13919 Búbánat 2007-05-07 08:37:37 [Válasz erre: 13916 virius 2007-05-06 22:52:38]
Én Kacsoh János vitézének reminiszcenciáját is kiérezni véltem a darabnak mind dramaturgiájából, mind zenéjéből.
Én Kacsoh János vitézének reminiszcenciáját is kiérezni véltem a darabnak mind dramaturgiájából, mind zenéjéből.
13918 Ametiszt 2007-05-07 00:31:11
Stiffelio Londonban (jobb híján ide írom) Látom Heiner Lajos kritikáját a londoni Stiffelióról, az április 20.-i első előadásról. Én két későbbi előadást láttam május 2-án és 5-én. De korábban is láttam már a darabot Curával ebben és más rendezésben is. A mostani londoni felújítás végképp meggyőzött róla, hogy ez egy nagyon érdekes és szép Verdi darab, bizonyos szempontból – a dráma végig vitele és végkifejlete – az Otello előfutára is lehetne, pl. ahogy Stiffeliónak sosincs egy nyugalmas pillanata és ahogy az apró részletek összeállnak számára és ahogy azokra reagál. Nyilvánvaló, hogy José Cura nem Heiner Lajos ízlése, akkor ne erőltessük ezt, nem kell róla vagy éppen egy olyan darabról írni felületesen és hitelrontóan, aminek a mostani felújítása nemzetközi mércével is jelentős esemény, a „hazai nem látó” közegből pedig kontrollálhatatlan a kritikus véleménye. Több mint egy tucat londoni kritikát elolvasva és a darabot kétszer személyesen is látva a mérleg számomra mindenképpen pozitív, ez a darab és felújítás nagyon erős és Cura abszolút főszereplő ebben. A kritikák viszont arról is meggyőztek, hogy maguk a kritikusok sem értették meg a darab és a rendezés üzenetét. Ezen nem is csodálkozom, mert egyáltalán nem könnyű, a néző, a befogadó részéről is keményen meg kell küzdeni a megértésért! A felújítás hallatlan érdeme a valódi dráma minden részletének megjelenítése az operaszínpadon dramaturgiában és színészi játékban/énekben is. 14 évvel ezelőtt Carreras teljesen más Stiffeliót játszott. A mostani felújításban Cura Stiffeliója egy valójában naiv lelkipásztor, ugyanakkor egy nagyon veszélyes, sötét alak, fanatikus „szellemi vezetője” saját zárt vallási szektájának. Egy igazi időzített bomba, aki végül elveszti saját hitét is és „hivatásában” teljes csődöt mond, mikor „saját személyes szintjén” képtelen megbocsátani felesége hűtlenségét. Fantasztikus volt, ahogy ezt a pszichológiai „átalakulást/feltárulkozást”Cura végigvitte a drámai kifejlődése során nemcsak színészi játékban hanem hangi megoldásokban (sötét és világosabb színek, dinamika, féktelenül kitörő düh vagy éppen szenvtelen monotonizmus ,stb.) is. Azt el tudom képzelni, hogy a rendezés az első néhány előadásban nem tudta visszaadni ezt a komplexitást és csak mostanra ért össze a darab. Mindenesetre a tegnapi szombati előadás fergeteges volt, végig izzott a színpad a feszültségtől, miközben az énekesek az egyéni szólókban, de különösen a nagyon finom együttesekben – és ezekből aztán van bőven! - egészen kivételeset nyújtottak. Mindenki rá tett egy lapáttal, Cura és Radvanovsky olyan megoldásokat is előhoztak, amiket pl. a szerdai előadásban nem láttam és ez mind plusz hozadékot jelentett. Talán az erre az előadásra belépő új karmester vagy a szombati, frissebb közönség hozta ki ezt a többletet belőlük. Radvanovsky korábban nekem sem tetszett, de most hangerőben visszafogottabban és tónusában mégis sugárzóbban szólt, Frontali hatalmas és elegáns baritonja most is gyönyörűen átjött, ezúttal mellőzve a korábban előforduló hamis hangokat, Cura pedig lubickolt a szerepben. Hőstenorjával kapcsolatban mellőzném a kicsit leszóló „még mindig” előtagot, hangja fényesen, erősen és szépen szólt végig. Az előadás végi – legalábbis szombaton – hatalmas szenvedéllyel és daccal előadott „perdonata”-ja pedig nem egy indulatos tacskó felületes megoldása, hanem éppen a felszínen a gyülekezetnek szóló „megbocsátás” teljes ellentéteként –a megbocsátás lehetetlenségének világba kiáltása volt. A közönség nagy üdvrivalgással fogadta az előadást, mindenkit nagyon megbravóztak, ami nem igen általános arrafelé. Mellékelek egy londoni kritika részletet, ami talán sejtetni engedi ez előadás és Cura erősségét: Seen and Heard, április 28. „For me it continues to be Verdi’s realisation of the main characters that is the main reason to experience Stiffelio. José Cura previously took the title role at Covent Garden in 1995, but the intervening years have seen his voice change considerably. Arguably he no longer what many would consider a typical star tenor’s voice, if such a thing exists; for his is now darker in timbre, appreciably more comfortable in the middle and lower ranges, though not without reach to the top when required. Coping with the challenges such change throws up can make an artist out of a musician. His phrasing is still sensitively timed and weighted, and his long experience in the Verdian repertoire pays dividends in that respect too. If early on in the evening an occasional hollowness of tone induced slight doubts as to his vocal form, these were more than offset by the dramatic benefits to be reaped in his later prolonged scenes of doubt, anguish and soul-searching. That his tone could be none other than it was gave credibility to thought, action and plot that could hardly be manufactured. In short, Stiffelio sees the Royal Opera back on peak form. That this cast and company has a very special relationship with the work cannot be denied.” Végül pedig szóljon maga a rendező (E. Moshinsky): \"Stiffelio is like Otello, a man standing on the brink of madness and you have to explore that. The first time, we did it with Carreras, who was recovering from leukaemia. He may have looked like a man struggling through a spiritual crisis but we were really just trying to get the performer through it. The intensity of just getting through made it look like acting but we never actually explored the scenes. This time with Jose Cura, we\'ve been able to do much more.\" With Cura attending rehearsals over a five week period, it was possible to delve into the text much more deeply.” Verdi was a great experimenter in form and Stiffelio is different from any other of his works. People assume it\'s a love story but, unlike Traviata where Violetta clearly falls in love, none of that happens here. There is no sentiment expressed at all.\" This emotional starkness gives Stiffelio the feel of an Ibsen play or a Russian novel. \"
Stiffelio Londonban (jobb híján ide írom) Látom Heiner Lajos kritikáját a londoni Stiffelióról, az április 20.-i első előadásról. Én két későbbi előadást láttam május 2-án és 5-én. De korábban is láttam már a darabot Curával ebben és más rendezésben is. A mostani londoni felújítás végképp meggyőzött róla, hogy ez egy nagyon érdekes és szép Verdi darab, bizonyos szempontból – a dráma végig vitele és végkifejlete – az Otello előfutára is lehetne, pl. ahogy Stiffeliónak sosincs egy nyugalmas pillanata és ahogy az apró részletek összeállnak számára és ahogy azokra reagál. Nyilvánvaló, hogy José Cura nem Heiner Lajos ízlése, akkor ne erőltessük ezt, nem kell róla vagy éppen egy olyan darabról írni felületesen és hitelrontóan, aminek a mostani felújítása nemzetközi mércével is jelentős esemény, a „hazai nem látó” közegből pedig kontrollálhatatlan a kritikus véleménye. Több mint egy tucat londoni kritikát elolvasva és a darabot kétszer személyesen is látva a mérleg számomra mindenképpen pozitív, ez a darab és felújítás nagyon erős és Cura abszolút főszereplő ebben. A kritikák viszont arról is meggyőztek, hogy maguk a kritikusok sem értették meg a darab és a rendezés üzenetét. Ezen nem is csodálkozom, mert egyáltalán nem könnyű, a néző, a befogadó részéről is keményen meg kell küzdeni a megértésért! A felújítás hallatlan érdeme a valódi dráma minden részletének megjelenítése az operaszínpadon dramaturgiában és színészi játékban/énekben is. 14 évvel ezelőtt Carreras teljesen más Stiffeliót játszott. A mostani felújításban Cura Stiffeliója