4911 IVA 2016-01-15 04:52:23 [Válasz erre: 4910 IVA 2016-01-15 04:31:14]
Visszafogott kifakadásomnak természetesen közvetlen előzménye A hattyúk tava és A diótörő hiányos szereposztás-közlése is.
Visszafogott kifakadásomnak természetesen közvetlen előzménye A hattyúk tava és A diótörő hiányos szereposztás-közlése is.
4910 IVA 2016-01-15 04:31:14
Rómeó és Júlia (főpróba) – 2016. január 14. Nagy presztízsű bemutató volt az Operaházban Prokofjev Rómeó és Júliája 1962. április 28-án, Leonyid Lavrovszkij szövegkönyvével, koreográfiájával és rendezésében, Pjotr Viljamsz és Mihail Petrovszkij díszleteivel és jelmezeivel, Ferencsik János vezényletével, és természetesen a balettegyüttes legkiválóbbjaival a főszerepekben. A díszletek esetében fontos a többes szám: a darab „számtalan” jelenetének helyszíneihez megannyi festői remekmű tartozott, amelyeket viszonylag gyorsan váltogattak. A minden tekintetben pazar előadás kb. egy évtizedig volt műsoron, az induló két szereposztás, majd egy új betanulás szereplőgárdájával. Legtöbbször az 1960-as évek végén, illetve 1970 táján láttam. Addigra az ilyen típusú festett díszlet kiment a divatból, és a pazarló szépség hatása érezhetően meg is kopott. Senki sem csodálkozott azon, hogy kb. másfél évtized múlva nem ezt a verziót frissítik fel, hanem Seregi László, negyedik egész estés balettjeként, megalkotta saját Rómeó és Júliáját. Seregi nem titkolta, milyen nagy hatással volt rá Zeffirelli 1968-ban készült filmje, amely után – közhellyé vált szinte ezt hangoztatni – nem lehetett többé színre vinni Shakespeare szerelmi tragédiáját úgy, mint addig: természetesebb játék, a reneszánsz életöröm harsány háttere nélkül, és a hősök életkoránál lényegesen idősebb szereplőkkel. Számomra úgy alakult, hogy Zeffirelli filmjét erősen megkésve, csak Seregi balettje után ismertem meg (kellő hatását akkor sem tévesztette el), így nem szembesültem tételesen azzal, hogy a táncmű megálmodója milyen mértékben és formákban vállalta a film látványvilágának és légkörének átvételét. Ennek ellenére az alkotás nekem csalódást okozott, nemcsak a Lavrovszkij-féle változathoz, hanem nagy hazai mesterünk addigi egész estés (Spartacus, Sylvia, A cédrus) és rövidebb remekműveihez képest is. Sem a szövegkönyvtől, sem Forray Gábor díszleteitől nem voltam elragadtatva, a reneszánsz vidámság vaskossága (szemérmetlenebb gesztusok, szertelen káposztafej- és narancsgurulások) tolakodónak tűnt, ám a legsúlyosabb hiányérzetet – a Lavrovszkij-változatban fellépő nagyágyú személyiségek után – az eredeti életkor illúzióját kelteni kívánó táncosgeneráció hagyta bennem. Mind a bemutató, mind a jóval később bemutatkozó második szereposztás főszereplőit halvány személyiségűnek és megjelenésűnek találtam, akik a színészi kifejezés szűk skáláján játszanak. Nem tudtam megszeretni, sem is néztem a darabot a továbbiakban, újabb generáció beállásával sem. Sajnálom is – de lehet, hogy nem kellene nagyon. Nem egészen három évtized múltán láttam ismét a darabot az idei széria főpróbáján, amely nagyon vegyes élményt nyújtott. A szcenírozás és a díszlet tán még elavultabbnak tűnik, mint a bevezetőben említett szovjet-orosz változaté 10 éves korában, egy stíluskorszak végén, vagy már azt is túlhaladva. Egyes elemek (a csillagos égbolt, a megsokszorozódott Rómeó és Júlia-párok a fináléban) nem a katartikus hatást szolgálják, hanem – kényszeredetten írom le – giccsesnek tűnnek. Néhány ponton talán meg lehetett volna segíteni egyes látványhatásokat mai színpadtechnika segítségével, ha van ilyen az Operaházban egyáltalán. Ám ennél nagyobb szegénység (ab ovo hiánya a katarzis lehetőségének) mutatkozik a társulatban, még akkor is, ha ennek a darabnak a felhozatalával már a bemutató idején sem voltam teljesen elégedett. Aliya Tanykpayeva megjelenése, alkata tökéletesen megfelel Júlia szerepéhez, technikailag is kifogástalan, mozdulatai kifejezőek. Mimikai eszköztára valamivel szegényebb, de játéka mindvégig őszinte. Seregi darabjának eddig látott valamennyi főszereplőjénél jobban tetszett. Dmitry Timofeev alkata és táncudása is megfelelő Rómeó szerepéhez, személyisége és színészete azonban halvány. (Jellegtelenségén szürke jelmeze sem segít.) Pontos választás, nagyszerű és illúziókeltő alakítás Apáti Bence Tybaltja. Bakó Máté Mercutio szerepében sajnos tévedés. Alakítása inkább egy demi karakteré, pajkos, de nem sokszínű és kiszámíthatatlan, nem is megrázó. Eddig tart egy sok szereplős, híres Shakespeare-tragédia előadásának szereposztása: Magyar Állami Operaházéknál ez idő szerint. Ennél több teljesítmény nevesítése, a közönség bővebb informálása szerintük érdektelen, szükségtelen, mind az intézmény korlátlan helyet kínáló internetes honlapján, mind a napi „szereposztást tartalmazó” szórólapon. Helyette az utóbbin valamennyi adat fölött olvashatjuk, hogy „A Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás”. Ennek jegyében sajnos nem minden szereplőt tudok név szerint megemlíteni, másokat pedig csak hibalehetőséggel véltem felismerni – az esetleges tévedésért elnézést kérek. Nagyon tetszett annak a remek alkatú táncosnőnek az alakítása, akit Mab szerepében láttunk. A Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. A bemutató idején Pártay Lillát, majd Bán Teodórát is túl fiatalnak találtam Capuletné szerepére, azóta beletörődtem ebbe a felfogásba. A tegnapi Capuletné is igen fiatal, nevét nem tudom, de a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. A darab szerelmespárjának szülei, a Dajka, Lőrinc barát és Verona hercege mindig jó szereplehetőséget kínálnak idősebb, de még színpadképes és jó mozgású színészeknek, táncosoknak – ha vannak ilyenek. Júlia dajkájához most biztosan nincs. Fiatal, törékeny és névtelen táncosnő alakította, jelentéktelenül, üres mimikai gesztusokkal, humor helyett grimaszvágásokkal; buta sminkje és játéka alól időnként kiragyogott friss szépsége. Nyilván nem ő tehet erről a fiaskóról, hanem a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. Az ismeretlen Lőrinc is fiatal lehetett, tán szürkített hajjal és a színpadon zavaró szemüvegviselettel igyekeztek tekintélyesebbé tenni. A Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. Felismertem még Medvecz József vonásait, már nem emlékszem, kit alakított (a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás), Montague-nak, Parisnak és a Bohócnak pedig az életre keltőjét nem tudom megnevezni, de a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás ezúttal is. Karakterformálásban és táncban is igen erősek voltak a Kurtizánok, Montague valamint Capulet szolgái, a Szolgálólányok is, nevük helyett tudatom, hogy a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. Rómeó egyik emelésébe, a díszletmozgatásba becsúszott egy-egy baki, a Kesselyák Gergely vezényelte zenekar játékába legalább kettő, mondom, a főpróbán: az előadásokban ez minden bizonnyal nem fog előfordulni. Azon kívül, hogy a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás, megemlítem még, hogy a Magyar Állami Operaházban a marketing és kommunikációs igazgató dr. Turkovics Monika, a balett titkár Stella Szonja – lehet, hogy ők is felelnek azért, hogy szereposztás, a bőrüket a vásárra vivő művészekről való tájékoztatás helyett ilyen minősíthetetlenül hiányos, szemét munkával köpik szembe a közönséget.
