Majd ha ráérsz, nézelődj a blogon.
Nem egy koncertbeszámoló van.
Meg házikoncertek, ilyesmi. Nagyon sokak szerint elég buzdító írások...:)
Csak talán az a különbség köztünk, hogy én kocsiba ülök, és kimegyek Graz-ba pl. Hopkinson Smith-t hallgatni. Ha meg idejön Kónya, a lantjával, akár Veszprémbe, arra meg nem megyek el.
Te meg elmégy, mert élő zene.
De nem mégy el, tudom.
Na, jól elsírtad a ( jogos ) bánatodat...de légy erős, nem neked kell elsősorban törekedned...pontosabban nem csak közönség minőségben kell erre törekedni, hogy élő zene szóljon. Mi az, amit tehet a közönség? Elmegy vagy nem, ennyi.
.
Például írkálsz ide. De még nem olvastam itt, hogy élőzene hallgatására olyan nagyon buzdítottál volna.
Mondok valamit. Nagyon szeretem a Mozart Requiem-jét. sok kiváló felvételen meghallgattam. Nagy nevű és kbsztt jó előadók, hifi, stereo, élőfejes felvétel, minden.
Egyik sem ért a nyomába sem annak, amit Gödöllőn hallottam élőben, vagy 5-7 éve. Debreceni Kodály-kórus, Gödöllői Szimfonikusok.
Ezt hívom törekvésnek. Tudod, mikor mennél te a nagy finomra hifizett füleddel meg a fejlett kritikáddal egy ilyenre ? Próbálkozni kell. Ez a törekvés lényege, nem a biztos siker. Arra, hogy ott jó Requiem-et halljak az esély 0 százalék volt.
De ÉLŐBEN akartam hallani.
És szerencsém volt. Volt egy profi kórus, amelyikben tudtak kottát olvasni, volt egy névtelen gödöllői, aki értően elvezényelte, és volt egy rakás zenetanár, akik hajlandóak voltak kigyakorolni, hogy rendesen szóljon. ja, és ők is törekedtek. És rohadtul nem volt kispályás. Maga a Requiem volt, Mozart-tól.
Törekvés?
Kb látod lemezeim egy kis részét. Hogyan lehet élőzenét hallgatni, itt, Magyarországon, olyan előadói minőségben, mint a lemezeimen?
Vagy hallgassam a Fesztiválzenekart?
Van nem egy olyan régibillentyűs lemezem, ahol olyan hangszer szól, amelyhez fogható nálunk nem is volt és nem is lesz.
Akkor meg hallgassak előben pl. zongorát?
Hegedű?
Amikor hallottam, hogy a L'Arpeggiata koncerten, az Orfeóban, az a pár hegedűs hogyan játszott, le is írtam, ami biztosan sért téged, hogy ilyen nálunk Magyarországon nincs, és ez az első percben kristálytisztán lejött...
Sinkovskyt szóba sem merem hozni, mert nagyon-nagyon tapintatlan lenne.
Az még jobban, ha kielemeznénk, hogy Carmignola tök rom állapotban hogyan tudott hegedülni 2018 október 27.-én a Zeneakadémián. Mert pont arra jártam, hogy ne csak a lemezekkel hülyítsem a népet.
Tudatos törekvés..... nézd már meg békeidőben a MÜPA meg a Zeneakadémia műsorát....
Tudod mit?, idemásolom neked, innen jobbról, micsoda finom zenék mennek ma:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem
Jean-Efflam Bavouzet, Nemecz Andrea (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
Haydn: 20. (C-dúr) szimfónia, Hob. I:20
Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára, K. 365
Haydn: 104. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:104 („London”)
Zeneakadémia, Solti Terem
Prunyi Ilona (zongora), Banda Ádám (hegedű), Perényi Miklós (cselló), Rumy Balázs (klarinét), Tóth Sára Rebeka (fagott)
"Beethoven plusz"
Beethoven: 4. (B-dúr) zongoratrió, op. 11 („Gassenhauer”)
Glinka: d-moll („Patetikus”) trió
Beethoven: 7. (B-dúr) zongoratrió, op. 97 („Főherceg”)
Jó szórakozást hozzá.
Ezzel nem vitatkoztam. A létjogosultságát, értelmét nem kérdőjeleztem meg. Csak a rá, mint etalonra való hivatkozás nem fér bele nekem.
