Elmegyógyintézetest játszunk?
nem is azért mutattam..:)) Magát akarja megmutatni...:)
A csöcsöket kitette rendesen. Sajnos a hangjával és az éneklésével nem vagyok kibékülve.
Megint az a szóló játék... á, nem. Te is tudod, hogy nem. Hát te mondod, hogy megmutani magát... kinek, magának ?
" ...szeretném magam megmutatni,
hogy látva lássanak,
hogy látva lássanak..."
Kik? Saját maga ??
Ő magának is festett, csak úgy, kedvtelésből. Neki nem számított, hogy ki fizeti ki a vételárat, neki közömbös volt a szociális vonatkozás. Az sem érdekelte, hogy mi lesz a kép sorsa, hogy a pincébe kerül-e vagy a nappaliba. Ha kifizették előre a megrendelést, elkészült a kép is.
Magának nem fizetett volna érte ... tudsz követni ?
De nem a két szép szeméért festette. Ha nincs pénz, nincs festmény. Tudsz követni?
Nézzétek a kislányt, aki az ukulelés Frescobaldit ( Se l'aura spira , a 4230-ban) énekelte.
Igen. VALAKINEK festette. Valaki másnak. Nem magának. Ennyit a szocialitásról.
Szász Endre festőművész egymillió forint hatására bármit meg tudott festeni. Ennyit a szocialitásról.
Én tehetek róla, hogy a gyíktestű ennyit akadékoskodik? Úgy szelektálgat közöttünk, mintha ő volna Mengele.
Ha végignézed a zenetörténet alakulását az tűnik ki belőle, hogy a zenének nagyon sokáig semmi köze nem volt a plebs szórakoztatásához. Egy szűk, beavatott réteg művelte, és egy szűk, beavatott réteg hallgatta.
Szóval kezdetekben ez valami nagyon exkluzív és elvont valami volt. Aztán megjelent a zene világi változata, a trubadúr énekektől kezdve ez jól lekövethető, majd az opera megjelenésével két részre szakadt a zeneirodalom. Világi és egyházi zenére. Világi vonalon megjelentek a sztár szerzők és előadók, és a közönség elkezdte falni ezt a cirkuszt. Sok pénz volt benne, és mindenki, aki a tűz körül volt igyekezett magát jól megszedni. Ki így, ki úgy. Mert szép dolog a művészet, de az éhhalál nagyobb úr. Azt tudtad, hogy a barokk korban a zenészeknek is volt egy-két nyugdíjas otthonuk? Az elsőt azért hozták létre, mert egy oboista öregkorára éhenhalt. :(
Csak hát a zene normál esetben még mindig a szellem diadaláról szól, nem pedig arról, hogy lekopizok valamit a Youtube-ról és eladom a saját nevem alatt. A zenélés teremtés. Létrehozol valamit a semmiből, és/ vagy életet lehelsz a tetszhalott kottába. Mert ez is valami.
Szóval a zenészt te nem nagyon cserélgetheted, mert ő hozza létre a produkciót. Ő írja a zenét és ő támasztja fel. Ő az aktív fél, te pedig a passzív. Koncert nézők nélkül? Simán. A kiadványok többsége így készül. Teltházas koncert zenészek nélkül? Ez volna ám az igazi mutatvány.
Be&arás, pont ugyanúgy vitáztok, mint egy héttel ezelőtt. És ugyanúgy két pólusú az életetek, szegények. De az életnek három pólusa van :)
Amit dumáltok, annak nincs tárgya. Csak két alany : Közönség és zenész. De ez a vita CSAK a tárgyban oldódhat fel. A harmadik összetevőben. Az ad értelmet, az RENDEZ , szabályoz, indokol, nem veszitek észre ? Az , AMIT a közönség hallgat, a zenész meg játszik. Az előadás tárgya.
Mint ahogyan te is cserélhető vagy, totálisan. Az előadás akkor is megszületik. Beugrik más, és csók, ennyi.
