6318 talán 2005-01-23 13:45:44 [Válasz erre: 6316 Búbánat 2005-01-23 13:31:44]
Talán lejjebb akarta nyomni az oldalon a Szent Kalaharit érintő kritikákat. Most jöhet a Petőfi összes, aztán a Tannhäuser szövegkönyv Fruzsika... (De bocs, ha nem erről van szó... :-)
Talán lejjebb akarta nyomni az oldalon a Szent Kalaharit érintő kritikákat. Most jöhet a Petőfi összes, aztán a Tannhäuser szövegkönyv Fruzsika... (De bocs, ha nem erről van szó... :-)
6317 Búbánat 2005-01-23 13:36:05 [Válasz erre: 6316 Búbánat 2005-01-23 13:31:44]
Ha jól emlékszem Heiner Lajos akart erre a Végzetre elcsábítani engem. De nem konkrétizálódott az ügy. Pedig hajlottam volna a csábítás erejének...
Ha jól emlékszem Heiner Lajos akart erre a Végzetre elcsábítani engem. De nem konkrétizálódott az ügy. Pedig hajlottam volna a csábítás erejének...
6316 Búbánat 2005-01-23 13:31:44 [Válasz erre: 6312 frushena 2005-01-23 12:28:45]
Ezt meg miért nem a Verdi-fórumba?
Ezt meg miért nem a Verdi-fórumba?
6315 Búbánat 2005-01-23 13:30:55 [Válasz erre: 6310 Név 2005-01-23 10:00:46]
Ezt miért nem a Handel topicba tetted be?
Ezt miért nem a Handel topicba tetted be?
6314 Félreértés 2005-01-23 12:42:03 [Válasz erre: 6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33]
„…nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni!” Nem ilyen egyszerű ez. Képzeld el, hogy jogsi (és alkalmassági vizsga) nélküli buszsofőrök vezetik a buszokat. Hogy diploma nélküli, műkedvelő orvosok operálnak, mert elhivatottságot éreznek a gyógyítás iránt. Képzeld el, hogy te írod a középiskolai matek tankönyvet, és ezután ebből tanulnak a gyerekek. Vagy holnaptól a Fáy Miki által gyártott cipőket viseli az ország, és kalahari süti éjjelenként a kenyeret… Te tényleg rábíznád magad erre? Mert én azt mondom, vagy bejön, vagy nem… :-) Nagyszerű dolog, hogy a ’neten mindenki megírhatja a „civil” véleményét. Ez a XXI. század…!!! De hivatásszerűen űzni a véleményalkotást. Bizony egész más dolog. Ide írom mégegyszer: A probléma azzal kezdődik, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött. Akkor felfordult a világ.
„…nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni!” Nem ilyen egyszerű ez. Képzeld el, hogy jogsi (és alkalmassági vizsga) nélküli buszsofőrök vezetik a buszokat. Hogy diploma nélküli, műkedvelő orvosok operálnak, mert elhivatottságot éreznek a gyógyítás iránt. Képzeld el, hogy te írod a középiskolai matek tankönyvet, és ezután ebből tanulnak a gyerekek. Vagy holnaptól a Fáy Miki által gyártott cipőket viseli az ország, és kalahari süti éjjelenként a kenyeret… Te tényleg rábíznád magad erre? Mert én azt mondom, vagy bejön, vagy nem… :-) Nagyszerű dolog, hogy a ’neten mindenki megírhatja a „civil” véleményét. Ez a XXI. század…!!! De hivatásszerűen űzni a véleményalkotást. Bizony egész más dolog. Ide írom mégegyszer: A probléma azzal kezdődik, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött. Akkor felfordult a világ.
6313 álmodó 2005-01-23 12:36:12 [Válasz erre: 6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33]
A butaság az,amit ta írtál.Szerintem. :)
A butaság az,amit ta írtál.Szerintem. :)
6312 frushena 2005-01-23 12:28:45
A végzet ereje VERDI : A végzet hatalma Márok Tamás La forza del destino - a végzet \"ereje \" , szó szerint ezt jelenti Verdi operájának címe. Ez a szó talán pontosabban fejezi ki a mű lényegét: mekkora erővel alakítják életünket tőlünk független erők. Ha a véletlen két szükségszerű esemény nem szükségszerű találkozása, akkor a végzet két nem szükségszerű dolog szükségszerű találkozása. Így indul ez a képtelen sztori, így találkozik Calatrava gróf és a puskagolyó. De ugyanez az erő vezeti az álruhás Don Carloshoz halálos ellenségét, Alvarót, aki persze szintén álnéven mutatkozik be. S ugyanez a szükségszerűség helyezi a végső párbajt a húg/szerelmes remetebarlangja elé. Nem, nem bugyuta véletlenek, nem dramaturgiai ügyetlenségek ezek, hanem ahogy a darab legnagyobb hazai dirigense, Pál Tamás mondja: maga az élet ilyen rendkívül bonyolult és sorsszerű. Leonóra Calatrava és a mulatt Alvaro szerelme élhetetlen, s erőltetése tragédiához, az egész Calatrava család kiirtásához vezet. Verdinek minden művében fontos szerepet játszik a sors, az, hogy a hős eleve meghatározott életpályán mozog. Nem véletlenül kapnak jelentőséget a jóslatok és átkok. De az eleve elrendelés itt jelenik meg a legfrappánsabban. Verdi érett operái közül a Traviata és Az álarcosbál mellett a Végzet az, amelyhez önálló nyitányt írt. Ám Az álarcosbál előjátéka csak exponálja a leendő konfliktusokat, és rejtvénnyel zárul, a Traviata pedig a Dumas-regényt idézi: a kaméliás hölgy temetésén emlékezünk vissza a történetre. A Végzet -nyitányban viszont már előre lejátszódik a tragédia. A dramatikus előjátékokban a szerzők a darab fontosabb motívumait szokták variálni. A motívumparádé ezúttal sem marad el, van azonban egy hangsor, amely nem kapcsolódik konkrétan egyik szereplőhöz sem, hanem magát a végzetszerűséget jeleníti meg, s elő is kerül majd\' minden sorsfordulónál. Szegeden koncertszerű előadást terveztek, ám a fiatal alkotógárda gondolt egy merészet és nagyot. \"Ha csak a pénz az akadály, az nem akadály!\" - mondták. Majd föltúrták a jelmeztárat meg a díszletraktárt, s a rendelkezésre álló rövid próbaidőszak alatt egy komplett színpadi előadást kerekítettek. Toronykői Attilának volt már tapasztalata a szcenírozott hangversenyekben, pár évvel ezelőtt egy Simon Boccanegra -koncerthez rajzolt látványkeretet. Úgy tűnik, ez rossz emlékűnek bizonyult, mert ezúttal merőben mást csinált. Igazi színházat. Kóbor Tamás (Alvaro) A színpad jobb oldalán nagy világosszürke fal, közepén hatalmas kereszt rajzolódik ki, ajtók nyílnak belőle, aljából ágy vagy egy kocsma padjai húzhatók elő. A bal oldalon amfiteátrumszerű emelvénysorok, rajtuk feketében ül a kórus. Előttük hárompolcos üvegállvány, a végzettartó. Ezen pihen a nevezetes pisztoly, középen a ládika Leonóra medáljával, alul pedig a két kard, amellyel a végső párbajt vívják. A nyitány dramatizálása a mai rendezők kedvenc hobbija. Ám ritkán tűnik olyan indokoltnak ez a fogás, mint most. A szertartást kis csapat stúdiós végzi, akik mindvégig a kórus szerepét alakítják. Most körben állnak, van köztük Leonóra-előkép, imitálják az Alvaro-Carlos összecsapást, végül pedig egy rohanó kisfiú képében megjelenik maga a végzet is, ő illeszti a pisztolyt a megfelelő polcra. A végzet hatalma annyi dramaturgiai buktatóval van tele, hogy ép ésszel lehetetlen eljátszani. Toronykői legnagyobb érdeme, ahogy ezeket a nehézségeket kezeli. Egy részüket józan ésszel megoldja, a többit a zenedráma hatáskörébe utalja, megint másokról egyszerűen nem vesz tudomást. Mégis az egész pompásan működik. A Carmen kiszolgált kosztümjében hódító Simon Krisztina (Preziosilla) egy kicsi emelvényen (lírai mezzójának végső megfeszítésével) énekli el a Rataplan t, majd a harcra buzdító nóta végén a körülötte állók sorban elesnek. A háború illúziótlan műfaj. Milyen egyszerű kiemelni a kocsma fehér ruhás tömegéből a három egyéni szereplőt, ha a cigánylány pirosban, Don Carlos feketében, a kocsmáros pedig drappban áll közöttük! A sebesült Alvaro kicipelését nem játsszák el, hanem egy sziklatömböt eresztenek eléje. Amikor pedig áriája alatt Carlos megleli a Leonóra-medált, a miniatúrát kivetítik a falra is. A párbajkettősben bármennyire tiltakozik is Alvaro az összecsapás ellen, a kardokat mégis ő érinti először , s ettől fogva fogva van. A duett végén a két eszelős férfi nem csap össze, csak támadóállásban, árnyékszerűen megdermed - közöttük Leonóra alakja emelkedik ki a föld alól, aki váratlanul a konfliktus gyújtópontjába kerül. Ez a pofonegyszerű színpadtechnikai fogás megold egy kínos színváltási problémát, ugyanakkor szuggesztíven állítja elénk a darab lényegét: Don Carlos bosszúszomja és Alvaro menekülése Leonórát semmisíti meg. Már kezdődik is a \"Pace, pace!\" kezdetű sláger, amely egy csapásra értelmezett térben szólal meg, és groteszk felhangot is kap. \"Békét, békét!\" - olvashatjuk ugyanis a a kardok kereszttüzében a szürke falon. (Merthogy szövegvetítés is van. De nem a teljes textus jelenik meg, és nem a színpad fölötti kivetítőn, hanem csak a cselekmény fontosabb mondatai és a díszletfalon. Nem kell kapkodni a fejünket, és silabizálni sem kell, de a történteket jól lehet követni. Az olasz opera amúgy sem Csehov-szöveg, pusztán az egyes jelenetek lényege, hangulata a fontos.) Az áriát záró \"Maledizione\" szóra Alvaro leszúrja Carlost, s már vissza is tértünk az előző jelenetbe. A fináléban a nagy kereszt előreereszkedik, s a ködös ellenfényben Calatrava gróf és Don Carlos kezüket nyújtják Leonórának. A mennyben megtörténik a családegyesítés, a família végzetét okozó Alvaro tragédiája és magánya pedig még elviselhetetlenebbül nehezedik ránk, ámuló hallgatókra. Jelenet A végzet hatalmából - Veréb Simon felvételei Persze van mit hallgatni is: az izgalmas, fiatal operaénekes-gárdát. Elsősorban világhírű énekesnőnk, Lukács Gyöngyi \"kis húgát\" Lukács Évát, aki csekély színpadi rutinnal is szuverén művésznek bizonyul. Az operaiskolából épp a legfontosabb leckét tudja a legjobban: már az első áriában komplex, plasztikus képet rajzol erről a bonyolult nőalakról. Nem a kottát énekli, hanem a figurát. A hang a nővér hangjának mása: vérbeli drámai szoprán, amely arra született, hogy végtelen zenekari tuttik fölött szárnyaljon, bár a biztosan megszólaló magasságokban még nem találta meg önnön formáját. De legalább ilyen fontos az a színésznő, akinek szent hivatása, hogy a sors által sújtott nőalakokat jelenítsen meg a színpadon. Az énektechnika nyugodt fölénye adja meg vállalkozásának komolyságát. Kelemen Zoltán tartalmas orgánuma még soha nem kapott ilyen testhezálló feladatot, s nem emlékszem, kapott-e valaha első szereposztást. Mintha a bizalom megsokszorozta volna a voce erejét és szépségét: Carlos eszelős bosszúvágyának ez adott hitelt. Rég hallottam ilyen sötéten ragyogó hősbaritont, aki nagyáriájában pontos dallamrajzzal készít plasztikus jellemrajzot. A bravúros szólót magától értődőn koronázza meg egy kirobbanó magas asszal, amely nem a hangmutogatás, hanem a \"szenvedélymutogatás\" eszköze. Az ifjú Kóbor Tamás veszélyes vidékre téved, amikor Alvaróként bolyong. Ám jó ízlésre vall, hogy nem a Monaco-Corelli-Carreras-féle drámai tenorokat próbálja majmolni, hanem saját, világosabb színéhez és huszonöt évéhez keres fölfogást. Amit talál, az nem egy nagy, tragikus férfialak, hanem egy szerencsétlen szerelmes fiú, aki álmodozás közben fölgyújtja a pajtát, csakhogy tüzet fog a szomszéd ház, és bennég az egész család. Az ifjonti őszinteség teszi megrendítővé áriája lassú, lírai szakaszát és a nagy kettős könyörgő részét (\"Le minaccie, i fieri accenti\"), amikor nemcsak a hang, hanem a lélek is fölszárnyal. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy néhány gikszere fáradtság, túlzott megterhelés vagy technikai probléma következménye. Altorjai Tamás szép tónussal, lelki nemességgel énekli Páter Gvárdiánt, de a kellő súly hiányzik a személyiségéből és a hangjából. A Leonóra-duettben és a záróhármasban csak zenei értelemben van jelen, nem képes önálló entitássá emelkedni. A szerző által is átírt darabot a nemes hagyományok szellemében ezúttal is össze-vissza húzták. Például az olló martaléka lett az Alvaro-ária fájdalmas klarinétbevezetője. Kihagyták az első párbajkettőst is, pedig ha egyszer végre elhangzana, esetleg kiderülne, hogy dramaturgiatag nem is olyan suta ez a darab. Nagy disznóság, hogy a t. publikum nem méltóztatott szétverni a házat! Pedig Molnár László (egyébként operatagozat-vezető, lelkesen gratulálunk!) pálcája nyomán lelkesítő előadás kerekedett. Viva Verdi! Éljenek a fiatalok! S írjuk föl az égre örök tanulságul: egy fölvillanyozó opera-elődáshoz nem az anyagi, hanem a művészi erők fölhalmozása szükséges! Giuseppe Verdi: A végzet hatalma (Szegedi Nemzeti Színház) Vezényel: Molnár László. Karigazgató: Koczka Ferenc. Látványtervező-rendező: Toronykői Attila. Éneklik-játsszák: Lukács Éva, Simon Krisztina, Tóth Judit, Kóbor Tamás, Kelemen Zoltán, Altorjai Tamás, Vághelyi Gábor, Andrejcsik István, Piskolti László, Cseh Antal.
