Kossuth Rádió:
Operaházi vásári harsogás!
A Főigazgató Pártay Lillát élteti ma a születésnapján!
Méltatja munkásságát!
Harsogja, darabjai a repertoáron!
Csak két apróság:
Nem ma van a napja és nincsenek évek óta darabjai szinpadon, így a repertoáron sem lehetnek nagy becsben tartva.
Tévedni emberi dolog, de aki ilyen "kis" emberi dolgokban felületes, attól valóban csak rombolást lehet elszenvedni.
Budapesti Operettszínház A nemzeti dalszínház – főigazgatói pályázat Kiss-B. Atilla
TÁNCMŰVÉSZETI IRÁNYOK
A klasszikus balett meghatározó szerepe az egyetemes táncművészetben jelenleg semmilyen szakmai fórumon nem képezi vita tárgyát. A klasszikus balettképzés fontosságát a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől az Artistaképzőig, egészen az elismert és nagy múlttal rendelkező néptáncegyüttesekig mindenki el- és felismerte már. Napjainkban nehezen tudnánk olyan táncos képzéssel foglalkozó iskolát vagy professzionális táncegyüttest találni, ahol ne a Vaganova-módszeren alapuló klasszikus balett tréninggel kezdődne egy munkanap. Egy olyan basic ismeretről beszélünk, aminek középfokú elsajátítása nélkül bajosan nevezhetné magát bárki is táncművésznek. A klasszikus balett egy olyan alap, aminek megléte és gondozása nélkül nem építhetünk várat, mert összeomlik. Még az olyan balettművészek is, akiket az egész világ ismer és akik esténként a legnagyobb operaházak színpadán táncolják kiemelt főszerepeiket, minden reggel a balettrúd mellé állva kezdik a napjaikat. Ez talán mindenki előtt ismert tény.
Az viszont kevésbé, hogy az amerikai musical játszás fellegvárában, a Broadwayn is az úgynevezett ensemble táncosok ugyanúgy klasszikus balett tréninggel kezdik a napot, mint a londoni Royal Ballet táncművészei. Ez több okból fakad. Az egyik, hogy egy olyan módszerről van szó, ami tökéletesen karbantartja a táncosokat és ami a sérülés kockázatát a mai tudásunk szerint leginkább minimalizálni tudja. A másik, hogy a formában tartáson kívül, még harminc év fölött is új, látványos és akrobatikus forgások és ugrások tanulhatóak meg a módszer segítségével. Olyan elemek, amiket egy musical sodró koreográfiájában is kiválóan lehet kamatoztatni.
A Budapesti Operettszínház volt balettigazgatója, Lőcsei Jenő hozzám hasonlóan a Magyar Állami Operaház magántáncosa volt. Seregi repertoáron nevelkedtünk mindketten, hasonló utat jártunk be, hasonló szerepeket táncoltunk és mindkettőnknek lehetősége volt részt venni és így betekintést is nyerni egy professzionális balett együttes életébe és egészen biztosan hasonlóan gondolkodunk a táncművészetről, a táncművészek nehéz és fáradtságos életéről. Arról, hogyan lehet és hogyan kell egy leterhelt, minden este játszó, délelőttönként pedig a futó darabokat próbáló táncos egészségét megőrizni, és közben motiváltan, sikerre és színpadra éhes állapotban tartani. Ezt a megszerzett tudást és az Operaház és az Erkel Színház színpadán eltöltött tizenhét évnyi tapasztalatot szeretném kamatoztatni az Operettszínház balettigazgatójaként.
Már az első évben, amikor az Operaházhoz kerültem, főszerepet táncoltam – George Balanchine: Concertante című művében –, de közben a balettkarban is folyamatosan helyt kellett állnom, tekintettel arra, hogy éppen egy őrség- és generációváltás zajlott Magyarország legnagyobb zenés színházában. Ez praktikusan azt jelentette, hogy szerződtetésemkor a régi „nagyok” (kartáncosok és szólisták) már harmincas éveik közepét taposták, így nekünk újaknak, fiataloknak kellett átvenni a szerepüket. A szó átvitt és a szó szoros értelmében is.
Így fordulhatott elő, hogy 26 évesen, mikor a Spartacus címszerepét is eltáncolhattam, a premierem előtt két nappal még a Spartacus balettkarát kellett erősítenem. És pontosan ez történt velem Petruchióként (Seregi: Makrancos Kata). Ha épp nem Katát szelídítettem, akkor a Makracos Kata balettkarában táncoltam Seregi lendületes és magyar néptánc elemekkel megbolondított koreográfiáját. De említhetném a mester Rómeó és Júliáját is, amiben először a balettkarban kaptam lehetőséget, később Páris herceget, végül Tybalt szerepét táncoltam.
Ez azt is jelenti, hogy mind a kartáncok, mind a kis és a nagyszólisták próbáinak tekintetében módomban állt tapasztalatokat gyűjteni. Az Operaházban töltött utolsó éveimben pedig – miután Seregi László eltávozott közülünk –, asszisztense Kaszás Ildikó és a balettigazgató felkérésére több alkalommal részt vehettem egy egy új beálló betanításában.
Betanítottam Petruchio, Oberon, Tybalt, Rómeó, Páris, Orion, és Mercutio szerepét. Számos táncművészünk debütálásában segíthettem. Örömmel tettem, mert mindig elégedettséggel töltött el, ha tapasztalataim átadásával hozzájárulhattam egy fiatalabb tehetség sikeréhez. A mai napig szívesen dolgozok táncosokkal. Több alkalommal koreografáltam kisebb balett betéteket, klasszikus és kortárs duetteket, pas de deux-ket.
Dolgoztam többek között Székely Krisztával is, akinek Sárga hercegnő című rendezését én koreografáltam.
De, hogy az Operettszínház jövőjéről is szó essék: az Operettszínház abban a szerencsés helyzetben van, hogy minden olyan adottsággal rendelkezik, hogy egy nívós, és szakmailag elismert tánckart tudhasson magáénak. Jól felszerelt balett termekkel rendelkezik, a fővárosi lét miatt pedig szinte karnyújtásnyira vannak az Operettszínháztól Magyarország legjobb koreográfusai és balettmesterei. Arról a rangról nem is beszélve, hogy a színházhoz szerződő művészek elmondhatják magukról, ők a nagy múltú, patinás Budapesti Operettszínház táncművészei. Ez utóbbi jelenleg sajnos egyelőre csak a jövő. A vágyott és megvalósítandó és megvalósítható jövő. Ugyanis jó harminc évvel ezelőtt felvételt nyerni és bekerülni az Operettszínház balettkarába még komoly rangot, anyagi és művészi megbecsülését jelentett. Az akkori Balettintézet végzős növendékei versengtek az Operettszínház szabad státuszaiért.
