13669 Orfeusz 2007-04-04 21:42:18
Állítólag ma Cecilia Bartoli a MÁÓ-ban volt és Turandotot nézett!!!! Ki mit tud róla??????
Állítólag ma Cecilia Bartoli a MÁÓ-ban volt és Turandotot nézett!!!! Ki mit tud róla??????
13668 Sesto 2007-04-04 10:36:37
...egy pár kritika az \"Ezred lánya\"-premier után: (részlet a \"Die Welt\" kritikából; www.welt.de) Hier schenkt man sich Hosen in Tirol: als Uniform für Tonio, der so seiner Marie nah sein kann. Tonio und Marie sind - nach Alagna/Gheorghiu, Villazón/Netrebko, Seiffert/Schnitzer - das mindestens vierte Operntraumpaar Juan-Diego Flórez und Natalie Dessay. Dem Peruaner sitzt in seiner zweiten Wiener Premiere fesch die Lederhose, und er schmettert fesch nasalierend seine neun hohen Cs in den Saal; wiederholen mag oder darf er sie nicht. In seiner zweiten Arie schmeichelt er mit zuckrigem Schmelz und zärtlichem Schmerz. Natalie Dessay, die 1993 in Wien als Olympia ihren internationalen Durchbruch erlebte, zwitschert die Marie mit Bügeleisen und Schälmesser als Koloraturenkobold: ein rothaariges Marketenderinnen-Girlie als kesse Mischung aus Pumuckl und Ronja Räubertochter; später domestiziert, aber nie gezähmt. Was die spitze Stimme nach zwei Stimmbandknotenoperationen an Farben verloren hat, gleicht sie durch Mienenspiel und fulminante Körpersprache aus. Souverän auf der ungewohnt komischen Seite steht auch der brummbärige Carlos Álvarez mit Glatze und Gummibauch als Sulpice. Gefeiert wurde schließlich in der Minirolle der wie ein lila Osterei gewandeten Duchesse de Crakentrop, für die sich in Wien einst auch die legendäre Ljuba Welitsch nicht zu schade war, die Heimkehrerin Montserrat Caballé. Die Stimme glänzt nur mit Resten früherer Pianoschönheit, aber so selbstironisch liebreizend wie die große Diva soll man die Schweizer Jodeleinlage \"S\'Schätzeli\" erst einmal servieren. Obwohl sie bisher nur 35 Vorstellungen an der Staatsoper gesungen hat, wurde die Caballé, die am 12. April 74 Jahre alt wird, auf der Premierenfeier bereits inoffiziell von Ioan Hollender zur Österreichischen Kammersängerin ernannt. Renate Wagner, a \"Merker-töl\" ilyennek látta/hallotta az elöadást: Wiener Staatsoper: LA FILLE DU RÉGIMENT von Gaetano Donizetti,(Premiere: 1. April 2007) Wann ist man als Opernfreund zuletzt dermaßen „glückselig“ aus der Wiener Staatsoper geschwebt? Man hätte Mühe, sich an einen Abend zu erinnern, an dem alles dermaßen gestimmt hat wie an diesem. Und das ausgerechnet bei der „Fille du régiment“, der im Grunde nicht so bedeutenden „Regimentstochter“ des Gaetano Donizetti, die hier in der originalen französischen „Opéra comique“-Fassung präsentiert wird (und nicht in der üblichen italienischen). Die Geschichte vom adeligen Kind, das von einem Regiment Soldaten aufgezogen wurde, sich in einen Tiroler (ein Feind der französischen Soldateska) verliebt, von der Mama abgeholt und zur Adeligen „dressiert“ wird und am Ende doch ihr Happy End bekommt, ist im allgemeinen nicht mehr als schlicht und dümmlich. Man spielt das Werk, weil eine Tenorarie mit neun hohen „C“ in Folge eine Herausforderung darstellt, der nur wenige gerecht werden (weshalb Luciano Pavarotti die Rolle in seiner Jugend an der Seite von Joan Sutherland gesungen hat – er konnte das), weil Marie, die Regimentstochter, einiges Schwierige, Koloraturenreiche zum Singen bekommt, der Sergeant Sulpice eine der üblichen komischen Bariton-Rollen ist und man im letzten Akt mit der „Duchesse de Crakentorp“ mit Hilfe prominenter Besetzungen immer Pointen setzen kann: In der Volksoper erinnert man sich diesbezüglich an königlich-vergnügliche Auftritte von Ljuba Welitsch. Was man aus dieser „Regimentstochter“ machen kann, zeigt die Wiener Aufführung, die in dieser Produktion aus London kommt und nach New York weiterwandert – eine Modell-Inszenierung wie diese verdient das. Es ist wirklich bemerkenswert, mit wie viel Grips der Regisseur Laurent Pelly die Sache anging. Man hat von ihm in Wien bisher noch nichts gesehen, aber der Ruf seiner witzigen Offenbach-Inszenierungen ist ihm voraus geeilt, und in London war man von der „Regimentstochter“ sehr begeistert. Zu Recht, wie wir nun wissen(im Sommer wird Pelly übrigens im Theater an der Wien Mozarts „La finta semplice“ in Szene setzen). Pelly, der wie meist mit Chantal Thomas für die Bühnengestaltung zusammen arbeitet (die großteils mätzchenlosen Kostüme machte er selbst), hat Donizettis Oper von allen Albernheiten befreit – dem Operetten-Tirol, den Operetten-Soldaten, der Operetten-Marketenderin. Doch wenn er (zeitversetzt in den Ersten Weltkrieg) das Soldatenwesen nicht lustig, sondern halbwegs ernst nimmt, übertreibt er es nicht, verzerrt nicht in die falsche Richtung. Und – das Soldatenleben ist echt, Marie trägt eine Hose, Stiefel, ein „Leiberl“, wie man in