Máthé Zsolt: Ez volt életem legnagyobb szövegírói munkája

Fidelio, 2018.02.17. 14:34 – Spilák Klára

Máthé Zsolt jegyzi a Budapesti Operettszínház új bemutatójának, Offenbach Kékszakáll című nagyoperettjének dalszövegeit. Az Örkény István Színház színművésze írt már rap, opera, kuplé, sláger és színházi dalszövegeket, készített saját dalestet, de ez az első alkalom, hogy nagyoperetthez kérték fel. A február 23-i premier kapcsán a feladat nehézségeiről és örömeiről, az operett korszerűségéről és a nőközpontú történetekről beszélgettünk.

"[Székely] Kriszta és az alkotótársak, Szabó-Székely Ármin és Lőrinczy Attila eleinte nem akartak semmilyen komolyabb változtatást az eredeti történeten és jeleneteken, ezért én is úgy indultam neki, hogy azt fogom meg-, illetve átírni, ami van. Az 1981-es Erkel színházi előadás példányát olvasgattam és hallgattam eredetiben a dalokat. Közben gondolkoztam, mi az, amit én akarok közölni a szövegek által. Eleinte nem volt egyszerű. Eleve úgy állapodtam meg Krisztával, hogy néhány számot kiválasztunk, arra megírom az általam elképzelt verziót és aztán egyeztetünk, jó-e ez az irány vagy merre induljak tovább. Tulajdonképpen ez volt az együttgondolkodás menete. Miután az én verzióim többé-kevésbé elsőre tetszettek Krisztának, a továbbiakban ebben a hangvételben és szóhasználattal, stílussal dolgoztam. Később aztán volt egy kis koncepcióváltás, amikor úgy döntöttek, megváltoztatják a történet idejét és közegét.

Elhagyták ezt a pásztoridillel induló, királyos-lovagos sztorit és a 20. századba, az '50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a cselekményt.

Ki volt az igazi Kékszakállú? - I. rész

Fidelio. hu -   Csabai Máté

2018.02.20. 13:26

"A kamrájában hét halott feleség, a nyolcadik túlságosan kíváncsi. Alakját Bartók és Offenbach is feldolgozta, az utóbbit tűzi műsorra az Operettszínház. Utánajárunk, honnan ered Kékszakáll mondai alakja."

"Cikkünk második részében sorra vesszük a leghíresebb Kékszakállú-feldolgozásokat, különös tekintettel Bartók és Offenbach műveire."

Alfred Grünwald igazi librettószöveggyáros volt Németországban, Ausztriában, - 1933-tól ugye már csak utóbbiban - számos ismert darabhoz írt szövegkönyvet, melyek közül többet hazánkban is játszanak vagy játszottak, ezért érdemesnek tartom linkelni operettlibrettói listáját:

A magyar szerzők közül Kálmán Imrének 5, Ábrahám Pálnak 6, Lehár Ferencnek 2 librettót készített.

Werke (Auswahl)

• Elektra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Bela Lasky, 1905
• Die lustigen Weiber von Wien, Operette, Musik: Robert Stolz, 1908
• Die Dame in Rot, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1911
• Hoheit tanzt Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1912
• Der lachende Ehemann, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1913
• Die ideale Gattin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1913
• Die schöne Schwedin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1915
• Die Kaiserin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
• Die Rose von Stambul, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
• Bruder Leichtsinn, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1917
• Das Sperrsechserl, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Stolz, 1920
• Der letzte Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1920
• Die Bajadere, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1921
• Die Tangokönigin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1921
• Die Perlen der Cleopatra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1923
• Mädi, Operette, (mit Leo Stein), Musik: Robert Stolz, 1923
• Gräfin Mariza, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1924
• Die Zirkusprinzessin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1926
• Die gold’ne Meisterin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1927
• Die Herzogin von Chicago, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1928
• Das Veilchen vom Montmartre, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1930
• Viktoria und ihr Husar, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1930
• Die Blume von Hawaii, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1931
• Ball im Savoy, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1932
• Eine Frau, die weiß, was sie will, Operette, Musik: Oscar Straus
• Venus in Seide, Operette, Musik: Robert Stolz
• Märchen im Grand-Hotel, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1934
• Dschainah, das Mädchen aus dem Tanzhaus, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1935
• Polnische Hochzeit, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Joseph Beer, 1937
• Roxy und ihr Wunderteam, Operette, (mit Hans Weigel), Musik: Paul Abraham, 1937
• Bozena, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1952

Mesélte..., vannak benne igaz elemek is.

Nyilván nem emlitette azokat a zeneszerzőket, akiket nem érintettek ezek a dolgok.

Miért kellett ezt megrendelni?

Divatba jöttek a jazzes slágerek és ennek elterjedését mesélte. De ez még a kezdet, mert az igazi híres jazzoperettek 1930. után születtek, az első kísérletek pedig 1928-ban történtek... pl. Zenebona...

Az általad említett szerzők más műfajban mozogtak, azért nem említették őket a cikkben. Könnyűzene, de nem jazz....

Érdekes cikkek (3504)...tartalmuk alapján felmerülhet az emberben, hogy akkor ezeket ki rendelte meg és ki fizette?  :-)

Hétköznapi szinten számol be a "mindent elsöprő" társadalmi jelenségről, amit az új zenei irányzatok, a jazz és  szalonzene megjelenése és gyors elterjedése váltott ki. 

Korabeli jeles szerzők értékes zenei ismertetőit is meg lehet találni, mélyebben tájékozódni.

Egy későbbi Bárd Kottafüzetből:

Magyar Zene Szalonzenekarra

Zeneszerzők:

Pécsi József

Kacsoh Pongrác - János vitéz egyveleg

Ákom Lajos

Sándor Jenő

Huszka Jenő (Kemény Egon hangszerelése)

Nagy Ibolya műsorának vendége volt nemrég Boros Attila, akinek egykori riportalanya, Fehér György érzékletesen és ifjúságára visszaemlékezve lelkesen mesélte el, milyen nagyszerű volt az új "könnyűzenei" irányzatok, a jazz felé fordulni budapesti zeneakadémiai tanulmányai közben majd ezt követően egész életében.

"Túl az Óperencián", 2017. november 30.

Itt pedig egy szomorú hír, az egyik fiatal zeneszerző haláláról, akihez sok sláger fűződik:

Pesti Napló, 1935. február 29.

(*) Szánthó Mihály halála. Szánthó Mihály, a kitűnő komponista és karmester, sok nagysikerű operett muzsikájának szerzője, hosszas szenvedés után, 39 éves korában meghalt. Szánthó Mihály tehetséges ember volt, sokat dolgozott és különös érdeme volt, hogy a legtöbb divatos magyar zeneszerző operettjének muzsikáját hangszerelte. Szánthó Mihály operettjei közül a "Mit susog a fehér akác" és a "Lehullott a rezgő nyárfa" címűek aratták a legnagyobb sikert. Szánthó Mihály a mult év nyarán végigdirigálta a Cirkusz csillaga előadásait. Az utolsó előadás után ágynak dőlt, a Siesta-szanatóriumba vitték. Tüdőbaja elhatalmasodott rajta, néhány héttel ezelőtt orvosai gégerákot is konstatáltak. Súlyos szenvedésektől váltotta meg a fiatal karmestert a halál. Felesége, Pálffy Blanka, a kitűnő primadonna gyászolja. Temetése kedden délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri római katolikus temetőben.

Újság, 1927. július 21.

A birkozóbajnok, az ügyvéd, a csokoládégyáros, a rendőrtisztviselő, a járásbiró, a színész és a többiek, akik valamennyien zenét szereznek

1.

A körúti művész- és életmüvész-kávéház zsibongó hangzavarában mint rikkantó csatakiáltások törnek fel a zeneszerzők harsány, vitatkozó szavai. Itt termelődött ki a szövegíró börze, azaz a muzsikusok ide járnak el egy-egy jó szövegért. Komoly kávéházi bölcsek ellentmondást nem tűrő hangsúllyal jelentik ki, hogy az 1927-es év Budapesten a zeneszerzés jegyében fejlődött ki és ma az van itt a zenében, ami pár év előtt tőzsdében volt. És a Teréz-köruti Padillák és Yvain-ek, ami a legfontosabb, sőt talán egyedül fontos: tehetségesek. Hiszen voltak itt mindig kitűnő művelői a könnyű muzsikának; de a Hulló falevél szerzőjének évtizedekig kellett verekedni, körömszakadtig a legfalatnyibb sikerért. Ma pedig? ... Két jó taktus és a zeneszerző ölébe hull a pénz és a hir. Egy bárkarmesler két kótájával „befut" és azontúl mindenki ismeri Eisemann Mihály nevét. Aztán a legdivatosabb (egyben legkomolyabb értékű) komponistája a könnyű zenének: Márkus Alfréd. Mindig megállapították róla, hogy vérbeli tehetség, de igazi, átütő sikere alig volt. Tavaly aztán merészet gondolt Márkus, irt egy remek, parkettrekergető charlestont és a kótára igy irta a nevét: Fred Márkush. A muzsika külföldre került. Pár hét múlva visszajutott hozzánk. Mint a legdivatosabb angol tánczene, azzal az ajánló pecséttel, hogy a Dollyak a Casino de Paris-bán erre a muzsikára táncolnak. És Márkus Alfréd, az ügyes, nagyszerű muzsikus ilyen csellel végre igazán meghódította ezt a várost, amely a tehetségest csak akkor tűri meg, ha idegen vignetta alatt jelentkezik.

2.

Ha két jó taktussal ezreseket és csengő nevet lehet szerezni, csoda-e ha a kávéházi terraszon ott gubbasztanak Irvius Berlin jelöltek és kiagyalni próbálják azt a ritmust, amivel mindent megszerezhetnek, amit az élet csak nyújthat. Egy kávéházi statisztikus kiszámitotta, hogy e pillanatban több mint nyolcvan ismert zeneszerző-jelölt jár a városban azzal a szent hittel, hogy pár hónap múlva ő lesz a Fred Márkush, mert most mindenki őt irigyli Az én babám egy fekete nő-ért...

Hol vannak ma már az álmodozó, kékszemü zeneakadémisták, akik örökélefü szimfóniákat terveitek ki magukban? Kihallak, utánpótlás pedig nincs. A könnyű muzsikát ma már a kiválasztott zeneértőkön kivül csak a bólogató smockok nézik le,hiszen a tánczene valóságos életformájává lett a modern embernek, szükséglet lett mint a ruha, vagy az élelem. A fiatal és képzett muzsikusok is tudják ezt, Ábrahám Pál, aki áhitatosan tiszta zenei kompozíciókkal kezdte, ma —- charleston- zenét ir.

3.

Így vált ragadó őrületté, tobzódó mániává a tánczeneszerzés Pesten. Eisemann óta mindenki tangót ir, akit valaha gondos mamája zongorázni fanitott, Wilde népszerűsége idején mindenki afrorizmákat gyártott, — ma tangót dudorász a praktikáns, — hátha kijön belőle valami?... Nem Írunk itt most a beérkezett régi zeneszerzőkről, a partot ért árnyékről. Inkább róluk legyen szó, akiket megmámorositolt a siker látása. És azokról a fiatalokról, akik máról-holnapra hihetetlen népszerüségü tánczenéket komponáltak és oly rövid idő alatt lopták be taktusaikat a publikum szivébe? hogy a közönség nem is jegyezhette meg a nevüket". Pedig érdemes. A sikeresek között hivatásos muzsikus alig akad. Hanem: Talán a legtehetségesebb egy ifjú birkozóbajnok. Garai Imre a neve. Kedves olvasó, tegye szivére kezét és úgy vallja be, hogy a Hallod-e, hallod-e körösi lány zenéjét ismeri? Na ugy-e? De azt nem képzelte, hogy ennek az aranyos muzsikának a szerzője egy aktív birkozóchampion, aki ellentfeleit a szőnyegre vagdossa. A publikumot ezzel a dalával máris „kétvállra fektette".
Aztán azt a dalt, hogy: Este hétkor kis babám .. . egy ifjú, teljesen ismeretlen karmester, Ilnitzky László irta. A nevét senki nem ismeri, a muzsikáját mindenki. És a többiek: a csokoládégyáros, aztán az ismert büntetőjogász, a városligeti kis színész és mások', csupa nagysikerű muzsika szerzői. Hát érdemes operát írni?

4.

A kóta útja? Most erről is kell beszélni.
Tudniillik, ne gondoljuk azt, hogy a zeneszerző megkomponálja a „fülbemászót" és máris mindenki dudorász ... Óh, dehogy. A popularitásért meg kell dolgozni, különösen azóta, hogy a sláger az utcáról bekerült a teadélutánra, a lokál karmesteri pulpitusára, a kávéház és a szálloda zenekarába. Mistinguette valóságos hadsereggel, előre pontosan elkészített stratégiai tervvel lopta be a Valenciát előbb Párizs, aztán az egész világ fülébe. Még a világjáró gőzösök matrózai is meg voltak vesztegetve, hogy ezt a dalt és csak ezt a dalt dúdolják az utasok fülébe. Maurice Chevalier, Páris kuplékirálya, amikor tavalyi műsorát, a Valentinéi divatba hozta, végigjárta a párizsi éjszakát és minden helyiségben ingyen énekelte a kupiét érte rajongó párizsiaknak. Komoly, céltudatos munka a dal népszerűsítése, ötlet és pénz kell hozzá.

A pesti kóta útja?
Amint az ifjú tehetséget érez magában, elszalad a körúti kávéházba a szövegíró börzére Írót keresni. A szövegíró a legfontosabb, jó szöveg nélkül nincs siker és mostanában születtek olyan tánczenék, amelyeket négy-öt szövegre énekelnek. Szövegírót találni azonban nem könnyű feladat. A hires mondást kell ide aplikálni: három dolog kell hozzá, pénz, pénz, pénz. És el kell árulnunk azt az édes titkot, hogy a szövegírót az esetek kilencvenöt százalékában a zeneszerző fizeti a saját zsebéből, vállalván természetesen a kockázatot. Amellett zeneszerző minden kávéházi asztal mellett öt ül, szövegírót azonban csak lámpással lehet találni. Tegyük fel, hogy már elkészült a zene és megiródott a szöveg. Akkor jön a nagy feladat: a kótát kiadni! Ismét a gyengébbek kedvéért megjegyezzük, hogy a modern tánckólák javarészét nem zeneműkiadó adja ki, hanem maga a zeneszerző és a zeneműkiadó csupán bizományosa. Négyszáz-ötszáz pengőbe kerül átlag egy, kóta kiadása.
Ha már megjelent a kóta, akkor kerül sor az „osztogatásra“. Hogy mi az az osztogatás, azt mindjárt megmagyarázzuk. Fel kell bérelni húsz- harminc gyorslábú fiatalembert, akik ingyen osztogatják a zeneszám szövegét. De csak' a szövegét. Hogy aztán a közönség kiváncsi legyen — a zenére!
Ezután következik a „plaszirozás". A muzsikus elhelyezi a kótát. Ez úgy történik, hogy a zeneszerző végigjárja a lokálokat és a zenekaroknak ajándékozza a kótát azzal, hogy legalább egyszer játsszák el minden este. Tudni kell, hogy minden, sikertelen zeneszerző arra hivatkozik, hogy őt a zenekarok nyomják el. A zeneszerző hihetetlenül agilis ilyenkor. Nem elégszik meg azzal, hogy hogyne, majd játsszuk a dalt... hanem leül a legelső asztalhoz és ellenőrzi, mikor csendül fel az ő minden reménységét magában foglaló száma. Ha a zenekar késlekedik, — ó borzalom! — maga leül a zongorához és valósággal kiforszirozza, hogy az ö muzsikájára táncoljanak a parketten suhanó párok. Beszélik, hogy sok kiskorú zeneszerző igy züllött el, hogy ellenőrizze mikor zenditenek rá a muzsikájára?

