Immerseel-lel úgy vagyok, hogy sajnálom, hogy nem nyúl a régizenéhez... a romantika tőlem sajnos mérföldekre van...
Igazi régizenét találtam.
Nem is olyan rég az orosz ötök két tagjával, Rimszkij-Korszakovval és Borogyinnal múlattam az időt.
Az album:
outhere-music.com/de/albums/scheherazade...tral-asia-zzt-050502
Érdemes beleolvasni a kísérőfüzetbe, mert nagyon érdekes dolgokról beszél Jos van Immerseel. Szól arról, hogy a két szerző eredetileg nem is zeneszerzőnek készült, mert Rimszkij-Korszakov pl. haditengerész volt és ígéretes pályát adott fel a zenei szenvedélye kedvéért, Borogyin pedig kémikus volt, aki mellesleg sebészetet is tanult, és, hogy ilyen előfordujon a világban, pláne egyazon időben, az azért eléggé valószínűtlen. Szól a zenekarok felhangosodásáról is, amely Mahlerrel teljesedett ki, és azóta is tart a mammut zenekarok iránti rajongás, noha Britten és Poulenc is megpróbálta visszájára fordítani ezt a káros folyamatot. Igen, káros folyamat, mert amit ma hallunk a koncerttermekben, annak köze nincs az eredeti hangzáshoz.
A felhangosodás elsődleges oka az irgalmatlan méretűvé lett vonós szekció, amely mellett a fafúvós szólam a szó szoros értelmében elvész. Karajannak legalább volt annyi esze a Beethoven szimfóniák felvételekor, hogy duplázta a fafúvók számát. Igaz a bőgőt is. De ő legalább érezte, hogy valamit tenni kell a helyes balance érdekében. Többé-kevésbé bejött a számítása, csak hát hiába minden, mert időnként óhatatlanul magára marad a szólójával az a nyomorult fuvola vagy oboa, és akkor már csak a fület lehet hegyezni, vagy a hangerőt feltekerni. Immerseel megemlít egy esetet, amikor egy amerikai nagyzenekar próbáján ülve azt kérte a karmester az oboistától, hogy fújjon hangosabban, mire az azt válaszolta, hogy fújnék én, de ezen a Mississippi-szerűen hömpölygő vonós áradaton egyszerűen nem lehet átkelni.
Ez a Zig-Zag kiadvány ismét egy mérföldkő a zenei interpretációk történetében, mert nem kissebb dologra vállalkozik, minthogy visszaadja, rekonstruálja az orosz ötök idejének zenekari hangzásbéli arányait. Az Anima Eterna egy projekt zenekar, a tagok más zenekarokban teljesítenek szolgálatot, de időnként Immerseel hívására összeállnak és letesznek valami korszakalkotót az asztalra. A fafúvósok között ott találjuk Hans-Peter Westermannt, Jane Gowert és Erich Hoeprichet is. A felkészülést mindenki maga intézi otthon, a próbán csupán csiszolgatnak és már megy is a felvétel. Itt nincs több hetes készülődés. Mondjuk ezek a zenészek már az első próbán is lejátszák a csillagot az égről.
A zenei anyag igazi csemege és valóban másként szólnak ezek a meglehetősen ismert nóták. Nekem a Seherezádé negyedik tétele volt fejbekólintó, mert a vonós elnyomás alól megszabadított fafúvók hirtelen megjelentek benne, és akkora futamokat játszanak a vihar részben, hogy az valami csoda. A poloveci táncokat is nagyon szeretem fülbemászó dallamosságuk és vad temperamentumosságuk miatt - fafúvók gatyát felkötni -, de az igazi rácsodálkozás a Nagy orosz húsvét – nyitány volt. Csodálatos a harmóniakészlete és a hangszerelése is nagyon rendben van. Sok nagy hangszerelő van a zenetörténetben, de Rimszkij-Korszakov sokak szerint is kitűnik közülük egy fejjel.