A végzet ereje VERDI : A végzet hatalma Márok Tamás La forza del destino - a végzet \"ereje \" , szó szerint ezt jelenti Verdi operájának címe. Ez a szó talán pontosabban fejezi ki a mű lényegét: mekkora erővel alakítják életünket tőlünk független erők. Ha a véletlen két szükségszerű esemény nem szükségszerű találkozása, akkor a végzet két nem szükségszerű dolog szükségszerű találkozása. Így indul ez a képtelen sztori, így találkozik Calatrava gróf és a puskagolyó. De ugyanez az erő vezeti az álruhás Don Carloshoz halálos ellenségét, Alvarót, aki persze szintén álnéven mutatkozik be. S ugyanez a szükségszerűség helyezi a végső párbajt a húg/szerelmes remetebarlangja elé. Nem, nem bugyuta véletlenek, nem dramaturgiai ügyetlenségek ezek, hanem ahogy a darab legnagyobb hazai dirigense, Pál Tamás mondja: maga az élet ilyen rendkívül bonyolult és sorsszerű. Leonóra Calatrava és a mulatt Alvaro szerelme élhetetlen, s erőltetése tragédiához, az egész Calatrava család kiirtásához vezet. Verdinek minden művében fontos szerepet játszik a sors, az, hogy a hős eleve meghatározott életpályán mozog. Nem véletlenül kapnak jelentőséget a jóslatok és átkok. De az eleve elrendelés itt jelenik meg a legfrappánsabban. Verdi érett operái közül a Traviata és Az álarcosbál mellett a Végzet az, amelyhez önálló nyitányt írt. Ám Az álarcosbál előjátéka csak exponálja a leendő konfliktusokat, és rejtvénnyel zárul, a Traviata pedig a Dumas-regényt idézi: a kaméliás hölgy temetésén emlékezünk vissza a történetre. A Végzet -nyitányban viszont már előre lejátszódik a tragédia. A dramatikus előjátékokban a szerzők a darab fontosabb motívumait szokták variálni. A motívumparádé ezúttal sem marad el, van azonban egy hangsor, amely nem kapcsolódik konkrétan egyik szereplőhöz sem, hanem magát a végzetszerűséget jeleníti meg, s elő is kerül majd\' minden sorsfordulónál. Szegeden koncertszerű előadást terveztek, ám a fiatal alkotógárda gondolt egy merészet és nagyot. \"Ha csak a pénz az akadály, az nem akadály!\" - mondták. Majd föltúrták a jelmeztárat meg a díszletraktárt, s a rendelkezésre álló rövid próbaidőszak alatt egy komplett színpadi előadást kerekítettek. Toronykői Attilának volt már tapasztalata a szcenírozott hangversenyekben, pár évvel ezelőtt egy Simon Boccanegra -koncerthez rajzolt látványkeretet. Úgy tűnik, ez rossz emlékűnek bizonyult, mert ezúttal merőben mást csinált. Igazi színházat. Kóbor Tamás (Alvaro) A színpad jobb oldalán nagy világosszürke fal, közepén hatalmas kereszt rajzolódik ki, ajtók nyílnak belőle, aljából ágy vagy egy kocsma padjai húzhatók elő. A bal oldalon amfiteátrumszerű emelvénysorok, rajtuk feketében ül a kórus. Előttük hárompolcos üvegállvány, a végzettartó. Ezen pihen a nevezetes pisztoly, középen a ládika Leonóra medáljával, alul pedig a két kard, amellyel a végső párbajt vívják. A nyitány dramatizálása a mai rendezők kedvenc hobbija. Ám ritkán tűnik olyan indokoltnak ez a fogás, mint most. A szertartást kis csapat stúdiós végzi, akik mindvégig a kórus szerepét alakítják. Most körben állnak, van köztük Leonóra-előkép, imitálják az Alvaro-Carlos összecsapást, végül pedig egy rohanó kisfiú képében megjelenik maga a végzet is, ő illeszti a pisztolyt a megfelelő polcra. A végzet hatalma annyi dramaturgiai buktatóval van tele, hogy ép ésszel lehetetlen eljátszani. Toronykői legnagyobb érdeme, ahogy ezeket a nehézségeket kezeli. Egy részüket józan ésszel megoldja, a többit a zenedráma hatáskörébe utalja, megint másokról egyszerűen nem vesz tudomást. Mégis az egész pompásan működik. A Carmen kiszolgált kosztümjében hódító Simon Krisztina (Preziosilla) egy kicsi emelvényen (lírai mezzójának végső megfeszítésével) énekli el a Rataplan t, majd a harcra buzdító nóta végén a körülötte állók sorban elesnek. A háború illúziótlan műfaj. Milyen egyszerű kiemelni a kocsma fehér ruhás tömegéből a három egyéni szereplőt, ha a cigánylány pirosban, Don Carlos feketében, a kocsmáros pedig drappban áll közöttük! A sebesült Alvaro kicipelését nem játsszák el, hanem egy sziklatömböt eresztenek eléje. Amikor pedig áriája alatt Carlos megleli a Leonóra-medált, a miniatúrát kivetítik a falra is. A párbajkettősben bármennyire tiltakozik is Alvaro az összecsapás ellen, a kardokat mégis ő érinti először , s ettől fogva fogva van. A duett végén a két eszelős férfi nem csap össze, csak támadóállásban, árnyékszerűen megdermed - közöttük Leonóra alakja emelkedik ki a föld alól, aki váratlanul a konfliktus gyújtópontjába kerül. Ez a pofonegyszerű színpadtechnikai fogás megold egy kínos színváltási problémát, ugyanakkor szuggesztíven állítja elénk a darab lényegét: Don Carlos bosszúszomja és Alvaro menekülése Leonórát semmisíti meg. Már kezdődik is a \"Pace, pace!\" kezdetű sláger, amely egy csapásra értelmezett térben szólal meg, és groteszk felhangot is kap. \"Békét, békét!\" - olvashatjuk ugyanis a a kardok kereszttüzében a szürke falon. (Merthogy szövegvetítés is van. De nem a teljes textus jelenik meg, és nem a színpad fölötti kivetítőn, hanem csak a cselekmény fontosabb mondatai és a díszletfalon. Nem kell kapkodni a fejünket, és silabizálni sem kell, de a történteket jól lehet követni. Az olasz opera amúgy sem Csehov-szöveg, pusztán az egyes jelenetek lényege, hangulata a fontos.) Az áriát záró \"Maledizione\" szóra Alvaro leszúrja Carlost, s már vissza is tértünk az előző jelenetbe. A fináléban a nagy kereszt előreereszkedik, s a ködös ellenfényben Calatrava gróf és Don Carlos kezüket nyújtják Leonórának. A mennyben megtörténik a családegyesítés, a família végzetét okozó Alvaro tragédiája és magánya pedig még elviselhetetlenebbül nehezedik ránk, ámuló hallgatókra. Jelenet A végzet hatalmából - Veréb Simon felvételei Persze van mit hallgatni is: az izgalmas, fiatal operaénekes-gárdát. Elsősorban világhírű énekesnőnk, Lukács Gyöngyi \"kis húgát\" Lukács Évát, aki csekély színpadi rutinnal is szuverén művésznek bizonyul. Az operaiskolából épp a legfontosabb leckét tudja a legjobban: már az első áriában komplex, plasztikus képet rajzol erről a bonyolult nőalakról. Nem a kottát énekli, hanem a figurát. A hang a nővér hangjának mása: vérbeli drámai szoprán, amely arra született, hogy végtelen zenekari tuttik fölött szárnyaljon, bár a biztosan megszólaló magasságokban még nem találta meg önnön formáját. De legalább ilyen fontos az a színésznő, akinek szent hivatása, hogy a sors által sújtott nőalakokat jelenítsen meg a színpadon. Az énektechnika nyugodt fölénye adja meg vállalkozásának komolyságát. Kelemen Zoltán tartalmas orgánuma még soha nem kapott ilyen testhezálló feladatot, s nem emlékszem, kapott-e valaha első szereposztást. Mintha a bizalom megsokszorozta volna a voce erejét és szépségét: Carlos eszelős bosszúvágyának ez adott hitelt. Rég hallottam ilyen sötéten ragyogó hősbaritont, aki nagyáriájában pontos dallamrajzzal készít plasztikus jellemrajzot. A bravúros szólót magától értődőn koronázza meg egy kirobbanó magas asszal, amely nem a hangmutogatás, hanem a \"szenvedélymutogatás\" eszköze. Az ifjú Kóbor Tamás veszélyes vidékre téved, amikor Alvaróként bolyong. Ám jó ízlésre vall, hogy nem a Monaco-Corelli-Carreras-féle drámai tenorokat próbálja majmolni, hanem saját, világosabb színéhez és huszonöt évéhez keres fölfogást. Amit talál, az nem egy nagy, tragikus férfialak, hanem egy szerencsétlen szerelmes fiú, aki álmodozás közben fölgyújtja a pajtát, csakhogy tüzet fog a szomszéd ház, és bennég az egész család. Az ifjonti őszinteség teszi megrendítővé áriája lassú, lírai szakaszát és a nagy kettős könyörgő részét (\"Le minaccie, i fieri accenti\"), amikor nemcsak a hang, hanem a lélek is fölszárnyal. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy néhány gikszere fáradtság, túlzott megterhelés vagy technikai probléma következménye. Altorjai Tamás szép tónussal, lelki nemességgel énekli Páter Gvárdiánt, de a kellő súly hiányzik a személyiségéből és a hangjából. A Leonóra-duettben és a záróhármasban csak zenei értelemben van jelen, nem képes önálló entitássá emelkedni. A szerző által is átírt darabot a nemes hagyományok szellemében ezúttal is össze-vissza húzták. Például az olló martaléka lett az Alvaro-ária fájdalmas klarinétbevezetője. Kihagyták az első párbajkettőst is, pedig ha egyszer végre elhangzana, esetleg kiderülne, hogy dramaturgiatag nem is olyan suta ez a darab. Nagy disznóság, hogy a t. publikum nem méltóztatott szétverni a házat! Pedig Molnár László (egyébként operatagozat-vezető, lelkesen gratulálunk!) pálcája nyomán lelkesítő előadás kerekedett. Viva Verdi! Éljenek a fiatalok! S írjuk föl az égre örök tanulságul: egy fölvillanyozó opera-elődáshoz nem az anyagi, hanem a művészi erők fölhalmozása szükséges! Giuseppe Verdi: A végzet hatalma (Szegedi Nemzeti Színház) Vezényel: Molnár László. Karigazgató: Koczka Ferenc. Látványtervező-rendező: Toronykői Attila. Éneklik-játsszák: Lukács Éva, Simon Krisztina, Tóth Judit, Kóbor Tamás, Kelemen Zoltán, Altorjai Tamás, Vághelyi Gábor, Andrejcsik István, Piskolti László, Cseh Antal.
