Bejelentkezés Regisztráció

Opernglas, avagy operai távcső...


14969 Sesto 2007-12-05 11:29:59 [Válasz erre: 14966 USA 2007-12-05 11:20:22]
A \"das Thal\" a régies formája a \"das Tal\"-nak.:) -ez igaz, de alkalmazása kerülendö, nem ajánlatos=helyesírási hibaként számit. :-)
14968 USA 2007-12-05 11:22:11
Na akkor még egyszer \"Orestes-szel van-e\", azt hiszem így már nyelvtanból is átmennék.
14967 USA 2007-12-05 11:21:28
Önjavítás, mielőtt megint hideget és meleget kapok :) \" ... ál Orestessel van-e dolgunk.\"
14966 USA 2007-12-05 11:20:22 [Válasz erre: 14964 WiseGentleman 2007-12-05 07:21:05]
Sesto: A \"das Thal\" a régies formája a \"das Tal\"-nak.:) WiseGentleman: Nem azt mondtam, hogy Kovalik irreleváns, hanem, hogy (és akkor most pontosabban fogalmazok) koncepciójának azon része, miszerint nem tudjuk, hogy az igazi vagy egy ál Orestes-szel van dolgunk. Ráadásul a két dörrenés a végén agyoncsapja az egész befejezést. Ennyi.
14965 Sesto 2007-12-05 10:20:43 [Válasz erre: 14964 WiseGentleman 2007-12-05 07:21:05]
...a völgy=das Tal, de ha lehet \"h\" nélkül,...
14964 WiseGentleman 2007-12-05 07:21:05 [Válasz erre: 14963 USA 2007-12-05 01:08:14]
Ezer bocsánat, de Hofmannsthal... Vagyis nem Stahl, azaz acél, hanem thal, mint völgy... Szerény véleményem szerint Kovalik koncepciója már csak azért sem lehet irreleváns, mert mindnyájunkat jól meggondolkodtatott, hetekre lekötötte az internetes operafórumok vitatémáit: a rendező ismét követ hajított az állóvízbe. Amellett, hogy jómagam is olykor fenntartásokkal élek a rendezői színház doktrinér felfogásával szemben.
14963 USA 2007-12-05 01:08:14 [Válasz erre: 14957 Cilike 2007-12-04 09:02:14]
Én nem bántam volna, ha Hoffmanstahl után Kovalik is hamisít, amennyiben az hozzáad Strauss operájához, pontosabban fogalmazva valamiképpen erősíti azt. Lövések ide vagy oda, az Orestes/nem Orestes ezek szerint koncepcionálisan nyitva hagyott problémája teljesen irreleváns. A (zene-)dráma attól erős, hogy Elektra \"dolga végeztével\" a halálba táncolja magát. Függöny.
14962 USA 2007-12-05 01:01:12
Köszönöm a dobszólót, de komolyan! Ez úttal tényleg ÖRÖMMEL látom, hogy van még aki tudja mi a szarkazmus.
14961 tukán 2007-12-04 18:18:45 [Válasz erre: 14960 rocker 2007-12-04 16:33:29]
Dob + basszus....
14960 rocker 2007-12-04 16:33:29 [Válasz erre: 14958 USA 2007-12-04 11:05:12]
És esetleg nem kell \"Örömmel\" olvasni, hogy SENKI sem értett meg valamit, hiszen ha elolvastad volna mit írt ő, avagy mások, akkor láthattad volna, hogy VALAKI megértett valamit.
14959 tarnhelm2 2007-12-04 11:48:27 [Válasz erre: 14958 USA 2007-12-04 11:05:12]
Nem kell elolvasni az interjú(ka)t. De ha érdekel a téma, érdemes. Utólag is.
14958 USA 2007-12-04 11:05:12 [Válasz erre: 14955 rocker 2007-12-03 23:43:46]
Nem írok általános véleményt, csak a sajátomat. Régen rossz, ha egy interjút is el kell olvasni ahhoz, lehetőleg az előadás előtt, hogy megértsem a \"miért\"-et.
14957 Cilike 2007-12-04 09:02:14 [Válasz erre: 14953 USA 2007-12-03 21:55:04]
Nekem ezzel a koncepcióval -a maffia-gyilkossággal- csak az a bajom, hogy ha a görög mitológiából indulunk ki, akkor ez hamisítás. Ha elvonatkoztatunk, akkor szabad a pálya, és lehet továbbgondolni a történetet. De Hoffmanstahl eleve meghamisította azzal a történetet, hogy Elektrát megölte, a mitológiában nem hal meg. Ami a ruhákat illeti, a Család van rendes ruhában, a többiek fürdőköntösben, törölközőben, illetve a két kísérő Klütaimnesztra mellett amolyan egyenruhában, Oresztés kisérője pedig hasonmásnak van öltözve. Éééérdekes, ezen még gondolkozom.
14956 WiseGentleman 2007-12-04 03:04:33 [Válasz erre: 14947 Orfeusz 2007-12-03 20:10:06]
Húha, én 20-21-án megyek Walkürre és Boriszra, de köszi a figyelmeztetést, jobb mindenre felkészülni. Egyébként Bayreuthban, sőt, októberben, Londonban is (Domingo, Langridge, Tomlinson, Gasteen kitűnő alakítása ellenére, micsoda Todesverkündigungot és Tavaszi dalt produkált Domingo (!!!), Langridge pedig az \"emberi-humánus\" Chr. Franz helyett a \"jeges-cinikus\" Logét testesítette meg hátborzongatóan, Tomlinson Wotan-búcsúját tanítani kéne (biztos tanítják is))azt az összbenyomást kaptam, hogy szép fővárosunkból nemsokára jelentős \"Wagner-Hauptstadt\" lesz. Viszont, ami Bécset illeti, nemsokára újból jön a Segerstam által vezényelt Trisztán, ezúttal Herlitzius (szintén nagy kedvencem, a tavalyi berlini Brünnhilde-alakítás után) lesz Izolda. Gondolom, a Thielemann-féle Meistersinger-t sem hagyjátok/hagyjuk ki, tehát azért lesz érdekesség, bőven. Ja (csapongok, mint mindig) nagyon örülök, hogy kedvencem, Michael Roider fogja énekelni nálunk Mime szerepét!!! Viszont, sajnos, Drezdában nem Herlitzius lesz Brünnhilde...
