Anno egy hadgyakorlaton a megengedett emberi veszteség, amely miatt még nem indult vizsgálat, négy ezrelék volt. Vagyis, ha ezer gyakorlatozóból meghalt négy fő, akkor az még a bőven belefér kategória volt. És mesélték az akkor volt katona ismerősök, hogy bizony amikor az orosz löveg felrobbant és a repeszek mindenkit megöltek a közelében, a kezelőszemélyzetre csak úgy rálapátolták a homokot és folyt tovább a lőgyakorlat. Mintha mi sem történt volna.
Közben elgondolkoztam ezen a kulcscsomós sztorin, és az a szörnyű gyanúm támadt, lehet, hogy a minimum 1 kg-os templomkulcs is rajta volt azon a kulcscsomón. És ha igaz a gyanúm, akkor ez minősített eset, minimum gyilkossági kísérletként értékelendő, és jogos Corvette felháborodása.
Ezt a kulcsos sztorit én is olvastam, szörnyű. Remélem letöltendőt kap a plélábos. Az lenne a legnagyobb , ha egy cellába zárnák azzal a 34 másik pedagógussal, aki azon a héten 8 napon túl gyógyulót okoztak gyerekeknek. Mekkora nevelő értéke lenne mindenki számára ! De a többiről valahogy nem írnak. Lehet, hogy ismernek téged és tudják, hogy az nem igazán érdekel ?
Szakállas bácsiról nem volt szó, Isten lelke szakáll nélkül lebegett a vizek felett. És, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt, azt nekem nem tanították a természettudományos órákon. Persze régen jártam iskolába, azóta már lehet, hogy más a helyzet. Bár abban igazad van, hogy Gagarin bárhogy is nézelődött űrkapszulája kicsinyke ablakán, egy fia istent sem látott, ezt el kell ismernem. A kulcsdobálás nemcsak papi szokás, nebulóként nekem is volt részem benne, bár akkor még Marxengelslenin volt a kurzus. Amúgy nehéz a tanárok helyzete, te ritka jó fiúcska lehettél, ha oboatanárod egy oboát sem tört szét a fejeden. :)
Chord! Ez neked tetszeni fog! Idei kiadvány.
Lera: Descendi in hortum meum di Palestrina passeggiato
Én még csak hagyján! Neked milyen rossz lehetett végigülni azt a rengeteg természettudományos órát, miközben tudtad jól, hogy a világot egy jóságos szakállas bácsi teremtette hat nap alatt! A sajnálat inkább neked jár. :)
A kulcsos sztorit itt olvashatod. Tudom, a gyerek a hibás, hiszen rosszalkodott. Ja.
Én egy icipicit sajnállak téged. Régizenét művelni ateista és antiklerikális beálítottsággal biztosan szörnyen nehéz lehet. :)
Amúgy ha Isten teremtette a világot, akkor az evolúciót is ő teremtette, mint ahogyan minden más törvényt, vagy törvényszerűséget. Ez egy egyszerű következtetés, nem kell hozzá ügyeletes pápa. A kulcscsomós ügyről nem hallottam, feltehetően egyedi esetről van szó, távol esik az evolúvció fő sodrától, vagy a Hittani Kongregáció tanításától.
Azt nem tudom, hogy milyen hazánkban a kántorképzés. Ha nagyon akarnám, tudhatnám, tekintve, hogy a volt szakis főtárgytanárom egyben kántor is, és oktatja is a jövő kántor nemzedékét. Csak hát ez a dolog soha nem érdekelt. Én a templomba csak akkor megyek be, ha kint már nagyon meleg van. Az én szájamból Csányi Vilmos integet ki, az ő tanításai pedig nem hozhatók összhangba a hitbéli, remélt dolgokkal. Vagyis lehetne, csak akkor azt kellene mondania valamelyik ügyeletes pápának, hogy Isten megteremtette a világot, majd elindította az evolúciót. :)
Gondolom már hallottad, tapasztaltad, hogy milyen gitárkíséretes nótácskák szivárognak ki a gyülekezeti termek ajtóin és ablakain. Félreértés ne essék, nekem ez a jelenség nem fáj. Az ő dolguk, az ő ízlésük, az ő életük. És amíg zenélnek, addig talán súlyos kulccsomókat sem dobálnak a szent életű egyházfiak a gyanútlan kiskorú híveik retinájába.
Ja, alacsony színvonalú kántorképzés, zenei analfabéta papok. Van amikor a jószándék kevés.
Persze nemcsak az egyházzenével van komoly baj az országban, hanem a régizenével is. :)
Szerintem ne bagatelizáld el a témát! Nagyon is ebbe az irányba megy a hazai egyházzenei élet.
