386 bermuda 2006-02-16 16:39:53
Kedves Búbánat engem meglepett,mennyire jó,nagyon élveztem. Persze,ha Geddáról olvasok azonnal reagálnom kell,ma vettem meg a Márthát,szintén Geddával és Rothenbergerrel,kiváncsi vagyok. Gedda 80.ik születésnapjára kiadott Best of...Óriási, 2 cd a másodikon operetteket is énekel pazarul pl. a \"volt nekem már száz babám\", a Barinkay belépőjét (amelyet Ilossal imádok) úgy fejezi be ,ahogy senki.Azonkivül a Sába királynőjéből is énekel egy gyönyörű áriát-ezt még soha nem hallottam. Megvan ez a cd-?Feltétlenül meg kell hallgatnod!!!! Nagyon szép kiadás és nem drága.
Kedves Búbánat engem meglepett,mennyire jó,nagyon élveztem. Persze,ha Geddáról olvasok azonnal reagálnom kell,ma vettem meg a Márthát,szintén Geddával és Rothenbergerrel,kiváncsi vagyok. Gedda 80.ik születésnapjára kiadott Best of...Óriási, 2 cd a másodikon operetteket is énekel pazarul pl. a \"volt nekem már száz babám\", a Barinkay belépőjét (amelyet Ilossal imádok) úgy fejezi be ,ahogy senki.Azonkivül a Sába királynőjéből is énekel egy gyönyörű áriát-ezt még soha nem hallottam. Megvan ez a cd-?Feltétlenül meg kell hallgatnod!!!! Nagyon szép kiadás és nem drága.
385 Búbánat 2006-02-16 16:07:09 [Válasz erre: 383 Cavaradossi 2006-02-16 13:55:13]
Egyetértek, nagyon jó kis darab ez A fehér asszony. Különben is, ami Walter Scott írásaira épül, az számomra már rossz eleve nem is lehet. La Dame Blanch említett II. felvonásának grandiózus fináléja engem Rossini Mózesének utolsó fináléjáéra emlékeztet. Az 1825-ös évben bemutatott három felvonásos opera alkotási folyamatában Boieldieu már ismerhette a Mózes első változatát… Mesteri, tényleg, ahogyan a zenekari hangzuhatagok fél hangokkal futnak felfelé, majd vissza, a késleltetett kibontakozás, a feszültség fokozása fortissimóban, majd a sistergés után jön a letisztulás, az elcsendesülés, mondhatnám, az üdvözülés, ami majdnem pianóban, egyszerű, hosszan kitartott akkordokban végződik…Le a kalappal a komponista előtt. Különben a harmóniák és a dallamvilág nagyon emlékeztet Auber korai operáira. A zárt számokat megszakító prózai dialógusok még elég gyakori voltak abban az időben, még a német nyelvterületen is (lásd Weber ilyen típusú operáit) – és ez nekem inkább tetszik, mint a zongora- vagy csembaló kíséretes énekbeszédek. Érdekes pár hete vettem meg Nicolai Geddával ugyanezt az operát (Hilversium- 1964), azon a CD-n a tenor nekem sokkal jobban tetszett, mint ezen az új Minkowski-féle lemezen hallható Rockwel Blake. Georges Browne II. felvonásbeli kavatinája Gedda tolmácsolásában eszményi, utolérhetetlen. Annick Massis szépséges szopránja viszont Anna (a Fehér asszony) szólamát hozta közelebb hozzám a régi felvételről hallott Spoorenberg Ernaéhoz képest.
Egyetértek, nagyon jó kis darab ez A fehér asszony. Különben is, ami Walter Scott írásaira épül, az számomra már rossz eleve nem is lehet. La Dame Blanch említett II. felvonásának grandiózus fináléja engem Rossini Mózesének utolsó fináléjáéra emlékeztet. Az 1825-ös évben bemutatott három felvonásos opera alkotási folyamatában Boieldieu már ismerhette a Mózes első változatát… Mesteri, tényleg, ahogyan a zenekari hangzuhatagok fél hangokkal futnak felfelé, majd vissza, a késleltetett kibontakozás, a feszültség fokozása fortissimóban, majd a sistergés után jön a letisztulás, az elcsendesülés, mondhatnám, az üdvözülés, ami majdnem pianóban, egyszerű, hosszan kitartott akkordokban végződik…Le a kalappal a komponista előtt. Különben a harmóniák és a dallamvilág nagyon emlékeztet Auber korai operáira. A zárt számokat megszakító prózai dialógusok még elég gyakori voltak abban az időben, még a német nyelvterületen is (lásd Weber ilyen típusú operáit) – és ez nekem inkább tetszik, mint a zongora- vagy csembaló kíséretes énekbeszédek. Érdekes pár hete vettem meg Nicolai Geddával ugyanezt az operát (Hilversium- 1964), azon a CD-n a tenor nekem sokkal jobban tetszett, mint ezen az új Minkowski-féle lemezen hallható Rockwel Blake. Georges Browne II. felvonásbeli kavatinája Gedda tolmácsolásában eszményi, utolérhetetlen. Annick Massis szépséges szopránja viszont Anna (a Fehér asszony) szólamát hozta közelebb hozzám a régi felvételről hallott Spoorenberg Ernaéhoz képest.
384 Heiner Lajos 2006-02-16 15:39:55 [Válasz erre: 383 Cavaradossi 2006-02-16 13:55:13]
Olvasd el beszámolómat Párizsból a Momus archivumából (1999).
Olvasd el beszámolómat Párizsból a Momus archivumából (1999).
383 Cavaradossi 2006-02-16 13:55:13
Tegnap este - nem tervezetten - bekapcsolódtam a Bartók esti operaközvetítésébe, ahol F.A. Boieldieu: La Dame Blanche (A fehér hölgy) c. 3 felvonásos operája ment. Nem ismertem a művet, sőt bevallom, eddig még a szerzőt sem, így nekem nagy és igen pozitív meglepetés volt. Talán nem túl nagy tévedés a művel kapcsolatos érzéseimről a Belcanto-fórumon írni, hiszen - először hallva a művet - nekem hamisítatlan belcanto-alkotásnak tűnt. Az egyetlen \"zavaró\" körülmény az volt, hogy franciául énekelték. Reggel aztán utánanéztem, kapható is egy EMI-lemezen (http://www.operashop.hu/webaruhaz/product_info.php?products_id=446 ). A tegnapi előadsáson a párizsi Opéra művészeit hallhattuk. Az egyik szereplőnek gyönyörű kontratenor hangja volt, nagyon tetszett, utoljára a miskolci fesztiválon a L\'italiana in Algieriben hallottam ilyet. Érdekes volt, hogy a recitativók helyett közönséges, nem énekelt beszéd volt hallható - hasonlatosan az operettekhez! -, s rengeteg gyönyörű melódiát felvonultató ária töltötte ki a 3 felvonást. Érdekes volt még, hogy a 2. felvonás fináléja - nekem - valahogy sokkal testesebb, szárnyalóbb, grandiózusabb volt, mint az operát záró finálé (volt egyáltalán?). Szóval Maestro Boieldieu-nek van egy új magyar fan-ja, Cavaradossi. Hallotta-ismeri valaki közületek, hozzáértők közül?
Tegnap este - nem tervezetten - bekapcsolódtam a Bartók esti operaközvetítésébe, ahol F.A. Boieldieu: La Dame Blanche (A fehér hölgy) c. 3 felvonásos operája ment. Nem ismertem a művet, sőt bevallom, eddig még a szerzőt sem, így nekem nagy és igen pozitív meglepetés volt. Talán nem túl nagy tévedés a művel kapcsolatos érzéseimről a Belcanto-fórumon írni, hiszen - először hallva a művet - nekem hamisítatlan belcanto-alkotásnak tűnt. Az egyetlen \"zavaró\" körülmény az volt, hogy franciául énekelték. Reggel aztán utánanéztem, kapható is egy EMI-lemezen (http://www.operashop.hu/webaruhaz/product_info.php?products_id=446 ). A tegnapi előadsáson a párizsi Opéra művészeit hallhattuk. Az egyik szereplőnek gyönyörű kontratenor hangja volt, nagyon tetszett, utoljára a miskolci fesztiválon a L\'italiana in Algieriben hallottam ilyet. Érdekes volt, hogy a recitativók helyett közönséges, nem énekelt beszéd volt hallható - hasonlatosan az operettekhez! -, s rengeteg gyönyörű melódiát felvonultató ária töltötte ki a 3 felvonást. Érdekes volt még, hogy a 2. felvonás fináléja - nekem - valahogy sokkal testesebb, szárnyalóbb, grandiózusabb volt, mint az operát záró finálé (volt egyáltalán?). Szóval Maestro Boieldieu-nek van egy új magyar fan-ja, Cavaradossi. Hallotta-ismeri valaki közületek, hozzáértők közül?
382 Búbánat 2006-01-12 14:34:41 [Válasz erre: 381 Franca 2006-01-12 10:12:39]
Így van. A bel canto stílus - értem ez alatt a korai olasz-francia romantikus repertoárt - egy speciális valami, amihez speciális hangú énekesek kellenek. Nálunk Gyurkovics Mária és Réti József óta nem született olyan énekes, aki ennek a speciális hang-követelménynek megfelelne, eleget tenne. Hangfenoménok születtek, csak nem a bel cantóban. Kiss B. Atilla Pollionéja, sajnos - már látom - téves kiosztás volt. Rálik beérhet még. De Kolonitsban is bízom. Lukács Gyöngyi egyáltalán nem bel canto hang, de nagyszerűen tud – ha kell stílust váltani – ez sem csekélység! Ulbrich az, akire leginkább lehet alapozni és egyenletes megbízható magas színvonalon hozza Adalgisát. Bár, a második előadáson valóban, mintha kissé visszafogta volna magát. Pánczél is jó, de nála a kora miatt e tekintetben már nem látok fejlődést. A bel cantohoz az idők során hozzátapadt az a \"vád\": öncélú virtuozitás a hangokkal, és virtuskodás a magas vagy mély koloratúra -hangokért. Ezzel megint csak nem tudok mit kezdeni….
Így van. A bel canto stílus - értem ez alatt a korai olasz-francia romantikus repertoárt - egy speciális valami, amihez speciális hangú énekesek kellenek. Nálunk Gyurkovics Mária és Réti József óta nem született olyan énekes, aki ennek a speciális hang-követelménynek megfelelne, eleget tenne. Hangfenoménok születtek, csak nem a bel cantóban. Kiss B. Atilla Pollionéja, sajnos - már látom - téves kiosztás volt. Rálik beérhet még. De Kolonitsban is bízom. Lukács Gyöngyi egyáltalán nem bel canto hang, de nagyszerűen tud – ha kell stílust váltani – ez sem csekélység! Ulbrich az, akire leginkább lehet alapozni és egyenletes megbízható magas színvonalon hozza Adalgisát. Bár, a második előadáson valóban, mintha kissé visszafogta volna magát. Pánczél is jó, de nála a kora miatt e tekintetben már nem látok fejlődést. A bel cantohoz az idők során hozzátapadt az a \"vád\": öncélú virtuozitás a hangokkal, és virtuskodás a magas vagy mély koloratúra -hangokért. Ezzel megint csak nem tudok mit kezdeni….
