Eyvazovtól nem "félek", remélhetőleg Azizov is győzi a szerepet koncertáns formában.
Látod, úgyszólván közkívánatra :) különben is: közeledik az új tanév,éled(ezik) a fórum..
Engem is érdekelne, he kérhetem!
És jut eszembe, az Eiffel koncerten nem volt senki?
Engem is érdekelne, sőt, ha mást is látott idén Salzburgban, arról is írhatna!
Eyvazov még fejlődhetett is a Chenier óta, ráadásul ahhoz a szerephez tényleg semmi köze se volt, de ha valakinek ennyire randa hangja van, azon a világ legjobb énektanára se segíthet. Engem is felháborít, hogy a feleségét csak vele csomagban lehet hallgatni.
De azt én se bánnám, ha ppp, már ha egyáltalán elmegy erre az előadásra, utána megírná a véleményét.
Ha kedved lenne elolvasni, állok szolgálatodra.
Írsz majd róla, ugye?
Ma délután láttam a Toscat Salzburgban.
Khmm.
Ma délután láttam a Toscat Salzburgban.
Khmm.
A Jajcica humor akart lenni, különben is az Rátonyival -volt- az "igazi" (brrr, beh' ripacs/kodó volt szegény) ... de ha rákattint előzőmben a "Jajcica" szóra, kinyílik egy oldal és összeáll az Anjuska-operett-táncra perdül univerzum :-) ... amiből inkább nem kérnék. (Lehárt sem.)
A Jajcicát nem láttam tőle, de a "Meine Lippen sie küssen so heiss"-t volt módomban megcsodálni. ..
Tézier-t július elején megbeszéltük Nemzeti...-topikban, én is hiányoltam innen. Mint látom, Azizov énekelt már vele-velük Pesten, azt az előadást nem láttam és nem emlékeztem a nevére. Remélhetőleg ebben a szerepben jobban fog tetszeni -ppp-nek és a közönségnek. Ahogy anya, úgy Anjuska is csak egy van és jó, hogy jön (kopkopkop) és nem a Jajcicát :-) énekli táncra perdülve.
Mindkét krtikát olvastam, ez a rendezés már 2018-ban bemutatásra került, erről akkoriban páran kifejtettük véleményünket, az enyém azóta sem változott. Elismerésre méltó teljesítmény, hogy Ludovic Tézier a salzburgi Tosca másnapján "átugrott" Grazba, hogy - koncertáns változatban, de kifogástalanul - ott is elénekelje Scarpia szerepét. A DerStandard idézett kritikája alatt még szerepel a bejelentése az ORF 2 augusztus 27.-i Tosca közvetítésének, mely a későbbiekben szerzett információk alapján meghiúsult. Az ezt követően megjelent kritikák, , kommünikék már kevésbbé lelkesek Netrebkot minősítő soraikban!
A Süddeutsche kritikát elég nehéz volt megtalálni, de azért sikerült. Köszönöm!
Viszont micsoda különbség lesz Salzburghoz képest. No, nem a rendezést hiányolom, hanem Tezier Scarpiáját. Ha ő is jött volna, biztos veszek rá jegyet. (Nem tudom, látta-e valaki a grazi Toscát, ott nagyot nyertek, hogy Terfel lemondta az utolsó pillanatban.) De Annácska férjét még mindig nincs kedvem hallgatni.
Két mértékadó újság kritikája Netrebko(ék) salzburgi Toscájáról, "Brilliant bis in den Tod" és "Thriller mit Länge und Buhs: .." (A produkció TV-sugárzását viszont lefújták.) Felkészül Budapest...
https://www.sueddeutsche.de/kultur/anna-netrebko-salzburger-festspiele-tosca-michael-sturminger-1.5389070 és
https://www.derstandard.at/story/2000129085659/thriller-mit-laengen-und-buhs-eine-salzburger-tosca-die-sich
Camarénánál azt is éreztem néha, hogy a tavalyi hangi válság nem múlt még el 100%-ban. Tartok tőle, hogy ezekkel a túlzottan drámai szerepekkel rövid úton tönkreteheti a hangját...
