6353 Norma 2005-01-24 00:57:22 [Válasz erre: 6351 álmodó 2005-01-24 00:43:19]
De jó, akkor nincs harag.:-) Így más a helyzet. Észrevettem én, de totál igazad van, nem szép tőlem, hogy nem említettem. Megpróbáltam helyrehozni, sajnos nem sikerült. Pedig tényleg nagyon tetszett a 2. felvonás. Persze a 4. is (Amneris és a papok jelenete a kedvencem), ám az elsőben lehetett volna lendületesebb az említett rész, de ezt a karminak tudom be. Ott többet vártam, de lehet, hogy te másként gondolod. Ezek persze csak érzések, szakmailag közöm nincs hozzá sajnos, csak a rám tett hatást tudom megfogalmazni, ezért ne várj tőlem nagy elemzést. De munkátokhoz (személyesen neked is) sok sikert és örömöt kívánok - olvastam a gondokról a másik topikon. Remélem sikerül megfelelő megoldást találni. Üdv.: N
De jó, akkor nincs harag.:-) Így más a helyzet. Észrevettem én, de totál igazad van, nem szép tőlem, hogy nem említettem. Megpróbáltam helyrehozni, sajnos nem sikerült. Pedig tényleg nagyon tetszett a 2. felvonás. Persze a 4. is (Amneris és a papok jelenete a kedvencem), ám az elsőben lehetett volna lendületesebb az említett rész, de ezt a karminak tudom be. Ott többet vártam, de lehet, hogy te másként gondolod. Ezek persze csak érzések, szakmailag közöm nincs hozzá sajnos, csak a rám tett hatást tudom megfogalmazni, ezért ne várj tőlem nagy elemzést. De munkátokhoz (személyesen neked is) sok sikert és örömöt kívánok - olvastam a gondokról a másik topikon. Remélem sikerül megfelelő megoldást találni. Üdv.: N
6352 álmodó 2005-01-24 00:44:57 [Válasz erre: 6351 álmodó 2005-01-24 00:43:19]
Szép álmokat,és kösz a beszámolódat!
Szép álmokat,és kösz a beszámolódat!
6351 álmodó 2005-01-24 00:43:19 [Válasz erre: 6350 Norma 2005-01-24 00:37:50]
Ugyan,engem te nembántottál meg.Dolgoztak ott rajtam kívül egy páran,csak nemigen vetted észre.Én nem haragszom... :)
Ugyan,engem te nembántottál meg.Dolgoztak ott rajtam kívül egy páran,csak nemigen vetted észre.Én nem haragszom... :)
6350 Norma 2005-01-24 00:37:50 [Válasz erre: 6349 álmodó 2005-01-24 00:36:02]
Kedves álmodó! Ilyen sértődékeny vagy? Kár. Nem akartalak bántani. Álmodj szépeket!
Kedves álmodó! Ilyen sértődékeny vagy? Kár. Nem akartalak bántani. Álmodj szépeket!
6349 álmodó 2005-01-24 00:36:02 [Válasz erre: 6347 Norma 2005-01-24 00:34:29]
Jaj,bocs énekkar? Jaj,bocs,hogy nem olvaslak el! JÓ ÉJT!
Jaj,bocs énekkar? Jaj,bocs,hogy nem olvaslak el! JÓ ÉJT!
6348 Norma 2005-01-24 00:35:25 [Válasz erre: 6346 álmodó 2005-01-24 00:31:19]
Bocs, de időbe telt míg visszetértem, és leírtam. Remélem, azért elolvasod.
Bocs, de időbe telt míg visszetértem, és leírtam. Remélem, azért elolvasod.
6347 Norma 2005-01-24 00:34:29 [Válasz erre: 6345 álmodó 2005-01-24 00:28:04]
Jaj, bocs énekkar! Ma is kacsingattál? Nem voltatok kevesen? Tényleg nem szólt úgy a guerra, ahogy én szeretem. Biztos nem a ti hibátok. A második felvonás már tetszett, rabszolgák, ensemble, az rendben volt, nagy tapsit is kaptatok, igaz? Ott inkább a szólistákkal volt gond. Pl. Tokodyval, aki hiába küzdött. Ulbrich meg próbálta menteni, ezért kiabált. Úgy látszik ez, meg a 2. felv. fináléja Dénesnek is kedvence lehet, mert ott ő is felélénkült, az pompásra sikeredett, szóval gratula, köszi, az katartikus volt. És most nem tapasztaltam kiszólást a kórusból. Lehet, hogy a hölgy nem volt ott? Üdv. Norma
Jaj, bocs énekkar! Ma is kacsingattál? Nem voltatok kevesen? Tényleg nem szólt úgy a guerra, ahogy én szeretem. Biztos nem a ti hibátok. A második felvonás már tetszett, rabszolgák, ensemble, az rendben volt, nagy tapsit is kaptatok, igaz? Ott inkább a szólistákkal volt gond. Pl. Tokodyval, aki hiába küzdött. Ulbrich meg próbálta menteni, ezért kiabált. Úgy látszik ez, meg a 2. felv. fináléja Dénesnek is kedvence lehet, mert ott ő is felélénkült, az pompásra sikeredett, szóval gratula, köszi, az katartikus volt. És most nem tapasztaltam kiszólást a kórusból. Lehet, hogy a hölgy nem volt ott? Üdv. Norma
6346 álmodó 2005-01-24 00:31:19 [Válasz erre: 6345 álmodó 2005-01-24 00:28:04]
Ez hihetetlen,már nem is érdekel...
Ez hihetetlen,már nem is érdekel...
6344 Norma 2005-01-24 00:22:40
Összességében tetszett a mai Aida, kiemelném Rácz István királyát, Fried Péter főpapját (végre van egy igazi dörgedelmes basszus erre a szerepre, a végére nagyon belejött), Ulbrich Andrea Amnerisként aratott megérdemelt sikert, bár az ő hangszíne általában világosabb, mostani sötétítései igencsak mesterkéltnek tűntek, s szerintem a 4. felvonásban túl sokat izgett-mozgott, olykor már komikus volt, amit csinált, de nem lehet elvitatni, hogy mindent beleadott a siker érdekében. Kálmándi Mihályt régen hallottam már, mostanra erősebb lett a hangja, hatásos volt, meggyőző. Kiss B. Atilláról tudjuk, hogy remek Radames, ha nem is minden hang kifogástalan, szép dolgoat csinált. Tokody Ilona a címszerepben még mindig el tud varázsolni; nyilván azzal a kompromisszummal ültem be az előadásra, hogy az ő Aidája nem az a drámai szoprán, aki átviszi a kórust. Soha nem is volt az, bár el kell ismerni, a hangerő megfogyatkozott mára. De nem is a tökéletességért mentem, azt megkaptam már máskor élőben is, lemezről is, ezt pótolhatom bármikor. Amit nem, az az egyedülálló, kulturált énektechnika, amivel főként a szólószámokban képes csodát tenni a művésznő. Persze majd mások leírják, hogy nem hallották a 10. sorban, meg rosszul vett egyszer levegőt a Nílus-parti áriában stb. Én örülök, hogy sokadszor is elvarázsolt Tokody, sajnálom, hogy valószínűleg már nem sokáig láthatjuk e szerepében. Kiemelkedő volt kettőse Amnerisszel (főként a \"Tu sei felice...\" rész) és a zárókettős. Dénes István vezényelt, olykor visszafogottan (a Guerra... guerra! résznek nagyobbat kell szólnia), s a bevonulásban is sokszor csak becsoszogtak a statiszták, elég álmosnak tűntek. Hogy ők befolyásolták a karmestert vagy a tempók őket? Nem tudom. De az egyik legzseniálisabb opera pompázatos jeleneteit olykor untam. Pedig nem szokásom.
Összességében tetszett a mai Aida, kiemelném Rácz István királyát, Fried Péter főpapját (végre van egy igazi dörgedelmes basszus erre a szerepre, a végére nagyon belejött), Ulbrich Andrea Amnerisként aratott megérdemelt sikert, bár az ő hangszíne általában világosabb, mostani sötétítései igencsak mesterkéltnek tűntek, s szerintem a 4. felvonásban túl sokat izgett-mozgott, olykor már komikus volt, amit csinált, de nem lehet elvitatni, hogy mindent beleadott a siker érdekében. Kálmándi Mihályt régen hallottam már, mostanra erősebb lett a hangja, hatásos volt, meggyőző. Kiss B. Atilláról tudjuk, hogy remek Radames, ha nem is minden hang kifogástalan, szép dolgoat csinált. Tokody Ilona a címszerepben még mindig el tud varázsolni; nyilván azzal a kompromisszummal ültem be az előadásra, hogy az ő Aidája nem az a drámai szoprán, aki átviszi a kórust. Soha nem is volt az, bár el kell ismerni, a hangerő megfogyatkozott mára. De nem is a tökéletességért mentem, azt megkaptam már máskor élőben is, lemezről is, ezt pótolhatom bármikor. Amit nem, az az egyedülálló, kulturált énektechnika, amivel főként a szólószámokban képes csodát tenni a művésznő. Persze majd mások leírják, hogy nem hallották a 10. sorban, meg rosszul vett egyszer levegőt a Nílus-parti áriában stb. Én örülök, hogy sokadszor is elvarázsolt Tokody, sajnálom, hogy valószínűleg már nem sokáig láthatjuk e szerepében. Kiemelkedő volt kettőse Amnerisszel (főként a \"Tu sei felice...\" rész) és a zárókettős. Dénes István vezényelt, olykor visszafogottan (a Guerra... guerra! résznek nagyobbat kell szólnia), s a bevonulásban is sokszor csak becsoszogtak a statiszták, elég álmosnak tűntek. Hogy ők befolyásolták a karmestert vagy a tempók őket? Nem tudom. De az egyik legzseniálisabb opera pompázatos jeleneteit olykor untam. Pedig nem szokásom.
6343 frushena 2005-01-24 00:06:18 [Válasz erre: 6341 mimi58 2005-01-23 23:46:07]
Kedves Mimi! Többen hallgatták ma Bartoli kisasszonyt a rádióban. Nekem a komplet Salieri Album van meg tőle. Cecilia Bartoli : Salieri Album címet viseli. Mit ne mondjak gyögyörű dolgokat talál rajta az ember. Az első ária már maga a tökéletesség! \"Son qual lacera tartana\" címet viseli. Nem tudom ez volt-e a műsorban!? Nem tudom magáról Salieri-ről írjak-e?! Nagy vonalakban. 1750. augusztus 18-án született Legnanoban (Verona) Gaßmann fedezte fel tehetségét és Bécsbe vitte, ahol finanszírozta tanulmányait. 1774-ben Gaßmann meghalt és helyére nevezték ki Salieri-t. Itáliai körútja (1778-80) alkalmával írta meg a milánói Scala megnyitására Europa riconosciuta (1778) című operáját. Amivel most is újra megnyitották az Operaházat! Tanítványa volt Beethoven Schubert, Liszt és Hummel is. Összesen 39 operát komponált. Amik ha nem is alegtökéletesebb művek, abszolut egyéniek. Salieri egy nagyszerű zeneszerző volt, csak rossz időben élt! Mozart és Gluck mellett! Gluck művei hatottak rá leginkább, de színvonalát nem érte el soha. Az pedig, hogy megmérgezte Mozart-ot alaptalan vád mindutóbb kiderült. Bartoli Salieri Albuma egy nagyon szépen felépített, remek zenékből összeválogatott együttes. Szerintem felesleges dolog összehasonlítgatni Mozart-tal. Meg kéne próbálni úgy tekinteni rá, mint egyedi zeneszerzőre. Mert hangzásvilága van. Kürtöket, oboákat és a fuvolát mesterien alkalmazta műveiben. Nagyszerű album, megéri rá beruházni.