6311 álmodó 2005-01-23 12:18:09 [Válasz erre: 6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33]
Attól,hogy utánajár még \" nem lesz füle\",ha addig nem volt.
Attól,hogy utánajár még \" nem lesz füle\",ha addig nem volt.
6306 frushena 2005-01-23 12:16:27
2004. Október. 26. HÄNDEL : AGRIPPINA Magyar Színház Hálószobatrükkök Händel: Agrippina Molnár Szabolcs Október végén Händel-operát játszottak Magyarországon. Holland állampolgárok adóeuróiból (kár, hogy nincs már holland forint!). Százötven év nem kevés idő egy műfaj történetében, különösen akkor nem, ha az a műfaj mindössze négyszáz éves. Ezt valószínűleg a magyarországi \"holland évad\" szervezői is tudták, ezért nem költöttek szinte semmit a vendégjáték propagálására: a budapesti közönség magát kiéheztetettnek érző része úgyis megtölti majd a nézőteret. El őadás - \"hála\" a magyar operajátszás beteges repertoárszerkezetének - ritkán örvend akkora megelőlegezett bizalomnak, mint amit a Pesti Magyar Színház fogadóterében lehetett érzékelni a holland produkció előtt. Nem csoda. Aki ma idehaza 1770 előtti operát akar látni (tehát arra a bizonyos százötven évre kíváncsi), az többnyire a formabontó-kísérletező vagy a kínosan amatőrködő típusból kénytelen választani. A stuttgarti színház átütő erejű vendégjátékának (Händel: Alcina . Kritika: SZÍNHÁZ, 2002. május) hatá sát csak egy igen-igen erős fájdalomcsillapítóhoz lehet hasonlítani, amely a betegség kiváltó okait nem szüntette meg. (Csoda, ha egy ekkora dózis után az ember morfinistaként rohan az egykori Nemzetibe?) Végre egy Händel-opera, nagyjából abban a léptékbe n, ahogy azt a szerző elképzelte! Ám az Eva Buchmann által rendezett Agrippiná t még a legnagyobb jóindulat mellett (a \"végre!\" érzés dacára) is csak gyenge közepesre tudom értékelni. Pedig az alapanyag különösen alkalmasnak tűnik arra, hogy abból 2004-ben érvényes, 1709-re (a velencei premier évére) vonatkoztatva pedig autentikus (legalábbis annak vélt) színházat lehessen létrehozni. Az alapanyag zenei része - nem csak a kötelező tisztelet mondatja velem - Händel leginvenciózusabb partitúrái közé tartozik. Tudjuk, hogy az itáliai \"portyázás\" után a zeneszerző nem üres utazóládával érkezett Angliába, majdani hazájába. A Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében komponált művek utóbb valóságos kincsesbányának bizonyultak, Händel szívesen szemezgetett belőlük: a legkülönbözőbb műfajú londoni kompozíciókban ékszerként ragyognak az itáliai években felhalmozott tőkéből származó témák, ötletek. Az Agrippina ebből a szempontból (is) a szerző egyik legértékállóbb \"befektetése\" volt. Az Agrippina librettóját szokás zavarosnak minősíteni. Vincenzo Grimani munkája valóban nem tartozik a kristálytiszta logikával végigvezetett szövegkönyvek közé, de ennek az elvárásnak a velencei antiheroikus komédiák, mint amilyen az Agrippina , nem is akartak megfelelni. Sőt! A librettó \"szerencsétlenkedése\" valószínűleg éppúgy az opera seria parodizálásának eszköze, mint a heroizmust kifigurázó komédiázás. Egyszerűen szólva: típusjegy. A történetnek ebben az esetben csak váza van, míves vonalvezetése nincs. A váz röviden elmesélhető. Agrippina római császárné nem titkolt örömmel veszi tudomásul, hogy Britanniában harcoló férje, Claudius császár meghalt. Így ugyanis nincs akadálya annak, hogy előző házasságából származó fiát, Nérót jutassa a trónra. A váratlan hír, mely Claudius szerencsés megmeneküléséről szól (Ottone mentette meg), új terv kiagyalására kényszeríti a császárnét. A szálak összegubancolását segíti az a körülmény, hogy mindhárom férfiú - Claudius, Néró és Ottone - ugyanazért a hölgyért, Poppeáért rajong. A szálak összegubancolásának pedig nincs más célja, mint az, hogy a csomót a császárné később a saját céljainak megfelelően bogozhassa ki. Ebben segítségére van két megszédített udvaronc, Narciso és Pallante. Poppea végül Ottone hitvese lesz, Claudius önként visszavonul, Néró pedig elfoglalja Róma trónját. Igaz, hogy Eva Buchmann ezt a történetet elég ügyetlenül tálalja, de a mese félrevezető összefoglalásához - \"Agrippina eléri célját, Claudius átadja a trónt Nérónak, aki Poppeával az oldalán császár lesz \" - azért egy intern etes zenei folyóirat kritikusának (és szerkesztőjének) felkészületlensége is kellett. Bízzunk benne, hogy csak Monteverdi operájának befejezése okolható a tévesztésért. Adva van tehát a remek zene és a nagy szabadsággal formálható történet. Az előadás legnagyobb hibája, hogy ezekkel a lehetőségekkel szinte egyáltalán nem tudott élni. Kezdjük azonban a jóval! A zenekarról - Combattimento Consort Amsterdam - korábban is voltak, igaz, csak felületes, de pozitív benyomásaim. Tulajdonképpen az ő nevükre figyeltem föl az egyik műsorfüzetben. Játékukban nem kellett csalódnom. Elevenen, színesen, korszerűen, de a fárasztó historikus maníroktól mentesen játszottak. Jan Willem de Vriend nemcsak technikai értelemben uralta az előadást az első hegedűs pultja mellől, ő pumpálta fel zenész- és énekes-társait lelkesedéssel. Az már nem az ő hibája, hogy ez a lelkesültség gyakran a profizmus hiányára utalt. Ahogy az sem, hogy az énekeseknek nem mindig sikerült egy viszonylag egyszerű zenei feladatot teljesíteniük: párhuzamos an énekelni a zenekar diszkant -szólamával. Az első felvonást záró csodálatos Poppea-áriában például (\"Se giunge un dispetto a\'danni del cor...\") az énekesnek az oboával kell együtt énekelni a \"sérült szív\" fájdalmáról, arról, hogy az újabb \"sebek méreggé változtatják a szerelmet\", és arról, hogy az ember önvédelemből kénytelen nem hinni. Igazán mély, pszichológiailag pontos pillanata ez az operának - olyan momentum, amikor mind a komédiásnak, mind a nézőnek arcára fagy a vigyor. Hatása csak zeneileg tökéletes előadásban érvényesül igazán. Ebben az esetben még a szöveget sem kell feltétlenül érteni. (Feliratozás nem volt, a megvásárolható szövegkönyvet a sötétben nem lehetett elolvasni.) Hasonlóan szép, fájdalmas és mély zenei pillanat Ottone panaszos áriája is (második felvonás, \"Voi che udite il mio lamento, compatite il mio dolor...\"). Ez elfogadhatóan hangzott el, a néző pedig rájöhetett, hogy Händel mindegyik szereplőjének adott legalább egy olyan lehetőséget, melyben nem kell (nem is szabad) komédiázni, nem kell idézőjelbe tenni semmit, nem kell színlelni. Mindenki kapott egy őszinte áriát. Ha a zene is vezette volna a rendező képzeletét, akkor bizonyára árnyaltabb, összetettebb és gazdagabb, a rutintól megszabadított szerepformálásra késztette volna énekeseit. Quirijn de Lang (Ottone), Robbert Muuse (Pallante), Annemarie Kremer (Agrippina), Jan Alofs (Lesbo), Piotr Micinski (Claudius), Renate Arends (Poppea), Clint van der Linde (Narciso), Michael Hart-Davies (Néró) - Marius Bassie felvétele Eredetileg három magas (szoprán vagy alt) férfiszerep van az operában: Néró, Narciso és Ottone. Az utóbbit 1709-ben egy hölgy, Francesca Vanini, a másik kettőt kasztrált énekesek, Valeriano Pellegrini és Giuliano Albertini énekelték. Nem tudom, hogy felmerült-e az ebben az előadásban erős erotikus kisugárzásúnak és vonzónak ábrázolt Ottone szerepét hölgyre bízni, valószínűleg nem, pedig ez - túl a helyzetből adódó ziccereken - különös fénytörésbe helyezte volna az operát. Hogy csak hármat említsek: a boldognak beállított vég magában hordozta volna Ottone későbbi tragédiáját (lásd Monteverdi: Poppea megkoronázása ), a szerepkiosztás sajátosan láttatta volna Claudius és Néró férfiúi kudarcát, és rámutatott volna Agrippina mesterkedésének groteszk, vagy ha t etszik, ördögien cinikus jellegére. Nem valószínű, hogy 1709-ben a körülmények miatt (három kasztrált nem állt rendelkezésre?) énekelte Ottone szerepét nő, hihetőbb az a feltételezés, hogy Ottone eredetileg nadrágszerep. E megfontolások fényében tulajdonképpen érthetetlen, hogy Eva Buchmann - ha már foglalkoztat kontratenort - miért éppen a súlytalan Narciso szerepét énekelteti vele. (Az egyetlen és meglehetősen lapos indokra később visszatérek.) A természetellenesen magas hang ugyanis - ez a stílus egyik elemi szabálya - éppen hogy súlyosnak, formátumosnak (esetleg természetfelettinek) mutatja a figurát. Nem véletlenül bízta Händel Claudius szerepét basszusra: a korabeli közönség már a császár első megszólalásakor tudhatta - erre utal az öblös hang -, hogy a figura súlytalan, a hangfaj nincs szinkronban a figura igen magas társadalmi státusával. Claudius a buffák világából csöppenhetett ide. Poénra kihegyezetten, viszonylag későn, csak az első felvonás huszonegyedik jelenetében lép színre egy continuo -áriával, melyben a komikus hatást még a continuó t játszó fagott is fokozza. (Ez hangszeres szempontból az előadás egyik remek pillanata volt.) A Claudiust alakító Piotr Micinski szórakoztatóan hozta a kapuzárási pániktól remegő lábú, nevetséges alsóneműitől idegeskedve szabadulni vágyó császár figuráját. Eszközeit valószínűleg néhány korábbi alakításából mentette át, ez a Claudius lehetett volna Bartolo (Sevillai borbély), Leporello (Don Giovanni), vagy akár Übü király is (Penderecki: Übü király). Mondanom se kel l, hogy természetesen ennek a szerepnek is van íve. A második felvonás elején egybegyűlnek a szereplők, kórusban nyüszítenek (\"Di timpani e trombe...\"), tapsikolnak a nagy uralkodónak (\"Roma aplauda il gran Regnante\"). Megjelenik Claudius, és egy két oktávot zuhanó zenei motívummal taglózza le környezetét áriájában (\"Cade il mondo soggiogato\"). Az ária hangneme d-moll, jellegzetes letaglózó motívuma annak a témának közeli rokona, mellyel Beethoven (szintén d-mollban) majd elkezdi a IX. szimfóniá t. Nem lehet nem észrevenni. A figurának ezt a dimenzióját azonban sem Micinski, sem Buchmann nem veteti ész re a nézővel. Így nem kell eldöntenünk azt sem, hogy Claudius valóban rendelkezik-e ezzel a dimenzióval, vagy csak oly kisszerű a környezet, hogy még egy buffo -karakter is képes föléje nőni. Bármelyik alakítást emeljük is ki az előadásból, az eredmény mindig ez lesz: a figura megjelenítése bántóan egyoldalú a Händel zenéje által sugallt gazdag és sokoldalú jellemekhez képest. A legtöbb lehetőséget a címszerep alakítója, Annemarie Kremer hagyta ki azáltal, hogy az intrikus fej- és szemforgatás mellett csak a vázaképekről ismert merev, szertartásos uralkodói pózt citálta újra és újra. Női vonzerejéről - amivel Narcisót és Pallantét manipulálja - csak onnan értesülünk, hogy e két udvaronc megszédült tőle. Narciso feminin alkatú fűzfapoéta, rajongó apród. Hát e zért oly magas a hangja? Pallante egyszerűen csak bugris. (Szerintem ebben a figurában óriási lehetőséget kódolt Händel. 1709-ben Giuseppe Maria Boschi énekelte, aki egyébként az Ot tonét alakító Vanini férje volt.) A darabot természetesen rövidítve játszott ák. Az első felvonásból elég sok megmaradt, a másodikból már kevesebb, a legtöbb húzást a harmadik felvonás szenvedte el. (Ez a gyakorlat, ha értelmesen valósítják meg , önmagában nem kifogásolható.) Valószínűleg a húzások is közrejátszottak abban, hogy Néróról kev eset tudtunk meg. Egyszeri megtekintés után csak gyanítom, hogy a második és a harmadik felvonásban nemcsak húzásokkal, hanem jelenetcserékkel és betoldásokkal is éltek az alkotók. Erre nyilván azért volt szükség, hogy az opera második felét egyszerűen P oppea ágyához láncolhassák. Ezt a célt szolgálta a díszlet, a melyről eleinte nem is derült ki, hogy használhatatlan. Baloldalt Poppea hálószobáját jelző emelvény; középen, hátul őrtoronyszerűség, innen is megközelíthető volt a jobb oldalon elhelyezett másik hálószoba, Agrippináé. A császárné szobája egy emeletnyi magasságban, Poppeáé a földszinten. Egyszerű, de nekem tetsző jelzése a kétféle erotika - a földi és a hatalmi - különbségének. Az őrtoronyról aztán kiderült, hogy pusztán egy szárítókötél állványzata - rajta bugyi, babérkoszorú, zokni. A hálószobák közti rész: köztér. Utca, udvar s talán szenátus. Agrippina mesterkedése nyomán a Poppea combjai közti tér is majdnem közterülett é válik. Az előbbit sajnos nem tölti meg mozgással a rendező, az utóbbit (szerencsére) elrejti egy óriási lepedővel. Az építmény fele fölösleges (utazó produkciónál ez nem kis luxus), a rendezőt dicséri, hogy a szereplőket nem mászkáltatja feleslegesen föl s alá a lépcsőkön, létrákon. Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt. D\'Angelino Tap t etszetős jelmezeket tervezett . Historizáló kosztümjei kortalanságot sugároztak, a középkori lovag ruháktól a napóleoni empire stílusig sok-sok elemből építkeztek. Nem kellett különösebben jó fül ahhoz, hogy az ember levonja az előadás egyik nyilvánvaló tanulságát: jelentős vokális teljesítmények nélk ül sajnos nincs jó Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen a kkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Georg Friedrich Händel: Agrippina (Combattimento Consort Amsterdam-Pesti Magyar Színház) Zenei vezető: Jan Willem de Vriend. Díszlet: Eva Buchmann és Annétje de Jong. Jelmez: Peter George d\'Angelino Tap. Rendező: Eva Buchmann. Szereplők: Annemarie Kremer, Renate Arends, Michael Hart-Davis, Q uirijn de Lang, Piotr Micinski, Clint van der Linde, Robbert Muuse, Jan Alofs. Molnár Szabolcs írja, hogy az előadást \"csak gyenge közepesre tudom értékelni.\" Ez elég szomorú. Vegyük csak figyelembe, hogy mennyi Händel-opera van a magyar zenei közéletbe? A másik ami meglepett írásában Quirijn de Lang operaéneksről és az áriáról írt véleménye : \"Ez elfogadhatóan hangzott el,\" Elfogadhatóan???? Istenem! Egy igju énekest képzeljetek el akiből olyan hangszakadt ki amilyet én még nem hallottam. Nem győzök példálozni \"Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt\" Nézhető? Ó köszönjük, hogy megtisztelt minket jelenlétével. Igazán köszönjük! És az utolsó gondolta pedig egyenesen .... \"Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen akkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Csináljunk jobbat! Magyarok előre!
