13969 Adele 2007-05-23 09:27:36
Fellapoztam a Budafest 2007-s nyári kínálatát, de nem lepődtem meg, hogy semmi hívogatót nem találtam benne. A debreceniek Végzete lesz a mézes madzag. Istenuccse, az előadó énekművészek neveiből ítélve, alighanem Szvétek László fogja elvinni a pálmát. Terítékre kerül még aCarmen és a Pillangókisasszony is, amit már számtalanszor láttam ezekkel a művészekkel évad közben. Nem vagyok letörve, mert úgysem az én pénztárcámhoz igazították a jegyek árárt! Sebaj, láttam egy csodálatos Nabuccot Kálmándival, ma a Tosca \"vár rám\", ezt követi a Chenier 3. szereposztása. Utána a Szent Johanna, amit ki nem hagynék és juliusban a nagy várakozást megelőző Marica grófnő!
Fellapoztam a Budafest 2007-s nyári kínálatát, de nem lepődtem meg, hogy semmi hívogatót nem találtam benne. A debreceniek Végzete lesz a mézes madzag. Istenuccse, az előadó énekművészek neveiből ítélve, alighanem Szvétek László fogja elvinni a pálmát. Terítékre kerül még aCarmen és a Pillangókisasszony is, amit már számtalanszor láttam ezekkel a művészekkel évad közben. Nem vagyok letörve, mert úgysem az én pénztárcámhoz igazították a jegyek árárt! Sebaj, láttam egy csodálatos Nabuccot Kálmándival, ma a Tosca \"vár rám\", ezt követi a Chenier 3. szereposztása. Utána a Szent Johanna, amit ki nem hagynék és juliusban a nagy várakozást megelőző Marica grófnő!
13968 Sesto 2007-05-23 07:48:44
...akkor ezt -holnap- úgy néz ki, mégis sikerül beiktatni: 24. Mai 2007 ARIADNE AUF NAXOS (143. Aufführung in dieser Inszenierung) Dirigent: Stefan Soltesz Inszenierung und Ausstattung: Filippo Sanjust Personen des Vorspiels: Haushofmeister: Alexander Pereira Musiklehrer: Peter Weber Komponist: Michelle Breedt Tenor: Janez Lotric Offizier: Benedikt Kobel Tanzmeister: John Dickie Perückenmacher: Johann Reinprecht Lakai: Marcus Pelz Zerbinetta: Diana Damrau Primadonna: Deborah Voigt Harlekin: Morten Frank Larsen Scaramuccio: Peter Jelosits Truffaldin: Wolfgang Bankl Brighella: Herwig Pecoraro Personen der Oper: Ariadne: Deborah Voigt Bacchus: Janez Lotric Najade: Jane Archibald Dryade: Juliette Mars Echo: Bori Keszei Zerbinetta: Diana Damrau Harlekin: Morten Frank Larsen Scaramuccio: Peter Jelosits Truffaldin: Wolfgang Bankl Brighella: Herwig Pecoraro Beginn: 20.00 http://www.staatsoper.at
...akkor ezt -holnap- úgy néz ki, mégis sikerül beiktatni: 24. Mai 2007 ARIADNE AUF NAXOS (143. Aufführung in dieser Inszenierung) Dirigent: Stefan Soltesz Inszenierung und Ausstattung: Filippo Sanjust Personen des Vorspiels: Haushofmeister: Alexander Pereira Musiklehrer: Peter Weber Komponist: Michelle Breedt Tenor: Janez Lotric Offizier: Benedikt Kobel Tanzmeister: John Dickie Perückenmacher: Johann Reinprecht Lakai: Marcus Pelz Zerbinetta: Diana Damrau Primadonna: Deborah Voigt Harlekin: Morten Frank Larsen Scaramuccio: Peter Jelosits Truffaldin: Wolfgang Bankl Brighella: Herwig Pecoraro Personen der Oper: Ariadne: Deborah Voigt Bacchus: Janez Lotric Najade: Jane Archibald Dryade: Juliette Mars Echo: Bori Keszei Zerbinetta: Diana Damrau Harlekin: Morten Frank Larsen Scaramuccio: Peter Jelosits Truffaldin: Wolfgang Bankl Brighella: Herwig Pecoraro Beginn: 20.00 http://www.staatsoper.at
13967 Tarantella 2007-05-22 10:57:52 [Válasz erre: 13966 Cilike 2007-05-21 21:46:10]
Cilike, szerintem Kálmándi nem üvöltözött. Most jobban énekel és erősebben zeng a hangja. A Rálik Szilvi nekem érdekes a Saloméban nagyon tetszett, a Vérnászban is. Egyenesebb volt a hangja ez igaz. Színésznőnek csapnivaló, az arcjátékot nem is ismeri.
Cilike, szerintem Kálmándi nem üvöltözött. Most jobban énekel és erősebben zeng a hangja. A Rálik Szilvi nekem érdekes a Saloméban nagyon tetszett, a Vérnászban is. Egyenesebb volt a hangja ez igaz. Színésznőnek csapnivaló, az arcjátékot nem is ismeri.
13966 Cilike 2007-05-21 21:46:10
Én nagyon meglepődtem Szvétek Lacin, mert nem tudtam, hogy ennyit fejlődött. Messze, klasszisokkal jobb volt, mint amire számítottam. Bravó! Kálmándi meg amúgy is a gyengém, csak ne üvöltene néha annyira, de ez a hangszín...engem Leonard Warrenre emlékeztet. Rálik Sz. is gömbölyűbben énekel, mint mikor Saloménak láttam, akkor kicsit még egyenes volt a hangja. Nála az átélést hiányolom, annyira kívül marad, csak leénekli a hangokat és annyi. PEdig a hangi adottságai kivételesek.
Én nagyon meglepődtem Szvétek Lacin, mert nem tudtam, hogy ennyit fejlődött. Messze, klasszisokkal jobb volt, mint amire számítottam. Bravó! Kálmándi meg amúgy is a gyengém, csak ne üvöltene néha annyira, de ez a hangszín...engem Leonard Warrenre emlékeztet. Rálik Sz. is gömbölyűbben énekel, mint mikor Saloménak láttam, akkor kicsit még egyenes volt a hangja. Nála az átélést hiányolom, annyira kívül marad, csak leénekli a hangokat és annyi. PEdig a hangi adottságai kivételesek.
13965 bermuda 2007-05-21 15:15:11 [Válasz erre: 13958 Búbánat 2007-05-21 11:51:36]
Csatlakozom Búbánathoz, csodálatos volt a tegnapi Nabucco-én itt búcsúztam el az Erkeltől-s Zakariás imája bizony könnyeket csalt a szemembe... Rálik Szilvia nekem nagyon tetszett, légiesen karcsú alakja, fenséges királynőt rejtett, remek volt hangilag is-kivételesen közelről láttam-nagy élmény volt. Kovácshází személyében végre egy nem \"orditós\" tenor énekelt,szerintem jól. A kórus fantasztikus, a hideg futkosott rajtam....viszlát Erkel :-((Köszönöm az elmúlt évtizedeket!
Csatlakozom Búbánathoz, csodálatos volt a tegnapi Nabucco-én itt búcsúztam el az Erkeltől-s Zakariás imája bizony könnyeket csalt a szemembe... Rálik Szilvia nekem nagyon tetszett, légiesen karcsú alakja, fenséges királynőt rejtett, remek volt hangilag is-kivételesen közelről láttam-nagy élmény volt. Kovácshází személyében végre egy nem \"orditós\" tenor énekelt,szerintem jól. A kórus fantasztikus, a hideg futkosott rajtam....viszlát Erkel :-((Köszönöm az elmúlt évtizedeket!
13964 Sesto 2007-05-21 15:03:03 [Válasz erre: 13960 zsoly 2007-05-21 14:51:36]
...ugye, mert ez a rosszindulatú banya megtépázott (=minden alap nélkül és személyeskedö módon!) már egy-két magyar müvészt, aki megfordult a STOP-elöadásaiban!... /Gondolom kiismered magad?!/ Hmmmm...
...ugye, mert ez a rosszindulatú banya megtépázott (=minden alap nélkül és személyeskedö módon!) már egy-két magyar müvészt, aki megfordult a STOP-elöadásaiban!... /Gondolom kiismered magad?!/ Hmmmm...
13963 Adele 2007-05-21 15:00:27
Búbánattal egyetértek, igen, Kálmándi Mihály énekelte az évadban a legjobb Nabuccot! Nem utasítom Kálmándi mögé a másik két nagyszerű baritont, frenetikusak voltak mindketten, de Kálmándi hangja illik legjobban Verdi Nabuccojához. Olaszos hangszínnel énekelt, végig magas színvonalon. Nagy bravó neki! Sikeres évadot mondhat magáénak. Rálik Szilvia forszírozottan énekelt, többet akart adni, mint ami van, érdekes ettől inkább kivilágosodik a hangja, bántóan éles. A mezzoszoprán Gál Erika most jobban tetszett mint télen, de hallottam, hogy abban az időszakban betegséggel küszködött. Örömmel hallottam, hogy kisbabát vár. Gratulálok neki is!
Búbánattal egyetértek, igen, Kálmándi Mihály énekelte az évadban a legjobb Nabuccot! Nem utasítom Kálmándi mögé a másik két nagyszerű baritont, frenetikusak voltak mindketten, de Kálmándi hangja illik legjobban Verdi Nabuccojához. Olaszos hangszínnel énekelt, végig magas színvonalon. Nagy bravó neki! Sikeres évadot mondhat magáénak. Rálik Szilvia forszírozottan énekelt, többet akart adni, mint ami van, érdekes ettől inkább kivilágosodik a hangja, bántóan éles. A mezzoszoprán Gál Erika most jobban tetszett mint télen, de hallottam, hogy abban az időszakban betegséggel küszködött. Örömmel hallottam, hogy kisbabát vár. Gratulálok neki is!
13962 tarnhelm2 2007-05-21 14:59:30 [Válasz erre: 13960 zsoly 2007-05-21 14:51:36]
Csatlakozom a kórushoz: én is nagyon örülök, hogy Keszei Bori sikeres volt az Ariadnéban! (Megjegyzem: jó lenne a darabot itthon is látni!)
Csatlakozom a kórushoz: én is nagyon örülök, hogy Keszei Bori sikeres volt az Ariadnéban! (Megjegyzem: jó lenne a darabot itthon is látni!)
