12019 frushena 2006-06-24 07:14:16
[url]http://www.opera.hu/uj/hu/inc/kep.php?kepid=1032430;Operavizsga[/url]
[url]http://www.opera.hu/uj/hu/inc/kep.php?kepid=1032430;Operavizsga[/url]
12018 WiseGentleman 2006-06-24 03:59:54
Nos, miközben június hónapban a magyarországi operaélet két (nemzetközileg értelmezhetően) legjelentősebb eseménye zajlott le a Parsifal-produkciókkal a Művészetek Palotájában, azért nem lenne szabad elfeledkezni a mi Magyar Állami (közalkalmazotti?, társulati?)Operaházunkról sem, ahol éppen Pikk Dáma szériára került sor. Szóval, ha senki nem volt ott, rám hárul az értékelés terhe (amellett is, hogy több külföldi produkció és videó élményét benchmarkként emlékeimben hordozom). Nos, röviden, bravó Szimonov, bravó Molnár András, bravó Gavrilova. Ami Szimonov mestert illeti, számára Csajkovszkij, több, mint kaptafa, a vezénylete alatt végig úgy éreztem, hogy élt a zenekar és Csajkovszkij szólt az árokból (lehet, hogy a világ legjobb Csajkovszkij-dirigenseit a világ legócskább Wagner-karmestereiből kell kiválasztani?) Nos, hogy folytassam az értékelést, örömmel láttam, hogy Molnár András teljesen belenőtt a szerepbe, az ő megjelenítése szerint Hermann nem őrült, hanem szerencsétlen szegény flótás, a Boris Karloff-féle paróka ellenére a művész hihető és értékelhető Hermann-alakítást nyújtott. Ugyanez sajnos (a Bándi-fan-ek lehet, hogy megharagszanak) nem mondható el Bándi János mai produkciójáról, aki sajnos az őrült Hermann imázsát (és hangi megformálását, tekintve a frazeálás egyenetlenségére, egy frázison belül pianissimo aztán néhángy szótagig elbődülés) a groteszkig fokozta, ami nem feltétlenül felel meg a szerző akaratának, elvileg ugyanis Hermann irracionális gondolkodása mellett ijesztő hatást gyakorol a grófnőre és erotikusat Lizára. A Bándi-féle Hermann esetében a néző már az első felvonásban azt várja, hogy mikor lépnek a színre a fehérköpenyes ápolók... A lényeg, hogy aggódom Bándi Jánosért, nehogy a \"karizsbélásodás\" folyamata lépjen fel nála, és belépjen az ordító dervisek klubjába. Ami Lizát illeti, Gavrilova abszolút nyerő, Bátori Éva pipiskedő, rohangászós, mondhatni jenufás stílusa mindenképpen adósunk marad (arról nem beszélve, hogy B. É. hangképzése kissé egyenetlen, csak a magas regiszterben hallható, ami a gwynethjonesosodást vetíti előre). Nos, ami a kisebb szerepeket illeti, Massányi Viktor, mint Jeleckij tökéletes hang és kiejtés (kárpátaljai származásának köszönhetően), ugyanakkor a második felvonástól kezdve megformált (most ismét profán leszek) \"agresszív kismalac\" igencsak messze áll attól a Jeleckij-figurától, amit Csajkovszkij megálmodott (elvileg ő lenne a tökéletes férjnekvaló), persze ez jórészt a rendezés hibáinak tudható be (mint konzervatív őstulok, a MET-ben Otto Schenk rendezésein felnőtt kultúrbarbár megjegyzem, hogy a \"Werktreue\" még mindig kifizetődőbb, mint mindenféle rendezői újitás, elvégre mit keres Jeleckij az első felvonás második képében a \"csajszobában\", ha ez tényleg így volna, akkor láthatná, hogy Liza szomorú és nem lenne szükség arra, hogy Pauline elárulással fenyegetőzzön. A második felvonásban a rendezés Jeleckij áriája alatt a nemes hercegből Karenint csinál (miközben széttépi Liza levelét). Ami az epizódszerepeket illeti, dicsérettel tartozom Meláth Andreának, aki maximálisan kiaknázta Pauline mellékszerepét, ugyanakkor valaki megmondhatná Laczó \"over-the-hill\" Andrásnak, hogy az ő szerepe igazából mellékszerep, tehát a hőstenori maníroktól tartózkodni illik...
Nos, miközben június hónapban a magyarországi operaélet két (nemzetközileg értelmezhetően) legjelentősebb eseménye zajlott le a Parsifal-produkciókkal a Művészetek Palotájában, azért nem lenne szabad elfeledkezni a mi Magyar Állami (közalkalmazotti?, társulati?)Operaházunkról sem, ahol éppen Pikk Dáma szériára került sor. Szóval, ha senki nem volt ott, rám hárul az értékelés terhe (amellett is, hogy több külföldi produkció és videó élményét benchmarkként emlékeimben hordozom). Nos, röviden, bravó Szimonov, bravó Molnár András, bravó Gavrilova. Ami Szimonov mestert illeti, számára Csajkovszkij, több, mint kaptafa, a vezénylete alatt végig úgy éreztem, hogy élt a zenekar és Csajkovszkij szólt az árokból (lehet, hogy a világ legjobb Csajkovszkij-dirigenseit a világ legócskább Wagner-karmestereiből kell kiválasztani?) Nos, hogy folytassam az értékelést, örömmel láttam, hogy Molnár András teljesen belenőtt a szerepbe, az ő megjelenítése szerint Hermann nem őrült, hanem szerencsétlen szegény flótás, a Boris Karloff-féle paróka ellenére a művész hihető és értékelhető Hermann-alakítást nyújtott. Ugyanez sajnos (a Bándi-fan-ek lehet, hogy megharagszanak) nem mondható el Bándi János mai produkciójáról, aki sajnos az őrült Hermann imázsát (és hangi megformálását, tekintve a frazeálás egyenetlenségére, egy frázison belül pianissimo aztán néhángy szótagig elbődülés) a groteszkig fokozta, ami nem feltétlenül felel meg a szerző akaratának, elvileg ugyanis Hermann irracionális gondolkodása mellett ijesztő hatást gyakorol a grófnőre és erotikusat Lizára. A Bándi-féle Hermann esetében a néző már az első felvonásban azt várja, hogy mikor lépnek a színre a fehérköpenyes ápolók... A lényeg, hogy aggódom Bándi Jánosért, nehogy a \"karizsbélásodás\" folyamata lépjen fel nála, és belépjen az ordító dervisek klubjába. Ami Lizát illeti, Gavrilova abszolút nyerő, Bátori Éva pipiskedő, rohangászós, mondhatni jenufás stílusa mindenképpen adósunk marad (arról nem beszélve, hogy B. É. hangképzése kissé egyenetlen, csak a magas regiszterben hallható, ami a gwynethjonesosodást vetíti előre). Nos, ami a kisebb szerepeket illeti, Massányi Viktor, mint Jeleckij tökéletes hang és kiejtés (kárpátaljai származásának köszönhetően), ugyanakkor a második felvonástól kezdve megformált (most ismét profán leszek) \"agresszív kismalac\" igencsak messze áll attól a Jeleckij-figurától, amit Csajkovszkij megálmodott (elvileg ő lenne a tökéletes férjnekvaló), persze ez jórészt a rendezés hibáinak tudható be (mint konzervatív őstulok, a MET-ben Otto Schenk rendezésein felnőtt kultúrbarbár megjegyzem, hogy a \"Werktreue\" még mindig kifizetődőbb, mint mindenféle rendezői újitás, elvégre mit keres Jeleckij az első felvonás második képében a \"csajszobában\", ha ez tényleg így volna, akkor láthatná, hogy Liza szomorú és nem lenne szükség arra, hogy Pauline elárulással fenyegetőzzön. A második felvonásban a rendezés Jeleckij áriája alatt a nemes hercegből Karenint csinál (miközben széttépi Liza levelét). Ami az epizódszerepeket illeti, dicsérettel tartozom Meláth Andreának, aki maximálisan kiaknázta Pauline mellékszerepét, ugyanakkor valaki megmondhatná Laczó \"over-the-hill\" Andrásnak, hogy az ő szerepe igazából mellékszerep, tehát a hőstenori maníroktól tartózkodni illik...
12017 Seymour 2006-06-23 12:47:28
Tegnap láttam Miskolcon Leoncavallo: Bohémek c. operáját a Prágai Operaház társulatának előadásában. Harmadik éve látogatom a fesztivált, és az eddig látott produkciók (Anyegin belgrádiakkal, Olasz nő kassaiakkal) közül magasan ez volt a legjobb. Zenéjében visszaköszönt a Bajazzók, de ez nem baj, más szerzők is előszeretettel loptak maguktól. Hogy kinek mi tetszik, az meglehetősen szubjektív, de szerintem jobb Puccini feldolgozásánál. A zenét hallgatva nem is értettem, ammak idején miért nem ez szorította ki a Bohéméletet, vagy legalábbis nem maradt úgy meg, mint Massenet Manonja. Gondolom azért, mert Puccini műve dramaturgiailag erősebb: sokkal pörgősebb, következetesebb. Itt a történet középpontjában Musette és Marcello szerelme állt. A Musette-et alakító Denisa Hamarovánagyon attraktív jelenség a színpadon, mind gyönyörű, bársonyos mezzója, mind sudár, üde megjelenése tekintetében. Magabiztosan énekelte szólamát - ilyen fiatal nőből hogy jöhetnek ki ilyen gyönyörű mély hangok! Színésznek sem utolsó, bár ez összességében - mellékszereplőket is beleértve - mindenkiről elmondható. Igen-igen tetszett Igor Jan tenorja is: igazi verista hang (vagyis hát én így képzelem el laikusként). Remélem Caniót is énekel, vagy majd fog. A másik három főszereplő előtt is le a kalappal! A rendezés modern volt - amivel nem is lett volna bajom, csak egy két idétlen dolgot (pl. diszkózene ütemére történő vonaglások, na meg az üres műanyag palackok, amik kellemesen reccsentek, ha v.melyik szereplő rájuk lépett) elhagyhattak volna, és akkor teljesen OK. Nem mondhatni, hogy a szereplőket statikusan beállították, hogy n, gesztikuláljatok és énekeljetek. Csak annyi kellett, hogy v.ki átsétál, kinéz az ablakon, és máris nagyon élő az egész. Vagy pl. a miniszerepet éneklő Eufemia végig színen volt az első két felvonás alatt, és ugyanúgy betöltötte a színpadot, mintha sok énekelnivalója lett volna - vagyis játszott. Ennek ellenére az egész nem volt fölöslegesen, túlzottan mozgalmas. Semmiből sem sok! Zenekar jól játszott, alkalmazkodott a színhz méreteihez, szegény dobost szorították az emeleti páholyok alá (alacsonyan vannak) egy sarokba. A csapat megérdemelten aratott sikert. Ha a többi előadás is ilyen kifinomult Prágában, akkor el is hiszem, hogy nk. rangsorban előbbre van a MAO-nál. Miskolcról meg elmondható, hogy ha lassan is, de évről évre szépítik a fesztivál tiszteletére. Jövőre pedig francia operák! Lehet, hogy ezúttal hosszab időt is eltöltök a városban.