14955 rocker 2007-12-03 23:43:46 [Válasz erre: 14953 USA 2007-12-03 21:55:04]
Épp néhány hozzászólással ezelőtt Harald Lacina pontosan megérteni vélte! De ne olvass másokat, csak mondj általános véleményt! Különben is neked van igazad! MINDENBEN!
14954 tarnhelm2 2007-12-03 22:43:24 [Válasz erre: 14953 USA 2007-12-03 21:55:04]
Kedves USA! A 14901-es hozzászólásban Cilike belinkelt egy Kovalik-interjút, amelyben a rendező részletesen beszél az Orestes/ál-Orestes problémáról. Eszerint Kovalik nyitva hagyta a kérdést. (A műsorfüzetben is tesz rá utalást egy \"?\" erejéig.)
14953 USA 2007-12-03 21:55:04
Idemásolom mindazt, amit a \"hozzászólások a koncertkritikákhoz\" topicban írtam, mert úgy látom, ez itt az Elektrával foglalkozó fórum. \"Örömmel\" olvastam, hogy SENKI nem értette meg az Orestes NEM Orestes Kovalik féle koncepcióját. A többi alább olvasható. Ami a Momuson megjelent kritikát illeti: értem, hogy a szerző nem értette a lövöldözést a végén. Én sem tudtam mire vélni,a míg nálam okosabb és tapasztaltabb színházi rókák el nem árulták, hogy ez csak egy a közhelyes Elektra koncepciók közül. E koncepció szerint ugyanis az új Uralkodó valójában NEM Orestes. Egy ÁL-ORESTES pontosabban. Ja, vagy úgy, akkor így minden rendben. Akkor csak annyi a sztori, hogy O. amolyan maffia módszerrel eltakarítja a tanúkat. Kár, hogy ettől csupán maga a dráma veszti értelmét, plusz a két nevetségesen hangzó lövés teljesen tönkreteszi Richard Strauss finaléját. További \"csizmák az asztalon\": stilizált fürdő-térben valóságos virágföldes zacskók (csak nem bújtatott reklám?), valamint az amúgy fantáziadús és funkcionális díszlet mozgó plafon/fala festetlen funérból. MIÉRT? Ezek a részletek senkinek nem szúrtak szemet? Amúgy én nyitott vagyok, csak valaki, könyörgöm magyarázza meg! Aztán: miért van a kórus félig elrejtve a hátsó ablak mögött, amikor amúgy sem jönnek át a zenekaron? Miért vált át Aegistus fenyegetése és meggyilkolása egy nevetséges, stilizált Men in Black pantomimba másfél óra realista színjátszás után? A fekete-fehér színkód a jelmezekben azért az Elektra-Királyi Udvar ellentétnél jóval bonyolultabb. Lásd még Tisztaság/ Bűn, Élet igenlés/Halálvágy, stb. A zenekar (valóban főleg K.J.-nak köszönhetően) túltett önmagán, bár azért van még min dolgozni, ami a hangszíneket, a hajlékonyságot és a hangerőt illeti. Attól félek, hogy ez már így is a maximális teljesítmény volt. Perencz valóban remek volt, kár, hogy az alsó terc hiányzik neki ehhez a szerephez. Lehet, hogy Bátori hangján egyszer még bosszút áll ez a szerep, most azonban ő volt a legjobb az egész produkcióban. Abszolút egy szinten Secunde-val és Baltsa-val muzikalitásban és profizmusban, és magasan felette az összes magyarnak.
14952 muzsika 2007-12-03 20:42:00 [Válasz erre: 14951 Sesto 2007-12-03 20:30:26]
Pontosan!!! ;-) A legnagyobb tisztelettel ír az énekesekről, korrekt, józan hangnem jellemzi írásait. Sok helyen járt már Europában, számos Operaházban megfordult, összehasonlítási alapja is van. Igen, jól tudod, jogász végzettsége van, sokoldalú, igen nagy tudású! ;-)
14951 Sesto 2007-12-03 20:30:26 [Válasz erre: 14948 muzsika 2007-12-03 20:19:44]
...igen, már régen feltünt, hogy Herr Lacina rendszeresen ír a MÁO és korábban az Erkel Szinház elöadásairól - tk. mondhatni, ö a \"Merker\" rendszeres bp.-i tudósitója. Ha jól tudom, Herr Lacina /is/ jogász, polgári foglalkozását tekintve - írásainak /egyik/ jellemzö jegye, hogy az énekesekröl mindig nagy szeretettel, tisztelettel ír - még akkor is, ha esetleg egyszer-egyszer /jogosan!/ bírálja öket...
14950 tarnhelm2 2007-12-03 20:27:23 [Válasz erre: 14947 Orfeusz 2007-12-03 20:10:06]
Nagy köszönet Orfeusznak ezért a részletes beszámolóért. Annak legalább örülök, hogy Stemme - aki egyike az általam legkedveltebb Wagner-szopránoknak - ezek szerint ezúttal is kitűnő teljesítményt nyújtott. Én is terveztem (tervezem), hogy kimegyek megnézni a Walkürt, bár ez az élménybeszámoló kicsit elgondolkodtat... :(( Stemme miatt azonban, azt hiszem, mégiscsak megérné. P.s Engedelmeddel bemásolom a cikket a Stemme topicba is.