13961 zsoly 2007-05-21 14:59:27 [Válasz erre: 13960 zsoly 2007-05-21 14:51:36]
Sorry, előző méltatlankodásom visszavonva, félreértettem az aufhorchent...
Sorry, előző méltatlankodásom visszavonva, félreértettem az aufhorchent...
13960 zsoly 2007-05-21 14:51:36 [Válasz erre: 13959 Sesto 2007-05-21 13:27:57]
Wow, azért ez nem semmi \"véresszájú\" Fr. Wagnertől! :)) Mondjuk a szövegezés egészen elképesztő, \"aufhorchen ließ\"... Micsoda költői dícséret! :(( Ez a nő azért nem hazudtolja meg önmagát. Na, eszem ágámban sincs itt nyűglődni ezen, nagyon örülök Keszei Bori sikerének :))
Wow, azért ez nem semmi \"véresszájú\" Fr. Wagnertől! :)) Mondjuk a szövegezés egészen elképesztő, \"aufhorchen ließ\"... Micsoda költői dícséret! :(( Ez a nő azért nem hazudtolja meg önmagát. Na, eszem ágámban sincs itt nyűglődni ezen, nagyon örülök Keszei Bori sikerének :))
13959 Sesto 2007-05-21 13:27:57
...hiába, régi mondás de igaz: \"nincs kis szerep!\" ;-)))) Keszei Bori még egy ilyen kicsi, de a dramaturgia szempontjából fontos szerepben, valódi kabinettalakitást nyújtott!-pláne, ha a Merker \"rettegett és néha igen csak kemény kritikusát, Fr. Wagner-t\" is ennyire meggyözte(?)!... /Reméljünk a késöbbiekben valóban tudásának, tehetségének megfelelö szerepekben hallhatjuk és nem csak a STOP-ben!/ http://www.der-neue-merker.at Wiener Staatsoper: ARIADNE AUF NAXOS von Richard Strauss (20.Mai 2007) Es war ein Strauss-Abend mit einigen Debuts, wenn auch nicht in den entscheidenden Rollen. Mit einer Ausnahme natürlich, denn viele „Ariadne“-Fans lieben den Komponisten im Vorspiel mehr als alle anderen Figuren, ganz so als habe Hugo von Hofmannsthal in der Gestalt des jungen Künstlers, der angesichts der Realität des Kunstbetriebs so wunderschön verzweifelt, wirklich den jungen Mozart im Auge gehabt… Man muss nicht aufzählen, wie viele unvergessliche „Komponisten“ man schon gesehen hat – Michelle Breedt gehört jedenfalls noch nicht dazu. Die junge Südafrikanerin mag mit der Fassbaender als Lehrerin auftrumpfen, mit der Waechter-Medaille, mit Bayreuth-Erfahrung, aber für den Komponisten fehlte es stimmlich (man bekam eine dünne Höhe, dafür nicht die benötigte satte Mittellage) und vor allem darstellerisch – diese Rolle hat so viele wunderbare Details, auf deren liebevolle Gestaltung der Afficionado geradezu wartet („Musik ist eine heilige Kunst!“), und das müsste wohl einmal detailliert erarbeitet werden. Apropos mangelnde Darstellung. Da hatte man, auch im Vorspiel der Oper, einen Hausdebutanten seltsamer Art zu begrüßen: Ob Ioan Holender, als er mit Gattin in die Vorstellung kam (zumindest ist seine Anwesenheit anzunehmen, wenn man ihn vorher vor der Oper sieht?), vielleicht seinen künftigen Nachfolger betrachtet hat? Denn dass ein Manager-Profi wie Alexander Pereira ein Schlachtschiff wie die Staatsoper durch die Fährnisse des Betriebs leiten könnte, bezweifelt wohl niemand. Warum man ihn – der vernünftigerweise auf eine Bühnenkarriere verzichtete (nicht jeder kann Sänger werden, auch Holender weiß das) – als Haushofmeister engagiert hat, war nicht einzusehen, auch wenn er die Rolle in „seiner“ Züricher Oper schon verkörpert hat. Pereira ist zwar, trotz vieler Schweizer Jahre, noch Wiener genug, um den nasalen, hochmütigen Tonfall der Leute, die sich die „besseren“ dünken, zu beherrschen, aber Schauspieler ist er bestimmt keiner. Da hätte man als Beckmesser jedes Mal dreinkratzen mögen, wenn er wieder eine Gelegenheit für Nuancierung und Pointierung ausließ. Na ja, anderes kann er zweifellos besser. Bleiben wir beim Vorspiel, wo Peter Weber ein solider Musiklehrer war, wobei man nicht an so profilierte Vertreter der Rolle denken darf wie an den wunderbaren Walter Berry, der sich so herrlich aufregen und mit seinem Komponisten-Schüler leiden konnte. John Dickie versuchte sich erstmals (mit schneidender Stimme nicht zu überhören) als Tanzlehrer und trat damit in die Fußstapfen seines Papas, der die Rolle früher auch gesungen hat. Benedikt Kobel (Offizier), Johann Reinprecht (Perückenmacher) und Marcus Pelz (Lakai) wieselten noch mit kleinen, profilierten Chargen durch die geschickte Inszenierung von Filippo Sanjust, von der später noch die Rede sein wird. Das Vorspiel zu „Ariadne“ hat es weit leichter zu reüssieren als der „Opern“-Akt selbst, reizt dieser doch das Heldenpaar in Strauss’scher Manier zu außerordentlichen Mühen, was eigentlich seltener gut- als schief geht. Und gar die Zerbinetta! Doch da hatte der Abend seinen Glücksfall zu verzeichnen: Diana Damrau, deren Qualitäten zwischen Königin der Nacht, Konstanze und Adele in Wien schon bestens bekannt sind, ist auch eine fast ideale Zerbinetta. Die ganz wenigen Töne, die sie vielleicht hier und da nicht gesungen hat, stehen einer hinreißenden stimmlichen und vor allem darstellerischen Leistung gegenüber. Was immer Zerbinetta zu singen bekommt, bei der Damrau ist es nicht nur die berüchtigte Kehlkopfakrobatik, sie hat damit auch etwas zu sagen – erst der ernsthaften Ariadne, dann, nach deren Entrauschen, dem Publikum. Der Beifallssturm war mehr als verdient. Adrian Eröd, der an diesem Abend seinen ersten Harlekin sang, tat dies in schöner Papageno-Manier, mit prächtiger Stimme und herrlicher Laune. Dieser befleißigten sich auch seine drei drolligen Kollegen, wobei der diesmal lockerstimmige Wolfgang Bankl (Truffaldino) von der Treppe rutschte und so etwas wie eine „Bretzen“ riss. Passiert ist nichts, Regieeinfall war das wohl keiner, nur eine Schrecksekunde. Herwig Pecoraro flötete mit schnarrendem Tenor den Brighella, Peter Jelosits als Scaramuccio hatte etwas weniger Stimme zu bieten. Drei sehr hübsche junge Damen schwebten antikisierend über die Bühne, die Najade der Jane Archibald (Rollendebut), die Dryade von Juliette Mars (Rollendebut), aber es war das Echo von Bori Keszei, das besonders aufhorchen ließ. Bleibt das Heldenpaar. Deborah Voigt kam die Beweglichkeit, die sie durch ihre Gewichtsreduktion gewonnen hat, vor allem für die zickige Diva im Vorspiel zu Gute. Als statuarische Ariadne begann sie nicht ganz glücklich, „Ein Schönes war“ gelang weniger, „Es gibt ein Reich“ dann um einiges besser, aber es war im Ganzen ein eher ungleichmäßiges Erlebnis – mal kam die Stimme zum Strauss’schen Erblühen, mal schien sie unter dem Orchesterteppich begraben. Janez Lotric sprang für Thomas Moser ein und war im Vorspiel mit albernen Löckchen ein witziger Tenor-Dummian (war es die frühere Inszenierung, wo Bacchus im Vorspiel mit Glatze erschien?). In der Oper selbst ist gemeinerweise immer wieder vom „jungen“ und „schönen“ Gott die Rede, und das erfüllt dann kaum einer unserer Herren Tenöre. Auch Lotric nicht, der sich mit dem Bacchus auch ziemlich stemmend (statt schön fließend) mühte. Es war also eine Achterbahn-Besetzung, die sich da von Stefan Soltesz ordentlich durch Strauss’sche Gewässer gelenkt, in der alten Inszenierung von Filippo Sanjust umtat. Sie ist von 1976, also mehr als 30 Jahre alt, wurde an diesem Abend zum 142. Male gespielt und ist an und in sich goldrichtig. Kulissentheater, das die „Antike“ so ironisierend der Welt der Commedia dell’arte gegenüber stellt, wie es die Schöpfer des Werks gewollt haben. Eine Aufführung, die (von Sanjust selbst ausgestattet) das Werk realisiert, ohne ihm oder der Musik durch sinnlose Mätzchen Aufmerksamkeit zu entziehen. Von wie vielen Produktionen der Ära Holender kann man das schon behaupten? Renate Wagner
