Hát persze. Chord meg harci helikoptert vezetett a Balaton felett. :)
6 perc vagy 2.40? Ez itt a kérdés.
Belshazzar: Overture - Kammerorchester Berlin Dietrich Knothe
Belshazzar: Overture · William Christie and Les Arts Florissants
Ellopod a műsort. :)
Mindegy. Talán lesz, akinek újat mondok/mondunk vele.
Ez a rondeau Bécs török ostromainak állít emléket. A törökök soha nem tudták bevenni a várost, hiába is voltak túlerőben. Viszont nagyon jól értettek a pszichikai hadviseléshez, különösen a lakosság idegi kifárasztáshoz. Hatalmas dobokat állítottak a várfalak köré és megállás nélkül, izomból verték őket, hogy a bécsieknek egy pillanatnyi nyugtuk se legyen. A darabnak is ezt a monoton háttérdübörgést kell(ene) visszaadnia. A refrén részbe valósággal bele kell feküdni és pofátlanul, szájbarágóan, jó darabosan, meg-megakadva, alpárian odatenni. A csembaló dinamikai távlatok hiányában nem feltétlen kedvez ennek a látványos előadásnak, viszont amit lehetett, azt Jos van Immerseel kihozta belőle. Így már érthető a darab kezdetén a tűszúrás szerű díszítésként játszott 4 hang is, amely pontos visszhangot kap a tétel végén, és amelynek abbamaradásáért szinte már sírva könyörög a hallgató. Ez egy végtelenül idegesítő darab. Aki szépelegve játsza, rossz úton jár. :)
Savall zenekari átirata fantasztikusan jóra sikeredett. Nála még a cintányéros is hatalmasakat csápol. És milyen gusztustalan, repedt fazék hangja van annak a cintányérnak! Egy gyönyörűség.
Ez a lemez, (LP!!!), simán megáll ma is.
Tűzoltó rang nincs, csak valamilyen rendfokozattal rendelkező tűzoltó. Te sem voltál katona...:)
Hát, én '85-ben nem voltam még zenei eszemnél, nem tudom, miféle Frescobaldik voltak azok. Ha azt mondanád, hogy olyanok, mint az alábbi, akkor óvatos csodálkozásomnak adnék hangot....
A lemez nagyon jó. Egészen nagyon.
Hát ...ezzel annyiban vitáznék, hogy kb 1970-1985 - ig a magyar 'historikus zenélés ' rengeteg Frescobaldit játszott. Én akkor még kölök voltam, de ismerem az akkori zenészgenerációt ( sokan tűzoltó rangot kaptak, hogy zenekart csinálhassanak, ismerek egy női tűzoltó ( kamu) őrmestert, aki nagyon jó gambás ) plusz a rádió is vett 75-80-ban 5 gambát, cembalót kettőt. A gambákat csak csellambának hívták, annyira hasonlítottak a csellóra. A csembalóknak műanyag ugrói voltak. Mindez a hangerő miatt. Hogy hallatszanak a vashangszerek között.
Amiért ezt elmondom az az, hogy ezek az akkori zenészek nem hajlandók Frescobaldit játszani. A világból ki tudom őket kergetni vele. Akkoriban ugyanis csak őt játszották. A Mestert .
Na, erre jó pl. ez a fórum. Hogy most mindjárt felkelek a székből, és megpróbálom megkeresni a polcon ezt a lemezt. Van egy kb. mátrix a fejemben, hogy hol lehet... Emlékszem rá, és pont erre, és hogy valamennyire tetszett ez a szűkhangú monotonitás. De legalább 5-6, vagy 7 éve nem volt a kezemben, az biztos.
Lehet, nehéz elképzelni, de nagy Bach fan voltam. Meg hámollmisegyűjtő meg brandenburgivadász, meg Glenn Gould hallgató, meg 24ó hosszú nyilvános Bachhallgatásszervező a születésnapján. Úgyhogy, a kérdésed a WTC-ről, az nem komoly, most már megértheted.
Embereknek elég jól el tudtam magyarázni, hogy miért zseniális az a Richter felvétel. (20 másolatot bizonyosan készítettem az enyémről.)
Aztán meg az ellenkezőjét is...:). Aztán meg hopp, elmúlt. Megismertem más, sokkal jobb zenéket is, ennyi a nagy drámai történet.
Hiába bújt ki, attól még áll az, hogy a 'mester' az Bachnál erősen használt, Frescobaldinál pedig erősen nem használt. Igen, ez meg a nyelv metafizikája. Mutat dolgokat, amelyek 'túl' vannak.