14949 muzsika 2007-12-03 20:23:51 [Válasz erre: 14948 muzsika 2007-12-03 20:19:44]
sorry: \"s köszönet jár érte\" helyett: köszönetet érdemel,
14948 muzsika 2007-12-03 20:19:44 [Válasz erre: 14945 Sesto 2007-12-03 19:33:29]
Igen, s Herr Lacina egy igen nyitott személyiség, az esetek zömében nagy tetszéssel fogadja az itthoni produkciókat, s ennek csak örülni kell, s köszönet jár érte, hogy erről még be is számol határon túl! ;-)))
14947 Orfeusz 2007-12-03 20:10:06
Walkür beszámoló: Szombaton eljött a nagy nap. Az évek óta reklámzott produkció, a Ring, bemutatásra került új produkcióban, most a Walkür volt az első, aztán jön a siegfried tavasszal. Egyértelmű bukásnak nevezném a szombatot, amivel bizony a Staatsoper nem épp a hírnevét öregbítette. Az érdeklődés hatalmas volt, totális teltház, állóhelyen már 12kor az Albertina magasságáig állt a sor,sokan már reggel óta várakoztak, csakhogy a legjobb helyről nézhessék a várva várt estet. Az első felvonás jól indult, a végén nagy is volt a siker. Köszönhetően a csodálatos Nina Stemmének és magas színvonalú Bothának. A rendezéssel itt még nem volt gond, teremtett egy érdekes hangulatot az előadásnak. A színpaon egy nagyobb szoba volt látható, igen sötét színpadképpel, egy asztal, középen egy hatalmas fa. Már itt is lehetett érezni. hogy a rendezés nem átütő. A második felvonástól azonban rohamosan romlott minden. Megjelentek kis fabábuk, falovvakkal, a rendezés egyre unalmasabb és érthetetlenebb lett, míg a 3. felvonás egy szinte hangos nevetést váltott ki a közönségből: a színpadon élet nagyságú bronz lovak (igen röhejes volt), véres ruhájú walkürök, akik fehér köntösbe öltözött férfiakat kergettek. A rendezés telejesen érdektelen, gyakorlatilag nem létezik..de legalább nem ronjta le az előadást, és ami pozítivum, teret enged az énekeseknek a játékra. A rendező csapatot óriási nem tetszés fogadta, hatalmas búúzás. És akkor a nagy botrányról: Volt egy Juha Uusitalo nevű emberke, akit óriási énekesként harangoztak be. Ehhez képest a hangja teljes egészében elment a 2. felvonás közepére, épp suttogni is alig bírt. A siker már elmaradt, szerencséjére volt annyi esze, hogy nem jött ki meghajolni. Eljött a 3. felv. Ahogy lehetett várni megjelent Holeneder: óriási búúzás, aztán tapsvihar. És belekezedett egy hosszú monológba, miszerint az énekes is csak ember; ő megmondta a finn énekesnek: Ne énekeld túl magad a főpróbán, mert baj lesz; és hogy a beúgró egy szerb bariton lesz, aki mindösszesen egyszer énekelte wotan szerepét, és mikor az előadás előtt felhívták, hogy elképzelhető szükség lesz rá, épp a Westbanhofnál pizzát evett.. Igen, ez 2007.ben Bécsben egy Walkür premier. Hatalmas égés és bukás. Nincs egy cover?? Ilyen hogy történhet meg egy bécsi operaházban?? A szerb énekes aztán beállt a színpad végére és kottából, öltönyben elénekelte átlogosan a szerepet, miközben Uusitalo némán játszott a színpadon. Végül egyikőjük sem kapott búúzást, igaz a finn egyedül nem mert kijönni meghajolni. Azonban kapott búúzást, az említett rendező és igazgató mellett Brünnhilde és karmester is. Welser-Möst szétdarabolta az egész művet, néha mintha nem is a Walkür lett volna..ez a megközelítés tőlem igen távol áll. A rézfúvósok némelyike úgy melléfújt, hogy a közönség egy emberként hördült fel. Eva Johansson nem egy ideális Brünnhilde. Izgalmas magasságai vannak, festői kinézete, egyéniség, de ez a szerep még túl nagy falat neki, nem elég nagy a hangja hozzá, ezt leszámítva nem érdemelte meg, hogy kibúúzásk. Az általunk már ismert Michaela Schuster nagyon jó volt, Botha és Ainger(Hunding) magas teljesítményt nyújtottak, de semmi különleges. Az egyetelen igazi sztár, a királyő aznap este, aki ez egész előadást elvitte a hátán: Nina Stemme!! Csoda ez a nő, hatalmas, dús hang, biztos magasságokkal, intelligenciát sugárzó szuggesztív atmoszféra teremtő képességel, gyönyörű, festői megjelenés, drámai játék, csodálatos színpadi mozgás. Minden perc élmény volt vele, ideális Sieglinde. Ő ma az egyik legnagyobb, ehhez nem fér kétség. Stemmét leszámítva, ez a Walkür véleményem szerint egy bukás volt. És ilyenkor lehetünk hálásak Fischer Ádámnak, aki létrehozta a Wagner-napokat, aminek azt hiszem fel fog menni az értéke még jobban.
