Enyhén ízléstelen az, hogy itt, nekünk, akik ingyen osztjuk az észt nektek, egy fizetős cikket nyomni, linkelni.
Az nem én voltam. Ezzel az eljárással 20 kilóval soványabb lesz a hang és a hangvégek leesnek a semmibe.
Nézd, kb 10 éve velem is próbálkoztak hifisták, nagymenők, de nagyon sok sört nyertem.
Nyilván egyébként be lehet csapni az emberi fület, de nem ez a lényeg itt.
Végső soron a véges és a végtelen, végül is...

Giulio Cesare Ricci tells us:
“In the original release I had two native masters made at the same time: one master is analogue (with which I made the Vinyl) and the other master is digital DSD 64. While for this special edition, the native recording is analogue made with the AMPEX ATR 102 1/2 inch 76 cm/sec analogue editing. The analogue master was transferred direct-to-DSD 64.”
Fura, de én a remastered Everest felvételek rabja vagyok. Elképesztően életszerűek. Vagy ott van a limitált kiadású Foné LP-ről digitalizált Scheherezadé, amelyért nagyon komoly öszeget is kifizetnék, ha még nem volna meg. Elképesztően jó. Két eltérő mintavételezésű DSD-ben is megszereztem, eredeti Foné kiadványok azok is, de sehol nincsenek a rippelt LP-hez képest.
Nézd, a többség megelégszik a mosott hanggal.
Nekem is az első verzió. De hát kérdés ez? Mondjuk én ennek ellenére nem rohantam a boltba beszerezni.
Már megfordult a topikban ez az album. Én konkrétan nem voltam tőle elragadtatva, de az előző két lemezéhez képest fényévekkel jobb. A harmadától egész jó hallgatni. Az az a pont, amikor sutba vágja a rutinját. A zenekar viszont végig nagyon jó. Sajna a HVG-nek nem vagyok előfizetője, így nem tudom, hogy ők mit írtak róla. Hócipőt járatok. :)
Az ilyen jó hallásúakkal azt a viccet megcsináltuk, hogy LP-t, analógot felgrebbeltünk, CD-re kiírtuk, és, íme előállt az LP hang.
És nem tudták megkülönböztetni.
De itt, a hifiben, minden igaz,meg mindennek az ellenkezője is.
Erre nen tudok mit mondani. Az én fülem még az analóg felvételt is képes megkülönböztetni a digitálistól supra-cd minőség mellett is. Hallgass cd-t, én is hallgatok. De ha a halottak egy hangfelvételre támadnának fel , borzasztó csalódott lennék. Lehet, hogy nem is akarnék feltámadni :)
----------------
" Látszik, hogy soha nem hifiztél komolyan. Nem érted, mi ez az egész."
Pontosan értem. De nem úgy értékelem, mint te. Az, hogy nem vagyok hifista, az egy tudatos döntés nálam. Nem egy tudatlanság.
De ne felejtsük el, a színház, élőzene is csak egy pótszer, ahhoz képest, ami váratlanság és változatosság érte az ermbert az evolúció egy alacsonyabb fokán, a történelem hajnalán.
Nem egészen értem, mire gondolsz.
Látszik, hogy soha nem hifiztél komolyan. Nem érted, mi ez az egész.
Mert aki ezt komolyan műveli, az pontosan ezt a dolgot keresi, amit leírtál. Hogy miként lehet azt a tényt kicselezni, hogy az élőzenében végtelen sok felharmonikus van, egy jó SACD-n pedig rengeteg, de véges.
Erre a dologra, ennek a megoldására alakultak olyan iskolák, amelyek egy-egy lemezkiadó, ill. egy-egy audio cég neve alatt csoportosulnak, az esetek többségében egy darab makacs ízlésű emberrel a háttérben. Akik odacsalogatják a valóságot a szobádba.
Akik bizony sokszor nem zenészek.