A zene meg az előadás akár nagyon jó is lehetne. De sajna hifizek, és talán a Divox az egyetlen kiadó, amit ismerek és birtoklom pár lemezét, ahol a hangmérnökkel antagonisztikus ellentéteim vannak... Egyszerűen hallgathatatlan felvételek.
Pedig némelyik rendkívül gusztusos számomra.
A mesternek van sokkal tágabb értelmezése is. pl. Jézust is a tanítványai, a hallgatósága többször Mesternek nevezte, a "Jó Mester" megszólítást viszont elhárította azzal, hogy "Senki sem jó, csak egy: az Isten." (Márk 10.18)
A "metafizikus" pedig nem magyar szó, így a "milyen mély a gyönyörű nyelvünk..." kiszólás picit biceg. Bocs a kekeckedésért, csak valahogyan ma kibújt belőlem a kisördög, megártott a tegnapi Salome. :)
Giovanni B. Pescetti: Sonata in do minore - Vivace e maestoso
Niccolo Moretti: Sonata 'ad uso Sinfonia
Kösz a biztatást :))
"Továbbá az előkéket az oboás teljes hangnak játsza néhol , holott Vivaldi előkének jelzi. Ilyet nem jó tenni, mert a motivum -szövet megváltozik tőle. ( Néha csak több ütem múlva derül ki..)"
Csak nem a második tételre gondolsz? Látom, te is csúnyán benézted a hangsúlyok helyét. Nyugi, Magyarországon mindenki benézi. De most már legalább tudod, hogy mi a helyes értelmezés. :)
Csk két szót erre :
MŰANYAG FURULYÁK
A hangszerek beszerzése iskolai szinteken is rémes. Három éve egy oboás mesterkurzuson azt kellett hallanom, hogy a szakiskolák egy olyan gyártó termékét vették meg nagy tételben, amely a futottak még kategóriába tartozik. És miért? Mert a forgalmazó vállalta a karbantartást. Ugyanezért a pénzért (1.5 millió forint) vehettek volna sokkal jobb gyártmányt is, olyat, amilyen a világ élvonalába tartozik. A karbantartásról meg csak annyit, hogy a frissen generálozott hangszereket a meghívott előadó bütykölgette két meghallgatás között. Welcome to Hungary!
ÁÁnem. Figyelmen kívül hagyod a talajt, a körülményeket. Azt látod ( vagy inkább nézed ) Bach-ból, aminek muszáj volt lennie.
Azt nézd, hogy szabadon milyen volt.
Richterrel hallgattad már a wohltemperiertes-t ?
Számomra totálisan ellentétes Bach és Frescobaldi zenéje.
Bach teoretikus. Mesteri.
Frescobaldi metafizikus. - .... na, ugye milyen mély a gyönyörű nyelvünk, annyira szeretem, tényleg - mert ide a 'mesteri', az nem illik, sehogyan sem. Mert jóval több, mint egy mester, több, mint egy aranyjelvényes iparosember.
Sokat kell hallgatni Frescobaldit, ennyi a titok. Én, asszem, megtettem. Megtehettem.:)
Najó, már majdnem megijedtem miattad :) azért ez más .
Tényleg kiváló a legény, jó zenész.
Egy dolgot nem értek, miután ezt meghallgattam.
Vagy kiskorodban egy Bach kottával ütöttek pofon helyett, vagy csak kanadai favágóktól hallottál Bach-ot játszani munkaidő után.
Más magyarázatot nem találok a Bach-ellenérzésedre.
Ez a pár perc pontosan arról és úgy beszél, mint Bach.
Az a baj, hogy nem tudom egymás után megmutatni, ezt a bevezetőt, meg a rákövetkező Frescobaldit, talán akkor kiderülne az egymásutániság miértje. Talán. Nálam, pár hallgatás után, összepárosodtak, elég simán...:)
Itt egy rész, ahol Frescobaldit játszik - csak ez nem egészen olyan, mint a lemezen. Az 5. perctől a 9.25-ig, szigorúan csak. És meg ne nézd a többi részt, mert befolyásolni fog, mint ahogyan a nightclub már meg is tette, nem tudsz elvonatkoztatni ettől, a vonagló nőket látod, meg a füstöt meg a tömeget meg a silányságot, meg a sz@r zenét, amit ott nyomnak, ez van, nem tudsz kilépni ebből, így van összerakva a gondolkodásunk szerkezete, szóval, azt fogod mondani, hogy ez a tag egy f...z, és minek a hangszer közelébe engedni, és szétbarmolja ezt a zenét, amúgy nekem sem ízlik a többi ezen a videón, de a lemezen nem csinál ilyeneket.