Rómeó és Júlia (főpróba) – 2016. január 14. Nagy presztízsű bemutató volt az Operaházban Prokofjev Rómeó és Júliája 1962. április 28-án, Leonyid Lavrovszkij szövegkönyvével, koreográfiájával és rendezésében, Pjotr Viljamsz és Mihail Petrovszkij díszleteivel és jelmezeivel, Ferencsik János vezényletével, és természetesen a balettegyüttes legkiválóbbjaival a főszerepekben. A díszletek esetében fontos a többes szám: a darab „számtalan” jelenetének helyszíneihez megannyi festői remekmű tartozott, amelyeket viszonylag gyorsan váltogattak. A minden tekintetben pazar előadás kb. egy évtizedig volt műsoron, az induló két szereposztás, majd egy új betanulás szereplőgárdájával. Legtöbbször az 1960-as évek végén, illetve 1970 táján láttam. Addigra az ilyen típusú festett díszlet kiment a divatból, és a pazarló szépség hatása érezhetően meg is kopott. Senki sem csodálkozott azon, hogy kb. másfél évtized múlva nem ezt a verziót frissítik fel, hanem Seregi László, negyedik egész estés balettjeként, megalkotta saját Rómeó és Júliáját. Seregi nem titkolta, milyen nagy hatással volt rá Zeffirelli 1968-ban készült filmje, amely után – közhellyé vált szinte ezt hangoztatni – nem lehetett többé színre vinni Shakespeare szerelmi tragédiáját úgy, mint addig: természetesebb játék, a reneszánsz életöröm harsány háttere nélkül, és a hősök életkoránál lényegesen idősebb szereplőkkel. Számomra úgy alakult, hogy Zeffirelli filmjét erősen megkésve, csak Seregi balettje után ismertem meg (kellő hatását akkor sem tévesztette el), így nem szembesültem tételesen azzal, hogy a táncmű megálmodója milyen mértékben és formákban vállalta a film látványvilágának és légkörének átvételét. Ennek ellenére az alkotás nekem csalódást okozott, nemcsak a Lavrovszkij-féle változathoz, hanem nagy hazai mesterünk addigi egész estés (Spartacus, Sylvia, A cédrus) és rövidebb remekműveihez képest is. Sem a szövegkönyvtől, sem Forray Gábor díszleteitől nem voltam elragadtatva, a reneszánsz vidámság vaskossága (szemérmetlenebb gesztusok, szertelen káposztafej- és narancsgurulások) tolakodónak tűnt, ám a legsúlyosabb hiányérzetet – a Lavrovszkij-változatban fellépő nagyágyú személyiségek után – az eredeti életkor illúzióját kelteni kívánó táncosgeneráció hagyta bennem. Mind a bemutató, mind a jóval később bemutatkozó második szereposztás főszereplőit halvány személyiségűnek és megjelenésűnek találtam, akik a színészi kifejezés szűk skáláján játszanak. Nem tudtam megszeretni, sem is néztem a darabot a továbbiakban, újabb generáció beállásával sem. Sajnálom is – de lehet, hogy nem kellene nagyon. Nem egészen három évtized múltán láttam ismét a darabot az idei széria főpróbáján, amely nagyon vegyes élményt nyújtott. A szcenírozás és a díszlet tán még elavultabbnak tűnik, mint a bevezetőben említett szovjet-orosz változaté 10 éves korában, egy stíluskorszak végén, vagy már azt is túlhaladva. Egyes elemek (a csillagos égbolt, a megsokszorozódott Rómeó és Júlia-párok a fináléban) nem a katartikus hatást szolgálják, hanem – kényszeredetten írom le – giccsesnek tűnnek. Néhány ponton talán meg lehetett volna segíteni egyes látványhatásokat mai színpadtechnika segítségével, ha van ilyen az Operaházban egyáltalán. Ám ennél nagyobb szegénység (ab ovo hiánya a katarzis lehetőségének) mutatkozik a társulatban, még akkor is, ha ennek a darabnak a felhozatalával már a bemutató idején sem voltam teljesen elégedett. Aliya Tanykpayeva megjelenése, alkata tökéletesen megfelel Júlia szerepéhez, technikailag is kifogástalan, mozdulatai kifejezőek. Mimikai eszköztára valamivel szegényebb, de játéka mindvégig őszinte. Seregi darabjának eddig látott valamennyi főszereplőjénél jobban tetszett. Dmitry Timofeev alkata és táncudása is megfelelő Rómeó szerepéhez, személyisége és színészete azonban halvány. (Jellegtelenségén szürke jelmeze sem segít.) Pontos választás, nagyszerű és illúziókeltő alakítás Apáti Bence Tybaltja. Bakó Máté Mercutio szerepében sajnos tévedés. Alakítása inkább egy demi karakteré, pajkos, de nem sokszínű és kiszámíthatatlan, nem is megrázó. Eddig tart egy sok szereplős, híres Shakespeare-tragédia előadásának szereposztása: Magyar Állami Operaházéknál ez idő szerint. Ennél több teljesítmény nevesítése, a közönség bővebb informálása szerintük érdektelen, szükségtelen, mind az intézmény korlátlan helyet kínáló internetes honlapján, mind a napi „szereposztást tartalmazó” szórólapon. Helyette az utóbbin valamennyi adat fölött olvashatjuk, hogy „A Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás”. Ennek jegyében sajnos nem minden szereplőt tudok név szerint megemlíteni, másokat pedig csak hibalehetőséggel véltem felismerni – az esetleges tévedésért elnézést kérek. Nagyon tetszett annak a remek alkatú táncosnőnek az alakítása, akit Mab szerepében láttunk. A Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. A bemutató idején Pártay Lillát, majd Bán Teodórát is túl fiatalnak találtam Capuletné szerepére, azóta beletörődtem ebbe a felfogásba. A tegnapi Capuletné is igen fiatal, nevét nem tudom, de a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. A darab szerelmespárjának szülei, a Dajka, Lőrinc barát és Verona hercege mindig jó szereplehetőséget kínálnak idősebb, de még színpadképes és jó mozgású színészeknek, táncosoknak – ha vannak ilyenek. Júlia dajkájához most biztosan nincs. Fiatal, törékeny és névtelen táncosnő alakította, jelentéktelenül, üres mimikai gesztusokkal, humor helyett grimaszvágásokkal; buta sminkje és játéka alól időnként kiragyogott friss szépsége. Nyilván nem ő tehet erről a fiaskóról, hanem a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. Az ismeretlen Lőrinc is fiatal lehetett, tán szürkített hajjal és a színpadon zavaró szemüvegviselettel igyekeztek tekintélyesebbé tenni. A Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. Felismertem még Medvecz József vonásait, már nem emlékszem, kit alakított (a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás), Montague-nak, Parisnak és a Bohócnak pedig az életre keltőjét nem tudom megnevezni, de a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás ezúttal is. Karakterformálásban és táncban is igen erősek voltak a Kurtizánok, Montague valamint Capulet szolgái, a Szolgálólányok is, nevük helyett tudatom, hogy a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás. Rómeó egyik emelésébe, a díszletmozgatásba becsúszott egy-egy baki, a Kesselyák Gergely vezényelte zenekar játékába legalább kettő, mondom, a főpróbán: az előadásokban ez minden bizonnyal nem fog előfordulni. Azon kívül, hogy a Magyar Nemzeti Balett igazgatója: Solymosi Tamás, megemlítem még, hogy a Magyar Állami Operaházban a marketing és kommunikációs igazgató dr. Turkovics Monika, a balett titkár Stella Szonja – lehet, hogy ők is felelnek azért, hogy szereposztás, a bőrüket a vásárra vivő művészekről való tájékoztatás helyett ilyen minősíthetetlenül hiányos, szemét munkával köpik szembe a közönséget.
4909 IVA 2016-01-04 04:20:46 [Válasz erre: 4906 flavia 2016-01-02 20:07:33]
A „nullahategy” adott a hírnek egy értelmetlen, buta címet. És sikerült felrakniuk hozzá egy képet A diótörő régi előadásából, egészében Oláh Gusztáv látványával.
A „nullahategy” adott a hírnek egy értelmetlen, buta címet. És sikerült felrakniuk hozzá egy képet A diótörő régi előadásából, egészében Oláh Gusztáv látványával.
4908 smaragd 2016-01-03 14:31:03
A hirado.hu oldalon is van egy videó a teltházas balettelőadásokról.
A hirado.hu oldalon is van egy videó a teltházas balettelőadásokról.
4907 Myway 2016-01-03 13:43:07 [Válasz erre: 4906 flavia 2016-01-02 20:07:33]
Ez is csak fellengzős megállapítás ST részéről. Valamivel meg kell védeni katasztrofális darab választásait.
Ez is csak fellengzős megállapítás ST részéről. Valamivel meg kell védeni katasztrofális darab választásait.
4906 flavia 2016-01-02 20:07:33
http://nullahategy.hu/ujra-divat-magyarorszagon-a-balett/
http://nullahategy.hu/ujra-divat-magyarorszagon-a-balett/
4905 IVA 2016-01-02 01:26:13 [Válasz erre: 4903 joska141 2016-01-01 18:35:01]
Emlékezetem szerint a kanyarodást nem látjuk. A (rendezői = nézői) jobb oldalról az antik rommal és sziklákkal övezett öbölben, a háttérben haladnak balra az utasok, egy kisebb sajkában, majd a bal oldalról – a perspektívát érzékeltetendő – egy nagyobban érkeznek a színpad előterébe. (Átszállóval jöttek.) Engem annyira idegesített, hogy ezen a romantikus, kalandos utazáson Drosselmeier még mindig a fiatalok társaságában van (elég bosszantó lehet egy kislány álmában), majd a denevérek megjelenítése is, hogy nem emlékszem, mennyire érzékeljük, hogy a barlangba érkezve a víz partot ért. Úgy gondolom, ha elfogadtuk, hogy az első felvonásban a behavazott erdő talaján táncolnak, itt feltételeznünk kell, hogy a szárazra érkeztek. Lehet, hogy azért vagyok ebben ilyen engedékeny, mert itt a látvány mégsem olyan primitív, mint a tó és az áradás szcenírozása A hattyúk tava fináléjában. (Rudi van Dantzig–Toer van Schayk változatára gondolok, természetesen.)
Emlékezetem szerint a kanyarodást nem látjuk. A (rendezői = nézői) jobb oldalról az antik rommal és sziklákkal övezett öbölben, a háttérben haladnak balra az utasok, egy kisebb sajkában, majd a bal oldalról – a perspektívát érzékeltetendő – egy nagyobban érkeznek a színpad előterébe. (Átszállóval jöttek.) Engem annyira idegesített, hogy ezen a romantikus, kalandos utazáson Drosselmeier még mindig a fiatalok társaságában van (elég bosszantó lehet egy kislány álmában), majd a denevérek megjelenítése is, hogy nem emlékszem, mennyire érzékeljük, hogy a barlangba érkezve a víz partot ért. Úgy gondolom, ha elfogadtuk, hogy az első felvonásban a behavazott erdő talaján táncolnak, itt feltételeznünk kell, hogy a szárazra érkeztek. Lehet, hogy azért vagyok ebben ilyen engedékeny, mert itt a látvány mégsem olyan primitív, mint a tó és az áradás szcenírozása A hattyúk tava fináléjában. (Rudi van Dantzig–Toer van Schayk változatára gondolok, természetesen.)
4904 Siegfried 2016-01-01 18:37:22
Jön a TROCKADERO Budapestre. 2016. február 24., 25. [url]http://www.nemzetitancszinhaz.hu/esemenynaptar/esemeny/353/338;http://www.nemzetitancszinhaz.hu/esemenynaptar/esemeny/353/338[/url]
Jön a TROCKADERO Budapestre. 2016. február 24., 25. [url]http://www.nemzetitancszinhaz.hu/esemenynaptar/esemeny/353/338;http://www.nemzetitancszinhaz.hu/esemenynaptar/esemeny/353/338[/url]
4903 joska141 2016-01-01 18:35:01 [Válasz erre: 4901 www 2015-12-27 19:00:25]
A "hajózásról" a Diótörőben: Az utazók a II.részben hajóval érkeznek a herceg birodalmában. Az új rendezés szerint a hajó a színpad hátsó részén jobb oldalról balra megy, majd bekanyarodik balról a szinpad közepére. A varázsló kitolja a hajót és elkezdenek táncolni a szinpad egész területén. A vízen járnak?
A "hajózásról" a Diótörőben: Az utazók a II.részben hajóval érkeznek a herceg birodalmában. Az új rendezés szerint a hajó a színpad hátsó részén jobb oldalról balra megy, majd bekanyarodik balról a szinpad közepére. A varázsló kitolja a hajót és elkezdenek táncolni a szinpad egész területén. A vízen járnak?
4902 Siegfried 2016-01-01 18:19:47 [Válasz erre: 4901 www 2015-12-27 19:00:25]
Köszönöm a megerősítést, de honnan ered a szokás?
Köszönöm a megerősítést, de honnan ered a szokás?
4901 www 2015-12-27 19:00:25 [Válasz erre: 4894 Siegfried 2015-12-26 09:26:48]
Jól tudja, valóban dúdolták ezt a zenészek, s olykor a táncosok is akik bent ültek vagy a kulisszábol figyelték az előadást. Gyakran a termi próbákon is elhangzott, amikor ehhez a részhez ért a darab. Valahogy a része lett az előadásoknak. A vezetésnek nem tetszett ennyire. Még is tiltotta a dúdolast. Most meg már ugye más vizeken hajózunk...
Jól tudja, valóban dúdolták ezt a zenészek, s olykor a táncosok is akik bent ültek vagy a kulisszábol figyelték az előadást. Gyakran a termi próbákon is elhangzott, amikor ehhez a részhez ért a darab. Valahogy a része lett az előadásoknak. A vezetésnek nem tetszett ennyire. Még is tiltotta a dúdolast. Most meg már ugye más vizeken hajózunk...
4900 Héterő 2015-12-27 13:56:32 [Válasz erre: 4899 Boglárka Simon Hatala 2015-12-27 13:55:28]
Hú,de egyszerre nyomtunk...
Hú,de egyszerre nyomtunk...
4899 Boglárka Simon Hatala 2015-12-27 13:55:28
Én minden felvételen észlelem, amin megnéztem, de 4-et hallok, nem 3-at :-D lehet, a mákos bejgli hatása.
