12043 Heiner Lajos 2006-06-26 22:28:28 [Válasz erre: 12033 Búbánat 2006-06-25 01:35:39]
Kedves Búbánat! Örülök, hogy \"felhoztad\" ezt a bécsi előadást (láttam), és főleg Mödl nevét - óriási volt, mint öreg dáma (a viszki konzervál), de igen jó volt a következő bécsi Pikk dáma produkció is, Domingoval, etc. etc. - akkor Rita Gorr Mödl korábbi szerepében.
Kedves Búbánat! Örülök, hogy \"felhoztad\" ezt a bécsi előadást (láttam), és főleg Mödl nevét - óriási volt, mint öreg dáma (a viszki konzervál), de igen jó volt a következő bécsi Pikk dáma produkció is, Domingoval, etc. etc. - akkor Rita Gorr Mödl korábbi szerepében.
12042 Heiner Lajos 2006-06-26 22:23:03 [Válasz erre: 12017 Seymour 2006-06-23 12:47:28]
nk. és dv., örülök a levélnek, de Prágában még vannak más operajátszó helyek is! Igen, sajnos, nekünk, összességében vsz. messze Bp. előtt.
nk. és dv., örülök a levélnek, de Prágában még vannak más operajátszó helyek is! Igen, sajnos, nekünk, összességében vsz. messze Bp. előtt.
12041 Heiner Lajos 2006-06-26 22:17:24 [Válasz erre: 12038 orlandofurioso 2006-06-26 18:17:09]
Kazettán, LP-n, VHS-en vagy DVD-n? És akkor?
Kazettán, LP-n, VHS-en vagy DVD-n? És akkor?
12040 janomano 2006-06-26 19:59:21 [Válasz erre: 12039 Robi bácsi 2006-06-26 18:43:37]
Ez tehetségtelen, az kritikán aluli, amaz bunkó... Legalább néha, nagyritkán szórj egy-egy pozitív morzsát elénk, egyszerű halandók elé! kösz
Ez tehetségtelen, az kritikán aluli, amaz bunkó... Legalább néha, nagyritkán szórj egy-egy pozitív morzsát elénk, egyszerű halandók elé! kösz
12039 Robi bácsi 2006-06-26 18:43:37
Sajnos túl drága a minőségéhez képest.....
Sajnos túl drága a minőségéhez képest.....
12038 orlandofurioso 2006-06-26 18:17:09
990 Ft lesz a Bánk bán operafilm július közepétől. Valahol már lehet, hogy most is annyi.
990 Ft lesz a Bánk bán operafilm július közepétől. Valahol már lehet, hogy most is annyi.
12037 frushena 2006-06-26 08:04:56
A legfrissebb írás a Semele-rõl : Magyar Narancs : László Ferenc \"Semele A görögök fõistene nagy franc volt világéletében, sikamlós kalandjaival telis-tele van - sok egyéb mellett - a barokk operairodalom. A megszeplõsített, majd az isteni szeretõ villámjaitól elhamvadó Semele története ezúttal Händel 1744-es mûvébõl tárult elénk, hála a Budapesti Kamaraoperának, mely társulat 15 éves fennállása óta oly sokat tett a Mozartot megelõzõ operatörténeti korszakok megismertetéséért és népszerûsítéséért. A tavalyról felújított produkciót még Halász Péter jegyezte, s bár a nagy Pán azóta halott, rendezése eleven és az égre kiált. A merészen archaizáló, statikus nyitójeleneten kezdve mindvégig bizonyítja ugyanis, hogy az operarendezés nem tárlatmutogatás, s persze éppúgy nem unalomûzõ színpadi serteperték kiötlése, hanem értelmezõ játék, fennkölt és ironikus. A Halász Péter által imigyen megemelt tétet állja a társulat, s a zenei kivitelezést is legfeljebb egy-két bíráló szóval illethetnénk. Ám egy ilyesfajta kitérõ botor módon elvenné a teret a címszerepben viruló González Mónika méltatásától, noha színészi és énekesnõi teljesítménye egyaránt magasztalásra érdemes. Az asszonyi bájait is meg-, pontosabban kivillantó mûvésznõ virtuóz koloratúratechnikával dolgozik, színpadi jelenlétének intenzitása lehengerlõ, s megveszekedetten kíváncsi királylányként bizonyítja, hogy a nõ bizony akkor is csak Éva lánya, ha amúgy a görög mitológiában játssza szerepét. González Mónika nem egyedül brillírozott, hisz a Németh Pál vezette Savaria Barokk Együttes, a Zeust/Jupitert éneklõ rokonszenves Timothy Bench, a sokra hivatott ifjú Bretz Gábor (Cadmus) meg a többiek valamennyien hozzájárultak egy - a szolid félház mellett is - emlékezetes operai este sikeréhez. Szép színielõadás volt, méltó Dionysos isten mamájához.\"
A legfrissebb írás a Semele-rõl : Magyar Narancs : László Ferenc \"Semele A görögök fõistene nagy franc volt világéletében, sikamlós kalandjaival telis-tele van - sok egyéb mellett - a barokk operairodalom. A megszeplõsített, majd az isteni szeretõ villámjaitól elhamvadó Semele története ezúttal Händel 1744-es mûvébõl tárult elénk, hála a Budapesti Kamaraoperának, mely társulat 15 éves fennállása óta oly sokat tett a Mozartot megelõzõ operatörténeti korszakok megismertetéséért és népszerûsítéséért. A tavalyról felújított produkciót még Halász Péter jegyezte, s bár a nagy Pán azóta halott, rendezése eleven és az égre kiált. A merészen archaizáló, statikus nyitójeleneten kezdve mindvégig bizonyítja ugyanis, hogy az operarendezés nem tárlatmutogatás, s persze éppúgy nem unalomûzõ színpadi serteperték kiötlése, hanem értelmezõ játék, fennkölt és ironikus. A Halász Péter által imigyen megemelt tétet állja a társulat, s a zenei kivitelezést is legfeljebb egy-két bíráló szóval illethetnénk. Ám egy ilyesfajta kitérõ botor módon elvenné a teret a címszerepben viruló González Mónika méltatásától, noha színészi és énekesnõi teljesítménye egyaránt magasztalásra érdemes. Az asszonyi bájait is meg-, pontosabban kivillantó mûvésznõ virtuóz koloratúratechnikával dolgozik, színpadi jelenlétének intenzitása lehengerlõ, s megveszekedetten kíváncsi királylányként bizonyítja, hogy a nõ bizony akkor is csak Éva lánya, ha amúgy a görög mitológiában játssza szerepét. González Mónika nem egyedül brillírozott, hisz a Németh Pál vezette Savaria Barokk Együttes, a Zeust/Jupitert éneklõ rokonszenves Timothy Bench, a sokra hivatott ifjú Bretz Gábor (Cadmus) meg a többiek valamennyien hozzájárultak egy - a szolid félház mellett is - emlékezetes operai este sikeréhez. Szép színielõadás volt, méltó Dionysos isten mamájához.\"
12036 Búbánat 2006-06-25 21:48:21 [Válasz erre: 12035 Búbánat 2006-06-25 21:43:59]
BOcs,én a mienkéről mondtam, hogy nem. A 1992-es bécsi előadást a 3SAt-ról vettem régen fel. Utána kell nézni, hogy DVD-n kijött-e...
BOcs,én a mienkéről mondtam, hogy nem. A 1992-es bécsi előadást a 3SAt-ról vettem régen fel. Utána kell nézni, hogy DVD-n kijött-e...
12035 Búbánat 2006-06-25 21:43:59 [Válasz erre: 12034 WiseGentleman 2006-06-25 15:21:07]
Nem tudok róla.
Nem tudok róla.
12034 WiseGentleman 2006-06-25 15:21:07 [Válasz erre: 12033 Búbánat 2006-06-25 01:35:39]
Ez az előadás létezik DVD-n is??
Ez az előadás létezik DVD-n is??
12033 Búbánat 2006-06-25 01:35:39
Mellesleg a magyar TV annak idején közvetítette a 2003. május 31-i előadást, akinek megvan a felvétel, azon bátran tanulmányozhatja az első szereposztás és a mostaniak megvalósítása közötti hasonlóságokat vagy különbségeket, a fejlődés vagy éppen a visszafejlődés állomásait... Más. Nemrég elővettem egy 1992-es bécsi Pikk dámát, Seiji Ozawa vezényelt, Mirella Freni, Vesselina Kasarova, Vladimir Atlantov, Vladimir Csernov voltak a főbb szereplők, és MARTHA MÖDL volt az öreg grófnő. Bármilyen forró sikert aratott Miskolcon Obraszcova, nekem MÖdl játéka, éneke, közelebb áll hozzám. Persze Obraszcovát is nagyon szeretem, én is szívesen venném, ha a nagy orosz énekesnőt a grófnő szerepében az Operában is viszontlátnám. De azért kíváncsi lennék rá, hogy nyolcvanéves korában még képes lesz-e olyan emlékezetes alakítást nyújtani, mint amit Martha Mödl produkált 1992-ben a bécsi Staatsoperben estéről estére.
Mellesleg a magyar TV annak idején közvetítette a 2003. május 31-i előadást, akinek megvan a felvétel, azon bátran tanulmányozhatja az első szereposztás és a mostaniak megvalósítása közötti hasonlóságokat vagy különbségeket, a fejlődés vagy éppen a visszafejlődés állomásait... Más. Nemrég elővettem egy 1992-es bécsi Pikk dámát, Seiji Ozawa vezényelt, Mirella Freni, Vesselina Kasarova, Vladimir Atlantov, Vladimir Csernov voltak a főbb szereplők, és MARTHA MÖDL volt az öreg grófnő. Bármilyen forró sikert aratott Miskolcon Obraszcova, nekem MÖdl játéka, éneke, közelebb áll hozzám. Persze Obraszcovát is nagyon szeretem, én is szívesen venném, ha a nagy orosz énekesnőt a grófnő szerepében az Operában is viszontlátnám. De azért kíváncsi lennék rá, hogy nyolcvanéves korában még képes lesz-e olyan emlékezetes alakítást nyújtani, mint amit Martha Mödl produkált 1992-ben a bécsi Staatsoperben estéről estére.
12032 Turandot 2006-06-25 01:28:08 [Válasz erre: 12027 Orfeusz 2006-06-24 20:24:56]
Azért az elég érdekes vélemény, hogy Bándinak kidolgozatlan a színészi játéka! Ha valamiről, akkor arról híres, hogy remek színész is. Annak idején egyébként minden kritika kiemelte Hermann-alakítását, Fodor Géza azt írta, a pályája csúcsára ért ezzel a szereppel. Szerintem azóta még fejlődött, nem tudom, te hol ülhettél, ha csak a kidülledt szemeit láttad. Valóban fáradtabban énekelt tegnap, de múlt héten 5 nap alatt 3x énekelte Hermannt - gondold el, az ő intenzitásával! S úgy tudom, külföldön Otellót próbál, csak erre az előadásra utazott haza. Tehát érthető a fáradtsága, de gyengének nem nevezném a vokális teljesítményét. Nekem nagy élmény volt a tegnap este is, és a múlt heti előadásai is. Számomra ő az etalon! Úgy emlékszem, a premier idején ez a fórum hetekig csak Bándi Hermannját istenítette, ő volt akkoriban a nagy kedvenc...
