751 Búbánat 2006-09-13 10:37:23 [Válasz erre: 747 Sesto 2006-09-13 09:43:05]
Számomra ez nem újság, de azért köszönöm, hogy megemlítetted. Erről beszéltem a Házy-topicban is, amikor beraktam a Nemlaha Györgynek írt válaszra sem méltatott levelét; ezt a rádiós zenei anyagot használta fel a TV, amikor 1973-ban elkészítette illetve eljátszatta a zuglói Zichy-kastélyban Házyval és Kónyával e két operett keresztmetszetét. A zenei anyag mint említettem a Rádióban készült nem sokkal előbb, ezek a részletek időnként elhangzanak a rádióban: a két főszereplő kívül még Petress Zsuzsa, Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád és Réti József működött közre a felvételen, az MRT Ének-és zenekarát BródyTamás vezényelte - amelyet aztán a Hungaroton felhasznált lemezéhez. A TV-felvétel pedig vagy megsemmisült, vagy úgy eldugták az archívumuk legmélyére, úgy hogy a hiányos nyilvántartásuk okán fogalmuk sincs arról, milyen kincseket is őriznek!
Számomra ez nem újság, de azért köszönöm, hogy megemlítetted. Erről beszéltem a Házy-topicban is, amikor beraktam a Nemlaha Györgynek írt válaszra sem méltatott levelét; ezt a rádiós zenei anyagot használta fel a TV, amikor 1973-ban elkészítette illetve eljátszatta a zuglói Zichy-kastélyban Házyval és Kónyával e két operett keresztmetszetét. A zenei anyag mint említettem a Rádióban készült nem sokkal előbb, ezek a részletek időnként elhangzanak a rádióban: a két főszereplő kívül még Petress Zsuzsa, Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád és Réti József működött közre a felvételen, az MRT Ének-és zenekarát BródyTamás vezényelte - amelyet aztán a Hungaroton felhasznált lemezéhez. A TV-felvétel pedig vagy megsemmisült, vagy úgy eldugták az archívumuk legmélyére, úgy hogy a hiányos nyilvántartásuk okán fogalmuk sincs arról, milyen kincseket is őriznek!
750 mauscherika 2006-09-13 10:33:53 [Válasz erre: 746 Búbánat 2006-09-13 09:35:30]
Hmmm, jók ezek a feltevések. Én azt hiszem a 2-es verziót szavaznám meg, no persze a legutolsó hosszasan kifejtettel is szimpatizálom, de akárhogyis Andi rajongó vagyok, ez cseppet túlzás lenne... Csak nem értem, miért pont Viljánk nincs videón... Giuditta van, Vilja nincs? Na szép...
Hmmm, jók ezek a feltevések. Én azt hiszem a 2-es verziót szavaznám meg, no persze a legutolsó hosszasan kifejtettel is szimpatizálom, de akárhogyis Andi rajongó vagyok, ez cseppet túlzás lenne... Csak nem értem, miért pont Viljánk nincs videón... Giuditta van, Vilja nincs? Na szép...
749 Sesto 2006-09-13 10:29:01 [Válasz erre: 748 bemaria 2006-09-13 10:12:16]
...szivesen! (Azt hiszem ezt a CD-t én is beszerzem majd idövel,...érdekel!...) ;-)
...szivesen! (Azt hiszem ezt a CD-t én is beszerzem majd idövel,...érdekel!...) ;-)
748 bemaria 2006-09-13 10:12:16 [Válasz erre: 747 Sesto 2006-09-13 09:43:05]
Számomra ez újdonság! Köszi, hogy szóltál!
Számomra ez újdonság! Köszi, hogy szóltál!
747 Sesto 2006-09-13 09:43:05
...gondolom ez pl. Búbánatnak és az operett szakértöknek nem újdonság: egy pár nappal ezelött láttam a Hungaroton honlapon egy érdekes operett CD-t, amelyen Zeller \"Madarász\" és Millöcker \"Dubarry\" c. müveiböl hallani részleteket, az elöadók között megtalálni Házy Erzsébetet, Kónya Sándort, Réti Józsefet etc. ;-)))
...gondolom ez pl. Búbánatnak és az operett szakértöknek nem újdonság: egy pár nappal ezelött láttam a Hungaroton honlapon egy érdekes operett CD-t, amelyen Zeller \"Madarász\" és Millöcker \"Dubarry\" c. müveiböl hallani részleteket, az elöadók között megtalálni Házy Erzsébetet, Kónya Sándort, Réti Józsefet etc. ;-)))
746 Búbánat 2006-09-13 09:35:30 [Válasz erre: 745 mauscherika 2006-09-11 19:04:13]
Ez érdekes. Mi lehetett a szempont, ami miatt pont az egyik legnépszerűbb számot hagyták el a videó-felvételről – ugyanakkor a CD-n meg bennhagyták? Szerintem három oka lehetséges. 1. Amit nem is merek feltételezni: Andrea éneklése valamilyen gikszer folytán „gellert” kapott, a CD - re a stúdióban utólagosan „kozmetikázott” rész került rá. 2. Más-más összműsoridővel gazdálkodhatott a gyártó/kiadó a CD-n és a videón. Az utóbbiból kényszerűségből valamit ki kellett hagynia, erre a számra esett a választása. 3. A koncerten el sem hangzott a Vilja-dal. A CD-re egy más koncertről „vágták be” az ominózus dalt. Lenne egy negyedik ok is. Nem tudom, lemerjem-e írni. Mégis: Rost Andrea Vilja dalának őrült nagy sikere volt Bad Ischlben összegyűlt több tízezres tömeg körében, minőségben annyira „verte” Domingó, Carreras, Eva Lind, Albanó addigi és későbbi számait, és ezzel annyira lekörözte őket, kiknek az arcára volt írva saját kudarcuk, és hogy Rosthoz képest alulmaradtak a nemes éneklésben: megszégyenülésük roppant kínos, ami már mégiscsak sok(k)! Nagyságuknak oda, ha ez videón milliók számára hozzáférhetővé válik; együttesen eljártak a gyártónál: ennek a dalbetétnek nem szabad megjelennie – vágják ki a felvételről. A CD-n ott maradhat: a képfelvétel a zavaró. A mindenható producerek engedtek a kérésnek, a zsarolásnak. Ha ez igaz, akkor Rostnak jogi úton lépéseket kellett volna tennie s elégtételt kellett volna kapnia. De mivel erről nem tudunk, mégis inkább az első három pont valamelyike marad érvényben.
Ez érdekes. Mi lehetett a szempont, ami miatt pont az egyik legnépszerűbb számot hagyták el a videó-felvételről – ugyanakkor a CD-n meg bennhagyták? Szerintem három oka lehetséges. 1. Amit nem is merek feltételezni: Andrea éneklése valamilyen gikszer folytán „gellert” kapott, a CD - re a stúdióban utólagosan „kozmetikázott” rész került rá. 2. Más-más összműsoridővel gazdálkodhatott a gyártó/kiadó a CD-n és a videón. Az utóbbiból kényszerűségből valamit ki kellett hagynia, erre a számra esett a választása. 3. A koncerten el sem hangzott a Vilja-dal. A CD-re egy más koncertről „vágták be” az ominózus dalt. Lenne egy negyedik ok is. Nem tudom, lemerjem-e írni. Mégis: Rost Andrea Vilja dalának őrült nagy sikere volt Bad Ischlben összegyűlt több tízezres tömeg körében, minőségben annyira „verte” Domingó, Carreras, Eva Lind, Albanó addigi és későbbi számait, és ezzel annyira lekörözte őket, kiknek az arcára volt írva saját kudarcuk, és hogy Rosthoz képest alulmaradtak a nemes éneklésben: megszégyenülésük roppant kínos, ami már mégiscsak sok(k)! Nagyságuknak oda, ha ez videón milliók számára hozzáférhetővé válik; együttesen eljártak a gyártónál: ennek a dalbetétnek nem szabad megjelennie – vágják ki a felvételről. A CD-n ott maradhat: a képfelvétel a zavaró. A mindenható producerek engedtek a kérésnek, a zsarolásnak. Ha ez igaz, akkor Rostnak jogi úton lépéseket kellett volna tennie s elégtételt kellett volna kapnia. De mivel erről nem tudunk, mégis inkább az első három pont valamelyike marad érvényben.