5.

A siker titka az, amit nem lehet megfejteni. Vannak zeneszámok amelyek rögtön népszerűek lesznek, de két hét múlva mindenki elfelejti őket. Természetes, hogy a pattogó refrén pótolhatatlan. Az már törvény, hogy a könnyű tánczene néhány hónap alatt a feledés homályába vész, viszont a dalok, bár nem gyors népszerüségüek, hosszabb ideig élnek.
E pillanatban a legdivatosabb tánczene, mint ismeretes, Az én babám egy fekete nő... Két hónapig énekelték az egyik orfeumban, hangos siker nélkül. A refrént senki nem dúdolta az utcán. Egy regel arra ébredt a szerencsés zeneszerző, Márkus Alfréd, hogy mindenki az Ö dalát dúdolja. Pedig az orfeumban akkor már régen nyári szünet volt. A siker kiszámíthatatlan.

6.

Egész más a helyzet a dalköltőknél. Ne beszéljünk most Fráter Lórándról, Balázs Árpádról és a többi nagyokról, akiknek neveihez már tradíció fűződik.
A mostaniak közül a legnépszerűbb Ányos Laci, a megboldogult Sas Náci öccse, az ő dalait éneklik szerte az országban. A legtöbb dala a Nem én lettem hűtlen hozzádtól egészen a legújabb sikeréig meghódították az egész országot.
Ha nem is olyan nagy mértékben, mint a könnyü tánczenéknél, a dalköltésben is nagy az invázió most. Uj dalköllök neveit ismeri meg az ország, csupa olyan nevet, amelyek viselői polgári foglalkozást töltenek be.
Csak a budapesti főkapitányságon öt főtiszt- viselőt lehet összeszámlálni, akik valamennyien sikeres dalkőltők: Igen hires dalköltő lett az utóbbi időben egy szombathelyi órásmester: Koller István. Nagyon népszerű zeneszerző Bajomi Hümér fárásbiró, akinek több dala bejárta az egész országot.

7.

A „vérbeliek" most tangózenét komponálnak. Az a legkönnyebb — mondják ők — és a legtöbb pénzt lehet vele keresni. És végül olvasóm egy figyelmeztetést, ha a kávéházban két urat látsz összebújva, amint élénk gesztikulálás kíséretében Gergelyffy Gábor, Sándor Jenő dr., Balázs Árpád, Dirner Gusztáv és Babits László vitatkoznak, ne hidd, hogy valami üzletet tervelnek ki. Ó nem! Az egyik a zeneszerző, a másik" szövegíró!
Mert most zeneszerzésben van konjunktúra .. j
(K. A.)

Fotók a Szép Galathea próbájáról és magáról a bemutató-előadásról a Müpában.

1927. november 1. Népszava: ez lehet Ábrahám Pál egyik első filmzenéje, amit némafilmekhez írt:

RADIUS 

(VI, Nagymező-utca 22—24. Tel.: T. 220-98 és T. 292—50): Magyar-Hiradó. „Az áruló", amerikai dráma 6 fölv. Fősz.. Monte Blue. Fox-Journal. „Tingli-Tangli, filmrevü 3 színpadi és 3 lilmrészben. A filmrész főszereplői: Dolly Davis és Igo Sym. A színpadi részt Bródy István irta és rendezte. Zenéjét szerezte: Ábrahám Pál. Fősz.: Flory Florence, Johnny Cratton és a Radiusgörlök. A prológot Igo Sym, a film főszereplője, a bécsi Saseha-filmgyár férllstarja mondja. A zenekart Lazarus Walter zeneigazgató vezényli. (V$4. 'ÍG, '/i8, íílO.)

 Az Est, 1927. 12. 01.

Rótt Ferenc az ismert kiváló táncos színész rendkívül ötletes, színes és humoros kis revüt állított össze és tanított be, amely „Varieté Texasban“ címen kerül színre. Zenéjét Ábrahám Pál szerezte és a ragyogó szépségű tánckaron kívül Kmochné, Paris Ila, Nagy Lili, Balázs, Gáspár, Lévay és Nádassy adják elő.
A Komédia műsorából szinte elmaradhatlav blüettet ezúttal Kőváry Gyula írta, zenéjét pedig Hetényi-Heidlberg Albert állította össze. Előadják: Rótt Ferenc, Balázs István, Békássy István, Gáspár és Nádassy.

Pesti Hirlap, 1927. július 16.
KAMARA-MOZGÓ
Telefon: J. 440—27. NAPKELET ASSZONYA Mihály István és Ábrahám Pál filmoperettje 4 színpadi és 4 filmrészben. Főszereplők: Madjíde Musztafa, Vaszary Piroska, Somogyi Emmi, Dezsöffy László, O'Arrisó Kornél.
Előadások: fél8, fél10.

Az Újság, 1927. december 3.
— Bemutató a Komédiában. Nagy sikerrel mutatkozott be ma este ismét a Komédia művész- társulata. A nyitány után Kellér Dezső, a tehetséges fiatal Író Titok Iroda tréfáját adták Faragó Sári, Szántó és Balázs. Nóti Károly szellemes darabjában Rótt Sándor nagy művészetén Gáspár, Újházi Nusi és Nádassy arattak sikert. A műsor első felének fénypontja ismét Kellér Dezső Varieté Texasban cimü darabja. Pattogó, ritmikus zenéjét Ábrahám Pál, a már jól ismert zeneszerző irta, aki már számtalanszor adta. tanujelét művészi képességének. Rótt Ferenc, Kmochné, a bájos Paris Ila, a mindjobban fejlődő Békássy István és Nagy Lilli számtalanszor jelentek meg a függöny előtt.

Friss Újság, 1927. június 18.
Madzsidje Musztafa hercegnő nrimadonna lett és nagy sikert aratott egy budapesti mozgószinházhan.
Csütörtökön a Kamara-mozgó helyiségében zsúfolt ház előtt mutatkozott be Madzsidje Musziafa hercegnő, mint primadonna a „Napkelet asszonya“ cimü nagysikerű énekes-táncos filmszkeccsben, amelynek szövegét Mihály István, a sok síkért aratott film és színpadi iró, zenéjét Ábrahám Pál irta. A népszerű hercegnőnek, akivel a budapesti sajtó újabban sűrűn foglalkozott, úgy a színpadi, mint a filmrészben őszinte, nagy sikere volt. Megvesztegető, idegenszerü szépsége, szívhez szóló, bársonyos melegségü hangja és előkelő megjelenése egy csapásra meghódította a közönséget. A rendkívül mulatságos és érdekes bonyodalma bohóság sikeréhez jelentős mértékben járult Ábrahám Pál újszerű, behízelgően finom muzsikája és a többi szereplő lelkes igyekezete, élükön a kitűnő Darrigóval és a jókedvű Dezsőfivel. Igen nagy hatást tettek a gyönyörű, eredeti konstantinápolyi filmfelvételek is.

Pesti Napló, 1927. szeptember 2.

Az újjáalakított Palace Filmszínház szerdán este félnyolc órakor sajtóbemutatóval kezdte meg az új szezont. A színházat a megnyitóra úgyszólván teljesen átépítették s most művésziesen berendezett filmpalota várja a mindig újat kereső publikumot. A Palace Filmszínház igazgatósága a sajtóbemutatón az új évad egyik slágerfilmjét mutatta be, de ezenkívül a színház vezetősége meglepetéssel szolgált a bemutató közönségének. Új műfajt mutattak be, két szcenirozott filmdalt: »Falu alatt folyik egy patak ...« és »A mi Budapestünk« címmel. Mindkettő szövegét Kálmán Jenő írta, zenéjét Ábrahám Pál szerzette, filmre pedig Daróezy József, az új színház igazgatója rendezte. A szcenirozott filmdal szövegét film kíséri. Filmjelenetekkel éreztetik meg és érzékeltetik azt, amit a költő mondani akar. A közönség nagy tetszéssel fogadta a Palace Filmszínház meglepetését, amellyel Budapest egy újszerű és érdekes szórakozóhellyel gazdagodott.

Kiváncsi vagyok, hogy a Komisch Oper Berlin mit csinál ezzel a darabbal, ugyanis az is egy modernizáló színház.

Nekem furcsa ez a folyamatos szövegkönyvátírás, nem tudom mennyire van joguk ehhez a színházaknak, hisz elvileg szerzői jog van a darabokra.

Az Operettszínház közelgő Kékszakáll című Offenbach-operettjének színpadra állítása az előzetes híradások szerint ugyancsak napjaink "valóságára" hajazó sztoriba ülteti át az eredeti szövegkönyv történetét - mint A szép galathea színrevitele esetében már láthattuk. 

2018. február 16-án este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében egy ugyancsak ritkán színpadra kerülő teljes operettnek a bemutatójára került sor:

Franz von Suppé: A szép Galathea – vidám mitológiai játék

A szünet utáni második részben pedig egy különleges, szimfonikus koncertre is sor került:

Bartók Béla: A fából faragott királyfi

Miért és hogyan került egymás mellé – egy estére - ez e két, teljesen más műfajhoz tartozó zenés színpadi alkotás?  Mi köti össze ezeket? Ezekre a kérdésekre a feleletet megkaptuk az előadás előtt a színpadra fellépő Hollerung Gábor karmestertől, az esten közreműködő Budafoki Dohnányi Zenekar vezetőjétől:

A koncerten felhangzó két művet - a Zenekar játéka mellett - „Az átváltozás” varázslata köti össze: egy az ember által teremtett tárgy életre kel. A kérdés az, hogy vajon olyan lesz-e ez a megelevenedett tárgy, amilyennek mi szeretnénk?

Bartók Béla művében a királyfi által a maga képére alkotott fabáb elfoglalja az alkotója helyét, a királylány az igazi, vérbeli királyfi helyett inkább a fabábot választja, és nem veszi észre, hogy a fabáb csak a külsőségekben azonos a királyfival. Amikor azonban ráébred, a tévedésére, a királyfi visszautasítja a szerelmét, ezért a királylánynak is meg kell alázkodnia, meg kell szabadulnia a külsőségektől. Az átváltozás Bartóknál egyfajta megtisztulás is: a királyfi és a királylány akkor lehetnek egymáséi, ha levetik külsőségeiket, ha puszta önmagukat adják a másiknak. A fából faragott királyfi balett éppen száz éve született. 

A fából faragott megelevenedő királyfi szerelmet kiváltó fabábjának történetét Cakó Ferenc kivetített, egyedi látványvilágú homokgrafikája meséli el.

A szép Galathea operettben megelevenedő szobor leválik alkotójáról, önálló érzései lesznek, melyeken az alkotó már nem uralkodhat többé. Suppé műve a másik elengedéséről szól: nem kérhetjük számon másokon az önnön álmainkat, nem formálhatunk senkit olyanná, amilyennek mi szeretnénk – vetíti előre Hollerung Gábor, mit fogunk látni a színpadon…

Én itt csak az első részben látott operettnek a Müpa színpadára adaptált változatáról kívánok beszámolni. És van miről szólnom, hiszen Suppé klasszikus dalművének színre viteléhez szintén egy merőben szokatlan megjelenítés, különös látványvilág társul a mai alkotók részéről.

Suppénak A szép Galathea című operettje Sylvie Gabor rendezésében „elevenedett” meg a színpadon. Jelmez és díszlet Árva Nóra munkája.

Először pár mondattal szólok Suppéról, a híres „bécsi operettgyár” első jeles komponistájáról és ezen operettjéről:

A belga származású osztrák zeneszerző (1820 – 1895) Dalmáciában született. Zenéjében az olasz jelleg is felfedezhető, sőt Offenbach hatása is érződik hasonló mivoltú és könnyűségű zeneművein, de mégis inkább a tisztán bécsi muzsika lüktet abban, mivel   működési területe osztrák földön teljesedett ki és kompozícióira ez a korabeli bécsi szellemiség hatott erősebben és lett jellemzőjévé. Suppé a bécsi konzervatóriumban tanult, Donizettinek is volt tanítványa. Különféle színházaknak, 1860 körül a pozsonyi színháznak is, volt karnagya. Mintegy 200 darab egyházi és világi zeneművet komponált.  Írt misét, megnyitót (Költő és paraszt), bohózatot és 30 operettet. Nevezetesebb dalművei: A nőnevelde, Pajkos diákok, A szép Galathea, Könnyű lovasság, Fatinitza, a fő műve a Boccaccio, Donna Juanita, A gascogne-i nemes, Pique Dame, Banditák, Tantalusz kínja.

Suppé zeneműveit nagy leleményesség, édes dallamainak ízléses volta és pezsgő ritmusa jellemzik.

A Szép Galatheának érdekes módon először Berlinben, a Meysel’s Theaterben volt az ősbemutatója (1865 június 30.), s csak ezután mutatta be 1865 szeptemberében a bécsi Karl Theater. Az új operettje igazi diadalt hozott Suppé számára. Sikerét elősegítette a franciás hangzású Poly Henrion (Leonhard Kohl von Kohlnegg írói álneve) librettistának ügyes szövegkönyve is. A cselekmény igen mozgalmas,  a szövegkönyvíró ügyes kézzel dolgozott, és ízlése átsegítette a kényes helyeken, úgyhogy a sikamlós tárgy ellenére sem botránkoztatta meg a korabeli bemutató közönségét.

Az eredetileg persziflázs – antik világot idéző - történetben egy Pygmalion nevű szobrász  szerelmes lesz egyik gyönyörű szobrába, amelyet Galatheának nevez el. Könyörgésére Vénusz, a szerelem istennője megeleveníti a szobrot. Mielőtt Galathea megelevenedne, jelentkezik egy műkereskedő, Mydas, aki meg akarja vásárolni. Természetesen nem kapja meg. De amikor Galathea életre kel, első dolga, hogy megcsalja a szobrászt a gazdag műpártolóval (Mydas), de Pygmalion szolgájával, Ganymedes-szel is kikezd; az utóbbival töltött bizalmas együttléte alatt  rajta kapja őket a hirtelen betoppanó Pygmalion, aki dühében meg akarja ölni a szép, de hűtlen Galatheát. Ebben a pillanatban megjelenik Vénusz, közbelép, és egyetlen mozdulatával visszavarázsolja a csalfa teremtést szoborrá.

Ez a mitológiai komédia szcenírozott formában, jelmezes, kosztümös színpadi játékként jelenik meg, egy önállóan érző, életre kelő, - és most jön a csavar: -,  a XXI. század számítógépes világára „aktualizált” szobor történetét meséli el – meghagyva az „átváltozás” varázsát, amit itt nem egy istenség beavatkozása idéz elő, hanem a kortárs technika „zűrje” vált ki.  

Mert mit látunk és mi történik a Müpa színpadán?