Kedves Mimi! Többen hallgatták ma Bartoli kisasszonyt a rádióban. Nekem a komplet Salieri Album van meg tőle. Cecilia Bartoli : Salieri Album címet viseli. Mit ne mondjak gyögyörű dolgokat talál rajta az ember. Az első ária már maga a tökéletesség! \"Son qual lacera tartana\" címet viseli. Nem tudom ez volt-e a műsorban!? Nem tudom magáról Salieri-ről írjak-e?! Nagy vonalakban. 1750. augusztus 18-án született Legnanoban (Verona) Gaßmann fedezte fel tehetségét és Bécsbe vitte, ahol finanszírozta tanulmányait. 1774-ben Gaßmann meghalt és helyére nevezték ki Salieri-t. Itáliai körútja (1778-80) alkalmával írta meg a milánói Scala megnyitására Europa riconosciuta (1778) című operáját. Amivel most is újra megnyitották az Operaházat! Tanítványa volt Beethoven Schubert, Liszt és Hummel is. Összesen 39 operát komponált. Amik ha nem is alegtökéletesebb művek, abszolut egyéniek. Salieri egy nagyszerű zeneszerző volt, csak rossz időben élt! Mozart és Gluck mellett! Gluck művei hatottak rá leginkább, de színvonalát nem érte el soha. Az pedig, hogy megmérgezte Mozart-ot alaptalan vád mindutóbb kiderült. Bartoli Salieri Albuma egy nagyon szépen felépített, remek zenékből összeválogatott együttes. Szerintem felesleges dolog összehasonlítgatni Mozart-tal. Meg kéne próbálni úgy tekinteni rá, mint egyedi zeneszerzőre. Mert hangzásvilága van. Kürtöket, oboákat és a fuvolát mesterien alkalmazta műveiben. Nagyszerű album, megéri rá beruházni.
6342 álmodó 2005-01-23 23:58:07 [Válasz erre: 6341 mimi58 2005-01-23 23:46:07]
Mit mondtok a mai előadásról ( AIDA)?
Mit mondtok a mai előadásról ( AIDA)?
6341 mimi58 2005-01-23 23:46:07 [Válasz erre: 6337 frushena 2005-01-23 23:05:04]
Ma hallottam Cecilia Bartollit énekelni, Salieri Áriákat énekelt, közreműködött a Felvilágosodás Korának Zenekera. Vezényelt Fischer Iván. Tudnál erről írni valamit? Kösz. Üdv.
Ma hallottam Cecilia Bartollit énekelni, Salieri Áriákat énekelt, közreműködött a Felvilágosodás Korának Zenekera. Vezényelt Fischer Iván. Tudnál erről írni valamit? Kösz. Üdv.
6339 mimi58 2005-01-23 23:34:13 [Válasz erre: 6337 frushena 2005-01-23 23:05:04]
Persze, hallgattam, és csak csodálkoztam, hogy ennyi év távlatából mennyire \"átjött\" minden hang, érzés, a zenekar, annyira együtt volt minden. Olyan magas a színvonal, a követelmények, hogy ha egy magyar énekes sikert arat kint, annak örülni kellene, hogy megüti az igen magas mércét. Közben a Mezzon A Trubadur. A másik csoda. Délelőtt ma szintén a Mezzon, Beethowen IX.!!! 1963-as felvétel, csak nem láttam a közreműködők nevét. Ma este: A király - Rácz István Amneris - Ulbrich Andrea Aida - Tokody Ilona Radames - Kiss B. Attila Ramfis - Fried Péter Amonasro - Kálmándi Mihály Főpapnő - Sánta Jolán Hírhozó - Laczó András Mivel én egy egyszerű zeneszerető vagyok, nem tudok zenei kritikát írni. Nagy siker volt, több vastaps, nagy ünneplés. Nekem nagy este volt ez is. A Met közvetítés és a Mezzon látott opera juttatta eszembe az előző gondolatokat a magyar énekesek sikereiről. Nagyon kell örülnünk, hogy van jónéhány világszínvonalú énekesünk. Bocsánat, a karmester - Dénes István Rendezte - Nagy Viktor Üdv.mimi
Persze, hallgattam, és csak csodálkoztam, hogy ennyi év távlatából mennyire \"átjött\" minden hang, érzés, a zenekar, annyira együtt volt minden. Olyan magas a színvonal, a követelmények, hogy ha egy magyar énekes sikert arat kint, annak örülni kellene, hogy megüti az igen magas mércét. Közben a Mezzon A Trubadur. A másik csoda. Délelőtt ma szintén a Mezzon, Beethowen IX.!!! 1963-as felvétel, csak nem láttam a közreműködők nevét. Ma este: A király - Rácz István Amneris - Ulbrich Andrea Aida - Tokody Ilona Radames - Kiss B. Attila Ramfis - Fried Péter Amonasro - Kálmándi Mihály Főpapnő - Sánta Jolán Hírhozó - Laczó András Mivel én egy egyszerű zeneszerető vagyok, nem tudok zenei kritikát írni. Nagy siker volt, több vastaps, nagy ünneplés. Nekem nagy este volt ez is. A Met közvetítés és a Mezzon látott opera juttatta eszembe az előző gondolatokat a magyar énekesek sikereiről. Nagyon kell örülnünk, hogy van jónéhány világszínvonalú énekesünk. Bocsánat, a karmester - Dénes István Rendezte - Nagy Viktor Üdv.mimi
6338 Gabi 2005-01-23 23:16:03
Itt vagy Mimi?
Itt vagy Mimi?
6337 frushena 2005-01-23 23:05:04 [Válasz erre: 6336 mimi58 2005-01-23 23:04:02]
Esetleg Te Mimi? :) Mesélj! Milyen jó volt már a tegnapi MET közvetítés, ugye? Hallgattad?
Esetleg Te Mimi? :) Mesélj! Milyen jó volt már a tegnapi MET közvetítés, ugye? Hallgattad?
6336 mimi58 2005-01-23 23:04:02
Látta ma valaki az Aidát?
Látta ma valaki az Aidát?
6335 rothbard 2005-01-23 22:53:34
Ma este Szvétek László volt Wotan. Neki volt a legnagyobb sikere. Nagyon jó volt Bándi is. Az első felvonás végére nagyon elfáradt.
Ma este Szvétek László volt Wotan. Neki volt a legnagyobb sikere. Nagyon jó volt Bándi is. Az első felvonás végére nagyon elfáradt.
6333 frushena 2005-01-23 20:49:59 [Válasz erre: 6332 álmodó 2005-01-23 20:49:13]
Mentek a válaszok! :)
Mentek a válaszok! :)
6332 álmodó 2005-01-23 20:49:13 [Válasz erre: 6331 cilike 2005-01-23 16:00:14]
Kedves Kalahari,frushena,és Cilike:írtam nektek a szem.üzenetekben,olvassátok el.Szeretném,ha ezt a dolgot megbeszélnénk,és kitalálnánk valamit,ha lehet.Pusz:álmodó.
Kedves Kalahari,frushena,és Cilike:írtam nektek a szem.üzenetekben,olvassátok el.Szeretném,ha ezt a dolgot megbeszélnénk,és kitalálnánk valamit,ha lehet.Pusz:álmodó.
6331 cilike 2005-01-23 16:00:14 [Válasz erre: 6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33]
Azt gondolom, hogy a Zeneakadémián sok dolgot lehet megtanulni, ami szükséges ahhoz, hogy zenekritikát irhasson az ember. Nem muszáj ott végezni, de zeneirodalmi, összhangzattani, zenetudományi ismeretekre szükség van ahhoz, hogy valaki megalapozottan kritizálhasson. Aztán még, ha operát kritizál, nem árt az éneklésről is némi fogalmat szerezni. Nem üthetünk a hasunkra és irkálgatunk... Pl. eszembe se jutna színházi előadásról NYILVÁNOSAN véleményt formálni, persze van véleményem, de nem bátorkodnék kinyilatkoztatni.
Azt gondolom, hogy a Zeneakadémián sok dolgot lehet megtanulni, ami szükséges ahhoz, hogy zenekritikát irhasson az ember. Nem muszáj ott végezni, de zeneirodalmi, összhangzattani, zenetudományi ismeretekre szükség van ahhoz, hogy valaki megalapozottan kritizálhasson. Aztán még, ha operát kritizál, nem árt az éneklésről is némi fogalmat szerezni. Nem üthetünk a hasunkra és irkálgatunk... Pl. eszembe se jutna színházi előadásról NYILVÁNOSAN véleményt formálni, persze van véleményem, de nem bátorkodnék kinyilatkoztatni.
6330 frushena 2005-01-23 15:27:37
Az írás megmarad szerintem, csak innen lesz eltávolítva! Remélem a Händel és Verdi topic-ban megmarad! :)
Az írás megmarad szerintem, csak innen lesz eltávolítva! Remélem a Händel és Verdi topic-ban megmarad! :)
6329 Trendy 2005-01-23 15:15:48 [Válasz erre: 6328 Trendy 2005-01-23 15:13:37]
Jobban mondva az eltévelygő hozzászólókhoz.
Jobban mondva az eltévelygő hozzászólókhoz.
6328 Trendy 2005-01-23 15:13:37 [Válasz erre: 6327 Trendy 2005-01-23 15:11:54]
Engem is beleértve az eltévelygő hozzászólásokhoz. Legalább zenéről is olvasni ott, szerencsés véletlen.
Engem is beleértve az eltévelygő hozzászólásokhoz. Legalább zenéről is olvasni ott, szerencsés véletlen.
6327 Trendy 2005-01-23 15:11:54 [Válasz erre: 6322 frushena 2005-01-23 14:59:21]
Nagyon jó az ott, végre egy normális megnyilvánulás (engem is beleértve)!
Nagyon jó az ott, végre egy normális megnyilvánulás (engem is beleértve)!
6326 álmodó 2005-01-23 15:09:33 [Válasz erre: 6325 frushena 2005-01-23 15:06:55]
Itt is jó helyen van.De,ahogy gpndolod. Néha én is.. :)
Itt is jó helyen van.De,ahogy gpndolod. Néha én is.. :)
6325 frushena 2005-01-23 15:06:55 [Válasz erre: 6324 álmodó 2005-01-23 15:02:17]
Szia kedves Álmodó! Én csak azért tettem ide és nem a zeneszerzői topic-ba, mert végülis látott előadás! Tehát látcső! :) Viszont elképzelhető, hogy a \"szaktopic-ban\" többen olvassák. (Bár Händel-nél nem biztis!. Egész jól elbeszélgetek néha magammal!) :)
Szia kedves Álmodó! Én csak azért tettem ide és nem a zeneszerzői topic-ba, mert végülis látott előadás! Tehát látcső! :) Viszont elképzelhető, hogy a \"szaktopic-ban\" többen olvassák. (Bár Händel-nél nem biztis!. Egész jól elbeszélgetek néha magammal!) :)
6323 álmodó 2005-01-23 15:01:05 [Válasz erre: 6322 frushena 2005-01-23 14:59:21]
Ez butaság,frusena,jól van az ott,miért kellene törölni?
Ez butaság,frusena,jól van az ott,miért kellene törölni?
6322 frushena 2005-01-23 14:59:21
Kérem szépen a kedves szerkesztőket, hogy az Opernglas-ból szíveskedjenek törölni a két operakritikát amit oda tettem! Köszönöm!
Kérem szépen a kedves szerkesztőket, hogy az Opernglas-ból szíveskedjenek törölni a két operakritikát amit oda tettem! Köszönöm!
6320 Trendy 2005-01-23 14:24:13 [Válasz erre: 6295 sphynx 2005-01-22 18:38:38]
Ha valaki leírva kritizál az még nem kritikus. Ha iskolás, akkor dolgozat a színházlátogatás után, és \"kritizálja\" amit nem ért vagy nem tetszik neki. Ha műkedvelő, akkor elsősorban sajátmagának szerez örömet, azt hívén, hogy mily jártas a témában. De ki figyel oda, túlértékeljük a próbálkozó amatőröket dilettánsokat! Te csak pipálj.......
Ha valaki leírva kritizál az még nem kritikus. Ha iskolás, akkor dolgozat a színházlátogatás után, és \"kritizálja\" amit nem ért vagy nem tetszik neki. Ha műkedvelő, akkor elsősorban sajátmagának szerez örömet, azt hívén, hogy mily jártas a témában. De ki figyel oda, túlértékeljük a próbálkozó amatőröket dilettánsokat! Te csak pipálj.......
6318 talán 2005-01-23 13:45:44 [Válasz erre: 6316 Búbánat 2005-01-23 13:31:44]
Talán lejjebb akarta nyomni az oldalon a Szent Kalaharit érintő kritikákat. Most jöhet a Petőfi összes, aztán a Tannhäuser szövegkönyv Fruzsika... (De bocs, ha nem erről van szó... :-)
Talán lejjebb akarta nyomni az oldalon a Szent Kalaharit érintő kritikákat. Most jöhet a Petőfi összes, aztán a Tannhäuser szövegkönyv Fruzsika... (De bocs, ha nem erről van szó... :-)
6317 Búbánat 2005-01-23 13:36:05 [Válasz erre: 6316 Búbánat 2005-01-23 13:31:44]
Ha jól emlékszem Heiner Lajos akart erre a Végzetre elcsábítani engem. De nem konkrétizálódott az ügy. Pedig hajlottam volna a csábítás erejének...