381 Franca 2006-01-12 10:12:39 [Válasz erre: 380 Búbánat 2006-01-10 19:26:10]
Én ugyanígy vagyok a bel canto-val, mint ahogy leírtad. Egyszerűen imádom, nem tudok vele beletelni, mindig több kell belőle. Egyetértek azzal is, hogy Bellini zenéje fantasztikusan, fájdalmasan gyönyörű. Ugyanakkor megértem a barát viselkedését is. Én a második Normát láttam (8-án) és én is elvittem rá olyan barátot, aki számára újdonság volt. Persze előtte otthon megnéztük együtt DVD-n, hogy ne az Erkel Színházban hallja először. Azt kell mondanom, hogy ugyanúgy reagált, mint a barátod, és amikor a helyébe képzeltem magam - másodszor hallom, először élőben -, meg is tudtam érteni. Az előadás semmit nem adott vissza a bel canto lényegéből, a gyönyörű dallamok elsikkadtak, \"szép ének\", virtuozitás nem volt, egyszerűen magának a stílusnak a finomságai, szépségei hiányoztak, a koloratúrák elmosódtak, vagy teljesen kimaradtak. Valaki kifogásolta, hogy a közönség, mintha aludt volna, nem lelkesedett. Szerintem ezért.
Én ugyanígy vagyok a bel canto-val, mint ahogy leírtad. Egyszerűen imádom, nem tudok vele beletelni, mindig több kell belőle. Egyetértek azzal is, hogy Bellini zenéje fantasztikusan, fájdalmasan gyönyörű. Ugyanakkor megértem a barát viselkedését is. Én a második Normát láttam (8-án) és én is elvittem rá olyan barátot, aki számára újdonság volt. Persze előtte otthon megnéztük együtt DVD-n, hogy ne az Erkel Színházban hallja először. Azt kell mondanom, hogy ugyanúgy reagált, mint a barátod, és amikor a helyébe képzeltem magam - másodszor hallom, először élőben -, meg is tudtam érteni. Az előadás semmit nem adott vissza a bel canto lényegéből, a gyönyörű dallamok elsikkadtak, \"szép ének\", virtuozitás nem volt, egyszerűen magának a stílusnak a finomságai, szépségei hiányoztak, a koloratúrák elmosódtak, vagy teljesen kimaradtak. Valaki kifogásolta, hogy a közönség, mintha aludt volna, nem lelkesedett. Szerintem ezért.
380 Búbánat 2006-01-10 19:26:10
Szomszédom, barátom, egész más okból kifolyólag szedte volna - ideje korán – sátorfáját. Lehet, hogy mégis bennem van a hiba s minden lelkesedésem dacára egy kifejezetten rossz Norma-előadást szurkoltam végig? Kedves ismerősöm egész idő alatt dünnyögött, az ujjai doboltak a szék karfáján, lábait rakosgatta a szűk helyen, izgett - mozgott, szuszogott, fujtatott, mindössze egyszer csapta össze két tenyerét, amikor Ulbrich Andrea jelent meg a függöny előtt. Többször rám szólt, kinek s minek tapsolok. Az utolsó függönyt követően, a kijárat felé haladva úgy fogalmazott: túl azon, hogy bánkódik Gyöngyi hiányán, remélte, végre alkalom kínálkozik számára megértenie, mit eszek azon a bel cantón, s közelebb kerülhet hozzá (ezt a Norma-produkciót most látta először), ám azt kellett magán tapasztalnia: „nemhogy közeledett volna a bel cantóhoz, hanem ellenkezőleg, még jobban - mérföldekkel - eltávolodott tőle”. Ez a megjegyzése akkor nagyon rosszul esett, és igazságtalannak tartottam. Még ha elfogadom is, hogy nem tetszett neki az előadás, és nem volt megelégedve a közreműködő művészek, kórus, zenekar, karmester teljesítményével,színvonalával, hogyan képes valaki, egy úgymond zeneértő mindenevő, azt mondani, hogy Bellini zsenije hidegen hagyja! Ha csak, tudván, nekem ez az éltető elemem, szándékosan provokálni akart, amikor szemembe mondta az említett súlyos szavakat. Én persze védelmébe vettem a Normát, Bellinit és a bel cantót, de mindhiába. Nem tudtam meggyőzni. Vele ellentétben azt állítom, legyen bármennyire csapnivaló is a megvalósítás, vagy rosszak az énekesek, zenészek, Bellini Normáját nem lehet annyira bűn rosszként játszani, hogy ne izzon fel a légkör körülötte, hogy ne töltődjünk fel valami magasztosssal, hogy hallgatva a csodálatos dallamokat, ne hasson az érzékeinkre, hogy ne járja át jóleső érzés minden porcikánkat, és nagyon sokunkat el ne kábítson fájdalmasan gyönyörű varázsával. Bizony, csak csábuljunk el miatta! Ezért semmi sem eléggé drága. Igen, mert a Norma azon lebilincselő erejű operák egyike, amelyeknek hatása alól senki nem vonhatja ki magát. Ócsárolhatják, kritizálhatják, de mindez semmit nem von le értékéből, nagyszerűségéből. Ez a zenedráma maga a csoda! Az én bel cantóra alapozott világomban bármilyen más operát megelőzi, talán Donizetti- és Rossini- meg egy-két Verdi-Puccini mű van szorosan a nyomában… A bel canto egyik csúcsa marad örökké! A zenéjétől csordultig tele van a szívem, s hallgatva mindig a mennybe repít. Ebben a rendezésben a Norma öt előadását ültem végig, beleértve a legelsőt is, aminek 2003 augusztusában az OpernFesten volt a premierje. Ezt a darabot, ezt a zenét nem lehet megunni, nem lehet betelni vele. Az egész opera kezdve a nyitány első taktusától a katartikus finálé utolsó hangjáig olyan elementáris hatást gyakorol rám, amire ebben a műfajban más zenemű nem képes. Még Rossini Mózese, Tell Vilmosa, Verdi Nabuccója, Végzete…, Gounod Rómeó és Júliája és Donizetti Lammermoori Luciája sem, pedig ezek azok a művek, amelyek a Normához hasonlóan igen közel állnak a szívemhez, és garantáltan megnyitják a könnycsatornáimat… Ezt tudva - régen és ma is – mindig dupla adag zsebkendő készlettel indulok el a Dalszínházba a várva-várt kedvenc operáim előadásaira. Tudom, ezzel más is így van, aki Puccinit, Verdit, Wagnert hallgat. Hiába, sokfélék vagyunk…
Szomszédom, barátom, egész más okból kifolyólag szedte volna - ideje korán – sátorfáját. Lehet, hogy mégis bennem van a hiba s minden lelkesedésem dacára egy kifejezetten rossz Norma-előadást szurkoltam végig? Kedves ismerősöm egész idő alatt dünnyögött, az ujjai doboltak a szék karfáján, lábait rakosgatta a szűk helyen, izgett - mozgott, szuszogott, fujtatott, mindössze egyszer csapta össze két tenyerét, amikor Ulbrich Andrea jelent meg a függöny előtt. Többször rám szólt, kinek s minek tapsolok. Az utolsó függönyt követően, a kijárat felé haladva úgy fogalmazott: túl azon, hogy bánkódik Gyöngyi hiányán, remélte, végre alkalom kínálkozik számára megértenie, mit eszek azon a bel cantón, s közelebb kerülhet hozzá (ezt a Norma-produkciót most látta először), ám azt kellett magán tapasztalnia: „nemhogy közeledett volna a bel cantóhoz, hanem ellenkezőleg, még jobban - mérföldekkel - eltávolodott tőle”. Ez a megjegyzése akkor nagyon rosszul esett, és igazságtalannak tartottam. Még ha elfogadom is, hogy nem tetszett neki az előadás, és nem volt megelégedve a közreműködő művészek, kórus, zenekar, karmester teljesítményével,színvonalával, hogyan képes valaki, egy úgymond zeneértő mindenevő, azt mondani, hogy Bellini zsenije hidegen hagyja! Ha csak, tudván, nekem ez az éltető elemem, szándékosan provokálni akart, amikor szemembe mondta az említett súlyos szavakat. Én persze védelmébe vettem a Normát, Bellinit és a bel cantót, de mindhiába. Nem tudtam meggyőzni. Vele ellentétben azt állítom, legyen bármennyire csapnivaló is a megvalósítás, vagy rosszak az énekesek, zenészek, Bellini Normáját nem lehet annyira bűn rosszként játszani, hogy ne izzon fel a légkör körülötte, hogy ne töltődjünk fel valami magasztosssal, hogy hallgatva a csodálatos dallamokat, ne hasson az érzékeinkre, hogy ne járja át jóleső érzés minden porcikánkat, és nagyon sokunkat el ne kábítson fájdalmasan gyönyörű varázsával. Bizony, csak csábuljunk el miatta! Ezért semmi sem eléggé drága. Igen, mert a Norma azon lebilincselő erejű operák egyike, amelyeknek hatása alól senki nem vonhatja ki magát. Ócsárolhatják, kritizálhatják, de mindez semmit nem von le értékéből, nagyszerűségéből. Ez a zenedráma maga a csoda! Az én bel cantóra alapozott világomban bármilyen más operát megelőzi, talán Donizetti- és Rossini- meg egy-két Verdi-Puccini mű van szorosan a nyomában… A bel canto egyik csúcsa marad örökké! A zenéjétől csordultig tele van a szívem, s hallgatva mindig a mennybe repít. Ebben a rendezésben a Norma öt előadását ültem végig, beleértve a legelsőt is, aminek 2003 augusztusában az OpernFesten volt a premierje. Ezt a darabot, ezt a zenét nem lehet megunni, nem lehet betelni vele. Az egész opera kezdve a nyitány első taktusától a katartikus finálé utolsó hangjáig olyan elementáris hatást gyakorol rám, amire ebben a műfajban más zenemű nem képes. Még Rossini Mózese, Tell Vilmosa, Verdi Nabuccója, Végzete…, Gounod Rómeó és Júliája és Donizetti Lammermoori Luciája sem, pedig ezek azok a művek, amelyek a Normához hasonlóan igen közel állnak a szívemhez, és garantáltan megnyitják a könnycsatornáimat… Ezt tudva - régen és ma is – mindig dupla adag zsebkendő készlettel indulok el a Dalszínházba a várva-várt kedvenc operáim előadásaira. Tudom, ezzel más is így van, aki Puccinit, Verdit, Wagnert hallgat. Hiába, sokfélék vagyunk…
379 Norma 2006-01-09 20:39:31 [Válasz erre: 378 kalahari 2006-01-09 16:01:11]
Mert az Aidában csak bevonulási jelenet van.:-)
Mert az Aidában csak bevonulási jelenet van.:-)
378 kalahari 2006-01-09 16:01:11 [Válasz erre: 372 Búbánat 2006-01-06 09:58:03]
Azért furcsa, hogy a sötét nézőtérről minek akarnak kimenni, de nem csak a Normán, mert a Carmenen mindig a jegyszedő nénik próbálják visszatuszkolni a népet... Érdekes, hogy se a Trubadúron, se az Aidán nem vonulnak ki soha, pedig ott is egyben mennek a felvonások. Sajátos jelenség, annyi biztos. Igaz, be lehetne mondani az elején, hogy két részben megy, mert hiába írják rá a szereposztásra, az nem jut mindenkinek.
