Az előadóé. De nem Purcell-é.
Purcell is szerelemből van.
Hallott már valaki Daniel Croner (1655-1740) erdélyi zeneszerzőről és teológusról? Mert én még soha, de most itt van a nagy alkalom.
Nem minden off ami Schubert. A beidézés nem volt véletlen. Mert a szenvedély nem csak a romantikát jellemzi, de Barbara Strozzi művészetét is. Szerintem.
A pozsonyi Albrecht család felújitott kertjében eloadják Antonio Caldara/1670-1736/ Dafne cimu operáját. A zenét Musica aeterna szolgáltatja. Szept. 2,3,4.-dike, 20 orakkor. Jegyek www.ticketportal.sk
Semmi baj. Csak odaírjuk elé, hogy off :))
Ó, de kár, hogy ez egy régizene topik! :) Akkor itt be is fejezhetjük Schubert taglalását. :(
Ez már megvan :) De talált.
(Meg tőle még sok más is:)
" Inkább az agyafúrt zenéket keresem. Sok mozgás, változatos motivumok, ellenpont. Hangközök, hangközök".
Akkor te ezt keresed. :)
Ez nekem túl sematikus zene...érdemei elismerése mellett :)
Inkább az agyafúrt zenéket keresem. Sok mozgás, változatos motivumok, ellenpont. Hangközök, hangközök.
Sztem a kora középkor a hangközökről és az elemi motivumokról szólt.
Ebben itt a darab szépségét a dallam és az alatta zengő orgonapont 'hangközi' találkozásai adják, egyidejűleg nagyon kifejező alapmotivumok is megjelennek.
Zseniális.
Csak, hogy maradjunk a stílusban, jöjjön ez:
Modo Italiano, spanyol csembalista, szír művészeti vezető (értsd: ötletgazda), egy német nemesi származású, Rómában/Velencében élt renitens lantista, akit az akadémisták azóta sem tudnak benyelni, pedig forgatják a szájukban, oldalra, előre, hátra, de nem megy, pedig Lislevand divatba hozta, a közönség rájött, hogy a horizont az szélesebb, mint gondolták.....
Az első perc után egyszerűen 'kiugrik' a sínről.... zseniális.
Ez nagyon jó.
Csak figyeld, ha majd lesznek napjaid (vagy voltak, biztosan), ilyesmi zenékkel, csak, de tényleg, legalább egy full nap, aztán hirtelen bejön valami kedvenc barokk, vagy kora-barokk dolog, mekkora, de mekkora kontraszt lesz, mennyire művinek és nyálasnak tűnik a későbbi zene, pedig hogy szeretjük azt is...
Persze, nekem, akkor is a nyálas-kora-barokk meg a kommersz-reneszánsz a kedvencem, ezen nem változtat Ciconia, de ez a tisztaság, egyenesség, ami ezekből a jóval régebbi dolgokból szivárog, az igen feltűnő.
Nekem a Micrologus kicsit oldalt maradt, inkább ez:
Akkor jöjjön egy kis modern zene.
Benne minden: monodikus szépség, polifon harangzúgás , ellenpont többféle, hegyekben.. megúnhatatlan.
Itt van egy kis Bach orgonazene, annak apropójából, hogy elkészült a szári templom reneszánsz-korabarokk egy manuálos és pedálos replika orgonájának a virtuális (Hauptwerk) változata. Nagy István játszik.
Egy másik megoldása egy szintén ismeretlen dolognak, hasonló korból:
Nagyon szeretem ezt az előadást; főleg, 1 méterre voltak, igen erős volt a hatás.
Figyeljünk a címre. Sol sub nube = a Nap a felhők alatt. Nagyon-nagyon messzire vezethet, ha kicsit átgondoljuk. Persze, 'in selected theatres' csak.
Nekem ez így megfelel. Legalább mindenki elmondta az agymenéseit. Soha nagyobb bajt !