Megnyugtató, hogy a kisfiúknak már nem középen van elválasztva a hajuk.
Szemüveges kisfiúkkal talán még ennél is jobb. :)
Nem pontosan erre gondoltam, de inkább hagyjuk a témát, túlnő ez a Régizene keretén.
Írjatok róla, hogy milyen volt tegnap az Il Giardino Armonico.
Remélem ez kellően szakrális. Ha ilyeneket játszanának a hazai templomokban, tán még be is térnék pár percre a kocsma előtt.
Szóval te sem tudod. :)
Hát ez az. Keress rá, hogy transzcendencia.
Azt meg hogyan kell csinálni?
Ez a Schoonderwoerd (hú, micsoda név!) felvétel - mint ahogyan írod - tényleg nagyon élvezetes. Már csak egy kis szakralitás hiányzik belőle, hogy igazán jó legyen. :)
Kertész sok, Currentzis kevés. Miért is? Kertésznél az énekesek egymást lökik fel, hogy elsőként szuszakolják be magukat a szűk forgóajtóba, Currentzisnál meg pont az ellenkezője történik, mindenki hajlongva tessékeli maga elé másikat. Köszi a feltöltést, nagyon látványos a különbség.
Én maradok Arthur Schoonderwoerd előadásánál. Nála a polifónia kihangsúlyozása még nem megy az élvezhetőség rovására, és az énekeseitől sem kéri, hogy adják fel magukat egy ál-kamarazenélés ürügyén.
Bőmöt én sohasem komáltam, a klasszikus Requiem felvételek közül nekem egy kevesek által ismert Kertész István lemez a kedvencem (Ameling, Horne, Benelli, Franc, Bécsi Filharmonikusok, Decca). Szerettem volna linkelni erről a Recordare tételt, amely - úgy gondolom - a mostani érában is bátran vállalható, nagyon szép előadás, de az interneten sehol sem találtam. Így kénytelen voltam gyorsan digitalizálni. Itt van, hallgassátok.
És itt van egy újabb Recordare. Sejthetitek, Currentzis. :)
A bal kézzel való evéssel kapcsolatban igazad van, egy új világ tárul fel az ember előtt. Bár, az igazat megvallva, amikor eltörött a jobb karom, számomra nem a bal kézzel evés volt az igazi kihívás, hanem (Mozart talán megbocsát) az alfelem tisztán tartása.
Ez a Saltarello már volt itt korábban, de talán nem lesz baj még egyszer belehallgatni.
Ez Schoonderwoerd Dies Irae előadása, ez pedig Böhmé.
Ez az 1971-es kiadású Böhm féle Requiem szerintem nagyon avittas. És ez a zenekar...Akkora, hogy kényelmesen megtöltené hanggal még a Sport Arénát is. Kár, hogy ennek a hangzásnak és felfogásnak vajmi kevés köze van Mozart korához. De hát a megszokások ugyebár. Böhm óta nagyjából mindenki így játssza ezt a művet. Ekkora létszámmal, ilyen tempóval, ilyen teátrálisan. Verdi irígykedve hallgatná. Szerintem az utolsó zenész, akit valóban őszintén érdekelt ez a mű és alaposan elgondolkodott rajta, az Schoonderwoerd.
Érdemes végighallgatni a felvételét. Már csak azért is, mert néha jó dolog bal kézzel enni, nem csak a jobbal. Kicsit oldani a megszokást. Hidd el, ha a másik kezeddel eszel, az ételnek is másként fogod érezni az ízét. :)
Ő írta a Requiemet ? Hm...ez új.. :)
A legkevésbé Mozart a gazda. Inkább Süssmayr.
Szintén hallottam sokféle Requiemet. El is gondolkoztam sokszor, mi lehet itt a ' miheztartás ' , ami kívánatos. Arra jutottam, hogy egy előadónak nem azzal kell törődnie, hogy ő hogyan akarja előadni. Mozart a gazda. Az előadónak azzal kell törődnie, hogy valahogy kitalálja, Mozart hogyan akarta, és azt kell adnia.
Így is sokféle előadás lesz, de a lényeg azért megmarad.
Ha az előadó NEM akar azzal törődni, hogy Mozart hogyan akarta, akkor írjon másikat, vagy a változata elé írja oda, hogy ez az ő változata.
Hát, ennyire jutottam.