Én minden felvételen észlelem, amin megnéztem, de 4-et hallok, nem 3-at :-D lehet, a mákos bejgli hatása.
4897 Myway 2015-12-27 13:16:30 [Válasz erre: 4894 Siegfried 2015-12-26 09:26:48]
Sajnos én sem hallom!
Sajnos én sem hallom!
4896 IVA 2015-12-27 02:39:48 [Válasz erre: 4894 Siegfried 2015-12-26 09:26:48]
Kedves Siegfried! Inkább leleplezem a süketségemet egy komolyzenei fórumon, semmint az állítsam, hogy bármelyik felvételből kihallok emberi hangokat. De remélem, lesz, aki megerősít Téged és ellát a kívánt anekdotával is.
Kedves Siegfried! Inkább leleplezem a süketségemet egy komolyzenei fórumon, semmint az állítsam, hogy bármelyik felvételből kihallok emberi hangokat. De remélem, lesz, aki megerősít Téged és ellát a kívánt anekdotával is.
4895 Siegfried 2015-12-26 17:14:21 [Válasz erre: 4892 IVA 2015-12-26 04:49:37]
Kedves IVA! Köszönöm a kutatást és a választ. Ezek szerint az eredeti verzió már tartalmazta a halakat és a barlangjelenetet is. Megnéztem, valóban Seregi a felújítás rendezője volt.
Kedves IVA! Köszönöm a kutatást és a választ. Ezek szerint az eredeti verzió már tartalmazta a halakat és a barlangjelenetet is. Megnéztem, valóban Seregi a felújítás rendezője volt.
4894 Siegfried 2015-12-26 09:26:48 [Válasz erre: 4893 IVA 2015-12-26 04:53:21]
Ezen a felvételen 1:14:11-nél lehet hallani nagyon halkan: [url]https://www.youtube.com/watch?v=rc6UxCLnXDY;https://www.youtube.com/watch?v=rc6UxCLnXDY[/url] Ezen a felvételen 2:19-nél lehet hallani egy fokkal hangosabban: [url]https://www.youtube.com/watch?v=RMgTjrskp5Y;https://www.youtube.com/watch?v=RMgTjrskp5Y[/url]
Ezen a felvételen 1:14:11-nél lehet hallani nagyon halkan: [url]https://www.youtube.com/watch?v=rc6UxCLnXDY;https://www.youtube.com/watch?v=rc6UxCLnXDY[/url] Ezen a felvételen 2:19-nél lehet hallani egy fokkal hangosabban: [url]https://www.youtube.com/watch?v=RMgTjrskp5Y;https://www.youtube.com/watch?v=RMgTjrskp5Y[/url]
4893 IVA 2015-12-26 04:53:21 [Válasz erre: 4891 Siegfried 2015-12-25 16:48:05]
Hiába láttam A diótörőt sok helyről, a III. emeletről, a földszint első sorából, a földszinti első oldalpáholyból is, erre a bom-bom-bom-ra sohasem lettem figyelmes. Mentségem talán, hogy nemcsak az erdőszélen, ahol a cigány vajda lánya esküszik, hanem A diótörő alatt is mindig nagy a zsivaj, lárma.
Hiába láttam A diótörőt sok helyről, a III. emeletről, a földszint első sorából, a földszinti első oldalpáholyból is, erre a bom-bom-bom-ra sohasem lettem figyelmes. Mentségem talán, hogy nemcsak az erdőszélen, ahol a cigány vajda lánya esküszik, hanem A diótörő alatt is mindig nagy a zsivaj, lárma.
4892 IVA 2015-12-26 04:49:37 [Válasz erre: 4890 Siegfried 2015-12-25 16:43:32]
Kedves Siegfried! Kérdéseidre sajnos csak kutatásaim részeredményeivel tudok válaszolni. A [url]http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Nagykepek/DiotoroKF107.jpg;barlang bejáratának díszletterve[/url] megtalálható Oláh Gusztáv 1950-es munkái között, bizonyos tehát, hogy a denevérek jelenete az eredeti szövegkönyv és koreográfia része. (A diótörő 1950-es bemutatója idején Seregi László még a Honvéd Művészegyüttes tagja volt.) A balett előadása az 1970-es évek folyamán szcenikailag nagyon rossz állapotba került. Nemcsak a barlang-kép, hanem a tengeren dióbél sajkában történő csónakázás is kikopott belőle. Azon a bő tucatnyi előadáson, amelyet azokban az időkben új szereplők beállása miatt néztem meg, mindig sajnáltam a gyerek nézőket, hiszen amikor először láttam a darabot, 6 éves koromban, nekem a hullámok fölött aranylón ficánkoló halak jelentették a nagy szenzációt. Az Operaház 1980 őszén történt kényszerű bezárása után 1983. április 20-án, illetve 21-én új betanulásban, két szereposztásban adaptálták az előadást az Erkel Színház színpadára (Metzger Márta és Dózsa Imre, illetve Szabadi Edit és Lőcsei Jenő főszereplő párosával), annak méreteihez csonkított díszletekkel, a már korábban is kihullott képek nélkül. Emlékszem, hogy a második szünet után mindjárt a csipkés kristálypalotára nyílt a függöny, ahol a csoportok sötétben, állóképben várták, hogy hirtelen fényárba boruljon a látvány. Beletörődtünk ebbe a kényszerű torzóba. A MÁO évkönyve szerint a koreográfia tervezője Vajnonen volt, a díszleteket és a jelmezeket Oláh Gusztáv tervezte, Seregi László pedig az előadás rendezője volt. Érdekes, hogy az Operaház a rekonstrukció befejeztével, 1984-es újranyitása után, nem sietett visszavinni A diótörőt. Nem tudom, mikor került sor erre, csak abban vagyok biztos, hogy 1989 elején még az Erkel Színházban láttam, nagy hirtelenjében a Sylvia helyett tették műsorba, Marosi Edit és Nagyszentpéteri Miklós főszereplésével. Amikor újból az Operaházban került színre, újragyártották a díszleteket (nem utoljára), és visszaállították az eredeti bemutató valamennyi részletét. Biztosra veszem, hogy Seregi annak az eseménynek is a rendezője lehetett, nem a tervezője.
Kedves Siegfried! Kérdéseidre sajnos csak kutatásaim részeredményeivel tudok válaszolni. A [url]http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Nagykepek/DiotoroKF107.jpg;barlang bejáratának díszletterve[/url] megtalálható Oláh Gusztáv 1950-es munkái között, bizonyos tehát, hogy a denevérek jelenete az eredeti szövegkönyv és koreográfia része. (A diótörő 1950-es bemutatója idején Seregi László még a Honvéd Művészegyüttes tagja volt.) A balett előadása az 1970-es évek folyamán szcenikailag nagyon rossz állapotba került. Nemcsak a barlang-kép, hanem a tengeren dióbél sajkában történő csónakázás is kikopott belőle. Azon a bő tucatnyi előadáson, amelyet azokban az időkben új szereplők beállása miatt néztem meg, mindig sajnáltam a gyerek nézőket, hiszen amikor először láttam a darabot, 6 éves koromban, nekem a hullámok fölött aranylón ficánkoló halak jelentették a nagy szenzációt. Az Operaház 1980 őszén történt kényszerű bezárása után 1983. április 20-án, illetve 21-én új betanulásban, két szereposztásban adaptálták az előadást az Erkel Színház színpadára (Metzger Márta és Dózsa Imre, illetve Szabadi Edit és Lőcsei Jenő főszereplő párosával), annak méreteihez csonkított díszletekkel, a már korábban is kihullott képek nélkül. Emlékszem, hogy a második szünet után mindjárt a csipkés kristálypalotára nyílt a függöny, ahol a csoportok sötétben, állóképben várták, hogy hirtelen fényárba boruljon a látvány. Beletörődtünk ebbe a kényszerű torzóba. A MÁO évkönyve szerint a koreográfia tervezője Vajnonen volt, a díszleteket és a jelmezeket Oláh Gusztáv tervezte, Seregi László pedig az előadás rendezője volt. Érdekes, hogy az Operaház a rekonstrukció befejeztével, 1984-es újranyitása után, nem sietett visszavinni A diótörőt. Nem tudom, mikor került sor erre, csak abban vagyok biztos, hogy 1989 elején még az Erkel Színházban láttam, nagy hirtelenjében a Sylvia helyett tették műsorba, Marosi Edit és Nagyszentpéteri Miklós főszereplésével. Amikor újból az Operaházban került színre, újragyártották a díszleteket (nem utoljára), és visszaállították az eredeti bemutató valamennyi részletét. Biztosra veszem, hogy Seregi annak az eseménynek is a rendezője lehetett, nem a tervezője.
4891 Siegfried 2015-12-25 16:48:05
Tavalyig volt egy szokás a Diótörő 3. felvonás Pas De Trois jelenetében. A fiú szólója után a zenekar tagjai "bom-bom-bom"-ot mondtak, mely a nézőtéren is jól hallatszott. Honnan ered a szokás? Biztos egy anekdota kapcsolódik hozzá. Ismeri valaki? Az új Diótörővel ez is kiveszett?
Tavalyig volt egy szokás a Diótörő 3. felvonás Pas De Trois jelenetében. A fiú szólója után a zenekar tagjai "bom-bom-bom"-ot mondtak, mely a nézőtéren is jól hallatszott. Honnan ered a szokás? Biztos egy anekdota kapcsolódik hozzá. Ismeri valaki? Az új Diótörővel ez is kiveszett?
4890 Siegfried 2015-12-25 16:43:32
Én az Erkel Színházban ismertem meg a Diótörőt. Akkor a 3. felvonás elejéről hiányzott a barlang jelenet a denevérekkel. Mikor át (vissza) került az Operába, úgy emlékszem az került a szereposztásra, hogy a felújítást Seregi László tervezte. Mit rakott bele Seregi? A 3. felvonás első jelenete Vajnonen vagy Seregi alkotása?
Én az Erkel Színházban ismertem meg a Diótörőt. Akkor a 3. felvonás elejéről hiányzott a barlang jelenet a denevérekkel. Mikor át (vissza) került az Operába, úgy emlékszem az került a szereposztásra, hogy a felújítást Seregi László tervezte. Mit rakott bele Seregi? A 3. felvonás első jelenete Vajnonen vagy Seregi alkotása?
4889 Myway 2015-12-25 12:29:38 [Válasz erre: 4885 murron 2015-12-21 21:00:19]
Sajnos két jellemtelen ember beszél mocskos hazugságokat!
Sajnos két jellemtelen ember beszél mocskos hazugságokat!