A felvétel távolról mikrofonozott és nagyon széles hangképet produkál. A zenekar - bár kicsire lett tömörítve -, még így is meghaladja pár fővel a 19. század zenekarainak méreteit. De ez még a bőven belefér kategória, és sokkal hitelesebb hangzást ad, mint a Pittsburg SO Beethoven 3. felvétele a professzor keverésével. Mázli, hogy itt van nekünk Immerseele és az Outhere csapata. Szép szettet dobtak össze.
Gondold meg jól azt a harc dolgot! Biztos menni fog?
Kapsberger.
KapsberGirls..... új lemez.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-15345906-1590595663-7438.jpeg.jpg)
Fiatalok. Nagyon jók.
Rövid gondolkodás után feltűnik, hogy Rolf Lislevand keze van a dologban....
Arra gobustani lithophone muzsikával válaszolok.
Ha harc, hát legyen harc ! :)
Akkor panaszkodj majd, amikor a Seherezádé lesz soron az Anima Eternával. :)
Bele kell törődni.
Azért ezek még nekem nem régizenék...
x
2020.08.30 18:30 - 19:30 Bartók Rádió
|
Régizenei kalandozások |
|
|
Vashegyi György műsora Vendég: Zádori Mária Szerk.: Kecskés Barbara |
|
Majd elfelejtettem. Ez is nagyon jó kiadvány. 2019-es.
Bassoon Concerto in B-Flat Major, K. 191: II. Andante ma adagio · Jaakko Luoma
Egy kis Bach Edward Elgar ízlése szerint. És jól indul a nap! Nagydob és cintányér is van benne, mert úgy szép igazán.
'Nagylelkű' Alfonz előtt 200 évvel volt egy másik uralkodó, szintén Alfonz, ő a 'Bölcs' nevet hordta és hordja a mai napig.
Költészet-pártfogása addig ment, hogy ő maga is firstclass költő volt. A 'cantiga', mint műfaj, hozzá társítódik mainapság.
Van sok-sok cantiga, csoportokba szedhetők, van rengeteg előadás, ilyenek-olyanok. Van, amelyik kicsit mélyebb dolgokat szándékozik megmutatni - ez rendkívül komplikált. Ezer dolog miatt: a zenei megközelítés bonyolultságába ne is menjünk bele. Egyetlen példa viszont a nyelvi síkról: az, amit hallhatunk az adott fajta cantigá-kban, ez az egyik 'kulcsszó', az 'amigo'. Mindig ott van. Hogy ezt hogyan fordítanánk?, 'barát'?, mekkorát tévednénk,és elvinnénk az egészet egy enyhén érthetetlen homoerotikus hiábavalóságra. Csak az a csavar, hogy bizonyos helyzetekben, az 'amigo', az konkrétan azt jelenti, hogy 'Isten', hogy mikor?, hát, azt a nyelvkönyvekben megtalálni nem fogjuk...
Itt van két gondolat, zenei gondolat-fajta, a tetszési/rezonancia arány kb. 1:417, nálam, hogy melyik javára, az a napnál is világosabb.
Nekem, legalábbis...:)
Ai Deus, se Sa'bora meu Amigo - Sete Lágrimas
Nana, ez a "magácska" kicsit erős volt, remélem, hogy nem egy lmnpqrstvwxyz-vel folytatok itt polémiát az irodalom és a zene kapcsolatáról.
Én csak úgy konvencionálisan.:)
Hogy miért jó az eredeti CD?, kérdem én, aki azért még most is rendesen teli vagyok másolatokkal.
Nyilván, megfogni, megszagolni, az artwork, meg a hangminőség (ez utóbbi ingoványos terület), stb... stb...
De.
Sok kedvenc lemezem bookletjében nagyon komoly esszé van a lemezről, a korról, a zenéről, a hangszerekről, ha pedig az előadó írja, az még rátesz egy lapáttal, t.i. hogy ő mit gondol, miért így játssza, stb.