Mint ügydöntő, egy másolat vagy reprodukció nem léphet fel.
És ez csak úgy kerülhető el, ha az élőzene tudatosan nagyobb hangsúlyt kap.
Ezt meg TUDATOS TÖREKVÉSSEL lehet elérni.
Attól hogy igaz, még nem valósul meg. Van vele egy kis dolgunk is.
A hifizés nem azt jelenti, hogy beálsz a hifisták táborába és elvtelenül bégetsz velük. Nem. Keresed azt a hangzásvilágot, amelyet csak a koncerttermekben kapsz meg és örülsz, ha a közelébe kerülsz. Ne a Denon minihifik, hanem a kifinomult letapogatórendszerek felől közelíts! Zenét nem csak játszani, hanem lejátszani is lehet. Nekem már nincs hangszerem, viszont van helyette ugyanebben az értékben korszerű elektronikám, tápolásom, kábeleim és hangsugárzóm. Enni lehet műanyag tányérból és meiseni porcelánból is. És ezekre a tányérokra kerülhet lecsókolbász és roueni fojtott kacsa is. A hifizés arról szól, hogy adsz-e a felvételek minőségére és megszólaltatásukra. Az igényességről. Szerintem ez nem megy szembe az élő koncertek élményével. Inkább kiegészíti azt. Hiánypótló.
Élő zene. Az élet elemi adottsága, az etalon, amitől mi ostobák mindinkább elfordulunk mindenféle MEGFONTOLÁSOK miatt.
Élő csembaló hang.
Csembalóhang élőben.
Élet.
Eredeti, nem reprodukció.
A legtöbb, legjobb.
Azt mondjuk rá: - Ja, azt nem lehet, mert... és itt jönnek a megfontolások.
És a törekvés, a pénz és a munka máris nem a jó irányba megy ( élő zene terjesztése ) hanem a lejtés irányába. ( minél jobb reprodukciók )
Nem kedvenceim a szonáták, ismersz.
De ez nem annyira rossz...:) Valamit ez mond. Beszél. Igen, a történet, megint. Ez nem ványadt és nem vérszegény. Talán csak annyira, hogy kellően intellektuális legyen.
Egy Bach fúga, az ezt persze nem tudja. Kár idekeverni, a jó társaságba. Tud biztosan sok mást.
Egy csembalónál egyszerűen nincs pardon. Az, ha rosszul szól, otthon, lemezről, márpedig, még a hifiseknél is a 75%-uknál rosszul szól, akkor az életben nem fogod megszeretni a régi billentyűsöket. Jöhet a szöveg, hogy de-még-a-sokol-rádión-is-élvezem, én meg tudom, hogy ez nem igaz.
Lehet, ez gyanús. Tényleg az. De ez van.
Huu.....ez. gyér... akkor már inkább mégis az előző :)
De csak az élő előadás után adok igazat nektek ( Vagy nem )
A reprodukció nem az igazi.
( Éppen ez a problémám ezzel: Szinte biztos, hogy élőben más lenne. )
A hifi a hatásról szól. Ti már fertőzöttek vagytok a hatással.
Engem nem érdekel annyira ( a hatás ) , mint titeket. Igyekszem is ettől a fajta hatás-élménytől némi távolságot tartani. ( már amennyire sikerül ) Minden gyanús nekem, ami sok pénzzel fokozható. minél több pénz, annál jobb zene.
Gyönge tüsszentés...?
Hát, lehet, Savall nem Vivaldi-specialista, de Sara Mingardo, ő vastagon. Merthogy a lagúnák városából jött. Ő ment a halpiacra, aztán ezt látta, ebbe az épülebe ment be a vacsorához valóért:
Ilyen helyen állanak a halárus kofák...
Esztétikai magasiskola.
Bach János Sebestyén meg máshová ment a germán szalonnáért.
Nem ugyanaz, ez belátható.
Van ezen a Farnace lemezen egy ária, amely egy koncertfelvétel. Így nem lehetett kimaszkolni/ki-digit-izélni, hogy Sara, a végén, egy kicsit, de konkrétan megőrül.
Ahogy kell.
Igen, egy jó rendszeren, nagyobbacska hangerőn, egészen-egészen döbbenetes.