14946 Sesto 2007-12-03 19:47:10
...íme még egy Merker-kritika, de most az új tetralógia elsö /nem feltétlenül problémamentes és részben Wotan-mentes/ premierje: \"Die Walküre\" a középpontban: DAS WAR DER FLUCH DES ALBERICH… Schwer auszuhalten, was sämtliche Beteiligte an Unsinn dazu verbraten, dass ein „Ring des Nibelungen“-Zyklus nicht, wie von Wagner vorgesehen, mit dem „Rheingold“ beginnt, sondern mit der „Walküre“. Das hätte man Ioan Holender, der das Genre Oper ja wirklich nicht flapsig betrachtet, nicht zugetraut. Alle Ausreden haben nur eine Tatsache verschleiert: Man wollte einfach mit dem „Hit“ des Zyklus beginnen. Auch schief gegangen – es gab eine Viertelstunde vor Beginn noch Stehplätze für Balkon und Galerie. Das kann man nicht gerade als Ansturm bezeichnen… Warum muss man mit dem „Rheingold“ beginnen? Weil ohne die Vorgeschichte nichts stimmt. Man muss wissen, wie und mit welchen Mitteln Wotan sein Glück zwingt, um die Folgen der bösen Taten auch zu begreifen. Die „Walküre“ ist ja schon der Anfang vom Ende, da geht für Wotan – um den sich der ganze „Ring“ dreht, auch wenn er in der „Götterdämmerung“ als Person nicht mehr vorkommt – bereits alles schief… So schief wie die „Walküren“-Premiere an der Wiener Staatsoper. Wenn man abergläubisch wäre, könnte man meinen, das sei der Fluch des Alberich, weil man so gewissenlos mit Wagner umgeht… Wahrscheinlich sollte man zumindest über die musikalische Seite dieses Abends gar keine Kritik abgeben, denn es kann nur unfair sein, über zwei Akte zu schreiben, wo in einem (dem zweiten) Wotan die Stimme verliert, und im nächsten (dem dritten) ein Ersatz-Wotan vom Bühnenrand her singt, während das Original schweigend agiert – was wiederum Brünnhilde begreiflicherweise so aus der Konzentration brachte, dass sie gelegentlich einzugehen schien. Dass Franz Welser-Möst diesen für ihn so wichtigen Abend trotzdem musikalisch über die Runden brachte, glich einem Wunder, aber das Publikum wetzte im dritten Akt herum und sah ununterbrochen auf die Uhr: Ein Vergnügen war das nicht. Sprechen wir zuerst von der Inszenierung bzw. der Nicht-Inszenierung von Sven-Eric Bechtolf. In allen Interviews, die man von ihm gelesen hat, hat der Regisseur erfolgreich vermieden preiszugeben, was ihm zum „Ring“ eingefallen ist. Die Aussage, dass das Werk nicht auszuschöpfen sei, ist bekannt, jeder Opernfreund, der sich sein Leben lang damit auseinandersetzt und der Sache nie müde wird, weiß das selbst. Das bewahrt keinen Regisseur davor, sich wenigstens einen Aspekt daraus herzunehmen und so etwas wie eine bühnensinnvolle Konzeption darauf zu bauen. Oder man macht halt Wischiwaschi. Wie es derzeit in Wien geschieht. Wobei leider die Ausstattung von Rolf und Marianne Glittenberg mindestens so öde ist wie jene von Herbert Kapplmüller in der letzten Wiener „Ring“-Inszenierung, und die war in ihrer Ideenlosigkeit eine Katastrophe. Nun sieht man im ersten Akt ein Hunding-„Wohnzimmer“ mit Esche im Mittelpunkt, die aus einem Tisch herauswächst. Sehr unpraktisch, wenn ein Sänger wie Johan Botha, der von seinem Umfang her nicht der beweglichste ist, hier auf- und abkrabbeln muss. Am Ende, wenn Wälsungenblut „blühen“ sollte, steht er wie angeschraubt auf dem Tisch und kann sich natürlich nicht auf die bräutliche Schwester stürzen, wie es die Musik verlangt… Wenn übrigens der Lenz in den Saal kommt, hat sich der Ausstatter nicht die Mühe gemacht, das irgendwie zu gestalten – es bleibt eine gesungene Behauptung, und dann merkt man, dass es doch Sinn macht, wenn sich Inszenierungen einen professionellen Light Designer (Licht-Regisseur, schlicht ausgedrückt?) leisten. Dafür gibt es Videospiele, aber dass ein Wolf per Video über den Hintergrund schleicht, wenn die Musik von Wotan spricht, sieht man durchaus ein. Dass Wotan dann im zweiten Akt ein toter Wolf auf die Bühne gebracht wird, von dem nichts im Libretto steht, kündigt den Untergang von Allvater mit einem recht überzeugenden Zeichen an. Und auch dass Sieglinde eine Spielzeugschachtel hervorholt, um Siegmund an die gemeinsame Kindheit zu erinnern, kann man verstehen. Wenn Brünnhilde dann allerdings zu Beginn des zweiten Aktes auch mit einem holzgeschnitzten Pferdchen herumspielt, scheint das etwas niedlich, wenn man den harten Job der Dame bedenkt. Überhaupt scheint sich Wotan hier im Zimmer seiner Walküren-Töchter zu befinden, die vielen Eisenbetten mit Spielzeug weisen darauf hin. Vorsichtshalber steht auch ein Haufen Baumstämme herum, dass man später für Siegmund und Sieglinde nicht „umbauen“ muss, aber diese Verschränkung der Welten ist nicht sehr überzeugend und gibt keinesfalls den Rahmen für eine Todesverkündigung von Format ab. Und gänzlich albern wird es im dritten Akt, wenn in einem leeren Zimmer einfach acht Pferdestatuen (weitgehend realistisch) herumstehen: Wenn unsere Walküren (über diese schrecklichen Mädchen wird noch zu sprechen sein) schreiend davonstieben, schwingen sie sich keinesfalls auf die Rösser, wie es logisch wäre (aber eben nicht machbar, denn sie sind ja nicht echt…), sondern lassen sie stehen. Das heißt, die Pferdchen brennen dann mit Brünnhilde, wenn sie (übrigens ganz ohne Felsen, auch ganz ohne „Brünne“!) auf den Boden gebannt wird. Aber die Tiere sind offenbar feuerfest, mal sehen, ob wir ihnen am Ende von „Siegfried“ wieder begegnen… Und ob sich Brünnhilde dann, wie