Az a szerencse, hogy nekem egy highend másolaton volt meg sokáig, és beleszerettem, így, mezítlábasan, aztán, meglett az eredeti, láttam, hogy hol, meg ki, de ez már nem tudott kibillenteni a tetszésből. Fordítva, nem tudom mi lett volna....
Sajnos a hasonlat fájdalmasan találó.
Talán a használatban lévő liturgikus zenék háza-tájékán is lehetne egy kört nézelődni. Mindazonáltal érteni vélem a problémát, nyilván.
Mélypont? Mekkora tévedés....
Maradjunk annyiban, hogy az ízléseink kellemesen eltérnek. Én pl. kifejezetten szeretem Vivaldit, de inkább az a Frescobaldi a két énekessel, ezerszer, mint a linkelt oboa-concerto...
A linkek az én esetemben mindig illusztrációk. Csak valamilyen mondandóm alátámasztására használom. Ez volt, ebből főztem :)
---------------------------
Szerencsém van, mert ezt a darabot is kottából játszottam először, anélkül, h valaha hallottam volna.
Másképp raktam össze. Ahol az oboás staccato játsszik, ott én nem, ahol ő nem, ott én igen :) ( kottában nincs utalás. ) Továbbá az előkéket az oboás teljes hangnak játsza néhol , holott Vivaldi előkének jelzi. Ilyet nem jó tenni, mert a motivum -szövet megváltozik tőle. ( Néha csak több ütem múlva derül ki..)
Ezt pélédaként írtam, de természetesen a példát a valóságból merítettem. És ez azért használható példaként, mert ez egy általános trend, és általában így épülnek manapság a magyar orgonák. De gondolom, hogy máshol is hasonló a helyzet, csak persze tényleg más az, ha egy ilyen speciális orgona egy templomban második orgonaként, koncertezésre szolgál, vagy pedig ez a várva-várt, egyetlen orgona. A mai magyar orgonagyártók általában ezt a trendet követik, például itt van egy gyártó, de ez csak egy jellemző példa.
A hasonlatod kicsit sántít, mert a paraszt tudja, hogy milyen a traktor, de a plébános nem tudja, hogy milyen az orgona. A kántorok pedig vagy nem értenek hozzá, vagy szintén a mai trendek bűvöletében vannak. És persze az is probléma, hogy a papok semmiféle egyházzenei képzést nem kapnak. És még sok egyéb probléma van, ez egy összetett kérdés. MIt tesz egy plébános, aki gondosan jár el orgonaépítési ügyben? Keres egy orgonaszakértőt, egy orgonaművészt, egy ismert és elismert szaktekintélyt. És az mit fog javasolni neki? Hát ezt, amiről írok.
És persze szépek és jók ezek a kasztíliai, velencei, vagy északnémet-lengyel reneszánsz orgona replikák, csak az általános céloknak nem felelnek meg.
Kérem, nyugtasson meg, hogy ezt csak példaként írta és a valóságban nem történt meg!
Ha a paraszt elmegy a vásárba traktort venni, akkor ne vigyen haza helyette egy Chevrolet Corvettet.
Traktor:
Corvette:
Az a kis gödör neked csapda? :)
Csodálkozom uraim, hogy a füleiket otthon tetszettek felejteni. Az a két énekes, valamint az az ukulelés (!) hivatkozás a topik mélypontja. Szerintem egy szint alá ne menjünk.
Szóval a kotta. A minap rábukkantam egy príma előadásra, amely Vivaldi eredeti kéziratával lett illusztrálva. Hallgatás közben érdemes követni a kottát. Lesznek meglepetések!