2004. Október. 26. HÄNDEL : AGRIPPINA Magyar Színház Hálószobatrükkök Händel: Agrippina Molnár Szabolcs Október végén Händel-operát játszottak Magyarországon. Holland állampolgárok adóeuróiból (kár, hogy nincs már holland forint!). Százötven év nem kevés idő egy műfaj történetében, különösen akkor nem, ha az a műfaj mindössze négyszáz éves. Ezt valószínűleg a magyarországi \"holland évad\" szervezői is tudták, ezért nem költöttek szinte semmit a vendégjáték propagálására: a budapesti közönség magát kiéheztetettnek érző része úgyis megtölti majd a nézőteret. El őadás - \"hála\" a magyar operajátszás beteges repertoárszerkezetének - ritkán örvend akkora megelőlegezett bizalomnak, mint amit a Pesti Magyar Színház fogadóterében lehetett érzékelni a holland produkció előtt. Nem csoda. Aki ma idehaza 1770 előtti operát akar látni (tehát arra a bizonyos százötven évre kíváncsi), az többnyire a formabontó-kísérletező vagy a kínosan amatőrködő típusból kénytelen választani. A stuttgarti színház átütő erejű vendégjátékának (Händel: Alcina . Kritika: SZÍNHÁZ, 2002. május) hatá sát csak egy igen-igen erős fájdalomcsillapítóhoz lehet hasonlítani, amely a betegség kiváltó okait nem szüntette meg. (Csoda, ha egy ekkora dózis után az ember morfinistaként rohan az egykori Nemzetibe?) Végre egy Händel-opera, nagyjából abban a léptékbe n, ahogy azt a szerző elképzelte! Ám az Eva Buchmann által rendezett Agrippiná t még a legnagyobb jóindulat mellett (a \"végre!\" érzés dacára) is csak gyenge közepesre tudom értékelni. Pedig az alapanyag különösen alkalmasnak tűnik arra, hogy abból 2004-ben érvényes, 1709-re (a velencei premier évére) vonatkoztatva pedig autentikus (legalábbis annak vélt) színházat lehessen létrehozni. Az alapanyag zenei része - nem csak a kötelező tisztelet mondatja velem - Händel leginvenciózusabb partitúrái közé tartozik. Tudjuk, hogy az itáliai \"portyázás\" után a zeneszerző nem üres utazóládával érkezett Angliába, majdani hazájába. A Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében komponált művek utóbb valóságos kincsesbányának bizonyultak, Händel szívesen szemezgetett belőlük: a legkülönbözőbb műfajú londoni kompozíciókban ékszerként ragyognak az itáliai években felhalmozott tőkéből származó témák, ötletek. Az Agrippina ebből a szempontból (is) a szerző egyik legértékállóbb \"befektetése\" volt. Az Agrippina librettóját szokás zavarosnak minősíteni. Vincenzo Grimani munkája valóban nem tartozik a kristálytiszta logikával végigvezetett szövegkönyvek közé, de ennek az elvárásnak a velencei antiheroikus komédiák, mint amilyen az Agrippina , nem is akartak megfelelni. Sőt! A librettó \"szerencsétlenkedése\" valószínűleg éppúgy az opera seria parodizálásának eszköze, mint a heroizmust kifigurázó komédiázás. Egyszerűen szólva: típusjegy. A történetnek ebben az esetben csak váza van, míves vonalvezetése nincs. A váz röviden elmesélhető. Agrippina római császárné nem titkolt örömmel veszi tudomásul, hogy Britanniában harcoló férje, Claudius császár meghalt. Így ugyanis nincs akadálya annak, hogy előző házasságából származó fiát, Nérót jutassa a trónra. A váratlan hír, mely Claudius szerencsés megmeneküléséről szól (Ottone mentette meg), új terv kiagyalására kényszeríti a császárnét. A szálak összegubancolását segíti az a körülmény, hogy mindhárom férfiú - Claudius, Néró és Ottone - ugyanazért a hölgyért, Poppeáért rajong. A szálak összegubancolásának pedig nincs más célja, mint az, hogy a csomót a császárné később a saját céljainak megfelelően bogozhassa ki. Ebben segítségére van két megszédített udvaronc, Narciso és Pallante. Poppea végül Ottone hitvese lesz, Claudius önként visszavonul, Néró pedig elfoglalja Róma trónját. Igaz, hogy Eva Buchmann ezt a történetet elég ügyetlenül tálalja, de a mese félrevezető összefoglalásához - \"Agrippina eléri célját, Claudius átadja a trónt Nérónak, aki Poppeával az oldalán császár lesz \" - azért egy intern etes zenei folyóirat kritikusának (és szerkesztőjének) felkészületlensége is kellett. Bízzunk benne, hogy csak Monteverdi operájának befejezése okolható a tévesztésért. Adva van tehát a remek zene és a nagy szabadsággal formálható történet. Az előadás legnagyobb hibája, hogy ezekkel a lehetőségekkel szinte egyáltalán nem tudott élni. Kezdjük azonban a jóval! A zenekarról - Combattimento Consort Amsterdam - korábban is voltak, igaz, csak felületes, de pozitív benyomásaim. Tulajdonképpen az ő nevükre figyeltem föl az egyik műsorfüzetben. Játékukban nem kellett csalódnom. Elevenen, színesen, korszerűen, de a fárasztó historikus maníroktól mentesen játszottak. Jan Willem de Vriend nemcsak technikai értelemben uralta az előadást az első hegedűs pultja mellől, ő pumpálta fel zenész- és énekes-társait lelkesedéssel. Az már nem az ő hibája, hogy ez a lelkesültség gyakran a profizmus hiányára utalt. Ahogy az sem, hogy az énekeseknek nem mindig sikerült egy viszonylag egyszerű zenei feladatot teljesíteniük: párhuzamos an énekelni a zenekar diszkant -szólamával. Az első felvonást záró csodálatos Poppea-áriában például (\"Se giunge un dispetto a\'danni del cor...\") az énekesnek az oboával kell együtt énekelni a \"sérült szív\" fájdalmáról, arról, hogy az újabb \"sebek méreggé változtatják a szerelmet\", és arról, hogy az ember önvédelemből kénytelen nem hinni. Igazán mély, pszichológiailag pontos pillanata ez az operának - olyan momentum, amikor mind a komédiásnak, mind a nézőnek arcára fagy a vigyor. Hatása csak zeneileg tökéletes előadásban érvényesül igazán. Ebben az esetben még a szöveget sem kell feltétlenül érteni. (Feliratozás nem volt, a megvásárolható szövegkönyvet a sötétben nem lehetett elolvasni.) Hasonlóan szép, fájdalmas és mély zenei pillanat Ottone panaszos áriája is (második felvonás, \"Voi che udite il mio lamento, compatite il mio dolor...\"). Ez elfogadhatóan hangzott el, a néző pedig rájöhetett, hogy Händel mindegyik szereplőjének adott legalább egy olyan lehetőséget, melyben nem kell (nem is szabad) komédiázni, nem kell idézőjelbe tenni semmit, nem kell színlelni. Mindenki kapott egy őszinte áriát. Ha a zene is vezette volna a rendező képzeletét, akkor bizonyára árnyaltabb, összetettebb és gazdagabb, a rutintól megszabadított szerepformálásra késztette volna énekeseit. Quirijn de Lang (Ottone), Robbert Muuse (Pallante), Annemarie Kremer (Agrippina), Jan Alofs (Lesbo), Piotr Micinski (Claudius), Renate Arends (Poppea), Clint van der Linde (Narciso), Michael Hart-Davies (Néró) - Marius Bassie felvétele Eredetileg három magas (szoprán vagy alt) férfiszerep van az operában: Néró, Narciso és Ottone. Az utóbbit 1709-ben egy hölgy, Francesca Vanini, a másik kettőt kasztrált énekesek, Valeriano Pellegrini és Giuliano Albertini énekelték. Nem tudom, hogy felmerült-e az ebben az előadásban erős erotikus kisugárzásúnak és vonzónak ábrázolt Ottone szerepét hölgyre bízni, valószínűleg nem, pedig ez - túl a helyzetből adódó ziccereken - különös fénytörésbe helyezte volna az operát. Hogy csak hármat említsek: a boldognak beállított vég magában hordozta volna Ottone későbbi tragédiáját (lásd Monteverdi: Poppea megkoronázása ), a szerepkiosztás sajátosan láttatta volna Claudius és Néró férfiúi kudarcát, és rámutatott volna Agrippina mesterkedésének groteszk, vagy ha t etszik, ördögien cinikus jellegére. Nem valószínű, hogy 1709-ben a körülmények miatt (három kasztrált nem állt rendelkezésre?) énekelte Ottone szerepét nő, hihetőbb az a feltételezés, hogy Ottone eredetileg nadrágszerep. E megfontolások fényében tulajdonképpen érthetetlen, hogy Eva Buchmann - ha már foglalkoztat kontratenort - miért éppen a súlytalan Narciso szerepét énekelteti vele. (Az egyetlen és meglehetősen lapos indokra később visszatérek.) A természetellenesen magas hang ugyanis - ez a stílus egyik elemi szabálya - éppen hogy súlyosnak, formátumosnak (esetleg természetfelettinek) mutatja a figurát. Nem véletlenül bízta Händel Claudius szerepét basszusra: a korabeli közönség már a császár első megszólalásakor tudhatta - erre utal az öblös hang -, hogy a figura súlytalan, a hangfaj nincs szinkronban a figura igen magas társadalmi státusával. Claudius a buffák világából csöppenhetett ide. Poénra kihegyezetten, viszonylag későn, csak az első felvonás huszonegyedik jelenetében lép színre egy continuo -áriával, melyben a komikus hatást még a continuó t játszó fagott is fokozza. (Ez hangszeres szempontból az előadás egyik remek pillanata volt.) A Claudiust alakító Piotr Micinski szórakoztatóan hozta a kapuzárási pániktól remegő lábú, nevetséges alsóneműitől idegeskedve szabadulni vágyó császár figuráját. Eszközeit valószínűleg néhány korábbi alakításából mentette át, ez a Claudius lehetett volna Bartolo (Sevillai borbély), Leporello (Don Giovanni), vagy akár Übü király is (Penderecki: Übü király). Mondanom se kel l, hogy természetesen ennek a szerepnek is van íve. A második felvonás elején egybegyűlnek a szereplők, kórusban nyüszítenek (\"Di timpani e trombe...\"), tapsikolnak a nagy uralkodónak (\"Roma aplauda il gran Regnante\"). Megjelenik Claudius, és egy két oktávot zuhanó zenei motívummal taglózza le környezetét áriájában (\"Cade il mondo soggiogato\"). Az ária hangneme d-moll, jellegzetes letaglózó motívuma annak a témának közeli rokona, mellyel Beethoven (szintén d-mollban) majd elkezdi a IX. szimfóniá t. Nem lehet nem észrevenni. A figurának ezt a dimenzióját azonban sem Micinski, sem Buchmann nem veteti ész re a nézővel. Így nem kell eldöntenünk azt sem, hogy Claudius valóban rendelkezik-e ezzel a dimenzióval, vagy csak oly kisszerű a környezet, hogy még egy buffo -karakter is képes föléje nőni. Bármelyik alakítást emeljük is ki az előadásból, az eredmény mindig ez lesz: a figura megjelenítése bántóan egyoldalú a Händel zenéje által sugallt gazdag és sokoldalú jellemekhez képest. A legtöbb lehetőséget a címszerep alakítója, Annemarie Kremer hagyta ki azáltal, hogy az intrikus fej- és szemforgatás mellett csak a vázaképekről ismert merev, szertartásos uralkodói pózt citálta újra és újra. Női vonzerejéről - amivel Narcisót és Pallantét manipulálja - csak onnan értesülünk, hogy e két udvaronc megszédült tőle. Narciso feminin alkatú fűzfapoéta, rajongó apród. Hát e zért oly magas a hangja? Pallante egyszerűen csak bugris. (Szerintem ebben a figurában óriási lehetőséget kódolt Händel. 