egy valójában naiv lelkipásztor, ugyanakkor egy nagyon veszélyes, sötét alak, fanatikus „szellemi vezetője” saját zárt vallási szektájának. Egy igazi időzített bomba, aki végül elveszti saját hitét is és „hivatásában” teljes csődöt mond, mikor „saját személyes szintjén” képtelen megbocsátani felesége hűtlenségét. Fantasztikus volt, ahogy ezt a pszichológiai „átalakulást/feltárulkozást”Cura végigvitte a drámai kifejlődése során nemcsak színészi játékban hanem hangi megoldásokban (sötét és világosabb színek, dinamika, féktelenül kitörő düh vagy éppen szenvtelen monotonizmus ,stb.) is. Azt el tudom képzelni, hogy a rendezés az első néhány előadásban nem tudta visszaadni ezt a komplexitást és csak mostanra ért össze a darab. Mindenesetre a tegnapi szombati előadás fergeteges volt, végig izzott a színpad a feszültségtől, miközben az énekesek az egyéni szólókban, de különösen a nagyon finom együttesekben – és ezekből aztán van bőven! - egészen kivételeset nyújtottak. Mindenki rá tett egy lapáttal, Cura és Radvanovsky olyan megoldásokat is előhoztak, amiket pl. a szerdai előadásban nem láttam és ez mind plusz hozadékot jelentett. Talán az erre az előadásra belépő új karmester vagy a szombati, frissebb közönség hozta ki ezt a többletet belőlük. Radvanovsky korábban nekem sem tetszett, de most hangerőben visszafogottabban és tónusában mégis sugárzóbban szólt, Frontali hatalmas és elegáns baritonja most is gyönyörűen átjött, ezúttal mellőzve a korábban előforduló hamis hangokat, Cura pedig lubickolt a szerepben. Hőstenorjával kapcsolatban mellőzném a kicsit leszóló „még mindig” előtagot, hangja fényesen, erősen és szépen szólt végig. Az előadás végi – legalábbis szombaton – hatalmas szenvedéllyel és daccal előadott „perdonata”-ja pedig nem egy indulatos tacskó felületes megoldása, hanem éppen a felszínen a gyülekezetnek szóló „megbocsátás” teljes ellentéteként –a megbocsátás lehetetlenségének világba kiáltása volt. A közönség nagy üdvrivalgással fogadta az előadást, mindenkit nagyon megbravóztak, ami nem igen általános arrafelé. Mellékelek egy londoni kritika részletet, ami talán sejtetni engedi ez előadás és Cura erősségét: Seen and Heard, április 28. „For me it continues to be Verdi’s realisation of the main characters that is the main reason to experience Stiffelio. José Cura previously took the title role at Covent Garden in 1995, but the intervening years have seen his voice change considerably. Arguably he no longer what many would consider a typical star tenor’s voice, if such a thing exists; for his is now darker in timbre, appreciably more comfortable in the middle and lower ranges, though not without reach to the top when required. Coping with the challenges such change throws up can make an artist out of a musician. His phrasing is still sensitively timed and weighted, and his long experience in the Verdian repertoire pays dividends in that respect too. If early on in the evening an occasional hollowness of tone induced slight doubts as to his vocal form, these were more than offset by the dramatic benefits to be reaped in his later prolonged scenes of doubt, anguish and soul-searching. That his tone could be none other than it was gave credibility to thought, action and plot that could hardly be manufactured. In short, Stiffelio sees the Royal Opera back on peak form. That this cast and company has a very special relationship with the work cannot be denied.” Végül pedig szóljon maga a rendező (E. Moshinsky): \"Stiffelio is like Otello, a man standing on the brink of madness and you have to explore that. The first time, we did it with Carreras, who was recovering from leukaemia. He may have looked like a man struggling through a spiritual crisis but we were really just trying to get the performer through it. The intensity of just getting through made it look like acting but we never actually explored the scenes. This time with Jose Cura, we\'ve been able to do much more.\" With Cura attending rehearsals over a five week period, it was possible to delve into the text much more deeply.” Verdi was a great experimenter in form and Stiffelio is different from any other of his works. People assume it\'s a love story but, unlike Traviata where Violetta clearly falls in love, none of that happens here. There is no sentiment expressed at all.\" This emotional starkness gives Stiffelio the feel of an Ibsen play or a Russian novel. \"
13917 tarnhelm2 2007-05-06 23:25:52 [Válasz erre: 13916 virius 2007-05-06 22:52:38]
Aztán pedig a siratásban jön a Dies irae-paródia! Talán ez a két egybefüggő jelenet a legjobb része a darabnak. Ami még tetszett az Karnyóné és Lipitlotty kettőse a második felvonás elején. Az első részt kicsit szétesőnek éreztem, talán a finálét leszámítva. A másodikban viszont elég sajátos dramaturgia a tündérek megjelenése és a \"feltámadás\" - ez persze Csokonai dramaturgiai bukfence.
Aztán pedig a siratásban jön a Dies irae-paródia! Talán ez a két egybefüggő jelenet a legjobb része a darabnak. Ami még tetszett az Karnyóné és Lipitlotty kettőse a második felvonás elején. Az első részt kicsit szétesőnek éreztem, talán a finálét leszámítva. A másodikban viszont elég sajátos dramaturgia a tündérek megjelenése és a \"feltámadás\" - ez persze Csokonai dramaturgiai bukfence.
13916 virius 2007-05-06 22:52:38 [Válasz erre: 13915 tarnhelm2 2007-05-06 22:26:21]
Wiedemann tegnapelőtt (4-én, pénteken) volt, tegnap (5-én, szombaton) viszont Bátori Éva. Nos, az ő teljesítménye annyira nem tetszett, mint a Wiedemanné, már csak lágéjuk különbözősége miatt sem, de mégsem volt bukás az alakítása; igaz, Karnyóné halálát Wiedemannal ellentétben ő képtelen volt tapsosra kihozni. Ez a jelenet különben Vajda zseniális zeneparódiája, az első részben Dido búcsújának motívuma keveredik Händel Largójával, a második részben pedig a Páva-variációk gyászindulóját és Morricone-filmzenét véltem felismerni. Igaz, Vajda most jóval kevesebb parafrázist írt bele a darabba, mint a Leonce és Lénában.
Wiedemann tegnapelőtt (4-én, pénteken) volt, tegnap (5-én, szombaton) viszont Bátori Éva. Nos, az ő teljesítménye annyira nem tetszett, mint a Wiedemanné, már csak lágéjuk különbözősége miatt sem, de mégsem volt bukás az alakítása; igaz, Karnyóné halálát Wiedemannal ellentétben ő képtelen volt tapsosra kihozni. Ez a jelenet különben Vajda zseniális zeneparódiája, az első részben Dido búcsújának motívuma keveredik Händel Largójával, a második részben pedig a Páva-variációk gyászindulóját és Morricone-filmzenét véltem felismerni. Igaz, Vajda most jóval kevesebb parafrázist írt bele a darabba, mint a Leonce és Lénában.
13915 tarnhelm2 2007-05-06 22:26:21 [Válasz erre: 13914 virius 2007-05-06 22:13:42]
KÖszönet, Virius! :-) Wiedemannt én is ünnepeltem tegnap, szerintem végig szenzációs volt. Sajnálom viszont, hogy Németh Judit végül is nem vállalta a címszerepet, pedig nagyon el tudnám képzelni Karnyónénak!
KÖszönet, Virius! :-) Wiedemannt én is ünnepeltem tegnap, szerintem végig szenzációs volt. Sajnálom viszont, hogy Németh Judit végül is nem vállalta a címszerepet, pedig nagyon el tudnám képzelni Karnyónénak!
13914 virius 2007-05-06 22:13:42 [Válasz erre: 13911 Búbánat 2007-05-06 14:06:47]
Nyári cigánykereket is vetett, amit Fekete nem tud. Összességében azonban az első szereposztás jobb volt. Karnyóné mezzoszerep, szinte Wiedemann Bernadettnek van kitalálva (ha a mű 40 évvel ezelőtt születik, akkor gondolom, Komlóssy Erzsébetre szabta volna Vajda a címszerepet). A két Kuruzs közül is Laczkó Róberté a toronymagasan kiemelkedő, miként a két Samuka közül is Gémes Kataliné a jobb, mert alakításában észre lehetett venni az emberi vonásokat, Váradi Zita viszont agyonhülyéskedte a jobb sorsra érdemes debil fiúcska szerepét. A kevés kivétel, amelyben mégis a másik szereposztás volt a jobb: Nyári Zoltán Lipitlottya és Megyesi Zoltán tündérfiúja.