Tegnap láttam Miskolcon Leoncavallo: Bohémek c. operáját a Prágai Operaház társulatának előadásában. Harmadik éve látogatom a fesztivált, és az eddig látott produkciók (Anyegin belgrádiakkal, Olasz nő kassaiakkal) közül magasan ez volt a legjobb. Zenéjében visszaköszönt a Bajazzók, de ez nem baj, más szerzők is előszeretettel loptak maguktól. Hogy kinek mi tetszik, az meglehetősen szubjektív, de szerintem jobb Puccini feldolgozásánál. A zenét hallgatva nem is értettem, ammak idején miért nem ez szorította ki a Bohéméletet, vagy legalábbis nem maradt úgy meg, mint Massenet Manonja. Gondolom azért, mert Puccini műve dramaturgiailag erősebb: sokkal pörgősebb, következetesebb. Itt a történet középpontjában Musette és Marcello szerelme állt. A Musette-et alakító Denisa Hamarovánagyon attraktív jelenség a színpadon, mind gyönyörű, bársonyos mezzója, mind sudár, üde megjelenése tekintetében. Magabiztosan énekelte szólamát - ilyen fiatal nőből hogy jöhetnek ki ilyen gyönyörű mély hangok! Színésznek sem utolsó, bár ez összességében - mellékszereplőket is beleértve - mindenkiről elmondható. Igen-igen tetszett Igor Jan tenorja is: igazi verista hang (vagyis hát én így képzelem el laikusként). Remélem Caniót is énekel, vagy majd fog. A másik három főszereplő előtt is le a kalappal! A rendezés modern volt - amivel nem is lett volna bajom, csak egy két idétlen dolgot (pl. diszkózene ütemére történő vonaglások, na meg az üres műanyag palackok, amik kellemesen reccsentek, ha v.melyik szereplő rájuk lépett) elhagyhattak volna, és akkor teljesen OK. Nem mondhatni, hogy a szereplőket statikusan beállították, hogy n, gesztikuláljatok és énekeljetek. Csak annyi kellett, hogy v.ki átsétál, kinéz az ablakon, és máris nagyon élő az egész. Vagy pl. a miniszerepet éneklő Eufemia végig színen volt az első két felvonás alatt, és ugyanúgy betöltötte a színpadot, mintha sok énekelnivalója lett volna - vagyis játszott. Ennek ellenére az egész nem volt fölöslegesen, túlzottan mozgalmas. Semmiből sem sok! Zenekar jól játszott, alkalmazkodott a színhz méreteihez, szegény dobost szorították az emeleti páholyok alá (alacsonyan vannak) egy sarokba. A csapat megérdemelten aratott sikert. Ha a többi előadás is ilyen kifinomult Prágában, akkor el is hiszem, hogy nk. rangsorban előbbre van a MAO-nál. Miskolcról meg elmondható, hogy ha lassan is, de évről évre szépítik a fesztivál tiszteletére. Jövőre pedig francia operák! Lehet, hogy ezúttal hosszab időt is eltöltök a városban.
12016 virius 2006-06-20 20:52:44 [Válasz erre: 12012 Búbánat 2006-06-17 13:17:37]
Igazad van, csakugyan megjelent a Műsorkalendárium is, ma jutottam hozzá, nem tehetek róla, hogy mind a felnőtt, mind az ifjúsági bérleti tájékoztatót feltűnőbb helyekre rakták az előcsarnokban. Belenéztem, immáron a Kalendáriumba: ahhoz képest nem sok előadást töröltek, mint amennyiről szó volt. Néhánnyal valóban kevesebb, mint az általam korábban ismert terv, de nem túl sokkal. Az adatokat a kolofon tanúsága szerint május 25-én zárták le; csakhogy azóta hallottam újabb műsorváltozásról, miszerint jövő tavasszal az Erkelben mégsem lesz Faust, hanem Szerelmi bájital. Mi igaz ebből?
Igazad van, csakugyan megjelent a Műsorkalendárium is, ma jutottam hozzá, nem tehetek róla, hogy mind a felnőtt, mind az ifjúsági bérleti tájékoztatót feltűnőbb helyekre rakták az előcsarnokban. Belenéztem, immáron a Kalendáriumba: ahhoz képest nem sok előadást töröltek, mint amennyiről szó volt. Néhánnyal valóban kevesebb, mint az általam korábban ismert terv, de nem túl sokkal. Az adatokat a kolofon tanúsága szerint május 25-én zárták le; csakhogy azóta hallottam újabb műsorváltozásról, miszerint jövő tavasszal az Erkelben mégsem lesz Faust, hanem Szerelmi bájital. Mi igaz ebből?
12015 cleofide 2006-06-20 09:08:03
Végre volt egy normális opera előadás is itthon. Bár csehektől láthattuk, de megérte elmmenni Caldara Scipione-jára. Az évad vitathatatlan fénypontja volt.
Végre volt egy normális opera előadás is itthon. Bár csehektől láthattuk, de megérte elmmenni Caldara Scipione-jára. Az évad vitathatatlan fénypontja volt.
12014 Búbánat 2006-06-20 01:32:23 [Válasz erre: 12013 Búbánat 2006-06-18 22:04:32]
„Éljen a halál!” Milyen tragikus ellentmondás feszíti ezt a kiáltást, amely két szerelmes száját hagyja el a vérpad árnyékában. A két szerelmes pedig nem más, mint a francia költő André Chenier (az operában Andrea) és imádottja, Madeleine (az operában Maddalena) grófkisasszony, a Coigny család gyermeke. Umberto Giordano operája, az Andrea Chénier, két történelmi személynek állít emléket és az az érdekessége, hogy más veristákhoz hasonlóan a szerző szorgalmasan sokat alkotott, nevét azonban elsősorban ez az 1896. március 28-án, Milánóban, a Scalában bemutatott műve tette halhatatlanná. Szövegét az a Luigi Illica írta, aki társszerzője volt Puccininek, így a csaknem két hónappal korábban bemutatott Bohémélet is az ő nevéhez fűződik, akárcsak Giordano másik operája, az 1903-ban keletkezett Szibéria, melynek egy nappal korábban, június 17-én, szombaton volt a magyarországi hatalmas sikerű bemutatója - itt a Miskolci Nemzeti Színházban. Ezért is fokozott izgalommal vártam, hogy az „alapmű”, az Andrea Chénier - a 110. évforduló jegyében – a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház társulatának vasárnap esti vendégjátékában milyen újdonságokkal, meglepetésekkel szolgál. Mielőtt rátérnék a produkcióra, egy kis kitérőt teszek. Amikor az előadás kezdete előtt kisétáltam a közeli Városház terére, meglepetésben volt részem, mert a pódiumon éppen a verista-operák „ősének” tekintett Carmenből (1875) énekelt részleteket Mester Viktória, Nyári Zoltán, Bretz Gábor és Eperjesi Erika. A kánikulai hőségben, a tűző napon, a szép Bizet-dallamok hallgatása közben volt időm azon is tűnődni, hogyan alakult ki, s miképpen jutott ki Franciaországból az a zenei stílusirányzat, melyet ma verizmusnak hívunk, s amely - Massenet és D’Albert néhány művét nem számítva - igazán Itáliában vert gyökeret; az új irodalmi törekvések, a szintén a franciáktól (Zola és köre) származtatható, a „naturalista” jelzővel illetett könyvek, színpadi prózai alkotások eszméje, tartalma, formája, a nevén nevezett „igazság” (veritas) és az el nem maradó közönséges vagy éppen eklatáns külsőség együttesen hatottak; a közönség már igényelte a zenében-színházban a kor ízlésvilágát tükröző újdonságokat, melyben – szakítva a korábbi idők bibliai, csodás, mesebeli, valószerűtlen történeteivel – már a napi élet történései vagy a múlt történetének valós darabkái és vérbő hősei elevenednek meg a maguk olykor vaskos és megrázó realitásában, annak minden külső és belső jegyét előtérbe helyező teatralitással párosulva. Mintegy sűrítve próbálja megfogalmazni és bemutatni a köztünk élő gyarló ember esetlegességeit, érzelmeit, szenvedélyét, vágyát, kisszerűségét vagy éppen a kis ember hőssé válását. A jellemesség vagy a jellemtelenség kiemelt szerepet kap. Ezek a darabok azért nem nélkülözik a cselekményességet, és szintén operálnak hatásvadászó, teátrális, patetikus elemekkel, így a mindennapi történések színpadra adaptálása a hatásosság