in vielen schlechten Inszenierungen, plötzlich „umgezogen“ hat. Immerhin muss man zugeben, dass der „Feuerzauber“, der von der Videowerkstatt „fettFilm“ (welch ein Name) stammt, der einzig nennenswerte Effekt des Abends ist, wenn das Feuer nicht nur wild zügelt, sondern am Ende auch regelrecht eine Mauer um Brünnhilde baut… Die Ausstattung ist, wie gesagt, optisch reizlos und von keinerlei konzeptioneller Idee belastet. Fricka trägt einen Federmantel, den sie möglicherweise von Papageno geliehen hat, die Walküren sind mit weißen Kleidchen mit breiten Röcken und einen Lederhosen-Oberteil dazu gewandet (und dazu im Gesicht mit Kreisen auf Wangen und Kinn verunziert, als kämen sie aus der Clown-Schule für Arme). Man will gar nicht weiter schildern, was es noch an kläglichen Unansehnlichkeiten gibt. Und was erzählt Bechtolf nun außer Kinderspielzeug? Die Personenführung geht – dabei ist der Regisseur doch Schauspieler und ein besonders guter dazu – selten über das Übliche hinaus, sie funktioniert auch nur mit Sängern, die selbst darstellerisch etwas bringen. Also nicht mit Johan Botha, der nur betroffen schauen oder glücklich strahlen kann. Und auch Nina Stemme ist eine äußerst verhemmte Sieglinde, denkt man an die leidenschaftlichen Damen, die man in dieser Rolle schon gesehen hat. Dafür singen die beiden prächtig – er über die Maßen, weil er nie hören lässt, wie schwer die Rollen sind, sondern immer nur, wie herrlich sie im besten Fall klingen. Und sie kann eine wahrlich blühende, kraftvolle Höhe entfalten. Aber die große Leidenschaft, die da von der Bühne herunterprickeln müsste (die Musik tut dazu mehr als das ihrige), entfaltet sich nicht. Und noch etwas fehlt in diesem ersten Akt, nämlich der große, starke Widerpart zu Siegmund in Hundings Gestalt. Man will ja gar nicht daran denken, wie bedrohlich Gottlob Frick da einst auf die Bühne gewankt ist oder wie Philip Kang in Harry Kupfers Bayreuther „Ring“ die Szene beherrschte – aber ein bisschen Terror müsste da schon bei der Türe herein kommen. Ain Anger ist unerschütterlich nobel, auch wenn er Ansätze zeigt, Sieglinde schlecht zu behandeln, er hat das Gefährliche weder in der Erscheinung noch im Spiel noch in der Stimme (auch wenn er solide singt), also ist er fast nicht vorhanden. Dafür schaut man zu, wenn Fricka auf die Bühne stürzt, denn die ungemein maliziöse Michaela Schuster (mit sehr hellem Mezzo) macht Wotan wahrlich die Hölle heiß. Wenn er anfangs versucht, sie mit ein bisschen Handkuss zu beschwichtigen, wird sie böse – wenn sie dann allerdings eindeutig zudringlich wird, ist es ihm wieder nicht recht. Das ist eine sehr klug gestaltete Eheszene, Ähnliches gelingt selten, am besten doch noch bei der Todesverkündigung, wenn Brünnhilde versucht, Siegmund fast mit Gewalt nach Walhall abzuführen, er sich von seiner Liebe zu Sieglinde aber nicht abbringen lässt… Diese Brünnhilde ist die Dänin Eva Johansson, sehr jugendlich wirkend dafür, dass sie immerhin schon seit einem Vierteljahrhundert auf der Bühne steht. Mädchenhaft, mit langem blonden Nixenhaar (und leider einer recht unförmigen blauen Gewandung) wäre sie an sich eine passende Wotanstochter, aber sie hat sich vom lyrischen Fach hoch gesungen und hört sich meist überfordert an, verpatzte schon ihre ersten Hojotoho-Rufe und braucht vielleicht noch ein paar Jahre, um ein stimmlich wirklich überzeugendes Wotanskind zu werden. Darstellerisch schien ihre Rolle (was aber nur logisch ist) vor allem auf die Liebe zwischen Papa und Lieblingstochter angelegt, aber aus genannten Gründen haben ja Akt 2 und 3 an diesem Abend nicht wirklich funktioniert. Nun muss ja doch von Wotan die Rede sein. Der Finne Juha Uusitalo hat, wie Direktor Holender vor dem Vorhang sagte, den Wotan „in allen Weltstädten“ zwischen „Helsinki und Valencia“ (Weltstädte?) gesungen, ist also keine „zu kleine“ Besetzung, wie jene Leute anzunehmen schienen, die Holender erst einmal auspfiffen, als er vor Beginn des dritten Aktes vor dem Vorhang erschien. Davor hatte Uusitalo als jugendlicher Wotan mit langen Haaren und einigermaßen frechen Gebaren die Szene mit seiner zickigen Fricka mit etwas kleiner Stimme, aber anstandslos durchgezogen. Dass er seine große Erzählung im Parlando, gewissermaßen piano dahinplaudernd, beginnt, ist Tradition. Als er länger als üblich in dieser Stimmlage blieb, konnte man noch meinen, der Dirigent habe sich das als Effekt für die Rolle ausgedacht. Aber nach und nach stellte sich heraus, dass Wotan einfach nicht mehr zu bieten hatte – und zum Finale des zweiten Aktes konnte man froh sein, dass er gerade noch über die Runden kam (wobei der Kampf Siegmund-Hunding so konfus inszeniert ist, dass man ratlos wäre, kennte man das Stück nicht auswendig – oder es war schon das Chaos der sich allgemein verbreitenden Unsicherheit…???) Es gibt keine Situation, mit der Ioan Holender nicht fertig wird, auch mit gegen ihn gerichteten Buh-Rufe („Auch Operndirektoren sind Menschen“, behauptet er), und so machte er aus der Ankündigung, dass Oskar Hillebrandt im dritten Akt die Rolle von der Seite der Bühne singen würde („Wir haben ihn per Handy am Westbahnhof erwischt, wo er sich gerade eine Pizza kaufen wollte“), während Uusitalo agieren würde, eine wahre Kabarettnummer. Für das Publikum und die Sänger auf der Bühne war die Lösung dann weniger lustig, aber die Staatsoper hat sich