Nyári cigánykereket is vetett, amit Fekete nem tud. Összességében azonban az első szereposztás jobb volt. Karnyóné mezzoszerep, szinte Wiedemann Bernadettnek van kitalálva (ha a mű 40 évvel ezelőtt születik, akkor gondolom, Komlóssy Erzsébetre szabta volna Vajda a címszerepet). A két Kuruzs közül is Laczkó Róberté a toronymagasan kiemelkedő, miként a két Samuka közül is Gémes Kataliné a jobb, mert alakításában észre lehetett venni az emberi vonásokat, Váradi Zita viszont agyonhülyéskedte a jobb sorsra érdemes debil fiúcska szerepét. A kevés kivétel, amelyben mégis a másik szereposztás volt a jobb: Nyári Zoltán Lipitlottya és Megyesi Zoltán tündérfiúja.
13913 WiseGentleman 2007-05-06 18:21:53 [Válasz erre: 13912 tarnhelm2 2007-05-06 17:53:39]
Sajnos, bokros (nem pénzügyi természetű) teendőim miatt nem jutottam el rá, sőt lehet, hogy a következő \"Szinetár meets Wagner\" show-t is ki kell, hogy hagyjam.
Sajnos, bokros (nem pénzügyi természetű) teendőim miatt nem jutottam el rá, sőt lehet, hogy a következő \"Szinetár meets Wagner\" show-t is ki kell, hogy hagyjam.
13912 tarnhelm2 2007-05-06 17:53:39 [Válasz erre: 13910 daunerni 2007-05-06 12:58:10]
Úgy látszik, mindenki a hivatalos állásfoglalásra vár! :-)
Úgy látszik, mindenki a hivatalos állásfoglalásra vár! :-)
13911 Búbánat 2007-05-06 14:06:47 [Válasz erre: 13909 tarnhelm2 2007-05-06 12:31:09]
Nekem nagyon tetszett, ahogyan Nyári Zoltán hanyag eleganciával pörgette ujjai között a sétapálcáját... Már ezért az \"akrobatikáért\" - magáért - érdemes volt megnéznem a 2. szereposztást!...
Nekem nagyon tetszett, ahogyan Nyári Zoltán hanyag eleganciával pörgette ujjai között a sétapálcáját... Már ezért az \"akrobatikáért\" - magáért - érdemes volt megnéznem a 2. szereposztást!...
13910 daunerni 2007-05-06 12:58:10 [Válasz erre: 13909 tarnhelm2 2007-05-06 12:31:09]
Persze, hogy van véleményünk :-) Többen megnéztük az első és a második szereposztást is... Holnap részletesebben is foglalkozunk a darabbal.
Persze, hogy van véleményünk :-) Többen megnéztük az első és a második szereposztást is... Holnap részletesebben is foglalkozunk a darabbal.
13909 tarnhelm2 2007-05-06 12:31:09
Teszek egy újabb gyenge kísérletet, hogy véleményekre ösztökéljem a Momus forumozóit! A 2. szereposztásban látta valaki a Karnyónét? Milyen volt? Azért izmozok itt, mert mégiscsak a Momuson kéne megvitatni egy új magyar opera bemutatóját. (A Fidelión 31 hozzászólás van a témához.)
Teszek egy újabb gyenge kísérletet, hogy véleményekre ösztökéljem a Momus forumozóit! A 2. szereposztásban látta valaki a Karnyónét? Milyen volt? Azért izmozok itt, mert mégiscsak a Momuson kéne megvitatni egy új magyar opera bemutatóját. (A Fidelión 31 hozzászólás van a témához.)
13908 rocker 2007-05-05 10:21:00 [Válasz erre: 13907 tarnhelm2 2007-05-05 00:45:29]
Háááááááááát! Én nem tudok ennyire lelkesedni. Teljesen fölösleges zenei tákolmány. Szórakoztatni meg végképp nem szórakoztatott.
Háááááááááát! Én nem tudok ennyire lelkesedni. Teljesen fölösleges zenei tákolmány. Szórakoztatni meg végképp nem szórakoztatott.
13907 tarnhelm2 2007-05-05 00:45:29 [Válasz erre: 13906 morc 2007-05-05 00:35:14]
Szerintem is jó volt. A második rész különösen. Vajda könnyed, kellemes, szórakoztató, helyenként kifejezetten szellemes zenét írt. A Csokonai darab dramaturgiai szempontból hagy némi kivánni valót maga után, de a szöveg néha zseniális. A megvalósítás: a rendezés kifejezetten tetszett, az énekesgárda azonban egyenetlen. Wiedemannak, aki szenzációs volt, nincs igazi partnere, talán még Fekete Attila közelítette meg a címszereplő által magasra tett mércét. Hogy Tóth Jánosnak rajongói vannak, mindig meglep.
Szerintem is jó volt. A második rész különösen. Vajda könnyed, kellemes, szórakoztató, helyenként kifejezetten szellemes zenét írt. A Csokonai darab dramaturgiai szempontból hagy némi kivánni valót maga után, de a szöveg néha zseniális. A megvalósítás: a rendezés kifejezetten tetszett, az énekesgárda azonban egyenetlen. Wiedemannak, aki szenzációs volt, nincs igazi partnere, talán még Fekete Attila közelítette meg a címszereplő által magasra tett mércét. Hogy Tóth Jánosnak rajongói vannak, mindig meglep.
13906 morc 2007-05-05 00:35:14 [Válasz erre: 13905 tarnhelm2 2007-05-04 23:07:44]
Nekem nagyon tetszett :) Élvezetes, pergő előadás, sok kiváló énekesi teljesítménnyel, MEG KELL NÉZNI! (Ha meg mégsem tetszene, legalább nem hosszú... :)
Nekem nagyon tetszett :) Élvezetes, pergő előadás, sok kiváló énekesi teljesítménnyel, MEG KELL NÉZNI! (Ha meg mégsem tetszene, legalább nem hosszú... :)
13905 tarnhelm2 2007-05-04 23:07:44
Kinek hogy tetszett a Karnyóné? Vagy csak én láttam egyedül a fórumról? :-)
Kinek hogy tetszett a Karnyóné? Vagy csak én láttam egyedül a fórumról? :-)
13904 WiseGentleman 2007-05-04 20:55:34 [Válasz erre: 13902 Sesto 2007-05-04 20:35:30]
Húha, ezt nem lehet kihagyni!!
Húha, ezt nem lehet kihagyni!!
13902 Sesto 2007-05-04 20:35:30 [Válasz erre: 13900 tukán 2007-05-04 20:26:26]
...ime a tervezett \"La Juive\" szereposztás: Samstag, 22. Dezember 2007 Zum letzten Mal am Opernhaus Zürich in der Spielzeit 1925/26 In französischer Sprache mit deutscher Übertitelung La Juive Opéra en cinq actes von Jacques François Élie Fromental Halévy (1799-1862) Libretto von Augustin Eugène Scribe Uraufführung: 23. Februar 1835, Opéra, Salle de la rue Le Peletier, Paris Musikalische Leitung Carlo Rizzi Inszenierung David Pountney Bühnenbild Robert Israel Kostüme Marie-Jeanne Lecca Choreographie Renato Zanella Lichtgestaltung Jürgen Hoffmann Chor Ernst Raffelsberger Rachel Angeles Blancas Prinzessin Eudoxie Malin Hartelius Eléazar Neil Shicoff Kardinal Jean-François de Brogny László Polgár Léopold Celso Albelo Ruggiero Massimiliano Cavaletti Albert Kresˇimir Strazˇanac Unterstützt von InCentive Asset Management AG http://www.opernhaus.ch
...ime a tervezett \"La Juive\" szereposztás: Samstag, 22. Dezember 2007 Zum letzten Mal am Opernhaus Zürich in der Spielzeit 1925/26 In französischer Sprache mit deutscher Übertitelung La Juive Opéra en cinq actes von Jacques François Élie Fromental Halévy (1799-1862) Libretto von Augustin Eugène Scribe Uraufführung: 23. Februar 1835, Opéra, Salle de la rue Le Peletier, Paris Musikalische Leitung Carlo Rizzi Inszenierung David Pountney Bühnenbild Robert Israel Kostüme Marie-Jeanne Lecca Choreographie Renato Zanella Lichtgestaltung Jürgen Hoffmann Chor Ernst Raffelsberger Rachel Angeles Blancas Prinzessin Eudoxie Malin Hartelius Eléazar Neil Shicoff Kardinal Jean-François de Brogny László Polgár Léopold Celso Albelo Ruggiero Massimiliano Cavaletti Albert Kresˇimir Strazˇanac Unterstützt von InCentive Asset Management AG http://www.opernhaus.ch
13901 Sesto 2007-05-04 20:28:36 [Válasz erre: 13900 tukán 2007-05-04 20:26:26]
POLGÁR ÉNEKLI A TERVEK SZERINT BROGNI BÍBOROST A \"LA JUIVE\"-ben!... ;-)
POLGÁR ÉNEKLI A TERVEK SZERINT BROGNI BÍBOROST A \"LA JUIVE\"-ben!... ;-)
13900 tukán 2007-05-04 20:26:26 [Válasz erre: 13898 Sesto 2007-05-04 09:19:40]
Létezik, hogy Polgár L.-t nem látom? Ily súlyos a helyzet?
