off Mindig udvarias a hangvételem és remélem, többnyire kedves is. Nem írtam " bölcs tanítást folytató drag queenről", olvasd el még egyszer. Úgyszólván soha nem "révedek" (szójáték vö. "révemen") = nem idézek 444-ből és atv-ből. ("Félre": a kettő összemosása -már ha a két médium azonos "ellenzékisége" lenne a közös vonás- enyhén szólva is botorság hibádzik nézetem szerint.) Annál többször idézek/szemlézek -figyeld majd!- t.k. mandiner.hu, origo.hu, mno.hu kulturális híreiből, mert igen tanulságos, mulatságos olvasmányok, ezért közkinccsé kell tenni őket, de más fórumtársunk "kenyerét" sosem elvéve.
on A művészt valóban nem ismerem, ezzel talán nem vagyok egyedül. Nem tudom, hogy Verdi mit szólna hozzá. Bing sem szerette Stravinsky operáját, mert mint írta, nem prűd, de egy szakállas nő neki sok. A világ és a Rake's Progress túlélte-meghaladta az ő véleményét (is). Az operairodalom ismeretesen tele van hunczutságokkal, nemi szerepek felcserélésével, queer dolgokkal: kasztrált énekesektől kezdve férfi ("nadrág-") szerepeket éneklő meg férfiruhába bújtatott, olykor nőkkel hentergő nőkig, sőőőt, dupla csavarral: megjelentek a nőkre írt férfi szerepeket éneklő férfiak is, úgy bizony! Meg volt kizárólag férfiak által előadott Hattyúk tava -nem tegnap!- és sok más egyéb. És ki tudja, mi jön még. Armageddon!? Vagy csak egy szőrös Violetta. Nagy a kavar, tudom, néha nem könnyű követni, de hát a világban is nagy a kavar és azt sem könnyű követni. A közönség meg majd kiszűri, mi érdekli, mi nem, oszt'jó napot.
PS Köszönöm az utólagos forráspótlást. Forráshiányos nyugger volnék elvégre ;-)
"nem a hang" (előzmény 2108) - ezen nevetnem kell, az aktuális témától függetlenül is!
Idézet Abody Béla Gyere velem Operába! c. könyvéből (szó szerinti kiemelés tőlem - ED):
Tito Gobbi (Jago, 1967 április)
"Ez tudniillik nem éneklés. Több is, meg kevesebb is, de nem éneklés. Ez a hangmatéria nem alkalmas a bel canto, az olasz szólamok megkívánta sőt megkövetelte 'dolcezza' közvetítésére Drámai ereje sincs, magassága korlátozott, mélysége nagyon kevéssé összefogott, pianót énekelni nem tud. Lényegében minden, amit csinál, az énekhangképzés közismert, bevált, kodifokált keretein kívül mozog. Pontos, tehát durva példával élve: ha Operaházunk kórusának tagjaival olyfajta versenyre kelne, amelynek egyetlen feladata a C-dúr skála pontos, érzelemmentes, karakterizáló igény nélküli eléneklése, okvetlenül helyezetlen lenne. Sőt. Kínos dolgok derülnének ki." Idézet vége. Innentől következik az ájult laudáció, az élmény indoklása. Az élményt azonban, mint a fenti idézetből kiviláglik, éppenséggel nem a hang, hanem a személyiség, szerepformálás, színészi játék szerezte a recenzensnek, aki szerint, ismét idézem: "ez a Jago - Jago. Sőt, A Jago."
"Kedves, udvarias" hangvételed meglep. A szerinted bölcs tanítást folytató drag queen képi forrása a Könyvkultúra Magazin. Sejtetted nyilván, hogy nem a 444 vagy az atv, ahová a réveden gyakran nyílik a momus olvasói számára bőséges betekintés.
Ha a "fiúka" alatt Villalobost értetted, emlékeztetlek nemzetközi elismertségére, lásd a most szóbanforgó, brüsszeli Tosca Magazine Platea cikkét.
A beírásomban felhozott idézeteknél mindenhol ott a forrásnyelvi szöveg, jó keresővel rátalálhatsz a forrásokra.
