A hasonlat a képpel nem korrekt.
Egy jó hangfelvétel akár többletet is hordozhat az élő párjához képest. Egy repró az soha. Egy jó felvétel az egy alkotás. Művészi tevékenység, ha úgy tetszik.
Én is hallottam Lislevandot élőben. Közelről.
Meg lemezről is. Meg még sok dolgot ugyanígy.
És ennek tükrében mondom ezt.
És bizonyos, hogy nagyon-nagyon sok embernek a prioritás a hangfelvétel, és a zenei élményeik kiinduló pontja, az igazi megmozgatás. A koncert, az egy teljesen más műfaj, kár összekeverni a kettőt.
Persze, kell egy olyan berendezés mindennek a megértéséhez, hogy ez hogyan is lehetséges, amely sok embernek nincs meg.
Az itt idézett zenék 97%-a amúgy koncerten elérhetetlen.
Vagyis, az van, hogy a Tiszta szívvel, azt sajna nem tudja neked József Attila elmondani, élőben. De még Latinovits sem.
Akkor, ne hallgassuk őket.
És csak élőben, mert a repró az sz@r?
Ez tévedés.
Hát... lehet, hogy meredek lesz, amit mondok, de amiről itt beszéltek most, hogy hányan ismerik...ez csak látszólagos látlelet. Nem ez a lényeg ( a hangfelvétel ) és nem is lesz az . Teljesen másodlagos maga a terület. ( a repro-k világa )
Az embereket egész életükben érik zenei impulzusok, és abszolúte biztos, hogy az élőzene élmény a meghatározó. Egyszerűen prioritása van. Aki SAJÁT véleményt alkot, annak nincs más útja, mint az élő zenei élményei. Merthogy csak azok EREDETIEK..
Nekem megvolt a piros cd-je a Lislevandnak, meg is hallgattam párszor, de soha pl nem jutott eszembe, hogy vegyek tőle egy második cd-t ! Így vagyok a többi általatok sztárolt felvétellel. is . Van cd-m valakitől, vagy nincs - nem olyan fontos.
Élőben hallani valakit, vagy nem - na, ez a fontos. Én erre gyúrok, egész eddigi életemben erre gyúrtam.
Éppen ezért, mivel szerintem a fenti a valódi fontossági sorrend ( eredeti kontra repro ! ) ezért szerintem nem ad hű képet a fenti szenvelgésetek azon, hogy a chord kedvenc csembalistáját milyen kevesen ismerik.
Az audiofil életeteknek ez egy káros mellékhatása, hogy azt gondoljátok, ez olyan fontos. :)
Megnéztem a .Kunsthistorisches Museum-ban . Brueghel Tél című képét. Álltam előtte, és kivert a frász, mert mozogtak rajta az alakok. A szemem előtt tényleges mozgással. Vibrál az a kép. Totál belelkesedtem tőle. A múzeum egyik dolgozójától kaptam egy hét nyelven beszélő nagyméretű repro-t. Itthon kibontottam, megnéztem. Aztán visszatettem a dobozba, Majd keresek neki helyet.
Ott van a dobozában 8 éve. Nem vibrál. Jó kép, de nem vibrál.
Meg kédezd meg, hogy a Paola Erdas csembaló lemezeit hányan ismerik itt rajtam kívül.
:)
Akiknek valamennyi köze van a lantzenéhez, azok biztosan ismerik.
Jómagam is képeztem egy nagyobbacska karikát ezzel; a blogon az angol cikket rengetegen nézték meg, és úgy láttam, hogy elég jól ismerik. Még, furcsamód, a hifisekhez is leszivárgott valahogy.
A 'Lute Society of America', ott is ismerik eléggé, és csak annyi a vélemény, hogy nem rossz, ügyesen díszít, debezzega Julian Bream, az mekkora királyság. Vagyis, a szakma nem eresztette be a kánonba, valószínűleg azért, mert visszahőköltek a tömény szabadságtól.:)
pl. itt
Hát, hogy itthon mi a helyzet, azt nem nagyon tudom.
A francia barokkal Magyarország amúgy is hadilábon áll... Szóval, kérdéses.
Arra azért kiváncsi lennék, hogy ezt a méltán híres Lislevand lemezt hányan ismerik rajtunk kívül.
Lislevand 'cicis' lemeze.
Méltán híres.
Sok darab, amely ezen szerepel, ott van Paola Erdas lemezén.
Csembalón.
Szintén nagyon jó előadás.