Azért az elég érdekes vélemény, hogy Bándinak kidolgozatlan a színészi játéka! Ha valamiről, akkor arról híres, hogy remek színész is. Annak idején egyébként minden kritika kiemelte Hermann-alakítását, Fodor Géza azt írta, a pályája csúcsára ért ezzel a szereppel. Szerintem azóta még fejlődött, nem tudom, te hol ülhettél, ha csak a kidülledt szemeit láttad. Valóban fáradtabban énekelt tegnap, de múlt héten 5 nap alatt 3x énekelte Hermannt - gondold el, az ő intenzitásával! S úgy tudom, külföldön Otellót próbál, csak erre az előadásra utazott haza. Tehát érthető a fáradtsága, de gyengének nem nevezném a vokális teljesítményét. Nekem nagy élmény volt a tegnap este is, és a múlt heti előadásai is. Számomra ő az etalon! Úgy emlékszem, a premier idején ez a fórum hetekig csak Bándi Hermannját istenítette, ő volt akkoriban a nagy kedvenc...
12031 Orfeusz 2006-06-24 22:59:59 [Válasz erre: 12030 WiseGentleman 2006-06-24 22:43:22]
nem találom, igaz franciául sem tudok:(
nem találom, igaz franciául sem tudok:(
12030 WiseGentleman 2006-06-24 22:43:22 [Válasz erre: 12029 Orfeusz 2006-06-24 22:27:58]
Én Párizsban vettem meg, francia kiadásban, szerintem a www.amazon.fr oldalon többet is megtudhatsz róla. Eredetileg még az USA-ban, a Kultur videó címkéje alatt láttam VHS-en.
Én Párizsban vettem meg, francia kiadásban, szerintem a www.amazon.fr oldalon többet is megtudhatsz róla. Eredetileg még az USA-ban, a Kultur videó címkéje alatt láttam VHS-en.
12029 Orfeusz 2006-06-24 22:27:58 [Válasz erre: 12028 WiseGentleman 2006-06-24 20:54:03]
ez mikori dvd? mikor jelent meg, milyen kiadásban?
ez mikori dvd? mikor jelent meg, milyen kiadásban?
12028 WiseGentleman 2006-06-24 20:54:03 [Válasz erre: 12027 Orfeusz 2006-06-24 20:24:56]
Obrazcovával teljesen egyetértek, most nézem a Bolsoj-DVD-t és kiráz a hideg tőle :).
Obrazcovával teljesen egyetértek, most nézem a Bolsoj-DVD-t és kiráz a hideg tőle :).
12027 Orfeusz 2006-06-24 20:24:56
Én csak a tegnapi Pikk dámát láttam az idei szériában, de Bándi ezen az estén igen fáradt volt, és gyenge vokális teljesítményt nyújtott..persze voltak szép pillanatai, de összeségében nekem nem tetszett. Azért azt nem mondanám, hogy Hermann alakítása egy etalon, elég egyoldalú és kidolgozatlan színészi játéka, Hermann figurája ennél bonyolultabb, minthogy az egész előadás alatt kidülledt szemekkel őrültet játszon. Bátori egyértelműen jobb Liza, Jenufa után ez a legjobb szerepe, élénken él bennem tavalyi alakítása. Gavrilova számomra teljesen unalmas, hangja nem szép, igaz a magasságai nem rosszak, de színészi alakítása egy nulla, hol van ez Bátoriétól! Meláth Andrea nagyszerű volt, fantasztikus mélységei vannak! Massányi eléneklte Jeleckij szerepét, de számomra erre a szerepre egy sokkal szebb hangú bariton szükséges. Budai Lívia sztem még fiatal erre a szerepre, mind hangilag, mind korban..igaz a miskolci Obraczova élmény óta, más nem létezik számomra ebben a szerepben. Ha valóban ő énekli jövőre, ott kő kövön nem fog maradni:)
Én csak a tegnapi Pikk dámát láttam az idei szériában, de Bándi ezen az estén igen fáradt volt, és gyenge vokális teljesítményt nyújtott..persze voltak szép pillanatai, de összeségében nekem nem tetszett. Azért azt nem mondanám, hogy Hermann alakítása egy etalon, elég egyoldalú és kidolgozatlan színészi játéka, Hermann figurája ennél bonyolultabb, minthogy az egész előadás alatt kidülledt szemekkel őrültet játszon. Bátori egyértelműen jobb Liza, Jenufa után ez a legjobb szerepe, élénken él bennem tavalyi alakítása. Gavrilova számomra teljesen unalmas, hangja nem szép, igaz a magasságai nem rosszak, de színészi alakítása egy nulla, hol van ez Bátoriétól! Meláth Andrea nagyszerű volt, fantasztikus mélységei vannak! Massányi eléneklte Jeleckij szerepét, de számomra erre a szerepre egy sokkal szebb hangú bariton szükséges. Budai Lívia sztem még fiatal erre a szerepre, mind hangilag, mind korban..igaz a miskolci Obraczova élmény óta, más nem létezik számomra ebben a szerepben. Ha valóban ő énekli jövőre, ott kő kövön nem fog maradni:)
12026 WiseGentleman 2006-06-24 12:48:34
Még egy dolog, ami Jeleckijt illeti, szóról szóra egyezik a véleményem azzal, amit annakidején Fodor Géza írt le a Muzsikában, ha már az előadás végéről a modoros, didaktikus \"angyalleeresztés\" sikerült kiküszöbölni, a herceg szerepe is \"átgondolásra szorulna\", amellett persze, hogy Massányi tényleg remekül énekli a második felvonásbeli áriát.
Még egy dolog, ami Jeleckijt illeti, szóról szóra egyezik a véleményem azzal, amit annakidején Fodor Géza írt le a Muzsikában, ha már az előadás végéről a modoros, didaktikus \"angyalleeresztés\" sikerült kiküszöbölni, a herceg szerepe is \"átgondolásra szorulna\", amellett persze, hogy Massányi tényleg remekül énekli a második felvonásbeli áriát.
12025 WiseGentleman 2006-06-24 12:36:38 [Válasz erre: 12020 Turandot 2006-06-24 09:57:20]
Obrazcova grófnőjére szerintem érdemes lesz benevezni :). Ami az őrületet illeti, különbséget kell tenni a megszállottság, kényszerképzet és a szkizofrénia között (Hermann egyértelműen az előbbi kategóriába tartozik). Ami Bándit illeti, Hermann-produkcióját főleg a premieren nyert benyomások alapján én is jelentősnek tartom, ugyanakkor félek, hogy mind színészileg, mind hangilag (lásd a széteső frázisok, pl. a \"Ja szam nye znáju, sto sza mnóju\" megvalósítása) negatív irányban tolódik el. A közönség ovációjára nem feltétlenül építenék, sokszor teljesen érdemtelenül bravóznak (ld. Tóth János a Rajna kincsében). Molnár Andrásnál lehet, hogy vannak jobb Hermannok (számomra felvételek alapján Atlantov az etalon), ugyanakkor el kell ismerni, hogy óriásit fejlődött a szerepmegvalósítás terén, s az általam látott előadáson az intonációja is pontos volt. Ami Liza szerepét illeti, abban talán megegyezhetünk, hogy az ideális szereplő még várat magára. Még egy apróság: szerintem egyik-másik énekesnek (leszámítva persze Gavrilovát, Fokanovot és Massányit) szüksége lenne némi nyelvi korrepetációra, mert az orosz kiejtések (hangsúlyozás, hosszú-rövid szótagok stb.) olykor-olykor nem ütik meg a mércét.
Obrazcova grófnőjére szerintem érdemes lesz benevezni :). Ami az őrületet illeti, különbséget kell tenni a megszállottság, kényszerképzet és a szkizofrénia között (Hermann egyértelműen az előbbi kategóriába tartozik). Ami Bándit illeti, Hermann-produkcióját főleg a premieren nyert benyomások alapján én is jelentősnek tartom, ugyanakkor félek, hogy mind színészileg, mind hangilag (lásd a széteső frázisok, pl. a \"Ja szam nye znáju, sto sza mnóju\" megvalósítása) negatív irányban tolódik el. A közönség ovációjára nem feltétlenül építenék, sokszor teljesen érdemtelenül bravóznak (ld. Tóth János a Rajna kincsében). Molnár Andrásnál lehet, hogy vannak jobb Hermannok (számomra felvételek alapján Atlantov az etalon), ugyanakkor el kell ismerni, hogy óriásit fejlődött a szerepmegvalósítás terén, s az általam látott előadáson az intonációja is pontos volt. Ami Liza szerepét illeti, abban talán megegyezhetünk, hogy az ideális szereplő még várat magára. Még egy apróság: szerintem egyik-másik énekesnek (leszámítva persze Gavrilovát, Fokanovot és Massányit) szüksége lenne némi nyelvi korrepetációra, mert az orosz kiejtések (hangsúlyozás, hosszú-rövid szótagok stb.) olykor-olykor nem ütik meg a mércét.
12024 Turandot 2006-06-24 12:21:12
Légköre és bűvköre van! Akárcsak Bándinak, ezért olyan nagyszerűek együtt.
Légköre és bűvköre van! Akárcsak Bándinak, ezért olyan nagyszerűek együtt.
12023 Turandot 2006-06-24 12:19:36 [Válasz erre: 12022 sas 2006-06-24 11:42:55]
Egyetértek! Ezt próbáltam én is leírni. De Gavrilova a magasságot tényleg jobban bírja, ezt el kell ismerni. Színészileg viszont gyenge. Ezért illene össze jobban Molnárral. Bátorit imádom! Ám annyira nem tudok elfogult lenni, hogy ne halljam, több helyen vokális problémái voltak. De engem ez nem izgatott, mint már írtam, az alakítás egészét tekintve kiváló, és nagyon tetszett.
Egyetértek! Ezt próbáltam én is leírni. De Gavrilova a magasságot tényleg jobban bírja, ezt el kell ismerni. Színészileg viszont gyenge. Ezért illene össze jobban Molnárral. Bátorit imádom! Ám annyira nem tudok elfogult lenni, hogy ne halljam, több helyen vokális problémái voltak. De engem ez nem izgatott, mint már írtam, az alakítás egészét tekintve kiváló, és nagyon tetszett.
12022 sas 2006-06-24 11:42:55 [Válasz erre: 12020 Turandot 2006-06-24 09:57:20]
Bátori mind hangilag, mind minden más oldalról tökéletesen birtokolta a szerepet! \"Nem minden a szép hang...\" Szép hang, mint Gavrilováé? Hát nem tudom: a magasságai bántóak voltak sokszor, a muzikalitást is hiányoltam. Nem először énekli azt a szerept, mégis sokszor voltak tempótévesztések. Színpadi jelenléte pedig a karmester fixírozásában nagyjából ki is merült. Szőke hajú baba. Semmi több. Nem értem Hermant. Ezzel szemben Bátori sugárzik, szenved, vágyakozik. Él a színpadon. A hangjával is érez. Szerelem, kétségbeesés, vágy, fájdalom: valóban ezek az érzések áradnak belőle. Nem lehet szíbídulni bűvköréből. Ha csak fellép a színpadra - már értem Hermant.