Még annyit: csodát azért ne várj Sierrát illetően - a rádiófelvétel az első előadáson készült, miután visszatért a lemondás után és nem a premieren.
Köszönjük az érzékletes beszámolót....
A rádiófelvételt hallgattam, Camarena produkált különleges megoldásokat, de alapjában azt éreztem, hogy az ilyen, drámai töltetű hősök világa nem igazán az övé. Sierra nem győzött meg, most már tudom azt is, miért. Kíváncsi leszek, a felvételed mennyit változtat ezen...
Lucia di Lammermoor – Liceu (premier és utolsó előadás)
Legutóbb Angela Meade Aidája előtt írtam, hogy abszolút nem tudom, mit is várjak az énekesnőtől élőben. Most ez Nadine Sierra Luciája előtt halmozottan igaz volt: adott egy elképesztően gyönyörű nő, aki az „-ina” szerepeket énekli általában és most Luciával debütál a Liceuban. Nem akartam elhinni, hogy ebből valami jó sül ki. Ha ezeket a sorokat a premier után írtam volna le, sorjáznának a nem túl hízelgő jelzők: túlértékelt, lélektelen stb. Viszont az utolsó előadás után a véleményem gyökeresen jobbra fordult - valószínűleg ezzel nem voltam egyedül: a közönség a premieren inkább muszájból tapsolt az őrülési jelenetnek; míg a másik előadáson olyan, majd’ háromperces bravazás volt, amin még a szoprán is sírva fakadt. Közben kiderült, hogy a fiatal Sierra az első néhány előadáson a ciklusából adódó hormonproblémák miatt nehezen tudott csak énekelni (egy előadást le is mondott)… vajon miért nem lehet diszkréten legalább egy indiszponáltságot bejelenteni ilyen helyzetben? Az utolsó előadáson a premier teljesítményéhez képest mintha kicserélték volna. No de akkor milyen is Sierra egy jó napján? Élőben az első nagy meglepetésként az ért, hogy középen bármifajta forszírozás nélkül mennyire erősen és gyönyörűen szól a hang. A szerep mély fekvésében is hallható marad és a színe talán csak a magas d-e környékén törik meg kicsit, amit még nem tud igazán erősen projektálni. Utóbbi hagyta bennem a fő hiányérzetet, mivel így a korona nem tudott felkerülni az őrülési jelenet vagy szextett végére. [Széljegyzet: 1:0 a hangmérnököknek, youtubeos felvételein az ember csak ámul, hogy milyen hosszan és erősen tartja a záróhangokat, amiből csak az utóbbi igaz élőben.] Ami a fachot illeti, Sierra lírai szoprán bizonyos koloratúraképességekkel, tehát Lucia sosem lesz igazán nagy szerepe: az a staccato nem pörög olyan gyorsan, a díszítések terén viszonylag visszafogott. Kapunk viszont remek legatókat, pianókat és egy összességében érzelmes, elegáns frazírozást. Hasonlítva élő élményeim alapján a többi mai szopránüdvöskéhez: az embernek nincs az az érzése, hogy jó konzervatóriumi diák módjára elénekli a szólamot és semmi több mint Yende. Vagy sokkal kevésbé fedezem fel benne azt a bájolgó-mesterkélt színpadi jelenlétet, mint gyakran Oropesában. Bár nincsen meg neki Pratt vokális pirotechnikája, de messze nem olyan hideg jelenség a színpadon. Kiragadott fura élmény, de olyan természetes szeretettel ölelte meg Edgardót, amire minden férfi vágyik és még a néző is boldogabban érezte magát tőle. Az őrülési jelentben pedig, dacolva a régi klisékkel, nem borzas hajjal és csapkodva őrült meg – hanem egy lelkileg hiteles, modern, sallangmentes, de hatásos megoldást választott. Maga a matéria pedig valami egészen gyönyörű és homogén, amivel se Yende, Oropesa vagy Pratt sem versenyezhet. Szumma szummárum: nagyon szívesen hallgatnám Micaela, Manon vagy mondjuk Júlia szerepében!