...hiába, régi mondás de igaz: \"nincs kis szerep!\" ;-)))) Keszei Bori még egy ilyen kicsi, de a dramaturgia szempontjából fontos szerepben, valódi kabinettalakitást nyújtott!-pláne, ha a Merker \"rettegett és néha igen csak kemény kritikusát, Fr. Wagner-t\" is ennyire meggyözte(?)!... /Reméljünk a késöbbiekben valóban tudásának, tehetségének megfelelö szerepekben hallhatjuk és nem csak a STOP-ben!/ http://www.der-neue-merker.at Wiener Staatsoper: ARIADNE AUF NAXOS von Richard Strauss (20.Mai 2007) Es war ein Strauss-Abend mit einigen Debuts, wenn auch nicht in den entscheidenden Rollen. Mit einer Ausnahme natürlich, denn viele „Ariadne“-Fans lieben den Komponisten im Vorspiel mehr als alle anderen Figuren, ganz so als habe Hugo von Hofmannsthal in der Gestalt des jungen Künstlers, der angesichts der Realität des Kunstbetriebs so wunderschön verzweifelt, wirklich den jungen Mozart im Auge gehabt… Man muss nicht aufzählen, wie viele unvergessliche „Komponisten“ man schon gesehen hat – Michelle Breedt gehört jedenfalls noch nicht dazu. Die junge Südafrikanerin mag mit der Fassbaender als Lehrerin auftrumpfen, mit der Waechter-Medaille, mit Bayreuth-Erfahrung, aber für den Komponisten fehlte es stimmlich (man bekam eine dünne Höhe, dafür nicht die benötigte satte Mittellage) und vor allem darstellerisch – diese Rolle hat so viele wunderbare Details, auf deren liebevolle Gestaltung der Afficionado geradezu wartet („Musik ist eine heilige Kunst!“), und das müsste wohl einmal detailliert erarbeitet werden. Apropos mangelnde Darstellung. Da hatte man, auch im Vorspiel der Oper, einen Hausdebutanten seltsamer Art zu begrüßen: Ob Ioan Holender, als er mit Gattin in die Vorstellung kam (zumindest ist seine Anwesenheit anzunehmen, wenn man ihn vorher vor der Oper sieht?), vielleicht seinen künftigen Nachfolger betrachtet hat? Denn dass ein Manager-Profi wie Alexander Pereira ein Schlachtschiff wie die Staatsoper durch die Fährnisse des Betriebs leiten könnte, bezweifelt wohl niemand. Warum man ihn – der vernünftigerweise auf eine Bühnenkarriere verzichtete (nicht jeder kann Sänger werden, auch Holender weiß das) – als Haushofmeister engagiert hat, war nicht einzusehen, auch wenn er die Rolle in „seiner“ Züricher Oper schon verkörpert hat. Pereira ist zwar, trotz vieler Schweizer Jahre, noch Wiener genug, um den nasalen, hochmütigen Tonfall der Leute, die sich die „besseren“ dünken, zu beherrschen, aber Schauspieler ist er bestimmt keiner. Da hätte man als Beckmesser jedes Mal dreinkratzen mögen, wenn er wieder eine Gelegenheit für Nuancierung und Pointierung ausließ. Na ja, anderes kann er zweifellos besser. Bleiben wir beim Vorspiel, wo Peter Weber ein solider Musiklehrer war, wobei man nicht an so profilierte Vertreter der Rolle denken darf wie an den wunderbaren Walter Berry, der sich so herrlich aufregen und mit seinem Komponisten-Schüler leiden konnte. John Dickie versuchte sich erstmals (mit schneidender Stimme nicht zu überhören) als Tanzlehrer und trat damit in die Fußstapfen seines Papas, der die Rolle früher auch gesungen hat. Benedikt Kobel (Offizier), Johann Reinprecht (Perückenmacher) und Marcus Pelz (Lakai) wieselten noch mit kleinen, profilierten Chargen durch die geschickte Inszenierung von Filippo Sanjust, von der später noch die Rede sein wird. Das Vorspiel zu „Ariadne“ hat es weit leichter zu reüssieren als der „Opern“-Akt selbst, reizt dieser doch das Heldenpaar in Strauss’scher Manier zu außerordentlichen Mühen, was eigentlich seltener gut- als schief geht. Und gar die Zerbinetta! Doch da hatte der Abend seinen Glücksfall zu verzeichnen: Diana Damrau, deren Qualitäten zwischen Königin der Nacht, Konstanze und Adele in Wien schon bestens bekannt sind, ist auch eine fast ideale Zerbinetta. Die ganz wenigen Töne, die sie vielleicht hier und da nicht gesungen hat, stehen einer hinreißenden stimmlichen und vor allem darstellerischen Leistung gegenüber. Was immer Zerbinetta zu singen bekommt, bei der Damrau ist es nicht nur die berüchtigte Kehlkopfakrobatik, sie hat damit auch etwas zu sagen – erst der ernsthaften Ariadne, dann, nach deren Entrauschen, dem Publikum. Der Beifallssturm war mehr als verdient. Adrian Eröd, der an diesem Abend seinen ersten Harlekin sang, tat dies in schöner Papageno-Manier, mit prächtiger Stimme und herrlicher Laune. Dieser befleißigten sich auch seine drei drolligen Kollegen, wobei der diesmal lockerstimmige Wolfgang Bankl (Truffaldino) von der Treppe rutschte und so etwas wie eine „Bretzen“ riss. Passiert ist nichts, Regieeinfall war das wohl keiner, nur eine Schrecksekunde. Herwig Pecoraro flötete mit schnarrendem Tenor den Brighella, Peter Jelosits als Scaramuccio hatte etwas weniger Stimme zu bieten. Drei sehr hübsche junge Damen schwebten antikisierend über die Bühne, die Najade der Jane Archibald (Rollendebut), die Dryade von Juliette Mars (Rollendebut), aber es war das Echo von Bori Keszei, das besonders aufhorchen ließ. Bleibt das Heldenpaar. Deborah Voigt kam die Beweglichkeit, die sie durch ihre Gewichtsreduktion gewonnen hat, vor allem für die zickige Diva im Vorspiel zu Gute. Als statuarische Ariadne begann sie nicht ganz glücklich, „Ein Schönes war“ gelang weniger, „Es gibt ein Reich“ dann um einiges besser, aber es war im Ganzen ein eher ungleichmäßiges Erlebnis – mal kam die Stimme zum Strauss’schen Erblühen, mal schien sie unter dem Orchesterteppich begraben. Janez Lotric sprang für Thomas Moser ein und war im Vorspiel mit albernen Löckchen ein witziger Tenor-Dummian (war es die frühere Inszenierung, wo Bacchus im Vorspiel mit Glatze erschien?). In der Oper selbst ist gemeinerweise immer wieder vom „jungen“ und „schönen“ Gott die Rede, und das erfüllt dann kaum einer unserer Herren Tenöre. Auch Lotric nicht, der sich mit dem Bacchus auch ziemlich stemmend (statt schön fließend) mühte. Es war also eine Achterbahn-Besetzung, die sich da von Stefan Soltesz ordentlich durch Strauss’sche Gewässer gelenkt, in der alten Inszenierung von Filippo Sanjust umtat. Sie ist von 1976, also mehr als 30 Jahre alt, wurde an diesem Abend zum 142. Male gespielt und ist an und in sich goldrichtig. Kulissentheater, das die „Antike“ so ironisierend der Welt der Commedia dell’arte gegenüber stellt, wie es die Schöpfer des Werks gewollt haben. Eine Aufführung, die (von Sanjust selbst ausgestattet) das Werk realisiert, ohne ihm oder der Musik durch sinnlose Mätzchen Aufmerksamkeit zu entziehen. Von wie vielen Produktionen der Ära Holender kann man das schon behaupten? Renate Wagner
13958 Búbánat 2007-05-21 11:51:36
A tegnap esti Nabucco szenzációs volt! A „Szabadság-kórust\" meg kellett ismételni, olyan elemi erővel tört fel belőlünk a vastaps!!! Csodálatos szépségben énekelt ezúttal is az Operaház Énekkara! Kálmándi Mihály az évadban a harmadik címszereplő az operában, akinek tapsolhattam és nyugodtan mondhatom, az eddigi legszimpatikusabb bariton: orgánuma bársonyos, gyönyörű, igazi olaszos hang, nagyszerűen hozta a szerepe szerint hol félelmet keltő, hol esendő királyt. Jól bírta erővel is, a tuttikban, amikor a kórus és a zenekar is „nyomta” szépen… Fokanov Anatolij is jó volt anno, meg Perencz Béla is, de az előbbinél a rutin, és a pózok, az utóbbinál a hideg, „németes\", „hősi\" karakter domináltak. Egyformán áll mindhármukra, hogy zeneileg mindegyikük nagyon érti és szereti Verdi muzsikáját, s nem maradtak adósak a formák,a típusok, a szenvedélyek felmutatásával, illetve megoldásával. A borzasztóan nehéz „hanggyilkos\" drámai szoprán szerepben (Abigaile), Rálik Szilvia bűvölt el újra, bár szerintem, korábban jobb volt: akkor nem voltak ennyire forszírozottak a magas hangjai, és most zavartak az élességei is… Különben így is megrázó erejű alakítást nyújtott a királylány bőrében, pld. ahogyan a második felvonás fináléjában, mielőtt legördül a függöny,büszkén, ráveti, félfordulásból lendülettel odadobja palástjának végét az apja mellett térdeplő Fenénára, teljesen letakarva őt,nem tudom, ebben mennyi volt a „rendezés”, mennyi az ösztönösség, a tudatosság, vagy a „véletlen”, de nagyon hatásosan csinálta: \"királynői\" volt, ez tény. Gál Erika – előrehaladott állapota ellenére – becsülendően, szépen formálta meg ezúttal is Fenénát, köszönet érte, hogy még merte elvállalni… Kovácsházi Ismaelje ezúttal nem tetszett, olyan modoros volt, a hangja sem igazán bűvölt el; s mintha meghízott volna… Szvétek Lászlót szintén először hallottam Zakariás szerepében. Nemes hangja és alakítása kellemes emlékeket idézett fel a rég-és közelmúltból, bízom benne, még sok örömet fog szerezni nekünk szép basszusával máskor is. Elsősorban a kórus és a zenekar pazar játéka volt az, ami minden kritika nélkül nagyon tetszett, és kimagaslott ezen az estén! Kesselyák Gergely nagyszerű dinamikával vezényelt, pálcája alatt ezúttal remekül szóltak a rezek, a timpanik és a pergődobok is. Lehet, hogy valakit zavar a fortissimo, ez a Nabucco direkt kívánja az adott jelenetekben, adott szituációkban a zengést, a zengetést! Nemcsak füstje, de tényleg: lángja is volt az előadásnak. A zsúfolásig megtelt Erkel Színházban a péntek után jól sikerült a duplázás, várhatóan a közeli triplázás is ilyen emlékezetes élményt fog nyújtani a nézőközönségnek! Még akkor is, ha az Erkel Színház végső stádiumát jó jelzi, hogy - hangos bemondón- már előre figyelmeztetik a közönséget, hogy műszaki okok miatt ne számítson a magyar fordítást kiíró fényújságra... Engem speciel nem zavart hiánya; jobban koncentrálhattam a színpadon történtekre, konstatáltam, csak zavart eddig a felirat, így teljes szívvel átadhattam magam Verdi muzsikájának és a drámának!
