Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
1. Na, hát például ez a hiszti, amit te csinálsz itt. Habosítod a dolgot. "tragikus eset" "azonnal kórház", stb. Mások is csinálják, sajtóban, közösségi médiában. Erről beszélek, hogy kezeljük már a helyén a dolgokat.
2. Lehet, hogy újat mondok, de mindenféle töréssel, repedéssel kórházba (baleseti sebészetre) mennek az emberek, (vagy, viszik őket, ha a lábuk sérült). Durva mi...? Egy rémálom az élet.
3. Mielőtt belekezdesz: Ez nem egyenlő azzal, hogy védem a védhetetlent, pártolom, hogy emberek keze-lába törjön, állatok legyenek a színigazgatók, stb. (Többször leírtam: Ha VA a vétkes, meszeljék el.)
Nem mindenki náci állat, aki nem szereti a folyamatos hiszerizálási kísérleteket.
Ha két embert azonnal kórházba kell szállítani, az előadást pedig lefújni, az ezek szerint nem eléggé tragikus baleset, aminek meg kéne ütnie a színházi illetékesek ingerszintjét.
Szerencsére van két tanú. A balesetet szenvedettek. Ha a díszlet dőlt volna le, az mondjuk feltűnt volna. Lebontották? Gondolom, másnap volt más előadás- próba. Mivel hála Istennek, nem tragikus baleset történt, szerintem senki se sejtette, hogy ekkora habot vernek az ügyből. Sajnos, tény, hogy a színpad veszélyes hely..Gyakran függő teher alatt kell dolgozni. Hibázhat a zsinóros. Hibázhat az ügyelő. Egy épített díszlet nem olyan, mint egy ház, könnyen, gyorsan összerakható szerkezetnek kell lennie. Kirúghatják véletlenül a lábvilágítást. Vagy csak simán elvakulhatnak a színpadon a reflektortól a színészek, és a sötétben utána nem tudnak tájékozódni. Ha belegondolok, hogy valaki kilép a házból, ahol lakik, és agyoncsapja egy öngyilkos? Vagy biciklizik késő éjjel, kivilágítva, a járda részét képező bicikliúton és egy versenyző autó széjjeltépi? Szóval szerintem nem kéne már rágni ezt a gittet.
"Amíg nem lehet pontosan tudni, mi történt, addig ez egy hitvita."
A "médiahisztit" egyébként a "másik oldal" kezdte. Kivéve, ha a Blikk tudósításait újabban ellenzékinek tekintjük, mert a jajmaradjAtillám-zuhatag megindításáig minden tisztességes orgánum kizárólag a baleset tényéről, a színészek állapotára vonatkozó friss információról, illetve általában a színházi balesetek szakmai-jogi kontextusáról és a vonatkozó vizsgálatok rendes menetéről számolt be. (Ezt követően pedig a kritika mindenekelőtt nem Vidnyánszkyt, hanem az említett, ízléstelen ömlengéseket illette.) De persze ha ez maga lenne a "hiszti", amivel Vidnyánszkyt saját szavai szerint "nemtelenül támadják", akkor nincs miről beszélni.
Persze. Sok dolog van, amiért soha senki nem szól, hanem megoldják. Fel se tűnik a közönségnek.
Ezért is írom, hogy amíg nem lehet tudni pontosan, mi történt, ez egy hitvita. Hát nem tudjuk, miről beszélünk. Merre, meddig, hány méter.
Van egy nagy médiahiszti az ellenzéki oldalról, mire reagálnak a másik oldalról. És ott tartunk, hogy megint nem lehet értelmesen beszélni semmiről. Teljes elmebaj.
Elképesztő. Soronként tudnék erre válaszolni, mért nem úgy van, ahogy írod. De valószínűleg akkor se menne át. Teljesen értelmetlen. A leírt dolgok mellett elmész, vagy félremagyarázod. Belelátsz viszont dolgokat, ami nincs leírva. Azokhoz képest válaszolsz… nem bántásból mondom, de így nehéz bármit megvitatni.
Ha az ember ki akarná egyenesíteni, első lépésben hosszan magyarázkodni kellene olyasmiért, ami soha el nem hangzott. Az a baj, hogy ez csak elvisz az erdőbe, ahelyett, hogy közelebb kerülnének az álláspontok. Hát így nincs értelme.