Ennél a lemeznél a Montecassino-i kézirat kapcsán egy csinos értekezés V. Alfonzról, a 'Nagylelkű'-ről, és a víziójáról, hogy egy Mediterrán Birodalmat hoz majd létre, amit a kultúra fog legszorosabban összefűzni (!!!)..... nem sikerült, de a terv nagyszerűsége, az egyszerűen lenyűgöző.
Két lemez, az egyik egyházi, a másik világi zenék. Szinte megugorhatatlan színvonal.
Magácskára gondoltam elsősorban. Nem bírnám elviselni, ha únná magát. :)
Mi ez?
Egy eddig kiadatlan Rejtő Jenő regény első fejezete? :)
Nem kell a múltat visszasírni. Akkoriban pl. nem volt fényrekötő fogtömés. Sőt, Martin Kuuskmann sem élt még. Számos izgalmas történet kering róla. Hogy kicsoda ő?
Martin Kuuskmann fekete öves nagymester, 10 apró aranycsíkkal az övén. Ő nem követője senkinek. Iskolaalapító, saját stílussal.
Rendszerint a kakassal kélt, ám aznap elaludt. Hosszú volt az éjszaka. "Azt az utolsó poharat nem kellett volna meginnom" - bosszankodott csendesen. Már 9 óra volt. 10-kor próba, este előadás...Nem volt mit tenni, indulnia kellett. Kinyitotta aranyozott humidorját - abban tartotta a nádjait ( a kését is Chicagóból hozatta, csak azzal volt hajlandó faragni ), egy tucatot felmarkolt belőlük, hanyagul bevágta őket a hangszere mellé a nejlonszatyorba ( skála kópés, itt-ott lyukas ) és útnak eredt. Útban a próbaterem felé az "Adjatok egy kanalat, hogy szíven szúrjam magamat" c. nótát énekelgette, hol halkan, hol hangosabban. Volt benne zenei alázat. Gyakran mondogatta is a buszon az ellenőrnek, meg a piacon a csirkésnek, amikor csirkenyakat meg far-hátat csomagoltatott magának, hogy a zenei alázatnál nincs semmi, de semmi fontosabb a világon, és megerősítésként egy jó nyúlósat köpött a földre, csak úgy sercent.
Már az összes zenész a próbateremben volt. A koncertmester idegesen babrált a szordínójával. "Arra nem lesz szükség" - mondta csendesen hősünk és egy bodicsekkel nyomatékosítva akaratát, kitekerte a kis fadarabot a meglepett prímás kezéből. "Kéne vagy 20 perc mert, még ma nem fúttam semmit" - vetette oda foghegyről a karmesternek. Az nem ellenkezett - tanult az előbbi intermezzóból -, és nagyvonalúan 30 perc szünetet rendelt el mindenkinek. Martin előkotorta a hangszerét, szerencsétlenségére itt-ott odacsapódott az útpadkához, egy tengely el is görbült, és ez sajnálatos módon a megszólalásra is kihatott egy kicsit. "Annyi baj legyen, úgysincs ez a hang a kottában". Mindig is szerette magában ezt a franciás könnyedséget.
A bemelegítést egy 10 perces kitartott hanggal kezdte, majd csak úgy, ujjgyakorlatként ( ha már ilyen rosszul indult a nap ) eljátszotta a Tavaszi áldozat szólóját pianissimóban minden hangnemben, oda-vissza, rák és tükörfordításban, úgy, ahogyan azt a légióban tanulta Zairében. Aknát már egész jól telepített. Mikor kész volt, kedvesen intett a karmesternek ( hozzámhoz! ) és atyai jóindulattal a hangjában szólott a zenészekhez. "Na ti büdös gazemberek" - mert ő igazán értette a társalgási tónust. " A Theofanidis darab elején úgy fogok tenni, mint aki keresgéli a hangokat. Ezzel fogom elaltatni a közönséget. Aút, úgy az első perc után, bele fogok fúni a hangszerbe, de ti ne ijedjetek meg! Kicsit hangos lesz. A 2. tételben a klarinétos és én - te-te, kicsi rigó -, úgy fogunk játszani, mintha egy skót duda lennénk. Én alpárian, te meg olyan pocsékul, ahogy mindig is szoktál, he-he-he. De félretéve az ízetlen tréfát! Amikor a 3. tétel jön, akkor húzzatok bele, mert nagyon gyorsan fogok játszani. Na, meg itt ez a Hummel. Gondoltam eljátszom úgy, mintha Mozart volna. Ilyet még úccse csinált senki. Világszám lesz. A Mozartot meg eljátszom úgy, mint még senki a világon. Az is világszám lesz. A díszítés miatt ne fájjon a feje főnök - fordult az összetört karmesterhez -, előfizetője vagyok a Quantz Fuvolaiskolának, tudom, hogy a bécsi klasszikusoknál is felső váltóhangról indítjuk a díszítést". Majd kajánul elvigyorodott.