745 mauscherika 2006-09-11 19:04:13 [Válasz erre: 744 Búbánat 2006-09-11 19:02:07]
Én speciel azért voltam baromi mérges, mert a Vilja dal nincs rajta a videón, de a CD-n igen és én úúúgy imádom!
Én speciel azért voltam baromi mérges, mert a Vilja dal nincs rajta a videón, de a CD-n igen és én úúúgy imádom!
744 Búbánat 2006-09-11 19:02:07 [Válasz erre: 743 mauscherika 2006-09-11 18:06:40]
Hát ez az, nem tudom, mivel több a CD?!
Hát ez az, nem tudom, mivel több a CD?!
743 mauscherika 2006-09-11 18:06:40 [Válasz erre: 742 Búbánat 2006-09-11 18:04:44]
És azon minden megvan ami a CD-n?
És azon minden megvan ami a CD-n?
742 Búbánat 2006-09-11 18:04:44 [Válasz erre: 741 mauscherika 2006-09-11 17:56:53]
Végülis, én is át tudom másolni az enyémet DVD-lemezre.
Végülis, én is át tudom másolni az enyémet DVD-lemezre.
741 mauscherika 2006-09-11 17:56:53
A CD-t még a Deutsche Gram. adta ki, emlékeim szerint. DVD-n szerintem nem adták ki, de barátnőm felvette videóra és felrakatta DVD-re... az egyetlen bánatom, hogy a videón nincs rajta minden, ami a CD-n...
A CD-t még a Deutsche Gram. adta ki, emlékeim szerint. DVD-n szerintem nem adták ki, de barátnőm felvette videóra és felrakatta DVD-re... az egyetlen bánatom, hogy a videón nincs rajta minden, ami a CD-n...
740 Búbánat 2006-09-11 17:44:59 [Válasz erre: 738 mauscherika 2006-09-11 17:40:04]
Melyik kiadó jelentette meg?
Melyik kiadó jelentette meg?
739 Búbánat 2006-09-11 17:43:29 [Válasz erre: 738 mauscherika 2006-09-11 17:40:04]
Nagyszerű! Nekem videón már megvan,megfontolom a DVD-t.
Nagyszerű! Nekem videón már megvan,megfontolom a DVD-t.
738 mauscherika 2006-09-11 17:40:04
Háháhá! Megvan az az operett est Bad Ischlből CD-n is meg DVD-n!!! Emlékeztek még rá, mikor beszéltük?
Háháhá! Megvan az az operett est Bad Ischlből CD-n is meg DVD-n!!! Emlékeztek még rá, mikor beszéltük?
736 Búbánat 2006-09-11 15:55:53 [Válasz erre: 735 bemaria 2006-09-11 15:33:00]
Ebben a [url]http://72.14.221.104/search?q=cache:PGwQeR1J85EJ:www.radio.hu/read/195559+P%C3%A1rizsi+%C3%A9let+B%C3%A9res+Attila&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=1;cikben[/url] olvastam erről. Ha bérletben láttad, akkor csak lesz. És a nagy színpadon?
Ebben a [url]http://72.14.221.104/search?q=cache:PGwQeR1J85EJ:www.radio.hu/read/195559+P%C3%A1rizsi+%C3%A9let+B%C3%A9res+Attila&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=1;cikben[/url] olvastam erről. Ha bérletben láttad, akkor csak lesz. És a nagy színpadon?
735 bemaria 2006-09-11 15:33:00 [Válasz erre: 734 Búbánat 2006-09-11 15:22:52]
Ott nem, viszont a bérleteknél fel van tüntetve! Ki lesz a rendező? Hol olvastad ezt a cikket?
Ott nem, viszont a bérleteknél fel van tüntetve! Ki lesz a rendező? Hol olvastad ezt a cikket?
734 Búbánat 2006-09-11 15:22:52 [Válasz erre: 733 bemaria 2006-09-10 15:15:37]
Ez biztos? A színház weblapján a 2006/2007-es évad műsortervében nem szerepel. A cikket olvastam én is, amiből a címen, a rendezőn és az \"erotika\" hangsúlyozásán kívül semmi több nem tudható.
Ez biztos? A színház weblapján a 2006/2007-es évad műsortervében nem szerepel. A cikket olvastam én is, amiből a címen, a rendezőn és az \"erotika\" hangsúlyozásán kívül semmi több nem tudható.
733 bemaria 2006-09-10 15:15:37
Offenbach: Párizsi élet 2007-ben az Operett Színházban
Offenbach: Párizsi élet 2007-ben az Operett Színházban
732 bemaria 2006-09-07 19:33:25 [Válasz erre: 731 Búbánat 2006-09-07 19:26:15]
Akkor jó! Majd meglátjuk még tényleg ő lesz-e az, vagy talán valaki \"jobb\".
Akkor jó! Majd meglátjuk még tényleg ő lesz-e az, vagy talán valaki \"jobb\".
730 bemaria 2006-09-07 18:27:17 [Válasz erre: 728 Búbánat 2006-09-07 18:25:33]
És ennek örülnünk kell, vagy nem?
És ennek örülnünk kell, vagy nem?
728 Búbánat 2006-09-07 18:25:33 [Válasz erre: 727 bemaria 2006-09-07 17:54:46]
Egyébként, nincs kizárva, hogy az elmúlt két nyári játékon bemutatott Csárdáskirálynő \"primadonnája\", az Operaházunk \"kétlaki\" művésznője, Rálik Szilvia kap ismét felkérést, ezúttal a másik híres Kálmán-operett címszerepének az alakítására: Rálik Szilvia.
Egyébként, nincs kizárva, hogy az elmúlt két nyári játékon bemutatott Csárdáskirálynő \"primadonnája\", az Operaházunk \"kétlaki\" művésznője, Rálik Szilvia kap ismét felkérést, ezúttal a másik híres Kálmán-operett címszerepének az alakítására: Rálik Szilvia.
727 bemaria 2006-09-07 17:54:46 [Válasz erre: 726 Búbánat 2006-09-07 17:51:01]
Igen, én is így gondolom!
Igen, én is így gondolom!
726 Búbánat 2006-09-07 17:51:01 [Válasz erre: 725 bemaria 2006-09-07 17:47:00]
Szerintem Te is vagy már annyira igényes, hogy holmi hakni színvonalú produkcióra nem ülünk be, pláne érte olyan messzire elutazni!
Szerintem Te is vagy már annyira igényes, hogy holmi hakni színvonalú produkcióra nem ülünk be, pláne érte olyan messzire elutazni!
725 bemaria 2006-09-07 17:47:00 [Válasz erre: 724 bemaria 2006-09-07 17:46:09]
Lehet, pont ezért nem kéne elmennem, nehogy még a végén \"megutaáltassák\" velem, bár az jelen állapot szerint nehéz lenne!
Lehet, pont ezért nem kéne elmennem, nehogy még a végén \"megutaáltassák\" velem, bár az jelen állapot szerint nehéz lenne!
724 bemaria 2006-09-07 17:46:09 [Válasz erre: 723 Búbánat 2006-09-07 17:43:41]
Persze, a szereposztást meg kell várni, meg a rendezést! Ha olyan lesz, mint amiket a Csárdáskirálynőről hallottam, akkor nem hinném, hogy tetszeni tudna! Csak hát ez a kedvenc operettem!
Persze, a szereposztást meg kell várni, meg a rendezést! Ha olyan lesz, mint amiket a Csárdáskirálynőről hallottam, akkor nem hinném, hogy tetszeni tudna! Csak hát ez a kedvenc operettem!
723 Búbánat 2006-09-07 17:43:41 [Válasz erre: 722 bemaria 2006-09-07 17:33:34]
Én már csak óvatos duhaj vagyok! A szereposztás ismeretében fogom megfontolni Szegedi Szabadtéri Játékokra való utazásom. A Színházba viszont bizonyosan - előbb - elmegyek, hogy a már \"megszellőztetett\" közreműködőkkel Nicolai A windsori víg nőkjét - több évtized után - ismét láthassam - már nagyon fáj a fogam egy korai német romantikus operára! A tavalyi Bűvös vadászok pesti félsikerét követően ezúttal merek reménykedni...
