5011 IVA 2016-02-11 05:43:17 [Válasz erre: 5004 Siegfried 2016-02-10 21:56:14]
Az operák különböző verzióinak, átírásának kényes elvi kérdéseiről és gyakorlatáról már nagyon sok szenvedélyes vita folyt ezen a fórumon. Ezeket már-már csak ismételni és tupírozni lehet. Az eredmény általában az, hogy senkit sem lehet meggyőzni álláspontjának ellenkezőjéről. A magam álláspontja szerint mindegyik operának az a változata a legjobb, amelyet én megszerettem. De nagyon-nagyon szeretnék már olyan Trubadúrt (olyan A trubadúrt nézni), amelyben Leonóra elénekli a Tu vedrai che amore in terra... kezdetű csodarészt is! Utóbbi mondatomban máris beleütköztem a mondatba ékelt névelős cím problémájába. A legutóbbi időkig az volt a gyakorlat, hogy még akik fontosnak tartják a névelős címek pontos írását, a mondat gördülékenysége kedvéért ők is elhagyják a névelőt. (Holnap megnézek egy Víg özvegyet az Operettszínházban.) Én általában igyekeztem ezt elkerülni, pl. ilyen módon: Holnap megnézem A víg özvegy egyik előadását. Hogy a mondaton belül nagybetűvel írunk egy névelőt, nem zavaró, helyes. (Szeretem az Egy szerelem három éjszakáját.) Újabban azonban igényes színházi kritikákban találkozom ilyen szerkezettel: Az Operaház A hattyúk tava-előadásáról nem szívesen beszélek. (A cím kurziválásával jobban fest.) Nem tudom, hogy született-e erre új szabály, vagy csak újságírói divat lett. Én írtam arról, mennyire nem tetszett A víg özvegy balettváltozata zenéjének szerkesztése és hangszerelése (sem). Úgy emlékszem, Búbánat is írt erről.
Az operák különböző verzióinak, átírásának kényes elvi kérdéseiről és gyakorlatáról már nagyon sok szenvedélyes vita folyt ezen a fórumon. Ezeket már-már csak ismételni és tupírozni lehet. Az eredmény általában az, hogy senkit sem lehet meggyőzni álláspontjának ellenkezőjéről. A magam álláspontja szerint mindegyik operának az a változata a legjobb, amelyet én megszerettem. De nagyon-nagyon szeretnék már olyan Trubadúrt (olyan A trubadúrt nézni), amelyben Leonóra elénekli a Tu vedrai che amore in terra... kezdetű csodarészt is! Utóbbi mondatomban máris beleütköztem a mondatba ékelt névelős cím problémájába. A legutóbbi időkig az volt a gyakorlat, hogy még akik fontosnak tartják a névelős címek pontos írását, a mondat gördülékenysége kedvéért ők is elhagyják a névelőt. (Holnap megnézek egy Víg özvegyet az Operettszínházban.) Én általában igyekeztem ezt elkerülni, pl. ilyen módon: Holnap megnézem A víg özvegy egyik előadását. Hogy a mondaton belül nagybetűvel írunk egy névelőt, nem zavaró, helyes. (Szeretem az Egy szerelem három éjszakáját.) Újabban azonban igényes színházi kritikákban találkozom ilyen szerkezettel: Az Operaház A hattyúk tava-előadásáról nem szívesen beszélek. (A cím kurziválásával jobban fest.) Nem tudom, hogy született-e erre új szabály, vagy csak újságírói divat lett. Én írtam arról, mennyire nem tetszett A víg özvegy balettváltozata zenéjének szerkesztése és hangszerelése (sem). Úgy emlékszem, Búbánat is írt erről.
5010 IVA 2016-02-11 05:35:42 [Válasz erre: 5003 Boglárka Simon Hatala 2016-02-10 17:44:08]
Nagyon érdekes és szép, köszönöm!
Nagyon érdekes és szép, köszönöm!
5009 IVA 2016-02-11 05:34:39 [Válasz erre: 5002 Cilike 2016-02-10 16:25:54]
A hattyúk tava vagy a Giselle történetét nem csupán eszköznek (csúnyábban: ürügynek) látom a szép táncok sorozatának előadásához. Ezekkel a mesékkel és alakokkal ugyanúgy „együtt él” a műfaj rajongója, mint a fontos operákéval, amelyek cselekménye sem csupán eszköz szép hangok eregetéséhez.
A hattyúk tava vagy a Giselle történetét nem csupán eszköznek (csúnyábban: ürügynek) látom a szép táncok sorozatának előadásához. Ezekkel a mesékkel és alakokkal ugyanúgy „együtt él” a műfaj rajongója, mint a fontos operákéval, amelyek cselekménye sem csupán eszköz szép hangok eregetéséhez.
5008 IVA 2016-02-11 05:32:25 [Válasz erre: 5001 Boglárka Simon Hatala 2016-02-10 14:45:08]
Szerencsés nemzedékhez tartozom. A múlt század '60-as, '70-es, '80-as éveiből többnyire ilyen feldolgozásokra emlékszem (az Operaház és az Erkel Színház színpadáról).
Szerencsés nemzedékhez tartozom. A múlt század '60-as, '70-es, '80-as éveiből többnyire ilyen feldolgozásokra emlékszem (az Operaház és az Erkel Színház színpadáról).
5007 IVA 2016-02-11 05:26:57 [Válasz erre: 5000 Cilike 2016-02-10 14:22:33]
Érdekes a meglátásod a balett- és operairodalom egyes korszakainak, alkotóinak szövetszerkesztése közötti párhuzamról. Én azért sírom vissza azokat a nagy táncos egyéniségeket, akikre gyakran hivatkozom, sőt az aranykor teljes balettkarát, mert a látszólag „csak dekoratív” betétszámokat is beillesztették az egész balettdrámába, a virtuóz szólókban, együttesekben is érzelmeket, magatartásokat, sorsokat tudtak elénk tárni.
Érdekes a meglátásod a balett- és operairodalom egyes korszakainak, alkotóinak szövetszerkesztése közötti párhuzamról. Én azért sírom vissza azokat a nagy táncos egyéniségeket, akikre gyakran hivatkozom, sőt az aranykor teljes balettkarát, mert a látszólag „csak dekoratív” betétszámokat is beillesztették az egész balettdrámába, a virtuóz szólókban, együttesekben is érzelmeket, magatartásokat, sorsokat tudtak elénk tárni.
5006 IVA 2016-02-11 05:23:57 [Válasz erre: 4999 Kaliban 2016-02-10 11:33:58]
Az Operaháznak köszönhető, hogy bővítették A diótörő szereposztását (a honlapon is), bár erősen megkésve, hiszen a teljes szereposztásról célszerű lenne már a jegyeit elővásárló közönséget is tájékoztatni, jó előre. Ha az én sokszor ismételt reklamációm nyomán történt, az azt jelzi, hogy semmit sem hiába írunk itt le, mindenki eldöntheti, mit hogyan fogad. Amit A hattyúk tava cselekményének érvényesüléséről írsz, bizonyítja, hogy a terjedelmében, látványában felpuffasztott, túl sokat markolni akaró és többnyire harsány változat elnyomja a történetet, és sok egyéb értéket is. Különös tekintettel a kellemetlen szövegű és látványú fináléra, amely előnytelenül hat vissza az egészre. Egyelőre igyekszem lelkesedni a Csipkerózsikáért. A honlapon jelenleg 6 fontos szerep várja, hogy balettművészek neve kerüljön N. N. helyére. Jó lenne itt is megkapni a teljes szereposztásokat, hiszen a Csipkerózsika is jellemzően sokszereplős darab!
Az Operaháznak köszönhető, hogy bővítették A diótörő szereposztását (a honlapon is), bár erősen megkésve, hiszen a teljes szereposztásról célszerű lenne már a jegyeit elővásárló közönséget is tájékoztatni, jó előre. Ha az én sokszor ismételt reklamációm nyomán történt, az azt jelzi, hogy semmit sem hiába írunk itt le, mindenki eldöntheti, mit hogyan fogad. Amit A hattyúk tava cselekményének érvényesüléséről írsz, bizonyítja, hogy a terjedelmében, látványában felpuffasztott, túl sokat markolni akaró és többnyire harsány változat elnyomja a történetet, és sok egyéb értéket is. Különös tekintettel a kellemetlen szövegű és látványú fináléra, amely előnytelenül hat vissza az egészre. Egyelőre igyekszem lelkesedni a Csipkerózsikáért. A honlapon jelenleg 6 fontos szerep várja, hogy balettművészek neve kerüljön N. N. helyére. Jó lenne itt is megkapni a teljes szereposztásokat, hiszen a Csipkerózsika is jellemzően sokszereplős darab!
5005 Kaliban 2016-02-10 23:15:48
Én nem vagyok híve a nem szerzői átdolgozásoknak - azok számomra lényegesen nem változtatnak pozitív értelemben egy-egy darab minőségén -, de ez bevett színházi gyakorlat volt már az 1800-as, sőt az azt megelőző években is. Nemcsak a zenés színházban. Többen feltételezik pl. a Shakespeare drámák se az eredeti, teljes egészében Shakespeare által írt szöveggel hagyományozódtak ránk. Többek között a Macbethet sokan tartják egy meghúzott, dramaturg által átigazított szövegnek. Mára pedig úgy álla dolog, hogy az angol Shakespeare összes kiadásokban két Lear király van - a két verzió szövege nem teljesen egyezik, az egyik hosszabb is, de nem tudják eldönteni melyik az eredeti. Úgyhogy előfordul, hogy egy-egy darab végső formája a szerző halála után alakul ki. Általában pl. Muszorgszkij Boriszját se teljesen abban a formában játsszák még az eredetit hirdető előadások sem, ahogy azt vagy az 1872-es, vagy az első verzióban megírta. Olykor ugyanis a különböző szerzői verziókat is vegyítik. De itt van a Carmen esete is, vagy a Hoffmann meséi - most akkor ez utóbbi mennyiben lehet Offenbach darabjának tekintetni teljes egészében? A sort még lehetne folytatni...