A tegnap esti Nabucco szenzációs volt! A „Szabadság-kórust\" meg kellett ismételni, olyan elemi erővel tört fel belőlünk a vastaps!!! Csodálatos szépségben énekelt ezúttal is az Operaház Énekkara! Kálmándi Mihály az évadban a harmadik címszereplő az operában, akinek tapsolhattam és nyugodtan mondhatom, az eddigi legszimpatikusabb bariton: orgánuma bársonyos, gyönyörű, igazi olaszos hang, nagyszerűen hozta a szerepe szerint hol félelmet keltő, hol esendő királyt. Jól bírta erővel is, a tuttikban, amikor a kórus és a zenekar is „nyomta” szépen… Fokanov Anatolij is jó volt anno, meg Perencz Béla is, de az előbbinél a rutin, és a pózok, az utóbbinál a hideg, „németes\", „hősi\" karakter domináltak. Egyformán áll mindhármukra, hogy zeneileg mindegyikük nagyon érti és szereti Verdi muzsikáját, s nem maradtak adósak a formák,a típusok, a szenvedélyek felmutatásával, illetve megoldásával. A borzasztóan nehéz „hanggyilkos\" drámai szoprán szerepben (Abigaile), Rálik Szilvia bűvölt el újra, bár szerintem, korábban jobb volt: akkor nem voltak ennyire forszírozottak a magas hangjai, és most zavartak az élességei is… Különben így is megrázó erejű alakítást nyújtott a királylány bőrében, pld. ahogyan a második felvonás fináléjában, mielőtt legördül a függöny,büszkén, ráveti, félfordulásból lendülettel odadobja palástjának végét az apja mellett térdeplő Fenénára, teljesen letakarva őt,nem tudom, ebben mennyi volt a „rendezés”, mennyi az ösztönösség, a tudatosság, vagy a „véletlen”, de nagyon hatásosan csinálta: \"királynői\" volt, ez tény. Gál Erika – előrehaladott állapota ellenére – becsülendően, szépen formálta meg ezúttal is Fenénát, köszönet érte, hogy még merte elvállalni… Kovácsházi Ismaelje ezúttal nem tetszett, olyan modoros volt, a hangja sem igazán bűvölt el; s mintha meghízott volna… Szvétek Lászlót szintén először hallottam Zakariás szerepében. Nemes hangja és alakítása kellemes emlékeket idézett fel a rég-és közelmúltból, bízom benne, még sok örömet fog szerezni nekünk szép basszusával máskor is. Elsősorban a kórus és a zenekar pazar játéka volt az, ami minden kritika nélkül nagyon tetszett, és kimagaslott ezen az estén! Kesselyák Gergely nagyszerű dinamikával vezényelt, pálcája alatt ezúttal remekül szóltak a rezek, a timpanik és a pergődobok is. Lehet, hogy valakit zavar a fortissimo, ez a Nabucco direkt kívánja az adott jelenetekben, adott szituációkban a zengést, a zengetést! Nemcsak füstje, de tényleg: lángja is volt az előadásnak. A zsúfolásig megtelt Erkel Színházban a péntek után jól sikerült a duplázás, várhatóan a közeli triplázás is ilyen emlékezetes élményt fog nyújtani a nézőközönségnek! Még akkor is, ha az Erkel Színház végső stádiumát jó jelzi, hogy - hangos bemondón- már előre figyelmeztetik a közönséget, hogy műszaki okok miatt ne számítson a magyar fordítást kiíró fényújságra... Engem speciel nem zavart hiánya; jobban koncentrálhattam a színpadon történtekre, konstatáltam, csak zavart eddig a felirat, így teljes szívvel átadhattam magam Verdi muzsikájának és a drámának!
13957 tukán 2007-05-12 23:21:55 [Válasz erre: 13956 Sesto 2007-05-12 23:18:28]
Meglesz, mármint a siker! Megtartja.
Meglesz, mármint a siker! Megtartja.
13956 Sesto 2007-05-12 23:18:28 [Válasz erre: 13955 tarnhelm2 2007-05-12 23:09:11]
...tök mindegy hogy Bécs, vagy más \"A\"-kategóriás ház, mert egy igazán szép, tartalmas és sikerekben gazdag karrier megitélése azért nem csak ilyen és hasonló /részben/ status szimbólumoktól függ: bizonyitott ö itt is eleget az elmúlt évek során és nem csak ún. \"kis\" szerepekben, hiszen énekelt olyan fontos fachszerepek is, amelyeket ismerve a magyar müsorpolitikát/repertoárt és szereposztási szokásokat/hagyományokat, meg a különbözö lobby-kat a MÁO-ban talán sosem lett volna rá lehetösége, hogy elénekelje: Lisa (húzásmentesen a Sonnambula-ban, mindkét ragyogó áriával!) Eudoxia, Oscar, Nanetta, Jemmy,...vagy a \"kisebb\" de fontos (karakter)szerepek, mint Papagena, Sophie(=Werther) etc-etc. Szóval további sok sikert neki! ;-)
...tök mindegy hogy Bécs, vagy más \"A\"-kategóriás ház, mert egy igazán szép, tartalmas és sikerekben gazdag karrier megitélése azért nem csak ilyen és hasonló /részben/ status szimbólumoktól függ: bizonyitott ö itt is eleget az elmúlt évek során és nem csak ún. \"kis\" szerepekben, hiszen énekelt olyan fontos fachszerepek is, amelyeket ismerve a magyar müsorpolitikát/repertoárt és szereposztási szokásokat/hagyományokat, meg a különbözö lobby-kat a MÁO-ban talán sosem lett volna rá lehetösége, hogy elénekelje: Lisa (húzásmentesen a Sonnambula-ban, mindkét ragyogó áriával!) Eudoxia, Oscar, Nanetta, Jemmy,...vagy a \"kisebb\" de fontos (karakter)szerepek, mint Papagena, Sophie(=Werther) etc-etc. Szóval további sok sikert neki! ;-)
13955 tarnhelm2 2007-05-12 23:09:11 [Válasz erre: 13953 Sesto 2007-05-12 22:37:57]
Fog még Bori Bécsben énekelni. Mint meghívott művész: főszerepet.
Fog még Bori Bécsben énekelni. Mint meghívott művész: főszerepet.
13954 Lolita 2007-05-12 22:40:34 [Válasz erre: 13953 Sesto 2007-05-12 22:37:57]
No sebaj! Aludjatok jól! Mi is alszunk, ha hagynak.......... :-))))))))))))
No sebaj! Aludjatok jól! Mi is alszunk, ha hagynak.......... :-))))))))))))
13953 Sesto 2007-05-12 22:37:57 [Válasz erre: 13952 Lolita 2007-05-12 22:35:25]
...szar ügy-már elnézést,...de a conclusiodban valóban benne van minden!...
...szar ügy-már elnézést,...de a conclusiodban valóban benne van minden!...
13952 Lolita 2007-05-12 22:35:25 [Válasz erre: 13951 Sesto 2007-05-12 22:20:30]
Ne izgasd magad Sesto. Itthon a szakmában már csak ilyen a helyzet. Ha valaki nem csak itthon énekel, az már gyanakvásra ad okot. Ha meg valaki egy komoly színházban felmond, azt végképp nem értik. Ha itthon nem énekel az a baj, ha énekel, az. Ha jól énekel az a baj, ha nem, az nagyon jó. Az irigység nagy úr.
Ne izgasd magad Sesto. Itthon a szakmában már csak ilyen a helyzet. Ha valaki nem csak itthon énekel, az már gyanakvásra ad okot. Ha meg valaki egy komoly színházban felmond, azt végképp nem értik. Ha itthon nem énekel az a baj, ha énekel, az. Ha jól énekel az a baj, ha nem, az nagyon jó. Az irigység nagy úr.
13951 Sesto 2007-05-12 22:20:30 [Válasz erre: 13950 rocker 2007-05-12 22:04:19]
...és akkor mi van, ha esetleg jövöre esetleg mégsem Bécsben énekel???-összedöl a világ, vagy mi??? Más... ...szóval érdekesek vagytok vhol., hiszen tegyük fel Keszei Bori egyáltalán nem énekelne esetleg Bp.-en, akkor azért menne itt tutti a fikázás, mondván \"derogál neki meg hasonlók\", ha meg úgy alakul a helyzet, hogy -szerencsére- mégis fellép a MÁO vmelyik elöadásában és sikere van, akkor biztos beindul a -sajátosan magyaros- \"jóindulat\" motorja: \"mintha már máshol ezért vagy azért esetleg nem felelne meg?!\"-szóval nagyon érdekes, de egyben igen jellemzö dinamika az, ami itt megfigyelhetö!... Most már csak egy kérdésem lenne: mi és ki kell Nektek,-ill. ki felelhet meg egyáltalán az elvárásaitoknak, igényeteknek???????? /A múlt héten pl. egy fiatal magyar tenor miatt ment a húza-vona pro & contra, most meg már Keszei Borival kapcs. is szkeptikus vélemények etc. Aha.../
...és akkor mi van, ha esetleg jövöre esetleg mégsem Bécsben énekel???-összedöl a világ, vagy mi??? Más... ...szóval érdekesek vagytok vhol., hiszen tegyük fel Keszei Bori egyáltalán nem énekelne esetleg Bp.-en, akkor azért menne itt tutti a fikázás, mondván \"derogál neki meg hasonlók\", ha meg úgy alakul a helyzet, hogy -szerencsére- mégis fellép a MÁO vmelyik elöadásában és sikere van, akkor biztos beindul a -sajátosan magyaros- \"jóindulat\" motorja: \"mintha már máshol ezért vagy azért esetleg nem felelne meg?!\"-szóval nagyon érdekes, de egyben igen jellemzö dinamika az, ami itt megfigyelhetö!... Most már csak egy kérdésem lenne: mi és ki kell Nektek,-ill. ki felelhet meg egyáltalán az elvárásaitoknak, igényeteknek???????? /A múlt héten pl. egy fiatal magyar tenor miatt ment a húza-vona pro & contra, most meg már Keszei Borival kapcs. is szkeptikus vélemények etc. Aha.../
13950 rocker 2007-05-12 22:04:19 [Válasz erre: 13949 Sesto 2007-05-12 19:47:35]
Örülök, hogy Keszei más neves operaházakban fog majd énekelni, de még nem tudjuk melyek lesznek ezek. Azt viszont látnunk kell, hogy Bécsben nem. Budapestet meg nem nevezném neves operaháznak.
Örülök, hogy Keszei más neves operaházakban fog majd énekelni, de még nem tudjuk melyek lesznek ezek. Azt viszont látnunk kell, hogy Bécsben nem. Budapestet meg nem nevezném neves operaháznak.
