Vajon hogyan került a cipő az asztalra?
David Chatterton introduces the contrabassoon as heard in Beethoven's Fifth Symphony
Kicsit billentsük vissza a ...mit is?, amolyan zenei precesszió ez a lenti szerző, kileng arról a képzeletbeli vonalról, amire azt mondhatjuk, hogy eszmei történés van.
200 év visszafelé, olykor megéri.
Monteverdi meg a Les Arts Florissants - nálam örök szerelem, főleg így együtt. Nem mondom, kell egy kis út, hogy kinyíljanak ezek a madrigálok, de onnantól kimozdíthatatlanul ott vannak belül.
Nagyon érdekes. Pedig van benne annyi hang, mint egy Mozartban. Úgy látszik, hogy a hangok sorrendje is fontos. Majd még gondolkozom rajta, hogy is van ez.
Ezeknek a príma zenészeknek ennyire nem volt mit játszani ? Csórikáim :)
' Az előadó stílusa nagyon domináns. Hogy ez miből tevődik össze, szerintem maga az énekes sem tudná megmondani. '
-----------------------
Ez az, erre mondom, hogy nem egy stílust követ vagy egy bizonyos hangképzési módot. Néhol egy arab énekel belőle néhol egy mozart-bariton.
Valóban nagyon összetett. Hogy ez ösztönös vagy tudatos.., nem számít , nem is kell tudni.
Georg Druschetzky: Quartetto; Serenata; Quintetto
Nehéz szavakba önteni az élményt. Kb ilyen lehet az, amikor Vettel alá egy Velorexet tesznek az istállóban, és azzal kell kigurulnia a Nürburgringre. S bár kicseréltek rajta minden csavart titánra, még át is fúrták őket hosszában a súlycsökkentés miatt, a legjobb olajat és üzemanyagot öntötték a tankba, de a motor, az a fránya motor, csak maradt a régi gyári vacak.
Tisztelettel érdeklődnék, hogy ki hallott már Georg Druschetzkyről? Ő egy Mozart kortárs, cseh zeneszerző, aki mellesleg tudott timpanizni és oboázni is. Szép párosítás. Legalább annyira, mint az órás és kazánkovács diploma. Írt 27 szimfóniát, egy rakat concertot, és ő is ott van azon pionírok között, akik előszeretettel használták műveikben a B-A-C-H témát. Na ne gondolja senki, hogy liszti magaslatokba tudta emelni ezt az ötletet. Aki kételkedik, hallgasson bele ebbe a nótába 04:10-től:
Quartet in G minor for Oboe, Violin, Viola and Cello, (1806)
Rémes. Az ember nem is érti, hogy hogyan lehet ennyire gyenge zenét írni. És ez az ihletettlenség, ez a zenei fantáziátlanság végigvonul az egész lemezen, és mindenütt otthagyja a lábnyomát. Bárcsak írhatnám, hogy itt-ott egy pillanatra azért hallunk egy kis dallamtöredéket, amelyet pár percre emlékezetünkbe véshetünk és megőrizhetünk, de nem. Ezekben a nótákban nincs semmi megkapó. Hihetetlen, de így van. Lehet, hogy Druschetzky kitűnően bánt az oboával és a timpanival, de, hogy zeneszerzőnek pocsék volt, az is biztos. Telemann is megkapja időnként, hogy mennyire unalmas szerző, és inkább egy csőre húzott Smith & Wesson, mint egy gambás lemez vele és Pandolfóval. Na de azért álljunk már meg egy pillanatra! Egyből átértékelődnek a vélemények, ha meghallgatjuk ezt itt.
Ugyanakkor az előadás vérlázítóan jó. Bernardinit még soha nem hallottam ennyire letisztultan játszani. Olyan finom hangon fúj, olyan leheletfinom díszítéseket alkalmaz a tételekben, hogy eláll a szavam. És a többiek is, mind-mind a legnagyszerűbb formájukat mutatják. Még hifis szempontból is kiemelkedően jóra sikerült a lemez, kifejezetten kellemes a fülnek ez a puha hangzás, na de a zene…Egyszerűen nincs egyensúlyban az elképesztően jó előadás ezekkel a vérszegény darabokkal.
