Ombra mai fu kisegítő iskolák esti tagozata számára
Én is ott hallottam először, de azóta is bennem él Josikazu Mera alakítása. Van egy csodás János Passió lemezem is vele, de aztán sajnos a japán könnyűzene irányába fordult, és szem elől veszítettem.
Zenei bemutatások gimnáziumok I. osztálya számára.
Fançois Couperin - Az aratók · Pertis Zsuzsa
Second livre de pièces de clavecin, Ordre VI: No. 1, Les moissonneurs · Blandine Verlet
Zenei bemutatások gimnáziumok I. osztálya számára.
Arcangelo Corelli - La Folia · Sebestyén János · Kovács Dénes · Frank Mária
Mindig minden szerepben csodálatos volt!
Milyen egyedi-szép hangszíne van Rétinek...Mindig szeretem hallgatni.. Egészen különleges.
Egy újabb érdekes adat rólam.
Zenei bemutatások gimnáziumok I. osztálya számára.
Réti József - Handel: Ombra mai fu
Franco Fagioli - Handel: Ombra mai fu
Neked is hiányzik a koponyatetőd? Baleset? Születési hiba?
De hiszen ez én vagyok!
Pedig olyan szép volt nagyban, betöltötte az egész látóteremet és csak úgy sugároztak az intelligens, kék szemei. :)
Kedves takatsa! Állítsa vissza a képet, mert teljesen felborult az oldal formátuma!
Amúgy, kedves Corvette, ezen a képen Peter Sellars - a gyöngysorokat leszámítva - majdnem úgy néz ki, mint egy ember.
Én saját tapasztalatból tudtam, hogy csak keresni kell, talál az ember jobb fotót is, mivel már rólam is készült egészen jó fotó, amikor egy pillanatra lankult a figyelmem.
Ha már politika, ti ekissé liberálisan értelmezitek a régizene fogalmát. :)
" Azt kellene megjegyezni, hogy amikor politikáról vagy ideológiákról van szó, akkor a jobboldali és baloldali kifejezéseket egybeírjuk.
Amikor pedig valaminek a térbeli elhelyezkedéséről, akkor az mindig két szó: jobb oldali, bal oldali".
A bal oldali tehát azt jelenti, hogy a balra található (fénykép), nem pedig a politikai meggyőződését. :)
Hát, akkor rajongjunk együtt. :)
Miért is hittem eddig, hogy a zenének nincs jobb és bal oldala? Ha egy zeneszerző, szövegíró, rendező, előadóművész, stb történetesen "jobb oldali" (egyébként honnan a fenéből lehet ezt tudni?) az angyalhajjal és frakkban, szmokingban, nagyestélyiben szaladgál? Megnézted Magadnak pl. a MET premierek után a kijövő és a tapsot megköszönő díszlet-, vagy jelmeztervezőt? Azok között is akad egykét extravagáns alkat, de attól még jó, amit alkottak!
Probléma? Miféle probléma? John Adams rajongó vagyok. Gondoltam, kiegészítem pár adattal értékes soraidat.
Egy erdei manó, de ez csak a látszat. Currentzis pedig egy copfos suhanc, de az is csak a látszat. És ki volt az a Purcell? Egy hasonlóan extravagáns alak a maga korában, de az is csak a látszat.
Amúgy mi a problémád a két Adams operával?
Mert ki ez a Peter Sellars? Ő, a bal oldali. Ránézel a pasasra és mindent megértesz.
Ő rendezte a MET-ben John Adams Nixon in China és a Doctor Atomic c. operáját. A Doctor Atomic librettóját is ő írta.
A szálak és az ízlések így érnek össze.
Kedves Chord, most, hogy reggel lett, teszek még egy kísérletet.