Létezik, hogy Polgár L.-t nem látom? Ily súlyos a helyzet?
13899 -zéta- 2007-05-04 12:39:55 [Válasz erre: 13897 zsoly 2007-05-02 10:31:36]
S nagyon remek Figaro volt a Mozart-maratonon...
S nagyon remek Figaro volt a Mozart-maratonon...
13898 Sesto 2007-05-04 09:19:40
...akkor ime a Zürich-i Opera szezonterve röviditett változatban a http://www.der-neue-merker.at oldalról, a szezonterv részletes Pdf-Datei (kb. 23 oldal) lehívható a http://www.opernhaus.ch oldalon is! Spielplan 2007/08 der OPER ZÜRICH Opernhaus Zürich: Intendant Alexander Pereira plant für die Zürcher Oper in der kommenden Saison 2007/2008 folgende Neuinszenierungen: ANDREA CHENIER von Umberto Giordano am 30.9. (Santi, Asagaroff; Carosi/Angeletti; Licitra/Giordani, Gallo). Ferner KOENIGSKINDER von Engelbert Humperdinck am 21.10. (Metzmacher, Herzog; Rey, Nikiteanu; Kaufmann, Widmer, Höri, Vogel). Am 2. Dezember folgt Verdis IL TROVATORE. (A. Fischer, del Monaco; Gallardo-Domas, D`Intino; M. Alvarez, Nucci). Es folgt von Jacques-Fromental Halévy LA JUIVE am 22.12. (Rizzi, Pountney; Blancas, Hartelius; Shicoff, Polgar, Albelo). Im neuen Jahr am 13. Januar 2008 folgt LE CID von Jules Massenet. (Plassson, Joel; Kabatu, Rey; Cura, Höri, Stoyanov/Cavaletti). Am 27.1.erfolgt die Uraufführung von Edward Rushtons IM SCHATTEN DES MAULBEERBAUMS. Ein Auftragswerk des Opernhauses Zürich. (Weikert, Aglaja Nicolet; Friedli, Guo, Olvera; Murga, Winkler, Mayr, Haunstein). Robert Schumanns GENOVEVA hat Premiere am 17.2. (Harnoncourt, Kusej; Banse, Kallisch; Drole, Widmer, Mathey, Muff). Am 9.3. ist vorgesehen von Richard Strauss INTERMZZO (Schneider, Herzog; Hartelius, Friedli; Gilfry, Saccà, Drole, Daniluk). Johann Strauss Operette DIE FLEDERMAUS folgt am 29.3. (Welser-Möst, Sturminger; Magee/Trattnigg, Breedt, Jankova; Widmer, Mayr, Strehl und Karl Markovics als Frosch). Mussorgskis BORIS GODUNOW mit Matti Salminen in der Titelrolle ist für den 27. April vorgesehen. (Fedoseyev, Grüber; D`Intino; Schasching, Daniluk, Macias, Stoyanov). Als zweite Halévy Oper folgt am 23. Mai CLARI mit Cecilia Bartoli in der Titelrolle.(A. Fischer, Leiser & Caurier; Libau; Chausson). Im Rahmen der Zürcher Festspiele wird Händels RINALDO am 15.6. aufgeführt. (Christie, Guth; Hartelius, Nikiteanu, Jankova, Galstian, Pessatti; Höri). Als letzte Produktion der Saison steht ab 29.6.08 Bizets CARMEN mit Vesselina Kasarova als Titelfigur auf dem Spielplan. (Welser-Möst, M. Hartmann; Rey, Guo, Schmid; Kaufmann.) Die Rolle des Escamillo ist noch nicht besetzt. Ballettdirektor Heinz Spoerli hat drei Premieren geplant. Am 1. 9.07 „Before Nightfall“ von Nils Christe, ein „Ballett von Filipe Portugal“ und „Abschied“ von Heinz Spoerli. Es folgt als Choreographische Uraufführung „Peer Gynt“ am 10.11. Ballett von Heinz Spoerli. Musik: v.a. Edward Grieg. Musikalische Leitung: Arild Remmereit. Peer Gynt mimt der Schauspieler Sebastian Hülk. Zwei Soprane: Julia Kleiter und Sandra Trattnigg. Der dritte Ballett-Abend der Saison am 8.5. besteht aus Choreographien von Heinz Spoerli und Jiri Kylian. Ferner sind zwei schweizerische Erstaufführungen vorgesehen. „Orma“ von Mauro Bigonzetti und „Arcangelo“ von Nacho Duato. Traditionsgemäss findet die erste Opernpremiere der neuen Saison in Winterthur statt. Am 6.September wird IL BARBIERE DI SIVIGLIA von Giovanni Paisiello aufgeführt. (Hamar, Lievi; Olvera; Camarena, Rumetz, Drole, Scorsin). Christian J. Huber
...akkor ime a Zürich-i Opera szezonterve röviditett változatban a http://www.der-neue-merker.at oldalról, a szezonterv részletes Pdf-Datei (kb. 23 oldal) lehívható a http://www.opernhaus.ch oldalon is! Spielplan 2007/08 der OPER ZÜRICH Opernhaus Zürich: Intendant Alexander Pereira plant für die Zürcher Oper in der kommenden Saison 2007/2008 folgende Neuinszenierungen: ANDREA CHENIER von Umberto Giordano am 30.9. (Santi, Asagaroff; Carosi/Angeletti; Licitra/Giordani, Gallo). Ferner KOENIGSKINDER von Engelbert Humperdinck am 21.10. (Metzmacher, Herzog; Rey, Nikiteanu; Kaufmann, Widmer, Höri, Vogel). Am 2. Dezember folgt Verdis IL TROVATORE. (A. Fischer, del Monaco; Gallardo-Domas, D`Intino; M. Alvarez, Nucci). Es folgt von Jacques-Fromental Halévy LA JUIVE am 22.12. (Rizzi, Pountney; Blancas, Hartelius; Shicoff, Polgar, Albelo). Im neuen Jahr am 13. Januar 2008 folgt LE CID von Jules Massenet. (Plassson, Joel; Kabatu, Rey; Cura, Höri, Stoyanov/Cavaletti). Am 27.1.erfolgt die Uraufführung von Edward Rushtons IM SCHATTEN DES MAULBEERBAUMS. Ein Auftragswerk des Opernhauses Zürich. (Weikert, Aglaja Nicolet; Friedli, Guo, Olvera; Murga, Winkler, Mayr, Haunstein). Robert Schumanns GENOVEVA hat Premiere am 17.2. (Harnoncourt, Kusej; Banse, Kallisch; Drole, Widmer, Mathey, Muff). Am 9.3. ist vorgesehen von Richard Strauss INTERMZZO (Schneider, Herzog; Hartelius, Friedli; Gilfry, Saccà, Drole, Daniluk). Johann Strauss Operette DIE FLEDERMAUS folgt am 29.3. (Welser-Möst, Sturminger; Magee/Trattnigg, Breedt, Jankova; Widmer, Mayr, Strehl und Karl Markovics als Frosch). Mussorgskis BORIS GODUNOW mit Matti Salminen in der Titelrolle ist für den 27. April vorgesehen. (Fedoseyev, Grüber; D`Intino; Schasching, Daniluk, Macias, Stoyanov). Als zweite Halévy Oper folgt am 23. Mai CLARI mit Cecilia Bartoli in der Titelrolle.(A. Fischer, Leiser & Caurier; Libau; Chausson). Im Rahmen der Zürcher Festspiele wird Händels RINALDO am 15.6. aufgeführt. (Christie, Guth; Hartelius, Nikiteanu, Jankova, Galstian, Pessatti; Höri). Als letzte Produktion der Saison steht ab 29.6.08 Bizets CARMEN mit Vesselina Kasarova als Titelfigur auf dem Spielplan. (Welser-Möst, M. Hartmann; Rey, Guo, Schmid; Kaufmann.) Die Rolle des Escamillo ist noch nicht besetzt. Ballettdirektor Heinz Spoerli hat drei Premieren geplant. Am 1. 9.07 „Before Nightfall“ von Nils Christe, ein „Ballett von Filipe Portugal“ und „Abschied“ von Heinz Spoerli. Es folgt als Choreographische Uraufführung „Peer Gynt“ am 10.11. Ballett von Heinz Spoerli. Musik: v.a. Edward Grieg. Musikalische Leitung: Arild Remmereit. Peer Gynt mimt der Schauspieler Sebastian Hülk. Zwei Soprane: Julia Kleiter und Sandra Trattnigg. Der dritte Ballett-Abend der Saison am 8.5. besteht aus Choreographien von Heinz Spoerli und Jiri Kylian. Ferner sind zwei schweizerische Erstaufführungen vorgesehen. „Orma“ von Mauro Bigonzetti und „Arcangelo“ von Nacho Duato. Traditionsgemäss findet die erste Opernpremiere der neuen Saison in Winterthur statt. Am 6.September wird IL BARBIERE DI SIVIGLIA von Giovanni Paisiello aufgeführt. (Hamar, Lievi; Olvera; Camarena, Rumetz, Drole, Scorsin). Christian J. Huber
13897 zsoly 2007-05-02 10:31:36 [Válasz erre: 13896 Búbánat 2007-05-02 10:27:10]
Így van! És hozzá kell tenni, hogy Ferrandót márciusban a szegedi Trubadúrban is énekelte, nagyon jól! Nem lehetett mást mondani, mint hogy tökéletesen elindította az előadást.