Mekkorát zenél ez a legény ! Fagotton ilyet ! Mintha szaxofonozna olyan flexibilis. Pedig a kor nem a kedvencem abszolute. De néha felkacagtam hallgatás közben...
( Egyszer már jártam így vagy 25-30 éve. . Eszterházán volt egy Weber est és Valahogy odakeveredtem. Annak rendje és módja szerint éppen kezdett zenész és közönség belehalni az unalomba, amikor az akkor még tejfelesszájú Hoeprich következett. Szinte még kölyök volt. Úgy elkezdett zenélni, olyan lelkesedéssel és tudással, egyből megvett magának mindenkit. Bezony , zenélés és zenélés között óriási különbségek, mondhatni szakadékok vannak :) Mondjuk én is még zsenge korú voltam, de tisztán emlékszem az esetre.
Óóó milyen finom hangzás nincsenek fémes felhangok...és milyen puha bársonyos a fagotto !
( gondolom a nádtól sok függ... közelről ismerek egy baroque fagottot, annak nincs ilyen finom hangja...mmmm. )
Ha belegondolsz, Mozart apja, az öreg Leopold csinálta a kor közkézen forgó hegedűiskoláját. Tuti biztos, hogy CSAK ilyen hangszereket használtak. Ez a zene így szólt. Rosszkor születtünk :)
Ez itt nem histórikus, viszont alig ismert. A szerző Édouard Du Puy (1770-1822). A művet Bram van Sambeek találta egy stokholmi könyvtárban. Ő az előadó is egyben. A versenymű lemezen is megjent. Feltétlen ajánlott a meghallgatása.
Du Puy: Bassoon Concerto in C Minor: I. Adagio non troppo - Allegro moderato
Mozart 18 évesen komponálta. Histórikus előadás.
Tényleg eszement jól szól !
Ezzel a borítóval sosem láttam még.
Az, hogy Savall 1996-ban ilyeneket rázott ki a kabátujjából, az egészen lenyűgöző. Főleg az, hogy működik ez a zene, ma még szinte jobban, mint akkor, és a giccshatárt ügyesen kiesselte. A hangminőség egyenesen káprázatos.
Gondoljatok bele, nálunk mi lett volna ezzel a Hungaresca-val...
Mindent hallgatok.....de biztos, h nem annyit, mint te. Gyakran inkább eljátszom, főleg ha régizene.
Érdekel a saját megközelítésem :)) ( HEHE ! ez vicc. A natúr darab érdekel akusztikusan )
" W.A. Mozartból vannak histórikus felvételek is. "
Jó, hogy ezt említed. Képzeld el, hogy Haydn évtizedig nem ment nekem, nem tartottam semmire. Aztán egyszer hallottam historikus előadásban...ja, az más :)) Azóta nagyra becsülöm.
