Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Gulyás Gergely kedden bejelentette: ha nem Bán Teodóra lesz a Szabad Tér Színház következő igazgatója, hanem a szakmai bizottság ajánlása ellenére Benkő Nóra, akkor nem ad pénzt a kormány a fővárosi színházakra.
Annyit hivatkoznak erre a szakmai bizottságra, kik is ők névszerint?
A nyári szezon tervezett programjainak ilyenkorra már kb. 100%-ban készen kell lenniük. Változtatás csak vis maior esetén képzelhető el, ami független az igazgató személyétől. Másrészről kétségtelenül akkor "kerek" egy szezon, ha -Bán Teodóra kifejezésével élve- az vezényli le, aki összeállította.
Annál inkább, mert Bán Teodóra nyilván már előrehaladott tárgyalásban van a nyári szezon tervezett programjai, fellépő művészei tekintetében. Amit egy "reménybeli" utód vagy folytatna - nem valószínű - vagy saját szája íze szerint keresne újat és a nagyrabecsült és nem mellékesen fizető közönség kapna egy összecsapott valamit. Amely közönségre egyébként mindig mindenki tekintettel van, kivéve az aktuális szinigazgatót, rendezőt, stb. akik agyabeteg koncepcióit eszi-nem-eszi nem kap mást alapon teszik az aktuális néző elé!
A megoldást az utolsó mondatban megfogalmazott javaslat szerint jó kompromisszumos ötletnek tartom. Ha tőlem kérdeznék (nem kérdezik), ezt támogatnám.
Bán Teodóra nem szeretne kerékkötője lenni a főváros és a kormány megállapodásának
2020. FEBRUÁR 27. CSÜTÖRTÖK 20:14 2020. 02. 27. 20:48 MNO.hu
"– Első hallásra nem rossz Karácsony Gergely főpolgármester ajánlata, amely kettős vezetésűvé tenné a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft.-t, de a probléma a részletekben van – állítja Bán Teodóra, "
"Bán Teodóra a Magyar Nemzet megkeresésére kiemelte, nem szeretne a kerékkötője lenni a főváros és a kormány megállapodásának, de amikor pályázatát benyújtotta, még arról volt szó, hogy a Szabad Tér Színház vegyes fenntartású lesz, néhány hete változtatott ezen a főváros, azzal, hogy immár saját fenntartásúvá tenné. Bán Teodóra szerint nem szerencsés egy cégen belül két igazgatót kinevezni. Az ügyvezető szeretné végig vinni az elkezdett évadot. Amennyiben hat hónappal meghosszabbítanák a március elsején lejáró mandátumát, úgy a nyári szezont tervei szerint levezényelné."
Kedves Amalgám, csak ismételni tudom, ld.1601: "...a kultúra...mindig politikafüggő volt-van-lesz, kár ezt tagadni vagy elhallgatni. Nálunk különösen." Ha politikasemlegesen akarok fogalmazni, akkor azt mondom: a világon senki és semmi nem tart örökké és az állása sem kell, hogy örökké tartson. Uralkodók is lemondanak, sőt, sok évszázad után hivatalban lévő (élő) pápa is lemondott, ha úgy tetszik: "lecseréltetett". Zimányi Zsófia másfél évtizedig sikeresen vezette a BTF-t/BÖF-t is menedzselő Bp.-i Fesztiválközpontot, hogy aztán egy szempillantás alatt (2011) úgy vágják ki, mint a .. inkább nem folytatom. És miért? Mert -emlékezetem szerint- kinézte magának a miniszterelnök szűkebb családi köréhez tartozó helyére hirtelen kinevezték az akkor éppen NEFMI-nek nevezett minisztérium sajtófőnökét, Vitézy Zsófiát. Aztán amikor Vitézy Zsófia még jobb helyet nézett ki magának még fontosabb feladatot kapott (2013 óta Brüsszelben ő a Balassi Intézet vezetője), akkor libbent igazán a színre Bán Teodóra, aki sokáig egy kis magánügynökséget igazgatott-tulajdonolt. Erről nem hallunk, pedig a Fesztiválközpont és rendezvényei százszor fontosabb/ak mint a két nyári szabadtéri színpad ügye együttvéve. Wikipédia szerint Bán Teodóra a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Nonprofit Kft. ügyvezetője és művészeti vezetője, 2018 májusától pedig a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének elnöke. Kíváncsian várom, hogyan alakul ez utóbbi szervezetek menedzsment-személyi ügye. Visszatérve Szabad Térre, a főpolgármester világossá tette: a főváros "valós funkciójának megfelelően kívánja üzemeltetni" beleértve "független színházi produkciók befogadását", amely független produkciók (társulatok) léte az új színházi törvény miatt veszélybe került és "ehhez igazítják a cég jogi státuszát és működtetését". Részletek a kormányközeli mandiner.hu-n itt. Nem tudok róla, hogy Bán Teodóra vezetése alatt a Szabad Tér sikeresebben működött volna mint pl. Zimányi Zsófia idején a Fesztiválközpont... vagy pl. mint a Nemzeti Színház Alföldi Róbert vezetése alatt, akit 2013 mégis egyetlen tollvonással kipenderítettek az állásából: "lejárt a szerződése" ürüggyel felkiáltással. Nos, tudtommal Bán Teodórának is "lejárt a szerződése". Hogy Benkő Nóra milyen sikerrel vezetné vagy fogja vezetni a Városmajori Színpadot, az egyelőre nem tudható. Hogy Alföldi Róbert utódja -immár második ciklusát töltve- milyen sikerrel vezeti a Nemzeti Színházat, arról ki-ki megalkothatja a maga véleményét ... csak előtte nézzen bele a Nemzeti Színház bevételi statisztikáiba, műsorrendjébe, produkciói iránti v a l ó s közönségigénybe. Ha te nem szeretnél az adófizetők -köztük saját- pénzéből, pénzedből két szabadtéri színpadigazgatót, arra azt mondom: én pedig nem szeretnék a saját adófizetői forintjaimból olyan Nemzeti Színházat, aminek műsorrendjén kötelező iskolai olvasmányok színpadi adaptációi meghatározó mértékben szerepelnek (mert a színház színház és nem iskola-pótló), amikre egész iskolákat vezényelnek be visznek el, ahol további állami pénzekből gigantikus színházi fesztiválokat, "színházi olimpiát" finanszíroznak, aminek nagyszínpada pl. márciusban 50%-os kihasználtságú lesz, amely rendszeresen lezárt (eladatlan) felső balkonnal és lezárt (eladatlan) páholysorral üzemel, saját kimutatásai szerint veszteséggel működik,milliárdos állami támogatás mellett/ellenére, mindannyiunk közpénzéből. És nem szeretem, ha bármely kormány, szintén a kormányközeli mandiner.hu-t idézve, egy személyi ügyben ultimátumot intéz a fővároshoz, a fővárosi színházi szcéna egészét érintően. Ez utóbbi ügy "talán" fontosabb mint Bán Teodóra és Benkő Nóra "ügye": ugye? :-)
Kedves Edmond, nem hiszem, hogy józan szemlélő számára ne lennének nyilvánvalóak a különbségek az általad felsorolt példák és a jelen eset között. A két szabadtéri színpad különválasztásának szakmai indokoltsága nincs, a nem túl hosszú nyári játékidő programjainak előkészítését és lebonyolítását legyen szíves egy vezető megoldani egy stábbal. A két játszóhely játékvolumenben összesen nem tesz ki egy színházat, még akkor sem, ha a Városmajort felfejlesztik, és akkor sem, ha több külföldi társulat vendégjátékát kell megszervezni. Amit a Műpa a maga két fontosabb játszóhelyével és a rengeteg külföldi vendégével meg tud oldani egymaga, egy stábbal egész évadon át, oldja meg a Szabad Tér is egy nyári idényre ugyanúgy. Ez a döntés – szemben a Katona és az Örkény útjára indításával – nem új alkotóműhely létrehozásáról szól. Ez egy sebtében összetákolt politikai alku, központi motívuma pedig nem a közönség jobb kiszolgálása, hanem a pénzen, hatalmon és befolyáson való politikai osztozkodás. A kamarilla-politika legvisszataszítóbb példája. A két vezető közül az egyik felesleges – teljesen mindegy, hogy melyik az, ebben még csak állást sem foglalok – a posztjára indokolatlanul került, és az ő eltartásához én nem szeretnék hozzájárulni. Nem szeretném továbbá, ha a fővárosnál hasonló módon indulnának burjánzásnak az egyéb pozíciók is, és ahogy nem szeretnék színházigazgató esetében külön, jobb-, illetve baloldali duplikátumot fizetni, úgy nem szeretnék külön jobb-, illetve baloldali fürdőigazgatót, szemétszállítót, villamosvezetőt vagy közterület-felügyelőt sem. Talán így már megérted, mi is lehet a probléma ezzel a megoldással. Ha mégsem, akkor minden személyeskedő jelleg nélkül kérlek, vizsgáld meg annak a lehetőségét, hogy hogyan tudnál a saját jövedelmedből rendszeresen, nagyobb összeggel és közvetlen módon hozzájárulni az egyik, tetszésednek megfelelő szabadtéri igazgató foglalkoztatási költségeihez.