Egy informatikus lakásának munkaszobája szemközti falát teljes egészében egy hatalmas számítógép-monitorablak bekapcsolt, villódzó fényű felülete tölti ki, éppen színes video-és animációs rajzok, képek váltakoznak rajta;  amikor reggeli álmából ébredve belép a szobába a fiatal számítógép programozó azonnal a klaviatúrához siet és elővarázsol a gép winchesteréből egy antik ruházatú,hiányos öltözetű szép lány képét, amelynek alakját korábban ő hozta létre a számítógépében; ezen szeretne még kissé alakítani valamit, miközben el van telve ügyes alkotásától, és azon kesereg, hogy a való életben nem találna ilyen szépségre, mint az előtte lévő képmás.  Besiet szolgája, Ganymedes, aki munka helyet inkább lustálkodna a  szoba oldalában kifeszített hálós nyugágyában,ami nem tetszik Pygmalionnak. Mikor dolga végeztével kimegy a szobából, belép Mydas, a gazdag műkincskereskedő, és feltűnik neki ez a csodálatos szépségű nőalak a monitoron és megpróbálja rávenni a szolgát, hogy mentse át neki pendrive-ra töltve ezt a képet, amit megfizetne, és alkudozni kezd vele, de hirtelen visszatér az informatikusunk és kiebrudalja  a lakásból, a szolgájával együtt. Egy sóhajt, imát ereszt meg, hogy bár csak valóság lenne ez a gyönyörű lény! És egyszer csak, amikor  a klaviatúra billentyűihez ér, hirtelen kialszik a fény, teljes sötétségbe borul a helység, de nem csak a színpadon, hanem az egész hangversenyteremben koromsötét lesz néhány másodpercre, mikor visszajön a fény, lám csoda történt, ott áll  „teremtménye”, a megelevenedett Galathea  hús-vér valóságában – aki számára minden új, érdekes, és kíváncsi, no meg éhes… Innen kezdve minden úgy történik tovább, ahogyan az operett eredeti cselekményéből ismerjük…  A darab végén pedig nem a szobrász rombolja le, töri szét szép szobrát dühében, féltékenységében Ganymedes „hódítása” miatt, hanem a számítógépes programozónk rohan oda a klaviatúrához és belecsapva megint áramszünetet és teljes sötétséget teremtve „tünteti” el szíve hölgyét-álmát a színtérről.

Nagyszerűen játszanak, énekelnek és a dialógusokat is pergő nyelven, ha kell, hozzák a szereplő művészek:

Horváth István (Pygmalion), Hábetler András (Ganymedes), Szerekován János (Mydas) - és a címszerepben Lukács Anita – aki énekszólamából részleteket korábban több alkalommal is előadott koncerteken (Palotakoncert, 2016;  Operettszínház – operettgála, 2015)

Itt van két fotó a próbáról: 

Galathea-1.

Galathea-2

Az összes pompás dal, duett, tercett és quartett felhangzik Suppé operettjében, amelyeket a magyar nyelvű rádiófelvételekről is jól ismerhetünk, így például:

Mydas,  Pygmalion és Ganymedes jelenete, dal és hármas:  „Mars ki, hogy merészel bánni vélem, hallatlan, hogy mit, merészel… mars, kinn tágasabb…./- Hej, azt a teremburáját, milyen méreg…/- Jaj, nekem… Atyám neve… anyám neve…”

Pygmalion imája „Vénusz, anyám, hallgass reám, vágyaktól verve, itt esdeklem én… Vénusz, nézz le rám, vágyam epedve kérlek…”

Jelenet, Galathea ébredése és kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...”

Bordal . négyes: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…”

Ganymedes kupléja: „Ránk antik égbolt napja süt és vígan élünk mindenütt, e lázban, e lázban…/Ám ha átaludnék ezer éveket, mit lehetne látnom, ha ébredek?.../- Bármily klasszis, klasszis, klasszis, ámde mégse klasszikus…”

Kiválóan szólt a Dohnányi Zenekar, élükön Hollerung Gábor karmesterrel, tényleg stúdióminőségű volt a hangzás.  

Csak tájékoztatásul: Suppé operettjének két teljes rádióváltozata készült el a hatvanas években nálunk, az alábbi szereposztásokban (csak az énekszólamok előadóit hozom:

Galathea, szobor – Lehoczky Éva (1960); László Margit (1964)
Pygmalion, fiatal szobrász – Szabó Miklós (1960); Réti József (1964)
Ganymedes, a szolgája – Bende Zsolt (1960); Melis György (1964)
Mydas, műkereskedő – Kishegyi Árpád (1960); Palcsó Sándor (1964)

Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus , vezényel: Polgár Tibor (1960); 

az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Lehel György (1964).

Fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő. 

A Magyar Állami Operaház is bemutatta Suppé művét,  1902 és 1905 között 12 előadása volt a darabnak.

Több televíziós kamerával felvették A szép Galathea operettet, remélem, előbb-utóbb a televízió képernyőjén látni fogjuk ezt a formabontó, de szellemes, elgondolkodtató, ugyanakkor a partitúrához csaknem hű változatot! (Lukács Anita egy dalának kissé áthangszerelt, átritmizált és átharmonizált részére célzok;  a szerepnek a csipkelődő, és karikírozott jellegét kívánja kihangsúlyozni ezzel a karaoke-szerű éneklési-megközelítéssel.) 

A Müpa és a Budafoki Dohnányi Zenekar együttműködése márciusban folytatódik majd egy újabb operett-bemutatóval: Kálmán Imre Marica grófnő című operettjének koncerttermi jelmezes játékát láthatjuk-hallhatjuk majd - a tervek szerint Rost Andreával a címszerepben!

8ung!
↓ ↓ ↓ ↓  ↓ ↓ ↓ ↓

18.02.2018 | 20:00 Uhr | Kölner Philharmonie.tv

Elképzelhető, hogy leadja az M5 a MÜPA akusztik keretében? Volt felvétel? Tavaly is volt egy operettkoncert a MÜPA-ban, ha jól emlékszem Valentin napkor, de azt még nem látthattuk eddig, legalábbis én nem tudok róla, hogy ment volna.

Bécsi operettgála Leo Fall és Oscar Strauss dal nélkül elég hiányos repertoár. Zeller Madarász eredetileg a műsortervben volt, ezek szerint kimaradt? Ez is alap bécsi operett.

Jacoby Sybilljét az Operettszínházból még ebben a hónapban megtekinthetjük. (Természetesen felvételről, mert ez a darab már szeptember óta nincs műsoron.)

Tegnap este a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben - ritkaságszámba menő - operettestet tartottak!

 „Bécsi operett”-estre került sor három világsztár-operaénekes (Annette Dasch, Piotr Beczała, Thomas Hampson) vendégfelléptével, sőt nemzetközileg jegyzett karmester, a Bulgáriában született Pavel Baleff dirigens látta el a karmesteri teendőket a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának élén!

Miért is a kiemelt, „megkülönböztető” jelző: a „bécsi”?

Ott kell kezdjem, hogy visszatekintek magára a műfajra, és az operett fejlődésére.

Az „operett” eredetileg „kis opera”. Mai értelmében könnyebb fajsúlyú zenés színdarab, amelyben dialógusok, énekszámok és táncbetétek váltakoznak.

A XIX. század második felében kialakult zenés színpadi műfaj. Az operett a francia „opera comique” (vígopera) és  német „Singspiel” leszármazottja. Ezekkel közös formai sajátossága, hogy zenés és prózai részek váltakoznak benne. Az operett a vidámság, a csúfondáros jókedv jegyében született, és további fejlődése során is uralkodik benne a mulattató szándék. Van burleszk, parodisztikus, karikírozó, látványos és táncos operett, kis dalmű, nagyoperett, nemzetenként is más-más. Komolyabb hangulat-elemként megtűri a romantikus szalonérzelmességet.

Hervé tekinthető a francia operett megalapítójának, aki szellemes zenei burleszkjeivel nagy hatást ért el, elsőnek mutatta meg a „nagy” stílus – a korabeli Auber- és Meyerbeer-operák - fonákját. Utána Offenbach egycsapásra meghódította úgyszólván egész Európát, aki 100-nál több dallamos, pikáns ritmikájú – előbb egyfelvonásos, majd egész estét betöltő darabjaival megalkotta az operett klasszikus korszakát.  Követői közül Charles Lecocq és Robert Planquette tűnt ki. Az angol-operett a klasszikus vígopera és dalirodalom tradícióihoz kapcsolódott (Arthur Sullivan, Sidney Jones)

Francia hatás alatt, de külön ágban fejlődött ki a bécsi operett, amelynek legelső, a műfajt meghatározó képviselője Franz von Suppé. De az igazi bécsi stílus megteremtője ifj. Johann Strauss. Operettjeinek zenei gerincévé a keringőt tette, mely általa hódította meg a világot. Karl Millöcker, Carl Zeller és Ziehrer zárják le a század végén a bécsi operett első virágzását – amit „aranykornak” is nevezünk.

A bécsi operett második korszakát szokták az „ezüstkornak” hívni – a mi Lehár Ferencünk indította meg! Méltó követői Oscar Straus, Leo Fall és Lehár mellett a másik magyar büszkeségünk, Kálmán Imre. (S ha már magyar operett: itt említem meg a nagyszerű Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Kacsóh Pongrác és Ábrahám Pál nevét is.)

Tehát a bécsi operett második virágzásának kora a XX. század első két évtizedére esik. Mielőtt az amerikai jazz stílus uralomra kapott volna az operett színpadokon, a bécsi nagyvilági körök vidámságát és szerelmi romantikáját érzelmes keringő dallamokba, pattogó indulókba és könnyed táncritmusokba éppen olyan zeneszerzők öntötték, akik Oscar Straus kivételével nem is Bécsben születtek, mégis a bécsi operett második fénykorát teremtették meg: ugyanis Leo Fall Olmützben látta meg a napvilágot, Lehár Ferenc és Kálmán Imre pedig Magyarországon születtek.  

A csütörtök esti bécsi operett-esten mind az arany-, mind az ezüstkor reprezentálva volt: Suppé, ifj. Johann Strauss, Millöcker, Lehár, Kálmán operettjeinek részletei mellett még Robert Stolz és Rudolf Sieczyński  dalai képviselték ezt a vonalat.

A bécsi nép, a bécsi mentalitás, a bécsi környezet, a „Császár-város” volt az, ahol ez a kellemes színpadi világ, a „híres operett-gyár” megszületett; e műhelynek kiváló népszerűségét, megvesztegetően kellemes és kedves hatását, ezeknek mesteri alkotásaik, ötletes zeneszerzői leleményességük, szebbnél-szebb dallamaik, mulatságos cselekményű, fülbemászó, vértpezsdítő zenéjű operettjeik, a zenekedvelő közönség lelkében maradandó hálás emléket emeltek a világhírű zeneszerzőknek – és mily meglepő: a Müpa pódiumán helyet foglaló magyar rádiózenekar előtt nem bécsi előadóművészek tolmácsolták a „bécsi, bécsibb” szerzők  dalait, hanem egy német szoprán, egy lengyel tenor,  egy amerikai bariton és egy bolgár karmester állt; hozzáteszem, énekesi-muzsikusi mivoltuk mellett azért közös bennük még, hogy mindhárman kötődnek a bécsi operához, a bécsi zenevilághoz s így a bécsi operetthez is!...

Még egy gondolat: operett-est hangversenyteremben!  Ritkaság ez mi nálunk. A közönség ilyen helyekre manapság legtöbbször komolyzenei (szimfonikus-, oratorikus-, kamara- és versenyművek)  előadásokért látogat oda, meg olykor koncertszerű operaelőadásokra szokott beülni… Pedig, jól emlékszem a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, de még a kilencvenes évekből is, hogy voltak operettkoncertek  a Pesti Vigadóban, a Zeneakadémia Nagytermében, a Budapest Kongresszusi Központban, ahogyan a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának Huszka, Lehár, Kálmán, Offenbach, Suppé, J.Strauss műveiből összeállított  operett-estjeire is  a rádióstúdió mellett a csepeli munkásotthonban  és a Magyar Néphadsereg   művelődési házában -  mely programok a legtöbb esetben a kor jeles, népszerű magyar operaénekeseinek közreműködésével valósultak meg.  

Így érkezett el a tegnapi, kitüntetett és várt esemény:  a Müpa Bartók Béla Hangversenytermébe szervezett operett-gála, mely hatalmas közönségérdeklődés mellett zajlott le, és ez nem volt véletlen, hiszen ez a felfokozott várakozás egyszerre övezte a három híres külföldi operaénekest, a karmestert  és a közreműködő rádiózenekart – és persze kíváncsian várva azt is, hogyan, miként éneklik el a műsorukban meghirdetett nevezetes operettszerzők ismert dalműveinek dalait, kettőseit. 

Az előadók között a legnagyobb renoméja kétségkívül Hampsonnak van, ugyanakkor mára már túl van a zeniten: a hivatalos programban Suppé Banditák nyitányát követően, a két énekes kollégája után a „Hej, cigány…” kezdetű dallal kezdett Kálmán Imre Marica grófnő című operettből. Már itt hallani lehetett, hogy a hang nem makulátlan; magasságai abszolút nincsenek meg, pedig tenorális baritonja még erre „rásegíthetné” is… Ugyanakkor a charme-ja, előadó-képessége, a játszani tudása, a mimikája, gesztusai mind-mind hamisítatlan operett-bonvivánt varázsolt belőle, így a publikum hatalmas tetszésnyilvánításban részesítette Hampsont és produkcióját. A szünet előtti első részben A denevérből kaptunk egy válogatást, benne az „óra-duett” és a finálé tercett jelenetét, s Dr. Falke szerepében Hampson megcsillogtathatta komikumát, sőt  a tánctudását is kamatoztathatta. Ez az adottsága jól működött nála a szünet utáni második részben is, amikor Millöcker Koldusdiákjából adta elő a nevezetes kuplét: Ollendorf belépője („Katonákkal bánni könnyű”).  Következett egy-egy népszerű, Bécs szépségét megéneklő Stolz - ill. Sieczyński-dal, Hampson baritonján elhangzott számok különösebben nem ragadtatták el a hallgatóságot, kétségtelen ihletetten, szép énekhangon szólaltak meg általa.

Annette Dasch elbűvölő jelenség, szopránja is szép, de a hang maga kissé „sápadt”, hiányzik belőle a szenvedély, olykor túl halk… Mindazonáltal a német operaénekesnő érzi az operettet is, tud kifejezni könnyed, vidám dallamokat énekelni, és jól mutat estélyi ruháiban a pódiumon. El tud bájolni is, ha nem egymaga áll ki, hanem partnereivel énekel együtt. Így kevéssé tetszett a nyitó dal: Lehár A mosoly országából, Liza belépője („Egy nőnek mindig jólesik…. szív, szív…”), zavart, hogy a számhoz megírt kórus nélkül adta elő – bennem Osváth Júlia és különösen Házy Erzsébet stúdiófelvételei rögzültek, hozzájuk képest nekem ez a szám most itt csalódást jelentett. A csárdáskirálynőből énekelt duettben – „ Táncolnék a boldogságtól” - ,(partner Beczała), már jobban tetszett – s általában, mint említettem, a párjelenetek jobban sikerültek, ahogyan A denevérből a Csárdás nem tudott lázba hozni, viszont az operett finélé jelenetében a két partnere neki is „szárnyakat” adott… A második részben jobban  sikerültek az előadott operettrészletek: Lehár Paganini című dalművéből először Liza dalát adta elő nagyon szépen: „Szép álom, szállj a szívemre”, majd egészen forróvá vált a hangulat a nézőtéren, mikor ugyanebből a darabból a szerelmi kettőst énekelte Beczała oldalán: „Nem szeret így téged más”. 

Az egész est számomra legnagyobb zenei élményét Piotr Beczała szolgáltatta! Makulátlan, fényes, minden regiszterében kiegyenlített tenorja bűvölt, az elénekelt áriák énekhangján minden szépségét a dalnak előhozta. A közönség is érezhette, hogy minőséget, színvonalat kapott benne, általa, és hallhatóan, a tapsokban is kifejezésre juttatta a rokonszenves művész iránti rajongását, szeretetét.

Beczała minden dalát, és a duettekben,  tercettekben is,  láthatóan és hallhatóan remek hangi diszpozícióban adta elő: Lehár: Giuditta – Szép itt az élet és oly vidám.. óh, signora, signorina…”; Kálmán: Csárdáskirálynő – duett: „Táncolnék a boldogságtól”;  Johann Strauss: A denevér: Óra-duett; a finálé („A szívem úgy reszket”); Lehár: Paganini: „Volt nem egy, de száz babám”, duett: „Nem szeret így téged más”; Kálmán: Marica grófnő – „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket”.