Én már csak óvatos duhaj vagyok! A szereposztás ismeretében fogom megfontolni Szegedi Szabadtéri Játékokra való utazásom. A Színházba viszont bizonyosan - előbb - elmegyek, hogy a már \"megszellőztetett\" közreműködőkkel Nicolai A windsori víg nőkjét - több évtized után - ismét láthassam - már nagyon fáj a fogam egy korai német romantikus operára! A tavalyi Bűvös vadászok pesti félsikerét követően ezúttal merek reménykedni...
722 bemaria 2006-09-07 17:33:34 [Válasz erre: 721 orlandofurioso 2006-09-07 17:32:12]
Éljen! Marica grófnő!!! Ott a helyem!!!
Éljen! Marica grófnő!!! Ott a helyem!!!
721 orlandofurioso 2006-09-07 17:32:12
Szegedi Szabadtéri Játékok 2007 Macskák Marica grófnő Rudolf Bánk bán Iszlám Táncszínház
Szegedi Szabadtéri Játékok 2007 Macskák Marica grófnő Rudolf Bánk bán Iszlám Táncszínház
720 Szilgyo 2006-09-06 13:30:10 [Válasz erre: 719 Búbánat 2006-09-06 13:17:13]
Búbánatból kibújt az igazi ördög. Hol vannak már azok a joviális, visszafogott megfogalmazások? Ez kőkemény kritika, kérem szépen!:))
Búbánatból kibújt az igazi ördög. Hol vannak már azok a joviális, visszafogott megfogalmazások? Ez kőkemény kritika, kérem szépen!:))
719 Búbánat 2006-09-06 13:17:13 [Válasz erre: 718 Búbánat 2006-09-06 13:16:10]
Kocsi Tibor egy interjúban megkérdezte Gálvölgyi Jánost: „- Először játszik klasszikus operettben? – Nem, húsz évvel ezelőtt a Budai Parkszínpadon játszottuk a Montmartre-i ibolyát. Akkor is Oszvald Marika volt a partnerem, és statisztált az akkor végző tüneményes főiskolás csapat. (…) Oszvald Marika semmit nem változott.” Mit is lehet ezek után mondani? Húsz év nagy idő, sokakat elvakít, persze mit is lehetne várni, hiszen csak nem mondhatja kolleganőjéről az ellenkezőjét, megbántva ezzel a saját korából adódó korlátait elfogadni nem tudó Oszvald Marikát, hiszen ez által saját magától is azt kérdezné: És Te, Kedves János miért hagyod, hogy belőled - mint remek szórakoztatóból -kiöregedett vásári pojácát csináljanak a manapság oly divatos „sztárrandevúk” semmitmondó világában? Az persze mentség lehetne, hogy Bagó Bertalan életében először rendezett operettet, de a magam részéről egyáltalán nem tekintem annak, mivel néhány évvel ezelőtti Hegedűs a háztetőn rendezésével éppen saját maga bizonyította, hogy képes arra, hogy megújítson haldokló műfajokat, hogy ismét élővé tegyen mindenféle rossz értelemben felfogott tradíciók közé „betokosított” mumifikációkat. Nem ártott volna most se valami hasonlóval próbálkozni. Egyelőre azonban megragadható nyoma sem volt semmiféle ilyen törekvésnek, csak erőlködés és izzadságszag érződött. A Lebstück Máriát játszani próbáló Vásári Mónika alakítása szintén értékelhetetlenné vált, teljesen mindegy volt, hogy jelen volt-e, vagy nem, annyira jelentéktelen, hangja gyenge és élvezhetetlen. Nyári Zoltán szenvedett is rendesen mellette Jancsó Bálint hadnagy szerepében, hogy megpróbáljon valami életet vinni a kettőseikbe. Pedig végre volt egy Férfi az operett színpadán - nem ártott volna, ha egy Nő is került volna oda! - annyi femininen vonagló, ”nyálas” bonviván után. Farkasházy Antóniának- ez is egy fontos szerep- is kellett volna valaki -Sáfár Mónika próbálkozott az illúziókeltéssel, de első megszólalásától az utolsóig hamis maradt prózában és énekben egyaránt-, olyan távol maradt a Kossuth-barát nagyasszony szerepének eljátszásától, mint ”Makó Jeruzsálemtől” - mondaná drága nagyanyám. Még jó, hogy Jantyik Csaba erőteljes megjelenése legalább azt elhitette, hogy Kossuth Lajos jelen van ebben az anakronisztikus környezetben. Egyébkén Oszvald Marika szökdelt rendületlenül, Gálvölgyi János dadogott lelkesen: csípőre tett kezek, fenyegető ujjacskák, egy mentőöv behozása - sajnos ez se segített -, cvikipuszik és bukfencszerűségek, elrontott cigánykerekek, égnek álló lábacskák, - többször is, hogy biztosak legyünk abban, amit láttunk - újabb és újabb hasra esések szánalmas megjelenítései… Az első rész végén a Hortobágyi…-résznél már Handke Közönséggyalázása jutott eszembe. Hála a Jó Istennek elég hamar „lement” a függöny és végre eljött a SZÜNET ideje: legszívesebben menekültem volna, de kíváncsiságom maradásra bírt, hogy vajon mit lehet még ezen „gagyisítani”. És bebizonyosodott, hogy lehetett ezt még „fokozni”, de még mennyire, hogy lehetett. Vereckei Rita díszlete (ez eddigi legelső igazán rossz tervezése, amit Tőle láttam) minden műkellékével együtt (műtorta, műmalac, műszárnyas) a „Rémségek kicsiny boltja” -ezt már én idézem, nem a nagyanyám… Festményreprodukciói, trégereken leereszkedő festménykeretei, modernkedő kerti székei és asztalkája műrepkényéivel együtt a szétszedhető Ikea-rózsával „ráadás gyanánt” úgy volt ciki, ahogyan volt. Persze Kemenes Fanni se állt a helyzet magaslatán, de hát hogyan is lett volna, amikor itt helyzet se volt: se szereplők - tisztelet a kevés számú kivételnek -, se rendezői munka. Felfogható lenne esetleg egy Frédi-Béni paródiának az előadás - a szereposztás a már említett inkriminált pontokon lehetőséget is adna erre -, de ahhoz meg megint csak eléggé esetleges volt minden megoldásában. A hely szelleme magával ragadta Bagó Bertalant, és Ő magával húzta munkatársait is a tomboló ízléstelenség, a középszerűség olcsó megoldásainak labirintusaiba. Nem is találtak ki ebből az útvesztőből, és ebben a közegben még a Palotás is „gyásztánccá” sikeredett. Kokárda persze volt bőven, meg piros-fehér-zöld zászlók, meg „ÉLJEN A HAZA!”, de ezek is olyan tartalmatlanul semmitmondóan üres frázisokként hatottak, hogy valóban az vált a legfelemelőbb érzéssé - a szó szoros értelmében -, amikor végre VÉGE lett az előadásnak. A FINÁLÉ - legalább valami következetesség (: - éppolyan igénytelen koreográfiával készült, mint az előadás minden -beleértve a tánckarét is – száma (koreográfus: Román Sándor). Persze jó lett volna, ha nem csak ketten-hárman mosolyogtak volna a tánckarból. A többiek úgy érezték vajon, hogy technikai bemutatón vesznek részt? Ha igen, elég nagy baj, és kénytelen vagyok velük is közölni - ha ezt más nem tette meg -, hogy ott is pontokkal értékelik a művészi kivitelezést is. Azt persze megértem, hogy szégyellték a jobbra egyet, balra egyet megalázóan gyenge konfigurációinak kivitelezését, de sajnos ezt vállalni kell, ez nem kívánságműsor… ez „sztárom a párom”…(Egyébként pedig nyugtassa meg őket az a tény, hogy nekik volt itt a legkevesebb szégyellnivalójuk.) Végül még egyetlen mondat: nem ártana a jövőben - amennyiben még ez is repertoáron marad néhány évig - nem csak németül, de magyarul is feliratozni az előadást, mert Tháliának ebben a szentélyében beszélni is csak néhányan tudnak – ugyancsak nem a főszereplők!-…