Wien sagt, und Hosenträger, und sie ist mit Hemdenbügeln und Kartoffelschälen befasst, statt chic die Trommel zu schlagen. Und auch anderes nimmt Pelly tiefer geschürft als sonst: Wenn Marie uns im zweiten Akt in Mädchenkleidern, am Schloss „umerzogen“ begegnet, dann ist es ebenso tragisch wie lustig, wie dieses Naturgeschöpf zur „Adeligen“ verformt werden sollte. Kurz, das Klischeelibretto wird auf einmal zur Menschengeschichte, zum Schicksal eines jungen Mädchens, das es wahrlich nicht leicht hat. Dennoch bleibt vieles noch heiter genug, etwa die „choreographische“ Führung der Soldaten (und auch manches Ensemble wird solcherart aufgelöst), die komischen Bedienten im Schloss Berkenfeld (Männer in Dienstmädchen-Kleidung, hingebungsvoll putzend), die Lemuren-Gesellschaft, die zur falschen Hochzeit kommt… Das sind Pointen, die der Ironisierung dienen. Sprechen wir von der Besetzung und am besten gleich von Natalie Dessay, dem Wunder einer Marie (auch wenn man ihr in Kritiken über die Londoner Aufführung vorwirft, keine echte Koloraturvirtuosin zu sein): Nun, die Dessay ist keine Gruberova und keine Sutherland und auch kein Sekunde lang die schmucke Marketenderin, als die man diese Marie konventionellerweise meist gegeben hat. Mit sperrigem Rotschopf wie eine Pippi Langstrumpf aussehend, ist diese Marie Trotzkopf und Persönlichkeit zugleich, übermütige Komikerin und tief empfindende Liebende. Sie setzt ihre Stimme zur Charakteristik der Figur ein, und da die original-französische „Regimentstochter“ viele gesprochene Passagen hat, kommt ihr das Französische, ihre Muttersprache voll entgegen: Sie kann die Rolle bis ins letzte sprachliche Detail auch absolut hinreißend spielen. Und sie hat einen hinreißenden Tonio, der rührend in Lederhosen und Stutzen auftritt und sich ihretwegen in Soldatenuniform stürzt. Mehr noch – er singt betörend schön. Man kann nicht sagen, dass Juan Diego Flórez – um diese Frage gleich einmal zu bereinigen – die neun hohen „C“ in den Zuschauerraum schmettern würde, denn dazu eignet sich die Stimme nicht. Er stellt sie hell und locker in den Raum, muss nicht stemmen, nicht pressen, fürchtet sich hörbar nicht davor und distoniert auch kein bisschen: Was kann man mehr verlangen? Und im übrigen ist er ein lyrischer Sänger mit schönster Stimmführung und einem Timbre, das so hell ist wie jenes von Pavarotti in dessen Jugend, aber ganz anders klingt. Auf der Bühne steht Flórez als hübscher, schlanker Bursche, der sich ein spürbares Vergnügen daraus macht, diese Marie zu lieben und bei jeder Gelegenheit in die Arme zu schließen: Die schier endlose Kuss-Szene der beiden ist ein Vergnügen für sich. Dass Tonio ganz am Ende mit einem Panzer auftaucht, um seine Marie endgültig zu erobern, mag vielleicht ein wenig übertrieben sein, aber im Glücksgefühl dieses Abends ist man entschlossen, einfach alles gut und richtig zu finden. Der fesche Carlos Alvarez ist kaum zu erkennen – seine bekannten schwarzen Locken unter einer Glatze versteckt, ein künstlicher Bauch um die Mitte, damit er auch optisch zum „Papa“ Sulpice, dem rührenden Sergeanten wird, der Marie aufgezogen hat und mit dem sie so richtig herumzanken kann: ein Schatz, der Mann, und mit bekannt schöner Stimme dazu. Janina Baechle als angebliche Tante von Marie, die sich dann als Mama herausstellt, stellt wieder ihr Talent für Komisches samt gepflegtem Mezzo unter Beweis und hat in Clemens Unterreiner einen wirklich komischen Adlatus. Ja, und dann ist da die Dritte-Akt-Komikerin (auch das rückt das Werk so sehr in Operettennähe), und für diese Duchesse de Crakentorp hat man Montserrat Caballé nach langen Jahren wieder an die Wiener Staatsoper heimgeholt. Längst nicht mehr die virtuose Stimmakrobatin und machtvolle Interpretin großer Rollen von einst, sondern eine souveräne Frau, die ihre Massen mit Selbstironie vor sich hin schiebt und keine Pointe auslässt. Wenn sie als einzige an diesem Abend immer wieder ins Deutsche fällt, dankt ihr dies das Publikum natürlich doppelt, denn es ist nicht jedermanns Sache, französische Witze auch zu verstehen. Das „Schweizer Liedchen“, das sie auch noch trällert, ist der Gipfel an Ironie und Selbstironie… Tatsächlich kann in diesem zweiten Akt auch ein Regisseur wie Pelly kaum ein „Konzept“ verwirklichen, da muss er einfach der albernen Story folgen. Der Mann am Pult, der den Abend musikalisch bestens zusammen hielt, war Yves Abel. Er fügte sich homogen zu dem Rest des Teams, und alle zusammen schufen einen Abend wie aus einem Guss. In der Staatsoper selbst spürte man das Vibrieren, das Schwingen der positiven Energie vom Anfang bis zum Ende. Es muss sich im Fernsehen auch manifestiert haben. Und man wird immer wieder einmal zur DVD des Abends greifen und sich an eine Sternstunde der Heiterkeit erinnern.