Én nem vagyok híve a nem szerzői átdolgozásoknak - azok számomra lényegesen nem változtatnak pozitív értelemben egy-egy darab minőségén -, de ez bevett színházi gyakorlat volt már az 1800-as, sőt az azt megelőző években is. Nemcsak a zenés színházban. Többen feltételezik pl. a Shakespeare drámák se az eredeti, teljes egészében Shakespeare által írt szöveggel hagyományozódtak ránk. Többek között a Macbethet sokan tartják egy meghúzott, dramaturg által átigazított szövegnek. Mára pedig úgy álla dolog, hogy az angol Shakespeare összes kiadásokban két Lear király van - a két verzió szövege nem teljesen egyezik, az egyik hosszabb is, de nem tudják eldönteni melyik az eredeti. Úgyhogy előfordul, hogy egy-egy darab végső formája a szerző halála után alakul ki. Általában pl. Muszorgszkij Boriszját se teljesen abban a formában játsszák még az eredetit hirdető előadások sem, ahogy azt vagy az 1872-es, vagy az első verzióban megírta. Olykor ugyanis a különböző szerzői verziókat is vegyítik. De itt van a Carmen esete is, vagy a Hoffmann meséi - most akkor ez utóbbi mennyiben lehet Offenbach darabjának tekintetni teljes egészében? A sort még lehetne folytatni...
5004 Siegfried 2016-02-10 21:56:14
Az előző hozzászólásokban előkerült a Hattyúk tava is (vagy "A hattyúk tava"). Teljesen véletlenül belebotlottam a Fidelio portál napi zene rovatában az alábbi felvételre: [url]http://fidelio.hu/klasszikus/2016/02/09/fidelio_napi_zene_-_csajkovszkij_hattyuk_tava_-_adagio/;Adagio[/url] Elindítottam a videót és egyből feltűnt, hogy ez mintha nem a megszokott zene lenne. A bevezető rész hosszabb. Gyorsan le is ellenőriztem egy másik videó megnézésével, meghallgatásával: [url]https://www.youtube.com/watch?v=XoUiA9Ns1kk;Zakharova[/url] (Milyen érdekes Zakharova neve is szóba került nem olyan régen.) Mi a véleményetek erről? Jobb lett, rosszabb? Olyat már hallottam, hogy egy balett színpadra vitelekor egy-egy zenei részt megismételnek vagy meghúznak, hogy a koreográfus elképzelései megvalósíthatók legyenek. De nem jellemző, hogy a zenei anyagot átkomponálnák. Mit szólnának az opera rajongók, ha pl. egy Verdi opera bemutatóján nem az eredeti vagy a zeneszerző által átírt verzió szólalna meg? Vannak érdekes esetek: Seregi Szentivánéji álomja, melyből több eredeti zenei rész is hiányzik, annak ellenére, hogy az eredeti zene sem olyan hosszú, hogy egész estét betöltsön. Átírt Bánk Bán, ami az elmúlt évtizedekben elterjedt. A víg özvegy balettváltozata (melynek zenei anyagáról egyik fórumtársunk már kifejtette véleményét). (IVA: hogy kell írni mondat közepén a mű címét, ha "A" betűvel kezdődik?)
Az előző hozzászólásokban előkerült a Hattyúk tava is (vagy "A hattyúk tava"). Teljesen véletlenül belebotlottam a Fidelio portál napi zene rovatában az alábbi felvételre: [url]http://fidelio.hu/klasszikus/2016/02/09/fidelio_napi_zene_-_csajkovszkij_hattyuk_tava_-_adagio/;Adagio[/url] Elindítottam a videót és egyből feltűnt, hogy ez mintha nem a megszokott zene lenne. A bevezető rész hosszabb. Gyorsan le is ellenőriztem egy másik videó megnézésével, meghallgatásával: [url]https://www.youtube.com/watch?v=XoUiA9Ns1kk;Zakharova[/url] (Milyen érdekes Zakharova neve is szóba került nem olyan régen.) Mi a véleményetek erről? Jobb lett, rosszabb? Olyat már hallottam, hogy egy balett színpadra vitelekor egy-egy zenei részt megismételnek vagy meghúznak, hogy a koreográfus elképzelései megvalósíthatók legyenek. De nem jellemző, hogy a zenei anyagot átkomponálnák. Mit szólnának az opera rajongók, ha pl. egy Verdi opera bemutatóján nem az eredeti vagy a zeneszerző által átírt verzió szólalna meg? Vannak érdekes esetek: Seregi Szentivánéji álomja, melyből több eredeti zenei rész is hiányzik, annak ellenére, hogy az eredeti zene sem olyan hosszú, hogy egész estét betöltsön. Átírt Bánk Bán, ami az elmúlt évtizedekben elterjedt. A víg özvegy balettváltozata (melynek zenei anyagáról egyik fórumtársunk már kifejtette véleményét). (IVA: hogy kell írni mondat közepén a mű címét, ha "A" betűvel kezdődik?)
5003 Boglárka Simon Hatala 2016-02-10 17:44:08 [Válasz erre: 5002 Cilike 2016-02-10 16:25:54]
A klasszikus repertoárdarabok megfelelő verzióiban a történet és a mozgásanyag tele van különböző szimbólumrétegekkel, a dramaturgia logikus, ha mindez ez hiányzik belőle, és "csak szép" (ami gyakran előfordul sajnos), akkor lesz a klasszikus balettből belőle üres dekoráció, amin a kamaszok vihognak és ásítoznak. A balett egy nagyon mélyen európai műfaj, komoly morális, spirituális tartalma van, onnan kezdve, hogy kiforgatott lábbal táncolják és azok a történetei, amelyek máig népszerűek, nem véletlenül azok. A Csipkerózsika egy nagyon régi női beavatástörténet, még a tündérek is szimbolikusak, A hattyúk tava ennek a férfi párja, a Diótörőről nem is beszélve, ahol még az óra tetején gubbasztó bagolynak is oka van. A Giselle, a Bajadér: a legősibb férfi-nő történetek: hazugság, önteltség, megbocsájtás. Meg kell nézni azokat a csodás verziókat, amelyek koreográfusai valóban értették mélységeiben a műfajt és ezeket a darabokat. Nurejev, Makarova, Cynthia Harvey, mostanában Rathmansky... Azok a művek, amelyekben nem volt sokkal több, mint vizuális esztétikum, mint a Fáraó lánya, azok szépen elhaltak, és nem véletlenül.
A klasszikus repertoárdarabok megfelelő verzióiban a történet és a mozgásanyag tele van különböző szimbólumrétegekkel, a dramaturgia logikus, ha mindez ez hiányzik belőle, és "csak szép" (ami gyakran előfordul sajnos), akkor lesz a klasszikus balettből belőle üres dekoráció, amin a kamaszok vihognak és ásítoznak. A balett egy nagyon mélyen európai műfaj, komoly morális, spirituális tartalma van, onnan kezdve, hogy kiforgatott lábbal táncolják és azok a történetei, amelyek máig népszerűek, nem véletlenül azok. A Csipkerózsika egy nagyon régi női beavatástörténet, még a tündérek is szimbolikusak, A hattyúk tava ennek a férfi párja, a Diótörőről nem is beszélve, ahol még az óra tetején gubbasztó bagolynak is oka van. A Giselle, a Bajadér: a legősibb férfi-nő történetek: hazugság, önteltség, megbocsájtás. Meg kell nézni azokat a csodás verziókat, amelyek koreográfusai valóban értették mélységeiben a műfajt és ezeket a darabokat. Nurejev, Makarova, Cynthia Harvey, mostanában Rathmansky... Azok a művek, amelyekben nem volt sokkal több, mint vizuális esztétikum, mint a Fáraó lánya, azok szépen elhaltak, és nem véletlenül.
5002 Cilike 2016-02-10 16:25:54
Nem akarok a balettszakértő szerepében tetszelegni, nem értek hozzá. De úgy gondolom, a klasszikus repertoárban a történet csak egy eszköz, hogy a szép klasszikus balettnek keretet adjon. A lényeg maga a tánc, a szépséges mozgás és a szép jelmezek, hátterek.
Nem akarok a balettszakértő szerepében tetszelegni, nem értek hozzá. De úgy gondolom, a klasszikus repertoárban a történet csak egy eszköz, hogy a szép klasszikus balettnek keretet adjon. A lényeg maga a tánc, a szépséges mozgás és a szép jelmezek, hátterek.
5001 Boglárka Simon Hatala 2016-02-10 14:45:08 [Válasz erre: 5000 Cilike 2016-02-10 14:22:33]
A személyes véleményem szerint a nagy klasszikus balettek archetípusos meséken alapszanak, pont azért maradtak fenn olyan sokáig, mert érvényesek és igazak, a jó feldolgozásokban nagyon is logikus és összefüggő a dramaturgiájuk. Csak ilyen feldolgozás kevés van.
A személyes véleményem szerint a nagy klasszikus balettek archetípusos meséken alapszanak, pont azért maradtak fenn olyan sokáig, mert érvényesek és igazak, a jó feldolgozásokban nagyon is logikus és összefüggő a dramaturgiájuk. Csak ilyen feldolgozás kevés van.
5000 Cilike 2016-02-10 14:22:33
Ez egyszerűen az időbeli eltérés műve. A klasszikus baletteket, mint A hattyúk tava -két szóban, ha nem baj - vagy a Diótörő, vagy bármelyik hasonló, azokhoz az operákhoz hasonlítanám, ahol, mint Mozartnál, az áriák, duettek, tercettek követik egymást recitativókkal összekötve. Míg a Seregi-balettek olyanok, mint egy Puccini-opera, nagyjából átkomponált, bár azért ki lehet részeket emelni belőle, de nem öncélú áriázás, -esetünkben táncolás -hanem a dráma, a cselekmény szolgálata. Seregi amúgy az én szemeben valójában rendező volt, mármint mint rendező volt zseniális. Úgy tudta színpadra állítani, dramaturgiailag szerkeszteni a darabjait, mint mondjuk Zeffirelli, akitől ihletet is merített. Ettől lettek a figurái élőek. Mindenhez olyan instrukciókat tudott adni, amit az ember nem felejt el.