Kíváncsi lennék, Giuseppe Verdi mit szólna ahhoz, hogy ez a felkapott énekes Traviata-szerepre készül:
Nos, nem Alfredo lesz, hanem Violetta...
Em uma trajetória tão vertiginosa, Bruno tem alguns planos ousados – como cantar o papel de protagonista na ópera La Traviata, de Verdi. “Quando você pensa em ópera, o que vem primeiro à sua cabeça? A voz ou o gênero? Não podemos deixar que nos limitem a uma caixinha. Minha ideia é explorar a voz além das caixinhas”, afirma. Mi számít, a hang vagy a nem? - teszi föl a kérdést.
Kedvedért a forrás:
...o que vem primeiro à sua cabeça? A voz ou o gênero?
« Peu importe le genre, ce qui compte c’est la voix »B
Bármennyire is dicsérik São Paulo Callasát, a momus olvasói közül bizonyára számosan fogadnak szívesebben Violettaként, Toscaként, Butterflyként... egy sopranot, mint egy sopranistát.
Úgy van! Nem mindegy. Ld. 20987. És nincs úgy! Ld. 21003. A közönség igenis leváltja a rendezőt ... ha nem is előadás után 5 perccel.
Kérdés, egy énekesnek mennyire van joga, lehetősége ezekbe a dolgokba beleszólni? Erről különböző énekesek önéletírásai, interjúi elég érdekes információkat szolgáltatnak!
Muszáj mindent elhinni? Forrás? Szíved joga amúgy. És vajon számít egy no-name fiúka ellenőrizhetetlen locsogása? Helyi értékén kezelni! Ha pedig bejön a közönségnek, akkor neki volt-lesz igaza. A közönséget, tudjuk, nem lehet leváltani. Leváltani a közönség tudja ... pl. a rendezőt.
A közönségnek egyáltalán nem mindegy, de egyéb eszköz nem lévén, az előadás végi nemtetszés nyilvánításon kívül csak a távolmaradásával tud véleményt mondani!
Ez a "Gobbinak nem volt hangja" vélemény már párszor megjárta ezt a fórumot. Láttam, hallottam őt a MÁO-ban, csodálatos hangja volt és remekül játszott. Egy hajdani vezető tenoristánk szerint - aki együtt lépett fel vele - vérfagyasztó volt a színpadon.
Mi baj(od) azzal a Don Pasqualéval? Nem kedvelem a darabot, de jól szórakoztam rajta, mert jópofa előadás. Az Ókovács-korszak egyik sikerült produkciója. Még Káel Csabánál is el tudott egyszer sülni a kapanyél ;-)
Szép teljesítmény egy vad- és (Tosca-) témaidegen rendező és nyilatkozatainak idefo...khm...hányása, ki tudja, honnan összeollózva, forrás megjelölése nélkül. Azon tűnődöm, vajon a drag queen tanítja így vagy a PestiSrácok. Gyanítom, az utóbbi. A drag queen ennél értelmesebb dolgokat csinál a képen a gyerekekkel. Vagy tán Scarpia lehet ő, újszerű rendezői megközelítésben, drag queen-jelmezben és maszkban ... különben hogy a fészkes fenébe' került az Opernglas-topikba? Vagy az iránta érzett szimpla vágy pottyantotta őt ide csupán, mely vágy vetekszik Scarpiáéval? Köszönjük, Emese! Mostantól tehát politizálgathatunk. Jó tudni. Vagy csak egyesek?
Vajon szándékos rongálás az opera meghamísított képi bemutatása, nem tudnak újat írni a nyilvánvalóan mai tartalomhoz? Erről is szó volt már itt: szellemi szegénységi bizonyítvány az eredeti műre erőltetve ráhúzni a korszellemet sugalló elemeket.
Köszönöm a videókat.
Köszönöm! Itt bizony nincsenek a földön, hanem Scarpia, ahogy Schrottról is írták, elvonul a háttérbe és italt tölt magának. Úgy látszik, a madridi előadást a rendező vagy az asszisztense még tovább instruálta. Mindenesetre Radvanovsky helyében a földön csúszáshoz nem engedtem volna, hogy a ruhám hasig ki legyen vágva, ahogy a barcelonai szopránnak se volt.