A két szabadtéri színpadnak -függetlenül attól, ki vezeti- nem sok, mondhatni semmi köze nincs egymáshoz. Ugyan miért ne lehetnének szétválaszthatók? Vígszínház: dettó. Eszenyi Enikő évek óta minden kilométerkőnél elzokogja, hogy neki "minden este 1.600 embert kell beültetnie". Szétválasztották Nemzetit és Katonát? Na ugye. És milyen jól tették ... még az "ántiban". Szétválasztották Madáchot és Kamaráját? Na ugye. Valószínűleg jót tenne hasonló aktus Víg és Pesti esetében is. MÁO és Erkel (és Eiffel) szétválasztása szerencsétlen lenne. Már csak azért is, mert nincs Bp.-en két (három) társulatnyi táncos és énekes szólista, kórus, balettkar, zenekar, technika stb. (Irodista és igazgató persze akadna bőven...)
Ha már külön említed Nemzetit: bizony igazad van! Csak nem pont úgy, ahogyan írod: a változás a Nagyszínpadon kellene csak igazán! A Nagyszínpadon, ahol márciusban 31 napból csak 23-n lesz előadás, abból is legalább 3 "vendégjáték" azaz nem saját produkció és 4 János vitéz, amiknél a "Jegyértékesítés" helyett az áll, hogy "Bővebben". (Tudja valaki, mi az, hogy "Bővebben"?) Marad tehát írd és mondd: 31 napra 16 saját előadás a Nagyszínpadon = kb. 50% kihasználtság. Hogy aztán mik azok és milyen szervezésben, azt inkább hagyjuk...
Igen! Ez az! Hát persze...! Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Két vezetőt hamar! Egyet a Margitszigetre, egyet a Városmajorba! Kiváló megoldás, ami a jövőben is alkalmazható minden hasonló esetben... Dehogyis jelent már problémát a Vígszínház igazgatói pályázata körüli forgatag, horribile dictu az, hogy több jelentkező is akadt a posztra, hiszen ott van rögtön a Vígszínház, a Pesti Színház és a Házi Színpad! Jut majd ülőpárna, hatalom és javadalmazás minden aspiránsnak... Alacsony a nézettség a MÁO előadásain? Új válságkezelőket ide: egyet az Andrássy útra (majd ha megnyit), egyet az Erkelbe, egyet a Műhelyházba! Sok a pusmogás a Nemzeti Színház körül, az iskolai kultúrmisszió felvállalása miatt támadják a vezetést? Az új, decentralizált igazgatási modellben minden jobbító szándékú elképzelés kaphat majd lehetőséget: a Nagyszínpadon ugyan nem lesz változás, de a Gobbi Hilda Színpad, Kaszás Attila Terem, Bajor Gizi Szalon új igazgatói egyaránt lehetőséget kapnak majd, hogy ragyogó, új teljesítménnyel felelhessenek a vádló hangokra. Felkészül: Balett Terem. Új értelmet nyer: a stilizált orkhésztra+theatron az épület Duna felőli oldalán.
Kultúrharc katonái, jertek, seregeljetek! Lehettek bármilyen jelentéktelenek, feleslegesek és alkalmatlanok, eddigi teljesítményetek folytán láthatatlanok: ha nagylelkű patrónusotok feltolt titeket a sakktáblára, szimbólumok vagytok immár média-megjelenéssel, karosszékkel, titkársággal, vezetői pótlékkal és hatalommal. Rosszabb esetben saját koncepcióval és a fontosság tudatával. Tevékenységetek mostantól közéleti és politikai értelmű aktusok sorozata, nem pedig a felesleg hemzsegése vagy koncért való marakodása.
A Fővárosi Közgyűlés döntését a politikai-pénzügyi osztozkodás és a zsákmányelv legmegdöbbentőbb megnyilvánulásának, egyúttal pedig minden színház- és kultúraszerető ember arcul csapásának tartom.
Már elnézést, de a kultúra, kis- vagy nagybetűvel, mindig politikafüggő volt-van-lesz, kár ezt tagadni vagy elhallgatni. Nálunk különösen. A közönséget nagyon is érdekli, ki vagy mi milyen értékrendet képvisel. Van persze kivétel: a Nemzet Első Színházába nemigen járnak az ottani értékrendet képviselő direktor produkcióira az azt osztók sem ... többnyire gyermekeik "járnak", akiket iskolai kötelező olvasmányok színpadi adaptációira vezényelnek ki visznek el iskolák.
Én csak belinkeltem egy cikket. De miért is hallgasson Csányi János? Véleményszabadság van (állítólag), továbbá ő nem (csak) véleményt fogalmazott meg, hanem statisztikai adatokat is közzétett, amiket a Vígszínház újabban már nem. Továbbá Csányi János az egyik pályázó és nyilvánossá tette a pályázatát. Ha nyilvánossá tette a pályázatát, akkor miért nem teheti nyilvánossá a véleményét, amit (részben) statisztikai adatokkal támaszt alá? Véleményt nyilvánítani ma kockázatosabb mint hallgatni. Rudolf Péter pl. nem kockáztat: akár be is futhat.
Nagyon rossz ötlet! Miért kell egy ismeretlen (legalábbis nemzetközi management ügyekben járatlan) BENKŐ NÓRA személyét erőltetni! Ha mégis, akkor meg teljesen szét kell választani a Margitszigetet és a Városmajort és NEM kettős vezetésként kommunikálni a helyzetet! BÁN TEODÓRA igenis alkalmas, másfél évtizedig már bizonyított és fantasztikus művészi kapcsolatokkal rendelkezik. Nem érdekes melyik oldal felé húz, a KULTÚRA nem lehet politika függő, a közönséget az nem érdekli, vagy jó, vagy nem!