Ez egyszerűen az időbeli eltérés műve. A klasszikus baletteket, mint A hattyúk tava -két szóban, ha nem baj - vagy a Diótörő, vagy bármelyik hasonló, azokhoz az operákhoz hasonlítanám, ahol, mint Mozartnál, az áriák, duettek, tercettek követik egymást recitativókkal összekötve. Míg a Seregi-balettek olyanok, mint egy Puccini-opera, nagyjából átkomponált, bár azért ki lehet részeket emelni belőle, de nem öncélú áriázás, -esetünkben táncolás -hanem a dráma, a cselekmény szolgálata. Seregi amúgy az én szemeben valójában rendező volt, mármint mint rendező volt zseniális. Úgy tudta színpadra állítani, dramaturgiailag szerkeszteni a darabjait, mint mondjuk Zeffirelli, akitől ihletet is merített. Ettől lettek a figurái élőek. Mindenhez olyan instrukciókat tudott adni, amit az ember nem felejt el.
4999 Kaliban 2016-02-10 11:33:58
A február 4-i plusz előadásnak köszönhetően én is megnéztem - hosszú évek után ismét - a Rómeó és Júliát. Nem tudom mennyire Iva hozzászólásainak köszönhető, de a színlapon részletesebb szereposztást olvashattunk. Azt nem tudom, mert nem néztem, hogy a honlapon mennyit javult a helyzet. Én nyilván nem értek annyira hozzá, de azért szeretem és rendszeresen látogatom a balett előadásokat, ha lehetőségem van rá. Mindig is úgy találtam, hogy Seregi igazi, átgondolt, cselekményes koreográfiákat készített. Kidolgozott jelenetekkel, jellemrajzokkal és több megoldásával szépen értelmezte a történések, nagyon jól értve a szereplők egymáshoz való viszonyait, jellemeit, motivációját - igazi profi volt és kiváló színházi érzékkel rendelkezett. És sajnos számomra ez különösen szembetűnő az új Diótörő és Hattyúktava után, ahol nemegyszer üres revü-szerű jeleneteknek éreztem a táncok egymásutánját. A hattyúktava esetében számomra az se volt egyértelmű, hogy itt most akkor létezik egy jól végig vitt cselekményvezetés. Nekem olyan érzésem volt, hogy minden csak úgy mellékesen megtörténik a nagy tánc-revü közben: úgy mellékesen lejátszódik egy szomorú, szerelmi történet is. A Diótörő pedig nemegyszer elkapkodott, részleteiben kidolgozatlan és fantáziálatlan volt. Seregi koreográfiájában viszont mindennek megvan a helye, szerepe, jelentősége. Átgondolt, jól végig vitt koncepció húzódik minden munkája mögött és mondom, számomra a két felújítás után döbbenetes volt a színvonalbeli különbség Seregi javára. De lehet, hogy nagyon nincs igazam és hülyeségeket írok. Ha így van hát bocsánat, de ezek után annyira nem tudok lelkesedni a Csipkerózsika felújításért, de meg fogom nézni.
A február 4-i plusz előadásnak köszönhetően én is megnéztem - hosszú évek után ismét - a Rómeó és Júliát. Nem tudom mennyire Iva hozzászólásainak köszönhető, de a színlapon részletesebb szereposztást olvashattunk. Azt nem tudom, mert nem néztem, hogy a honlapon mennyit javult a helyzet. Én nyilván nem értek annyira hozzá, de azért szeretem és rendszeresen látogatom a balett előadásokat, ha lehetőségem van rá. Mindig is úgy találtam, hogy Seregi igazi, átgondolt, cselekményes koreográfiákat készített. Kidolgozott jelenetekkel, jellemrajzokkal és több megoldásával szépen értelmezte a történések, nagyon jól értve a szereplők egymáshoz való viszonyait, jellemeit, motivációját - igazi profi volt és kiváló színházi érzékkel rendelkezett. És sajnos számomra ez különösen szembetűnő az új Diótörő és Hattyúktava után, ahol nemegyszer üres revü-szerű jeleneteknek éreztem a táncok egymásutánját. A hattyúktava esetében számomra az se volt egyértelmű, hogy itt most akkor létezik egy jól végig vitt cselekményvezetés. Nekem olyan érzésem volt, hogy minden csak úgy mellékesen megtörténik a nagy tánc-revü közben: úgy mellékesen lejátszódik egy szomorú, szerelmi történet is. A Diótörő pedig nemegyszer elkapkodott, részleteiben kidolgozatlan és fantáziálatlan volt. Seregi koreográfiájában viszont mindennek megvan a helye, szerepe, jelentősége. Átgondolt, jól végig vitt koncepció húzódik minden munkája mögött és mondom, számomra a két felújítás után döbbenetes volt a színvonalbeli különbség Seregi javára. De lehet, hogy nagyon nincs igazam és hülyeségeket írok. Ha így van hát bocsánat, de ezek után annyira nem tudok lelkesedni a Csipkerózsika felújításért, de meg fogom nézni.
4998 IVA 2016-02-10 05:08:22 [Válasz erre: 4997 IVA 2016-02-10 05:06:10]
terjesztik elő → terjesztik fel
terjesztik elő → terjesztik fel
4997 IVA 2016-02-10 05:06:10 [Válasz erre: 4996 lujza 2016-02-10 01:43:43]
Kedves Lujza! Ha én Seregi Lászlót zseniális koreográfusnak tartom (és követendő példaképnek mondanám, ha lenne, aki követhetné), de leírom, hogy egyik darabja nem lett a kedvencem, mert egy előző mű (ti. a Lavrovszkijé) élményének és közreműködőinek múlhatatlan hatása alatt találkoztam vele, és nem győztek meg a bemutató szereplői – ezzel belerúgtam kissé? Ha egy általam nagynak tartott és ezen a fórumon számtalanszor rajongással hivatkozott művésznek nem a teljes életművét magasztalom, szerinted belerúgtam? Szerintem az történt, hogy Neked nem tetszett a véleményem. Azt ne hagyd figyelmen kívül, hogy itt fórumozóként írok, írunk véleményt, vitatkozunk egyes produkciókról, művekről, és nem a tánckritika.hu tekintélyes kritikusaként, aki a díj leértékelésével Seregi nagyságát értékelte le, szerencsétlenül szembeállítva egy másik korszak, stílus és régió olyan koreográfusáéval, akinek a magyar táncéletben és a magyar közönség körében jelenleg összehasonlíthatatlanul kisebb a jelentősége. Ezért úgy gondolom, a Seregi-díjjal elsősorban magyar koreográfusokat kellene (ha lehetne) megtisztelni. Ez ugyanolyan természetes, mint hogy Zaharovát sem terjesztik elő Harangozó Gyula-díjra.
Kedves Lujza! Ha én Seregi Lászlót zseniális koreográfusnak tartom (és követendő példaképnek mondanám, ha lenne, aki követhetné), de leírom, hogy egyik darabja nem lett a kedvencem, mert egy előző mű (ti. a Lavrovszkijé) élményének és közreműködőinek múlhatatlan hatása alatt találkoztam vele, és nem győztek meg a bemutató szereplői – ezzel belerúgtam kissé? Ha egy általam nagynak tartott és ezen a fórumon számtalanszor rajongással hivatkozott művésznek nem a teljes életművét magasztalom, szerinted belerúgtam? Szerintem az történt, hogy Neked nem tetszett a véleményem. Azt ne hagyd figyelmen kívül, hogy itt fórumozóként írok, írunk véleményt, vitatkozunk egyes produkciókról, művekről, és nem a tánckritika.hu tekintélyes kritikusaként, aki a díj leértékelésével Seregi nagyságát értékelte le, szerencsétlenül szembeállítva egy másik korszak, stílus és régió olyan koreográfusáéval, akinek a magyar táncéletben és a magyar közönség körében jelenleg összehasonlíthatatlanul kisebb a jelentősége. Ezért úgy gondolom, a Seregi-díjjal elsősorban magyar koreográfusokat kellene (ha lehetne) megtisztelni. Ez ugyanolyan természetes, mint hogy Zaharovát sem terjesztik elő Harangozó Gyula-díjra.
4996 lujza 2016-02-10 01:43:43 [Válasz erre: 4995 IVA 2016-02-09 04:27:17]
Kedves IVA számomra utoljára épp Te rúgtál bele kissé Seregibe a Rómeó és Júliája kapcsán. Egyébként köszönöm a belinkelt cikket, sajnos azt hiszem, az írójának sok mindenben igaza van.
Kedves IVA számomra utoljára épp Te rúgtál bele kissé Seregibe a Rómeó és Júliája kapcsán. Egyébként köszönöm a belinkelt cikket, sajnos azt hiszem, az írójának sok mindenben igaza van.
4995 IVA 2016-02-09 04:27:17
Bár tétovázás után és kétségek közt, belinkelem [url]http://www.tanckritika.hu/kategoriak/essze/872-horeczky-krisztina-franya-modernek;Horeczky Krisztina: Fránya modernek[/url] című írását az Erkel Színházban Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában címmel bemutatott estről. Megfeküdte a gyomromat ez a többirányú kirohanás. Nem mintha hihetetlennek, saját tapasztalataimtól idegennek tartanék ilyen sistergő és szerteterjedő panaszáradatot egy előadásról és az azzal kapcsolatos felelősségkeresésről, sőt -megtalálásról. De úgy gondolom, célszerű mindent idejében szóvá tenni, s nem tudom, hogy megtörtént-e ez a tánckritika.hu részéről. Próbáltam ennek utánanézni az oldalon, de nem találok az archívum felé mutató opciót. Kíváncsi voltam például arra, volt-e szó korábban is a Kylián köszönőlevelének eredeti változata és operaházi kiadású fordítása közötti tartalmi különbségről, természetesen olyan formában, hogy mindkét változatot az olvasó elé tárják, és arról vita kerekedik. Mert ha Horeczky kifogása pontos, kötelességmulasztás volt a tartalomhamisítást nem a szélesebb nyilvánosság elé tárni, sőt az igazságszolgáltatás elé vinni. A műkritikai részhez nemigen tudok hozzászólni, mert ezt az előadást nem láttam. Elégedetten, sőt hálásan nyugtázom, hogy a társulat elmagyartalanodását nemcsak kemény szavak, hanem konkrét szakmai kifogások is illetik. (Részben olyanok is, amelyeket az utóbbi években megnézett, főleg cselekményes balettek főpróbáin, előadásain magam is tapasztaltam.) Sajnálom, hogy a kritikus ezeket a kifogásokat nem vezette le valamenyi szereposztás tapasztalataiban: az Erkel Színház helyárai mellett akár saját költségén is megnézhette volna mindhárom gárdát. És persze köszönettel nyugtázom, hogy megjegyezte a külföldi táncművészek nevének bornírt írásmódjának gyakorlatát az Operaház sajtóanyagaiban. Az előadás honlapon közölt és a kritika alcímében idézett címe egy apróságban eltér egymástól. Az operaházi kisbetűs fekete rokonszenvesebb, mert nem angol címről van szó, és mert a fekete nem egy külön darabot jelöl, hanem a fehér, fekete színek (mint a társított darabok közös formai jegye) felsorolásának része. Az előadott darabok (csakis relatív) értékétől és alkotóik (szubjektív) megítélésétől függetlenül gorombán sértőnek találom Jiří Kylián Seregi-díjjal történt kitüntetésének értékelését és az arra vonatkozó példálózást a film világából. Nemcsak azért goromba mindkettő, mert Miloš Forman Bacsó Péter-díjjal való kitüntetése Horeczky kegyeletsértő fikciója, hanem azért is, mert a kritikusnak vélhetően fogalma sincs arról, hogy mit jelentett koreográfusnak és filmrendezőnek lenni Magyarországon a Kádár-korszak idején, milyen óriási különbség volt embernek és művésznek lenni Amerikában, Nyugat-Európában, vagy a „keleti blokkban”, szabadság és anyagi lehetőségek mérhetetlen különbségének tekintetében is. Úgy érzem, ezt kötelességem volt megjegyezni. Az Erkel színházi est kritikájához csakugyan nem tartozik szervesen az utolsó bekezdés tárgya. Számomra azért is megterhelő, mert azon keresztül tudott a kritikus a gondolat formai keretbe foglalása ürügyén még egyet belerúgni Seregi Lászlóba: a róla elnevezett díjhoz visszakanyarodva. Természetesen a kritikus szíve és lába joga annyiszor rúgni, ahányszor célszerűnek gondolja. Csak az a baj, hogy ilyenkor a célban nem feltétlenül az elfogulatlanság és a hitelesség erénye látszik ragyogni.