Egyszer én is hallottam egy olyan Mozart Requiemet, ahol Kocsis - gyorsaságban - megdöntötte a rövidtávú világcsúcsot. Ennek hallatán én is majd' kifutottam a világból. Ez a felvétel azért nem annyira gyors, de az ilyen táncoslábú felfogás hallatán az ember elgondolkozik azon, hogy vajon tudják-e, hogy miről énekelnek. Mert a Dies irae szövege bizony elég súlyos.
Persze minden felfogás, így ez is, védhető. A halálon most elgondolkodva eszembe jut, hogy még félig-meddig gyerek voltam, amikor meghalt a szeretett Nagyapám. A temetésén nagyon sírtam, bár a nagybátyám vigasztalni próbált. "Ugyan már - mondta - nem sírni kell, hanem örülni, hiszen az ember legszebb és legvidámabb napja a halálának napja" Én ezen a gondolaton nagyon megbotránkoztam, bár most utólag belegondolva, lehet, hogy jezsuita nagybátyámnak volt igaza. Persze az igazság is fájhat, nagyon...
Attol tartok, nincsenek abban a helyzetben..
Láttad a " POPERA " - t ?
Inkább legyen szép kövér, mint csúnya sovány? Hát ez már csak ilyen gizdácska. A Cristofori Ensemble szereti a minimál stílust. Ott vannak pl. a kamaraegyüttesre átírt Beethoven zongoraverseny felvételeik. Hallottad már őket? Chord nagyon szereti mind. Asszem. De nem biztos.
Szerintem zseniális a koncepciójuk. A requiem tempóját is felpörgették kicsit, és láss csodát, hirtelenjében életre kelt a mű. Lehet, hogy egy halotti misének nem illik ennyire elevennek lenni, de hát Mozartról beszélünk. Ő meg soha nem volt híres a konformitásáról.
Requiem in D Minor, K. 626: IV. Sequence No. 2, Tuba mirum
Munka híján, a kényszermunka törvénykönyvre hivatkozva, bizonyára majd őket is elvezényli a munkáltatójuk egy kis más jellegű málenkij robotra.
Az a bajom vele, hogy sovány így. Nem új az ötlet, és hallottam - láttam előadást ezzel az elképzeléssel, de ott úgy volt, hogy a choir részeket ugyanúgy szólisták adták ugyan, de a zenekar nem volt ennyire minimalizálva. Valahogy jobb volt. szólam ebből sztem nem maradhat ki., az itt a baj.
itt off Optimizmus: van. Koncertek kevésbé ld. Nemzeti.../4795. És valami azt súgja, hogy pl. a Rádió zenei együtteseinek nov. 14-ei hgv.-e még jó esetben is módosulni fog...és ki tudja, mi minden még, ha egyáltalán :-(
Ez az előadás neked tetszik? Szerintem nagyon rendhagyó.
Ez a Brahms zongoraverseny most érdekelt volna. Kár, hogy gályázok. Amúgy a szólista nagyon rokonszenves. Sok sikert kívántam neki a mai hangversenyéhez. És nem, nem rontottam el a ragozást. :)
Semmit sem értettél abból, amit a témában mondtam, mint ahogy azt sem, hogy miért mondtam. Egyfolytában a saját bizonyítványodat magyarázod, holott egy szóval sem mondtam, hogy ne csináld, amit csinálsz. Azt hittem lejött neked, hogy örülök a jó felvételeknek itt .
Nem baj.
Úgy látom mostmár, hogy rossz ötlet volt tőlem előhozni itt ezt a témát.
Lépjünk tovább.
Egyetlen koncertajánlót sem olvastunk tőled.
Az, hogy 'ezt élőben kellene hallgatni', szerintem, mindegyik ajánlásunk után automatikusan odaképzelendő. Csak ez Magyarországon akkor lesz, amikor a Marson bázisok lesznek, a piros hó meg eseget....
Én is rengeteg koncerten voltam, hidd el. Tudom, mi az élőzene.
Ha zavar, hogy lemezajánlóvá degradálódik ez a topic, akkor tegyél róla, hogy ne történjen. Látod, nekünk hiába mondod, mi ezután is nyomjuk a lemezeket. Kicsit mi Covette-el hozzászoktunk a szabadsághoz, és ahhoz, hogy az ajánlóink nem 'követő' ajánlók, a blogom nem 'követő' blog. Nem a momus cikkeinek szellemisége, nem a Fidelio, meg nem a Bartók Rádió. Atomkeményen a saját ízlés megy, a saját kedvencek mennek, és fütyülünk a nagyközönség elvárására vagy ízlésére. Olykor az egymáséra is...:) Én hifizek, ő is, és igen jó lemezeim vannak, neki is, amiket nagyon jó hallgatni, nagyobb élmény, mint egy sz@r koncert végigülni, az engem is gyilkol, hallottam eleget... És másokat is igyekszem a jó felvételekkel beoltani, és szerintem ő is. Ha ezek 'démonok', legyen, engem spec. nem zavar.