---------------------------
A Canitgas de Santa Maria szerintem abszolute monodikus. A dalok egysoros kottában maradtak fenn, minden jelzés nélkül. A korból maradtak többszólamú írásos emlékek, tehát ez nem lustaságból van így.
Minden harmonizálás, polifónia, egyéb eladásra szánt feltupírozás szerintem smafu, jazz, impro, köd.
De:
Tényleg gáz...
De hogy mondta Sainte-Exupery?, 'a szavak öltögetik nyelvüket ránk', szóval, mégsem gáz, amúgy is itthon vagyunk, itt mindegy.
Itt van ez a topik, és úgy írkálunk bele, hogy még azt sem tudjuk, mi áll a régizene megnevezés mögött. Gáz.
Fussunk neki még egyszer!
A régizene szűk értelemben legalább háromszáz éves zenéket jelöl. Ami annál fiatalabb, az nem régi zene.
Bővebb értelemben a histórikus mozgalom által felkarolt és ELŐADOTT zenéket jelenti, melyek kezdetben csak a barokk korig terjedtek, mára viszont már ide sorolható minden, ami a legmodernebb hangszerpark megjelenése előtt keletkezett, és az adott kor eredeti hangzásvilágát, előadói gyakorlatát, valamint az ezek mögött meghúzódó gondolati, eszmei világot igyekszik megidézni megalkuvások, és kompromisszumok nélkül.
Cukorbeteg Edgar és Rövidlátó Alfonz zenéjét ismered? Nagyon jó!. :)
OK, mindenki elmondta a verzióját. És mindegyik más.:)
Itt van még egy arról a Nagylelkű-Alfonzos lemezről. 51. track. Egészen lenyűgöző.
Szerintem az előadói gyakorlatot jelzi a régizene kifejezés. A kották nem voltak teletömve mindenféle előadói utasításokkal, sok esetben szólamokkal sem (Poppea például). Vagy Bachnál a Kunst der fuga, ha jól emlékszem.
Hiába nyargaltok ezen, hogy 'van jó zene meg rossz zene' meg hogy a mai zenék majd régizenék lesznek egyszer, csak ki kell várni. Nem. Igenis, a mű kora itt nagyon lényeges. A Barokk után jelentős változás állt be, igen, metafizikailag főleg, ezen kár vitát nyitni. Ebben rengeteg minden benne van, nem csak az, hogy bélhúrokat tettek fel a hangszerekre. És igen, innen van a korszakolás, hogy a barokktól visszafelé, az, a mai terminológiával az régizene, Early Music.
A historikus előadásmód az teljesen más dolog. Az egy módozat, amely próbálja figyelembe venni az akkori hangszereket, stílusokat, előadói eszköztárakat és gyakorlatokat, nyelveket és nyelvjárásokat, és próbálja megsaccolni a korabeli funkciót, akár a közönséget is, hogy miért és hogyan és kinek is volt az adott zene. Machaut-t és Bartókot is lehet/kellene historikusan játszani; nyilván más-más támpontok azok, amelyek egyáltalán használhatók 2020-ban.
A Reneszánsz/Barokk átmenetnél is hasonlóan mélyebb okok voltak, nem az történt, hogy egyszer csak, úgy a levegőből, hopp, felbukkant az opera, meg a kíséretes monódia 'divatba jött'.
De, felőlem, használhatjátok a 'régizene' kifejezést úgy simán, hogy régi zene, hiszen Magyarországon vagyunk, itt teljesen és totálisan mindegy...
A régizene megnevezés úgy hülyeség, ahogy van. Miért kell a mű korára külön felhívni a figyelmet? Nem egyértelmű? Nincs otthon szorobán? És mi az, hogy kiállta az idők próbáját? Milyen idők próbáját? És a többivel, a selejtettel, mi lett?
x
" Ezt a topikot nem szabadott volna így elnevezni. Valami olyasmit kellett volna kiírni, hogy a barokktól a Neander-völgyig, vagy, hogy histórikus felvételek. Akkor talán kevesebb lenne a félreértés."