Bár tétovázás után és kétségek közt, belinkelem [url]http://www.tanckritika.hu/kategoriak/essze/872-horeczky-krisztina-franya-modernek;Horeczky Krisztina: Fránya modernek[/url] című írását az Erkel Színházban Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában címmel bemutatott estről. Megfeküdte a gyomromat ez a többirányú kirohanás. Nem mintha hihetetlennek, saját tapasztalataimtól idegennek tartanék ilyen sistergő és szerteterjedő panaszáradatot egy előadásról és az azzal kapcsolatos felelősségkeresésről, sőt -megtalálásról. De úgy gondolom, célszerű mindent idejében szóvá tenni, s nem tudom, hogy megtörtént-e ez a tánckritika.hu részéről. Próbáltam ennek utánanézni az oldalon, de nem találok az archívum felé mutató opciót. Kíváncsi voltam például arra, volt-e szó korábban is a Kylián köszönőlevelének eredeti változata és operaházi kiadású fordítása közötti tartalmi különbségről, természetesen olyan formában, hogy mindkét változatot az olvasó elé tárják, és arról vita kerekedik. Mert ha Horeczky kifogása pontos, kötelességmulasztás volt a tartalomhamisítást nem a szélesebb nyilvánosság elé tárni, sőt az igazságszolgáltatás elé vinni. A műkritikai részhez nemigen tudok hozzászólni, mert ezt az előadást nem láttam. Elégedetten, sőt hálásan nyugtázom, hogy a társulat elmagyartalanodását nemcsak kemény szavak, hanem konkrét szakmai kifogások is illetik. (Részben olyanok is, amelyeket az utóbbi években megnézett, főleg cselekményes balettek főpróbáin, előadásain magam is tapasztaltam.) Sajnálom, hogy a kritikus ezeket a kifogásokat nem vezette le valamenyi szereposztás tapasztalataiban: az Erkel Színház helyárai mellett akár saját költségén is megnézhette volna mindhárom gárdát. És persze köszönettel nyugtázom, hogy megjegyezte a külföldi táncművészek nevének bornírt írásmódjának gyakorlatát az Operaház sajtóanyagaiban. Az előadás honlapon közölt és a kritika alcímében idézett címe egy apróságban eltér egymástól. Az operaházi kisbetűs fekete rokonszenvesebb, mert nem angol címről van szó, és mert a fekete nem egy külön darabot jelöl, hanem a fehér, fekete színek (mint a társított darabok közös formai jegye) felsorolásának része. Az előadott darabok (csakis relatív) értékétől és alkotóik (szubjektív) megítélésétől függetlenül gorombán sértőnek találom Jiří Kylián Seregi-díjjal történt kitüntetésének értékelését és az arra vonatkozó példálózást a film világából. Nemcsak azért goromba mindkettő, mert Miloš Forman Bacsó Péter-díjjal való kitüntetése Horeczky kegyeletsértő fikciója, hanem azért is, mert a kritikusnak vélhetően fogalma sincs arról, hogy mit jelentett koreográfusnak és filmrendezőnek lenni Magyarországon a Kádár-korszak idején, milyen óriási különbség volt embernek és művésznek lenni Amerikában, Nyugat-Európában, vagy a „keleti blokkban”, szabadság és anyagi lehetőségek mérhetetlen különbségének tekintetében is. Úgy érzem, ezt kötelességem volt megjegyezni. Az Erkel színházi est kritikájához csakugyan nem tartozik szervesen az utolsó bekezdés tárgya. Számomra azért is megterhelő, mert azon keresztül tudott a kritikus a gondolat formai keretbe foglalása ürügyén még egyet belerúgni Seregi Lászlóba: a róla elnevezett díjhoz visszakanyarodva. Természetesen a kritikus szíve és lába joga annyiszor rúgni, ahányszor célszerűnek gondolja. Csak az a baj, hogy ilyenkor a célban nem feltétlenül az elfogulatlanság és a hitelesség erénye látszik ragyogni.
4994 kokusz 2016-02-05 02:20:53 [Válasz erre: 4993 Boglárka Simon Hatala 2016-02-04 23:40:18]
Húha, ez meglepett! Az egyik kedvencem volt. Kívánom, hogy sikeres legyen az új munkában.
Húha, ez meglepett! Az egyik kedvencem volt. Kívánom, hogy sikeres legyen az új munkában.
4993 Boglárka Simon Hatala 2016-02-04 23:40:18
Az új igazgató neve is nyilvános: szeptembertől Aurélie Dupont, a színpadtól tavaly visszavonult étoile a vezetője a párizsi opera balettegyüttesének.
Az új igazgató neve is nyilvános: szeptembertől Aurélie Dupont, a színpadtól tavaly visszavonult étoile a vezetője a párizsi opera balettegyüttesének.
4992 Boglárka Simon Hatala 2016-02-03 21:07:07
A Paris Opera Ballet igazgatója, Benjamin Millepied ma váratlanul lemondott. Holnap sajtókonferencia. Február 10-én kellene a következő szezon programját bejelenteni.
A Paris Opera Ballet igazgatója, Benjamin Millepied ma váratlanul lemondott. Holnap sajtókonferencia. Február 10-én kellene a következő szezon programját bejelenteni.
4991 Boglárka Simon Hatala 2016-02-03 21:04:44 [Válasz erre: 4990 IVA 2016-02-03 03:52:00]
Különösen érdekesnek találtam, hogy ugyanarról a kérdésről mindkét interjúban szó esik. Azt gondolom, minden igazgatónak joga van ahhoz, hogy érvényesítse a saját esztétikai preferenciáit, de valódi tudomànyos alapja, háttere nincs az indoklásnak, ami ezzel kapcsolatban elhangzott az első belinkelt interjúban.
Különösen érdekesnek találtam, hogy ugyanarról a kérdésről mindkét interjúban szó esik. Azt gondolom, minden igazgatónak joga van ahhoz, hogy érvényesítse a saját esztétikai preferenciáit, de valódi tudomànyos alapja, háttere nincs az indoklásnak, ami ezzel kapcsolatban elhangzott az első belinkelt interjúban.
4990 IVA 2016-02-03 03:52:00
Végre megint szóra bírtak valakit: [url]http://tancelet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3918%3Aa-titkos-fuezet&catid=37%3Ainterju&Itemid=33;Interjú Szakály Györggyel[/url]. Érdekes mindvégig.
Végre megint szóra bírtak valakit: [url]http://tancelet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3918%3Aa-titkos-fuezet&catid=37%3Ainterju&Itemid=33;Interjú Szakály Györggyel[/url]. Érdekes mindvégig.
4989 IVA 2016-02-01 07:23:26
Boglárka Simon Hatala fórumtársunk szakterületét is érinti: [url]http://szinhaz.hu/kulissza/63586-a-szinhaz-legertekesebb-tokeje-a-muvesz-kero-okovacs-szilveszter-es-kerekes-kristof-valaszolt;'A színház legértékesebb tőkéje a művész' - KERO, Ókovács Szilveszter és Kerekes Kristóf válaszolt[/url]
Boglárka Simon Hatala fórumtársunk szakterületét is érinti: [url]http://szinhaz.hu/kulissza/63586-a-szinhaz-legertekesebb-tokeje-a-muvesz-kero-okovacs-szilveszter-es-kerekes-kristof-valaszolt;'A színház legértékesebb tőkéje a művész' - KERO, Ókovács Szilveszter és Kerekes Kristóf válaszolt[/url]
4988 IVA 2016-02-01 03:36:45 [Válasz erre: 4987 Boglárka Simon Hatala 2016-01-31 16:24:07]
Ha rajtam múlna, nemcsak a balett-videókból, hanem a film- és egyéb trailerekből, sőt a filmekből is kiűzném a gyors vágások divatját. (Mondanám, a reklámfilmekből is, ha nem tartanám kívánatosnak a kereskedelmi reklámok kiűzését is.)
Ha rajtam múlna, nemcsak a balett-videókból, hanem a film- és egyéb trailerekből, sőt a filmekből is kiűzném a gyors vágások divatját. (Mondanám, a reklámfilmekből is, ha nem tartanám kívánatosnak a kereskedelmi reklámok kiűzését is.)
4987 Boglárka Simon Hatala 2016-01-31 16:24:07 [Válasz erre: 4986 IVA 2016-01-31 05:56:01]
Lehetne több olyan videót feltölteni a legnépszerűbb videómegosztókra, ahol nem csak villanások látszanak gyors vagásokkal a mozdulatokból, hanem egy-egy pas de deux, variáció, modern darabokból kicsit nagyobb egységek... esetleg teljes előadásokat kiadni DVD-n.