4888 ladislav kozlok 2015-12-22 18:22:12 [Válasz erre: 4887 ladislav kozlok 2015-12-22 18:21:11]
Este 8 ora 30
Este 8 ora 30
4887 ladislav kozlok 2015-12-22 18:21:11
Diotoro a becsi operabol felvetelrol /Nurejev choreografia/. www.ceskatelevize.cz/art/zive/
Diotoro a becsi operabol felvetelrol /Nurejev choreografia/. www.ceskatelevize.cz/art/zive/
4886 IVA 2015-12-22 02:54:46 [Válasz erre: 4885 murron 2015-12-21 21:00:19]
Kedves Murron, most én szégyellem magam, amiért 4838. sz. hozzászólásomban, amelyben a hivatkozott interjú néhány tételére reagáltam, éppen erre nem tértem ki. Kizárt dolognak tartom, hogy Ókovács Szilveszter megnézte (és látta is) a Spartacust valaha. (A riporter ismereteivel ne is foglalkozzunk.) Aki ismeri, tudja, hogy a darabban nemcsak fáklyaláng van, hanem a spicctechnikát, a legmagasabb szintű és kifinomultságú balett-tudást is igényli, sőt reprezentálja. Flavia szerepe olyan nehéz, hogy az ősbemutatóra készülő Kun Zsuzsa vissza akarta adni, de szerencsére rábeszélték. A címszerep minden férfi táncos vágyálma. Id. Nagy Zoltán pályája csúcsának tartotta, amelynél többet már nem kívánt elérni. A két főalakon kívül „csupán” Crassus, Claudia, Júlia, Az afrikai, Gád és Crixus szerepe igényel magántáncosi, de inkább első magántáncosi képességeket, s hozzá még speciális bravúrkészségeket és jelentős személyiségeket is. Canus, Batiatus és a halálra sebzett Római katona jeleneteit sem formálhatja meg akárki! Valahol a színlap alján szerepel a Táncosnő. Csak kiváló balerina lehet, hiszen az ő szólójában elevenedik meg Spartacus Flavia-látomása. Volt szerencsém olyan táncosnőkkel látni, akik emellett sorsot is megjelenítettek rövid szólójukban. S hogy ki állhatna be félórás gyakorlás után, ha kellőképpen hátra rendezik? Tudni való, hogy a Spartacusban a „hátrarendezettek” előre is jönnek. Mindjárt az első nagy együttesben, amikor a keresztre feszített Spartacus emlékében megelevenedik a felkelés története. Amikor hátulról előre tört perfekt tudásával és a színpadot betöltő személyiségével Boross Erzsébet, Ángyási Erzsébet, és sorolhatnám még a számos felejthetetlen egyéniséget, akiknek arca, színpadi személyisége is meghatározta a hatását ennek a balettnek, amely minden társulat próbaköve lehetne. Tudjuk: legjobb védekezés a támadás. Korántsem arról van szó, hogy az együttes kinőtte a Seregi első, nagy korszakát jelentő darabokat, hanem pontosan arról, hogy – elsősorban kiváló technikájú, nagy egyéniségek híján – sem a Spartacust, sem A cédrust nem lenne képes megfelelő színvonalon kiállítani. Nyilván fájó lenne ezt beismerni.
Kedves Murron, most én szégyellem magam, amiért 4838. sz. hozzászólásomban, amelyben a hivatkozott interjú néhány tételére reagáltam, éppen erre nem tértem ki. Kizárt dolognak tartom, hogy Ókovács Szilveszter megnézte (és látta is) a Spartacust valaha. (A riporter ismereteivel ne is foglalkozzunk.) Aki ismeri, tudja, hogy a darabban nemcsak fáklyaláng van, hanem a spicctechnikát, a legmagasabb szintű és kifinomultságú balett-tudást is igényli, sőt reprezentálja. Flavia szerepe olyan nehéz, hogy az ősbemutatóra készülő Kun Zsuzsa vissza akarta adni, de szerencsére rábeszélték. A címszerep minden férfi táncos vágyálma. Id. Nagy Zoltán pályája csúcsának tartotta, amelynél többet már nem kívánt elérni. A két főalakon kívül „csupán” Crassus, Claudia, Júlia, Az afrikai, Gád és Crixus szerepe igényel magántáncosi, de inkább első magántáncosi képességeket, s hozzá még speciális bravúrkészségeket és jelentős személyiségeket is. Canus, Batiatus és a halálra sebzett Római katona jeleneteit sem formálhatja meg akárki! Valahol a színlap alján szerepel a Táncosnő. Csak kiváló balerina lehet, hiszen az ő szólójában elevenedik meg Spartacus Flavia-látomása. Volt szerencsém olyan táncosnőkkel látni, akik emellett sorsot is megjelenítettek rövid szólójukban. S hogy ki állhatna be félórás gyakorlás után, ha kellőképpen hátra rendezik? Tudni való, hogy a Spartacusban a „hátrarendezettek” előre is jönnek. Mindjárt az első nagy együttesben, amikor a keresztre feszített Spartacus emlékében megelevenedik a felkelés története. Amikor hátulról előre tört perfekt tudásával és a színpadot betöltő személyiségével Boross Erzsébet, Ángyási Erzsébet, és sorolhatnám még a számos felejthetetlen egyéniséget, akiknek arca, színpadi személyisége is meghatározta a hatását ennek a balettnek, amely minden társulat próbaköve lehetne. Tudjuk: legjobb védekezés a támadás. Korántsem arról van szó, hogy az együttes kinőtte a Seregi első, nagy korszakát jelentő darabokat, hanem pontosan arról, hogy – elsősorban kiváló technikájú, nagy egyéniségek híján – sem a Spartacust, sem A cédrust nem lenne képes megfelelő színvonalon kiállítani. Nyilván fájó lenne ezt beismerni.
4885 murron 2015-12-21 21:00:19 [Válasz erre: 4884 IVA 2015-12-21 04:37:01]
Kedves IVA, talán csak a szerepek jelentéktelenek, meg persze a Seregi-darabok... Legalábbis az Operaház jelenlegi vezetése szerint. Én mindenesetre alaposan elszégyelltem magam Ókovács Szilveszter és Solymosi Tamás helyett is, amikor ezt az [url]http://mandiner.hu/cikk/20151207_orbannal_csak_operarol_beszelunk_okovacs_szilveszter_a_mandinernek;interjút[/url] olvastam. Sőt, ha egész őszinte akarok lenni, kis hányingerem is támadt ettől a részlettől: Olyan darabokra nem építhetünk, amelyekbe félóra gyakorlás után önt is beállíthatnánk. Egy Seregibe ennyi idő után beállhatnék én is? Ha kellőképpen hátra rendezik, nem tűnne fel senkinek. Tehát ennek van vége.
Kedves IVA, talán csak a szerepek jelentéktelenek, meg persze a Seregi-darabok... Legalábbis az Operaház jelenlegi vezetése szerint. Én mindenesetre alaposan elszégyelltem magam Ókovács Szilveszter és Solymosi Tamás helyett is, amikor ezt az [url]http://mandiner.hu/cikk/20151207_orbannal_csak_operarol_beszelunk_okovacs_szilveszter_a_mandinernek;interjút[/url] olvastam. Sőt, ha egész őszinte akarok lenni, kis hányingerem is támadt ettől a részlettől: Olyan darabokra nem építhetünk, amelyekbe félóra gyakorlás után önt is beállíthatnánk. Egy Seregibe ennyi idő után beállhatnék én is? Ha kellőképpen hátra rendezik, nem tűnne fel senkinek. Tehát ennek van vége.
4884 IVA 2015-12-21 04:37:01
Megjelent a MÁO honlapján a 2016 januárjában induló Rómeó és Júlia-sorozat „szereposztása”. Idézőjelben nevezem szereposztásnak. Sem Shakespeare tragédiájának, sem az operaadaptációknak, sem a musicalnek, sem Harangozó Gyula Csajkovszkij nyitányfantáziájára koreografált egyfelvonásosának, sem Prokofjev balettjének, soha életemben nem láttam olyan színlapját, amelyen csak 4 szereplő neve szerepel! Benvolio, a Dada, Lőrinc barát, a Capulet- és a Montague-szülők, Verona hercege, Paris, a Bohóc, Mab olyan semmi kis feladatok, alakítóik olyan jelentéktelen táncosok, hogy nem érdemelnek említést? Nem érdemlik, hogy a közönség megjegyezze a nevüket, név szerint dicsérhesse, szerethesse meg őket? (Ezekhez a szerepekhez egykor nagy művészek, nagy nevek és jelentős egyéniségek tartoztak! Pártay Lilla, Pongor Ildikó, Szabadi Edit, Havas Ferenc, id. Nagy Zoltán, Balogh Ágoston, Zilahy Győző, Pethő László, László Péter, Kováts Tibor...) „Évad szereposztás” (egybeírandó lenne) Rómeó – Timofeev Dmitry / Leblanc Gergely Júlia – Felméry Lili / Tanykpayeva Aliya Mercutio – Majoros Balázs / Bakó Máté Tybalt – Apáti Bence / Kekalo Iurii Az „Évad szereposztás” különlegessége, hogy ahhoz képest a főszereplők partnerségének előrejelzése az egyes előadásokon másképp váltakozik: Rómeó – Leblanc Gergely Júlia – Felméry Lili illetve: Rómeó – Timofeev Dmitry Júlia – Tanykpayeva Aliya
Megjelent a MÁO honlapján a 2016 januárjában induló Rómeó és Júlia-sorozat „szereposztása”. Idézőjelben nevezem szereposztásnak. Sem Shakespeare tragédiájának, sem az operaadaptációknak, sem a musicalnek, sem Harangozó Gyula Csajkovszkij nyitányfantáziájára koreografált egyfelvonásosának, sem Prokofjev balettjének, soha életemben nem láttam olyan színlapját, amelyen csak 4 szereplő neve szerepel! Benvolio, a Dada, Lőrinc barát, a Capulet- és a Montague-szülők, Verona hercege, Paris, a Bohóc, Mab olyan semmi kis feladatok, alakítóik olyan jelentéktelen táncosok, hogy nem érdemelnek említést? Nem érdemlik, hogy a közönség megjegyezze a nevüket, név szerint dicsérhesse, szerethesse meg őket? (Ezekhez a szerepekhez egykor nagy művészek, nagy nevek és jelentős egyéniségek tartoztak! Pártay Lilla, Pongor Ildikó, Szabadi Edit, Havas Ferenc, id. Nagy Zoltán, Balogh Ágoston, Zilahy Győző, Pethő László, László Péter, Kováts Tibor...) „Évad szereposztás” (egybeírandó lenne) Rómeó – Timofeev Dmitry / Leblanc Gergely Júlia – Felméry Lili / Tanykpayeva Aliya Mercutio – Majoros Balázs / Bakó Máté Tybalt – Apáti Bence / Kekalo Iurii Az „Évad szereposztás” különlegessége, hogy ahhoz képest a főszereplők partnerségének előrejelzése az egyes előadásokon másképp váltakozik: Rómeó – Leblanc Gergely Júlia – Felméry Lili illetve: Rómeó – Timofeev Dmitry Júlia – Tanykpayeva Aliya
4883 IVA 2015-12-21 03:52:31 [Válasz erre: 4880 Kaliban 2015-12-19 13:28:08]
Ebben a riportban hiába vannak párbeszédbe szerkesztve a kételkedő kérdések és az egyértelműsítő válaszok, minden válasz érvei ellentmondanak egymásnak. Ezt csaknem valamennyi mondaton le lehetne vezetni, csupán néhányat emelek ki: Wayne Eagling: Solymosi Tamás „azt szerette volna, hogy amennyire csak lehet, tartsuk meg a korábbi produkció értékeit.” Amennyire csak lehet? Meg lehetett volna tartani azok 100 %-át! „Solymosi Tamás: Ha egy lakásban hatvan éve nem volt festés, az lehet jó, de biztosan nem elég jó. Ennyi idő után felújításra van szükség”... Az ókorban építettek olyan palotákat, a középkorban olyan templomokat, amelyeknek a mozaikburkolata ma is megvan, szép és tisztítható. Ha egy parkettát nem szakszerűen raknak le, két hónap múlva felpúposodik, és máris fel kell újítani. A diótörő eddigi előadása az előbbihez hasonlítható értékkategóriába tartozott. „A hatvan évvel ezelőtti megoldások már nem szolgálták a darabot (...). Amikor a gyerekek A gyűrűk urán nőnek fel, ez a látvány már nem lehet számukra elég meggyőző.” Ahogy A diótörő új előadásában összeügyetlenkedik egy-egy kamarajelenet helyszínét, az számomra nem meggyőző, noha én még (jóval) A gyűrűk ura előtt nőttem fel. „Amikor átvettem az együttest, egyáltalán nem volt klasszikusunk, rengeteg munkát jelent ezt újraépíteni”... Solymosi Tamást 2011 őszén bízták meg az Operaház balettegyüttesének igazgatásával. (Kinevezése már akkor biztosra vehető volt.) Akkor még nem futotta ki magát A bajadér, amelyet 2008 őszén mutattak be (kidobták, most sikerrel mehetne az Erkelben); akkor 1 éve, bemutatásának 60. évfordulójára újrafestett és -gyártott díszletekkel újították fel A diótörőt (mára kidobták), akkor fél éve, 2011 tavaszán frissítették fel a Giselle-t (ebben az évadban már nem játsszák); műsoron volt a Don Quijote (hová tűnt? szintén nagy siker lehetne az Erkelben); műsoron volt a A rosszul őrzött lány, amelynek sikere mindig garantált (kidobták); műsoron volt a már klasszikusnak számító Sylvia (tavaly több szereplőgárda betanulta eredeti játszóhelyére, az Erkelbe, mára szintén eltűnt). Mindezt fejből sikerült összeszednem a 2011-ben „egyáltalán nem létező” klasszikusainkról, műsorfüzetekből talán több is kiderülne.