Neked úgy általában véve teljesen igazad van. Mert mostanában az a helyzet, hogy adott egy opera, koherens történettel, amit 100-200-300 éven át - tiszteletben tartva a zeneszerző szándékait és a librettót - nagyjából ugyanúgy játszanak. Aztán jön egy "modern" rendező, felforgat mindent, az eredetileg egy palotában zajló történetet áthelyezi egy reptérre, vagy kuplerájba, a királyból maffiavezért csinál, az udvartartásból drogosokat, csöveseket, stb. Az ilyen hozzáállást, amely teljesen öncélú, és nem tartja tiszteletben a mű alkotóit, hiányzik belőle a szakmai alázat, én is maximálisan elutasítom. Sajnos mára már az ilyen felfogás teljesen általánossá vált, szinte alig lehet találni korrekt és a mű alapgondolatait tiszteletben tartó rendezést. Én nem hiszek semmiféle összeesküvés elméletben, de hajlok arra, hogy ez a mai trend nem véletlen, hanem tudatosan akarják nivellálni és lerombolni azojat az évezredes emberi értékeket és törvényeket, amelyre az emberi társadalom épül. Ez a törekvés pl. nyomonkövehető a Parsifal modern rendezéseiben, abban a konzekvens erőfeszítésben, ahogyan megpróbálják a művet deszakralizálni, és minden mély tartalmától megfosztani.
Az Indian Queen esetében viszont nem ez a helyzet. Mi is ez az Indian Queen? Egy félbemaradt opera, egy torzó, amely eleve egy elég sekélyes és rossz librettóra épült, aztán Purcell hirtelen meghalt, és tehetségtelen, de pénzéhes testvére összeseperte a kottalapokat, és összetákolt belőle valamit. Az opera Purcell által megírt részletei nagyon szépek, de mint opera, érdektelen, előadhatatlan. Holott kincseket rejt, ez megkérdőjelezhetetlen.
Ez hát az alaphelyzet. Peter Sellars ezt az anyagot vette elő, és nyersanyagként használva hozott létre belőle egy wagneri hosszúságú (és léptékű) operát. Sellars először eltávolította az anyagból Daniel Purcell betoldásait, majd egy új librettót készített, amelynek alapját Roberto Aguilar, nicaraguai írónak, Mexikó spanyol meghódításáról szóló kisregénye képezte, és ebbe emelte be az eredeti librettó elemeit. Ez az új libretto egyrészt koherens lett, másrészt szélesebb horizontot képezett, alkalmassá válva általános kérdések megfogalmazására és megválaszolására. Sellars ebbe az új librettóba illesztette be az Indian Queen zenei anyagát, kiegészítve Purcell egyéb világi dalaival és (főleg) egyházi kórusműveivel. Ebben a műben így szintetizálódik Purcell csodálatos zenéje a mai kor emberének azzal a vágyával és igyekezetével, hogy múltjával és múltbeli tetteivel őszintén szembesülve és azokat megbánva kapjon feloldozást.
Itt tehát nem arról van szó, hogy a rendező feltűnési vágyból, vagy kifejezetten destruktív szándékból önkényesen megváltoztat egy művet, hanem egészen másról, sokkal többről.
És ha veszed magadnak a fáradságot, hogy megnézed ezt az előadást, akkor, ha mást nem, azt biztosan észlelheted, hogy micsoda munka van ebben a produkcióban, amelyben a szereplők (a legkisebbeké is) minden hangja, minden mozdulata, minden lélegzetvétele kidolgozott, és egy célt szolgál: A purcelli csoda megszólaltatását.
Lelkesedését tisztelem, azt még jobban, hogy kiáll a dolgaiért.
Minden jótett elnyeri méltó büntetését.
A kortárs művészet az egy bonyolult dolog, és rendkívül megosztó.
Ez így kortárs művészet, jobban, mint az 1690-es évek művészete, hiába ugyanaz a zene.
Nem kell megbántódni a fehér zongora miatt. Az is egy más irányba vitte el a hangsúlyt, meg ez is. Nyilván más minőségi szinten, de alaposan átalakították az eredeti élményt.