Oké, értem, amit írsz, és sokmindenben igazad van. De gondolj bele a következőbe: Magyarországon vagyunk, és egy templomnak - ahol eddig nem volt semmilyen orgona, esetleg csak valami analóg elektromos vacak - innen-onnan összejön 30 millió forintja, és ezen akar építeni egy kis, kétmanuálos, több célra használható orgonát. És akkor jön az orgonaépítő, és rábeszéli a plébánost arra, hogy ne egy ládagyári vacakot építsen, amiből 12 egy tucat, hanem ebből a pénzből ő készít neki egy csodás, egy manuálos, osztott billentyűzetes spanyol barokk orgona-replikát, amelynek nemhogy Magyarországon, de Közép-euurópában sincsen párja. El is készül a nagy mű, kivonul a Zeneakadémia orgona tanszaka, megtüzdelve néhány külföldi szaktekintéllyel, és mindenki oda van és vissza. Aztán kezdetben kéthetente, később havonta, majd kéthavonta, félévente, évente odavetődik valaki koncertezni. Az orgona valóban csodálatos. Csak egy apró probléma van vele. Liturgikus célokra szinte alkalmatlan, és koncertezésre is csak korlátozott, hiszen kizárólag spanyol reneszánsz és barokk művek előadására alkalmas. Arra viszont ideális. Nem is lenne baj, ha lenne egy másik orgona is a templomban, hétköznapi célokra. De jó, van is, egy hárommanuálos, PC-s, midis billentyűzetes játszóasztal, amelyen az Orgonam program fut. Így hát azt használják...
A rég elfeledett, egzotikus hangolások szerintem elsősorban a statikus felépítésű hangszereknél használhatók jó eredménnyel, mert ezek esetén az előadónak nem kell külön figyelni a tisztaságra. Egy hárfa, orgona, csembaló vagy virginál egészen más arcát mutatja autentikus húrmeghúzással vagy sípbeálltással, mint perfekt hangolású társaik.
Az Esz vagy Disz hang perfekt hangolásban ugyanaz, imperfekt hangolásban viszont már érezhető az a különbség, hogy az egyik le van szállítva fél hanggal, a másik pedig fel van emelve, ahogyan az is érezhető, hogy bármilyen hangköz követi is őket, eltérő hangzást és hatást fognak eredményezni. De ez a különbség elsősorban azoknak csiklandozza a fülét, akik már hozzászoktak a Bach által szorgalmazott temperálási fajtákhoz.
Minden bántás nélkül írom, de aki semelyik hangolási módban nem járatos, annak tökéletesen mindegy, hogy mit raknak elibe, és élek a gyanúperrel, hogy ha perfekt hangolásban van fals hangképzés, akkor imperfekt hangolásban is előfordulhat a hamis játékmód.
Ez a hangolás dolog nem olyan, mint a nyelvtudás, ahol angolból szinkronfordítok németre, miközben egy orosz nyelvű regényt olvasok. Nem. A rádión akkor és arra a csatornára tekerek át, amelyik éppen tetszik nekem, viszont a fület nem lehet gombnyomásra egyik pillanatról a másikra átállítani. Olyannyira nem, hogy ha valaki rossz hangközökkel dolgozik éveken keresztül, talán nem is lehet őt ebből kinevelni.
Egy fafúvós hangszert tökéletesen el lehet hangolni, ha hamisan játszanak rajta. Ez érdekes, nem? Az ember azt gondolná, hogy ha adott a hosszúsága, a lyukak helye, a furatok átmérője és mélysége, akkor bárki is játszon rajta, egyképp fog szólni. De nem. Ezért van különös jelentősége annak, hogy a fafúvós hangszerek jól legyenek bejátszva.
És az is mostanában tűnt fel nekem, hogy barokk oboán általában sokkal tisztábban játszanak, mint modern társaikon, mert a histórikus hangszereknél más a furatok kiosztása. Kevesebbet kell velük korrigálni. Viszont a díszítéseknél, főként a trilláknál nagyon látványos a kezdetlegességükből fakadó hiány. A modern oboák ezen a téren köröket vernek rá.
Szóval erősen ízlés kérdése a modern és a histórikus hangszerpark favorizálása. Nekem mindkettő bejön. De ha már imperfekt hangolásról van szó - és miért ne lehetne -, a vonós hangszereket nem vonnám bele. A többi pengetős és billyentyűs bármikor jöhet. :)
Az jutott eszembe, hogyha valakinek ez jut az eszébe Frescobaldi-ról, annak agyára ment a night -klub, meg a rosszul értelmezett szabadság elvezette őt a bús-borongós... életérzésbe.
Ez a zene még jó is lehet.....nade hol jön a képbe Frescobaldi ? Úgyhogy ő közben rá gondol? Nade honnan , miről lehet ezt tudni, ha nem mondja meg ő a címében...ajjaj, egyre több kérdés, inkább abbahagyom...:))
Talán egy másik részlet a cd-ről ?