És következtek a ráadások: Lehár- blokk! Fergeteges, színvonalas, méltón egy bécsi, mondhatni „monarchikus” dalok következtek zárásul, a közönség jókedvétől, szimpátiájától övezve, nagy tapsok és ovációk tetszésnyilvánításukat kifejezve és a hangulat magas hőfokára jutva: A víg özvegyből Danilo belépőjét énekelte Hampson, énekelve-játszva-táncolva: „Az Orfeum tanyám! Ott békén hágy hazám! Ott éltem vígan élem, mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo,Cloclo, Margot, Frou-Frou, Tutu, s a hazaszeretetnél szerelmük többet ér.” - tombolt a közönség!

Jött Beczała:  A mosoly országa – „Vágyom egy nő után!” Közönség tombolás dettó! S végül: A víg özvegy szerelmi kettőse – énekelték hárman – kissé a „három tenor” formulára hajazva... „Minden vágyam, súgom lágyan  csak szeress! (más fordításban: „Ajk az ajkon” ) – kis meglepetés:

a refrénnél Desch, Beczała és Hampson egyenként elővarázsol kis cetlit, és magyarul éneklik a refrént! Elementáris hatás!!!

Minden jó, ha vége jó! Felejthetetlen operettest volt a Müpában! A bécsi szerzők közül ugyan kimaradt Karl Zeller, Leo Fall, Oscar Straus, de így is jól szolgálta az ügyet ez a koncert: ízelítőt kaptunk bécsi életérzésből, kedélyből, és jó zenéket is hallottunk, kiváló tolmácsolásban, melyhez járult a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának briliáns együttmuzsikálása a nagyszerűen irányító Pavel Baleff-fel az élükön -  figyelemmel és alkalmazkodva az énekesek tempóihoz.

Jó lenne minél több operettet bevinni a hangversenytermekbe, igény van rájuk!

Ma este megint visszatérek a MÜpába: Franz von Suppé: A szép Galathea – az operett keresztmetszete kerül előadásra Bartók Béla műve mellett (Dohnányi Zenekar és a Magyar Állami Operaház énekművészeinek előadásában.)

Az alábbi Ábrahám: Júlia c. operett szereposztás a Nagyváradi Színház előadása volt, azért nem Honthy Hanna a főszereplő, itt más a rendező is, Gróf László.

Bécsben 2016-ben a Wolksoper Wien felújította Ralph Benatzky: Axel a menyország kapujában c. jazzoperettjét (1936 Axel and der Himmelstür), amely Gréta Garbót parodizálja ki. Ezt a darabot Magyarországon is játszották:

Esti Kurir, 1939. február 5.

AXEL A MENNYORSZÁG KAPUJÁBAN

Benatzky bemutató a Terézköruti Szinpadon

Ralph Benatzky feltalált egy modern opeirettstilust, amely szövedék bohózatból, sanzonokból, kuplékból, sok-sok tréfából, cseppnyi érzelmességből és hamisítatlan, csipkefinom franciás szellemből. Ugy látszik, ő nyert, az ő új műfaja foglalja el a régi nagyoperett helyét, legalábbis ezt bizonyítja világsikere. Nincs egyetlen zenés darabja, amely ne szaladt volna százon felül, akárhol került is színre. Ez a legújabb, háromrészes és szintén sokképes „benatzkyzmus", az „Axel a mennyország kapujában", Bécsből kiindulva, egyenesen lepusztithatatlan a világszinpadokról és kiindulópontját jelzi egy olyan figyelemreméltó karriernek, mint Zarah Leanderé.
A Terézköruti Színpad nagy érdeme, hogy felfedezte, mennyire illik Benatzky a kis színpadokhoz, amelyeknek tövében két zongora kíséri az előadást és ahol, ha tetszik, a színész minden különösebb megerőltetés nélkül lejöhet a nézőtérre, mert a szinpad és nézőtér közt alig van választóvonal. Éppen ezért robban az Axel sikere teljes erejével a Terézköruti Színpadon. No meg azért is, mert nincs az előadásnak olyan pontja, amelyen ne a legkiválóbbak gondoskodnának a legkényesebb igények kielégítéséről. Az átdolgozó: Stella Adorján. A versek: Harmalh Imre. A zongoránál: Bródy Tamás. A primadonna: Mezey Mária. A bonviván: Dénes György. A komikusok: Gárdonyi Lajos, Peti Sándor, Kőváry Gyula, Bihari Nándor, Fülöp Sándor, Fenyő Árpád. A komikus hölgyek: Kökény Ilona, Rajna Alice. A darab szépei: Nórát Teri, Andrássy Mária. A rendeződ Tarján György.
Színház és darab, vagy ahogyan mondani szokták: az egész produkció biztosíték arra, hogy Axel Budapesten is ragaszkodni fog külföldi szériáihoz és a Terézköruti Színpad sok estén át lesz olyan forró siker színhelye, mint a főpróbán volt.

https://www.youtube.com/watch?v=rsByEp26LIA&list=PLPql_KeANbf6LauUpTNSeijG71m9mcxmo&index=5

1939. január 25-től márc. 5-ig volt műsoron, de addig naponta ment, volt hogy kétszer, kb. 35 előadás volt.

Mezey Mária szerintem kitünő választás volt erős karakterével, kisugárzásával, mély hangjáva. Garbó szerepére.

Korábban már említettem, hogy Ábrahám Bál a Savoyban c. operettjének filmváltozata újabb dalokat tartalmaz a szinpadi verzióhoz képest. Találtam erről egy érdekes cikket:

Pesti Napló, 1935. február 16. Színház rovat

A Royal Apolló mutatta be a Bál a Savoyban című filmet, amely Ábrahám Pál azonos című operettjének változata. A film meséjét Hermann Kosternitz írta. A mese teljesen különbözik az operett meséjétől, de mindenesetre elsőrangúan alkalmas arra, hegy megfelelő kerelet adjon Alpár Gittának, Bársony Rózsinak, Hans Járaynak és a többi kitűnő filmszínésznek hatásosnál hatásosabb alakításokra. A film, amely a bécsi ősbemutatón szokatlanul nagy sikert aratott, nálunk is a siker igaz jegyében startolt. Ábrahám Pál muzsikája két új dallal bővült, egy magyar dallal is, amelynek hatása nagy volt. Ábrahám Pál muzsikája érzékien forró, magasan az átlagon felül álló és ami a legnagyobb erőssége: csupa virtuózitás a hangszerelése. Alpár Gitta énekszámai valósággal ékkövei a filmnek. Ez a magyar művésznő, mint filmszinésznö is befutott az elsők közé. Gyönyörűen énekel és hatásosan játszik. Mellette vele egyvonalban látjuk Bársony Rózsit. Csupa nemes kultúra az éneke, játéka és a tánca. Hans Járay elegáns, finom színész. Félix Bressart talán még sohasem volt olyan mulatságos, mint ebben a filmben. Willy Stettner és Otto Wallburg gondoskodnak még a közönség mulattatásáról. A filmet Székely István rendezte. Hibátlan és ötletes munkát végzett, Székely István ezzel a rendezésével bebizonyította, hogy valóban a legjobb európai rendezők sorába tartozik. Asszisztense, Cziffra Géza: méltó társa Székelynek. A film Budapesten készült, Gál Ernő pompás produkciójában. Eiben István volt az operatőr, Vincze László a felvételvezető és Vincze Márton tervezte a szép díszleteket. Bob Gray tanította be a táncokat; a sikerült jelmezeket Várady Tihamér tervezte. Bródy Tamás és Alpár Tibor mint zenei asszisztensek végezték művészi munkájukat. A közönség tetszéssel fogadta a bemutatót.

Íme az egyik 1935-ben írt Ábrahám dal:

https://www.youtube.com/watch?v=y0Pn07v0EKk

Thomas Hampson: „Felejthetetlen élmény volt Polgár Lászlóval énekelni”

Írta:Tóth Anna

Papageno, 2018. február 13. (A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.)

 A dal amerikai nagykövete. Százötven albumon énekel, egy Grammy-díj, öt Edison-díj és a Grand Prix du Disque tulajdonosa. Operaénekesi karrierje egyedülálló: jut hely benne a zenei nevelésre fordított figyelemnek és zenetörténeti kutatásoknak is. Annette Dasch és Piotr Beczała társaságában Thomas Hampson bécsi operettesten lép fel a Müpában.

Kétlaki életet él. Bécsben éppen úgy otthon van, mint New York­i lakásában. Büszkén vallja, hogy tiszteletbeli bécsiként ismerik el Ausztria fővárosában, és amikor a Bécsi Filharmonikusoknak ítélték a Baden Baden­i Kulturális Alapítvány Herbert von Karajan-­díját, őt kérték fel a laudációra. Az operától az oratóriumokon és dalokon át az amerikai musicalig szinte mindent éneklő művész repertoárjában az operettek is figyelemre méltó helyet foglalnak el.

– Mikor kezdett érdeklődni az operettek iránt?

– Nem köthető ez dátumhoz, hiszen az operett egyike a klasszikus műfajoknak. Akárcsak az operák, dalok és musicalek, számomra az operettek is elválaszthatatlanok az európai zenétől.

– Van-e szerepe ebben a vonzódásban annak, hogy ennyi időt tölt Bécsben?

– Minden bizonnyal szerepet játszik ebben hosszas bécsi tartózkodásom. Az ember fantáziáját megérinti az ottani miliő, a mindent átható zene, az állandóan jelen lévő történelem, és megérintik az ahhoz kapcsolódó hétköznapi történetek. Ilyenkor lehet igazán szembesülni az opera és az operett közötti alapvető különbséggel: az operák reprezentatív figurákat állítanak színpadra, nagy élettapasztalatot közvetítenek, nagyobb időbeli távlatokra mutatnak — témájuk többnyire évszázadokra nyúlik vissza. Az operettek azonnal akarnak szórakoztatni, a mindennapok tanulmányozása segíthet az adekvát figurák felkutatásában — valóban inspiratív lehet ezek életre keltésében átélni a bécsi hétköznapokat.

– Honnan származik az operettgála ötlete?

– Erre nem emlékszem pontosan, de talán Baden­Badenben beszéltünk róla először. Többször léptem fel ott különböző gálaesteken, ahol opera­ és operettáriákat énekeltem. Egyszer csak megfogalmazódott ez az elképzelés.

– Gondolom, régebbről ismeri már partnereit. Hol dolgoztak eddig együtt?

– Piotr Beczałát húsz éve ismerem, nagyon sokat dolgoztunk együtt Bécsben és a Metben, Salzburgban és más helyeken is. Szeretek vele együtt énekelni, kiváló partner és nagyon kedves ember. Annette Dasch fantasztikus művész, vele is többször volt szerencsém közös produkciókban részt venni. Nagyon örülök ennek a közös munkának velük.

Ha mérnöki pontossággal össze lehetne állítani az énekesek génállományát, a romantikus baritont Thomas Hampsonból kellene klónozni. Ő jelenti az operahősök etalonját: egyesíti az óriás Marcello gyengédségét, a lehengerlő Figaro ravaszságát, a magabiztos Don Giovanni kevélységét és a szívtipró Danilo gróf eleganciáját. És ha Hollywoodban készülnének még olyan musical­filmek, mint az ötvenes években, sztárbaritonjuk, a nálunk a Dallas sorozat Clayton Farlow­jaként ismert Howard Keel csak bámulna, hány menyasszony akadna Hampson horgára. És a hangja: egészséges, hajlékony, áradó és egy kis tenormagassággal színezett — egyszerre meggyőző és elbájoló.

– Ki állította össze a gálaest műsorát? Kaptak egy előre elkészített programot, vagy lehetőségük volt ötletelni, akár egy-egy kedvencre javaslatot tenni?

– Ez a műsor egyszer csak „összeállt”. Mindenkinek volt javaslata, amelyben mérlegre tette a saját személyiségét, a saját repertoárját, aztán lassanként körvonalazódott a program. És természetesen kellett némi kompromisszumkészség is, ami mindig meghozza a gyümölcsét.

– Érez valamilyen különös örömöt, amikor operettszínpadon énekel?

– Valójában ezt is úgy kezelem, mint más műfajokat. Nagyon szeretem, amikor éppen benne vagyok, egyébként úgy tekintem ezeket a szerepeket, mint az éneklés, előadás egy lehetséges fajtáját. A pályám elején már kapcsolatba kerültem a műfajjal, még az Egyesült Államokban, Chicagóban énekeltem először operettet. Azóta sem találkoztam túl sok szereppel, de amivel igen — például Danilóval, Falkéval —, azt nagyon megszerettem.

– Most éppen Párizsban játszik A víg özvegyben, majd Németországban is többször elénekli ezt a gálaműsort. Szerepel még hasonló produkció az előjegyzési naptárjában?

– Egyelőre nincs lekötött operettszerződésem, igaz, most még előttem áll e gálaműsor néhány előadása. A napokban valóban A víg özvegyben énekelek Párizsban, aztán lehet, hogy a belátható időhorizonton A denevér körvonalazódik.

– Számos műfajban mozog otthonosan, sok nyelven beszél, sok országban vendégszerepel. Vannak kedvencei? Kedvenc műfajra, nyelvre, országra gondolok. Lehet egyáltalán ilyet megnevezni?

– Határozottan kijelenthetem, hogy nincs kedvencem. Nagyon szeretem, hogy különböző stílusokkal, nyelvekkel, helyszínekkel, sőt különböző műfajokkal találkozom. Akkor mondok igent egy felkérésre, ha érdekel a munka. Ennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kellő szinten azonosulni tudjak vele. Ha viszont ez megtörtént, akkor mindig szeretem, amit csinálok, olyankor teljesen elmerülök az adott szerepben, adott feladatban. Ezért merem elvállalni azt is, amin sokan csodálkoznak, hogy esetenként egyik nap Simon Boccanegra vagyok, másnap (vagy két­három nap múlva) pedig Danilo. Belépek az egyikbe, elmerülök benne, kilépek belőle — és kész vagyok hamarosan valami egészen mással ezt megtenni.

– Már nemegyszer járt Budapesten. Szerzett különleges élményeket Magyarországon? Megért esetleg valamit magyarul?

– Nagyon szeretek itt lenni. Elbűvöl a város, Budapestnek nincs párja a világon. Sok szép élmény kapcsolódik az önök csodálatos fővárosához. A Müpa fantasztikus termét többször is kipróbáltam már, koncerteztem a felújított Zeneakadémián, ami egy művészettörténeti csoda ezzel a tiszta szecesszióval. Felejthetetlen előadásban vettem részt a gyönyörű Operaházban, az azóta elhunyt Polgár Lászlóval, akinek halála számomra is nagy veszteséget jelentett. És bár nagyon szeretek itt lenni, magyarul még nem sikerült semmit sem megtanulnom, de még megértenem sem…

Keleti Újság, 1940. május 3.