Azt a furcsaságot használják ki, hogy a hallásunk is olyan, mint a látásunk. Vagyis, nincs az, hogy valamit hallasz, és megvan az érzet. Az van, hogy azt hallod, amit az agyad mond, amit a beraktározott sablonkészletéből kiválogat és összepárosít egy igen komplikált procedúra szerint.
Én is szeretem az élő zenét, persze. Csak nem árt tudni, hogy már a '40-es években eljutottak oda, hogy a függöny mögötti közönség nem tudta eldönteni, hogy élő az ária, vagy lemezről megy. Nem azért, mert annyira jó volt a hang, hanem azért, mert hallásunkat nevetségesen könnyű becsapni.
Egy jó hifinél pont ez az említett 'egyidejűség-érzet' van meg. Nagyon nem egyszerű előállítani, és kimeríti azt, hogy 'művészeti tevékenység'. De olykor sikerül.
Még annyit, hogy nekem megadatott az, hogy MF-t halljam, többször is, a nézőtéren. Az soha nem lesz olyan intim hangzás, mint lemezről. Soha. Akkor sem, ha az első sorban ülsz.
Az is megadatott, hogy zenészek körbeálltak, kicsi körben, és én voltam belül. És csak nekem játszottak öt percet. Az már nagyon erős élmény, és nagyon intim.
Ez velem egyszer történt meg.
Az átlag közönséggel ez egyszer sem történik meg.
Ez az említett MF felvétel, ez ilyen.
Az Astrée hangmérnökei erősen zeneszeretők ám, és a fentiekkel tökéletesen tisztában voltak.
Hidd el, hogy jóval nagyobb hangi élmény, mint 1699 másik emberrel a MÜPA-ban ülve. Persze nem a youtube-ről... :)
De a Király dalát, nem hallottam soha. Te sem. Corvette sem. Megkockáztatom, az itthoni régizenekedvelőkből lehet, senki sem. Nem kizárt, hogy csak lemezre készült.
Ördögi angyalhang - Philippe Jaroussky lemezajánló
Az érett barokk oratórium fölfedezésre érdemes kincseiből válogatott legújabb lemezén Philippe Jaroussky francia operaénekes-virtuóz.
Egy angyal hangja egy ördög virtuozitásával – írták az alighanem legismertebb és legnépszerűbb kontratenorról, a francia Philippe Jarousskyról, akinek legújabb lemeze majdnem a Covid-járvány áldozatául esett. Ám a két hullám között, tavaly júniusban mégiscsak sikerült összeszedni a kitűnő régizene-együttesét, az Artasersét, és fölvenni a La Vanita del Mondót (A világ hiúsága). Teljes cikk hvg360-on itt)
Annyival kiegészíteném ezt, hogy van valami nagyon fontos fogalom, ami csak az élőzenében van jelen és ráadásul perdöntő a jelenléte. Ez a VALÓDI HANG . A valódi hangnak végtelen számú felhangja van. ( a reprok nem valódi hangok, felhangszámuk véges ) Mármost ezt vagy halljuk, vagy nem ( csak a fülünkkel biztos nem ) de valamiképpen érzékeljük, ugyanis rezgésről van szó, amit EGYIDEJŰLEG érzékelünk. Valami változásnak a megtörténésekor : JELEN VAGYUNK (az összes érzékünkkel). . Egy térben, egy időben rezgünk, egy vegtelen aspektusú valósággal. ( a valódi hanggal ) Ez az ' egyidejűség érzet ' , 'együttrezgés ' ez nagymértékben támogatja bennünk a hallott változás bizonyosságát. Ez minden reproból alapból hiányzik. A valódi élőzene egyik összetevője a bizonyosság nagyobb foka a zene okozta változásban.
Azaz VALÓBAN objektív a szemléletünk általa.
( Erre most majd chord azt mondja : " De miért , akkor ne hallgassunk cd-ket ?? )
Már megint az jött le neked,. hogy én azt mondtam, hogy valamit NE csinálj : A sírba teszel ezzel. Semmi olyat nem mondtam,hogy valamit NE csinálj.
