Nekem ez a kedvenc Monteverdim.
Nekik kéne énekelni a Scarlatti Ad te domine-t is :)
Én is értékelem, nem is az igyekezetedet, hanem a jó ízlésedet.
Scarlattival nálam az van, hogy hallgatok belőle valamennyit, aztán hirtelen Monteverditől, mondjuk ezt a 40 másodpercet.
És akkor az van, hogy egészen pontosan tudom, hogy én melyiket szeretem őrületesen...
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-11095778-1509879646-5771.jpeg.jpg)
Értékelem az igyekezeted. Tényleg. De ami nem megy, azt szerintem ne erőltesd. Ha nem találsz jó felvételt, akkor inkább ejtsd a témát. Persze ez csak egy javaslat.
Passio domini nostri Jesu Christi secundum Joannem
Alessandro Scarlatti nagyszerű szerző. Rendkívül gazdag a műveiben a zenei tartalom, ez jellemző rá, éppúgy, mint Mozartra.
HÚS van a zenéjülkben, sűrű.
Van itt ez a príma A. Scarlatti : Ad te, Domine
Szilánkosra kerestem a netet, hogy találjak egy felvételt, amin HALLANI is azt a gazdag zenei tartalmat, ami ebben a műben van. Nincs jó felvétel.. Nem értem.
Csak illusztrációnak iderakom ezt a digitális förmedvényt, mert
ezen hallani-látni, hogy mit nem énekelnek el.
Ez van. Illetve ez nincs.
Hát épp ezt mondom. Hogy képesek vagytok. Anélkül is. Hát pont ez az.
Az első, ami történik egy bármilyen hangfelvétellel ma, hogy áteresztik egy hangmagasság kiegyenlítésen. Fésülésnek hívják. Most tanítsalak ?
Sem a fülünk, sem a lelkünk nem nyalogatja. Ez itt a baj. Élőt meg már annyit hallottunk, hogy anélkül is képesek vagyunk véleményt mondani.
Én a hifire tippelek. Ez nem hifi. Nem nyalogatja a füled.
Ezért mondom: kritikához csak az élő után ..:))
Nekem még mindig az a véleményem, hogy szimplán tónuskülönbség van. Pedig nagyon szeretem a metafizikát mindenbe belekeverni, de itt talán egyszerűbb a helyzet.
Nálam, fejben, az énekeseknél, mindig van egy 'középhang', amitől ide-oda csaponganak; ez, Cencic-nél sokkal gazdagabb, emberközpontúbb. Kb. egy cselló-gamba viszonylat.
Ha fontosabb az akrobatika, meg a szerkezet, meg az énektechnikai tananyag, akkor más is lehet a reláció.
Valahol itt a lényeg.
Hogy miért nem hallgatnám ezt a lemezt.
Belekötni nem tudok, sőt, a zene nagyon jó. Az előadás is.
Csak valami fontos hiányzik.
Ez a Savall...Ez igen! A végén még beszerzem.
Nem igénytelen a jó show, te is tudod. Csak más műfaj.
A zene a fülnek szól a show a szemnek. És csak a hangsúly a különbség. Hogy melyiken van a hangsúly.
Fagioli is jó . nem akarnám őket versenyeztetni.
Csak így különböztetem meg őket.
Fagioli-é a show, Cencic-nél meg erősebb a zene.
A hangi, muzikális kvalitásaik meg hasonlók szerintem, hiszen írtam is.
Írhattál volna igénytelent is.
Ez nem Handel-lassú...más kategória.
Ez itt nem show.
Ja, te a show-ban utazol..mindig elfelejtem. :)
Most tényleg ennek az unalmasan éneklő Cencicnek örülünk? Hát mi volt ez az ária? Ok, a skálázás megy neki szépen. És? Volt bármi értelme az áriájának?
Fagioli vele ellentétben egy jelenség. Elrabolja a showt. D e talán egy opera esetén ez bocsánatos cselekedet.
Szegény ember, szerény háztartás...:)
Consort music ? Hallgasson angolokat !
Jobb hang? Ha jobb hang volna, tele volnék Cencic lemezekkel! Egy darab nincs tőle. Khm.
Jobb hang a Cencic, aztán kb. ennyi. Ő is nyomja magát, amikor kell, csak más van a tarsolyban.
Élőben is hallottam.
Van egy 1979-es felvétel; John Coprario. Consort zene, Angolországból.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-8456794-1461980361-4312.jpeg.jpg)
Nekem ezzl a borítóval van.
Savall 38 éves.
Lassan azt látom, hogy a consort előadásoknál valami olyat talált ki, amit senki sem bírt leutánozni. Azóta sem. Sehol.
Nem mondom, hogy nincs az újak között nagyon jó, de az teljesen más vágány.