13949 Sesto 2007-05-12 19:47:35 [Válasz erre: 13943 rocker 2007-05-12 09:44:14]
...értékelem jóindulattal füszerezett \"optimizmusodat\",...de azért majd várjuk ki a végét, hogy Keszei Bori mikor és hol fog még énekelni,...azért vannak még szépszámmal operaházak -s nem csak német nyelvterületen- amelyek a valóban nívósnak számitanak,...szóval, nehogy összedöljön már a világ, ha vki. a STOP-en kivül is el kezd \"nézelödni\", próbálkozni!... (?)
...értékelem jóindulattal füszerezett \"optimizmusodat\",...de azért majd várjuk ki a végét, hogy Keszei Bori mikor és hol fog még énekelni,...azért vannak még szépszámmal operaházak -s nem csak német nyelvterületen- amelyek a valóban nívósnak számitanak,...szóval, nehogy összedöljön már a világ, ha vki. a STOP-en kivül is el kezd \"nézelödni\", próbálkozni!... (?)
13948 tukán 2007-05-12 16:46:55
Azt beszélik Signában, mit is mond a hogyishívják, azt mondja mindenki, azt beszélik........................ És végtelen változat EGY valóban elhangzott, egy valóban megtörtént dolog helyett. Így születnek a legendák.
Azt beszélik Signában, mit is mond a hogyishívják, azt mondja mindenki, azt beszélik........................ És végtelen változat EGY valóban elhangzott, egy valóban megtörtént dolog helyett. Így születnek a legendák.
13947 Cilike 2007-05-12 14:46:52 [Válasz erre: 13946 Búbánat 2007-05-12 14:03:44]
Én annak idején úgy hallottam, nem is nagyon akarta ő elénekelni a Melindát. Ő is úgy gondolta -a fáma szerint -hogy nem neki való, de ha jól mondták Kesselyák G és Harazdy M. rábeszélte(?). Én is láttam Adinának, nagyon tetszett. Melindának sem volt rossz különben, bár valóban kissé teltebb hangon szokták énekelni.
Én annak idején úgy hallottam, nem is nagyon akarta ő elénekelni a Melindát. Ő is úgy gondolta -a fáma szerint -hogy nem neki való, de ha jól mondták Kesselyák G és Harazdy M. rábeszélte(?). Én is láttam Adinának, nagyon tetszett. Melindának sem volt rossz különben, bár valóban kissé teltebb hangon szokták énekelni.
13946 Búbánat 2007-05-12 14:03:44 [Válasz erre: 13945 zsoly 2007-05-12 12:12:32]
Attól félek, inkább Adina-alkat- és hangfaj; a bonyolult, sokrétű, összetett Melinda-szerep szerintem nem neki való. A tavalyi szabadtéri alakítása nem véletlenül osztotta meg \"értő\" közönségét...
Attól félek, inkább Adina-alkat- és hangfaj; a bonyolult, sokrétű, összetett Melinda-szerep szerintem nem neki való. A tavalyi szabadtéri alakítása nem véletlenül osztotta meg \"értő\" közönségét...
13945 zsoly 2007-05-12 12:12:32 [Válasz erre: 13944 tarnhelm2 2007-05-12 10:06:37]
Nagyon örülök a pesti sikernek, a kiváló Adinának! :))) És már nagyon várom, hogy augusztusban újból Melindát énekeljen Szegeden. Tavaly nem őt láttam, szóval idén nem fogom Bori-Melindát kihagyni!
Nagyon örülök a pesti sikernek, a kiváló Adinának! :))) És már nagyon várom, hogy augusztusban újból Melindát énekeljen Szegeden. Tavaly nem őt láttam, szóval idén nem fogom Bori-Melindát kihagyni!
13944 tarnhelm2 2007-05-12 10:06:37 [Válasz erre: 13942 Sesto 2007-05-12 08:49:43]
Pontosan így van. Vigyáz a hangjára, nem teszi tönkre nem neki való szerepekkel. És bízom benne, hogy az is jó döntés volt a részéről, hogy 4 év STOP után teljesen a \"saját lábára\" áll. Élete végéig ellehetett volna a társulatban, de akkor nincs tovább fejlődés. Rockernek: szerintem öröm, hogy fellép Pesten, vagy nem?
Pontosan így van. Vigyáz a hangjára, nem teszi tönkre nem neki való szerepekkel. És bízom benne, hogy az is jó döntés volt a részéről, hogy 4 év STOP után teljesen a \"saját lábára\" áll. Élete végéig ellehetett volna a társulatban, de akkor nincs tovább fejlődés. Rockernek: szerintem öröm, hogy fellép Pesten, vagy nem?
13943 rocker 2007-05-12 09:44:14 [Válasz erre: 13942 Sesto 2007-05-12 08:49:43]
Mindenesetre a STOP jövő évadjában már nem. Lépcsőfok volt Bp. felé? Nem semmi.
Mindenesetre a STOP jövő évadjában már nem. Lépcsőfok volt Bp. felé? Nem semmi.
13942 Sesto 2007-05-12 08:49:43 [Válasz erre: 13940 tarnhelm2 2007-05-12 00:24:47]
\"Nos, nem véletlenül emeltem ki Borit. Ő szerintem Európa bármely - igen bármely - Operaházában megállná a helyét ezzel az előadással.\"-hmmmmm,...nos, ezen egy perig nem csodálkozom: hiszen Keszei Bori intelligens, tudatos müvész lévén szépen/megfontoltan felépitett repertoárjával(=abszolút fachjának megfelelö szerepekkel; nem próbál meg \"idegen tollakkal ékeskedni\"!) valóban, kiemelkedö és tartalmas nemzetközi karrier elött áll, mert egészen biztos, hogy esetében a STOP \"csupán\" egy fontos és igényes \"lépcsöfok\" volt, s örömmel/érdeklödve várom a további hireket: \"Mikor, merre, milyen szerepeket énekel?!\"-de most GRATULA a remek bp.-i fellépéshez! ;-)))
\"Nos, nem véletlenül emeltem ki Borit. Ő szerintem Európa bármely - igen bármely - Operaházában megállná a helyét ezzel az előadással.\"-hmmmmm,...nos, ezen egy perig nem csodálkozom: hiszen Keszei Bori intelligens, tudatos müvész lévén szépen/megfontoltan felépitett repertoárjával(=abszolút fachjának megfelelö szerepekkel; nem próbál meg \"idegen tollakkal ékeskedni\"!) valóban, kiemelkedö és tartalmas nemzetközi karrier elött áll, mert egészen biztos, hogy esetében a STOP \"csupán\" egy fontos és igényes \"lépcsöfok\" volt, s örömmel/érdeklödve várom a további hireket: \"Mikor, merre, milyen szerepeket énekel?!\"-de most GRATULA a remek bp.-i fellépéshez! ;-)))
13941 Búbánat 2007-05-12 00:25:03
Péntek este először láttam Keszei Borbálát Adina szerepében. Mit mondjak? Egész elbűvölt engem hangjának szépsége, fénye, karcsúsága, lírája, színpadi mozgása, a játéka, s egész kedves bájos lénye; a közönség tapsokban kifejezett tetszés nyilvánítása feltehetően neki is sok örömet okozott! Berkes Jánost is „kitapsoltuk” az abszolvált románc után – elvégre, túl a hatvanon, nem kis teljesítmény ez a bel canto ária, a „finomságokat” ezért senki nem kérte tőle számon… Szüle Tamás Dulcamarájára azt mondhatom, hogy: korrekt, rokonszenves figura; Begányi, Gregor humorát, technikáját, tökélyét, persze, feledtetni nem tudta, nem is akarta; basszusával amúgy meg voltam elégedve. Bátki Fazekas Zoltán énekelte Belcorét. Talán másodszor láttam színpadon, és a fiatal bariton egészében véve pozitív benyomásokat tett rám. Gianetta kis, de fontos szerepében Sáfár Orsolyát ugyancsak kellemes jelenségként üdvözöltem a „csapatban”, melyet jól erősített az énekkar. A zenekart Oberfrank Péter vezényelte, érdeme, hogy egyben tartotta az együtteseket. A Szerelmi bájital egyébként számomra megunhatatlan remekmű! Adina és Nemorino hol megható, hol kacagtató története, ártatlan, naiv szerelmük, babonás hiszékenységük, egymásra találásuk, a csalafinta vásári árus mesterkedései, az egész bájos, nevettető buffa-opera, kitűnő szövegével és tündöklő zenéjével – még ebben a Palcsó Sándor rendezte unalmas és gyerekes díszletképben is – rávilágít Donizetti művészetének nagyszerűségére, melyből árad a derű, a szenvedély, a mosoly, a humor, az életvágy, a szerelem… Az előadás végén Keszei és Berkes nagy egymásra találása, boldogságban összefonódó hempergőzésük láttán bennem is valami nagy-nagy megnyugvás ment végbe: lám, Keszei Bori meghozta nekem Bécsből a várt á la Netrebko –színeket-, ízeket és praktikákat… Soha rosszabbat!
Péntek este először láttam Keszei Borbálát Adina szerepében. Mit mondjak? Egész elbűvölt engem hangjának szépsége, fénye, karcsúsága, lírája, színpadi mozgása, a játéka, s egész kedves bájos lénye; a közönség tapsokban kifejezett tetszés nyilvánítása feltehetően neki is sok örömet okozott! Berkes Jánost is „kitapsoltuk” az abszolvált románc után – elvégre, túl a hatvanon, nem kis teljesítmény ez a bel canto ária, a „finomságokat” ezért senki nem kérte tőle számon… Szüle Tamás Dulcamarájára azt mondhatom, hogy: korrekt, rokonszenves figura; Begányi, Gregor humorát, technikáját, tökélyét, persze, feledtetni nem tudta, nem is akarta; basszusával amúgy meg voltam elégedve. Bátki Fazekas Zoltán énekelte Belcorét. Talán másodszor láttam színpadon, és a fiatal bariton egészében véve pozitív benyomásokat tett rám. Gianetta kis, de fontos szerepében Sáfár Orsolyát ugyancsak kellemes jelenségként üdvözöltem a „csapatban”, melyet jól erősített az énekkar. A zenekart Oberfrank Péter vezényelte, érdeme, hogy egyben tartotta az együtteseket. A Szerelmi bájital egyébként számomra megunhatatlan remekmű! Adina és Nemorino hol megható, hol kacagtató története, ártatlan, naiv szerelmük, babonás hiszékenységük, egymásra találásuk, a csalafinta vásári árus mesterkedései, az egész bájos, nevettető buffa-opera, kitűnő szövegével és tündöklő zenéjével – még ebben a Palcsó Sándor rendezte unalmas és gyerekes díszletképben is – rávilágít Donizetti művészetének nagyszerűségére, melyből árad a derű, a szenvedély, a mosoly, a humor, az életvágy, a szerelem… Az előadás végén Keszei és Berkes nagy egymásra találása, boldogságban összefonódó hempergőzésük láttán bennem is valami nagy-nagy megnyugvás ment végbe: lám, Keszei Bori meghozta nekem Bécsből a várt á la Netrebko –színeket-, ízeket és praktikákat… Soha rosszabbat!