tekintetében megmarad, amit a nézőközönség honorál a dráma kimenete során. Az opera műfaja tehát gazdagodott újszerű zenei eszközökkel, színpadi hatásokkal, kifejezésmódokkal, a zenéjük a nyers valóságot bemutató, a drámai helyzeteket, képeket jól illusztráló, a nem túl bonyolult és általában irodalmi előzmények nyomán keletkezett szövegkönyvekre íródtak. A kor librettistái éltek a lehetőséggel, a tehetségüket az új stílusirányzatnak, illetve az új dramaturgiai megoldások keresésének a szolgálatába állították, és szállították a librettókat az operát komponálni szándékozó szerzőknek. Egy időre életképessé vált a maga korának ez az új operai-zenei irányzata, s a XIX. század vége - a következő évszázad elejének operairodalmát halhatatlan alkotások egész sorával gazdagította. Amikor este hétkor felment a függöny, az első meglepetés akkor ért, amikor a fényújság csak az első felvonás tartalmát írta ki. Ennek okát azután értettem meg, hogy az énekelt olasz szöveg magyar fordítását nélkülöznünk kellett, vendégjáték esetén ennél többet nem kívánhatunk. Az opera cselekményét nem mesélem el, eléggé ismert felkavaró történet (az opera nálunk több felújítást megért, igaz, a legutóbbi elég régen, 1978-ban volt), és utána nézhető az operakalauzokban. Az opera cselekménye mintegy fiaskója a francia forradalomnak, a forradalomnak, mely felfalja saját gyermekeit is. Ez a valóságízű történet gyönyörű muzsikával van körítve, és mindhárom hősnek, a köztársaság eszméivel megfertőzött arisztokrata származású költőnek, a grófkisasszony szerelmének és a kiváltságaikra oly büszke nemesi családot lenéző, később a forradalom szolgálatába álló szerelmi rivális, a kidobott lakájnak parádés énekelnivalót kínál. Megjegyzem minden felvonásban jelentős szerepet kap a kórus is. Több zsáner-figura bukkan fel az operában, akiknek rövidebb-hosszabb jelenetük van, szintén fontos énekelnivalókkal. A rendezés Guy Montavon, az erfurti operaigazgató munkája, a zenei irányításért Rastislav Stúr karmestert dicsérhetem. A jelmezek korhűk, a díszletek viszont – leszámítva a nyitó képet a kastély szalonjával – csupa rácsos szerkezet, melynek különböző módon való felépítése a színpadon jól funkcionál a meghatározó jelenetekben; a szereplők ügyesen „belakják” a téglalap alakú több emeletes rácsos építményeket. Kontrasztként jól viszonyul ehhez és fokozza a drámai hatást a Hank Irwin Kittel tervezte selyem-bársony öltözékben levő ítéletre váró elfogott nemes személyek és a rongyos mindennapi viseletben színen lévő forradalmi „söpredék” megjelenítése és ütköztetésük a szalonban, melynek díszes, rajzos-mintás aranyozott és bordó színű kárpitot utánzó falai a felvonás végére egyszerre hirtelen a magasba emelkednek, hogy mögötte előtűnjenek a börtönt sejtető vasrácsos szerkezetek; a második, a harmadik és a negyedik felvonás már végig közötte játszódik, hol mint egy párizsi kávéház mögött fenyegetően magasodó épület, hol mint a törvényszéki ülésterem (érdekes megközelítése a rendezésnek: magasból lelóg a terror jelképe egy lemészárolt lótetem), majd a siralomház és a kivégzés helyszíne. A rendező – de vonatkozik ez az ügyes díszletekre és kosztümökre is – legnagyobb érdeme, hogy élettel tölti meg a cselekményt, s plasztikusan domborítja ki a grófi estély hangulata és a forradalmi atmoszféra között tátongó ellentétet. Ugyanakkor a rendező az, aki elköveti a legsúlyosabb anakronizmust azzal, hogy anno 1794 (!), amikor szinte szünet nélkül üzemel a guillotine – sortűzzel (!) löveti agyon a halálba induló szerelmeseket. A három főszereplő közül első helyre kívánkozik az opera címszerepét megformáló bolgár Kostadin Andreev tenor énekes. Az est fényét izzította gyönyörű szép énekszólóival: költeménye előadásának módja a legnagyobbakéhoz méltó volt. Azonnal a szívünkbe zártuk. Kettőseiben is megnyerő tulajdonságai érvényesültek: behízelgően szép veretes hang, színpadi érzék, jó megjelenés, elbűvölő kommunikáció partnereivel. A féltékeny Gérard-ral vagy a szerelmes Maddalenával való jeleneteiben is helyén voltak a magasságok, könnyedén győzte erővel, a szerelmi szenvedély lobogását épp úgy érzékeltetni tudta, mint a vetélytársa iránti megvetését. Ha kellett a lírával és a piánókkal sem maradt adósunk. Szép frázisai már az első híres áriában magával ragadta a közönséget, felvillanyozta addigi mértéktartó viszonyából és az első nyílt színű tapsviharral és brávó bekiabálásokkal honorálta. Ez a felfokozott állapot a későbbiekben csak erősödött, és az előadás végén jólesően nyugtázhattam, hogy a spinto tenor hangja mennyire emlékeztet a fiatal B. Nagy Jánoséra… Andreev atmoszférateremtő egyéniségének s jó hangbeli diszpozíciójának köszönhetően öröm volt művészetét élvezni. Madeleine (Maddalena) de Coigny szólamát a jeles szlovák primadonna, Lubica Rybárska énekelte kitűnően. Számomra árnyaltsága, színes egyénisége megközelítette a komplex eszményi színvonalat. Még úgyis, hogy megjelenése, külseje távol áll az én lelki szemeim előtt megjelenő törékeny légies szoprán tüneményekétől… Gérard, a lakáj-titkár alakítója, az előzetesen meghirdetett Sergej Tolstov helyett J. Durco volt. Tulajdonképpen egyetlen nagy jelenete van. A III. felvonásbeli képben látjuk viszont, szerepe szerint már felépült a költővel folytatott párviadalban kapott sebeiből, és fontos beosztásban segédkezik a forradalmi bíróságon. Éppen a feljelentése nyomán elfogott Chénier vallomásának jegyzőkönyvét készíti elő a törvényszéki ítélkezéshez, szánalom és bosszú között vergődik: az ambíciója, becsvágya, kötelességtudata és viszonzatlan szerelme emlékei között őrlődik. Mielőtt belépne hozzá Maddalena, hogy ha kell magát odaadja Gérardnak, csak hogy mentse a költő életét cserébe; ekkor következik a nevezetes bariton-monológ, amelyet Durco szépen előadott, de hiányzott énekéből az átütő erő. A baritonján érződik, hogy nemes hang, szerintem a fiatal énekes a későbbiekben a vasárnapi alakítását messze meg fogja haladni, amennyiben jobban ügyel a hangképzés finomságaira, árnyalataira és megszólalásából feltűnően hiányzó dinamikai megoldásokra. Mert amúgy lírai baritonja nemesen szól. A népes gárdáról „csak” annyit, hogy méltó keretként övezték a protagonistákat. A karmester érdeme, hogy a komponista színpompás hangszerelése jól érvényesül, a produkciónak van feszültsége, légköre és drámai izzása. Az utolsó függöny után a siker elementáris erővel tört ki, s a tapsorkán jó tízpercig tartott, nem győztek a művészek újra és újra előjönni, hogy megköszönjék a közönség forró tetszésnyilvánításának eme hálás kifejezését. Éjszaka, a szállásomra menet jólesett megállnom a Szinva-terasznál, mely elkészülte után hamar a miskolciak kedvenc találkozóhelyévé vált. A Szinva patak csobogó partjánál kissé megpihentem és kiszellőztettem a fejem. Közben azon morfondíroztam, hogy nem kell olyan sokat várnom egy újabb találkozásra a Költővel, Andrea Chéniér-vel és társaival, hiszen az Operaház a következő évadban felújítja az operát, Maddalena szerepében Lukács Gyöngyivel. A régi Szinetár-rendezésen bizonyára alapos portörlésre kerül sor – hiába a verismo, az „igazság” kortól független kategória.