CSÁNYI CSAK HALLGASSON! Ő AZTÁN ALKALMATLAN A VÍG VEZETÉSÉRE!
Kettős vezetése lesz a Szabad Tér Színháznak:
a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot Bán Teodóra, a Városmajori Szabadtéri Színpadot Benkő Nóra irányítja a jövőben a Fővárosi Közgyűlés szerdai döntése szerint.
A képviselők határoztak arról is, hogy hét színház állammal közös üzemeltetését kezdeményezik: Budapest Bábszínház, a József Attila Színház, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, a Madách Színház, a Thália Színház, az Újszínház és a Vígszínház
/MTI 2020.02.26. 18:38/
A nemrég elhunyt Andorai Péter helyére ma Jordán Tamást választották a Nemzet Színészévé.
Szabad Tér-ügy: ultimátumot intézett a kormány Karácsonyhoz
Gulyás Gergely kedden bejelentette: ha nem Bán Teodóra lesz a Szabad Tér Színház következő igazgatója, hanem a szakmai bizottság ajánlása ellenére Benkő Nóra, akkor nem ad pénzt a kormány a fővárosi színházakra.
A kormány felfüggeszti a színházak finanszírozásáról szóló tárgyalásokat a fővárossal, amennyiben a Fővárosi Közgyűlés szerdán úgy dönt, hogy nem Bán Teodórát, hanem Benkő Nórát választja meg a Szabad Tér Színház ügyvezetőjévé – közölte kedden Gulyás Gergely.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter budapesti sajtótájékoztatóján kiemelte: a Fővárosi Közgyűlés szakmai bizottsága egyhangú döntéssel támogatta a Szabad Tér Színház eddigi igazgatója, Bán Teodóra pályázatát, Benkő Nóráét viszont elutasította, Karácsony Gergely főpolgármester ennek ellenére utóbbi jelölt megválasztását javasolta a Fővárosi Közgyűlésnek. Gulyás szerint a történtek előtt megállapodás közeli helyzet alakult ki a kormány és a főváros közötti tárgyalásokon a színházak finanszírozásáról.
Láng Zsolt, a fővárosi Fidesz-frakció vezetője elmondta: Gy. Németh Erzsébet és a DK szeretné, ha Bán helyett Benkő lenne a színház igazgatója, de ez politikai állóháborúhoz fog vezetni. Szerinte a főváros hibát követne el, ha nem venné figyelembe, hogy a fővárosi színházak nem lesznek képesek fennmaradni állami támogatás nélkül. Ismertette, a budapesti színházak összfinanszírozása tavaly mintegy 7 milliárd forint volt, míg most 2,2 milliárd szerepel a Főváros költségvetésében erre a célra.
Karácsony Gergely nem sokkal a sajtótájékoztató után (vagy közben?) a Facebookon azt közölte: a Szabad Tér Színházat – ami szavai szerint nem klasszikus színház – a főváros átveszi, és azt tisztán önkormányzati pénzből fogják működtetni, négy kőszínháznál (Katona, Radnóti, Örkény, Trafó) pedig lemondanak az állami támogatásról.
(MTI, Mandiner)
Ugyanott = Mandiner (is), ugyanarról:
Négy színházat kivonunk az állami veszélyeztetés alól
KARÁCSONY GERGELY
(Facebook)
Megvédjük a Katonát, az Örkényt, a Radnótit és a Trafót, átvesszük a Szabad Tér Színházat.
„Holnap tárgyal a Fővárosi Közgyűlés Budapest idei költségvetéséről, a szűk mozgástéren belül a budapestieknek tett vállalásainkból indultunk ki. Köztük egy fontos ígéretből, amelyet decemberben tettem a Madách térre összegyűlt több mint tízezer embernek, és mindenkinek, aki velem, együtt vallja: a kultúra nemzeti alap. Azt mondtam ott, megvédjük a színházainkat, amelyeknek egy rossz és káros törvény veszélyezteti a művészi szabadságát. Utálatos helyzet, utálom magam is ezt a törvényt, ezért úgy kellett ebben az ügyben is számolnunk, hogy figyelemmel legyünk arra, nem csak színházakat kell finanszíroznunk ebben a városban. A vállalás betartása tehát nem veszélyeztetheti a város működőképességét.
Ezért a vége felé közeledő tárgyalásokon a kormánnyal az alábbi elveket követtük:
1. Nem adunk át egyetlen színházat sem a kormánynak, még ha kérik, akkor se: minden színház fenntartói joga a fővárosnál marad.
2. A művészi szabadságukban veszélyeztette színházakat tisztán önkormányzati finanszírozásba vonjuk, vagyis nem lesz az államnak beleszólása a Katona József Színház, az Örkény Színház, a Radnóti Színház és a Trafó művészeti munkájába.
3. A tisztán önkormányzati finanszírozású színházak mellett lesznek a városban vegyes – vagyis állami és önkormányzati – , és tisztán állami finanszírozási kőszínházak is. Utálatos helyzet, mondom, de ezt kényszeríti ránk a fővárosnak hagyott szűk mozgástér.
4. Biztosítani kell a független színházak és előadóművészek művészi szabadságát azzal, hogy a támogatásukra eddig biztosított pénzt ezután is megkapják, a fővárosi művészek esetén pedig ennek a támogatásnak az elosztásáról a főváros által jelölt kuratórium dönt elvszerű módon.
5. A fővárosi Szabad-Tér Színházat - amely nevével ellentétben nem klasszikus színház, inkább színpad és rendezvényhelyszín -, a jövőben valós funkciójának megfelelően üzemeltetjük tisztán önkormányzati finanszírozásból. Ezt a színpadot többek között független színházi produkciók befogadására is alkalmas helyszínné tesszük, ehhez igazítjuk a cég jogi státuszát és működtetését. Így védjük meg a kormányzati befolyástól veszélyeztetett művészszínházainkat. Számomra ez az elsődleges. A kialakult helyzetet a kormány kényszerítette ránk, ebből próbáljuk a legtöbbet kihozni – bízva abban, hogy nem kell már sokáig együtt élnünk ezzel az utálatos törvénnyel.”