Ha jól emlékszem Heiner Lajos akart erre a Végzetre elcsábítani engem. De nem konkrétizálódott az ügy. Pedig hajlottam volna a csábítás erejének...
6316 Búbánat 2005-01-23 13:31:44 [Válasz erre: 6312 frushena 2005-01-23 12:28:45]
Ezt meg miért nem a Verdi-fórumba?
Ezt meg miért nem a Verdi-fórumba?
6315 Búbánat 2005-01-23 13:30:55 [Válasz erre: 6310 Név 2005-01-23 10:00:46]
Ezt miért nem a Handel topicba tetted be?
Ezt miért nem a Handel topicba tetted be?
6314 Félreértés 2005-01-23 12:42:03 [Válasz erre: 6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33]
„…nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni!” Nem ilyen egyszerű ez. Képzeld el, hogy jogsi (és alkalmassági vizsga) nélküli buszsofőrök vezetik a buszokat. Hogy diploma nélküli, műkedvelő orvosok operálnak, mert elhivatottságot éreznek a gyógyítás iránt. Képzeld el, hogy te írod a középiskolai matek tankönyvet, és ezután ebből tanulnak a gyerekek. Vagy holnaptól a Fáy Miki által gyártott cipőket viseli az ország, és kalahari süti éjjelenként a kenyeret… Te tényleg rábíznád magad erre? Mert én azt mondom, vagy bejön, vagy nem… :-) Nagyszerű dolog, hogy a ’neten mindenki megírhatja a „civil” véleményét. Ez a XXI. század…!!! De hivatásszerűen űzni a véleményalkotást. Bizony egész más dolog. Ide írom mégegyszer: A probléma azzal kezdődik, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött. Akkor felfordult a világ.
„…nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni!” Nem ilyen egyszerű ez. Képzeld el, hogy jogsi (és alkalmassági vizsga) nélküli buszsofőrök vezetik a buszokat. Hogy diploma nélküli, műkedvelő orvosok operálnak, mert elhivatottságot éreznek a gyógyítás iránt. Képzeld el, hogy te írod a középiskolai matek tankönyvet, és ezután ebből tanulnak a gyerekek. Vagy holnaptól a Fáy Miki által gyártott cipőket viseli az ország, és kalahari süti éjjelenként a kenyeret… Te tényleg rábíznád magad erre? Mert én azt mondom, vagy bejön, vagy nem… :-) Nagyszerű dolog, hogy a ’neten mindenki megírhatja a „civil” véleményét. Ez a XXI. század…!!! De hivatásszerűen űzni a véleményalkotást. Bizony egész más dolog. Ide írom mégegyszer: A probléma azzal kezdődik, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött. Akkor felfordult a világ.
6313 álmodó 2005-01-23 12:36:12 [Válasz erre: 6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33]
A butaság az,amit ta írtál.Szerintem. :)
A butaság az,amit ta írtál.Szerintem. :)
6312 frushena 2005-01-23 12:28:45
A végzet ereje VERDI : A végzet hatalma Márok Tamás La forza del destino - a végzet \"ereje \" , szó szerint ezt jelenti Verdi operájának címe. Ez a szó talán pontosabban fejezi ki a mű lényegét: mekkora erővel alakítják életünket tőlünk független erők. Ha a véletlen két szükségszerű esemény nem szükségszerű találkozása, akkor a végzet két nem szükségszerű dolog szükségszerű találkozása. Így indul ez a képtelen sztori, így találkozik Calatrava gróf és a puskagolyó. De ugyanez az erő vezeti az álruhás Don Carloshoz halálos ellenségét, Alvarót, aki persze szintén álnéven mutatkozik be. S ugyanez a szükségszerűség helyezi a végső párbajt a húg/szerelmes remetebarlangja elé. Nem, nem bugyuta véletlenek, nem dramaturgiai ügyetlenségek ezek, hanem ahogy a darab legnagyobb hazai dirigense, Pál Tamás mondja: maga az élet ilyen rendkívül bonyolult és sorsszerű. Leonóra Calatrava és a mulatt Alvaro szerelme élhetetlen, s erőltetése tragédiához, az egész Calatrava család kiirtásához vezet. Verdinek minden művében fontos szerepet játszik a sors, az, hogy a hős eleve meghatározott életpályán mozog. Nem véletlenül kapnak jelentőséget a jóslatok és átkok. De az eleve elrendelés itt jelenik meg a legfrappánsabban. Verdi érett operái közül a Traviata és Az álarcosbál mellett a Végzet az, amelyhez önálló nyitányt írt. Ám Az álarcosbál előjátéka csak exponálja a leendő konfliktusokat, és rejtvénnyel zárul, a Traviata pedig a Dumas-regényt idézi: a kaméliás hölgy temetésén emlékezünk vissza a történetre. A Végzet -nyitányban viszont már előre lejátszódik a tragédia. A dramatikus előjátékokban a szerzők a darab fontosabb motívumait szokták variálni. A motívumparádé ezúttal sem marad el, van azonban egy hangsor, amely nem kapcsolódik konkrétan egyik szereplőhöz sem, hanem magát a végzetszerűséget jeleníti meg, s elő is kerül majd\' minden sorsfordulónál. Szegeden koncertszerű előadást terveztek, ám a fiatal alkotógárda gondolt egy merészet és nagyot. \"Ha csak a pénz az akadály, az nem akadály!\" - mondták. Majd föltúrták a jelmeztárat meg a díszletraktárt, s a rendelkezésre álló rövid próbaidőszak alatt egy komplett színpadi előadást kerekítettek. Toronykői Attilának volt már tapasztalata a szcenírozott hangversenyekben, pár évvel ezelőtt egy Simon Boccanegra -koncerthez rajzolt látványkeretet. Úgy tűnik, ez rossz emlékűnek bizonyult, mert ezúttal merőben mást csinált. Igazi színházat. Kóbor Tamás (Alvaro) A színpad jobb oldalán nagy világosszürke fal, közepén hatalmas kereszt rajzolódik ki, ajtók nyílnak belőle, aljából ágy vagy egy kocsma padjai húzhatók elő. A bal oldalon amfiteátrumszerű emelvénysorok, rajtuk feketében ül a kórus. Előttük hárompolcos üvegállvány, a végzettartó. Ezen pihen a nevezetes pisztoly, középen a ládika Leonóra medáljával, alul pedig a két kard, amellyel a végső párbajt vívják. A nyitány dramatizálása a mai rendezők kedvenc hobbija. Ám ritkán tűnik olyan indokoltnak ez a fogás, mint most. A szertartást kis csapat stúdiós végzi, akik mindvégig a kórus szerepét alakítják. Most körben állnak, van köztük Leonóra-előkép, imitálják az Alvaro-Carlos összecsapást, végül pedig egy rohanó kisfiú képében megjelenik maga a végzet is, ő illeszti a pisztolyt a megfelelő polcra. A végzet hatalma annyi dramaturgiai buktatóval van tele, hogy ép ésszel lehetetlen eljátszani. Toronykői legnagyobb érdeme, ahogy ezeket a nehézségeket kezeli. Egy részüket józan ésszel megoldja, a többit a zenedráma hatáskörébe utalja, megint másokról egyszerűen nem vesz tudomást. Mégis az egész pompásan működik. A Carmen kiszolgált kosztümjében hódító Simon Krisztina (Preziosilla) egy kicsi emelvényen (lírai mezzójának végső megfeszítésével) énekli el a Rataplan t, majd a harcra buzdító nóta végén a körülötte állók sorban elesnek. A háború illúziótlan műfaj. Milyen egyszerű kiemelni a kocsma fehér ruhás tömegéből a három egyéni szereplőt, ha a cigánylány pirosban, Don Carlos feketében, a kocsmáros pedig drappban áll közöttük! A sebesült Alvaro kicipelését nem játsszák el, hanem egy sziklatömböt eresztenek eléje. Amikor pedig áriája alatt Carlos megleli a Leonóra-medált, a miniatúrát kivetítik a falra is. A párbajkettősben bármennyire tiltakozik is Alvaro az összecsapás ellen, a kardokat mégis ő érinti először , s ettől fogva fogva van. A duett végén a két eszelős férfi nem csap össze, csak támadóállásban, árnyékszerűen megdermed - közöttük Leonóra alakja emelkedik ki a föld alól, aki váratlanul a konfliktus gyújtópontjába kerül. Ez a pofonegyszerű színpadtechnikai fogás megold egy kínos színváltási problémát, ugyanakkor szuggesztíven állítja elénk a darab lényegét: Don Carlos bosszúszomja és Alvaro menekülése Leonórát semmisíti meg. Már kezdődik is a \"Pace, pace!\" kezdetű sláger, amely egy csapásra értelmezett térben szólal meg, és groteszk felhangot is kap. \"Békét, békét!\" - olvashatjuk ugyanis a a kardok kereszttüzében a szürke falon. (Merthogy szövegvetítés is van. De nem a teljes textus jelenik meg, és nem a színpad fölötti kivetítőn, hanem csak a cselekmény fontosabb mondatai és a díszletfalon. Nem kell kapkodni a fejünket, és silabizálni sem kell, de a történteket jól lehet követni. Az olasz opera amúgy sem Csehov-szöveg, pusztán az egyes jelenetek lényege, hangulata a fontos.) Az áriát záró \"Maledizione\" szóra Alvaro leszúrja Carlost, s már vissza is tértünk az előző jelenetbe. A fináléban a nagy kereszt előreereszkedik, s a ködös ellenfényben Calatrava gróf és Don Carlos kezüket nyújtják Leonórának. A mennyben megtörténik a családegyesítés, a família végzetét okozó Alvaro tragédiája és magánya pedig még elviselhetetlenebbül nehezedik ránk, ámuló hallgatókra. Jelenet A végzet hatalmából - Veréb Simon felvételei Persze van mit hallgatni is: az izgalmas, fiatal operaénekes-gárdát. Elsősorban világhírű énekesnőnk, Lukács Gyöngyi \"kis húgát\" Lukács Évát, aki csekély színpadi rutinnal is szuverén művésznek bizonyul. Az operaiskolából épp a legfontosabb leckét tudja a legjobban: már az első áriában komplex, plasztikus képet rajzol erről a bonyolult nőalakról. Nem a kottát énekli, hanem a figurát. A hang a nővér hangjának mása: vérbeli drámai szoprán, amely arra született, hogy végtelen zenekari tuttik fölött szárnyaljon, bár a biztosan megszólaló magasságokban még nem találta meg önnön formáját. De legalább ilyen fontos az a színésznő, akinek szent hivatása, hogy a sors által sújtott nőalakokat jelenítsen meg a színpadon. Az énektechnika nyugodt fölénye adja meg vállalkozásának komolyságát. Kelemen Zoltán tartalmas orgánuma még soha nem kapott ilyen testhezálló feladatot, s nem emlékszem, kapott-e valaha első szereposztást. Mintha a bizalom megsokszorozta volna a voce erejét és szépségét: Carlos eszelős bosszúvágyának ez adott hitelt. Rég hallottam ilyen sötéten ragyogó hősbaritont, aki nagyáriájában pontos dallamrajzzal készít plasztikus jellemrajzot. A bravúros szólót magától értődőn koronázza meg egy kirobbanó magas asszal, amely nem a hangmutogatás, hanem a \"szenvedélymutogatás\" eszköze. Az ifjú Kóbor Tamás veszélyes vidékre téved, amikor Alvaróként bolyong. Ám jó ízlésre vall, hogy nem a Monaco-Corelli-Carreras-féle drámai tenorokat próbálja majmolni, hanem saját, világosabb színéhez és huszonöt évéhez keres fölfogást. Amit talál, az nem egy nagy, tragikus férfialak, hanem egy szerencsétlen szerelmes fiú, aki álmodozás közben fölgyújtja a pajtát, csakhogy tüzet fog a szomszéd ház, és bennég az egész család. Az ifjonti őszinteség teszi megrendítővé áriája lassú, lírai szakaszát és a nagy kettős könyörgő részét (\"Le minaccie, i fieri accenti\"), amikor nemcsak a hang, hanem a lélek is fölszárnyal. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy néhány gikszere fáradtság, túlzott megterhelés vagy technikai probléma következménye. Altorjai Tamás szép tónussal, lelki nemességgel énekli Páter Gvárdiánt, de a kellő súly hiányzik a személyiségéből és a hangjából. A Leonóra-duettben és a záróhármasban csak zenei értelemben van jelen, nem képes önálló entitássá emelkedni. A szerző által is átírt darabot a nemes hagyományok szellemében ezúttal is össze-vissza húzták. Például az olló martaléka lett az Alvaro-ária fájdalmas klarinétbevezetője. Kihagyták az első párbajkettőst is, pedig ha egyszer végre elhangzana, esetleg kiderülne, hogy dramaturgiatag nem is olyan suta ez a darab. Nagy disznóság, hogy a t. publikum nem méltóztatott szétverni a házat! Pedig Molnár László (egyébként operatagozat-vezető, lelkesen gratulálunk!) pálcája nyomán lelkesítő előadás kerekedett. Viva Verdi! Éljenek a fiatalok! S írjuk föl az égre örök tanulságul: egy fölvillanyozó opera-elődáshoz nem az anyagi, hanem a művészi erők fölhalmozása szükséges! Giuseppe Verdi: A végzet hatalma (Szegedi Nemzeti Színház) Vezényel: Molnár László. Karigazgató: Koczka Ferenc. Látványtervező-rendező: Toronykői Attila. Éneklik-játsszák: Lukács Éva, Simon Krisztina, Tóth Judit, Kóbor Tamás, Kelemen Zoltán, Altorjai Tamás, Vághelyi Gábor, Andrejcsik István, Piskolti László, Cseh Antal.