Én nem vagyok álszent. Nyilván még megválogathatom, hogy mire viszem el őket. Ezért nem vittem el például a Don Pasquale Erkel színházbeli előadására sem őket, pedig a mű már igazán élvezhető lett volna nekik, és a yt-n láttak is részleteket belőle. De a hazai rendezés kritikán aluli.
Egy 16 évest már nem biztos, hogy én fogok vinni, mindenesetre igyekszem az ízlésüket és a véleményüket a világról minél inkább befolyásolni addig, és felkészíteni őket, amire csak képes vagyok.
Félreérthetően fogalmaztam. A rendezés Pasolini élete és Tosca sorsa között von elvileg valahogyan párhuzamot. Saló nekem ugrott be (a trailer képeit látva), hogy úgy-ahogy passzolhat a második felvonáshoz - ahogy Te is mondod, Scarpia perverzióit felnagyítva.
Nem láttam élőben az előadást (sajnos), szóval én is annyit tudok, ami a videóban van. Viszont itt van ugyanez a rendezés pár éve Barcelónából (kb 1:40:00-től van az ominózus rész).
A drag queen mehet az óvodába "érzékenyíteni" ?
Jó, legyenek a lányok 16 évesek. Engedéllyel még férjhez is mehetnek. Számukra melyik előadást választanád a belinkelt kettő közül?
Én semmilyen Toscára se invitálnám az általános iskolás unokáimat, mert nem nekik való.
Én nem bánnám, ha Otello is hozzászólna, de nekem az volt az érzésem, hogy már az ima előtt is volt egy kis dulakodás Scarpia és Tosca között, így kerültek mindketten a földre. De csak aki látta, az tudná megírni, hogy miért is vannak a földön ők.
Amilyen mázlim volt, hallottam Gobbit Scarpiaként. Tanusíthatom, hogy volt hangja, nem is akármilyen.
Rafael Rodríguez Villalobos
Némi tallózás brüsszelkonform nyilatkozataiból:
‘El Dictador’ se representará en un programa doble por delante de ‘El Emperador de la Atlántida’, cuyo tema es el nazismo. El Emperador de la Atlántida la compuso Ullmann en Terezin, el gueto que era antesala del envío de judíos a los campos de concentración y exterminio.
Gustavo quería huir de la puesta en escena que se desarrolla en Terezín, y yo también evitaba que los personajes se identificaran con Mussolini y con Hitler. = Az ifjú titánt nyilván nem a "Der Kaiser von Atlantis oder Die Tod-Verweigerung" szenzációsan szellemes, rímes szövege vonzotta...
En Europe, à notre époque traversée par tous ces conflits (le Brexit, Viktor Orban, la Pologne etc.) = Mi a baj Európában? ...Orbán és Lengyelország.
Berta chanté par un contre-ténor = Az ő rendezésében Berta szerepét kontratenor énekli.
...l’homosexualité refoulée et l’homophobie de Bartolo = Nála Don Bartolo rejtőző homoszexuális és homofób.
He vuelto a residir en Sevilla ... Tiene idiosincrasia propia: muy cerrada en algunos aspectos pero muy tolerante en otros. Cada vez acepta más a personas del colectivo LGTB. = Jó élni Sevillában, mert ott az emberek nagyon elfogadók az LMBTQ...XYZ -közösségek iránt.
Nyilvánvaló, hogy többtucatnyi klasszikus Tosca megtekintése után a kritikusok és a notórius operalátogatók örülnek némi változatosságnak, lett légyen az akárminő ocsmányság vagy agyrém. Tizenéves lányosztály épülésére azonban nem szolgál igazán a Villalobos-féle pimpilő-himbilimbizés és csupaszon meredező fiúpopó-kínálat. Ne legyen ilyesmi az első Tosca-élménye ifjonti hölgyeknek - és fiataluraknak sem!