W.A. Mozartból vannak histórikus felvételek is. Savallal próbálkoztál már? Harnoncourt sem rossz. Hogy te lemezjátszós vagy? Akkor nem tudok segíteni. :)
Ez tényleg ...sokkal virtuózabb. Olyan mintha ugyanazt a Mozart szimfóniát Toscanini ( ez a Goebeles ) , meg Bruno Walter ( ez a brémai ) is elvezényelné :)
És tényleg, volt ilyen Mozartom és néha a másikkal is meghallgattam. Mondjuk, ha itt a Telemannban a futamokat hangról hangra akarnám hallgatni, tuti hogy a brémaiakat hallgatnám... Ha meg a húzását a zenének, akkor meg nem kérdés, melyiket :)
Engem kell kérdezni. :)
Prímán megoldják ezt a nehéz feladatot ( fuvola és blf együtt )
Talán nem is hallottam még ilyen jól.
Húzós.....
Nálam a NoaNoa a befutó.
Akkor már ezerszer inkább ez az altató...
Clemens non Papa - azt hiszem, már semmilyen esetleges bizonyíték sem cáfolhatná azt az urban legend-et, amely szerint a 'non Papa' az a szükséges megkülönböztetés volt az akkor épp hivatalban lévő pápától, akit szintén így hívtak.
És, ha picit továbbgondoljuk ezt, pl. egy 10 mp.-et rááldozunk, akkor világos, hogy nyilvánvaló képtelenség, mert, esetleg, ha Kelemen pápa nyomult volna ugyanakkor, hasonló zenével, talán, esetleg, stb...., de hiába, az elme beraktározta sziklaszilárdan ezt a verziót...
Ez kicsit olyan ám, mint pl. az Ars Subtilior; nem szabad túl hirtelen beleugrani.
Egy alapvetően németes-(zene)oktatási-rendszerből különösen megrázkódtató lehet az átlagközönségnek; aki jól tájékozott, mint te, még annak is, Szicília, az nagyon messze van ám, zeneileg is, szóval, tényleg húzós, és kell valami érintettség, hogy ne a hibák kerüljenek előbbre, amelyek nyilván ott vannak, mint mindenben.
Azért érdemes egy próba. Lesz, aki rá fog rezonálni. Szerintem nagyon különleges hang, igen, erősen színházi, ennek minden jó és rossz hozadékával. Engem pl. a Gorzanis lemezen először nagy ívben kikerült, (léptetés), mostanában, meg pont az ellenkezője, őt hallgatom rajta legszívesebben; valami 'kijött', 'manifesztálódott' a hangjából, vagy nem tudom.
Bartók Rádió mai műsora, 19:35 – 20.15
Öt évszázad holland zenéje
- az Amsterdam Loeki Stardust Quartet játszik
Tagjai: Daniel Brüggen, Daniel Koschitzki, Andrea Ritter, Karel von Steenhoven (furulya)
1. Anke Brouwer: FreZzz,
2. Jakob Obrecht: Fúga,
3. Adrian Willaert: Du Prez kútja,
4. Tylman Susato: A csata - részletek a szvitből - a) Pavane, b) Gaillard,
5. Dick Koomans: A jogger,
6. Jacob Clemens non Papa: Frais és gaillard - dal,
7. Jan Pieterszoon Sweelinck: Változatok a Mein junges Leben hat ein End kezdetű korál dallamára
(Szépművészeti Múzeum, 2006. június 26.)
(Ism. szeptember 16., 12.36)
Dormi dormi ben mio · Pino De Vittorio
Ninna nanna: Lullabies from Baroque Italy
2020 Glossa Released on: 2020-01-17 : Franco Pavan Ensemble: Laboratorio '600
Dorrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrmi dorrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrmi ben mio...:)
Sok! Pino De Vittorio belemászik a képedbe, nem tiszteli az intimszférádat, folyton túlzásokba esik és mellé még idegesítően modoros is. Egy Z kategóriás csepürágó. Egy oktávos hangterjedelmével bevette magát a régizene világába, nyomul, tolakszik, és meg van róla győződve, hogy így kell énekelni, ekkora gesztusokkal, ilyen mesterkélten, hiteltelenül mézesmázosan, a beszélt olasz nyeltől ennyire elrugaszkodottan, mert ettől fognak aztán a kisdedek elcsucsukálni és ettől lesz majd nedves a madonna anyukák...izé, szeme.