Bátori mind hangilag, mind minden más oldalról tökéletesen birtokolta a szerepet! \"Nem minden a szép hang...\" Szép hang, mint Gavrilováé? Hát nem tudom: a magasságai bántóak voltak sokszor, a muzikalitást is hiányoltam. Nem először énekli azt a szerept, mégis sokszor voltak tempótévesztések. Színpadi jelenléte pedig a karmester fixírozásában nagyjából ki is merült. Szőke hajú baba. Semmi több. Nem értem Hermant. Ezzel szemben Bátori sugárzik, szenved, vágyakozik. Él a színpadon. A hangjával is érez. Szerelem, kétségbeesés, vágy, fájdalom: valóban ezek az érzések áradnak belőle. Nem lehet szíbídulni bűvköréből. Ha csak fellép a színpadra - már értem Hermant.
12021 Búbánat 2006-06-24 10:53:40 [Válasz erre: 12020 Turandot 2006-06-24 09:57:20]
Takács Tamarát valóban még nem szabad leírni. Vannak neki való szerepek, amelyeket tisztességesen megtud oldani. Örvendetes, hogy a Pikk dáma öreg grófnője és a művésznő így egymásra találtak. Egy héttel az új szerepében való bemutatkozása előtt - egy kitűnő h-moll mise koncert után - mondta nekem, hogy nagy várakozással és izgalommal készül erre a debutre, mindent megtesz, hogy meglegyünk vele elégedve. Hozzátette, \"elvárja\" tőlem, hogy ott legyek; érezze azt,\"lentről\" mennyien drukkolnak az ő sikeréért is. Azt hiszem, elvárásainak megfeleltem, lelkes tapsaimmal köszöntem meg a szép produkcióját, s magát az egész előadást.
Takács Tamarát valóban még nem szabad leírni. Vannak neki való szerepek, amelyeket tisztességesen megtud oldani. Örvendetes, hogy a Pikk dáma öreg grófnője és a művésznő így egymásra találtak. Egy héttel az új szerepében való bemutatkozása előtt - egy kitűnő h-moll mise koncert után - mondta nekem, hogy nagy várakozással és izgalommal készül erre a debutre, mindent megtesz, hogy meglegyünk vele elégedve. Hozzátette, \"elvárja\" tőlem, hogy ott legyek; érezze azt,\"lentről\" mennyien drukkolnak az ő sikeréért is. Azt hiszem, elvárásainak megfeleltem, lelkes tapsaimmal köszöntem meg a szép produkcióját, s magát az egész előadást.
12020 Turandot 2006-06-24 09:57:20 [Válasz erre: 12018 WiseGentleman 2006-06-24 03:59:54]
Nem teljesen értek egyet ezzel a kritikával. 5 Pikk dámát láttam 2 hét alatt, ebből 4x Bándi énekelte Hermannt (jún. 13-án külföldről utazott haza, hogy beugorjon Molnár helyett és megmentse az előadást). Szerintem igazi hangi és színészi élményt igazán Bándi nyújt ebben a szerepben. Lehet, hogy a tegnap esti pianissimói a fáradtságának köszönhetők, bár szerintem nem volt vészes, hiszen egy másik frázisban ugyanazt a magasságot forte kiénekelte. Ha csak a közönség reakciójából ítélem meg a művészek teljesítményét, Bándi mindegyik előadáson zajos sikert aratott, az áriáit mindig megtapsolták - néhányszor meg is bravózták -, míg Molnárnál egyik ária sem kapott tapsot, és a meghajlásnál sem volt akkora sikere. Ő becsületesen elénekelte a szerepet - egyébként a magasságokban hangja erősen lebeg! -, de színészi élménnyel nem ajándékozott meg, az őrültség fokozatai, a szenvedély érzékeltetése az ő alakításában elmaradt, a krimi ki sem bontakozott. Persze nem is vártam tőle, hiszen Molnár sohasem a színészi tehetségéről volt híres. Wagnerekben nagyon szeretem, abban elsőrendű, de Hermannt rábízni tévedés volt. Bándi alakítása teljesen kidolgozott, alaposan felépített - az első felvonásban a szerelmi szenvedély hajtja (egyáltalán nem várok ápolókat), a másodiktól a játékszenvedély, amibe aztán fokozatosan beleőrül. Egyébként a Puskin-novellában Hermann diliházba kerül, és állandóan azt hajtogatja: hármas, hetes, ász... Gondolom, Bándi talán erre a momentumra is építette fel alakítását, és nyilván az orosz rendező egyetértésével, esetleg sugallatára. Ha Bándi más alakításait is nézzük, elmondható, hogy ő minden szerepében szenvedélyes, még a legstatikusabb figurákba is életet lehel. Nyilván ő ilyen habitusú ember és művész. Bátori Éva nekem sokkal jobban tetszett - az alakítás egészét nézve -, mint Gavrilova. Hangi problémái adódtak néha, de ezt kompenzálta színészetével, lényének kisugárzásával. Számomra a szerelmi jelenet Bátori és Bándi előadásában valósult meg igazán. Kettejüket kellett volna egy szereposztásba tenni - ez a beugrásnak köszönhetően egyszer hál istennek megtörtént -, mert ők ketten igazán egy hullámhosszon vannak. Bátori alakítása is kidolgozottabb, mint Gavrilováé, ugyanakkor a hangi megformálást tekintve az orosz művésznő a jobb. Mégis Bátorié a pálma nálam. Nem minden a szép éneklés! Massányi nagyszerű Jeleckij, gyönyörűen énekel és remekül játszik - a rendezésről nem ő tehet. Fokanov is nagyszerű volt, csak azokat a függöny előtti bohóckodásokat tudnám feledni! A tegnapi előadáson Busa is nagyon tetszett, nem értem, a közönség miért nem értékelte eléggé. Gál Erika és Meláth Andrea egyaránt kiváló, kedves, kislányos Paulinák, de Gál hangilag jobban tetszett. Budai Lívia emlékezetes alakítást nyújtott, mint mindig. Takács Tamara meglepett, mert hangi állapota alapján rosszabbat vártam tőle, de egész jól elénekelte a Grófnőt, és színészi játékában sem találtam kivetnivalót. Jövőre állítólag Obrazcova lesz a Grófnő - kíváncsian várom.
Nem teljesen értek egyet ezzel a kritikával. 5 Pikk dámát láttam 2 hét alatt, ebből 4x Bándi énekelte Hermannt (jún. 13-án külföldről utazott haza, hogy beugorjon Molnár helyett és megmentse az előadást). Szerintem igazi hangi és színészi élményt igazán Bándi nyújt ebben a szerepben. Lehet, hogy a tegnap esti pianissimói a fáradtságának köszönhetők, bár szerintem nem volt vészes, hiszen egy másik frázisban ugyanazt a magasságot forte kiénekelte. Ha csak a közönség reakciójából ítélem meg a művészek teljesítményét, Bándi mindegyik előadáson zajos sikert aratott, az áriáit mindig megtapsolták - néhányszor meg is bravózták -, míg Molnárnál egyik ária sem kapott tapsot, és a meghajlásnál sem volt akkora sikere. Ő becsületesen elénekelte a szerepet - egyébként a magasságokban hangja erősen lebeg! -, de színészi élménnyel nem ajándékozott meg, az őrültség fokozatai, a szenvedély érzékeltetése az ő alakításában elmaradt, a krimi ki sem bontakozott. Persze nem is vártam tőle, hiszen Molnár sohasem a színészi tehetségéről volt híres. Wagnerekben nagyon szeretem, abban elsőrendű, de Hermannt rábízni tévedés volt. Bándi alakítása teljesen kidolgozott, alaposan felépített - az első felvonásban a szerelmi szenvedély hajtja (egyáltalán nem várok ápolókat), a másodiktól a játékszenvedély, amibe aztán fokozatosan beleőrül. Egyébként a Puskin-novellában Hermann diliházba kerül, és állandóan azt hajtogatja: hármas, hetes, ász... Gondolom, Bándi talán erre a momentumra is építette fel alakítását, és nyilván az orosz rendező egyetértésével, esetleg sugallatára. Ha Bándi más alakításait is nézzük, elmondható, hogy ő minden szerepében szenvedélyes, még a legstatikusabb figurákba is életet lehel. Nyilván ő ilyen habitusú ember és művész. Bátori Éva nekem sokkal jobban tetszett - az alakítás egészét nézve -, mint Gavrilova. Hangi problémái adódtak néha, de ezt kompenzálta színészetével, lényének kisugárzásával. Számomra a szerelmi jelenet Bátori és Bándi előadásában valósult meg igazán. Kettejüket kellett volna egy szereposztásba tenni - ez a beugrásnak köszönhetően egyszer hál istennek megtörtént -, mert ők ketten igazán egy hullámhosszon vannak. Bátori alakítása is kidolgozottabb, mint Gavrilováé, ugyanakkor a hangi megformálást tekintve az orosz művésznő a jobb. Mégis Bátorié a pálma nálam. Nem minden a szép éneklés! Massányi nagyszerű Jeleckij, gyönyörűen énekel és remekül játszik - a rendezésről nem ő tehet. Fokanov is nagyszerű volt, csak azokat a függöny előtti bohóckodásokat tudnám feledni! A tegnapi előadáson Busa is nagyon tetszett, nem értem, a közönség miért nem értékelte eléggé. Gál Erika és Meláth Andrea egyaránt kiváló, kedves, kislányos Paulinák, de Gál hangilag jobban tetszett. Budai Lívia emlékezetes alakítást nyújtott, mint mindig. Takács Tamara meglepett, mert hangi állapota alapján rosszabbat vártam tőle, de egész jól elénekelte a Grófnőt, és színészi játékában sem találtam kivetnivalót. Jövőre állítólag Obrazcova lesz a Grófnő - kíváncsian várom.