Azért furcsa, hogy a sötét nézőtérről minek akarnak kimenni, de nem csak a Normán, mert a Carmenen mindig a jegyszedő nénik próbálják visszatuszkolni a népet... Érdekes, hogy se a Trubadúron, se az Aidán nem vonulnak ki soha, pedig ott is egyben mennek a felvonások. Sajátos jelenség, annyi biztos. Igaz, be lehetne mondani az elején, hogy két részben megy, mert hiába írják rá a szereposztásra, az nem jut mindenkinek.
377 Cavaradossi 2006-01-09 15:42:18 [Válasz erre: 376 Norma 2006-01-06 19:54:15]
Éreztem, hogy nem akarsz leiskolázni, csak élcelődsz! Úgyhogy minden OK, a lényeg, hogy mindketten imádjuk a szép zenét, főleg Bellinit. Szia
Éreztem, hogy nem akarsz leiskolázni, csak élcelődsz! Úgyhogy minden OK, a lényeg, hogy mindketten imádjuk a szép zenét, főleg Bellinit. Szia
376 Norma 2006-01-06 19:54:15 [Válasz erre: 371 Cavaradossi 2006-01-06 09:48:19]
Bocs, ezek szerint igazad volt. De a humorom tényleg jó.:-)
Bocs, ezek szerint igazad volt. De a humorom tényleg jó.:-)
375 Norma 2006-01-06 19:53:16 [Válasz erre: 373 telramund 2006-01-06 10:45:11]
A mesterrel nem konzultáltam, parti túrám nincs. Sajnos csak arra az öt operakaluzra támaszkodhatom, amit beszereztem az évek során: mindegyik kétfelvonásosként jegyzi. De köszönöm, most tanultam valamit. Bellini akarata nem számít?
A mesterrel nem konzultáltam, parti túrám nincs. Sajnos csak arra az öt operakaluzra támaszkodhatom, amit beszereztem az évek során: mindegyik kétfelvonásosként jegyzi. De köszönöm, most tanultam valamit. Bellini akarata nem számít?
373 telramund 2006-01-06 10:45:11 [Válasz erre: 372 Búbánat 2006-01-06 09:58:03]
és a dolog pikantériája,hogy a mű mármint a Norma 4 felvonásos,legalább is Bellini szerint
és a dolog pikantériája,hogy a mű mármint a Norma 4 felvonásos,legalább is Bellini szerint
372 Búbánat 2006-01-06 09:58:03 [Válasz erre: 369 Norma 2006-01-05 21:25:17]
Az első felvonás két képe között, mikor függöny volt, többen felálltak mondván szünet van. Előttem is ült egy középkorú pár, akik annak rendje és módja szerint szedelőzködni kezdtek, felálltak és elindultak kifelé. Utánuk kiáltottam, hogy álljon meg a menet, mindjárt folytatódik az előadás; nem akarták elhinni, hogy most nincs szünet, és hihetetlenül csóválták a fejüket, mikor közöltem velük, rögtön következik az első felvonás második jelenete. Csak sokadszori kísérletemre sikerült meggyőzni őkelméket, igaz, közben már újra elsötétedett a nézőtér. Ekkor már gyorsan, kissé megszégyenülve visszasompolyogtak helyükre. Utólag már bántam a dolgot, de azért szerintem magukban megköszönték, hogy rájuk szóltam, és még időben visszaértek és újból helyet foglaltak még mielőtt az első hangok felcsendültek volna a zenekari árokban. Hozzáteszem, hogy aki életében először hallja/ látja a Normát - ha csak előzetesen nem nézett utána - annak nem köteles tudnia, hány felvonásos az opera; illetve, hogy mennyi jelenet van egy felvonásban. De még ez sem biztosíték semmire. A rendezők fantáziájától, az alkalmazott technológiától és a műszaki megoldásoktól (díszletmozgatás) is függ, milyen gyorsan megy végbe a színpadon a jelenetváltozás. Sok esetben nyílt színen forgószínpaddal vagy liftezéssel történik mindez. Akik előttem ültek, akár okkal is hihették, hogy most szünetnek kellene következnie: az első felvonás így is közel egy és háromnegyedóráig tartott… Tehát, aki „véletlenül” három felvonást mond, annak is igazat adok…
Az első felvonás két képe között, mikor függöny volt, többen felálltak mondván szünet van. Előttem is ült egy középkorú pár, akik annak rendje és módja szerint szedelőzködni kezdtek, felálltak és elindultak kifelé. Utánuk kiáltottam, hogy álljon meg a menet, mindjárt folytatódik az előadás; nem akarták elhinni, hogy most nincs szünet, és hihetetlenül csóválták a fejüket, mikor közöltem velük, rögtön következik az első felvonás második jelenete. Csak sokadszori kísérletemre sikerült meggyőzni őkelméket, igaz, közben már újra elsötétedett a nézőtér. Ekkor már gyorsan, kissé megszégyenülve visszasompolyogtak helyükre. Utólag már bántam a dolgot, de azért szerintem magukban megköszönték, hogy rájuk szóltam, és még időben visszaértek és újból helyet foglaltak még mielőtt az első hangok felcsendültek volna a zenekari árokban. Hozzáteszem, hogy aki életében először hallja/ látja a Normát - ha csak előzetesen nem nézett utána - annak nem köteles tudnia, hány felvonásos az opera; illetve, hogy mennyi jelenet van egy felvonásban. De még ez sem biztosíték semmire. A rendezők fantáziájától, az alkalmazott technológiától és a műszaki megoldásoktól (díszletmozgatás) is függ, milyen gyorsan megy végbe a színpadon a jelenetváltozás. Sok esetben nyílt színen forgószínpaddal vagy liftezéssel történik mindez. Akik előttem ültek, akár okkal is hihették, hogy most szünetnek kellene következnie: az első felvonás így is közel egy és háromnegyedóráig tartott… Tehát, aki „véletlenül” három felvonást mond, annak is igazat adok…
371 Cavaradossi 2006-01-06 09:48:19
Normának jó a humora, értékelem :-)! OK, legyen így: a 2. felvonás 1. részét függönnyel lezáró rész vége. Így rendben?
Normának jó a humora, értékelem :-)! OK, legyen így: a 2. felvonás 1. részét függönnyel lezáró rész vége. Így rendben?
370 janomano 2006-01-05 22:02:35 [Válasz erre: 369 Norma 2006-01-05 21:25:17]
A barna hangba már bele sem merek gondolni! Van itt minden... :-)
A barna hangba már bele sem merek gondolni! Van itt minden... :-)
369 Norma 2006-01-05 21:25:17 [Válasz erre: 364 Cavaradossi 2006-01-05 12:53:32]
3. felvonás? Úristen, én mindig eljöttem a második után! Lehet, hogy a legszebb részek kimaradtak?:-)
3. felvonás? Úristen, én mindig eljöttem a második után! Lehet, hogy a legszebb részek kimaradtak?:-)
368 Cavaradossi 2006-01-05 17:11:12
A nyári miskolci Normát én is láttam. Bár nem láttam, csak hallottam volna!!! Emlékeztek arra a katasztrófális, XXIII. századbeli űrállomásra emlékeztető díszletre, a gall harcosoknak a Csillagok háborúját idéző\'lézerkardjaira\'. Úristen, komolyan mondom, szörnyű volt. Szegény rendező úrra rájött a heveny önmegvalósítási kényszer vagy a feltűnési viszketegség - vagy mindkettő együtt. De feledjük a látványt. Ulbrich ott is, akkor is gyönyörű Adalgisát adott ajándékba a közönségnek, és boldog vagyok, hogy - ha a szemeimet csukva is kellett tartanom, mert en plus, egy gigantikus erejű reflektorral a közönség szemébe is világítottak, hogy teljes legyen a képi terror - ott lehettem.
A nyári miskolci Normát én is láttam. Bár nem láttam, csak hallottam volna!!! Emlékeztek arra a katasztrófális, XXIII. századbeli űrállomásra emlékeztető díszletre, a gall harcosoknak a Csillagok háborúját idéző\'lézerkardjaira\'. Úristen, komolyan mondom, szörnyű volt. Szegény rendező úrra rájött a heveny önmegvalósítási kényszer vagy a feltűnési viszketegség - vagy mindkettő együtt. De feledjük a látványt. Ulbrich ott is, akkor is gyönyörű Adalgisát adott ajándékba a közönségnek, és boldog vagyok, hogy - ha a szemeimet csukva is kellett tartanom, mert en plus, egy gigantikus erejű reflektorral a közönség szemébe is világítottak, hogy teljes legyen a képi terror - ott lehettem.
367 Búbánat 2006-01-05 14:42:05 [Válasz erre: 364 Cavaradossi 2006-01-05 12:53:32]
Ehhez kiegészítésül csak annyit, hogy Ulbrich biztos pontja volt a \"nemzetközi\" Norma -produkciónak is tavaly nyáron Miskolcon. Egyértelmű, hogy Adalgisája mára teljesen beérett.
Ehhez kiegészítésül csak annyit, hogy Ulbrich biztos pontja volt a \"nemzetközi\" Norma -produkciónak is tavaly nyáron Miskolcon. Egyértelmű, hogy Adalgisája mára teljesen beérett.