Lehetne több olyan videót feltölteni a legnépszerűbb videómegosztókra, ahol nem csak villanások látszanak gyors vagásokkal a mozdulatokból, hanem egy-egy pas de deux, variáció, modern darabokból kicsit nagyobb egységek... esetleg teljes előadásokat kiadni DVD-n.
4986 IVA 2016-01-31 05:56:01 [Válasz erre: 4983 www 2016-01-30 15:37:43]
A külföldi és a magyar táncosok arányát – mint a vezetőség koncepciójának egyik elemét – igazolhatják vagy cáfolhatják a művészek teljesítményei, az előadások eredménye, tanulságai. Ezért nagyon fontos lenne, hogy minél több kritika dokumentálja a MÁO balettelőadásait, az alig fellelhető szakértőktől, alig fellelhető felületeken. És fontos minél több vélemény és vita lenyomata is a látottakról, pl. ezen a létező, erre a célra biztosított fórumon. Persze tiszteletben kell tartanunk a bármire hivatkozó (vagy hivatkozás nélküli) hallgatás szabadságát is.
A külföldi és a magyar táncosok arányát – mint a vezetőség koncepciójának egyik elemét – igazolhatják vagy cáfolhatják a művészek teljesítményei, az előadások eredménye, tanulságai. Ezért nagyon fontos lenne, hogy minél több kritika dokumentálja a MÁO balettelőadásait, az alig fellelhető szakértőktől, alig fellelhető felületeken. És fontos minél több vélemény és vita lenyomata is a látottakról, pl. ezen a létező, erre a célra biztosított fórumon. Persze tiszteletben kell tartanunk a bármire hivatkozó (vagy hivatkozás nélküli) hallgatás szabadságát is.
4985 IVA 2016-01-31 05:50:06 [Válasz erre: 4981 Boglárka Simon Hatala 2016-01-28 18:14:59]
Üdvös lenne nálunk is a milánói, párizsi, moszkvai tagsági gyakorlat. Mondhatnám úgy is: ha visszatérne hozzánk.
Üdvös lenne nálunk is a milánói, párizsi, moszkvai tagsági gyakorlat. Mondhatnám úgy is: ha visszatérne hozzánk.
4984 IVA 2016-01-31 05:48:54 [Válasz erre: 4980 Boglárka Simon Hatala 2016-01-28 18:09:53]
Jobb híján a „trend” híre is biztató. Természetesen az ember nem arra vágyik, hogy a szerepekre alkalmatlan táncosok is fellépjenek, de úgy gondolom, pl. a szülők, nagyszülők, nagybácsi, dada stb. szerepkörét jogosan, sőt hitelesebben tölthetik be a sok színpadi tapasztalatot és emberismeretet szerzett művészek.
Jobb híján a „trend” híre is biztató. Természetesen az ember nem arra vágyik, hogy a szerepekre alkalmatlan táncosok is fellépjenek, de úgy gondolom, pl. a szülők, nagyszülők, nagybácsi, dada stb. szerepkörét jogosan, sőt hitelesebben tölthetik be a sok színpadi tapasztalatot és emberismeretet szerzett művészek.
4983 www 2016-01-30 15:37:43
Szívesen írnék a tegnapi premier kapcsán de rettentően elszomorított egy adat! 16/3 A 2 darabon belül (Falling Angels, Sarabande) a külföldi vs magyar táncosk aránya!
Szívesen írnék a tegnapi premier kapcsán de rettentően elszomorított egy adat! 16/3 A 2 darabon belül (Falling Angels, Sarabande) a külföldi vs magyar táncosk aránya!
4982 Boglárka Simon Hatala 2016-01-29 19:02:14
"Élethosszig tartó"-t írtam, automatikusan fordítottam a "lifetime-contract" kifejezést, ez természetesen határozatlan idejű, nyugdíjig tartó szerződésnek felel meg magyarul.
"Élethosszig tartó"-t írtam, automatikusan fordítottam a "lifetime-contract" kifejezést, ez természetesen határozatlan idejű, nyugdíjig tartó szerződésnek felel meg magyarul.
4981 Boglárka Simon Hatala 2016-01-28 18:14:59 [Válasz erre: 4979 IVA 2016-01-28 03:59:20]
London kicsit más eset, de Milánó, Párizs és Moszkva nagy együtteseiben a táncosok hagyományosan élethosszig tartó szerződéssel rendelkeznek, a helyi iskola növendékei különleges előnyöket élveznek, a szakszervezet (különösen a La Scala szakszervezete) nagyon erős. Strukturálisan átalakítani őket gyakorlatilag nem lehet. A repertoárt igen, ebből vannak a botrányok.
London kicsit más eset, de Milánó, Párizs és Moszkva nagy együtteseiben a táncosok hagyományosan élethosszig tartó szerződéssel rendelkeznek, a helyi iskola növendékei különleges előnyöket élveznek, a szakszervezet (különösen a La Scala szakszervezete) nagyon erős. Strukturálisan átalakítani őket gyakorlatilag nem lehet. A repertoárt igen, ebből vannak a botrányok.
4980 Boglárka Simon Hatala 2016-01-28 18:09:53 [Válasz erre: 4978 IVA 2016-01-28 03:58:05]
Szerintem a tehetség kortalan, az idősebb tàncművèszekre pedig kíváncsi a közönség és inspirálják a legnagyobb alkotókat is. A "trend" egyértelműen az, hogy a fiatalság-mánia múlóban van a nemzetközi táncélet élvonalában. Sajnos nem hiszem, hogy ez a darab eljutna Budapestre. De az elvet, hogy az érett középkorú és az idős ember is táncszínpadra való, átvehetnènk.
Szerintem a tehetség kortalan, az idősebb tàncművèszekre pedig kíváncsi a közönség és inspirálják a legnagyobb alkotókat is. A "trend" egyértelműen az, hogy a fiatalság-mánia múlóban van a nemzetközi táncélet élvonalában. Sajnos nem hiszem, hogy ez a darab eljutna Budapestre. De az elvet, hogy az érett középkorú és az idős ember is táncszínpadra való, átvehetnènk.
4979 IVA 2016-01-28 03:59:20 [Válasz erre: 4977 Boglárka Simon Hatala 2016-01-27 16:55:50]
Ezek szerint a Nagyszínház balett-társulata elég hosszú ideig működött úgy, mint nálunk újabban a 4-es metró, amely immár vezető nélkül megy. Vajon az igazgatóváltást követő új művészetikoncepció-váltásnak Londonban, Párizsban, Milánóban és Moszkvában is velejárója a társulat radikális átalakítása?
Ezek szerint a Nagyszínház balett-társulata elég hosszú ideig működött úgy, mint nálunk újabban a 4-es metró, amely immár vezető nélkül megy. Vajon az igazgatóváltást követő új művészetikoncepció-váltásnak Londonban, Párizsban, Milánóban és Moszkvában is velejárója a társulat radikális átalakítása?
4978 IVA 2016-01-28 03:58:05 [Válasz erre: 4976 Boglárka Simon Hatala 2016-01-27 10:33:15]
Utánanéztem, Ana Laguna '55-ös születésű, és arra gondoltam, hogy nálunk is akad ebből a korosztályból való, jelentős egyéniségű és már visszavonult balerina, aki eljátszhatná az asszony szerepét (azon nyilvánvaló többlet nélkül, amit a koreográfussal való hosszú munka- és személyes kapcsolat jelenthet) – ha Pesten bemutatnák ezeket a darabokat. Az Erkel Színház talán nem kedvezne az intimitásnak, az Operaház sem nagyon.
Utánanéztem, Ana Laguna '55-ös születésű, és arra gondoltam, hogy nálunk is akad ebből a korosztályból való, jelentős egyéniségű és már visszavonult balerina, aki eljátszhatná az asszony szerepét (azon nyilvánvaló többlet nélkül, amit a koreográfussal való hosszú munka- és személyes kapcsolat jelenthet) – ha Pesten bemutatnák ezeket a darabokat. Az Erkel Színház talán nem kedvezne az intimitásnak, az Operaház sem nagyon.
4977 Boglárka Simon Hatala 2016-01-27 16:55:50
London és Párizs után újabb nagy társulatnál várható új művészeti koncepció,[url]http://www.gramilano.com/2016/01/mauro-bigonzetti-to-be-the-new-director-of-ballet-at-la-scala/;a La Scala új balettigazgatója Mauro Bigonzetti.[/url] Vazijev, aki eddig vezette a társulatot, a Bolshojhoz szerződött (szezon közepén, meglepetésszerűen), ahol a Filin elleni savtámadás óta nem volt balettigazgató.
London és Párizs után újabb nagy társulatnál várható új művészeti koncepció,[url]http://www.gramilano.com/2016/01/mauro-bigonzetti-to-be-the-new-director-of-ballet-at-la-scala/;a La Scala új balettigazgatója Mauro Bigonzetti.[/url] Vazijev, aki eddig vezette a társulatot, a Bolshojhoz szerződött (szezon közepén, meglepetésszerűen), ahol a Filin elleni savtámadás óta nem volt balettigazgató.
4976 Boglárka Simon Hatala 2016-01-27 10:33:15 [Válasz erre: 4975 IVA 2016-01-27 05:09:33]
Felvételről szólt a zene. A Solo for Two 1996-ban készült, a Fejsze pedig 2015-ös, ez az első, és valószínűleg egyetlen alkalom volt, amikor ebben a szerkezetben kerültek a színpadra. Egyetlen alkalom, írom, de valójában 5 előadás volt Párizsban. A darabok külön-külön is nagyon jól működnek egyébként, de egy remek dramaturgiai ötlet és érdekes koreográfusi önreflexió volt így átvezetni egyiket a másikba.
Felvételről szólt a zene. A Solo for Two 1996-ban készült, a Fejsze pedig 2015-ös, ez az első, és valószínűleg egyetlen alkalom volt, amikor ebben a szerkezetben kerültek a színpadra. Egyetlen alkalom, írom, de valójában 5 előadás volt Párizsban. A darabok külön-külön is nagyon jól működnek egyébként, de egy remek dramaturgiai ötlet és érdekes koreográfusi önreflexió volt így átvezetni egyiket a másikba.
