miskolci Szimfonikus Zenekarról (aki nem tudom, hogy azonos- e a Nemzeti Színház Zenekaréval). Csak szuperlatívuszokban tudok róluk is megemlékezni, nem véletlen, hogy az összes énekes közreműködő és a zseniálisan, nagy alázattal dirigáló Joseph Rescigno is több ízben is a zenekar felé fordulva meg- és kitapsolta őket, akárcsak mi is. Piros betűs ünnep volt számunkra a tegnapi balcanto-gála, én személy szerint reggelig hallgattam volna e nagyszerű művészeket, de sajnos csak ennyi fért bele, így is kétszer másfélórányi tömény szépséget kaptunk. Ja, és az utolsó taps elcsendesedése után, diszkréten megszólalt a hangosbemondó, hogy az emeleti büfében az arra hivatottakat várja egy állófogadás lehetősége, kéretik a kedves illetékesektől, hogy fáradjanak fel a finom ételekkel, sültekkel, süteményekkel, jégbehűtött italkülönlegességekkel, gyümölccsel megrakodott terülj-terülj asztalkákhoz … Sokáig töprengtem, hogy ez az invitálás nekem is szól-e, de aztán rezignáltan úgy döntöttem, nem kockáztatom, hogy kiadjam magam a Café Momus internetes komolyzenei magazin munkatársának. Jobb a békesség alapon szépen csendben távoztam más kisebbségekkel együtt az épületből. Várt a csillagfényes meleg nyári éjszaka. Jólesett beszippantani a friss levegőt és arra gondolni, hogy ennyi sok szépségről miként fogom másnap, már Budapesten tudósítani a Fórum kedves olvasóit.
254 frushena 2005-06-26 12:08:56
Ha már volt Bartók + Bel Canto, igazán lehetne egy Bartók + Da Capo. (Ami úgy sem lesz, de mennyire jó lenne. Akkor talán még le is bumliznék a Fesztivál idejére Miskolcra!
Ha már volt Bartók + Bel Canto, igazán lehetne egy Bartók + Da Capo. (Ami úgy sem lesz, de mennyire jó lenne. Akkor talán még le is bumliznék a Fesztivál idejére Miskolcra!
253 Orfeusz 2005-06-26 10:24:41 [Válasz erre: 252 telramund 2005-06-26 10:12:00]
Nem hiszem, hogy Bózoki tudja ki az a Massenet...ő inkább rockmúzeumot alapított, ha már Miskolcon járt(nehogy már csak operával kéne foglalkozni egész nap..)
Nem hiszem, hogy Bózoki tudja ki az a Massenet...ő inkább rockmúzeumot alapított, ha már Miskolcon járt(nehogy már csak operával kéne foglalkozni egész nap..)
252 telramund 2005-06-26 10:12:00 [Válasz erre: 251 egy kívülálló 2005-06-26 01:27:49]
Miért ne Massenet operák?..Az ismerteken kivül /Werther, manon/van jónáhány müve ami kiváló pl Thais.De ugye ez egy igen költsége vállalkozás lenne és ismerve a kuturális tárca komolyzenetámogatását nem valószinü,hogy erre egy vasat is adnának..Márcsak azért sem mert nem biztos,hogy tudják Massenet ki volt../sic!/
Miért ne Massenet operák?..Az ismerteken kivül /Werther, manon/van jónáhány müve ami kiváló pl Thais.De ugye ez egy igen költsége vállalkozás lenne és ismerve a kuturális tárca komolyzenetámogatását nem valószinü,hogy erre egy vasat is adnának..Márcsak azért sem mert nem biztos,hogy tudják Massenet ki volt../sic!/
251 egy kívülálló 2005-06-26 01:27:49 [Válasz erre: 250 Orfeusz 2005-06-25 23:06:54]
Massenet-fesztivál... Én ugyan franciás volnék, de azt inkább ne. És Gounod-t se. Viszont Bizet életműve jószerivel ismeretlen, pedig mennyi nagyszerű operát írt a Carmen előtt! A franciák közül én neki csinálnék külön fesztivált. És persze jöjjenek a csehek is minden mennyiségben!
Massenet-fesztivál... Én ugyan franciás volnék, de azt inkább ne. És Gounod-t se. Viszont Bizet életműve jószerivel ismeretlen, pedig mennyi nagyszerű operát írt a Carmen előtt! A franciák közül én neki csinálnék külön fesztivált. És persze jöjjenek a csehek is minden mennyiségben!