1709-ben Giuseppe Maria Boschi énekelte, aki egyébként az Ot tonét alakító Vanini férje volt.) A darabot természetesen rövidítve játszott ák. Az első felvonásból elég sok megmaradt, a másodikból már kevesebb, a legtöbb húzást a harmadik felvonás szenvedte el. (Ez a gyakorlat, ha értelmesen valósítják meg , önmagában nem kifogásolható.) Valószínűleg a húzások is közrejátszottak abban, hogy Néróról kev eset tudtunk meg. Egyszeri megtekintés után csak gyanítom, hogy a második és a harmadik felvonásban nemcsak húzásokkal, hanem jelenetcserékkel és betoldásokkal is éltek az alkotók. Erre nyilván azért volt szükség, hogy az opera második felét egyszerűen P oppea ágyához láncolhassák. Ezt a célt szolgálta a díszlet, a melyről eleinte nem is derült ki, hogy használhatatlan. Baloldalt Poppea hálószobáját jelző emelvény; középen, hátul őrtoronyszerűség, innen is megközelíthető volt a jobb oldalon elhelyezett másik hálószoba, Agrippináé. A császárné szobája egy emeletnyi magasságban, Poppeáé a földszinten. Egyszerű, de nekem tetsző jelzése a kétféle erotika - a földi és a hatalmi - különbségének. Az őrtoronyról aztán kiderült, hogy pusztán egy szárítókötél állványzata - rajta bugyi, babérkoszorú, zokni. A hálószobák közti rész: köztér. Utca, udvar s talán szenátus. Agrippina mesterkedése nyomán a Poppea combjai közti tér is majdnem közterülett é válik. Az előbbit sajnos nem tölti meg mozgással a rendező, az utóbbit (szerencsére) elrejti egy óriási lepedővel. Az építmény fele fölösleges (utazó produkciónál ez nem kis luxus), a rendezőt dicséri, hogy a szereplőket nem mászkáltatja feleslegesen föl s alá a lépcsőkön, létrákon. Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt. D\'Angelino Tap t etszetős jelmezeket tervezett . Historizáló kosztümjei kortalanságot sugároztak, a középkori lovag ruháktól a napóleoni empire stílusig sok-sok elemből építkeztek. Nem kellett különösebben jó fül ahhoz, hogy az ember levonja az előadás egyik nyilvánvaló tanulságát: jelentős vokális teljesítmények nélk ül sajnos nincs jó Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen a kkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Georg Friedrich Händel: Agrippina (Combattimento Consort Amsterdam-Pesti Magyar Színház) Zenei vezető: Jan Willem de Vriend. Díszlet: Eva Buchmann és Annétje de Jong. Jelmez: Peter George d\'Angelino Tap. Rendező: Eva Buchmann. Szereplők: Annemarie Kremer, Renate Arends, Michael Hart-Davis, Q uirijn de Lang, Piotr Micinski, Clint van der Linde, Robbert Muuse, Jan Alofs. Molnár Szabolcs írja, hogy az előadást \"csak gyenge közepesre tudom értékelni.\" Ez elég szomorú. Vegyük csak figyelembe, hogy mennyi Händel-opera van a magyar zenei közéletbe? A másik ami meglepett írásában Quirijn de Lang operaéneksről és az áriáról írt véleménye : \"Ez elfogadhatóan hangzott el,\" Elfogadhatóan???? Istenem! Egy igju énekest képzeljetek el akiből olyan hangszakadt ki amilyet én még nem hallottam. Nem győzök példálozni \"Az előadás a fentiek ellenére nézhető és hallg atható volt\" Nézhető? Ó köszönjük, hogy megtisztelt minket jelenlétével. Igazán köszönjük! És az utolsó gondolta pedig egyenesen .... \"Händel-opera- előadás, ezzel túl sokat foglalkozni nem is érdemes, különösen akkor, ha igazából nem az énekes társulat képességei miatt vált az előadás könnyen felejthetővé. Csináljunk jobbat! Magyarok előre!
6310 Név 2005-01-23 10:00:46
Eddig csak olvasója voltam a fórumnak, és továbbra is mindössze az kívánok maradni, de ezt nem hagyhatom szó nélkül: Félreértés: Ez az egyik legnagyobb - finoman szólva - butaság, amit valaha olvastam! Egyfelől miért kellene bárkinek is a Zeneakadémián tanulnia ahhoz, hogy értsen a zenéhez? Másfelől nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni! Ha valaki veszi a fáradságot és utánajár, utánaolvas annak, ami érdekli, akkor igenis írja meg a véleményét róla, mert érdekes dolgokra világíthat rá vele, még akkor is, ha nem ért vele feltétlenül egyet mindenki. Egy újságírónak ma már nem az a dolga, hogy bólogasson és magasztaljon, hanem, hogy a valódi véleményét megírja. A lehetőség mindenki számára adott, ki lehet próbálni!
Eddig csak olvasója voltam a fórumnak, és továbbra is mindössze az kívánok maradni, de ezt nem hagyhatom szó nélkül: Félreértés: Ez az egyik legnagyobb - finoman szólva - butaság, amit valaha olvastam! Egyfelől miért kellene bárkinek is a Zeneakadémián tanulnia ahhoz, hogy értsen a zenéhez? Másfelől nehogy már a végzettségről szóló papír, esetleg az ismeretség szabja meg, hogy ki mit csináljon, mit írjon és kiről. Ezek az idők már elmúltak szerencsére, ideje felébredni! Ha valaki veszi a fáradságot és utánajár, utánaolvas annak, ami érdekli, akkor igenis írja meg a véleményét róla, mert érdekes dolgokra világíthat rá vele, még akkor is, ha nem ért vele feltétlenül egyet mindenki. Egy újságírónak ma már nem az a dolga, hogy bólogasson és magasztaljon, hanem, hogy a valódi véleményét megírja. A lehetőség mindenki számára adott, ki lehet próbálni!
6309 sphynx 2005-01-23 02:17:33 [Válasz erre: 6307 frushena 2005-01-22 22:17:58]
Értelek én téged, és bizonyos fokig igazat is adok neked. Egy kritkikus legyen minél felkészültebb. De. Mi az alaphelyzet? Mi a kritikus feladata? Például nem tudom, hogy elmenjek-e egy zenei eseményre. Elolvasom a kritikát róla, és ebből támpontot kapok. Nem mindenkinek a véleményére adok, de egy ellentétes ízlésű, értékítéletű ember véleménye is eligazíthat. A hasonlatodnál maradva, nem a cipőkészítés szakmai fortélyai érdekelnek, hanem hogy le fog-e esni a talp, vagy sem. Vagy ellenkezőleg, ha én is ott voltam azon az eseményen, érdekel, hogy más hogyan látta ugyanazt. Itt már nagyobb szerepet kap a \"bennfentes információ\", mert pl. megtudhatom, hogy az énekes azért volt rossz, mert meg volt fázva. Sokra nem megyek vele, de valóban, lehet, hogy plusz információhoz jutok. (A legtöbb kritikusnak az a baja, hogy információkat közöl, az meg nem érdekel, annak én is utána tudok nézni, hogy mikor élt a zeneszerző, a szakmai részhez meg úgyse értek.) Azt írod, \"tudatlan emberek ítélkezni kezdenek mások munkája felett\", de te ugyanúgy ítélkezel, és az fel sem merül benned, hogy ha az érveidet ellened akarnák fordítani, a kritikaíráshoz meg neked nincs gőzöd se. Te (meg én se) nem tudsz kritikát írni. Semmilyet. Se tényszerűt, se szellemeset, még olyat se, mint a kalahari. Ez is szakma és tehetség kérdése. Másodszor. Nagyon-nagyon csúnya dolog, ha a kritika alanya (vagy potenciális alanya) kikéri magának a kritikát. A kritika nem neki szól és nem őérte van. Nekem szól, és hadd én döntsem el, hogy a Fáy kell-e nekem, vagy se. Ellenkezőleg, olyan lenne, mintha az orvos a beteget kérdezné meg, hogy hol vágja fel a hasát. És végezetül. Mindennek az alapja az, hogy valaki a véleményét elfogadható érvekkel tudja-e alátámasztani. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy mások helyett veszem fel a kesztyűt. Ha neked a kalahari kritikái nem teszenek, vedd a fáradságot, és ÉRVEKKEL bíráld meg, akkor talán még egyet is értenék veled. De az, hogy tanár, meg fiatal, meg nem lélegzik együtt veled, ez mind mellébeszélés.
Értelek én téged, és bizonyos fokig igazat is adok neked. Egy kritkikus legyen minél felkészültebb. De. Mi az alaphelyzet? Mi a kritikus feladata? Például nem tudom, hogy elmenjek-e egy zenei eseményre. Elolvasom a kritikát róla, és ebből támpontot kapok. Nem mindenkinek a véleményére adok, de egy ellentétes ízlésű, értékítéletű ember véleménye is eligazíthat. A hasonlatodnál maradva, nem a cipőkészítés szakmai fortélyai érdekelnek, hanem hogy le fog-e esni a talp, vagy sem. Vagy ellenkezőleg, ha én is ott voltam azon az eseményen, érdekel, hogy más hogyan látta ugyanazt. Itt már nagyobb szerepet kap a \"bennfentes információ\", mert pl. megtudhatom, hogy az énekes azért volt rossz, mert meg volt fázva. Sokra nem megyek vele, de valóban, lehet, hogy plusz információhoz jutok. (A legtöbb kritikusnak az a baja, hogy információkat közöl, az meg nem érdekel, annak én is utána tudok nézni, hogy mikor élt a zeneszerző, a szakmai részhez meg úgyse értek.) Azt írod, \"tudatlan emberek ítélkezni kezdenek mások munkája felett\", de te ugyanúgy ítélkezel, és az fel sem merül benned, hogy ha az érveidet ellened akarnák fordítani, a kritikaíráshoz meg neked nincs gőzöd se. Te (meg én se) nem tudsz kritikát írni. Semmilyet. Se tényszerűt, se szellemeset, még olyat se, mint a kalahari. Ez is szakma és tehetség kérdése. Másodszor. Nagyon-nagyon csúnya dolog, ha a kritika alanya (vagy potenciális alanya) kikéri magának a kritikát. A kritika nem neki szól és nem őérte van. Nekem szól, és hadd én döntsem el, hogy a Fáy kell-e nekem, vagy se. Ellenkezőleg, olyan lenne, mintha az orvos a beteget kérdezné meg, hogy hol vágja fel a hasát. És végezetül. Mindennek az alapja az, hogy valaki a véleményét elfogadható érvekkel tudja-e alátámasztani. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy mások helyett veszem fel a kesztyűt. Ha neked a kalahari kritikái nem teszenek, vedd a fáradságot, és ÉRVEKKEL bíráld meg, akkor talán még egyet is értenék veled. De az, hogy tanár, meg fiatal, meg nem lélegzik együtt veled, ez mind mellébeszélés.