Megsemmisítő kritika látott napvilágot Eszenyi Enikő színházáról - a Vígszínház vezetője hitelességi válsággal küzdött a saját társulatán belül, több alkalommal felmerült a bizalmi szavazás is - állítja Csányi János rendező, aki Eszenyi Enikő riválisa a színház vezetéséért. (A harmadik pályázó Rudolf Péter rendező, színművész - ED)
"Hatalmas harc dúl az ország legnagyobb prózai színházának, a Vígszínháznak a vezetéséért. A hvg.hu információi szerint Eszenyi Enikő azt kérte a társulattól, hogy régi bizalmasa, Hegedűs D. Géza – aki egyébként pályázik a Szabad Tér Színház művészeti vezetői székére – képviselje a társulat véleményét a majdan összehívandó szakmai bizottságban. Csakhogy a társulat zöme nem a szavazólapra előre rányomtatott színész neve mellé tette az x-et, hanem a legtöbben Hegyi Barbara nevét írták rá. "..."Ez... egyfajta jelképes ellenállás Eszenyi akaratának. " ... "Csányi János rendező – aki Eszenyi és Rudolf Péter mellett szintén pályázik a színház vezetésére –, nyilvánossá tett pályázatában úgy fogalmaz: A „MeToo” mozgalom korában megkerülhetetlen a kérdés, hol a határa és pontosan mi számít a hatalommal való visszaélésnek? Beletartozik a mentális erőszak is? Eszenyi Enikő, hiába kerestük, nem reagált vezetési stílusát ért bírálatra."..."Csányi szerint ugyanakkor súlyos gondok vannak a Vígszínházban...az elmúlt évtizedben 47 színész távozott a társulatból, ami a teljes színtársulattal megegyező létszám"..."Bár a Vígszínház korábbi bevétele és nézőszáma szépen emelkedett Eszenyi igazgatása alatt, az utóbbi egy-két évben azonban nagy változások történtek. Az értékesítés nettó árbevétele 2017-ben például 1,5 milliárd forint fölött volt, 2018-ban már csak 1,2 milliárd, és 2019-ben pedig csupán egymilliárd forintot tett ki. " ... "Csányi arról is ír, hogy jelentősen csökkent a fizető nézők száma..."..."A jegyárbevétel Csányi szerint az áremelés miatt nem csökkent, míg a színház továbbra is 90 százalék feletti kihasználtságának az az oka, hogy egyre kevesebbet játszik a teátrum. "..."Csányi szerint a szakmai téren is hasonló kihívásokkal küzd a teátrum:...A bemutatók (nagylelkűen fogalmazva is) vegyes minőségűek voltak. Mintha elveszett volna a Vígszínház arca, írja a rendező, aki szerint a Vígszínház még mindig a ’80-as években kialakított szakmai struktúrájával működik." A teljes cikk a hvg. hu-n ide kattintva olvasható.
Hah, minő ármány lőn, hogy szomorújátékunk, a Bánk bán bemutatója itt először csupán nemrég vala: ama teátrumban, mely írójának nevét alapíttatása óta (sőt!) viselé! E rövid -tán nem pontosan korabeli nyelvhasználattal írt- bevezetővel bátorkodnék jelezni, hogy a Katona József Színház újdonsága (piha!) az eredeti nyelvezettel, mindenféle és -fajta "magyarítás", átírás nélkül került színre. (Színészeink több-kevesebb sikerrel igyekeznek gesztusokkal, testbeszéddel érthetőbbé tenné szövegüket.) E tény hamari realizálásának pillanatától fogva (na jó, már előtte is tudtam, mire számítsak), szóval innentől fogva számomra eme előadás: paródia. Paródia akkor is, ha véresen komoly, -vannak véresen komoly paródiák!- paródia akkor is, ha netán nem illik (nem illik?) és paródia akkor is, ha netán a rendező nem annak szánta volt. Lett légyen nékem falsch véleményem, vállalom. Ezen egyetlen német szót engedtessék beillesztenem, miként egyszer Gertrudis száján is kicsusszan egy "Scheisse!" szisszenés. Fél órácskát rángatóznak a színészek ütemesen techno-zenére, időnként sejtelmes zenezörejek hallatszanak (zene: Hunyadi Máté, Bencsik Levente) és az agancsokkal díszített, háromszög alakú, faburkolatos, ötletes díszletben időnként Weber Vadászkórusára masíroznak fel s alá, puskával vállukon a szereplők. (Díszlet-jelmez: Kálmán Eszter) A szereplők, akiknek kiválasztása -számomra legalábbis- jelentős mértékben ugyancsak parodisztikus: a vállaltan-tudottan hegyomlás-méretű, földig érő bundája alatt edzőruhát viselő Elek Ferenc (II. Endre), aki már színre lépésekor kaczagtató, kabaréjelenetbe illő jelenség; Szirtes Ági, aki -nem titok- jó hatvanasként játssza a huszonéves, helyettesítő álamfői rangjától megrémült, Varia-széke trónja karfájába kapaszkodó Gertrudist; a szerepét oroszlánbőgéssel végigharsogó, ám tétlen Petúr: Dankó István; a parasztból overallos munkássá elő(?)léptetett, panaszát bocsánat-hogy-élek attitűddel elmotyorgó Tiborcz, Bezerédi Zoltán és van egy hisztis, olykor egyszál-bugyis, túl kanosnak nem mondható Ottónk: Dér Zsolt. A máskor vérbő, életteli Pálos Hannát ezúttal fakóbbnak találtam Melinda szerepében, noha ebben a verzióban Bánk miatta öl s nem hazájáért ... viszont végre megtudtam: a Nagyúr hitvese spanyol volt miként fivérei, Mikhál (Takátsy Péter) és Simon (Rajkai Zoltán). Rujder Vivien épp ellenkezőleg: fajsúlyos szereplővé igyekszik válni Izidóra alig létező alakjában, ahogyan szinte jágói súlyú, jelentős lézengő ritter lett Kovács Lehel Biberachja. Ja, és van Bánk, Bányai Kelemen Barna: nálánál tétovább, súlytalanabb, deheroizáltabb Nagyurat aligha hordozott még e hon, vélhetően a rendező, az ifjú Tarnóczi Jakab koncepciójához igazodva. Arra legalább jó volt ez a nyelvében ...khm ... korhű produkció, hogy megértsem: miféle nyersanyagból kellett Egressy Béninek operalibrettót faragnia és miért kellett annyiszor átdolgozni a prózai s operai szövegkönyve(ke)t. Jut még idő a száztíz perc alatt idegenellenességre -na ja: a színpad csak úgy hemzseg németektől, spanyoloktól- meg céltudatlan hatalomvágyra, hímsovén férfi felsőbbrendűségre (Petúr fő aduja), nők elleni erőszakra (Ottó-Melinda), bár Melinda ellenkezése ... hát nem éppen érhető tetten. Kurz a szaldó: két halott asszony, a két özvegy, Endre és Bánk kiegyezik, a záró jelenetben pedig a közönségnek háttal ülve, megjelennek a gyerekek, itt az új nemzedék. Nem történt semmi extra, minden megy tovább úgy mint eddig: ki tudja, meddig?
PS Annyi bizonyos, hogy a Bánk bánt nem lehet úgy játszani mint 100, 60 vagy akár csak 30 évvel ezelőtt. De akkor hogyan lehet? Hogyan kell? Lehet? Kell? NAT?
Katona József: Bánk bán, a Katona előadása (Kamra), 2020. február 14.Valentin Bálint napján
Cinema City Aréna
február 16., vasárnap de. 11 órakor játssza
A filmprodukcióról lásd még a Miklósa Erika-topic 1240. és 1241. sz. bejegyzését.
Vasárnap, 16-án délelőtt 11kor vetítik A díva visszavág című dokumentumfilmet, a szoprán Siv Wennbergről. Akit kicsit is érdekel az opera, a dívaság, az elpusztíthatatlanság, az ki ne hagyja!
Hollywoodban átadták az Oscar díjakat, a díjazottak listája ide kattintva olvasható. Legjobb férfi főszereplő díja (Joker): Joaquin Phoenix. Legjobb női főszereplő díja (Judy): Renée Zellweger. Legjobb férfi mellékszereplő: Brad Pitt (Volt egyszer ... egy Hollywood), legjobb női mellékszereplő: Laura Dern (Házassági történet). A két filmben két Oscarra jelölt Scarlett Johansson lemaradt, a BAFTA-n taroló 1917-et is csak a fényképezés, vizuális effektek és hangkeverés kategóriákban jutalmazták. Tarolt és filmtörténelmet írt az Élősködők: a dél-koreai remekmű mindkét (!) kategóriában elvitte az Oscart: legjobb angol nyelvű és legjobb nemzetközi (nem angol nyelvű) film, továbbá legjobb rendezés és legjobb eredeti forgatókönyv díja.