Mai rendezések is lehetnek jók, a genderlobbi erőszaktétele nélkül is, lásd:
Teatro alla Scala - 2019
Én erre invitálnám inkább a nyolcadikos lányosztályt.
Régen láttam Pasolini Salóját, alig emlékszem rá, de annyira mégis, hogy sehogyan se tudjak párhuzamot vonni a két darab között. Ha mégis, akkor a filmről nem Tosca figurája, hanem inkább a báró perverziója jut az eszembe. Bár ma már sokkal kevesebb dolog számít perverziónak (is), mint 120 éve...
Nem, nem, ezt cáfolom. A közönségnek nem mindegy.
A két idézet erősen hasonló tartalmú: "ő maga is másképpen alakítaná a szerepet és a maszkját" és "fokozatosan minden külsőséget lehántott és elhagyott". Azaz követte az ízlés(ek), a korszellem változását. A ma ízlése -leegyszerűsítve- talán éppen az, hogy minél kevésbé vagy semennyire ne változtassuk el a színpadi külsőt.Jó eséllyel ő is ehhez alkalmazkodna. Mondjuk Gobbi úgy fejezett ki mindent a hangjával és főleg a játékával, hogy sosem volt szép hangja ... rossz nyelvek szerint semmilyen hangja nem volt. Nem becsülném le a "mostaniakat" sem. Ahogy már többször vélekedtem így, egy idő múlva a "mostaniak" is nosztalgiák alanyai és tárgyai lesznek. Remélem, megérjük ;-)
A második felvonást én is el tudám képzelni egy "Salò-szerű" helyzetben! De a rendezés elvileg Tosca és Pasolini élete/sorsa között akar párhuzamot vonni. Még egy kritikát se olvastam, aminek írója értette/érteni vélte volna a rendező üzenetét.
Tényleg úgy tűnik, hogy ma már a közönségnek mindegy.
Mindenestre jól megmondtad a "tutti"-t.
Nem biztos azért, hogy az teljes mértékben így is van. Sokan csak elviselik. :-)
Nekem boldogság volt a szép magyar fordítást olvasni az olasz szöveg alatt és az eredeti Tosca szerepet hallani a stúdiófelvételen (lsd lejjebb). Még akkor is, ha magával ragadott egy korosabb Tosca szép hangja.
Pontosan Tito Gobbi lenne, aki ma már biztosan nem készítené saját maga Scarpia maszkját. Magyarul is megjelent életrajzi kötetében írja, hogy a Báró figurájáról az évtizedek során fokozatosan minden külsőséget lehántott és elhagyott, hiszen a hanggal minden érzelmet, magatartást ki lehet fejezni. Bár a mostaniakról – tisztelet a kivételneki – is el lehetne ugyanezt mondani. A pozitív és negatív példáktól most tekintsünk el.
Ide vele, tökjó lehet! Kis túlzással azt mondanám: mindegy, csak ne 1800-ra datált díszletek és jelmezek legyenek. Olyant már sokat láttunk -Zeffirelli-stílt is nyugodtan be lehet tenni a múzeumba- és Tito Gobbi s.k. készített maszkját sem kérjük senki mástól és senki máson, csak őrajta ... ő azonban régen elhunyt. Ha élne, forogna a sírjában, ő maga is másképpen alakítaná a szerepet és a maszkját, mint 50-70 évvel ezelőtt. És Callas is boldogan venne fel egy -rendezéstől függően- 20. vagy 21. századi öltözéket. Istenien mutatna benne és rajta, a közönség pedig ugyanúgy imádná őt, őket, mint anno. Pucéran is.
Calleját láttam Cavaradossiként, nekem nem tetszett, de ez szubjektív vélemény. Viszont sokért nem adnám a 19.- i vagy 22.-i előadás felvételét!