„Éljen a halál!” Milyen tragikus ellentmondás feszíti ezt a kiáltást, amely két szerelmes száját hagyja el a vérpad árnyékában. A két szerelmes pedig nem más, mint a francia költő André Chenier (az operában Andrea) és imádottja, Madeleine (az operában Maddalena) grófkisasszony, a Coigny család gyermeke. Umberto Giordano operája, az Andrea Chénier, két történelmi személynek állít emléket és az az érdekessége, hogy más veristákhoz hasonlóan a szerző szorgalmasan sokat alkotott, nevét azonban elsősorban ez az 1896. március 28-án, Milánóban, a Scalában bemutatott műve tette halhatatlanná. Szövegét az a Luigi Illica írta, aki társszerzője volt Puccininek, így a csaknem két hónappal korábban bemutatott Bohémélet is az ő nevéhez fűződik, akárcsak Giordano másik operája, az 1903-ban keletkezett Szibéria, melynek egy nappal korábban, június 17-én, szombaton volt a magyarországi hatalmas sikerű bemutatója - itt a Miskolci Nemzeti Színházban. Ezért is fokozott izgalommal vártam, hogy az „alapmű”, az Andrea Chénier - a 110. évforduló jegyében – a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház társulatának vasárnap esti vendégjátékában milyen újdonságokkal, meglepetésekkel szolgál. Mielőtt rátérnék a produkcióra, egy kis kitérőt teszek. Amikor az előadás kezdete előtt kisétáltam a közeli Városház terére, meglepetésben volt részem, mert a pódiumon éppen a verista-operák „ősének” tekintett Carmenből (1875) énekelt részleteket Mester Viktória, Nyári Zoltán, Bretz Gábor és Eperjesi Erika. A kánikulai hőségben, a tűző napon, a szép Bizet-dallamok hallgatása közben volt időm azon is tűnődni, hogyan alakult ki, s miképpen jutott ki Franciaországból az a zenei stílusirányzat, melyet ma verizmusnak hívunk, s amely - Massenet és D’Albert néhány művét nem számítva - igazán Itáliában vert gyökeret; az új irodalmi törekvések, a szintén a franciáktól (Zola és köre) származtatható, a „naturalista” jelzővel illetett könyvek, színpadi prózai alkotások eszméje, tartalma, formája, a nevén nevezett „igazság” (veritas) és az el nem maradó közönséges vagy éppen eklatáns külsőség együttesen hatottak; a közönség már igényelte a zenében-színházban a kor ízlésvilágát tükröző újdonságokat, melyben – szakítva a korábbi idők bibliai, csodás, mesebeli, valószerűtlen történeteivel – már a napi élet történései vagy a múlt történetének valós darabkái és vérbő hősei elevenednek meg a maguk olykor vaskos és megrázó realitásában, annak minden külső és belső jegyét előtérbe helyező teatralitással párosulva. Mintegy sűrítve próbálja megfogalmazni és bemutatni a köztünk élő gyarló ember esetlegességeit, érzelmeit, szenvedélyét, vágyát, kisszerűségét vagy éppen a kis ember hőssé válását. A jellemesség vagy a jellemtelenség kiemelt szerepet kap. Ezek a darabok azért nem nélkülözik a cselekményességet, és szintén operálnak hatásvadászó, teátrális, patetikus elemekkel, így a mindennapi történések színpadra adaptálása a hatásosság tekintetében megmarad, amit a nézőközönség honorál a dráma kimenete során. Az opera műfaja tehát gazdagodott újszerű zenei eszközökkel, színpadi hatásokkal, kifejezésmódokkal, a zenéjük a nyers valóságot bemutató, a drámai helyzeteket, képeket jól illusztráló, a nem túl bonyolult és általában irodalmi előzmények nyomán keletkezett szövegkönyvekre íródtak. A kor librettistái éltek a lehetőséggel, a tehetségüket az új stílusirányzatnak, illetve az új dramaturgiai megoldások keresésének a szolgálatába állították, és szállították a librettókat az operát komponálni szándékozó szerzőknek. Egy időre életképessé vált a maga korának ez az új operai-zenei irányzata, s a XIX. század vége - a következő évszázad elejének operairodalmát halhatatlan alkotások egész sorával gazdagította. Amikor este hétkor felment a függöny, az első meglepetés akkor ért, amikor a fényújság csak az első felvonás tartalmát írta ki. Ennek okát azután értettem meg, hogy az énekelt olasz szöveg magyar fordítását nélkülöznünk kellett, vendégjáték esetén ennél többet nem kívánhatunk. Az opera cselekményét nem mesélem el, eléggé ismert felkavaró történet (az opera nálunk több felújítást megért, igaz, a legutóbbi elég régen, 1978-ban volt), és utána nézhető az operakalauzokban. Az opera cselekménye mintegy fiaskója a francia forradalomnak, a forradalomnak, mely felfalja saját gyermekeit is. Ez a valóságízű történet gyönyörű muzsikával van körítve, és mindhárom hősnek, a köztársaság eszméivel megfertőzött arisztokrata származású költőnek, a grófkisasszony szerelmének és a kiváltságaikra oly büszke nemesi családot lenéző, később a forradalom szolgálatába álló szerelmi rivális, a kidobott lakájnak parádés énekelnivalót kínál. Megjegyzem minden felvonásban jelentős szerepet kap a kórus is. Több zsáner-figura bukkan fel az operában, akiknek rövidebb-hosszabb jelenetük van, szintén fontos énekelnivalókkal. A rendezés Guy Montavon, az erfurti operaigazgató munkája, a zenei irányításért Rastislav Stúr karmestert dicsérhetem. A jelmezek korhűk, a díszletek viszont – leszámítva a nyitó képet a kastély szalonjával – csupa rácsos szerkezet, melynek különböző módon való felépítése a színpadon jól funkcionál a meghatározó jelenetekben; a szereplők ügyesen „belakják” a téglalap alakú több emeletes rácsos építményeket. Kontrasztként jól viszonyul ehhez és fokozza a drámai hatást a Hank Irwin Kittel tervezte selyem-bársony öltözékben levő ítéletre váró elfogott nemes személyek és a rongyos mindennapi viseletben színen lévő forradalmi „söpredék” megjelenítése és ütköztetésük a szalonban, melynek díszes, rajzos-mintás aranyozott és bordó színű kárpitot utánzó falai a felvonás végére egyszerre hirtelen a magasba emelkednek, hogy mögötte előtűnjenek a börtönt sejtető vasrácsos szerkezetek; a második, a harmadik és a negyedik felvonás már végig közötte játszódik, hol mint egy párizsi kávéház mögött fenyegetően magasodó épület, hol mint a törvényszéki ülésterem (érdekes megközelítése a rendezésnek: magasból lelóg a terror jelképe egy lemészárolt lótetem), majd a siralomház és a kivégzés helyszíne. A rendező – de vonatkozik ez az ügyes díszletekre és kosztümökre is – legnagyobb érdeme, hogy élettel tölti meg a cselekményt, s plasztikusan domborítja ki a grófi estély hangulata és a forradalmi atmoszféra között tátongó ellentétet. Ugyanakkor a rendező az, aki elköveti a legsúlyosabb anakronizmust azzal, hogy anno 1794 (!), amikor szinte szünet nélkül üzemel a guillotine – sortűzzel (!) löveti agyon a halálba induló szerelmeseket. A három főszereplő közül első helyre kívánkozik az opera címszerepét megformáló bolgár Kostadin Andreev tenor énekes. Az est fényét izzította gyönyörű szép énekszólóival: költeménye előadásának módja a legnagyobbakéhoz méltó volt. Azonnal a szívünkbe zártuk. Kettőseiben is megnyerő tulajdonságai érvényesültek: behízelgően szép veretes hang, színpadi érzék, jó megjelenés, elbűvölő kommunikáció partnereivel. A féltékeny Gérard-ral vagy a szerelmes Maddalenával való jeleneteiben is helyén voltak a magasságok, könnyedén győzte erővel, a szerelmi szenvedély lobogását épp úgy érzékeltetni tudta, mint a vetélytársa iránti megvetését. Ha kellett a lírával és a piánókkal sem maradt adósunk. Szép frázisai már az első híres áriában magával ragadta a közönséget, felvillanyozta addigi mértéktartó viszonyából és az első nyílt színű tapsviharral és brávó bekiabálásokkal honorálta. Ez a felfokozott állapot a későbbiekben csak erősödött, és az előadás végén jólesően nyugtázhattam, hogy a spinto tenor hangja mennyire emlékeztet a fiatal B. Nagy Jánoséra… Andreev atmoszférateremtő egyéniségének s jó hangbeli diszpozíciójának köszönhetően öröm volt művészetét élvezni. Madeleine (Maddalena) de Coigny szólamát a jeles szlovák primadonna, Lubica Rybárska énekelte kitűnően. Számomra árnyaltsága, színes egyénisége megközelítette a komplex eszményi színvonalat. Még úgyis, hogy megjelenése, külseje távol áll az én lelki szemeim előtt megjelenő törékeny légies szoprán tüneményekétől… Gérard, a lakáj-titkár alakítója, az előzetesen meghirdetett Sergej Tolstov helyett J. Durco volt. Tulajdonképpen egyetlen nagy jelenete van. A III. felvonásbeli képben látjuk viszont, szerepe szerint már felépült a költővel folytatott párviadalban kapott sebeiből, és fontos beosztásban segédkezik a forradalmi bíróságon. Éppen a feljelentése nyomán elfogott Chénier vallomásának jegyzőkönyvét készíti elő a törvényszéki ítélkezéshez, szánalom és bosszú között vergődik: az ambíciója, becsvágya, kötelességtudata és viszonzatlan szerelme emlékei között őrlődik. Mielőtt belépne hozzá Maddalena, hogy ha kell magát odaadja Gérardnak, csak hogy mentse a költő életét cserébe; ekkor következik a nevezetes bariton-monológ, amelyet Durco szépen előadott, de hiányzott énekéből az átütő erő. A baritonján érződik, hogy nemes hang, szerintem a fiatal énekes a későbbiekben a vasárnapi alakítását messze meg fogja haladni, amennyiben jobban ügyel a hangképzés finomságaira, árnyalataira és megszólalásából feltűnően hiányzó dinamikai megoldásokra. Mert amúgy lírai baritonja nemesen szól. A népes gárdáról „csak” annyit, hogy méltó keretként övezték a protagonistákat. A karmester érdeme, hogy a komponista színpompás hangszerelése jól érvényesül, a produkciónak van feszültsége, légköre és drámai izzása. Az utolsó függöny után a siker elementáris erővel tört ki, s a tapsorkán jó tízpercig tartott, nem győztek a művészek újra és újra előjönni, hogy megköszönjék a közönség forró tetszésnyilvánításának eme hálás kifejezését. Éjszaka, a szállásomra menet jólesett megállnom a Szinva-terasznál, mely elkészülte után hamar a miskolciak kedvenc találkozóhelyévé vált. A Szinva patak csobogó partjánál kissé megpihentem és kiszellőztettem a fejem. Közben azon morfondíroztam, hogy nem kell olyan sokat várnom egy újabb találkozásra a Költővel, Andrea Chéniér-vel és társaival, hiszen az Operaház a következő évadban felújítja az operát, Maddalena szerepében Lukács Gyöngyivel. A régi Szinetár-rendezésen bizonyára alapos portörlésre kerül sor – hiába a verismo, az „igazság” kortól független kategória.