Az biztos, hogy a lemez többletet ad, ez nem is kérdés. Mert az olvasással nem egy lemez vethető össze, hanem a kotta. Tehát, ha valaki tud kottát olvasni, akkor neki a kottaolvasás ugyanolyan élmény, mint egy olvasni tudo embernek az olvasás. Az agyában áll össze a kép, és a fantáziájára van bízva sokminden. Ennek a továbbfejlesztett változata az üres lap, mert ott aztán szárnyalhat a fantázia, nincsen semmi, ami megbéklyózza.
Tehát van egy bizonyos sorrend, a valós, reális világ és a virtuális világ között. A valós világ az, amit akkor látsz, ha kilépsz az ajtón. Egy színházi élmény (akár dráma, akár zene) a következő fokozat, ebben már van valamiféle elvonatkoztatás, ami a realitástól elmozdul a virtualitás irányába. Egy videó, vagy cd a következő lépcsőfok, aztán jön a kotta, majd az üres lap. majd a semmi, a nirvana.
Az élőzene annyiban más, mint a konzervzene, hogy abban mindig van egy kis meglepetés (általában negatív irányban), mert mindig egy kicsit másabb, mint amit előzőleg hallottál, mindig van benne valami újdonság, új tapasztalat. A CD-t viszont megveszed, és ha százszor játszod le, akkor százszor hallod ugyanazt, illetve persze nem ugyanazt hallod, mert közben te változol, pl. más lesz az ízlésed, mást találsz fontosnak, vagy csak simán egyre süketebb leszel. A meglepetés, a váratlan, a változatosság viszont egy nagyon fontos dolog az ember életében, és ezt - valamelyest - meglelheti az élőzenében. De ne felejtsük el, a színház, élőzene is csak egy pótszer, ahhoz képest, ami váratlanság és változatosság érte az ermbert az evolúció egy alacsonyabb fokán, a történelem hajnalán.
Akkor ne olvassunk?
Az emberi mivoltunk egyik alappillére az elvont gondolkodás.
Hogy MF nincs ott, de elképzeljük. Dolgozik az agyunk. Elvon-atkoztat.
A te agyadban csak sablonsorozatok vannak, hogy mi az éneklés, az énekhang, meg mi ez az egész. Az alap.
Ez a lemez többletet ad, ezen kár vitát nyitni.
Azt hiszem, nem érted a saját agyadat. Metafizikus alkat vagy, tehát BIZTOSRA VESZEM, hogy a valóság a számodra mindennél fontosabb. Amit cd-n hallasz, az egy másolat. Ez ennyi. Az agyad kb két éves korodra MEGTANULTA egy élőzenei élményből, hogy mit kell keressen egy felvételen ahhoz, hogy a VALÓSÁGTÓL ne rugaszkodjon el.
Azzal, hogy az ítélatalkotásban a valóságot javasolom a felvétel helyett, azzal a pontos ítéletalkotás mellett érvelek. Egyszerű.
Ez a videó egy kicsit szemlélteti, hogy miért a valóságot dícsérjük és miért nem a gépet. :)
Szerintem pont nem...:)
A rengeteg lemez, az alapozta meg a legendát. Amikor felállt az AliaVox, az egész világon népszerű lett.
És még annyi, hogy lemezről én sokkal-sokkal jobbnak hallom, mint ahogyan élőben hallottam.
Meg ne botránkozz rajtam, de Figueras-t nem tudom felvételen hallgatni, annyira felülintonáltnak hallatszik minden felvételen. Tudom, hogy a valóságban nem ilyen.
Ez egyben a válaszom is a felvetésedre a felvételekről. Ha Figueras a felvételei alapján kerülne megítélésre, egy huszadrangú énekes lenne. Csakhogy a valóság más. Egy egészen kivételes művész, és ezt a titulust a temérdek élő koncertje alapján érdemelte ki. Minden este, évtizedeken keresztül.
Van egy 1991-es Astrée lemez, kiadták SACD-n
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-6423901-1610124137-8509.jpeg.jpg)
Van ezen egy szám, amely szerepel a dupla válogatás-lemezen is.