Mert a mai világban, ez hozzáférhető annak, aki kedvet kap hozzá.
Egy Savall koncert meg itt Magyarországon nem. Vagy csak 3 évente.
És akkor, ha ekkora sivárság van, nem szabad jó lemezeket hallgatni, mert az nem élőzene? Nem hinném, hogy ezt gondolod.
Szóval, balanszírozd ki nyugodtan a dolgot, itt elfér minden, nyomjad az élőzene meghallgatási lehetőségeit, a koncerteket, engem spec. még érdekelne is.
Mai műsor pl.:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Pierre-Laurent Aimard (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Brahms: II. (B-dúr) zongoraverseny, op. 83
Debussy: Az elsüllyedt katedrális (Leopold Stokowski hangszerelése)
Debussy: A boldog sziget (Bernardino Molinari hangszerelése)
Bartók: A csodálatos mandarin, Sz. 73, BB 82 - szvit
Jó szórakozást hozzá, megint.
" Mentségemre szolgáljon, hogy már rengeteg koncerten voltam. Meg aztán, játszani sokkal jobb a zenét, mint hallgatni. "
----------------------
Az élőzene ! :)) Én felmentelek.
Ez az önostorozás nem áll jól neked! :) Amúgy értem, hogy miről beszélsz.1986-ban, 12 évesen élőben meghallgattam Vivaldi Négy évszak c. művét a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában, és annyira magával ragadott az élmény, hogy másnap nekiálltam gyakorolni. Ez volt az a koncert, amely kitérített a zenei pálya felé. Akkoriban fejből tudtam az összes tag nevét.
Jó koncertre járni jó dolog. Olyankor mindig lelkesen elhatározom, hogy most már rendszeresen fogok hangversenyekre járni, majd miután hazaértem és feltettem a világ egyik legjobb felvételét, rögtön elfelejtek mindent, ami azelőtt történt, és ismét eltelik négy év a következő koncertig. Számomra sokkal nagyobb élményt okoz a külföldi régizenekarok felvételeinek hallgatása, mint a hazai "élvonal" élő előadásainak végigkínlódása. Egy rossz koncerttől szó szerint kikészülök és ilyenkor nagyon nem vagyok kellemes társaság. Az én jelszavam ez: inkább a biztos jó otthon, mint a bizonytalan rossz egy koncertteremben, amely akár még rosszabb is lehet. :)
Mentségemre szolgáljon, hogy már rengeteg koncerten voltam. Meg aztán, játszani sokkal jobb a zenét, mint hallgatni.
Nekem is elmaradt idén ősszel egy, de fő az optimizmus!
Szerencsed van...azaz volt. Amiota veszek, elmaradt 2 tavaly, most osszel 1. Es ki tudja hol a vege..azazhogy egyelore itt a vege.
Remek ! Látom, itt jó helyen van a hangsúly. Nem zár ez ki semmit, csak nélkülözhetetlen. Ellentétben a reprodukciókkal...amelyek nagyon jó, ha vannak , de mégiscsak reprók.
Bocsánat, hogy hozzászólok az élőzenéhez. Nekem pl, mint teljesen műveletlen és tanulatlan tuskónak, óriási szükségem van az élőzenére. Mert ha nem lenne élőzene, vagy ha már van, de nem járnék oda, akkor mindig csak azt a néhány kedvencemet hallgatnám, különösen modern korunkban, amikor már nem kell attól tartani, hogy elkopik és recsegni kezd a féltve őrzött lemez, vagy kinyúlik a magnószalag. Szóval én eljárok koncertre, ha tehetem. Van pl. bizonyos varázsa az élőzenének, ami abból adódik, hogy ott, a lábam előtt születik meg. Mielőtt leülök, egyáltalán nincs. Aztán ahogyan ülök, egyszercsak van. És amikor van, akkor egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. Aztán amikor felállok, és hazamegyek, akkor már nincs. Illetve ez nem teljesen igaz, mert jó esetben továbbra is van: bennem él tovább. Ez a megismételhetetlenség és egyediség mindenképpen motivál engem az élőzenére. Aztán a másik szempont, az a törekvésem, hogy valamelyest táguljon a látóköröm. Mert én csak néhány zeneszerzőt és néhány előadóművészt ismerek, a többségüket pedig nem. Például rendszeresen veszek zenekari bérletet a MÜPÁ-ba. Emlékszem a 2018-19 évadra. Jön a Gardiner a Monteverdi kórussal. Na, róluk már hallottam. Egy csodálatos Verdi Requiem. Ezt a művet is ismerem, szinte taktusról taktusra, mégis óriási élmény, egy minden szempontból tökéletes előadás. Olyan tökéletes, ahogyan csak Gardiner lehet tökéletes. Már szinte unalmasan tökéletes (persze ez így túlzás). Meg jön a Rattle, őt is ismerem, ő is világnagyság. Hát nem nagyszerű Magyarországon egy ilyen bérlet? És ha már megvan a bérletem, akkor kénytelen-kelletlen elmegyek az összes előadásra, mert különben sajnálnám a kidobott pénzt. Itt van pl. egy Mahler est.Háááát én nem szeretem a Mahlert. Meg valami Currentzis, akiről sohasem hallottam (ez is bizonyítja, mekkora bunkó vagyok). De üsse kő, elmegyek. No, és akkor...... megtörténik a csoda. Meglepetés, döbbenet, elragadtatás. ÉLŐZENE. És nézzen mindenki magába, ilyen élménye mindenkinek van, még ha nyiltan nem is vallja be, és ilyen élményt csak és egyedül és kizárólag az élőzenétől tud kapni. (Persze van, amikor nem élményt, hanem kiütést kapok az élő zenétől, de ez már egy másik történet.)