12013 Búbánat 2006-06-18 22:04:32
Óváció, vastaps, bravózás, többszörös függöny,ünneplés! Tömören lereagálva a sikert, amit itt Miskolcon az Andrea Chenier után átéltem, átéltünk. Egy csodálatos tenorral az élen a Szlovák Nemzeti Opera bemutatta a korszerű énekesi-színészi-rendezői \"iskolát\". Nincs túl messze Pozsony. Akár pestről, akár innen Miskolcról is nézem. Van mit tanulni, ellesni tőlük! Holnap mindenről részletesen.
Óváció, vastaps, bravózás, többszörös függöny,ünneplés! Tömören lereagálva a sikert, amit itt Miskolcon az Andrea Chenier után átéltem, átéltünk. Egy csodálatos tenorral az élen a Szlovák Nemzeti Opera bemutatta a korszerű énekesi-színészi-rendezői \"iskolát\". Nincs túl messze Pozsony. Akár pestről, akár innen Miskolcról is nézem. Van mit tanulni, ellesni tőlük! Holnap mindenről részletesen.
12012 Búbánat 2006-06-17 13:17:37 [Válasz erre: 12010 virius 2006-06-16 23:28:08]
Nem. Ez már a jövő évad teljes programját tartalmazza. Hónapról hónapra.
Nem. Ez már a jövő évad teljes programját tartalmazza. Hónapról hónapra.
12011 orlandofurioso 2006-06-17 00:18:18
Mittwoch, 21. Juni 2006 um 20:40 VPS : 20.40 Aida Oper, Frankreich / Schweiz 2006, ARTE F Regie: Andy Sommer, Inszenierung: Nicolas Joel, Komponist: Giuseppe Verdi Nina Stemme (Aida), Luciana d\'Intino (Amneris), Salvatore Licitra (Radames), Juan Pons (Amonas), Matti Salminen (Ramfis), Günther Groissböck (König von Ägypten), Christiane Kohl (Priesterin), Boguslaw Bidzinski (Bote) Tragische Liebesszenen in exotischem Flair - Anlässlich der Fête de la Musique überträgt ARTE Verdis spektakulärste Oper, \"Aida\", die in Ägypten zur Zeit der Pharaonen spielt. Die Titelrolle singt die schwedische Sopranistin Nina Stemme, Regie führt der Franzose Nicolas Joel, die musikalische Leitung hat der ungarische Dirigent Adam Fischer. Aufgezeichnet wurde die Produktion im Opernhaus Zürich.
Mittwoch, 21. Juni 2006 um 20:40 VPS : 20.40 Aida Oper, Frankreich / Schweiz 2006, ARTE F Regie: Andy Sommer, Inszenierung: Nicolas Joel, Komponist: Giuseppe Verdi Nina Stemme (Aida), Luciana d\'Intino (Amneris), Salvatore Licitra (Radames), Juan Pons (Amonas), Matti Salminen (Ramfis), Günther Groissböck (König von Ägypten), Christiane Kohl (Priesterin), Boguslaw Bidzinski (Bote) Tragische Liebesszenen in exotischem Flair - Anlässlich der Fête de la Musique überträgt ARTE Verdis spektakulärste Oper, \"Aida\", die in Ägypten zur Zeit der Pharaonen spielt. Die Titelrolle singt die schwedische Sopranistin Nina Stemme, Regie führt der Franzose Nicolas Joel, die musikalische Leitung hat der ungarische Dirigent Adam Fischer. Aufgezeichnet wurde die Produktion im Opernhaus Zürich.
12010 virius 2006-06-16 23:28:08 [Válasz erre: 12009 Búbánat 2006-06-16 08:51:53]
Az nem a bérleti tájékoztató véletlenül? Mert én azt vettem magamhoz a múltkor.
Az nem a bérleti tájékoztató véletlenül? Mert én azt vettem magamhoz a múltkor.
12009 Búbánat 2006-06-16 08:51:53 [Válasz erre: 12007 Siegfried 2006-06-15 22:55:08]
A vékony kis füzetecske - ez már nem spirálos - garmadában áll a jegyárusító helyeken, ingyen, bárki számára hozzáférhető.
A vékony kis füzetecske - ez már nem spirálos - garmadában áll a jegyárusító helyeken, ingyen, bárki számára hozzáférhető.
12008 frushena 2006-06-16 08:03:17
A teganp Semele mondhatni úgy is, hogy parádés volt. Gyönyörű előadás nagyszerű énekesekkel. Stefanowicz szólamát Hegyi Barna énekelte, valami istenien. Gyönyörű hang! Mind a színe, mind az orgánuma, teltsége ... egyszerűen hibátlan Athamast énekelt. Noha egy igazán jelentős áriája van a darab végén. Ott viszont elengedte magát & fantasztikusan lágyan és mégis szugerálóan jól sikerült. Én bízom benne, hogy nagy jövő áll a fiú előtt. Timothy Bentch mint mindig remek volt. Semelevel alkotott duettjére nincsenek szavak. Eszelősen jó volt. Sokkal jobb ebben a szerepében mint mondjuk Mitridateként. Nekem jobban tetszett. Bretz Gábor bármiben énekel az csak jó lehet. És ez most sem volt másként. Tipikusan az a hang, ami elindul a gerincoszloptól felfel ... :) Remek! Új beálló is volt, Cserhalmi Ferenc személyében. Tetszett, bár Fried Péter hangja jóval súlyosabb & jobban illik Somnus figurájához. Jónás Krisztina még indig szép hang, de továbbra is sziszegős az én fülemnek. Juno szerepében Lehőcz Andrea volt, akárcsak tavaly. Akkor jobb volt. Kóbor Tamás Apollot keltette életre egy ária erejéig, ami jól sikerült. GONZÁLEZ Mónika pedig abszolut az est ékköve volt. Megint megmutatta micsoda színésznő & énekesnő egyben. Technikája egyszerűen lenyűgöző. Minden egyes áriában hibátlanul vette a nyakatekert áriákat. \"Endless pleasure\" valami csoda ... A \"tükör-áriában\" pedig még gazdagabb elemeket mozgósított mint a tavalyi premieren. Hiába! Egy igazi barokk hercegnő & véleményem szerint ebben a világban VERHETETLEN művész. Ha barokk produkció van kis hazánkban és az Ő nevével találkozik az ember el kell menni. Egy örök élményt nyújt! színjátszás, mind éneklés szempontjából. Sajnálatos, hogy ennek a tegnapi csodás estének kevesen voltak részesei. Minden volt, csak teltház nem. ... Talán akövetkező két előadáson többen lesznek. Zárójelben pedig megjegyezném, hogy Händel-nél nem igazán élt nagyobb komponista! Számomra mindig hihetetlen, hogy ember valaha is leírt ilyet. A zenekar szépen szólt Németh Pál irányítása allatt. A záróképben a trombitásoknak is kijár egy bravo. Szép volt!
A teganp Semele mondhatni úgy is, hogy parádés volt. Gyönyörű előadás nagyszerű énekesekkel. Stefanowicz szólamát Hegyi Barna énekelte, valami istenien. Gyönyörű hang! Mind a színe, mind az orgánuma, teltsége ... egyszerűen hibátlan Athamast énekelt. Noha egy igazán jelentős áriája van a darab végén. Ott viszont elengedte magát & fantasztikusan lágyan és mégis szugerálóan jól sikerült. Én bízom benne, hogy nagy jövő áll a fiú előtt. Timothy Bentch mint mindig remek volt. Semelevel alkotott duettjére nincsenek szavak. Eszelősen jó volt. Sokkal jobb ebben a szerepében mint mondjuk Mitridateként. Nekem jobban tetszett. Bretz Gábor bármiben énekel az csak jó lehet. És ez most sem volt másként. Tipikusan az a hang, ami elindul a gerincoszloptól felfel ... :) Remek! Új beálló is volt, Cserhalmi Ferenc személyében. Tetszett, bár Fried Péter hangja jóval súlyosabb & jobban illik Somnus figurájához. Jónás Krisztina még indig szép hang, de továbbra is sziszegős az én fülemnek. Juno szerepében Lehőcz Andrea volt, akárcsak tavaly. Akkor jobb volt. Kóbor Tamás Apollot keltette életre egy ária erejéig, ami jól sikerült. GONZÁLEZ Mónika pedig abszolut az est ékköve volt. Megint megmutatta micsoda színésznő & énekesnő egyben. Technikája egyszerűen lenyűgöző. Minden egyes áriában hibátlanul vette a nyakatekert áriákat. \"Endless pleasure\" valami csoda ... A \"tükör-áriában\" pedig még gazdagabb elemeket mozgósított mint a tavalyi premieren. Hiába! Egy igazi barokk hercegnő & véleményem szerint ebben a világban VERHETETLEN művész. Ha barokk produkció van kis hazánkban és az Ő nevével találkozik az ember el kell menni. Egy örök élményt nyújt! színjátszás, mind éneklés szempontjából. Sajnálatos, hogy ennek a tegnapi csodás estének kevesen voltak részesei. Minden volt, csak teltház nem. ... Talán akövetkező két előadáson többen lesznek. Zárójelben pedig megjegyezném, hogy Händel-nél nem igazán élt nagyobb komponista! Számomra mindig hihetetlen, hogy ember valaha is leírt ilyet. A zenekar szépen szólt Németh Pál irányítása allatt. A záróképben a trombitásoknak is kijár egy bravo. Szép volt!