Az együttes a lényeg. A versenyművek és a kíséret. Sajnos azokból van kevés.
Van ám arra más is ! Nekem Danyel nagy kedvencem, Dowlandnél sokkal szívesebben hallgatom. Valahogy egyszerűbb és mégis több az ötlet és élet benne.
A dalait is jobban szeretem. Sajnos a youtube felhozatal hihetetlenül gyenge John Danyel-ből.
Kissé szigorú vagy.
Énszerintem jó előadás; illeszkedik a maiak közé, szépen. Persze, sorolhatjuk a kedvenceibb-einket, de a prezentált színvonal igen magas.
A sikítás - én bírom, eszem.
Nem tudom, hallgatnám-e sokat: az árulná el az igazságot....
Még annyi, hogy hol van már a régi Alpha legendás kétmikrofonos renitenskedése...? Félek előre a hangminőségtől. De remélem, OK.
Nagyon érdekes... az összes hibáját jól látod, mindenben tűpontosan igazad van - nekem mégis nagyon tetszik pont ez az Air armatae..
Vivaldi - Jupiter · Thomas Dunford
Először azt hittem, hogy a daraboknak tematikájukban van valami közük ehhez az ókori istenhez, de nem, a zenekart hívják így, melynek művészeti vezetője és életre hívója Thomas Dunford.
https://en.jupiter-ensemble.com/biography
Az együttes honlapja nem túlságosan informatív a tagokat illetően. Vagy ismerjük őket arcra, vagy nem. Ha nem, az a mi bajunk. Gondolom, lesz még itt változás bőven a jövőben, kár volna bármit most, a kezdetek kezdetén felelőtlenül kőbe vésni. :)
Így hirtelenjében nem látok többet ebben az összeállításban, mint egy ad hoc projectet, amelynek főszereplője ráadásul nem is az együttes, hanem egy hölgy énekes, nevezett Lea Desandre. A tagok névsora itt olvasható:
https://outhere-music.com/en/albums/jupiter-alpha550
Kicsit erős a csapat. Még, hogy azért álltak össze, mert régóta tolják együtt a zenét különböző előadásokban és eljött az ideje, hogy közösen is letegyék a névjegyüket az asztalra...blablabla. Egyértelmű, hogy az énekes hölgy szekerét tolják ( vagy húzzák ), és ők, mint csak másodlagos szereplők vannak jelen a lemezen. Sajna. Valakinek nagyon fontos volt, hogy ez az amúgy nem rossz énekes-balerína kijöjjön ezzel a lemezzel (Dunford látványosan sokat forgolódik körülötte), és én jobban örültem volna, ha a teljes lemez róla szól, nem csak a 60 százaléka, mert akkor kiderült volna, hogy 60 percre már nem tudja lekötni a figyelmet. Aki ezt a pár áriát meghallgatja, nagyjából képbe kerül a képességeit és legfőképp gyengeségeit illetően.
Ez a hivatalos trailer, ez a Air Armatae face et anguibus c. ária nem pont így csendül fel a lemezen. Ott, a korongon, a barázdák, vagy ha úgy jobban tetszik a nullák és egyek halmazában sokkal jobban érthetők a kiénekelt hangok ,bár azért még így is piszkosul kellett hegyeznem a fülemet, hogy követni tudjam a futamokban. Sonia Prina ügyesebb.
Miért kellett ez a vacak videó? Nem értem. Az énekesről ordít, hogy tök fáradt, ha jön egy nehezebb futam behunyja a szemét, nehogy elrontsa, vezényel magának...hát akkor miért van van ott Dunford? Miért sasol mindenkit és jelzi egész testével pillanatról-pillanatra, hogy minek kellene történnie?
Az elhelyezkedéséből és a mozdulataiból egyértelmű, hogy rá kellene figyelni, viszont az énekes teljesen a saját útját járja, és nagyjából kész csoda, hogy az ária végére együtt érkeznek meg. És az a sikolyszerű befejezés...rém randa.