Nekik, amúgy, inkább ez megy:
De a 'konvencionális' consortnál nem tudják azt a '79-es lemezt megkarcolni sem.
Nézem ezt a videót, és közben eszembe jutott a nem olyan régi műelméleti eszmecserénk itt, talán emlékszel rá, hogy az előadó álljon hátrébb az énnel és engedje a művet.
És akkor eszembe jutott miért szeretem jobban Max Cencic-t, mint Fagiolit. Nem a hangi kvalitások, nem a muzikalitás, hanem ez. "Kevesebb" van az én-ből és több a műből nála.
A régizenei koncertek biztosan jó pénzt jelentenek az érdekelt élvonalnak, de azt is látom, hogy ezek a zenekarok és énekesek szeretnek olykor más zenetörténeti korszakokba is kiruccani. Talán egy kicsit OFF lesz a következő album, de remélem ennek ellenére tetszeni fog.
Kiváncsi voltam, hogy hogyan énekel Fagioli Rossinit korhű (!) zenekari kísérettel. Úgy tűnik a pasas mindenevő és nem ismer akadályokat. Mindig is idegenkedtem Rossinitől, mert komolytalannak, indokolatlanul könnyednek és sokszor vásárinak találtam az előadásait. Most át kell értékeljem a múltat, mert ez a lemez rávilágított arra, hogy minden csak szakmai felkészültség és zenei vízió kérdése. Nem is rossz ez a szerző! Olyannyira nem, hogy ez a kiadvány egyből Verdi szintjére emelte nálam a művészetét.
A zenekar kürtöse is megérdemli hogy nevén nevezzem: Costas Siskos.
Rossini: Semiramide / Act I / Scene 2, "Ah, quel giorno ognor rammento"
Érzem az iróniát a szavaidból, de ismét neked lesz igazad. Hazánkban nagyon sokan véglegesen lemaradtak valami nagyszerűről és jelentősről, és mondanám azt, hogy legalább tőlünk nyugatabbra jobban megfogant a régizene szellemisége a fejekben és a játékmód is rengeteget változott pozitív irányba, de nem. Aki belehallgat a nemzetközi versenyek barokk előadási darabjaiba, azt fogja tapasztalni, hogy a jövő ifjú nemzedéke szinte semmit nem vett át a histórikus gyakorlatból.
Ettől függetlenül világszinten én még nem írnám le a mozgalmat.
Soha se mondd, hogy vége. Nem számolsz pl a népzenénk titkával és erejével. Az megmaradt. Érintetlenül. Szabadságunk, hogy mit kezdünk vele. De annyit mondok, hogy könyöklésre, törtetésre, hivatás nélküli önkényes használatra eltűnik, mint eddig . Az önjelölés nem működik itt. Mert hagyomány. Hála az égnek
A szalamandrás Machaut lemeznél 2 évig gondolkodtak a szövegeken, a nyelvi összefüggéseken, nyelvjárásokon, kiejtéseken, mire lemezre merték venni.
Tényleg rendkívüli munka.
Fura lehet egy itthoni zenésznek, hogy a feje fölött átvonult egy Early Music, a viharos fellobbanásával, ragyogásával, a zseniális sokezer lemezével, és, most a lassú lehanyatlásával, és ő, a Kilenclyukú Híd árnyékában meg csak szorítja a hangszerét, vagy a billentyűjét, és játssza tovább, úgy, meg amit addig...
Tisztelet a néhány kivételnek.
Nincs mit utolérnünk, mert vége.
Szép korszak volt.
Ez sokkal bonyolultabb sztem. Jópár chansont lefordíttattam 1200-ból , francia nyelvből...hát aki csinálja azt mondja temérdek munka van vele és van, amit már szabályosan ki kell találni a mondat összefüggéseiből.
De az 50 év lemaradás is túlságosan leegyszerűsítő magyarázat.
A baj ott kezdődik, hogy NINCSENEK emlékeink. ( egy emlék nem emlék )
Ez az egy van. Ha én most elások a kertben EGY kerti törpét és csak az egy marad meg, mert véletlenül öntöttvasból van, akkor 3000-ben mikor kiássák meg lesznek győződve, hogy ilyen volt az európai szobrászat ? Nem . Ha gondolkoznak, akkor nem.
Tény az 50 év lemaradás, csak egy csomó dolgot nem magyaráz meg.
Az sokkal inkább magyarázza a múltunkat ( bár ez sem mindent ) , hogy a töröknek 150 évig selyemzsinór terhe mellett KÖTELESSÉGE volt minden kultúrális javat ( kódex, könyv, kép, szobor, dokumentumok, templom, katedrális, apátság ) MARADÉKTALANUL elpusztítani. Ha egy bég mégis meghagyta, az életébe került.
De ez csak egy példa. Sok összetevő van és az összesből együtt jön ki a magyarázat.