Kocsi Tibor egy interjúban megkérdezte Gálvölgyi Jánost: „- Először játszik klasszikus operettben? – Nem, húsz évvel ezelőtt a Budai Parkszínpadon játszottuk a Montmartre-i ibolyát. Akkor is Oszvald Marika volt a partnerem, és statisztált az akkor végző tüneményes főiskolás csapat. (…) Oszvald Marika semmit nem változott.” Mit is lehet ezek után mondani? Húsz év nagy idő, sokakat elvakít, persze mit is lehetne várni, hiszen csak nem mondhatja kolleganőjéről az ellenkezőjét, megbántva ezzel a saját korából adódó korlátait elfogadni nem tudó Oszvald Marikát, hiszen ez által saját magától is azt kérdezné: És Te, Kedves János miért hagyod, hogy belőled - mint remek szórakoztatóból -kiöregedett vásári pojácát csináljanak a manapság oly divatos „sztárrandevúk” semmitmondó világában? Az persze mentség lehetne, hogy Bagó Bertalan életében először rendezett operettet, de a magam részéről egyáltalán nem tekintem annak, mivel néhány évvel ezelőtti Hegedűs a háztetőn rendezésével éppen saját maga bizonyította, hogy képes arra, hogy megújítson haldokló műfajokat, hogy ismét élővé tegyen mindenféle rossz értelemben felfogott tradíciók közé „betokosított” mumifikációkat. Nem ártott volna most se valami hasonlóval próbálkozni. Egyelőre azonban megragadható nyoma sem volt semmiféle ilyen törekvésnek, csak erőlködés és izzadságszag érződött. A Lebstück Máriát játszani próbáló Vásári Mónika alakítása szintén értékelhetetlenné vált, teljesen mindegy volt, hogy jelen volt-e, vagy nem, annyira jelentéktelen, hangja gyenge és élvezhetetlen. Nyári Zoltán szenvedett is rendesen mellette Jancsó Bálint hadnagy szerepében, hogy megpróbáljon valami életet vinni a kettőseikbe. Pedig végre volt egy Férfi az operett színpadán - nem ártott volna, ha egy Nő is került volna oda! - annyi femininen vonagló, ”nyálas” bonviván után. Farkasházy Antóniának- ez is egy fontos szerep- is kellett volna valaki -Sáfár Mónika próbálkozott az illúziókeltéssel, de első megszólalásától az utolsóig hamis maradt prózában és énekben egyaránt-, olyan távol maradt a Kossuth-barát nagyasszony szerepének eljátszásától, mint ”Makó Jeruzsálemtől” - mondaná drága nagyanyám. Még jó, hogy Jantyik Csaba erőteljes megjelenése legalább azt elhitette, hogy Kossuth Lajos jelen van ebben az anakronisztikus környezetben. Egyébkén Oszvald Marika szökdelt rendületlenül, Gálvölgyi János dadogott lelkesen: csípőre tett kezek, fenyegető ujjacskák, egy mentőöv behozása - sajnos ez se segített -, cvikipuszik és bukfencszerűségek, elrontott cigánykerekek, égnek álló lábacskák, - többször is, hogy biztosak legyünk abban, amit láttunk - újabb és újabb hasra esések szánalmas megjelenítései… Az első rész végén a Hortobágyi…-résznél már Handke Közönséggyalázása jutott eszembe. Hála a Jó Istennek elég hamar „lement” a függöny és végre eljött a SZÜNET ideje: legszívesebben menekültem volna, de kíváncsiságom maradásra bírt, hogy vajon mit lehet még ezen „gagyisítani”. És bebizonyosodott, hogy lehetett ezt még „fokozni”, de még mennyire, hogy lehetett. Vereckei Rita díszlete (ez eddigi legelső igazán rossz tervezése, amit Tőle láttam) minden műkellékével együtt (műtorta, műmalac, műszárnyas) a „Rémségek kicsiny boltja” -ezt már én idézem, nem a nagyanyám… Festményreprodukciói, trégereken leereszkedő festménykeretei, modernkedő kerti székei és asztalkája műrepkényéivel együtt a szétszedhető Ikea-rózsával „ráadás gyanánt” úgy volt ciki, ahogyan volt. Persze Kemenes Fanni se állt a helyzet magaslatán, de hát hogyan is lett volna, amikor itt helyzet se volt: se szereplők - tisztelet a kevés számú kivételnek -, se rendezői munka. Felfogható lenne esetleg egy Frédi-Béni paródiának az előadás - a szereposztás a már említett inkriminált pontokon lehetőséget is adna erre -, de ahhoz meg megint csak eléggé esetleges volt minden megoldásában. A hely szelleme magával ragadta Bagó Bertalant, és Ő magával húzta munkatársait is a tomboló ízléstelenség, a középszerűség olcsó megoldásainak labirintusaiba. Nem is találtak ki ebből az útvesztőből, és ebben a közegben még a Palotás is „gyásztánccá” sikeredett. Kokárda persze volt bőven, meg piros-fehér-zöld zászlók, meg „ÉLJEN A HAZA!”, de ezek is olyan tartalmatlanul semmitmondóan üres frázisokként hatottak, hogy valóban az vált a legfelemelőbb érzéssé - a szó szoros értelmében -, amikor végre VÉGE lett az előadásnak. A FINÁLÉ - legalább valami következetesség (: - éppolyan igénytelen koreográfiával készült, mint az előadás minden -beleértve a tánckarét is – száma (koreográfus: Román Sándor). Persze jó lett volna, ha nem csak ketten-hárman mosolyogtak volna a tánckarból. A többiek úgy érezték vajon, hogy technikai bemutatón vesznek részt? Ha igen, elég nagy baj, és kénytelen vagyok velük is közölni - ha ezt más nem tette meg -, hogy ott is pontokkal értékelik a művészi kivitelezést is. Azt persze megértem, hogy szégyellték a jobbra egyet, balra egyet megalázóan gyenge konfigurációinak kivitelezését, de sajnos ezt vállalni kell, ez nem kívánságműsor… ez „sztárom a párom”…(Egyébként pedig nyugtassa meg őket az a tény, hogy nekik volt itt a legkevesebb szégyellnivalójuk.) Végül még egyetlen mondat: nem ártana a jövőben - amennyiben még ez is repertoáron marad néhány évig - nem csak németül, de magyarul is feliratozni az előadást, mert Tháliának ebben a szentélyében beszélni is csak néhányan tudnak – ugyancsak nem a főszereplők!-…
718 Búbánat 2006-09-06 13:16:10 [Válasz erre: 717 Búbánat 2006-09-06 13:14:53]
Lebstück Mária emléktábláját 1935. március 15-én leplezték le a Csokonai utca 4. szám alatt, egykori Újpesti lakóháza falán.(A Hadtörténeti Közleményekben megjelentek emlékiratai.) Sajnálatos, hogy a Fővárosi Operettszínházban Bagó Bertalan rendezése szinte minden fontos szereplőt illetően unalmas és érdektelen volt, elejétől végéig hemzsegett a „ripacsság” olcsó „fogásaitól”, csak éppen fogást nem talált a rendező ezen a darabon, és nem tudott mit kezdeni se a „sztárokkal” (Oszvald Marika, Gálvölgyi János), se a többiekkel. Mindenki olyan volt, amilyen, ezért kár volt próbálni , ez ”hakniszínházra” sikeredett, üres patronok durrogtatása volt a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Megspórolhatták volna a próbaidőszakot, a végeredményt tekintve ugyanis egyáltalán nem kaptunk semmi olyat, amit próbálni kellett volna. Meg lehetett volna kísérelni inkább Oszvald Marikának alkalmas szerepet keresni, vagy azon elgondolkozni, hogy milyen „jutalomjátékkal lehetne őt méltó módon nyugdíjba küldeni, hogy ne tegyék nevetségessé, mert sajnos az ő esetében is igaz a mondás: A király(nő) MEZTELEN! Vegyük már észre, hogy eljárt felette az idő, és már csak a saját korosztályának régi emlékei feledtetik tragikomikus hasra eséseit, nevetségesen groteszk nagymama tipegéseit, együgyű forgolódásait, a „banyatornák” cigánykerékimitációit ebben a szerepkörben! Beszédhangja elviselhetetlen picsogás-sipítozás-gügyögés (egy retardált hozzá képest értelmes Lény), énekhangja…(?) énektechnikája: „hol van már a tavalyi hó?”. Szereposztási tévedés volt őt Panniként felléptetni, ennél már az is tisztességesebb lett volna, ha a direktor úr közölte volna Vele, hogy a saját érdekében (is) nyugdíjba küldi, hadd emlékezzünk rá jó érzéssel, és ne kelljen megöregedni nem tudó ”Karnyónéként” látnunk szubrettszerepben (?!). Ugyanilyen rossz választás volt Zwickli Tóbiás szerepére Gálvölgyi Jánost meghívni. Se énekhang, se mozgáskultúra, se (operett)játszás: mindössze egy parodista kínlódásai a táncoskomikussá - ebben az előadásban - nem váló szabó szerepében. ”Suszter maradjon a kaptafánál” - jutott eszembe ismét nagyanyám népi bölcsessége. Miért kellett ide hívni Gálvölgyi Jánost? Divatos PR- szempontok miatt ennyire rászorult az ismét igazgatóvá választott Kerényi Miklós Gábor, hogy az általa megmelegített direktori szék még melegebb legyen? Elég nagy baj az, ha „csak” ennyi ötlete van. Neki, illetve Bagó Bertalan rendezőnek az operett-játszás megújítását illetően. Szomorú, ha ennyi mindössze az invenció, és „a cél szentesíti az eszközt” machiavellista szemlélete alapján nem törődnek azzal, hogy a gagyi minden szinten eluralja a színpadot. Ennél persze még tragikusabb, hogy teszik ezt még azon az áron is, hogy nem akarják észrevenni, hogy ezzel a remek döntésükkel két művészt is nevetség tárgyává tesznek, hozzájuk méltatlan helyzetbe hoznak. Az persze különösen elgondolkoztató és fölháborító, hogy a szakmai recenziók szemet hunytak efölött, és úgy tettek, mintha ez rendjén való lenne. Pedig korántsem az, sőt!