250 Orfeusz 2005-06-25 23:06:54 [Válasz erre: 249 orlandofurioso 2005-06-25 23:03:33]
Ezt az infot Bátor Tamás mondta a Tv.-ben. Massenet-nek lehetne egy külön fesztivált csinálni, van elég operája.. Amit mondasz igaz, a szláv szerzők elengedhetetlenek, a környékbeli operaházak jönnek úgy is mindig ide + énekesek is.
Ezt az infot Bátor Tamás mondta a Tv.-ben. Massenet-nek lehetne egy külön fesztivált csinálni, van elég operája.. Amit mondasz igaz, a szláv szerzők elengedhetetlenek, a környékbeli operaházak jönnek úgy is mindig ide + énekesek is.
249 orlandofurioso 2005-06-25 23:03:33
Ugyanezt délután még Bartók + Mozartnak tippelték az Új Zenei Újságban. Persze nem a Miskolci Operafesztivál lenne, ha nem így történt volna. Mindenesetre elég felemás képet ad az operai mainstreamről, illetve viszi tovább a kialakult hagyományt az Operafesztivál. Ha jövőben nem gondolkoznak nemzetekben, nyelvekben, akkor Miskolcon soha nem fog együtt szerepelni (külön-külön meg szóba se jöhet): Dvorak+Smetana+Janacek, vagy Bizet+Massenet+Debussy. Pedig baromira kéne nyomatni a Ruszalkát, és a Pelléast, ahogy azt a művelt nyugaton teszik.
Ugyanezt délután még Bartók + Mozartnak tippelték az Új Zenei Újságban. Persze nem a Miskolci Operafesztivál lenne, ha nem így történt volna. Mindenesetre elég felemás képet ad az operai mainstreamről, illetve viszi tovább a kialakult hagyományt az Operafesztivál. Ha jövőben nem gondolkoznak nemzetekben, nyelvekben, akkor Miskolcon soha nem fog együtt szerepelni (külön-külön meg szóba se jöhet): Dvorak+Smetana+Janacek, vagy Bizet+Massenet+Debussy. Pedig baromira kéne nyomatni a Ruszalkát, és a Pelléast, ahogy azt a művelt nyugaton teszik.
248 Orfeusz 2005-06-25 22:43:55
Jövőre Miskolcon Bartók+ Verista operák lesznek(Mascagni, Leoncavallo, Giordano, és lesz Gioconda is)
Jövőre Miskolcon Bartók+ Verista operák lesznek(Mascagni, Leoncavallo, Giordano, és lesz Gioconda is)
247 mimi59 2005-06-25 21:51:34
Mikor lesz a Lucia a Bartókon?
Mikor lesz a Lucia a Bartókon?
246 Búbánat 2005-06-25 12:33:27
Tegnap halmoztam az élvezeteket itt Miskolcon. A Lammermmori Lucia előtt még volt egy órányi időm belekóstolni Donizetti Anna Bolenájába; a Kamaraszínházban Fele zene címmel az első felvonás keresztmetszetében Annát Ardó Mária (próza: Hüvösvölgyi Ildikó), VIII. Henriket Clementis Tamás (Tordy Géza), Jane Saymourt Gál Erika (Haumann Petra), Lord Richard Percyt Csák József (Kiss József) \"idézték\" meg mély átéléssel, szép hangon, Mécs Károly volt a narrátor, zongorán Harazdy Miklós játszott. Sajnos a második felvonás részleteit nem várhattam meg, mert rohantam a Luciára. A Lucia után pedig este kilenc órától a Római Szent Cecília Akadémia Énekkarának hangversenye következett a Nyári Színházban. Az első blokkban Rossini Tell Vilmosából hangzott el néhány részlet: a nyitány, a lakodalmi kórus, a viharzene és az opera fináléja. Következett a Háznép kórusa a Don Pasqualéből. Utána a Nabuccóból hangzott el a nyitány és három kórusjelenet, benne a \"Szabadságkórussal\". Szünet után folytatódott a Verdi- blokk: először a Macbethből hangzott el a skót menekültek kara, majd az opera fináléja. Következett az Aidából a teljes előjáték, aztán felhangzott a Győzelmi kórus; a tablóban bevonulási induló és a balettzene is, a papnők tánca. Jött egy nem remélt különlegesség: Boito Mefistofeléjéből a prológus bevezető jelenete, előjáték és a záró nagy kórustétel. Ez volt a csúcs! Befejezésül még néhány népszerű \"sláger\" jött, így a Trubadúrból a Cigánykórus, a Pillangókisasszonyból a \"Zümmögőkórus\"... Ma pedig elérkezett a búcsú ideje. Este a Nemzeti Színház színpadán belcanto operagálával zárul a több mint kéthetes nemzetközi operafesztivál. Ezen is itt leszek, remélhetőleg hasonlóan gazda élményekkel telítődöm, mint amelyeket a megelőző tizenegy produkciótól kaptam, mintegy méltán megkoronázva azokat.