Nincs itt semmi félreértés. Ez a topic régi zenékről szól.
Alte, ancienne, early, antique zenékről.
Ez, nemzetközi zenei gyakorlat szerint a későbarokk zenétől visszafelé értendő az egysejtűkig.
" Ahogyan egy rozsdás patkó, úgy egy régi zenemű sem hat meg csak azért, mert régi. Van jó zene, és van rossz zene. Aztán lehet őket differenciálni egyéb szempontok alapján. A régi az nem egy értékmérő kifejezés. "
Ezzel tökéletesen egyetértek. Senki itt nem mondott mást. Számomra egy qrvajó Bartók mű pontosan olyan értékes, mint egy qrvajó XVI. sz-i darab, amelyiknek nem tudom a szerzőjét.
A régizene hagyomány. Valami olyan qrvajó, ami kiállta az idő próbáját.
És csak ebben különbözik szerintem egy új qrvajó műtől, hogy RÉGI. De ettől nem értékesebb.
A qrvajó Bartók mű 250 év múlva régizene lesz. Beáll a régizenék sorába, a qrvajó Montpellier codex darabok mellé. ( Puccini meg nem. )
Mit mond Gordon Ramsey Radics Peti egyik káromkodós videójában?
" Nem fogom magát azért tisztelni, mert egy vén kurva".
A zenével is így vagyok. Ahogyan egy rozsdás patkó, úgy egy régi zenemű sem hat meg csak azért, mert régi. Van jó zene, és van rossz zene. Aztán lehet őket differenciálni egyéb szempontok alapján. A régi az nem egy értékmérő kifejezés. Abban nincs semmi fogodzkodó. A mai világban régiről beszélni meg végképp nonszensz. Egy húszéves mit tud kezdeni az első rapp számmal? Neki már az is early music. :)
Régizene? Van barokk, reneszánsz, középkori, ars nova, trubadúr énekek, gregorián, romantikus, dodekafon, szeriális stb. Ezek a megkülönböztetések egyérteműek. Ezek világos fogalmak. A régi az a nesze semmi, fogd meg jól kategória. Bármit bele lehet magyarázni.
Ezt a topikot nem szabadott volna így elnevezni. Valami olyasmit kellett volna kiírni, hogy a barokktól a Neander-völgyig, vagy, hogy histórikus felvételek. Akkor talán kevesebb lenne a félreértés.
Meg kell nézni, hogy a Schola Cantorum Basiliensis milyen tematikákat kínál a leendő hallgatóinak, utána pedig azt, hogy az onnan kikerült hírességek milyen projektekben vettek/vesznek részt. Lesz nagy meglepetés. :)
" Csajkovszkij 500 év múlva sem lesz régizene..."
Jaj, de fontosat mondtál most !
De miért nem LESZ ?
Szerintem azért, mert nem az a minőség, nem az a feladat, nem az a cél annak a zenének, az 500 évig fennmaradás.
A nagyromantika szinte minden darabjára elmondható ez.
Vajon ha megkérdeznének arról, hogy szerinted miből lesz 500 év múlva régizene a mai művek közül, amiket ismersz, tudnál mondani valamit ? És mire alapoznád a választásodat ?
( Nekem lenne válaszom, tudom, mire alapoznám a választásomat és nem sokat tévednék, azt hiszem )
Az a Schein pavan, az hamis, mint a fene.... de tetszik, mégis.... az a Hermann, azon már elfeküdtem, az nem áll meg... :)
Valóban, a metafizikát belevontad, mint fontosat.
Bocs.
Csak ez a 'nem telt el elég idő', ez engem megzavart, mert nem az a lényeg. Csajkovszkij 500 év múlva sem lesz régizene, legalábbis, amit ma annak gondolunk.