Kemény interjú, kőkemény kérdések a....khm ...kheményen ellenzéki Népszavában "Van az a pénz, amiért kinyomtatjuk..." A kettős mérce elfogadhatatlan címmel Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház főigazgatójával, a Magyar Teátrumi Társaság elnökével, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar művészeti rektorhelyettesével, egyetemi tanárral ... mindenről, ami színház és nem csak arról. Az interjú ide kattintva olvasható el teljes terjedelmében.
Pontosan erre gondoltam. Ha visszakeresel a művésznevemre kattintva, régebbi hsz-aimban megírtam a véleményemet a Giocondáról - igaz, mostanra egészen hozzászoktam, de nem fogok rajongani érte. A jelen rendezésről is szóltam - Schlingensief abszolút 0 bayreuthi Parsifaljához viszonyítva ez a közepesnél valamivel gyengébb kategória.
Nem tudom, másutt van-e ilyen, de szerintem a TAO rendszer úgy rossz, ahogy kitalálták. Ha valahol trükközni lehet, ott mindig fognak trükközni. Szerintem se a sportban, se másutt nincs helye ellenőrizetlen pénzeknek! Az adót tessék befizetni mindenkinek, az állam pedig ossza azt el tisztességesen. És ha egy nagyvállalat kultúrát vagy sportot akar támogatni, tegye azt az adózott jövedelméből.
A pénzügyi visszaélések mérhetők, bár nehezen érhetők tetten, ez az illetékes hatóságok dolga, őket azért fizetik, hogy feltárják, ha van mit. Adott produkció minőségét sokkal nehezebb objektíven mérni. Ha egy produkció rossz, akkor megbukik, de attól még szerintem nem fordít hátat a közönség az előadóművészeteknek. A stikli inkább ott lehet(ett), amikor egyes társulatok ilyen-olyan könyvelkési és egyéb trükközéssel olyan számokat hoztak ki, amik alapján irdatlan tao-zsét markoltak fel. Emlékszem, egy csomó no-name társulat és produkció vitte el szakajtószámra a tao-támogatást a kimutatások szerint. Aztán volt(ak) olyan színház(ak) is, amelyik még olcsó helyárakkal, diák- és más kedvezményekkel sem tudta(k) megtölteni a házat. Na, ez lett a tao megszüntetésének közvetlen és igazi oka. Lett tao helyett kézivezérelt központi osztogatás és persze nem-osztogatás = forráselvonás. E rendszer azoknak a színházaknak kedvez, amelyeknek a jegybevételei..khm..gyengélkednek, ám jó a kapcsolati hálójuk és a gyenge jegybevételeket bőven kárpótolják központi forrásból: közpénzből.
Melyik lenne az a mottó? Ismerem a nyitó mondatot: ".. к нам едет ревизор." és találtam ezt: "Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!" Nem is átkozza senki ... mármint a tükröt ;-)
PS Nem akarok szómágiát, de nem írtam "kimagasló" társulatról. (Giocondáról írtam, hogy szerintem nem kimagasló opera.)
Szerintem a tao-vész idején nem csupán pénzügyi visszaélések történtek, hanem konkrét rombolás zajlott. Nagyjából az akkori fejleményeknek tudom be például a 80-as, 90-es években még kifejezetten erősnek tekinthető magyar musical és rockopera műfaj (lehet ezt a kettőt így egy kalap alá venni?) végső kinyírását, már azon túl persze, hogy egyszer minden fölött elszáll az idő. És hát ennek a korszaknak volt az eredménye az is, hogy szélesebb, színházba egyébként nem járó tömegek igazi, echte kultúrmocsok formájában olyan módon találkozhattak a bővebb értelemben vett előadóművészetekkel, hogy azt talán egy darabig ők sem akarják most megismételni.
Én azért e "kimagasló független" társulatoknak is figyelmébe ajánlanám A revizor mottóját.
Ha Vidnyánszky professzort kérdezed: abszolúte helyes volt, hiszen éppen az ő fáradozásának köszönhető a tao megszüntetése. És a tao megszüntetésének kompenzálására párnázták ki az ő veszteséges -ámbár nagyon sikeresnek mondott- Nemzeti Színházát milliárdos közpénzzel. Ha engem kérdezel: nem tudom. Amennyi a sajtóhírekből lejött, nem volt minden rendben a tao körül. Mindennel vissza lehet élni és amivel vissza lehet élni, azzal vissza is élnek (egyesek)... Vö. Murphy törvénye.. Arra a jelek szerint jó volt (van) a tao megszüntetése, hogy számos olyan társulatot, intézményt pénzügyi katasztrófa(közeli?) helyzetbe hozzon, amelyek erre művészi teljesítményükkel és valós, nem vattázott jegyeladási-telítettségi mutatóikkal nem szolgáltak rá.
Nem tudom, milyen tudományos fokozata van. Professzori kinevezésével kapcsolatos háttérinformációk pl. itt és itt olvashatók. Javasolnám, hogy a decemberben elfogadott -csekély mértékben egyelőre módosított- színháztörvényt fogadják el mint doktori disszertációt. Korszakos tudományos értékű dolgozat, ami az ő nevéhez köthető.
Vidnyánszky Attila egyetemi tanárnak milyen tudományos fokozata van?
Ergó helyes volt a tao megszüntetése?
A mandiner.hu portálnak interjút adott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar művészeti rektorhelyettese, egyetemi tanár. Az interjú nagy része "csak előfizetéssel rendelkező olvasók számára elérhető". Az origo.hu hosszabb összefoglalót közöl az interjúból "A taópénzek közel fele pénzügyi visszaélés volt" címmel. Az összefoglaló ide kattintva olvasható el.