Eleinte azt hittem, hogy csak velem van a baj, hogy én vagyok az, aki nem tudja értékelni a kismesterek munkásságát, de nem. Ötször szenvedtem végig a lemezt, ennyi esélyt még senkinek nem adtam. Most elég volt. Eddig, és ne tovább!
Hogy ajánlom-e a meghallgatását? Csak erős idegzetűeknek!
Az előadó stílusa nagyon domináns. Hogy ez miből tevődik össze, szerintem maga az énekes sem tudná megmondani.
A kíséret bélhúros hangzásvilága különösen gyönyörű, és az az enyhe disszonancia, amely folyton ott van az énekhang mögött, nagyon sokat dob az előadáson.
Szombaton ez volt:
Dowland lantdalai és Pilinszki versei.
Rendkívül finom, érzékeny előadás volt. 500 év a különbség, és mégis működött a dolog. Az a meghatározhatatlan diszkomfort a sorssal, az mindkettőjükben erősen megvolt.
Reneszánsz lant - az egyik leggyönyörűbb hangszerhang, ami csak létezik
A Régi Zenei Napok nyitókoncertje Vácott, július 4-én, egy ritkán hallható oratóriummal vette kezdetét:
https://www.dunakanyarregio.hu/index_article.php?cikk=10284
2020.09.14 13:30 - 15:00 Bartók Rádió
Régi Zenei Napok 2020 - III/1. rész: Nyitóhangverseny
Purcell Kórus és a Capella Savaria hangversenye
Vezényel: Szokos Augustin
Km.: Kovács Ágnes (szoprán), Kalafszky Adriána (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Megyesi Zoltán (tenor), Najbauer Lóránt (basszus)
Gregor Joseph Werner: A jó Pásztor - oratórium
(Vác, Fehérek Temploma, 2020. július 4.)
Hát , mikor meghallgattam, majdnem írtam róla három oldalt... aztán abban maradtam, hogy ajánlom mindenkinek, h hallgassa meg.
Az (egész defekt, hogy no szöveg, Bartók miatt van :)
De azért én is feltettem ám magamnak a kérdést, hogy végül is miért ??
Két dolog van , amit találtam.
1. tökéletesen megértették a darabot. az értelmükkel. ( ez a fantasztikusan pontosan használt hangsúlyokból tudható. )
2. De van egy másik, egy fontosabb, egy ritka kincs :
Rendkívül közvetlen az előadás. Az égvilágon semmi manír nincs benne. Közvetlen kapcsolatban vannak valamivel és azt adják csak tisztán, amit meglátnak benne. De nem használnak még stílusismeretet se. Minek ?Hihetetlenül könnyű és egyszerű odaadás.
Egyetlen nagy levegő és vége.
Ez zseniális.
Érdemes lenne kicsit az agyunkat erőltetni, hogy miért. Mert, első rétegre, ill, ha darabonként nézzük, milyen?, hát, egy kb. majdnem-kommersz szétjátszott melódia, egy nagyátlag viola, kísérgeti finoman, de semmi nagy durranás, meg egy kissé nagyon dagályos, zsíros hang, gusztustalan majdnem-vibrátóval érzelgősködik.
De mégis az van, hogy együtt, 5 mp. alatt már hallatszik, hogy ez q..vajó.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ez tényleg bitang jó,..
Köszönöm, neked elhiszem :) Közelébe nem megyek !
Közelről van mikrofonozva, ezért hallasz bele minden szutykot. Öt méter távolságból azt mondanád rá, hogy ez az angyalok zenéje.
A modern oboa sem kellemesebb közelről. Nekem elhiheted. :)
Ez igen! A L'Astrée lemezét különösen kedvelem.
Idén ezzel jött ki:
Music for a While · Marco Horvat · Francisco Mañalich
Van stílusa a pasasnak.
Hogy mi játsza az alsó szólamot? Az a hangszer, amely ennél a darabnál is:
My Lady Careys Dompe · David Pollock
Nem szájdoromb. Hárfa. Chord biztosan tudja a pontos nevét. Ezekből is annyi fajta van, mint a rohadás.