...egy pár kritika az \"Ezred lánya\"-premier után: (részlet a \"Die Welt\" kritikából; www.welt.de) Hier schenkt man sich Hosen in Tirol: als Uniform für Tonio, der so seiner Marie nah sein kann. Tonio und Marie sind - nach Alagna/Gheorghiu, Villazón/Netrebko, Seiffert/Schnitzer - das mindestens vierte Operntraumpaar Juan-Diego Flórez und Natalie Dessay. Dem Peruaner sitzt in seiner zweiten Wiener Premiere fesch die Lederhose, und er schmettert fesch nasalierend seine neun hohen Cs in den Saal; wiederholen mag oder darf er sie nicht. In seiner zweiten Arie schmeichelt er mit zuckrigem Schmelz und zärtlichem Schmerz. Natalie Dessay, die 1993 in Wien als Olympia ihren internationalen Durchbruch erlebte, zwitschert die Marie mit Bügeleisen und Schälmesser als Koloraturenkobold: ein rothaariges Marketenderinnen-Girlie als kesse Mischung aus Pumuckl und Ronja Räubertochter; später domestiziert, aber nie gezähmt. Was die spitze Stimme nach zwei Stimmbandknotenoperationen an Farben verloren hat, gleicht sie durch Mienenspiel und fulminante Körpersprache aus. Souverän auf der ungewohnt komischen Seite steht auch der brummbärige Carlos Álvarez mit Glatze und Gummibauch als Sulpice. Gefeiert wurde schließlich in der Minirolle der wie ein lila Osterei gewandeten Duchesse de Crakentrop, für die sich in Wien einst auch die legendäre Ljuba Welitsch nicht zu schade war, die Heimkehrerin Montserrat Caballé. Die Stimme glänzt nur mit Resten früherer Pianoschönheit, aber so selbstironisch liebreizend wie die große Diva soll man die Schweizer Jodeleinlage \"S\'Schätzeli\" erst einmal servieren. Obwohl sie bisher nur 35 Vorstellungen an der Staatsoper gesungen hat, wurde die Caballé, die am 12. April 74 Jahre alt wird, auf der Premierenfeier bereits inoffiziell von Ioan Hollender zur Österreichischen Kammersängerin ernannt. Renate Wagner, a \"Merker-töl\" ilyennek látta/hallotta az elöadást: Wiener Staatsoper: LA FILLE DU RÉGIMENT von Gaetano Donizetti,(Premiere: 1. April 2007) Wann ist man als Opernfreund zuletzt dermaßen „glückselig“ aus der Wiener Staatsoper geschwebt? Man hätte Mühe, sich an einen Abend zu erinnern, an dem alles dermaßen gestimmt hat wie an diesem. Und das ausgerechnet bei der „Fille du régiment“, der im Grunde nicht so bedeutenden „Regimentstochter“ des Gaetano Donizetti, die hier in der originalen französischen „Opéra comique“-Fassung präsentiert wird (und nicht in der üblichen italienischen). Die Geschichte vom adeligen Kind, das von einem Regiment Soldaten aufgezogen wurde, sich in einen Tiroler (ein Feind der französischen Soldateska) verliebt, von der Mama abgeholt und zur Adeligen „dressiert“ wird und am Ende doch ihr Happy End bekommt, ist im allgemeinen nicht mehr als schlicht und dümmlich. Man spielt das Werk, weil eine Tenorarie mit neun hohen „C“ in Folge eine Herausforderung darstellt, der nur wenige gerecht werden (weshalb Luciano Pavarotti die Rolle in seiner Jugend an der Seite von Joan Sutherland gesungen hat – er konnte das), weil Marie, die Regimentstochter, einiges Schwierige, Koloraturenreiche zum Singen bekommt, der Sergeant Sulpice eine der üblichen komischen Bariton-Rollen ist und man im letzten Akt mit der „Duchesse de Crakentorp“ mit Hilfe prominenter Besetzungen immer Pointen setzen kann: In der Volksoper erinnert man sich diesbezüglich an königlich-vergnügliche Auftritte von Ljuba Welitsch. Was man aus dieser „Regimentstochter“ machen kann, zeigt die Wiener Aufführung, die in dieser Produktion aus London kommt und nach New York weiterwandert – eine Modell-Inszenierung wie diese verdient das. Es ist wirklich bemerkenswert, mit wie viel Grips der Regisseur Laurent Pelly die Sache anging. Man hat von ihm in Wien bisher noch nichts gesehen, aber der Ruf seiner witzigen Offenbach-Inszenierungen ist ihm voraus geeilt, und in London war man von der „Regimentstochter“ sehr begeistert. Zu Recht, wie wir nun wissen(im Sommer wird Pelly übrigens im Theater an der Wien Mozarts „La finta semplice“ in Szene setzen). Pelly, der wie meist mit Chantal Thomas für die Bühnengestaltung zusammen arbeitet (die großteils mätzchenlosen Kostüme machte er selbst), hat Donizettis Oper von allen Albernheiten befreit – dem Operetten-Tirol, den Operetten-Soldaten, der Operetten-Marketenderin. Doch wenn er (zeitversetzt in den Ersten Weltkrieg) das Soldatenwesen nicht lustig, sondern halbwegs ernst nimmt, übertreibt er es nicht, verzerrt nicht in die falsche Richtung. Und – das Soldatenleben ist echt, Marie trägt eine Hose, Stiefel, ein „Leiberl“, wie man in Wien sagt, und Hosenträger, und sie ist mit Hemdenbügeln und Kartoffelschälen befasst, statt chic die Trommel zu schlagen. Und auch anderes nimmt Pelly tiefer geschürft als sonst: Wenn Marie uns im zweiten Akt in Mädchenkleidern, am Schloss „umerzogen“ begegnet, dann ist es ebenso tragisch wie lustig, wie dieses Naturgeschöpf zur „Adeligen“ verformt werden sollte. Kurz, das Klischeelibretto wird auf einmal zur Menschengeschichte, zum Schicksal eines jungen Mädchens, das es wahrlich nicht leicht hat. Dennoch bleibt vieles noch heiter genug, etwa die „choreographische“ Führung der Soldaten (und auch manches Ensemble wird solcherart aufgelöst), die komischen Bedienten im Schloss Berkenfeld (Männer in Dienstmädchen-Kleidung, hingebungsvoll putzend), die Lemuren-Gesellschaft, die zur falschen Hochzeit kommt… Das sind Pointen, die der Ironisierung dienen. Sprechen wir von der Besetzung und am besten gleich von Natalie