Az idő sodrában

Lehár

Hetvenéves, most ünnepük. Negyven évvel ezelőtt mutatták be első operettjét, a Drótostótot. A Vig özvegy most harmincötéves. Lehár világhírneve is annyi idős. Harmincöt év óta öt kontinensen ismerik. Dallamai tartós életűek.
Ki emlékszik Czakó Zsigmond, Hugó Károly, (Jbernyik Károly drámáira? De ki ne emlékeznék a „Cornevillei harangok"-ra, a „Nebántsvirág"-ra, a „Rip"- re, vagy a „Madarász"-ra? Ezek a melódiák úgy kisérik el az embert a sírig, mint az ifjúság szép emlékei. Ha egy ócska, nyikorgó kintorna is fűrészeli, illat, fény, rózsaszínű párázat szövődik a szemünk előtt. Lehár előtt is voltak operett szerzők, Konti József, Verő György, Bokor József, hogy csak néhányat említsünk. Ezeknek a szerzőknek a nevei már rég feledésbe merültek, de taktusaik megdobbantják az öregecske sziveket és még fiataljaink füleibe se verődnek ismeretlenül. A nagy magyar operettet azonban ez a Bécsben állomásozó magyar katona-karmester teremtette meg. A „Drótostót"-tal egyidősek a „Bob herceg" és a „János vitéz". Egyik sikere lelkesíti a másikat. Lehár Huszka Jenőt és Kacsóh Pongrácot ösztökéli, ezek sikerei visszahatnak Lehárra, aki csakhamar leteszi a Regiments-tamburt és egymásután írja meg a „Vig özvegy", „Luxemburg grófja", „Cigányszerelem" zenéjét. Lehár nagy sikerei óta van egyáltalában magyar operett. Ez a műfaj egyszerre kivirágzik. A Pálmai Ilkák, Szoyer Ilonkák, Küry Klárák és Hegyi Arankák nagy nemzedéke után, akik még külföldi dalművekben, „Santoy", „Gésák" stb. jeleskedtek, beérkezik a Fedák Sárik, Kosáry Emmik nemzedéke, Kálmán Imre "Csárdáskirálynő" -je, „Maricza grófnő"-je ugyancsak azt a magyar levegőt, stilizált népi muzsikát árasztják, amit Lehár. A tragikus sorsú Jacobi Viktoron keresztül egészen Ábrahám Pálig vezet a magyar operett felfelé ívelő útja, amely már nem áll meg országhatároknál, értékes exportcikk lett belőle.
Amikor Lehár Ferencet ünnepeljük, lehetetlen nem gondolni a magyar operettnek csodálatos kibontakozására, amely talán nem is lett volna lehetséges Lehár nélkül. Az a műfaj, amelyet ö megteremtett, nemcsak melódiákban volt gazdag, nemcsak hangszerelésben volt nagyvonalú, hanem magyar is . ., Vagy még helyesebben: dualisztikus, mert egyaránt érvényesült benne Bécs forró keringő-kultusza, mint a magyár csárdásritmus. Lehár a maga műfajában éppen úgy egy nagy zenei egyéniség alkotó lehetőségeit élte ki, mint mások az oratóriumban vagy operában, Tulajdonképen operaszerzőnek indult ő is. Egészen fiatalon operát irt, a „Kukuská"-t, amelyet azonban csak nagy operett-sikerei után mutatott be az operaház. Operettjeinek fináléi, egy-egy nyitánya, sőt egyik másik keringője is az operaszerző szünetlen jelenlétére figyelmeztetnek. Mint az operett nagy mesterénél, Offenbachnál, úgy nála is csak egy lépés, hogy müve áthatoljon az operamüfajba. Mindenesetre a „klasszikus" operett nagymesterének nevezhetjük.
A lehári értelemben vett magyar operett — sajnos — az utóbbi években lehanyatlott. Majdnem azt mondhatnék, hogy az egész műfaj haldoklik. Hol vannak már a régi kiváló magyar operettegyüttesek? A jelesebb primadonnák éa bonvivánok áttértek az operára vagy a prózára. Az operett elhajlott vagy egy forma nélküli nemzetközi műfajba — a diadalmas jazz és az újsütetű szinkópák jegyében — vagy pedig összezsugorodott néhány táncbetétté — franciás vigjátékoknak — a közepében. Mintha az egész magyar operettmüfaj Lehárral állott, vagy bukott volna. A hetvenéves Lehárnak a hallgatása épen annyira beszédes, mint amennyire szemléltető volt, amikor az ö csillagzata uralta az európai színpadokat,

A "Nagy koncertek emlékezete" topicban beszámoltam, milyen koncerten vettem részt Berlinben:

Itt  is elolvasható.

A többi színházat, a két operaházat, a Philharmónia épületét csak kívülről vettem szemügyre...

Miket láttál ott és hol?

Kékszakáll - olvasópróba

Kékszakáll: Boncsér Gergely/Vadász Zsolt

Boulotte: Bordás Barbara/Lusine Sahakyan

Popolani, Kékszakáll személyi titkára: Peller Károly/Erdős Attila

Bobéche, szenátor: Szacsvay László/Csuha Lajos

Clémentine, a felesége: Kállay Bori/Kalocsai Zsuzsa

Oscar, a szenátor főtanácsadója: Kendi Ludovik/Langer Soma

Saphir: Dolhai Attila/Veréb Tamás

Fleurette: Bojtos Luca/Kardffy Aisha

Alvarez: Horváth Dániel/Imre Roland

Kékszakáll feleségei

Közreműködik: a színház ÉNEK- és ZENEKARA, valamint BALETTKARA

 Zenei vezető: Dinyés Dániel

Karigazgató: Drucker Péter/Szabó Mónika

Koreográfus-asszisztens: Németh Zsuzsi

 Rendezőasszisztens: Tucker András

Világításterv: Bányai Tamás

Játékmester: Angyal Márta

Díszlettervező: Balázs Juli

Jelmeztervező: Pattantyus Dóra

Zenei munkatársak: Axmann Péter, Mihalics János, Déri Judit, Szekeres László, Puskás Dóra, Barta Gábor, Mazalin Wanda

Koreográfus: Kulcsár Noémi

Rendező: Székely Kriszta

A feleségeit sorra fogyasztó Kékszakáll története ismerős lehet a nézők számára. Jacques Offenbach életörömöt sugárzó, zeneileg is sziporkázó operettje komédiává alakítja a véres legendát, szerelmi és politikai intrikákkal dúsítva az egyébként is akciódús cselekményt. Az Operettszínház új bemutatója leporolja a romantikus történetet, és egy mai néző számára is ismerős közegbe, a vállalati szférába helyezi. Kékszakáll vezérigazgató és Bobeche szenátor a hierarchia csúcsán, teljhatalommal rendelkeznek beosztottaik élete felett, egészen addig, amíg Boulotte, egy szókimondó takarítónő kézbe nem veszi a dolgokat. A furcsa szerelmi viszonyokról és hatalomvágyról szóló előadást, a Katona József Színház fiatal rendezője, a Színikritikusok Díjával is jutalmazott Székely Kriszta állítja színpadra, aki korábban a Kreatív kapcsolatok című kamaraoperát rendezte a Kálmán Imre Teátrumban.

Az elmúlt másfél évben háromszor jártam Berlinben; jelzésedre, már tervezem a következő - ezúttal zenés színházi - odalátogatásomat...

2018. március 17-én a Komische Oper Berlin is repertoárra tűzi Offenbach Kékszakállját, majd érdemes lesz a két előadást összehasonlítani:

https://www.komische-oper-berlin.de/programm/spielplan/blaubart/558/

Budavári Palotakoncert 1 rész Sissi nyomában

MTV, 2017 augusztus 20

Offenbach Kékszakáll című operettjéből előzőekben külön-külön belinkelt dalok itt folyamatában szólalnak meg:

Az időskálán elérhetőek:

1:15:59-től Kékszakáll belépője – legenda (Boncsér Gergely)

1:20:20 tól Kettős: „Egy randevú” (Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté) 

1:22:53 – 1:25:34 Együttes „Saltarelle, avagy mit ad a nő…” (Bordás Barbara, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Vadász Zsolt

Peller Anna és Kocsis Dénes énekel a Kékszakáll című Offenbach darabból előzetest /részlet/

A Budapesti Operettszínház 2017/18 évadjában Offenbach: Kékszakáll című darabját is műsorra tűzik. A sajtótájékoztató a Kálmán Imre Teátrumban volt 2017.05.03-án, a színpadon Peller Anna és Kocsis Dénes énekelt. A felvételen a dal egy részlete látható.

Ugyanez a Szenvedély-duett velük Tatán - 2017 június 9.

Offenbach: Kékszakáll - Fleurette és Daphnis duettje „Egy randevú” (Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté)

Budavári Palotakoncert - 2017 augusztusa

(Ezért a hölgyért hagyta ott feleségét, Dancs Annamarit és párhónapos gyermeküket Kerényi Miklós Máté)

J. Offenbach - Kékszakáll - Palotakoncert 2017 – Boncsér Gergely

Keleti Újság, 1938. március 28.

A Városi Szinház háromezer embert befogadó nézőtere előtt századik előadásához közeledik az utolsó tíz esztendő legnagyobb operettsikere, a Júlia ötletességben, humorban, a dalok és zene számok szépségében, a táncszámok újszerűségében, a kiállítás pazarságában egyetlen operett sem vetekedhetik ezzel az újdonsággal, amelynek sikere elhomályosít minden eddigi operettsikert. Ezen nem is fogunk csodálkozni, ha megtudjuk, hogy a
Júlia szövegkönyvét Földes Imre és Harmath Imre írták, zenéjét pedig Ábrahám Pál szerezte.
Ábrahám Pál saját vallomása szerint a Júliában érte el eddigi diadalmas zeneszerzői pályafutásának csúcspontját és nem csoda az sem, hogy a Júliát a jövő szezonban Párizs, London és Newyork legnagyobb operett színházai fogják játszani. E világvárosi színházakat is megelőzve a mi színházunk
péntek este megkezdi a Júlia sorozatos előadásait, ezzel is igazolva, hogy a színházi év legnagyobb sikerű darabjait a lehető leggyorsabban, az eredeti előadásokkal párhuzamosan tudja bemutatni városunk közönsége előtt.
Talán mondanunk sem kell, hogy a Júlia a legelőkelőbb szereposztásban, a legpazarabb kiállításban kerül színre nálunk is. Aki a színház heti műsor hirdetésében elolvassa a szereplők névsorát, meggyőződik róla, hogy a szinház összes vezető tagjai állanak sorompóba a Júlia mennél nagyobb sikere érdekében. Gróf László rendezi a darabot, Rajnai Sándor és Kudelász Károly készítik a díszleteket és kosztümöket, a szinház saját zenekarán kívül két cigánybanda is részt vesz az előadásban, a duettek és balettek egész sora készül a táncteremben, úgy, hogy minden remény megvan arra, hogy
a Júlia nálunk is az esztendő legnagyobb látványos operettsikere lesz és hosszú ideig uralkodni fog a színpadon.

JÚLIA

Szövegét írták: Földes Imre és Harmath Imre, zenéjét szerezte : Ábrahám Pál

Szereplők:

Júlia .................................. Sólymosán Magda
Vica ................................. Ürmössy Magda , Sándor Stefi

Trude ............................... Wojticzki Elvira
Mary ................................. Porti Mimi
lfjabb Júlia ... ............... .....Bázsa Éva
Klarissz .............................Czopán Flóri
Udvardy Kálmán .................Jenei János
Udvardy György ................ Honim Pál
Udvardy ezredes ........ Réthely Ödön
Zabos őrmester ......... Tompa Sándor

Bajusz ........................... Fülöp Sándor
Báró Somfalvy ......... Csóka József
líj. Udvardy............... Csengeri Aladár
Mányi ..................... Solthy Miklós
Péterffy ................... Végh József
Máté ....................... Szentes Ferenc
Bagyik .................... Dancsó György
Kucor cigány............ Szakács Sándor
Táncos..................... Sándor Andor
Kis táncosnő........... Gerö Borosa
Egy táncos ur ......... Pintér Jenő

Történik az

I. felvonás I. kép Kanzaszban. 2. kép a Somfalvy kastély parkjában. 3. kép a kastély nagytermében. 4. kép Kanzaszban.

II. felvonás 1. kép a háromhalmi templomtéren. 2. kép a kastély kis szalonjában. 3. kép a parkban. 4. kép a kastély dísztermében.

III. felv. 20 év múlva a Somfalvy kúrián.

Farmerek, farmerlényok, ültetvényesek, tisztek, parasztok, urak, hölgyek, cigányok

Rendező: Gróf László, vezényel: Schreiber Alajos, táncok: Sándor Andor, díszletek Rajnai—Kudelász.
A színház szükségesnek látja közölni, hogy a Júlia második előadása szombaton délután 5 órakor van és pedig természetesen rendes helyárakkal. Este ugyanis a színházban a bucuresti-i Alhambra társulát játszik.

A másik szereposztásban különben Honthy Hanna játszotta a főszerepet.

Találtam egy érdekes cikket, amelyből kiderül, hogy Ábrahám Pál élete főművének Júlia c. 1937-ben bemutatott darabját tekintette, akkoriban hatalmas sikere volt és úgy nézett ki, örök műsordarab marad, ennek ellenére a II. világháború -1939. után- után nem játszották:

Keleti Ujság, 1938. április 1.

JÚLIA — A világsikert aratott Ábrahám nagyoperett bemutatója

Talán a Szibill óta nem volt operettnek olyan átütő sikere, mint a .Júliának. Paris, London, Berlin s az operett őshazája, Bécs sem látott még az utolsó tíz évben olyan tökéletes- látványos operettet, mint a Júlia. A Júlia szövegét Földes Imre, sok-sok nagysikerű dráma és vígjáték szerzője, az ötletes és mesterien verselő Harmath Imre társaságában irta. Ez a szöveg még zene nélkül is megállaná a helyét, annyira érdekes, újszerű, hatásos jelenetekben bővelkedő. A zeneszerző, Ábrahám Pál pedig bizonyságot tett arról, hogy nálánál különb operettmuzsikát senki- sem tud ma komponálni. A Júlia minden egyes zeneszáma valódi gyöngy. Ezt a zenét évek múlva is játszani fogják, annyira fülbemászó és mégis eredeti. Ábrahám Pál úgy nyilatkozott, hogy élete főmüve a Julia. Szinházunk természetesen mindent elkövet, hogy ezt a világsikert aratott operettet méltóan, nagyszabású előadásban hozza ki. Gróf László rendezése ezer uj szint, ötletet és meglepő hatást hoz. Sólymosán Magda még sosem játszott és énekelt olyan igazi primadonnaszerepet, mint a Júlia.

Ürmössy Magda ezúttal táncos szubrett-szerepet játszik, Sándor Stefi pedig egy német nevelőnő ellenállhatatlanul mulatságos szerepében jutott ragyogó feladathoz. Jenei János és Homm Pál alakítják a két vetélkedő, szerelmes bonvivánt. Tompa Sándor az őrmester alakjában hatalmas, roppant jóizü buffó szerephez jutott. Fiilöp Sándor táncoskomikus szerepe csupa vidámság és bohó ötlet. Csóka, Kéthely, Porti Mimi, Wojticzki EBL vira, Csengeri Aladár stb. .stb. is fellépnek a Júliában.
Külön fejezetet érdemelnek a táncok, amelyeket Topán Lulu, Gerő Borosa- Pintér Jenő és a szólisták táncolnak, továbbá a ballettkar gazdag mutatványai. Mindezeket Sándor Andor tanította be. A zenekart Schreiber Alajos vezényli.
Semmi kétség, a Júlia nálunk is az operett- szezon legnagyobb szenzációja lesz.

Keleti Újság, 1938. április 2.