Mint minden Szíriuszról származó, rendes, magyar embernek, nekem is megadatott a csavaros gondolkodás képessége.Szoktam is mondogatni idegorvosomnak, mutatóujjammal a halántékomat ütögetve, kaján vigyorral az arcomon, mielőtt rám adja a hátul megköthető ujjú kabátkát, hogy "van itt tüdő doktor úr, van itt tüdő".
Kedves Katalin!
Tudnia kell arról, hogy ez egy zártosztály, a belépéshez szakorvosi beutaló szükséges és kényszerzubbony használata ajánlott. Én szóltam... :)
Ez príma... ( mi játsza vajon az alsó szólamot? )
óóó, ez nagggyon jó !
Bocsánat, hogy visszatérek erre a Purcell-Currentzis Indian Queenre, de azóta sem tud nyugodtan hagyni a téma. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű előadás, amit nem szerencsés néhány képkockából megítélni, mert egy cseppben nem tükröződik a tenger végtelen teljessége. És különben sem nyugszom addig, amíg nem bizonyítom be nektek az emberi hang utolérhetetlen csodálatosságát. :)
Caccini - sok jó felvétel van.
Ezen az Alpha lemezen teljesen leültem annak idején.
Ez de finom zene...
Agricola volt az, aki csak úgy odaírta egyik lejegyzése tetejére, hogy 'Cecus non judicat de coloribus', ez a kis le-firkantás aztán későbbi teoretikusok tömegét mozgatta át, úgy gondolkodásilag... :)
csak hogy a CD címe érthető legyen.
Uraim, csak abba ne hagyják! Azt nem tudom, rajtam kívül hányan olvassák eszmefuttatásaikat, de én furtonfurt és lelkesen. Egy hívük már van.
Megmondanád nekem mitől van az, hogy a barokk oboán nem olyan sima a hangváltás ( lépés egyik hangról a másikra ) mint a modern oboán ? Vagy csak én hallom bele ?
Itt a második felvételen hallom jobban. Mintha a nád csak egy pillanatnyi alapzaj után 'állna rá' a hangra.
(Modern oboán sosem hallok ilyet. Jobban is szeretem a hangját, mint a barokkét )
Nem készítek felvételeket.
Remélem nem kell klubtagságit fizetni :)
Kottában találkoztam a darabbal először , és rögtön eldőlt, hogy kell.
A Caccini dalok a kottában így maradtak fenn, ahogy itt hallod: egy sor ének, egy sor számozott basszus (continuo)
Mindig örömmel hörpintek humorkulacsodból. :)
"Na most képzelj el engem...., hogy én mit csináljak vele. Corvette esetleg elfújja oboán..."
Biofonon próbáltad már? Érdeklődve várjuk a beszámolód. :)
Barokk oboás felvétel 1966-ból.
A szólista Michel Piguet. Őt tartják az első modern kori barokk oboistának. Kezdetben 440-es hangoláson fújt, de egy Ku Ebbinge nevű ifjú muzsikus mesélt neki a régi hangolásokról és oboa nád faragásokról, és ennek hatására áttért a 415-ös hangolásra. Olyannyira, hogy soha többé nem engedett belőle.
És, hogy mennyire korszerű volt Piguet 1966-ban mutatja, hogy manapság sem játszák sokkal másképpen a művet.
Na most képzelj el engem...., hogy én mit csináljak vele. Corvette esetleg elfújja oboán...
Az a youtube link érdekelne, ahol ezt pl. te eljátszod. Komolyan.
De az a lényeg, hogy benne vagy a klubban, úgy tűnik. Mármint, akiket ez a 'darabocska' indokolatlanul erősen megfogott. Képes voltam egy dupla lemezt megvenni, egy Montserrat Figueras válogatást, amin ez rajta van, csak hogy SACD-n hallhassam.
Mostanában mindig meglepődök, ha valaki értékeli a humoromat. :)
DAC = digitál-analóg átalakító. Egy hifi elektronika. Képek lejátszására alkalmatlan. Erre céloztam volna finoman. Hogy mit csináljak a kottával.
Ez nekem se megy. ( előző ment ) Na és most ? ( még így nem raktam fel képet fórumra ...)
Hány bitben van kódolva? A dac nem viszi, pedig elég sok formátumot és mintavételezést tud.