Dessay, dem Wunder einer Marie (auch wenn man ihr in Kritiken über die Londoner Aufführung vorwirft, keine echte Koloraturvirtuosin zu sein): Nun, die Dessay ist keine Gruberova und keine Sutherland und auch kein Sekunde lang die schmucke Marketenderin, als die man diese Marie konventionellerweise meist gegeben hat. Mit sperrigem Rotschopf wie eine Pippi Langstrumpf aussehend, ist diese Marie Trotzkopf und Persönlichkeit zugleich, übermütige Komikerin und tief empfindende Liebende. Sie setzt ihre Stimme zur Charakteristik der Figur ein, und da die original-französische „Regimentstochter“ viele gesprochene Passagen hat, kommt ihr das Französische, ihre Muttersprache voll entgegen: Sie kann die Rolle bis ins letzte sprachliche Detail auch absolut hinreißend spielen. Und sie hat einen hinreißenden Tonio, der rührend in Lederhosen und Stutzen auftritt und sich ihretwegen in Soldatenuniform stürzt. Mehr noch – er singt betörend schön. Man kann nicht sagen, dass Juan Diego Flórez – um diese Frage gleich einmal zu bereinigen – die neun hohen „C“ in den Zuschauerraum schmettern würde, denn dazu eignet sich die Stimme nicht. Er stellt sie hell und locker in den Raum, muss nicht stemmen, nicht pressen, fürchtet sich hörbar nicht davor und distoniert auch kein bisschen: Was kann man mehr verlangen? Und im übrigen ist er ein lyrischer Sänger mit schönster Stimmführung und einem Timbre, das so hell ist wie jenes von Pavarotti in dessen Jugend, aber ganz anders klingt. Auf der Bühne steht Flórez als hübscher, schlanker Bursche, der sich ein spürbares Vergnügen daraus macht, diese Marie zu lieben und bei jeder Gelegenheit in die Arme zu schließen: Die schier endlose Kuss-Szene der beiden ist ein Vergnügen für sich. Dass Tonio ganz am Ende mit einem Panzer auftaucht, um seine Marie endgültig zu erobern, mag vielleicht ein wenig übertrieben sein, aber im Glücksgefühl dieses Abends ist man entschlossen, einfach alles gut und richtig zu finden. Der fesche Carlos Alvarez ist kaum zu erkennen – seine bekannten schwarzen Locken unter einer Glatze versteckt, ein künstlicher Bauch um die Mitte, damit er auch optisch zum „Papa“ Sulpice, dem rührenden Sergeanten wird, der Marie aufgezogen hat und mit dem sie so richtig herumzanken kann: ein Schatz, der Mann, und mit bekannt schöner Stimme dazu. Janina Baechle als angebliche Tante von Marie, die sich dann als Mama herausstellt, stellt wieder ihr Talent für Komisches samt gepflegtem Mezzo unter Beweis und hat in Clemens Unterreiner einen wirklich komischen Adlatus. Ja, und dann ist da die Dritte-Akt-Komikerin (auch das rückt das Werk so sehr in Operettennähe), und für diese Duchesse de Crakentorp hat man Montserrat Caballé nach langen Jahren wieder an die Wiener Staatsoper heimgeholt. Längst nicht mehr die virtuose Stimmakrobatin und machtvolle Interpretin großer Rollen von einst, sondern eine souveräne Frau, die ihre Massen mit Selbstironie vor sich hin schiebt und keine Pointe auslässt. Wenn sie als einzige an diesem Abend immer wieder ins Deutsche fällt, dankt ihr dies das Publikum natürlich doppelt, denn es ist nicht jedermanns Sache, französische Witze auch zu verstehen. Das „Schweizer Liedchen“, das sie auch noch trällert, ist der Gipfel an Ironie und Selbstironie… Tatsächlich kann in diesem zweiten Akt auch ein Regisseur wie Pelly kaum ein „Konzept“ verwirklichen, da muss er einfach der albernen Story folgen. Der Mann am Pult, der den Abend musikalisch bestens zusammen hielt, war Yves Abel. Er fügte sich homogen zu dem Rest des Teams, und alle zusammen schufen einen Abend wie aus einem Guss. In der Staatsoper selbst spürte man das Vibrieren, das Schwingen der positiven Energie vom Anfang bis zum Ende. Es muss sich im Fernsehen auch manifestiert haben. Und man wird immer wieder einmal zur DVD des Abends greifen und sich an eine Sternstunde der Heiterkeit erinnern.
13667 muzsika 2007-04-04 09:41:27 [Válasz erre: 13664 Toscanini 2007-04-04 01:04:06]
Tokody Ilona köszöni szépen, nagyon jól van, MA este Liú-t énekel az Operaházban!!! ;-))))
Tokody Ilona köszöni szépen, nagyon jól van, MA este Liú-t énekel az Operaházban!!! ;-))))
13666 Spangel 2007-04-04 09:28:33 [Válasz erre: 13665 pancsova 2007-04-04 08:31:58]
Ezt én is szeretnjém tudni!
Ezt én is szeretnjém tudni!
13665 pancsova 2007-04-04 08:31:58 [Válasz erre: 13664 Toscanini 2007-04-04 01:04:06]
HOGY JÖN IDE TOKODY ILONA?
HOGY JÖN IDE TOKODY ILONA?
13664 Toscanini 2007-04-04 01:04:06
Szegény Tokody Ilona....
Szegény Tokody Ilona....
13660 tukán 2007-04-03 12:56:56 [Válasz erre: 13659 Cilike 2007-04-03 10:22:48]
Kár, hogy nem lehettem ott a próbán, kiváncsi lettem volna, ahogy Lukács Ervin ugat!!!
Kár, hogy nem lehettem ott a próbán, kiváncsi lettem volna, ahogy Lukács Ervin ugat!!!
13659 Cilike 2007-04-03 10:22:48 [Válasz erre: 13657 Búbánat 2007-04-02 22:20:15]
Hozzáteszem, hogy a karnagy úr sem volt elfogulatlan, mert egy tempón a nagyáriában összeszólalkoztak Martonnal a próbán...eléggé...hogy ismondjam...leugatta, már bocs. Sztem Kati azt hitte, ez egy jó lehetőség neki, Martonnal fellépni, és hát nem pont úgy sült el. Ismernie kellett volna, nem egy babapiskóta. Kőkemény.
Hozzáteszem, hogy a karnagy úr sem volt elfogulatlan, mert egy tempón a nagyáriában összeszólalkoztak Martonnal a próbán...eléggé...hogy ismondjam...leugatta, már bocs. Sztem Kati azt hitte, ez egy jó lehetőség neki, Martonnal fellépni, és hát nem pont úgy sült el. Ismernie kellett volna, nem egy babapiskóta. Kőkemény.