12007 Siegfried 2006-06-15 22:55:08
Az alábbi címről letölthető az Operaház következő évadjának műsorkalendáriuma: http://www.fidelio.hu/downloads/Kalendarium06-07.pdf
Az alábbi címről letölthető az Operaház következő évadjának műsorkalendáriuma: http://www.fidelio.hu/downloads/Kalendarium06-07.pdf
12006 Kotkoda 2006-06-06 01:00:08
Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik, de pl.Wierdl Esztert el tudom képzelni, mint jó Despina! Jól is játszik a színpadon, és üde, friss hang.
Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik, de pl.Wierdl Esztert el tudom képzelni, mint jó Despina! Jól is játszik a színpadon, és üde, friss hang.
12005 virius 2006-06-05 22:48:47 [Válasz erre: 12003 Kotkoda 2006-06-05 21:17:12]
\"Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne!\" Na de kit?! Iván Ildikót?! Azért kíváncsi vagyok, hogy GYRGY vajon most se foglalkoztatná exminiszterné őnagyságát?
\"Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne!\" Na de kit?! Iván Ildikót?! Azért kíváncsi vagyok, hogy GYRGY vajon most se foglalkoztatná exminiszterné őnagyságát?
12004 frushena 2006-06-05 21:42:08 [Válasz erre: 12003 Kotkoda 2006-06-05 21:17:12]
Én a holnapira szeretnék eljutni, de ez még kérdéses. Herczenikre kíváncsi vagyok.
Én a holnapira szeretnék eljutni, de ez még kérdéses. Herczenikre kíváncsi vagyok.
12003 Kotkoda 2006-06-05 21:17:12
Nem tudom volt-e valaki tegnap a Cosin az Operában, szerintem fantasztikus volt! A fiatal énekes gárda /Herczenik,Schöck,Szappanos,Molnár/ igazán kiváló teljesítményt nyújtottak! Voltak ugyan ingadozások a tempókban, de ezt majd kinövik - remélhetőleg. Ötvös Csaba is régi fényében tündökölt, láthatóan élvezte az előadást, Csonka Zsuzsának meg kár hogy nincs nagyobb hangja, időnként csak látni lehetett hogy énekel,hallani nem, de neki régen se volt nagy hangja.Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne! Csakhogy valami jót is írjunk már erről a szegény rémes sorsú Operaházról!
Nem tudom volt-e valaki tegnap a Cosin az Operában, szerintem fantasztikus volt! A fiatal énekes gárda /Herczenik,Schöck,Szappanos,Molnár/ igazán kiváló teljesítményt nyújtottak! Voltak ugyan ingadozások a tempókban, de ezt majd kinövik - remélhetőleg. Ötvös Csaba is régi fényében tündökölt, láthatóan élvezte az előadást, Csonka Zsuzsának meg kár hogy nincs nagyobb hangja, időnként csak látni lehetett hogy énekel,hallani nem, de neki régen se volt nagy hangja.Ha egy jobb Despinát sikerülne találni, igazán elsőosztályú szereposztás lenne! Csakhogy valami jót is írjunk már erről a szegény rémes sorsú Operaházról!
12002 WiseGentleman 2006-06-04 07:46:32
Ja, még egy dolog, örömmel hallottam, hogy Egri Sándor felgyógyult rekedtségéből a legutóbbi Tosca előadás után, hangjából ismét a fűrésztelep zaja áradt, aki neagyisten elaludt a harmadik felvonásban és nem ébredt fel a sajátos Egri-féle \"Fanget an\" kiáltásra, az csak magára vethet...
Ja, még egy dolog, örömmel hallottam, hogy Egri Sándor felgyógyult rekedtségéből a legutóbbi Tosca előadás után, hangjából ismét a fűrésztelep zaja áradt, aki neagyisten elaludt a harmadik felvonásban és nem ébredt fel a sajátos Egri-féle \"Fanget an\" kiáltásra, az csak magára vethet...
12001 WiseGentleman 2006-06-04 07:28:08
Nos, Hölgyek, Urak, nem tudom, hogy hányan voltunk a mai Nürnbergin, az biztos, hogy a (papíron) első szereposztás mára valamennyire beerősített, Kiss B. Attila valamennyit javult, tehát Rajkin szavaival, ha nem is az igazi, de \"válámi ván\". Sajnos, a rendezés idióta gegjei egyre inkább zavarnak, szerintem a jóérzésű wagneriánusoknak aláírásokat kellene gyűjteni, hogy a Mr. Rendező gondolja át Beckmesser szerepét, főleg a fogkiköpő részeket, ami humorosnak nem humoros, ugyanakkor rendkívül ízléstelen. Tovaris Szimonovról mit mondhatnék, hozta a formáját, González Mónika most valamennyivel jobb volt, ugyanakkor fenntartom azt a véleményem, hogy Wagner-szerepbe osztása óriási tévedés, ez pl. meglátszott abban, amikor a harmadik felvonás kvintettjét végigszirénázta. Berczellynek örültem, adjon a Jóisten a Művész Úrnak sok sok évet ilyen formában Wagner szerepben. Any questions?
Nos, Hölgyek, Urak, nem tudom, hogy hányan voltunk a mai Nürnbergin, az biztos, hogy a (papíron) első szereposztás mára valamennyire beerősített, Kiss B. Attila valamennyit javult, tehát Rajkin szavaival, ha nem is az igazi, de \"válámi ván\". Sajnos, a rendezés idióta gegjei egyre inkább zavarnak, szerintem a jóérzésű wagneriánusoknak aláírásokat kellene gyűjteni, hogy a Mr. Rendező gondolja át Beckmesser szerepét, főleg a fogkiköpő részeket, ami humorosnak nem humoros, ugyanakkor rendkívül ízléstelen. Tovaris Szimonovról mit mondhatnék, hozta a formáját, González Mónika most valamennyivel jobb volt, ugyanakkor fenntartom azt a véleményem, hogy Wagner-szerepbe osztása óriási tévedés, ez pl. meglátszott abban, amikor a harmadik felvonás kvintettjét végigszirénázta. Berczellynek örültem, adjon a Jóisten a Művész Úrnak sok sok évet ilyen formában Wagner szerepben. Any questions?
12000 kiràlylàny 2006-06-03 23:53:24 [Válasz erre: 11999 kiràlylàny 2006-06-03 23:52:53]
12000 :-))))))))))))))))))
12000 :-))))))))))))))))))
11999 kiràlylàny 2006-06-03 23:52:53 [Válasz erre: 11998 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:52]
nyerészkedjek(nem mintha ettöl pontjaim szàma növekedne... egyàltalàn, van még pontozàs? vagy naggggyon lemaradtam ;-)? amùgy mindegy, ha van is, soh\'sem tudtam megnézni, hol àllok a pontépìtészetben:-)) ) Azért majd gyertek vissza és ìrjatok,jò??? Üdvözlet mindenkinek:-))
nyerészkedjek(nem mintha ettöl pontjaim szàma növekedne... egyàltalàn, van még pontozàs? vagy naggggyon lemaradtam ;-)? amùgy mindegy, ha van is, soh\'sem tudtam megnézni, hol àllok a pontépìtészetben:-)) ) Azért majd gyertek vissza és ìrjatok,jò??? Üdvözlet mindenkinek:-))
11998 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:52 [Válasz erre: 11997 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:23]
...hogy egy kicsit...
...hogy egy kicsit...
11997 kiràlylàny 2006-06-03 23:49:23 [Válasz erre: 11996 kiràlylàny 2006-06-03 23:48:58]
...engedjétek meg...
...engedjétek meg...
11996 kiràlylàny 2006-06-03 23:48:58 [Válasz erre: 11995 kiràlylàny 2006-06-03 16:15:59]
Akkor most...
Akkor most...
11995 kiràlylàny 2006-06-03 16:15:59 [Válasz erre: 11986 martuni 2006-06-02 16:30:04]
szerintem: nekünk szemtöl szembe minden(ki) jò. mosolyogva együttmüködünk a vilàgon mindenkivel. aztàn a hàta mögött alapos,fàradtsàgot nem ismerö,lankadatlan munkàval kinyìrjuk. mert nekünk semmi sem jò. :-(((
szerintem: nekünk szemtöl szembe minden(ki) jò. mosolyogva együttmüködünk a vilàgon mindenkivel. aztàn a hàta mögött alapos,fàradtsàgot nem ismerö,lankadatlan munkàval kinyìrjuk. mert nekünk semmi sem jò. :-(((
11994 Siegfried 2006-06-03 12:52:30
Hiányzik a gyűjteményemből a 2002 március havi operaházi műsorfüzet. Van valakinek fölös példánya?
Hiányzik a gyűjteményemből a 2002 március havi operaházi műsorfüzet. Van valakinek fölös példánya?
11993 pépó 2006-06-03 12:01:40 [Válasz erre: 11991 Ködszurkáló 2006-06-03 09:52:15]
még annyit:milyen jól ismered német és gyrgy kapcsolatát!rosszindulat ide vagy oda?
még annyit:milyen jól ismered német és gyrgy kapcsolatát!rosszindulat ide vagy oda?
11992 pépó 2006-06-03 09:58:36
talán nem is ide akartam írni?
talán nem is ide akartam írni?
11991 Ködszurkáló 2006-06-03 09:52:15 [Válasz erre: 11990 pépó 2006-06-03 08:23:19]
Nagy butaságot írtál, rosszindulattal! Fischer Ádám régóta dolgozik N.J-tal, és egy bécsi felkérésre Gyrgy-nek nemigen van befolyása.
Nagy butaságot írtál, rosszindulattal! Fischer Ádám régóta dolgozik N.J-tal, és egy bécsi felkérésre Gyrgy-nek nemigen van befolyása.
11990 pépó 2006-06-03 08:23:19
igen.megint eljött német judt kánaánja gyrgy-vel.
igen.megint eljött német judt kánaánja gyrgy-vel.