Ezt az állapotot kell visszahozni!
Amikor még komoly rangot, anyagi és művészi megbecsülést jelentett az Operettszínház együttesébe bekerülni. Amikor egy táncművész büszkén mesélhette szüleinek, ismerőseinek, hogy az Operettszínház balettegyüttesének lett a megbecsült és irigyelt tagja. Az én célom ennek az idilli állapotnak az újbóli megteremtése. Ha az Operettszínház jövőjére gondolok, akkor Bécs és a bécsi Volksoper jut eszembe. A Volksoper balettegyüttese az ország második legelismertebb táncegyüttese. (Az első természetesen a Staatsoper.) De olyan kicsi az együttesek tagjai közti kvalitásbeli különbség, hogy létezik átjárás a két tánctagozat között. Ez jelenleg Magyarországon a Nemzeti Balett és az Operettszínház tánckara között teljességgel elképzelhetetlen. Olyan minőségbeli különbség van a két budapesti tánckar között, hogy az a fajta egymást segítő, kisegítő együttműködés, ami a Volks és a Staats között létrejött, nálunk jelen pillanatban megoldhatatlan. Pedig nem volt ez mindig így. Megfelelő karrierképpel, repertoárral, szakemberekkel – nívós koreográfusok, balettmesterek meghívásával – megvalósítható lehetne, hogy az Operett tánctagozata elkezdje felvenni a versenyt az Operaházéval.
A tehetséges végzős növendékeket Magyarországon kell tartani, egy, a bécsi Volksoperhez hasonló színvonalú színházban való elhelyezkedés lehetőségével. Ahol színvonalas, és képességükhöz mérten nehéz balettbetétekkel és akár komoly szólófeladatok betanulásával és eltáncolásával tarthatják magukat egy igen magas technikai színvonalon. Olyan táncos feladatokat kell rájuk szabni, ami szakmai és művészi kihívást jelenthet egy Magyarországon maradt táncművésznek.
Számos operett rendelkezik balett és táncbetétekkel, jómagam 1998-ban a Cigánybáróban a Szegedi Szabadtéri Színpadon táncoltam egy komoly pas de deux-t nehéz férfi variációval, szólista szintű technikát igénylő ugrásokkal, emelésekkel és forgásokkal, amiket meg lehetne aképpen újítani, hogy vonzó lehessen egy technikáját fejleszteni akaró fiatal táncos számára. Ilyen feladatokkal egy pár főből álló szólista generációt is ki lehetne nevelni, akik nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek, hanem rangnak élnének meg egy operettszínházi tagságot. Egy jó állapotban levő balettkarral pedig semmi akadályát nem látnám egy-egy önálló balett színpadra tűzésének. Klasszikus és kortárs balettek mehetnének évente pár alkalommal valamelyik színpadon, de arra is van humán erőforrás, hogy ifjúsági vagy gyerekbalettekkel nyerjünk újabb táncrajongókat a Operettszínháznak. Egy jól sikerült gyerekbalett évekig feladatot biztosítana a táncosoknak és nézőket a színháznak (például: Egri csillagok, Szaffi, Pál utcai fiúk).
Egy szűkített létszámú Diótörő színpadra állítását is megfontolnám, hiszen jelenleg a Táncművészeti Egyetem fiatal balettnövendékei kevésbé leterheltek, így az ő segítségükkel és az Egyetemmel való együttműködés elindításával műsorra tűzhetnénk a Diótörőt, ami mindenhol a világon telt házas sikerdarab. A táncművészetis gyerekeknek így újra tudnánk színpadi gyakorlatot biztosítani.
Álmot, megvalósítható álmot kell tudnunk kínálni a táncművészet szinte minden ágát 10 évig tanuló táncművészeknek. Egy ilyen álom ígéretével az Operettszínházhoz tudnánk csábítani Magyarország legtehetségesebb végzős táncművész növendékeit, akikkel újra régi fényében tudna tündökölni a Budapesti Operettszínház.
- Apáti Bence -
2018.10,.15. M5 A kalóz.
Ez egy dokumentum volt.
Persze tudni kell olvasni (látni) a sorok között.
A felszín sokakat megtéveszthet.
A MAO és a MNB művészeti vezetésének világát tükrözi ez a dokumentum.
A világ tetején legfelül a szövegáriákkal és szájmuzsikával magát dicsőítő igazgatókkal, legalul pedig a teljesítmény kényszerbe préselt középszerű külföldiekkel felduzzasztott társulat, a MNB társulat és a balettigazgató betanító balettmesterei.
A közismert és kiváló mesterek helyzete nem egyszerű a túlpörgrtett, túlszervezett, a MNB hagyományait felrúgó, rombolva építő vezetés akaratának sodrában, ahol nem tűrnek kritikát.
A szólista szerepek épp, hogy kartáncosi szinten valósulnak meg a sok szereposztásos szervezésben, így nem biztosított a betanító mesterek munkája ellenére sem, az elvárható kidolgozott művészi színvonal.
Egy magyar volt a kivétel, Kerényi, aki emlékeztetett a hajdani időkre. Persze Táncművészetis, nem a „perspektívikus” új operai oktatásban képzett, vagy "beszerzett", a vezetés szempontjából csak még megtűrt.
Ebben a sokszereposztásos megoldásban lehet favorizálni egy-egy kedvencet, amíg a céluknak megfelel, de a karban dolgozóknak tett igéreteket is lehet teljesíteni. Végső soron nincs kockázat, minden előadás lemehet bárkivel, a közönség így is dől, a média pedig bármit és bárkit kifényez, némi szóáradat kiséretében.
A kar, mivel több előadást "gályáznak" végig, néhol szólistai erényeket csillogtatott meg, táncosai szólistai reményekkel, igéretekkel vannak táplálva az igazgató által.
Így, nem nő senki szakmailag a vezetés fölé, biztosított a vezető szerep, kézben tartható a társulat. Ha nem tetszik, nyitva a kapu.
Az egész produkció hakni jellegét még igazgatói giccsparádé is színezte, így végképp méltatlan lett az eredeti mű világához, de a korábbi MNB-hez is, mert bár porosnak mondhatják a hozzáértők, de máig halljuk és látjuk versenyeken, nagy tátsulatok előadásában kidplgozott, színvonalas megvalósításban. Egy alapmű ez is, amit csak magas színvonalon szabad megközelíteni.