Ahányszor meghallgatom ezt a felvételt, mindig szurkolok Leának, nehogy elveszítsék őt egy kanyarban. Nem szerencsés előadás ez, és kifejezetten rossz fényt vet a lemezre is. Aki nem hallja ki a futamok hibáit és az irgalmatlan mennyiségű, rossz helyre pozícionált hangot, akinek nem tűnik fel a technikai küzdelem, az hallgassa meg ezt az áriát,
https://www.youtube.com/watch?v=rXmF6h3Yd_A
majd játsza le újból az alphás felvételt. Mennyivel másabb Fagioli... Kérem, lehet így is énekelni, és több tucatnyian vannak a világon, akik ezt a minőséget bármikor hozzák. Ehhez a társasághoz nem lesz könnyű Lea Desandrenak csatlakozni.
https://www.lagence-management.com/en/a ... -desandre/
" She was invited to perform alongside prestigious conductors and musicians such as William Christie, Sir John Elliot Gardiner, Jordi Savall, Raphaël Pichon, Christophe Rousset, Marc Minkowski, Fabio Biondi, Leonardo Garcia Alarcon or Emmanuelle Haïm; as well as renowned stage directors: Barrie Kosky, Jan Lauwers, Jean-Yves Ruf, Aurélien Bory, Jean Bellorini".
Ez így szép leírva és bizonyára nyomós oka volt annak, hogy ezek a zenészek meghívták magukhoz énekelni. Viszont nem tudom nem észrevenni, hogy ennek a muzikális ifjú tehetségnek alig vannak mélyei, és ami talán még szembetűnőbb, a hangjának nincs koncerttermet betöltő képessége.
Ki hallotta már Bartoli Gluck 2001-es albumát?
https://www.youtube.com/watch?v=OO8aFGQNGz8
Ez tipikusan egy stúdiós felvétel. Itt úgy énekel Bartoli, ahogy koncerttermi körülmények között képtelenség, mert a pianokat talán már az első sorokban sem lehetne hallani. Csak hát Bartoliról tudjuk, hogy ha kiengedi a hangját, akkor a csillár is bellibben egy picit, Desandreről egyelőre nincs ilyen információ. Én nem lepődnék meg, ha az ifjú hölgy a késöbbiekben is csak a stúdiós lemezekre gyúrna. Itt, ezen a Vivaldi lemezen nagyon kellett neki a mikrofon a szája elé. :)
Ez az ária azért megérdemel egy biccentést:
Ezt kapta Bor Zuljan a Dowland lemezéért.
Nem ismerem még, azért nem, mert énnekem Dowland-ból kb. elég, mert annyi más lantmű van, amely hozzám jóval közelebb van. De jó sznobként, meg fogom hallgatni. Amúgy, nagyon szeretem, ahogyan játszik, a Gorzanis lemezéért azóta is odavagyok.
Meg azért ez vakmerő dolog volt. kb. olyan, mint egy Monteverdi Vespro-val kiállni....
Itt lenne az ideje.) Mivel te általában jelzed itt a fontosabb koncerteket ( amiért köszönet ), a magam részéről nem bánnám, ha a régizene fórumot végre nem gyöznéd munkával :))
Drukkolok, hogy sikerüljön - lám e törekvésben kissé én is besegítek...-:)
Az evangélikusok nem is annyira.
Nem rég voltam egy refformátus vasárnapi istentiszteleten. Akkor estem ki a padból, amikor a heti pénztárkönyvi bejegyzéseit az egyházkerületnek felolvasták.
Nem. De néha lelkesedésemben összevissza beszélek.
Erről jut eszembe, már csak egy kis erőfeszítés szükséges, és a Régizene utoléri az Operett a magyar rádióban topikot. Ez lesz csak a fényes győzelem. :)
(Bocs, ezt a megjegyzést a tömbfelügyelőre szántam)
Te most vicceltél, ugye?