Eszembeb jutott egy régi emlék, még statiszta koromból. Az akkori Hattyúk tavában voltam menyasszonyi anya. Vannak ugye a 2. felvonásban a menyasszonyok, hosszú tütüben, lefátyolozva. A színpadon egy nagy, bekanyarodó lépcsőn kellett lekísérni őket, hátul a takarásban jószerivel egy tyúklétrán másztunk fel, aztán kb kettő ütem alatt, baromi gyorsan kellett lejönni a lépcsőn, aminek a fokai ugye nem is voltak egyforma szélesek, a kanyar miatt...mindezt uszályos ruhában... Rettegtem, hogy elesek. Eszembe se jutott szólni. Mert ilyen a színház. Van egy feladat. Igyekszel nem pofára esni.
Vegyük azt, amit te sugallsz:
1. Lehet, hogy tényleg veszélyes volt. (Láttunk már ilyet.)
2. Lehet, hogy nem mertek érdemben szólni a nagyhatalmú igazgatónak. (Tehát mindenki megúszásra játszott az elmúlt 2 és fél évben.)
3. Itt van az eredménye.
Egyébként ilyenkor jön jól a szakszervezet, amely egy testület, és nem egy-egy színművész, aki, ha felszólal, könnyen lehet retorziózni.
Írnak szépen egy levelet az igazgatónak, és egyet a munkavédelmi felelősnek, hogy szerintük itt meg itt életveszélyes a díszlet. És onnantól, nem lehet arra hivatkozni, hogy nem tudtak róla. Sőt illik meg is vizsgálni a bejelentést.
Hát, az lehet, hogy nem szeretsz a a levegőbe beszélni, de attól még simán félremagyarázod, amiket ír az ember. Nem először. :-)))
Másrészt teljesen elfogult vagy. Van egy szélsőségesen elítélő koncepciód, amihez képest szerinted mindenki más VA-t védi. Az elő nem fordulhat, hogy valaki egyszerűen csak
- árnyaltabban látja a képet
- félinformációkból nem hozna ítéletet
Nemár...
Tehát a színészek jeleznek egy komoly problémát, amit nem továbbítanak az (állítólagos) illetékesek a rendezőként és igazgatóként egyaránt érintett Vidnyánszky felé, majd a változatlanul veszélyes helyzetet látva két évvel később sem ment oda egy színész se hozzá, hogy te, Attila, azért mégis. Életszerű dolog ez.
MTI-hír: Újabb színészbaleset: súlyosan megsérült
Besenczi Árpád a zalaegerszegi színház előadásán, leszakadt az ujja egy része.
Amputálni
kellett gyűrűsujja nagy részét a péntek esti baleset következtében – árulta el
Besenczi Árpád színművész az RTL Híradónak, aki a zalaegerszegi Hevesi Sándor
Színházban a nagysikerű Indul a bakterház című darab alatt szenvedett balesetet.
Jó, oké. Ne nekem mondd ezeket. Ha vitatkozom veled (lehetne*), úgy tűnik, mintha VA-t védeném. Egyrészt egyelőre van egy csomó dolog, ami nem világos, így max. hitvitát lehet folytatni, érdemit nem. Másrészt tényleg nem villanyoz fel, hogy VA-t védjem, és ezügyben írogassak hosszú hozzászólásokat.
Én csak annyit kérdezek: ha ez a baleset Alföldi Róbert és a jelenlegi kormányzat regnálása alatt történik, mi történt volna a baleset óta? Hányszor idézte volna őt be a független rendőrség, ügyészség? Anno "spontán" békemenetek tüntetések zajlottak a színház előtt ki tudja, kik által kivezényelt emberek részvételével, akik térképpel keresték, hová is kell menni tüntetni ... baleset nélkül. Parlamenti interpelláció(k)ig fajuló hadjárat folyt ellene ... baleset nélkül. Neki is azt üzente volna-e a sok mai kultúrlovag, köztük a MüPa és a MÁO nagyura : "Robi, maradj!"??
Elnézést, nem oldalvágásnak szántam, csak tegnap is hallgattam a balos ellenzéki médiát, és szomorúan tapasztaltam, hogy mindenféle rálátás, és érdemi info nélkül milyen hisztériakeltés folyik ezügyben.