Tegnap halmoztam az élvezeteket itt Miskolcon. A Lammermmori Lucia előtt még volt egy órányi időm belekóstolni Donizetti Anna Bolenájába; a Kamaraszínházban Fele zene címmel az első felvonás keresztmetszetében Annát Ardó Mária (próza: Hüvösvölgyi Ildikó), VIII. Henriket Clementis Tamás (Tordy Géza), Jane Saymourt Gál Erika (Haumann Petra), Lord Richard Percyt Csák József (Kiss József) \"idézték\" meg mély átéléssel, szép hangon, Mécs Károly volt a narrátor, zongorán Harazdy Miklós játszott. Sajnos a második felvonás részleteit nem várhattam meg, mert rohantam a Luciára. A Lucia után pedig este kilenc órától a Római Szent Cecília Akadémia Énekkarának hangversenye következett a Nyári Színházban. Az első blokkban Rossini Tell Vilmosából hangzott el néhány részlet: a nyitány, a lakodalmi kórus, a viharzene és az opera fináléja. Következett a Háznép kórusa a Don Pasqualéből. Utána a Nabuccóból hangzott el a nyitány és három kórusjelenet, benne a \"Szabadságkórussal\". Szünet után folytatódott a Verdi- blokk: először a Macbethből hangzott el a skót menekültek kara, majd az opera fináléja. Következett az Aidából a teljes előjáték, aztán felhangzott a Győzelmi kórus; a tablóban bevonulási induló és a balettzene is, a papnők tánca. Jött egy nem remélt különlegesség: Boito Mefistofeléjéből a prológus bevezető jelenete, előjáték és a záró nagy kórustétel. Ez volt a csúcs! Befejezésül még néhány népszerű \"sláger\" jött, így a Trubadúrból a Cigánykórus, a Pillangókisasszonyból a \"Zümmögőkórus\"... Ma pedig elérkezett a búcsú ideje. Este a Nemzeti Színház színpadán belcanto operagálával zárul a több mint kéthetes nemzetközi operafesztivál. Ezen is itt leszek, remélhetőleg hasonlóan gazda élményekkel telítődöm, mint amelyeket a megelőző tizenegy produkciótól kaptam, mintegy méltán megkoronázva azokat.
245 Búbánat 2005-06-25 12:10:35 [Válasz erre: 244 Orfeusz 2005-06-22 19:33:45]
De lesz, az utolsó információm szerint.
De lesz, az utolsó információm szerint.
244 Orfeusz 2005-06-22 19:33:45
mésem Vargas lesz Veszprémben?
mésem Vargas lesz Veszprémben?
243 telramund 2005-06-22 19:29:17 [Válasz erre: 242 Sesto 2005-06-22 18:57:12]
hát biz Isten ne....:):):)
hát biz Isten ne....:):):)
242 Sesto 2005-06-22 18:57:12 [Válasz erre: 241 telramund 2005-06-22 18:56:33]
...na csak ne nagyon haverkodjunk!... ;-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
...na csak ne nagyon haverkodjunk!... ;-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
241 telramund 2005-06-22 18:56:33 [Válasz erre: 239 Sesto 2005-06-22 18:46:03]
na végre valamiben egy véleményen vagyunk:)
na végre valamiben egy véleményen vagyunk:)
240 Sesto 2005-06-22 18:49:16 [Válasz erre: 236 Orfeusz 2005-06-22 18:22:12]
...mertugye ha Miklósa Erika \"viszonyitási alap\", akkor az-szerintem(!!!) nagy gond! Hátha több szerencséd lesz vele itt és most, mint Edgardo! Annak ellenére, hogy Edgardo minden más csak nem könnyü szerep! ;-)
...mertugye ha Miklósa Erika \"viszonyitási alap\", akkor az-szerintem(!!!) nagy gond! Hátha több szerencséd lesz vele itt és most, mint Edgardo! Annak ellenére, hogy Edgardo minden más csak nem könnyü szerep! ;-)
239 Sesto 2005-06-22 18:46:03 [Válasz erre: 236 Orfeusz 2005-06-22 18:22:12]
...az durva, ha Miklósa mellett sem domboritott-most gonosz vagyok, ugye?!-ne haragudj, de ezt nem hagyhattam ki!... :-)
...az durva, ha Miklósa mellett sem domboritott-most gonosz vagyok, ugye?!-ne haragudj, de ezt nem hagyhattam ki!... :-)
238 Búbánat 2005-06-22 18:32:42 [Válasz erre: 236 Orfeusz 2005-06-22 18:22:12]
Ő az, és megint énekel Herceget Veszprémben Bruson és Rost oldalán és nemrég itt Miskolcon énekelt egy tüneményes Rossini Stabat Matert Cura pálcája alatt. Beszámoltam róla. Remélem Edgardója nem lesz \"visszalépés\" számára és számunkra.