Igen, a klasszikus megoldás évtizedek óta az volt, hogy Scarpia hátravonult, sétált, ült az asztalnál, stb.mintegy érzékeltetve, hogy Tosca bármit mond, énekel, nem érdekes, az adu ász az ő kezében van. Ehhez képest ez a földön fekvés némi magyarázatot igényel (ha van egyáltalán, az ilyen még nem volt indokon kívül.) Ami a hivatkozott Trailert illeti, sajnálom az énekeseket, akik ilyen produkciókra kényszerülnek! Sok mindent el tudok képzelni, ha a mondanivalót szolgálja, de ezek a mai rendezések egyre kevésbé! Számomra egy név ismerős, Pavel Černoch - kíváncsi lennék az ő véleményére.
Ha már mai Tosca rendezések, ajánlom figyelmetekbe a La Monnaie új produkcióját. Trailer Az egész valami furcsa Pasolini párhuzamra van felfűzve - elég bizarr, random meztelen emberekkel. Ehhez képest egy ima alatt földön fekvő Scarpia maga az ortodox operarendezés (amúgy mikor ezt a madridi rendezést Barcelónában játszották pár éve, tisztán emlékszem, hogy Schrott hátravonult az italos asztalhoz míg Monastyrska az imát énekelte. Jó kérdés, kinek az ötlete volt a változtatás...).
Úgy száz, de legalább 65-70 éve minden rendezőt tutira "az önmegvalósítás érdekli", pontosabban a saját elképzelését rendezi meg, ki így, ki úgy, olykor forradalmasítva az operajátszást vagy annak bizonyos szegmensét (ld. Wieland Wagner), olykor meg botránykövet állít elő. "Korhű" produkció(k), mint pl. de Bosio pesti Don Giovanni-ja, legalább annyira botrányos/ak, botrányosan unalmas/ak, mint amennyire botrányos némely félresiklott rendezői elképzelés.
A mai rendezők nagy részét - tisztelet a kivételnek - többnyire az önmegvalósítás érdekli, a mit lehet még belemagyarázni a darabba koncepció.
A madridi Tosca-szereposztás(ok) itt, a rendező, Paco Azorin weboldala itt. Netrebko is énekel két Toscát a széria végén.
Boldogult anyósom ezt már nem láthatta, halálának egyik oka az elkeseredés is lehetett: évtizedekig támogatója volt az ünnepi játékok körének... és még megérte a művészi zuhanás, lavina idejét. Nem csak ő volt kétségbeesve, bár akkor az új irányvonal még generációs kérdésnek is tűnhetett.
Sejti-e a mai modern rendező, hogy mit vált ki a nézőből? Nyilván mindegy neki, csak az érdekköre számít.
Ezért örültem most a szép ruhának :-).
Gyengébbek kedvéért mégegyszer... viszont szeretettel :-)
A B alatti ikonra illesztve a nyilat megjelenik a felirat: Kép. Erre kattintva és ebben az ablakban lehet szerkeszteni, ki lehet próbálni, ha nem tetszik valami törölni lehet, és újrakezdeni.
Hol van az Image? Nekem is gondot okoz a képszerkesztés, pontosabban csak úgy tudok "szerkeszteni", hogy minél kisebb képet igyekszem kiválasztani.
Megelőzött :-) néhai nagynéném mesélte ugyanezt Jeritzáról, ha jól emlékszem, egy Városi Színházban látott Tosca alapján. Radvanovsky Normájáról ebben a bejegyzésben írtam 2017-ben, történetesen Netrebko helyett ugrott be akkor a szerepbe, aki majd Pesten énekel -remélhetőleg- Toscát. Forog a körhinta..
Maria Jeritza - Tosca
Érdekes eszmefuttatás, de nem hiszem, hogy egy adott énekesi teljesítmény - mert akkor is az, ha netán vájtfülűek egy hamis hangot, rossz intonálást vélnek felfedezni - megítélének legjobb módja a "ki hány perc alatt énekelte el" az áriát!
Hasonlít a "ki hány percig birja szuflával a Wälse-Ruf éneklését" címen futó, igen kedvelt tenor-versenyhez, aminek szintén nem sok értelme van!
Számomra egyébként sokkal értékesebb egy élő előadás, még ha nem is mindig tökéletes, elvégre az ember nem gép, mint egy másodprcre kidolgozott, ki tudja hány felvételből összevágott, ezerszer átfésült stódiófelvétel!