Én nem szeretem az ilyen dolgokat.
Jó, ez az, amit egyelőre nem tudni. De látod, te is helyből az igazgatóra hegyezed ki a dolgot. Ha úgy volt, vigye el a balhét, ha meg nem, akkor nem kéne itt népítélet keretében kinyírni, csak azért mert a másik oldalon áll. Vagy, ha igen, akkor jönnek a "csinovnyikok", és ahogy az egyik oldal betámadta, a sajátja meg bevédi.
És ez mindenre igaz a közéletben. Mindenki nézzen magába, és aki azt találja, hogy legszívesebben eltakarítaná a föld színéről a másik oldalt, az ludas abban, hogy így élünk.
Ha mindenki visszavenne szépen, akkor lehetne normálisan viszonyulni a dolgokhoz.
1. Ezért kár volt. Legalább ne baloldalt írtál volna.
Értem, persze.
1. És azt is értem, hogy a baloldal most a csúnya fideszes VA vérét kívánja. (Ami oké is, ha ő a ludas. Senki se játsszon az alkalmazottak testi épségével.)
2. Csak hát valószínűleg az lesz a vizsgálat vége, hogy HLO pillanatnyi indiszponáltságában egy ponton rossz felé indult el (mert tényleg), és magával rántotta kolléganőjét is. (Aki viszont így joggal perelhetné HLO-t, mert bizony ő okozta a sérüléseit.)
3. Oda akartam kilyukadni, hogy ez önmagában nem egy nemzetis történet, mindenütt így intézik a színházi baleseteket. Ha nem muszáj, nem állítják meg az előadást. (Szóval egy-egy mezei törés miatt nincs azonnali helyszíni vizsgálat, teljes zárlattal.) (Ha lenne, azt olvasnád a sajtóban. Mert, hogy hazaküldenek 3-5-800 nézőt egy színházból, az már hír.)
Ha hiszed, ha nem, nem azért írom ezeket, hogy VA-t mentegessem. (Ha van miért, akkor azért nem, ha meg nincs ok, akkor minek.) Egyszerűen nem baj, ha kicsit jobban képben van, aki olvassa. Én meg szívesen elmesélem ezeket.
Csak ismételni tudom magam én is. Lehet, hogy a szokásos módon intézték, de az nem felel meg a hatályos munkavédelmi jogszabályoknak. Értesíteni kell a munkavédelmi hatóságot, és amíg az nem engedi meg, a helyszínt nem szabad megváltoztatni.
1. Az ilyen esetek
közül azokról tudsz, ahol országosan ismert művész(ek), előadás közben, a
közönség szeme láttára, a színpadon szenvedtek balesetet. (Ez az a tízévenkénti
egy eset.)
Amikor egy dísztő, egy tánckari tag, vagy
statiszta töri el a lábát, mondjuk, mert a takarásban beleesik egy gödörbe,
vagy beleakad a díszlettartóba, azt nem tudod. Pedig lehet, hogy neki is elég
komoly a sérülése. Csak nem tárgyalja napokig a sajtó.
2. Amikor főszereplő sérül, (ráadásul
nyilvánosan), aki nélkül nem lehet folytatni az előadást, akkor leállnak,
hazaküldik a közönséget, és lehet vizsgálódni.
De, ha egy nélkülözhető kolléga, nem a nyílt
színen szenved komolyabb sérülést, akkor bizony nem állítják meg az előadást,
nem mondják azt a közönségnek, hogy „Elnézést emberek, az előbb
egyik statisztánk eltörte a lábát a takarásban. Most leállunk, mert ki kell
hívni a vizsgáló bizottságot, és a díszlethez sem nyúlhatunk a vizsgálat
befejezéséig. Márpedig változni kéne a harmadik felvonásra. Szóval tessék
hazamenni…”
Ilyenkor az van, hogy megy tovább az előadás, az
illetőhöz pedig – ha nem tud lábra állni – hívnak egy mentőt, aztán felvesznek
egy jegyzőkönyvet.