Így van! És hozzá kell tenni, hogy Ferrandót márciusban a szegedi Trubadúrban is énekelte, nagyon jól! Nem lehetett mást mondani, mint hogy tökéletesen elindította az előadást.
13896 Búbánat 2007-05-02 10:27:10 [Válasz erre: 13889 Mónika 2007-05-02 08:59:45]
A cikkben említett Cseh Antal legutóbb igen figyelemre méltó, \"egészséges\", basszus hangon szólaltatta Ferrandót a Káel Csaba rendezte fél-szcenírozott Trubadúr-produkcióban. Szerintem, ha \"jó kezekben marad\", szép ígéretes pályát futhat be az igen jóképességekkel rendelkező énekes!
A cikkben említett Cseh Antal legutóbb igen figyelemre méltó, \"egészséges\", basszus hangon szólaltatta Ferrandót a Káel Csaba rendezte fél-szcenírozott Trubadúr-produkcióban. Szerintem, ha \"jó kezekben marad\", szép ígéretes pályát futhat be az igen jóképességekkel rendelkező énekes!
13894 zsoly 2007-05-02 09:59:01 [Válasz erre: 13892 Heiner Lajos 2007-05-02 09:47:58]
Kedves Lajos! Ha megjelent a könyv,kérhetünk róla egy rövid hírt, hogy tudjuk, hogy kapható? Kösz!
Kedves Lajos! Ha megjelent a könyv,kérhetünk róla egy rövid hírt, hogy tudjuk, hogy kapható? Kösz!
13893 Mónika 2007-05-02 09:55:32 [Válasz erre: 13892 Heiner Lajos 2007-05-02 09:47:58]
Váó!!!!!! Ez igazán remek!!! Én biztosan meg fogom venni, mert számomra az egyik legkiválóbb énekes Gregor József volt!!!!!!
Váó!!!!!! Ez igazán remek!!! Én biztosan meg fogom venni, mert számomra az egyik legkiválóbb énekes Gregor József volt!!!!!!
13892 Heiner Lajos 2007-05-02 09:47:58 [Válasz erre: 13891 Mónika 2007-05-02 09:32:39]
Köszi, Mónika! Hollósi Zsolt \"gőzerővel\" dolgozik a Gregor-emlékkönyvön, ha minden a tervei szerint alakul, szép kiadvány lesz, és Jóska halálának első évfordulóján jelenik meg. Salve HL
Köszi, Mónika! Hollósi Zsolt \"gőzerővel\" dolgozik a Gregor-emlékkönyvön, ha minden a tervei szerint alakul, szép kiadvány lesz, és Jóska halálának első évfordulóján jelenik meg. Salve HL
13891 Mónika 2007-05-02 09:32:39 [Válasz erre: 13890 Heiner Lajos 2007-05-02 09:11:10]
Köszönöm az észrevételt és a pontosítást!!! És természetesen köszönjük Hollósi Zsoltnak is, hogy ezt a cikket megírta!!! Üdvözlettel: Mónika
Köszönöm az észrevételt és a pontosítást!!! És természetesen köszönjük Hollósi Zsoltnak is, hogy ezt a cikket megírta!!! Üdvözlettel: Mónika
13890 Heiner Lajos 2007-05-02 09:11:10 [Válasz erre: 13889 Mónika 2007-05-02 08:59:45]
Kedves Mónika! Pro primo: ha átmásol a Momus egy fórumába (gondolom, a cikket eredetileg publikáló orgánum engedélyével) egy írást, nem gondolja, hogy a forrást pontosan kellene feltüntetni? (Nem \"Délmagyar\", hanem Délmagyarország, egyébként az egyik legrégebbi vidékei napilap, 1910-ben alapították). Pro secundo: illett volna a kritika szerzőjét is \"idemásolni\", Hollósi Zsoltnak köszönhető, hogy ebben a napilapban - nem csak vidéki mércével mérve - oly sok kultúrával kapcsolatos írás megjelenhet. Üdvözlettel HL
Kedves Mónika! Pro primo: ha átmásol a Momus egy fórumába (gondolom, a cikket eredetileg publikáló orgánum engedélyével) egy írást, nem gondolja, hogy a forrást pontosan kellene feltüntetni? (Nem \"Délmagyar\", hanem Délmagyarország, egyébként az egyik legrégebbi vidékei napilap, 1910-ben alapították). Pro secundo: illett volna a kritika szerzőjét is \"idemásolni\", Hollósi Zsoltnak köszönhető, hogy ebben a napilapban - nem csak vidéki mércével mérve - oly sok kultúrával kapcsolatos írás megjelenhet. Üdvözlettel HL
13889 Mónika 2007-05-02 08:59:45
Otto Nicolai:A windsori víg nők -cikk a Délmagyar 2007. április 30-i számából: \"Toronykőy Attila rendezésében közel három évtized múltán ismét közönségsikert aratott Szegeden Otto Nicolai három felvonásos komikus operája, A windsori víg nők. Pedig hullámzó színvonalú a produkció, attól függően, hogy melyik szereplőgárda van épp színpadon. A premierre nem jutottam el, így először a másnapi, a szombat délutáni előadást láttam a második szereposztással. Elkedvetlenedtem, mert fáradtnak, unalmasnak tűnt. A díszlet sem működött tökéletesen: a fogadóbeli jelenet után majdnem összeomlott. Végül nem kellett leállni, helyrehozták a malőrt. A Vaszy-operabérlet múlt szombat esti telt házas előadásán az első szereposztással sokkal jobbnak hatott Toronykőy Attila rendezése. Mindkét gárdával Gábor Géza mutatkozott be Sir John Falstaff szerepében. Alaposan kitömve, méretes pocakkal, borvirágos orral és remek poénokkal adta a kéjsóvár hájas lovagot. Tekintélyes méreteihez képest is eltúlzott nagyságú ónkupával lépett színpadra a súgólyukból. A rendezőnek hála gegek tucatján mulathattunk: hódításra készülve száját, altestét és a virágcsokrot is illatosította, Fluthné aláírását szagról azonosította, a fogadóbeli jelenet végén bő sugárban, valószínűtlenül hosszan és hangosan csobogtatva végezte el szükségét, majd a fogadós hátán törölte meg kezét... Gábor Géza gyönyörűen, muzikálisan énekelte a bordalt a II. felvonásban, a szöveget is mintaszerűen mondta – csak Falstaff életvidám alapkarakterének megmutatásával maradt adós. A Fluthnét alakító Vajda Júliának sikerült leginkább azt a groteszk, abszurdba hajló játékstílust megvalósítania, amire a Kovalik-iskolán nevelődött Toronykőy az egész produkciót építette. Már akkor felkacagott a közönség, amikor malomkeréknyire tömött hátsóval feltűnt, hát még, amikor ki is használta különleges „adottságát\", riszált, fészkelődött, mulatságosan a hatalmas mosókosárra pattant. Dundika deszkának tűnne az óriási keblekkel felruházott Reichné mellett – Szonda Éva remek humorérzékkel bolondozva alakította a másik windsori víg nőt. Kettejük duettje, jelenetei voltak a legjobbak: Vajda és Szonda a zenés színjátszás legmagasabb színvonalát képviseli, pazar karakterformáló képességüknek köszönhetően mindig hús-vér figurákat láthatunk az operaszínpadon. A másik páros is tetszett: a fanyar Wittinger Gertrúd (Fluthné) és a vonzó Tóth Judit (Reichné) is jó úton halad, idővel még felszabadultabb lehet a játékuk. Szerekován János Fentonként meggyőzőbb volt, mint Kóbor Tamás, szebben, líraibban énekelte a románcot és a szerelmi kettőst is. Ebben persze az is közrejátszott, hogy Annuskaként ideálisabb partnere volt a muzikális Dér Krisztina. Merényi Nicolette éneklése sajnos annyira problematikus, hogy azt már nem lehet szó nélkül hagyni. Vághelyi Gábor és Andrejcsik István is mulatságos volt Fluth úr szerepében, előbbinek jobban sikerült a rögeszmés féltékenységet is megmutatnia. Altorjay Tamás szikárabbnak, sótlanabbnak mutatta a púpos Reich urat, a nagyszerűen éneklő Cseh Antal talán túlzottan is vidám és feldobott volt – ezzel a kedéllyel kiváló Falstaff is lehet majd belőle. Korrekt volt a további szereplőgárda, a kórus és a nem túl izgalmas koreográfiát előadó tánckar is. Toronykőy Attila imponáló rendezése mellett a produkció nagy értéke a forgók segítségével jól variálható, ötletes, látványos, egyszerre korhű és absztrakt díszlet. A tervező, Juhász Katalin kisebb építőelemekre és nagy falfelületekre printelt hatalmas képekkel idézte meg az Erzsébet-kori Windsor hangulatát. Jók Varsányi Anna elrajzolt jelmezei is. Molnár László zeneigazgató vezényletével élményszerűbben, frissebben játszottak a finoman, árnyaltan szóló szegedi szimfonikusok, bár a Kardos Gábor által dirigált délutáni előadáson sem a zenekarral volt problémám. \"