Nem érted a lényeget. A 'közönség'-et folyamatosan összekevered velem. Nem rólam van szó, hanem egy fogalomról, egy egységről, egy befogadó szellemiségről. És nincs dominanciaharc, mert egyik sem jön létre a másik nélkül. A közönség 'képződik' a koncert által; a koncert létrejön, azért, mert lesz közönség. Vagy te játszottál esetleg koncertet úgy, hogy nem volt közönség?
1. Ha a zenész nem érzi jól magát az előadás során, akkor te sem fogod.
2. Ha nem tudsz elmenni a koncertre, de a haverod beül helyetted, akkor ebből érzékel bármit is az előadó? Nem.
A zenészt elsősorban a saját maga szórakozása érdekli. Azon lehet rugózni, hogy ezt az önszórakoztatást milyen magas színvonalon végzi, de az alapelven nem változtat. Értem én, hogy szeretnéd magad dominánsnak érezni ebben az előadó-közönség kapcsolatban, de sajna itt te csak egy behelyettesíthető érték vagy. Az előadás akkor is megszületik, ha téged éppen akkor gázol el a villamos.
Szemkontaktus?, egysze meg kellene kérdezned egy szólistát erről. Én megtettem, jó néhányat megkérdeztem erről. Tanítják, oktatják.
Persze, az árokban, 26. -ként, ez nincs, elismerem, ott marad a 'káposztafej' effekt, a hozzá tartozó zenéléssel...
Ez így van.
Közönség nélkül nem megy a zenész-exhibicionizmus.
A lemezek?, ott meg 10ezerszer így van.
Csak gondoljuk már át, kiccsit messzebbről. Miafrászért van egy koncert? Miafrászért nyomnak ki egyCD-t? Bizony, a közönség az elsődleges célpont, nem pedig az, hogy a zenészek jól érezzék magukat.
Értünk izzadnak és értünk izgulnak; értünk találták ki azt,hogy az a 10 vagy 25 ember összejöjjön, és valami mutasson, nem pedig egymás jó társaságáért; amaz is megtörténhet, majd megy esetleg egy szalonnasütésen, utána...:)
És igenis, össze-vissza izgulnak azon, hogy az ő elképzeléseik találkoznak-e majd a közönségével.
Itt nincs fióknak-írás, akármennyire is hajtogatja Corvette. Kemény magamutogatás és elismerés-várás van.
Tessék! Még csak nem is csellista! Azt tudod, hogy mi a különbség az első és a második pult brácsa között? Egy negyed.
Volna egy kérdésem ezzel kapcsolatban :
Ha olyan jól érezte magát a fuvolista társaságában, akkor MIÉRT NEM OTTHON A SPÁJZBAN játszanak ketten ? Ott ráadásul nem is zavarná őket senki :)
Az én válaszom az, hogy A MŰVÉSZET GYÖKERÉBEN SZOCIALITÁS VAN.
Mi a te válaszod ?
(OFF. Bocsánat, csak a pontosság kedvéért: az "És ezért még fizetnek is..." c. könyv írója, Otto Strasser, a Bécsi Filharmonikusok második hegedűszólamában játszott, annak szólamvezetője is volt, és a Filharmonikusok elnöke is. ON)
Tudnék vitatkozni a soraiddal.
Tudok olyat, hogy a zongorakísérő a koncert végén nem akarta elkérni a fellépti díját, mert olyan jól érezte magát a fuvolista társaságában a színpadon, hogy az neki megfizethetetlen volt. Akkor most ki játszik kinek? Szerintem hagyjuk a fennkölt gondolatokat a költőkre!
Van egy könyv, ez a címe: És még fizetnek is érte! A Bécsi Filharmónikusok egyik csellistája írta.
Ennyi. Ne is ragozzuk tovább!
" Nem , pont fordítva. Ti zárjátok ki a közönséget állandóan, mondván, hogy csak, ha játszod, akkor érted igazán, csak a zenész értheti még a közönség-zenész relációt is.... "
---------------------------
Én ilyet biztos, hogy nem mondtam.