Edgardóként kedvenc mai tenorom, Javier Camarena lépett fel. Ahogy ez várható volt, Edgardo szólama határszerep számára, de talán már egy lépéssel azon túl is. Bár a frazírozásával és legatóival mindig kilóra megvesz (a premieren ahogy kezdte az első felvonás duettjét… egy egész sors benne volt az első mondatokban!), de most néha érezhetően forszírozott – és ez különösen Sierra szabad hangadása mellett volt szembe(fülbe?)ötlő. Papírforma: igazán elemében a zárójelenetben volt. Tavalyi koncertjén már feltűnt, hogy a „Tombe degli avi miei…” recitatívót már magában érdekesebben adja elő, mint sok mai tenor az azt követő áriát – utóbbi pedig igazi showstopper lett. Személyes kedvenc részem az operából – „Tu che a Dio…” - pedig csak feltette az i-re a pontot: kezdés a la Bonisolli (oppure, decrescendálva énekelt „ascenda”) után konstans gyomorszorítás a kellemesen katartikus fajtából. Jövőre Taminóként itt fog debütálni – jó előérzetem van.
Enrico szerepét Alfredo Daza énekelte egy, a mai mezőnyben már basszbaritonnak is nevezhető sötét hangon. A mexikói bariton végig erősen bevonódott a drámába, fizimiskája is segítette ebben - simán játszhatna latinamerikai drogbárót egy Netflix sorozatban. Ami az éneket tekinti…a spanyolok tömören ennyit mondanának: fuera de estilo. Köze nem volt a belcantóhoz a tördelt íveknek és töméntelen mennyiségű nyitott pozíciónak. Néha azt éreztem, hogy Alfiót hallom, nem Enricót. Eredetileg Kwiecien volt kiírva a szerepre. Most különösen sajnálom, hogy visszavonult. A többi énekesről vagy jót vagy semmit alapon nem írnék – talán még Anna Gomá Alisája és Moises Marin Normannója volt korrekt színvonalon.
Giacomo Sagripanti vezénylése nem hagyott bennem mély nyomokat. Ismét spanyol kifejezéssel élnék: rutinario. Semmi érdekes választás, amire szívesen emlékeznék. Barbara Wysocka rendezése pedig már ismert lehet Münchenből Damrauval. Sajnos ledobja magáról az opera librettója.
Belehallgattam a rádióközvetítésbe, főleg Camarena nem volt az igazi. Hadd ajánljam a fontosabb jeleneteket a saját gyűjteményemből az utolsó előadásról – jó zenehallgatást minden érdeklődőnek!
Valaki Önök közül nem volt a Budavári Palotakoncerten? Igazából a műsor érdekelne, hogy milyen dalok voltak.
http://www.intoclassics.net/news/2021-07-27-51623
Ha valakit esetleg erdekel.
Köszönöm! Érdekes lesz meghallgatni.
A tegnapi Lucia di Lammermoor rádióközvetítés Nadine Sierra és Javier Camarena főszereplésével Barcelónából - ők lesznek a jövő évi MET premierben is. Link
Szept.10.-kén és 28.-kán Nabucco Brnoban.
Foszerepekben Boross Csilla és Dalibor Jenis. www.ndbrno.cz
Meggondolatlanság volt tűzbe dobni a receptet... :-)
Óriási darab, én is nagyon kedvelem ezt az előadást.
Kedves Laci, amikor Elina kijön az orvos kíserétében, a libretto így írja le a helyzetet:
MARTY (vejde jako zjevení, jako stín. Lékar ji podržuje.