Ebben a riportban hiába vannak párbeszédbe szerkesztve a kételkedő kérdések és az egyértelműsítő válaszok, minden válasz érvei ellentmondanak egymásnak. Ezt csaknem valamennyi mondaton le lehetne vezetni, csupán néhányat emelek ki: Wayne Eagling: Solymosi Tamás „azt szerette volna, hogy amennyire csak lehet, tartsuk meg a korábbi produkció értékeit.” Amennyire csak lehet? Meg lehetett volna tartani azok 100 %-át! „Solymosi Tamás: Ha egy lakásban hatvan éve nem volt festés, az lehet jó, de biztosan nem elég jó. Ennyi idő után felújításra van szükség”... Az ókorban építettek olyan palotákat, a középkorban olyan templomokat, amelyeknek a mozaikburkolata ma is megvan, szép és tisztítható. Ha egy parkettát nem szakszerűen raknak le, két hónap múlva felpúposodik, és máris fel kell újítani. A diótörő eddigi előadása az előbbihez hasonlítható értékkategóriába tartozott. „A hatvan évvel ezelőtti megoldások már nem szolgálták a darabot (...). Amikor a gyerekek A gyűrűk urán nőnek fel, ez a látvány már nem lehet számukra elég meggyőző.” Ahogy A diótörő új előadásában összeügyetlenkedik egy-egy kamarajelenet helyszínét, az számomra nem meggyőző, noha én még (jóval) A gyűrűk ura előtt nőttem fel. „Amikor átvettem az együttest, egyáltalán nem volt klasszikusunk, rengeteg munkát jelent ezt újraépíteni”... Solymosi Tamást 2011 őszén bízták meg az Operaház balettegyüttesének igazgatásával. (Kinevezése már akkor biztosra vehető volt.) Akkor még nem futotta ki magát A bajadér, amelyet 2008 őszén mutattak be (kidobták, most sikerrel mehetne az Erkelben); akkor 1 éve, bemutatásának 60. évfordulójára újrafestett és -gyártott díszletekkel újították fel A diótörőt (mára kidobták), akkor fél éve, 2011 tavaszán frissítették fel a Giselle-t (ebben az évadban már nem játsszák); műsoron volt a Don Quijote (hová tűnt? szintén nagy siker lehetne az Erkelben); műsoron volt a A rosszul őrzött lány, amelynek sikere mindig garantált (kidobták); műsoron volt a már klasszikusnak számító Sylvia (tavaly több szereplőgárda betanulta eredeti játszóhelyére, az Erkelbe, mára szintén eltűnt). Mindezt fejből sikerült összeszednem a 2011-ben „egyáltalán nem létező” klasszikusainkról, műsorfüzetekből talán több is kiderülne.
4882 Kaliban 2015-12-20 16:10:09 [Válasz erre: 4881 mandarina 2015-12-20 00:09:20]
Teljesen igazad van.
Teljesen igazad van.
4881 mandarina 2015-12-20 00:09:20 [Válasz erre: 4880 Kaliban 2015-12-19 13:28:08]
Sima reklámcikk, ennyi. Egyre kevesebben vannak, akik a szakközönségnek tudnak érdemben írni, és azok is egyre kevesebben vannak, akik a nem szakközönség olvasót, esetleges táncnézőt meg tudják szólítani. Addig marad az Operaház fizetett menedzsentjének a fizetett bértollnokai...
Sima reklámcikk, ennyi. Egyre kevesebben vannak, akik a szakközönségnek tudnak érdemben írni, és azok is egyre kevesebben vannak, akik a nem szakközönség olvasót, esetleges táncnézőt meg tudják szólítani. Addig marad az Operaház fizetett menedzsentjének a fizetett bértollnokai...
4880 Kaliban 2015-12-19 13:28:08
[url]http://fidelio.hu/tanc/2015/12/19/varazslatos_mese_a_felnovesrol/;Kicsit anakronisztikus interjú az új Diótörőről - jövő időben beszélnek egy már lezajlott premierről, hogy valamilyen lesz.[/url] "- Először tartózkodik Budapesten úgy, hogy egy egész estés balettet koreografál, ugyanakkor ez a sokadik találkozása, élménye A diótörővel. Milyen lesz a darab a magyar színpadon? Wayne Eagling: Három évvel ezelőtt már készítettem egy pas de deux-t az Önök fővárosában, de persze ezen keresztül csak kevéssé ismerhettem meg a társulatot. Ez A diótörő tradicionális lesz, mert Tamás (Solymosi Tamás balettigazgató – a szerk.) azt szerette volna, hogy amennyire csak lehet, tartsuk meg a korábbi produkció értékeit. Nem változtattam tehát radikálisan, csak kicsit modernizáltam, felgyorsítottam, kiszerkesztettem belőle a lassú jeleneteket. A darabot megfiatalítottam, maibbá dolgoztam át, mert az évek alatt egy kissé elöregedett, megszürkült." "- Ön nem fél az újtól, amikor azt mondja a társkoreográfusának, hogy maradjunk azért a régi ösvényen? ST: Nem! Tudom, hogy mi a hagyomány, tisztelem, de ismerem a mű gyerekbetegségeit is, azokat pedig szeretném kijavítani. Vegyük például a díszletet: a hatvan évvel ezelőtti megoldások már nem szolgálták a darabot, az utazóképben pedig rongyokat rángattak, mögötte partvisnyélen ugráltak a halak. Amikor a gyerekek A gyűrűk urán nőnek fel, ez a látvány már nem lehet számukra elég meggyőző. De lesznek más átalakítások is: az utcajelenetben például korcsolyáznak majd, így idézzük a téli hangulatot. Idomulnunk kell a korhoz, változnia kell a balettnek is. Amikor egy szép produkciót, amely megélt hatvan évet és megtette a dolgát leporolunk, majd „új köntösbe” öltöztetünk: a felfrissülését, egyben továbbélését biztosítjuk." Nem kommentálom az interjú szövegét, de kedves Solymosi Tamás igazgató úrnak üzenem: az egyik ismerősöm pár éve a négy éves kislányát vitte arra a szürke, félévszázados produkcióra, amelyet most elavultsága miatt erre az elég üres látványosságra cseréltek. Az előadás végén a kislány megjegyezte az apjának, hogy: "Papa! Ez nagyon jó volt" Ezenkívül beszéltem olyan tanárral is, aki erre a kopott, lassú, unalmas, fél évszázados Diótörőre elvitte a hetedikes osztályát és csodák-csodája a gyerekek nagy részének tetszett az elavultság! Úgyhogy egy jó tanács: ne akarják megmondani, hogy mi tetszik a fiataloknak vagy mi nem. Elég gyenge érv erre hivatkozni a felújítás kapcsán.
[url]http://fidelio.hu/tanc/2015/12/19/varazslatos_mese_a_felnovesrol/;Kicsit anakronisztikus interjú az új Diótörőről - jövő időben beszélnek egy már lezajlott premierről, hogy valamilyen lesz.[/url] "- Először tartózkodik Budapesten úgy, hogy egy egész estés balettet koreografál, ugyanakkor ez a sokadik találkozása, élménye A diótörővel. Milyen lesz a darab a magyar színpadon? Wayne Eagling: Három évvel ezelőtt már készítettem egy pas de deux-t az Önök fővárosában, de persze ezen keresztül csak kevéssé ismerhettem meg a társulatot. Ez A diótörő tradicionális lesz, mert Tamás (Solymosi Tamás balettigazgató – a szerk.) azt szerette volna, hogy amennyire csak lehet, tartsuk meg a korábbi produkció értékeit. Nem változtattam tehát radikálisan, csak kicsit modernizáltam, felgyorsítottam, kiszerkesztettem belőle a lassú jeleneteket. A darabot megfiatalítottam, maibbá dolgoztam át, mert az évek alatt egy kissé elöregedett, megszürkült." "- Ön nem fél az újtól, amikor azt mondja a társkoreográfusának, hogy maradjunk azért a régi ösvényen? ST: Nem! Tudom, hogy mi a hagyomány, tisztelem, de ismerem a mű gyerekbetegségeit is, azokat pedig szeretném kijavítani. Vegyük például a díszletet: a hatvan évvel ezelőtti megoldások már nem szolgálták a darabot, az utazóképben pedig rongyokat rángattak, mögötte partvisnyélen ugráltak a halak. Amikor a gyerekek A gyűrűk urán nőnek fel, ez a látvány már nem lehet számukra elég meggyőző. De lesznek más átalakítások is: az utcajelenetben például korcsolyáznak majd, így idézzük a téli hangulatot. Idomulnunk kell a korhoz, változnia kell a balettnek is. Amikor egy szép produkciót, amely megélt hatvan évet és megtette a dolgát leporolunk, majd „új köntösbe” öltöztetünk: a felfrissülését, egyben továbbélését biztosítjuk." Nem kommentálom az interjú szövegét, de kedves Solymosi Tamás igazgató úrnak üzenem: az egyik ismerősöm pár éve a négy éves kislányát vitte arra a szürke, félévszázados produkcióra, amelyet most elavultsága miatt erre az elég üres látványosságra cseréltek. Az előadás végén a kislány megjegyezte az apjának, hogy: "Papa! Ez nagyon jó volt" Ezenkívül beszéltem olyan tanárral is, aki erre a kopott, lassú, unalmas, fél évszázados Diótörőre elvitte a hetedikes osztályát és csodák-csodája a gyerekek nagy részének tetszett az elavultság! Úgyhogy egy jó tanács: ne akarják megmondani, hogy mi tetszik a fiataloknak vagy mi nem. Elég gyenge érv erre hivatkozni a felújítás kapcsán.