És olyat se, hogy ' magamat akarom megmutatni '...talán, ha költő lennék... de a zenésznek az én felfogásom szerint műveket kell megmutatni. Nem magából egy darabot, hanem az égből egy darabot. Tegye, ahogy tudja. De a cél nem maga.
És a közönségnek kell megmutatni. És ebben - a mű, mint tárgy megjelenésében jelenlétében szemléletében - vannak közönség és előadó EGY AKARATON . Erre törekszenek mindketten. Egyazon szellemi írányultságuk van.
Örülök hogy összeérnek a gondolatok valahol..
Fehér ember nem felejt...:)
Mióta ismeri a zenész a közönség soraiban ülőket?
Mióta dolga a zenésznek, hogy kiszolgálja a közönség ízlését?
Egyáltalán, van esélye arra, hogy mindenki kedvére tegyen?
Mi alapján készüljön a koncertre? A saját elképzelése, vagy inkább a te elvárásaid szerint?
A színpadon állva szerinted van bármilyen lehetősége, hogy a már begyakorolt darabot teljesen másképpen játssza?
Amikor játszik, keresse veled a szemkontaktust? Végső soron kire figyeljen? Rád, vagy a kottára?
Ezért vagy te neki káposztafej.
" Ja, meg ez a 30-40 év gyakorlás.... Nem kötelező kiállni ám a színpadra; senki sem kényszeríti őket vagy titeket erre... ők választották azt, hogy mutatni akarják magukat, nem pedig én ".
Ez igaz. De szerintem most egy kicsit félrementek a dolgok.
A gyakorló zenész, a különféle korstílusú darabok hosszas és aprólékos gyakorlása révén, belülről ismeri meg a zenét. Ez az ő előnye. Ha van olyan jó fej, hogy felhívja a figyelmedet a rejtett részletekre, akkor hurrá, ha nem, akkor sem lehet harag miatta. A fórumos ismeretterjesztés nem kötelező, az őszinte érdeklődőket ellenben szívesen várják a zeneiskolák. :)
Az, hogy neked lesz-e mit hallgatnod a jövőben, kizárólag rajtunk, zenészeken múlik. Állami szinten jól szabályozható, hogy hány mérnök, orvos, szakács vagy gázszerelő kerüljön ki az iskolákból, de próbáld meg ezt a tudatos tervezést a zenészekre is alkalmazni. Lehetetlen. Hogy miért? Mert zenésznek születni kell. Ez nem választás kérdése, hanem belülről fakad. Valami irdatlan, ősi mélységből.
Őszintén szólva te, a közönség, teljesen ki vagy szolgáltatva nekünk. :) Ha kedvünk van gyakorlunk, ha olyanunk van akár még a koncerten is odatesszük magunkat, de a színpadon alapvetően minden a mi szándékaink szerint történik. Kifizetted a belépőt. És? Kaptál róla papírt, hogy cserébe minőséget kapsz? Nem.
A Blöff. c filmben van egy jelenet, amelyben a mitugrász bukméker számonkéri a helyi keresztapát, hogy miért kapott tőle rossz tippet a fogadásra, mire az a válasz jön, hogy ő, mármint a nagyfőnök, soha nem kérdezi meg a kutyájától, hogy ízlett-e neki az eléje vetett csont. A zenész sem kérdezi meg tőled, hogy tetszett-e neked az előadás. Kaptál valamit és kész. Lásd a Salome operaházi bemutatóját. A legtöbb amit ilyenkor tehetsz, hogy nem mégy el a legközelebbi előadásukra. Rosszabb esetben írsz róla egy kritikát, amelyet ők, az előadók soha el nem olvasnak. Azt tudtad, hogy James Galway 10 év után miért hagyta el a Berlini Szimfónikusokat? Mert látta, hogy a többi zenész nem gyakorol és nem akart a sorsukra jutni. Nézd már meg, és számold már össze, hogy hány James Galway szaladgál az utcákon!