Szerintem egyszerűen csak le vagyunk maradva kb 50 évvel a nyugati zenei áramlatoktól. Jancsó is erről beszél 1:15:00-tól.
Nagy hiba, ha az egyház beleszól a politikába. Az évszázadok során sajnos újra és újra elköveti ezt a hibát.
Már nem sokszor követi el ugyanezt. Ebben a kérdésben lejárt az ideje.
De hát ezt elmondta már 1968-ban a müncheni rádióban élő adásban Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa. Csak lassan érik a dolog. De ez a mostani feripápa, ez meggyorsítja , segít a dolgon, úgy látom.
Szerintem ezt hívják a lélek rezdülésének. Ettől lesz egyedi minden olyan hangszeres játék, ahol az előadó közvetlen kapcsolatba kerül a hangszerével és közvetlenül tudja befolyásolni a hangformálást, legyen szó vonós, vagy fúvós hangszerről, vagy billentésérzékeny instrumentrumról.
Ezt a keresztényellenes vehemenciát! Csak nem vagy te is egy alvó sejt?
Ha az lennél, akkor jó éjt.
A kat. egyház "elévülhetetlen" érdemeit pont most árazza be a lengyel nőközösség.
Most a Vashegyiről ( -Horváth Anikó- Komlós Katalin- ) írsz monográfiát ? :)
Mondom, hogy értem. Csak próbáltam a saját szemszögemből feldícsérni a lemezt. Neked mások az elvárásaid. Ismerlek már jól, egyedül az ingméreted nem tudom még. :)
Azt reméltem, hogy a hangszeres vibrálásnak a hiányát ellensúlyozni fogja számodra az előadás intellektuális volta.
A régizene-élet, a képzés, a nem létező lemezek, Magyarországon, az is fel lett áldozva, ha nem pont pénzért, de hatalomért, doktrina-megtartásért, a pusztai-tanyasi-csak-Bach-szerelemért, a szonátáért, stb..., nem?
" ....felhívtam a figyelmedet arra az aprócska tényre, hogy a történelmi egyházak a fennmaradásuk érdekében minden eszközt megragadnak a pénzszerzésre, és akár az addigi nívós egyházzenei életet is feláldozzák e cél érdekében? "
............................
Azért vagy részrehajló, mert ezt MINDENKI így csinálja, nemcsak az egyház.
Az emberi lét erről szól, ha nem vetted volna észre .
" Értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett " , ez a földi ember.
Vannak kivételek, ritkásan és ideig-óráig.
És azért vagy dühös, mert az egyház mást hirdet, aztán mégis ugyanolyan, mint a többi.
Ezen a szerintem indulatodon csak az okos mérlegelés és az érdemek elismerése vezet túl majd téged.
Attól tartok nem egészen érted. Itt nem a vibrátó hiányzik, azt én alapból valamiért nem szeretem. Valami bonyolultabb. Valami finomabb dolog. Nem szokták érteni zenészek olykor; a hifisták, lemezről, érdekes, elsőre (de van kivétel pár). A zenészek, akik nem értik, a játékukban sem tudom felfedezni ezt a 'dolgot'. Ez milyen meglepő, ugye?:)
Valami 'mikrodinamika', vagy valami speciális kifejezési mód egy hangszerrel, ami több, mint ami a kottában le van írva, és finomabb, mint a szimpla érzelmeskedés, amellyel igen sokan összekeverik.
Amikor a húrok a lelkével valahogyan össze vannak kötve - hirtelen ennyi jut eszembe.
Ez a hölgy a John Wick-né, kb, ebből az aspektusból.
Aztán, hogy megszokható-e, meg két hét után mit mondanék, azt én nem tudom.
Fent volt a karzaton ..:)
Nem inkább gyönyörű seggűt akartál írni? Ez a gyönyörű hangú valahogy nem vall rád. Ez nem te vagy. :)
Azért lennék részrehajló, mert felhívtam a figyelmedet arra az aprócska tényre, hogy a történelmi egyházak a fennmaradásuk érdekében minden eszközt megragadnak a pénzszerzésre, és akár az addigi nívós egyházzenei életet is feláldozzák e cél érdekében?
Csak viccelsz.
Egyszer voltam egy ( jó hosszú ) templomi esküvőn, ahol egy gyönyörű hangú énekesnő és egy hegedűs adta az összes zenét. Akkor döbbentem rá arra, hogy a szabadság a zenélésben csodákra képes. És hogy az egyházi zenei gyakorlatban pusztán erre lenne szükség, a szabadságra. A csodás zene ott toporog a templomajtóban...csak MEGFONTOLJÁK...