Ma van a Júlia premierje
— Páratlan érdeklődés előzi meg az uj Földes —Ábrahám operettet —
Szokatlanul nagy érdeklődés előzi meg a szinház mai bemutatója*. Teljesen indokolt is ez az érdeklődés, mert hiszen olyan szenzációt ígér a Júlia bemutatója, amire igen ritkán akad példa. Földes Imre, a neves vígjáték- és drámaíró ezúttal operettszöveget irt, olyat azonban, amely minden zene nélkül is versenyre kelhet a legjobb prózákkal is. A kitűnő librettóhoz Ábrahám Pál, a modern operettmuzsika nagymestere szerzett invenciőzus, briliáns és fülbemászó muzsikát. Természetes, hogy a színház is olyan lelkesedéssel, áldozat- készséggel hozza szilire a Júliát, amely ezt a nagysikerű operettet méltán megilleti. A Gróf László közismert gondos és körültekintő rendezése mellett, a nagyszerű szereposztás, gyönyörű, uj díszletek egész sora, táncok, ötletek és összevágó kitűnő előadás lesznek a Júlia várható hatalmas sikerének a megalapozói. Igen érdekes tudni a Júliáról azt, hogy annak szerzői, ebben az operettjükben egyesítették a tökéletes régi és uj operettstilust és összesüritve ezeknek minden erényét a Júliában mesterig módon tálalják a közönség elé. Ebből az operettből semmi sem hiányzik, ami a tulajdonképpeni alapja egy operett sikerének. Van ebben primadonna, szubrett, komika, bonviván, tánckomikus és buffó s minden szerep olyanok kezében, akik a legteljesebb ambícióval és lelkesedéssel készülnek feladataik megoldására.

Minden remény megvan tehát rá, hogy a Júlia nálunk is — mint külföldön — sorozatos előadásokban fog szinrekerülni.

1938. ÁPRILIS 7.

Napról napra fokzódik a Júlia sikere
Ábrahám Pál és Földes Imre legújabb óriási sikerrel bemutatott operettjének, a Júliának eddig minden előadását zsúfolt nézőtér nézte végig. Nem tud a közönség betelni ennek a brilliáns szövegű, nagyszerű muzsikájú operettnek a szépségeivel. A pompás előadás, amely az első perctől az utolsóig leköti a nézőt, egyike a színház legtökéletesebb előadásainak, s így érthető az a hatalmas siker, amely a Júlia előadásait kiséri.
Drámai feszültség, könnyed humor, jobbnál-jobb helyzetek váltakoznak a Júliában, ami által az operett egy percre sem vészit érdekességéből. Ábrahám Pál muzsikája pedig azok közé az operettzenék közé tartozik, amelyek minden ütemükkel magukkal ragadják a nézőt.
Ezen a héten minden este és vasárnap délután hat órakor is a Júlia szerepel a színház műsorán. Az operett iránti szokatlanul nagy érdeklődésre való tekintettel a Júlia előadásaihoz tanácsos jegyekről előre gondoskodni, mert az esti pénztárnál alig lehet jobb jegyet - kapni.

KELETI ÚJSÁG 1938-04-09

JULIA - A szezon nagy operett-slágere!
Szövege hangulatos, drámai feszültségű! Humora ellenállhatatlan!
Zenéje: — Ábrahám-muzsika!
Kiállítása pazar!
Szereplői elsőrendüek!
Az előadás tökéletes!
Táncai ördöngősek!
Rendezése káprázatos!
Kosztümjei színesek, szépek, elegánsak!

a JULIA a szezon egyik legtökéletesebb előadása!

Más érdekel egy férfi, mint egy női rendezőt

Fidelio.hu

CSABAI MÁTÉ, 2018.02.07. 08:36

Február 23-án mutatja be a Budapesti Operettszínház Jacques Offenbach Kékszakáll című művét. A darab rendezője, Székely Kriszta az ötvenes évek tengerentúli vállalati kultúrájába helyezi a hírhedt feleséggyilkost.

- Kékszakáll egy archetipikus figura. A története a legtöbb feldolgozásban tragikus, Offenbachnál viszont franciásan tekereg. Téged mi érdekel a sztoriban?

- Úgy tudom, hogy ez a legendák szintjén élő férfitípus egy valós személyen alapszik, egy őrült veterán katonáén, aki meggyilkolta a feleségeit. A történet általában sötét – elég, ha Bartók operáját nézzük –, pedig a gondolat, hogy eltedd láb alól a feleségedet, szerettedet, egy hétköznapi, komolytalan módon, széles körben ismert érzet (nevet). Nagyon bírom Offenbach operettjében, hogy nem pszichoanalizál, hanem nevettet, kicsavar. Ez a groteszk, humoros megközelítés sokszor merészebben mutatja meg – és figurázza ki – Kékszakáll lelkének sötétségét.

- Támaszkodsz a műfaji hagyományokra?

- Egy erős rendezői koncepciót alkalmazunk: a darab elhagyja a királyi környezetet, és a női emancipáció előtti ötvenes évekbe kerül, olajos hajú, szivarozó férfiak közé.

- Azzal kezdtétek tehát a munkát, hogy leültetek, és átírtátok a szöveget. Miért volt erre szükség?

- Szabó-Székely Árminnal és Lőrinczy Attilával közösen készítettük a darab adaptációját. Ha nem közelítjük ezt a jelenséget a mai korhoz, a néző hátradőlhet és azt gondolhatja, hogy ez mind valamikor, valahol régen történt. Pedig itt olyan narcisztikus, hatalomtól ittas férfitípusok jelennek meg, akik – ha más formában is, de – a mai napig meghatározó szerepet játszanak a társadalomban.

- Ez a téma most igencsak pörög.

- Sok esetben a rendező hosszú ideig keres ilyen aktuálisan megszólaló művet, mi a darabot jóval a #metoo-időszak előtt választottuk. Bámulatos és ijesztő egyben, amikor a közélet hatványozottan belekerül egy rendezésbe, viszont ez csak jót tesz egy előadásnak. A közegnek és a közönségnek pedig az, hogy a színházon keresztül reagálhat egy jelenségre.

- Mennyire szoktál aktuális lenni? Számíthatunk naprakész kiszólásokra?

- Nem, az ilyen napi politikai bulvár szintű utalgatások felett nagyon gyorsan eljár az idő. Az eggyel nagyobb dimenzióra figyelek: inkább a közhangulatot igyekszem megragadni.

- Számít, hogy egy nő rendezi ezt az előadást?

- Mindenképpen. Ha csak a mesterségbeli részét nézem, szeretném azt gondolni, hogy nem, de minden rendező az őt ért eseményeken keresztül értelmezi a történeteket, más dolgok érnek egy férfit, mint egy nőt. A szövegkönyv átírásánál pedig megerősítettük a hősnőinket, hogy ne kallódjanak úgy el a férfiak világában. A csavar az, hogy kezükbe veszik a sorsukat, a férfiak pedig nem tudnak ezzel mit kezdeni.

- Kulcsár Noémi a darab koreográfusa. Egykori balettosként mennyire szólsz bele a munkájába, hogyan működtök együtt?

- Csináltam már koreográfiát Apáti Bencével, az Operaház számára A sárga herceg/nő-ben, amit nagyon élveztem, de megterhelő is volt. Tizennyolc-tizenkilenc évesen otthagytam a balettintézetet, már távolabb áll tőlem ez a világ. Viszont a rendező dolga az, hogy mindenbe beleszóljon (nevet). Noémivel hasonló megközelítésben dolgozunk. Mindkettőnk számára a játszó művészekből kiindulva fejlődik ki a végeredmény. Igaz, hogy végül nekem kell átlátnom mindent és döntéseket hozni, de a közös munkánk igazi együttműködés.

- Eddig a Kálmán Imre Teátrumban rendeztél. Milyen lehetőségeket ad most a nagyszínpad?

- Egészen más jellegű a két tér. A kamaraszínpadon „közeliket” csinálunk, a szereplők rezzenéseivel is foglalkozik a rendező, a nagyszínpadon viszont hátrébb ül, sokkal inkább „totálokban”, képekben fogalmaz. A Kékszakáll egy kórus központú operett, az összes kép zeneileg is ezekre a nagy kórus számokra fut ki. Ettől is elképesztő erejű mozgalmas zene, amely egyenesen kívánja a tág teret, úgyhogy rendkívüli módon várom, hogy a nagyszínpadon legyünk már.

Boncsér Gergely - Kékszakáll

Február 23-ától Kékszakáll a Budapesti Operettszínházban!

"Tudják, hogy kit neveztek kortársai a "Champs-Élysées Mozartjának"? És azt, hogy Veréb Tamás élete első operett szerepére készül? Na és azt, hogy ez a Kékszakáll nem "az" a Kékszakáll? Eláruljuk, mit érdemes tudni Offenbach kicsit sem vérfagyasztó, ám annál viccesebb operettjéről."

/Operettszinhaz.hu/

 Első éneklésem a gramofonba.
 

Írta: Király Ernő, a Király Színház tagja.

Mikor első gramofonéneklésemre gondolok, önkéntelenül eszembe jut az én első színpadi föllépésem. Körülbelül ugyanaz az érzés vett erőt rajtam mindkét esetben.

Néhai műkedvelő koromban történt, hogy egy néhány — körülbelül 20 szavas szerepben — először léptem fel nyilvánosan. Szörnyű boldoggá tett az a tudat, hogy játszani fogok. Heteken keresztül otthon a szobában, künn az utcán egyre az elmondandó pár szót hajtogattam és hadonásztam, handabandáztam hozzá. Az emberek nyilván azt hihették, hogy meg vagyok bolondulva. Csak úgy repesült a szívem az örömtől, víg voltam és büszke!

Persze félvállról beszéltem mindenkivel, aki még nem játszott. Végre elérkezett a várva- várt este. Szépen kiöltözködtem és a kulisszák mögött vártam a jelenésemet. És lestem a végszót, melynek hallatára be kellett volna lépnem a színpadra. Itt volt az idő! Egyszerre elfogott a drukk, a lámpaláz, elsötétült előttem a világ és én, ahelyett, hogy beléptem volna a színpadra, mint akit hirtelen elfogott az émelygés, kikívánkoztam a szabad levegőre! Nem értem rá sokáig gondolkozni, valaki hátulról az egyik kezével nyakon ragadott, a másik kezével körülbelül négy arasszal lejebb, egy lódítás — és benn voltam a színpadon.

— „Itt baj van” — gondoltam, — ”ezen már nem lehet segíteni!”, és elkezdtem fújni az én mondókámat lélegzet nélkül, egy szuszra az utolsó szóig. Egy pillanatra sem álltam meg. Egy pillantásra elmondtam az egészet, nem törődve azzal, hogy valamelyik partneremnek közbe reflektálnia kellett volna egy-egy mondatomra. Mikor a végére értem, sarkon fordultam és kiszaladtam a színpadról. Ott hagytam a szereplőtársaimat, mint szent Pál az oláhokat, . . . így végződött az én első színpadi szereplésem.
 

A gramofonénekléssel ugyanígy voltam. Mikor először léptem a tölcsér elé, kivert rajtam az izzadság, valami fojtogatni kezdte a torkomat és ne adj isten, hogy egy becsületes hang jött volna ki rajta. A lábaim reszkettek, a hangom tremolázott, pedig egy félóra alatt megittam vagy három üveg Málnási vizet. Mind nem használt. Kértem egy kis pauzát, hogy egy kicsit magamhoz térjek.

A szünet alatt megmagyarázták, hogy a tölcsér nem harap, mitől félek hát?! „Könnyű azt kérdezni,” mondtam és remegtem nyárfalevél módjára. Még egy kicsit biztatgattak, hogy csak bátran álljak oda és danázzak. Közben jött a fölvevő mérnök és siettetett, hogy végre kezdjünk hozzá.
 

Odaálltam a mellé a borzasztó tölcsér mellé. A fölvevő gép elkezdett brekegni: „Ruhe” hallatszott a másik szobából s egy pillanatra rá: „Los!” Csönd.

„Kezdje már meg!” - szólt mögöttem valaki. Erre el-akartam szaladni, de az a valaki megfogott a nyakamnál és nem eresztett! „Nyissa ki a száját és énekeljen” — szólt egy kissé szigorú hangon.

Erre nekiduráltam magam és danáztam. Hogy hogyan, azt bizony nem tudnám megmondani, csak arra emlékszem, hogy a mérnök már rég megállította a gépet és én fújtam keservesen; mert ha egyszer belejövök, hát akkor engem egykönnyen megállítani nem lehet.

Ez csak próbalemez volt, úgy hogy a következő percben hallhattam a saját hangomat. És rájöttem arra, hogy érdemes volt azt a félórai drukkot végigszenvedni azért a fölemelő érzésért, amely erőt vett rajtam akkor, amikor először hallottam a saját hangomat.

ZENEKERESKEDELMI KÖZLÖNY, 1911. június 1. (1. Évfolyam, 4. szám)

Színházi Élet - 1925/3. szám

"Operett készül  Mendelssohn életéből"

Schubert és Offenbach után Mendelssohn is bevonul az operettfigurák tisztes sorába. Az amerikai Schubert-színházi tröszt operettet készített Mendelssohn életéből, melynek librettóját Edgar Allen Woolf írta és zenéjét Mendelssohn műveiből Sigmund Romberg állította össze.

Népszabadság, 1957-09-22 / 224. szám
 

MAGYARORSZÁG „NAGY ÖREGEI"

HUSZKA JENŐ

A klasszikus magyar operett műfajának egyetlen ma is köztünk járó kiformálója, Huszka Jenő, a Bob herceg, Aranyvirág, Gül baba, Tündérszerelem, Lili bárónő, Mária főhadnagy, Szabadság-szerelem ünnepelt komponistája körül majdnem nyolc évtizede halmozódik fel a siker.

— Valahogyan úgy alakult az életem — emlékezik ifjúságára —hogy számomra még a mások nagy szomorúságának napjaiban is kijutott az örömből. A nyilvánosság előtt például először a szegedi nagy árvíz évében, 1879-ben szerepeltem. A károsultak javára rendezett műkedvelő előadáson én is felléptem, bár alig voltam ötéves. Hegedülni tanultam s 11 esztendős koromban már mint a jövő nagy ígéretét emlegetett a Szegedi Híradó tudósítója. Hat évvel később csatlakozott szegedi kritikusom véleményéhez Hubay Jenő is, amikor felvett a Zeneakadémiára.

A fiatal Huszka nemcsak hegedülni tanult, beiratkozott a zeneszerzői tanszakra és a jogtudományi egyetemre is. Tanulmányai végeztével, huszonegy éves korában doktori diplomával foglalta el az első hegedűs helyét Párizsban, Lamoureux hírneves zenekarában.

— Diplomáim mellé — mosolyog ifjonti nekibuzdulásán — két szerzeményem kinyomtatott kottáját is magammal vittem, hogy meghódítsam Párizst: a Jogász-csárdást , s Martos Ferencnek A Hétben megjelent Bob herceg című versére szerzett kísérő zenét.
Mi tagadás, a francia főváros zenei világa nem figyelt fel a Jogász-csárdásra. Sőt dr. Huszka másik zeneművére sem, amely pedig Pesten nagy sikert hozott szerzőjének. Török Irma, a Nemzeti Színház kiváló fiatal művésznője adta elő 1895-ben az Otthon Körben, az írók klubjában s annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy az első kottákat szétkapkodták s új meg új kiadásban jelentette meg a kiadó. S ha Párizs nem is tárta fel kapuját a Bob herceg előtt, hét évvel később a magyar főváros közönsége a melodráma sikerétől inspirált diadalmas operett szerzőjét és primadonnáját ünnepelte.
— A siker pillanatában mindenki ellenállhatatlan — vall a Bob herceg egy csapásra beérkezett ifjú szerzőjének érzéseiről a nyolcvankét éves mester. — Én is ellenállhatatlannak éreztem magam akkor, a siker szédületében, s nagyon meglepett volna, ha a Király Színház megnyitására nem tőlem, a huszonhét éves komponistától, kért volna operettet Beöthy László igazgató. Úgy is történt, mint vártam, s megszületett második operettem, az Aranyvirág. Ennek sikerét csak a harmadik, a Gül baba homályosította el. Ma ötvenkét év után is játsszák, éneklik, sőt legutóbb filmre is vitték.