Értsd meg! Neked semmi nem jár. Még pénzért se! Csak reménykedhetsz, hogy holnap a zenészeknek kedvük lesz gyakorolni, ahogyan abban is csak reménykedhetsz, hogy időnként majd születik egy Mozart vagy egy Savall, és amikor hallgatod őket, lesz számodra mondanivalójuk.
Nem, pont fordítva. Ti zárjátok ki a közönséget állandóan, mondván, hogy csak, ha játszod, akkor érted igazán, csak a zenész értheti még a közönség-zenész relációt is.... én mindig ezt cáfolom, hogy nem attól fogjátok jobban 'érteni' a zenét, hogy a saját egótokat beleteszitek, szorongatva a hangszereteket, amelynek olykor köze nincs pl. a régizenében használt instrumentekhez.
Abban igazad van nagyon, hogy az egyik, legközelebbre betalált fogalom, a tapogatózó szinomíma-keresésben, nem is csak a törekvést, hanem a lényeget illetően, az tényleg valamiféle 'szellemi irányultság', amely nem csak a zenészeké, hanem a közönségé is. A régizenében ez bizonyosan így van. Na végre, valami közönség-egzisztencia-beismerés, hogy nem csak valamiféle furcsa gyíkfélék vagyunk, ott, szemben, a székekben...:)(ja, nem, káposztafejek, emlékszem, fehér ember nem felejt.... ahhoz képest a gerinces gyík, az nagy dolog...)
És ez valóban csiszolódik. Bachtól is meg a szonátától is. Bach nagy hatású, aki ezt kétli, az erősen téved. De Monteverditől is, meg az organettós improvizációtól is meg Kapsbergertől is meg Frescobaldi szabadság-szelétől is. Hogy aztán kit milyenre csiszolnak ezek az áramlatok, az erősen változó.
Nagyon materiális a szemléleted, metafizikus létedre .
A törekvés az egy szellemi irányultság, egy szellemi döntés eredménye, nem munkaóra. Mindenkinek van. kb 3 % tudja, hogy van neki olyan. kb 1 % ismeri el nyíltan.
ez a szellemi irányultság az, ami csiszolódik a sok Bach-tól meg szonátától, és qrvára nem csak a zenészeké, hanem a közönségé is.
( Ez is, hogy mindig külön emlegeted a kettőt...el van hibázva. )
Látod, a havi egy élő nekem is megvan, vastagon, csak a másik oldalán a zenész-közönség relációnak. Amit, megint, csak a zenészek érthetnek... mekkora zenész-nagyképűség, megint...
A közönség mindig a készet kapja, itt is, a színházban is, a filmen is, meg a képtárakban is, meg amikor leülsz az asztalhoz ebédelni, ott is, nem a krumplipucolás lesz a vezető téma. A közönség az utat nem látja, nem is érdekli, ezen én változtatni nem tudok, és nem fogom sz@rul érezni magamat emiatt, de azért tisztelem a súgó vagy a díszlettervező munkáját.
Csak azt még vedd észre, hogy itt, ezen a felületen 99%-ban lemezeket ajánlunk. Készterméket. Beteszed a mikróba, és hopp, készen is van. Hogy mennyi irdatlan meló volt benne, meg hogy ki mit evett aznap ebédre, hogy volt a szeretőjével, meg Cardonában milyen volt az idő aznap, meg ez a pl. f@s lemez, ezbizony sokkal jobb ám, mint az előző évi próbákon, higgyük már el, meg hogy hányezer Bach partitát kellett lenyomni a bázeli akadémián egy Folia vagy egy Estampia igazán jó előadásához, meg hogy Montserrat Figueras eredendően csellista volt, bizony, bizony,..... ez igen, fontos, mert összefüggenek a dolgok, de nekik leginkább, nem pedig nekünk, a közönségnek.