6308 Félreértés 2005-01-23 01:03:01 [Válasz erre: 6295 sphynx 2005-01-22 18:38:38]
Te mindig szívesen felveszed a kesztyűt mások helyett kőmacska, nem tudom, érdemes-e... De lássuk: „Mi az, hogy a kritikusnak más foglalkozása van? Naná, senki sem kritikusnak születik. Ha meg zenei végzettsége lenne akkor, pl. aktívan zenélne, hacsak nem valami elfuserált, tehetségtelen alakról van szó.” Szóval igen. Hogy értő kritikát írjon valaki, és ne csak az amatőr benyomásait hangoztassa, ahhoz valamilyen „belső” kapcsolat (képzettség, gyakorlat stb.) kell. Bizony lehet Akadémiát végezni, mondjuk Zenetudomány vagy Zenetörténet szakon, vagy hangszeresként, karvezetőként, és onnan váltani át a másik oldalra. Aki előbb évtizedekig csinálta (gyakorolta és tanulta) a zenésszakmát, más háttérrel, más viszonyrendszerből nézi az előadást. Ezért nem olyan könyörtelen…! (Egyrészt tudja mihez képest olyan az eredmény, amilyen, másrészt nem kell bizonygatnia a szakmához tartozását, mert saját jogon oda tartozik. Mit gondolsz milyen mennyiségű zeneelmélet, zongorajáték, és miegymás van még egy nem hangszeres szakon végzett akadémista mögött is?) „Sajnos, be kell látni, hogy a \"a kívülálló kritika könyörtelen\". Bizony. A szar néven neveztetik.” Hát ez keményen hangzik, barátom, csak az a baj vele, hogy én meg azt mondom erre, hogy az amatőr kritikus egyáltalán nem biztos, hogy felismeri a „szart”. Mert mitől lenne képes rá? (Mi különbözteti meg Kalaharit egy poprajongó tinitől, aki sokat hallgatja, mondjuk Paul McCartneyt, kívülről tudja a dalok szövegét, eljár a koncertekre, gyűjti a fotókat, olvassa a pletykákat? Ha ez kevésnek tűnik, hozzáteszem, hogy persze vannak bennfentesebb rajongók, akik magával McCartney-vel is találkoztak már. Ők a társaság középpontjai, ha a bálvány nincs jelen.) „Én minden zenei izé-bizé nélkül el tudom mondani a véleményemet, mert láss csodát, a művészet (ellentétben a tudománnyal) épp erről szól. És ehhez semmilyen szinten nem kell tudnom hegedülni vagy festeni.” Barátom, az ember bármiről el tudja mondani a véleményét, mert úgy van megszerkesztve. Tényleg nem kell papír hozzá. :-) De azért mert véleményed van, még nem fogsz érteni hozzá. Azt tudod megmondani, hogy neked tetszett-e...!!!! (De te és a zeneszeretők többsége valamiért nem viselkedik úgy, mintha ő lenne pl. Ferencsik János, aki az irodájában, szűk körben ’Pitti pocsék volt ma este’ – felkiáltással minősíti egy művész munkáját. Mert tőle nem szégyen az ilyen hangnem. (De nyilvánosan már ő is máshogy fogalmazna.) „Egy dolog van, amit el szoktak felejteni a kritikusok kritikusai. A kritikusnak írnia tudni kell. Az ugyanis szakma. És pl. Fáy ebben nagyon jó tud lenni.” Szerintem álltatod magad. Igaz írni is tudnia kell, de ez önmagában nagyon kevés. (Ha felveszel egy cipőt, és szétesik a lábadon, Te legfeljebb azt tudod megmondani, hogy valamiért elengedte a talpa, ezért hordhatatlan. (Azt mondod Fáy stílusában: „Ordenáré szar cipőket csinálnak manapság! Rohadt link ez a cipész banda. Szemét az igazgató, hogy megenged ilyesmit.” Egy cipész meg elsorolja, hogy elégtelen volt a ragasztás, nem elég rugalmas a talp román alapanyaga, és mellesleg a kelleténél rövidebb ideig és alacsonyabb hőmérsékleten kezelték. Ha a cipőgyárban is ismerős cipésszel van dolgod, azt is hozzáteszi majd, hogy mindez nem általános, csak azért van, mert késett a bukaresti szállító, és áramkimaradás is volt hétfő este a főüzemben. Aztán már sietni kellett a dologgal. Pontosan 300 pár hibás. A kiszállítás az igazgató felelőssége, aki viszont félti az állását, mert van egy beteg gyereke, ezért nem mer nemet mondani a központnak.) Könyörgöm, ne szedd szét a hasonlatomat! Csak azért írtam, hogy érezd, mennyivel több lehet az, ha nem csak írni tud az ember. Mostmár befejezem, csak annyit még, hogy nem az a zavaró, ha megírja valaki a véleményét. Akár mindenki tegye!!!! [u]A zavaró az, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött.[/u] Akkor felfordult a világ. És még valami. Én se tanítok gyerekeket, bár nagyon kedves és türelmes tudok lenni velük. Mégis sikítoznának a szülők, mert nem értek hozzá. Azt mondja erre a magyar: Suszter, maradj a kaptafánál...!!!!! Aki a középkorban, és később is, mestervizsga nélkül készített iparcikket, azt a minőségtől függetlenül kóklernek nevezték. Nem véletlenül... üdv
Te mindig szívesen felveszed a kesztyűt mások helyett kőmacska, nem tudom, érdemes-e... De lássuk: „Mi az, hogy a kritikusnak más foglalkozása van? Naná, senki sem kritikusnak születik. Ha meg zenei végzettsége lenne akkor, pl. aktívan zenélne, hacsak nem valami elfuserált, tehetségtelen alakról van szó.” Szóval igen. Hogy értő kritikát írjon valaki, és ne csak az amatőr benyomásait hangoztassa, ahhoz valamilyen „belső” kapcsolat (képzettség, gyakorlat stb.) kell. Bizony lehet Akadémiát végezni, mondjuk Zenetudomány vagy Zenetörténet szakon, vagy hangszeresként, karvezetőként, és onnan váltani át a másik oldalra. Aki előbb évtizedekig csinálta (gyakorolta és tanulta) a zenésszakmát, más háttérrel, más viszonyrendszerből nézi az előadást. Ezért nem olyan könyörtelen…! (Egyrészt tudja mihez képest olyan az eredmény, amilyen, másrészt nem kell bizonygatnia a szakmához tartozását, mert saját jogon oda tartozik. Mit gondolsz milyen mennyiségű zeneelmélet, zongorajáték, és miegymás van még egy nem hangszeres szakon végzett akadémista mögött is?) „Sajnos, be kell látni, hogy a \"a kívülálló kritika könyörtelen\". Bizony. A szar néven neveztetik.” Hát ez keményen hangzik, barátom, csak az a baj vele, hogy én meg azt mondom erre, hogy az amatőr kritikus egyáltalán nem biztos, hogy felismeri a „szart”. Mert mitől lenne képes rá? (Mi különbözteti meg Kalaharit egy poprajongó tinitől, aki sokat hallgatja, mondjuk Paul McCartneyt, kívülről tudja a dalok szövegét, eljár a koncertekre, gyűjti a fotókat, olvassa a pletykákat? Ha ez kevésnek tűnik, hozzáteszem, hogy persze vannak bennfentesebb rajongók, akik magával McCartney-vel is találkoztak már. Ők a társaság középpontjai, ha a bálvány nincs jelen.) „Én minden zenei izé-bizé nélkül el tudom mondani a véleményemet, mert láss csodát, a művészet (ellentétben a tudománnyal) épp erről szól. És ehhez semmilyen szinten nem kell tudnom hegedülni vagy festeni.” Barátom, az ember bármiről el tudja mondani a véleményét, mert úgy van megszerkesztve. Tényleg nem kell papír hozzá. :-) De azért mert véleményed van, még nem fogsz érteni hozzá. Azt tudod megmondani, hogy neked tetszett-e...!!!! (De te és a zeneszeretők többsége valamiért nem viselkedik úgy, mintha ő lenne pl. Ferencsik János, aki az irodájában, szűk körben ’Pitti pocsék volt ma este’ – felkiáltással minősíti egy művész munkáját. Mert tőle nem szégyen az ilyen hangnem. (De nyilvánosan már ő is máshogy fogalmazna.) „Egy dolog van, amit el szoktak felejteni a kritikusok kritikusai. A kritikusnak írnia tudni kell. Az ugyanis szakma. És pl. Fáy ebben nagyon jó tud lenni.” Szerintem álltatod magad. Igaz írni is tudnia kell, de ez önmagában nagyon kevés. (Ha felveszel egy cipőt, és szétesik a lábadon, Te legfeljebb azt tudod megmondani, hogy valamiért elengedte a talpa, ezért hordhatatlan. (Azt mondod Fáy stílusában: „Ordenáré szar cipőket csinálnak manapság! Rohadt link ez a cipész banda. Szemét az igazgató, hogy megenged ilyesmit.” Egy cipész meg elsorolja, hogy elégtelen volt a ragasztás, nem elég rugalmas a talp román alapanyaga, és mellesleg a kelleténél rövidebb ideig és alacsonyabb hőmérsékleten kezelték. Ha a cipőgyárban is ismerős cipésszel van dolgod, azt is hozzáteszi majd, hogy mindez nem általános, csak azért van, mert késett a bukaresti szállító, és áramkimaradás is volt hétfő este a főüzemben. Aztán már sietni kellett a dologgal. Pontosan 300 pár hibás. A kiszállítás az igazgató felelőssége, aki viszont félti az állását, mert van egy beteg gyereke, ezért nem mer nemet mondani a központnak.) Könyörgöm, ne szedd szét a hasonlatomat! Csak azért írtam, hogy érezd, mennyivel több lehet az, ha nem csak írni tud az ember. Mostmár befejezem, csak annyit még, hogy nem az a zavaró, ha megírja valaki a véleményét. Akár mindenki tegye!!!! [u]A zavaró az, ha értetlen, tudatlan emberek „helyzetbe kerülnek”, tekintéllyé válnak, és ítélkezni kezdenek mások élete, munkája, és teljesítménye fölött.[/u] Akkor felfordult a világ. És még valami. Én se tanítok gyerekeket, bár nagyon kedves és türelmes tudok lenni velük. Mégis sikítoznának a szülők, mert nem értek hozzá. Azt mondja erre a magyar: Suszter, maradj a kaptafánál...!!!!! Aki a középkorban, és később is, mestervizsga nélkül készített iparcikket, azt a minőségtől függetlenül kóklernek nevezték. Nem véletlenül... üdv
6307 frushena 2005-01-22 22:17:58 [Válasz erre: 6305 (A csapos közbeszól!) 2005-01-22 22:17:22]
Kérem törölni! Nagyon elcsúsztunk! Bocsi ... elragadtattam magam :)
Kérem törölni! Nagyon elcsúsztunk! Bocsi ... elragadtattam magam :)
6305 (A csapos közbeszól!) 2005-01-22 22:17:22
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
6304 frushena 2005-01-22 21:41:37
Jójez a Trubadúr is a Mezzo-n! :)
Jójez a Trubadúr is a Mezzo-n! :)
6303 frushena 2005-01-22 21:25:10
Két operát felváltva ... ráadásul Verdi-t ... :) Győzöm követni :)
Két operát felváltva ... ráadásul Verdi-t ... :) Győzöm követni :)
6302 parampampuli 2005-01-22 21:11:09 [Válasz erre: 6301 parampampuli 2005-01-22 21:10:31]
Bocs, nem a 13-i, azt én se láttam, hanem a 15-i.
Bocs, nem a 13-i, azt én se láttam, hanem a 15-i.