13940 tarnhelm2 2007-05-12 00:24:47 [Válasz erre: 13939 bermuda 2007-05-12 00:12:04]
Nos, nem véletlenül emeltem ki Borit. Ő szerintem Európa bármely - igen bármely - Operaházában megállná a helyét ezzel az előadással. A többiekre azt mondhatom, hogy tisztességes előadást produkáltak az Erkel átlagos szinvonalán. (Az előző két estémet a STOP-ban töltöttem, el vagyok kényeztetve). Berkes egyébként nem volt rossz, de én egyáltalán nem szeretem a hangját, ahogy Szüle Tamás orgánumáért sem rajongok. Berkes a közönségnek egyébként bejött, a románc nagy tapsot kapott. Viszont a közönségben azt suttogják, hogy a másik szereposztásban egy ifjú titán énekli Nemorinót - én nem hallottam Brickner Szabolcsot, nem tudom megítélni, csak utalnék ezzel egy eléggé személyeskedővé vált vitára, amely néhány napja a \"Mi ujság...\" topikban zajlott.
Nos, nem véletlenül emeltem ki Borit. Ő szerintem Európa bármely - igen bármely - Operaházában megállná a helyét ezzel az előadással. A többiekre azt mondhatom, hogy tisztességes előadást produkáltak az Erkel átlagos szinvonalán. (Az előző két estémet a STOP-ban töltöttem, el vagyok kényeztetve). Berkes egyébként nem volt rossz, de én egyáltalán nem szeretem a hangját, ahogy Szüle Tamás orgánumáért sem rajongok. Berkes a közönségnek egyébként bejött, a románc nagy tapsot kapott. Viszont a közönségben azt suttogják, hogy a másik szereposztásban egy ifjú titán énekli Nemorinót - én nem hallottam Brickner Szabolcsot, nem tudom megítélni, csak utalnék ezzel egy eléggé személyeskedővé vált vitára, amely néhány napja a \"Mi ujság...\" topikban zajlott.
13939 bermuda 2007-05-12 00:12:04 [Válasz erre: 13938 tarnhelm2 2007-05-11 23:45:44]
Milyen volt a többi? Én Berkes miatt nem mertem elmenni,azok után amilyen Alagna a DVD-n nem akartam kockáztatni:-(
Milyen volt a többi? Én Berkes miatt nem mertem elmenni,azok után amilyen Alagna a DVD-n nem akartam kockáztatni:-(
13938 tarnhelm2 2007-05-11 23:45:44
Ma pedig az Erkelbe zarándokoltam, elsősorban egy \"bécsi\" művésznő kedvéért. Keszei Bori remek volt Adina szerepében. Öröm őt itthon látni, és Donizettiben (is) nagyon jó. P.s.: Idézek az Erkel Szinházban kapható műsorfüzetből. A Szerelmi bájital cselekményének leírása, 2. felvonás (részl.): \"Megérkezik a jegyző, de Norina (!) elhalasztja a házassági szerződés aláírását, mert Nemorino nincs ott a menyegzőn, és csak akkor lehetne teljes a bosszúja.\" De talán Don Pasquale eljön, és jót húz a bájitalos üvegből! :-))
Ma pedig az Erkelbe zarándokoltam, elsősorban egy \"bécsi\" művésznő kedvéért. Keszei Bori remek volt Adina szerepében. Öröm őt itthon látni, és Donizettiben (is) nagyon jó. P.s.: Idézek az Erkel Szinházban kapható műsorfüzetből. A Szerelmi bájital cselekményének leírása, 2. felvonás (részl.): \"Megérkezik a jegyző, de Norina (!) elhalasztja a házassági szerződés aláírását, mert Nemorino nincs ott a menyegzőn, és csak akkor lehetne teljes a bosszúja.\" De talán Don Pasquale eljön, és jót húz a bájitalos üvegből! :-))
13937 -zéta- 2007-05-11 11:18:10 [Válasz erre: 13936 tarnhelm2 2007-05-11 10:19:42]
Köszi a beszámolókat, élményszerű volt, sajnos nem voltam ott :-(...
Köszi a beszámolókat, élményszerű volt, sajnos nem voltam ott :-(...
13936 tarnhelm2 2007-05-11 10:19:42
Üdvözlet Pestről a tegnapi bécsi Bolygó Hollandi után.! Fergeteges előadás volt, és akárcsak előző nap, ezúttal is az énekeseknek és nem elsősorban a karmesternek köszönhetően. Ozawát eddig sosem sikerült megszeretnem, és – most sem. Valójában nem értem, hogy miért számítják a sztárkarmesterek közé. (Lehet, hogy azért, mert sok a japán turista a vezető operaházak közönségében, és ők nagyon ovációztak tegnap is?) Egyszóval Ozawa baltával faragta a művet – pedig még pálca sem volt nála –, a feszültséget mindig hangerővel igyekezett helyettesíteni, és meglehetősen darabos, differenciálatlan hangzást produkált. (A zenészek tették a dolgukat, nem érheti szó a ház elejét!) Ez a nyerseség egyetlen alkalommal azonban hatásosnak bizonyult: a 3. felvonás elejének kórusjelenetében. Ezt a részt ilyen brutálisan szeretem, elvégre részeg norvég matrózokról és parasztlányokról van szó: itt csürdöngölni kell. (Más kérdés, hogy ez nem koncepció volt Ozawától, hanem végig így dirigált.) Nina Stemme egy istennő. Szentélyt neki is!!! Már Izoldaként is lenyűgözött Bayreuthban, de most még inkább! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt a szerepet szebben és meggyőzőbben lehessen énekelni. Csodálatos hang, ha kell sötét, telt, de mindvégig hajlékony; abszolút biztos intonálás, és ezért könnyeden képes játszani a hangszínnel. Pianót éppúgy tud énekelni mint fff-t. Szinpadi jelenségnek is kiváló. Erikként Stephen Gouldról is csak a legjobbakat mondhatom. Először Tannhäusernek hallottam Bayreuthban és akkor tetszett, ám tavaly Siegfriedként csalódás volt. Erik szerepe azonban tökéletesen megfelel a hangjának, ő is végig magabiztosan szárnyallt, egyenlő partnere tudott lenni Stemmének. Alan Titus középlagéban nagyon hatásos, de a mélyekben színtelen volt. Úgy emlékszem, hogy amikor 1999-ben ugyanebben a szerepben hallottam Bayreuthban, jobb volt. De ez csak szőrszálhasogatás, mert a címszereplő pusztán a két fiatalhoz képest volt gyengébb. A kórus lenyűgöző, a nőktől a fonódalban különösen el voltam ragadtatva. Mielitz rendezéséről pár szót, majd a Wagner topicban. Ceterum censeo: Aki teheti: nézze, hallgassa Stemmét!
Üdvözlet Pestről a tegnapi bécsi Bolygó Hollandi után.! Fergeteges előadás volt, és akárcsak előző nap, ezúttal is az énekeseknek és nem elsősorban a karmesternek köszönhetően. Ozawát eddig sosem sikerült megszeretnem, és – most sem. Valójában nem értem, hogy miért számítják a sztárkarmesterek közé. (Lehet, hogy azért, mert sok a japán turista a vezető operaházak közönségében, és ők nagyon ovációztak tegnap is?) Egyszóval Ozawa baltával faragta a művet – pedig még pálca sem volt nála –, a feszültséget mindig hangerővel igyekezett helyettesíteni, és meglehetősen darabos, differenciálatlan hangzást produkált. (A zenészek tették a dolgukat, nem érheti szó a ház elejét!) Ez a nyerseség egyetlen alkalommal azonban hatásosnak bizonyult: a 3. felvonás elejének kórusjelenetében. Ezt a részt ilyen brutálisan szeretem, elvégre részeg norvég matrózokról és parasztlányokról van szó: itt csürdöngölni kell. (Más kérdés, hogy ez nem koncepció volt Ozawától, hanem végig így dirigált.) Nina Stemme egy istennő. Szentélyt neki is!!! Már Izoldaként is lenyűgözött Bayreuthban, de most még inkább! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt a szerepet szebben és meggyőzőbben lehessen énekelni. Csodálatos hang, ha kell sötét, telt, de mindvégig hajlékony; abszolút biztos intonálás, és ezért könnyeden képes játszani a hangszínnel. Pianót éppúgy tud énekelni mint fff-t. Szinpadi jelenségnek is kiváló. Erikként Stephen Gouldról is csak a legjobbakat mondhatom. Először Tannhäusernek hallottam Bayreuthban és akkor tetszett, ám tavaly Siegfriedként csalódás volt. Erik szerepe azonban tökéletesen megfelel a hangjának, ő is végig magabiztosan szárnyallt, egyenlő partnere tudott lenni Stemmének. Alan Titus középlagéban nagyon hatásos, de a mélyekben színtelen volt. Úgy emlékszem, hogy amikor 1999-ben ugyanebben a szerepben hallottam Bayreuthban, jobb volt. De ez csak szőrszálhasogatás, mert a címszereplő pusztán a két fiatalhoz képest volt gyengébb. A kórus lenyűgöző, a nőktől a fonódalban különösen el voltam ragadtatva. Mielitz rendezéséről pár szót, majd a Wagner topicban. Ceterum censeo: Aki teheti: nézze, hallgassa Stemmét!