A végzet ereje VERDI : A végzet hatalma Márok Tamás La forza del destino - a végzet \"ereje \" , szó szerint ezt jelenti Verdi operájának címe. Ez a szó talán pontosabban fejezi ki a mű lényegét: mekkora erővel alakítják életünket tőlünk független erők. Ha a véletlen két szükségszerű esemény nem szükségszerű találkozása, akkor a végzet két nem szükségszerű dolog szükségszerű találkozása. Így indul ez a képtelen sztori, így találkozik Calatrava gróf és a puskagolyó. De ugyanez az erő vezeti az álruhás Don Carloshoz halálos ellenségét, Alvarót, aki persze szintén álnéven mutatkozik be. S ugyanez a szükségszerűség helyezi a végső párbajt a húg/szerelmes remetebarlangja elé. Nem, nem bugyuta véletlenek, nem dramaturgiai ügyetlenségek ezek, hanem ahogy a darab legnagyobb hazai dirigense, Pál Tamás mondja: maga az élet ilyen rendkívül bonyolult és sorsszerű. Leonóra Calatrava és a mulatt Alvaro szerelme élhetetlen, s erőltetése tragédiához, az egész Calatrava család kiirtásához vezet. Verdinek minden művében fontos szerepet játszik a sors, az, hogy a hős eleve meghatározott életpályán mozog. Nem véletlenül kapnak jelentőséget a jóslatok és átkok. De az eleve elrendelés itt jelenik meg a legfrappánsabban. Verdi érett operái közül a Traviata és Az álarcosbál mellett a Végzet az, amelyhez önálló nyitányt írt. Ám Az álarcosbál előjátéka csak exponálja a leendő konfliktusokat, és rejtvénnyel zárul, a Traviata pedig a Dumas-regényt idézi: a kaméliás hölgy temetésén emlékezünk vissza a történetre. A Végzet -nyitányban viszont már előre lejátszódik a tragédia. A dramatikus előjátékokban a szerzők a darab fontosabb motívumait szokták variálni. A motívumparádé ezúttal sem marad el, van azonban egy hangsor, amely nem kapcsolódik konkrétan egyik szereplőhöz sem, hanem magát a végzetszerűséget jeleníti meg, s elő is kerül majd\' minden sorsfordulónál. Szegeden koncertszerű előadást terveztek, ám a fiatal alkotógárda gondolt egy merészet és nagyot. \"Ha csak a pénz az akadály, az nem akadály!\" - mondták. Majd föltúrták a jelmeztárat meg a díszletraktárt, s a rendelkezésre álló rövid próbaidőszak alatt egy komplett színpadi előadást kerekítettek. Toronykői Attilának volt már tapasztalata a szcenírozott hangversenyekben, pár évvel ezelőtt egy Simon Boccanegra -koncerthez rajzolt látványkeretet. Úgy tűnik, ez rossz emlékűnek bizonyult, mert ezúttal merőben mást csinált. Igazi színházat. Kóbor Tamás (Alvaro) A színpad jobb oldalán nagy világosszürke fal, közepén hatalmas kereszt rajzolódik ki, ajtók nyílnak belőle, aljából ágy vagy egy kocsma padjai húzhatók elő. A bal oldalon amfiteátrumszerű emelvénysorok, rajtuk feketében ül a kórus. Előttük hárompolcos üvegállvány, a végzettartó. Ezen pihen a nevezetes pisztoly, középen a ládika Leonóra medáljával, alul pedig a két kard, amellyel a végső párbajt vívják. A nyitány dramatizálása a mai rendezők kedvenc hobbija. Ám ritkán tűnik olyan indokoltnak ez a fogás, mint most. A szertartást kis csapat stúdiós végzi, akik mindvégig a kórus szerepét alakítják. Most körben állnak, van köztük Leonóra-előkép, imitálják az Alvaro-Carlos összecsapást, végül pedig egy rohanó kisfiú képében megjelenik maga a végzet is, ő illeszti a pisztolyt a megfelelő polcra. A végzet hatalma annyi dramaturgiai buktatóval van tele, hogy ép ésszel lehetetlen eljátszani. Toronykői legnagyobb érdeme, ahogy ezeket a nehézségeket kezeli. Egy részüket józan ésszel megoldja, a többit a zenedráma hatáskörébe utalja, megint másokról egyszerűen nem vesz tudomást. Mégis az egész pompásan működik. A Carmen kiszolgált kosztümjében hódító Simon Krisztina (Preziosilla) egy kicsi emelvényen (lírai mezzójának végső megfeszítésével) énekli el a Rataplan t, majd a harcra buzdító nóta végén a körülötte állók sorban elesnek. A háború illúziótlan műfaj. Milyen egyszerű kiemelni a kocsma fehér ruhás tömegéből a három egyéni szereplőt, ha a cigánylány pirosban, Don Carlos feketében, a kocsmáros pedig drappban áll közöttük! A sebesült Alvaro kicipelését nem játsszák el, hanem egy sziklatömböt eresztenek eléje. Amikor pedig áriája alatt Carlos megleli a Leonóra-medált, a miniatúrát kivetítik a falra is. A párbajkettősben bármennyire tiltakozik is Alvaro az összecsapás ellen, a kardokat mégis ő érinti először , s ettől fogva fogva van. A duett végén a két eszelős férfi nem csap össze, csak támadóállásban, árnyékszerűen megdermed - közöttük Leonóra alakja emelkedik ki a föld alól, aki váratlanul a konfliktus gyújtópontjába kerül. Ez a pofonegyszerű színpadtechnikai fogás megold egy kínos színváltási problémát, ugyanakkor szuggesztíven állítja elénk a darab lényegét: Don Carlos bosszúszomja és Alvaro menekülése Leonórát semmisíti meg. Már kezdődik is a \"Pace, pace!\" kezdetű sláger, amely egy csapásra értelmezett térben szólal meg, és groteszk felhangot is kap. \"Békét, békét!\" - olvashatjuk ugyanis a a kardok kereszttüzében a szürke falon. (Merthogy szövegvetítés is van. De nem a teljes textus jelenik meg, és nem a színpad fölötti kivetítőn, hanem csak a cselekmény fontosabb mondatai és a díszletfalon. Nem kell kapkodni a fejünket, és silabizálni sem kell, de a történteket jól lehet követni. Az olasz opera amúgy sem Csehov-szöveg, pusztán az egyes jelenetek lényege, hangulata a fontos.) Az áriát záró \"Maledizione\" szóra Alvaro leszúrja Carlost, s már vissza is tértünk az előző jelenetbe. A fináléban a nagy kereszt előreereszkedik, s a ködös ellenfényben Calatrava gróf és Don Carlos kezüket nyújtják Leonórának. A mennyben megtörténik a családegyesítés, a família végzetét okozó Alvaro tragédiája és magánya pedig még elviselhetetlenebbül nehezedik ránk, ámuló hallgatókra. Jelenet A végzet hatalmából - Veréb Simon felvételei Persze van mit hallgatni is: az izgalmas, fiatal operaénekes-gárdát. Elsősorban világhírű énekesnőnk, Lukács Gyöngyi \"kis húgát\" Lukács Évát, aki csekély színpadi rutinnal is szuverén művésznek bizonyul. Az operaiskolából épp a legfontosabb leckét tudja a legjobban: már az első áriában komplex, plasztikus képet rajzol erről a bonyolult nőalakról. Nem a kottát énekli, hanem a figurát. A hang a nővér hangjának mása: vérbeli drámai szoprán, amely arra született, hogy végtelen zenekari tuttik fölött szárnyaljon, bár a biztosan megszólaló magasságokban még nem találta meg önnön formáját. De legalább ilyen fontos az a színésznő, akinek szent hivatása, hogy a sors által sújtott nőalakokat jelenítsen meg a színpadon. Az énektechnika nyugodt fölénye adja meg vállalkozásának komolyságát. Kelemen Zoltán tartalmas orgánuma még soha nem kapott ilyen testhezálló feladatot, s nem emlékszem, kapott-e valaha első szereposztást. Mintha a bizalom megsokszorozta volna a voce erejét és szépségét: Carlos eszelős bosszúvágyának ez adott hitelt. Rég hallottam ilyen sötéten ragyogó hősbaritont, aki nagyáriájában pontos dallamrajzzal készít plasztikus jellemrajzot. A bravúros szólót magától értődőn koronázza meg egy kirobbanó magas asszal, amely nem a hangmutogatás, hanem a \"szenvedélymutogatás\" eszköze. Az ifjú Kóbor Tamás veszélyes vidékre téved, amikor Alvaróként bolyong. Ám jó ízlésre vall, hogy nem a Monaco-Corelli-Carreras-féle drámai tenorokat próbálja majmolni, hanem saját, világosabb színéhez és huszonöt évéhez keres fölfogást. Amit talál, az nem egy nagy, tragikus férfialak, hanem egy szerencsétlen szerelmes fiú, aki álmodozás közben fölgyújtja a pajtát, csakhogy tüzet fog a szomszéd ház, és bennég az egész család. Az ifjonti őszinteség teszi megrendítővé áriája lassú, lírai szakaszát és a nagy kettős könyörgő részét (\"Le minaccie, i fieri accenti\"), amikor nemcsak a hang, hanem a lélek is fölszárnyal. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy néhány gikszere fáradtság, túlzott megterhelés vagy technikai probléma következménye. Altorjai Tamás szép tónussal, lelki nemességgel énekli Páter Gvárdiánt, de a kellő súly hiányzik a személyiségéből és a hangjából. A Leonóra-duettben és a záróhármasban csak zenei értelemben van jelen, nem képes önálló entitássá emelkedni. A szerző által is átírt darabot a nemes hagyományok szellemében ezúttal is össze-vissza húzták. Például az olló martaléka lett az Alvaro-ária fájdalmas klarinétbevezetője. Kihagyták az első párbajkettőst is, pedig ha egyszer végre elhangzana, esetleg kiderülne, hogy dramaturgiatag nem is olyan suta ez a darab. Nagy disznóság, hogy a t. publikum nem méltóztatott szétverni a házat! Pedig Molnár László (egyébként operatagozat-vezető, lelkesen gratulálunk!) pálcája nyomán lelkesítő előadás kerekedett. Viva Verdi! Éljenek a fiatalok! S írjuk föl az égre örök tanulságul: egy fölvillanyozó opera-elődáshoz nem az anyagi, hanem a művészi erők fölhalmozása szükséges! Giuseppe Verdi: A végzet hatalma (Szegedi Nemzeti Színház) Vezényel: Molnár László. Karigazgató: Koczka Ferenc. Látványtervező-rendező: Toronykői Attila. Éneklik-játsszák: Lukács Éva, Simon Krisztina, Tóth Judit, Kóbor Tamás, Kelemen Zoltán, Altorjai Tamás, Vághelyi Gábor, Andrejcsik István, Piskolti László, Cseh Antal.