6301 parampampuli 2005-01-22 21:10:31 [Válasz erre: 6225 rokarege 2005-01-20 11:35:41]
Az előadás összességében jobb volt, mint a 13-i, főleg mert Martina Serafinnak sikerült jobb napot kifogni. A hangja ugyan változatlanul csúnya és technikailag se tudja jól elénekelni Elvira baromi nehéz szólamát, de legalább akirívó csúnyaságoktól megkímélt minket. És az is sokat javított az összképen, hogy Kirschlager helyett egy sokkal jobb énekesnő volt Zerlina, az általam még hírből se ismert Stella Grigorian. Nekem a kínai basszus megint nagyon tetszett, a lengyel bariton is, Trost Ottaviója viszont változatlanul nem tudott meggyőzni semmilyen szempontból. Ozawa lagymatagabban kezdett, mint a múltkor, a nyitány azonnal leült, még mielőtt igazán felállhatott volna. De aztán belejött, én ugyan nem hinném, hogy az opera az ő világa lenne. ÉS GRUBEROVA !! Mit mondjak róla, ha nincsenek rá szavak. Bizonyos részekben lehetne kicsit erősebb a hangja, kicsit drámaibb ahangütés, de lehet, hogy akkor ezért a koloratúrák hihetetlen perfekciójával és a még mindig varázsos hang tisztaságával kéne fizetni? Akkor én tisztelettel lemondok arról a pár decibelről a nyitójelenteben és az első áriában. Amit a második áriában produkált, illetve ahogy az összes együttest vezette csengő hangon -- az valóban az operatörténet legfényesebb lapjaira illik. A taps legvégén aranyos jelenet volt, hogy az összes partnere csatlakozott az őrjöngő közönséghez, és ők is ünnepelni kezdték Gruberovát. gyönyörű, feledhetetlen este, egyszóval!
Az előadás összességében jobb volt, mint a 13-i, főleg mert Martina Serafinnak sikerült jobb napot kifogni. A hangja ugyan változatlanul csúnya és technikailag se tudja jól elénekelni Elvira baromi nehéz szólamát, de legalább akirívó csúnyaságoktól megkímélt minket. És az is sokat javított az összképen, hogy Kirschlager helyett egy sokkal jobb énekesnő volt Zerlina, az általam még hírből se ismert Stella Grigorian. Nekem a kínai basszus megint nagyon tetszett, a lengyel bariton is, Trost Ottaviója viszont változatlanul nem tudott meggyőzni semmilyen szempontból. Ozawa lagymatagabban kezdett, mint a múltkor, a nyitány azonnal leült, még mielőtt igazán felállhatott volna. De aztán belejött, én ugyan nem hinném, hogy az opera az ő világa lenne. ÉS GRUBEROVA !! Mit mondjak róla, ha nincsenek rá szavak. Bizonyos részekben lehetne kicsit erősebb a hangja, kicsit drámaibb ahangütés, de lehet, hogy akkor ezért a koloratúrák hihetetlen perfekciójával és a még mindig varázsos hang tisztaságával kéne fizetni? Akkor én tisztelettel lemondok arról a pár decibelről a nyitójelenteben és az első áriában. Amit a második áriában produkált, illetve ahogy az összes együttest vezette csengő hangon -- az valóban az operatörténet legfényesebb lapjaira illik. A taps legvégén aranyos jelenet volt, hogy az összes partnere csatlakozott az őrjöngő közönséghez, és ők is ünnepelni kezdték Gruberovát. gyönyörű, feledhetetlen este, egyszóval!
6300 mimi58 2005-01-22 20:54:54
Milyen előadás, milyen énekesek....!
Milyen előadás, milyen énekesek....!
6299 mimi58 2005-01-22 20:28:48
Bocssss... \"hallgattja...\" Én is erre gondoltam a holnapi előadásról, persze az értesüléseimet a T. Zeneértőktől itt helyben olvasom. Mikor kezdődik a Mezzon A Trubadur?. Kösz és üdv. mimi
Bocssss... \"hallgattja...\" Én is erre gondoltam a holnapi előadásról, persze az értesüléseimet a T. Zeneértőktől itt helyben olvasom. Mikor kezdődik a Mezzon A Trubadur?. Kösz és üdv. mimi
6298 Orfeusz 2005-01-22 20:11:38 [Válasz erre: 6297 mimi58 2005-01-22 19:53:32]
Persze, hogy hallgatom! Ilyen előadás! mit nem adnék, hogy Leontyne Pricet élőben láthatnám énekelni.. a holnapi Aida kicsivel rosszabb lesz..
Persze, hogy hallgatom! Ilyen előadás! mit nem adnék, hogy Leontyne Pricet élőben láthatnám énekelni.. a holnapi Aida kicsivel rosszabb lesz..
6297 mimi58 2005-01-22 19:53:32
Üdv.evribadi Hallgatjátok a Bartók Rádiót Ti is? Nekem holnap is Aida, itthon. Jön valaki?
Üdv.evribadi Hallgatjátok a Bartók Rádiót Ti is? Nekem holnap is Aida, itthon. Jön valaki?
6296 Megén 2005-01-22 18:51:20 [Válasz erre: 6279 Félreértés 2005-01-21 23:56:51]
Akkor valóban félreértésről van szó, mert a \"kinnfenntes\" nálam civilt jelent. Legközelebb eltekintek a szójátéktól ;-)
Akkor valóban félreértésről van szó, mert a \"kinnfenntes\" nálam civilt jelent. Legközelebb eltekintek a szójátéktól ;-)
6295 sphynx 2005-01-22 18:38:38 [Válasz erre: 6292 Félreértés 2005-01-22 15:32:16]
Remek. Tény, hogy a hülyeségtől felmegy a pumpám, de nekem sincs semmi bajom veled. A 6248-as beírásod bátran pályázhat a \"hogy zsúfoljunk minél több hülyeséget egy rövid bekezdésbe\" c. versenyre. Te nem csak kalahari-ról írtál, hanem általános érvényű megállapításokat tettél, enyhén szólva is csacskaságokat. Mi az, hogy a kritikusnak más foglalkzosa van? Naná, senki sem kritikusnak születik. Ha meg zenei végzettsége lenne, akkor pl. aktívan zenélne, hacsak nem valami elfuserált, tehetségtelen alakról van szó. Sajnos, be kell látni, hogy a \"a kívülálló kritika könyörtelen\". Bizony. A szar néven neveztetik. És bárhogy fáj, mindenkinek joga van kritikát mondani, ha azt értelmesen ki tudja fejteni. (Akkor is ha nem, de akkor az csak vélemény marad.) \"Sajnos zenei végzettség, színházi gyakorlat, és megfelelő adottságok (pl. érzékeny fül) nélkül...\" Én minden zenei izé-bizé nélkül el tudom mondani a véleményemet, mert láss csodát, a művészet (ellentétben a tudománnyal) épp erről szól. És ehhez semmilyen szinten nem kell tudnom hegedülni vagy festeni. /Egy dolog van, amit el szoktak felejteni a kritikusok kritikusai. A kritikusnak írnia tudni kell. Az ugyanis szakma. És pl. Fáy ebben nagyon jó tud lenni./ \"Az áhított bennfentesség egyébként évtizedes munkával talán megszolgálható.\" Mi az hogy a kritikusnak \"együtt kell felnőni a művészekkel\" \"Ismerni életük megannyi búját, baját, buktatóját?\" \"barátként lehet bennfentes operai tudósításokat írni?\" Ez valami egészen gusztustalan dolgot fog eredményezni, persze erre is van példa. Kalahariról rossz a véleményed. Oké. Megindokolni nem tudtad. Az, hogy a \"hovatartozásodat\" hajtogatod, méginkább az érvek hiányának tűnik.
Remek. Tény, hogy a hülyeségtől felmegy a pumpám, de nekem sincs semmi bajom veled. A 6248-as beírásod bátran pályázhat a \"hogy zsúfoljunk minél több hülyeséget egy rövid bekezdésbe\" c. versenyre. Te nem csak kalahari-ról írtál, hanem általános érvényű megállapításokat tettél, enyhén szólva is csacskaságokat. Mi az, hogy a kritikusnak más foglalkzosa van? Naná, senki sem kritikusnak születik. Ha meg zenei végzettsége lenne, akkor pl. aktívan zenélne, hacsak nem valami elfuserált, tehetségtelen alakról van szó. Sajnos, be kell látni, hogy a \"a kívülálló kritika könyörtelen\". Bizony. A szar néven neveztetik. És bárhogy fáj, mindenkinek joga van kritikát mondani, ha azt értelmesen ki tudja fejteni. (Akkor is ha nem, de akkor az csak vélemény marad.) \"Sajnos zenei végzettség, színházi gyakorlat, és megfelelő adottságok (pl. érzékeny fül) nélkül...\" Én minden zenei izé-bizé nélkül el tudom mondani a véleményemet, mert láss csodát, a művészet (ellentétben a tudománnyal) épp erről szól. És ehhez semmilyen szinten nem kell tudnom hegedülni vagy festeni. /Egy dolog van, amit el szoktak felejteni a kritikusok kritikusai. A kritikusnak írnia tudni kell. Az ugyanis szakma. És pl. Fáy ebben nagyon jó tud lenni./ \"Az áhított bennfentesség egyébként évtizedes munkával talán megszolgálható.\" Mi az hogy a kritikusnak \"együtt kell felnőni a művészekkel\" \"Ismerni életük megannyi búját, baját, buktatóját?\" \"barátként lehet bennfentes operai tudósításokat írni?\" Ez valami egészen gusztustalan dolgot fog eredményezni, persze erre is van példa. Kalahariról rossz a véleményed. Oké. Megindokolni nem tudtad. Az, hogy a \"hovatartozásodat\" hajtogatod, méginkább az érvek hiányának tűnik.
6294 Loge 2005-01-22 16:46:32 [Válasz erre: 6287 Tamás 2005-01-22 10:10:17]
Persze, ő volt, nekem tetszett ebben a szerepben, és igaz, hogy a koloratúrákat hehezés nélkül énekli, de ez nem mindig válik a javára, túlságosan \"kisimítja\" őket... Amúgy, Momónak válaszolva, nem csak K.O.nem volt tempóban, dehát mit akarunk, próba nélküli előadás milyen is legyen? Mindent összevetve, szerintem élvezhető, humoros és jókedvű volt a két előadás.(a rendezésről inkább nem szólok...)
Persze, ő volt, nekem tetszett ebben a szerepben, és igaz, hogy a koloratúrákat hehezés nélkül énekli, de ez nem mindig válik a javára, túlságosan \"kisimítja\" őket... Amúgy, Momónak válaszolva, nem csak K.O.nem volt tempóban, dehát mit akarunk, próba nélküli előadás milyen is legyen? Mindent összevetve, szerintem élvezhető, humoros és jókedvű volt a két előadás.(a rendezésről inkább nem szólok...)
6293 A Pesti Sznob 2005-01-22 15:38:13 [Válasz erre: 6290 mélymagyar 2005-01-22 13:47:20]
Ezt te láthatóan nem érted. :-) Maradj meg a szexnél.
Ezt te láthatóan nem érted. :-) Maradj meg a szexnél.
6292 Félreértés 2005-01-22 15:32:16 [Válasz erre: 6291 sphynx 2005-01-22 14:10:35]
Ahelyett, hogy elgondolkodnál azon, amit írtam. :-( És még mellé is teszel egy csomó marhaságot. :-)) Azért vagy tévedésben engem illetően, mert azt hiszed, epét önteni jöttem \'kalahari\' ügyben. Pedig nem. Találkoztam ezzel a jelenséggel, és elmondtam róla a véleményem. (Úgy tűnik nem is vagyok egyedül.) És ezután is elmondom, mert \'kalahari\' is nyilvánosan ténykedik. (Mellesleg szerintem buta vagy, ha indulatból írsz, és lebecsülsz, de hát ez már a te dolgod...)
Ahelyett, hogy elgondolkodnál azon, amit írtam. :-( És még mellé is teszel egy csomó marhaságot. :-)) Azért vagy tévedésben engem illetően, mert azt hiszed, epét önteni jöttem \'kalahari\' ügyben. Pedig nem. Találkoztam ezzel a jelenséggel, és elmondtam róla a véleményem. (Úgy tűnik nem is vagyok egyedül.) És ezután is elmondom, mert \'kalahari\' is nyilvánosan ténykedik. (Mellesleg szerintem buta vagy, ha indulatból írsz, és lebecsülsz, de hát ez már a te dolgod...)
6291 sphynx 2005-01-22 14:10:35 [Válasz erre: 6279 Félreértés 2005-01-21 23:56:51]
Nem félreértés, hogy te itt vagy? Azt írod \"nekik játszunk\". Akkor itt most milyen minőségedben fejtesz ki kritikai véleményt? Mint a saját magad kritikusa? Mint a nézők kritikusa? Mint a fórumozók kritikusa? Mint a kritikusok kritkusa? Miért jössz ide? Szakmai fortélyokra tanítani minket? Megmondani, hogy mit gondoljunk rólad? Mikor tetsszél, mikor ne tetsszél? Leereszkedsz közénk? Vagy a társaid kilöktek maguk közül? Az nagy helyzet, hogy senkit se érdekel, hogy a te máshol milyen minőségedben vagy jelen. Azt majd ott és akkor ítéli meg az, aki akarja. De ha itt az agyadat játszod, akkor mindig lesz, aki beszól neked. Mint most én is.