13658 Búbánat 2007-04-02 22:28:03 [Válasz erre: 13657 Búbánat 2007-04-02 22:20:15]
Jól látott viszont mindent Andics György, annak az április 3-i. nevezetes előadásnak az ügyelője: \" Én vezettem az az előadást. Arra lettem figyelmes, hogy Kati egyre elszántabban énekel, ami nem ártott a szerepnek, de nem értettem, mi az oka. Az a terror, amit Marton Éva fejtett ki, tulajdonképpen ellenkező hatást ért el, mert Kati hatalmas indulattal és akaraterővel vágta a királylány arcába az igazságot, hiszen erről szól az ária. Sírását leküzdve énekelt,és ezzel óriási hatást ért el. Aztán persze kijött és összeesett, de ez már nem tartozik a közönségre. Attól féltünk, hogy a következő előadást már nem fogja vállalni, de Kati fegyelmezett művész, még soha nem mondott le előadást. Végül is ő győzött, és Marton Éva kénytelen volt meghátrálni, a második előadást már teljes egyetértésben játszották le...\"
Jól látott viszont mindent Andics György, annak az április 3-i. nevezetes előadásnak az ügyelője: \" Én vezettem az az előadást. Arra lettem figyelmes, hogy Kati egyre elszántabban énekel, ami nem ártott a szerepnek, de nem értettem, mi az oka. Az a terror, amit Marton Éva fejtett ki, tulajdonképpen ellenkező hatást ért el, mert Kati hatalmas indulattal és akaraterővel vágta a királylány arcába az igazságot, hiszen erről szól az ária. Sírását leküzdve énekelt,és ezzel óriási hatást ért el. Aztán persze kijött és összeesett, de ez már nem tartozik a közönségre. Attól féltünk, hogy a következő előadást már nem fogja vállalni, de Kati fegyelmezett művész, még soha nem mondott le előadást. Végül is ő győzött, és Marton Éva kénytelen volt meghátrálni, a második előadást már teljes egyetértésben játszották le...\"
13657 Búbánat 2007-04-02 22:20:15 [Válasz erre: 13641 Cilike 2007-04-01 08:31:12]
Ézsaiás Erzsébet könyvében (Az érelmek papnője) az előadást vezénylő Lukács Ervin így emlékszik vissza az ominózus esetre: \"...Katival a munka nem villongás tárgya, hanem a közös nevező természetes megtalálása. Ő díva, ezért előfordulhat rivalizálás a partnernők között, de köztünk sosem. Mivel maximalista önmagával és másokkal szemben is, azoknak, akik ugyanígy gondolkoznak, ez értelemszerűen nem jelent problémát. A botrány estéjén én vezényeltem, ezért nem tudom pontosan, mi történt. Már a próbán problémák voltak a harmadik felvonásban, amikor Marton Éva a színpad hátterében vanb, Kati pedig hozzá intézi a könyörgő áriáját. Ezt háttal a közönségnek nem lehet megcsinálni! De Éva ragaszkodott hozz, hogy hátul álljon, és rászólt Katira.hogy neki énekeljen. Eljött az előadás, Kati a közönség felé kezdett énekelni, erre Éva előbbre jött, és ő ettől a nyomástól olyan állapotba került, hogy gyakorlatilag sírva énekelte végig az áriát. Nem tudom, a közönség ebből mit érzékelt. Én lent a zenekari árokban sem láttam tisztán a dolgokat.\"
Ézsaiás Erzsébet könyvében (Az érelmek papnője) az előadást vezénylő Lukács Ervin így emlékszik vissza az ominózus esetre: \"...Katival a munka nem villongás tárgya, hanem a közös nevező természetes megtalálása. Ő díva, ezért előfordulhat rivalizálás a partnernők között, de köztünk sosem. Mivel maximalista önmagával és másokkal szemben is, azoknak, akik ugyanígy gondolkoznak, ez értelemszerűen nem jelent problémát. A botrány estéjén én vezényeltem, ezért nem tudom pontosan, mi történt. Már a próbán problémák voltak a harmadik felvonásban, amikor Marton Éva a színpad hátterében vanb, Kati pedig hozzá intézi a könyörgő áriáját. Ezt háttal a közönségnek nem lehet megcsinálni! De Éva ragaszkodott hozz, hogy hátul álljon, és rászólt Katira.hogy neki énekeljen. Eljött az előadás, Kati a közönség felé kezdett énekelni, erre Éva előbbre jött, és ő ettől a nyomástól olyan állapotba került, hogy gyakorlatilag sírva énekelte végig az áriát. Nem tudom, a közönség ebből mit érzékelt. Én lent a zenekari árokban sem láttam tisztán a dolgokat.\"
13656 Károly 2007-04-02 17:43:15
Farkasréti Mária előadásán nem voltam ott, de hallottam Pesti Emesét. Egy rémálommal ért fel, ez az igazság. Hol tanulta ezt az erőszakos, csúnya éneklést, ami éneklésnek alig nevezhető-! Nem tudható, hogy a mostani vagy az előző igazgatóság osztotta-e ki őrá Turandot szerepét, de a végeredményt tekintve édes mindegy. Farkasréti szerepléséről is gyászos véleményeket hallani. Egy szó mint száz, a mostani Turandot előadásokat átok kísérte!
Farkasréti Mária előadásán nem voltam ott, de hallottam Pesti Emesét. Egy rémálommal ért fel, ez az igazság. Hol tanulta ezt az erőszakos, csúnya éneklést, ami éneklésnek alig nevezhető-! Nem tudható, hogy a mostani vagy az előző igazgatóság osztotta-e ki őrá Turandot szerepét, de a végeredményt tekintve édes mindegy. Farkasréti szerepléséről is gyászos véleményeket hallani. Egy szó mint száz, a mostani Turandot előadásokat átok kísérte!
13655 Cilike 2007-04-02 12:57:41
Én nem a nézőtérről hallottam, de: Farkasréti Marinál a magas hangoknál volt ugyan némi bizonytalankodás, de azzal az agresszív, erőszakos, éneklésnek nem nevezhető művelettel, amit a másik címszereplő művelt, nem hasonlítanám össze. Nem mondanám, hogy P.E.-nek gondjai voltak a magas hangokkal: meg akarta őket gyilkolni, úgy tűnt. Minden egyes hangba belerúgott egy baromi nagyot. Azért kár, mert hallhatóan meglenne hozzá a képessége, hogy elénekelje a szerepet. Ez nem függ drukktól, attól az ember nem kezd el minden hangot külön megnyomni. Egyszerűen- számomra -élvezhetetlen volt.
Én nem a nézőtérről hallottam, de: Farkasréti Marinál a magas hangoknál volt ugyan némi bizonytalankodás, de azzal az agresszív, erőszakos, éneklésnek nem nevezhető művelettel, amit a másik címszereplő művelt, nem hasonlítanám össze. Nem mondanám, hogy P.E.-nek gondjai voltak a magas hangokkal: meg akarta őket gyilkolni, úgy tűnt. Minden egyes hangba belerúgott egy baromi nagyot. Azért kár, mert hallhatóan meglenne hozzá a képessége, hogy elénekelje a szerepet. Ez nem függ drukktól, attól az ember nem kezd el minden hangot külön megnyomni. Egyszerűen- számomra -élvezhetetlen volt.
13654 WiseGentleman 2007-04-02 09:43:23 [Válasz erre: 13653 Tarantella 2007-04-02 09:23:29]
Főleg, hogy ez egy nemzetközi fesztivál keretében történik (mert hétköznapi előadásokon - sajnos - már megszokhattuk az ilyeneket).
Főleg, hogy ez egy nemzetközi fesztivál keretében történik (mert hétköznapi előadásokon - sajnos - már megszokhattuk az ilyeneket).
13653 Tarantella 2007-04-02 09:23:29 [Válasz erre: 13652 WiseGentleman 2007-04-02 09:19:53]
A z a legszörnyűbb, mikor látod és sajnálod a címszereplőt, mert annyira szenved éneklés közben. Szenvedés ez a nézőknek is. És még pénzt is kiad érte!
A z a legszörnyűbb, mikor látod és sajnálod a címszereplőt, mert annyira szenved éneklés közben. Szenvedés ez a nézőknek is. És még pénzt is kiad érte!