Všichni vstanou. Blede zelenavé svetlo zaplaví jevište i hledište)
Nem túlzás átalakítani Elinát múmiává?
Az előbb még nyönyörű, 30 - 40 évesnek kinéző asszonyból percek alatt múmia lesz?
Mennyivel hatásosabb lenne, ha annak ellenére nem akar tovább élni, hogy szép, híres, gazdag, a férfiak mind körüludvarolják?
Az én értelmezésem szerint a vejde jako zjevení, jako stín csupán azt jelenti, hogy a mozgalmas éjszakai kaland és a whiskyvedelés után hullafáradt, és úgy kerül elő, mintha egy jelenés vagy szellem, mintha sajátmaga árnyéka volna. Hiszen 16+321 évig egész jól bírta! Néhány perc alatt járt volna le a 337 év, a mintegy 320 000 nap? Mi a véleményed?
Persze az előadás gyönyörű, a rendezés ettől az apróságtól eltekintve mintaszerű.
Ismét csak sok-sok köszönet a figyelmességért! Nekem mindig örömet szerzel az ilyesmikkel!
Itt egy régi Tosca (Milanov, Björling, Warren, Leinsdorf, 1957), amely talán kevésbé lesz megosztó, mint a mostani madridi felvétel. Van egy óriási előnye: nincsen kép, nincsen felirat, csak hang. Ja, és az ima 3:11 hosszú. :)
Kiválo eloadás, kiálo fordítás. A darabot Jakub Hrúša vezényelte, jelenleg o a legjobb cseh karmaster.
Az alább felsorolt Janáček-operák mindegyikébe belehallgattam a múlt hét végi zenében, mert nyilvánvalónak tűnt, hogy az ő zenéje, de egyik sem volt. Sőt, a Broucek úr librettójába is belenéztem és nem találtam benne olyan szavakat, amiket felismerni véltem az énekelt szövegben. Később derült ki, hogy -ha jól értettem- egy többnyire kihagyott részlet volt a bejátszás. Utólag is gratula a helyes megfejtést beküldő Broucek-szakértőknek..
A legfontosabbaknak tehát birtokában vagy, ami a cseh nyelvet illeti. Azért gyanítom, hogy kissé szerénykedsz...
Köszönöm a pontositast!
Cseh nyelvutdasom rendkivul hezagos, legfökepp az escsedno pivo, svetly a velky, prosim vas sefku körben mozog.
Igen, a Makropoulos-ugy is oriasi, szerencsemre lathattam Londonban es Pozsonyban, ahogy legtöbb operajat is - az Osud eddig kimaradt.
A Holtak hazabol is zsenialis, egy apro nöi szereppel, es szinten enek nelku, minden a zenekarban szolal meg.
A pastorkyňa jelentése az értelmező szótár szerint: nem saját lánya.
Lehetne a cím kissé kifejezőbben ilyesmi is: Az ő édes mostohalánya / gyámleánya / vagy Édes nevelt lánya.
A másik, sajnos alig ismert Smetana-operát talán még jobban szeretem. Itt látható-hallható-olvasható (magyarul) a teljes
Micsoda cseh operák léteznek! Dvořák Rusalkája is fantasztikus remekmű.
Az egesz darab gyönyöru. Az ö mostohaja. Ki mert valaha szinte szolot adni a xilofonnak egy opera inditasakor?
A Falstaff utan - mellett? - legkedvesebb operam.
: -) Gyönyörű a morva Bartók (vagy de Falla) röpke nyitánya és a dráma okát vázoló belépő.
Preissová így ír: "A címet egyértelműen megváltoztattam; a „Její pastorkyňa“ első szava, a „její“ megmutatja, hogy Kostelnička a főszereplő, és mindenki fölött áll." Erről korábban is volt szó.
Itt egy kis Jenufa, San Franciscóból.