Lebstück Mária emléktábláját 1935. március 15-én leplezték le a Csokonai utca 4. szám alatt, egykori Újpesti lakóháza falán.(A Hadtörténeti Közleményekben megjelentek emlékiratai.) Sajnálatos, hogy a Fővárosi Operettszínházban Bagó Bertalan rendezése szinte minden fontos szereplőt illetően unalmas és érdektelen volt, elejétől végéig hemzsegett a „ripacsság” olcsó „fogásaitól”, csak éppen fogást nem talált a rendező ezen a darabon, és nem tudott mit kezdeni se a „sztárokkal” (Oszvald Marika, Gálvölgyi János), se a többiekkel. Mindenki olyan volt, amilyen, ezért kár volt próbálni , ez ”hakniszínházra” sikeredett, üres patronok durrogtatása volt a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Megspórolhatták volna a próbaidőszakot, a végeredményt tekintve ugyanis egyáltalán nem kaptunk semmi olyat, amit próbálni kellett volna. Meg lehetett volna kísérelni inkább Oszvald Marikának alkalmas szerepet keresni, vagy azon elgondolkozni, hogy milyen „jutalomjátékkal lehetne őt méltó módon nyugdíjba küldeni, hogy ne tegyék nevetségessé, mert sajnos az ő esetében is igaz a mondás: A király(nő) MEZTELEN! Vegyük már észre, hogy eljárt felette az idő, és már csak a saját korosztályának régi emlékei feledtetik tragikomikus hasra eséseit, nevetségesen groteszk nagymama tipegéseit, együgyű forgolódásait, a „banyatornák” cigánykerékimitációit ebben a szerepkörben! Beszédhangja elviselhetetlen picsogás-sipítozás-gügyögés (egy retardált hozzá képest értelmes Lény), énekhangja…(?) énektechnikája: „hol van már a tavalyi hó?”. Szereposztási tévedés volt őt Panniként felléptetni, ennél már az is tisztességesebb lett volna, ha a direktor úr közölte volna Vele, hogy a saját érdekében (is) nyugdíjba küldi, hadd emlékezzünk rá jó érzéssel, és ne kelljen megöregedni nem tudó ”Karnyónéként” látnunk szubrettszerepben (?!). Ugyanilyen rossz választás volt Zwickli Tóbiás szerepére Gálvölgyi Jánost meghívni. Se énekhang, se mozgáskultúra, se (operett)játszás: mindössze egy parodista kínlódásai a táncoskomikussá - ebben az előadásban - nem váló szabó szerepében. ”Suszter maradjon a kaptafánál” - jutott eszembe ismét nagyanyám népi bölcsessége. Miért kellett ide hívni Gálvölgyi Jánost? Divatos PR- szempontok miatt ennyire rászorult az ismét igazgatóvá választott Kerényi Miklós Gábor, hogy az általa megmelegített direktori szék még melegebb legyen? Elég nagy baj az, ha „csak” ennyi ötlete van. Neki, illetve Bagó Bertalan rendezőnek az operett-játszás megújítását illetően. Szomorú, ha ennyi mindössze az invenció, és „a cél szentesíti az eszközt” machiavellista szemlélete alapján nem törődnek azzal, hogy a gagyi minden szinten eluralja a színpadot. Ennél persze még tragikusabb, hogy teszik ezt még azon az áron is, hogy nem akarják észrevenni, hogy ezzel a remek döntésükkel két művészt is nevetség tárgyává tesznek, hozzájuk méltatlan helyzetbe hoznak. Az persze különösen elgondolkoztató és fölháborító, hogy a szakmai recenziók szemet hunytak efölött, és úgy tettek, mintha ez rendjén való lenne. Pedig korántsem az, sőt!
717 Búbánat 2006-09-06 13:14:53 [Válasz erre: 716 Búbánat 2006-09-06 13:14:06]
Lebstück Mária története, személyiségének összetettsége, karaktere az Operettszínház előadásából, Vásári Mónika játékából sajnos egyáltalán nem derült ki; ezért hadd idézzek néhány sort a halálos ágyán, 62 évesen, 1892-ben tollba mondott visszaemlékezéseiből - annak a férfiruhában, férfiként küzdő nőnek a gondolataiból, aki hősiesen megállta a helyét a katonák között, szinte senki nem tudta róla, hogy ő valójában nő -. 1848. március 13-án azért indult a belvárosba, hogy kalapot vegyen magának: „Az utcák tömve voltak emberekkel. Megkérdeztem: mit jelent ez a sokadalom?, és itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom… és akkor elmondtam neki abbeli erős elhatározásomat, hogy csatlakozom a forradalomhoz és rész akarok abban venni. Minthogy kevés pénzem volt, eladtam a fülbevalómat, a cipészsegédtől egy kabátot és pepita nadrágot vásároltam, a mestertől pedig egy férficsízmát, aki ráadásul egy inget és egy alsónadrágot is adott… azonnal elmentem az örségre. A Kartnertor mellett jelentkeztem az örparancsnoknál. Fél óra múlva már el is kezdtem az őrszolgálatomat.” A Lebstück Károly néven szolgálatot teljesítő fiatal lány 1848 karácsonyán Győrben csatlakozott a szintén oda került német légióhoz: „Délután 2 órakkor őrszolgálatra osztottak be a püspöki palotába, ahol Görgey tábornoknak volt a főhadiszállása. December 25. volt, kegyetlen hideg tél.” Emlékirataiból megtudhatjuk azt is, hogy a harcok szünetében rendezett táncmulatságokon milyen szívesen vett ő is részt. A Kápolnai ütközetet követő előléptetéséről a következőket olvashatjuk: „Otth nevű kapitány elvezetett engem Dembinsky tábornokhoz, aki ezekkel a szavakkal fogadott: „Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz, ma megszolgált az aranykardbojtért.” És ott a csatatéren hadnaggyá nevezett ki. Dembinsky még nem tudta, hogy fehérnép vagyok.” Verpelétnél fejsérülést, a hatvani ütközetben kézsebesülést szerzett. Görgey engedélyezte számára, hogy a tiroli vadászoktól átkerülhessen a kilences Miklós huszárezredhez, Mészáros Lázár hadügyminiszter főhadnaggyá nevezte ki. 1848 októberében ismerkedett meg Jónák József tüzérszázadossal: Jónák századosnak el kellett lovagolnia a Bresch- üteghez, mely a Krisztinavárosban volt felállítva. Ez alatt nekem adta át a parancsnokságot a Gellérthegyen. A főtűzmesternek ezeket mondotta: „Távollétem alatt Károly főhadnagy úr veszi át az üteg parancsnokságát. Parancsainak eleget kell tenni…” A visszaemlékezésekből megtudhatjuk azt is, hogy egy félreértés alkalmával majdnem életével fizetett: Jónák százados rábeszélésére női ruhában mentem el a mulatságra. Itt rám ismert egy Mezei nevű tiszt és így kiáltott fel: - hiszen ez a mi Károlyunk! Ezt megtudta Görgey és azt hitte, kémnek akarok felcsapni. Azonnal ismét egyenruhát kellett öltenem. Nemsokára jött a fegyőr, hogy tulajdonképpen mit vétettem, mert Görgey agyon akar lövetni…” 1849 júniusában Lebstück Máriát és Jónák Józsefet egy tábori lelkész adta össze: „Az esküvő után mindjárt magamra öltöttem egyenruhámat…”