Elismerem, hogy van némi felületes hasonlóság, de leszögezném: ez nem én vagyok.
Szerintem a Varázsfuvola nem a Jo és a Rossz orokos kuzdelmérol szol, hanem a Szerelemrol. Vágyakozás, kuzdés, megérdemlés és végul a megtalálás. Tamino-Pamina, Papageno-Papagena.
Akkor halgasd meg Edda Mosert a Tubuson. A Konigint.
Nem, nem érted. De neked nem is kell. Elég, ha az énekes tudja, hogy mit kell csinálnia a színpadon. Neked nem kell bekiabálásokkal szétverned a produkcióját.
Ja, értem, sajnos csak CD-ről bemásolt felvételem volt Janovitzról, így nem tudom, hogy éneklés közben tépte-e a haját. De kis fantáziával bármi elképzelhető.
Én az operáról beszélek és arról, hogy valahogy meg kell mutatni a színpadtól méterekre ülő közönségnek, hogy mi történik éppen. Ez túlzások nélkül sajna nem megy. Ez egy ilyen műfaj. Otthon meg mindenki úgy sirdogál magának, ahogyan a kedve és neveltetése diktálja.
Lucia Popp - Ach, ich fuhl s - PAMINA / tubus/
Szebbet nem tudok elképzelni.
Oké, te a látványosságot szereted, az ordítást, hisztériát, könnyeket. Vannak egyének, népcsoportok, amelyek ezt tökélyre viszik. Én ezt megértem. De van másmilyen szomorúság és gyász is, amikor az ember befelé sír és úgy nyeli könnyeit. Nem a látvány függvénye a hitelesség.
Régebben megírtam már, hogy nézetem szerint teljes félreértés opera-beavató címén pont A varázsfuvolára hurcolni gyerekeket, letudni a "kötelezőt". Persze rögtön akadtak, akik saját vagy gyereke(i), unokája egykori "nagy élményéről" áradoztak. Konkrétan emlékszem -évtizedekkel ezelőtt volt- egy, a mamájával mögöttünk fészkelődő ülő kislányra, aki (vélhetően unalmában) végig a torkát köszörülte, ameddig a társam hátra nem szólt: "talán el kellene vinni orvoshoz". Onnantól fogva legalább a torokköszörülés abbamaradt...A varázsfuvola szerintem az egyik legtalányosabb opera és még mi, felnőttek is jobban tesszük (ahogy más is írja itt), ha a "mélyrétegek", "szabadkőműves szimbólumok", egyebek kutatása helyett szimplán hátradőlünk és hallgatjuk a zenét. Az Éj királynője meglátásom szerint nem a Gonosz képviselője, hanem bolygónk egyik jelentős, örök szereplője. Társa ebben a körben a Nap azaz a nappal, de ez már csillagászati kérdés, nem az én világom. Mindketten a dolgukat teszik. Éj (és királynője) nélkül folyton sütne a Nap és azt nem szeretném. A fehér éjszakákat is átengedem másoknak.
Gundula Janowitz dalestjén ott voltam az Erkelben. Máig úgy emlékszem a koncertre és az énekesnőre, hogy szép volt, jó volt, kulturált volt ... és unalmas. Nagyjából ugyanez maradt bennem nagyjából azokból az évekből pl. Edda Moser ZAK-dalestjéről. Kulturált hang, stílusos előadásmód, hibátlan technika ... és lenge, méla unalom. Lehet, hogy izgalmasa(bba)k voltak operában, de erősen kissé kétlem. El kell fogadni, hogy vannak szexi és vannak kevésbé szexi művészek. ("Szexi" itt általános gyűjtőfogalom!) Utóbbiak akkor cselekednek helyesen, ha szerepkörüket a személyiségükhöz igazítják és nem próbálnak meg teljesen kibújni a bőrükből.
Annyira azért ne örüjjé! Mert ez a linkelt ária nekem művi. Az összes unalomig ismert előadói klisét felvonultatja benne Janowitz, és az, ahogyan a hangi lépéseket tolómérővel adagolja, tiszta fejre és hideg szívre vall. Ez meg itt pont, hogy a viharos érzelmek 4 perce. Egy beledöglöm szituáció, amelyben Pamina vedeli a könnyeit. Ez az, amit sehol nem érzek ebben az amúgy példásan és bravúrosan kivitelezett áriában.