Ő az, és megint énekel Herceget Veszprémben Bruson és Rost oldalán és nemrég itt Miskolcon énekelt egy tüneményes Rossini Stabat Matert Cura pálcája alatt. Beszámoltam róla. Remélem Edgardója nem lesz \"visszalépés\" számára és számunkra.
237 kalahari 2005-06-22 18:24:49 [Válasz erre: 235 Búbánat 2005-06-22 18:01:14]
Köszönjük, javítottuk.
Köszönjük, javítottuk.
236 Orfeusz 2005-06-22 18:22:12 [Válasz erre: 229 telramund 2005-06-22 14:44:51]
Ha ő az a tenor, aki tavaly az Operafesten énekelt Miklósa oldalán, akkor a Tv-n keresztül nem volt egy nagy szám, de remélem jobb lesz pénteken.
Ha ő az a tenor, aki tavaly az Operafesten énekelt Miklósa oldalán, akkor a Tv-n keresztül nem volt egy nagy szám, de remélem jobb lesz pénteken.
235 Búbánat 2005-06-22 18:01:14
A miskolciak figyelmébe, bár ők már úgyis tudják: Az Ory grófja a fórum Mai ajánlatában foglaltakkal ellentétben nem ötkor kezdődött el a Kamaraszínházban, hanem este kilenckor kezdődik a Nyári Színházban.
A miskolciak figyelmébe, bár ők már úgyis tudják: Az Ory grófja a fórum Mai ajánlatában foglaltakkal ellentétben nem ötkor kezdődött el a Kamaraszínházban, hanem este kilenckor kezdődik a Nyári Színházban.
234 Búbánat 2005-06-22 17:39:22
A mai napom délelőtt egy kis kirándulással telt el, Tardonára utaztam. Régi vágyam teljesült, hogy végre eljutottam a Bükk rengetege mélyén megbúvó kis falucskába, amely Jókai Mórnak közel egy évig otthonául szolgált a levert szabadságharcunk utáni bújdosásában. A ma látható szép kis tornácos három részből álló földszintes kertes, gazdasági udvarral bővített házban sok-sok ereklye, ami nagyrészt a Miskolci Hermann Múzeum adománya. Van a közelben, ugyanabban az utcácskában egy másik kis házikó, a jólértesültek azt állítják, hogy az az igazai Jókai-lakás. De a tulajdonosok az elmúlt időkben nem voltak hajlandók onnan kiköltözni, így az ötvenes években ezt a ma múzeumként funkcionáló házat mutogatják az idelátogatóknak... Hát nem lennénk Magyarországon magyarok, ha kiderülne, tényleg ez a rideg valóság...
A mai napom délelőtt egy kis kirándulással telt el, Tardonára utaztam. Régi vágyam teljesült, hogy végre eljutottam a Bükk rengetege mélyén megbúvó kis falucskába, amely Jókai Mórnak közel egy évig otthonául szolgált a levert szabadságharcunk utáni bújdosásában. A ma látható szép kis tornácos három részből álló földszintes kertes, gazdasági udvarral bővített házban sok-sok ereklye, ami nagyrészt a Miskolci Hermann Múzeum adománya. Van a közelben, ugyanabban az utcácskában egy másik kis házikó, a jólértesültek azt állítják, hogy az az igazai Jókai-lakás. De a tulajdonosok az elmúlt időkben nem voltak hajlandók onnan kiköltözni, így az ötvenes években ezt a ma múzeumként funkcionáló házat mutogatják az idelátogatóknak... Hát nem lennénk Magyarországon magyarok, ha kiderülne, tényleg ez a rideg valóság...