4879 IVA 2015-12-19 01:45:47 [Válasz erre: 4878 kokusz 2015-12-18 09:34:37]
Kedves Kokusz, ha nem hívod fel a figyelmet erre a műsorra, valószínűleg sosem láttam volna. Köszönöm, érdekes. Pártay Lilla nem tudta felidézni, mikor táncolta először A hattyúk tavát, ezért téves választ adott a műsorvezető kérdésére. Neki megbocsájtom, magamnak nem bocsájtanám meg, ha nem emlékeznék rá. Nem a '70-es évek végén. 1970. november 18-án állt be az Erkel színházi (1969. június elsejei) felújításba, majd az operaházi, 1973. május 20-i felújítás második estéjén, 1973. május 22-én kezdődött újabb szériája Odette, illetve Odilia szerepében.
Kedves Kokusz, ha nem hívod fel a figyelmet erre a műsorra, valószínűleg sosem láttam volna. Köszönöm, érdekes. Pártay Lilla nem tudta felidézni, mikor táncolta először A hattyúk tavát, ezért téves választ adott a műsorvezető kérdésére. Neki megbocsájtom, magamnak nem bocsájtanám meg, ha nem emlékeznék rá. Nem a '70-es évek végén. 1970. november 18-án állt be az Erkel színházi (1969. június elsejei) felújításba, majd az operaházi, 1973. május 20-i felújítás második estéjén, 1973. május 22-én kezdődött újabb szériája Odette, illetve Odilia szerepében.
4878 kokusz 2015-12-18 09:34:37
Pártay Lilla, Keveházi Krisztina, Felméry Lili és Solymosi Tamás a Ridikül talkshowban balettről beszélgetnek: http://www.mediaklikk.hu/video/ridikul-mindenem-a-balett/
Pártay Lilla, Keveházi Krisztina, Felméry Lili és Solymosi Tamás a Ridikül talkshowban balettről beszélgetnek: http://www.mediaklikk.hu/video/ridikul-mindenem-a-balett/
4877 IVA 2015-12-18 01:19:26 [Válasz erre: 4876 lujza 2015-12-18 00:40:40]
... mint annyian, akiket felmentünk, sőt szeretünk a színpadi hősök közül. Tosca. Rómeó. Bánk...
... mint annyian, akiket felmentünk, sőt szeretünk a színpadi hősök közül. Tosca. Rómeó. Bánk...
4876 lujza 2015-12-18 00:40:40 [Válasz erre: 4875 IVA 2015-12-16 07:22:14]
Na jó, enyhítek rajta, nem gyilkolt, csak embert ölt (mint annyian...).
Na jó, enyhítek rajta, nem gyilkolt, csak embert ölt (mint annyian...).
4875 IVA 2015-12-16 07:22:14 [Válasz erre: 4874 lujza 2015-12-16 01:33:16]
Nemhogy megfeledkeztem róla, el is felejtettem. Elő kell keresnem a kötetet. No de ki nem gyilkol(t) Amerikában?
Nemhogy megfeledkeztem róla, el is felejtettem. Elő kell keresnem a kötetet. No de ki nem gyilkol(t) Amerikában?
4874 lujza 2015-12-16 01:33:16 [Válasz erre: 4873 IVA 2015-12-15 02:23:35]
Megfeledkeztél arról, hogy des Grieux gyilkolt Amerikában.
Megfeledkeztél arról, hogy des Grieux gyilkolt Amerikában.
4873 IVA 2015-12-15 02:23:35 [Válasz erre: 4872 Boglárka Simon Hatala 2015-12-14 09:34:29]
Noha des Grieux Prévost regényében is bűnössé válik, ő kizárólag azért, hogy Manont megtarthassa vagy visszaszerezze. A szerelemért – ezért én felmentem, számomra makulátlanul tiszta marad. Züllése bármikor visszafordítható. Manont is sikerül kikaparnia a mocsokból, csak már túl későn. Visszatérve francia földre, des Grieux még fiatal ember, bízhatunk abban, hogy tisztes lovagként folytatja életét, illetve, ha igaz az a feltételezés, amely szerint Prévost saját élményét írta meg, tudjuk, apát lett belőle. McMillan darabját azért nem tudom „elhinni”, mert Manon a címe, szereplőinek nevét is a regényből veszi, és annak a zeneszerzőnek a zenéjét használja fel, aki operájában igyekezett megőrizni az eredeti történet szellemét. Nekem ez hamis hivatkozás. A balett mind a rokokó, mind a romantika világától elszakad. Alig valami kellett volna egy hasonló, saját történet kiagyalásához, hiszen annyi hasonló eset van. Ifj. Alexandre Dumas sem a Manon Lescaut XIX. századi verzióját írta meg A kaméliás hölgyben, csupán hivatkozik abban történetének XVIII. századi előképére. Jean Aurel forgatókönyvíró, rendező megtartja a főszereplő pár nevét, de már filmjének címében (Manon 70) tisztázza, hogy XX. századi történetet mesél el. Ha ma, csupán fél napon keresztül, végighallgatjuk, -nézzük, -olvassuk hazánk és a világ híreit a médiában (mindegy, milyen elkötelezettségű orgánumokban), okkal gondolhatjuk, hogy mindent elnyel a mocsok, a valóság és a morál síkján egyaránt: nincs remény. Tudjuk-e folytatni ezzel az érzéssel holnap? Valószínűleg nemcsak ízlésünk, hanem élettapasztalatunk, -érzésünk és -felfogásunk függvénye is, hogy igaznak, hitelesnek tartunk-e egy művészeti alkotást, elismerjük-e a létjogosultságát.
Noha des Grieux Prévost regényében is bűnössé válik, ő kizárólag azért, hogy Manont megtarthassa vagy visszaszerezze. A szerelemért – ezért én felmentem, számomra makulátlanul tiszta marad. Züllése bármikor visszafordítható. Manont is sikerül kikaparnia a mocsokból, csak már túl későn. Visszatérve francia földre, des Grieux még fiatal ember, bízhatunk abban, hogy tisztes lovagként folytatja életét, illetve, ha igaz az a feltételezés, amely szerint Prévost saját élményét írta meg, tudjuk, apát lett belőle. McMillan darabját azért nem tudom „elhinni”, mert Manon a címe, szereplőinek nevét is a regényből veszi, és annak a zeneszerzőnek a zenéjét használja fel, aki operájában igyekezett megőrizni az eredeti történet szellemét. Nekem ez hamis hivatkozás. A balett mind a rokokó, mind a romantika világától elszakad. Alig valami kellett volna egy hasonló, saját történet kiagyalásához, hiszen annyi hasonló eset van. Ifj. Alexandre Dumas sem a Manon Lescaut XIX. századi verzióját írta meg A kaméliás hölgyben, csupán hivatkozik abban történetének XVIII. századi előképére. Jean Aurel forgatókönyvíró, rendező megtartja a főszereplő pár nevét, de már filmjének címében (Manon 70) tisztázza, hogy XX. századi történetet mesél el. Ha ma, csupán fél napon keresztül, végighallgatjuk, -nézzük, -olvassuk hazánk és a világ híreit a médiában (mindegy, milyen elkötelezettségű orgánumokban), okkal gondolhatjuk, hogy mindent elnyel a mocsok, a valóság és a morál síkján egyaránt: nincs remény. Tudjuk-e folytatni ezzel az érzéssel holnap? Valószínűleg nemcsak ízlésünk, hanem élettapasztalatunk, -érzésünk és -felfogásunk függvénye is, hogy igaznak, hitelesnek tartunk-e egy művészeti alkotást, elismerjük-e a létjogosultságát.
4872 Boglárka Simon Hatala 2015-12-14 09:34:29
Egyébként miért ne tudnànk "elhinni" egy olyan darabot, amelyben remény nélkül felülkerekedik a mocsok? Vagy inkább úgy tenném fel a kérdést, miért ne lenne létjogosultsága ennek a megközelítésnek? Miért ne lehetne hiteles és igaz? Godot sem érkezik meg soha.
Egyébként miért ne tudnànk "elhinni" egy olyan darabot, amelyben remény nélkül felülkerekedik a mocsok? Vagy inkább úgy tenném fel a kérdést, miért ne lenne létjogosultsága ennek a megközelítésnek? Miért ne lehetne hiteles és igaz? Godot sem érkezik meg soha.
4871 Boglárka Simon Hatala 2015-12-14 07:08:42 [Válasz erre: 4870 IVA 2015-12-14 05:04:01]
Szerintem ez a feldolgozás minden elemèben arra épül, hogy nincs remény. Se a valóság síkján, sem a morális síkon. Béjárt mást gondolt a vilàgról, ő forradalmár volt, Seregi menedéket kínált (nekem), McMillan bírált (a Mayerlingben is). 20.szàzad második felèben nem voltak már egyértelmű kérdések és egyértelmű válaszok a művészetben, így a táncművészetbeln sem.
Szerintem ez a feldolgozás minden elemèben arra épül, hogy nincs remény. Se a valóság síkján, sem a morális síkon. Béjárt mást gondolt a vilàgról, ő forradalmár volt, Seregi menedéket kínált (nekem), McMillan bírált (a Mayerlingben is). 20.szàzad második felèben nem voltak már egyértelmű kérdések és egyértelmű válaszok a művészetben, így a táncművészetbeln sem.