366 Búbánat 2006-01-05 13:37:22 [Válasz erre: 365 Szilgyo 2006-01-05 13:02:12]
Tudom, mire gondolsz. Egyébként elismerem, előszeretettel alkalmazom a képzavarokra utaló szókapcsolatokat, de számomra ez így \"jön le\", amikor érzelmileg – még mindig – felfokozott állapotban vagyok. Mellesleg, ha itt tartunk, én is jól szoktam derülni egyes \"ítészek\" bornírtságain, hetet-havat összehordó, nem feltétlenül képzavarra, de mégis valami zavarra utaló mondatszerkesztésein. De szerintem, itt köztünk ez még így elmegy. Nem mindenki képes hideg fejjel, megfontoltan, minden szót százszor is megrágva leírni a gondolatait. Minden elismerésem azoké, akiknek ez nem jelent gondot. Én már régen úgy vagyok vele, hogy az ismétlések elkerülése érdekében halmozom a képzavarokra utaló kifejezéseket. Szerintem remekek, egészen jól sikerültek. Mindegyik önmagában egy kis gyöngyszem. Ja, és ötleteddel egyetértek. Valami hasonlóra már szilveszterkor, a bakik közreadásával sort kerített a T. Szerkesztőség, amelyeket elolvasva remekül szórakoztam.
Tudom, mire gondolsz. Egyébként elismerem, előszeretettel alkalmazom a képzavarokra utaló szókapcsolatokat, de számomra ez így \"jön le\", amikor érzelmileg – még mindig – felfokozott állapotban vagyok. Mellesleg, ha itt tartunk, én is jól szoktam derülni egyes \"ítészek\" bornírtságain, hetet-havat összehordó, nem feltétlenül képzavarra, de mégis valami zavarra utaló mondatszerkesztésein. De szerintem, itt köztünk ez még így elmegy. Nem mindenki képes hideg fejjel, megfontoltan, minden szót százszor is megrágva leírni a gondolatait. Minden elismerésem azoké, akiknek ez nem jelent gondot. Én már régen úgy vagyok vele, hogy az ismétlések elkerülése érdekében halmozom a képzavarokra utaló kifejezéseket. Szerintem remekek, egészen jól sikerültek. Mindegyik önmagában egy kis gyöngyszem. Ja, és ötleteddel egyetértek. Valami hasonlóra már szilveszterkor, a bakik közreadásával sort kerített a T. Szerkesztőség, amelyeket elolvasva remekül szórakoztam.
365 Szilgyo 2006-01-05 13:02:12
Ezennel meghirdetem a legnagyobb képzavar díját! Sõt, mindjárt külön topicot is nyitok! Ha megengeded, kedves Búbánat, rögvest be is nevezlek!
Ezennel meghirdetem a legnagyobb képzavar díját! Sõt, mindjárt külön topicot is nyitok! Ha megengeded, kedves Búbánat, rögvest be is nevezlek!
364 Cavaradossi 2006-01-05 12:53:32
Nagyrészt egyetértek Búbánat Norma-kritikájával, ám én egy kevésbé hallottam kidolgozatlannak Rálik művésznő Normáját. A Casta divától ezúttal nem lettem libabőrös, valami, nehezen megfogalmazható plusz ezúttal hiányzott belőle, de Norma-Adalgisa 3. felvonást lezáró duettje gyönyörűen sikerült, a két művésznő oly szépen énekelt, hogy az ember szinte úgy érezte: lelkeik összeérnek. Egyezik a véleményünk Ulbrich Andrea teljesítményét illetően is. Andrea barna, csodálatosan kifejező tónusú hangja mindig lenyűgöz - és így volt ez tegnap is. Nem is véletlen, hogy legalább ugyanannyi bravót kapott, mint Szilvia. Direkt figyeltem Kesselyák urat az igazgatói páholyban (azt hiszem, jól láttam, ő volt ott, mit mutat a testbeszéde. Nem sokat, udvariasan tapsolt. Az istenadta operarajongó nép azonban - bár túlzásokba nem bocsátkozott - meglehetősen tapsolt és nem félt kimutatni érzelmeit. Ami tehát engem illet, szép és emlékezetes előadás volt és - bár sajnálom, hogy Lukács művésznőt ezúttal nélkülöznünk kellett - a Rálik-Ulbrich kettős is beezüstözte az estémet. Én már ennyivel is boldog tudok lenni.
Nagyrészt egyetértek Búbánat Norma-kritikájával, ám én egy kevésbé hallottam kidolgozatlannak Rálik művésznő Normáját. A Casta divától ezúttal nem lettem libabőrös, valami, nehezen megfogalmazható plusz ezúttal hiányzott belőle, de Norma-Adalgisa 3. felvonást lezáró duettje gyönyörűen sikerült, a két művésznő oly szépen énekelt, hogy az ember szinte úgy érezte: lelkeik összeérnek. Egyezik a véleményünk Ulbrich Andrea teljesítményét illetően is. Andrea barna, csodálatosan kifejező tónusú hangja mindig lenyűgöz - és így volt ez tegnap is. Nem is véletlen, hogy legalább ugyanannyi bravót kapott, mint Szilvia. Direkt figyeltem Kesselyák urat az igazgatói páholyban (azt hiszem, jól láttam, ő volt ott, mit mutat a testbeszéde. Nem sokat, udvariasan tapsolt. Az istenadta operarajongó nép azonban - bár túlzásokba nem bocsátkozott - meglehetősen tapsolt és nem félt kimutatni érzelmeit. Ami tehát engem illet, szép és emlékezetes előadás volt és - bár sajnálom, hogy Lukács művésznőt ezúttal nélkülöznünk kellett - a Rálik-Ulbrich kettős is beezüstözte az estémet. Én már ennyivel is boldog tudok lenni.
363 Búbánat 2006-01-05 11:44:59 [Válasz erre: 362 Búbánat 2006-01-05 11:42:34]
\"akinek tanácsait\" - javítottam.
\"akinek tanácsait\" - javítottam.
362 Búbánat 2006-01-05 11:42:34
Tegnap este az Erkel Színházban látott Normától sajnos – a mindig hatásos második finálét leszámítva - nem igazán voltam elragadtatva. Az egy dolog, hogy sokak számára csalódást jelentett a címszerepben történt változás; így is sokan és kíváncsian várva-vártuk, hogy a rendkívüli énektechnikát igénylő címszerepet hogyan győzi a még mindig eléggé fiatal művésznő, Rálik Szilvia. Lukács Gyöngyi helyett fellépett szopránunk a január 18-i előadásra volt legkorábban kiírva, de mivel énekelte már korábban Normát, azt reméltem, hogy a szerep felfrissítése és abszolválása különösebb gondot nem fog okozni számára. Sajnos, a hallott produktuma ugyancsak felemásra sikeredett. Azt már tavaly megállapítottam Normájáról, hogy - bár ura a terjedelmes és igen nehéz szólamnak - a szerep felépítése, a megvalósítás mikéntje, az előadásmód és a hangképzés több problémát vet fel (intonáció, vibráció, frazeálás, legátó stb.) Ez most sem volt másként. És ami különösen zavaró, hogy a magasságok most sincsenek meg, nem nyílik ki a hang a magasabb régiókban. Ez különösen az első felvonás két jelenetében volt szembeötlő: az első felvonásban a „Casta diva….” kezdetű ária második gyors szakaszában és a felvonást lezáró tercett-finálé végén. A hiányosságok ellenére a bravúros beugrás és az összességében – főleg a második felvonás nagy Adalgisa - Norma kettősében már érezhetően jobban kontrollálta önmagát, és így a realizált teljesítmény összességében pozitív eredményt mutat. A fiatal művésznő impulzív lobbanékonysága erőteljes, biztos lábakon áll, s biztos vagyok benne – a feltételek és körülmények figyelembevételével – idővel egyre érettebb lesz alakítása. Persze, az idő rohamosan fogy, és nem ártana egy józan szembenézés önmagával, hogy kell-e, szükséges-e a hangját kitenni olyan szélsőséges helyzeteknek, mint Varázsfuvola, Tosca, Vérnász, Kékszakállú, Norma az egyik oldalon, s Csárdáskirálynő és Nabucco a másik oldalon. Ahhoz, hogy a mérleg serpenyőjébe mi kerüljön be, vagy mi maradjon el, nem ártana egy jó szemű és jó fülű korrepetitor-menedzserre szert tennie, akinek a tanácsaira még nem lenne késő megszívlelni. A saját jövője érdekében. Az igen ingadozó színvonalú előadás többi komponenséről és közreműködőjéről nincs igazán mit mondanom: Kiss B. Attiláról már én is egyre inkább úgy látom, ez a bel canto éneklésmód, stílus nem az ő világa, és hát a hang egykor volt szépsége, magassága és ércessége is bizony egyre kopottabb és erőtlenebb – minden jóakarat és igyekezett ellenére. Kováts Kolos az utóbbi évek megszokott slampossága és a jó értelemben vett rutin keretei között hozza szerepét, de egyébként semmi említésre méltó. A zenekar és a kórus teljesítménye átlagos nívón mozgott A zenekar időnkénti „harsogása” (lásd: nyitány) feledhető, akárcsak a kórus esetenkénti belépési „pongyolasága”, mert összességében a dinamikai árnyalatok „megküzdése” és más bosszantó apróságok ellenére remekül szóltak Török Géza értő irányítása alatt. A végére hagytam Ulbrich Andreát, aki szerintem erőssége volt a tegnap látott Normának, rajta semmi nem múlt, igazi tartós pillérnek bizonyult, aki mindvégig erős és biztos pontja volt a Bellini- remekműnek. Konklúzió: Lukács Gyöngyi fájó hiánya meglátszott az előadáson, de a közreműködő művészek minden tőlük telhetőt megtettek, hogy mégse keserű szájízzel, csalódottan kelljen az előadás végén felállni helyünkről. A zúgó vastaps mindenesetre ezt bizonyította. És ez végső soron a bel canto további létjogosultságát is jelenti!