Otto Nicolai:A windsori víg nők -cikk a Délmagyar 2007. április 30-i számából: \"Toronykőy Attila rendezésében közel három évtized múltán ismét közönségsikert aratott Szegeden Otto Nicolai három felvonásos komikus operája, A windsori víg nők. Pedig hullámzó színvonalú a produkció, attól függően, hogy melyik szereplőgárda van épp színpadon. A premierre nem jutottam el, így először a másnapi, a szombat délutáni előadást láttam a második szereposztással. Elkedvetlenedtem, mert fáradtnak, unalmasnak tűnt. A díszlet sem működött tökéletesen: a fogadóbeli jelenet után majdnem összeomlott. Végül nem kellett leállni, helyrehozták a malőrt. A Vaszy-operabérlet múlt szombat esti telt házas előadásán az első szereposztással sokkal jobbnak hatott Toronykőy Attila rendezése. Mindkét gárdával Gábor Géza mutatkozott be Sir John Falstaff szerepében. Alaposan kitömve, méretes pocakkal, borvirágos orral és remek poénokkal adta a kéjsóvár hájas lovagot. Tekintélyes méreteihez képest is eltúlzott nagyságú ónkupával lépett színpadra a súgólyukból. A rendezőnek hála gegek tucatján mulathattunk: hódításra készülve száját, altestét és a virágcsokrot is illatosította, Fluthné aláírását szagról azonosította, a fogadóbeli jelenet végén bő sugárban, valószínűtlenül hosszan és hangosan csobogtatva végezte el szükségét, majd a fogadós hátán törölte meg kezét... Gábor Géza gyönyörűen, muzikálisan énekelte a bordalt a II. felvonásban, a szöveget is mintaszerűen mondta – csak Falstaff életvidám alapkarakterének megmutatásával maradt adós. A Fluthnét alakító Vajda Júliának sikerült leginkább azt a groteszk, abszurdba hajló játékstílust megvalósítania, amire a Kovalik-iskolán nevelődött Toronykőy az egész produkciót építette. Már akkor felkacagott a közönség, amikor malomkeréknyire tömött hátsóval feltűnt, hát még, amikor ki is használta különleges „adottságát\", riszált, fészkelődött, mulatságosan a hatalmas mosókosárra pattant. Dundika deszkának tűnne az óriási keblekkel felruházott Reichné mellett – Szonda Éva remek humorérzékkel bolondozva alakította a másik windsori víg nőt. Kettejük duettje, jelenetei voltak a legjobbak: Vajda és Szonda a zenés színjátszás legmagasabb színvonalát képviseli, pazar karakterformáló képességüknek köszönhetően mindig hús-vér figurákat láthatunk az operaszínpadon. A másik páros is tetszett: a fanyar Wittinger Gertrúd (Fluthné) és a vonzó Tóth Judit (Reichné) is jó úton halad, idővel még felszabadultabb lehet a játékuk. Szerekován János Fentonként meggyőzőbb volt, mint Kóbor Tamás, szebben, líraibban énekelte a románcot és a szerelmi kettőst is. Ebben persze az is közrejátszott, hogy Annuskaként ideálisabb partnere volt a muzikális Dér Krisztina. Merényi Nicolette éneklése sajnos annyira problematikus, hogy azt már nem lehet szó nélkül hagyni. Vághelyi Gábor és Andrejcsik István is mulatságos volt Fluth úr szerepében, előbbinek jobban sikerült a rögeszmés féltékenységet is megmutatnia. Altorjay Tamás szikárabbnak, sótlanabbnak mutatta a púpos Reich urat, a nagyszerűen éneklő Cseh Antal talán túlzottan is vidám és feldobott volt – ezzel a kedéllyel kiváló Falstaff is lehet majd belőle. Korrekt volt a további szereplőgárda, a kórus és a nem túl izgalmas koreográfiát előadó tánckar is. Toronykőy Attila imponáló rendezése mellett a produkció nagy értéke a forgók segítségével jól variálható, ötletes, látványos, egyszerre korhű és absztrakt díszlet. A tervező, Juhász Katalin kisebb építőelemekre és nagy falfelületekre printelt hatalmas képekkel idézte meg az Erzsébet-kori Windsor hangulatát. Jók Varsányi Anna elrajzolt jelmezei is. Molnár László zeneigazgató vezényletével élményszerűbben, frissebben játszottak a finoman, árnyaltan szóló szegedi szimfonikusok, bár a Kardos Gábor által dirigált délutáni előadáson sem a zenekarral volt problémám. \"
13888 egy kívülálló 2007-05-01 19:27:50 [Válasz erre: 13887 tarnhelm2 2007-05-01 19:25:57]
Egyáltalán nem volt fölösleges, ezek nagyon izgalmas kérdések... legalábbis engem nagyon érdekelnek.
Egyáltalán nem volt fölösleges, ezek nagyon izgalmas kérdések... legalábbis engem nagyon érdekelnek.
13887 tarnhelm2 2007-05-01 19:25:57 [Válasz erre: 13886 egy kívülálló 2007-05-01 19:15:53]
:-) De azért talán nem volt felesleges erről a kérdésről beszélgetnünk egy kicsit. Annál is inkább, mert Winifredet - náci szimpátiája miatt - egy időben illett en bloc hülyének és dilettánsnak beállítani, holott erről szó sincs.
:-) De azért talán nem volt felesleges erről a kérdésről beszélgetnünk egy kicsit. Annál is inkább, mert Winifredet - náci szimpátiája miatt - egy időben illett en bloc hülyének és dilettánsnak beállítani, holott erről szó sincs.
13886 egy kívülálló 2007-05-01 19:15:53 [Válasz erre: 13885 tarnhelm2 2007-05-01 19:10:06]
Na jó, ebben a fakérdésben kicsit túloztam (bár a bonmot nem tőlem származik, Fodor Géza zárta ily módon rövidre a dolgot egyetemi előadásán :-)), de a lényeget tekintve, úgy látom, értjük egymást.
Na jó, ebben a fakérdésben kicsit túloztam (bár a bonmot nem tőlem származik, Fodor Géza zárta ily módon rövidre a dolgot egyetemi előadásán :-)), de a lényeget tekintve, úgy látom, értjük egymást.
13885 tarnhelm2 2007-05-01 19:10:06 [Válasz erre: 13884 egy kívülálló 2007-05-01 18:45:43]
Hát azért nem... Praetorius színpadképe erősen stilizál a korábbiakhoz képest, és szerintem rendkívül expresszív. (Etekintetben mmindenkinek javaslom Dietrich Mack: Der Bayreuther Inszenierungsstil 1876-1976. c. könyvét, ebben a száz esztendő szinpadképei felvonásonként - gyakran több fotón is - tanulmányozhatóak). Winifred természetesen nem volt forradalmár, és nem nyúlt radikálisan a darabokhoz. Maximálisan, de korszerűen igyekezett Wagner \"szellemében\" eljárni. A rendezői szinház egyébként az operák esetében általában véve is inkább csak az elmúlt fél évszázadban lett szokás.