Egyébként a földön fekve énekelt "Tosca imája" első megvalósítója egy Jeritza Mária nevű szoprán volt, akit Monarchia beli születése kapcsán sokan büszkén neveznek magyar énekesnőnek, pedig nem volt az
Köszönöm, éppen kérdeztem volna, ki az a szegány Scarpia, aki földön fekve élvezi ezt a produkciót. Ami akkor is teljesítmény, ha az ária csak egyszer hangzik el!
Ama bizonyos 2018-as salzburgi Tosca óta, ahol Scarpia atléta trikóra vetkőzve kerékpározik, Tosca az asztalon fekve énekel, és a harmadik felvonás végén ketten pisztolypárbajban lövik le egymást, én már semmin nem csodálkozom!
Köszönöm bejegyzésedet, kiváló elemzés.
Amikor megnéztem ezt a videót, akkor a művésznő hangja bájolt el, a klasszikusnak vélhető színpadkép és a ruhája.
A rendezői elképzelésre ezekbe a pózokba kényszerített művészek inkább sajnálatot és együttérzést váltottak ki belőlem, erről nem is akartam írni (20961).
Bírták az iramot... A női főszereplő testhelyzetébe, kezébe, mozgásával szinte beleláttam az egykori felmosórongyot. Ilyen időket élünk...
Szerintem nem kellett volna ismételnie, de valami rávitte. Hiúság vagy a közönség szeretete, nem tudom. Óriási testi teljesítményt nyújtott.
Ceterum censeo adnotationem 20956 esse delendam. (A fölösen túlméretezett képet jó lenne törölni vagy konszolidálni, hogy helyreálljon az oldalszélesség.)
Most hiányzik nagyon parampampoli, telramund. Hová tűntek a jófülűek?
Ezt a - leginkább cirkuszi - tornász-produkciót elandalodva magasztalók szíves figyelmébe ajánlom az alábbiakat.
- Scarpia bárótól még retteg egész Róma. Miért lapít fekve, nyúlbélaként a rendező-zseni kissé beteges elképzelése szerint? Tosca mindjárt letérdel előtte! (...mármint a hason fekvő Scarpia előtt!)
- Az (egyébként valóban nagyszerű) énekesnő az előírt singhiozzando -t némi nyögdécsélés formájában tárja elénk; még menetközben is, ahol ez az előírás nem szerepel. A szemmel láthatóan és füllel hallhatóan tüdővel gazdagon megáldott énekesnőnél a "perché me ne rimuneri cosììììììììì?" előbb némi saskeselyűs vijjogást követően bukkan elő, HAMISAN ! Alig talál rá a helyes hangra, nekifut alulról, majd fölészalad, nem is csoda, hiszen vonatfütty-hosszan tartja ki: 4:03-ig. Tessék meghallgatni.
- Elődjei, közöttük egy bizonyos Callas három perc alatt "hadarta el" ezt a számocskát; Tebaldi 3:06ig húzta; Sass Sylvia 3:13 alatt énekelte el; a máig etalonnak számító Gheorghiu 3:22 alatt tudta le; Annácska 3:33 -ig danolta el, az isteni Marton Éva is befejezte 3:40-nél. Nem nyögtek és nem énekeltek hamisan.
- Remélem, soha nem lesz 8 perces Vissi d'arte, ahol Scarpia miniatűr spermiummá zsugorodva szűköl az egyébként hatalmában lévő, földön hentergő Tosca lábánál.
Köszi az infót, szombaton 21 óra. Majd ügyeskedem...
Még annyit, hogy a július 10.-i előadás, ha jól olvasom, YouTube-on is közvetítve lesz. Radvanovsky partnerei Joseph Calleja és Carlos Alvarez lesznek.
Végre kipihenhette magát... ;-)
Mondjuk érdekelne, hogy mi okból kerül padlóra Scarpia az ima előtt?
Dicsérjük egy kicsit a Scarpiát játszó/fekvő Carlos Alvarezt is, aki a csaknem 9 percet szinte teljesen mozdulatlanul, az ujjaira támaszkodva töltötte...