Najó, mostanra már simán elbeszélünk egymás mellett. Az én álláspontom majdnem ugyanaz, mint a tied, szinte csak terminológiai különbségek vannak, de nem veszed észre, mondod a magadét. Corvette azt az elemi adottságát nem érti a régizene kifejezésnek, amit jelent : hogy régi..és szintén mondja a magáét..
Ébresztő, inkább szóljon valami helyettünk.
A régizenét simán összekeverjük a historikus mozgalommal...
De megértem a megközelítéseiteket, csak azokból az következik, hogy Rossini meg Csajkovszkij is régizene, mivel eltelt azért jósok idő, és akár 'historikusan' játszható mindkettő.
A metafizikai megközelítés jóval lényegesebb dologra koncentrál, semmint hogy milyen náddal fújják, vagy hányszáz éves hegedűvel nyomják. (vonják?)
De nem kell elhinni; ez is csak egy szakaszolási kísérlet.
Még egy kísérlet, ez most részemről, hátha megértitek.
A régizene, az mindig betesz egy közbülső történetet. Mint a népmese. A szerző személye így leszakad a dologról. Individuum-kivonódás. Vivaldi 'Nyár', a vihar, az nem az ő érzéseit fejezi ki. De még azt sem, hogy ő mit gondol a viharról. Vagy Velencéről. Vagy a cölibátus vs. Annamaria problémakörről. Orfeó kesergéseinek semmi köze sem volt Monteverdi magánéletéhez. Bach passióiban sem találhatjuk elő a Tamás-templom leltárkönyvét, meg hogy mennyit szívott a rossz/kevés tagú kórusokkal.
Kiléptek magukból, és a felsőbb valóságot jelenítették meg. Igen, Bach is, a maga szögletes dallamtalan módján, de a felső valóság felé tört. Nem az idividuum, nem a 'földi' érzelmek foglalkoztatták, hanem azok, amelyek 'felülre' köthetők, pl. elragadtatás, megrendülés, istenhit, megváltás, stb... vagy csak mutatott egy ügyes szerkezetet, egy polifón érthetetlenséget, vagy a fúga művészetét, de 'mutatta', átadta, lehozta a Földre a planéták forgását és a Szférák Zenéjét.
Nem a historikus előadásra kell várni...Óhhh !
Az rendben van, jó, csinálni kell.
Arra kell várni, hogy Kalliwoda régizene legyen. RÉGI zene legyen. EL KELL TELNIE AZ IDŐNEK !
EARLY music.
musica ANTIQUA.
ALTE music
musique ANCIENNE
A klasszikus és azutáni művek HISTORIKUS előadása a mozgalomnak egy KÉSŐBBI ága.
Eredetileg a mozgalom régi művekről szólt (és a historikus előadásról ) Azt a tényt, hogy a historikus előadás jót tesz nemrégi műveknek is, azt csak később vették észre. Hogy úgymondjam ez az egyik jó gyümölcse az eredeti régizene mozgalomnak .
Nem hagynám ki ezt a " hagyomány " szálat . Ez benne a metafizika, és ebben van a valódi ereje és eredete a régizene mozgalomnak. A régiben.
Talán egy példa jobban segít.
Kalliwoda Szalondarabjáról lenne szó. Ez a mű az oboisták repertoárjában olyan helyet foglal el, mint a fuvolistáknál a Carmen fantázia.
Fontos darab és nehéz eljátszani. Egy karakter darab. Már a nevében benne van, hogy milyen előadói környezetbe szánták ( szalonokba ) és ennek a fajta determináltságnak (az iskolai oktatás szerint) jelen kellene lennie az előadásban is. Logikus, mondhatnánk Szabó Máté szavajárásával, csak hát az élet nem mindig csavaros észjárásunkat igazolja. Ennek demonstrálására be is mutatnék két példát, két neves előadó tolmácsolásában.
Első versenyzőnk Eugene Izotov.
https://www.oboesolo.com/
Második pedig Christian Schmitt.