Hát azért nem... Praetorius színpadképe erősen stilizál a korábbiakhoz képest, és szerintem rendkívül expresszív. (Etekintetben mmindenkinek javaslom Dietrich Mack: Der Bayreuther Inszenierungsstil 1876-1976. c. könyvét, ebben a száz esztendő szinpadképei felvonásonként - gyakran több fotón is - tanulmányozhatóak). Winifred természetesen nem volt forradalmár, és nem nyúlt radikálisan a darabokhoz. Maximálisan, de korszerűen igyekezett Wagner \"szellemében\" eljárni. A rendezői szinház egyébként az operák esetében általában véve is inkább csak az elmúlt fél évszázadban lett szokás.
13884 egy kívülálló 2007-05-01 18:45:43 [Válasz erre: 13883 tarnhelm2 2007-05-01 18:21:05]
Valóban Winifred volt az első, aki hozzá mert nyúlni a Wagner, ill. Coima által beállított rendezésekhez, a de ha megnézed, hogy miben is álltak pontosan eze a változtatások, kiderül, hogy legfeljebb abban, hogy a fa a színpadkép bal oldaláról átkerült a jobb oldalra... Vagyis volt újítás, de csak a kivitelezésben, nem a stílusban. És valóban, a konzervatívoknak már ez is túlzott merészség volt. És valóban: Winifred jó operát csinált, a legjobb énekesek és karmesterek sürgölődtek Bayreut körül - már akit nem riasztott el Winifred politikai szerepvállalása.
Valóban Winifred volt az első, aki hozzá mert nyúlni a Wagner, ill. Coima által beállított rendezésekhez, a de ha megnézed, hogy miben is álltak pontosan eze a változtatások, kiderül, hogy legfeljebb abban, hogy a fa a színpadkép bal oldaláról átkerült a jobb oldalra... Vagyis volt újítás, de csak a kivitelezésben, nem a stílusban. És valóban, a konzervatívoknak már ez is túlzott merészség volt. És valóban: Winifred jó operát csinált, a legjobb énekesek és karmesterek sürgölődtek Bayreut körül - már akit nem riasztott el Winifred politikai szerepvállalása.
13883 tarnhelm2 2007-05-01 18:21:05 [Válasz erre: 13882 egy kívülálló 2007-05-01 17:34:45]
Úgy látom, Wagner szinpadi elveire vonatkozóan a véleménykülönbségünk fennmarad, de egyetértünk abban, hogy a MüPabeli minimalista rendezés jól szolgálta a darabot, akár tetszett volna az R. Wagnernek akár nem. Winifred esetében viszont nem áll az, hogy konzervált volna valamiféle avitt stílust. Ő volt az, aki először hozzá mert nyúlni a Parsifalhoz - volt is belőle botrány. Méghozzá nem kisebb személyiséget bízott meg a díszlet- és jelmeztervezéssel, mint Alfred Rollert 1934-ben. Majd három év múlva Wieland Wagner rendezte át a darabot (még nem minimalista felfogásban.) Ugyancsak Winifred alkalmazta Emile Praetoriust, korának egyik legjobb díszlettervezőjét, aki remek Ring-színpadképet kreált. Winifredről sok mindent lehet mondani, de hogy ne csinált volna kiváló operát, azt nem.
Úgy látom, Wagner szinpadi elveire vonatkozóan a véleménykülönbségünk fennmarad, de egyetértünk abban, hogy a MüPabeli minimalista rendezés jól szolgálta a darabot, akár tetszett volna az R. Wagnernek akár nem. Winifred esetében viszont nem áll az, hogy konzervált volna valamiféle avitt stílust. Ő volt az, aki először hozzá mert nyúlni a Parsifalhoz - volt is belőle botrány. Méghozzá nem kisebb személyiséget bízott meg a díszlet- és jelmeztervezéssel, mint Alfred Rollert 1934-ben. Majd három év múlva Wieland Wagner rendezte át a darabot (még nem minimalista felfogásban.) Ugyancsak Winifred alkalmazta Emile Praetoriust, korának egyik legjobb díszlettervezőjét, aki remek Ring-színpadképet kreált. Winifredről sok mindent lehet mondani, de hogy ne csinált volna kiváló operát, azt nem.
13882 egy kívülálló 2007-05-01 17:34:45 [Válasz erre: 13880 tarnhelm2 2007-05-01 14:07:15]
Fenntartom, hogy Wagner elégedetlen volt a realista szcenikával, hiába készült az az ő útmutatásai szerint. Vagyis Cosima és Siegfried később olyasvalamihez ragaszodott, ami ugyan a Mester ízlése szerint készült, de neki magának sem tetszett végül. Persze mindettől függetlenül, akár tetszett Wagnernek a végeredmény, akár nem, senkinek sincs joga korlátozni a művészek újító szándékát, vagyis Cosima, Siegfried, majd Winifred mindenképpen helytelenül járt el, és ebből a szempontból, mindegy, hogy Wagnernek ez tetszett-e volna vagy sem.
Fenntartom, hogy Wagner elégedetlen volt a realista szcenikával, hiába készült az az ő útmutatásai szerint. Vagyis Cosima és Siegfried később olyasvalamihez ragaszodott, ami ugyan a Mester ízlése szerint készült, de neki magának sem tetszett végül. Persze mindettől függetlenül, akár tetszett Wagnernek a végeredmény, akár nem, senkinek sincs joga korlátozni a művészek újító szándékát, vagyis Cosima, Siegfried, majd Winifred mindenképpen helytelenül járt el, és ebből a szempontból, mindegy, hogy Wagnernek ez tetszett-e volna vagy sem.
13881 WiseGentleman 2007-05-01 15:40:39
Azt sem szabad elfelejeni (csupán egy közbevetés), hogyha mindenben Wagner akarata szerint járnánk el, a Parsifalt elő sem adhatnánk a MŰPÁ-ban vagy az Operaházban (ld. Parsifal-Raub és környéke).
Azt sem szabad elfelejeni (csupán egy közbevetés), hogyha mindenben Wagner akarata szerint járnánk el, a Parsifalt elő sem adhatnánk a MŰPÁ-ban vagy az Operaházban (ld. Parsifal-Raub és környéke).
13880 tarnhelm2 2007-05-01 14:07:15 [Válasz erre: 13879 egy kívülálló 2007-05-01 13:45:14]
Wagner képzőművészeti izléséről azért elég sok mindent tudunk. Josef Hofmann Ring-festményeivel pl. elégedett volt, Renoir róla készült portréjával pedig rendkívül elégedetlen. A színpadi megvalósításokból nem a stilizálást hiányolta, épp ellenkezőleg, az bosszantotta, ha valami nem sikerült elég valósághűre. A kor techikai színvonalán mindent megpróbált, hogy az illlúzió minél valósásgosabb legyen, Cosima és Siegfried a későbbiekben teljes mértékben az ő szellemében jártak el. Wieland és Wolfgang minimal diszlet-koncepciója brutális szakítás volt a germán romanticizmussal - sokan vádolták őket éppen azzal, hogy semmibe veszik nagyapjuk elképzeléseit.
Wagner képzőművészeti izléséről azért elég sok mindent tudunk. Josef Hofmann Ring-festményeivel pl. elégedett volt, Renoir róla készült portréjával pedig rendkívül elégedetlen. A színpadi megvalósításokból nem a stilizálást hiányolta, épp ellenkezőleg, az bosszantotta, ha valami nem sikerült elég valósághűre. A kor techikai színvonalán mindent megpróbált, hogy az illlúzió minél valósásgosabb legyen, Cosima és Siegfried a későbbiekben teljes mértékben az ő szellemében jártak el. Wieland és Wolfgang minimal diszlet-koncepciója brutális szakítás volt a germán romanticizmussal - sokan vádolták őket éppen azzal, hogy semmibe veszik nagyapjuk elképzeléseit.
13879 egy kívülálló 2007-05-01 13:45:14 [Válasz erre: 13878 tarnhelm2 2007-05-01 13:34:09]
Azt tuzdjuk, hogy milyenek voltak a Ring és a Parsifal ősbemutatójának színpadképei, de azt is pontosan tudjuk, hogy Wagner elégedetlen volt ezekkel, teljesen mások voltak, mint amiket megálmodott - de hogy valójában mit képzelt el, arra nézve nemigen van támpontunk, csupán a már idézett kijelentése. Az ősbemutatók stílusát aztán Cosima kanonzálta és kiáltotta ki a Wagner által elképzelt és követendőnek tartott változatnak.
Azt tuzdjuk, hogy milyenek voltak a Ring és a Parsifal ősbemutatójának színpadképei, de azt is pontosan tudjuk, hogy Wagner elégedetlen volt ezekkel, teljesen mások voltak, mint amiket megálmodott - de hogy valójában mit képzelt el, arra nézve nemigen van támpontunk, csupán a már idézett kijelentése. Az ősbemutatók stílusát aztán Cosima kanonzálta és kiáltotta ki a Wagner által elképzelt és követendőnek tartott változatnak.