Combattono Quest'Alma
Jól látod. Ez a lemez, ezzel a vékonyka, semmilyen hangú énekesnővel és vérszegény csapatával, nem lesz az Analekta zászlóshajója. Ritkán fordul elő velem, de a háromnegyedénél lekapcsoltam. Egyszerűen sajnáltam rá az elektronokat.
Viszont ez az andantés dolog elgondolkodtatott. Mert ezt a tételt én is nagyon sokáig szenvedtem. Évekig. Hogyan írhatott Vivaldi ilyen száraz, terjengős, kínszenvedős tételt? Passz. Aztán megszerettem. Egyik napról a másikra. És miért? Mert ez egy olyan tétel, amely csak 02:20-nál kap értelmet. Addig te vakarózol. És hány olyan dolog van az életben, amelyet csak csinálunk lélektelenül, mert valamiért kell, aztán hirtelen megértjük, hogy mégiscsak volt némi értelme, bár nem sok. Na, ez a tétel pont erről szól. Ha sokat hallgatod, idővel felveszed az alakját, ráérzel a belsejére és megkedveled. Akár egy Bach fúgát. :) Viszont ha még az előadás is pocsék, legalább annyira, mint ahogyan ez a fuvolista csinálja, akkor tényleg az isten irgalmazzon! :)
Én Chord pártján állok, mert ő nem laptop hangszórókon tolja otthon a zenét, hanem egy ultra high-end Power-R kábellel megtámogatott, rém kifinomult cuccon. :)
Ebben az áriában ti. nincs zaj. Ha te zajt hallasz, akkor az a laptop torzítása, amely alaposan agyonvágja a basszus szólamot, de legfőképp a csembalót. Ez a csembaló normál esetben olyan felhangözönt zúdít a hallgatóra, amelyet leginkább a villámok cikázásához és ózóndús kisüléséhez tudnék hasonlítani. Nagyon hatásos.
Természetesen vannak szelídebb előadások is, ilyen pl. Savallé, aki ráadásul még az énekes eredeti hangfekvéshez is tartja magát. Neked valszeg ez lesz a nyerő. Mondjuk nekem ez a verzó egy gyönge tüsszentésként hat George Petrou látomásához, de hát ízlések és pofonok.
Félreértesz. Ezzel itt Nem az volt a kifogásom, hogy - ahogy mondod - élettel teli egy előadás. Egészen pontosan megmondtan, hogy ZENEI kifogásaim vannak.
Néha ZAJ van.
A rossz előadás fó ismertetőjegye a zaj, zene helyett. Nem igazolja semmilyen virulens felfogás, meg 'olaszos ' temperamentum. ( Pláne az olaszok, a legérzékenyebb zenére képesek !
Ha tetszik neked, hát egészségedre ! :) Nem beszéllek le róla, nem mondom, hogy ne hallgasd.
Csak óvatosan megemlíteném, hogy ez egy Opera.
Opera.
Ahol kiöltöztek a dámák. Meg mindenki. És lent, ott közben ettek. A páholyban is. És, amikor tetszett valami nagyon, gyertyacsonkokkal dobálták meg az énekeseket meg a zenészeket. És beleénekeltek, meg visítoztak. És, amikor olyan volt a hangulat, maga Vivaldi fogott egy hegedűt, és nyomott egy-két ráadást.
Nyilván, ez Velencében volt, nem Bécsben...:) Lipcséből meg ostorral zavarták volna ki az egész társulatot.
Ez egy óriási jó zene. Mert ez Vivaldi. Nem az andantés nyomorult vánszorgás. Itt dráma van, könnyek, meg egy q..vanagy kés, amit, lehet, valakibe beletolnak majd tövig a felvonás végére....
Másképp, rövidebben: nekem ez tetszik.
Ez majdhogynem egy megszentelés.
Énszerintem nem a csonkítgatással van baj. Vivaldi simán elbírná. Hiszen akár fütyülhető is sok dolga.:)
A gond, az a 'maradék' előadói megközelítése. Ez az Andante az a nagy nullával egyenlő. Ha Dorothee nem jó, akkor ez a fúvós, ez mi szerintetek? Meg az a ványadt kíséret?
Mert szerintem egy akadémikus, száraz, kottahű, zene-megölő előadás. Aki ebből megszereti Vivaldit, annak teljesen mindegy, hogy Bach vagy Mozart....
Az áriánál dettó.
Mondjuk azt finoman, hogy engem nem talált meg.