A balesetek jelentős része így történik, így intéződik. És nem is tud róla a
közönség. (Természetesen a 100%-os táppénz megállapításához, szükség van
az előírt adminisztrációra. A munkavédelmi ellenőrre is, meg mindenfélére. Ezt
muszáj megcsinálni. De nem ott helyben, teljes zárlat mellett, mint Derrick
felügyelő…)
Ezért mondom azt, hogy a Nemzetiben is valószínűleg
csak a szokásos módon intézték a dolgot. Mint általában a baleseteknél. Mentőt
hívtak, mivel főszereplőről volt szó, kényszerűen leálltak az
előadással, és gondolták, ahogy szokott, minden megy tovább. Írták a
jegyzőkönyvet, nekiálltak díszíteni másnapra, stb.
Lehet, hogy ez a gyakorlat, de akkor ez szembemegy a hatályos munkavédelmi joggal.
Elmondom, hogy van:
1. Rendőr: Mivel haláleset* nem történt, csak 8 napon túl gyógyuló sérülés, úgy jártak el, mint a hasonló esetekben, amikor a színházban munka közben valakinek keze-lába stb. súlyosabban megrándul, eltörik: Mentőt hívtak, és gondolom, jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Mert azt az ilyen balesetekről kell. Nem hívtak rendőrt. Jól is néznénk ki, ha minden egyes színházi balesethez rendőrt hívnának.
2. Díszletbontás: A színháznak van egy megtervezett munkarendje. A műszaknak aszerint át kell állni a következő napra. Díszletet bontani, építeni, stb. Ha nem csinálják meg időben, borulnak a másnapi próbák, akár a másnapi előadás is. Az eladott jegyekkel együtt. Ehhez tartották magukat, amikor lebontották a díszletet.
Ezekben egyikben sem volt rosszhiszeműség. Mivel a színészek töréses balesetet szenvedtek úgy jártak el, mint a hasonló esetekben. Csak itt nagyobb volt az ijedtség, mert 3 méter magasról estek le, és megírta a sajtó.
Más színházakban is előfordul ilyesmi, nem is csak szökőévenként. Csak nem feltétlenül kap országos nyilvánosságot, amikor egy-egy statiszta, díszítő, vagy kartáncos töréses balesetet szenved.
(Hangsúlyozom, nem akarok mentegetni senkit és semmit. Ezek egyszerűen így működnek. Nem kell rossz szándékot sejteni ott, ahol nincs.)
Aztán az egy másik eset, hogy később valahol, valaki úgy döntött, hogy ezt az esetet komolyabban is ki kell vizsgálni. Rendőrség, miegymás.
* Vagy súlyos maradandó károsodás. (Levágja valakinek a lábát a süllyedő, stb.)
Nos, igen. Csak akkor mit keres a történetben a fenntartó, aki 'nem fogadja el' a le/felmondást? Ja, és különösképpen, az hogy van, hogy a díszletet újra építik? (Ha én autóval balesetet okozok, akkor a helyszínnek a rendőri felülvizsgálatig érintetlenül kell maradni, mert ha nem, akkor akármivel megvádolhatnak, bűnrészességtől, helyszín manipulálásáig bármivel.) Ja, és az hogy van, hogy a helyszínen tartózkodó rendező és egy személyben intézményvezető mentőt ugyan hív, de sem rendőrséget, sem munkavédelmet nem értesít? (Arról nem is beszélve, hogy a mentőnek is kötelessége lett volna a rendőrséget értesíteni) Na mindegy ; fortélyos félelem...on
A Kárpátalja és a Nemzeti Színház géniusza helyesbített: "nem felajánlottam a lemondásomat, felmondtam". Illetékes helyről -ha kis spéttel is- nyilván szóltak neki, mit kellett visszamenőleges hatállyal tennie mondania. Forrás: Hír TV/Telex.
EZT MONDTA SZÁSZ JÚLIA AZ ERKÉLYRŐL, AMIRŐL A MÉLYBE ZUHANT – FOTÓ
(Ripost,
2023.11.14.)
„Partnerem,
Herczegh Péter egy korábbi jelenetben leugrik Júlia erkélyéről, ami nagyjából
három méter magasan van. A nász még magasabban zajlik, nem is tudom pontosan,
hány méteren lehetünk; szerencsére nem vagyok tériszonyos. Természetesen
alaposan kidolgoztunk minden mozdulatot, azt is, amikor Rómeó egy kézzel tartja
meg Júliát. Vigyáznunk kell magunkra, vigyáznunk kell egymásra, de Péternek
megvan a sportos előélete, korábban vívott” – mesélte Júlia tavaly júliusban, az Instagramon pedig tavaly
több olyan fotót is közzétett, amin a szóban forgó erkélyen látható.