11989 orlandofurioso 2006-06-02 22:49:34
Konzerthaus, 2007 május 28. Háry János: Perencz Béla Örzse: Németh Judit Marci: Gregor József Fischer Ádám
Konzerthaus, 2007 május 28. Háry János: Perencz Béla Örzse: Németh Judit Marci: Gregor József Fischer Ádám
11988 WiseGentleman 2006-06-02 18:57:18 [Válasz erre: 11987 virius 2006-06-02 18:13:12]
Hívjuk ide Thielemannt...
Hívjuk ide Thielemannt...
11987 virius 2006-06-02 18:13:12 [Válasz erre: 11983 WiseGentleman 2006-06-02 16:06:56]
Győriványi ötlete volt még 2002-ben, hogy Szimonov vezényelje a Pikk Dámát (most is ő fogja mind a 6 előadást dirigálni), mondván, hogy orosz-orosz, Jurij ne Wagnert vezényeljen. Ha most Győriványi visszajött, lehet, hogy Medveczky vezényli a Ringet, dehát ő már nyugdíjba ment. Nagyobb kérdőjel ennél: KI VEZÉNYLI JÖVŐRE A PARSIFALT?!!!
Győriványi ötlete volt még 2002-ben, hogy Szimonov vezényelje a Pikk Dámát (most is ő fogja mind a 6 előadást dirigálni), mondván, hogy orosz-orosz, Jurij ne Wagnert vezényeljen. Ha most Győriványi visszajött, lehet, hogy Medveczky vezényli a Ringet, dehát ő már nyugdíjba ment. Nagyobb kérdőjel ennél: KI VEZÉNYLI JÖVŐRE A PARSIFALT?!!!
11986 martuni 2006-06-02 16:30:04 [Válasz erre: 11979 frushena 2006-06-01 08:38:55]
Hogy \"nekünk semmi sem jó\" ezzel én vitába szállnék. Én meg úgy látom, hogy nekünk minden jó.
Hogy \"nekünk semmi sem jó\" ezzel én vitába szállnék. Én meg úgy látom, hogy nekünk minden jó.
11985 martuni 2006-06-02 16:24:51
Röhej az, hogy valaki ráragasztotta Szimonovra, hogy Wagnerdirigens, meg milyen jó, és úgy maradt. Pedig hát...
Röhej az, hogy valaki ráragasztotta Szimonovra, hogy Wagnerdirigens, meg milyen jó, és úgy maradt. Pedig hát...
11984 Búbánat 2006-06-02 16:13:19 [Válasz erre: 11983 WiseGentleman 2006-06-02 16:06:56]
Medveczky vezényelte a Ring-et, ő is átveheti Kovácstól.
Medveczky vezényelte a Ring-et, ő is átveheti Kovácstól.
11983 WiseGentleman 2006-06-02 16:06:56
A végén még Szimonov vezényli a jövő évi Ringet is? Na ne má... Győriványinak egyébként van Wagner-tapasztalata egyáltalán?
A végén még Szimonov vezényli a jövő évi Ringet is? Na ne má... Győriványinak egyébként van Wagner-tapasztalata egyáltalán?
11982 martuni 2006-06-02 16:02:48 [Válasz erre: 11981 virius 2006-06-01 21:34:31]
Nagyon nagy veszteség lenne, ha Kovács János távozna az Operából, mert még mindig ő Magyarország legjobb operadirigense! Persze Szimonov ugrik, de ugyan már! A magyarokkal mindent meg lehet etetni? Nem látjátok, hogy hogyan vezényel? És az az alattomos pofája! Ki nem állhatom!
Nagyon nagy veszteség lenne, ha Kovács János távozna az Operából, mert még mindig ő Magyarország legjobb operadirigense! Persze Szimonov ugrik, de ugyan már! A magyarokkal mindent meg lehet etetni? Nem látjátok, hogy hogyan vezényel? És az az alattomos pofája! Ki nem állhatom!
11981 virius 2006-06-01 21:34:31 [Válasz erre: 11980 WiseGentleman 2006-06-01 09:20:51]
Az még nem olyan biztos, hogy Kovács vezényel szombaton, tekintve, hogy - immár Gyõriványi miatt - végleg felmondott. Tehát vagy Szimonov lesz, vagy elmarad a szombati Meistersinger.
Az még nem olyan biztos, hogy Kovács vezényel szombaton, tekintve, hogy - immár Gyõriványi miatt - végleg felmondott. Tehát vagy Szimonov lesz, vagy elmarad a szombati Meistersinger.
11980 WiseGentleman 2006-06-01 09:20:51 [Válasz erre: 11979 frushena 2006-06-01 08:38:55]
Sőt, ahhoz képest, hogy egyik másik művész milyen stresszhelyzetet él át manapság (ld. az operaházi mizéria) egyenesen tiszteletreméltó. Kíváncsi vagyok szombaton Kovács Jánosra, és örülök, hogy Szimonov, \"a világ egyik legnagyszerűbb karmestere\" (Copyright: HÁJ) visszatér a fachjához és Csajkovszkijt vezényel.
Sőt, ahhoz képest, hogy egyik másik művész milyen stresszhelyzetet él át manapság (ld. az operaházi mizéria) egyenesen tiszteletreméltó. Kíváncsi vagyok szombaton Kovács Jánosra, és örülök, hogy Szimonov, \"a világ egyik legnagyszerűbb karmestere\" (Copyright: HÁJ) visszatér a fachjához és Csajkovszkijt vezényel.
11979 frushena 2006-06-01 08:38:55 [Válasz erre: 11978 WiseGentleman 2006-06-01 00:36:08]
Arra, amit mindig szajkózok. NEKÜNK SOHA SEMMI NEM JÓ! Annyira nem rossz az előadás, mint ahogy páran ezt érzékelik. Nem vagyok Wagner barát, de nem untam halálra magam. És a \"távolból\" nagyon könnyű okosnak lenni. Szerintem nagyon sok embernek fogalma sincs arról, hogy mi munka egy ilyen előadás. Bár ezt a nézőt nem érdekli ...
Arra, amit mindig szajkózok. NEKÜNK SOHA SEMMI NEM JÓ! Annyira nem rossz az előadás, mint ahogy páran ezt érzékelik. Nem vagyok Wagner barát, de nem untam halálra magam. És a \"távolból\" nagyon könnyű okosnak lenni. Szerintem nagyon sok embernek fogalma sincs arról, hogy mi munka egy ilyen előadás. Bár ezt a nézőt nem érdekli ...
11978 WiseGentleman 2006-06-01 00:36:08 [Válasz erre: 11976 frushena 2006-05-30 21:39:16]
Ezt most mire értetted? Mellesleg, a mai Nürnbergi is egész jó volt, Kovácsházi ismét kongeniális alakítást nyújtott, Sárkány Kázmér most nem riszálta a vállát, egyébként detto ugyanaz, viszont azt hiszem, sikerült megértenem, és elfogadnom Kunder rokonszenves Hans Sachs alakítását, a rezignált \"Schuster und Poet\" alakot, aki már mindent tud az életről, ezért sztoikus bölcsességgel követi az eseményeket. Egy óvatos megjegyzés a férfikar művészeinek: az utolsó kép nyitókórusában (\"St. Krispin, lobet ihn\") a subito piano-nak (\"so stahl er sich\'s dazu\") talán jobban kellene érvényesülnie...
Ezt most mire értetted? Mellesleg, a mai Nürnbergi is egész jó volt, Kovácsházi ismét kongeniális alakítást nyújtott, Sárkány Kázmér most nem riszálta a vállát, egyébként detto ugyanaz, viszont azt hiszem, sikerült megértenem, és elfogadnom Kunder rokonszenves Hans Sachs alakítását, a rezignált \"Schuster und Poet\" alakot, aki már mindent tud az életről, ezért sztoikus bölcsességgel követi az eseményeket. Egy óvatos megjegyzés a férfikar művészeinek: az utolsó kép nyitókórusában (\"St. Krispin, lobet ihn\") a subito piano-nak (\"so stahl er sich\'s dazu\") talán jobban kellene érvényesülnie...
11977 Búbánat 2006-05-31 09:20:05 [Válasz erre: 11975 WiseGentleman 2006-05-30 21:29:39]
Tudtommal jelenleg nem. Igaz, egy-két héttel később bizonyos cikkek már előkereshetőek az archívumból.
Tudtommal jelenleg nem. Igaz, egy-két héttel később bizonyos cikkek már előkereshetőek az archívumból.
11976 frushena 2006-05-30 21:39:16 [Válasz erre: 11974 Búbánat 2006-05-30 10:36:43]
Éljenek a profik a tökéletesek és a mindentudók! Hihetetlen !!!
Éljenek a profik a tökéletesek és a mindentudók! Hihetetlen !!!
11975 WiseGentleman 2006-05-30 21:29:39 [Válasz erre: 11974 Búbánat 2006-05-30 10:36:43]
Ez a cikk létezik elektronikus formában is?
Ez a cikk létezik elektronikus formában is?
11974 Búbánat 2006-05-30 10:36:43
„Richard Wagner árnyékában körözve” Ezt a hangzatos címet adta Metz Katalin a Mesterdalnokok-premierről írt - a mai Magyar Nemzetben olvasható - recenziójának. Írásának záró gondolata: Jobb időkben, jobb szereposztással talán Vidnyánszky Attilának sem kell majd a hétfejű sárkánnyal, azaz lehetetlen feladattal megbirkóznia.
„Richard Wagner árnyékában körözve” Ezt a hangzatos címet adta Metz Katalin a Mesterdalnokok-premierről írt - a mai Magyar Nemzetben olvasható - recenziójának. Írásának záró gondolata: Jobb időkben, jobb szereposztással talán Vidnyánszky Attilának sem kell majd a hétfejű sárkánnyal, azaz lehetetlen feladattal megbirkóznia.