Valamikor 1-1 Molnár Ferenc-premiert várhatott olyan izgatottan-kíváncsian a pesti közönség, ahogyan napjainkban Pintér Béla újdonságait. A tavalyi, huszadik évad "nem-dráma" Jubileumi beszélgetései után a huszonegyes szerencseszámnak bizonyulhat: az Anyaszemefénye ismét "igazi" dráma éspedig klasszikusokat kölcsönző zenedráma, a szó szoros értelmében. Néhány éve már tett hasonló kísérletet a szerző, akkor Puccini-zenére írt színművet, ebben Händel, Bach, Vivaldi és Mahler szolgáltatják a zenei anyagot: Bach zongoraművei, a Xerxes Largója, A négy évszak több tétele, két kulcsjelenetben is az Adagietto Mahler Ötödikjéből és mások, végig énekelve-recitálva száz hosszú röpke percben. Ez a zenedrámás újítás okozhatja, hogy annyira megfogott az Anyaszemefénye? A szokásosan szövevényes, fondorlatosan fordulatos cselekményről nemigen lehet spoilerveszély nélkül írni, tempósan halad a maga és Pintér Béla bevált útján, hogy azután a végkifejletben egy expresszvonat sebességével kápráztassa és gázolja el a nézőt. A Star nevű kertévé élete zajlik a színen ... meg a Star vezérigazgatójának és családjának, az egyik műsorvezetőnek és családjának és egy további szerkesztőnek az élete, botlások, bal- és félrelépések sora, azok visszafordíthatatlan következményeivel. Szinte nincs a darabnak olyan eleme, ami ne köszönt volna be korábbi Pintér-opuszokban, mégis: számomra -ellentétben néhány, szerencsére csak utólag és futólag átnézett kritikában írottakkal- jelentős szintézis az Anyaszemefénye, egy, a játszmát, a meccset soha fel nem adó művész friss ujjlenyomata. Mint már utaltam rá, az zene, a zenedrámai műfaj varázsolhatott el jobban mint azokat, akik "csak" színházat vártak. Tökéletes a formai összhang, a prozódia, ahogyan a szöveg mindvégig szótagra pontosan illeszkedik a zeneszámokhoz ... és frenetikusan mulatságos, olykor tragikomikus a zenék és az énekelt szöveg tartalmának kontrasztja. Új -legalábbis nekem- a helyszín (UP Újpesti Rendezvénytér) és új az, hogy Pintér ezúttal nem lép fel színészként. Egy zenei portálon engedtessék meg, hogy Kéménczy Antallal kezdjem a közreműködők méltatását: ő az, aki szinte percnyi kihagyás nélkül jelen van zongorajátékával. Tamás Gábor (díszlet) és Benedek Mari (jelmez) állandó társai az író-rendezőnek, munkáik most is a helyükön vannak, kiegészülve Vella Péter fontos és hatásos videotechnikájával. Jelképes a feketébe bújtatott statiszták (Hornyák Dóra, Nagy Krisztina, Berecz Csaba és Tamás Gábor) funkciója: a díszletek, sokszor a rajtuk ülő színészekkel együttes ki-be tologatása akár arra célozhat: így, bábukként mozgat bennünket is az élet, mozgatnak mások, nem mindig arra hivatottak. (Politika? Van, félreérthetetlenül, de csak szőrmentén.) Amúgy van egy -nem elírás- szunrakus bábmester is a darabban: "bábu vagy". Jók az újak: a drogos rockerből ájtatos megtérővé-hittérítővé átváltozó Jankovics Péter és az egyik gyerek, Fáncsik Roland, jó a baj(oka)t keverő-előidéző, szép énekhangú új tag, Fodor Annamária és hosszabb szünet után szívesen láttuk Roszik Hellát csakúgy mint az adottságait jól kihasználó másik "gyereket" Stefanovics Angélát. Thuróczy Szabolcs filmek és tévés sorozatok jóvoltából immár országosan ismert színész, aki nélkül nehéz elképzelni Pintér Béla-produkciót ... még akkor is, ha nála nemigen beszélhetünk énekhangról, ami elkelne, főleg a nyitójelenetben. A Katona József Színházzal koprodukcióban megvalósított előadásban a Katona "apportja" két színész, Nagy Ervin, aki sokadszor, sikeresen hozza a nagyarcú főnököt -a fináléban pedig igazán pazarul teljesít!- és a feleségét ezer színben, szédülten és szédületesen alakító Jordán Adél, aki excellál Giordano Brunella/Barna Brigitta szerepében. Pintér Béla írt, jött, látott és rendezett. Mérgesen,gondosan adagolva,okosan,felkavaróan,kiszámíthatatlanul: Pintérbélásan.
Pintér Béla: Anyaszemefénye - Pintér Béla és Társulata valamint a Katona József Színház koprodukciója, UP Újpesti Rendezvénytér, 2020. január 25.
(Linket betettem A díjakról általában topicba)
Színházi bemutatóval indul a Zenthe Ferenc-emlékév Salgótarjánban
Írta: Juhász Dósa János
Felvidek.ma , 2020.01.10
Salgótarjánban és környékén több neves művész született, akiknek az emlékét hűségesen ápolja a hálás utókor. Tolnay Klári, Komlóssy Erzsébet, Molnár Tibor mellett a nógrádi székhelytől pár kilométerre található Salgóbányán született száz esztendővel ezelőtt Zenthe Ferenc Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze. E nevezetes évforduló tiszteletére a város emlékévet hirdetett számtalan rendezvénnyel. Az emlékév fővédnöke a színművész fia, ifj. Zenthe Ferenc, s az első rendezvény a nevét viselő színház új bemutatója lesz, amelyet Mikó István rendez. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz-darab egyik főszerepét a komáromi származású Jókai Ági játssza.
„FEKETE PÉTER: EURÓPÁBAN MAGYARORSZÁG KÖLTI A LEGTÖBB PÉNZT ELŐADÓ-MŰVÉSZETEKRE”
2020. JANUÁR 13. HÉTFŐ 05:57 MNO.HU
„Hazugságokat állítva ácsoltak színpadot az ellenzéki politikának”
/Csekő Imre/
Színházi újdonságból színháztörténeti eseménnyé emelkedett Térey János Lót - Szodomában kövérebb a fű című drámájának ősbemutatója. A váratlanul elhunyt költő-író utolsó színpadi alkotását az Örkény Színház felkérésére írta, létrejöttében fontos szerepet játszott a hosszabb ideje külföldön élő-dolgozó Kovalik Balázs, aki elmondása szerint egy müncheni képtárban tett látogatása során, id. Jan Brueghel Lót és lányai című festménye előtt tűnődött el, mit is keresnek valójában Lót lányai -amúgy meztelenül- apjuk társaságában. A bibliai történet ezen záró szakaszáról a hittanórán nem esett szó.. A Szentírás 1. könyvének 13 és 19. fejezete tartalmazza a Térey-dráma előzményeit illetve történéseit, ezeket -elsősorban az utóbbit- elolvasva megkapjuk a most bemutatott mű tartalmát ... napjainkba helyezve. Nem egyéb a Lót... mint holmi napi aktualizálás netán "plágium"? Nem, nem erről van szó, nem áthallásról, ilyesmikről szól a darab. Amit látunk, egyetemes, időtlen és öröktől fogva létező témák, jelenségek halmaza: kapzsiság, romlottság, otthonunk elhagyása avagy "jóléti elvándorlás" -gyengébbek kedvéért: migráció-, idegenségünk, annak kezelése a befogadó országban, városban -gyengébbek kedvéért: xenofóbia-, bűn és büntetés és így tovább. Ábrahám bácsikájától elválva Lót és családja újvállalkozóként telepszik le, tollasodik meg Szodomában, de mindig is jövevénynek, idegennek számítanak, holott a szodomaiak is mindahányan jöttek valamikor, valahonnan, legfeljebb korábban. A helyieket a színdarabban Menáhem (Borsi-Balogh Máté) és egy, a görög tragédiákban szokásos, itt négytagú, cimbalomkíséretes kórus jeleníti meg kettős szereposztásban (az aznapi szereplőket nem közölte a plakát), utóbbiak szövegét sajnos nem mindig értettem. (zene: Fekete Gyula) Az ő bűneikért lesujtó isteni ítélet elől menekíti ki a családot a két arkangyal, Ráfael és Gábriel (Dóra Béla és Patkós Márton) Szodomából (harmadikként Zsótér Sándor m.v. alakítja Mikaél arkangyalt)... de vajon tényleg megmenekül(t)-e Lót, aki elveszíti otthonát, javait, feleségét, aki bűnbe esik lányai által? Megérte? Érdemes volt? Nem úgy tűnik. És vajon tényleg áldozat-e Lót felesége, amikor a tiltás ellenére hátranéz és büntetésből sóbálvánnyá változik? Vagy inkább egyfajta szabadulás ez számára, mert elege lett a folytonos csomagolásból-költözködésből és inkább nem puszta kíváncsiságból eredő, hanem szándékos hátranézéssel valójában önmagát menti-e és elvesztett, netán sosem volt szabadságát szerzi-e meg? Utóbbira alighanem egyértelmű "igen" választ sugall a szerző. Keserédes bosszút állnak-e a lányok Golda és Zelma (Stork Natasa m.v. és Kókai Tünde), amikor apjukkal hálva teherbe esnek, hogy Lót ne gondolhassa magát erkölcsileg felsőbbrendűnek, mocsoktalannak, miközben ők a szülői házban elnyomottnak érezték magukat és megtudták, hogy atyjuk őket szolgáltatta volna ki a dühös szodomaiaknak a vendégjog okán így mentendő meg a két arkangyalt? Jó eséllyel igen. Megannyi izgalmas, többértelmű, többféleképpen megválaszolható kérdés.