Tessék! Végre valaki, aki még hallja a zenét! :)
Ahogyan mondod. A hegedűs. Szóval tényleg így játszik. Ahogyan írod. Szóról-szóra. Kifejezetten hangosan és belemenősen. És a többiek is. Ez az együttes jelentősen megnövelte a jelszintet a többi régizene specialista formációkhoz képest, de nekem ez most tetszik. Emlékszel takatsa bal kezes seggtörlésére? Ez pont az az eset.
Elsőre talán kicsit bántó ez az illetlen hangerő, mert nem vagyunk hozzászokva. Másodjára már nem is olyan rossz, harmadjára már rendesen kívánni fogod. Az arányokat nem rugták fel a zenészek. Nincs az, hogy az egyik kikiabál a sorból míg a másik csak mímeli a zenélést. Nincs. Mindössze csak nagy hangon játszanak.
Ez a hegedűjáték szerintem nagyon illik ezekhez a nótákhoz. Nekem is feltűnt, hogy nincs vibrátó és nyílegyenesek a hangok. De ez a hegedűs annyira, de annyira muzikális...Hidd el nekem, direkt csinálja! Figyelj, ezeket a nótákat már legalább egy tucatszor lemezre vették. ILGA bekapcs, ott van. Valami újat kellett mutatni és tessék, itt van. Az egész lemezen egy dolog van, amin változtatnék, az pedig az utolsó nóta vége. Mert nincs vége, csak a hangerőt leveszik róla. De ettől eltekintve szerintem klassz a lemez.
És most megint előhozakodnék a hangszeres játékkal. Mert van olyan karmester, amelyik visszafogja a zenekarát, ami ettől befullad. Rémes érzés egy ilyen emberrel dolgozni. És van olyan karmester is, aki hagyja, hogy szabadon szárnyalj. És én pont ezt a szabadságot érzem ezen a felvételen.
De ha nem,hát nem. :)
Aria quinta sopra “La Bergamasca” · L'Estro d'Orfeo · Leonor de Lera · Marco Uccellini
Hát, én itt most nem foglalnék nagyon állást ezekkel kapcsolatban. Talán egy kicsit.
Annyit látok, hogy a régizene szellemisége, ill. az, hogy tisztán eszmei zene, valamint a viselt metafizikai dolgai, amellyel a fél blogot teleírom, tisztán evolúciós megközelítésből, szerintem, komplette érthetetlennek tűnhetnek, vagy legalábbis nem nagyon értelmezhetőnek.
De azt is látom, hogy a zene e nélkül is sokaknál működik, nagyon is.
A templomokban, meg hogy mi megy, meg egy mise vagy egy istentisztelet zenei dolgai milyenek, hát, az, hogyan is fogalmazzak, ott még lehetne finomítani... ha a 300 éves többszólamú protestáns népénekektől én spec kiakadok, akkor kitalálható, hogy a maiakat hogyan viselem....
A zene az nagyon jó.
De ez a hegedűjáték, ezzel valami gáz van. Vagy csak nem az én ízlésem.
Mert olyan technokrata, nagyon ügyes, de úgy játszik, mint egy orgonista... megnyomja, aztán szól.
Akiket én szeretek, vonósok, mindig azt szoktam mondani, hogy egy húzás (vonás:)) alatt kb. 15-ször tud valami nagyon-nagyon picit változtatni ugyanazon a hangon. Aztán (azok) a zenészek nevetnek, hogy ők pedig nem is, én meg mondom, hogy de, csak nem halljátok, meg amúgy nem direkt megy, és attól nagyon jó....
Meg ebben valami felpörgető, zaklató effekt van.
Ne haragudj, de az antiklerikalizmus sütött a szövegedből.
Ha nem így van, elnézésedet kérem.
Egy kicsit arról is szól a beírásom, amiról szól : hogy tudniillik mindenki a papokat cseszteti csak.
10000 emberből egy bűnöző. tolvaj, gyilkos, pedofil, stb.
Ha pap, ha nem pap. Ez van. Ja és a számok törvénye szerint 1 pedofil papra 9000 nem pap pedofil jut. ( köztük tanárok is, ja )
Hogy lehet, hogy mégis mindenki a papokon rágódik ?
Európát az egyház tanította írni, olvasni. Meg mindarra, ami ebből a kettőből következik.
Nem akarom én, hogy tiszteld a papokat. Mindenki a tetteivel vívjon ki tiszteletet. De nem árt gondolkozni azért. Meg számolni.
Szó szerint rettenetes, hogy a legnagyobb Európai kincs, az egyházi zene, nincs csak elvétve a templomokban.
Ez az igazi baj. A régi és új ( a gitáros ) szó szerint POCSOLYALANGYOS ótvart részesítik előnyben , különböző MEGFONTOLÁSOK alapján. Benne élek vagy 50 éve, de még mindig nem akarom elhinni.
Pedig ha tudná...
:)
Ez nagyon övön aluli volt! Úgy állítasz be ismeretlenül, mint aki részrehajló.