11973 martuni 2006-05-29 10:26:28
A tegnapi Toscan a pálmát Kelen Péter vitte el. Szédületes formában énekelt, magas b-i erősek, fényesek voltak. Talán helyenként játéka volt/számomra/ túl érzelgős, de ennyi belefér. Remek formában volt Sümegi Eszter művésznő is, szép hang, jó megjelenés, viszont a második felvonásban a zenekart helyenként túl hangosnak véltem. Nem biztos, hogy attól lesz egy zene drámai, ha a zenekar állandóan megpróbálja az énekest leüvölteni. Muszáj megemlítenem Egri Sándor hangi teljesítményét, még akkor is, ha újra művészi hitelrontással leszek meggyanúsítva. Szóval röviden annyit: nem szabadna őt erre a szerepre kitűzni. Ezt egyébként a második szünetben többen is megjegyezték. Egészen egyszerűen hangját és énektudását messze meghaladja ennek a szerepnek a nehézsége. Ebben az évadban hallottam még Toscaelőadásokat Rálik Szilviával, valamint Kiss. B. Attilával is, de ők nem annyira nyerték el a tetszésemet. Perencz Béla viszont nagyon jó Scarpia, és reménykedjünk, hogy a jövő évadban találkozni is fogunk vele. Mindent összegezve, a Tosca egy szuper opera, ha megvannak rá a megfelelő énekesek. Nekem mindenképpen Lukács Gyöngyi és/vagy Sümegi Eszter, Kelen Péter és jó állapotában Kiss B. Attila,/Kovácsházit még nem hallottam/ valamint Perencz és Fokanov.
A tegnapi Toscan a pálmát Kelen Péter vitte el. Szédületes formában énekelt, magas b-i erősek, fényesek voltak. Talán helyenként játéka volt/számomra/ túl érzelgős, de ennyi belefér. Remek formában volt Sümegi Eszter művésznő is, szép hang, jó megjelenés, viszont a második felvonásban a zenekart helyenként túl hangosnak véltem. Nem biztos, hogy attól lesz egy zene drámai, ha a zenekar állandóan megpróbálja az énekest leüvölteni. Muszáj megemlítenem Egri Sándor hangi teljesítményét, még akkor is, ha újra művészi hitelrontással leszek meggyanúsítva. Szóval röviden annyit: nem szabadna őt erre a szerepre kitűzni. Ezt egyébként a második szünetben többen is megjegyezték. Egészen egyszerűen hangját és énektudását messze meghaladja ennek a szerepnek a nehézsége. Ebben az évadban hallottam még Toscaelőadásokat Rálik Szilviával, valamint Kiss. B. Attilával is, de ők nem annyira nyerték el a tetszésemet. Perencz Béla viszont nagyon jó Scarpia, és reménykedjünk, hogy a jövő évadban találkozni is fogunk vele. Mindent összegezve, a Tosca egy szuper opera, ha megvannak rá a megfelelő énekesek. Nekem mindenképpen Lukács Gyöngyi és/vagy Sümegi Eszter, Kelen Péter és jó állapotában Kiss B. Attila,/Kovácsházit még nem hallottam/ valamint Perencz és Fokanov.
11972 WiseGentleman 2006-05-29 00:34:24
Nos, a tegnapi Nürnbergivel kapcsolatban, szerintem González Mónika szereposztásbeli tévedés, sem hanganyaga, sem hangképzése nem teszi alkalmassá a wagneri \"jugendlich-dramatisch\" szerepkörre. Berczellynek örültem, hogy most pontosan lépett be, Szimonov vezényletével a nyitány tempói nem tűntek olyan botrányosnak, úgy látszik, valaki szólt a maestronak, hogy \"nye tak bísztro, pazsalujszta\". Kiss B. Attilának szerintem még foglalkoznia kell a szereppel, most kicsit úgy hatott, hogy \"ha már erre jártam, dobok egy Stolzingit, s néhány taktus erejéig hőstenorkodom egyet\", ugyanakkor a Kovácsházi féle szerepazonosulás elmaradt. Gál Erika Magdalene-alakításával kapcsolatban megjegyezném, hogy az opera szerint Lene nevelőnő szerepet tölt be Pogneréknél, amihez ez a viháncolós, flörtölős figura nem igazán méltó. Sárkány Kázmér összetéveszti az alakítást egy \"commedia dell\'arte\"-ből kölcsönzött Harlekinnel (jelmeze is inkább bohócra utal), a vállriszálást talán valami transzvesztita show-ból hozhatta. A fogkiverés motívuma kifejezetten ízléstelen, annál is inkább, hogy a 3. felvonásra elmúlik a pöszögés, ennélfogva lehet, hogy ünnepi protézisét tette be a mester??? A rendezéssel kapcsolatban sok át nem gondolt elemet lehetne felhozni. Többek között nem értem, hogy a \"wach auf, es nahet gen den Tag\" kórus alatt miért sötétül el a színpad. A Flieder-monológ társítása az orgonasípokkal kifejezetten gáz, bár igaz, hogy az orgonasípok kaptafaként jól felhasználhatók. Említhető még az 1. felvonás végén a rendezői újítás, melynek során nem Hans Sachs marad egyedül a színpadon, hanem Walter, mint valami reneszánsz Luke Skywalker forgatja a kardját. A mai Toscáról csupán annyit: Bravo Kelen Péter, annak ellenére, hogy nem vagyok tipikus Kelen-fan, a művész ezen az előadáson fantasztikus, szuggesztív alakítást nyújtott. Sümegi Eszter Toscája egy hangi képességei teljében lévő profi művésznő produkciója volt, Egri Sándor láthatóan rekedt volt, a néző aggódhatott, nehogy a második felvonás előtt természetes halállal múljon ki Scarpia...
Nos, a tegnapi Nürnbergivel kapcsolatban, szerintem González Mónika szereposztásbeli tévedés, sem hanganyaga, sem hangképzése nem teszi alkalmassá a wagneri \"jugendlich-dramatisch\" szerepkörre. Berczellynek örültem, hogy most pontosan lépett be, Szimonov vezényletével a nyitány tempói nem tűntek olyan botrányosnak, úgy látszik, valaki szólt a maestronak, hogy \"nye tak bísztro, pazsalujszta\". Kiss B. Attilának szerintem még foglalkoznia kell a szereppel, most kicsit úgy hatott, hogy \"ha már erre jártam, dobok egy Stolzingit, s néhány taktus erejéig hőstenorkodom egyet\", ugyanakkor a Kovácsházi féle szerepazonosulás elmaradt. Gál Erika Magdalene-alakításával kapcsolatban megjegyezném, hogy az opera szerint Lene nevelőnő szerepet tölt be Pogneréknél, amihez ez a viháncolós, flörtölős figura nem igazán méltó. Sárkány Kázmér összetéveszti az alakítást egy \"commedia dell\'arte\"-ből kölcsönzött Harlekinnel (jelmeze is inkább bohócra utal), a vállriszálást talán valami transzvesztita show-ból hozhatta. A fogkiverés motívuma kifejezetten ízléstelen, annál is inkább, hogy a 3. felvonásra elmúlik a pöszögés, ennélfogva lehet, hogy ünnepi protézisét tette be a mester??? A rendezéssel kapcsolatban sok át nem gondolt elemet lehetne felhozni. Többek között nem értem, hogy a \"wach auf, es nahet gen den Tag\" kórus alatt miért sötétül el a színpad. A Flieder-monológ társítása az orgonasípokkal kifejezetten gáz, bár igaz, hogy az orgonasípok kaptafaként jól felhasználhatók. Említhető még az 1. felvonás végén a rendezői újítás, melynek során nem Hans Sachs marad egyedül a színpadon, hanem Walter, mint valami reneszánsz Luke Skywalker forgatja a kardját. A mai Toscáról csupán annyit: Bravo Kelen Péter, annak ellenére, hogy nem vagyok tipikus Kelen-fan, a művész ezen az előadáson fantasztikus, szuggesztív alakítást nyújtott. Sümegi Eszter Toscája egy hangi képességei teljében lévő profi művésznő produkciója volt, Egri Sándor láthatóan rekedt volt, a néző aggódhatott, nehogy a második felvonás előtt természetes halállal múljon ki Scarpia...
11971 sas 2006-05-28 23:04:22 [Válasz erre: 11970 titto 2006-05-28 22:41:48]
Kedves Levente! Tulajdonnevek előtt nem használunk névelőt. Az bunkóság. Mint ahogy az is, ha nem veszed a fárdságot, hogy hiba nélkül írd le egy kollégád (Wierdl Eszter) nevét, aki szerintem sokkal több színpadi jelenléttel bír, mint González. Személyes sérelmeidért jobb lenne, ha nem így akarnál bosszút állni. Ez az én véleményem, és ellentétben veled nem \'ex catedra\' jelentem ki.
Kedves Levente! Tulajdonnevek előtt nem használunk névelőt. Az bunkóság. Mint ahogy az is, ha nem veszed a fárdságot, hogy hiba nélkül írd le egy kollégád (Wierdl Eszter) nevét, aki szerintem sokkal több színpadi jelenléttel bír, mint González. Személyes sérelmeidért jobb lenne, ha nem így akarnál bosszút állni. Ez az én véleményem, és ellentétben veled nem \'ex catedra\' jelentem ki.
11970 titto 2006-05-28 22:41:48
Szerintem a Wirld Eszter egy pojáca semmi szimpadiérzékkel és közönséges nyávogó hangal González Moni a jó ebben!!!!!!
Szerintem a Wirld Eszter egy pojáca semmi szimpadiérzékkel és közönséges nyávogó hangal González Moni a jó ebben!!!!!!