Nézőpont kérdése:
Én gyerekfejjel láttam először az operát, és annyira drukkoltam eleinte Éjkirálynőnek, szegénynek, akinek elrabolták a lányát. Arra gondoltam, hogy édesanyám milyen szerencsétlen lenne, és hogyan szenvedne, ha elrabolnának engem (ebből is látszik, hogy gyermek voltam akkor még, és nem ember). Aztán ahogyan bonyolódott a cselekmény, elkezdtem gyanakodni, hogy itt valami átverés van, talán nem is olyan jó ez az Éjkirálynő. De azért tartottam még magam, egy tündér nem lehet boszorkány, még akkor sem, ha valami rosszat, vagy kétértelműt hallunk róla. Aztán belépett Sarasto, a rabló szörnyeteg, és akkor egészen elbizonytalanodtam, ahogyan meghallottam ezt a kedves és selymeshangú öreg bácsit. Most akkor ki a jó és ki a rossz, hol itt az igazság? Darabjaira hullott az eddig egyszerűnek és érthetőnek tartott kis világom, szembesülnöm kellett azzal, hogy az élet sokkal bonyolultabb. Na, de legalább ott volt Papageno (akit te valamiért agyalágyultnak tartasz), ő lett a biztos, arkhimédészi pontom, akire nyugodt szívvel támaszkodhattam és benne azóta sem csalódtam. Ezt a "lukra lelés" szókapcsolatodat nem értem, de végül happy end lett, zsák a foltját meglelte, aminek nagyon örültem. A lényeg, hogy veled csak egy dologban értek egyet, Pamina csodálatos áriájában. Örülök, ennek az egyetértésnek, ami veled csak nagyritkán jön össze, ünnepnap ez.
Mit tesznek a gyulaiba? Csumiszt. Ehhez nem kell gyulainak lenni. Én a Gyulahús Kft. helyébe minden egyes szál kolbász mellé csomagolnék vagy fél méter fogselymet is.
Na várjál, ez csak az apai ág....
Egyébként azt, hogy mit tesznek a gyulai kolbászba, csak egy gyulai tudja , meg aki a gyulaitól megtanulja. Senki sem álmodja meg. De meg lehet tanulni.
Értem. Gyulai kolbászból a gyulaiak az autentikusak, Pick szalámiból a szögediek, Vivaldiból pedig a velenceiek.
Csak vitatkozz, de én egy baróti családból származom. ( Barót, Hargita megye. ) A nagyszüleim még ott nőttek fel, meg Udvarhelyen., Úgyhogy én tudom, mi székely, mi nem.
Ezzel azért vitatkoznék. De kétségtelen, hogy sokaknak mai napig kéjes érzést okoz egy vergődő és szenvedő állat látványa.
Ez nem székely attributum., hanem össznépi :)
Az öreg székely a mai napig nem kábítja el a disznót torkonszúrás előtt ( uniós előírás ), mert szerinte az nem igazi disznóvágás, ahol a disznó nem visít.
Számomra egy varázslat. Kicsit hasonlít a magyar népmesékhez a működése. Szerencsére az első opera-élményem. ( Mindjárt a legjobb, ..kicsit...éééted...:)
Gyerek voltam. És amikor elkezdték a " megfejtéseket " , "értelmezéseket " magyaráznii ( nem a szüleim ! ) és láttam, hogy ez nem hozzáad, hanem elvesz, leginkább azonban a lényeget, a működését nem érinti - akkor alakult ki ez a szemléletem. Lehet a a mesét is "értelmezni" meg "megfejteni" , megmagyarázni.. csak minek ? Nem arra való.
Az öreg székelyt is megkérdezték, miért nem tesznek a székelyek paprikát a székelykáposztába..Ezt mondta : - Mert paprikát abba kell tenni, amibe való.
A Varázsfuvolát sem kell magyarázni. Csak egészben lenyeled és már jó is. Megkaptad. Passz.