12019 frushena 2006-06-24 07:14:16
[url]http://www.opera.hu/uj/hu/inc/kep.php?kepid=1032430;Operavizsga[/url]
[url]http://www.opera.hu/uj/hu/inc/kep.php?kepid=1032430;Operavizsga[/url]
12018 WiseGentleman 2006-06-24 03:59:54
Nos, miközben június hónapban a magyarországi operaélet két (nemzetközileg értelmezhetően) legjelentősebb eseménye zajlott le a Parsifal-produkciókkal a Művészetek Palotájában, azért nem lenne szabad elfeledkezni a mi Magyar Állami (közalkalmazotti?, társulati?)Operaházunkról sem, ahol éppen Pikk Dáma szériára került sor. Szóval, ha senki nem volt ott, rám hárul az értékelés terhe (amellett is, hogy több külföldi produkció és videó élményét benchmarkként emlékeimben hordozom). Nos, röviden, bravó Szimonov, bravó Molnár András, bravó Gavrilova. Ami Szimonov mestert illeti, számára Csajkovszkij, több, mint kaptafa, a vezénylete alatt végig úgy éreztem, hogy élt a zenekar és Csajkovszkij szólt az árokból (lehet, hogy a világ legjobb Csajkovszkij-dirigenseit a világ legócskább Wagner-karmestereiből kell kiválasztani?) Nos, hogy folytassam az értékelést, örömmel láttam, hogy Molnár András teljesen belenőtt a szerepbe, az ő megjelenítése szerint Hermann nem őrült, hanem szerencsétlen szegény flótás, a Boris Karloff-féle paróka ellenére a művész hihető és értékelhető Hermann-alakítást nyújtott. Ugyanez sajnos (a Bándi-fan-ek lehet, hogy megharagszanak) nem mondható el Bándi János mai produkciójáról, aki sajnos az őrült Hermann imázsát (és hangi megformálását, tekintve a frazeálás egyenetlenségére, egy frázison belül pianissimo aztán néhángy szótagig elbődülés) a groteszkig fokozta, ami nem feltétlenül felel meg a szerző akaratának, elvileg ugyanis Hermann irracionális gondolkodása mellett ijesztő hatást gyakorol a grófnőre és erotikusat Lizára. A Bándi-féle Hermann esetében a néző már az első felvonásban azt várja, hogy mikor lépnek a színre a fehérköpenyes ápolók... A lényeg, hogy aggódom Bándi Jánosért, nehogy a \"karizsbélásodás\" folyamata lépjen fel nála, és belépjen az ordító dervisek klubjába. Ami Lizát illeti, Gavrilova abszolút nyerő, Bátori Éva pipiskedő, rohangászós, mondhatni jenufás stílusa mindenképpen adósunk marad (arról nem beszélve, hogy B. É. hangképzése kissé egyenetlen, csak a magas regiszterben hallható, ami a gwynethjonesosodást vetíti előre). Nos, ami a kisebb szerepeket illeti, Massányi Viktor, mint Jeleckij tökéletes hang és kiejtés (kárpátaljai származásának köszönhetően), ugyanakkor a második felvonástól kezdve megformált (most ismét profán leszek) \"agresszív kismalac\" igencsak messze áll attól a Jeleckij-figurától, amit Csajkovszkij megálmodott (elvileg ő lenne a tökéletes férjnekvaló), persze ez jórészt a rendezés hibáinak tudható be (mint konzervatív őstulok, a MET-ben Otto Schenk rendezésein felnőtt kultúrbarbár megjegyzem, hogy a \"Werktreue\" még mindig kifizetődőbb, mint mindenféle rendezői újitás, elvégre mit keres Jeleckij az első felvonás második képében a \"csajszobában\", ha ez tényleg így volna, akkor láthatná, hogy Liza szomorú és nem lenne szükség arra, hogy Pauline elárulással fenyegetőzzön. A második felvonásban a rendezés Jeleckij áriája alatt a nemes hercegből Karenint csinál (miközben széttépi Liza levelét). Ami az epizódszerepeket illeti, dicsérettel tartozom Meláth Andreának, aki maximálisan kiaknázta Pauline mellékszerepét, ugyanakkor valaki megmondhatná Laczó \"over-the-hill\" Andrásnak, hogy az ő szerepe igazából mellékszerep, tehát a hőstenori maníroktól tartózkodni illik...
Nos, miközben június hónapban a magyarországi operaélet két (nemzetközileg értelmezhetően) legjelentősebb eseménye zajlott le a Parsifal-produkciókkal a Művészetek Palotájában, azért nem lenne szabad elfeledkezni a mi Magyar Állami (közalkalmazotti?, társulati?)Operaházunkról sem, ahol éppen Pikk Dáma szériára került sor. Szóval, ha senki nem volt ott, rám hárul az értékelés terhe (amellett is, hogy több külföldi produkció és videó élményét benchmarkként emlékeimben hordozom). Nos, röviden, bravó Szimonov, bravó Molnár András, bravó Gavrilova. Ami Szimonov mestert illeti, számára Csajkovszkij, több, mint kaptafa, a vezénylete alatt végig úgy éreztem, hogy élt a zenekar és Csajkovszkij szólt az árokból (lehet, hogy a világ legjobb Csajkovszkij-dirigenseit a világ legócskább Wagner-karmestereiből kell kiválasztani?) Nos, hogy folytassam az értékelést, örömmel láttam, hogy Molnár András teljesen belenőtt a szerepbe, az ő megjelenítése szerint Hermann nem őrült, hanem szerencsétlen szegény flótás, a Boris Karloff-féle paróka ellenére a művész hihető és értékelhető Hermann-alakítást nyújtott. Ugyanez sajnos (a Bándi-fan-ek lehet, hogy megharagszanak) nem mondható el Bándi János mai produkciójáról, aki sajnos az őrült Hermann imázsát (és hangi megformálását, tekintve a frazeálás egyenetlenségére, egy frázison belül pianissimo aztán néhángy szótagig elbődülés) a groteszkig fokozta, ami nem feltétlenül felel meg a szerző akaratának, elvileg ugyanis Hermann irracionális gondolkodása mellett ijesztő hatást gyakorol a grófnőre és erotikusat Lizára. A Bándi-féle Hermann esetében a néző már az első felvonásban azt várja, hogy mikor lépnek a színre a fehérköpenyes ápolók... A lényeg, hogy aggódom Bándi Jánosért, nehogy a \"karizsbélásodás\" folyamata lépjen fel nála, és belépjen az ordító dervisek klubjába. Ami Lizát illeti, Gavrilova abszolút nyerő, Bátori Éva pipiskedő, rohangászós, mondhatni jenufás stílusa mindenképpen adósunk marad (arról nem beszélve, hogy B. É. hangképzése kissé egyenetlen, csak a magas regiszterben hallható, ami a gwynethjonesosodást vetíti előre). Nos, ami a kisebb szerepeket illeti, Massányi Viktor, mint Jeleckij tökéletes hang és kiejtés (kárpátaljai származásának köszönhetően), ugyanakkor a második felvonástól kezdve megformált (most ismét profán leszek) \"agresszív kismalac\" igencsak messze áll attól a Jeleckij-figurától, amit Csajkovszkij megálmodott (elvileg ő lenne a tökéletes férjnekvaló), persze ez jórészt a rendezés hibáinak tudható be (mint konzervatív őstulok, a MET-ben Otto Schenk rendezésein felnőtt kultúrbarbár megjegyzem, hogy a \"Werktreue\" még mindig kifizetődőbb, mint mindenféle rendezői újitás, elvégre mit keres Jeleckij az első felvonás második képében a \"csajszobában\", ha ez tényleg így volna, akkor láthatná, hogy Liza szomorú és nem lenne szükség arra, hogy Pauline elárulással fenyegetőzzön. A második felvonásban a rendezés Jeleckij áriája alatt a nemes hercegből Karenint csinál (miközben széttépi Liza levelét). Ami az epizódszerepeket illeti, dicsérettel tartozom Meláth Andreának, aki maximálisan kiaknázta Pauline mellékszerepét, ugyanakkor valaki megmondhatná Laczó \"over-the-hill\" Andrásnak, hogy az ő szerepe igazából mellékszerep, tehát a hőstenori maníroktól tartózkodni illik...
12017 Seymour 2006-06-23 12:47:28
Tegnap láttam Miskolcon Leoncavallo: Bohémek c. operáját a Prágai Operaház társulatának előadásában. Harmadik éve látogatom a fesztivált, és az eddig látott produkciók (Anyegin belgrádiakkal, Olasz nő kassaiakkal) közül magasan ez volt a legjobb. Zenéjében visszaköszönt a Bajazzók, de ez nem baj, más szerzők is előszeretettel loptak maguktól. Hogy kinek mi tetszik, az meglehetősen szubjektív, de szerintem jobb Puccini feldolgozásánál. A zenét hallgatva nem is értettem, ammak idején miért nem ez szorította ki a Bohéméletet, vagy legalábbis nem maradt úgy meg, mint Massenet Manonja. Gondolom azért, mert Puccini műve dramaturgiailag erősebb: sokkal pörgősebb, következetesebb. Itt a történet középpontjában Musette és Marcello szerelme állt. A Musette-et alakító Denisa Hamarovánagyon attraktív jelenség a színpadon, mind gyönyörű, bársonyos mezzója, mind sudár, üde megjelenése tekintetében. Magabiztosan énekelte szólamát - ilyen fiatal nőből hogy jöhetnek ki ilyen gyönyörű mély hangok! Színésznek sem utolsó, bár ez összességében - mellékszereplőket is beleértve - mindenkiről elmondható. Igen-igen tetszett Igor Jan tenorja is: igazi verista hang (vagyis hát én így képzelem el laikusként). Remélem Caniót is énekel, vagy majd fog. A másik három főszereplő előtt is le a kalappal! A rendezés modern volt - amivel nem is lett volna bajom, csak egy két idétlen dolgot (pl. diszkózene ütemére történő vonaglások, na meg az üres műanyag palackok, amik kellemesen reccsentek, ha v.melyik szereplő rájuk lépett) elhagyhattak volna, és akkor teljesen OK. Nem mondhatni, hogy a szereplőket statikusan beállították, hogy n, gesztikuláljatok és énekeljetek. Csak annyi kellett, hogy v.ki átsétál, kinéz az ablakon, és máris nagyon élő az egész. Vagy pl. a miniszerepet éneklő Eufemia végig színen volt az első két felvonás alatt, és ugyanúgy betöltötte a színpadot, mintha sok énekelnivalója lett volna - vagyis játszott. Ennek ellenére az egész nem volt fölöslegesen, túlzottan mozgalmas. Semmiből sem sok! Zenekar jól játszott, alkalmazkodott a színhz méreteihez, szegény dobost szorították az emeleti páholyok alá (alacsonyan vannak) egy sarokba. A csapat megérdemelten aratott sikert. Ha a többi előadás is ilyen kifinomult Prágában, akkor el is hiszem, hogy nk. rangsorban előbbre van a MAO-nál. Miskolcról meg elmondható, hogy ha lassan is, de évről évre szépítik a fesztivál tiszteletére. Jövőre pedig francia operák! Lehet, hogy ezúttal hosszab időt is eltöltök a városban.