Sajnos a korábban látott balett klasszikusokat is sikerült biztos kézzel belenyúlva tönkretenni, izléstelenné alakítani a "mesternek".
Ideje lenne kontrollálni, publicistáknak, kritikusoknak megvilágítani a valóságos helyzetet, mielőtt csim-bumm cirkuszt nem csinálnak a közérthetőség érdekében a milliárdokat elpocsékoló vezetők az intézményből!
Hát, tudjátok, ha "balett" -ről van szó, akkor én igazi klasszikus balettet képzelek és várok, nem pedig ezt az ultramodern vonaglást! Lehet, hogy ez világszínvonal, csak nem a klasszikus balett világa.
ÉS most lehet köpködni, hogy kövület vagyok, mint már más alkalmakkor is, de akkor is ez a véleményem.
Történelmi! Felemelő! Világszínvonal!
https://www.youtube.com/watch?v=EdklpFMHuRA&feature=youtu.be
Történelmi az újpesti balettgyár miatt!
Nem tudom kit emel fel a balett igazgatón kívül!
Ha ez a világszínvonalú koreográfus csapat, akkor inkább Seregi, Pártay, Harangozó...stb.!
5555
Az Operettben vége a meleg nyárnak,jön a hideg tél. Az Operaház balettegyüttesében marad a meleg nyár még egy kis ideig.
itt off: par napja kuldtem privatot.
Mar varrtam...az Operett topikban, inkabb abban van a hir helye.
Nevezett muvesz biztosan jobban jarna igy es ott, hiszen -mint o maga irta itt par honapja: "Jelenleg 5 különböző helyre írok, (Polgar portál, Pesti srácok, Magyar Idők, 888, Figyelő) és a negyedét sem keresem -nem túlzok- annak, mint amikor tancoltam. " (Erkel-topik/9310) Hajra!
Operettszínházi igazgató váltáshoz kis adalék:
"Az Index információi szerint Kiss B. Attila a Magyar Művészeti Akadémia tagja, és jó viszonyt ápol a korábbi igazgatóval, Kerényi Miklós Gáborral. A Népszava szerint Kiss B. pályázatában leendő balettigazgatóként szerepel Apáti Bence balettművész, publicista, politikai műsorok rendszeres résztvevője. A döntést a törvény szerint az EMMI minisztere hozza meg harminc napon belül."
Na erre varrjatok gombot!
Húha! Akkor igazán "visszafogta" magát. Sok sikert kívánok neki. Érthető, hogy miért rúg hatalmasokat Alindába, Olgába,..stb.
Ott vezeti le a magában tartottakat, amit máshol nem tehet? De mi lesz akkor, ha a kedvese is mellőzve lesz, mint sok más magyar táncos? Mert ST-nél semmi sem lehetetlen! A MNB ma már egy nemzetközi vándortársulat, vagy egy szinte magántársulatként kezelt együttes, sok milliárdos magyar állami támagatással! A kulturális tárca vagy vak, vagy jól meg van vezetve. A publicista töbször említette, hoy Seregi nagyon kedvelte. Ehhez vajon mit szólna a Mester?
Amennyiben egy személyre gondolunk,ő valóban ismeri a szakma helyzetét a Házban,nagyon is jól,viszont,pont ebben a témában nem bátor.Egyezséget kötött a balett igazgatóval,hogy csendben,közös megegyezéssel távozik a társulattól,nem nyilatkozik a balett együttesről,abban az esetben a kedvese foglalkoztatva lesz.
Beszélgetés az ATV Start+-ban Földi Lea címzetes magántáncossal és Felméry Lili magántáncossal a Magyar Nemzeti Balett: GIF (Girls in Focus - Lányok a fókuszban) című, a MüPában bemutatatott produkciójáról itt megnézhető.
Kellene egy bátor, jó publicista, aki ismeri a szakma helyzetét a Házban. Lenne ilyen, de inkább kontárkodik, Alindázik, migránsozik, szóval jó nagyokat rúg a már amúgy szakavatottabb írók által lebírkózott szmélyekbe, témákba. Enélkül nem fog változni semmi!
Remélhetőleg már nem lesz sokáig lehetősége külföldiek szerződtetésére. Talán felmondóleveleket sem küldözgethet szólistáknak a nyári szünet ideje alatt, és nem lehetetleníthet el úgy táncosokat, hogy azok az önként távozást válasszák.
Az elmúlt években Solymosi Tamás miatt tucatnyi operaházi táncművész fordított idő előtt, végérvényesen hátat a szakmának. Akiket a balett igazgató rúgott ki, azok a bíróságon érvényesítik jogaikat nagy sikerrel, a többi „nemkívánatos” magyar művészt önként távozásra kényszeríti. Volt kapcsolatainak mindent szabad, azok a művésznők biztos nem fognak postán felmondólevelet kapni nyugdíj előtt pár évvel.
Solymosi annyira magabiztos, öntelt, hiszi, hogy bármit megtehet. A látszatát sem próbálja fenntartani az igazságosságnak, az egyenlő bánásmódnak.
A balett együttesben a hangulat iszonyú, a munkakörülmények egészségre ártalmasak. Nem telt el egy hónap sem a munkakezdés óta, már több sérült is van.
Nem a kötelezően viseltetett, Solymosit reklámozó munkaruhákra, sokkal inkább a balett termek és a művészek öltözőinek megfelelő színvonalára kellene figyelmet fordítani.
TÜRK táncos mikor lesz a Magyar Nemzetközi Balett együttesében? Már nagyon hiányzik!
Ókovács szerint: - „Rá sem lehet ismerni az együttesre, annyit fejlődtek technikailag és repertoárban is, és rajta vagyunk, hogy infrastrukturális körülményeik is javuljanak”
Ő már csak tudja, nagyon ért hozzá! Az infrastrukturális körülményeket sem kellett volna említenie. Újpesten a gyapjúszövőgyárban dolgozik második éve a balettegyüttes. Solymosi Tamás nem fogadta el a Táncművészeti Egyetem által felajánlott termeket, inkább a minden szempontból előnytelenebb feltételeket választotta, háttérbe helyezve a táncművészek érdekeit is. Télen hidegben, most augusztus óta pedig 34 fokban, légkondicionálás nélkül dolgoztatják a táncosokat reggel 10-től este 9-ig. Újonnan szerződtetett külföldi táncművész két hét után felmondott, a törvényeket figyelmen kívül hagyó, egész napos, embertelen foglalkoztatás és a minősíthetetlen munkakörülmények miatt.