Christian Schmitt
Miért épp e két művész? Mert hát azért nehogy már szarral dobálózzunk itt. Elolvasva a biokat csak a legjobbakra számíthatunk, és mivel a felvételek sem mobiltelefonnal készültek, joggal gondolom, hogy bírják az előadók beleegyezését.
Kalliwoda "Morceau de Salon" Eugene Izotov, oboe Britton Day, piano
Kalliwoda "Morceau de Salon" Christian Schmitt , oboe Alessandra Gentile , piano
Izotov egy koncert ráadásaként játssza el a nótát - gondolom előtte már legalább egy órát fújt -, Schmitt null kilométeresen, kivasalt állapotban indít. Kinek és melyik tetszik jobban? Nekem egyértelműen Izotov ,mert nem akarja kifújni az agyamat a helyéről. Egy zenei szalon az nem a MüPa nagyterme, éppen ezért az irgalmatlan forték nem is valók oda. Intim térben intim módon illik játszani, finom indításokkal, finom hangi lezárásokkal és mindennel, ami a kettő között van. És elegánsan, lezseren, virtuózan. Ennek a darabnak éppen az a nehézsége - azon túl, hogy meg lehet benne fulladni-, hogy úgy kell előadni, mintha ez volna a világ legegyszerűbb dolga. Az izzadtságcseppek és a levegőért való elkeseredett kapkodás nem emeli az előadás fényét. Díszíteni? Csak lazán, de azért kottázhatóan. 3 vonalas G hangot kivágni mezzoforte majd leugrani az egyvonalas ciszre? Fortéban sem könnyű, na de mezzoforte...
A két előadás kapcsán érdemes odafigyelni a hangok indítására ( puha nyelvhasználat ), befejezésére ( nem elharapására ), a levegővételek természetességére ( nem hápogására ), a dinamika kultúrált használatára, a billentyűkön való nesztelen játékra ( nem csapkodására ), az egészséges ( nem nyomorék ) testtartásra, a hangok kerekségére, tömörségére, regisztereken átívelő kiegyenlítettségére, fényére ( nem élességére ), és általában az előadás közben megfigyelhető mozgásokra és színpadi jelenlétre.
Ki hinné, hogy ez a Christian Schmitt a legnevesebb nemzetközi versenyek zsűritagja és Stuttgartban tanít?
És ezen a tényen nagyon nehéz átsiklani. Mert amit Schmitt a Kalliwodában produkál, az nagyon kevés. Valahogy többet várna az ember. Én, egy szülő helyében, erősen elgondolkodnék azon, hogy rá merjem-e bízni a gyerekem oktatását egy olyan emberre, akinek alapvető gondjai vannak a hangindításokkal és befejezésekkel, aki egyfolytában kapkodja a levegőt és 07:15-re totál elkészül az erejével ( ez az a pont amikor majdnem elveszítjük ), aki teljesen merev vállakkal és kicsavarodott pózban tartja a hangszert, és ez a merevség és sutaság a játékába is átsugárzik.
Izotov úgy tartja a hangszert, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva: vállak lazán, karok leengedve és a hangszer éppen csak annyira megemelve, hogy kényelmesen lelógjon és a legkevésbé terhelje meg a karokat. Egy oboának komoly súlya van, és ez teljes egészében a hüvelykujjra nehezedik. Idő kell, amíg az ember hozzászokik az ebből eredő fájdalomhoz, és szemben a szaxofonokkal, itt a nyakpánt kevéssé alkalmazható. Lehet, de nem az igazi.
Egy oboistának elemi érdeke, hogy fújás közben a legkényelmesebb és legenergiatakarékosabb, ugyanakkor legnagyobb mozgásszabadságot és lazaságot biztosító tartást vegye fel, amely az amerikai fúvósoknál rendre meg is van, viszont itt, Európában még mindig megy az a furcsa divat, hogy felemelik a hangszert a magasba, kitartják mint a petrencés rudat és ezzel oda a kényelem, a helyes szájtartás, meg úgy nagyjából minden. Nem csak a hegedűsöknél alapvető kérdés a helyes hangszertartás, hanem a fúvósoknál is, és ha belegondolunk abba, hogy egy profinak akár napi 8 órát is kezében van a hangszer, akkor különösen elemi érdeke, hogy ne toljon ki magával.