13652 WiseGentleman 2007-04-02 09:19:53 [Válasz erre: 13651 Tarantella 2007-04-02 09:14:51]
Erről ennyit, hogy tegnap este sikerült visszaváltani (utolsó pillanatban) a jegyemet, úgyhogy magáról az előadásról (talán szerencsére) semmilyen benyomással nem rendelkezem. Mindenesetre, az a Budapesti Tavaszi Fesztivál és azon keresztül a magyar országimázs renoméját súlyosan lerontja, hogy egy ilyen váratlan esemény bekövetkeztekor legalább a jegyárakból nem ajánlottak fel engedményt... Szóval, még mindig nagyon magyarok vagyunk...
Erről ennyit, hogy tegnap este sikerült visszaváltani (utolsó pillanatban) a jegyemet, úgyhogy magáról az előadásról (talán szerencsére) semmilyen benyomással nem rendelkezem. Mindenesetre, az a Budapesti Tavaszi Fesztivál és azon keresztül a magyar országimázs renoméját súlyosan lerontja, hogy egy ilyen váratlan esemény bekövetkeztekor legalább a jegyárakból nem ajánlottak fel engedményt... Szóval, még mindig nagyon magyarok vagyunk...
13651 Tarantella 2007-04-02 09:14:51 [Válasz erre: 13649 virius 2007-04-01 21:20:30]
Mindkét Turandotot volt szerencsém meghallgatni. Nagyon röviden annyit, hogy jelenlegi állapotában Farkasréti Mária nem való a Máo színpadára még beugrónak sem! Pesti Emese jobb volt, de ő sem Turandothang. Korai neki ez a szerep és a magas hangjai nagyon nehezen születtek meg. Igaz látható volt, hogy nagyon izgult. Igen sajnálatosan a Máo vezetés úgy gondolkodik, ha nincsen más a Turandotra, bárki csinálhatja aki jelentkezik rá.
Mindkét Turandotot volt szerencsém meghallgatni. Nagyon röviden annyit, hogy jelenlegi állapotában Farkasréti Mária nem való a Máo színpadára még beugrónak sem! Pesti Emese jobb volt, de ő sem Turandothang. Korai neki ez a szerep és a magas hangjai nagyon nehezen születtek meg. Igaz látható volt, hogy nagyon izgult. Igen sajnálatosan a Máo vezetés úgy gondolkodik, ha nincsen más a Turandotra, bárki csinálhatja aki jelentkezik rá.
13650 tarnhelm2 2007-04-02 00:53:15 [Válasz erre: 13645 Spangel 2007-04-01 11:25:27]
Azért annyit érdemes rögzíteni, hogy Marton Éva minden idők egyik legjobb Turandotja volt. Ez nem menti az esetet, de Callast sem a botrányai miatt szeretjük. Pitti Kati egyébként valóban nagyszerű Liu volt. Sass Szilviával láttam a Turandotban, felejthetetlen élmény - ezért is nagy kár, ha két ilyen nagy művész, mint Marton és Pitti nem érti meg egymást a szinpadon.
Azért annyit érdemes rögzíteni, hogy Marton Éva minden idők egyik legjobb Turandotja volt. Ez nem menti az esetet, de Callast sem a botrányai miatt szeretjük. Pitti Kati egyébként valóban nagyszerű Liu volt. Sass Szilviával láttam a Turandotban, felejthetetlen élmény - ezért is nagy kár, ha két ilyen nagy művész, mint Marton és Pitti nem érti meg egymást a szinpadon.
13649 virius 2007-04-01 21:20:30 [Válasz erre: 13635 zsoly 2007-03-31 12:53:40]
Farkasrétit a főpróbán hallottam, de nem volt valami túl jó, persze, a betegsége után nem csodálkozom. Ellenben tegnap Pesti Emese debütált a címszerepben, alapjában véve jó volt, bár néhány magas hanggal szemmel láthatóan küszködött.
Farkasrétit a főpróbán hallottam, de nem volt valami túl jó, persze, a betegsége után nem csodálkozom. Ellenben tegnap Pesti Emese debütált a címszerepben, alapjában véve jó volt, bár néhány magas hanggal szemmel láthatóan küszködött.
13648 tukán 2007-04-01 12:43:39 [Válasz erre: 13647 Spangel 2007-04-01 12:41:15]
Mindenestre felemelő.
Mindenestre felemelő.
13646 Ködlámpa 2007-04-01 11:58:36 [Válasz erre: 13645 Spangel 2007-04-01 11:25:27]
Szerintem nincs ebben ennyi. Nem feltétlenül szimpatikus, de mióta színház a színház, mindig volt ilyen. Pitti művésznőnek se okozott gondot soha, ha be kell szólni valakinek. Van, aki így vezeti le a feszültséget. Aki meg nem nézi el az ilyesmit egy-egy nagy előadónak, az hallgasson lemezeket. :-)
Szerintem nincs ebben ennyi. Nem feltétlenül szimpatikus, de mióta színház a színház, mindig volt ilyen. Pitti művésznőnek se okozott gondot soha, ha be kell szólni valakinek. Van, aki így vezeti le a feszültséget. Aki meg nem nézi el az ilyesmit egy-egy nagy előadónak, az hallgasson lemezeket. :-)
13645 Spangel 2007-04-01 11:25:27 [Válasz erre: 13641 Cilike 2007-04-01 08:31:12]
A hiteles, színpadon lévő tanú kiigazítását köszönettel elfogadom. Jómagam a sajtóban leírtakat próbáltam felelevenítani. Az is igaz, hogy az emlékezet 21 év távlatából már megkopik... De Martonnak megalázni művésztársát akkor sem lett volna szabad a nyílt színen. De később sem.
A hiteles, színpadon lévő tanú kiigazítását köszönettel elfogadom. Jómagam a sajtóban leírtakat próbáltam felelevenítani. Az is igaz, hogy az emlékezet 21 év távlatából már megkopik... De Martonnak megalázni művésztársát akkor sem lett volna szabad a nyílt színen. De később sem.
13644 tukán 2007-04-01 10:45:45
\"Szerénynek kell lenni, alázattal viseltetni a művekkel, a zenével, a színházal szemben- mondja pályájáról Marton Éva a világhírű operaénekesnő.-Álszerény sem akarok lenni, de csak azt mondhatom,néhányszor éreztem úgy,hogy na ez most tényleg sikerült. Egy nyilvános beszélgetésben feltették neki a kérdést: Ha találkozna Karinthy fiatalembere mintájára tizenkilenc éves önmagával, mit mondana neki? Így válaszolt: -Hogy szép élet vár rá.Hogy rengeteg örömet szerez majd énekével másoknak...\" Magyarország 2007.04.01.keresztrejtvény szöveg Hát igen, a SZERÉNYSÉG!!! (ezt hogy érti a Művésznő?) Örömet énekével csak ő és más nem adhat az embereknek,bizony!