Szerintem, amúgy, az a bajunk, hogy az 'egyetemes' zenei élményben a rendező individuum-betörését érezzük, amely pedig túl erősen egyéni; ő mutatja meg, konkrétan, hogy mit gondoljunk erről a zenéről, és ez az elképzelt, valószínűleg fiktív szabadságérzetünket, amely ezeknél a zenéknél fontos, azt sérti.
Én biztos meghallgatom, nézem, kérem . Majd a benga négernél elfordítom a fejem. :) ( Énekelni még nem hallottam, de azt elég hallgatni :)
Amit hallottam hanganyagot, az osztályon felüli.
Ez a Claydermann tényleg fájt, abszolút nincsen igazad, és ezen most megbántódtam. 3 nap múlva kiteszem a dvd-t letöltésre, aztán vagy letöltitek vagy nem, vagy meghallgatjátok, vagy nem. Véleményt meg persze lehet mondani az egész anyag meghallgatása nélkül is, mások is ezt teszik. Én úgy gondoltam, hogy ez egy olyan felvétel, amelyet ha bárki meghallgat, rabul ejti, és rádöbbenti arra, hogy micsoda elképesztő drámaiság és máig ható erő van egy barokk operában. Itt van ez a mómus, és az ún. operabarátoknak kb. 90%-át egyáltalán nem érdekli a barokk opera, el sem tudják képzelni, hogy mit veszítenek. De hát előítéletesek. Arra gondoltam, hogy egy ilyen felvétel talán meggyőzi őket. Persze tudom, hogy ez naivitás a részemről, de az ember sohasem adja fel, mindig újra és újra próbálkozik.
A színpadi művészet eszköze általában a szimbólum. Főleg a színpadi művészet jelzője általában.
Te itt speciálisan zenei (nem színpadi ) értelmezést használsz. A zene nyelve még a szimbólumnál is több, Összetettebb, mégis maga a közvetlenség. Anyaga a végtelen egy érzékelhető megjelenése , aspektusa ( a hang )
" Purcell a zenéjével nem hinném, hogy ilyesmi szcenírozást képzelt el."
Hát ez az.
Még egyszer, mert ez fontos.
A régizene az tisztán eszmei zene. Ha úgy tetszik, mindig is több lesz/volt, mint a valóság.
A Vonósszerenádra ez már nem áll. Az másért jó. Annak, aki szereti.
Amúgy, csak nézzétek azt a Chagall képet az AliaVox borítón.
Abban sok Purcell van, igen.
Attól tartok, a régizenében másképp működnek a dolgok; sokkal fiomabb és indirektebb az a ráközelítés, amit szimbólumként azonosítottatok, tévesen...
A zenei nyelv nem szimbólum. Az majd esetleg a romantikában lesz kissé. Szimbólum a kotta esetleg, amiből játsszátok.
Purcell a zenéjével nem hinném, hogy ilyesmi szcenírozást képzelt el.
És igen, öncélú, és nem túl finom, direkt túl direkt, zavaróan didaktikusan direkt, és nem túl esztétikus sem.
Ez már a továbbgondolás, amit a rendező álmodott egy firstclass zenéből. Kortárs vizuál-adaptáció, kb. Claydermann meg a fehér zongorája, az is hasonló sínen mozgott.
Hát ezt én is ugyanúgy elmondhatom a meggyőzésről. :)
Kicsit tartottam tőle, hogy megbántódtál, mert olyan lelkesedéssel beszéltél róla. ( ami egyébként szuper, kicsit irigyellek is a munkádért )
Nem olyan rosszak ezek a csörték. Hátha mégis marad belőle valami értelmes.
Ne haragudj, de ez már túllép az én kis ártatlan malackodásaimon. Büntetés jár érte.
Lófarkas királynő keresi hasonló adottságú barátja ismerettségét.