Tegnap este az Erkel Színházban látott Normától sajnos – a mindig hatásos második finálét leszámítva - nem igazán voltam elragadtatva. Az egy dolog, hogy sokak számára csalódást jelentett a címszerepben történt változás; így is sokan és kíváncsian várva-vártuk, hogy a rendkívüli énektechnikát igénylő címszerepet hogyan győzi a még mindig eléggé fiatal művésznő, Rálik Szilvia. Lukács Gyöngyi helyett fellépett szopránunk a január 18-i előadásra volt legkorábban kiírva, de mivel énekelte már korábban Normát, azt reméltem, hogy a szerep felfrissítése és abszolválása különösebb gondot nem fog okozni számára. Sajnos, a hallott produktuma ugyancsak felemásra sikeredett. Azt már tavaly megállapítottam Normájáról, hogy - bár ura a terjedelmes és igen nehéz szólamnak - a szerep felépítése, a megvalósítás mikéntje, az előadásmód és a hangképzés több problémát vet fel (intonáció, vibráció, frazeálás, legátó stb.) Ez most sem volt másként. És ami különösen zavaró, hogy a magasságok most sincsenek meg, nem nyílik ki a hang a magasabb régiókban. Ez különösen az első felvonás két jelenetében volt szembeötlő: az első felvonásban a „Casta diva….” kezdetű ária második gyors szakaszában és a felvonást lezáró tercett-finálé végén. A hiányosságok ellenére a bravúros beugrás és az összességében – főleg a második felvonás nagy Adalgisa - Norma kettősében már érezhetően jobban kontrollálta önmagát, és így a realizált teljesítmény összességében pozitív eredményt mutat. A fiatal művésznő impulzív lobbanékonysága erőteljes, biztos lábakon áll, s biztos vagyok benne – a feltételek és körülmények figyelembevételével – idővel egyre érettebb lesz alakítása. Persze, az idő rohamosan fogy, és nem ártana egy józan szembenézés önmagával, hogy kell-e, szükséges-e a hangját kitenni olyan szélsőséges helyzeteknek, mint Varázsfuvola, Tosca, Vérnász, Kékszakállú, Norma az egyik oldalon, s Csárdáskirálynő és Nabucco a másik oldalon. Ahhoz, hogy a mérleg serpenyőjébe mi kerüljön be, vagy mi maradjon el, nem ártana egy jó szemű és jó fülű korrepetitor-menedzserre szert tennie, akinek a tanácsaira még nem lenne késő megszívlelni. A saját jövője érdekében. Az igen ingadozó színvonalú előadás többi komponenséről és közreműködőjéről nincs igazán mit mondanom: Kiss B. Attiláról már én is egyre inkább úgy látom, ez a bel canto éneklésmód, stílus nem az ő világa, és hát a hang egykor volt szépsége, magassága és ércessége is bizony egyre kopottabb és erőtlenebb – minden jóakarat és igyekezett ellenére. Kováts Kolos az utóbbi évek megszokott slampossága és a jó értelemben vett rutin keretei között hozza szerepét, de egyébként semmi említésre méltó. A zenekar és a kórus teljesítménye átlagos nívón mozgott A zenekar időnkénti „harsogása” (lásd: nyitány) feledhető, akárcsak a kórus esetenkénti belépési „pongyolasága”, mert összességében a dinamikai árnyalatok „megküzdése” és más bosszantó apróságok ellenére remekül szóltak Török Géza értő irányítása alatt. A végére hagytam Ulbrich Andreát, aki szerintem erőssége volt a tegnap látott Normának, rajta semmi nem múlt, igazi tartós pillérnek bizonyult, aki mindvégig erős és biztos pontja volt a Bellini- remekműnek. Konklúzió: Lukács Gyöngyi fájó hiánya meglátszott az előadáson, de a közreműködő művészek minden tőlük telhetőt megtettek, hogy mégse keserű szájízzel, csalódottan kelljen az előadás végén felállni helyünkről. A zúgó vastaps mindenesetre ezt bizonyította. És ez végső soron a bel canto további létjogosultságát is jelenti!
361 Búbánat 2005-12-15 12:55:05 [Válasz erre: 360 Búbánat 2005-12-15 08:44:19]
Az Operaház szervezésén úgy tudják, hogy végleg elmaradt. Az Opera Historica Alapítvány a „Bel Canto Itáliája” című, három részre tervezett „sorozatát” a november végi előadással letudta és „befejezettnek nyilvánította”. Ehhez nem kívánok kommentárt fűzni.
Az Operaház szervezésén úgy tudják, hogy végleg elmaradt. Az Opera Historica Alapítvány a „Bel Canto Itáliája” című, három részre tervezett „sorozatát” a november végi előadással letudta és „befejezettnek nyilvánította”. Ehhez nem kívánok kommentárt fűzni.
360 Búbánat 2005-12-15 08:44:19 [Válasz erre: 358 Búbánat 2005-12-13 17:09:12]
Bekövetkezett az, ami az előzőek ismeretében benne volt a pakliban: betegségre hivatkozva elmaradt a tegnap estére meghirdetett program.
Bekövetkezett az, ami az előzőek ismeretében benne volt a pakliban: betegségre hivatkozva elmaradt a tegnap estére meghirdetett program.
359 Bungalow Bill 2005-12-13 17:15:55
mmmmmmmmmoooooooo
mmmmmmmmmoooooooo
358 Búbánat 2005-12-13 17:09:12
El ne felejtkezzünk róla, holnap este az Olasz Kultúrintézetben következik a harmadik -befejező- belcanto koncert: a zongorakíséretes A puritánok és Az alvajáró keresztmetszetek. Remélem, az előzetes kiírás szerint alakul a program, és a fellépő művészek között ott lesz, ezúttal jó formában, Szűcs Márta is.
El ne felejtkezzünk róla, holnap este az Olasz Kultúrintézetben következik a harmadik -befejező- belcanto koncert: a zongorakíséretes A puritánok és Az alvajáró keresztmetszetek. Remélem, az előzetes kiírás szerint alakul a program, és a fellépő művészek között ott lesz, ezúttal jó formában, Szűcs Márta is.
357 cleofide 2005-12-01 11:32:51 [Válasz erre: 356 Gremin 2005-12-01 09:33:32]
Termeszetesen elfogadom a tagabb ertelmezest. Jo, hagyjuk az \"enekesi tuzijatek\"-hoz (a kortars ertelmezes) valo ragaszkodast. Tolem lehet a romantikus opera is belcanto \"perfect thrill\" nelkul.
Termeszetesen elfogadom a tagabb ertelmezest. Jo, hagyjuk az \"enekesi tuzijatek\"-hoz (a kortars ertelmezes) valo ragaszkodast. Tolem lehet a romantikus opera is belcanto \"perfect thrill\" nelkul.
356 Gremin 2005-12-01 09:33:32 [Válasz erre: 354 cleofide 2005-11-30 16:18:38]
Szó szerint bizonyára igazad van. De: a bel cantót azért lehet szélesebben is értelmezni, s szerintem kell is. S ilyen formán pl. a korai Verdik talán éneklési szempontból sokkal közelebb állnak, mondjuk Bellinihez és Donizettihez, mint Mascagnihoz. Persze a verismo, Wagner más, talán. De azt hiszem, hogy azért sok minden OTT is félreértelmezésen alapul. Üvölteni, differenciálatlanul énekelni kevés, legalábbis nekem. Bellini szinte mindent erős középlagéra írt, persze erős fiorítúrákkal, koloratúrákkal, tehát valójában nem kanárimadaraknak. S ő már azért megpróbált a szöveghez alkalmazkodó dallamokat is produkálni...A bel canto számomra, túl a zenetörténeti besoroláson egyszerűen kulturált, kontrollált, SZÉP éneklést jelent. Nem szépelgést, persze. Ilyen értelemben Mozart is bel canto, de Puccini is lehet az. Tudom, persze, hogy ez laikus hozzáállás. Egyszer Gruberova azt mondta: Wagner is lehet bel canto, ha azt ÚGY éneklik...
Szó szerint bizonyára igazad van. De: a bel cantót azért lehet szélesebben is értelmezni, s szerintem kell is. S ilyen formán pl. a korai Verdik talán éneklési szempontból sokkal közelebb állnak, mondjuk Bellinihez és Donizettihez, mint Mascagnihoz. Persze a verismo, Wagner más, talán. De azt hiszem, hogy azért sok minden OTT is félreértelmezésen alapul. Üvölteni, differenciálatlanul énekelni kevés, legalábbis nekem. Bellini szinte mindent erős középlagéra írt, persze erős fiorítúrákkal, koloratúrákkal, tehát valójában nem kanárimadaraknak. S ő már azért megpróbált a szöveghez alkalmazkodó dallamokat is produkálni...A bel canto számomra, túl a zenetörténeti besoroláson egyszerűen kulturált, kontrollált, SZÉP éneklést jelent. Nem szépelgést, persze. Ilyen értelemben Mozart is bel canto, de Puccini is lehet az. Tudom, persze, hogy ez laikus hozzáállás. Egyszer Gruberova azt mondta: Wagner is lehet bel canto, ha azt ÚGY éneklik...
355 Seymour 2005-12-01 09:23:59 [Válasz erre: 352 Búbánat 2005-11-30 12:17:52]
Köszönet a beszámolóért, kedves Búbánat!
Köszönet a beszámolóért, kedves Búbánat!
354 cleofide 2005-11-30 16:18:38 [Válasz erre: 352 Búbánat 2005-11-30 12:17:52]
Teljesen egyetertek. Egy adalek. Az emlitett szerzok munkassaga a \"bel canto\" vege. A belcanto ugyanis a XVIII. szazad eneklesi sajatossagaira (\"prima la musica poi le parole\")utal. A kasztraltak \"remuralmat\" jelenti. Rossini lezarultnak tekintette visszavonulasakor. Sajnos ez a teny a koztudatban nem el es akar verista operak enekesi teljesitmenyet (mely gyakran semmilyen agilitast vagy diszitest nem igenyel) kepesek \"bel canto\"-nak hivni. Bellini es Donizetti meg a \"bel cantoban\" gyokerezik de kiserletuk ezen enekesi es (reszben)szerzoi szemleletnek a romantika \"oszintebb\" dramaturgiajaba valo atmentesere hamvaba holt.
Teljesen egyetertek. Egy adalek. Az emlitett szerzok munkassaga a \"bel canto\" vege. A belcanto ugyanis a XVIII. szazad eneklesi sajatossagaira (\"prima la musica poi le parole\")utal. A kasztraltak \"remuralmat\" jelenti. Rossini lezarultnak tekintette visszavonulasakor. Sajnos ez a teny a koztudatban nem el es akar verista operak enekesi teljesitmenyet (mely gyakran semmilyen agilitast vagy diszitest nem igenyel) kepesek \"bel canto\"-nak hivni. Bellini es Donizetti meg a \"bel cantoban\" gyokerezik de kiserletuk ezen enekesi es (reszben)szerzoi szemleletnek a romantika \"oszintebb\" dramaturgiajaba valo atmentesere hamvaba holt.