A Nemzeti Balett összetétele már annyira nemzetközi, hogy Solymosi az évnyitó beszédét is angol nyelven tartotta. Ókovács továbbra is elégedett, szerinte minden rendben van. Szégyen!
Az Opera Café legutóbbi adásában a Főigazgató is feltette ezt a kérdést Keveházi Gábornak.A Médiaklikken megnézhető!.
https://www.mediaklikk.hu/video/opera-cafe-2018-08-26-i-adas-2/#
Billy Elliot átkos szelleme kísért...;-)
Azért ez valahol nagyon nagy szégyen! Évtizedekig dolgoztak, éltek nagy művészek - neveket szándékosan nem sorolok - a magyar balettben, a magyar balettért, sok évig csak a Bolsoj volt előttünk, és esetleg Bejart Párizsban. A világ nagy operaházaiban, balett együtteseinél fogadták tárt karokkal a mi táncosainkat, és most külföldiekkel vattázunk?
Ha nincs utánpótlás, miért nincs? Kevesen jelentkeznek? Mi ennek az oka? Jelentkeznek, de nem felelnek meg? És ennek mi az oka? Megvizsgálta valaki, érdekel valakit egyáltalán?
Igen, már évek óta. Mindegy csak ne magyar legyen.
Éljen a "Magyar Nemzeti Balett"!?
25 új balettművész kezdte meg a munkát augusztusban, Solymosi Tamás irányítása alatt. Kivétel nélkül valamennyi KÜLFÖLDI.
Az Opera honlapjáról:
Idén júliusban egybekelt a Hungarian National Ballet Company/Magyar Nemzeti Balett két művésze, Felméry Lili és Balázsi Gergő Ármin. Nagyon sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!
tanc.reblog.hu
mikrokozmosz 2017 december 20. 07:13
mikrokozmosz 2018 máj 17. 09:43
Reklám, megjegyzésekkel:
A Royal Moscow Ballet előtt az Erkel Színházba érkezik a Moscow City Ballet is:
https://koncertpromo.jegy.hu/program/moscow-city-ballet-don-quijote-93038
Még majdnem minden hely szabad a Don Quijote előadására::
https://koncertpromo.jegy.hu/program/moscow-city-ballet-don-quijote-93038/459281
Érdekesség, hogy az erkély oldalpáholyaiba 4–4 jegyet kínálnak. Az egyik székről csak extra magasak láthatják a fél színpadot, alacsonyabbak csak a fal mellé állva, 13 ezerért.
A bal oldali proszcéniumpáholy is kiadó. A 2. sorból 17 ezerért szintén csak állva lehet látni a színpad felét, az első székről valószínűleg semmit sem.
A legolcsóbb jegyek ára 10 ezer forint.
Egy furcsa precedensről adok hírt, amely lehetne akár fájdalmas is.
Néhány napja egy barátom kérdezte, tudok-e arról, hogy december 3-án A hattyúk tavával lép fel egy orosz társulat az Erkel Színházban, noha az Operaház honlapján még nincs fenn a műsor.
Eljutottam egy Eventim nevű jegyügynökség oldalára (http://www.eventim.hu/hu/jegyek/the-royal-moscow-ballet-a-hattyuk-tava-budapest-erkel-szinhaz-495390/event.html), amelyen olvasom, hogy:
„A nagy érdeklődésre való tekintettel: EXTRA ELŐADÁS ÚJ IDŐPONTBAN!
Hazánkba látogat a világhírű Moszkvai Balett”
A továbbiakban tipikusan mai beharangozó:
„Egy hamisítatlan téli szenzációval, 2018. december 3-án hazánkba látogat a Moszkvai Balett – a táncosok a Hattyúk tava előadással kápráztatják el a budapesti közönséget. Csajkovszkij világhírű darabját Marius Petipa, Lev Ivanov és Anatoly Emelianov rendezte.
A társulatot Anatoly Emelianov alapította, első előadásukra 2002. augusztus 12-én került sor – a bemutatón a moszkvai értelmiség oszlopos tagjai is részt vettek.” Stb.
Ehhez képest a társulat „eredeti” intézményneve: The Royal Moscow Ballet. Természetesen, hiszen tudjuk, Oroszországban királyság van. Lehet, hogy királyság volt a szovjet és a cári időkben is, csak másképp tanultuk és tapasztaltuk.
Az új „időpont”: „h, 03. dec 2018 kor 15:00” és „h, 03. dec 2018 kor 19:00”
Nem voltan nagyon lelkes (már azért sem, mert egy kedves fórumtársunk korábban leírta, hogy több zengzetes nevű, de nem feltétlenül etalon értékű orosz társulat járja a világot), csak kíváncsi. Meg is találtam a vendégségbe ígért együttes Hattyúk tava-felvételeit a YouTube-on (és más társulatokéit is: pl. Royal Russian Ballet), van, amelyikről lehet tudni, hogy 30 éves, ám jellemzően semmilyen adat sem szerepel a megosztón. Így hát a Royal Moscow Ballet előadásából annyit tudtam megállapítani, hogy táncosai abszolút profik (vagy azok lehettek), és hogy díszlete mind a négy képen át ugyanaz: éjszakai tó, fölötte a teljes cselekmény ideje alatt változatlan helyű telihold. Kalózfelvétel lehet, amelyről nem derül ki, hogy a művészek milyen színészegyéniségek és létrejön-e a darabból a színház.
Visszatérve az Eventim weboldalára: egészen tegnapig olcsóbb sportcsarnoki árkategóriákkal, 9900 és 16900 Ft között hirdették a jegyeket. Ám a nézőtér fölött a kurzor nyila minduntalan tenyérré változott: lehet. hogy még nem aktiválták az oldalt? Úgy gondoltam, ma felhívom az irodát a megadott telefonszámon, de mára ez szükségtelenné vált. Mindkét előadás alatt azt olvasom: ELFOGYOTT.
Érdekes hirdetési és jegyértékesítési rendszerrel lehet dolgunk. Kezdve azzal, hogy hozzám, aki naponta böngészek balettel kapcsolatos oldalakat a Google-on, egyetlen hirdetést sem küldött a rendszer az eseményről.
Barátom, aki élőben még nem látta A hattyúk tavát, megnézte volna az előadást. Én: talán. Legfeljebb akkor, ha pontosabb és csábító információkat kapok róla, és kedvenc helyem szabad még. Tehát nem érint érzékenyen a kudarc, de akár érinthetne is.
Mindenesetre az Operaháznak érdemes lenne felvennie a kapcsolatot ezzel az Eventimmel, amely a meg nem hirdetéstől egyik napról a másikra eladná a Billy Elliot teljes tábláit.