bei dem Sänger immerhin für die Rettung einer Premiere zu bedanken. Und sich doch zu fragen, ob man den (ungenannt gebliebenen) Halsarzt nicht auswechseln sollte, die nachmittags gemeint habe, Uusitalo fehle gar nichts, er könne ruhig singen… Und auch die andere Frage steht im Raum, wieso es möglich ist, dass an einem Haus wie der Staatsoper, wo jede der Walküren ein Cover hat (!), für eine Premiere keinen vorbereiteten Reserve-Wotan gibt. Bleiben die Walküren, die man selten als Truppe so albern kreischender Weiber gesehen hat wie diesmal, auf die geschilderte Weise lächerlich gewandet und auch einer seltsamen Tätigkeit nachgehend, wenn sie – die angeblich „Helden“ nach Walhall führen – hinter zappelnden, hüpfenden, davonlaufenden Herren in weißen Bademänteln her waren. Was sollte das, Herr Bechtolf? (Sehnsuchtsvoll erinnert man sich an den perfekten Turnakt, den die Damen in Soldatenkleidung in Flimms Bayreuther Inszenierung geliefert haben – das hatte Stil!) Etwas im Detail über Amanda Mace, Caroline Wenborne, Alexandra Reinprecht, Aura Twarowska, Sophie Marilley, Daniela Denschlag, Zoryana Kushpler und Cornelia Salje zu sagen, erübrigt sich, man hat auch diejenigen, die man kennt, in dieser Aufmachung kaum erkannt… Es war ein so wichtiger Abend für Franz Welser-Möst, der – egal, unter welcher Bezeichnung – das Schicksal der Staatsoper künftig an vorderster Front mitbestimmen wird, jener Oberösterreicher, auf den wir zu Recht so stolz sind, weil dieser Landsmann es mit der ersten Weltelite in seinem Fach aufnimmt. Und ein „Ring“ ist für jedermann einfach die Königsdisziplin. Mit einer solchen Premiere geschlagen zu sein, erregte einfach nur Anteilnahme – das Haus, das ihn schon zu Beginn mit stürmischem Jubel begrüßt hatte, dankte am Ende ebenso. Und hoch zu Recht, wenngleich es gar nicht so gänzlich überzeugend begonnen hatte. Denn statt zu beweisen, dass der erste Akt „Walküre“ nicht erst mit den „Winterstürmen“ beginnt, tat Welser-Möst genau das, war nach einem prächtig drängenden Vorspiel dann über weite Strecken hoch diskret, und so kam es, dass man zeitweilig jegliche Spannung vermisste. Immerhin, als es dann losging, zog er mit spürbarem Temperament an – und wie Akt 2 und 3 unter normalen Bedingungen geklungen hätten, kann man sich vorstellen. Er wird bei den Reprisen Gelegenheit bekommen, es zu beweisen. Die Inszenierung werden die folgenden Vorstellungen allerdings nicht besser machen: Den Buh-Rufen, die Sven-Eric Becholf trafen (er sollte sie auch für das viele ziellose Geschwätz bekommen, das er in sämtlichen Interviews von sich gegeben hat), kann man sich anschließen. Renate Wagner további hírek itt: http://www.merker.at/walkuere.htm
14945 Sesto 2007-12-03 19:33:29 [Válasz erre: 14944 muzsika 2007-12-03 11:05:16]
....óóóóóh, látom íme a Merker \"Elektra\"-kritika: Herr Lacina-nak is nagyon tetszett a produkció! ;-)
14944 muzsika 2007-12-03 11:05:16
Budapest ELEKTRA – 24.11. - Alexis Colby-Carrington-Dexter Agnes Baltsa herrscht im Gellertbad! Unwillkürlich musste man an Joan Collins aus der soap opera Dynasty – der Denverclan denken, als die „göttliche“ Agnes in der Rolle der Klytämnestra (altgr. Κλυταιμνήστρα , die „lobenswert Werbende“) majestätisch auf einem Thron sitzend wie eine dea ex machina vom Schnürboden auf die Bühne hinabschwebte. Ein teurer Pelzmantel bedeckte ihre Schultern, darunter eine kostbare schwarz-weiße Robe. Behangen mit teurem Schmuck, ganz laszive femme fatale (Kostüme: Mari Benedek) war sie in jedem Augenblick bühnenbeherrschend. Und ihr in Wien manchmal etwas scharfer Mezzo entfaltete sich im Budapester Opernhaus zu prächtigem satten Wohlklang. So gut disponiert wie an diesem Abend wünscht man sich diese Ausnahmekünstlerin noch oft zu erleben. Das Bühnenbild von Csaba Antal stellt ein luxuriöses, türkis verfliestes Bad da, das ein wenig an das berühmte Gellertbad im art deco Stil in Budapest erinnert. Allerdings befindet sich im Schwimmbecken auf der Bühne kein Wasser, sondern eine Baustelle mit übereinander gestapelten Sandsäcken, hinter denen Elektra (altgr. ’Hτρα, die „Strahlende“) kauert. Sie kann sich aber den neugierigen Blicken nicht entziehen, denn im Palast der Atriden ist alles überschau- und überwachbar. So dient ein riesengroßer Spiegel an der Decke dazu dem Zuseher das Geschehen hinter dieser Mauer aus Sandsäcken zu zeigen. Die Mägde sind alle in weiße Bademäntel gehüllt und duschen teilweise. Nacktes Personal beiderlei Geschlechts huscht über die Szene. Die Aufseherin ist wie eine Bademeisterin eines ungarischen Thermalbades angezogen. Die Gegensätzlichkeit der Schwestern Elektra und Chrysothemis spiegelt sich in ihrer symbolschwangeren Kleidung wider. Während die in morbiden Gedanken verfangene Elektra schwarz gekleidet ist, tritt ihre jüngere Schwester Chrysothemis (altgr. die „Goldene Sitte“) ganz in weiß mit Hochzeitskleid und Brautschleier bekleidet auf. Der verlorene Sohn Orest (altgr. Ὀρέστης, der „Bergeroberer“) löst den degenerierten Clan der Atriden ab und reißt die Herrschaft an sich, indem er am Ende der Oper mit einem Maschinengewehr erst Elektra und dann die übrigen Personen erschießt. Dieser Regieeinfall ist schlüssig, denn Orest wird nach dem Doppelmord an seiner Mutter und deren Buhlen von den Erynnien, den Schlangengekrönten unterirdischen Rachegöttinnen, die ihn in den Wahnsinn und Tod