Szász Júlia már otthon lábadozik.
"A nap legörömtelibb híre számunkra: Szász Júliát ma hazaengedték a kórházból.
Az egész társulat nevében további gyógyulást kívánunk Neki!" - jelent meg szerda délután a Nemzeti Színház Facebook-oldalán.
TE hasogatod a szőrszálat, nem mellesleg bosszantasz. Már írtam, hogy csak arra az EGY (1) beírásodra reagáltam (2730 + 2739)!
Jaj má', ne hasogass(unk) szőrszálat. Azt írtam 2730-ban "...vagy ha igen, csupán azért, mert a művész a munkahelyére igyekezett vagy onnan távozott." Valaha egy kolléganőm törte el a lábát és igazolni tudta, hogy a munkahelye és a lakása közötti útvonalon tört el. Vagy úgy volt vagy nem ... Én pedig még régebben este és nem a munkahelyem és a lakásom közti útvonalon törtem el a lábam és nem tudtam, és nem akartam csalni. A táncművész munkahelye és a Jókai u. 1. olyan közel van egymáshoz, hogy életszerűen munkahelyi balesetnek számít ... ha bizonyíthatóan munkahelyi elfoglaltság idején-előtt-után ment el a ház előtt, amikor rászakadt. A két Nemzetis művésznek semmit nem kell bizonyítania, a baleset hausintern történt, előadás közben.
A céges információk teregetéséről:
Ha bíróság mondja ki, hogy valami megtörtént egy cégnél, akkor az onnantól
hivatalosan is „úgy van”. Ennek terjesztése már nem perképes a cég részéről.
De, ha nincs bírósági végzés, vagy mondjuk, csak egy belső vizsgálat igazol
valamit, azt nem lehet a nyilvánosságban nyakló nélkül terjeszteni, mert a cég
simán beperel hitelrontásért.
Ha tehát mondjuk, a kecskeméti Mercedes gyárban történnek mindenféle dolgok, és
egy munkavállaló elkezdi ezeket internetes fórumokon mesélni, a cég beperelheti.
És – hiába volt esetleg igaza az illetőnek – valószínűleg meg is nyerik a pert.
Ha ráadásul olyan szerződése van, mely konkrétan tiltja a cég belső dolgairól
való nyilatkozást a sajtóban, interneten, stb., akkor szerződésszegésért is
elővehetik.
- Más a helyzet az újságírással. Sokkal több jogosítványuk van. „Meg nem
nevezett informátorra” hivatkozva majdnem bármit leírhatnak.
- A szakszervezeteknek is több jogosítványuk van. Ha külsős a vezető, még a
céges titoktartás sem köti.
- Harmadrészt, ha egy vásárló azt nyilatkozza, hogy konkrétan az ő Mercedese,
ezért, meg ezért sz.r, akkor az fogyasztói visszajelzés. Ha olyanokat kezd el írogatni
az interneten, hogy biztosan tudja, hogy gyári hibás szériák kerülnek ki a
Mercedes üzemből, akkor azért ő is perelhető.
Szóval mindenki gondolja meg, mit ír le, és milyen kontextusban.
Egy-egy interjú olvasható korábbról - az alább linkelt cikkekben - a most balesetet szenvedett művészekkel:
Belmondóval kezdődött - Horváth Lajos Ottó az agyonterhelés hasznáról, a pimaszság vádjáról...
(Nemzeti Magazin, X. évfolyam, 8. szám) - Portré
(Nemzeti Magazin, VIII. évfolyam, 5. szám) - Portré
És ki írta, hogy a színház volt a felelős? Én csak korrigáltam a munkahelyi baleset fogalmát. Olvass utána, kérlek, a beírásom csak annak a posztodnak szólt.
Félreértesz macskásom: attól még nem a színház (volt-van) felelős a táncművész balesetéért, hogy útközben rádőlt egy másik ház, a Jókai utca 1, miközben a művész a munkahelyére/ről ment oda-el. Csupán kártalanítja, mert munkahelyi balesetnek számít, de nem szükséges belső vizsgálatot indítania. A (Nemzeti) színház belsejében, pláne a színpadon vagy mögötte történt balesetért viszont közvetlenül a színház felelős. Ha a csillár pottyan a néző fejére, akkor is és ha a művész(ek) pottyan(nak) a mélybe, akkor is.