Lőcsei Jenő face-bejegyzése Billy Elliot-ügyben:
giugno alle ore 14:00
Billy Elliot
A Billy Elliot története nagyon közel áll hozzám, mert 1966-ban magam is egy bányatelepről, Királdról kerültem az Állami Balett Intézetbe. Már csak... ezért is személyesen megszólítva érzem magam ha a darabbal kapcsolatos eseményekről olvasok.
N. Tahó Zsófiát el kell rettentsem: nem vert el az apám és az édesanyám sem, nem akarták ,hogy bokszoló vagy focista legyek, sőt a királdi bányász kulturház balett tanfolyamára rajtuk kívül még legalább tíz- tizenöt bányász házaspár küldte el a gyerekeit. A közeli Ózdon kohász házaspárok tucatjai tették ezt a gyerekeikkel és közülük is számosan kerültek a Balett Intézetbe és lettek a táncművészet jeles képviselői. Persze mire is számíthatna az ember, ha a szocializmusban eltorzult lelkületű emberekről beszélünk.
Nyugalom! Ma már ilyen veszély nem fenyeget, az akkori többezer felvételizővel szemben most alig akad évente néhány aki ilyen megvetendő álmot dédelgetne magában. Biztos vagyok benne hogy a demográfiai válság leküzdésének szándéka vezérli a szülőket amikor megóvják kölykeiket ettől a fertőtől.
Félreértés ne essék! Én a nyolcvanas évek elején, amikor Bécsben dolgoztam, rendszeresen szamizdatot csempésztem haza a kocsim kárpitja mögé dugva. A rendszerváltás után 29 évvel talán egyszer ezt is leírhatom, szerénytelenség nélkül.
Az életemből ötvennégy évet abban a tévhitben éltem le, hogy a balett a táncművészet egyik ága, avagy egy tánctechnika, amelyet használva magasrendű művészeti alkotások hozhatók létre. A balettművész pedig az a művész aki ezen a nyelven magas szinten „beszélni„ képes.
Most végre fel lettem világosítva: „ aki balettozik az nyilván meleg” a balett pedig „penetráns és féktelen melegpropaganda”.
Nem vagyok meleg, de erre nem vagyok büszke. Ha azonban most ennek van itt az ideje, akkor büszkén beállok a melegek közé, ahogy igény szerint akár azt is vállalom hogy civil buzi cigány és zsidó vagyok. Tessék választani. Bízom a fiaimban,hogy ezt meg fogják bocsájtani nekem.
Ha csak ürügy az előadások elhagyására az Ókovács Szilveszter által emlegetett „visszaesett érdeklődés”,akkor elég nagy baj van. Ha viszont egy szennylap, egy ócska cikkel, néhány nap alatt ilyen hatást képes kiváltani, akkor az már talán a tragédia előszele.
A legnagyobb csalódás,hogy a „szakma” ezt is csendben lenyeli, mint gyöngytyúk. No komment.Pedig vannak írástudók, vannak szervezetek, valaki tán kikérhetné magának. A cikket, minimum. Ne bagatelizáljuk a lapot kérem.
Nem kell lájkolni.
Van ennek bármi köze a baletthez vagy táncművészethez?
Van ennek bármi köze a baletthez vagy táncművészethez?
Azért ez már nem semmi: AB a Magyar Idők jelenlegi főmunkatársa.
Magyar Idők.hu
Vélemény
"NEM HISZEM, HOGY A TÜTÜBEN TÁNCOLÓ URAK JAVÍTANÁNAK A BALETTMŰVÉSZEK ÁLTALÁNOS MEGÍTÉLÉSÉN"
Apáti Bence
Olvasom, hogy a társulat 65 - 70 százaléka külföldi. Ezt természetesen látni az előadások szereposztásából is. Ugyanakkor a Táncművészeti Egyetem végzős táncosai külföldön helyezkednek el.
A Nemzeti Balett értesítéseiben a facebookon több alkalommal olvastam, hogy próbatáncot hirdetnek.
Nem ellentmondásos ez?
MAGYAR IDŐK, 2018. JÚLIUS 8. VASÁRNAP 11:30
LUGAS - Ozsda Erika
A CSILLÁRT A PLAFONRÓL
KEVEHÁZI GÁBOR EGY MAJDNEM BOTRÁNYRÓL, A KULCSRA ZÁRT KÖZÖNSÉGRŐL ÉS A SZÍNHÁZI DEMOKRÁCIÁRÓL
Bajban vagyunk. Ez az ország momentán egyetlen klasszikusbalett-együttessel rendelkezik, miközben Németország minden nagy városában van egy társulat – mondja a Kossuth-díjas művész, Keveházi Gábor. Kiváló technikájú klasszikusbalett-táncosként tartják számon, aki a balettirodalom szinte összes főszerepét eltáncolta.
– A budapesti Operaház kapuit 1984-ben, a százéves évfordulón A fából faragott királyfi című balettelőadással nyitották meg újra, bár a megnyitó majdnem botrányba fulladt. Mi történt?
– Begördültem az Operaház elé egy szép, spenótszínű Daciával, melyet megállított a rendőr. Az autót elszállíttatta, engem meg elzavart. Ez nagy hiba volt. Én táncoltam volna a Királyfit.
AZ ELVTÁRSAK KÖNYÖRÖGTEK
– Kinek és mit mondott a portán?
– Az összes elvtárs és hazánkba akkreditált nagykövet az est meghívottjai között szerepelt. Az őket őrző-védő terminátorfiúk kérdezték meg a kapuban, hogy hová-hová. „Most már sehova, és csak szólok, hogy elmarad az előadás. Na, viszlát” – mondtam, és hazamentem. Otthon bekapcsoltam a tévét, mert úgy volt, hogy közvetítik a megnyitót… Tíz perc múlva villogó rendőrautók fékeztek a ház előtt, és az elvtársak könyörögtek, hogy menjek vissza. „Jó, de feltételeim vannak. A Daciámat leteszik a ház elé, a sarki rendőr pedig bocsánatot kér.” Megtörtént. Másnap hívatott Mihály András, az Operaház akkori főigazgatója. „Gabikám, mit csináltál már megint?!” „Igazgató úr, nem én voltam. Talán le kellett volna adni a művészek névsorát, rendszámát, és biztosítani kellett volna a bejutást.” „Már megint neked van igazad!” – mondta. Aztán néhány évvel később én lettem az igazgató.
– Mit szólt volna mindehhez Kropacsek bácsi?