Ez az El Fill del Rei.
'A Király dala'.
Egészen hipnotikus erejű. Valami olyan belső remegéssel énekel Montserrat Figueras, hogy az egészen hidegrázós.
Jó példa arra, hogy nem, nem az élő zenéből, az élő előadásból indultam ki. És senki sem fog abból kiindulni. Én ezt soha nem hallottam senkitől, élőben. MF-t, amikor hallottam, már idős volt, és egészen más dolgokkal foglalkozott. A hangja is más volt. Ő maga is más volt.
De ez a lemez, ez a dal, ez megőrzött valami fontosat.
Teljesen és biztosan érteni vélem, hogy miért pont ez volt ez a király dala. Nem a többi száz.
Igazi különlegesség.
Az én választásom, az a legelső lemez lenne.
Nagy fölénnyel.
Ez a fórum amúgy tökveszélyes hely. Mert most mindjárt megnézem, honnan lehet és mennyiért...:)
Az olasz slágernek már volt egy pár virágkora. A legkorábbi dokumentált ilyen időszak a XV. század. Ebben a cd-ben az a jó, hogy az összes jó szám rajta van, amit énekeltek akkoriban, legyen az világi, vagy latin szövegű.
A linken található slágernek külön megcsinálták egy változatát Corvette-nek.
Bramhs után mondjuk hirtelen ezt meghallgatjuk:
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-10941731-1506953871-1338.jpeg.jpg)
Hogy miért sír a fehér lány.
Érzelem-maximum-közeli helyzet; már a címből is ez jön le.
És egy mákszemnyi érzelgősség nincs benne.
SACD - tökéletes hangminőség.
Érzelgős és szentimentális.
Amúgy emberi.
Marinénis?, attól azért több.
Meg fúnagykozmikus zene. A nagy kozmikus zenékre az emberi rácsodálkozás aggatta fel ezt a jelzőt.
Szóval, jó zene, lehet, jómagamnem fogyasztom.
Tulajdonképpen már készen van, csak az utolsó simítások... Beleteszek még néhány trágárságot, hogy Corvettnek is tetsszen.:)
Ó, de jó !.. Meglesz az egész ? :) Ez a kedvenc amerikai zeném. Én mindenképpen kérem !
Nagyon jó az előadás,
( Azért aggódom érted. Biztos nem vagy néger és hozzá mertél nyúlni...nagy bátorság. Én hallgatni is csak titokban merem a spájzban :)
Áááááárad belőle az unalom. Ne lőj.
Bocs, hogy nem Brahmshoz szólok hozzá, de szeretnék beszámolni arról, hogy már csaknem elkészült a legújabb magyar feliratom. Egy csaknem három órás kis operáról van szó, amelyből most belinkelek egy picike, nagyon vicces ízelítőt. Azért vannak az operában szomorúbb részek is, de ha tetszik, akkor hamarosan letölthetitek a teljes operát.
Hát igen. Zseniális formaművésze volt a romantikus stílusnak. Csak én még nem találtam benne valódi tartalmat. De biztosan bennem van a hiba, sokan szeretik.
( Szerintem az a kifejezés, hogy " csinnadratta bumm ", az miatta került a magyar nyelvbe :)
A zseni szót inkább tartogassuk Brahmsnak.

:) Igen, a zene. Azt mondják rá, a "mai értelemben vett" chanson ősatyja. . És tényleg, ha hallgatod, némelyik motivuma ma is egy az egyben hallható.
Menet közben váltogat dúr és moll hangnembe, tíz másodpecenként új témát indít és mégis egyben marad a zene. Zseni ez a fazon.
( Ha meggondolnád, van egy cd-jük, amit Binchois emlékére csináltak )
Szerintem ez nagyon-nagyon jó zene.
Az előadás, az viszont számomra nem pont olyan, ami arra ragadtatna, hogy kezdjek lemezeket keresni tőlük.
De ez a furcsa dallam, vagy mi, ez fenomenális.
Erről azért másokat is meghallgatnék.