233 Búbánat 2005-06-22 17:37:16
Kalahari, figyelem! Tegnap késő délután Kertesi Ingriddel volt \"randevúm\" Miskolcon az Európa-házban. Természetesen csak átvitt értelemben mondom ezt, hiszen egy forró sikerű belcantó-hangverseny közreműködője volt ő, amin én mint hallgató-néző voltam jelen a zsúfolásig megtelt Almássy-kúria legfelső emeleti tágas dísztermében. Hálátlanság a részemről, hogy csak Kertesit neveztem meg, hiszen a program szerint Bellini-Donizetti \"duettest\" volt műsoron, s ehhez kell ugye még egy partner. Nos, őt egy nem kevésbé ismert művészegyéniség, mint Meláth Andrea személyében kaptuk meg, így adott volt egy \"álom-koncert\" lehetősége. Zongorán Váradi Katalin működött közre. Mivel 18 órakor kezdődött a hangverseny, tudatosan a legutolsó sor szélén, közvetlenül a baloldali ajtó közelében foglaltam helyet, hogy 10 perccel hét előtt angolosan távozhassam, hiszen nekem nem sokkal később \"jelenésem\" volt a Hamupipőkében. Láttam, hogy hasonló módon cselekedett Marton Éva is, aki a jobb oldali utolsó sor szélén ült, de ő már félkor távozott. Előttem Kirkósa Orsolya ült, de a budapesti zenei körökből más prominens ismert személyiségeket is láttam a közönség sorai között. Maga a program összeállítása számomra szívet-lelket melengető volt: az ötven perc alatt, amíg belefeledkezhettem a szép énekhangok mennyei zuhatagába, egymást követték a szebbnél szebb Bellini-, Donizetti-, Rossini- és Verdi duettek, dalok. Kertesi Ingrid és Meláth Andrea mintegy tizenöt két-három perces darabbal örvendeztette meg hallgatóságát a zsúfolásig megtelt teremben (ahol sok japán, de lehet, hogy más nemzetiségű, ám az biztos, hogy kelet - dél-keletázsiai hölgyek is a tiszteletüket tették). Bizony, nem sajnáltuk tőlük a \"vastapsot\", minden egyes felhangzó dal, ária, duett után felcsattant a tetszésnek, a sikernek, a kitörő spontaneitásnak és a köszönetnek ez az egyértelmű jele. Bízisten, reggelig elhallgattam volna őket... Ennél szebb \"előjáték\"-ban nem is lehetett volna részem az esti Rossini-opera belcanto mámora bevezetéseként...
Kalahari, figyelem! Tegnap késő délután Kertesi Ingriddel volt \"randevúm\" Miskolcon az Európa-házban. Természetesen csak átvitt értelemben mondom ezt, hiszen egy forró sikerű belcantó-hangverseny közreműködője volt ő, amin én mint hallgató-néző voltam jelen a zsúfolásig megtelt Almássy-kúria legfelső emeleti tágas dísztermében. Hálátlanság a részemről, hogy csak Kertesit neveztem meg, hiszen a program szerint Bellini-Donizetti \"duettest\" volt műsoron, s ehhez kell ugye még egy partner. Nos, őt egy nem kevésbé ismert művészegyéniség, mint Meláth Andrea személyében kaptuk meg, így adott volt egy \"álom-koncert\" lehetősége. Zongorán Váradi Katalin működött közre. Mivel 18 órakor kezdődött a hangverseny, tudatosan a legutolsó sor szélén, közvetlenül a baloldali ajtó közelében foglaltam helyet, hogy 10 perccel hét előtt angolosan távozhassam, hiszen nekem nem sokkal később \"jelenésem\" volt a Hamupipőkében. Láttam, hogy hasonló módon cselekedett Marton Éva is, aki a jobb oldali utolsó sor szélén ült, de ő már félkor távozott. Előttem Kirkósa Orsolya ült, de a budapesti zenei körökből más prominens ismert személyiségeket is láttam a közönség sorai között. Maga a program összeállítása számomra szívet-lelket melengető volt: az ötven perc alatt, amíg belefeledkezhettem a szép énekhangok mennyei zuhatagába, egymást követték a szebbnél szebb Bellini-, Donizetti-, Rossini- és Verdi duettek, dalok. Kertesi Ingrid és Meláth Andrea mintegy tizenöt két-három perces darabbal örvendeztette meg hallgatóságát a zsúfolásig megtelt teremben (ahol sok japán, de lehet, hogy más nemzetiségű, ám az biztos, hogy kelet - dél-keletázsiai hölgyek is a tiszteletüket tették). Bizony, nem sajnáltuk tőlük a \"vastapsot\", minden egyes felhangzó dal, ária, duett után felcsattant a tetszésnek, a sikernek, a kitörő spontaneitásnak és a köszönetnek ez az egyértelmű jele. Bízisten, reggelig elhallgattam volna őket... Ennél szebb \"előjáték\"-ban nem is lehetett volna részem az esti Rossini-opera belcanto mámora bevezetéseként...