Na jó, ehhez most csak fül kell, az meg van neki : )
Ebben a darabban Pierre Manchicourt a fülünk hallatára csinál egy egyszerű dallam apropóján valami zseniálisat. Lehetetlen szavakba önteni.
De ha valaki megjegyzi a dallamot és BELEÉNEKLI a második részbe, az belelát ebbe a csodába.
Belehallani is lehet ....vagy benne hallani.
Szerintem ne frusztáld tovább Chord-ot a kottáiddal! A végén még "visszakúszik" a hifistákhoz J.S. Bach ajánlókat írni.
Szerinted miért írtam azt, hogy " jöjjön egy nagyon bátor próbálkozás"?
Különben sem laptopról kell ezt az előadást hallgatni, hanem egy combos hifi láncon. Egy kis hangerő ráteker és rögtön a nadrágodba csúszik a reggeli. :)
6/4 lesz sztem, sorry. És 1400 körüli, úgyhogy a német táncok nem játszanak, csak a középkori formák.
De a 3/2 is jó.
Hááát....a ' vállalható előadás ' - ról is a szünetben sebesen lelépnék. Hatásvadászat-rakás. Nincs is zene, csak hatás.
Nade Vivaldi ZENÉT írt !
Egy lesz az. Rosszul emlékeztem.
Írjuk át háromkettedbe! Probléma letudva. Hidd el nekem, landler lesz az!
hú, csak egyről tudok. Aznap este a Müpában volt koncerten nézőként, a kutya nem ismerte meg
Sőt, Sabata több alkalommal mesterkurzust is tartott a MÁO-ban!
Nem, ahhoz több a tizenhatod, mint illene.
De nem is menüett igazán
Egy másik felvétel: https://www.youtube.com/watch?v=CK_M3uxlCg4
A landler nem opcionális? Nehogy benézzük véletlenül!
Én inkább menüettnek mondanám:)
Hogy csúszhatott el? A kotta mindig igazat mond (na jó, általában).
Sabata itthon is énekelte!
Értem már! Akkor ez egy keringő! Őszintén szólva csodálkoztam is egy kicsit, mert bármennyit próbálkoztam, a tétel mindig elcsúszott egy negyeddel. Nagy kópé ez a diósjenő! :)
Itt ismét túl sok téglát vettek ki az épület falából.
Il Farnace, RV 711, Act II, Scene 5: Aria "Gelido in ogni vena" - Myriam Leblanc
Valahol érthető a próbálkozás, mert Vivaldi tudott minimál stílusban is alkotni. Íme egy példa rá. Az Ensemble Mirabilia még ezt is képes tovább csontozni, és a 2020-as lemezük teljes egészére kiterjesztett alapgondolat valószínűleg innen, ebből a tételből eredeztethető.
Engem elszomorít, amikor Vivaldit ennyire, ráadásul ilyen szerencsétlen módon csonkítgatják. A milói Vénusznak jól áll a spórolós anyaghasználat, Vivaldinak sajnos nem.
De hogy ne maradjunk vállalható előadás nélkül, jöjjön egy nagyon bátor próbálkozás.
Il Farnace, RV 711, Act II, Scene 5: Aria "Gelido in ogni vena" - Xavier Sabata
Bárki, csak nem te :) Te csak az első ütemet :)
3/4-es:)
Képzeld, én vagyok a szakács. És nem vagyok hajlandó dícsérni a konzerv készételeket, bárki nevével is akarják eladni nekem.
Te lennél a szakács....??Az oboáddal?:)
Csak egy másik fogyasztó vagy egy másik véleménnyel.
Ez egy régebbi élményem egy régizenében otthonosan mozgó énekesnőről.
Csodás szerző, csodás zene, és egy csodás bűvészmutatvány az előadótól.
Nézd, ha te buksz az Uncle Ben's szecsuáni csírkére, mert úgy gondolod, hogy nem csak finom, hanem pont olyan, mint az eredeti, mert Kínában is így néz ki, ilyen az illata és az íze, hát akkor váljék egészségedre. De egy szakácsnak ne akard már beadni, hogy ezt az egytálételt úgy készítik autentikusan, hogy forró olajon felpirítják a húst, majd ráöntik az üveg tartalmát és az egészet három perc alatt összemelegítik!
És kell, hogy híresek legyenek?
Mert Roberta, ő pl. egy óriási név. És okkal, mert kitűnő.
Nem jó, amit írsz....