Lebstück Mária története, személyiségének összetettsége, karaktere az Operettszínház előadásából, Vásári Mónika játékából sajnos egyáltalán nem derült ki; ezért hadd idézzek néhány sort a halálos ágyán, 62 évesen, 1892-ben tollba mondott visszaemlékezéseiből - annak a férfiruhában, férfiként küzdő nőnek a gondolataiból, aki hősiesen megállta a helyét a katonák között, szinte senki nem tudta róla, hogy ő valójában nő -. 1848. március 13-án azért indult a belvárosba, hogy kalapot vegyen magának: „Az utcák tömve voltak emberekkel. Megkérdeztem: mit jelent ez a sokadalom?, és itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom… és akkor elmondtam neki abbeli erős elhatározásomat, hogy csatlakozom a forradalomhoz és rész akarok abban venni. Minthogy kevés pénzem volt, eladtam a fülbevalómat, a cipészsegédtől egy kabátot és pepita nadrágot vásároltam, a mestertől pedig egy férficsízmát, aki ráadásul egy inget és egy alsónadrágot is adott… azonnal elmentem az örségre. A Kartnertor mellett jelentkeztem az örparancsnoknál. Fél óra múlva már el is kezdtem az őrszolgálatomat.” A Lebstück Károly néven szolgálatot teljesítő fiatal lány 1848 karácsonyán Győrben csatlakozott a szintén oda került német légióhoz: „Délután 2 órakkor őrszolgálatra osztottak be a püspöki palotába, ahol Görgey tábornoknak volt a főhadiszállása. December 25. volt, kegyetlen hideg tél.” Emlékirataiból megtudhatjuk azt is, hogy a harcok szünetében rendezett táncmulatságokon milyen szívesen vett ő is részt. A Kápolnai ütközetet követő előléptetéséről a következőket olvashatjuk: „Otth nevű kapitány elvezetett engem Dembinsky tábornokhoz, aki ezekkel a szavakkal fogadott: „Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz, ma megszolgált az aranykardbojtért.” És ott a csatatéren hadnaggyá nevezett ki. Dembinsky még nem tudta, hogy fehérnép vagyok.” Verpelétnél fejsérülést, a hatvani ütközetben kézsebesülést szerzett. Görgey engedélyezte számára, hogy a tiroli vadászoktól átkerülhessen a kilences Miklós huszárezredhez, Mészáros Lázár hadügyminiszter főhadnaggyá nevezte ki. 1848 októberében ismerkedett meg Jónák József tüzérszázadossal: Jónák századosnak el kellett lovagolnia a Bresch- üteghez, mely a Krisztinavárosban volt felállítva. Ez alatt nekem adta át a parancsnokságot a Gellérthegyen. A főtűzmesternek ezeket mondotta: „Távollétem alatt Károly főhadnagy úr veszi át az üteg parancsnokságát. Parancsainak eleget kell tenni…” A visszaemlékezésekből megtudhatjuk azt is, hogy egy félreértés alkalmával majdnem életével fizetett: Jónák százados rábeszélésére női ruhában mentem el a mulatságra. Itt rám ismert egy Mezei nevű tiszt és így kiáltott fel: - hiszen ez a mi Károlyunk! Ezt megtudta Görgey és azt hitte, kémnek akarok felcsapni. Azonnal ismét egyenruhát kellett öltenem. Nemsokára jött a fegyőr, hogy tulajdonképpen mit vétettem, mert Görgey agyon akar lövetni…” 1849 júniusában Lebstück Máriát és Jónák Józsefet egy tábori lelkész adta össze: „Az esküvő után mindjárt magamra öltöttem egyenruhámat…”
716 Búbánat 2006-09-06 13:14:06
A terasz.hu oldalon találtam egy cikket. Rém érdekes, ezért a Huszka: Mária főhadnagy c, operettjének Operettszínházi bemutatója kapcsán írt fejtegetéseket teljes terjedelmében ide „ollózom”. Már csak azért is mert a zeneszerző fiának: Dr. Huszka Jenőnek visszaemlékezéseit is olvashatjuk a mű keletkezéséről, s édesapja emlékét is szeretettel őrzi. 2004. október 24-én Huszka Jenő Mária főhadnagy című darabjának díszelőadását tartották a budapesti Operettszínházban. Immár harmadik alkalommal rendezték meg a magyar operett napját, Kálmán Imre születésnapjára és Lehár Ferenc halálának évfordulójára emlékezve. Ez az operett hazai színházainkban nem gyakran játszott repertoárdarab, bár 1942-es ősbemutatója nagy siker volt. A magyar operett megteremtőjének, Huszka Jenőnek fia, Dr. Huszka Jenő így emlékszik vissza az 1942-es ősbemutatóra: „Az az időszak még a háború vészterhes hangulatában telt el. Édesapám azonban, aki a nehéz időkben nem egyszer kiállt az üldözött zeneszerzőkért (amiért néha maga is támadásnak is volt kitéve), akkor is megőrizte derűs életbölcsességét. Szellemében valamiféle állandó melodikus mozgás, dallamok, harmóniák örök kavalkádja élt, de amikor munkához látott, hogy lejegyezze azokat, akkor már a zongora mellett komponált, rendkívül tudatosan, pontosan. Így volt ez a Mária főhadnagy keletkezése idején is. Nyolc éves voltam akkor, s ez az idő édesapám újabb alkotói korszakának kezdete volt, a történelmi daljátéké, s ennek éppen a Mária főhadnagy a legkiemelkedőbb darabja. Azon a nyáron Bálatelepen nyaraltunk, ahol persze szintén dolgozott édesapám. Szeretettel lapozgatott, mint annyiszor, egy Petőfi-kötetet, hiszen a Petőfi-versek, miként a Jókai-novellák is, állandóan inspirálták őt. A Mária főhadnagy főhőse, Lebstück Mária, tudjuk történelmi alak, aki Bécsben nevelkedett, s beállt honvédnak. Jókai ír is erről a Honvéd hadnagy című novellájában, s azt hiszem, édesapámra nagy hatással volt ez az írás. (Egyébként a Gül Baba című operettjének megírására a Török világ Magyarországon című Jókai-regény ihlette.) És nem véletlenül forgatta a Petőfi-kötetet sem: A Mária főhadnagyban hallhatjuk is a Száll a felhő…című verset megzenésítve. Feledhetetlen siker volt a szeptember 24-i bemutatón, amelyen Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Manyi és a - címszerepben - Szeleczky Zita szerepelt. Talán csak a Bob herceg 40 esztendővel korábbi sikeréhez volt hasonlítható. Édesanyám ezt írta a Mária főhadnagy bemutatójának időszakáról a könyvében: „Annyi bonyodalom, bánat és öröm kavargott; a gyönyörű zene sok-sok sikert hozott, s ami abban az időszakban ennél is fontosabb volt: némi kiegyenlítés az üldözések közepette. De olvashatók a könyvben édesapám szavai is a komponálási munka folyamatáról: „Állandóan új dallamok, új ötletek jutnak eszembe, fel is jegyzem azokat… De nem ötleteket akarok megkomponálni, hanem igazi embereket, valódi helyzeteket, s azokat fonni körül dallamokkal… Csupa olyannal, amely a végén feloldódik derűben, összhangban, örömben.”