– A nagypapám? Két méter magas volt, az MTK kapusa, és egyszeres válogatott. Ő magyarosította a nevünket Keveházira. Édesanyám nem szerette volna, hogy én is futballista legyek, ezért a nagymamám a férfiak tudta nélkül elvitt az Állami Balettintézetbe. A második évben bekerültem az Operaházba, A diótörőbe.
– Akkoriban egészen más tantárgyakat tanultak a balettintézetben. Milyen óráik voltak, melyek ma már nem léteznek?
– Sajnos ma nincsen karakteróra, nemzetek tánca: boleró, tarantella, bolgár tánc, lengyel polka, mazurka. Akkoriban a táncírás is nagyon érdekes dolog volt, ma már túl bonyolult, mert egy egyszerű pas de deux leírása is több száz oldalt tesz ki. Manapság kamerákkal rögzítik a koreográfiákat, melyekről sokkal gyorsabban be lehet tanulni őket. Mi még jártunk szolfézsra, tanultunk zongorázni, színházi vívást és akrobatikát. Nemrég megnéztük Seregi László felújított koreográfiáját, a Rómeó és Júliát, és meglepődtünk, mert a férfiak ügyetlenül vívtak.
– Hogyan értékelik a mai fiatal táncosok például Fülöp Viktor művészetét?
– Dilettánsként. Ahogy talán az én felvételeimre tekintenek majd ötven-hatvan év múlva. Egyébként Fülöp Viktor a világ egyik legnagyobb mozgásművésze volt, de mint klasszikusbalett-táncos nem volt versenyképes. Azóta az előadói képesség nem, viszont a technika rohamosan fejlődik. A balettművészet közelít a sport, az akrobatikus világ felé, ami nem biztos, hogy jó. Érdekes, hogy ma az ázsiaiak a legjobb balettművészek. Amikor először jártunk Japánban, 1972-ben, még megmosolyogtuk a tánctudásukat. Negyven évvel ezelőtt Nagojában táncoltam A hattyúk tavában a herceget. Van benne egy rész, amikor a táncos ráugrik a lábára, és forog. A japán színpadon olyan részre érkeztem, ahol illesztés volt, amelyen nem lehetett forogni, ezért kénytelen voltam egyet előre lépni. Ezt az előadást felvették videóra, és megtanulták. Az összes japán fiú úgy táncolta el a variációt, hogy közben egyet előbbre lépett…
– Kiváló technikájú danseur noble-nak tartották, olyan klasszikusbalett-táncosnak, aki hősi szerepeket, hercegeket alakít. A balettirodalom szinte összes főszerepét eltáncolta itthon és külföldön is. Munkásságáért minden elismerést és díjat megkapott. Ezek közül melyikre a legbüszkébb?
– A Párizsi Táncakadémia Nizsinszkij-díjára, melyet 1976-ban Tokióban vehettem át az alapítótól, Serge Lifartól. Az összes kitüntetés büszkeséggel tölt el, de a hazai balettművészek közül Nizsinszkij-díjas táncos egyedül én vagyok. A tokiói versenyen – 37 évvel ezelőtt – még képes voltam háromfordulatos ugrásra, amelyet ma is csak kevesen tudnak megcsinálni. A pályám során óriási nevek ajánlottak szerződést: Maurice Béjart, Roland Petit, a Monte Carlo Balett. Először Amerikába hívtak, de nem mentem. Felléptem a mostani japán császár előtt, amikor még az apja, Hirohito uralkodott, táncoltam a holland királynőnek és a monacói hercegnének, Grace Kellynek, itthon Kádáréknak, és én fogadtam Diana hercegnét is az Operaházban. Az Aida-turné során együtt öltöztem Plácido Domingóval, akivel állandóan frocliztuk egymást. Én operahangon énekeltem, ő meg balettozott! Aztán előadás után jókat ettünk az étteremben. Annak idején a nemzetközi táncújságokban évente megjelent egy toplista, melyet az újságírók állítottak össze azokról, akiket a legjobb táncosnak tartottak. Hosszú ideig három név állt rajta: Mihail Barisnyikov, Vlagyimir Vasziljev, Keveházi. A kommunizmus idején három művész kapott állandó útlevelet: Sass Sylvia, Kocsis Zoli és én. Azért Hegyeshalomnál minket is jól átvizsgáltak, hogy nincs-e nálunk két plusz zöld szappan.
– Előfordult, hogy úgy táncolt végig egy előadást, hogy nem fájt semmije?
– Ritkán. Bizonyos szinten lehetetlen volt fájdalom nélkül élni. Állandóan gyógyszert szedtünk, jegeltük, borogattuk magunkat. Nagyon jó barátom, az akkori világ legjobb táncosa, Vlagyimir Vasziljev egyszer előadás előtt belerúgott a falba. Kérdezem: „Miért rúgod, Vologya?” „Ma nem fájt semmim, muszáj volt valamit csinálnom.”
– Mikor kezdett el koreografálni?
– Eck Imre, a Pécsi Balett alapítója és igazgatója nagyon szeretett alkotó táncosokkal dolgozni. Sokat segítettem neki, amikor az Otellót koreografálta velem a címszerepben. Egyszer megkérdezte: „Te, Keve, nem csinálnál egy balettestet?” Meglepődtem. Aztán az első darabomat, A szerelem pillanatait 1980-tól sokáig táncolta a Pécsi Balett. Koreográfusként az egyik legnagyobb sikerem a Cristoforo, mely Amerika felfedezéséről szól. A Kakukkfészek című előadás, melyet Pécsen a kamaraszínházban játszottunk, inkább táncjáték lett. Megérkeztek a nézők, és azt látták, hogy körben rácsok vannak. Aztán az ápolók – a legrosszabb arcú díszítők – kulccsal bezárták a közönséget. Síri csönd lett. Onnantól, akinek nem tetszett az előadás, nem tudott felállni és kimenni! Nagyszerű táncosokkal dolgoztunk együtt, még a régi igazgatót, a hetvenéves Tóth Sándort is felkértem egy szerepre, Weber Kristóf zeneszerző meg egy debilt játszott, akit egész este tologattak.
DUPLA ÁR A FEKETEPIACON
– Másik koreográfiáját, a Zorbát, a Magyar Nemzeti Balett együttese 2005-ben Athénban mutatta be. Milyen érzéssel álltak színpadra a darab zeneszerzője előtt?
– Fantasztikus volt fellépni az ötezer fős antik görög színházban, ahol a díszletet maguk a színházi romok alkották. Nagyon féltünk, hogy a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Mikisz Theodorakisz mit fog mondani. Sírt örömében! Fergeteges sikerünk volt, szétverték a házat. Isztambulban előadásonként hétezer néző nézte meg a Zorbát. A feketepiacon dupla árért lehetett rá jegyet szerezni. Az utcán is felismertek, a piacon minden árus berángatott a boltba, hogy vele kávézzam, nála vásároljak.