Nem félreértés, hogy te itt vagy? Azt írod \"nekik játszunk\". Akkor itt most milyen minőségedben fejtesz ki kritikai véleményt? Mint a saját magad kritikusa? Mint a nézők kritikusa? Mint a fórumozók kritikusa? Mint a kritikusok kritkusa? Miért jössz ide? Szakmai fortélyokra tanítani minket? Megmondani, hogy mit gondoljunk rólad? Mikor tetsszél, mikor ne tetsszél? Leereszkedsz közénk? Vagy a társaid kilöktek maguk közül? Az nagy helyzet, hogy senkit se érdekel, hogy a te máshol milyen minőségedben vagy jelen. Azt majd ott és akkor ítéli meg az, aki akarja. De ha itt az agyadat játszod, akkor mindig lesz, aki beszól neked. Mint most én is.
6290 mélymagyar 2005-01-22 13:47:20 [Válasz erre: 6279 Félreértés 2005-01-21 23:56:51]
Igen, a kinnfenntesek élősködnek, ám ezzel egyidejűleg kifizetik a jegy árát. Jó nekik.
Igen, a kinnfenntesek élősködnek, ám ezzel egyidejűleg kifizetik a jegy árát. Jó nekik.
6289 frushena 2005-01-22 12:53:55
Sokak által várt esti program a Bartókon! :) 19.30-23.01: Operaközvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból Verdi: Aida Négy felvonásos opera Szövegét Antonio Ghislanzoni írta Vez: Thomas Schippers Km: a Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara Az 1967. február 25. adás ismétlése Szereposztás: A király - Louis Sgarro, Amneris, a lánya - Grace Bumbry, Aida - Leontyne Price, Radames - Carlo Bergonzi, Ramfis, fõpap - Jerome Hines, Amonasro - Robert Merrill, Fõpapnõ - Lilian Sukis, Hírnök - Robert Nagy
Sokak által várt esti program a Bartókon! :) 19.30-23.01: Operaközvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból Verdi: Aida Négy felvonásos opera Szövegét Antonio Ghislanzoni írta Vez: Thomas Schippers Km: a Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara Az 1967. február 25. adás ismétlése Szereposztás: A király - Louis Sgarro, Amneris, a lánya - Grace Bumbry, Aida - Leontyne Price, Radames - Carlo Bergonzi, Ramfis, fõpap - Jerome Hines, Amonasro - Robert Merrill, Fõpapnõ - Lilian Sukis, Hírnök - Robert Nagy
6288 cilike 2005-01-22 10:46:27 [Válasz erre: 6287 Tamás 2005-01-22 10:10:17]
Nem akarok kötözködni, de operai nyelven a \"melizmákat\" koloratúrának hívják. Melizma az egyházzenében az, mikor több /sok/hangot énekelnek egy szótagra, de ez nem okvetlenül gyors tempó, míg a koloratúrák általában pergőek, bravúrosak. Bocs!
Nem akarok kötözködni, de operai nyelven a \"melizmákat\" koloratúrának hívják. Melizma az egyházzenében az, mikor több /sok/hangot énekelnek egy szótagra, de ez nem okvetlenül gyors tempó, míg a koloratúrák általában pergőek, bravúrosak. Bocs!
6287 Tamás 2005-01-22 10:10:17 [Válasz erre: 6280 Momo 2005-01-22 00:05:52]
Kétszer láttam a szerepben, elQször a tavalyi évadban tavasszal, akkor kicsit halk volt, de a díszítései szépek, rögtön felfigyeltem rá. Másodszor tavaly novemberben, akkor a hangerQvel nem volt baj, a díszítések is simák voltak, jószerével Q volt az egyetlen, aki a melizmákat \"hehezés\" nélkül énekelte, ugyanakkor igaz, hogy a tempót nem mindig tudta tartani.
Kétszer láttam a szerepben, elQször a tavalyi évadban tavasszal, akkor kicsit halk volt, de a díszítései szépek, rögtön felfigyeltem rá. Másodszor tavaly novemberben, akkor a hangerQvel nem volt baj, a díszítések is simák voltak, jószerével Q volt az egyetlen, aki a melizmákat \"hehezés\" nélkül énekelte, ugyanakkor igaz, hogy a tempót nem mindig tudta tartani.
6286 álmodó 2005-01-22 09:58:11 [Válasz erre: 6285 Caligula 2005-01-22 09:34:07]
Ja,csakugy mint a nőgyógyászok,kazánfütők,kőfaragók...
Ja,csakugy mint a nőgyógyászok,kazánfütők,kőfaragók...
6285 Caligula 2005-01-22 09:34:07 [Válasz erre: 6279 Félreértés 2005-01-21 23:56:51]
Óh, be nagyon megsajnáltalak. Még ríni is fogok! Vicces emberek ezek a zenészek.
Óh, be nagyon megsajnáltalak. Még ríni is fogok! Vicces emberek ezek a zenészek.
6284 a ló két oldala 2005-01-22 08:41:02 [Válasz erre: 6282 Orfeusz 2005-01-22 08:04:09]
Igen, légyszíves. Hagyd abba a fórumozást. Kösz.
Igen, légyszíves. Hagyd abba a fórumozást. Kösz.
6283 álmodó 2005-01-22 08:36:07 [Válasz erre: 6268 mélymagyar 2005-01-21 21:45:02]
Nem,tényleg nem érem fel.Sajnos semmi\"humorérzékem\".Látod,te bezzeg ennyivel többet letettél az asztalra.Már ezzel születtél.Megszülettél,s az asztalra vágtad a humorod.De sajnos ezzel kapcsolatban semmiféle erotika nam jut eszembe.Még csak pozitívum sem.Pá.
Nem,tényleg nem érem fel.Sajnos semmi\"humorérzékem\".Látod,te bezzeg ennyivel többet letettél az asztalra.Már ezzel születtél.Megszülettél,s az asztalra vágtad a humorod.De sajnos ezzel kapcsolatban semmiféle erotika nam jut eszembe.Még csak pozitívum sem.Pá.
6282 Orfeusz 2005-01-22 08:04:09
Teljes képzavar. Most akkor én,aki nem bennfentes, nem zenész, csak egy néző, ne írjak a fórumra? Mert kezdem azt hinni, hogy sokad magammal zavarunk a fórumon!
Teljes képzavar. Most akkor én,aki nem bennfentes, nem zenész, csak egy néző, ne írjak a fórumra? Mert kezdem azt hinni, hogy sokad magammal zavarunk a fórumon!
6281 Félreértés 2005-01-22 00:15:22 [Válasz erre: 6268 mélymagyar 2005-01-21 21:45:02]
Az a megfogalmazás, nem suta, bár lehet, hogy szokatlan! (Igazábol nem is vicces.) Szó szerint kifejezi, amire gondolok. Szerintem te nem értetted meg, mire céloztam ezzel a fordulattal...
Az a megfogalmazás, nem suta, bár lehet, hogy szokatlan! (Igazábol nem is vicces.) Szó szerint kifejezi, amire gondolok. Szerintem te nem értetted meg, mire céloztam ezzel a fordulattal...
6280 Momo 2005-01-22 00:05:52 [Válasz erre: 6277 Tamás 2005-01-21 23:45:07]
Nem tudom, mire gondolsz, de Klein Ottokár idén már másodszor volt képtelen rendes tempóban és hangmagasságokkal elénekelni, pl. az első áriában lévő melizmákat. Szerintem ez így kimondottan amatőr teljesítmény. Kérdem én, ha ilyen testetlen könnyű tenor hang, akkor mért nem fut legalább könnyedén? (Másrészt azt gondolom, egyszerűen többet kellene foglalkoznia a szereppel, nincs eléggé a torkában ahhoz, hogy pontos legyen. De persze nem tudhatom, mi az ok...)
Nem tudom, mire gondolsz, de Klein Ottokár idén már másodszor volt képtelen rendes tempóban és hangmagasságokkal elénekelni, pl. az első áriában lévő melizmákat. Szerintem ez így kimondottan amatőr teljesítmény. Kérdem én, ha ilyen testetlen könnyű tenor hang, akkor mért nem fut legalább könnyedén? (Másrészt azt gondolom, egyszerűen többet kellene foglalkoznia a szereppel, nincs eléggé a torkában ahhoz, hogy pontos legyen. De persze nem tudhatom, mi az ok...)
6279 Félreértés 2005-01-21 23:56:51 [Válasz erre: 6256 Megén 2005-01-21 16:38:07]
Kedves Megén tisztellek a visszafogott, kultúrált hangnemért, amelyen mindig megszólalsz, de azt elfelejted, hogy nem az egy-két kinnfentes, hanem a sok ezer \"civil\" operakedvelő tölti meg a házakat estéről estére. Nekik játszunk!!! A kinnfentesek pedig csak élősködnek rajtunk. (Szerintem Te nem vagy az.)
Kedves Megén tisztellek a visszafogott, kultúrált hangnemért, amelyen mindig megszólalsz, de azt elfelejted, hogy nem az egy-két kinnfentes, hanem a sok ezer \"civil\" operakedvelő tölti meg a házakat estéről estére. Nekik játszunk!!! A kinnfentesek pedig csak élősködnek rajtunk. (Szerintem Te nem vagy az.)
6278 frushena 2005-01-21 23:46:10
Nem szívesen látogatott és népszerű előadás! Meg tudom érteni! :(
Nem szívesen látogatott és népszerű előadás! Meg tudom érteni! :(
6277 Tamás 2005-01-21 23:45:07 [Válasz erre: 6276 Loge 2005-01-21 22:42:50]
Láttam már vele, nagyon jó volt. Klein Ottokár is tetszett, gyönyörűek a hajlításai. Ma is ő volt?
Láttam már vele, nagyon jó volt. Klein Ottokár is tetszett, gyönyörűek a hajlításai. Ma is ő volt?
6276 Loge 2005-01-21 22:42:50
Fórumozók!!! Hát senki sem volt ma az Erkelben Sevillai borbélyon????? Pedig nagyon megérte, már csak Kálmán Péter miatt is, nagyszerű volt.
Fórumozók!!! Hát senki sem volt ma az Erkelben Sevillai borbélyon????? Pedig nagyon megérte, már csak Kálmán Péter miatt is, nagyszerű volt.
6275 zizi 2005-01-21 22:36:21 [Válasz erre: 6274 janomano 2005-01-21 22:26:28]
Mi a manó?:-) Azért nincs egó-m, mert itt mindenki másnak van. Magányos tömeg vagyok, (persze nem kilóra!).
Mi a manó?:-) Azért nincs egó-m, mert itt mindenki másnak van. Magányos tömeg vagyok, (persze nem kilóra!).
6274 janomano 2005-01-21 22:26:28 [Válasz erre: 6273 zizi 2005-01-21 22:22:33]
Nyisznyisz... És akkor mi van? Ez csak egy játék! Milyen egó sérül itten? Mi az egó? :-)
Nyisznyisz... És akkor mi van? Ez csak egy játék! Milyen egó sérül itten? Mi az egó? :-)
6273 zizi 2005-01-21 22:22:33 [Válasz erre: 6272 janomano 2005-01-21 22:13:58]
Ó, hát attól, hogy jól le leszek... tromfolva és trónfosztva , akkor pedig jön a vödör.
Ó, hát attól, hogy jól le leszek... tromfolva és trónfosztva , akkor pedig jön a vödör.
6272 janomano 2005-01-21 22:13:58 [Válasz erre: 6271 zizi 2005-01-21 22:03:10]
Ó, egy alanyi költő! Kedvelem az alanyiakat. :-) Mitől félő kegyed?
Ó, egy alanyi költő! Kedvelem az alanyiakat. :-) Mitől félő kegyed?
6271 zizi 2005-01-21 22:03:10 [Válasz erre: 6270 mélymagyar 2005-01-21 21:58:52]
Pardon, véletlenül küldtem Neked a választ! Ez csak 1 magányos, egyedülálló, szingli kis beírás volt, egy félő megjegyzés, egy alanyi vélemény.
Pardon, véletlenül küldtem Neked a választ! Ez csak 1 magányos, egyedülálló, szingli kis beírás volt, egy félő megjegyzés, egy alanyi vélemény.
6270 mélymagyar 2005-01-21 21:58:52 [Válasz erre: 6269 zizi 2005-01-21 21:55:40]
Nem kalaharit gúnyoltam, hanem a 6248-as beírást, mely támadja kalahárit. Fogalmam sincs egyébként, ki az a \"kalahari.\"
Nem kalaharit gúnyoltam, hanem a 6248-as beírást, mely támadja kalahárit. Fogalmam sincs egyébként, ki az a \"kalahari.\"