\"Szerénynek kell lenni, alázattal viseltetni a művekkel, a zenével, a színházal szemben- mondja pályájáról Marton Éva a világhírű operaénekesnő.-Álszerény sem akarok lenni, de csak azt mondhatom,néhányszor éreztem úgy,hogy na ez most tényleg sikerült. Egy nyilvános beszélgetésben feltették neki a kérdést: Ha találkozna Karinthy fiatalembere mintájára tizenkilenc éves önmagával, mit mondana neki? Így válaszolt: -Hogy szép élet vár rá.Hogy rengeteg örömet szerez majd énekével másoknak...\" Magyarország 2007.04.01.keresztrejtvény szöveg Hát igen, a SZERÉNYSÉG!!! (ezt hogy érti a Művésznő?) Örömet énekével csak ő és más nem adhat az embereknek,bizony!
13643 tukán 2007-04-01 10:37:03 [Válasz erre: 13642 Solaris 2007-04-01 08:46:31]
Naná! Akármilyen nagy, ehhez nem volt joga!!! Csak előadás után!
Naná! Akármilyen nagy, ehhez nem volt joga!!! Csak előadás után!
13642 Solaris 2007-04-01 08:46:31 [Válasz erre: 13641 Cilike 2007-04-01 08:31:12]
Ezt én sohasem értettem. Mi szüksége volt Martonnak erre a kutyakomédiára? Nem is olyan rég láttam ebből az ominózus előadásból Liú 2. áriáját amit Kati csodásan adott elő. De mi hozhatta ki Martont a sodrából?! Talán, hogy a csúcson levő Pitti Katalin nagyon szép nő volt, és azon az estén kitűnően énekelt?!
Ezt én sohasem értettem. Mi szüksége volt Martonnak erre a kutyakomédiára? Nem is olyan rég láttam ebből az ominózus előadásból Liú 2. áriáját amit Kati csodásan adott elő. De mi hozhatta ki Martont a sodrából?! Talán, hogy a csúcson levő Pitti Katalin nagyon szép nő volt, és azon az estén kitűnően énekelt?!
13641 Cilike 2007-04-01 08:31:12 [Válasz erre: 13634 Spangel 2007-03-31 12:26:52]
Nem így történt. Ott voltam a színpadon -akkor még statisztáltam. Nem ünnepelték, mivel még ment az előadás. A Liú-ária közben volt, illetve asszem a két ária között. Kati nem oda állt, ahova kellett volna- volt egy háromszög beállítva, középen Turandottal, kétoldalt Kalaf ésLiú. És ő beállt középre. Ekkor ment Oda Marton és azt mondta -állítólag, ezt nem lehetett hallani: Io sono la Turandot.
Nem így történt. Ott voltam a színpadon -akkor még statisztáltam. Nem ünnepelték, mivel még ment az előadás. A Liú-ária közben volt, illetve asszem a két ária között. Kati nem oda állt, ahova kellett volna- volt egy háromszög beállítva, középen Turandottal, kétoldalt Kalaf ésLiú. És ő beállt középre. Ekkor ment Oda Marton és azt mondta -állítólag, ezt nem lehetett hallani: Io sono la Turandot.
13640 Károly 2007-03-31 19:52:19 [Válasz erre: 13638 Heiner Lajos 2007-03-31 17:15:24]
A madarak már csiripelik, hogy a szegediek nagy durranást szeretnének Lukáccsal, Curával a Turandotban. Gondolhatjuk, hogy Keselyák lesz a maestro.
A madarak már csiripelik, hogy a szegediek nagy durranást szeretnének Lukáccsal, Curával a Turandotban. Gondolhatjuk, hogy Keselyák lesz a maestro.
13638 Heiner Lajos 2007-03-31 17:15:24
A tervek szerint Lukács Gy. jövőre a Szegedi Szabadtérin Turandotot énekel. Meg nem erősített információim szerint az idei Miskolci Operafesztivál a Hoffmann címszerepére Shicoffot szeretné... Haha, Rigoletto!
A tervek szerint Lukács Gy. jövőre a Szegedi Szabadtérin Turandotot énekel. Meg nem erősített információim szerint az idei Miskolci Operafesztivál a Hoffmann címszerepére Shicoffot szeretné... Haha, Rigoletto!
13637 tukán 2007-03-31 13:30:54 [Válasz erre: 13634 Spangel 2007-03-31 12:26:52]
Marton mindig úrinő volt, kivéve amikor nem.
Marton mindig úrinő volt, kivéve amikor nem.
13636 tukán 2007-03-31 13:30:09 [Válasz erre: 13634 Spangel 2007-03-31 12:26:52]
Több hasonló is történt... Kellettek a helyek, várj csak kiknek is?
Több hasonló is történt... Kellettek a helyek, várj csak kiknek is?
13635 zsoly 2007-03-31 12:53:40 [Válasz erre: 13599 -zéta- 2007-03-28 18:08:27]
Hallotta végül valaki Farkasréti Máriát Turandotként?
Hallotta végül valaki Farkasréti Máriát Turandotként?
13634 Spangel 2007-03-31 12:26:52 [Válasz erre: 13633 tukán 2007-03-31 10:38:41]
Pittit ünnepelte a közönség, Marton meg előre lépett és az mondta: Io sono primadonna. Nem volt egy kollegiális gesztus. Nem is csoda, hogy a művészek nem akartak vele együtt meghajolni. Pittiért meg kár, gusztustalan volt nyugdíjaztatása: \"Neked úgyis van miből megélned\". Ez is Magyarország. Szomorú...
Pittit ünnepelte a közönség, Marton meg előre lépett és az mondta: Io sono primadonna. Nem volt egy kollegiális gesztus. Nem is csoda, hogy a művészek nem akartak vele együtt meghajolni. Pittiért meg kár, gusztustalan volt nyugdíjaztatása: \"Neked úgyis van miből megélned\". Ez is Magyarország. Szomorú...
13633 tukán 2007-03-31 10:38:41 [Válasz erre: 13632 virius 2007-03-31 01:12:07]
Hát igen Pitti túl szép és még jó is volt! Ő meg biztos problémázott aznap a szereppel. Amúgy nagy lélek.
Hát igen Pitti túl szép és még jó is volt! Ő meg biztos problémázott aznap a szereppel. Amúgy nagy lélek.