Tegnap láttam Miskolcon Leoncavallo: Bohémek c. operáját a Prágai Operaház társulatának előadásában. Harmadik éve látogatom a fesztivált, és az eddig látott produkciók (Anyegin belgrádiakkal, Olasz nő kassaiakkal) közül magasan ez volt a legjobb. Zenéjében visszaköszönt a Bajazzók, de ez nem baj, más szerzők is előszeretettel loptak maguktól. Hogy kinek mi tetszik, az meglehetősen szubjektív, de szerintem jobb Puccini feldolgozásánál. A zenét hallgatva nem is értettem, ammak idején miért nem ez szorította ki a Bohéméletet, vagy legalábbis nem maradt úgy meg, mint Massenet Manonja. Gondolom azért, mert Puccini műve dramaturgiailag erősebb: sokkal pörgősebb, következetesebb. Itt a történet középpontjában Musette és Marcello szerelme állt. A Musette-et alakító Denisa Hamarovánagyon attraktív jelenség a színpadon, mind gyönyörű, bársonyos mezzója, mind sudár, üde megjelenése tekintetében. Magabiztosan énekelte szólamát - ilyen fiatal nőből hogy jöhetnek ki ilyen gyönyörű mély hangok! Színésznek sem utolsó, bár ez összességében - mellékszereplőket is beleértve - mindenkiről elmondható. Igen-igen tetszett Igor Jan tenorja is: igazi verista hang (vagyis hát én így képzelem el laikusként). Remélem Caniót is énekel, vagy majd fog. A másik három főszereplő előtt is le a kalappal! A rendezés modern volt - amivel nem is lett volna bajom, csak egy két idétlen dolgot (pl. diszkózene ütemére történő vonaglások, na meg az üres műanyag palackok, amik kellemesen reccsentek, ha v.melyik szereplő rájuk lépett) elhagyhattak volna, és akkor teljesen OK. Nem mondhatni, hogy a szereplőket statikusan beállították, hogy n, gesztikuláljatok és énekeljetek. Csak annyi kellett, hogy v.ki átsétál, kinéz az ablakon, és máris nagyon élő az egész. Vagy pl. a miniszerepet éneklő Eufemia végig színen volt az első két felvonás alatt, és ugyanúgy betöltötte a színpadot, mintha sok énekelnivalója lett volna - vagyis játszott. Ennek ellenére az egész nem volt fölöslegesen, túlzottan mozgalmas. Semmiből sem sok! Zenekar jól játszott, alkalmazkodott a színhz méreteihez, szegény dobost szorították az emeleti páholyok alá (alacsonyan vannak) egy sarokba. A csapat megérdemelten aratott sikert. Ha a többi előadás is ilyen kifinomult Prágában, akkor el is hiszem, hogy nk. rangsorban előbbre van a MAO-nál. Miskolcról meg elmondható, hogy ha lassan is, de évről évre szépítik a fesztivál tiszteletére. Jövőre pedig francia operák! Lehet, hogy ezúttal hosszab időt is eltöltök a városban.
12016 virius 2006-06-20 20:52:44 [Válasz erre: 12012 Búbánat 2006-06-17 13:17:37]
Igazad van, csakugyan megjelent a Műsorkalendárium is, ma jutottam hozzá, nem tehetek róla, hogy mind a felnőtt, mind az ifjúsági bérleti tájékoztatót feltűnőbb helyekre rakták az előcsarnokban. Belenéztem, immáron a Kalendáriumba: ahhoz képest nem sok előadást töröltek, mint amennyiről szó volt. Néhánnyal valóban kevesebb, mint az általam korábban ismert terv, de nem túl sokkal. Az adatokat a kolofon tanúsága szerint május 25-én zárták le; csakhogy azóta hallottam újabb műsorváltozásról, miszerint jövő tavasszal az Erkelben mégsem lesz Faust, hanem Szerelmi bájital. Mi igaz ebből?
Igazad van, csakugyan megjelent a Műsorkalendárium is, ma jutottam hozzá, nem tehetek róla, hogy mind a felnőtt, mind az ifjúsági bérleti tájékoztatót feltűnőbb helyekre rakták az előcsarnokban. Belenéztem, immáron a Kalendáriumba: ahhoz képest nem sok előadást töröltek, mint amennyiről szó volt. Néhánnyal valóban kevesebb, mint az általam korábban ismert terv, de nem túl sokkal. Az adatokat a kolofon tanúsága szerint május 25-én zárták le; csakhogy azóta hallottam újabb műsorváltozásról, miszerint jövő tavasszal az Erkelben mégsem lesz Faust, hanem Szerelmi bájital. Mi igaz ebből?
12015 cleofide 2006-06-20 09:08:03
Végre volt egy normális opera előadás is itthon. Bár csehektől láthattuk, de megérte elmmenni Caldara Scipione-jára. Az évad vitathatatlan fénypontja volt.
Végre volt egy normális opera előadás is itthon. Bár csehektől láthattuk, de megérte elmmenni Caldara Scipione-jára. Az évad vitathatatlan fénypontja volt.
12014 Búbánat 2006-06-20 01:32:23 [Válasz erre: 12013 Búbánat 2006-06-18 22:04:32]
„Éljen a halál!” Milyen tragikus ellentmondás feszíti ezt a kiáltást, amely két szerelmes száját hagyja el a vérpad árnyékában. A két szerelmes pedig nem más, mint a francia költő André Chenier (az operában Andrea) és imádottja, Madeleine (az operában Maddalena) grófkisasszony, a Coigny család gyermeke. Umberto Giordano operája, az Andrea Chénier, két történelmi személynek állít emléket és az az érdekessége, hogy más veristákhoz hasonlóan a szerző szorgalmasan sokat alkotott, nevét azonban elsősorban ez az 1896. március 28-án, Milánóban, a Scalában bemutatott műve tette halhatatlanná. Szövegét az a Luigi Illica írta, aki társszerzője volt Puccininek, így a csaknem két hónappal korábban bemutatott Bohémélet is az ő nevéhez fűződik, akárcsak Giordano másik operája, az 1903-ban keletkezett Szibéria, melynek egy nappal korábban, június 17-én, szombaton volt a magyarországi hatalmas sikerű bemutatója - itt a Miskolci Nemzeti Színházban. Ezért is fokozott izgalommal vártam, hogy az „alapmű”, az Andrea Chénier - a 110. évforduló jegyében – a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház társulatának vasárnap esti vendégjátékában milyen újdonságokkal, meglepetésekkel szolgál. Mielőtt rátérnék a produkcióra, egy kis kitérőt teszek. Amikor az előadás kezdete előtt kisétáltam a közeli Városház terére, meglepetésben volt részem, mert a pódiumon éppen a verista-operák „ősének” tekintett Carmenből (1875) énekelt részleteket Mester Viktória, Nyári Zoltán, Bretz Gábor és Eperjesi Erika. A kánikulai hőségben, a tűző napon, a szép Bizet-dallamok hallgatása közben volt időm azon is tűnődni, hogyan alakult ki, s miképpen jutott ki Franciaországból az a zenei stílusirányzat, melyet ma verizmusnak hívunk, s amely - Massenet és D’Albert néhány művét nem számítva - igazán Itáliában vert gyökeret; az új irodalmi törekvések, a szintén a franciáktól (Zola és köre) származtatható, a „naturalista” jelzővel illetett könyvek, színpadi prózai alkotások eszméje, tartalma, formája, a nevén nevezett „igazság” (veritas) és az el nem maradó közönséges vagy éppen eklatáns külsőség együttesen hatottak; a közönség már igényelte a zenében-színházban a kor ízlésvilágát tükröző újdonságokat, melyben – szakítva a korábbi idők bibliai, csodás, mesebeli, valószerűtlen történeteivel – már a napi élet történései vagy a múlt történetének valós darabkái és vérbő hősei elevenednek meg a maguk olykor vaskos és megrázó realitásában, annak minden külső és belső jegyét előtérbe helyező teatralitással párosulva. Mintegy sűrítve próbálja megfogalmazni és bemutatni a köztünk élő gyarló ember esetlegességeit, érzelmeit, szenvedélyét, vágyát, kisszerűségét vagy éppen a kis ember hőssé válását. A jellemesség vagy a jellemtelenség kiemelt szerepet kap. Ezek a darabok azért nem nélkülözik a cselekményességet, és szintén operálnak hatásvadászó, teátrális, patetikus elemekkel, így a mindennapi történések színpadra adaptálása a hatásosság tekintetében megmarad, amit a nézőközönség honorál a dráma kimenete során. Az opera műfaja tehát gazdagodott újszerű zenei eszközökkel, színpadi hatásokkal, kifejezésmódokkal, a zenéjük a nyers valóságot bemutató, a drámai helyzeteket, képeket jól illusztráló, a nem túl bonyolult és általában irodalmi előzmények nyomán keletkezett szövegkönyvekre íródtak. A kor librettistái éltek a lehetőséggel, a tehetségüket az új stílusirányzatnak, illetve az új dramaturgiai megoldások keresésének a szolgálatába állították, és szállították a librettókat az operát komponálni szándékozó szerzőknek. Egy időre életképessé vált a maga korának ez az új operai-zenei irányzata, s a XIX. század vége - a következő évszázad elejének operairodalmát halhatatlan alkotások egész sorával gazdagította. Amikor este hétkor felment a függöny, az első meglepetés akkor ért, amikor a fényújság csak az első felvonás tartalmát írta ki. Ennek okát azután értettem meg, hogy az énekelt olasz szöveg magyar fordítását nélkülöznünk kellett, vendégjáték esetén ennél többet nem kívánhatunk. Az opera cselekményét nem mesélem el, eléggé ismert felkavaró történet (az opera nálunk több felújítást megért, igaz, a legutóbbi elég régen, 1978-ban volt), és utána nézhető az operakalauzokban. Az opera cselekménye mintegy fiaskója a francia forradalomnak, a forradalomnak, mely felfalja saját gyermekeit is. Ez a valóságízű történet gyönyörű muzsikával van körítve, és mindhárom hősnek, a köztársaság eszméivel megfertőzött arisztokrata származású költőnek, a grófkisasszony szerelmének és a kiváltságaikra oly büszke nemesi családot lenéző, később a forradalom szolgálatába álló szerelmi rivális, a kidobott lakájnak parádés énekelnivalót kínál. Megjegyzem minden felvonásban jelentős szerepet kap a kórus is. Több zsáner-figura bukkan fel az operában, akiknek rövidebb-hosszabb jelenetük van, szintén fontos énekelnivalókkal. A rendezés Guy Montavon, az erfurti operaigazgató munkája, a zenei irányításért Rastislav Stúr karmestert dicsérhetem. A jelmezek korhűk, a díszletek viszont – leszámítva a nyitó képet a kastély szalonjával – csupa rácsos szerkezet, melynek különböző módon való felépítése a színpadon jól funkcionál a meghatározó jelenetekben; a szereplők ügyesen „belakják” a téglalap alakú több emeletes rácsos építményeket. Kontrasztként jól viszonyul ehhez és fokozza a drámai hatást a Hank Irwin Kittel tervezte selyem-bársony öltözékben levő ítéletre váró elfogott nemes személyek és a rongyos mindennapi viseletben színen lévő forradalmi „söpredék” megjelenítése és ütköztetésük a szalonban, melynek díszes, rajzos-mintás aranyozott és bordó színű kárpitot utánzó falai a felvonás végére egyszerre hirtelen a magasba emelkednek, hogy mögötte előtűnjenek a börtönt sejtető vasrácsos