4975 IVA 2016-01-27 05:09:33 [Válasz erre: 4974 Boglárka Simon Hatala 2016-01-26 22:47:54]
Nagyon rövid, de azért köszönet érte. Élő zenével ment az előadás? Vajon ha a mű elindul útjára – előadják más együttesek, előad(hat)ják-e? –, követni kell majd pontosan ezt a dramaturgiai ötletet, vagy csak a búcsúest egyszeri alkalmát emelte ki? (Darab a darabban után ez volt a kérdés a kérdésben.)
Nagyon rövid, de azért köszönet érte. Élő zenével ment az előadás? Vajon ha a mű elindul útjára – előadják más együttesek, előad(hat)ják-e? –, követni kell majd pontosan ezt a dramaturgiai ötletet, vagy csak a búcsúest egyszeri alkalmát emelte ki? (Darab a darabban után ez volt a kérdés a kérdésben.)
4974 Boglárka Simon Hatala 2016-01-26 22:47:54
Találtam egy [url]https://youtu.be/k33z-sksBS4; rövid videó-ajánlót Mats Ek "Fejsze" című darabjáról.[/url]
Találtam egy [url]https://youtu.be/k33z-sksBS4; rövid videó-ajánlót Mats Ek "Fejsze" című darabjáról.[/url]
4973 IVA 2016-01-26 05:10:22 [Válasz erre: 4965 Boglárka Simon Hatala 2016-01-22 19:28:58]
Köszönet a linkért és a beszámolóért, kedves Boglárka Simon Hatala. Az utóbbihoz hozzáfűzni csak annyit lehet: látni kellene (látni kellett volna). A fejsze leírását olvasva eszembe jutott, hogy 10–15 évvel ezelőtt többször volt a közönséget zavarba ejtő színházi élményem, amelynek végén nem tudhattuk, mit tegyünk. Ha nincs vége a darabnak, ciki tapsolni kezdeni, mint egy avatatlan a szimfónia első tétele után. Ha pedig vége van... Mi történt? Nem lettek egymáséi, míg meg nem halnak, de nem is halt meg senki; ez még nem lenne baj, viszont nem történt meg a színpadon a darab. Más típusú zavar is megesett. Például a Wyspianski Akropolisz című darabjának előadásán (a ma már nem létező) Bárka Színházban, amely után végképp nem jöttek ki a színészek meghajolni. Zsótér Sándor rendezése olyan rossz (ez nem kifejezés, csupán célszerű rövidítés!) volt, hogy a nézőtéren azonnal elterjedt a magyarázat: maga a rendező sem kockáztatta meg, hogy taps nélkül maradjon a tapsrend. Beszámolód szerint A fejsze előbbi rejtélyessége végül nem maradt megoldatlan, sem hatástalan.
Köszönet a linkért és a beszámolóért, kedves Boglárka Simon Hatala. Az utóbbihoz hozzáfűzni csak annyit lehet: látni kellene (látni kellett volna). A fejsze leírását olvasva eszembe jutott, hogy 10–15 évvel ezelőtt többször volt a közönséget zavarba ejtő színházi élményem, amelynek végén nem tudhattuk, mit tegyünk. Ha nincs vége a darabnak, ciki tapsolni kezdeni, mint egy avatatlan a szimfónia első tétele után. Ha pedig vége van... Mi történt? Nem lettek egymáséi, míg meg nem halnak, de nem is halt meg senki; ez még nem lenne baj, viszont nem történt meg a színpadon a darab. Más típusú zavar is megesett. Például a Wyspianski Akropolisz című darabjának előadásán (a ma már nem létező) Bárka Színházban, amely után végképp nem jöttek ki a színészek meghajolni. Zsótér Sándor rendezése olyan rossz (ez nem kifejezés, csupán célszerű rövidítés!) volt, hogy a nézőtéren azonnal elterjedt a magyarázat: maga a rendező sem kockáztatta meg, hogy taps nélkül maradjon a tapsrend. Beszámolód szerint A fejsze előbbi rejtélyessége végül nem maradt megoldatlan, sem hatástalan.
4972 IVA 2016-01-26 04:34:31 [Válasz erre: 4964 Boglárka Simon Hatala 2016-01-22 16:51:33]
Mielőtt Lavrovszkij Rómeó és Júliáját bemutatták nálunk Prokofjev zenéjével, Harangozó Gyula egyfelvonásosa is méltán volt sikeres. Harangozó pontosan megragadta Csajkovszkij nyitányfantáziájának táncolhatóságát, kiaknázta drámai és lírai kifejezésre alkalmas momentumait: darabja nem hatott zanzásításként. 1979 márciusában láttam egy Sok hűhó semmiért balettváltozatot az Operában. Furcsa ma leírnom, hogyan szerepelt az előadó társulat neve akkor: A Szovjetunió Lenin-renddel Kitüntetett Állami Akadémiai Nagy Színháza Balettegyüttese. A mű zenéjét Tyihon Hrennyikov szerezte, szövegét V. Boccadoro és B. Pokrovszkij írta, koreográfiáját Vera Boccadoro készítette. Azóta gyanakszom arra, hogy a máig legnagyobbnak tartott drámaköltő nem a legjobb „balettlibretto-szerző”: Shakespeare aligha gondolhatott művei, gondolatai eltáncoltatására. Igaz, Othellója elénekeltetésére sem, viszont ott volt egy zseniális Verdi, immár kolosszális életműve minden tapasztalatával, mégis új stílust keresve. (Mennyivel jobban tetszett az említett vendégjáték-sorozatban az Angara című balett, amely ugyancsak egy színpadi mű, Arbuzov Irkutszki történet című drámájának adaptációja volt, szintén ismerős cselekménnyel: valamikor a Nemzeti Színház adta, Berek Katival a főszerepben.) Nálunk is bemutattak egy Macbeth-balettet az Erkel Színházban, 1986 májusában, Kirill Molcsanov zenéjére, Vlagyimir Vasziljev szövegkönyvével, koreográfiájával és betanításában, Dózsa Imrével, illetve Keveházi Gáborral a címszerepben. Megdöbbenek azon, hogy szinte semmire sem emlékszem a kétszer látott előadásból, csak a két Lady, Pongor Ildikó és Szabadi Edit vörös ruhájára. Nem gondolom, hogy egy operaház dolga lenne egy Shakespeare-centenárium évében egy rahedli Shakespeare-alapú operával és balettel megemlékezni, amikor mindkét társulatban gondot jelent a szerepek eszményi kiosztása. Lehet, hogy a szerényebb ambíció emlékezetesebb tisztelgést eredményezne.
Mielőtt Lavrovszkij Rómeó és Júliáját bemutatták nálunk Prokofjev zenéjével, Harangozó Gyula egyfelvonásosa is méltán volt sikeres. Harangozó pontosan megragadta Csajkovszkij nyitányfantáziájának táncolhatóságát, kiaknázta drámai és lírai kifejezésre alkalmas momentumait: darabja nem hatott zanzásításként. 1979 márciusában láttam egy Sok hűhó semmiért balettváltozatot az Operában. Furcsa ma leírnom, hogyan szerepelt az előadó társulat neve akkor: A Szovjetunió Lenin-renddel Kitüntetett Állami Akadémiai Nagy Színháza Balettegyüttese. A mű zenéjét Tyihon Hrennyikov szerezte, szövegét V. Boccadoro és B. Pokrovszkij írta, koreográfiáját Vera Boccadoro készítette. Azóta gyanakszom arra, hogy a máig legnagyobbnak tartott drámaköltő nem a legjobb „balettlibretto-szerző”: Shakespeare aligha gondolhatott művei, gondolatai eltáncoltatására. Igaz, Othellója elénekeltetésére sem, viszont ott volt egy zseniális Verdi, immár kolosszális életműve minden tapasztalatával, mégis új stílust keresve. (Mennyivel jobban tetszett az említett vendégjáték-sorozatban az Angara című balett, amely ugyancsak egy színpadi mű, Arbuzov Irkutszki történet című drámájának adaptációja volt, szintén ismerős cselekménnyel: valamikor a Nemzeti Színház adta, Berek Katival a főszerepben.) Nálunk is bemutattak egy Macbeth-balettet az Erkel Színházban, 1986 májusában, Kirill Molcsanov zenéjére, Vlagyimir Vasziljev szövegkönyvével, koreográfiájával és betanításában, Dózsa Imrével, illetve Keveházi Gáborral a címszerepben. Megdöbbenek azon, hogy szinte semmire sem emlékszem a kétszer látott előadásból, csak a két Lady, Pongor Ildikó és Szabadi Edit vörös ruhájára. Nem gondolom, hogy egy operaház dolga lenne egy Shakespeare-centenárium évében egy rahedli Shakespeare-alapú operával és balettel megemlékezni, amikor mindkét társulatban gondot jelent a szerepek eszményi kiosztása. Lehet, hogy a szerényebb ambíció emlékezetesebb tisztelgést eredményezne.