Chord ?
Remélem, hogy Binchois nem ilyen. Ha mégis, akkor én köszönöm, befejeztem a vele való ismerkedést. Ez így nagyon gagyi.
Egy perc. De micsoda egy perc ! A szépség és a gazdag tartalom édes sűrítménye. Annyi Binchois-t hallgattam. Mindig a kihagyott helyzetek , a hiányérzet, hogy van ott még, miért nem...meg nemígy kéne, ez a zene több...
Ők végre igen ! Binchois ilyen, ez a sokminden szép édes motuvum szervesen összefűzve.
G. BINCHOIS "Liesse m'a mandé salut" - Comet Musicke
Andreas Romberg (1767-1821) - Violin Concertos (2021)
Chouchane Siranossian (violin), Capriccio Barockorchester
Világpremier! Histórikus előadás. 8 napja jelent meg. Recorded in april 2018 at Radiostudio Zürich-Brunnenhof, Switzerland.
Chouchane plays on two violins made available by courtesy of Fabrice Girardin: A Baroque violin by Giuseppe and Antonio Gagliano, and a violin by Domenico Montagnana, luthier in la chaux-de-fonds.
Concerto No. 4 in C Major: I. Allegro
Na jó, vicceltem.
De a preferenciáink mások. Megesik ez, jó emberek között is.
A többi Lislevand lemez?, hát, ezt például nagyon szeretem.

Valami furcsa feszítés, amit csinál.
Tetszik.
Hát ja... Ennek a hosszú szövegnek lenne is értelme , ha ezeket vitattam volna. De én nem. A logikai sorrendről beszélek végig. És arról, hogy az ítéletalkotásban nem jó a nagybetűs eredeti valóságtól elmozdulni. Te meg valami másról beszélsz.
Azt magyarázd már el, hogy pl. most ülök itthon, és éppen nagyon szeretem a zenét, speciálisan a régizenét, még mindig,
és szeretem a valóságot is, hidd el,
mit tegyek, ha zeneszót szeretnék hallani? De valami jót?
Nézem a koncertprogramokat, b@szki, minden zárva, ez a pandémia, ez nincs tekintettel a valóság-építő projectemhez.
Ragaszkodjak mégis a valósághoz? OK. 15 km, autóba be, nem sok, rárontok a lantos barátomra, kitámolyog álmosan, gyerekei a nyakán, mondom, azt tanultam a momus-on, hogy a valósághoz kell ragaszkodni, megkívántam valami régi polifon darabot, valamit prezentálj már nekem légyszi a lantodon, légyszi most....
Aztán hazafelé törölgetem a tegnapi kelképosztafőzelékjüket ki a szememből, és keresek más megoldást.
Segíts magadon, otthon ismét, átmegyek a másik szobába, 5 méter, ez egyszerűbb, megfogom a gitárt, gyors hangolás, és nyomok egy kis Folia futamot, pont ismerem azt a 3, nem, 4 akkordot, ami kell, és tetszik, és jó az élőzene, ez a diosjeno mégis csak jó fej, tényleg, de valami furcsa és megmagyarázhatatlan sejtelem körvonalazódik, hogy a Hopkinson Smith, ő ezt talán másképp tálalta a lemezen, bár, nem emlékszem tisztán, igen, biztosan a hangszer miatt csak... de élőzene kell, és kész, mert az az igazi No.1. élmény.
Nem könnyű a valóságot szeretni. Megmondta.
Kicsit szagolgatom azt a piros Codex lemezt, a Lislevandét. Beteszem az SACD játszóba, beszívja lágyan, és... és én nyomok egy 'open'-t, mert nehogy már valami sznob-sz@r hifin valami silány valósághamisítást kövessünk el....
Ülök a fotelben, és halkan, magamban dúdolom a Tarantellát.... ez maradt....ezt a veziót 1942-ben találták egy poros padláson Mexikóban.... Tökjó amúgy....
Nem, nincs ráklikk.
Mert ez nem valódi élő zene.
Csak képzeljétek el.