Ez majdnem jó, de ki kellene találnod még valamit az Aeneasra is. De ha már disznólkodásról van szó, akkor mi az egyetemen azt találtuk ki, hogy Bach B-dúr Preputium és Fityma. (Itt még annyit kell megjegyeznem, hogy a preputiumnak - Katinak: ejtsd prepucium - általánosabb jelentése van, mint az utóbbi szónak, mivel olyan kis bőrredője a nőknek is van, nemcsak a férfiaknak. Éljen a nemek egyenlősége.)
Nem vagyok én sértődött, és tulajdonképpen hozzászoktam, hogy senkit sem lehet meggyőzni. Ennél értek már sokkal nagyobb kudarcok is. :)
A tied sokkal jobb. De hát ez illusztráció
Ezt találtam.
Mintha sértődött lennél. Hagyjuk, .nem ér annyit az egész.
operaonvideo.com/dido-and-aeneas-modena-2020/
Ilyen undorító, alpári és közönséges szimbólumot még életemben nem láttam.Ha neked ez tetszik... De, hát kinek a pap, kinek a papné, vagy magyarra fordítva: de gustibus non est disputandum.
Szimbólum. Többet mutat, mint a látható valóság.
Bocs a felvétel telefonnal készült.
Mit értesz szimbólumon? Valami ilyesmit? És közben nyomhatja a kis kontratenor az "Sweeter than roses"-t ?
Tovább menve :
" Én ebben a rendezésben pontosan azt szeretem, hogy a totalitásra törekszik, arra, hogy a zene minden érzékszervedre hasson, ezért van a balett, a tánc, a színészi játék, a narráció, a pantomin, és a képzőmúvészeti igényű díszletek, ez mind-mind egy célt szolgál, a zene befogadását. Amit te kifogásolsz, az cseppet sem öncélú, az elmondott szöveg, a két test csodálatos mozgása és mozdulatai, mind-mind a zenéből fakadnak, elősegítik azt, hogy te is átéld azt, amit Purcell átélt, és amit meg akar osztani veled. "
----------------------
Nem értettél meg. Nem az a bajom, hogy ezek VANNAK, minden operában vannak. Az a bajom, hogy nem szimbolikusan, hanem EN DIRECTE vannak.
A mód, ahogyan vannak.
A mód . A mód. Nem az, hogy van kép, narrativa, tánc, nem az..
Hanem a mód.
A direkt mód.
Ha levágott kezű embert akarsz ábrázolni, levágod a kezét a színpadon ? A mód. A szimbólum. A mód, ahogyan.
Ahogyan a barokkban volt.
Szimbólum.
" felfedi olyan aspektusát, amit különben nem látnál, "
-------------
Itt állj. Egyrészt ugyanazt mondjuk, ( valóság feletti valóság ) , másrészt az, hogy valaki direktben erotizál, azt miért ne látnád különben a valóságban? Te nem szoktál ? :)
"A művészet mindenben jobb, mint a valóság". Most viccelsz? A valóságnál nincsen jobb. A valóságnál nincsen szebb, nincsen rútabb, nincsen felemelőbb, és nincsen lehangolóbb, nincsen csodálatosabb és nincsen ocsmányabb. Azért, mert csak a valóság van, a valóságon kívül nincsen semmi más. A művészet felfedi előtted a valóságot, felfedi olyan aspektusát, amit különben nem látnál, új nézőpontot, új szemet és fület ad a valóság minél teljesebb befogadásához, megismeréséhez és megértéséhez.
Én ebben a rendezésben pontosan azt szeretem, hogy a totalitásra törekszik, arra, hogy a zene minden érzékszervedre hasson, ezért van a balett, a tánc, a színészi játék, a narráció, a pantomin, és a képzőmúvészeti igényű díszletek, ez mind-mind egy célt szolgál, a zene befogadását. Amit te kifogásolsz, az cseppet sem öncélú, az elmondott szöveg, a két test csodálatos mozgása és mozdulatai, mind-mind a zenéből fakadnak, elősegítik azt, hogy te is átéld azt, amit Purcell átélt, és amit meg akar osztani veled.