A különbség valóban látványos közöttük.
Rossi kitűnő, jóiskolás, csak az a baj, hogy lélek nélküli. Az a titkos belső lendület hiányzik belőle, amely végül is, csak annyira fontos, hogy az adott lemezt meghallgatom-e, vagy sem. Valamiféle gurulósságot hiányolok, az akadémiai mindent-szépen-eljátszok helyett. De igaz, kellemes. Csak nem érdekes.
Ízléseink eltérnek - Oberlingert azóta sem kedveled. Pedig, így, a két zenélést egymás mellé tenni, számomra majdnem ízléstelen, annyira egyenlőtlen...
Jó amit írsz. A csajszi ( Dorothee ) tényleg túlfúj mostanság. Ez más technika.
Rossi meg az áldott open mouth-hoz tartja magát . Kellemes is.
Nézd, az lehet, hogy a díszítésekkel nem lép ki a szisztémából, de ahogyan fúj, az számomra kellemetlenül hat. Jól emlékszem az első lemezeire. 20 évvel ezelőtt nem ilyen technikával játszott. Akkoriban még nem fújta túl a hangszert és a hangok lekerekítésére is odafigyelt. Amikor van külső kontrollja, nagyon szépen teljesít, viszont amikor magára marad, elszaladnak vele a dolgok. És hát a kép is, amit belinkeltél.... Az arcbőre már nem olyan síma, mint a babapopsi. Oberlinger ma már nem hat 15 éves Cso-Cso-szánnak a színpadon.
Egy hasonló furulya concerto Invernizzi lemezén is meghallgatható. A szólista itt is és ott is Tommaso Rossi. Szerintem látványos a különbség kettejük között.
Végtére miért is ne csinálhatnánk egy összeállítást a régizenében is otthonosan mozgó énekesekről?
A legfrissebb zenei élményem Roberta Invernizzihez köthető. Az I Viaggi di Faustina c. lemeze 2013-ban jelent meg a Glossa gondozásában és 12 áriát tartalmaz. Ezeken kívül hallható még rajta egy három tételes Sinfonia és egy furulya concerto is. A szett szép, ízlésesen van összeválogatva.
A szerzők: Nicola Porpora, Leonardo Vinci, Francesco Mancini, Domenico Sarro és Antonio Maria Bononcini. Az áriák 1723 és 1732 között keletkeztek.
Son prigionera d’amore [Cleofide – Nicola Porpora, Poro. Turin, 1731]
Spera sì, mio caro bene [Giulia – Francesco Mancini, Traiano. Naples, 1723]
Picit húztam a szám, de csak picit, arra az Allégorie feldolgozásra/díszítésre. Hogy miért?, mert olykor, kicsit, egy picit, kibillen a szisztémából. Ti, kottaolvasók, biztosan el tudnátok tudományosan magyarázni,hogy milyen hangközök/akkordok egymásutánisága miatt van ez. De én kottaolvasás nélkül is hallom, az a furi... hiszen a zene, az ugyanaz, nem?,
szóval, az az Alpha-s lemez ezt elviszi a hátán, sőt, így is annyira brutál jó zene, hogy ez az apróság lényegtelen talán.
Van ez a szűk-bőrnadrágos-2.10-es szerelmem, ez az Istenáldotta Brünhilda, aki a furulyáival olyan, hogy a csillagokat lehozza, tényleg, a Dorothee Oberlinger.
Meg van egy lemez, ahol a Mr Playford's Dancing Master -ből játszik egy germán (!!!) csapat, ahol ő furulyázik.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-3693695-1340642232-4012.jpeg.jpg)
A 6. tracknél mindig elakadok, mert ott van valami nagyon különleges. Egyszerűcske dallam, de a 'hogyan', az fenomenális. Kicsit majdnem béna az eleje, de aztán, megindulnak a dolgok, nem is akárhogyan.
Na, csak azért ez a hosszú rávezetés,hogy milyen az, amikor az agyon-díszítéssel 'nem lép ki a szisztémából'.
Én ezt megeszem. Bármikor, bárhol.
Kb 5000 régizeném van így lejegyezve...háború esetére :))
Ne már! Ez egy primitív, négynegyedes, C-dúrban írt kotta! Bárki elolvassa...
Enyhe tapintatlanság.....
kígyónak mutogatni az őszi kesztyűdivatot Párizsban...