6311 álmodó 2005-01-23 12:18:09 [Válasz erre: 6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33]
Attól,hogy utánajár még \" nem lesz füle\",ha addig nem volt.
Attól,hogy utánajár még \" nem lesz füle\",ha addig nem volt.
6306 frushena 2005-01-23 12:16:27
2004. Október. 26. HÄNDEL : AGRIPPINA Magyar Színház Hálószobatrükkök Händel: Agrippina Molnár Szabolcs Október végén Händel-operát játszottak Magyarországon. Holland állampolgárok adóeuróiból (kár, hogy nincs már holland forint!). Százötven év nem kevés idő egy műfaj történetében, különösen akkor nem, ha az a műfaj mindössze négyszáz éves. Ezt valószínűleg a magyarországi \"holland évad\" szervezői is tudták, ezért nem költöttek szinte semmit a vendégjáték propagálására: a budapesti közönség magát kiéheztetettnek érző része úgyis megtölti majd a nézőteret. El őadás - \"hála\" a magyar operajátszás beteges repertoárszerkezetének - ritkán örvend akkora megelőlegezett bizalomnak, mint amit a Pesti Magyar Színház fogadóterében lehetett érzékelni a holland produkció előtt. Nem csoda. Aki ma idehaza 1770 előtti operát akar látni (tehát arra a bizonyos százötven évre kíváncsi), az többnyire a formabontó-kísérletező vagy a kínosan amatőrködő típusból kénytelen választani. A stuttgarti színház átütő erejű vendégjátékának (Händel: Alcina . Kritika: SZÍNHÁZ, 2002. május) hatá sát csak egy igen-igen erős fájdalomcsillapítóhoz lehet hasonlítani, amely a betegség kiváltó okait nem szüntette meg. (Csoda, ha egy ekkora dózis után az ember morfinistaként rohan az egykori Nemzetibe?) Végre egy Händel-opera, nagyjából abban a léptékbe n, ahogy azt a szerző elképzelte! Ám az Eva Buchmann által rendezett Agrippiná t még a legnagyobb jóindulat mellett (a \"végre!\" érzés dacára) is csak gyenge közepesre tudom értékelni. Pedig az alapanyag különösen alkalmasnak tűnik arra, hogy abból 2004-ben érvényes, 1709-re (a velencei premier évére) vonatkoztatva pedig autentikus (legalábbis annak vélt) színházat lehessen létrehozni. Az alapanyag zenei része - nem csak a kötelező tisztelet mondatja velem - Händel leginvenciózusabb partitúrái közé tartozik. Tudjuk, hogy az itáliai \"portyázás\" után a zeneszerző nem üres utazóládával érkezett Angliába, majdani hazájába. A Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében komponált művek utóbb valóságos kincsesbányának bizonyultak, Händel szívesen szemezgetett belőlük: a legkülönbözőbb műfajú londoni kompozíciókban ékszerként ragyognak az itáliai években felhalmozott tőkéből származó témák, ötletek. Az Agrippina ebből a szempontból (is) a szerző egyik legértékállóbb \"befektetése\" volt. Az Agrippina librettóját szokás zavarosnak minősíteni. Vincenzo Grimani munkája valóban nem tartozik a kristálytiszta logikával végigvezetett szövegkönyvek közé, de ennek az elvárásnak a velencei antiheroikus komédiák, mint amilyen az Agrippina , nem is akartak megfelelni. Sőt! A librettó \"szerencsétlenkedése\" valószínűleg éppúgy az opera seria parodizálásának eszköze, mint a heroizmust kifigurázó komédiázás. Egyszerűen szólva: típusjegy. A történetnek ebben az esetben csak váza van, míves vonalvezetése nincs. A váz röviden elmesélhető. Agrippina római császárné nem titkolt örömmel veszi tudomásul, hogy Britanniában harcoló férje, Claudius császár meghalt. Így ugyanis nincs akadálya annak, hogy előző házasságából származó fiát, Nérót jutassa a trónra. A váratlan hír, mely Claudius szerencsés megmeneküléséről szól (Ottone mentette meg), új terv kiagyalására kényszeríti a császárnét. A szálak összegubancolását segíti az a körülmény, hogy mindhárom férfiú - Claudius, Néró és Ottone - ugyanazért a hölgyért, Poppeáért rajong. A szálak összegubancolásának pedig nincs más célja, mint az, hogy a csomót a császárné később a saját céljainak megfelelően bogozhassa ki. Ebben segítségére van két megszédített udvaronc, Narciso és Pallante. Poppea végül Ottone hitvese lesz, Claudius önként visszavonul, Néró pedig elfoglalja Róma trónját. Igaz, hogy Eva Buchmann ezt a történetet elég ügyetlenül tálalja, de a mese félrevezető összefoglalásához - \"Agrippina eléri célját, Claudius átadja a trónt Nérónak, aki Poppeával az oldalán császár lesz \" - azért egy intern etes zenei folyóirat kritikusának (és szerkesztőjének) felkészületlensége is kellett. Bízzunk benne, hogy csak Monteverdi operájának befejezése okolható a tévesztésért. Adva van tehát a remek zene és a nagy szabadsággal formálható történet. Az előadás legnagyobb hibája, hogy ezekkel a lehetőségekkel szinte egyáltalán nem tudott élni. Kezdjük azonban a jóval! A zenekarról - Combattimento Consort Amsterdam - korábban is voltak, igaz, csak felületes, de pozitív benyomásaim. Tulajdonképpen az ő nevükre figyeltem föl az egyik műsorfüzetben. Játékukban nem kellett csalódnom. Elevenen, színesen, korszerűen, de a fárasztó historikus maníroktól mentesen játszottak. Jan Willem de Vriend nemcsak technikai értelemben uralta az előadást az első hegedűs pultja mellől, ő pumpálta fel zenész- és énekes-társait lelkesedéssel. Az már nem az ő hibája, hogy ez a lelkesültség gyakran a profizmus hiányára utalt. Ahogy az sem, hogy az énekeseknek nem mindig sikerült egy viszonylag egyszerű zenei feladatot teljesíteniük: párhuzamos an énekelni a zenekar diszkant -szólamával. Az első felvonást záró csodálatos Poppea-áriában például (\"Se giunge un dispetto a\'danni del cor...\") az énekesnek az oboával kell együtt énekelni a \"sérült szív\" fájdalmáról, arról, hogy az újabb \"sebek méreggé változtatják a szerelmet\", és arról, hogy az ember önvédelemből kénytelen nem hinni. Igazán mély, pszichológiailag pontos pillanata ez az operának - olyan momentum, amikor mind a komédiásnak, mind a nézőnek arcára fagy a vigyor. Hatása csak zeneileg tökéletes előadásban érvényesül igazán. Ebben az esetben még a szöveget sem kell feltétlenül érteni. (Feliratozás nem volt, a megvásárolható szövegkönyvet a sötétben nem lehetett elolvasni.) Hasonlóan szép, fájdalmas és mély zenei pillanat Ottone panaszos áriája is (második felvonás, \"Voi che udite il mio lamento, compatite il mio dolor...\"). Ez elfogadhatóan hangzott el, a néző pedig rájöhetett, hogy Händel mindegyik szereplőjének adott legalább egy olyan lehetőséget, melyben nem kell (nem is szabad) komédiázni, nem kell idézőjelbe tenni semmit, nem kell színlelni. Mindenki kapott egy őszinte áriát. Ha a zene is vezette volna a rendező képzeletét, akkor bizonyára árnyaltabb, összetettebb és gazdagabb, a rutintól megszabadított szerepformálásra késztette volna énekeseit. Quirijn de Lang (Ottone), Robbert Muuse (Pallante), Annemarie Kremer (Agrippina), Jan Alofs (Lesbo), Piotr Micinski (Claudius), Renate Arends (Poppea), Clint van der Linde (Narciso), Michael Hart-Davies (Néró) - Marius Bassie felvétele Eredetileg három magas (szoprán vagy alt) férfiszerep van az operában: Néró, Narciso és Ottone. Az utóbbit 1709-ben egy hölgy, Francesca Vanini, a másik kettőt kasztrált énekesek, Valeriano Pellegrini és Giuliano Albertini énekelték. Nem tudom, hogy felmerült-e az ebben az előadásban erős erotikus kisugárzásúnak és vonzónak ábrázolt Ottone szerepét hölgyre bízni, valószínűleg nem, pedig ez - túl a helyzetből adódó ziccereken - különös fénytörésbe helyezte volna az operát. Hogy csak hármat említsek: a boldognak beállított vég magában hordozta volna Ottone későbbi tragédiáját (lásd Monteverdi: Poppea megkoronázása ), a szerepkiosztás sajátosan láttatta volna Claudius és Néró férfiúi kudarcát, és rámutatott volna Agrippina mesterkedésének groteszk, vagy ha t etszik, ördögien cinikus jellegére. Nem valószínű, hogy 1709-ben a körülmények miatt (három kasztrált nem állt rendelkezésre?) énekelte Ottone szerepét nő, hihetőbb az a feltételezés, hogy Ottone eredetileg nadrágszerep. E megfontolások fényében tulajdonképpen érthetetlen, hogy Eva Buchmann - ha már foglalkoztat kontratenort - miért éppen a súlytalan Narciso szerepét énekelteti vele. (Az egyetlen és meglehetősen lapos indokra később visszatérek.) A természetellenesen magas hang ugyanis - ez a stílus egyik elemi szabálya - éppen hogy súlyosnak, formátumosnak (esetleg természetfelettinek) mutatja a figurát. Nem véletlenül bízta Händel Claudius szerepét basszusra: a korabeli közönség már a császár első megszólalásakor tudhatta - erre utal az öblös hang -, hogy a figura súlytalan, a hangfaj nincs szinkronban a figura igen magas társadalmi státusával. Claudius a buffák világából csöppenhetett ide. Poénra kihegyezetten, viszonylag későn, csak az első felvonás huszonegyedik jelenetében lép színre egy continuo -áriával, melyben a komikus hatást még a continuó t játszó fagott is fokozza. (Ez hangszeres szempontból az előadás egyik remek pillanata volt.) A Claudiust alakító Piotr Micinski szórakoztatóan hozta a kapuzárási pániktól remegő lábú, nevetséges alsóneműitől idegeskedve szabadulni vágyó császár figuráját. Eszközeit valószínűleg néhány korábbi alakításából mentette át, ez a Claudius lehetett volna Bartolo (Sevillai borbély), Leporello (Don Giovanni), vagy akár Übü király is (Penderecki: Übü király). Mondanom se kel l, hogy természetesen ennek a szerepnek is van íve. A második felvonás elején egybegyűlnek a szereplők, kórusban nyüszítenek (\"Di timpani e trombe...\"), tapsikolnak a nagy uralkodónak (\"Roma aplauda il gran Regnante\"). Megjelenik Claudius, és egy két oktávot zuhanó zenei motívummal taglózza le környezetét áriájában (\"Cade il mondo soggiogato\"). Az ária hangneme d-moll, jellegzetes letaglózó motívuma annak a témának közeli rokona, mellyel Beethoven (szintén d-mollban) majd elkezdi a IX. szimfóniá t. Nem lehet nem észrevenni. A figurának ezt a dimenzióját azonban sem Micinski, sem Buchmann nem veteti ész re a nézővel. Így nem kell eldöntenünk azt sem, hogy Claudius valóban rendelkezik-e ezzel a dimenzióval, vagy csak oly kisszerű a környezet, hogy még egy buffo -karakter is képes föléje nőni. Bármelyik alakítást emeljük is ki az előadásból, az eredmény mindig ez lesz: a figura megjelenítése bántóan egyoldalú a Händel zenéje által sugallt gazdag és sokoldalú jellemekhez képest. A legtöbb lehetőséget a címszerep alakítója, Annemarie Kremer hagyta ki azáltal, hogy az intrikus fej- és szemforgatás mellett csak a vázaképekről ismert merev, szertartásos uralkodói pózt citálta újra és újra. Női vonzerejéről - amivel Narcisót és Pallantét manipulálja - csak onnan értesülünk, hogy e két udvaronc megszédült tőle. Narciso feminin alkatú fűzfapoéta, rajongó apród. Hát e zért oly magas a hangja? Pallante egyszerűen csak bugris. (Szerintem ebben a figurában óriási lehetőséget kódolt Händel. 