treiben wollen, erbarmungslos verfolgt. Diese vier Personen beherrschen den Abend. Nadine Secunde war eine erschütternde Titelheldin. Stellenweise scharf in der Höhe, vor allem beim hohen C im Agamemnon-Monolog, dafür aber zu besonders starken Gefühlsregungen in den Szenen mit ihrer Mutter und ihren Geschwistern fähig. Ein Baum der Hoffnung wächst in einem Topf, den sie am Ende der Oper langsam über die Stufen des Beckens zum Hochzeitsbett ihrer Schwester trägt, an den sie sich verzweifelt klammert. Éva Bátori als ihre jüngere Schwester ließ jenes Feuer der liebenden, in der Mutterrolle völlig aufgehenden, Frau nachempfinden. Sie sang, was keine Selbstverständlichkeit bei ungarischen SängerInnen ist, besonders textverständlich und meisterte auch die zahlreichen Spitzentöne ihrer Partie mühelos. Am Ende der Oper legt sie sich mit gespreizten Beinen auf ein Bett, ihr erträumtes Hochzeitsbett und wird dort von ihrem Bruder Orest geschändet, eine Anspielung an das inzestuöse Geschwisterpaar Siegmund und Sieglinde. Béla Perencz als Orest stach aus der Männerriege durch seine imposante Erscheinung als Mafioso mit Sonnenbrille und Maschinengewehr heraus. Zu diesen Äußerlichkeiten gesellte sich noch sein wunderbar geführter Heldenbariton, der metallischen Glanz versprühte. Im kurzen Auftritt des Aegisth (altgr. Αίγισθος, Bedeutung nicht genau bekannt, vielleicht „Kraft der Ziege“) gefiel Dénes Gulyás durch behäbigen Gesang und leidenschaftliches Spiel. Das Quintett der Dienerinnen sang, bis auf Viktória Mester und Eszter Wierdl, unausgewogen, stellenweise zu leise und nicht besonders textverständlich. Die übrigen Partien wurden von Krisztián Cser/Pfleger des Orest, Júlia Kukely/Aufseherin, Timea Balogh/Vertraute, Valéria Polyák/Schleppträgerin, Zoltán Megyesi/junger Diener und Csaba Szegedi/alter Diener rollengerecht in Gesang und Darstellung interpretiert. Dem Orchester der Budapester Staatsoper unter János Kovács gelangen wuchtige Orchestercrescendi mit den alle Nerven erregenden opulenten Strauss’schen Klangkaskaden. Aber auch die mehr lyrischen Stellen der Partitur wurden gefühlvoll vorgetragen. Bleibt noch die Regie von Balázs Kovalik zu erwähnen, der bereits 1998 mit Ligetis Le Grand Macabre und im März 2007 mit dem Mozart-Marathon der drei Da Ponte-Opern bewiesen hat, dass er ein ernstzunehmender intellektueller Regisseur ist, der, was sein großes Verdienst ist, nicht am Werk vorbei inszeniert, sondern einen nachvollziehbaren heutigen Zugang sucht. Die Produktion wurde am Premierenabend enthusiastisch gefeiert und Agnes Baltsa vom Publikum als neuer Liebling ins Herz geschlossen. Harald Lacina www.der-neue-merker.at
14943 tukán 2007-12-01 19:40:49 [Válasz erre: 14942 tukán 2007-12-01 19:40:33]
:-)))
14942 tukán 2007-12-01 19:40:33 [Válasz erre: 14941 Szilgyo 2007-12-01 19:39:07]
Gusztustalan vagy.
14941 Szilgyo 2007-12-01 19:39:07 [Válasz erre: 14940 tukán 2007-12-01 14:20:11]
Szerintem Gulyás Dénesről!-:))
14940 tukán 2007-12-01 14:20:11 [Válasz erre: 14932 Ködlámpa 2007-11-30 18:02:31]
Kiről beszélsz? Titok?
14939 bcn 2007-12-01 13:34:00 [Válasz erre: 14932 Ködlámpa 2007-11-30 18:02:31]
És egy óbudai lány a barcelonai operaházban? :) sztem az is jó :)))))
14938 Estelle 2007-11-30 23:47:39
Februárban pedig Bolygó hollandi. De sajnos, valamennyire nem lehet benevezni. Addig is remélem évzáróként Tannhäuser Párizsban. Ma jött a hír a párizsi Operaházból, hogy a több hete tartó sztrájk miatt valószínű, csak koncertszerű előadások lesznek, de jegyeket nem váltanak vissza \"az előadás magas zenei színvonala miatt\". Ellenben bizonyos előadásokra 2008.-ban 15% kedvezménnyel lehet jegyet venni a Tannhäuser jegy felmutatásával.
14937 tarnhelm2 2007-11-30 19:32:34 [Válasz erre: 14936 WiseGentleman 2007-11-30 18:57:42]
Januárban pedig Meistersingers...
14936 WiseGentleman 2007-11-30 18:57:42 [Válasz erre: 14935 tarnhelm2 2007-11-30 18:47:41]
Mindegy, nézzünk a jövőbe, nyakunkon a decemberi Walkür a STOP-ben (kérdés, hogy W-M mit hoz ki belőle).
14935 tarnhelm2 2007-11-30 18:47:41 [Válasz erre: 14933 WiseGentleman 2007-11-30 18:36:33]
Na hát Bernsteinért itthon se törtem magam. Pedig akkor vezényelte a szemével saját művét, a Pulyka-táncot. (brrrr) Én Celibidachéről maradtam le. Talán az utolsó koncertje volt, Párizsban. Épp kint voltam, és a szállodából telefonáltam a kasszába, hogy van-e még jegy. Kiröhögtek. Én meg olyan hülye voltam, hogy nem mentem előadás előtt a helyszínre... általmában mindig van, aki eladja a jegyét. (Abbadót a BPO-val pl. így láttam Párizsban.) Most azzal vigasztalom magam, hogy különben sem szeretem Celibidache kései kataton-lasússágú vezénylését. (Pedig csak savanyú a szőlő.)
14934 WiseGentleman 2007-11-30 18:37:52 [Válasz erre: 14932 Ködlámpa 2007-11-30 18:02:31]
Mi az, hogy Ó-? Mármint Buda... Egyébként önjelölt állóhelyparancsnok volt a hivatalos nevem...
14933 WiseGentleman 2007-11-30 18:36:33 [Válasz erre: 14931 tarnhelm2 2007-11-30 17:12:55]
Akkor volt Pesten, amikor én kint éltem, szerintem, úgy hogy kimaradt. Sőt, Bernstein is kimaradt, mert azon az őszön hunyt el, amikor kiköltöztem. Párizs jó sokáig kimaradt az életemből...
14932 Ködlámpa 2007-11-30 18:02:31 [Válasz erre: 14931 tarnhelm2 2007-11-30 17:12:55]
Ne haragudj, de az is szép teljesítmény egy óbudai sráctól, hogy eljutott New Yorkba, és évekig nézőtéri felügyelő volt a MET-ben...