Persze, hogy nem azok, csak az egyik fórumozó, aki számos hasonló esetet látott és sorolt fel, azt írta, nem mondja meg, hol-mikor látta az általa idézett eseteket, mert (a fene) nem akar bíróságra járni. Ezért írtam, hogy remélem, origo megússza a bíróságra járást. A cikk belinkelésével csak segíteni akartam fórumtársainknak a tájékozódásban.
De munkahelyi baleset, szigorúan jogi értelemben - ha a két művész munkába ment, vagy onnan ment haza. Az más kérdés, hogy nem a munkahelyen történt, kedves Edmondom. Abban az esetben úti baleset névre hallgat, a táppénznél van különbség. Sajnos tapasztalatból írom.
Ezek aligha titkos információk. Amúgy én is emlékszem egy balesetre, mikor a Turandot harmadik felvonása előtt a felső szint épített korlátja ráesett a tenoristára, aki el is vesztette az eszméletét. Valamint magam 8s szenvedtem töréssel járó színpadi balesetet. Veszélyes üzem a színház.
Az origo.hu szorgosan ki- és begyűjtötte az elmúlt év(tized)ekben történt színházi baleseteket ld. itt. Remélhetőleg nekik (ti. origonak) nem kell majd bíróságra járniuk, mert nevesítették a szomorú (bal)esetek szenvedő alanyait, helyszíneit, idejét és a darabokat.
Belső vizsgálat indult a Nemzeti Színházban a tragikus baleset ügyében
Vidnyánszky ATTila : „SZÍVMELENGETŐ, HOGY
ENNYIEN SZURKOLNAK A SZÍNHÁZNAK ÉS NEKEM”
MNO.hu - MOLNÁR NIKOLETT
Még a héten visszaépítik a Nemzeti Színházban a nagyszínpadra a Rómeó és Júlia díszletét, hogy a vizsgálatok számára modellezzék, mi mehetett félre a tragikus estén, a két színész balesetét megelőzően – mondta a Magyar Nemzetnek Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója. A színház saját vizsgálata a rendőrségi nyomozással párhuzamosan folyik majd, hogy utána tudjanak járni, mi miatt nem sikerült az a mozdulatsor, amit a két megsérült színész előtte már legalább százszor megcsinált több tucat sikeres előadáson.
Részlet az index.hu cikkéből:
"...szinház az egész világ." ... s azon belül a NERemzeti Színház.
Szigorúan jogi értelemben: a Jókai utcai baleset más tészta. Az nem munkahelyi baleset volt, vagy ha igen, csupán azért, mert a művész a munkahelyére igyekezett vagy onnan távozott. Ha pl. az én fejemre pottyan a háztető, az csak nyugdíjas baleset (lett volna). A (Nemzeti Szín)házon belül történt baleset egyértelműbb.
A sokoldalú művész-újságíró-véleményvezér Apáti Bence immár költő is: olümposzi hevületű írásának utolsó sorai:
Az egész országnak szüksége van rád!"
"A rendszerről mindenesetre sokat elmond, hogy amíg L. Simon Lászlót a World Press Photo kiállítás néhány, melegeket ábrázoló képe miatt villámgyorsan kirúgták a Nemzeti Múzeum éléről, most Csák János kivár, sőt a kormányzat kulturális holdudvarának erős emberei egymással versengve kérik Vidnyánszky maradását." (24.hu)
A két művésszel történt baleset tragédia. A felelős keresése komédia.
Jogi nonszensz. Vidnyánszky nem közalkalmazott, hanem egy közhasznú Zrt. alkalmazottja. A Munkatörvénykönyv szerint nem 'le'mond, hanem max. felmond. A munkáltatójának nincs joga nem elfogadni egy munkavállaló felmondását, max. a felmondási idő letöltésén, vagy az alóli felmentést határozhatja meg.
A mondatommal semmiféle egyéb dolgot nem kapcsoltam össze. Nem írtam, hogy nem kell kivizsgálni, hogy mindenféléről lehet utána beszélgetni, hogy mondjon le, hogy ne mondjon le.