1709-ben Giuseppe Maria Boschi énekelte, aki egyébként az Ot tonét alakító Vanini férje volt.) A darabot természetesen rövidítve játszott ák. Az első felvonásból elég sok megmaradt, a másodikból már kevesebb, a legtöbb húzást a harmadik felvonás szenvedte el. (Ez a gyakorlat, ha értelmesen valósítják meg , önmagában nem kifogásolható.) Valószínűleg a húzások is közrejátszottak abban, hogy Néróról kev eset tudtunk meg. Egyszeri megtekintés után csak gyanítom, hogy a második és a harmadik felvonásban nemcsak húzásokkal, hanem jelenetcserékkel és betoldásokkal is éltek az alkotók. Erre nyilván azért volt szükség, hogy az opera második felét egyszerűen P oppea ágyához láncolhassák. Ezt a célt szolgálta a díszlet, a melyről eleinte nem is derült ki, hogy használhatatlan. Baloldalt Poppea hálószobáját jelző emelvény; középen, hátul őrtoronyszerűség, innen is megközelíthető volt a jobb oldalon elhelyezett másik hálószoba, Agrippináé. A császárné szobája egy emeletnyi magasságban, Poppeáé a földszinten. Egyszerű, de nekem tetsző jelzése a kétféle erotika - a földi és a hatalmi - különbségének. Az őrtoronyról aztán kiderült, hogy pusztán egy szárítókötél állványzata - rajta bugyi, babérkoszorú, zokni. A hálószobák közti rész: köztér. Utca, udvar s talán szenátus. Agrippina mesterkedése nyomán a Poppea combjai közti tér is majdnem közterülett é válik. Az előbbit sajnos nem tölti meg mozgással a rendező, az utóbbit (szerencsére) elrejti egy óriási lepedővel. Az építmény fele fölösleges (utazó produkciónál ez nem kis luxus), a rendezőt dicséri, hogy a szereplőket nem mászkáltatja feleslegesen föl s alá a lépcsőkön, létrákon. Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt. D\'Angelino Tap t etszetős jelmezeket tervezett . Historizáló kosztümjei kortalanságot sugároztak, a középkori lovag ruháktól a napóleoni empire stílusig sok-sok elemből építkeztek. Nem kellett különösebben jó fül ahhoz, hogy az ember levonja az előadás egyik nyilvánvaló tanulságát: jelentős vokális teljesítmények nélk ül sajnos nincs jó Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen a kkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Georg Friedrich Händel: Agrippina (Combattimento Consort Amsterdam-Pesti Magyar Színház) Zenei vezető: Jan Willem de Vriend. Díszlet: Eva Buchmann és Annétje de Jong. Jelmez: Peter George d\'Angelino Tap. Rendező: Eva Buchmann. Szereplők: Annemarie Kremer, Renate Arends, Michael Hart-Davis, Q uirijn de Lang, Piotr Micinski, Clint van der Linde, Robbert Muuse, Jan Alofs. Molnár Szabolcs írja, hogy az előadást \"csak gyenge közepesre tudom értékelni.\" Ez elég szomorú. Vegyük csak figyelembe, hogy mennyi Händel-opera van a magyar zenei közéletbe? A másik ami meglepett írásában Quirijn de Lang operaéneksről és az áriáról írt véleménye : \"Ez elfogadhatóan hangzott el,\" Elfogadhatóan???? Istenem! Egy igju énekest képzeljetek el akiből olyan hangszakadt ki amilyet én még nem hallottam. Nem győzök példálozni \"Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt\" Nézhető? Ó köszönjük, hogy megtisztelt minket jelenlétével. Igazán köszönjük! És az utolsó gondolta pedig egyenesen .... \"Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen akkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Csináljunk jobbat! Magyarok előre!
2004. Október. 26. HÄNDEL : AGRIPPINA Magyar Színház Hálószobatrükkök Händel: Agrippina Molnár Szabolcs Október végén Händel-operát játszottak Magyarországon. Holland állampolgárok adóeuróiból (kár, hogy nincs már holland forint!). Százötven év nem kevés idő egy műfaj történetében, különösen akkor nem, ha az a műfaj mindössze négyszáz éves. Ezt valószínűleg a magyarországi \"holland évad\" szervezői is tudták, ezért nem költöttek szinte semmit a vendégjáték propagálására: a budapesti közönség magát kiéheztetettnek érző része úgyis megtölti majd a nézőteret. El őadás - \"hála\" a magyar operajátszás beteges repertoárszerkezetének - ritkán örvend akkora megelőlegezett bizalomnak, mint amit a Pesti Magyar Színház fogadóterében lehetett érzékelni a holland produkció előtt. Nem csoda. Aki ma idehaza 1770 előtti operát akar látni (tehát arra a bizonyos százötven évre kíváncsi), az többnyire a formabontó-kísérletező vagy a kínosan amatőrködő típusból kénytelen választani. A stuttgarti színház átütő erejű vendégjátékának (Händel: Alcina . Kritika: SZÍNHÁZ, 2002. május) hatá sát csak egy igen-igen erős fájdalomcsillapítóhoz lehet hasonlítani, amely a betegség kiváltó okait nem szüntette meg. (Csoda, ha egy ekkora dózis után az ember morfinistaként rohan az egykori Nemzetibe?) Végre egy Händel-opera, nagyjából abban a léptékbe n, ahogy azt a szerző elképzelte! Ám az Eva Buchmann által rendezett Agrippiná t még a legnagyobb jóindulat mellett (a \"végre!\" érzés dacára) is csak gyenge közepesre tudom értékelni. Pedig az alapanyag különösen alkalmasnak tűnik arra, hogy abból 2004-ben érvényes, 1709-re (a velencei premier évére) vonatkoztatva pedig autentikus (legalábbis annak vélt) színházat lehessen létrehozni. Az alapanyag zenei része - nem csak a kötelező tisztelet mondatja velem - Händel leginvenciózusabb partitúrái közé tartozik. Tudjuk, hogy az itáliai \"portyázás\" után a zeneszerző nem üres utazóládával érkezett Angliába, majdani hazájába. A Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében komponált művek utóbb valóságos kincsesbányának bizonyultak, Händel szívesen szemezgetett belőlük: a legkülönbözőbb műfajú londoni kompozíciókban ékszerként ragyognak az itáliai években felhalmozott tőkéből származó témák, ötletek. Az Agrippina ebből a szempontból (is) a szerző egyik legértékállóbb \"befektetése\" volt. Az Agrippina librettóját szokás zavarosnak minősíteni. Vincenzo Grimani munkája valóban nem tartozik a kristálytiszta logikával végigvezetett szövegkönyvek közé, de ennek az elvárásnak a velencei antiheroikus komédiák, mint amilyen az Agrippina , nem is akartak megfelelni. Sőt! A librettó \"szerencsétlenkedése\" valószínűleg éppúgy az opera seria parodizálásának eszköze, mint a heroizmust kifigurázó komédiázás. Egyszerűen szólva: típusjegy. A történetnek ebben az esetben csak váza van, míves vonalvezetése nincs. A váz röviden elmesélhető. Agrippina római császárné nem titkolt örömmel veszi tudomásul, hogy Britanniában harcoló férje, Claudius császár meghalt. Így ugyanis nincs akadálya annak, hogy előző házasságából származó fiát, Nérót jutassa a trónra. A váratlan hír, mely Claudius szerencsés megmeneküléséről szól (Ottone mentette meg), új terv kiagyalására kényszeríti a császárnét. A szálak összegubancolását segíti az a körülmény, hogy mindhárom férfiú - Claudius, Néró és Ottone - ugyanazért a hölgyért, Poppeáért rajong. A szálak összegubancolásának pedig nincs más célja, mint az, hogy a csomót a császárné később a saját céljainak megfelelően bogozhassa ki. Ebben segítségére van két megszédített udvaronc, Narciso és Pallante. Poppea végül Ottone hitvese lesz, Claudius önként visszavonul, Néró pedig elfoglalja Róma trónját. Igaz, hogy Eva Buchmann ezt a történetet elég ügyetlenül tálalja, de a mese félrevezető összefoglalásához - \"Agrippina eléri célját, Claudius átadja a trónt Nérónak, aki Poppeával az oldalán császár lesz \" - azért egy intern etes zenei folyóirat kritikusának (és szerkesztőjének) felkészületlensége is kellett. Bízzunk benne, hogy csak Monteverdi operájának befejezése okolható a tévesztésért. Adva van tehát a remek zene és a nagy szabadsággal formálható történet. Az előadás legnagyobb hibája, hogy ezekkel a lehetőségekkel szinte egyáltalán nem tudott élni. Kezdjük azonban a jóval! A zenekarról - Combattimento Consort Amsterdam - korábban is voltak, igaz, csak felületes, de pozitív benyomásaim. Tulajdonképpen az ő nevükre figyeltem föl az egyik műsorfüzetben. Játékukban nem kellett csalódnom. Elevenen, színesen, korszerűen, de a fárasztó historikus maníroktól mentesen játszottak. Jan Willem de Vriend nemcsak technikai értelemben uralta az előadást az első hegedűs pultja mellől, ő pumpálta fel zenész- és énekes-társait lelkesedéssel. Az már nem az ő hibája, hogy ez a lelkesültség gyakran a profizmus hiányára utalt. Ahogy az sem, hogy az énekeseknek nem mindig sikerült egy viszonylag egyszerű zenei feladatot teljesíteniük: párhuzamos an énekelni a zenekar diszkant -szólamával. Az első felvonást záró csodálatos Poppea-áriában például (\"Se giunge un dispetto a\'danni del cor...\") az énekesnek az oboával kell együtt énekelni a \"sérült szív\" fájdalmáról, arról, hogy az újabb \"sebek méreggé változtatják a szerelmet\", és arról, hogy az ember önvédelemből kénytelen nem hinni. Igazán mély, pszichológiailag pontos pillanata ez az operának - olyan momentum, amikor mind a komédiásnak, mind a nézőnek arcára fagy a vigyor. Hatása csak zeneileg tökéletes előadásban érvényesül igazán. Ebben az esetben még a szöveget sem kell feltétlenül érteni. (Feliratozás nem volt, a megvásárolható szövegkönyvet a sötétben nem lehetett elolvasni.) Hasonlóan szép, fájdalmas és mély zenei pillanat Ottone panaszos áriája is (második felvonás, \"Voi che udite il mio lamento, compatite il mio dolor...