13878 tarnhelm2 2007-05-01 13:34:09 [Válasz erre: 13876 egy kívülálló 2007-05-01 12:54:17]
Hogy Wagner - mármint Richard - miként képzelte el a Parsifal szinpadi megvalósítását, pontosan tudjuk. A díszleteket - természetesen a Mester felügyelete mellett - Paul von Joukowsky és a Brückner testvérek végezték, az eredmény jól ismert. Ehhez nem nagyon hasonlít a MüPa \"színpadképe\", a Mikó-féle rendezés sokkal inkább. Viszont Wieland Wagner 1951-es \"üres\" színpadképére már igencsak emlékeztetett a MüPa előadás. Nekem ez a megoldás kifejezetten tetszett.
Hogy Wagner - mármint Richard - miként képzelte el a Parsifal szinpadi megvalósítását, pontosan tudjuk. A díszleteket - természetesen a Mester felügyelete mellett - Paul von Joukowsky és a Brückner testvérek végezték, az eredmény jól ismert. Ehhez nem nagyon hasonlít a MüPa \"színpadképe\", a Mikó-féle rendezés sokkal inkább. Viszont Wieland Wagner 1951-es \"üres\" színpadképére már igencsak emlékeztetett a MüPa előadás. Nekem ez a megoldás kifejezetten tetszett.
13877 Sesto 2007-05-01 13:02:08 [Válasz erre: 13875 egy kívülálló 2007-05-01 12:49:48]
...teljesen mindegy, én a DVD-t nem értékeltem, nem is fogom. Annyira nem is ismerem: egyszer megnéztem, azóta ott áll a polcon. De kifejezetten szinházi munkáit végképp´nem ismerem.
...teljesen mindegy, én a DVD-t nem értékeltem, nem is fogom. Annyira nem is ismerem: egyszer megnéztem, azóta ott áll a polcon. De kifejezetten szinházi munkáit végképp´nem ismerem.
13876 egy kívülálló 2007-05-01 12:54:17 [Válasz erre: 13873 Sesto 2007-05-01 12:27:55]
Ami a félig szcenírozott előadásokat illeti: a fene tudja, a Parsifal és A varázsfuvola esetében ez a módszer kifejezetten termékenyítőnek bizonyult, pedig ez utóbbit szintén Káel rendezte... A Parsifalban pedig, úgy vélem, ez a színpadra állítási mód jutott a legközelebb ahhoz, amit Wagner elképzelt, de megvalósítani nem tudott, és amit kétségbeesésében úgy fejezett ki, hogy a láthatatlan zenekar után a láthatatlan színpadot is fel szeretné találni. Bizonyos okokból A trubadúr is kínálja magát ilyesfajta előadásra, csak hát akkor azt valóban, rendesen meg kell csinálni és ki kell előbb találni.
Ami a félig szcenírozott előadásokat illeti: a fene tudja, a Parsifal és A varázsfuvola esetében ez a módszer kifejezetten termékenyítőnek bizonyult, pedig ez utóbbit szintén Káel rendezte... A Parsifalban pedig, úgy vélem, ez a színpadra állítási mód jutott a legközelebb ahhoz, amit Wagner elképzelt, de megvalósítani nem tudott, és amit kétségbeesésében úgy fejezett ki, hogy a láthatatlan zenekar után a láthatatlan színpadot is fel szeretné találni. Bizonyos okokból A trubadúr is kínálja magát ilyesfajta előadásra, csak hát akkor azt valóban, rendesen meg kell csinálni és ki kell előbb találni.
13875 egy kívülálló 2007-05-01 12:49:48 [Válasz erre: 13872 Sesto 2007-05-01 12:21:51]
Nekem igazán az a döbbenet abban a DVD-ben, hogy semmiféle filmes gondolkodásmódot nem vélek felfedezni benne, olyan, mintha egy rossz színpadi előadást kameráztak volna le. Mert az, hogy néha ugrunk a hewlyszínek között, meg néha van egy-egy bevágás, ami úgymond \"emlékezést\" jelent, még nem filmes megközelítés...
Nekem igazán az a döbbenet abban a DVD-ben, hogy semmiféle filmes gondolkodásmódot nem vélek felfedezni benne, olyan, mintha egy rossz színpadi előadást kameráztak volna le. Mert az, hogy néha ugrunk a hewlyszínek között, meg néha van egy-egy bevágás, ami úgymond \"emlékezést\" jelent, még nem filmes megközelítés...
13874 tarnhelm2 2007-05-01 12:34:19 [Válasz erre: 13871 egy kívülálló 2007-05-01 12:21:01]
Látvány? Pedig Oscar-díjas operatőr forgatta... Engem a külső zajok zavartak csak a filmben, a Bánk Gertrudis kettős pedig kifejezetten izgalmas szerintem. De senkit nem akarok rábeszélni, hogy vegye meg 999 Ft-ért a dvdt, pláne ha szívből utálja. :-) Nekem is csak videón van.
Látvány? Pedig Oscar-díjas operatőr forgatta... Engem a külső zajok zavartak csak a filmben, a Bánk Gertrudis kettős pedig kifejezetten izgalmas szerintem. De senkit nem akarok rábeszélni, hogy vegye meg 999 Ft-ért a dvdt, pláne ha szívből utálja. :-) Nekem is csak videón van.
13873 Sesto 2007-05-01 12:27:55
...ezeket a jelenleg állítólag \"oly´divatos\" félig szcenirozott elöadásokat, amelyek -nyilván- leginkább anyagi okokra és kevésbé a müvészi elgondolásra lehet visszavezetni, nálunk csak \"ein Koffer voller Scheiße\" c. szokták emlegetni!...
...ezeket a jelenleg állítólag \"oly´divatos\" félig szcenirozott elöadásokat, amelyek -nyilván- leginkább anyagi okokra és kevésbé a müvészi elgondolásra lehet visszavezetni, nálunk csak \"ein Koffer voller Scheiße\" c. szokták emlegetni!...
13872 Sesto 2007-05-01 12:21:51 [Válasz erre: 13869 egy kívülálló 2007-05-01 12:07:31]
...dehogynem!!! tényleg, a Bán bán DVD megvan!!! ;-)))) /De az nyilván filmes müfaj, szinpadi munkát még nem láttam töle.../
...dehogynem!!! tényleg, a Bán bán DVD megvan!!! ;-)))) /De az nyilván filmes müfaj, szinpadi munkát még nem láttam töle.../
13871 egy kívülálló 2007-05-01 12:21:01 [Válasz erre: 13870 tarnhelm2 2007-05-01 12:16:43]
A Bánk bán filmet én szívből utáltam, és még mindig nem tudott rávinni a lélek, hogy 1000 Ft-ot adjak érte a közértben... Pedig a zenei megvalósítás igazán kiváló benne, átdolgozás ide vagy oda. Mégis, a látvány számomra sokkoló volt. A Traviata szintén vetítgetésből állt, akárcsak a mostani Trubi, különbség, hogy ott ellopott néhány rendezői fogást Decker rendezéséből, ami persze röhejes volt ebben a formában. De ott legalább jók voltak az énekesek nagyrészt, és nem kellett kiabálást hallgatnunk...
A Bánk bán filmet én szívből utáltam, és még mindig nem tudott rávinni a lélek, hogy 1000 Ft-ot adjak érte a közértben... Pedig a zenei megvalósítás igazán kiváló benne, átdolgozás ide vagy oda. Mégis, a látvány számomra sokkoló volt. A Traviata szintén vetítgetésből állt, akárcsak a mostani Trubi, különbség, hogy ott ellopott néhány rendezői fogást Decker rendezéséből, ami persze röhejes volt ebben a formában. De ott legalább jók voltak az énekesek nagyrészt, és nem kellett kiabálást hallgatnunk...
13870 tarnhelm2 2007-05-01 12:16:43 [Válasz erre: 13869 egy kívülálló 2007-05-01 12:07:31]
Nekem a Bánk Bán film tetszett. Az Orfeo rendezése is, de az előadás egyáltalán nem, és láttam egy Cosit is tőle, ami elment. A Traviátát csak a párom látta a MüPában, ő ki volt tőle akadva rendesen.
Nekem a Bánk Bán film tetszett. Az Orfeo rendezése is, de az előadás egyáltalán nem, és láttam egy Cosit is tőle, ami elment. A Traviátát csak a párom látta a MüPában, ő ki volt tőle akadva rendesen.