szerkezetek; a második, a harmadik és a negyedik felvonás már végig közötte játszódik, hol mint egy párizsi kávéház mögött fenyegetően magasodó épület, hol mint a törvényszéki ülésterem (érdekes megközelítése a rendezésnek: magasból lelóg a terror jelképe egy lemészárolt lótetem), majd a siralomház és a kivégzés helyszíne. A rendező – de vonatkozik ez az ügyes díszletekre és kosztümökre is – legnagyobb érdeme, hogy élettel tölti meg a cselekményt, s plasztikusan domborítja ki a grófi estély hangulata és a forradalmi atmoszféra között tátongó ellentétet. Ugyanakkor a rendező az, aki elköveti a legsúlyosabb anakronizmust azzal, hogy anno 1794 (!), amikor szinte szünet nélkül üzemel a guillotine – sortűzzel (!) löveti agyon a halálba induló szerelmeseket. A három főszereplő közül első helyre kívánkozik az opera címszerepét megformáló bolgár Kostadin Andreev tenor énekes. Az est fényét izzította gyönyörű szép énekszólóival: költeménye előadásának módja a legnagyobbakéhoz méltó volt. Azonnal a szívünkbe zártuk. Kettőseiben is megnyerő tulajdonságai érvényesültek: behízelgően szép veretes hang, színpadi érzék, jó megjelenés, elbűvölő kommunikáció partnereivel. A féltékeny Gérard-ral vagy a szerelmes Maddalenával való jeleneteiben is helyén voltak a magasságok, könnyedén győzte erővel, a szerelmi szenvedély lobogását épp úgy érzékeltetni tudta, mint a vetélytársa iránti megvetését. Ha kellett a lírával és a piánókkal sem maradt adósunk. Szép frázisai már az első híres áriában magával ragadta a közönséget, felvillanyozta addigi mértéktartó viszonyából és az első nyílt színű tapsviharral és brávó bekiabálásokkal honorálta. Ez a felfokozott állapot a későbbiekben csak erősödött, és az előadás végén jólesően nyugtázhattam, hogy a spinto tenor hangja mennyire emlékeztet a fiatal B. Nagy Jánoséra… Andreev atmoszférateremtő egyéniségének s jó hangbeli diszpozíciójának köszönhetően öröm volt művészetét élvezni. Madeleine (Maddalena) de Coigny szólamát a jeles szlovák primadonna, Lubica Rybárska énekelte kitűnően. Számomra árnyaltsága, színes egyénisége megközelítette a komplex eszményi színvonalat. Még úgyis, hogy megjelenése, külseje távol áll az én lelki szemeim előtt megjelenő törékeny légies szoprán tüneményekétől… Gérard, a lakáj-titkár alakítója, az előzetesen meghirdetett Sergej Tolstov helyett J. Durco volt. Tulajdonképpen egyetlen nagy jelenete van. A III. felvonásbeli képben látjuk viszont, szerepe szerint már felépült a költővel folytatott párviadalban kapott sebeiből, és fontos beosztásban segédkezik a forradalmi bíróságon. Éppen a feljelentése nyomán elfogott Chénier vallomásának jegyzőkönyvét készíti elő a törvényszéki ítélkezéshez, szánalom és bosszú között vergődik: az ambíciója, becsvágya, kötelességtudata és viszonzatlan szerelme emlékei között őrlődik. Mielőtt belépne hozzá Maddalena, hogy ha kell magát odaadja Gérardnak, csak hogy mentse a költő életét cserébe; ekkor következik a nevezetes bariton-monológ, amelyet Durco szépen előadott, de hiányzott énekéből az átütő erő. A baritonján érződik, hogy nemes hang, szerintem a fiatal énekes a későbbiekben a vasárnapi alakítását messze meg fogja haladni, amennyiben jobban ügyel a hangképzés finomságaira, árnyalataira és megszólalásából feltűnően hiányzó dinamikai megoldásokra. Mert amúgy lírai baritonja nemesen szól. A népes gárdáról „csak” annyit, hogy méltó keretként övezték a protagonistákat. A karmester érdeme, hogy a komponista színpompás hangszerelése jól érvényesül, a produkciónak van feszültsége, légköre és drámai izzása. Az utolsó függöny után a siker elementáris erővel tört ki, s a tapsorkán jó tízpercig tartott, nem győztek a művészek újra és újra előjönni, hogy megköszönjék a közönség forró tetszésnyilvánításának eme hálás kifejezését. Éjszaka, a szállásomra menet jólesett megállnom a Szinva-terasznál, mely elkészülte után hamar a miskolciak kedvenc találkozóhelyévé vált. A Szinva patak csobogó partjánál kissé megpihentem és kiszellőztettem a fejem. Közben azon morfondíroztam, hogy nem kell olyan sokat várnom egy újabb találkozásra a Költővel, Andrea Chéniér-vel és társaival, hiszen az Operaház a következő évadban felújítja az operát, Maddalena szerepében Lukács Gyöngyivel. A régi Szinetár-rendezésen bizonyára alapos portörlésre kerül sor – hiába a verismo, az „igazság” kortól független kategória.
„Éljen a halál!” Milyen tragikus ellentmondás feszíti ezt a kiáltást, amely két szerelmes száját hagyja el a vérpad árnyékában. A két szerelmes pedig nem más, mint a francia költő André Chenier (az operában Andrea) és imádottja, Madeleine (az operában Maddalena) grófkisasszony, a Coigny család gyermeke. Umberto Giordano operája, az Andrea Chénier, két történelmi személynek állít emléket és az az érdekessége, hogy más veristákhoz hasonlóan a szerző szorgalmasan sokat alkotott, nevét azonban elsősorban ez az 1896. március 28-án, Milánóban, a Scalában bemutatott műve tette halhatatlanná. Szövegét az a Luigi Illica írta, aki társszerzője volt Puccininek, így a csaknem két hónappal korábban bemutatott Bohémélet is az ő nevéhez fűződik, akárcsak Giordano másik operája, az 1903-ban keletkezett Szibéria, melynek egy nappal korábban, június 17-én, szombaton volt a magyarországi hatalmas sikerű bemutatója - itt a Miskolci Nemzeti Színházban. Ezért is fokozott izgalommal vártam, hogy az „alapmű”, az Andrea Chénier - a 110. évforduló jegyében – a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház társulatának vasárnap esti vendégjátékában milyen újdonságokkal, meglepetésekkel szolgál. Mielőtt rátérnék a produkcióra, egy kis kitérőt teszek. Amikor az előadás kezdete előtt kisétáltam a közeli Városház terére, meglepetésben volt részem, mert a pódiumon éppen a verista-operák „ősének” tekintett Carmenből (1875) énekelt részleteket Mester Viktória, Nyári Zoltán, Bretz Gábor és Eperjesi Erika. A kánikulai hőségben, a tűző napon, a szép Bizet-dallamok hallgatása közben volt időm azon is tűnődni, hogyan alakult ki, s miképpen jutott ki Franciaországból az a zenei stílusirányzat, melyet ma verizmusnak hívunk, s amely - Massenet és D’Albert néhány művét nem számítva - igazán Itáliában vert gyökeret; az új irodalmi törekvések, a szintén a franciáktól (Zola és köre) származtatható, a „naturalista” jelzővel illetett könyvek, színpadi prózai alkotások eszméje, tartalma, formája, a nevén nevezett „igazság” (veritas) és az el nem maradó közönséges vagy éppen eklatáns külsőség együttesen hatottak; a közönség már igényelte a zenében-színházban a kor ízlésvilágát tükröző újdonságokat, melyben – szakítva a korábbi idők bibliai, csodás, mesebeli, valószerűtlen történeteivel – már a napi élet történései vagy a múlt történetének valós darabkái és vérbő hősei elevenednek meg a maguk olykor vaskos és megrázó realitásában, annak minden külső és belső jegyét előtérbe helyező teatralitással párosulva. Mintegy sűrítve próbálja megfogalmazni és bemutatni a köztünk élő gyarló ember esetlegességeit, érzelmeit, szenvedélyét, vágyát, kisszerűségét vagy éppen a kis ember hőssé válását. A jellemesség vagy a jellemtelenség kiemelt szerepet kap. Ezek a darabok azért nem nélkülözik a cselekményességet, és szintén operálnak hatásvadászó, teátrális, patetikus elemekkel, így a mindennapi történések színpadra adaptálása a hatásosság tekintetében megmarad, amit a nézőközönség honorál a dráma kimenete során. Az opera műfaja tehát gazdagodott újszerű zenei eszközökkel, színpadi hatásokkal, kifejezésmódokkal, a zenéjük a nyers valóságot bemutató, a drámai helyzeteket, képeket jól illusztráló, a nem túl bonyolult és általában irodalmi előzmények nyomán keletkezett szövegkönyvekre íródtak. A kor librettistái éltek a lehetőséggel, a tehetségüket az új stílusirányzatnak, illetve az új dramaturgiai megoldások keresésének a szolgálatába állították, és szállították a librettókat az operát komponálni szándékozó szerzőknek. Egy időre életképessé vált a maga korának ez az új operai-zenei irányzata, s a XIX. század vége - a következő évszázad elejének operairodalmát halhatatlan alkotások egész sorával gazdagította. Amikor este hétkor felment a függöny, az első meglepetés akkor ért, amikor a fényújság csak az első felvonás tartalmát írta ki. Ennek okát azután értettem meg, hogy az énekelt olasz szöveg magyar fordítását nélkülöznünk kellett, vendégjáték esetén ennél többet nem kívánhatunk. Az opera cselekményét nem mesélem el, eléggé ismert felkavaró történet (az opera nálunk több felújítást megért, igaz, a legutóbbi elég régen, 1978-ban volt), és utána nézhető az operakalauzokban. Az opera cselekménye mintegy fiaskója a francia forradalomnak, a forradalomnak, mely felfalja saját gyermekeit is. Ez a valóságízű történet gyönyörű muzsikával van körítve, és mindhárom hősnek, a köztársaság eszméivel megfertőzött arisztokrata származású költőnek, a grófkisasszony szerelmének és a kiváltságaikra oly büszke nemesi családot lenéző, később a forradalom szolgálatába álló szerelmi rivális, a kidobott lakájnak parádés énekelnivalót kínál. Megjegyzem minden felvonásban jelentős szerepet kap a kórus is. Több zsáner-figura bukkan fel az operában, akiknek rövidebb-hosszabb jelenetük van, szintén fontos énekelnivalókkal. A rendezés Guy Montavon, az erfurti operaigazgató munkája, a zenei irányításért Rastislav Stúr karmestert dicsérhetem. A jelmezek korhűk, a díszletek viszont – leszámítva a nyitó képet a kastély szalonjával – csupa rácsos szerkezet, melynek különböző módon való felépítése a színpadon jól funkcionál a meghatározó jelenetekben; a szereplők ügyesen „belakják” a téglalap alakú több emeletes rácsos építményeket. Kontrasztként jól viszonyul ehhez és fokozza a drámai hatást a Hank Irwin Kittel tervezte selyem-bársony öltözékben levő ítéletre váró elfogott nemes személyek és a rongyos mindennapi viseletben színen lévő forradalmi „söpredék” megjelenítése és ütköztetésük a szalonban, melynek díszes, rajzos-mintás