És, szerintem, ne azért tetsszen valami, merthogy mennyi munka volt benne, meg 'törekvés', meg az alkotó/előadó a pályáján vagy a gyakorlásain A-ból B-be jutott, és B magasabban van mint A. Az neki fontos csak. Hanem azért, mert igazából jó, önmagában, ha lehántod ezeket, meg a személyiséget, meg mindent, csak úgy, magában, az Ég alatt, ahogyan megszólal. Aztán, ha neked, vagy nekem, nem tetszik, az attól még semmi problémát nem fog jelenteni.
Ja, meg ez a 30-40 év gyakorlás.... Nem kötelező kiállni ám a színpadra; senki sem kényszeríti őket vagy titeket erre... ők választották azt, hogy mutatni akarják magukat, nem pedig én.
De tudod mit ? Nem baj. Nem akarom, hogy megváltozz :))
Hallgatom , de nem közönségként, hanem előadóként.
( Mondjuk nincs naponta közönség, legfeljebb havonta , jó esetben )
Közönségként naponta ? Repülővel esetleg lehetne :))
De naponta játszom, nem keveset. Nem gyakorlás, hanem zenehallgatás. Ám így is pontosan tudom, mi az a törekvés. Te nem. A készet kapod. Az utat nem látod. Fanyalogsz. (ÁÁ Bach, á. szonáta á nem..nem ) Azt hiszed, hogy ahhoz, hogy most (hála az égnek ) sokan úgy zenéljenek, ahogy neked is tetszik, ahhoz nem kellett 30-40 évig szonátákat játszani. Szerintem meg igen. és a kettő ugyanaz az egy zene. Neked nem. Legalábbis ezt mondod gyakran.
Most jött meg ez a lemez. Köszönöm a figyelem-ráirányítást. Fantasztikus előadás. És, hallanátok, hogyan szól...
És talán nem csak ez nem megy itt minálunk, egy ilyen kaliberű lemezt kitolni a piacra. Ehhez a tudás nem áll a rendelkezésre. Hanem az a nekem is enyhén szokatlan megoldás, hogy a booklet, amely egy csinos értekezés a zenéről, előadásról, stb.... csak és kizárólag franciául van. Ma, 2020-ban, amikor mindenki a porban csúszik a minél szélesebb ismertségért.... még az AliaVox is 7 nyelven nyomtatja ki a dolgait.... ez így nagyon laza.... majdhogynem valamiféle extravagancia, ami, számomra, mindenképpen értéknövelő.
Hidd el, jártam / járok annyit koncertre,hogy tudjam, mi az a közönség - előadó kölcsönhatás. Nagyon is... És tudom, mi az a színvonal, ami megszólal.
Amúgy, és te hallgatod a zenét, élesben, közönségként, nap mint nap?
A DECCA nekem garancia. Valamit tud a csaj. :)
Azt tudtad, hogy Stockhausen tanította be neki a darabokat?
Ő pl. nagyon jól zongorázik. Csak hát ez még nem régizene. Kár.
Ejnye, nem találtál komolyzenét ? ( Pl az a múltkori hegedűs csaj a csodálatos fenekével ? Az milyen komoly zene lehet... :)
18 évvel ezelőtt vele szívesen lettem volna kölcsönhatásban. Csak hát a távolság...
Biztos vagyok benne, hogyha lenne lehetőséged élő zenét élesben hallgatni - nap , mint nap - másképp beszélnél. Elfelejted, hogy a lemezhallgatással ténylegesen NEM veszel részt az előadó - közönség kölcsönhatásban...
Ne értsd félre, amit megkövetelsz egy előadástól zeneileg meg ' metafizikailag ' az teljesen rendben van, azzal én nem vitázom, sőt... nyomjad csak, kell nekem...
Bizony, hogy kritizálom. A szerzők meg a lemezek közötti óriási különbségekről én igazán nem tehetek... ne tegyünk már úgy, és ne ültessük a fejekbe azt, mintha a LFK törte volna az utat a Les Arts Florissant-nak vagy akár később az Il Giardino-nak. Meg Savallnak?, kicsit vicces lenne.