Én eddig azt gondoltam, hogy a hangolás tudománya ugyanolyan fejlődési pályát futott be, mint pl. a technika, ahol először feltalálták a kereket, majd a biciklit és picivel később az űrhajót. Szerncsétlen zenészek Pitagorásztól Gallilein át hányan és hányan, folyamatosan küszködtek a kvintekkel, kvartokkal és tercekkel, míg végül megszületett a wohltemperiertes klavier. Aztán a többi ment a levesbe, illetve ment volna, ha nem virrad fel a 21. század. Most aztán már Magyarországon is az újonnan készített orgonákat egzotikus furcsaságokra hangolják, hogy ne lehessen rajtuk mindenféle hangnemben, mindenféle műveket játszani, és persze a jó szakembereknek is meg kell élniük valahogyan, mivel nem tud mindenki Valottiban és társaiban hangolni. De hát az ember már csak ilyen, könnyen lemond a valamikor véres verejtékkel megszerzett szabadságról.
Szeretem nyomni azt a szöveget, hogy az egyenletes hangolás hazugságba taszította a zenét, és hogy a zenehallgatók innentől elvesztették a normális kapcsolódást a világhoz, és Bach János Sebestyén ilyetén megerőszakolta az egész világegyetemet.....
....de azt hiszem, itt most pont nem erről van szó, nem hangolási furcsaság van, a csembaló simán valamelyik régifajta hangolást kapta a sok közül, inkább a zene maga ilyen; és annyira ilyen, hogy zongorán, ami well-tempered, azon is simán átjön ez a Frescobaldi-effekt.
Itt egy night-klubban felvett Frescobaldi. Igen, ahol éjszaka pucér nők vonaglanak a rúdon. A bevezető improvizáció. Mert igen, neki is ez jutott eszébe Frescobaldiról, hogy 'szabadság'.
Nagyon szeretem ezt a lemezt.
Jól fogja meg tényleg, de nekem a hangolása húzza a fülemet. Félek, nem bírnám sokáig. ( Tudom, hogy direkt ilyen )
Tudtad, hogy Bartók is nagyrabecsülte Frescobaldit ?
Jópár darabjával találkoztam, amit B alkalmazott zongorára.
Az pedig nálam nagy szó h B valakit nagyrabecsül.
" A kotta pedig szentírás, nemde? "
-------------------------
Belesétáltál a csapdába :))
Azt írtam: " Szép is, jó is....."
Ha valmi szép is, jó is, annál több nem kell. Ez a legtöbb.
Fentebb már volt róla szó, hogy egy műnek szerintem van kompetenciája. Hát ezt hogy is mondjam, hogy érthető legyen... van egy egésze és egyben ez a kompetenciája. vagyis van olyan, a világban, ami már nem az a mű, hanem valami más. Na, ha az előadás kilép a mű kompetenciájából ( nem a kottából ! ) , az már gáz nálam. De a te linkednél erről nincs szó, azért írtam hogy szép is, jó is...
Frescobaldi. Nála, a régi billentyűs előadóknál van egyvalaki, aki hajszálpontosan megtalálta a rezonanciapontomat. Nem különösebben híres, ötmillió jobb/más előadás van, tényleg sokan játsszák. De senki sem úgy, mint Sergio Vartolo.
Hogy miért?
Nem tudom. Csak azt, hogy a kotta, az biztosan nem ad választ erre a kérdésre.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-1989267-1257041332.jpeg.jpg)
Kiváló lemez. És úgy szól, mint az álom.
Valóban, most egy kottahű-sivár világot élünk. Ami a zenészekből abszolute kilúgozza a saját gondolatokat. Vagy az 'élő' ráközelítést. Ezt sértőnek veszik, ez nyilvánvaló, de akkor is, közönség-szempontból, így, ők ülnek, előttük az írás, és igyekeznek hiba nélkül elolvasni, és ennyi.
Mert mi a lényegi különbség a két előadás között?, megmondom: abszolute semmi. És azért semmi, mert mindkettő megfogta ennek a zenének a 'belsejét'. Aki kotta szerint próbál erre ráközelíteni, az úgy járhat, mint amikor a 'Zöld Hegedűs' előtt töprengünk, nézzük a színeket, és egyfolytában csak azt kérdezgetjük, hogy demiafrászért zöld a feje?
A kotta pedig szentírás, nemde?
Szerintem gondoljuk át ezt még egyszer!
Nem tudom, hallgatnám-e lemezről. Lehet, hogy tetszene. Így, youtube-on, nem ér akkora lökés.
Mint mondjuk ezen a bázeli 'vizsgaelőadáson'.
A Reina codex " francia és itáliai világi ( profane ) kompoziciók, mintegy 180 db. "