Számomra a darab: kész, befejezett alkotás. Ha a szerző élne, talán még... de nincs talán még. Irodalmi konzultánsként Nádasdy Ádám, dramaturgként Ari-Nagy Barbara csiszoltak az elkészült nyersanyagon. Miként eddigi, mindkétszer Örkényes Kovalik-opuszban (2002: Borisz Godunov, 2005: Odüsszeusz Tours) Antal Csaba tervezte a díszletet, Benedek Mari a ruhákat. Antal Csaba több irányban mozgó-forgó, aranylón csillogó konzervdobozokból épített díszletfalai szinte főszereplővé emelkednek: egyszerre látványosak, kifejezők, leomlásuk a fináléban Szodoma pusztulását is jelzik. Telitalálat! A kész művel szemben én ezúttal és paradox módon a mindig erős társulat produkcióját nem éreztem még egészen "késznek", noha a premier óta volt már néhány előadás. A címszerepben Gálffi László szövegtévesztéssel, bakikkal küzd olykor és az én fülemhez szövege sem jutott el mindig a maga teljességében. A hiba bennem lehet ... vagy a még nem pontosan kimért akusztikai arányokban, ami miatt a fentebb már említett "kórusszólam" sem mindig érthető és a konzervfalak leomlása után a szanaszét heverő dobozok szándékolt zörgése-rugdosása sem szolgálja a tökéletes hallhatóságot. Kerekes Éva (Lót felesége) számomra csupán nagy zárómonológjában nő fel a feladathoz, az igazat megvallva másik színész(nő)ötletem lett volna a szerepre "hausintern". Ceterum censeo és látszólag, de csak látszólag fentiek ellenére: Kovalik Balázs mindenféle érdemeit nem lehet eléggé (túl)hangsúlyozni: spiritus rectora volt egy jelentékeny és remélhetőleg maradandó utolsó alkotásnak és mondjuk így, Térey Jánossal szinte közös művüket sok-sok ötlettel, mértékkel (!), tiszteletteljes főhajtással vitte színre. Szükség van rá. A magyar színpadnak, a magyar zenés színpadnak szüksége van rá. Nagyon nagy szüksége lenne Kovalik Balázsra.
Térey János: Lót - Szodomában kövérebb a fű, Örkény Színház, 2020. január 9.)
Forrás: mma - mmki.hu
"Képzőművészeti alkotásaim tulajdonképpen az egyéni elcsendesedés terei. Korábbi grafikai munkáimban (CASTILLO INTERIOR, DA PACEM DOMINE) az ima, az írás, mint repetitív képalkotó folyamat érdekelt. Ezután a hang és a kép kapcsolatának vizsgálatával kezdtem el foglalkozni. Ligeti György kórusművének kottaképéből hoztam létre LUX AETERNA című sorozatomat, amelyben egy konkrét zenemű vizuális képét kerestem. Az IN PRINCIPIO ERAT VERBUM című diplomamunkám pedig egy audiovizuális kísérlet arra, hogy a személyesen megélt lelki tapasztalatot a vizualitáson át a hang médiumába helyezzem."
Oberfrank Luca, grafikus (27 éves) idén diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. 2016 őszi szemeszterét Madridban töltötte, az Universidad Complutense de Madrid egyetemen az Erasmus+ Ösztöndíj Program keretében. A fiatal alkotó már számos szakmai elismerésben részesült, 2017-ben elnyerte a Székely Bertalan Ösztöndíjat, az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíját, valamint a Szegedi Művésztelep díját a XXVII. Miskolci Grafikai Triennálén való szerepléséért. 2016-ban a Köztársasági Ösztöndíj mellett a Magyar Grafikusművészek Szövetségének támogatásával megkapta a váci „Nalors Grafika“ nyomdájának műhelyhasználati díját is. Az elmúlt öt évben több hazai tárlaton is szerepelt, többek közt Egerben, Miskolcon, Kecskeméten, Veszprémben valamint Budapesten. A Sesztina Galériában megrendezett kiállítás a művész első önálló kiállítása, amely az egyetemi évek alatt kibontakozó, hagyományból és újításból táplálkozó munkáit mutatja be.
Interjú Oberfrank Rékával, a 25 éves kortárs táncossal, táncművésszel. .
Forrás: http://sportportre.com
Oberfrank Réka: Az itthoni táncos létben a bizonytalanság egy állandó faktor.
2019. szept. 19.
„- Művészcsaládba születtél, mennyire volt egyértelmű, hogy neked is a színház, a színpad lesz a te világod?
- Igen, szüleim színészek. Édesanyám, Juhász Róza, édesapám Oberfrank Pál. A családunkban még Oberfrank Géza karmester, Oberfrank Péter zongoraművész és karmester neve is sokak számára ismerős lehet. Nagynéném Bányai Rita, az Operaház fősúgójaként dolgozik, valamint unokatestvéreim közül Oberfrank Luca grafikusként végzett a Képzőművészeti Egyetemen, Oberfrank Petra a Kisképző után díszlet és jelmez tervezést tanult. Tehát igen, elég erősen jelen van a családban ez a vonal.”
"Bodrogi Gyula játszik, amíg szeretik"
ORIGO2020.01.07. 11:47
Sokan irigylik a munkakedvét és munkatempóját Bodrogi Gyulának, aki 85 évesen is nagyon aktív. Ugyan a Nemzet Színésze úgy döntött, egyetlen új előadást vállal, de így is játszik még mellette nyolc másikban.
Kedves Edmond Dantes, mivel te úgyis nagy vagy évtizedes és annál is régebbi hozzászólásaink és vitáink előásásában, én pedig vissza szeretném már adni annak a szerepét, aki tizenéven át ugyanazt hajtogatja, megbocsáss, de nem fogok itt homokozót nyitni az Erkel Színház 10–14 éves ügyéről, amelyben mindenki cinkos volt, aki a vétkesek közt néma maradt. Míg élek, mélyen megvetem őket.
Most történik egy látszólag irodalmi, színházi, kegyeleti esemény: bemutatnak egy színművet az elhunyt író barátjának rendezésében. (Örülök, hogy látni fogod és remélhetőleg beszámolsz róla.) Tegnap a közszolgálati rádió is megszólaltatta a rendezőt a főadón, senki sem hiányolta, hogy nem tettek jelzőt a neve elé.
Ugyanerről hírt adni viszont a HVG-ben megjelent egy tudatlan vagy másokat tudatlannak vélő politikai médiatrampli, kezében az ásóval – erre akartam felhívni a figyelmet.
Nem nem, politikáról egy szót se.Pusztán annyi akart lenni,hogy ne csak balról avagy jobbról nézzük azt az ebet.Ismét leírom,reményeim szerint legalább 8 millió embernek tele a hócipője a mesterségesen gerjesztett feszkóval,kultúrharccal,és normális beszélgetésre,együttélésre vágyna az állandó műbalhék helyett.