4870 IVA 2015-12-14 05:04:01 [Válasz erre: 4867 Boglárka Simon Hatala 2015-12-13 11:52:30]
Kedves Boglárka Simon Hatala, köszönöm a hosszú írásomra szánt figyelmedet! De bizony, érdemes vita lehet a Manon-balett értékelése, miután az operaházi előadásból számomra nem derült ki McMillan darabjának politikai töltete, erősebb és mélyebb társadalomkritikája annál, ami különben Prévost történetében és Puccini operájában is fellelhető. Az eredmény csupán az lett, hogy erőtlenebbnek és kevésbé egyértelműnek találtam benne a regényt meghatározó motívumot: egy férfi hűséges, feltétel nélküli szerelmét a végzetes fellángolástól a tragédiáig. Nem tudhatom, hogy egy McMillan szándékát hívebben közvetítő előadásban mennyire találnám „jogosnak” és magával ragadónak a társadalomkritika térfoglalását. Massenet zenéje vajon alkalmas-e erre? Szolgálja-e a táncalkotó szándékát? Áttételesen politikai környezetben játszódik a Rómeó és Júlia, és Prokofjev drámai zenéje biztosítja is ehhez a hátteret a szerelmi tragédia mögött. Az Operaház egykori tartós műsordarabjai közül két szovjet balettmű, a Párizs lángjai és a (magyar koreográfus által újraalkotott) Spartacus született konkrét politikai kontextus és nyílt társadalomkritika jegyében, ami pontosan beleillett az aktuális korszak ideológiájába. Ezeknek a baletteknek a drámai, harcias zenéjét és szövegkönyvét eleve ennek a hatásos kifejezésére írták, még ha Seregi Spartacusa rámutatott is arra, hogy Hacsaturján remek zenéje dramaturgiailag milyen képlékeny. Ezek mellett tapasztalhattuk, hogy olyan erős táncalkotó, mint Béjart, képes egy orosz népmeséből is forradalmi témájú balettet koreografálni, az eredeti libretto teljes mellőzésével, persze A tűzmadár zseniális zenéjére. Mindhárom (példának említett) balett zenei világa elég erős, ritmusokban és dinamikában gazdag ahhoz, hogy elhiggyük: a színpadon látható csoportok tömegeket, néprétegeket szimbolizálnak, táncuk elementáris ereje társadalmi csoportok sorsának megfordítását, történelmi korszakok fordulóját, legalább is ezekre irányuló tetteket. Vannak-e ilyen kifejezési dimenziók Massenet eredetileg nem is táncra szánt zenéiben? Bemutatható-e a McMillan által bírálni szánt társadalom a romlottságnak mindössze abban a szeletében, amely némi megerőszakolás árán ábrázolható a Manon éppen ürügynek szánt sztorijában? Lehet-e dráma olyan történetben, amelyben csak pozitív hősök szerepelnek? – mondom is a választ: nem. Lehet-e dráma olyan Manonban, amelyben nincsenek szerethető hősök? El tudunk hinni olyan darabot, amelyben mindenen felülkerekedik a mocsok? Még Az ember tragédiája, amely az emberiség egész történelmén keresztül mutatja be a minden korban elítélendő társadalmi jelenségeket, meghagyja számunkra a bizalom reménysugarát. Des Grieux elbeszélése, jelleme és sorsa pedig azt példázza, hogy szerelme még Manon halálával sem múlt el. Vajon a McMillan által bírálni akart brit elitről nem kapunk hívebb és természetesebb képet a Párizs lángjaiban bemutatott, francia forradalom előtti arisztokrácia, vagy a Spartacusban életre keltett, elvetemült római kényurak és kéjhölgyek ábrázolásából? Hiszen a több, mint 2000 évvel ezelőtti rabszolgalázadás és az Európa sorsát bő két évszázaddal ezelőtt megváltoztató forradalom (a művészet elegáns gesztusával nem az időben és térben jóval közelebbi 1917-es októberi orosz forradalom) miliője a szovjethatalom által vállalt célok és hirdetett eszmék szimbóluma volt. A köréjük épített történetek is persze csak akkor működtek, ha azokat kiváló előadók táncolták el...
Kedves Boglárka Simon Hatala, köszönöm a hosszú írásomra szánt figyelmedet! De bizony, érdemes vita lehet a Manon-balett értékelése, miután az operaházi előadásból számomra nem derült ki McMillan darabjának politikai töltete, erősebb és mélyebb társadalomkritikája annál, ami különben Prévost történetében és Puccini operájában is fellelhető. Az eredmény csupán az lett, hogy erőtlenebbnek és kevésbé egyértelműnek találtam benne a regényt meghatározó motívumot: egy férfi hűséges, feltétel nélküli szerelmét a végzetes fellángolástól a tragédiáig. Nem tudhatom, hogy egy McMillan szándékát hívebben közvetítő előadásban mennyire találnám „jogosnak” és magával ragadónak a társadalomkritika térfoglalását. Massenet zenéje vajon alkalmas-e erre? Szolgálja-e a táncalkotó szándékát? Áttételesen politikai környezetben játszódik a Rómeó és Júlia, és Prokofjev drámai zenéje biztosítja is ehhez a hátteret a szerelmi tragédia mögött. Az Operaház egykori tartós műsordarabjai közül két szovjet balettmű, a Párizs lángjai és a (magyar koreográfus által újraalkotott) Spartacus született konkrét politikai kontextus és nyílt társadalomkritika jegyében, ami pontosan beleillett az aktuális korszak ideológiájába. Ezeknek a baletteknek a drámai, harcias zenéjét és szövegkönyvét eleve ennek a hatásos kifejezésére írták, még ha Seregi Spartacusa rámutatott is arra, hogy Hacsaturján remek zenéje dramaturgiailag milyen képlékeny. Ezek mellett tapasztalhattuk, hogy olyan erős táncalkotó, mint Béjart, képes egy orosz népmeséből is forradalmi témájú balettet koreografálni, az eredeti libretto teljes mellőzésével, persze A tűzmadár zseniális zenéjére. Mindhárom (példának említett) balett zenei világa elég erős, ritmusokban és dinamikában gazdag ahhoz, hogy elhiggyük: a színpadon látható csoportok tömegeket, néprétegeket szimbolizálnak, táncuk elementáris ereje társadalmi csoportok sorsának megfordítását, történelmi korszakok fordulóját, legalább is ezekre irányuló tetteket. Vannak-e ilyen kifejezési dimenziók Massenet eredetileg nem is táncra szánt zenéiben? Bemutatható-e a McMillan által bírálni szánt társadalom a romlottságnak mindössze abban a szeletében, amely némi megerőszakolás árán ábrázolható a Manon éppen ürügynek szánt sztorijában? Lehet-e dráma olyan történetben, amelyben csak pozitív hősök szerepelnek? – mondom is a választ: nem. Lehet-e dráma olyan Manonban, amelyben nincsenek szerethető hősök? El tudunk hinni olyan darabot, amelyben mindenen felülkerekedik a mocsok? Még Az ember tragédiája, amely az emberiség egész történelmén keresztül mutatja be a minden korban elítélendő társadalmi jelenségeket, meghagyja számunkra a bizalom reménysugarát. Des Grieux elbeszélése, jelleme és sorsa pedig azt példázza, hogy szerelme még Manon halálával sem múlt el. Vajon a McMillan által bírálni akart brit elitről nem kapunk hívebb és természetesebb képet a Párizs lángjaiban bemutatott, francia forradalom előtti arisztokrácia, vagy a Spartacusban életre keltett, elvetemült római kényurak és kéjhölgyek ábrázolásából? Hiszen a több, mint 2000 évvel ezelőtti rabszolgalázadás és az Európa sorsát bő két évszázaddal ezelőtt megváltoztató forradalom (a művészet elegáns gesztusával nem az időben és térben jóval közelebbi 1917-es októberi orosz forradalom) miliője a szovjethatalom által vállalt célok és hirdetett eszmék szimbóluma volt. A köréjük épített történetek is persze csak akkor működtek, ha azokat kiváló előadók táncolták el...
4869 Boglárka Simon Hatala 2015-12-13 12:04:16 [Válasz erre: 4866 joska141 2015-12-13 11:28:22]
Hát, és nagyon szépen köszönöm a megtisztelő szavakat, de én csak végzem a munkámat... Apró pontosítás: Sylvie Guillem a valaha élt egyik legnagyobb balerina, de nem prima ballerina assoluta. Ez egy adományozott cím, kormány, parlament vagy egy nagy színház adományozhatja olyan balerinának, aki egy adott érában egy társulat és egy ország mindenek felett álló, legmeghatározóbb táncosnője. Legnani volt az első, most szerintem hivatalosan csak Nina Ananiashvili és Alessandra Ferri viseli az aktív balerinák közül ezt a címet. Egy olyan szabad madár, mint Sylvie Guillem, nincs kitől megkapja, mert sem színházhoz, sem kormányhoz nem kötelezte el magát teljesen: csak a művészethez. Csodálatos vol vele dolgozni, az ihletett, sugárzó tehetségén túl a legegyenesebb, legkorrektebb és legerkölcsösebb ember, akivel valaha találkoztam.
Hát, és nagyon szépen köszönöm a megtisztelő szavakat, de én csak végzem a munkámat... Apró pontosítás: Sylvie Guillem a valaha élt egyik legnagyobb balerina, de nem prima ballerina assoluta. Ez egy adományozott cím, kormány, parlament vagy egy nagy színház adományozhatja olyan balerinának, aki egy adott érában egy társulat és egy ország mindenek felett álló, legmeghatározóbb táncosnője. Legnani volt az első, most szerintem hivatalosan csak Nina Ananiashvili és Alessandra Ferri viseli az aktív balerinák közül ezt a címet. Egy olyan szabad madár, mint Sylvie Guillem, nincs kitől megkapja, mert sem színházhoz, sem kormányhoz nem kötelezte el magát teljesen: csak a művészethez. Csodálatos vol vele dolgozni, az ihletett, sugárzó tehetségén túl a legegyenesebb, legkorrektebb és legerkölcsösebb ember, akivel valaha találkoztam.
4867 Boglárka Simon Hatala 2015-12-13 11:52:30 [Válasz erre: 4865 IVA 2015-12-13 07:20:10]
Kedves IVA, nagyon érdekes a Manon elemzésed, most volt alkalmam elolvasni. Azt gondolom, és nem vitatkozni akarok, hogy részben azért nehéz ezt a darabot megítélni a mai Magyarországon, mert a színpadra állítása során általában teljesen kiveszik eredeti, erős politikai kontextusából. A proletárcsaládban felnőtt, liberális McMillan komoly társadalomkritikának szánta ezt a darabot. Azért nem követte teljesen az eredeti történet dramaturgiáját, mert mást akart mondani általa, annak a tragédiáját akarta bemutatni, ahogyan kivétel nélkül minden szereplője morálisan megrothad. Az ő Manonja egyetlen pillanatig sem tiszta és ártatlan, csak tapasztalatlan az elején, de első látásra imponálnak neki a gondtalannak tűnő kurtizánok, és a bordály királynője lesz, nem egy kihasznált áldozat. Des Grieux itt nem egy igaz szívű hősszerelmes, hanem egy férfi, akinek az erkölcsei felett a test, a "hús szerelme", a szexualitás diadalmaskodik, és minden döntését ez határozza meg. Ami után fut, az nem Rómeó égi szerelme, hanem a vágy, amelyről tudjuk, talán a legerősebb hajtóerők egyike. Ő ezt hiszi szerelemnek. Ebből a nézetből a darab egy komplex, egységes egész, be akarja mutatni a bűn ezerféle arcát, de itt nincs apotheózis, nincsenek szerethető hősök, csak tragikus hibák sorozata. McMillan nagyon haragudott a tékozló és képmutató brit elitre, a társadalom Mammon-kultuszára, és tükröt akart tartani nekik, nem felemelni a nézőjét. A betanító balettmester Patricia Ruanne tartott egy nagyon érdekes prezentációt a művészeknek a darabról, kis tánctörténeti áttekintés volt, és némi segítség arról a történelmi korról is, melyben a darab játszódik. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a darab egy olyan utcaképpel indul, ahol szinte érezni lehet a bűzt és ez nem véletlen. Ez a mocsok lassan elnyel minden szereplőt, csírájában eltorzítja a legszebb emberi érzelmeket is, és nem hoz mást, csak pusztulást. Igazából nagyon is aktuális darab, csak úgy kell színpadra rakni, és az előadóknak is le kell szedni róla a rózsaszín mázt, hogy látható legyen a lényeg. Koreográfiailag a Manon sok helyen megelőzte a korát, nekem csak a bordályházi adagio az, ami poros. De: ez a darab csak akkor működik, ha kiváló előadók táncolják el. Amúgy avittnak tűnhet...