13935 tarnhelm2 2007-05-09 23:32:42
Üdvözlet Bécsből a STOP ma esti Tosca előadása után. Domingót most láttam először vezényelni. Igen, ez a pontos kifejezés, mert elég jó rálátás nyílt a hátára. Hát mitagadás, tenornak ütősebb (volt), mint karmesternek. Latin vehemenciával vezényelt, amennyire hátulról meg tudtam ítélni: főként testtel, két kezének párhuzamos fel-le mozgásától kísérten. Túl szofisztikált jelzéseket tehát valószínűleg nem adott a zenekarnak, hacsak a szemével vagy a mimikájával nem. Persze a bécsiek azért nagyon jól szóltak, a problémát leginkább az jelentette, hogy Domingónak, a karmesternek, mintha nem lenne elég érzéke (rutinja?) a belső arányokhoz. A rezek olykor elnyomták a vonósokat, a Te Deum jelenetben a zenekar egy idő után felfalta Scarpiát, a kórusból pedig az a capelláig semmit sem lehetett hallani. Mindennek ellenére a közönség imádta, és végül is – az első felvonást leszámítva – tulajdonképpen elég jó volt az egész. Köszönhetően főként az énekeseknek. Violetta Urmana az a ritka drámai szoprán, aki a Wagner szerepeket és a az olasz repertoár egy-egy kiemelt darabját ugyanolyan magas művészi szinvonalon képes megvalósítani. Legalábbis, amiben én láttam élőben (Adriano /Rienzi/, Kundry, Santuzza, Tosca) ez volt a helyzet. Most is szenzációs volt, talán csak az utolsó hang sikerült egy kicsit alacsonyra. A Bothat helyettesítő Marco Bertit most láttam először: szerencsére nemcsak a segge, a hangja is nagy. A Képáriában ugyan még nem ragadott magával (mint ahogy az egész első felvonás sem), de aztán egyre nagyobb örömmel hallgattam, és a Levél áriára méltán kapott viharos ovációt. Lucio Gallo (Scarpia) némileg Leoncio úrra emlékeztetett az Isaurából, nemcsak külsőleg, ugyanolyan gonosz is volt. A második felvonásban a Tosca-Scarpia jelenet volt az est csúcspontja (naná!). Margarete Wallmann rendezése azt hiszem mindenben megfelel Puccini elképzeléseinek. Soha rosszabb estét!
Üdvözlet Bécsből a STOP ma esti Tosca előadása után. Domingót most láttam először vezényelni. Igen, ez a pontos kifejezés, mert elég jó rálátás nyílt a hátára. Hát mitagadás, tenornak ütősebb (volt), mint karmesternek. Latin vehemenciával vezényelt, amennyire hátulról meg tudtam ítélni: főként testtel, két kezének párhuzamos fel-le mozgásától kísérten. Túl szofisztikált jelzéseket tehát valószínűleg nem adott a zenekarnak, hacsak a szemével vagy a mimikájával nem. Persze a bécsiek azért nagyon jól szóltak, a problémát leginkább az jelentette, hogy Domingónak, a karmesternek, mintha nem lenne elég érzéke (rutinja?) a belső arányokhoz. A rezek olykor elnyomták a vonósokat, a Te Deum jelenetben a zenekar egy idő után felfalta Scarpiát, a kórusból pedig az a capelláig semmit sem lehetett hallani. Mindennek ellenére a közönség imádta, és végül is – az első felvonást leszámítva – tulajdonképpen elég jó volt az egész. Köszönhetően főként az énekeseknek. Violetta Urmana az a ritka drámai szoprán, aki a Wagner szerepeket és a az olasz repertoár egy-egy kiemelt darabját ugyanolyan magas művészi szinvonalon képes megvalósítani. Legalábbis, amiben én láttam élőben (Adriano /Rienzi/, Kundry, Santuzza, Tosca) ez volt a helyzet. Most is szenzációs volt, talán csak az utolsó hang sikerült egy kicsit alacsonyra. A Bothat helyettesítő Marco Bertit most láttam először: szerencsére nemcsak a segge, a hangja is nagy. A Képáriában ugyan még nem ragadott magával (mint ahogy az egész első felvonás sem), de aztán egyre nagyobb örömmel hallgattam, és a Levél áriára méltán kapott viharos ovációt. Lucio Gallo (Scarpia) némileg Leoncio úrra emlékeztetett az Isaurából, nemcsak külsőleg, ugyanolyan gonosz is volt. A második felvonásban a Tosca-Scarpia jelenet volt az est csúcspontja (naná!). Margarete Wallmann rendezése azt hiszem mindenben megfelel Puccini elképzeléseinek. Soha rosszabb estét!
13934 tukán 2007-05-08 19:50:46 [Válasz erre: 13931 rocker 2007-05-07 23:44:04]
Dido-t idézi Karnyóné, de mit idéznek majd Karnyónétól?
Dido-t idézi Karnyóné, de mit idéznek majd Karnyónétól?
13933 Esteban 2007-05-08 10:44:43 [Válasz erre: 13932 Eri 2007-05-07 23:45:09]
Sajnos, igazad van, a Duna sietett a közvetítéssel. A hétköznapi közönségbemn pedig nem bízom, az épp annyira nem mérvadó, mint a premieré. Ott sok a rokon, itt sok a sznob. Máris az ötlettelenségen vitatkozunk, holott a szellemén és a színpadszerűségén kellene!
Sajnos, igazad van, a Duna sietett a közvetítéssel. A hétköznapi közönségbemn pedig nem bízom, az épp annyira nem mérvadó, mint a premieré. Ott sok a rokon, itt sok a sznob. Máris az ötlettelenségen vitatkozunk, holott a szellemén és a színpadszerűségén kellene!
13932 Eri 2007-05-07 23:45:09
Mondhatunk mi itt bármit, lehet ilyen és amolyan a véleményünk, dobálhatjuk magunkat a boldogságtól, fanyaloghatunk, de egy biztos: a siker a premieren csalóka, reálisan nem mérhető (sok a rokon). Majd a hétköznapok közönsége eldönti, hogy milyen a darab, kell e neki. Jó hogy a Duna TV. rögzítette az előadást, de igen korainak tartom a leadását. Biztos vagyok benne, hogy ezek után nagyon sokan nem fognak elmenni az Operába, hogy ott is láthassák, hallhassák.
Mondhatunk mi itt bármit, lehet ilyen és amolyan a véleményünk, dobálhatjuk magunkat a boldogságtól, fanyaloghatunk, de egy biztos: a siker a premieren csalóka, reálisan nem mérhető (sok a rokon). Majd a hétköznapok közönsége eldönti, hogy milyen a darab, kell e neki. Jó hogy a Duna TV. rögzítette az előadást, de igen korainak tartom a leadását. Biztos vagyok benne, hogy ezek után nagyon sokan nem fognak elmenni az Operába, hogy ott is láthassák, hallhassák.
13931 rocker 2007-05-07 23:44:04 [Válasz erre: 13930 Esteban 2007-05-07 18:54:40]
Véleményem fenntartom, mert nem tudom mivégre komponálta meg Jánosunk épp ezt a darabot. Ugyanígy megkomponálhatott volna bármi mást, mint ahogy történt ez a Leonce esetében is. Bizonyára nagyon szellemes dolog ez a posztmodern zeneszerzés: idézgetés más darabokból, ha már önálló ötlet és dallam nincs - mert hát nincs. Recsitálás, recsitálás, átvezető zene, átvezető zene az idézetek között. Nekem nem okoz különösebb örömöt, ha felismergethetek megannyi más darabrészletet. ha esetleg elgondolkodhatnék, miért is épp azt, talán az lekötné a figyelmem, de általában a szimpla párhuzam dominál. Az elárult Karnyóné a halálba távozik = az elárult Dido búcsúja az élettől. Jó. És akkor mi van? Nevessek? Szomorkodjam? Bevallom itt már unatkoztam. Az előadás színpadi megvalósítása megelégedett az operai poros hagyományokkal. Jópofáskodtak egy ostoba díszletben, ami nyekeregve hol előregurult, hol hátra. Az értelmezhetetlen pirotechnikai trükkök ellenére leginkább ingerszegénynek nevezném. A külön fénytervező depresszív félhomályt tervezett, hol elsötétedik a realista üzlethelységben, hol kivilágosodik. Gondolom értelmezve a mondottakat. A jelmezek olyanok, mintha összeszedtek volna ezt-azt a raktárból. Tény, hogy klassz énekesek dolgoznak, énekelnek becsületesen és a zenekar is jól játszik. Mondjuk nem túl nehéz az anyag.
Véleményem fenntartom, mert nem tudom mivégre komponálta meg Jánosunk épp ezt a darabot. Ugyanígy megkomponálhatott volna bármi mást, mint ahogy történt ez a Leonce esetében is. Bizonyára nagyon szellemes dolog ez a posztmodern zeneszerzés: idézgetés más darabokból, ha már önálló ötlet és dallam nincs - mert hát nincs. Recsitálás, recsitálás, átvezető zene, átvezető zene az idézetek között. Nekem nem okoz különösebb örömöt, ha felismergethetek megannyi más darabrészletet. ha esetleg elgondolkodhatnék, miért is épp azt, talán az lekötné a figyelmem, de általában a szimpla párhuzam dominál. Az elárult Karnyóné a halálba távozik = az elárult Dido búcsúja az élettől. Jó. És akkor mi van? Nevessek? Szomorkodjam? Bevallom itt már unatkoztam. Az előadás színpadi megvalósítása megelégedett az operai poros hagyományokkal. Jópofáskodtak egy ostoba díszletben, ami nyekeregve hol előregurult, hol hátra. Az értelmezhetetlen pirotechnikai trükkök ellenére leginkább ingerszegénynek nevezném. A külön fénytervező depresszív félhomályt tervezett, hol elsötétedik a realista üzlethelységben, hol kivilágosodik. Gondolom értelmezve a mondottakat. A jelmezek olyanok, mintha összeszedtek volna ezt-azt a raktárból. Tény, hogy klassz énekesek dolgoznak, énekelnek becsületesen és a zenekar is jól játszik. Mondjuk nem túl nehéz az anyag.
13930 Esteban 2007-05-07 18:54:40 [Válasz erre: 13929 tarnhelm2 2007-05-07 17:23:25]
Karnyóné. Izgalmas kísérlet. Mindkét szereposztással megnéztem. A kritikák - már ami eddig megjelent - langyos fércmunkák. Nem akad valaki, akinek ízlése, bátorsága volna komolyabb, szakszerűbb elemzéshez? Félmondatokban fanyalogni az énekesek teljesítményéről, a dramaturgiáról, \"zenés tákolmánynak\" bélyegezni félvállról az egészet - nagy szellemi szegénységre vall! Ez az opera, az előadás, az alkotók ennél sokkal többet érdemelnek!