Online vagyok, most jövök a mai rejtvényekből, megvannak, jókedvem is megvan :-) szóval: khm ... hát én pont azt írtam, hogy "... nem, nem a stadionépítések körüli pénzügyi ...khm ... bizonytalanságokat, hanem az Operaház vagy akár a Műhelyház felújítása körül sokasodó kérdéseket... " stb. s mindezt Kovalik kapcsán "on". Óriási különbség! És khm ... engem már tizedannyi politikai homokozással homokozás nélkül kiátkoztak (volna) és elátkoztak itt párszor százszor mint amennyit te 1/1 offolva ideöntöttél ...igaz, ez nem az én gondom.
PS Az én koromban lassan örülnöm kell, ha még bármilyen memóriám van :-) Üdv.
Csodállak a szelektív memóriádért.Kb 800-szor olvastam már a stadionépítésekről,kerülhettek kb 300milliárd forintba.Az ország kifizet kamatokra egy év alatt kb 4 milliárd dollárt,10 év alatt cirka 40milliárdot,az forintban bagatell,kb 12000 milliárd.És ami a lényeg,hogy azt a nagyon demokrata,ősájrópai(bocs,azóta azok,mióta Moszkva hátsójából előugrottak,és azzal a lendülettel a nyugat leghűségesebb talpnyalói lettek),címzetes ballib hozta össze.Az ország kiárusításával. Ebben Orbának nem volt szerepe.Emlékszel még,hogy mennyi piszkot-mocskot hordtak rá össze,amikor először minelnök lett?Pedig ha volt pöpec kormányzás,az övé az volt.Az országnak jutott a gúny,az ócsárlás.És ha stadionra ment a pénz,jutott azok előtt is pl senki által nem nézett filmek sokaságára is évi 10 milliárd gyenge forint.Az 10 év alatt 100 milliárd.Csekélység,ugye?
Nem tudom értelmezni a hisztit a színházi,a független színházi sírámokat az állami lóvéért.Függetlenek tetszenek lenni?Akkor minek az állami gempa?Sírni a színpadon a szörnyű "diktatúra"mihán?Ócskálni a magyart?A világ legszarabb helyének lefesteni az országunkat.600 "nagyon független"lapnak zokogni? Sok-sok kérdés.Kardinális kérdések,dehát itt nincs más csak Orbán-Orbán-Orbán.Pedig nem :)Nagyrabecsüléssel.
Nem egészen így emlékszem. Kovalik Balázst az akkor még hivatalban lévő főigazgató, Vass Lajos (!) váltotta le, pontosabban nem hosszabbította meg határozott időre szóló szerződését ... ki tudja, milyen okokból, csak találgatni lehet.Talán így próbálta pozícióban tartani magát, mindegy is ma már. Pár hónap múlva ő is lapátra került. Mindenesetre Kovalikot eltávolították állásából. A "politikailag korrupt" szóhasználatot nem tudom értelmezni, legalábbis Kovalik esetében. Nem gondolnám, hogy az interjú alapján bárki azt feltételezné, hogy azért távolították el, "mert nem akart belépni a pártba (mindegy, melyikbe) vagy nem akart jelentéseket írni valakiről." Művészeti vezetőként nem tudom, hogyan lehetett ő "gazdaságilag korrupt"? Kollektív korrupció? Ez esetben az akkori operai vezető hármas harmadik tagja, Fischer Ádám is gazdaságilag (és politikailag) korrupt lett volna? Hm... Akkor miért nem indult ellenük (is) vádhatósági eljárás? Megjegyzem, a politikailag "korrupt" elkötelezett Vass Lajos ellen bohózatba illő módon és végeredménnyel többször előrángatott, hűtlen kezeléssel való gyanúsít(gat)ások -NB Horváth Ádám bősz papírlobogtatásai, ügyészségi vizsgálatok- látványos szánalmas kudarcba fulladtak, elhamvadtak. Még a bizonyítatlanul maradt "korrupciós" összeg nagyságrendje sem érte el ezrelékekben sem mondjuk ... nem, nem a stadionépítések körüli pénzügyi ...khm ... bizonytalanságokat, hanem az Operaház vagy akár a Műhelyház felújítása körül sokasodó kérdéseket a napról-napra emelkedő költségek tekintetében. Visszatérve a kályhához: hamarosan alkalmam lesz beszámolni az Örkény és Kovalik Térey/Lót-produkciójáról ... és ez a lényeg: Kovalik -ha csak kivételesen is- újra itthon.
Nem érzek ellentmondást a cáfolat és a cáfolandó mondat közt. Ha Kovalik tett - ezt laikusként nem tisztem megítélni, objektív vélemény pedig nem létezik a tárgykörben - törvénybe ütköző dolgokat, akkor megvan (lenne) a megfelelő útja, hogy elnyerje érte a méltó "jutalmat". Ez megtörtént? Ad. 2. Zsákszámra lehetne hozni a példákat az elmúlt 10 évből, amikor valaki a kormányoldalon - akár milliárdokban számolható kárt okozva - törvénybe ütköző dolgokat tesz bármilyen következmény nélkül. Nyilvánvalóan politikai oka van a következménynélküliségnek.
„A Operaházból tíz éve politikai okokból eltávolított rendező”… (sic)
Ha a balett-topicban kitárgyaltuk a jobboldali újságírás hordaléktermékét, tárgyaljuk ki a bal-liberális újságírásét is! A bevezető szövege hazug, megtévesztő. A(z időben) messziről jött ember felelőtlenségével bedob egy uszító mondatot, amelyből akár az is sejthető, hogy Kovalikot eltávolították, mert nem akart belépni a pártba (mindegy, melyikbe) vagy nem akart jelentéseket írni valakiről. Kovalik Balázst nem rendezőként „távolították el” az Operából (rendezéseit igény és technikai lehetőségek függvényében megtartották, az új főigazgató rendezést is ajánlott neki), és nem is diszkriminatív intézkedésként (amint ezt nemegyszer hazudta a külföldi sajtónak), hanem a választók által nagyon határozottan leváltott politikai hatalmat kiszolgáló, politikailag és gazdaságilag korrupt operavezetés (művészeti vezetői beosztásban lévő) tagjaként. A HVG ugyanúgy épít a közemlékezet kopására, a mosott agyakra, mint az Origo, ezért tartom szükségesnek bejegyezni ezt, a megfagyott gyermek újabb megnyilatkozása előtt.
Az Örkény Színház decemberben mutatta be Térey János utolsó drámáját, Lót – Szodomában kövérebb a fű címmel, melyet Kovalik Balázs és az Örkény Színház számára írt. A mű -mint a nyomtatott HVG lead-je írja- "a világi és az isteni törvények, a biznisz és a szemfényvesztés között lavírozó ember meghasonlásáról szól". Ebből az alkalomból az újság Irtóhadjárat címmel hosszabb interjút készített Kovalikkal, aki 2002 után először rendez itthon prózai előadást. A nem csupán a produkcióról szóló beszélgetés hosszabb részlete a hvg.hu-n itt olvasható. "A jelenleg zajló kultúrharc nem az ideológiáról, hanem az egyéni hatalomvágyról szól, és Magyarországon még mindig a feudális tekintélyelvűség irányítja a rendszert Kovalik Balázs szerint. A Operaházból tíz éve politikai okokból eltávolított rendező ezért nem tervezi, hogy hazaköltözik Németországból, most is csak a közelmúltban elhunyt régi barátja, Térey János darabjának megrendezését vállalta az Örkény Színházban."