4971 IVA 2016-01-26 04:07:31 [Válasz erre: 4959 Boglárka Simon Hatala 2016-01-21 19:51:54]
Érdekes a balettszerepek esetleges alkati követelményeinek és azok önkényes vagy szükségszerű megszegésének kérdése. Mi a fontosabb, előadni egy alkotást, vagy csak akkor előadni, ha az alkotó elképzelése tökéletesen érvényesülhet? Kompenzálhatják-e a nem tökéletes alkati megfelelést (vagy annak hiányát) a táncos egyéb erényei, mint tökéletes tudás, érdekes, erős személyiség, színészi azonosulás képessége? Szinte nyilvánvaló, hogy A hattyúk tavának az ötlete és koreográfiai változatai hosszú lábú, hosszú karú balerinákat feltételeznek, nemcsak a főszerepben, hanem a kisebb szólókban és a kartáncosi feladatokban is (kivéve a négy kis hattyú szólóját). A távol-keleti emberek általában nem magasak, feltehetően táncosaik sem, akiknek különben erős az affinitásuk és gyakori a tehetségük ehhez az európai műfajhoz. Nem lenne helyes műsorra tűzniük A hattyúk tavát? Csak fényképeken láttam Kováts Nórát, azok alapján úgy tűnik, az ötvenes évek elejének magyar prímabalerinája nem volt nyúlánk. Ő kapta meg annak idején többek közt Odette–Odilia szerepét és a „hosszú, kígyózó karú” Zarémáét is. Csinády Dóra talán magasabb volt. Miután ők elhagyták a társulatot (az országot), ezek a szerepek és szinte minden főszerep Lakatos Gabriella és Kun Zsuzsa vállára nehezedett. Mindkét balerinánk későbbi vallomásai szerint rettentőnek mutatkozott számukra A hattyúk tava kettős főszerepe, mindketten úgy érezték, ezeket nem az ő alkatukra álmodták. Akik láttuk őket, emlékszünk is arra, hogy nem voltak sudár termetűek. De azt is tudjuk, hogy hosszú ideig meghatározó alakítói voltak a szerepnek, Lakatos évekig egymaga. A maguk alkatára formálták, erényeikre építve (Lakatos elsősorban a forgáskészségére.) Ám akik láttuk őket, kétségeink sem merültek fel alkalmasságukban, hiszen zseniális megformálásuk hatása alá kerültünk. Orosz Adél, majd Pártay Lilla sem tartozott a nyúlánk hattyúk közé, csupán Ugray Klotild, később Kékesi Mária, jóval később Szőnyi Nóra. Szerintem az eredeti elképzeléshez való ragaszkodás mellett határozottan érdekes, hogyan oldják meg más-más fizikai és színészi alkatú művészek ugyanazokat a feladatokat, hogyan érvényesítik más-más kivételes adottságaikat ugyanabban a szerepben, akár azért, mert a nagy egyéniségek hiánya nem engedi meg az „ideális” kiosztást, akár azért, mert egy-egy nagy művésznek alkata ellenére is vétek lenne kihagynia egy fontos szerepet a pályán. Ugyanez levezethető pl. a Spartacus címszerepének kiosztásában is. Hogy a bemutató egyszerre a pálya csúcsán érte Fülöp Viktort, Róna Viktort, Havas Ferencet, többé meg nem ismétlődő konjunktúra volt. Id. Nagy Zoltánnak az Afrikai szerepében nem akadt sem párja, sem utóda. Mégis érdemes volt műsoron tartani ezt a nagy hatású és sikerű darabot évtizedekig, azzal a gyakorlattal is, hogy a mindenkori legjobbak nyerték el a főszerepeket.
Érdekes a balettszerepek esetleges alkati követelményeinek és azok önkényes vagy szükségszerű megszegésének kérdése. Mi a fontosabb, előadni egy alkotást, vagy csak akkor előadni, ha az alkotó elképzelése tökéletesen érvényesülhet? Kompenzálhatják-e a nem tökéletes alkati megfelelést (vagy annak hiányát) a táncos egyéb erényei, mint tökéletes tudás, érdekes, erős személyiség, színészi azonosulás képessége? Szinte nyilvánvaló, hogy A hattyúk tavának az ötlete és koreográfiai változatai hosszú lábú, hosszú karú balerinákat feltételeznek, nemcsak a főszerepben, hanem a kisebb szólókban és a kartáncosi feladatokban is (kivéve a négy kis hattyú szólóját). A távol-keleti emberek általában nem magasak, feltehetően táncosaik sem, akiknek különben erős az affinitásuk és gyakori a tehetségük ehhez az európai műfajhoz. Nem lenne helyes műsorra tűzniük A hattyúk tavát? Csak fényképeken láttam Kováts Nórát, azok alapján úgy tűnik, az ötvenes évek elejének magyar prímabalerinája nem volt nyúlánk. Ő kapta meg annak idején többek közt Odette–Odilia szerepét és a „hosszú, kígyózó karú” Zarémáét is. Csinády Dóra talán magasabb volt. Miután ők elhagyták a társulatot (az országot), ezek a szerepek és szinte minden főszerep Lakatos Gabriella és Kun Zsuzsa vállára nehezedett. Mindkét balerinánk későbbi vallomásai szerint rettentőnek mutatkozott számukra A hattyúk tava kettős főszerepe, mindketten úgy érezték, ezeket nem az ő alkatukra álmodták. Akik láttuk őket, emlékszünk is arra, hogy nem voltak sudár termetűek. De azt is tudjuk, hogy hosszú ideig meghatározó alakítói voltak a szerepnek, Lakatos évekig egymaga. A maguk alkatára formálták, erényeikre építve (Lakatos elsősorban a forgáskészségére.) Ám akik láttuk őket, kétségeink sem merültek fel alkalmasságukban, hiszen zseniális megformálásuk hatása alá kerültünk. Orosz Adél, majd Pártay Lilla sem tartozott a nyúlánk hattyúk közé, csupán Ugray Klotild, később Kékesi Mária, jóval később Szőnyi Nóra. Szerintem az eredeti elképzeléshez való ragaszkodás mellett határozottan érdekes, hogyan oldják meg más-más fizikai és színészi alkatú művészek ugyanazokat a feladatokat, hogyan érvényesítik más-más kivételes adottságaikat ugyanabban a szerepben, akár azért, mert a nagy egyéniségek hiánya nem engedi meg az „ideális” kiosztást, akár azért, mert egy-egy nagy művésznek alkata ellenére is vétek lenne kihagynia egy fontos szerepet a pályán. Ugyanez levezethető pl. a Spartacus címszerepének kiosztásában is. Hogy a bemutató egyszerre a pálya csúcsán érte Fülöp Viktort, Róna Viktort, Havas Ferencet, többé meg nem ismétlődő konjunktúra volt. Id. Nagy Zoltánnak az Afrikai szerepében nem akadt sem párja, sem utóda. Mégis érdemes volt műsoron tartani ezt a nagy hatású és sikerű darabot évtizedekig, azzal a gyakorlattal is, hogy a mindenkori legjobbak nyerték el a főszerepeket.
4970 IVA 2016-01-26 03:09:37 [Válasz erre: 4960 pitypang 2016-01-21 21:31:32]
Fülöp Viktor egyedülálló ösztönös zseni, férfitípus (és -szépség) volt a Spartacus születése idején, nekem is sikerült elsőként őt látnom a címszerepben. De pazar volt a második szereposztás Spartacusa is: a ritka impozáns felépítésű és hibázhatatlan Róna Viktor (akinek színészetét kevésbé kedveltem). Számomra később nagy Spartacusnak bizonyult Havas Ferenc, id. Nagy Zoltán és Keveházi Gábor. Tetszett a címszerepben Solymosi Zoltán is, de vele csak egyszer láttam.
Fülöp Viktor egyedülálló ösztönös zseni, férfitípus (és -szépség) volt a Spartacus születése idején, nekem is sikerült elsőként őt látnom a címszerepben. De pazar volt a második szereposztás Spartacusa is: a ritka impozáns felépítésű és hibázhatatlan Róna Viktor (akinek színészetét kevésbé kedveltem). Számomra később nagy Spartacusnak bizonyult Havas Ferenc, id. Nagy Zoltán és Keveházi Gábor. Tetszett a címszerepben Solymosi Zoltán is, de vele csak egyszer láttam.
4969 Boglárka Simon Hatala 2016-01-23 17:34:38 [Válasz erre: 4968 pitypang 2016-01-23 15:23:55]
Nagyon tehetségesnek tartom. Bár, azt hiszem, ebben elég széles körű az egyetértés.
Nagyon tehetségesnek tartom. Bár, azt hiszem, ebben elég széles körű az egyetértés.
4968 pitypang 2016-01-23 15:23:55
kedves Simon Boglárka Hatala! érdekel a vélemény Szergej Polunyinról./nem a botrányhősről, hanem a táncosról/
kedves Simon Boglárka Hatala! érdekel a vélemény Szergej Polunyinról./nem a botrányhősről, hanem a táncosról/
4967 IVA 2016-01-23 04:51:24 [Válasz erre: 4962 Myway 2016-01-22 14:39:41]
Én azt írtam, hogy ha Solymosi Tamásban valóban egy már nem élő igazgató elleni bosszúvágy munkálkodna (ahogy az előzmény írója meglehetős biztonsággal állít dolgokat Solymosi általa vélt öröméről és bosszújáról), megtehetné, hogy se a Rómeó és Júlia, se a Makrancos Kata ne legyen műsoron. Ez nem azonos azzal, hogy én Solymosi Tamásnak tulajdonítanám a két darab műsorra tűzésének érdemét, ilyent nem állítottam. Kérem, próbáljuk meg egymás hozzászólásait szó szerint, és nem félreértelmezni, csúsztatni, különben a topic a balett témája helyett tele lesz szövegértelmezési vitákkal. És higgyük el, hogy a kígyót-békát dobálás és a tűzokádás nem oldja meg a problémákat.
Én azt írtam, hogy ha Solymosi Tamásban valóban egy már nem élő igazgató elleni bosszúvágy munkálkodna (ahogy az előzmény írója meglehetős biztonsággal állít dolgokat Solymosi általa vélt öröméről és bosszújáról), megtehetné, hogy se a Rómeó és Júlia, se a Makrancos Kata ne legyen műsoron. Ez nem azonos azzal, hogy én Solymosi Tamásnak tulajdonítanám a két darab műsorra tűzésének érdemét, ilyent nem állítottam. Kérem, próbáljuk meg egymás hozzászólásait szó szerint, és nem félreértelmezni, csúsztatni, különben a topic a balett témája helyett tele lesz szövegértelmezési vitákkal. És higgyük el, hogy a kígyót-békát dobálás és a tűzokádás nem oldja meg a problémákat.
4966 IVA 2016-01-23 04:48:45 [Válasz erre: 4961 Myway 2016-01-22 14:32:44]
Balettbalett arra utalt, hogy Pártay Lilla (aki Odette, Giselle, Flavia, Sylvia, a Fehér asszony és más lírai hősnők remekbe formált alakítása után jogos várományosa volt Júliának) 43 évesen már nem lehetett Júlia (megjegyzem, az akkor 31 éves abszolút prímabalerinánk, Pongor Ildikó sem, aki bár kevésbé volt lírai alkatú, fájlalta ezt), az akkor 21 éves Volf Katalin viszont még 40 körül is táncolta a szerepet. (A hármas pont iróniára utal, a hivatkozást mellőző üzenet feltehetően nekem szólt.)