Menni fog.
Ez nem olyan, mint a vibrátor használat, hogy rászoksz és onnantól kezdve a pénisz már nem elég jó. Az élőzene és a konzervzene ki is egészíthetik egymást, és egymástól függetlenül is létezhetnek. Csak attól, hogy valami élő, még nem lesz értékes. Aki rendszeresen jár koncertekre bizonyára tapasztalta, hogy minél kisebb az apparátus, annál látványosabban jönnek elő a hibák. Egy jó stúdió felvételnél nem kell elszenvedni a hamisságot, a rossz hangindítást vagy az indiszponáltságot. Kapsz egy kvázi tökéletes produkciót. Hogy ez a valóságban a legritkább esetben van így? Ja kérem, ezt tudomásul kell venni. A zenészek nem robotok.
Nem könnyű a valóságot szeretni ....
( és ahhoz ragaszkodni. inkább. De csak úgy lehet benne változást elérni. )
Hát tényleg elég meredek, amit írtál. Először is levehetnéd a szakálladat, ha velünk beszélsz. Nekem egészen biztosan sok élőzenei élményem volt, sőt, a karmestereket legtöbbször szemből láttam, nem pedig hátulról. Én nem mennék bele abba, hogy az élő előadásnak vagy egy stúdió felvételnek van-e prioritása. Már csak azért sem, mert tudok olyat, aki sok koncertre jár, nagy zenei gyűjteménnyel rendelkezik, de az ízlése és az abból fakadó ítélőereje botrányosan rossz.
Szerintem simán meg lehet lenni élő koncertek nélkül is, és hangzó zenei kiadványok nélkül is. Az ország lakosságának túlnyomó többsége egyelőre jól viseli a mellőzésüket.
Mindent elsöprő élő zenei élmény? Menj már el egyszer a vecsési káposztafesztiválra és kínlódd végig azt az élőzenei felhozatalt! És sokszor ezt a nívótlanságot kapod meg a hazai koncerttermekben is. A pingvin öltözet és a lakkcipő sajnos nem képvisel hozzáadott értéket. Kedvenceim a matiné előadások. Hakni az egész, még csak nem is gyakorolnak rá. Csoda, ha hegedűs nem felejti otthon a vonóját. Szenthelyi Miklós és a Magyar Virtuózok...Volt hozzájuk szerencsém egy karácsonyi koncert alkalmából. Hát ne tudd meg! Teljesen hülyére vette a pali a közönséget. Nekem kellett elnézést kérnem a nejemtől, amiért elloptak az életéből egy értékes órát. Tán mondanom sem kell, a többség pirosra tapsolta a tenyerét.
Szóval én tökéletesen megértem Chord-t, hogy nem bírja a HACCP előírásokat még csak hírből sem ismerő hazai látványkonyhát, és inkább kibont otthon egy ízletes konzervet. Az íze is jobb, az állaga sem olyan undorító, és még fosni sem fog utána.
Ja, gőzhajó-project, mint Szemzőnél...:)
Micsoda egy arc azért, hogy elment megkeresni azt a lapátkerekes gőzhajót, amellyel a zsidókat mentette meg az Andrásovits kapitány, de az már rég elsüllyedt, de talált egy másikat, és felvette a lapátkerekek hangját, és bele-improvizálta a dolgait, komolyan, mint egy izoritmiás motetta 700 éve...
Az élőzenéről itt is lemaradtunk...:)
Pedig volt koncert.
Meg a film leginkább. Mert ez egy filmzene.
Sajna még nem láttam, de a lemez, az megvan.
Mondom, gőzös vagy, begőzöltél... Mutasd már meg, hol mondtam, hogy ne hallgasd, vagy hogy én nem hallgatom...egyáltalán elolvasod, amiket írok ?? Vagy csak az első két sort ?
Valami egész másról beszélsz, mint én...