Karnyóné. Izgalmas kísérlet. Mindkét szereposztással megnéztem. A kritikák - már ami eddig megjelent - langyos fércmunkák. Nem akad valaki, akinek ízlése, bátorsága volna komolyabb, szakszerűbb elemzéshez? Félmondatokban fanyalogni az énekesek teljesítményéről, a dramaturgiáról, \"zenés tákolmánynak\" bélyegezni félvállról az egészet - nagy szellemi szegénységre vall! Ez az opera, az előadás, az alkotók ennél sokkal többet érdemelnek!
13929 tarnhelm2 2007-05-07 17:23:25 [Válasz erre: 13910 daunerni 2007-05-06 12:58:10]
Na, megérkezett a \"hivatalos\" kritika a Karnyónéról. (Itt is és a Fidelión is.) Alapvetően mindkettő dícséri, és ezzel magam is - mint mezei néző - egyetértek. Talán némi kritikai elem elkelt volna - szerintem például az énekesek közel sem voltak egyformán jók, hanem Wiedemann messze kiemelkedett a gárdából. De köszönet az elemzésért.
Na, megérkezett a \"hivatalos\" kritika a Karnyónéról. (Itt is és a Fidelión is.) Alapvetően mindkettő dícséri, és ezzel magam is - mint mezei néző - egyetértek. Talán némi kritikai elem elkelt volna - szerintem például az énekesek közel sem voltak egyformán jók, hanem Wiedemann messze kiemelkedett a gárdából. De köszönet az elemzésért.
13928 WiseGentleman 2007-05-07 16:54:59 [Válasz erre: 13921 Búbánat 2007-05-07 09:31:36]
Még a Macbethnél is nagyobbnak tartod. Nem tudom (persze ízlések ugyebár) én a Stiffeliot egyszer láttam, pont azt a produkciót, ami már DVD-n is megjelent, de a Macbeth első látásra (pszichodráma szempontjából) sokkal elementárisabb hatással volt rám.
Még a Macbethnél is nagyobbnak tartod. Nem tudom (persze ízlések ugyebár) én a Stiffeliot egyszer láttam, pont azt a produkciót, ami már DVD-n is megjelent, de a Macbeth első látásra (pszichodráma szempontjából) sokkal elementárisabb hatással volt rám.
13927 Búbánat 2007-05-07 16:49:59 [Válasz erre: 13926 Heiner Lajos 2007-05-07 16:07:33]
Erre szokták mondani: \"nyugtával dicsérd a napot!\" Így legyen.
Erre szokták mondani: \"nyugtával dicsérd a napot!\" Így legyen.
13926 Heiner Lajos 2007-05-07 16:07:33 [Válasz erre: 13924 Búbánat 2007-05-07 15:14:58]
Kedves Búbánat! Köszönöm leveled, azért szeretem a Momus-t (többek között), mert (általában) normális hangon lehet elütő véleményekről vitatkozni. A DVD-ről köszönet az infoért!
Kedves Búbánat! Köszönöm leveled, azért szeretem a Momus-t (többek között), mert (általában) normális hangon lehet elütő véleményekről vitatkozni. A DVD-ről köszönet az infoért!
13925 akka 2007-05-07 16:06:54 [Válasz erre: 13922 Lolita 2007-05-07 09:44:49]
Jónapot kívánok! Én vasárnap voltam.Szombaton nem.
Jónapot kívánok! Én vasárnap voltam.Szombaton nem.
13924 Búbánat 2007-05-07 15:14:58 [Válasz erre: 13923 Heiner Lajos 2007-05-07 10:12:43]
Kedves Lajos! Személyes véleményemet írtam le, s természetesen a Tiédet tiszteletben tartom. Az általad kérdezett Domingós Stiffelio DVD paraméterei: VERDI, Giuseppe: Stiffelio (DVD) [DVD0379] Plácido Domingo · Sharon Sweet Vladimir Chernov · Paul Plishka The Metropolitan Opera Orchestra and Chorus James Levine Production by Giancarlo del Monaco Video Director: Brian Large STEREO: PCM / SURROUND: Dolby Digital 5.1 & DTS 5.1 NTSC-formátum Kép: 4:3 Feliratok: olasz/angol/német/francia/spanyol/kínai A production of Metropolitan Opera Association, Inc. Az operissima.hu internetes weblapon megrendelhető.
Kedves Lajos! Személyes véleményemet írtam le, s természetesen a Tiédet tiszteletben tartom. Az általad kérdezett Domingós Stiffelio DVD paraméterei: VERDI, Giuseppe: Stiffelio (DVD) [DVD0379] Plácido Domingo · Sharon Sweet Vladimir Chernov · Paul Plishka The Metropolitan Opera Orchestra and Chorus James Levine Production by Giancarlo del Monaco Video Director: Brian Large STEREO: PCM / SURROUND: Dolby Digital 5.1 & DTS 5.1 NTSC-formátum Kép: 4:3 Feliratok: olasz/angol/német/francia/spanyol/kínai A production of Metropolitan Opera Association, Inc. Az operissima.hu internetes weblapon megrendelhető.
13923 Heiner Lajos 2007-05-07 10:12:43 [Válasz erre: 13921 Búbánat 2007-05-07 09:31:36]
Kétszer láttam a Stiffeliot Bécsben, Domingoval és Carrerasszal, most áprilisban Curaval, gyűjteményemben ott a Gardelli-féle lemezfelvétel és a CG előadása videón - nem tudott meggyőzni a darab. Talán Verdi is megérezhetett valamit, nem véletlen, hogy átdolgozta. Eősze László maradjon Kodálynál. Amikor tizenéve megjelent egy írása a Stiffelioról, talán a Muzsikában, erre már nem emlékszem, leírta az a hihetetlen ökörséget, milyen borzasztó, hogy nem játsszák sehol a világon a darabot. Akkor a Covent Gardenes produkció már videón is kapható volt.. A darabot a Macbeth-tel előnyben részesíteni, hát... Viszont a Domingo-féle DVD-t nem ismerem, megadnád a paramétereit? Köszönöm!
Kétszer láttam a Stiffeliot Bécsben, Domingoval és Carrerasszal, most áprilisban Curaval, gyűjteményemben ott a Gardelli-féle lemezfelvétel és a CG előadása videón - nem tudott meggyőzni a darab. Talán Verdi is megérezhetett valamit, nem véletlen, hogy átdolgozta. Eősze László maradjon Kodálynál. Amikor tizenéve megjelent egy írása a Stiffelioról, talán a Muzsikában, erre már nem emlékszem, leírta az a hihetetlen ökörséget, milyen borzasztó, hogy nem játsszák sehol a világon a darabot. Akkor a Covent Gardenes produkció már videón is kapható volt.. A darabot a Macbeth-tel előnyben részesíteni, hát... Viszont a Domingo-féle DVD-t nem ismerem, megadnád a paramétereit? Köszönöm!
13922 Lolita 2007-05-07 09:44:49
Volt valaki a szombat-vasárnapi Bájitalokon?
Volt valaki a szombat-vasárnapi Bájitalokon?
13921 Búbánat 2007-05-07 09:31:36 [Válasz erre: 13918 Ametiszt 2007-05-07 00:31:11]
Többször hangsúlyoztam itt a fórumon, hogy a Stiffeliót Verdi oeuvre-jében a Rigolettó előtti korszak egyik legjobb művének tartom, mely opera bővelkedik drámai - psychológiai hatásokban, és a zenéje egyszerűen megunhatatlan, s mint szinte minden Verdi-muzsika, a zseni csodás invenciójából fakad! Sokat hallgattam CD-ről (Gardelli- Carreras, Sass), de megvan DVD-n Domingóval a MET-ből, s Carreras-szal a Covent Gardenből! Leírhatatlanul hat rám maga a történet is: a bűn, a bűnhődés, a megbocsátás tematikája; Lina, Stankar és Stiffelio szólamai tele vannak drámával, szenvedéllyel; Verdi itt már szakít a korábbi operáiban „megszokott” zenei kifejezőeszközeivel, és a sémákkal; a Macbeth és a Luisa Miller után a Stiffelio egyértelműen továbbfejlődés, és már előlegezi a Rigolettót. A rádió kétszer is közvetített élőben Stiffelio-előadást a MET-ből: emlékszem, hogy a szünetekben Meixner MIhály beszélgetett Dr. Eösze László zenetörténésszel a darabról; kazettára teljes terjedelmében felvettem a kitűnő elemzését, melynek lényege, hogy zseniális műről van szó! Ezzel nekem nem mondott újat, de \"visszaigazolta\" érzéseimet, meglátásomat! A lakatlan szigetre a Stiffeliót is minden bizonnyal magammal vinném – a másik Verdi-kitűnőség - A szicíliai vecsernye mellett.
Többször hangsúlyoztam itt a fórumon, hogy a Stiffeliót Verdi oeuvre-jében a Rigolettó előtti korszak egyik legjobb művének tartom, mely opera bővelkedik drámai - psychológiai hatásokban, és a zenéje egyszerűen megunhatatlan, s mint szinte minden Verdi-muzsika, a zseni csodás invenciójából fakad! Sokat hallgattam CD-ről (Gardelli- Carreras, Sass), de megvan DVD-n Domingóval a MET-ből, s Carreras-szal a Covent Gardenből! Leírhatatlanul hat rám maga a történet is: a bűn, a bűnhődés, a megbocsátás tematikája; Lina, Stankar és Stiffelio szólamai tele vannak drámával, szenvedéllyel; Verdi itt már szakít a korábbi operáiban „megszokott” zenei kifejezőeszközeivel, és a sémákkal; a Macbeth és a Luisa Miller után a Stiffelio egyértelműen továbbfejlődés, és már előlegezi a Rigolettót. A rádió kétszer is közvetített élőben Stiffelio-előadást a MET-ből: emlékszem, hogy a szünetekben Meixner MIhály beszélgetett Dr. Eösze László zenetörténésszel a darabról; kazettára teljes terjedelmében felvettem a kitűnő elemzését, melynek lényege, hogy zseniális műről van szó! Ezzel nekem nem mondott újat, de \"visszaigazolta\" érzéseimet, meglátásomat! A lakatlan szigetre a Stiffeliót is minden bizonnyal magammal vinném – a másik Verdi-kitűnőség - A szicíliai vecsernye mellett.