aranyozott és bordó színű kárpitot utánzó falai a felvonás végére egyszerre hirtelen a magasba emelkednek, hogy mögötte előtűnjenek a börtönt sejtető vasrácsos szerkezetek; a második, a harmadik és a negyedik felvonás már végig közötte játszódik, hol mint egy párizsi kávéház mögött fenyegetően magasodó épület, hol mint a törvényszéki ülésterem (érdekes megközelítése a rendezésnek: magasból lelóg a terror jelképe egy lemészárolt lótetem), majd a siralomház és a kivégzés helyszíne. A rendező – de vonatkozik ez az ügyes díszletekre és kosztümökre is – legnagyobb érdeme, hogy élettel tölti meg a cselekményt, s plasztikusan domborítja ki a grófi estély hangulata és a forradalmi atmoszféra között tátongó ellentétet. Ugyanakkor a rendező az, aki elköveti a legsúlyosabb anakronizmust azzal, hogy anno 1794 (!), amikor szinte szünet nélkül üzemel a guillotine – sortűzzel (!) löveti agyon a halálba induló szerelmeseket. A három főszereplő közül első helyre kívánkozik az opera címszerepét megformáló bolgár Kostadin Andreev tenor énekes. Az est fényét izzította gyönyörű szép énekszólóival: költeménye előadásának módja a legnagyobbakéhoz méltó volt. Azonnal a szívünkbe zártuk. Kettőseiben is megnyerő tulajdonságai érvényesültek: behízelgően szép veretes hang, színpadi érzék, jó megjelenés, elbűvölő kommunikáció partnereivel. A féltékeny Gérard-ral vagy a szerelmes Maddalenával való jeleneteiben is helyén voltak a magasságok, könnyedén győzte erővel, a szerelmi szenvedély lobogását épp úgy érzékeltetni tudta, mint a vetélytársa iránti megvetését. Ha kellett a lírával és a piánókkal sem maradt adósunk. Szép frázisai már az első híres áriában magával ragadta a közönséget, felvillanyozta addigi mértéktartó viszonyából és az első nyílt színű tapsviharral és brávó bekiabálásokkal honorálta. Ez a felfokozott állapot a későbbiekben csak erősödött, és az előadás végén jólesően nyugtázhattam, hogy a spinto tenor hangja mennyire emlékeztet a fiatal B. Nagy Jánoséra… Andreev atmoszférateremtő egyéniségének s jó hangbeli diszpozíciójának köszönhetően öröm volt művészetét élvezni. Madeleine (Maddalena) de Coigny szólamát a jeles szlovák primadonna, Lubica Rybárska énekelte kitűnően. Számomra árnyaltsága, színes egyénisége megközelítette a komplex eszményi színvonalat. Még úgyis, hogy megjelenése, külseje távol áll az én lelki szemeim előtt megjelenő törékeny légies szoprán tüneményekétől… Gérard, a lakáj-titkár alakítója, az előzetesen meghirdetett Sergej Tolstov helyett J. Durco volt. Tulajdonképpen egyetlen nagy jelenete van. A III. felvonásbeli képben látjuk viszont, szerepe szerint már felépült a költővel folytatott párviadalban kapott sebeiből, és fontos beosztásban segédkezik a forradalmi bíróságon. Éppen a feljelentése nyomán elfogott Chénier vallomásának jegyzőkönyvét készíti elő a törvényszéki ítélkezéshez, szánalom és bosszú között vergődik: az ambíciója, becsvágya, kötelességtudata és viszonzatlan szerelme emlékei között őrlődik. Mielőtt belépne hozzá Maddalena, hogy ha kell magát odaadja Gérardnak, csak hogy mentse a költő életét cserébe; ekkor következik a nevezetes bariton-monológ, amelyet Durco szépen előadott, de hiányzott énekéből az átütő erő. A baritonján érződik, hogy nemes hang, szerintem a fiatal énekes a későbbiekben a vasárnapi alakítását messze meg fogja haladni, amennyiben jobban ügyel a hangképzés finomságaira, árnyalataira és megszólalásából feltűnően hiányzó dinamikai megoldásokra. Mert amúgy lírai baritonja nemesen szól. A népes gárdáról „csak” annyit, hogy méltó keretként övezték a protagonistákat. A karmester érdeme, hogy a komponista színpompás hangszerelése jól érvényesül, a produkciónak van feszültsége, légköre és drámai izzása. Az utolsó függöny után a siker elementáris erővel tört ki, s a tapsorkán jó tízpercig tartott, nem győztek a művészek újra és újra előjönni, hogy megköszönjék a közönség forró tetszésnyilvánításának eme hálás kifejezését. Éjszaka, a szállásomra menet jólesett megállnom a Szinva-terasznál, mely elkészülte után hamar a miskolciak kedvenc találkozóhelyévé vált. A Szinva patak csobogó partjánál kissé megpihentem és kiszellőztettem a fejem. Közben azon morfondíroztam, hogy nem kell olyan sokat várnom egy újabb találkozásra a Költővel, Andrea Chéniér-vel és társaival, hiszen az Operaház a következő évadban felújítja az operát, Maddalena szerepében Lukács Gyöngyivel. A régi Szinetár-rendezésen bizonyára alapos portörlésre kerül sor – hiába a verismo, az „igazság” kortól független kategória.
12013 Búbánat 2006-06-18 22:04:32
Óváció, vastaps, bravózás, többszörös függöny,ünneplés! Tömören lereagálva a sikert, amit itt Miskolcon az Andrea Chenier után átéltem, átéltünk. Egy csodálatos tenorral az élen a Szlovák Nemzeti Opera bemutatta a korszerű énekesi-színészi-rendezői \"iskolát\". Nincs túl messze Pozsony. Akár pestről, akár innen Miskolcról is nézem. Van mit tanulni, ellesni tőlük! Holnap mindenről részletesen.
Óváció, vastaps, bravózás, többszörös függöny,ünneplés! Tömören lereagálva a sikert, amit itt Miskolcon az Andrea Chenier után átéltem, átéltünk. Egy csodálatos tenorral az élen a Szlovák Nemzeti Opera bemutatta a korszerű énekesi-színészi-rendezői \"iskolát\". Nincs túl messze Pozsony. Akár pestről, akár innen Miskolcról is nézem. Van mit tanulni, ellesni tőlük! Holnap mindenről részletesen.
12012 Búbánat 2006-06-17 13:17:37 [Válasz erre: 12010 virius 2006-06-16 23:28:08]
Nem. Ez már a jövő évad teljes programját tartalmazza. Hónapról hónapra.
Nem. Ez már a jövő évad teljes programját tartalmazza. Hónapról hónapra.
12011 orlandofurioso 2006-06-17 00:18:18
Mittwoch, 21. Juni 2006 um 20:40 VPS : 20.40 Aida Oper, Frankreich / Schweiz 2006, ARTE F Regie: Andy Sommer, Inszenierung: Nicolas Joel, Komponist: Giuseppe Verdi Nina Stemme (Aida), Luciana d\'Intino (Amneris), Salvatore Licitra (Radames), Juan Pons (Amonas), Matti Salminen (Ramfis), Günther Groissböck (König von Ägypten), Christiane Kohl (Priesterin), Boguslaw Bidzinski (Bote) Tragische Liebesszenen in exotischem Flair - Anlässlich der Fête de la Musique überträgt ARTE Verdis spektakulärste Oper, \"Aida\", die in Ägypten zur Zeit der Pharaonen spielt. Die Titelrolle singt die schwedische Sopranistin Nina Stemme, Regie führt der Franzose Nicolas Joel, die musikalische Leitung hat der ungarische Dirigent Adam Fischer. Aufgezeichnet wurde die Produktion im Opernhaus Zürich.
Mittwoch, 21. Juni 2006 um 20:40 VPS : 20.40 Aida Oper, Frankreich / Schweiz 2006, ARTE F Regie: Andy Sommer, Inszenierung: Nicolas Joel, Komponist: Giuseppe Verdi Nina Stemme (Aida), Luciana d\'Intino (Amneris), Salvatore Licitra (Radames), Juan Pons (Amonas), Matti Salminen (Ramfis), Günther Groissböck (König von Ägypten), Christiane Kohl (Priesterin), Boguslaw Bidzinski (Bote) Tragische Liebesszenen in exotischem Flair - Anlässlich der Fête de la Musique überträgt ARTE Verdis spektakulärste Oper, \"Aida\", die in Ägypten zur Zeit der Pharaonen spielt. Die Titelrolle singt die schwedische Sopranistin Nina Stemme, Regie führt der Franzose Nicolas Joel, die musikalische Leitung hat der ungarische Dirigent Adam Fischer. Aufgezeichnet wurde die Produktion im Opernhaus Zürich.
12010 virius 2006-06-16 23:28:08 [Válasz erre: 12009 Búbánat 2006-06-16 08:51:53]
Az nem a bérleti tájékoztató véletlenül? Mert én azt vettem magamhoz a múltkor.
Az nem a bérleti tájékoztató véletlenül? Mert én azt vettem magamhoz a múltkor.
12009 Búbánat 2006-06-16 08:51:53 [Válasz erre: 12007 Siegfried 2006-06-15 22:55:08]
A vékony kis füzetecske - ez már nem spirálos - garmadában áll a jegyárusító helyeken, ingyen, bárki számára hozzáférhető.
A vékony kis füzetecske - ez már nem spirálos - garmadában áll a jegyárusító helyeken, ingyen, bárki számára hozzáférhető.
12008 frushena 2006-06-16 08:03:17
A teganp Semele mondhatni úgy is, hogy parádés volt. Gyönyörű előadás nagyszerű énekesekkel. Stefanowicz szólamát Hegyi Barna énekelte, valami istenien. Gyönyörű hang! Mind a színe, mind az orgánuma, teltsége ... egyszerűen hibátlan Athamast énekelt. Noha egy igazán jelentős áriája van a darab végén. Ott viszont elengedte magát & fantasztikusan lágyan és mégis szugerálóan jól sikerült. Én bízom benne, hogy nagy jövő áll a fiú előtt. Timothy Bentch mint mindig remek volt. Semelevel alkotott duettjére nincsenek szavak. Eszelősen jó volt. Sokkal jobb ebben a szerepében mint mondjuk Mitridateként. Nekem jobban tetszett. Bretz Gábor bármiben énekel az csak jó lehet. És ez most sem volt másként. Tipikusan az a hang, ami elindul a gerincoszloptól felfel ... :) Remek! Új beálló is volt, Cserhalmi Ferenc személyében. Tetszett, bár Fried Péter hangja jóval súlyosabb & jobban illik Somnus figurájához. Jónás Krisztina még indig szép hang, de továbbra is sziszegős az én fülemnek. Juno szerepében Lehőcz Andrea volt, akárcsak tavaly. Akkor jobb volt. Kóbor Tamás Apollot keltette életre egy ária erejéig, ami jól sikerült. GONZÁLEZ Mónika pedig abszolut az est ékköve volt. Megint megmutatta micsoda színésznő & énekesnő egyben. Technikája egyszerűen lenyűgöző. Minden egyes áriában hibátlanul vette a nyakatekert áriákat. \"Endless pleasure\" valami csoda ... A \"tükör-áriában\" pedig még gazdagabb elemeket mozgósított mint a tavalyi premieren. Hiába! Egy igazi barokk hercegnő & véleményem szerint ebben a világban VERHETETLEN művész. Ha barokk produkció van kis hazánkban és az Ő nevével találkozik az ember el kell menni. Egy örök élményt nyújt! színjátszás, mind éneklés szempontjából. Sajnálatos, hogy ennek a tegnapi csodás estének kevesen voltak részesei. Minden volt, csak teltház nem. ... Talán akövetkező két előadáson többen lesznek. Zárójelben pedig megjegyezném, hogy Händel-nél nem igazán élt nagyobb komponista! Számomra mindig hihetetlen, hogy ember valaha is leírt ilyet. A zenekar szépen szólt Németh Pál irányítása allatt. A záróképben a trombitásoknak is kijár egy bravo. Szép volt!