Hát ja... Te csak a szabadságot látod. Az oda vezető utat, a szabadságra TÖREKVÉST azt nem. Ezt nem is tenném szóvá,, ha az oda vezető utat nem kritizálnád olyan fanyalogva..:)
( Ez a felvétel-esztétizálás mellékhatása :)
Megtaláltam, és teljesen odavagyok tőle.... útban az eredeti.
Találtam egy jó hosszú riportot Deslignes-vel, ahol ilyenekről beszél, hogy az adott kor zenéjének kutatása az az adott létforma helyreállítása, meg hogy az néha olyan, mint egy bűntény rekonstrukciója, meg az időről, amikor még relatív volt, és a kézirat akkor lett kész, amikor elkészült, és hogy ez mamennyire nem így van,
meg az organetto lélegeztetéséről meg a fuvolajáték összefüggéseiről,
meg, az mondja, 'Belfortban felkértek egy improvizációs mesterkurzus megtartására'
És tényleg, olyan, mint egy fúvós hangszer. Nagyon-nagyon jó előadás.
Van rajta egy jó hosszú, majd' negyedórás improvizáció, egész este ez ment....
Ez zseniális. Legjobb török induló, amit életemben hallottam.
Néha a youtube folytatja, a saját feje után. Kezdik a robotok kiismerni az ízlésem. Ez nem túl hízelgő személyiségem végtelenségét illetően.:) Mert ez jött. Elképesztően jó zene és jó előadás.
A kórus belépése rendkívül különleges.
Nem, nem ez a kérdés.
Hanem az, hogy van-e legalább három galaxisnyi különbség a Les Arts Florissants javára. Mert van.
Kicsit az most a vicc, hogy majdnem igaz, csak nem harci volt, hanem szállító.... és tényleg a Balaton felett is.... de már rég volt, lehet, igaz sem volt...
Mindkettő jó - a régi Hungarotonos az kissé olyan divat szerint, ami aztán nem lett divat. Persze, a szonáta, itt, mint forma, meg ha Frescobaldihoz hasonlítom, na, kb. mint amikor satuba dugom a fejemet... és egyik játékmódról sem jut eszembe az első 192 felötlő szó közül, hogy 'szabadság'. Amolyan inkább zenészeknek való dolog, mindkettő.
Nekem nincs meg a linkelt lemez, a Glossa meg végképp nem az esetem. Három perc keresés után találtam rá. Belehallgattam és ment rá a pecsét, hogy jaú. Hogy hifis szempontok alapján milyen? Passz. Ismeretlen dolgokat látatlanban nem ajánlgatok. Ízlésről nem vitatkozom.
A linkedre annyi, hogy naon szép, hifi is nagyon ott van , de a Sárközy Gergőé az jobban egyben van, lendületesebb, az egészet jobban megjeleníti, több benne a kraft.
Persze nem hifi...naja.
Arról cikkeztek , hogy valaki egy vonós hangszeren játsza a csembalót és a csellót EGYSZERRE. . Hogy SZABADON kezeli Handel zenéjét, és ezzel a szabadsággal a jövőt írja, a régizene jövőjét. Ha már nem hifi, akkor már nem is hallasz ? ( többi tételt is javaslom )
Aztán miről cikkeztek, hoppá? Hogy milyen szépen staccatozik a furulyás, pedig az nem is engedélyezett a barokkban? Vagy kiemelték, hogy milyen szép a tempóhoz (!) igazított vibrátója, miközben az sem engedélyezett?
Egy ilyen előadással ma már nem illik a nyilvánosság előtt megjelenni.
Én sokkal inkább ezt nyomatnám a helyedben.
Állj, állj. Frescobaldi volt. Ez meg Handel, 1982-ből. A nyugati régizene újságok cikkeket írtak erről az előadásról , hoppá.
( Fenn van az összes (4) tétele a sonatanak. A lemez többi száma érdektelen. )