– Hol állnak ma a magyar balettművészek a világ táncszínpadán?
– Bajban vagyunk. Ez az ország momentán egyetlen klasszikusbalett-együttessel rendelkezik. Németország minden nagy városában van egy társulat. Prágában kettő, azonkívül egy-egy Brnóban és Ostravában. Szlovákiában nemcsak Pozsonyban, Kassán is dolgoznak. Nálunk csak a Magyar Nemzeti Balett táncolja spicc-cipőben a Csipkerózsikát vagy A hattyúk tavát. Feltétlenül alapítani kellene még egy együttest – egyrészt a konkurencia miatt, másrészt azért, hogy a magyar művészeknek legyen hova szerződniük. Az Operaház balettegyüttesének 65-70 százaléka külföldi, ami nagy baj. Az már nem nemzeti, hanem nemzetközi társulat, a fiatal magyar táncosok pedig kénytelenek külföldre menni.
IGOR MOJSZEJEV CSENDJE
– A balettművészek tíz évig tanulnak, majd – ha szerencséjük van – még 25 évig tudnak dolgozni. Mit kezd az életével az a táncos, aki lesérül, vagy kiöregszik a pályáról?
– Húsz év elteltével az ember amortizálódik, ami komoly gond. A táncművészeti életjáradék 25 év után adható. Mi régen harminc évig is tartottuk a táncosokat, mert vannak olyan szerepek, melyeket még abban a korban is el tudnak táncolni. Ma már más a tendencia. Ha nem szedi le a csillárt a plafonról, ha nem ugrik nyolc métert, akkor kirúgják. A hollandoknál például lehetőséget adnak átképzésekre. Így lett az amszterdami balett vezető szólistája pilóta. Vannak, akik gazdasági pályára mennek, mások jogásznak tanulnak, néhányan elkallódnak.
– Harminchat évesen lett először az Operaház balettegyüttesének igazgatója, majd 2001-től négy éven át a pécsi társulatot igazgatta, aztán ismét visszakerült az Operaházba. Hogyan dolgozta fel, hogy 2011-ben eltávolították az intézmény éléről?
– Nagyon rosszul érintett, iszonyúan igazságtalannak éreztem. Az igazgatói poszt – szolgálat. Elsősorban a közönséget és az együttest kell kiszolgálni. Az igazgató kötelessége megteremteni a legjobb feltételeket ahhoz, hogy a táncművészek a legmagasabb szintű produkciót tudják nyújtani a közönségnek Az 1200 nézőt befogadó Operaházban a legtehetségesebb táncosokkal a nagy klasszikusokat kell játszanunk. Úgy gondolom, a nemzet első és legnagyobb balett-társulata nem kísérleti együttes. Természetesen szükség van modern és kortárs társulatokra – az arra megfelelő színházakban. Az Operaházat a mai napig a második otthonomnak tekintem, habár külföldön is rengeteget dolgoztam: két évig a Norvég Királyi Operaház tagjaként táncoltam, tíz-tizenöt évig pedig fél évet külföldön, fél évet itthon töltöttem. A mai napig vallom, hogy a színházban addig lehet vitázni és demokráciát játszani, amíg a művészeti tanács eldönti, hogy mit mutassunk be, és azt kik táncolják. Profi együttes esetében, ha megkezdődik a munka, megszűnik a demokrácia, és életbe lép a „művészi terror”. Aki elöl áll, az diktál. Gyerekként tanúja voltam, mikor Igor Mojszejev társulatának száz táncosa melegített, ricsajozott a teremben. Miután Igor belépett az ajtón, hirtelen néma csend lett. Mojszejev soha nem kiabált a táncosaival, mindig szépen, halkan elmondta, hogy mit szeretne látni. És a társulat gyönyörűen csinálta is! Ugyanez történt és történik Antonio Gades együttesében, a Kirov és a Bolsoj társulatában. Balettigazgatóként komoly terveim voltak még, de félbeszakítottak. Aztán eltelt egy év, és meghívtak többfelé tanítani. Először Kazahsztánban tartottam kurzust, aztán Belgrádban, majd a cseheknél. Idén Moszkvába utazom, és néha a Magyar Táncművészeti Egyetemen is tanítok. Előre néző, optimista ember vagyok, akinek mindig van A, B, sőt C terve is.
– Ma azzal foglalkozik, amivel szeretne?
– Úgy élek, ahogy szeretnék, de nem vagyok a helyemen. Még mindig érzek magamban annyi erőt, hogy létrehozzak egy új együttest.
Talán mégis csak táncolhat POPOVA a new yorki előadásokon?
A linkelt video első percében megtudható: „éppen várandós”.
Végre egy tisztességes balett gálaest volt tegnap Nagy Iván emlékére! (Kár, hogy ezeknek a műveknek semmi közük hozzá. Talán lehetett volna szólistákat hívni az ABT-ből, az ENB-ből, meg Chiléből is.) A Balanchine PDD lehetett volna picit jobb, főleg Chase Finlay hibázott többet. Jó volt a Satanella és a Szilfid is. Talán meg lehetett volna említeni, hogy a bécsi versenyen (VIBE) a gyerekek az amatőr kategóriában indultak. Az Etüdökben Tatjana Melnik és Igor Tsvirko brilliánsan táncoltak. DE az est csúcspontja a Don Quijote pad de deux volt: Kimin Kim fenomenális előadó és Evgenia Obraztsova is csak egy hajszállal marad el tőle. Remekül teljesített a Magyar Nemzetközi Balett az Etüdökben.
Miért? Mi történt Tanykpaevával?
Miért? Mi történt Tanykpaevával?
Bár a következő évadra is biztosítottam magamnak A bahcsiszeráji szökőkút láthatását, két estére is, valószínű, hogy Aliya Tanykpayeva Zarémájáról ismét lemaradok. Valaki ellenem dolgozik ez ügyben:
https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10155615749818181/
Nem vigasztal, hogy a táncosnőt a New York-iak sem fogják látni.
Teatro Carlo Felice Genova
Don Quixote
14 giugno 2018 | 20:00 | TCF WebTV
Az Opera honlapjáról:
2018. május 7-én 21:15-től látható felvételről Wayne Eagling és Solymosi Tamás Csajkovszkij zenéjére készített koreográfiája az M5 HD műsorán.