A teganp Semele mondhatni úgy is, hogy parádés volt. Gyönyörű előadás nagyszerű énekesekkel. Stefanowicz szólamát Hegyi Barna énekelte, valami istenien. Gyönyörű hang! Mind a színe, mind az orgánuma, teltsége ... egyszerűen hibátlan Athamast énekelt. Noha egy igazán jelentős áriája van a darab végén. Ott viszont elengedte magát & fantasztikusan lágyan és mégis szugerálóan jól sikerült. Én bízom benne, hogy nagy jövő áll a fiú előtt. Timothy Bentch mint mindig remek volt. Semelevel alkotott duettjére nincsenek szavak. Eszelősen jó volt. Sokkal jobb ebben a szerepében mint mondjuk Mitridateként. Nekem jobban tetszett. Bretz Gábor bármiben énekel az csak jó lehet. És ez most sem volt másként. Tipikusan az a hang, ami elindul a gerincoszloptól felfel ... :) Remek! Új beálló is volt, Cserhalmi Ferenc személyében. Tetszett, bár Fried Péter hangja jóval súlyosabb & jobban illik Somnus figurájához. Jónás Krisztina még indig szép hang, de továbbra is sziszegős az én fülemnek. Juno szerepében Lehőcz Andrea volt, akárcsak tavaly. Akkor jobb volt. Kóbor Tamás Apollot keltette életre egy ária erejéig, ami jól sikerült. GONZÁLEZ Mónika pedig abszolut az est ékköve volt. Megint megmutatta micsoda színésznő & énekesnő egyben. Technikája egyszerűen lenyűgöző. Minden egyes áriában hibátlanul vette a nyakatekert áriákat. \"Endless pleasure\" valami csoda ... A \"tükör-áriában\" pedig még gazdagabb elemeket mozgósított mint a tavalyi premieren. Hiába! Egy igazi barokk hercegnő & véleményem szerint ebben a világban VERHETETLEN művész. Ha barokk produkció van kis hazánkban és az Ő nevével találkozik az ember el kell menni. Egy örök élményt nyújt! színjátszás, mind éneklés szempontjából. Sajnálatos, hogy ennek a tegnapi csodás estének kevesen voltak részesei. Minden volt, csak teltház nem. ... Talán akövetkező két előadáson többen lesznek. Zárójelben pedig megjegyezném, hogy Händel-nél nem igazán élt nagyobb komponista! Számomra mindig hihetetlen, hogy ember valaha is leírt ilyet. A zenekar szépen szólt Németh Pál irányítása allatt. A záróképben a trombitásoknak is kijár egy bravo. Szép volt!
12007 Siegfried 2006-06-15 22:55:08
Az alábbi címről letölthető az Operaház következő évadjának műsorkalendáriuma: http://www.fidelio.hu/downloads/Kalendarium06-07.pdf
Az alábbi címről letölthető az Operaház következő évadjának műsorkalendáriuma: http://www.fidelio.hu/downloads/Kalendarium06-07.pdf
12006 Kotkoda 2006-06-06 01:00:08
Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik, de pl.Wierdl Esztert el tudom képzelni, mint jó Despina! Jól is játszik a színpadon, és üde, friss hang.
Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik, de pl.Wierdl Esztert el tudom képzelni, mint jó Despina! Jól is játszik a színpadon, és üde, friss hang.
12005 virius 2006-06-05 22:48:47 [Válasz erre: 12003 Kotkoda 2006-06-05 21:17:12]
\"Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne!\" Na de kit?! Iván Ildikót?! Azért kíváncsi vagyok, hogy GYRGY vajon most se foglalkoztatná exminiszterné őnagyságát?
\"Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne!\" Na de kit?! Iván Ildikót?! Azért kíváncsi vagyok, hogy GYRGY vajon most se foglalkoztatná exminiszterné őnagyságát?
12004 frushena 2006-06-05 21:42:08 [Válasz erre: 12003 Kotkoda 2006-06-05 21:17:12]
Én a holnapira szeretnék eljutni, de ez még kérdéses. Herczenikre kíváncsi vagyok.
Én a holnapira szeretnék eljutni, de ez még kérdéses. Herczenikre kíváncsi vagyok.
12003 Kotkoda 2006-06-05 21:17:12
Nem tudom volt-e valaki tegnap a Cosin az Operában, szerintem fantasztikus volt! A fiatal énekes gárda /Herczenik,Schöck,Szappanos,Molnár/ igazán kiváló teljesítményt nyújtottak! Voltak ugyan ingadozások a tempókban, de ezt majd kinövik - remélhetőleg. Ötvös Csaba is régi fényében tündökölt, láthatóan élvezte az előadást, Csonka Zsuzsának meg kár hogy nincs nagyobb hangja, időnként csak látni lehetett hogy énekel,hallani nem, de neki régen se volt nagy hangja.Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne! Csakhogy valami jót is írjunk már erről a szegény rémes sorsú Operaházról!
Nem tudom volt-e valaki tegnap a Cosin az Operában, szerintem fantasztikus volt! A fiatal énekes gárda /Herczenik,Schöck,Szappanos,Molnár/ igazán kiváló teljesítményt nyújtottak! Voltak ugyan ingadozások a tempókban, de ezt majd kinövik - remélhetőleg. Ötvös Csaba is régi fényében tündökölt, láthatóan élvezte az előadást, Csonka Zsuzsának meg kár hogy nincs nagyobb hangja, időnként csak látni lehetett hogy énekel,hallani nem, de neki régen se volt nagy hangja.Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne! Csakhogy valami jót is írjunk már erről a szegény rémes sorsú Operaházról!
12002 WiseGentleman 2006-06-04 07:46:32
Ja, még egy dolog, örömmel hallottam, hogy Egri Sándor felgyógyult rekedtségéből a legutóbbi Tosca előadás után, hangjából ismét a fűrésztelep zaja áradt, aki neagyisten elaludt a harmadik felvonásban és nem ébredt fel a sajátos Egri-féle \"Fanget an\" kiáltásra, az csak magára vethet...
Ja, még egy dolog, örömmel hallottam, hogy Egri Sándor felgyógyult rekedtségéből a legutóbbi Tosca előadás után, hangjából ismét a fűrésztelep zaja áradt, aki neagyisten elaludt a harmadik felvonásban és nem ébredt fel a sajátos Egri-féle \"Fanget an\" kiáltásra, az csak magára vethet...
12001 WiseGentleman 2006-06-04 07:28:08
Nos, Hölgyek, Urak, nem tudom, hogy hányan voltunk a mai Nürnbergin, az biztos, hogy a (papíron) első szereposztás mára valamennyire beerősített, Kiss B. Attila valamennyit javult, tehát Rajkin szavaival, ha nem is az igazi, de \"válámi ván\". Sajnos, a rendezés idióta gegjei egyre inkább zavarnak, szerintem a jóérzésű wagneriánusoknak aláírásokat kellene gyűjteni, hogy a Mr. Rendező gondolja át Beckmesser szerepét, főleg a fogkiköpő részeket, ami humorosnak nem humoros, ugyanakkor rendkívül ízléstelen. Tovaris Szimonovról mit mondhatnék, hozta a formáját, González Mónika most valamennyivel jobb volt, ugyanakkor fenntartom azt a véleményem, hogy Wagner-szerepbe osztása óriási tévedés, ez pl. meglátszott abban, amikor a harmadik felvonás kvintettjét végigszirénázta. Berczellynek örültem, adjon a Jóisten a Művész Úrnak sok sok évet ilyen formában Wagner szerepben. Any questions?
Nos, Hölgyek, Urak, nem tudom, hogy hányan voltunk a mai Nürnbergin, az biztos, hogy a (papíron) első szereposztás mára valamennyire beerősített, Kiss B. Attila valamennyit javult, tehát Rajkin szavaival, ha nem is az igazi, de \"válámi ván\". Sajnos, a rendezés idióta gegjei egyre inkább zavarnak, szerintem a jóérzésű wagneriánusoknak aláírásokat kellene gyűjteni, hogy a Mr. Rendező gondolja át Beckmesser szerepét, főleg a fogkiköpő részeket, ami humorosnak nem humoros, ugyanakkor rendkívül ízléstelen. Tovaris Szimonovról mit mondhatnék, hozta a formáját, González Mónika most valamennyivel jobb volt, ugyanakkor fenntartom azt a véleményem, hogy Wagner-szerepbe osztása óriási tévedés, ez pl. meglátszott abban, amikor a harmadik felvonás kvintettjét végigszirénázta. Berczellynek örültem, adjon a Jóisten a Művész Úrnak sok sok évet ilyen formában Wagner szerepben. Any questions?
12000 kiràlylàny 2006-06-03 23:53:24 [Válasz erre: 11999 kiràlylàny 2006-06-03 23:52:53]
12000 :-))))))))))))))))))
12000 :-))))))))))))))))))
11999 kiràlylàny 2006-06-03 23:52:53 [Válasz erre: 11998 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:52]
nyerészkedjek(nem mintha ettöl pontjaim szàma növekedne... egyàltalàn, van még pontozàs? vagy naggggyon lemaradtam ;-)? amùgy mindegy, ha van is, soh\'sem tudtam megnézni, hol àllok a pontépìtészetben:-)) ) Azért majd gyertek vissza és ìrjatok,jò??? Üdvözlet mindenkinek:-))
nyerészkedjek(nem mintha ettöl pontjaim szàma növekedne... egyàltalàn, van még pontozàs? vagy naggggyon lemaradtam ;-)? amùgy mindegy, ha van is, soh\'sem tudtam megnézni, hol àllok a pontépìtészetben:-)) ) Azért majd gyertek vissza és ìrjatok,jò??? Üdvözlet mindenkinek:-))
11998 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:52 [Válasz erre: 11997 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:23]
...hogy egy kicsit...
...hogy egy kicsit...
11997 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:23 [Válasz erre: 11996 kiràlylàny 2006-06-03 23:48:58]
...engedjétek meg...
...engedjétek meg...
11996 kiràlylàny 2006-06-03 23:48:58 [Válasz erre: 11995 kiràlylàny 2006-06-03 16:15:59]
Akkor most...
Akkor most...
11995 kiràlylàny 2006-06-03 16:15:59 [Válasz erre: 11986 martuni 2006-06-02 16:30:04]
szerintem: nekünk szemtöl szembe minden(ki) jò. mosolyogva együttmüködünk a vilàgon mindenkivel. aztàn a hàta mögött alapos,fàradtsàgot nem ismerö,lankadatlan munkàval kinyìrjuk. mert nekünk semmi sem jò. :-(((
szerintem: nekünk szemtöl szembe minden(ki) jò. mosolyogva együttmüködünk a vilàgon mindenkivel. aztàn a hàta mögött alapos,fàradtsàgot nem ismerö,lankadatlan munkàval kinyìrjuk. mert nekünk semmi sem jò. :-(((
11994 Siegfried 2006-06-03 12:52:30
Hiányzik a gyűjteményemből a 2002 március havi operaházi műsorfüzet. Van valakinek fölös példánya?
Hiányzik a gyűjteményemből a 2002 március havi operaházi műsorfüzet. Van valakinek fölös példánya?