353 Koca 2005-11-30 14:34:47 [Válasz erre: 352 Búbánat 2005-11-30 12:17:52]
RÖFF Sajnos Szűcs Márta az elmúlt 10 évben fellépéseinek legalább 90%-át lemondta. Reméljük,nem csak azért vállal mégis fellépéseket,hogy szerepeljen a neve a plakátokon. RÖFF
RÖFF Sajnos Szűcs Márta az elmúlt 10 évben fellépéseinek legalább 90%-át lemondta. Reméljük,nem csak azért vállal mégis fellépéseket,hogy szerepeljen a neve a plakátokon. RÖFF
352 Búbánat 2005-11-30 12:17:52
A tegnap esti belcanto-koncertről néhány gondolat. Könnyű dolgom van, mert alig akad említésre méltó mozzanat. Pedig csupa gyönyörű operarészleteket hallottunk a belcanto mestereitől, de hát, ide hangok kellenének, egyéniségek, sziporkázó hangtünemények, akik nélkül mit sem ér az egész; előre el lehet könyvelni a sikertelenséget, az érdektelenséget. A középszerűség senkit nem „dob fel”, hiszen elmarad az élmény, elmarad a varázs, minden olyan sápadttá válik, a figyelem lanyhul, a fogadtatás mértéktartó lesz, a józanság felülkerekedik az emelkedettségen. Pedig az igazi operabarát lelkesedni szeretne, tapsolni, brávózni, tombolni gyönyörűségében. Hiába, tegnap este újból bebizonyosodott, idősödő, megfáradt, kikopott, hangjukat vesztő énekesek nem tudják felvillanyozni az igényes közönséget, még akkor sem, ha az olasz kora romantika jeles képviselőinek (Rossini, Bellini, Donizetti) csodálatos, melódia-gazdag dalműveiből adnak elő válogatott szépségű részleteket. Belcanto esetében különösen szigorúan ítélkezik a publikum. Mint említettem, Szűcs Márta nem jött el (megint beteg lett?...), talán - mondhatják néhányan - szerencsére? Én szívesen vettem volna ha újra itt van, mert még a jelenlegi hangi állapotában is szerintem többre lett volna képes, mint Ardó Mária, akitől szemmel láthatóan és füllel hallhatóan teljesen idegen ez a műfaj. Elvira áriája a Puritánokból, tolmácsolásában minden volt, csak nem belcanto. Norma kavatínája (csak a lassú részt énekelte) egy fokkal jobban sikerült, de így is messze távol az ideálistól. Szenvedett a Lammermori Lucia szerelmi kettősében (kottából énekelt szinte mindent) Csák József oldalán. A tenor is bizony elmaradt a várakozásoktól (vagy úgy is fogalmazhatok: a nem túlzott várakozásoknak megfelelt), igaz, nem tápláltam illúziókat. Hangja színét vesztett, a magasságokkal küszködik, szinte kifullad, mire felér a G, A, H hangokhoz, és megtartani már képtelen. A kezdő Edgar-ária és Nemorino románca bűn rosszak voltak. Utóbbiban teljesen hamisan énekelt. Az említett Lucia -szerelmi kettőse úgy-ahogy elfogadható volt, s érdekes módon, talán a koncert végére érve énekelt a legszebben, amikor a záró számként előadott Boleyn Anna tercettjében (Anna: Ardó, VIII. Henrik: Clementis Tamás) régi sikeres szerepét, Sir Percyt énekelte. Itt már felcsillantott valamit a hangja régi fényéből, szinte eggyé vált a figurával, érezhetően lubickolt benne, s igen szépen formálta meg a többszakaszos jelenetben mind a drámai, mind a lírai részeket. Egyértelműen ő volt a nyerő Ardó és Clementis triójából. Clementis Tamás basszusa se a régi, pedig hajdan nagy ígéretnek indult, de mostanában, nem először állapítom meg róla, hogy a kitűnő képességekkel rendelkező művész valahogy nem ura már hangjának, kontrollálatlan a matéria, és olyan fakó, bágyadt, erejét vesztett az egész. Pedig most is szépen formálta, építette fel az egyes áriákat és jeleneteket, amelyekben fellépett (így a VIII. Henrik szólamát is), de pl. A puritánokban Sir Giorgio bőrébe bújva közel sem hozta azokat a mélységeket, mint tette kétszer is a tíz év távlatában az Operában bemutatott emlékezetes koncertszerű előadásokon. Ez különösen akkor vált számomra nyilvánvalóvá, mikor az első rész végén Fokanov Anatolijjal (Riccardo) elénekelték a második felvonást záró nevezetes „férfi-kettőst”: a szerep karakterét is erőtlennek, halványnak találtam. Ugyanez a vélekedésem az egyébként örömmel fogadott - koncerttermekben is ritkán felcsendülő - Don Alfonzó áriájáról a Lucrezia Borgia első felvonásából. Fokanovval különösebb gondom nincs, szokott, jó formájában énekelt – ő is kottából, mint Ardó, de micsoda különbség! Csak A puritánokból énekelt, Riccardo áriáját és az említett kettősben. Méltán kapott nagy tapsokat. Clementis-szel ellentétben Fokanov előadása során nem éreztem, hogy az operaházi hajdani előadásokhoz képest nála gyengébben sikerült volna ez a két jelenet, sőt, mondhatnám, inkább beérett ez a szerep. Jellemet kölcsönzött Riccardónak; a jól felépített éneklésén túl határozott karaktert formált meg a szerepben. Végére hagytam Pánczél Évát, pedig vele kellett volna kezdenem. Szerintem ő volt az egyetlen a fellépett öt művész közül, aki ezen az estén számomra minden szempontból kifogástalan élményt nyújtott. Hangjának sötét színe, telítettsége jól érvényesült énekelni valóiban. Ha kellett, negédességével, humorával, ábrándosságával (Rozina kavatínája A sevillai borbélyból), vagy éppen sistergő, diadalittas drámai koloratúráival (Leonóra áriája A kegyencnőből) be-és megmutatta nekünk: altjának mélysége és magassága, fénye és ereje még ma is – pedig felette is lassacskán eljár az idő – a helyén vannak, és elismerésre adnak okot. Szennai Kálmán a zongoránál ezúttal is korrektül ellátta a helyét. Nagyon bízom benne, hogy a decemberi harmadik, egyben utolsó Belcanto-estről nem marad távol Szűcs Márta (keresztmetszetét kapjuk Az alvajárónak és a Puritánoknak – ha hihetünk az előzetesnek); ha beteg, meggyógyul, hangját rendbe teszi és ráhangolja magát a produkcióra. Fontosnak tartom, hogy személyes jelenlétével biztosítsa a nevével fémjelzett alapítvány céljainak megvalósítása jegyében kitűzött (a belcanto ismert és kevésbé ismert műveinek újrafelfedezése, bemutatása, népszerűsítése) koncertje(i)nek - mindnyájunk számára örömteli –realizálását. A hűséges, kitartó közönsége ezt megérdemelné.
A tegnap esti belcanto-koncertről néhány gondolat. Könnyű dolgom van, mert alig akad említésre méltó mozzanat. Pedig csupa gyönyörű operarészleteket hallottunk a belcanto mestereitől, de hát, ide hangok kellenének, egyéniségek, sziporkázó hangtünemények, akik nélkül mit sem ér az egész; előre el lehet könyvelni a sikertelenséget, az érdektelenséget. A középszerűség senkit nem „dob fel”, hiszen elmarad az élmény, elmarad a varázs, minden olyan sápadttá válik, a figyelem lanyhul, a fogadtatás mértéktartó lesz, a józanság felülkerekedik az emelkedettségen. Pedig az igazi operabarát lelkesedni szeretne, tapsolni, brávózni, tombolni gyönyörűségében. Hiába, tegnap este újból bebizonyosodott, idősödő, megfáradt, kikopott, hangjukat vesztő énekesek nem tudják felvillanyozni az igényes közönséget, még akkor sem, ha az olasz kora romantika jeles képviselőinek (Rossini, Bellini, Donizetti) csodálatos, melódia-gazdag dalműveiből adnak elő válogatott szépségű részleteket. Belcanto esetében különösen szigorúan ítélkezik a publikum. Mint említettem, Szűcs Márta nem jött el (megint beteg lett?...), talán - mondhatják néhányan - szerencsére? Én szívesen vettem volna ha újra itt van, mert még a jelenlegi hangi állapotában is szerintem többre lett volna képes, mint Ardó Mária, akitől szemmel láthatóan és füllel hallhatóan teljesen idegen ez a műfaj. Elvira áriája a Puritánokból, tolmácsolásában minden volt, csak nem belcanto. Norma kavatínája (csak a lassú részt énekelte) egy fokkal jobban sikerült, de így is messze távol az ideálistól. Szenvedett a Lammermori Lucia szerelmi kettősében (kottából énekelt szinte mindent) Csák József oldalán. A tenor is bizony elmaradt a várakozásoktól (vagy úgy is fogalmazhatok: a nem túlzott várakozásoknak megfelelt), igaz, nem tápláltam illúziókat. Hangja színét vesztett, a magasságokkal küszködik, szinte kifullad, mire felér a G, A, H hangokhoz, és megtartani már képtelen. A kezdő Edgar-ária és Nemorino románca bűn rosszak voltak. Utóbbiban teljesen hamisan énekelt. Az említett Lucia -szerelmi kettőse úgy-ahogy elfogadható volt, s érdekes módon, talán a koncert végére érve énekelt a legszebben, amikor a záró számként előadott Boleyn Anna tercettjében (Anna: Ardó, VIII. Henrik: Clementis Tamás) régi sikeres szerepét, Sir Percyt énekelte. Itt már felcsillantott valamit a hangja régi fényéből, szinte eggyé vált a figurával, érezhetően lubickolt benne, s igen szépen formálta meg a többszakaszos jelenetben mind a drámai, mind a lírai részeket. Egyértelműen ő volt a nyerő Ardó és Clementis triójából. Clementis Tamás basszusa se a régi, pedig hajdan nagy ígéretnek indult, de mostanában, nem először állapítom meg róla, hogy a kitűnő képességekkel rendelkező művész valahogy nem ura már hangjának, kontrollálatlan a matéria, és olyan fakó, bágyadt, erejét vesztett az egész. Pedig most is szépen formálta, építette fel az egyes áriákat és jeleneteket, amelyekben fellépett (így a VIII. Henrik szólamát is), de pl. A puritánokban Sir Giorgio bőrébe bújva közel sem hozta azokat a mélységeket, mint tette kétszer is a tíz év távlatában az Operában bemutatott emlékezetes koncertszerű előadásokon. Ez különösen akkor vált számomra nyilvánvalóvá, mikor az első rész végén Fokanov Anatolijjal (Riccardo) elénekelték a második felvonást záró nevezetes „férfi-kettőst”: a szerep karakterét is erőtlennek, halványnak találtam. Ugyanez a vélekedésem az egyébként örömmel fogadott - koncerttermekben is ritkán felcsendülő - Don Alfonzó áriájáról a Lucrezia Borgia első felvonásából. Fokanovval különösebb gondom nincs, szokott, jó formájában énekelt – ő is kottából, mint Ardó, de micsoda különbség! Csak A puritánokból énekelt, Riccardo áriáját és az említett kettősben. Méltán kapott nagy tapsokat. Clementis-szel ellentétben Fokanov előadása során nem éreztem, hogy az operaházi hajdani előadásokhoz képest nála gyengébben sikerült volna ez a két jelenet, sőt, mondhatnám, inkább beérett ez a szerep. Jellemet kölcsönzött Riccardónak; a jól felépített éneklésén túl határozott karaktert formált meg a szerepben. Végére hagytam Pánczél Évát, pedig vele kellett volna kezdenem. Szerintem ő volt az egyetlen a fellépett öt művész közül, aki ezen az estén számomra minden szempontból kifogástalan élményt nyújtott. Hangjának sötét színe, telítettsége jól érvényesült énekelni valóiban. Ha kellett, negédességével, humorával, ábrándosságával (Rozina kavatínája A sevillai borbélyból), vagy éppen sistergő, diadalittas drámai koloratúráival (Leonóra áriája A kegyencnőből) be-és megmutatta nekünk: altjának mélysége és magassága, fénye és ereje még ma is – pedig felette is lassacskán eljár az idő – a helyén vannak, és elismerésre adnak okot. Szennai Kálmán a zongoránál ezúttal is korrektül ellátta a helyét. Nagyon bízom benne, hogy a decemberi harmadik, egyben utolsó Belcanto-estről nem marad távol Szűcs Márta (keresztmetszetét kapjuk Az alvajárónak és a Puritánoknak – ha hihetünk az előzetesnek); ha beteg, meggyógyul, hangját rendbe teszi és ráhangolja magát a produkcióra. Fontosnak tartom, hogy személyes jelenlétével biztosítsa a nevével fémjelzett alapítvány céljainak megvalósítása jegyében kitűzött (a belcanto ismert és kevésbé ismert műveinek újrafelfedezése, bemutatása, népszerűsítése) koncertje(i)nek - mindnyájunk számára örömteli –realizálását. A hűséges, kitartó közönsége ezt megérdemelné.