Eljön annak is az ideje, ahogy elnézem a mai előadásokat ...:))
Divat a valóságshow, nem ? Nagyon felfutott minden vonalon.
A szimbólum az más. Ha jó, erotikusabb mint a valóság. És nincs szaga.
A művészet mindenben JOBB, mint a valóság. Erősebb. Valóság FELETTI valóság. A valóság csak a kiindulása. A valóságot elég csak érinteni egy műalkotásban. A többi, a lényeg utána, felette következik. Ezt talán a barokk zenében és korban mindennél jobban tudták. Ez volt a téma, nem a valóság. A valóság feletti valóság. Ezért elég a szimbólum.
Mondom, a barokk korban ezt tudták.
És hát pont Purcell nagyon tudta. És hát erről szól a régizene.
Ezért van a reneszánsza, mit gondolsz, miért ??
Mert valami olyat tud, amit elfelejtettünk, de nagyon kéne :)
Oké, értem én, ki is írtam, hogy 18 éven felülieknek, biztosan elkerülte a figyelmedet. Én nem akarlak téged meggyőzni semmiről, higgyed csak azt, hogy téged a gólya hozott, még az is lehet, hogy ebben igazad van. :)
Az jó ötlet, hogy befogod a szemedet, de lehet, hogy a füledet is be kellene fognod, mert van néhány angol mondat, ami megindíthatja a fantáziádat. Viszont jó hír, hogy az orrodat nyitva tarthatod, szagos DVD-t nem sikerült csinálnom, hiába próbálkoztam.
Ezt nem is lehet, ezt a mai színpadi ' valóságshowt ' .:)
Kedves, ha valakinek a színen a mellét borzolgatják, az nem szimbólum...:) .., már bocsánatot kérek :) Nekem nem annak látszik....
Ismétlem, nem erkölcsi aggályaim vannak...művészetiek.
Azért is a nevetés... butaságnak tartom...kissé műveletlennek...művészietlennek.
Egyszer néztem, addig...:)
Ez nem előítélet. Egyszerűen nem olvasok erotikus regényt, nem nézek erotikus filmet. Ennyi. Ez nálam MEGFONTOLÁS eredménye, nemcsak úgy megesik velem. ( mert két dolog lehet velem, az egyik, hogy elröhögöm, a másik ...az nem szalonképes.) Abban meg ez az ÉRTÉKÍTÉLET nem akadályoz meg, hogy a művet befogadjam, ezt az előadást nem fogadom be, nem a művet, hé :)
Sőt, ha kép nélkül meghallgatom, még erre az előadásra is van esélyem, hiszen az énekesek kiválóak, a zene nagyszerű, fülem meg van.
Az meg, hogy mit csinálnak manapság a színpadon...arról jobb nem beszélni...kivételek azért vannak.
Fogadok, hogy sem te, sem a rendező nem olvastátok Karinthyt, az Így írtok ti-t . Bíztatlak, hogy olvasd el az erotikus irodalom paródiáit.. rögtön jobban érted majd az álláspontomat. Dehogy leszek én szegényebb bármivel is, mint ahogy te gondolod. Sőt, inkább sokkal gazdagabb :)
( Ugye látod, NEM azt mondom, hogy a művészetben nincs erotika, a megközelítés MÓDJÁRÓL beszélek ! )
Okoska! Mi ez, ha nem szimbólum? Jobban tetszene, ha - bocsánat - pucér hímtagot fogdosna egy hiányos öltözetű nő, mint a minap egy színházi előadáson? Vagy - ismét bocs- félig letolt nadrágú férfiak diszkrét meghajlással lökögetnék az előttük álló hasonló pozitúrában leledző férfiú hátsó fertályát?
Tisztelt Szerkesztők, elnézést kérek a nem szokványos stílusért, de ezt nem tudtam szalonképesebbé formálni!