Balettbalett arra utalt, hogy Pártay Lilla (aki Odette, Giselle, Flavia, Sylvia, a Fehér asszony és más lírai hősnők remekbe formált alakítása után jogos várományosa volt Júliának) 43 évesen már nem lehetett Júlia (megjegyzem, az akkor 31 éves abszolút prímabalerinánk, Pongor Ildikó sem, aki bár kevésbé volt lírai alkatú, fájlalta ezt), az akkor 21 éves Volf Katalin viszont még 40 körül is táncolta a szerepet. (A hármas pont iróniára utal, a hivatkozást mellőző üzenet feltehetően nekem szólt.)
4965 Boglárka Simon Hatala 2016-01-22 19:28:58
Nemrég készült el férjem, [url]http://fidelio.hu/tanc/2016/01/14/bucsu_egy_oriastol/;Simon István interjúja Mats Ekkel.[/url] A koreográfus január elején mondott búcsút az alkotói pályájának egy párizsi előadás-sorozattal. Aki "él és mozog" a párizsi táncéletben, ott volt a Théâtre des Champs-Elyséeben. Az est három rövidebb darabból állt, egyet, a She was Black címűt a Semperoper Ballett adta elő, a két másik darab duett volt. A kettőből az első duett a Solo for 2 volt. Baryisnyikov is táncolta egykor Ana Lagunával, Mats Ek feleségével-múzsájával. Megható darab, a női fájdalmat kevés koreográfus érti annyira, mint Ek. Most Dorothée Delabie a Ballet de Lyontól és Oscar Salomonsson a Svéd Királyi Balettől táncolták. Egy érdekes dramaturgiai megoldással a darab végén a pár eltűnik, és a munkások elkezdik bontani a díszleteket és a kulisszát. Nem marad idő a tapsra, és a közönség nagyon bizonytalan, hogy most mit is kellene csinálni? Tapsolni? Elmenni? Mi volt ez? Persze az est végére értelmet nyer minden... Darab a darabban. A kiűrölő színpadra betolnak egy nagy rakás fát, egy tuskót állítanak fel. Egy idős, szikár, még mindig délceg férfi felemeli a fejszéjét és Albinoni adagiojára elkezdi felaprítani a fahasábokat. Lesúlyt, felemel, végtelen monotonitásban. Nem zökkenti ki semmi, hiába táncolja körbe A NŐ, Ana Laguna, aki szinte sírva próbálja megállítani. A fejsze csak aprít, értelmetlenül, a nő küzd, menti a maradék farönköket. Egyszerre elveszi a fejszét a férfitól. A karjába halmozza a felaprított hasábokat, és kikíséri a színpadról, de a fejsze már nála marad. Meg kell mondanom, ennyire katarktikus színházi élményben régen volt részem. Az utolsó darab alatt a sokat látott párizsi közönség tagjai közül is sokan könnyes szemmel ültek. A darab címe ennyi: A fejsze. Egyszerű szimbólumok, amelyeket mégis mindenki kicsit másként értelmezhet. Ki ez a férfi? Mit aprít? A civilizációnk, a kultúra pusztulását látjuk? A koreográfus a saját munkájára gondol? A férfiak erő uralta világára? Működik a darab, valami nagyon mélyen emberi van benne, nehezen tudom megfogalmazni, látni kell, ha színpadon már nem is, de DVD-n kiadták, a Sylvie Guillem által eltáncolt Bye-jal együtt. (A est végén a két duett párjai együtt hajoltak meg a koreográfussal.)
Nemrég készült el férjem, [url]http://fidelio.hu/tanc/2016/01/14/bucsu_egy_oriastol/;Simon István interjúja Mats Ekkel.[/url] A koreográfus január elején mondott búcsút az alkotói pályájának egy párizsi előadás-sorozattal. Aki "él és mozog" a párizsi táncéletben, ott volt a Théâtre des Champs-Elyséeben. Az est három rövidebb darabból állt, egyet, a She was Black címűt a Semperoper Ballett adta elő, a két másik darab duett volt. A kettőből az első duett a Solo for 2 volt. Baryisnyikov is táncolta egykor Ana Lagunával, Mats Ek feleségével-múzsájával. Megható darab, a női fájdalmat kevés koreográfus érti annyira, mint Ek. Most Dorothée Delabie a Ballet de Lyontól és Oscar Salomonsson a Svéd Királyi Balettől táncolták. Egy érdekes dramaturgiai megoldással a darab végén a pár eltűnik, és a munkások elkezdik bontani a díszleteket és a kulisszát. Nem marad idő a tapsra, és a közönség nagyon bizonytalan, hogy most mit is kellene csinálni? Tapsolni? Elmenni? Mi volt ez? Persze az est végére értelmet nyer minden... Darab a darabban. A kiűrölő színpadra betolnak egy nagy rakás fát, egy tuskót állítanak fel. Egy idős, szikár, még mindig délceg férfi felemeli a fejszéjét és Albinoni adagiojára elkezdi felaprítani a fahasábokat. Lesúlyt, felemel, végtelen monotonitásban. Nem zökkenti ki semmi, hiába táncolja körbe A NŐ, Ana Laguna, aki szinte sírva próbálja megállítani. A fejsze csak aprít, értelmetlenül, a nő küzd, menti a maradék farönköket. Egyszerre elveszi a fejszét a férfitól. A karjába halmozza a felaprított hasábokat, és kikíséri a színpadról, de a fejsze már nála marad. Meg kell mondanom, ennyire katarktikus színházi élményben régen volt részem. Az utolsó darab alatt a sokat látott párizsi közönség tagjai közül is sokan könnyes szemmel ültek. A darab címe ennyi: A fejsze. Egyszerű szimbólumok, amelyeket mégis mindenki kicsit másként értelmezhet. Ki ez a férfi? Mit aprít? A civilizációnk, a kultúra pusztulását látjuk? A koreográfus a saját munkájára gondol? A férfiak erő uralta világára? Működik a darab, valami nagyon mélyen emberi van benne, nehezen tudom megfogalmazni, látni kell, ha színpadon már nem is, de DVD-n kiadták, a Sylvie Guillem által eltáncolt Bye-jal együtt. (A est végén a két duett párjai együtt hajoltak meg a koreográfussal.)
4964 Boglárka Simon Hatala 2016-01-22 16:51:33
Több Shakespeare műből készült balett adaptáció, nyilván a legtöbb a Rómeó és Júliából, hiszen ott adott egy csodálatos, tánc számára komponált zenei alap. Készített rá koreográfiát az említettek mellett Balanchine, Ashton, Cranko, Nurejev, Vámos György, Jean-Christophe Maillot stb. és számtalan modern és még modernebb feldolgozása is van. De a budapestit értelmetlen lenne lecserélni azt gondolom.... Ezen kívül viszonylag sok verziója van a Szentivánéji Álomnak (Ashton Dreamje talán a legismertebb), A Makrancos Hölgyből is készített balettváltozatot mind Cranko, mind Maillot. Szerintem a Seregi változatnak sokkal erősebb a zenei anyaga, mint bármelyik másik feldolgozásnak, de ez csak az én véleményem. Mindenesetre egy sikeres magyar verziót mind pénzügyileg, mind művészetileg nagyon érdekes lenne kicserélni, de ki tudja... Van még néhány Shakespeare mű, aminek van balett/tánc verziója. Van egy Velencei Mór koreográfiája Pártay Lillának, ezen csodálkoztam is, hogy nem került elő most. Othello címmel készítette el a sajátját John Neumeier. A Hamletből és Macbethből is van feldolgozás, de.... szóval nem véletlen, hogy nem világhírűek. A Téli Rege nagyon friss darab, nem hiszem, hogy egyszerűen megszerezhető lenne, de érdekelne, hogy hogy állna a Magyar Nemzeti Balettnek egy Wheeldon koreográfia.
Több Shakespeare műből készült balett adaptáció, nyilván a legtöbb a Rómeó és Júliából, hiszen ott adott egy csodálatos, tánc számára komponált zenei alap. Készített rá koreográfiát az említettek mellett Balanchine, Ashton, Cranko, Nurejev, Vámos György, Jean-Christophe Maillot stb. és számtalan modern és még modernebb feldolgozása is van. De a budapestit értelmetlen lenne lecserélni azt gondolom.... Ezen kívül viszonylag sok verziója van a Szentivánéji Álomnak (Ashton Dreamje talán a legismertebb), A Makrancos Hölgyből is készített balettváltozatot mind Cranko, mind Maillot. Szerintem a Seregi változatnak sokkal erősebb a zenei anyaga, mint bármelyik másik feldolgozásnak, de ez csak az én véleményem. Mindenesetre egy sikeres magyar verziót mind pénzügyileg, mind művészetileg nagyon érdekes lenne kicserélni, de ki tudja... Van még néhány Shakespeare mű, aminek van balett/tánc verziója. Van egy Velencei Mór koreográfiája Pártay Lillának, ezen csodálkoztam is, hogy nem került elő most. Othello címmel készítette el a sajátját John Neumeier. A Hamletből és Macbethből is van feldolgozás, de.... szóval nem véletlen, hogy nem világhírűek. A Téli Rege nagyon friss darab, nem hiszem, hogy egyszerűen megszerezhető lenne, de érdekelne, hogy hogy állna a Magyar Nemzeti Balettnek egy Wheeldon koreográfia.
4963 pitypang 2016-01-22 15:21:29
Azért létezik más Shakespeare koreográfia is, Seregién kivül, Pl.: Christopher Wheeldon:Téli rege,/ROH/ Jurij Grigorovics /Bolsoj/és Kenneth MacMillan'/ROH/ Rómeó és Júlia
Azért létezik más Shakespeare koreográfia is, Seregién kivül, Pl.: Christopher Wheeldon:Téli rege,/ROH/ Jurij Grigorovics /Bolsoj/és Kenneth MacMillan'/ROH/ Rómeó és Júlia
4962 Myway 2016-01-22 14:39:41 [Válasz erre: 4958 IVA 2016-01-21 18:36:39]
Egyáltalán NEM ST érdeme, hogy Seregi-balett bekerülhetett az évad programjába - "Shakespeare évad" OkSZ által lett meghirdetve, így mi a fenét táncolt volna a balett ennek jegyében, ha nem Seregi darabokat!
Egyáltalán NEM ST érdeme, hogy Seregi-balett bekerülhetett az évad programjába - "Shakespeare évad" OkSZ által lett meghirdetve, így mi a fenét táncolt volna a balett ennek jegyében, ha nem Seregi darabokat!