U.i. Amúgy ez a topik számomra csaknem úgy működik, mint az élőzene. Új ismeretek, döbbenet, csodálat.
Haha... minden harmadik beszólásomban ott van : " ezt élőben kéne hallani "...
Nem számonkérés volt, hanem hozzászólás. Ha számonkérésnek érezted, akkor vaj van a füled mögött. :) Egy szóval se kritizáltalak, vagy mondtam volna, hogy ne csináld, amit csinálsz ? Nem emlékszem. Egy anomáliára híyvtam fel a figyelmet.
Te is hadakozol.. De én nem. Nekem mindegy, micsinász.
" Ha meg idejön Kónya, a lantjával, akár Veszprémbe, arra meg nem megyek el.
Te meg elmégy, mert élő zene. "
----------------
Ja , életemben egyszer elmentem. Egy próbát minden élő zene megérdemel.
Az a baj, hogy nem velem vitatkozol, hanem a démonaiddal. Valahogy nem vagyok benne , nem hozzám szólsz. . Tudsz már rólam pár dolgot, de az a vitáidban NINCS benne. Azért gondolom ezt.
De ez mind nem baj :)
A hangsúly... az a fontos.
A te összes tevékenységed és igehirdetésedben a hangsúly a felvételen van. Holott ELISMERED az élőzene elsőbbségének IGAZSÁGÁT.
De így is nagyon jó., nyugi :)
Addig, meg itt egy koncertfelvétel.
FUGA. Magyar előadók. Viola da gambák.
És kortárs zene. Hogy itt mit keres?, ezerszer hangsúlyozom, van valami titkos összefüggés a régizene meg néhány kortárs zene között; a romantikával pl. ilyet én nem érzek.
Nem egyszerű zenék. A személyes preferenciám itt a Gambaszonáták, Szigeti Máté szerzeménye.
A Második (18.00'), annak, aki szereti pl. Gesualdót, lehet, hogy tetszeni fog. Nekem pl. nagyon.
A Harmadik, (25.00) az meg kissé merészebb, az nekem nagyon bejön.
Meg a többi is.
Ezeknél a befogadás valószínűleg egy bonyolultabb szisztéma; és nagyon sok ajtó zárva marad. A többi darabnál nálam is elveszett a kulcs, a kérdéseket sem nagyon értem, vagy a mondandókat, ha egyáltalán ezek itt értelmes fogalmak.
De a szonáták, az valami furcsa módon, az nekem nagyon rezonáns.
Nem volt OFF...
Meg kérdezzük meg együtt tőle, hogy ő, melyik koncertre, melyik élőzenére invitált minket, vagy a jónépet?
OFF
Már elnézést, de milyen alapon kérsz rajtunk, lelkes közönségen és elkötelezett komolyzenerajongókon bármit is? Amit lehet, mi, a magunk szintjén, ezen a fórumon megtesszük. Ajánlókat írunk, próbálunk érdekes témákat beemelni, elgondolkodtatni, felkelteni a figyelmet a zenetörténet elhanyagolt szerzői, művei és előadói iránt.
Mi nem vagyunk a Momus szerkesztőségének a tagjai, így ha hiányérzeted van az élőzenével kapcsolatos tudósításokkal kapcsolatban, kérlek nekik jelezd!