Csak az a furcsa, hogy nyomod ezt az eredeti szöveget, de nem látod, hogy a lemezhallgatás, az egy teljesen más műfaj, nem látod, hogy amiket itt írunk, arra lehetetlen eljutni élőben, amiket te posztolsz, arra sem létezik koncert, de még békeidőben sem, te is a műanyagot nyomod, egyetlen koncerbeszámolót nem hallottam tőled, velem ellentétben, és a youtube-ról vadászol, még csak a kiadott lemez sincs a kezedben, úgy ajánlasz,
nem látod, hogy van olyan, hogy az adott zenét/előadást lemezre álmodják, nem pedig koncertre, nem látod, hogy lehet annyira koncentráltan hallgatni zenét, otthon, ahogyan élőben nagyon ritkán adatik, - és ez a lemezről-hallgatni-zenét nagyon jó minőségben, ennek nyílt lenézése és lekezelése és értelmetlennek tartása, ez oda vezet engem pl., hogy azt találom mondani, hogy inkább hallgatom Savallt lemezről, mint titeket élőben, vagy ami itt van, Magyarországon, és hidd el, ez az egészségesebb szemlélet...
És kivétel van, igen, de nagyon erősen ritka. Ahhoz képest túl sokat is írtam ezekről, mármint amit én olyannak tartottam.
És szó nincs az élő kizárásáról vagy negligálásáról; rengeteg koncerten voltam.
De még több jó lemezem is van.
Ne hallgassam, mert nem a valóság, (így: VALÓSÁG:)) vagy tényleg, mi a frász van már...???
Sajna fordítva ülsz a lovon. Zene a szemnek. Hatás. Zene a szemnek. ÁÁ, nem. Holnapra elmúlik..Most megrendít, holnapra elmúlik, jön egy másik. hatás, és kész. ennyi., erről van szó.
Ááá,....nem.
( és most nehogy az operával gyere, mert sikítok ...a színpad az oké )
Szó sincs róla egyébként ( nemtom hányadszor mondom ) hogy " csak-az-élő párt zászlaját visszük " ... Egy helyes logikai és élettani ! sorrend megállapítása történt részemről. És azért kell ez, hogy a VALÓSÁG, az EREDETI legyen a domináns a szemléletünkben. Nem az egyetlen, hanem a domináns. A lényeges. És azért írtam, mert ennek van ÉRTELME.
És én nem azt mondom, hogy vagy-vagy....Nem kell egyiket sem kizárni. Te erőlteted ezt a vagy-vagy-ot. Nekem eszembe sem jut hogy az egyik felesleges.
Na, nyomjuk még ezt tovább.
Ide kapcsolódhat az élő vs. stúdiófelvétel esete.
Sok éve, nagyon meg tudtam magyarázni, hogy az élő felvétel miért jobb, mindig.
Ma már nem. Óvatosabb vagyok.
Hogy miért?, aki nem érti, nézze meg ezt a videót.
Vivaldi: Svena uccidi abbati atterra
Mi az, ami észrevehető?,
igen, hogy ez egy nagyszerű zene, és egy kiemelkedően jó előadás.
És ha még kicsit gyötörjük azt a firstclass agyunkat?, akkor az is lejön, hogy élőben, színpadon, ill. színpadról, ezt, soha nem kapjuk meg. Soha.
Nézd csak az utolsó tekintetet.
Ez a nő konkrétan, akkor megőrül. mert a zene varázsol, és elvette az eszét, a kontrollját, a mindenét.
Ez színpadon - megengedhetetlen.
Amúgy, ez lemez, igen.
Ott az ária a Bajazet CD-n.
Élőben hová is menjünk hallgatni, ha csak-az-élő párt zászlaját visszük?
Várom a jegyárat, útvonalterv, stb.:)
Igen, van vaskos eltérés, de ez nem baj.
A kép hasonlat jó, csak másképp, mint ahogyan te érvelsz.
Brueghel képe egy valamilyen valóságról egy másolat.
Egy olyan másolat, amelyik komoly többlet-értéket hordoz az arra érzékenyeknél.
Senki sem azt képzeli, hogy az eredeti történetet kell élőben megkeresni.
A zene / koncert relációval pont ez van.