Az orosz duplanádas társaság nemrég elindított egy műsorfolyamot a Youtube-on, ahol az oboás társadalmukat akarva, vagy akaratlanul, de pellengérre állítják. Ennyi hangszeres fiaskót egy rakásra tényleg csak rossz szándékkal lehetett összehordani, és ezek a hivatásos, nemzetközi élvonalba bejutni akaró zenészeik! Hoppá! Kiváncsi valaki, hogy hogyan fúj a legfontosabb szimfónikus zenekaruk szólamvezető oboistája? Így:
https://www.youtube.com/watch?v=9q7lvdB7JNA
Hangszer vízszintesen, karok két oldalra kifordulva, és egy olyan kemény nádat farag bele a hangszerbe a csóri, amellyel egyszerűen nem tudja elfújni a második tételt. Nem tudja. Arról a nádról még le lehetett volna kaparni vagy fél kilogramm anyagot, de hát akkor bukja a sötét hangot. Gail Hennessy mintha kicsit másképpen játszaná ezt a két tételt.
De visszatérve a stabil megállásra, azért nem mindenkire áll ez "belebetonozomatalpamataföldbe" pozíció, ahogyan Frank Rosenweinra sem, pedig ő egy John Mac tanítvány. Hallottam őt a Cleveland SO-ban amikor a Müpában felléptek és hát nagyon jól fúj a pasas.
https://www.youtube.com/watch?v=O4C_OsDY5p4
Teljesen más világ az ami Amerikában van. Azért ők is tudnak fejvakarósan játszani, akár egészen magas szinteken is. Egyik kedvencem ez, ha már Kalliwodáról van szó.
https://www.youtube.com/watch?v=2AIYRhi9f50
00:56-tól kétszer is van egy rész, ahol az előadó egy kétvonalas C hangról egy kétvonalas H hangra lép és a hangköz nem jó. Hamis. Egyszerűen érthetetlen. És ő is egy főiskolai tanár, nem is akármilyen referenciákkal! Hát nem sokat töri magát a hangszerrel ezen a koncerten. Schmitt produkciója valósággal felértékelődik hozzá képest. Amúgy ő meg kiköpött úgy fúj, mint a tanára, Indermühle:
https://www.youtube.com/watch?v=daUWRAQdYa4
Ő sem foglalkozik különösebben a hangi lezárásokkal. Minek is? Gondolom anno a zenekarban is úgy, és akkor fejezte be a hangokat, amikor neki tetszett. És az a nyerítős vibrátó megvan 01:05-től? Leleux is pont ezt csinálj 01:20-tól.
https://www.youtube.com/watch?v=kY5EyO0kz1w
Remélem nem lesz hosszú éltű divat ez az ízlésbeli ficam.
Ebből a Pasculli Favoritából Izotovnak van egy nagyon jó felvétele. Kár, hogy a téma nincs fent, csak a variációs rész, de hát ez is valami elképesztő jó.
A növendékei biztosan sokat tanulnak tőle. Ahogyan Dombrechttől is, aki 1984-ben Jos van Immerseel kíséretével, histórikus hangszerrel még a Kalliwoda darabot is feljátszotta. Nekem ez a referencia.
Azért ez egy tanulságos előadás, nem? Mert hallhatjuk, hogy egy korabeli hangszeren egyszerűen nem lehetett olyan finomkodóan játszani, mint ahogyan azt az írásom elején sejtetni próbáltam. Azért született ez az írás is, hogy lássuk, bár Schmitt nem igazán van akkor és ott a helyzet magaslatán hangszerkezelésben, viszont a dinamikai távlatokat és a zenei megközelítést nézve egyértelműen közelebb van Kalliwoda korához, mint Izotov.