Grandmother Buryjovka, Jill Grove --- Jenůfa, Malin Byström --- Laca Klemeň, William Burden --- Jano, Sarah Tucker --- Foreman at the mill, Matthew Stump --- Kostelnička Buryjovka, Karita Mattila --- Števa Buryja, Scott Quinn --- Barena, Toni Marie Palmertree --- The maid, Laura Krumm --- The mayor of the village, Anthony Reed --- The mayor's wife, Zanda Švēde --- Karolka, Julie Adams --- A woman's voice, Angela Moser --- A man's voice, Torlef Borsting --- Kostelnička's aunt, Buffy Baggott
Angol felirattal, hagyományosnak mondható rendezéssel.
Köszi a megosztást, elgondolkodtató...
Nem korrekt pótlás! Meli nagyon jól énekel, sőt egyre jobban, a Bartók Rádió tegnapi Aida közvetítésében is nagyon jó volt. De ha a konkrét közvetítés első 10 perce pótlandó, akkor illik a yt-n egy Calleja Reconditát keresni! Akad pár belőle.
Köszönetképpen, és mert most sajnálatosan lemaradt az elejéről a képária, pótlásul is. Szerintem fülre-szemre elfogadható csere:
Ja, kasza helyett kombájn, praktikus, gyors, tömeges betakarításra kiváló. :)
A halál is halad a korral, a kasza már kicsit elavult és nem igazán praktikus szerszám... ;-)
Ó, köszönöm. :-) Viszont kívánom!
A "halál" ábrázolása koponya-lábszárcsont-csuklya-fekete köpeny szokott lenni. Ebben az "öltözékben" azonban egyáltalán nem tűnik a szereplő visszataszítónak, ezért inkább a mohó Scarpia által elképzelt Tosca-figura naturális megjelenítésére asszociáltam. Meg a "halál" kaszát használ, nem lekerekített végű konyhakést.
Kicsit zavart, hogy elég meleg volt-e a színpadon, mert két felvonást végigállni ebben a szerelésben... A tapsrendre már felruházták.
A halált. Kívánom, hogy még sokáig ne találkozzál vele.
A meztelen fegyverhordozó mit szimbolizál? Nekem magas.
Örülök, hogy tetszett. Már csak ezért is érdemes volt közzétennem.
:-)
Első felvonás:
- Angelotti hason fekszik;
- Cavaradossi fekszik hanyatt a trepnin,
- Tosca lelógó fejjel fekszik hanyatt a trepnin;
- Tosca a festmény előtt fekszik félig hason,
- oldalt a lépcsőn fekszik Scarpia,
- végül némi gyanús térdre-nyomás után fekszik hanyatt Tosca,
- azután békaként elterülve fekszik a földön Scarpia.
Re-e-e-e-megő ha-a-a-a-a-ngon énekel a csapat, aggódik talán, mi jön még ezután! A néző meg kifekszik a sportos rendezéstől. Operatorna!
Sajnos nagyon zaklatott napom volt, ezért lemaradt az első 10 perc, de talán így is örömöt tudok szerezni néhány fórumtársnak, akik velem együtt szívesen hallgatják a mai világ legnagyobb szopránját, ahogyan Toscát énekelt Alvarez és Calleja társaságában, ma este Madridban. És ha nézitek-hallgatjátok, akkor talán már nem is tűnik annyira szörnyűnek a rendezés, és annyira végtelenül-hosszúnak a megismételt ima. Ha pedig egy kicsit mégis hosszú, akkor hálát adhatunk a sorsnak, hogy nekünk is adatott legalább annyira hosszú élet, hogy mindez a szépség beleférjen.
Valószínűleg Gobbi ugyanekkor énekelt Scarpiát is az Erkelben, amin ott voltam. Nagyon tisztelem Abodyt, de ebben a szövegben erős költői túlzás is van. Tele a yt Gobbival, hallgasd meg magad, hogy volt-e hangja. És igen, A Scarpia is ő volt.