Csajkovszkij Diótörője évtizedek óta, szerte a világban a karácsonyi készülődés elengedhetetlen része. A budapesti Operában közel hetven éven át azonos előadást láthatott több felnövekvő generáció. 2015 telén Marius Petipa és Lev Ivanov (a korábban repertoáron levő változat koreográfusai) és Oláh Gusztáv díszlettervező emlékének is adózva egy újragondolt, a klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti és vizuális elvárásainak megfelelő, új kiállítású darabbal jelentkezik a Magyar Nemzeti Balett. A klasszikus zenei anyagra egy igazi Diótörő-specialista, a nemzetközi hírnévnek örvendő Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreografált új mesebalettet.
A főbb szerepekben: Sarkissova Karina, Leblanc Gergely, Komarov Alekszandr, Radziush Mikalai
Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Gyermekkara, valamint a Magyar Nemzetei Balettintézet növendékei és a Csillagszeműek.
Karmester: Déri András
A felvétel 2016. december 10-én készült az Operaházban.
Egy kis Orosz – Róna: https://www.youtube.com/watch?v=I6SKy5KLSwc
Ahogy röptében…
M3 csatorna mai műsorán szerepel:
2018. április 28. szombat 12:20 - 12:50
Zenés TV Színház
Prospero
Balettfilm (1987))
Szereplők:
- Aleszja Popova (Ariel)
- Markó Iván (Prospero)
Rendezte: Jászi Dezső
Forgatókönyv - koreográfia: Markó Iván
Zeneszerző: Schubert Franz
Időtartam: 30 perc
„A Schubert műveire készült koreográfia a Mester és Tanítványa viszonyáról szól. Prospero, a táncművészet mestere egy tehetséges tanítványra, Arielre talál. A kezdő balerina már többször feladná, de a Mester pontosan tudja, mikor és mivel kell őt nagyobb erőfeszítésre sarkallnia. Eljön az idő, amikor úgy érzi, Tanítványa készen áll arra, hogy a világ színe előtt bizonyítson. A bemutatkozás azonban nem hozza meg a várt sikert. Ariel Mestere bíztatása ellenére feladja, de később visszatér, s egymást segítve törnek céljuk felé. A siker nem marad el. Ekkor érzi Prospero, hogy már útjára bocsáthatja Arielt.”
Ma éjjel az M3 csatornán ismét láthatjuk:
2018. április 20., 22.50 – 00.10
Leo Delibes – Harangozó Gyula: Coppélia
A balett televíziós filmváltozata
A Zenés TV Színház bemutatója: 1976. december 25.
(80')
Koreográfus: Harangozó Gyula
Balettmester: Koren Tamás
E.T.A. Hoffmann műve alapján írta: Charles Nuitter és Alexandre Saint-Leo
Km. a Magyar Állami Operaház Balettkara és Zenekara
Vezényel: Pál Tamás
Rendező: Bednai Nándor
Díszlet: Drégely László
Jelmez: Witz Éva
Vezetőoperatőr: Darvas Máté
Szereposztás:
Harangöntő - Barkóczy Sándor
Harangöntő felesége - Éhn Éva
Swanilda, a lányuk - Csarnóy Katalin
Ferenc, Swanilda vőlegénye - Dózsa Imre
Coppelius - Sipeki Levente
Coppélia – Sebestény Katalin
Őrmester – Nagy Zoltán
Lengyel lány – Pongor Ildikó
Lengyel vőlegény – Erdélyi Sándor
Polgármester – Tauz István
Polgármester felesége – Anda Margit
Írnok – Urbán Ferenc
Táncmester – Pethő László
Sánta őr – Szilágyi Mihály
„A harangöntő lánya, Swanilda és Ferenc jegyben járnak, amikor a fiú megpillantja Coppelius mester ablakában a gyönyörű Coppeliát. Ferenc beleszeret a lányba. Swanilda és a lányok egy elhagyott kulcs segítségével bemerészkednek Coppelius házába és rájönnek, hogy a bábkészítő mester felhúzható, zenélő, táncoló babákat alkot, és egyik remeke éppen Coppelia…”
Delibes Sylvia című balettjét néztem meg szombaton este az Erkel Színházban. Seregi László koreográfiájában 1972-ben bemutatott előadás felújítására nagyon kíváncsi voltam, hiszen akkor láttam először és szombatig egyetlenszer ezt a "balettkomédiát" - amelyből szinte már csak a zenéje maradt meg bennem.
Kedves, bájos darab, de túl nagy hatást most sem tett rám: minden benne van, ami egy balett, egy táncjáték szépsége és tartozéka. A látottak művészi színvonalával nem lehetek elégedetlen. Szépek a színpadképek, tetszetős a díszlet-jelmez-világítás, de a látvány mégis, nekem kissé szegényesnek tűnt - ugyanakkor a második felvonás fináléja igen attraktív, jól kivitelezett, és amely után az egész előadást nagy tetszéssel fogadta a közönség. De mint említettem, hiányérzeteim maradtak... Talán érthetően, a népszerű zeneszámra - Pizzicato - táncolt két jelenet kapta a legnagyobb tapsokat.
Az ifjú táncosok és a tánckar mindamellett dicséretet érdemelnek, mert láthatóan igyekeztek tudásukkal örömet nyújtani, bennünket kissé belefelejtkeztetni egy romantikus történet meséjébe, a XIX. század végi párizsi, színes, kavargó forgatag álomvilágába - hogy ez számomra kissé bágyatagúra sikeredett? - valószínűleg bennem van a hiba...
2018. április 14., esti előadás szereposztása volt:
Sylvia - Balaban Cristina
Amyntas - Timofeev Dmitry
Diana - Popova Aleszja
Orion - Melnyk Vladyslav
Amor - Kerényi Miklós Dávid
Kentaur - Bajári Levente
Kentaur teste - Szigeti Gábor
Öltöztetőnő - Riedl Ágnes
Öltöztető - Kohári István
A zenét átdolgozta Pál Tamás
Díszlettervező: Forray Gábor
Jelmeztervező: Márk Tivadar
Km. a Magyar Nemzeti Balett, valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara
Vezényelt: Déri András
Kedves Nickame, a főoldali beszámolómban és a topicban leírt véleményem, kifogásaim ellenére is egyetértek Veled! Ha nem tartanám A bahcsiszeráji szökőkútat a most látott előadások után is fontos és élvezhető, erős hatású darabnak, nem támasztanék felé ilyen sok igényt. Elárulom, hogy már az idei bérletmegújításkor gondoskodtam arról, hogy a következő évadban is láthassam, kétszer is.