Kalliwoda Szalondarab. Megtudtunk valamit a címből? Semmit. Hát többek között ezért kellenek a histórikus előadások. Hogy rendet rakjanak a fejekben, akár romantikus darabok esetén is. Erre aztán igazán kár volna száz évet várni. Szerintem.
Jókat írsz és szokás szerint igazad van.
DE : Kicsit másról beszélsz.
RÉGI zene
régi
régi
régi
régi
Próbálj meg a hagyományozásból kiindulni.
Kérdezheted: Puccinit nem lehet hagyományozni ?
De, lehet. A folyamat éppen folyamatban van .
De még nem fejeződött be. Nem telt el a szükséges idő. ( sztem Puccini bukja az eredményt :)
Amiről te beszélsz, az egy szemléleti mód . Egy cselekvési útmutató. Amiről mi beszélünk, az egy tárgy. Elegendő idővel régebben megtörtént tárgyak halmaza. Régi zenék halmaza.
A metafizikának ehhez vajmi köze. Az 1950-es években induló régizene mozgalom célja az volt, hogy úgy szólaltassák meg a barokk és az azt megelőző évszázadok műveit, ahogyan azok anno is elhangozhattak. Ehhez szükséges volt rekonstruálni a régi hangszereket, előadói gyakorlatokat, katalogizálni a régi mesterek munkáit, koncerteket szervezni, ismeretterjesztő előadásokat tartani, lemezeket készíteni, iskolákat alapítani, összességében egy korszerű, konszenzuson alapuló tudástárat és előadói gyakorlatot létrehozni.
Hetven év telt el a kezdetek óta, és ma már nem csak a Carl Philipp Emanuel Bach előtti időszakra koncentrálnak a régizenei képzésben részesültek, hanem a bécsi klasszikára és a romantikusokra is. Paul Dombrecht, az egykori Holliger tanítvány, ma már korhű módon játssza Schumann és Kalliwoda darabjait, és Ponseele sem esik kétségbe, ha olykor Bach utáni zenét kell játszania az Orchestre des Champs-Élysées-ben.
A régizene, mint fogalom napjainkra kiüresedett, a zenészek pedig ezerféleképpen specializálódtak. Ma már a zenében sem lehet mindenhez is érteni, éppen ezért nem szégyen, ha valaki bevallja, hogy ő a histórikus gyakorlatban nem járatos.
A főiskolák és akadémiák olyan oktatástechnológiai intézetek, ahol tanárokat és zenekari művészeket képeznek. Aki azt gondolja, hogy csak Magyarországon jár gyerekcipőben a barokk játékmód, annak javaslom, hogy keressen rá a nagy nemzetközi versenyek válogatóira, és hallani fogja, hogy a tanácstalanság világmérteket ölt. Egy zenekari művésznek nem dolga, hogy perfekt legyen barokkból, viszont ha ilyen vágyai vannak, akkor beiratkozhat valamelyik neves nemzetközi intézetbe posztgraduális képzésre.
Régizene együttesekből nagyon kevés van, és a művészeti vezetőkön múlik, hogy kiket engednek be magukhoz vendégkarmesternek. Sok nagy nevek látni hagyományos zenekarok élén, és ha rajtuk múlna, biztosan nem mennének bele ilyen furcsa alkukba. A művelt nagyközönség nem fogja kiszúrni, hogy valami nem stimmel a hangzással és az artikulációval, ők csak azt látják, hogy egy híresség áll a pulpituson, a karmesterek pedig tovább csak reménykedhetnek, hogy egyszer majd nekik is leesik valami művészileg is értékelhető projekt.
Régizene? Ilyen tematika a zenetörténet órákon sincs. Olyan van, hogy dal, opera, motetták, misék, na de, hogy régizene...Itt sem kellene erőltetni. Nem korszerű. Szerintem.
Kicsit azért bonyolultabb.