A terasz.hu oldalon találtam egy cikket. Rém érdekes, ezért a Huszka: Mária főhadnagy c, operettjének Operettszínházi bemutatója kapcsán írt fejtegetéseket teljes terjedelmében ide „ollózom”. Már csak azért is mert a zeneszerző fiának: Dr. Huszka Jenőnek visszaemlékezéseit is olvashatjuk a mű keletkezéséről, s édesapja emlékét is szeretettel őrzi. 2004. október 24-én Huszka Jenő Mária főhadnagy című darabjának díszelőadását tartották a budapesti Operettszínházban. Immár harmadik alkalommal rendezték meg a magyar operett napját, Kálmán Imre születésnapjára és Lehár Ferenc halálának évfordulójára emlékezve. Ez az operett hazai színházainkban nem gyakran játszott repertoárdarab, bár 1942-es ősbemutatója nagy siker volt. A magyar operett megteremtőjének, Huszka Jenőnek fia, Dr. Huszka Jenő így emlékszik vissza az 1942-es ősbemutatóra: „Az az időszak még a háború vészterhes hangulatában telt el. Édesapám azonban, aki a nehéz időkben nem egyszer kiállt az üldözött zeneszerzőkért (amiért néha maga is támadásnak is volt kitéve), akkor is megőrizte derűs életbölcsességét. Szellemében valamiféle állandó melodikus mozgás, dallamok, harmóniák örök kavalkádja élt, de amikor munkához látott, hogy lejegyezze azokat, akkor már a zongora mellett komponált, rendkívül tudatosan, pontosan. Így volt ez a Mária főhadnagy keletkezése idején is. Nyolc éves voltam akkor, s ez az idő édesapám újabb alkotói korszakának kezdete volt, a történelmi daljátéké, s ennek éppen a Mária főhadnagy a legkiemelkedőbb darabja. Azon a nyáron Bálatelepen nyaraltunk, ahol persze szintén dolgozott édesapám. Szeretettel lapozgatott, mint annyiszor, egy Petőfi-kötetet, hiszen a Petőfi-versek, miként a Jókai-novellák is, állandóan inspirálták őt. A Mária főhadnagy főhőse, Lebstück Mária, tudjuk történelmi alak, aki Bécsben nevelkedett, s beállt honvédnak. Jókai ír is erről a Honvéd hadnagy című novellájában, s azt hiszem, édesapámra nagy hatással volt ez az írás. (Egyébként a Gül Baba című operettjének megírására a Török világ Magyarországon című Jókai-regény ihlette.) És nem véletlenül forgatta a Petőfi-kötetet sem: A Mária főhadnagyban hallhatjuk is a Száll a felhő…című verset megzenésítve. Feledhetetlen siker volt a szeptember 24-i bemutatón, amelyen Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Manyi és a - címszerepben - Szeleczky Zita szerepelt. Talán csak a Bob herceg 40 esztendővel korábbi sikeréhez volt hasonlítható. Édesanyám ezt írta a Mária főhadnagy bemutatójának időszakáról a könyvében: „Annyi bonyodalom, bánat és öröm kavargott; a gyönyörű zene sok-sok sikert hozott, s ami abban az időszakban ennél is fontosabb volt: némi kiegyenlítés az üldözések közepette. De olvashatók a könyvben édesapám szavai is a komponálási munka folyamatáról: „Állandóan új dallamok, új ötletek jutnak eszembe, fel is jegyzem azokat… De nem ötleteket akarok megkomponálni, hanem igazi embereket, valódi helyzeteket, s azokat fonni körül dallamokkal… Csupa olyannal, amely a végén feloldódik derűben, összhangban, örömben.”
715 bemaria 2006-08-31 12:44:24
Annyira jó olvasni ezeket a visszaemlékezéseidet! Még ha most sajnáltam is, hogy arról számoltál be, milyen gyenge teljesítményt nyújtott Ptti Katalin az általad látott előadáson Hannaként. Amit a szövegmondásról írtál, az nem meglepő, de én még nem hallottam őt gyengén énekelni. GOndolom te sajnáltad ezt a legjobban akkor! Szerintem Pitti Katalinnak csodálatosan szép hangja van! Én nagyon szeretem őt hallgatni! Sajnos élőben erre még nem volt lehetőségem!
Annyira jó olvasni ezeket a visszaemlékezéseidet! Még ha most sajnáltam is, hogy arról számoltál be, milyen gyenge teljesítményt nyújtott Ptti Katalin az általad látott előadáson Hannaként. Amit a szövegmondásról írtál, az nem meglepő, de én még nem hallottam őt gyengén énekelni. GOndolom te sajnáltad ezt a legjobban akkor! Szerintem Pitti Katalinnak csodálatosan szép hangja van! Én nagyon szeretem őt hallgatni! Sajnos élőben erre még nem volt lehetőségem!
714 Búbánat 2006-08-31 12:38:34
Egy másik emlékem a múltból: Volt egy kevéssé sikerült Vig özvegy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1981. nyarán. Akire mégis szívesen visszaemlékszem, a bonviván szerepet, Danilót alakító Bende Zsolt. Eleganciája egyszerűen utánozhatatlan; különben ő volt az a művész, akinek arra is kiterjedt a figyelme, hogy mozgását az akusztikailag legmegfelelőbb területre korlátozza. - persze a játék harmóniájának megkárosítása nélkül. Példamutató volt abban is, ahogyan felelősséget vállalt minden egyes elénekelt hangért, tartozzék bármelyik műfaj bármilyen szerepéhez. Kedvencem, Pitti Katalin, csalódást keltett; mint primadonna éppen e téren maradt adós: szép ruhák parádéjában mintha kissé elfeledkezett volna arról, hogy Glavari Hannát nem elég csupán nagyon jól eljátszania, énekművészi kvalitásait is latba kellene vetnie a produkció sikere érdekében. Hangját azon az estén (jegyezetem szerint július 23-án) erőtlennek és bizonytalannak éreztem, szövegmondásában pedig zavaró hiányosságokat tapasztaltam. Holott a cselekmény fordulatainak követhetősége az operettben - a műfaj természetéből adódóan - elengedhetetlenül fontos, tiszta artikuláció nélkül azonban erre alig van remény. Leblanc Győzőnek szerencsére szöveg- gondjai nem voltak, ő azonban már akkoriban is hangproblémákkal küzdött, s emlékszem, merev mozgását sem tudta oldfani. Meglepetésemre e környezetben még Begányi Ferenc játéka sem volt felszabadult. A zenekart Breitner Tamás vezényelte, akinek érdeme, nagy rutinjával sikerült összhangba hoznia az időnként széteső zenekar és az énekes közreműködők produkcióját. Sok Víg özvegyet láttam előtte is utána is, de ez volt - Bende játékát, énekét leszámítva- közülük sajnálatomra a leggyengébb. Pittire visszatérve, rá egy évre, 1982-ben, az óbudai Zichy-kastély udvarában A mosoly országa került színre, melyben Ilosfalvyval meseszép, álomszép előadás élményével ajándékozott meg; nyomát sem találtam az ominózus Vig özvegy Glavari Hannájáról fent tett észrevételeim tárgyának. Mintha kicserélték volna: Mi ebből a tanulság? Nem szabad valakit egy előadás alapján elparentálni, abból általánosító következtetéseket levonni. Pitti még sokáig nagyon jó formában énekelt operettet és operát; az tény, hogy szövegérthetősége - a legtöbb szoprán kolléganőjéhez hasonlóan - kivetnivalót hagyott maga után. Ezen pályája későbbi szakaszában sem igen sikerült túljutnia; de mindenért kárpótolt csodaszép hangja, muzikalitása, színpadra termett egyénisége. Pitti neve egykor fogalom volt, noha a jelenlegi nemzedék csak a romjait emlegeti - hozzá méltatlanul. Ez a sors előbb-utóbb mindenkit utolér - kinél előbb, kinél utóbb...