Kedves IVA, nagyon érdekes a Manon elemzésed, most volt alkalmam elolvasni. Azt gondolom, és nem vitatkozni akarok, hogy részben azért nehéz ezt a darabot megítélni a mai Magyarországon, mert a színpadra állítása során általában teljesen kiveszik eredeti, erős politikai kontextusából. A proletárcsaládban felnőtt, liberális McMillan komoly társadalomkritikának szánta ezt a darabot. Azért nem követte teljesen az eredeti történet dramaturgiáját, mert mást akart mondani általa, annak a tragédiáját akarta bemutatni, ahogyan kivétel nélkül minden szereplője morálisan megrothad. Az ő Manonja egyetlen pillanatig sem tiszta és ártatlan, csak tapasztalatlan az elején, de első látásra imponálnak neki a gondtalannak tűnő kurtizánok, és a bordály királynője lesz, nem egy kihasznált áldozat. Des Grieux itt nem egy igaz szívű hősszerelmes, hanem egy férfi, akinek az erkölcsei felett a test, a "hús szerelme", a szexualitás diadalmaskodik, és minden döntését ez határozza meg. Ami után fut, az nem Rómeó égi szerelme, hanem a vágy, amelyről tudjuk, talán a legerősebb hajtóerők egyike. Ő ezt hiszi szerelemnek. Ebből a nézetből a darab egy komplex, egységes egész, be akarja mutatni a bűn ezerféle arcát, de itt nincs apotheózis, nincsenek szerethető hősök, csak tragikus hibák sorozata. McMillan nagyon haragudott a tékozló és képmutató brit elitre, a társadalom Mammon-kultuszára, és tükröt akart tartani nekik, nem felemelni a nézőjét. A betanító balettmester Patricia Ruanne tartott egy nagyon érdekes prezentációt a művészeknek a darabról, kis tánctörténeti áttekintés volt, és némi segítség arról a történelmi korról is, melyben a darab játszódik. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a darab egy olyan utcaképpel indul, ahol szinte érezni lehet a bűzt és ez nem véletlen. Ez a mocsok lassan elnyel minden szereplőt, csírájában eltorzítja a legszebb emberi érzelmeket is, és nem hoz mást, csak pusztulást. Igazából nagyon is aktuális darab, csak úgy kell színpadra rakni, és az előadóknak is le kell szedni róla a rózsaszín mázt, hogy látható legyen a lényeg. Koreográfiailag a Manon sok helyen megelőzte a korát, nekem csak a bordályházi adagio az, ami poros. De: ez a darab csak akkor működik, ha kiváló előadók táncolják el. Amúgy avittnak tűnhet...
4866 joska141 2015-12-13 11:28:22
Ezen a fórumon már többször olvashattuk Simon-Hatala Boglárka értékes gondolatait a balett műfaj jelenlegi helyzetéről. Következzen volt egy idézet a Népszabadság Hétvége 2015.december 12-i száma 6.oldalán „A primabalerina hacker búcsúzik” című cikk első bekezdéséből: „Korunk legegyedülállóbb balett-táncosnőjének (Sylvie Guillem) ötvenkilenc állomásos, világkörüli búcsúkörútja 2015 márciusában kezdődőtt Modenában, és december 20-án ér véget Tokióban. A prima balerina assoluta gyógytornász végzettségű Simon-Hatala Boglárkát választotta fizioterapeutájának a Life in Progress-turnéra.” Simon-Hatala Boglárka elméleti és gyakorlati munkásságához ezúton is gratulálok.
Ezen a fórumon már többször olvashattuk Simon-Hatala Boglárka értékes gondolatait a balett műfaj jelenlegi helyzetéről. Következzen volt egy idézet a Népszabadság Hétvége 2015.december 12-i száma 6.oldalán „A primabalerina hacker búcsúzik” című cikk első bekezdéséből: „Korunk legegyedülállóbb balett-táncosnőjének (Sylvie Guillem) ötvenkilenc állomásos, világkörüli búcsúkörútja 2015 márciusában kezdődőtt Modenában, és december 20-án ér véget Tokióban. A prima balerina assoluta gyógytornász végzettségű Simon-Hatala Boglárkát választotta fizioterapeutájának a Life in Progress-turnéra.” Simon-Hatala Boglárka elméleti és gyakorlati munkásságához ezúton is gratulálok.
4865 IVA 2015-12-13 07:20:10 [Válasz erre: 4860 Edmond Dantes 2015-12-12 10:47:20]
Nem tudom, annak számít-e. A MÁO sok szereposztásos üzemben játszott előadása alapján nekem (az én nézői előéletemmel) annak tűnt. Árnyaltabban [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=6831;itt[/url] fogalmaztam meg.
Nem tudom, annak számít-e. A MÁO sok szereposztásos üzemben játszott előadása alapján nekem (az én nézői előéletemmel) annak tűnt. Árnyaltabban [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=6831;itt[/url] fogalmaztam meg.
4864 Momo 2015-12-12 16:16:09 [Válasz erre: 4863 Edmond Dantes 2015-12-12 15:47:37]
na, sok lesz ez már ide a balett topicba... Mért lenne szómágia? Az interjú az nem egy vitaműfaj. Kérdés-felelet. És az a helyzet, hogy manapság legtöbbször arra használják az interjút, hogy megismerhessük a kérdezett álláspontját bizonyos ügyekben. Az is információ, hogy mi az alany álláspontja. Itt is ez történik. Elhangzik a kérdés, és megismerhetjük a főigazgató álláspontját. (Csak a miheztartás végett: szakmányban csinálja az ilyen interjúkat Bolgár György és Kálmán Olga). Aztán lehet, hogy ettől kinyílik a bicska a balettművészek zsebében, de ezt Stumpf (egy újságíró) nem tudja színvonalasan ütköztetni, mert nincs benne a folyamatokban. A második válasznál elveszítené a fonalat. Az ő igazságukat tudja képviselni a szakmai érdekképviselet, vagy, ha ez kevés, az ellenzéki szakpolitikusok. Már, ha van erre politikai szándék.
na, sok lesz ez már ide a balett topicba... Mért lenne szómágia? Az interjú az nem egy vitaműfaj. Kérdés-felelet. És az a helyzet, hogy manapság legtöbbször arra használják az interjút, hogy megismerhessük a kérdezett álláspontját bizonyos ügyekben. Az is információ, hogy mi az alany álláspontja. Itt is ez történik. Elhangzik a kérdés, és megismerhetjük a főigazgató álláspontját. (Csak a miheztartás végett: szakmányban csinálja az ilyen interjúkat Bolgár György és Kálmán Olga). Aztán lehet, hogy ettől kinyílik a bicska a balettművészek zsebében, de ezt Stumpf (egy újságíró) nem tudja színvonalasan ütköztetni, mert nincs benne a folyamatokban. A második válasznál elveszítené a fonalat. Az ő igazságukat tudja képviselni a szakmai érdekképviselet, vagy, ha ez kevés, az ellenzéki szakpolitikusok. Már, ha van erre politikai szándék.
4863 Edmond Dantes 2015-12-12 15:47:37 [Válasz erre: 4862 Momo 2015-12-12 11:15:52]
Jaj, nemá', ez szómágia. Oké, helyesbítek. ...egy a lényeg: valós i n t e r j ú és NE alákérdezéses-üzenős álinterjú legyen. Így jó? De hogy ne csak "off"oljak itten, a kedvedért kikerestem a kőkemény :) interjút. Íme, pár "kökemény" kérdés(részlet): "Tán nem támogatja az önt kinevező kormány törekvését,...?" muhaha, nem is folytatom a kérdést, annyira átlátszó (mint az atlatszo.hu) "...a jól fizető meló a szólótánc, tehát az elnyomott magyarok a háttérben mocorognak, miközben a külföldiek csillognak és kaszálnak." Na, szerinted erre meg bírt felelni Főig. úr? "Tehát nem igaz, hogy Solymosi stílusa és minősítési gyakorlata miatt forrong a nemzeti balett?" Ez szerinted valódi kérdés? "...nem szereti (mármint Főig.úr - beszúrás tőlem), hogy míg a külföldiek nem, a magyarok visszabeszélnek neki." Válasz szerinted mi? "Jellinek György például fiatal táncos és még csak nem is minősítésen rúgták ki..." Ez már nem is alákérdezés, hanem v é g s z ó egy hosszú megmagyarázó monológhoz. Nem folytatom, sőt a min.elnök + családja + páholyhasználat stb toposzra sem térek ki, nehogy politizálni kezdjünk. Az egyetlen hírértékű hír az "interjúban" mint már írtam, hogy MMA az Andrássy úton még csak (már?) a 101. házszámig nyújtózkod(hat)ik, a 22. számig még nem jutottak.
Jaj, nemá', ez szómágia. Oké, helyesbítek. ...egy a lényeg: valós i n t e r j ú és NE alákérdezéses-üzenős álinterjú legyen. Így jó? De hogy ne csak "off"oljak itten, a kedvedért kikerestem a kőkemény :) interjút. Íme, pár "kökemény" kérdés(részlet): "Tán nem támogatja az önt kinevező kormány törekvését,...?" muhaha, nem is folytatom a kérdést, annyira átlátszó (mint az atlatszo.hu) "...a jól fizető meló a szólótánc, tehát az elnyomott magyarok a háttérben mocorognak, miközben a külföldiek csillognak és kaszálnak." Na, szerinted erre meg bírt felelni Főig. úr? "Tehát nem igaz, hogy Solymosi stílusa és minősítési gyakorlata miatt forrong a nemzeti balett?" Ez szerinted valódi kérdés? "...nem szereti (mármint Főig.úr - beszúrás tőlem), hogy míg a külföldiek nem, a magyarok visszabeszélnek neki." Válasz szerinted mi? "Jellinek György például fiatal táncos és még csak nem is minősítésen rúgták ki..." Ez már nem is alákérdezés, hanem v é g s z ó egy hosszú megmagyarázó monológhoz. Nem folytatom, sőt a min.elnök + családja + páholyhasználat stb toposzra sem térek ki, nehogy politizálni kezdjünk. Az egyetlen hírértékű hír az "interjúban" mint már írtam, hogy MMA az Andrássy úton még csak (már?) a 101. házszámig nyújtózkod(hat)ik, a 22. számig még nem jutottak.
4862 Momo 2015-12-12 11:15:52 [Válasz erre: 4861 Edmond Dantes 2015-12-12 10:52:14]
Értem én, amit mondasz, csak arra utaltam, hogy szerintem méltatlan azért elverni a port Stumpfon, amit egyébként az egész média csinál (jobb és baloldalon egyaránt). (És ráadásul ő még legalább bele is kérdez kényes ügyekbe.) Egyébként szerintem kevered a műfajokat: egy dolog az interjú, és egy másik a vita.
Értem én, amit mondasz, csak arra utaltam, hogy szerintem méltatlan azért elverni a port Stumpfon, amit egyébként az egész média csinál (jobb és baloldalon egyaránt). (És ráadásul ő még legalább bele is kérdez kényes ügyekbe.) Egyébként szerintem kevered a műfajokat: egy dolog az interjú, és egy másik a vita.