A lemezhallgatás, az egy olyan dolog, amely a könyvhöz, az olvasáshoz igen hasonlatos. Nincs vizuális input. Mivel mi ab ovo erősen vizuális típusok vagyunk, akár fiziológiailag is, a tudatunk ez a része 'lekapcsol', de a keletkezett vákuumba beszivárog valami. Valami, ami tulajdonképpen a többlet. Ami nincs meg pl. a filmnél. Ott más van.
Aki beszélt már hosszút, és mélyet pl. telefonon, az tudja, miről beszélek. Sokkal jobban kiérzékenyedünk a hangi meta-nyelvre, mint az élő találkozásokkor.
És mindebből nem az következik, hogy az élő az rosszabb vagy jobb, vagy akármilyen.
Nagyon sok embernél az első igazi zenei élmény az lemezről jön el. Aki ezzel vitát indít, Magyarországon, régizenében, az téved. Vagy esetleg zenész, valamilyen kiváltságos helyzetben.
Savall Folia lemeze akkor nagyon erősen megtetszett, amikor még hiányzott az a 10 év, amikortól élőben tudtam megnézni / hallgatni őket.
Meg hasonlítsuk már össze.
Ülsz másik 1699 emberrel a MÜPA-ban összezsúfolódva. Színpadon vannak, hiába ülsz közel, mint én pl. a 2. sorban, messze vannak. Nem csak fizikailag. Lelkileg is. Nem szólíthatod meg őket, már néha az tapintatlan, ha meredten rájuk nézel sokáig. A hang élő, de akkor is messze vannak.
Vagy.
Otthon ülsz a kedvenc foteledben, egyedül, vagy barátokkal, de olyanokkal, akiket jól ismersz. Az akusztikus élmény intimitása nagyságrendekkel nagyobb lesz. A lelkiségük nagyon erősen átjöhet. Mert a figyelem a hangra egyszerűen koncentráltabb.
Nem kell egyetérteni.
Befogadásaink komplikált jelenségek.
Megint VÉDED , amit nem támadtam. Sportot űzöl abból, hogy félreérts. :)
A te zenei ítéleteid is az élőzenei élményeidből erednek. Mármint, amelyek NEM az élvezetről szólnak, hanem valami pluszról is.
Már biztos beszéltem a kísérletről, amikor nomád népeknek lejátszanak felvételt és nem zenének észlelik, hanem zajnak. Ugyanazt ha élőben lejátszák, azonnal zenének észlelik. Össszekevered a habitusod szocializációs fejlettségét a zenei vénád eredetével.
És rohadtul nem a zenei élmény ÉLVEZETESSÉGÉRŐL beszéltem,. az élvezetről. ( Egy audiofilnél sajna ez a mérce ! Nincs ezzel addig semmi baj, amíg belátja :) Az eredetiben mindig TÖBBBBBBB van, mint az élvezetesség.
Semmi bajom a felvételekkel, reprókkal, nagyon hasznosak . Élvezetesek. Szépek. Pláne a jó minőségű cuccon. Rengeteg információt hordoznak. Jó sokba is kerülnek. Ettől még jobb lesz. Oké. Semmi bajom vele, kell.
De ez nem az eredeti. Mármint az,amit hallasz. Amit ők ÉPPEN CSINÁLNAK , a felvételkor, az eredeti. De te nem vagy ott, így ennek csak a MÁSOLATÁT hallod.
Tovább nem magyaráznám, mert evidencia ez. Ha nem megy, hagyjuk.
A képpel ábrázolni próbáltam valamit, gondoltam megérted.
Ahogyan egy akármilyen jó minőségű FÉNYKÉP nem adja vissza a teljes valóságát egy Brueghel képnek, ugyanúgy egy akármilyen jó minőségű hangfelvétel sem adja vissza egy élőben előadott zene teljes valóságát. Ha neked mégis visszaadja, akkor van valami olyan eltérés közöttünk a zene , mint jelenség értelmezésében, amit eddig nem vettem észre.