350 Gremin 2005-11-30 10:24:49 [Válasz erre: 348 Búbánat 2005-11-29 21:52:23]
Kéremim jelentették: nagyon is ott volt! Csak nem énekelt! MOST éppen beteg volt (sic!)... Én éreztem valamit...nem is mentem el...
Kéremim jelentették: nagyon is ott volt! Csak nem énekelt! MOST éppen beteg volt (sic!)... Én éreztem valamit...nem is mentem el...
349 Escamillo 2005-11-29 22:15:54 [Válasz erre: 341 Búbánat 2005-10-28 10:19:27]
Köszi a beszámolóért! Egy kérdés: mennyire belcanto az Otello? Én már az Álarcosbálnál is kétkedek a műfaji besorolásban, de ha tévedek, javítsatok ki!
Köszi a beszámolóért! Egy kérdés: mennyire belcanto az Otello? Én már az Álarcosbálnál is kétkedek a műfaji besorolásban, de ha tévedek, javítsatok ki!
348 Búbánat 2005-11-29 21:52:23
Szűcs Márta nem volt ott a belcanto-gálán! Kaptuk helyette Ardó Máriát. Ezzel mindent elmondtam, nem is ragozom tovább... Majd holnap, tiszta fejjel. Ha lesz hozzá kedvem...
Szűcs Márta nem volt ott a belcanto-gálán! Kaptuk helyette Ardó Máriát. Ezzel mindent elmondtam, nem is ragozom tovább... Majd holnap, tiszta fejjel. Ha lesz hozzá kedvem...
347 Búbánat 2005-11-29 11:04:38
Ma este kerül sor az Olasz Kultúrintézetben Szűcs Márta három részre tervezett belcanto- műsorsorozatának második előadására. A Belcanto bűvöletében címmel sorra kerülő programban az előzetes információk szerint Rossini, Bellini, Donizetti műveiből csendülnek fel – Szennai Kálmán zongorakíséretével – operarészletek, s a partnerek között lesz - ha minden igaz - Fokanov Anatolij, Clementis Tamás és Csák József. Nagyon bízom benne, hogy Szűcs Mártában most több örömöm telik majd, mint amelyet az egy hónappal ezelőtt abszolvált felemás koncertjén átéltem!
Ma este kerül sor az Olasz Kultúrintézetben Szűcs Márta három részre tervezett belcanto- műsorsorozatának második előadására. A Belcanto bűvöletében címmel sorra kerülő programban az előzetes információk szerint Rossini, Bellini, Donizetti műveiből csendülnek fel – Szennai Kálmán zongorakíséretével – operarészletek, s a partnerek között lesz - ha minden igaz - Fokanov Anatolij, Clementis Tamás és Csák József. Nagyon bízom benne, hogy Szűcs Mártában most több örömöm telik majd, mint amelyet az egy hónappal ezelőtt abszolvált felemás koncertjén átéltem!
346 telramund 2005-11-12 11:05:06 [Válasz erre: 345 Búbánat 2005-11-11 14:05:14]
Jó lenne ha énekelne inkább,mert hiába a millió elékpézelés ,ha lemondása miatt semmi sem lesz belőle.
Jó lenne ha énekelne inkább,mert hiába a millió elékpézelés ,ha lemondása miatt semmi sem lesz belőle.
345 Búbánat 2005-11-11 14:05:14
Szűcs Márta beszél az Opera Historica terveirôl a Bartók Ródióban, a ma 18:05 órakor sugárzásra kerülő Operamagazinban. Szerkesztő Kertész Iván, műsorvezető Boros Attila.
Szűcs Márta beszél az Opera Historica terveirôl a Bartók Ródióban, a ma 18:05 órakor sugárzásra kerülő Operamagazinban. Szerkesztő Kertész Iván, műsorvezető Boros Attila.
344 Beatrice 2005-10-28 13:24:44 [Válasz erre: 341 Búbánat 2005-10-28 10:19:27]
Én is remélem, hogy Szűcs művésznő a hosszú kihagyás után ismét formába lendül majd. Az volt a benyomásom, hogy az est során is egyre jobb lett, és remélem, ez a tendencia folytatódni fog. A Méregária pedig tényleg valósággal izzott! Pánczél Éva minden dicséretet megérdemel.
Én is remélem, hogy Szűcs művésznő a hosszú kihagyás után ismét formába lendül majd. Az volt a benyomásom, hogy az est során is egyre jobb lett, és remélem, ez a tendencia folytatódni fog. A Méregária pedig tényleg valósággal izzott! Pánczél Éva minden dicséretet megérdemel.
343 Seymour 2005-10-28 12:29:52 [Válasz erre: 341 Búbánat 2005-10-28 10:19:27]
Köszönet a részletes beszámolóért, kedves Búbánat. Azért kár, hogy magam nem lehettem jelen. Pánczél \"Méregáriáját\" főleg sajnálom, hogy elszalasztottam.
Köszönet a részletes beszámolóért, kedves Búbánat. Azért kár, hogy magam nem lehettem jelen. Pánczél \"Méregáriáját\" főleg sajnálom, hogy elszalasztottam.
342 Búbánat 2005-10-28 10:21:43 [Válasz erre: 341 Búbánat 2005-10-28 10:19:27]
Elírás: Eboli áriája a 3. felvonásból, természetesen.
Elírás: Eboli áriája a 3. felvonásból, természetesen.
341 Búbánat 2005-10-28 10:19:27
Nagy várakozással mentem el tegnap az Olasz Kultúrintézetbe az Opera Historica Alapítvány „Bel Canto Itáliája” című – három részből álló – koncertsorozatának nyitó estjére. Aztán, ahogy mondani szokták, csőstül következtek a nem várt fordulatok. Hadd szögezzem le, Szűcs Márta ezúttal ott volt. Kezdődött azzal, hogy a kezdés előtt nem sokkal a hangosbemondó műsorváltozást jelentett be. Clementis Tamás megbetegedett, ezért a basszus helyett egy tenort, Csák Józsefet fogadjuk szeretettel, és így változik a program is: elmarad A puritánok két részlete (Giorgio és Elvira duettje az I. felvonásból és Giorgio áriája a II. felvonásból), továbbá a második részben jelzett Gioconda- részlet (Laura és Alvise kettőse) és a Macbethből a Banquo áriája. Csák József előadásában a népszerű Vasco da Gama-áriáját hallhattuk Az afrikai nőből. A hallottak nem különösebben dobták fel a publikumot, ami annak is tulajdonítható, hogy az elsőként felcsendült Erzsébet-ária a Roberto Devereux-elsőfelvonásából Szűcs Márta tolmácsolásában bizony nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket – a hang színe szép, még a régi, de a magasságokkal, a technikával, a kolorittal és a koloratúrákkal már adós maradt, akárcsak a drámaisággal. Nem tudott maga köré egy aurát teremteni, és a lerövidített áriából teljességgel hiányzott a szenvedély, meg a tragikai megformálás, szóval, nem ezt vártuk és kissé becsapottnak éreztük magunkat. A mérsékelt, udvarias taps bizonyára elgondolkoztatta, amint kissé pózolva kifelé lejtett a pódiumról. A fagyos hangulatot kissé oldotta az említett „paradiso”-ária, de igazán tűzbe hozni bennünket Perencz Béla tudott, aki az Otellóból a Credót énekelte magas hőfokon, csodálatosan zengő baritonjával. Következett Pánczél Éva, ki Eboli áriáját énekelte a Don Carlos 2. felvonásából. Rá sem panaszkodhatom, rutinosan adta elő a jól ismert számot, hangja mit sem vesztett fényéből, erejéből. Az első rész zárásaként az elmaradt Puritánok- kettős pótlásaként a Traviatából Violetta és Germont közötti nagy jelenetet hallhattuk. Ebben Szűcs Márta már felvillantott valamit a korábbi nagyszerűségéből, de ez még mindig kevés, Perencz továbbra is abszolút biztos pont volt. A Jago hősi hangja után megszólalt lírai baritonja is minden várakozáson felül múlóan szólalt meg. Szünet után Pánczéltól kaptunk egy pompás „Méregáriát” a Giocondából, Csáktól pedig egy igazán szép Federico-románcot az Arles-i lányból. Ez a Cilea-ária mindig levesz a lábamról, ezúttal magyarul hallhattuk tőle, nagy tapsot kapott érte. Szűcs Márta megpróbálta a lehetetlent: Júlia áriájával próbálkozott Bellini Rómeó és Júliájának első felvonásából. A középmagasságokkal nem is volt semmi baj, de annál feljebb már érezhetően szenvedett, és a gyönyörű Bellini-dallamokat az énekhang helyett csak a zongorakíséret által élvezhettük. A közönség tehát csalódott benne, amit a maga módján úgy kontrolált le, hogy a Perencz Béla ragyogó Renato-ária (Álarcosbál III. felvonás) után – az előzőleg felkonferált- Boleyn Anna és Jane Seymore kettősét nem vállalta el. Az újabb nem várt fordulat úgy oldódott meg, hogy a valószínűleg tartalékként számításba vett Eboli-Carlos kettős (Don Carlos II. felvonás álarcos-kerti-kép középső szakasza) zárta az estet. Tehát, felemásra sikeredett ez az első Belcanto-gála. Remélem és bízom benne, hogy a következő november 29-i estre Szűcs Márta lényegesen feljavul. Vagy ez csak hiú remény? Meg kell még említenem a zongoránál nagyszerűen helytállt Szennai Kálmánt, aki tőle minden telhetőt megtett, hogy játékával egyenrangú partnere legyen a fellépett művészeknek. Azt hiszem, ez teljes mértékben sikerült is neki.