Tisztán eszmei zene - felsőbb harmóniák lefelé történő átadása zajlik; az individuum jelentősége nem nagy. Ez a fő dolog. És ez áll egy Tarantellára éppúgy, mint egy Bach fúgára.
Tetszik a megközelítésed.
Szerintem is külön tészta. A régizene az, amit egyszer már betakart az idő takarója, Fontos megkülönböztető jegye ez a " hosszú eltelt idő után is " jellege.
Vannak, akik szerint leginkább metafizikai korszakot jelöl - én is így gondolom. És ennek a klasszikával és a romantikával vége lett, bármennyire is Beethovent vezényel Savall. Másik korszak jött.
Neki amúgy Bach is stílusidegen. Mégis csinált lemezeket. Ez a dolga. Meg nem kívánhatjuk, hogy ne dugja az orrát bele teljesen másmilyen dolgokba - annyi mindent letett az asztalra, hogy ezért ő tényleg szabad ember, azt csinál, amit akar, szeretni fogom a lemezeit ugyanúgy, mármint, a kedvenceimet, akkor is, ha jövőre úgy gondolja, hogy Stockhausent játszik.
Ha nem is Stockhausen, mert azt én laikusként megelőlegezem, hogy az adott koordináta-rendszerben jó zene, de van sokkal rosszabb is, ill. 'igazán nem jó' az AliaVox házatájékán.
Ez az Aliavox Diversa, na, ez diverzál tőlem ezerrel.... skandináv marinénis kórus, egyszerűen magától kiadja a CD játszó... nem bírom betuszkolni, ki akar jönni..... inkább Bach, ha már kínlódanom kell... :)
" A régizene nem egy stílustörténeti korszakot jelöl. "
Az bizony igaz. Csakhogy van a nevében egy szó : régi.
Már a késő klasszika kora sem tartozik bele sztem, nemhogy a romantika kora. Beethoven most volt ! Forradalmak, Egmont, felvilágosodás ! Ki beszél itt stílusról ?
Savall....ne is mondd !
Ott voltam a nemrég volt fesztiválzkr-os koncertjén. ( szünetig ) .
Az első rész végén összenéztünk és hazamentünk. Nagyon csalódott voltam. Kaptam a jegyet, így nem is tudtam , hogy fesztivalzkr. Ha tudom, lehet h el se megyek. Mennyivel jobb lett volna ! Savallnak ez a víz túl kemény, ami nálunk jön a csapból.
A zkr letojta. Nyomták a magukét ( a sztárok ! ) Így nem lehet zenélni. Music without anime. Ez a jelmondatuk.
1. A régizene nem egy stílustörténeti korszakot jelöl.
2. Savall napjainkban Beethovent vezényel, Herreweghe Sztavinszkijt.
Azt hiszem ebben a kérdésben a te nyomaidon fogok én is járni. Corvette meg szabad ember :)
( Én meg nem vagyok rendőr :)
Pláne a kedvenceire tényleg kíváncsi is vagyok.
Corvette-el megszoktuk, hogy 'komolyzenei ajánlót' nyomunk (avx fórumon volt ez), innen jön a későbbi zenék belekeveredése. Részemről ott is csak régizene ment, ő tágabb zenei spektrumú.
Maradjunk annyiban, hogy a Seherezádé szvit, az nem régizene, semmilyen formájában, akármelyik mozgalom is nyomja.
De jó. Mitől jó?, sok dologtól biztosan, de valóban, ez a dallamosság, ez a hangszerelési harmónia, az nagyon magas színvonalú, akkor is, ha más az 'indíttatás'.
Romantikus zene a régizene fórumon ? Joga van ??
Hát hogyne. Úgy száz év múlva. Legkevesebb. :))
Egy tanár nem válogathat. A romantikát is tudnia kell. Játszani is, tanítani is. Ha kell, népszerűsíteni is. A régizene mozgalom nem áll meg J.S Bach halálánál, így a hivatkozott Seherezádénak teljes joga van jelen lenni a topikban.
Ja. Ő tényleg nem egy nyúl.