14931 tarnhelm2 2007-11-30 17:12:55 [Válasz erre: 14929 WiseGentleman 2007-11-30 14:36:51]
Nem mondod komolyan, hogy Soltit nem láttad élőben? Többször volt Pesten is. Én a BKK-ban láttam Bartók Concertot és valamelyik Brahms szinfóniát (talán a 2.-at) vezényelni. s láttam egyszer Párizsban Don Giovannit dirigálni - a Garnier-ban, de koncertszerű előadásban.
14930 WiseGentleman 2007-11-30 14:39:08
Ja, egyébként, ami Bécset illeti, többször előfordul olyan, hogy egy \"ausverkauft\" előadásra az utolsó napokon akadnak internetes jegyek, pl. a legutóbbi Pikkre így sikerült bejutnom. A Bastille Operaházban egy Trisztánnal volt disznó szerencsém, de ezt nem írom le, mert utálni fogtok...
14929 WiseGentleman 2007-11-30 14:36:51 [Válasz erre: 14925 tarnhelm2 2007-11-30 09:51:08]
Nekem a \"Suche Karte\"-élmény Bayreuth-hoz kötődik, egy egyetemista rajkóként megvalósított internetes út kapcsán. Pedig még 50 márkát is kínáltam egy 10 márkás jegyért, de hasztalan... Ja, és kudarcaim közé kell sorolnom egy Pavarotti-féle Álarcosbált a MET-ben és egy Solti által vezényelt Patetikust a Carnegie Hall-ban (ezzel el is estem az esélytől, hogy kedvencem élőben láthassam).
14928 Hangyász 2007-11-30 12:24:15 [Válasz erre: 14916 Ködlámpa 2007-11-29 17:32:28]
Na, most meg veled is egyetértek. Az intézményesített, tudatos néphülyítés eredménye, hogy a kezdeti lelkesedés után alig akad majd néző a MÁO esetében az Elektrára, akárcsak a Peter Grimes, a Jenufa és a Kisvárosi LM esetében.
14927 Hangyász 2007-11-30 12:21:21 [Válasz erre: 14915 Cilike 2007-11-29 16:07:49]
Bizony jó néhány esetben más a dallam, ha fordításban éneklik a szöveget. Nevezetes példája a Parsifalban akad, csak azt most ne kérje tőlem senki, hogy végignyálazzam a librettót. Szükségszerűen torzul a dallam, vagy a hatty\'-hoz hasonló rémségeket kell énekelni, ha a Lohengrinből a kórus Der Schwan, vagy a címszereplő Mein lieber Schwan felkiáltását akarjuk bármilyen más nyelven énekelni.
14926 Hangyász 2007-11-30 12:16:44 [Válasz erre: 14918 WiseGentleman 2007-11-29 20:25:08]
Nem fájó. Az a fájó, hogy álvak és valódi cinikus vagy - legalábbis ami apolitikát illeti.
14925 tarnhelm2 2007-11-30 09:51:08 [Válasz erre: 14919 WiseGentleman 2007-11-29 20:26:26]
Hát, kedves Wise, Wagner esetében egyebek mellett maradtam már hoppon Párizsban (Bastille), London (Covent Garden), Salzburg (Festspielhaus), Bécs (STOP), Brüsszel (Monnaie) - pedig hidd el, mindent megpróbálok ilyenkor. Végső elkeseredésemben még a jegyüzért is. És egyetlen olyan előadáson sem voltam az ilyen és hasonló esetekben, ahol az előadás megkezdése előtt ne járkáltak volna Suche karte jellegű feliratokkal olyanok, akik bíztak benne, hogy az utolsó pillanatban még kapnak jegyet.
14924 ErzsébetOpera 2007-11-30 09:20:27
Kedves Operisták, szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy megbízhatóan világsztárok nélküli előadást, ami Magyarországon van, Budapesten, s lehet még rá jegyet kapni, emberi áron. Remélem, ettől még lehet érdekes.:-) December 9-én Pesthidegkúton lesz Erkel-Doppler közös operája, az Erzsébet. Az előadás augusztusban lett bemutatva, majd sikerre ment Sárospatakon, a harmadik előadás, úgy néz ki, ez lesz az utolsó. Van néhány fotó [url]http://www.erzsebetopera.extra.hu/;ezen a linken[/url] - hátha valaki kedvet kap. A magunk részéről abban bízunk, kell, hogy ég legyen annyi érdeklődés e műfaj kedvelőiben, hogy Erkelért, a fiatal alkotó stábért, a zenéért... egyszóval ki-ki csak megtalálja a számára kedveset. Várunk szeretettel Benneteket, a szervezők
14923 Cilike 2007-11-30 08:52:32 [Válasz erre: 14916 Ködlámpa 2007-11-29 17:32:28]
Na ja,csakhogy az ily nagy rockturnék-gondolom,a Rolling Stones-ra és hasonlóra gondolsz- többtízezres stadionokban lép fel, brutális jegyárakkal. Sokkal többet kaszálnak, mint az operával valaha is lehet. Főleg külföldön, a jól képzett zenészeket azért meg kell fizetni. A roadie-kat vagy hogy a francba híjják ezeket, azért nem nevezném magasan kvalifikált munkaerőnek.
14922 Estelle 2007-11-29 21:31:27 [Válasz erre: 14919 WiseGentleman 2007-11-29 20:26:26]
A decemberi párizsi Tannhäuserre már az internetes eladások megkezdésének napján, szeptember 11-én mindössze két előadásra volt jegy (dec 24 és dec 30 - gondolom, főleg az ünnepek miatt), és azokra sem minden kategóriában. csak azt nem értem, hogy a bérleteken kívül a többit mikor adták el, mert a pénztári és telefonos jegyárusítás vagy ugyanakkor, vagy később kezdődik.
14921 WiseGentleman 2007-11-29 20:41:51
Lehet, hogy keblemben mégiscsak emberi szű dobog???
14920 WiseGentleman 2007-11-29 20:29:33
Jééé, azt a mindenit, Cilikével is egyetértek, mármint az eredeti nyelvű előadások témájában (ráadásul, jómagam még emlékszem olyan előadásra, ahol olaszul-magyarul, sőt olaszul-bolgárul felelgettek egymásnak a színpadon és kifejezetten komikus volt).



A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.