A siker ezután is hűséges komondorként járt a melódia-gazdag komponista nyomában. Tündérszerelem című daljátékát fővárosi bemutatója előtt ötven estén játszották vidéken. A Nemtudomka bemutatója után kitör a világháború s elhallgat Huszka múzsája; a diadalmas életöröm. Csak a Tanácsköztársaság reményteljes napjaiban csendülnek fel újra a forró melódiák, a Lili bárónő emlékezetes sikerű premierjén, kétszáz táblás ház nyitányaként. A Lili bárónőt az Erzsébet, a Gyergyói bál, majd a Mária főhadnagy 260 előadása követi, a felszabadulás után pedig a Szép Juhászné és a Szabadság-szerelem áradó kedvű melódiái.

— Jó szerencse kísért s mindvégig ki is tartott mellettem — summázza életét Huszka Jenő. — Ha irigység, rosszakarat keresztezte az utamat, az is hasznomra vált. Amikor annakidején a kultuszminisztérium művészeti osztályáról, ahol évekig dolgoztam, a vakok intézetébe helyeztek át, megszerveztem a vakok Homeros énekkarát. Úgy lehet, nem szívesen látták, hogy „száműzetésem” helyén is kedvvel és eredményesen dolgozom, mert kisvártatva nyugdíjba küldtek. De ez a fordulat is szerencsésnek bizonyult számomra. Most már minden szabad időmet a Szövegírók és Zeneszerzők Szövetkezetének az ügyeire fordíthattam, amelyet még 1907-ben alapítottunk. Harcoltam a szerzői jogok védelméért, mert tapasztalatból tudtam, hogy egyes külföldi államokban szabad prédának tekintették a magyar szerzők műveit. A Bob herceget például Prinz Vagabund cím alatt amerikai szerzők operettjeként játszották az Egyesült Államokban.

— A felszabadulás óta — állapítja meg elégedetten — hivatalosan és erélyesen képviselik a szerzők jogvédelmét is. Ez a gondoskodás is hozzájárul, hogy jól találom magam az új világban, melynek eszmevilágából főleg az igazi demokráciára való törekvés ragadott meg. Ifjúságomban szüleim kedvéért közhivatali állást vállaltam, ott mindig igyekeztem demokratikus felfogásomat érvényre juttatni. Ez a szempont vezetett szövegkönyveim megválasztásánál is. Nem is tehettem volna másként, hiszen nyolcéves korom óta, mikor szüleim elvittek az Orfeusz a pokolban előadására, szenvedélyesen hiszek az operettben, mely a legdemokratikusabb műfaj, mert a közönség legszélesebb rétegeihez szól.

Ha felkattintjuk a rádiót, a Szív küldi... műsorában szinte naponta felcsendülnek a Londonban, hej, az Ott túl a rácson, az Egy kis cigaretta valódi finom szívet melegítő dallamai. Míg gyönyörködve hallgatjuk, szeretettel gondolunk a nyolcvankét éves zeneszerzőre, aki a könnyed melódiák szárnyán küld szívhez szóló szépséges üzenetet.

Lengyel István

• Magyar Zenészek Lapja, 1927-05-01/5. szám

Dr. Huszka Jenő.

Az Országos Magyar Zenész-szövetség kebelében tömörült magyar zenészek, karmesterek és zeneoktatók nagy és lelkes részvétele mellett lefolyt évi rendes közgyűlés közfelkiáltással és egyhangú lelkesedéssel dr. Huszka Jenő urat, a m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium min. tanácsosát, a Magyar zeneszerzők, szövegírók és zeneműkiadók szövetkezetének és a Magyar színpadi szerzők egyesülete zenei szakosztályának elnökét a zenész-szövetség díszelnökévé választotta meg.
Midőn a szövetség vezetősége a közgyűlés eme elhatározását küldöttségileg közölte vele, ő méltósága válaszában azt fejtette ki, hogy betűszerint kiváló megtiszteltetést jelent számára, hogy az ország zenésztársadalma őt szeretetének ezen újabb jelével elhalmozza, a mivel szemben azonban ő, a zenészség kulturális érdekeinek szolgálatában állva, szíve egész melegével, ragaszkodásának teljes és tömör erejével, de együttérzésének egész súlyával is nem a díszt és megtiszteltetést akarja látni megválasztásában, hanem a zenészség magasabb érdekeinek szolgálatában álló új munkakört lát a maga számára, melynek odaadó és lelkes betöltésében a magyar zenészség erkölcsi, anyagi és kulturális céljainak elérésére való törekvésében hathatós szószóló és támogató kíván lenni.

Az ezen tömör szavakban kifejezésre jutott megnyilvánulásban látjuk annak a nagy kérdésnek fontos és súlyos horderejét, mely lehetővé tette számunkra, a zenész-szövetség számára, hogy dr. Márkus Jenő kipróbált munkaereje mellett, mely javunkra változatlanul biztosítva marad, dr. Huszka Jenő munkakészségét és ügyszeretetét biztosíthattuk.
Kétségtelen objektivitással kell megállapítanunk, hogy dr. Huszka Jenő személyének a zenészség összérdekei szolgálatába állításával oly hatalmas lépést tettünk ismét előre, mely a szövetség erkölcsi és kulturális javainak gyarapításán kívül a magyar zenekultúra életében is határkövet jelent.

Dr. Huszka Jenő magas közjogi pozíciója, nagy tehetsége és kiváló zenei kvalitásai mellett vérbeli muzsikus mivoltát, a zenészek speciális érdekei iránti érzékét is magával hozza. Az országos zeneakadémián Hans Kössler és Herzfeld tanárok egyik nagyreményű tanítványa volt, zenei tanulmányai befejeztével pedig egy évig Párisban a híres Lamoureux-féle filharmonikus zenekarnak volt tagja. És ki nem ismerné a szép Huszka-dalokat, a Bob herceg, Aranyvirág, Gül Baba, Tündérszerelem, Rébusz báró, Nemtudomka, Lili bárónő és az idei szezonban nagy sikerrel színre került Hajtóvadászat című operettjeit?! S aki oly tetterős és eredményes munkásságot fejtett ki a testvéregyesületek felvirágoztatása körül, aki oly lelkes harcosává vált az önként, önzetlenül vállalt ügynek, teljes biztosítékát nyújtja a mi szövetségünknek is abban a tekintetben, hogy a benne rejlő tehetség és a szövetség iránt táplált szeretet minden erejével áll sorompóba a zenész-szövetség mellett, a zenész-szövetségért.

Oly sokszor olvassuk a színlapokon, meg az újságok hasábjain a diadalt arató két nevet: „Huszka— Martos", mely alliance mindig diadalra vitte a vállalt ügyet. Reméljük és bízunk benne, hogy ez a jelszó: Huszka—Márkus ugyancsak diadalt fog jelenteni a mi számunkra. Minden esetre azonban megállapíthatjuk, hogy a második negyedszázad kitűnő auspiciumokkal indult meg és bízunk a magyarok Istenében, hogy ilyen vezetők kormányzása mellett a magyar zenészek hajója dagadó vitorlákkal büszkén fogja átszelni a magyar zenekultúra végtelen óceánját, hogy a jól végzett munka után vissza-vissza térjen a nyugalmat és biztonságot jelentő révbe.

Huszka Jenő

Egy zeneszerző, akit kitüntetés ért. Ritkaság a mai világban, de annál említésre méltóbb, sőt, éppen ezért méltó az említésre. Huszka Jenő tudniillik, miniszteri tanácsos is volt, és mint ilyen, 35 esztendei szolgálat után saját kérelmére ment nyugdíjba. Tényleg a saját kérelmére.  De a legmagasabb kitüntetést nem szolgálata elismeréséért kapta, hanem kifejezetten, mint zeneszerző,  «a zeneművészet terén szerzett érdemeinek elismeréséül» ......
 

A II. osztályú magyar érdemrend jutott osztályrészéül és ehhez a szép kitüntetéshez a Magyar Muzsikaszó teljes gárdája nevében szívből gratulálunk, hiszen — többek között — lapunk egyik legkitűnőbb főmunkatársa is az ünnepelt. Az utóbbihoz magunknak gratulálunk.
 

Az egészben nem azt tartom különösnek, hogy észrevették érdemeit, hanem azt, hogy ilyen későn vették észre. Valóban nehéz lehetett olyan sokoldalú művészi tevékenységet meg nem látni. Vegyük csak például az operettjeit sorra:

„Bob herceg,” „Aranyvirág,” „Gül Baba,” „Tündérszerelem,” „Rébusz báró,” „Nemtudomka,”     „Hajtóvadászat,” „Lili bárónő.”

Különös ember ez a Huszka Jenő. Most, hogy így egymás mellé írtam ezt a nyolc operett címet, megjelenik előttem a szerző képe, úgy, ahogy én közel harminc éve látom. Magam elé idézem és egy lelki interjút kérek tőle. Hogy én személyesen menjek fel hozzá, nem is tudom elképzelni.  Nem szokott önmagáról beszélni. De talán nincs is erre szükség: előttem vannak az alkotásai, ismerem életének egyes mozzanatait és ezekből megkísérlem a lelki interjú megírását.

Származási helye Kiskunfélegyházán van, a kemény koponyájú kunok földjén és van is benne sok a kunok keménységéből. Nehezen barátkozó, de akit barátjául fogadott, ahhoz rendületlenül ragaszkodik. Ez teljes ellentétben áll úgynevezett külső megjelenésével, mely a diplomata hűvös, tartózkodó modorát mutatja. Ám ez csak külső látszat, a csaknem gyerekesen jó szív védekezése, aki tudja mennyi keserves csalódás után. Mert, bár az ember lelke sok ellentétből van összetéve, de az a nagy melegség, mely Huszka melódiáiból, felénk árad hogyan lehetne megmagyarázható, ha szíve csakugyan olyan hideg lenne, mint amilyennek a felületes szemlélő ítélné szokásos külseje után?

A nagy magyar alföld közepén született és van benne sok a magyar paraszt tempósságából, flegmájából: nem igen vannak fölösleges mozdulatai és nehezen hozható ki a sodrából. 

A siker ezek dacára mégis utolérte. Így helyes, hogy — utolérte, mert ő ugyan nem futott utána, de nem is tette elbizakodottá.
 

A mai szerzői mentalitás szemlélete alapján szinte érthetetlen Huszka közömbös viselkedése a sikerrel szemben. Mert nézzük csak egy kicsit a mai szerzői úgynevezett mentalitást.

Egy úgynevezett mai szerző megír, helyesebben lefütyül egy melódiát, azután keres egy zeneértőt, aki lekottázza az új szellemi (?!) terméket. Ha mindez már elkészült, akkor Isten legyen irgalmas a zenekarok vezetőinek, énekeseknek (különösen a rádión bevezetetteknek), kiadóknak és a tisztelt közönségnek! És ha véletlenül sikerül a tisztelt közönség fülébe, költséget és fáradtságot nem kímélve, beverklizni egy ilyen szerzeményt, milyen napóleoni pózba vágja magát, milyen fölényessé válik, és milyen zseniálisnak érzi magát!
 

Huszkának a siker úgyszólván az ölébe hullott. Igaz, könnyű dolga volt: neki nem Huszka volt az elődje! Érdekes egy kissé belepillantani az illusztris szerző múltjába, már amennyire egy aránylag rövidre szabott cikk kerete megengedi.

Szegeden végezte középiskoláit. Nem láttam ugyan a bizonyítványait, de ismerve a mostani Huszkát és tudva, hogy a kegyesrendi gimnáziumban végzett, feltételezem, hogy alapos munkát szerető, kitűnő tanuló volt. Első zenei kiképzését is Szegeden nyerte az ottani zenedében.
 

Apja, Huszka Ödön, a szegedi királyi tábla közszeretetnek örvendő bírója, jeles piccoló művész volt. Édesanyja művésziesen zongorázott. Tehetségét mindenki Istentől kapja, de a hajlamot szüleitől örökli. Az lett volna csoda, ha Huszka Jenő nem örökölt volna művészi hajlamot ilyen zeneileg képzett szülőktől. Még hozzátesszük ezekhez azt, hogy édesapjától a zenetanulásra ösztönzést kapott, sőt annak döntő fontosságára folyton figyelmeztetést nyert és Budapestre érve egyetemi tanulmányaival egy időben Zeneakadémiánkon a zeneszerzési tanszakot is elvégezte Koessler János vezetése alatt, kinek keze alól annyi kitűnő zenészünk került ki.
 

Nem ismerem gyermekkorát, de úgy képzelem, hogy nem olyan laufmétázó, utcákon kószáló fiú volt. Ezek helyében iskolai tanulmányai mellett hegedülni tanult, a német, francia, angol és az olasz nyelvek ismeretét sajátította el: szóval céltudatosan készült a jövendőre már abban a korban, mikor másoknak még csak a játékon van az eszük.

Tipikus regényalak. Olyan, mint Jókai aranyembere: minden arannyá válik a kezei között.  Csodálatos véletlenek kapcsolata az élete. Ezekben a véletlenekben lehetetlen a tervszerűséget fel nem fedezni.

Ennyire tervszerű véletlen-sorozat már isteni gondviselésnek is nevezhető. Amellett, hogy a zenével teljesen átitatott család sarjadéka, a zeneszerzőség felé sodorja ellenállhatatlanul adottsága, melyet közönséges nyelven tehetségnek nevezünk. Ehhez járul az apa erős ösztönzése, aki a zeneszerzői működésben látta, illetve óhajtotta látni fia jövőjének legszilárdabb alapját és — valljuk be — nem ok nélkül.
 

Nem csekély nyomokat hagyhatott Huszka életében a 14 esztendős Fedák Sári szegedi rokonlátogatása sem. Ezt a látogatást Huszka csak négy év múlva viszonozta ugyan Beregszászon, de két ilyen művészlélek találkozása szükségszerűen kihatással kellett legyen, jövő életükre. Fedák Sári is művészi hajlamokkal telitett család sarja. Már apja és anyja is szívesen vettek részt műkedvelői előadásokon, sőt a rossz nyelvek azt beszélik, hogy édesapja inkább színészi, mintsem orvosi talentum volt.
 

Martos Ferenccel való baráti viszonya is egyik sorsdöntő faktuma életének. Addig-addig olvasgatta Martos Ferenc verseit, míg Huszkának, egyszer csak megszületett a «Bob herceg» melodráma, mely hamarosan az ország legdivatosabb melodrámája és később a hasonló című operett magva lett.
 

Huszka-Martos-Fedák. Hová vezethetett ez a szellemi triumvirátus? Csakis a magyar operett megteremtéséhez, csakis a teljes diadalhoz. Ez a hármas, magyar szellemi nagy antant az egész magyar zenei életre nagy kihatással volt és természetesen döntő hatású kellett legyen a három művész életére. Rekordot jelentett a magyar operettek terén a «Bob herceg.» 

Az első magyar operett, mely száz előadást ért meg egyfolytában. Azóta már sok magyar operett megérte ezt, de az akkori időben a mai generáció számára talán meg sem érthető nagy szenzáció erejével hatott az első százas jubileum.

Felületes szemlélő csak a «Bob hercegtől» a «Lili bárónő»-ig befutott utat, a diadalok sorozatát látja, de a gondolkodó ember részére az ezt megelőző idő, a komoly stúdiumok kemény esztendői is érdekes dokumentumokat jelentenek és a „Véletlen-sorozatokat”  gondviselés-szerűnek látja, mert az ilyen „Véletlen-sorozatok” csak kiválasztott emberek életében fordulnak elő.
 

Huszka életét tanulságos volna külön tanulmány tárgyává tenni.
 

Az, hogy annyi kiváló szellemi tulajdonsággal rendelkező ember, mint Huszka Jenő a magyar művészeti élet terén — mondjuk példának okából, mint a kultuszminisztérium Művészeti osztályának vezetője, nem lett volna-e hivatva arra, hogy művészi életünket, de különösen zenei életünket nagy-mértékben felfejlessze? Arra mi, akik képességeit közelebbről ismerjük, határozott igennel felelhetnénk, de ez talán más Iapra tartozik, mi csak ünnepelni akartuk őt e cikkünkben, kitüntetése alkalmából.
 