Ezt ( az Alme Luce-t ) kb három éve átírtam egy hangszerre, hogy mindig velem legyen :)
" A föld meg banán alakú. "
-----------------
Ezt te mondtad
" Köszönöm a linket. Végülis, ha rettenetesnek tartod, akkor ez azt jelenti, hogy érzelmeket váltott ki belőled, így tökéletesen betöltötte szerepét".
Most képzelj ide egy fekve röhög emojit!
Az evolúciós elmélet hibás és smafu. Ja. A föld meg banán alakú.
Hát, a nagy tanácstalanságban, inkább zenéljünk tovább.
Van ez a régi Schola Cantorum Basiliensis kiadás, eléggé híres lett. Nekem is nagyon kedves lemezem, pont egy ilyen japán kiadás van, mint a képen.
A 'lány a gitárral' őseredete.... Van benne valami rendkívüli finomság, valami hangi elegancia. Ha szeretnénk megérteni a korabeli hatást, hallgassunk rengeteg BWV-t, lehetőleg nyakatekert polifón akrobatikákat, jó sokat. Aztán meg hirtelen ezt. Ég és föld. Lejött az Ég a Földre. Valami ilyesmi.
P.S. A hasonlat alapvetően rossz. A valóságban, a mai hardcore polifonista fogyasztó, az egyszerűen nem fogja megérteni ezt a zenét: túl egyszerű, az lesz az össz vélemény...
Nem azt jelenti. Majomból ember - ezt jelenti . Lényegi megváltozás lehetősége a fejlődés által. Az alkalmazkodás csak az egyik eszköz.
Szerintem smafu az egész elmélet, hibás. De erre a vitára itt nem vállalkozom.
( Nem vagyok felkészült, meg unom is. )
Hát hogyne.
( nagyon elszomorodtam, hogy semmit sem lehet érteni abból, amit mondok. ) A "szájbarágást " arra értettem, hogy megpróbálták túljátszani a zenét. Nem engedték megjelenni ezt a zseniális zenét, hanem a túlscenizálással inkább jól belezavartak.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk töprengésedet az operáról. Sajnos csalódást kell okoznom neked, mert hosszú évek óta nincsen operabérletem, csak jegyeket veszek kapkodva és hebehurgyán, minden előadásra, amelyben látni vélek valami halvány reménysugarat, hogy lesz benne egy-két olyan pillanat, amire aztán évek múlva is emlékezni lehet. Én tehát pillanat-vadász vagyok, és ebből a szempontból sikeresnek mondhatom magam. A MÜPÁ-ban viszont évről-évre van zenekari bérletem, és az igazat megvallva, ott az elmúlt években sokkal több jó operát láttam, mint az Erkelben-Operaházban.
Azért üdítő kivételként van néhány olyan zeneszerző, aki nem írt operát, pl. Bach, vagy Liszt is (egy fiatalkoti botlásától eltekintve). Nekik viszont ott volt a Passió-Oratórium-Mise, egy olyan műfaj, ahol szintén találkozik, és elválaszthatatlanul egybefonódik a szöveg és a zene. Hogy miért szeretem az operát? Erre könnyű válaszolnom: engem megbűvöl az emberi hang, az univerzum legtökéletesebb és legmisztikusabb hangszere.
Köszönöm a linket. Végülis, ha rettenetesnek tartod, akkor ez azt jelenti, hogy érzelmeket váltott ki belőled, így tökéletesen betöltötte szerepét. És persze minden modorosságon túl, ott van az emberi hang, amelyen megszólal a zseniális Purcell. Kell ennél több? Ez maga a bűvölet.
Kettővel arrébb viszont azt írtad, hogy "szájbarágós", és "lehet, h vkinek bejön, bocs".
Akkor most? Eldöntenéd végre?
Az evolúció nem fejlődést vagy tökéletesedést jelent, hanem alkalmazkodást. Egy olyan optimális állapot létrejöttét, amely térben és időben változtatás nélkül replikálódik.
Chord-nak igaza van, ha a művek evolúciójáról beszél.
" Valahogy csak túl fogom élni, hogy rajtam kívül senki nem rezonált az énekes éneklésére. "
---------------
Ezt írtam a 4151-ben:
" A zene-előadás egyébként príma...a többi csak zavar. "
Azért írtam, mert nagyon is tetszett...
Nade minek írok, ha nem is figyelsz...