232 Búbánat 2005-06-22 17:31:22
Tegnapelőtt délután, még Az ezred lánya előtt egy egészen másfajta műélvezetnek lehettem részese. Ezúttal a Zsinagóga volt a helyszíne annak hangversenynek, amelyen a Budapesti Liszt Ferenc Zenemuvészeti Egyetem és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének növendékei adtak közös hangversenyt. A konferálást Kovács Sándor zenetörténész vállalta magára, és közben jóízű anekdotákkal szórakoztatta az egybegyűlteket. Csak az volt a baj, hogy nem kapott mikrofont, így az egyébként kiváló akusztikai hangzással rendelkező teremben hátul helyet foglalók alig hallhatták a csekély hangerővel rendelkező Kovácsot, aki nem győzött sűrűn elnézést kérni azoktól, akik íly módon lemaradtak a sziporkáiról... Mellesleg az épület kívülről csodálatosan szépen fel van újítva. Remélhetőleg a belső tatarozása, az egykor csodaszép színes freskók restaurációja sem soká várat magára, és rövidesen teljes szépségében láthatjuk majd ezt a pompás, Miskolcon, de szerintem az egész országban egyedülállóan szép zsinagóga-épületet. A közel másfélórás műsorban Bartók I. rapszódiája zongora-csellóra, Bartók fúvósötöse, Kodály Magyar népdalok gyűjteményéből hét dal zongorára és énekhangra, Handelltől a Sába királynőjének a bevonulási indulója 12 rézfúvósra és timpanire, Kodály-dalok (A csitári hegyek... stb) a kitűnő Polyák Valéria mélyen átélt előadásában, egy favúvos női kvartett által egy román zeneszerző \"Kvartett\"-je, egy Weiner Leó zongora darab (passaglia) Tóth Nicolette szép tolmácsolásában hangzott el. A program zárásaként pedig két részlet csendült fel Handel Tűzijátékából ismér a \"rezesek\" által. Szépséges dolgokat hallhattunk, tehát, a fiatal végzős hangszeres és énekes növendékektől, akik bizonyára még sokra vihetik a művészetükkel, akikkel még találkozni fogunk itt és ott. Egy kedves színfoltja is volt az eseménynek. Marton Éva is ott ült az egyik padban, észrevette, hogy Polyák Valéria első Kodály-dala alatt a zongora fedőlapja csukva maradt. Mielőtt Polyák belefogott volna a következő dalba, Marton felállt, kilépett a padsorból felment a pódiumra és sajátkezűleg felnyitotta majd kitámasztotta a fedőt; sűrű bocsánatkérések közepette sietett vissza ülőhelyére. Igaza volt, utána sokkal jobban szólalt meg a hangszer. Alig néhány másodpercig tartott az egész, néma csendben figyeltük Marton ténykedését, de ez a kis közjáték szerencsére nem zavarta meg a fiatalokat, folytatták a koncertet és talán a program legnagyobb sikerét aratták.
Tegnapelőtt délután, még Az ezred lánya előtt egy egészen másfajta műélvezetnek lehettem részese. Ezúttal a Zsinagóga volt a helyszíne annak hangversenynek, amelyen a Budapesti Liszt Ferenc Zenemuvészeti Egyetem és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének növendékei adtak közös hangversenyt. A konferálást Kovács Sándor zenetörténész vállalta magára, és közben jóízű anekdotákkal szórakoztatta az egybegyűlteket. Csak az volt a baj, hogy nem kapott mikrofont, így az egyébként kiváló akusztikai hangzással rendelkező teremben hátul helyet foglalók alig hallhatták a csekély hangerővel rendelkező Kovácsot, aki nem győzött sűrűn elnézést kérni azoktól, akik íly módon lemaradtak a sziporkáiról... Mellesleg az épület kívülről csodálatosan szépen fel van újítva. Remélhetőleg a belső tatarozása, az egykor csodaszép színes freskók restaurációja sem soká várat magára, és rövidesen teljes szépségében láthatjuk majd ezt a pompás, Miskolcon, de szerintem az egész országban egyedülállóan szép zsinagóga-épületet. A közel másfélórás műsorban Bartók I. rapszódiája zongora-csellóra, Bartók fúvósötöse, Kodály Magyar népdalok gyűjteményéből hét dal zongorára és énekhangra, Handelltől a Sába királynőjének a bevonulási