Nádor József*

Magyar Muzsikaszó, 1933. április 1. (2. Évfolyam, 4. szám)

*Nádor József (Bp., 1876 – Bp., 1967. január 4.): dalszerző. (Megj., A.)

Huszka Jenő ünneplése

Illusztris társaság gyűlt össze március 16-án (1933-ban, megj., A.) a Gellért szálló márványtermében. A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete tagjai jöttek el, hogy kitűnő és népszerű elnöküket Dr. Huszka Jenőt ünnepeljék, legfelsőbb kitüntetése alkalmából.

Megállapíthatjuk, hogy ez ünneplés őszinte volt és lelkes.

Balázs Árpád mondott keresetien, de költői lendületű szavakkal felköszöntőt, melyekre Huszka dr. reflektálva szinte dióhéjban mondta el a Szövetkezet egész történetét. 

E közvetlenül elmondottakból tudhatták meg — akik még nem tudták volna, — hogy a szövetkezet illusztris elnöke néhány úttörő szerzővel — (Ányos, Chorin, Erőss, Nádor, Martos dr.), milyen nagyszerű munkát végzett, mikor az albérleti szobából a mai székházig hozta el a Szövetkezetét.
 

Vacsora után Bertha István a kitűnő karnagy, ismert rádió zenekarával az ünnepelt műveit mutatta be. Szabó Lujza, Raffay Erzsi, Turay Ida, Mocsányi és Lakos, Balassa János és Weiner István dr. működtek még közre. Martos Ferenc dr. konferált s a társaság a késő éjszakai órákig maradt együtt.

Magyar Muzsikaszó, 1933. április 1. (2. Évfolyam, 4. szám)

Ma 58 évvel ezelőtt halt meg a magyar operett „atyja”, Huszka Jenő zeneszerző (Szeged, 1875, április 24. – Budapest, 1960. február 2.)

 - 1896-  Huszka Jenő nemcsak az államtudományok, hanem a jog doktora is lesz,  és zenei tanulmányait is sikeresen befejezi a Zeneakadémián.

1897-1898 - Párizs, Lamoreaux zenekarában helyettes koncertmester – a londoni vendégszereplésükkor is velük volt.

1907 - májusban megalakul a Zeneszerzők Szövetkezete, alapító tagja, később elnöke

1927 - kinevezik a Kultuszminisztériumban, ahol a művészeti osztályt vezeti, miniszteri tanácsosnak

1930 -1948 - a Zeneszerzők Világszövetségének alelnökévé választják 
(Confédération Internationale des Sociétés d'Auteaurs, Compositeurs et Editeurs)
1938 szeptemberében, a Magyar Rádió Zenei Tanácsának ülésén beválasztják a tagok sorába

1943 - Megválik a Zeneszerzők Szövetkezete igazgatói státuszától, 
a Magyar Rádió Zenei Tanácsának tagságától, a Zenész-szövetség, 
valamint a Zeneiskolák Országos Egyesületének elnöki tisztjeiről, 
lemond továbbá a hanglemezjogokat védő társaság, a "SZEMERT" vezetéséről, 
és a Színpadi Szerzők Egyesületének alelnöki tisztségéről is az őt ért fenyegető támadások miatt.

1945. március - Huszka, visszatér a Zeneszerzők Szövetkezetébe

1947-ben elutazik a Szerzők Világszövetségének párizsi kongresszusára, ahol a magyar szerzőket ő képviseli.

1960. február 2. - éjjel 2-kor, felesége karjai közt, 84 évesen elhunyt.

Huszka Jenő jelentősége, és munkásságának összegzése

A kiegyezést követően a millennium időszaka az, amikor a magyarosodás - bár jobb kifejezés lenne a visszamagyarosodás kora -, a magunk újrafelfedezése válik fontossá. Huszka Párizsból hazatérve a zene világában elsőként ismeri fel ezt, és a nagy bécsi operett-négyes halálát követően, mintegy átveszi tőlük a marsallbotot, és új magyar hangot üt meg a romantikus színpadi zenés műfajban. Huszka Jenő nyomán válik világhírűvé ennek a műfajnak a magyar ága. Az ő nyomdokán jár Kacsóh, Lehár, Kálmán, Jacobi, Szírmai, Ábrahám, Zerkovitz, Eisemann és a többiek is. Talán mint első, ő tudja legjobban, és legkövetkezetesebben a verbunkoshangot, a magyar táncritmust, a palotást, a csárdást, a népies műfajt beépíteni a sikeres bécsi klasszikus operett bevált formakeretébe. Nem forradalmi jelenség, a zenei kereteket ugyan nem töri szét, de az elfogadott zenei formulák között a nemzeti önállóság, függetlenség, és hazaszeretet, a magyar föld és lakói iránt érzett szeretet fűti át egész munkásságát. Még akkor is, amikor látszólag London utcáiról ír a Bob hercegben. Egyébként Huszka dallamainak őserejét jól példázza, amit Kodály mesélt nevetve többször is, miszerint egy eldugott erdélyi faluban járva, népdalgyűjtő körutjai során, többször is belebotlik a "Londonban hej.." kezdetű "népdalba" a harmincas években. Hasonló beszámolókat még az ötvenes évekből is találni, ám ott a gyűjtött dallamok között a "Darumadár fenn az égen" kezdetű népdallá váló Huszka dalt említik. A szabadságharc, mint motívum keresztülível életművén, és bár ő egy-egy történet kapcsán beszél a szabadságról, és az elnyomásról, korfüggő módon válik kínossá egy-egy premierje. A szabadság allegóriája egy pénzfüggő, adott pillanatban idegenérdekeket szolgáló, vagy egy-egy gazdaság diktálta uralkodó politikai közegnek zavaró téma, és ilyenkor megvető és degradáló jelzők közepette temetik el a műfajt, bugyuta és bárgyú szavakkal illetve. A mező, a rét soha sem egynemű növények összessége, mégis erről gyakran megfeledkeznek, akik a színház világát varázsolják a nézők elé.

Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/f-j/huszkaelet.htm

Huszka Jenő és második felesége, született Arányi Mária sírja Budapesten. Farkasréti temető: 41-1-19/20.

Tegnapi születésnap - évforduló

Harsányi Zsolt  (Korompa, 1887. január 27. – Budapest, 1943. november 29.) író, újságíró, műfordító, színigazgató. A két világháború közötti korszakban a szórakoztató irodalom népszerű szerzője volt.

Harsányi Zsolt az emlékezetes regényei mellett az opera -, operett-, daljáték műfajában dalszövegek írásával és fordításával is maradandót alkotott:

Mozart: Don Juan

Mozart: A varázsfuvola

Rossini: A sevillai borbély

Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén

Kodály Zoltán: Háry János

Dohnányi Ernő: A tenor

Csajkovszkij-Klein: A diadalmas asszony

Schubert-Berté: Három a kislány

Offenbach: A banditák

Suppé: Boccaccio

Fall: Pompadour

Lehár Ferenc: A három grácia

Lehár Ferenc: Frasquita

Lehár Ferenc: A mosoly országa

Lehár Ferenc: Giuditta

Szirmai Albert: Napoleon és a mozikirály

Kálmán Imre: A cigányprímás

Kálmán Imre: Marica grófnő

Harsányi Zsolt előbb bölcsész pályán indult, majd a jogi karra váltott és ott szerzett diplomát a kolozsvári egyetemen. Az újságírással már fiatal korában elkezdett foglalkozni, színházi lapot szerkesztett, Színházi Hét címmel (1910). A Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap, az Új Idők munkatársa, A Magyar PEN Club főtitkára és  1938-tól a Vígszínház igazgatója volt.  Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak (1934) és a Petőfi Társaságnak. Harsányi Zsolt írta a szövegét  - Paulini Bélával -  Kodály Zoltán Háry János című daljátékának (1926).  Színdarabokat, verses műveket is írt. 1935-ben  Corvin-koszorúval tüntették ki.

1943. november 29-én hunyt el Budapesten, 56 éves korában.

Főbb művei

• A féltékeny költő (versek, Bp., 1920);
• Az arany holló (regény, Bp., 1925); regény a szerelemről
• Az üstökös (regény, Bp., 1932); Petőfi Sándor életének regénye
• Ember küzdj! … (regény, Bp., 1932); Madách Imre életének regénye
• Szólalj, szólalj, virrasztó! (regény, Bp., 1934.); Zrínyi, a költő életének regénye
• A tündérkirálynő (1934)
• Ecce homo (regény, Bp., 1935); Munkácsy Mihály életének regénye
• Magyar rapszódia (regény, Bp., 1936); Liszt Ferenc életének regénye
• Mathias rex (regény, Bp., 1937); Hunyadi Mátyás életének regénye
• Élni jó (regény, Bp., 1937); Rubens Péter Pál életének regénye
• És mégis mozog a föld (regény, Bp., 1937); Galilei életének regénye
• Magdolna (regény, Bp., 1938); Három szerelem regénye
• Sacra Corona. (Bp., 1939); A magyar szent korona regénye
• Grófkisasszony (vígjáték, Bp., 1939);
• Szegény János (regény, Bp., 1940); Korvin János életének regénye
• Whisky szódával (regény, Bp., 1941);
• A bolond Ásvayné (színmű, 1942);
• Aranyalma (regény, Bp., 1942). Páris királyfi a görög mitológiának népszerű alakja és az Olympos ragyogó világa elevenedik meg az ősi mondáknak ebben a művészi feldolgozásában.

Harsányi Zsolt, Hercegh Ferenc, Csathó Kálmánné Aczél Ilona

Nagy Operett Farsangi Bál

2018. február 24., Hatszín Teátrum, 19 óra

/Showszínhaz.hu/

Így van, én is kíváncsiságból néztem meg..

Nem láttam a darabot és nem is áll szándékomban megnézni; akiket érdekel bizonyára elmennek/már elmentek a színházba megnézni ezt a produkciót. A bemutató előadáson készült hangfelvételről a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. műsorában játszott be részleteket, figyelemfelkeltésül.  Különösebben engem sem kapott meg az, amit hallottam belőle - de mint ritkaság, szót érdemel.

Nemrég láttam a Karinthy Színházban, írtam róla egy beszámolót korábban, ez egy elég gyenge darab vagy legalábbis az előadás az volt, mert a poénok inkább eröltetettek voltak, fárasztóak és nem csattantak... a zenéje is elég sablonos, ötlettelen, a más Eisemann darabokból áttett számok javítottak rajta. Rengetegen hazamentek a szünetben, pl. a mellettem ülők is mi valahogy végigszenvedtük. A Kutya ugat c. dal ebben az operettben van eredetileg? Ezt szerettem, meg az Egy kis rúzst is.

Harsányi - Zágon – Eisemann: XIV. René

zenés hatalmi őrület 3 felvonásban, két részben

karinthyszinhaz.hu

Művészeti vezető: Karinthy Márton

Rendező: Csizmadia Tibor

Zenei vezető: Fekete Mari

"Eisemann Mihály szinte csak slágereket írt! Kevés olyan ember van, aki nem ismeri az Éjjel az omnibusz tetején, Lecsó lecsó, Lesz maga juszt is az enyém, Holdvilágos éjszakán, Bőg a tehén, Hallod-e Rozika te, János legyen fenn a Jánoshegyen, Jaj de jó a habos sütemény című dalokat.

Lodoméria, ez a kis ország politikai válságban van. Korrupció, cselszövések, kicsinyes hatalmi játszmák, ellenzéki tüntetések nehezítik az uralkodást. A fiatal király, XIV. René trónját trónkövetelő és egy szomszédos nagyhatalom uralkodója is fenyegeti. És a háttérben még ott van egy nyomasztóan nagy titok, amit az uralkodó környezetében inkább sejtenek, mint tudnak, de René próbálja megőrizni ezt, az ország további sorsát is befolyásoló titkot.

Harsányi Zsolt és Zágon István szövegkönyve, szófordulatai Rejtő Jenő legjobb írásait idézik. Szellemes, kicsit abszurd, és végtelenül szórakoztató. Nem mentes a mai korra jellemző áthallásoktól, de nem politizál, csak annyira, amennyire egy képzeletbeli ország viszonyait színpadra állítva ez elképzelhető.

Mivel a történet uralkodói környezetben játszódik, ezért kötelező a látványos kiállítású előadás, ami a zene mellett hozzájárul az igazi színházi élményhez. 

Az 1940-es vígszínházi bemutatóban Tolnay Klári, Mezey Mária, Ajtay Andor, Feleky Kamill játszott. A mi bemutatónkban is több színházi kedvenc, ismert színész lép majd színpadra. Olyanok, akiket már több Karinthys előadásban láthattak és olyanok, akik először lépnek színpadunkra."

Ezekről az Ábrahám-operettszámokról szóltam a musical-topicban is... de mégis ez operett és így ideírom: 

Hungaroton CD

Bál a Savoyban 

Részletek Ábrahám Pál operettjeiből

HCD 16886 
This Compilation (P) 2007 Hungaroton Records Ltd.

1. Toujours l'amour “Bál a Savoyban² (Heltai Jenô) 5'21"
2. Mauzi “Viktória² (Harmath Imre) 3'15"
3. Néger dal (Egy Johnny vagyok) “Hawaii rózsája² (Harmath Imre) 4'05"
4. Beleszerettem magába “3:1 a szerelem javára" (Harmath Imre) 4'21"
5. Pardon madame “Viktória" (Harmath Imre) 5'35"
6. My golden baby “Hawaii rózsája" (Harmath Imre) 2'56"
7. Ittam egy kis pityókát “Hawaii rózsája" (Harmath Imre) 2'35"
8. Lila akácok a “Lila akácok² c. filmből (Mihály István) 4'20"
9. La bella Tangolita “Bál a Savoyban" (Heltai Jenő) 4'48"
10. Édes mamám “Viktória" (Harmath Imre) 3'14"
11. Álmaimban már láttalak “3:1 a szerelem javára" (Harmath Imre) 4'26"
12. Kicsike vigyázzon “Zenebona" (Harmath Imre) 3'42"
13. Good night “Viktória" (Harmath Imre) 4'41"
14. Teve van egypupú “Az utolsó Verebély lány" (Harmath Imre) 4'06"

Összidő: 58'10"

Házy Erzsébet (1, 9, 13), Németh Marika (5, 11), Zentay Anna (2, 4, 6, 7, 10, 12)
Melis György (3, 5, 13 ), Mensáros László (8), Rátonyi Róbert (2, 6)

Harmónia vokál (1, 3, 5. 9, 13), A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara (1, 3, 9, 13)
A Magyar Rádió és Televízió Esztrádzenekara (2, 4-6, 10-12, 14),
A Magyar Rádió és Televízió Tánczenekara (7), Stúdió 11 (8), MÁV Szimfonikusok (8),
Vezényel: Bródy Tamás (1-6, 9-14), Bágya András (7), Behár György (8)

Ezek a dalszámok először rádiófelvételeken hangzottak el a hatvanas években ezekkel az előadókkal, de más énekművészekkel is hangszalagra rögzítették az első időkben. Pl. a 3. szám Néger dal (Egy Johnny vagyok) - Radnay György felvételéről jobban ismert...

(A Házy Erzsébet-topicban korábban ugyancsak volt erről szó.)

Ez egy rövidített verzió. Van egy 3. teljes is fenn a youtube-n  A magyar feliratot utólag is lehet pótolni. 1.48 perc, de a vége hiányzik.

https://www.youtube.com/watch?v=7BYj5LfM9Ck

Ezt a filmet már Németországban nem mutathatták be 1935-ben, de Ausztriában még igen.