\"). Ez elfogadhatóan hangzott el, a néző pedig rájöhetett, hogy Händel mindegyik szereplőjének adott legalább egy olyan lehetőséget, melyben nem kell (nem is szabad) komédiázni, nem kell idézőjelbe tenni semmit, nem kell színlelni. Mindenki kapott egy őszinte áriát. Ha a zene is vezette volna a rendező képzeletét, akkor bizonyára árnyaltabb, összetettebb és gazdagabb, a rutintól megszabadított szerepformálásra késztette volna énekeseit. Quirijn de Lang (Ottone), Robbert Muuse (Pallante), Annemarie Kremer (Agrippina), Jan Alofs (Lesbo), Piotr Micinski (Claudius), Renate Arends (Poppea), Clint van der Linde (Narciso), Michael Hart-Davies (Néró) - Marius Bassie felvétele Eredetileg három magas (szoprán vagy alt) férfiszerep van az operában: Néró, Narciso és Ottone. Az utóbbit 1709-ben egy hölgy, Francesca Vanini, a másik kettőt kasztrált énekesek, Valeriano Pellegrini és Giuliano Albertini énekelték. Nem tudom, hogy felmerült-e az ebben az előadásban erős erotikus kisugárzásúnak és vonzónak ábrázolt Ottone szerepét hölgyre bízni, valószínűleg nem, pedig ez - túl a helyzetből adódó ziccereken - különös fénytörésbe helyezte volna az operát. Hogy csak hármat említsek: a boldognak beállított vég magában hordozta volna Ottone későbbi tragédiáját (lásd Monteverdi: Poppea megkoronázása ), a szerepkiosztás sajátosan láttatta volna Claudius és Néró férfiúi kudarcát, és rámutatott volna Agrippina mesterkedésének groteszk, vagy ha t etszik, ördögien cinikus jellegére. Nem valószínű, hogy 1709-ben a körülmények miatt (három kasztrált nem állt rendelkezésre?) énekelte Ottone szerepét nő, hihetőbb az a feltételezés, hogy Ottone eredetileg nadrágszerep. E megfontolások fényében tulajdonképpen érthetetlen, hogy Eva Buchmann - ha már foglalkoztat kontratenort - miért éppen a súlytalan Narciso szerepét énekelteti vele. (Az egyetlen és meglehetősen lapos indokra később visszatérek.) A természetellenesen magas hang ugyanis - ez a stílus egyik elemi szabálya - éppen hogy súlyosnak, formátumosnak (esetleg természetfelettinek) mutatja a figurát. Nem véletlenül bízta Händel Claudius szerepét basszusra: a korabeli közönség már a császár első megszólalásakor tudhatta - erre utal az öblös hang -, hogy a figura súlytalan, a hangfaj nincs szinkronban a figura igen magas társadalmi státusával. Claudius a buffák világából csöppenhetett ide. Poénra kihegyezetten, viszonylag későn, csak az első felvonás huszonegyedik jelenetében lép színre egy continuo -áriával, melyben a komikus hatást még a continuó t játszó fagott is fokozza. (Ez hangszeres szempontból az előadás egyik remek pillanata volt.) A Claudiust alakító Piotr Micinski szórakoztatóan hozta a kapuzárási pániktól remegő lábú, nevetséges alsóneműitől idegeskedve szabadulni vágyó császár figuráját. Eszközeit valószínűleg néhány korábbi alakításából mentette át, ez a Claudius lehetett volna Bartolo (Sevillai borbély), Leporello (Don Giovanni), vagy akár Übü király is (Penderecki: Übü király). Mondanom se kel l, hogy természetesen ennek a szerepnek is van íve. A második felvonás elején egybegyűlnek a szereplők, kórusban nyüszítenek (\"Di timpani e trombe...\"), tapsikolnak a nagy uralkodónak (\"Roma aplauda il gran Regnante\"). Megjelenik Claudius, és egy két oktávot zuhanó zenei motívummal taglózza le környezetét áriájában (\"Cade il mondo soggiogato\"). Az ária hangneme d-moll, jellegzetes letaglózó motívuma annak a témának közeli rokona, mellyel Beethoven (szintén d-mollban) majd elkezdi a IX. szimfóniá t. Nem lehet nem észrevenni. A figurának ezt a dimenzióját azonban sem Micinski, sem Buchmann nem veteti ész re a nézővel. Így nem kell eldöntenünk azt sem, hogy Claudius valóban rendelkezik-e ezzel a dimenzióval, vagy csak oly kisszerű a környezet, hogy még egy buffo -karakter is képes föléje nőni. Bármelyik alakítást emeljük is ki az előadásból, az eredmény mindig ez lesz: a figura megjelenítése bántóan egyoldalú a Händel zenéje által sugallt gazdag és sokoldalú jellemekhez képest. A legtöbb lehetőséget a címszerep alakítója, Annemarie Kremer hagyta ki azáltal, hogy az intrikus fej- és szemforgatás mellett csak a vázaképekről ismert merev, szertartásos uralkodói pózt citálta újra és újra. Női vonzerejéről - amivel Narcisót és Pallantét manipulálja - csak onnan értesülünk, hogy e két udvaronc megszédült tőle. Narciso feminin alkatú fűzfapoéta, rajongó apród. Hát e zért oly magas a hangja? Pallante egyszerűen csak bugris. (Szerintem ebben a figurában óriási lehetőséget kódolt Händel. 1709-ben Giuseppe Maria Boschi énekelte, aki egyébként az Ot tonét alakító Vanini férje volt.) A darabot természetesen rövidítve játszott ák. Az első felvonásból elég sok megmaradt, a másodikból már kevesebb, a legtöbb húzást a harmadik felvonás szenvedte el. (Ez a gyakorlat, ha értelmesen valósítják meg , önmagában nem kifogásolható.) Valószínűleg a húzások is közrejátszottak abban, hogy Néróról kev eset tudtunk meg. Egyszeri megtekintés után csak gyanítom, hogy a második és a harmadik felvonásban nemcsak húzásokkal, hanem jelenetcserékkel és betoldásokkal is éltek az alkotók. Erre nyilván azért volt szükség, hogy az opera második felét egyszerűen P oppea ágyához láncolhassák. Ezt a célt szolgálta a díszlet, a melyről eleinte nem is derült ki, hogy használhatatlan. Baloldalt Poppea hálószobáját jelző emelvény; középen, hátul őrtoronyszerűség, innen is megközelíthető volt a jobb oldalon elhelyezett másik hálószoba, Agrippináé. A császárné szobája egy emeletnyi magasságban, Poppeáé a földszinten. Egyszerű, de nekem tetsző jelzése a kétféle erotika - a földi és a hatalmi - különbségének. Az őrtoronyról aztán kiderült, hogy pusztán egy szárítókötél állványzata - rajta bugyi, babérkoszorú, zokni. A hálószobák közti rész: köztér. Utca, udvar s talán szenátus. Agrippina mesterkedése nyomán a Poppea combjai közti tér is majdnem közterülett é válik. Az előbbit sajnos nem tölti meg mozgással a rendező, az utóbbit (szerencsére) elrejti egy óriási lepedővel. Az építmény fele fölösleges (utazó produkciónál ez nem kis luxus), a rendezőt dicséri, hogy a szereplőket nem mászkáltatja feleslegesen föl s alá a lépcsőkön, létrákon. Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt. D\'Angelino Tap t etszetős jelmezeket tervezett . Historizáló kosztümjei kortalanságot sugároztak, a középkori lovag ruháktól a napóleoni empire stílusig sok-sok elemből építkeztek. Nem kellett különösebben jó fül ahhoz, hogy az ember levonja az előadás egyik nyilvánvaló tanulságát: jelentős vokális teljesítmények nélk ül sajnos nincs jó Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen a kkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Georg Friedrich Händel: Agrippina (Combattimento Consort Amsterdam-Pesti Magyar Színház) Zenei vezető: Jan Willem de Vriend. Díszlet: Eva Buchmann és Annétje de Jong. Jelmez: Peter George d\'Angelino Tap. Rendező: Eva Buchmann. Szereplők: Annemarie Kremer, Renate Arends, Michael Hart-Davis, Q uirijn de Lang, Piotr Micinski, Clint van der Linde, Robbert Muuse, Jan Alofs. Molnár Szabolcs írja, hogy az előadást \"csak gyenge közepesre tudom értékelni.\" Ez elég szomorú. Vegyük csak figyelembe, hogy mennyi Händel-opera van a magyar zenei közéletbe? A másik ami meglepett írásában Quirijn de Lang operaéneksről és az áriáról írt véleménye : \"Ez elfogadhatóan hangzott el,\" Elfogadhatóan???? Istenem! Egy igju énekest képzeljetek el akiből olyan hangszakadt ki amilyet én még nem hallottam. Nem győzök példálozni \"Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt\" Nézhető? Ó köszönjük, hogy megtisztelt minket jelenlétével. Igazán köszönjük! És az utolsó gondolta pedig egyenesen .... \"Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen akkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Csináljunk jobbat! Magyarok előre!
6310 Név 2005-01-23 10:00:46
Eddig csak olvasója voltam a fórumnak, és továbbra is mindössze az kívánok maradni, de ezt nem hagyhatom szó nélkül: Félreértés: Ez az egyik legnagyobb - finoman szólva - butaság, amit valaha olvastam! Egyfelől miért kellene bárkinek is a Zeneakadémián tanulnia ahhoz, hogy értsen a zenéhez? Másfelől nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni! Ha valaki veszi a fáradságot és utánajár, utánaolvas annak, ami érdekli, akkor igenis írja meg a véleményét róla, mert érdekes dolgokra világíthat rá vele, még akkor is, ha nem ért vele feltétlenül egyet mindenki. Egy újságírónak ma már nem az a dolga, hogy bólogasson és magasztaljon, hanem, hogy a valódi véleményét megírja. A lehetőség mindenki számára adott, ki lehet próbálni!
Eddig csak olvasója voltam a fórumnak, és továbbra is mindössze az kívánok maradni, de ezt nem hagyhatom szó nélkül: Félreértés: Ez az egyik legnagyobb - finoman szólva - butaság, amit valaha olvastam! Egyfelől miért kellene bárkinek is a Zeneakadémián tanulnia ahhoz, hogy értsen a zenéhez? Másfelől nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni! Ha valaki veszi a fáradságot és utánajár, utánaolvas annak, ami érdekli, akkor igenis írja meg a véleményét róla, mert érdekes dolgokra világíthat rá vele, még akkor is, ha nem ért vele feltétlenül egyet mindenki. Egy újságírónak ma már nem az a dolga, hogy bólogasson és magasztaljon, hanem, hogy a valódi véleményét megírja. A lehetőség mindenki számára adott, ki lehet próbálni!
6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33 [Válasz erre: 6307 frushena 2005-01-22 22:17:58]
Értelek én téged, és bizonyos fokig igazat is adok neked. Egy kritkikus legyen minél felkészültebb. De. Mi az alaphelyzet? Mi a kritikus feladata? Például nem tudom, hogy elmenjek-e egy zenei eseményre. Elolvasom a kritikát róla, és ebből támpontot kapok. Nem mindenkinek a véleményére adok, de egy ellentétes ízlésű, értékítéletű ember véleménye is eligazíthat. A hasonlatodnál maradva, nem a cipőkészítés szakmai fortélyai érdekelnek, hanem hogy le fog-e esni a talp, vagy sem. Vagy ellenkezőleg, ha én is ott voltam azon az eseményen, érdekel, hogy más hogyan látta ugyanazt. Itt már nagyobb szerepet kap a \"bennfentes információ\", mert pl. megtudhatom, hogy az énekes azért volt rossz, mert meg volt fázva. Sokra nem megyek vele, de valóban, lehet, hogy plusz információhoz jutok. (A legtöbb kritikusnak az a baja, hogy információkat közöl, az meg nem érdekel, annak én is utána tudok nézni, hogy mikor élt a zeneszerző, a szakmai részhez meg úgyse értek.) Azt írod, \"tudatlan emberek ítélkezni kezdenek mások munkája felett\", de te ugyanúgy ítélkezel, és az fel sem merül benned, hogy ha az érveidet ellened akarnák fordítani, a kritikaíráshoz meg neked nincs gőzöd se. Te (meg én se) nem tudsz kritikát írni. Semmilyet. Se tényszerűt, se szellemeset, még olyat se, mint a kalahari. Ez is szakma és tehetség kérdése. Másodszor. Nagyon-nagyon csúnya dolog, ha a kritika alanya (vagy potenciális alanya) kikéri magának a kritikát. A kritika nem neki szól és nem őérte van. Nekem szól, és hadd én döntsem el, hogy a Fáy kell-e nekem, vagy se. Ellenkezőleg, olyan lenne, mintha az orvos a beteget kérdezné meg, hogy hol vágja fel a hasát. És végezetül. Mindennek az alapja az, hogy valaki a véleményét elfogadható érvekkel tudja-e alátámasztani. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy mások helyett veszem fel a kesztyűt. Ha neked a kalahari kritikái nem teszenek, vedd a fáradságot, és ÉRVEKKEL bíráld meg, akkor talán még egyet is értenék veled. De az, hogy tanár, meg fiatal, meg nem lélegzik együtt veled, ez mind mellébeszélés.