indulója 12 rézfúvósra és timpanire, Kodály-dalok (A csitári hegyek... stb) a kitűnő Polyák Valéria mélyen átélt előadásában, egy favúvos női kvartett által egy román zeneszerző \"Kvartett\"-je, egy Weiner Leó zongora darab (passaglia) Tóth Nicolette szép tolmácsolásában hangzott el. A program zárásaként pedig két részlet csendült fel Handel Tűzijátékából ismér a \"rezesek\" által. Szépséges dolgokat hallhattunk, tehát, a fiatal végzős hangszeres és énekes növendékektől, akik bizonyára még sokra vihetik a művészetükkel, akikkel még találkozni fogunk itt és ott. Egy kedves színfoltja is volt az eseménynek. Marton Éva is ott ült az egyik padban, észrevette, hogy Polyák Valéria első Kodály-dala alatt a zongora fedőlapja csukva maradt. Mielőtt Polyák belefogott volna a következő dalba, Marton felállt, kilépett a padsorból felment a pódiumra és sajátkezűleg felnyitotta majd kitámasztotta a fedőt; sűrű bocsánatkérések közepette sietett vissza ülőhelyére. Igaza volt, utána sokkal jobban szólalt meg a hangszer. Alig néhány másodpercig tartott az egész, néma csendben figyeltük Marton ténykedését, de ez a kis közjáték szerencsére nem zavarta meg a fiatalokat, folytatták a koncertet és talán a program legnagyobb sikerét aratták.
231 Búbánat 2005-06-22 17:30:46
Tegnapelőtt délután, még Az ezred lánya előtt egy egészen másfajta műélvezetnek lehettem részese. Ezúttal a Zsinagóga volt a helyszíne annak hangversenynek, amelyen a Budapesti Liszt Ferenc Zenemuvészeti Egyetem és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének növendékei adtak közös hangversenyt. A konferálást Kovács Sándor zenetörténész vállalta magára, és közben jóízű anekdotákkal szórakoztatta az egybegyűlteket. Csak az volt a baj, hogy nem kapott mikrofont, így az egyébként kiváló akusztikai hangzással rendelkező teremben hátul helyet foglalók alig hallhatták a csekély hangerővel rendelkező Kovácsot, aki nem győzött sűrűn elnézést kérni azoktól, akik íly módon lemaradtak a sziporkáiról... Mellesleg az épület kívülről csodálatosan szépen fel van újítva. Remélhetőleg a belső tatarozása, az egykor csodaszép színes freskók restaurációja sem soká várat magára, és rövidesen teljes szépségében láthatjuk majd ezt a pompás, Miskolcon, de szerintem az egész országban egyedülállóan szép zsinagóga-épületet. A közel másfélórás műsorban Bartók I. rapszódiája zongora-csellóra, Bartók fúvósötöse, Kodály Magyar népdalok gyűjteményéből hét dal zongorára és énekhangra, Handelltől a Sába királynőjének a bevonulási indulója 12 rézfúvósra és timpanire, Kodály-dalok (A csitári hegyek... stb) a kitűnő Polyák Valéria mélyen átélt előadásában, egy favúvos női kvartett által egy román zeneszerző \"Kvartett\"-je, egy Weiner Leó zongora darab (passaglia) Tóth Nicolette szép tolmácsolásában hangzott el. A program zárásaként pedig két részlet csendült fel Handel Tűzijátékából ismér a \"rezesek\" által. Szépséges dolgokat hallhattunk, tehát, a fiatal végzős hangszeres és énekes növendékektől, akik bizonyára még sokra vihetik a művészetükkel, akikkel még találkozni fogunk itt és ott. Egy kedves színfoltja is volt az eseménynek. Marton Éva is ott ült az egyik padban, észrevette, hogy Polyák Valéria első Kodály-dala alatt a zongora fedőlapja csukva maradt. Mielőtt Polyák belefogott volna a következő dalba, Marton felállt, kilépett a padsorból felment a pódiumra és sajátkezűleg felnyitotta majd kitámasztotta a fedőt; sűrű bocsánatkérések közepette sietett vissza ülőhelyére. Igaza volt, utána sokkal jobban szólalt meg a hangszer. Alig néhány másodpercig tartott az egész, néma csendben figyeltük Marton ténykedését, de ez a kis közjáték szerencsére nem zavarta meg a fiatalokat, folytatták a koncertet és talán a program legnagyobb sikerét aratták.