Nézőpont kérdése? Jó és rossz? Ez hol van az operában? Játszottam, akarom mondani, aktívan közreműködtem benne párszor egy időben, de erre a tematikára valahogy nem emlékszem. Igaz, német nyelven toltuk, akkoriban meg még nem voltam perfekt ebből a cudálatoszan szép nyelvből, ahogyan most sem. Nekem minden egyes előadáson az jött le, hogy ez a Tamínó alapvetően egy lúzer, akit összehoz a sors egy balfasz madáremberrel, de az ő szemszögükből happy end a vége, mert mindketten lukra lelnek. Csak hát Papagena sokkal jobbat érdemelne, mint ezt az orlálisan fixált agyalágyultat, Pamináról nem is beszélve. Az anyja egy paraszt, az apja is inkább a templomban lebzsel semmint a lányát nevelné, csóri lány ide-oda vergődik a finoman cizellált családi pokolban, hogy a végén kifogjon magának egy rém egyszerű fiút, aki aztán minden, csak nem egy főnyeremény.
A varázsfuvola számomra nem egy vidám opera. Lehet, hogy a gyerekek jókat röhincsélnek, amikor a medvék a seggüket rázzák a fuvola hangjára, de a lényeg nem ezen, hanem Pamina áriáján van, amikor ott áll mellette Tamínó és nem szólhat hozzá. És a csaj ekkor kikészül, olyannyira, hogy egy hajszálon múlik az öngyilkossága. Ez a kedvenc jelenetem, ez a pár taktus, amikor készül magát megnyúvasztani. Ezért mindig megérte végigszenvedni ezt a pont 20 perccel hosszabb, mint kellene operát, amely egyébként tényleg egy csoda, egy kis ékszeres doboz. Csak hát a vége rohadtul nem pozitív kicsengésű. Kifejezetten deprimáló. Kizártnak tartom, hogy a gyerekek bámit is megértenének belőle a nem éppen fajspecifikus mozgásokat végző medvéken kívűl. Csak a hülye szülők gondolják, hogy feltétlen el kell vinni erre az operára a még nem is szobatiszta kisdedeket.
A gyerekek sokmindent megértenek. Amit pedig nem értenek, azt megérzik, kitalálják. Nézd meg pl. a Bergman féle Varázsfuvolát. A librettó, az valóban kesze-kusza, gondolom, hogy folyamatosan változott, ahogyan Mozart a darabot írta. De bizonyos szempontból a libretto is zseniális, bemutatja azt, hogy a világ tulajdonképpen mennyire bonyolult és a jó, vagy a rossz, sokszor csak nézőpont kérdése.
Hehe ... az van..:)
38 ezer + posta egy készlet húr... úgyhogy ...megy a bűvészkedés...
-------------------------------------
A bassa dance . Udvari táncok.
Látványos, hogy a korai számok mennyire érdekesek, és a XVI. sz- tól már mennyire kommerszekkké válnak, ahogy az idő telik.
A korai basse dance érdekessége sztem abban rejlik, hogy szinte kizárólagos információforrása a vilagi udvari tánczenének ( a Cantigas ugyan udvari, de vallásos.) mintha nagyító alatt néznéd egy XIV-XV: sz-i udvar világi zenei műveltségét .
Oly divatos a női szerző, trallala...Basses danses dites de Marguerite d'Autriche 15th c.
Egy szabadkőműves opera. Állítólag. Ha elvetem ezt a feltételezést, akkor nem sok marad belőle. Tamínó rágerjed a csaj képmására, Papageno retardált, Papagenát se az eszéért szeretjük, Pamina anyukája egy gyilkos hajlamú pszichopata, Sarastro érzelmi nyomorék...Na erre vidd el a gyereket! Szerencse, hogy egy szót sem értenek belőle. A 18-as karikát ettől még bőven elbírná.