13632 virius 2007-03-31 01:12:07 [Válasz erre: 13621 tukán 2007-03-29 14:08:57]
Itthon 1986-ban énekelte, emlékeztek, az a bizonyos Marton - Pitti ügy...
Itthon 1986-ban énekelte, emlékeztek, az a bizonyos Marton - Pitti ügy...
13631 Sesto 2007-03-29 23:46:40 [Válasz erre: 13630 WiseGentleman 2007-03-29 23:36:06]
...én inkább Abigaille-re tippelnék, még Veronában, pedig nem volt rossz!... Söt!... De nem is ez a lényeg, azt hiszem... Sokoldalú, tehetséges igazi Sänger-Darstellerin!... ;-)
...én inkább Abigaille-re tippelnék, még Veronában, pedig nem volt rossz!... Söt!... De nem is ez a lényeg, azt hiszem... Sokoldalú, tehetséges igazi Sänger-Darstellerin!... ;-)
13630 WiseGentleman 2007-03-29 23:36:06 [Válasz erre: 13629 Sesto 2007-03-29 23:34:08]
Berlinben (a Staatsoper Unter den Linden-ben) Lady Macbethet is énekelt, onnan tudom, hogy láttam a plakátot, lehet, hogy részben ez tett be a hangjának...
Berlinben (a Staatsoper Unter den Linden-ben) Lady Macbethet is énekelt, onnan tudom, hogy láttam a plakátot, lehet, hogy részben ez tett be a hangjának...
13629 Sesto 2007-03-29 23:34:08 [Válasz erre: 13628 WiseGentleman 2007-03-29 23:28:56]
...2004 magasságában vagy 2005, már meg nem mondom pontosan: Manon Lescaut-ként láttam/hallottam,...és az összkép nagyon vegyes volt!... S bár Manon Lescaut cimszerepe sem piskóta, de közel sem Turandot-azt legutóbb talán Berlinben nyomatta!...
...2004 magasságában vagy 2005, már meg nem mondom pontosan: Manon Lescaut-ként láttam/hallottam,...és az összkép nagyon vegyes volt!... S bár Manon Lescaut cimszerepe sem piskóta, de közel sem Turandot-azt legutóbb talán Berlinben nyomatta!...
13628 WiseGentleman 2007-03-29 23:28:56 [Válasz erre: 13619 parampampoli 2007-03-29 13:57:29]
Az meglehet, én 2003 szilveszterkor láttam a Kaiserin szerepében (azért ott is vannak \"acélos\" magasságok), utána röviddel a bécsi Tosca-ban, Licitra és Alan Titus oldalán, de azóta persze sok víz lefolyhatott a Dunán/Spreen/Hudsonon.
Az meglehet, én 2003 szilveszterkor láttam a Kaiserin szerepében (azért ott is vannak \"acélos\" magasságok), utána röviddel a bécsi Tosca-ban, Licitra és Alan Titus oldalán, de azóta persze sok víz lefolyhatott a Dunán/Spreen/Hudsonon.
13627 Sesto 2007-03-29 21:06:04 [Válasz erre: 13626 tukán 2007-03-29 21:00:00]
....engem is nagyon meglepett egyébként ez a felsorolás, ami az Operissimo-n fogadott,...ez tény!... ;-))))))))))))
....engem is nagyon meglepett egyébként ez a felsorolás, ami az Operissimo-n fogadott,...ez tény!... ;-))))))))))))
13626 tukán 2007-03-29 21:00:00 [Válasz erre: 13625 Sesto 2007-03-29 19:54:30]
Csak gonoszkodom, mert valahogy számomra alig hihető....
Csak gonoszkodom, mert valahogy számomra alig hihető....
13625 Sesto 2007-03-29 19:54:30
...hát mint a \"mellékelt ábra\" is mutatja: ennyire hiteles akár az \"Operissimo\" információja: énekesnök, aki már vagy nincsenek pályán, vagy talán soha nem is énekelték (=szinpadon!) a Turandot-cimszerepét!... Hmmm.... :-(((( Lehet, hogy az \"Operabase\" reálisabb felsorolást nyújott volna(?)!... ;-)
...hát mint a \"mellékelt ábra\" is mutatja: ennyire hiteles akár az \"Operissimo\" információja: énekesnök, aki már vagy nincsenek pályán, vagy talán soha nem is énekelték (=szinpadon!) a Turandot-cimszerepét!... Hmmm.... :-(((( Lehet, hogy az \"Operabase\" reálisabb felsorolást nyújott volna(?)!... ;-)
13623 tukán 2007-03-29 17:20:43 [Válasz erre: 13622 parampampoli 2007-03-29 14:14:02]
Gondolom, ha még le is vetkezett...
Gondolom, ha még le is vetkezett...
13622 parampampoli 2007-03-29 14:14:02 [Válasz erre: 13620 tukán 2007-03-29 14:08:06]
Marton az áriát itthon az Operacsillagok-gálán énekelte utoljára, utána Prágában egy másik koncerten. A japán turné a varsói operaházzal kb. 5 éve lehetett, a MET-ben pedig 2000-ben énekelte utoljára, erről akkor még interjút is adott a rádióban. Tomowa tényleg nem volt fiatal akkoriban, de nem sokkal előtte még Salomét is énekelt a Liceuban, és abban nagy sikere is volt.
Marton az áriát itthon az Operacsillagok-gálán énekelte utoljára, utána Prágában egy másik koncerten. A japán turné a varsói operaházzal kb. 5 éve lehetett, a MET-ben pedig 2000-ben énekelte utoljára, erről akkor még interjút is adott a rádióban. Tomowa tényleg nem volt fiatal akkoriban, de nem sokkal előtte még Salomét is énekelt a Liceuban, és abban nagy sikere is volt.
13621 tukán 2007-03-29 14:08:57 [Válasz erre: 13620 tukán 2007-03-29 14:08:06]
Marton- hány éve volt az a pár év?
Marton- hány éve volt az a pár év?
13620 tukán 2007-03-29 14:08:06 [Válasz erre: 13617 parampampoli 2007-03-29 13:54:06]
Tomowa-Sintow, már tíz évvel ezelőtt is vetera lehetett -énekesnő szempontból! Marton-, éve volt az a pár év? az áriát az első Operacsillagok gáláján énekelte utoljára. Hány éve? 2-3....?
Tomowa-Sintow, már tíz évvel ezelőtt is vetera lehetett -énekesnő szempontból! Marton-, éve volt az a pár év? az áriát az első Operacsillagok gáláján énekelte utoljára. Hány éve? 2-3....?