Nagy várakozással mentem el tegnap az Olasz Kultúrintézetbe az Opera Historica Alapítvány „Bel Canto Itáliája” című – három részből álló – koncertsorozatának nyitó estjére. Aztán, ahogy mondani szokták, csőstül következtek a nem várt fordulatok. Hadd szögezzem le, Szűcs Márta ezúttal ott volt. Kezdődött azzal, hogy a kezdés előtt nem sokkal a hangosbemondó műsorváltozást jelentett be. Clementis Tamás megbetegedett, ezért a basszus helyett egy tenort, Csák Józsefet fogadjuk szeretettel, és így változik a program is: elmarad A puritánok két részlete (Giorgio és Elvira duettje az I. felvonásból és Giorgio áriája a II. felvonásból), továbbá a második részben jelzett Gioconda- részlet (Laura és Alvise kettőse) és a Macbethből a Banquo áriája. Csák József előadásában a népszerű Vasco da Gama-áriáját hallhattuk Az afrikai nőből. A hallottak nem különösebben dobták fel a publikumot, ami annak is tulajdonítható, hogy az elsőként felcsendült Erzsébet-ária a Roberto Devereux-elsőfelvonásából Szűcs Márta tolmácsolásában bizony nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket – a hang színe szép, még a régi, de a magasságokkal, a technikával, a kolorittal és a koloratúrákkal már adós maradt, akárcsak a drámaisággal. Nem tudott maga köré egy aurát teremteni, és a lerövidített áriából teljességgel hiányzott a szenvedély, meg a tragikai megformálás, szóval, nem ezt vártuk és kissé becsapottnak éreztük magunkat. A mérsékelt, udvarias taps bizonyára elgondolkoztatta, amint kissé pózolva kifelé lejtett a pódiumról. A fagyos hangulatot kissé oldotta az említett „paradiso”-ária, de igazán tűzbe hozni bennünket Perencz Béla tudott, aki az Otellóból a Credót énekelte magas hőfokon, csodálatosan zengő baritonjával. Következett Pánczél Éva, ki Eboli áriáját énekelte a Don Carlos 2. felvonásából. Rá sem panaszkodhatom, rutinosan adta elő a jól ismert számot, hangja mit sem vesztett fényéből, erejéből. Az első rész zárásaként az elmaradt Puritánok- kettős pótlásaként a Traviatából Violetta és Germont közötti nagy jelenetet hallhattuk. Ebben Szűcs Márta már felvillantott valamit a korábbi nagyszerűségéből, de ez még mindig kevés, Perencz továbbra is abszolút biztos pont volt. A Jago hősi hangja után megszólalt lírai baritonja is minden várakozáson felül múlóan szólalt meg. Szünet után Pánczéltól kaptunk egy pompás „Méregáriát” a Giocondából, Csáktól pedig egy igazán szép Federico-románcot az Arles-i lányból. Ez a Cilea-ária mindig levesz a lábamról, ezúttal magyarul hallhattuk tőle, nagy tapsot kapott érte. Szűcs Márta megpróbálta a lehetetlent: Júlia áriájával próbálkozott Bellini Rómeó és Júliájának első felvonásából. A középmagasságokkal nem is volt semmi baj, de annál feljebb már érezhetően szenvedett, és a gyönyörű Bellini-dallamokat az énekhang helyett csak a zongorakíséret által élvezhettük. A közönség tehát csalódott benne, amit a maga módján úgy kontrolált le, hogy a Perencz Béla ragyogó Renato-ária (Álarcosbál III. felvonás) után – az előzőleg felkonferált- Boleyn Anna és Jane Seymore kettősét nem vállalta el. Az újabb nem várt fordulat úgy oldódott meg, hogy a valószínűleg tartalékként számításba vett Eboli-Carlos kettős (Don Carlos II. felvonás álarcos-kerti-kép középső szakasza) zárta az estet. Tehát, felemásra sikeredett ez az első Belcanto-gála. Remélem és bízom benne, hogy a következő november 29-i estre Szűcs Márta lényegesen feljavul. Vagy ez csak hiú remény? Meg kell még említenem a zongoránál nagyszerűen helytállt Szennai Kálmánt, aki tőle minden telhetőt megtett, hogy játékával egyenrangú partnere legyen a fellépett művészeknek. Azt hiszem, ez teljes mértékben sikerült is neki.
340 Búbánat 2005-10-19 15:19:38 [Válasz erre: 338 Gremin 2005-10-19 09:21:43]
Ha jól emlékszem, ugye ezt a Teldec- lemezt sugározta néhány hete a rádió. Próbáltam egybevetni a Patanés (Sills, Baker) felvétellel, és valóban, nem sokkal maradt el mögötte. Gruberováé nekem sem tetszik, de ahogy mondod, sok múlik a hangmérnökökön is. Pl. szinte beleborzongok, akárhányszor meghallgatom a Roberto Devereux börtönjelenetét a Mackerras- féle felvézelen. Nagyszerű ötletnek tartom, hogy a zenébe \"kopírozták\" a kivégző menet -a fogolyért a börtönbe érkező pribékek, katonák- a várfolyosón közeledő és egyre erősödó,visszhangzó, döngő lépteit. És aztán halljuk Roberto (Ilosfalvyval) csodálatos kavatínáját!
Ha jól emlékszem, ugye ezt a Teldec- lemezt sugározta néhány hete a rádió. Próbáltam egybevetni a Patanés (Sills, Baker) felvétellel, és valóban, nem sokkal maradt el mögötte. Gruberováé nekem sem tetszik, de ahogy mondod, sok múlik a hangmérnökökön is. Pl. szinte beleborzongok, akárhányszor meghallgatom a Roberto Devereux börtönjelenetét a Mackerras- féle felvézelen. Nagyszerű ötletnek tartom, hogy a zenébe \"kopírozták\" a kivégző menet -a fogolyért a börtönbe érkező pribékek, katonák- a várfolyosón közeledő és egyre erősödó,visszhangzó, döngő lépteit. És aztán halljuk Roberto (Ilosfalvyval) csodálatos kavatínáját!
339 Gremin 2005-10-19 11:51:24 [Válasz erre: 338 Gremin 2005-10-19 09:21:43]
Bocs, gyanítom, nem nagyítom...
Bocs, gyanítom, nem nagyítom...
338 Gremin 2005-10-19 09:21:43 [Válasz erre: 337 Sesto 2005-10-18 20:40:54]
A Bellini Rómeóban viszonylag, de nagyon viszonlag jó a Larmore/Runnicles (Teldec) lemez is. A Gruberova/Baltsa EMI lemez élőfelvétel, ahol -főleg Gruberovával -ölég mostohán bántak az EMI hagnmérnökei, de azért az egy jó előadás volt. S a fiatalabb Muti is jó volt. Emma Kirkbyt nem szabad bántani, ő nem egy csoportban van a többivel a régizenés natúrhangjával. Hála Istennek nem akar Toscát énekelni. Jo és Orgonasova más tészta. AZ utóbbinak tényleg szeretem a hangját, lemezen elég jól is szól, na de élőben igencsak kell fülelni. De így történt ez a minap a MüPában is, ahol Soile Isokoski énekelte e Négy utsó éneket, itt ott hal(l)hatatlanul. Mivel többek így hallották, nagyítom, hogy nem csak a PüPa akusztikája tehetett róla. Pedig tudom, hogy Bécsben is mindent énekel, pl. Feldmarschallint...Ez az NHK zenekar lesöpörte itt-ott a pályáról...
A Bellini Rómeóban viszonylag, de nagyon viszonlag jó a Larmore/Runnicles (Teldec) lemez is. A Gruberova/Baltsa EMI lemez élőfelvétel, ahol -főleg Gruberovával -ölég mostohán bántak az EMI hagnmérnökei, de azért az egy jó előadás volt. S a fiatalabb Muti is jó volt. Emma Kirkbyt nem szabad bántani, ő nem egy csoportban van a többivel a régizenés natúrhangjával. Hála Istennek nem akar Toscát énekelni. Jo és Orgonasova más tészta. AZ utóbbinak tényleg szeretem a hangját, lemezen elég jól is szól, na de élőben igencsak kell fülelni. De így történt ez a minap a MüPában is, ahol Soile Isokoski énekelte e Négy utsó éneket, itt ott hal(l)hatatlanul. Mivel többek így hallották, nagyítom, hogy nem csak a PüPa akusztikája tehetett róla. Pedig tudom, hogy Bécsben is mindent énekel, pl. Feldmarschallint...Ez az NHK zenekar lesöpörte itt-ott a pályáról...
337 Sesto 2005-10-18 20:40:54 [Válasz erre: 336 Gremin 2005-10-18 09:02:40]
...akkor még nagyon finoman fogalmaztál,...mert általában Eva hangját \"Mückenfuuurz\"-jelzövel is szokták jellemezni,...most erre mit mondjak???!-emberként nagyon szimpatikus,...csak ne lenne annyira futtatva, mert valóban nagyobb a füstje mint a lángja!... A Capuleti-röl ne is beszéljünk, mert nevetséges, van attól sokkal jobb alternativa is: Sills-Baker(=EMI) Sills-TROYANOS!(=Live-VAI) vagy Gruberova-Baltsa ha Neked Edita jobban megy etc. Ugyanez a kategória a Minniemouse-hangocska avagy éljen a jó hangmérnök: Sumi Jo, Emma Kirkby, sajna Orgonasova is(=pedig milyen nemes matéria lenne!)& Co.
...akkor még nagyon finoman fogalmaztál,...mert általában Eva hangját \"Mückenfuuurz\"-jelzövel is szokták jellemezni,...most erre mit mondjak???!-emberként nagyon szimpatikus,...csak ne lenne annyira futtatva, mert valóban nagyobb a füstje mint a lángja!... A Capuleti-röl ne is beszéljünk, mert nevetséges, van attól sokkal jobb alternativa is: Sills-Baker(=EMI) Sills-TROYANOS!(=Live-VAI) vagy Gruberova-Baltsa ha Neked Edita jobban megy etc. Ugyanez a kategória a Minniemouse-hangocska avagy éljen a jó hangmérnök: Sumi Jo, Emma Kirkby, sajna Orgonasova is(=pedig milyen nemes matéria lenne!)& Co.