Én meg húrokat cseréltem .
Ma áldoztam egy kicsit a hifi oltárán. Vettem egy RCA-RCA kábelt és összekötöttem vele a Stratost és az AIR70-et.
A csapat. Megérdemlik, hogy nevén nevezzük őket.
LE CONCERT UNIVERSEL
JULIETTE ROUMAILHAC violin - Dom Niccolo Amati violin (1720)
STÉPHANIE DE FAILLY violin
SILVIA DE MARIA viola da gamba
BRICE SAILLY harpsichord
Recorded at Notre-Dame de Centeilles church (France), September 2016
ÓÓÓÓ ez az a-moll gyönyörű.... mintha beszélne...
Phű..ez nagyon penge tényleg.
( Érdekes, pedig szonáta...., tehát nem lehetne jó...)
2021-et írunk. Döbbenetesen jó az album.

5ème Sonate pour violon et basse continue en la mineur (4ème livre) Op. 9 no. 5
Gondolom nektek is egyből megütötte a fületek a 4. tétel témája. Honnan a csudából ismerős ez ennyire? Innen:
Orchestral Suite No. 2 in B Minor, BWV 1067: II. Rondeau · Il Gardellino
Azért én jobban szeretem, ha a Konigin-t drámai koloratúra énekli. Például Edda Moser vagy Kolonits Klára.
Nem, ez nem így van. Egy csomó dologban egyetértünk.
Ideírok párat :
1: Van jó zene.
2. A Monteverdi Vespro, bár van róla kotta, mégis jó, remekmű.
Most nem sorolok többet.
A minap bedobtam ide a Varázsfuvolát. Szerintem ez egy vállalható produkció 2009-ből. Természetesen histórikus.
"Der Hölle Rache kocht in meinem Herzen"

Tisztára, mint a Dr. Csontban. Találnak egy koponyát és megpróbálják rekonstruálni az arcát. Esetünkben elővesznek egy kottát és megpróbálják korhűen előadni.
A két verzió között hatalmas a különbség. Minden tiszteletem a duónak ( nekem is megvan ez a fantasztikus album, mint az köztudott :) ), de most a szír pasas előadása valahogy jobban tetszik. Ez 3D, a másik csak 2D. Ennyit tesz egy jó hangszerelés. De ez tényleg ízlésbeli kérdés.
Van akinek ez teccik, van akinek ez. Ember legyen a talpán, aki igazságot tesz.
Nekem van egy a szekrényben, amúgy.
De szerintem még laptopon is hallatszik az élesség.

A Marionas esetén, a múlhatatlan szerelmem, az a Xavier / Pedro páros. Lemezen is, élőben is, videóról is.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-13067656-1547478382-5050.jpeg.jpg)
(ja, ez megint olyan zene...:))
Nem lehet, hogy a tű már nagyon kopott az ML lejátszóban és ki kellene cserélne egy újra?
![]()
Csak hát ezen a lemezen pont, hogy nem ő a főszereplő, hanem a hegedűs és a tenor. Micsoda tenor! Micsoda hegedűs!
Az Alqhai esetén, nem kizárt, hogy bekövetkezett az, aminek nem lenne szabad. Hogy a hangminőség egyszerűen nem jó. Nem tetszik, nem él, nem nyűgöz le. A hang. Akárhogy játszik. És akkor nem hallgatom.
Ő egyszer azt nyilatkozta, hogy nem érdekli ez a maszlag. Nem játszik régi mesterhangszereken; amit én láttam régebben videókon, az valóban valami csellótestű gamba-furcsaság volt; nem zarándokol el x templomba, az akusztikáért, és messzemenően kihasználja a modern digitális stúdió minden előnyét.
Szóval, nem tudom.
Pedig nagyon tetszik maga a hozzáállás. Pont, ez a 'rediscovering' téma.
És engem ki fertőzött meg ezzel a szír gambással? Na ki?

Ha már nem komponálok, és nem kommendálok, akkor legalább kompenzálok. Bár, ha belegondolok, kedvenc tevékenységként még a komposztálás is szóbajöhetne,
Ez a szír gambás, na pont ő pottyantotta ki annak idején, a Rediscovering Spain lemezt, amely szintén erősen a szabadság jegyében fogant.
Bár, nálam pont az ő előadása nem tudott annyira megtapadni, keveset hallgatom.
Ez nagyon jónak tűnik.
Figyelj! Ezzel a folyamatos pocskondiázással a te szakmai hozzáértésed akarja aláásni. Neki nem érdeke, hogy ide járjanak a régizene iránt érdeklődők ajánlókért, mert akkor neki kevesebb lesz a támogatói bevétele.

Amíg ti beszélgettetek, találtam egy nagyon jó lemezt.

Ja, nekem sincs.
Adott köröket megtettük.
Soha nem fogunk egyetérteni.