Tegnapelőtt délután, még Az ezred lánya előtt egy egészen másfajta műélvezetnek lehettem részese. Ezúttal a Zsinagóga volt a helyszíne annak hangversenynek, amelyen a Budapesti Liszt Ferenc Zenemuvészeti Egyetem és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének növendékei adtak közös hangversenyt. A konferálást Kovács Sándor zenetörténész vállalta magára, és közben jóízű anekdotákkal szórakoztatta az egybegyűlteket. Csak az volt a baj, hogy nem kapott mikrofont, így az egyébként kiváló akusztikai hangzással rendelkező teremben hátul helyet foglalók alig hallhatták a csekély hangerővel rendelkező Kovácsot, aki nem győzött sűrűn elnézést kérni azoktól, akik íly módon lemaradtak a sziporkáiról... Mellesleg az épület kívülről csodálatosan szépen fel van újítva. Remélhetőleg a belső tatarozása, az egykor csodaszép színes freskók restaurációja sem soká várat magára, és rövidesen teljes szépségében láthatjuk majd ezt a pompás, Miskolcon, de szerintem az egész országban egyedülállóan szép zsinagóga-épületet. A közel másfélórás műsorban Bartók I. rapszódiája zongora-csellóra, Bartók fúvósötöse, Kodály Magyar népdalok gyűjteményéből hét dal zongorára és énekhangra, Handelltől a Sába királynőjének a bevonulási indulója 12 rézfúvósra és timpanire, Kodály-dalok (A csitári hegyek... stb) a kitűnő Polyák Valéria mélyen átélt előadásában, egy favúvos női kvartett által egy román zeneszerző \"Kvartett\"-je, egy Weiner Leó zongora darab (passaglia) Tóth Nicolette szép tolmácsolásában hangzott el. A program zárásaként pedig két részlet csendült fel Handel Tűzijátékából ismér a \"rezesek\" által. Szépséges dolgokat hallhattunk, tehát, a fiatal végzős hangszeres és énekes növendékektől, akik bizonyára még sokra vihetik a művészetükkel, akikkel még találkozni fogunk itt és ott. Egy kedves színfoltja is volt az eseménynek. Marton Éva is ott ült az egyik padban, észrevette, hogy Polyák Valéria első Kodály-dala alatt a zongora fedőlapja csukva maradt. Mielőtt Polyák belefogott volna a következő dalba, Marton felállt, kilépett a padsorból felment a pódiumra és sajátkezűleg felnyitotta majd kitámasztotta a fedőt; sűrű bocsánatkérések közepette sietett vissza ülőhelyére. Igaza volt, utána sokkal jobban szólalt meg a hangszer. Alig néhány másodpercig tartott az egész, néma csendben figyeltük Marton ténykedését, de ez a kis közjáték szerencsére nem zavarta meg a fiatalokat, folytatták a koncertet és talán a program legnagyobb sikerét aratták.
230 muzsika 2005-06-22 14:58:57 [Válasz erre: 229 telramund 2005-06-22 14:44:51]
Szia telramund, én hallottam a tenort Rigolettoban, nagyon jó, érdemes meghallgatni.
Szia telramund, én hallottam a tenort Rigolettoban, nagyon jó, érdemes meghallgatni.
229 telramund 2005-06-22 14:44:51 [Válasz erre: 226 Ametiszt 2005-06-22 12:00:00]
Nem tom hallottad a tenort a Rigolettoban?
Nem tom hallottad a tenort a Rigolettoban?
228 telramund 2005-06-22 14:44:09 [Válasz erre: 224 Búbánat 2005-06-21 22:13:03]
Arutjun Kotchinian-t most hallottam Berlinben Giorgio/Puritánok/ szerepében és nem rossz szálfatermetü örmény basszus. Ez a tenort leszámitva egész jónak igérkezik de azért Őt se minősitsük előre,hiszem Bécsben is meg tudom számolni hány jó tenort hallottam Edgárként Gruberova Luciája mellett/ a legnagyobb csalódás Shicoff volt,....
Arutjun Kotchinian-t most hallottam Berlinben Giorgio/Puritánok/ szerepében és nem rossz szálfatermetü örmény basszus. Ez a tenort leszámitva egész jónak igérkezik de azért Őt se minősitsük előre,hiszem Bécsben is meg tudom számolni hány jó tenort hallottam Edgárként Gruberova Luciája mellett/ a legnagyobb csalódás Shicoff volt,....
227 Orfeusz 2005-06-22 12:00:43 [Válasz erre: 226 Ametiszt 2005-06-22 12:00:00]
Most már biztos, Mosuc énekel, ott a helyem.
Most már biztos, Mosuc énekel, ott a helyem.