Értelek én téged, és bizonyos fokig igazat is adok neked. Egy kritkikus legyen minél felkészültebb. De. Mi az alaphelyzet? Mi a kritikus feladata? Például nem tudom, hogy elmenjek-e egy zenei eseményre. Elolvasom a kritikát róla, és ebből támpontot kapok. Nem mindenkinek a véleményére adok, de egy ellentétes ízlésű, értékítéletű ember véleménye is eligazíthat. A hasonlatodnál maradva, nem a cipőkészítés szakmai fortélyai érdekelnek, hanem hogy le fog-e esni a talp, vagy sem. Vagy ellenkezőleg, ha én is ott voltam azon az eseményen, érdekel, hogy más hogyan látta ugyanazt. Itt már nagyobb szerepet kap a \"bennfentes információ\", mert pl. megtudhatom, hogy az énekes azért volt rossz, mert meg volt fázva. Sokra nem megyek vele, de valóban, lehet, hogy plusz információhoz jutok. (A legtöbb kritikusnak az a baja, hogy információkat közöl, az meg nem érdekel, annak én is utána tudok nézni, hogy mikor élt a zeneszerző, a szakmai részhez meg úgyse értek.) Azt írod, \"tudatlan emberek ítélkezni kezdenek mások munkája felett\", de te ugyanúgy ítélkezel, és az fel sem merül benned, hogy ha az érveidet ellened akarnák fordítani, a kritikaíráshoz meg neked nincs gőzöd se. Te (meg én se) nem tudsz kritikát írni. Semmilyet. Se tényszerűt, se szellemeset, még olyat se, mint a kalahari. Ez is szakma és tehetség kérdése. Másodszor. Nagyon-nagyon csúnya dolog, ha a kritika alanya (vagy potenciális alanya) kikéri magának a kritikát. A kritika nem neki szól és nem őérte van. Nekem szól, és hadd én döntsem el, hogy a Fáy kell-e nekem, vagy se. Ellenkezőleg, olyan lenne, mintha az orvos a beteget kérdezné meg, hogy hol vágja fel a hasát. És végezetül. Mindennek az alapja az, hogy valaki a véleményét elfogadható érvekkel tudja-e alátámasztani. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy mások helyett veszem fel a kesztyűt. Ha neked a kalahari kritikái nem teszenek, vedd a fáradságot, és ÉRVEKKEL bíráld meg, akkor talán még egyet is értenék veled. De az, hogy tanár, meg fiatal, meg nem lélegzik együtt veled, ez mind mellébeszélés.
6308 Félreértés 2005-01-23 01:03:01 [Válasz erre: 6295 sphynx 2005-01-22 18:38:38]
Te mindig szívesen felveszed a kesztyűt mások helyett kőmacska, nem tudom, érdemes-e... De lássuk: „Mi az, hogy a kritikusnak más foglalkozása van? Naná, senki sem kritikusnak születik. Ha meg zenei végzettsége lenne akkor, pl. aktívan zenélne, hacsak nem valami elfuserált, tehetségtelen alakról van szó.” Szóval igen. Hogy értő kritikát írjon valaki, és ne csak az amatőr benyomásait hangoztassa, ahhoz valamilyen „belső” kapcsolat (képzettség, gyakorlat stb.) kell. Bizony lehet Akadémiát végezni, mondjuk Zenetudomány vagy Zenetörténet szakon, vagy hangszeresként, karvezetőként, és onnan váltani át a másik oldalra. Aki előbb évtizedekig csinálta (gyakorolta és tanulta) a zenésszakmát, más háttérrel, más viszonyrendszerből nézi az előadást. Ezért nem olyan könyörtelen…! (Egyrészt tudja mihez képest olyan az eredmény, amilyen, másrészt nem kell bizonygatnia a szakmához tartozását, mert saját jogon oda tartozik. Mit gondolsz milyen mennyiségű zeneelmélet, zongorajáték, és miegymás van még egy nem hangszeres szakon végzett akadémista mögött is?) „Sajnos, be kell látni, hogy a \"a kívülálló kritika könyörtelen\". Bizony. A szar néven neveztetik.” Hát ez keményen hangzik, barátom, csak az a baj vele, hogy én meg azt mondom erre, hogy az amatőr kritikus egyáltalán nem biztos, hogy felismeri a „szart”. Mert mitől lenne képes rá? (Mi különbözteti meg Kalaharit egy poprajongó tinitől, aki sokat hallgatja, mondjuk Paul McCartneyt, kívülről tudja a dalok szövegét, eljár a koncertekre, gyűjti a fotókat, olvassa a pletykákat? Ha ez kevésnek tűnik, hozzáteszem, hogy persze vannak bennfentesebb rajongók, akik magával McCartney-vel is találkoztak már. Ők a társaság középpontjai, ha a bálvány nincs jelen.) „Én minden zenei izé-bizé nélkül el tudom mondani a véleményemet, mert láss csodát, a művészet (ellentétben a tudománnyal) épp erről szól. És ehhez semmilyen szinten nem kell tudnom hegedülni vagy festeni.” Barátom, az ember bármiről el tudja mondani a véleményét, mert úgy van megszerkesztve. Tényleg nem kell papír hozzá. :-) De azért mert véleményed van, még nem fogsz érteni hozzá. Azt tudod megmondani, hogy neked tetszett-e...!!!! (De te és a zeneszeretők többsége valamiért nem viselkedik úgy, mintha ő lenne pl. Ferencsik János, aki az irodájában, szűk körben ’Pitti pocsék volt ma este’ – felkiáltással minősíti egy művész munkáját. Mert tőle nem szégyen az ilyen hangnem. (De nyilvánosan már ő is máshogy fogalmazna.) „Egy dolog van, amit el szoktak felejteni a kritikusok kritikusai. A kritikusnak írnia tudni kell. Az ugyanis szakma. És pl. Fáy ebben nagyon jó tud lenni.” Szerintem álltatod magad. Igaz írni is tudnia kell, de ez önmagában nagyon kevés. (Ha felveszel egy cipőt, és szétesik a lábadon, Te legfeljebb azt tudod megmondani, hogy valamiért elengedte a talpa, ezért hordhatatlan. (Azt mondod Fáy stílusában: „Ordenáré szar cipőket csinálnak manapság! Rohadt link ez a cipész banda. Szemét az igazgató, hogy megenged ilyesmit.” Egy cipész meg elsorolja, hogy elégtelen volt a ragasztás, nem elég rugalmas a talp román alapanyaga, és mellesleg a kelleténél rövidebb ideig és alacsonyabb hőmérsékleten kezelték. Ha a cipőgyárban is ismerős cipésszel van dolgod, azt is hozzáteszi majd, hogy mindez nem általános, csak azért van, mert késett a bukaresti szállító, és áramkimaradás is volt hétfő este a főüzemben. Aztán már sietni kellett a dologgal. Pontosan 300 pár hibás. A kiszállítás az igazgató felelőssége, aki viszont félti az állását, mert van egy beteg gyereke, ezért nem mer nemet mondani a központnak.) Könyörgöm, ne szedd szét a hasonlatomat! Csak azért írtam, hogy érezd, mennyivel több lehet az, ha nem csak írni tud az ember. Mostmár befejezem, csak annyit még, hogy nem az a zavaró, ha megírja valaki a véleményét. Akár mindenki tegye!!!! [u]A zavaró az, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött.[/u] Akkor felfordult a világ. És még valami. Én se tanítok gyerekeket, bár nagyon kedves és türelmes tudok lenni velük. Mégis sikítoznának a szülők, mert nem értek hozzá. Azt mondja erre a magyar: Suszter, maradj a kaptafánál...!!!!! Aki a középkorban, és később is, mestervizsga nélkül készített iparcikket, azt a minőségtől függetlenül kóklernek nevezték. Nem véletlenül... üdv
Te mindig szívesen felveszed a kesztyűt mások helyett kőmacska, nem tudom, érdemes-e... De lássuk: „Mi az, hogy a kritikusnak más foglalkozása van? Naná, senki sem kritikusnak születik. Ha meg zenei végzettsége lenne akkor, pl. aktívan zenélne, hacsak nem valami elfuserált, tehetségtelen alakról van szó.” Szóval igen. Hogy értő kritikát írjon valaki, és ne csak az amatőr benyomásait hangoztassa, ahhoz valamilyen „belső” kapcsolat (képzettség, gyakorlat stb.) kell. Bizony lehet Akadémiát végezni, mondjuk Zenetudomány vagy Zenetörténet szakon, vagy hangszeresként, karvezetőként, és onnan váltani át a másik oldalra. Aki előbb évtizedekig csinálta (gyakorolta és tanulta) a zenésszakmát, más háttérrel, más viszonyrendszerből nézi az előadást. Ezért nem olyan könyörtelen…! (Egyrészt tudja mihez képest olyan az eredmény, amilyen, másrészt nem kell bizonygatnia a szakmához tartozását, mert saját jogon oda tartozik. Mit gondolsz milyen mennyiségű zeneelmélet, zongorajáték, és miegymás van még egy nem hangszeres szakon végzett akadémista mögött is?) „Sajnos, be kell látni, hogy a \"a kívülálló kritika könyörtelen\". Bizony. A szar néven neveztetik.” Hát ez keményen hangzik, barátom, csak az a baj vele, hogy én meg azt mondom erre, hogy az amatőr kritikus egyáltalán nem biztos, hogy felismeri a „szart”. Mert mitől lenne képes rá? (Mi különbözteti meg Kalaharit egy poprajongó tinitől, aki sokat hallgatja, mondjuk Paul McCartneyt, kívülről tudja a dalok szövegét, eljár a koncertekre, gyűjti a fotókat, olvassa a pletykákat? Ha ez kevésnek tűnik, hozzáteszem, hogy persze vannak bennfentesebb rajongók, akik magával McCartney-vel is találkoztak már. Ők a társaság középpontjai, ha a bálvány nincs jelen.) „Én minden zenei izé-bizé nélkül el tudom mondani a véleményemet, mert láss csodát, a művészet (ellentétben a tudománnyal) épp erről szól. És ehhez semmilyen szinten nem kell tudnom hegedülni vagy festeni.” Barátom, az ember bármiről el tudja mondani a véleményét, mert úgy van megszerkesztve. Tényleg nem kell papír hozzá. :-) De azért mert véleményed van, még nem fogsz érteni hozzá. Azt tudod megmondani, hogy neked tetszett-e...!!!! (De te és a zeneszeretők többsége valamiért nem viselkedik úgy, mintha ő lenne pl. Ferencsik János, aki az irodájában, szűk körben ’Pitti pocsék volt ma este’ – felkiáltással minősíti egy művész munkáját. Mert tőle nem szégyen az ilyen hangnem. (De nyilvánosan már ő is máshogy fogalmazna.) „Egy dolog van, amit el szoktak felejteni a kritikusok kritikusai. A kritikusnak írnia tudni kell. Az ugyanis szakma. És pl. Fáy ebben nagyon jó tud lenni.” Szerintem álltatod magad. Igaz írni is tudnia kell, de ez önmagában nagyon kevés. (Ha felveszel egy cipőt, és szétesik a lábadon, Te legfeljebb azt tudod megmondani, hogy valamiért elengedte a talpa, ezért hordhatatlan. (Azt mondod Fáy stílusában: „Ordenáré szar cipőket csinálnak manapság! Rohadt link ez a cipész banda. Szemét az igazgató, hogy megenged ilyesmit.” Egy cipész meg elsorolja, hogy elégtelen volt a ragasztás, nem elég rugalmas a talp román alapanyaga, és mellesleg a kelleténél rövidebb ideig és alacsonyabb hőmérsékleten kezelték. Ha a cipőgyárban is ismerős cipésszel van dolgod, azt is hozzáteszi majd, hogy mindez nem általános, csak azért van, mert késett a bukaresti szállító, és áramkimaradás is volt hétfő este a főüzemben. Aztán már sietni kellett a dologgal. Pontosan 300 pár hibás. A kiszállítás az igazgató felelőssége, aki viszont félti az állását, mert van egy beteg gyereke, ezért nem mer nemet mondani a központnak.) Könyörgöm, ne szedd szét a hasonlatomat! Csak azért írtam, hogy érezd, mennyivel több lehet az, ha nem csak írni tud az ember. Mostmár befejezem, csak annyit még, hogy nem az a zavaró, ha megírja valaki a véleményét. Akár mindenki tegye!!!! [u]A zavaró az, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött.[/u] Akkor felfordult a világ. És még valami. Én se tanítok gyerekeket, bár nagyon kedves és türelmes tudok lenni velük. Mégis sikítoznának a szülők, mert nem értek hozzá. Azt mondja erre a magyar: Suszter, maradj a kaptafánál...!!!!! Aki a középkorban, és később is, mestervizsga nélkül készített iparcikket, azt a minőségtől függetlenül kóklernek nevezték. Nem véletlenül... üdv
6307 frushena 2005-01-22 22:17:58 [Válasz erre: 6305 (A csapos közbeszól!) 2005-01-22 22:17:22]
Kérem törölni! Nagyon elcsúsztunk! Bocsi ... elragadtattam magam :)
Kérem törölni! Nagyon elcsúsztunk! Bocsi ... elragadtattam magam :)
6305 (A csapos közbeszól!) 2005-01-22 22:17:22
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
6304 frushena 2005-01-22 21:41:37
Jójez a Trubadúr is a Mezzo-n! :)
Jójez a Trubadúr is a Mezzo-n! :)