Egy másik emlékem a múltból: Volt egy kevéssé sikerült Vig özvegy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1981. nyarán. Akire mégis szívesen visszaemlékszem, a bonviván szerepet, Danilót alakító Bende Zsolt. Eleganciája egyszerűen utánozhatatlan; különben ő volt az a művész, akinek arra is kiterjedt a figyelme, hogy mozgását az akusztikailag legmegfelelőbb területre korlátozza. - persze a játék harmóniájának megkárosítása nélkül. Példamutató volt abban is, ahogyan felelősséget vállalt minden egyes elénekelt hangért, tartozzék bármelyik műfaj bármilyen szerepéhez. Kedvencem, Pitti Katalin, csalódást keltett; mint primadonna éppen e téren maradt adós: szép ruhák parádéjában mintha kissé elfeledkezett volna arról, hogy Glavari Hannát nem elég csupán nagyon jól eljátszania, énekművészi kvalitásait is latba kellene vetnie a produkció sikere érdekében. Hangját azon az estén (jegyezetem szerint július 23-án) erőtlennek és bizonytalannak éreztem, szövegmondásában pedig zavaró hiányosságokat tapasztaltam. Holott a cselekmény fordulatainak követhetősége az operettben - a műfaj természetéből adódóan - elengedhetetlenül fontos, tiszta artikuláció nélkül azonban erre alig van remény. Leblanc Győzőnek szerencsére szöveg- gondjai nem voltak, ő azonban már akkoriban is hangproblémákkal küzdött, s emlékszem, merev mozgását sem tudta oldfani. Meglepetésemre e környezetben még Begányi Ferenc játéka sem volt felszabadult. A zenekart Breitner Tamás vezényelte, akinek érdeme, nagy rutinjával sikerült összhangba hoznia az időnként széteső zenekar és az énekes közreműködők produkcióját. Sok Víg özvegyet láttam előtte is utána is, de ez volt - Bende játékát, énekét leszámítva- közülük sajnálatomra a leggyengébb. Pittire visszatérve, rá egy évre, 1982-ben, az óbudai Zichy-kastély udvarában A mosoly országa került színre, melyben Ilosfalvyval meseszép, álomszép előadás élményével ajándékozott meg; nyomát sem találtam az ominózus Vig özvegy Glavari Hannájáról fent tett észrevételeim tárgyának. Mintha kicserélték volna: Mi ebből a tanulság? Nem szabad valakit egy előadás alapján elparentálni, abból általánosító következtetéseket levonni. Pitti még sokáig nagyon jó formában énekelt operettet és operát; az tény, hogy szövegérthetősége - a legtöbb szoprán kolléganőjéhez hasonlóan - kivetnivalót hagyott maga után. Ezen pályája későbbi szakaszában sem igen sikerült túljutnia; de mindenért kárpótolt csodaszép hangja, muzikalitása, színpadra termett egyénisége. Pitti neve egykor fogalom volt, noha a jelenlegi nemzedék csak a romjait emlegeti - hozzá méltatlanul. Ez a sors előbb-utóbb mindenkit utolér - kinél előbb, kinél utóbb...
713 Búbánat 2006-08-30 00:09:29
Az Erkel Színház 1962-ben mutatta be Millöcker: A koldusdiák című nagyoperettjét. Ott voltam az első és a második premieren is. Mindkét szereposztás nagyon jól ki volt találva. Kerekes János vezényelt, ki később a Rádió Dalszínházában az operett stúdiófelvételét is dirigálta. A szereposztás részben azonos volt. Ágai Karola a második premier Laurája volt. Bevallom, akkoriban még nem igen figyeltem fel Ágaira, kire csak később, a Bánk bánban és a Lammermoori Lucia egy későbbi felújítása alkalmával \"tapadtam\" rá. Igaz, a rádióban opera és operett-felvételeiből néhányat addigra már megismertem. Tehát a legelső találkozásom vele színpadon ehhez A koldusdiák- bemutatóhoz kötődik. Az emlékeim már elég haloványak, de emlékszem, hogy Vámos Ágnes, akié az első szereposztás Laurája volt, és Ágai is lubickoltak szerepükben. Akárcsak partnereik: az első premieren Palcsó Sándor volt a címszereplő, kinek megjelenése talán nem mindenben \"bonviváni\", de magával tudott hozni valamit a \"garabonciás\" figurájából, romantikájából. Később a Szegedi Szabadtéri Játékokon is énekelt bonviván szerepeket: János vitézt és Barinkayt a Cigánybáróból. A rádióban is kapott ilyen jellegű feladatokat, nemcsak a Koldusdiákban, hanem pld. Oscar Straus Legénybúcsú c. opusában; való igaz, alkata és orgánuma inkább a karakter szerepek felé sodorta, és a vidám táncos-komikus figurák avatott szakértőjeként tartjuk számon - az operett műfajon belül. Palcsó alakítására határozottan emlékszem: alakításának egy-egy mozzanata színészileg is emlékezetes számomra, például Laurával való első találkozása igazi feszültséget teremtett. Mint említettem Laurát Vámos Ágnes és Ágai Karola énekelte-játszotta. Vámos közelebb volt az operett-primadonnáról kialakult elképzeléseimhez. Ágai Karola énekkultúrája már akkor is hatásosan érvényesült. (Ő már túl volt az egy évvel korábban a rádióban Ferencsikkel felvett Cigánybárójának Arséna nagyszerű alakításán!) S ha már belefogtam A koldusdiák- bemutató előadás emlékeinek felelevenítésébe, akkor folytatom azzal, hogy a három egyenrangú női szerep közül nálam a grófnőt éneklő Neményi Lili vitte el a pálmát. Talán nem véletlen, hogy a stúdiófelvételen is övé lett a szerep. Neményi bűbájosan kedves iróniájával tündökölt benne. Kevésbé volt kidolgozott Szilvássy Margit ugyanebben a szerepben. Érdekesség, hogy azért szerepelt az említett rádióváltozatban is. Bronislawa alakítói közül tulajdonképpen már egyik szerepre sem emlékszem, csak annyi maradt meg, hogy Svéd Nóra és Komlóssy Erzsébet alakították. Svéd Nóra is énekelt a rádiós feldolgozásban. Ollendorf ezredes megszemélyesítői közül Faragó András emléke elhalványul Palócz Lászlóé mellett. Utóbbi buffóra vett figurája azért is maradt meg bennem jobban, mert ugyanezt az intrikus szerepet a rádiós feldolgozásban talán még a színpadihoz képest is jobban hozta. A többi kisebb-nagyobb szereplőre már nem emlékszem. A nagy feladatot ellátó énekkar - a finálékban elismerésre méltó teljesítményt nyújtott. Összességében egy sikeres, máig népszerű Millöcker-mű a Koldusdiák, ami a műfaj erejét azzal is bizonyította, hogy bekerült az Opera (Erkel Színház) repertoárjába. Ez a darab a klasszikus bécsi operett egyik legkiválóbb alkotása, ami akkor, a hatvanas évek elején, méltó módon igen reprezentatív kiállításban került színre. Igazi nagyoperettet láthattunk (akkoriban ezen kívül még a Denevér ment e kategóriában), Mellette szólt még maga a vonzó \"komoly\" történet, amely a lengyel nép évszázados szabadságküzdelmének egy romantikusan stilizált epizódját eleveníti fel. A bemutató sikerét eleve garantálta a nagyszerű szereplőgárda mellett Békés András rendezésének megannyi \"korhű\" ötlete, meg a sok szép díszlet, jelmez. Könnyed, pergő előadást láthattunk, melyben a zene és a színjátszás egyensúlyban állott. Máig egyik legemlékezetesebb operett-élményem marad ez az Erkel Színházban tartott operett-bemutató!
Az Erkel Színház 1962-ben mutatta be Millöcker: A koldusdiák című nagyoperettjét. Ott voltam az első és a második premieren is. Mindkét szereposztás nagyon jól ki volt találva. Kerekes János vezényelt, ki később a Rádió Dalszínházában az operett stúdiófelvételét is dirigálta. A szereposztás részben azonos volt. Ágai Karola a második premier Laurája volt. Bevallom, akkoriban még nem igen figyeltem fel Ágaira, kire csak később, a Bánk bánban és a Lammermoori Lucia egy későbbi felújítása alkalmával \"tapadtam\" rá. Igaz, a rádióban opera és operett-felvételeiből néhányat addigra már megismertem. Tehát a legelső találkozásom vele színpadon ehhez A koldusdiák- bemutatóhoz kötődik. Az emlékeim már elég haloványak, de emlékszem, hogy Vámos Ágnes, akié az első szereposztás Laurája volt, és Ágai is lubickoltak szerepükben. Akárcsak partnereik: az első premieren Palcsó Sándor volt a címszereplő, kinek megjelenése talán nem mindenben \"bonviváni\", de magával tudott hozni valamit a \"garabonciás\" figurájából, romantikájából. Később a Szegedi Szabadtéri Játékokon is énekelt bonviván szerepeket: János vitézt és Barinkayt a Cigánybáróból. A rádióban is kapott ilyen jellegű feladatokat, nemcsak a Koldusdiákban, hanem pld. Oscar Straus Legénybúcsú c. opusában; való igaz, alkata és orgánuma inkább a karakter szerepek felé sodorta, és a vidám táncos-komikus figurák avatott szakértőjeként tartjuk számon - az operett műfajon belül. Palcsó alakítására határozottan emlékszem: alakításának egy-egy mozzanata színészileg is emlékezetes számomra, például Laurával való első találkozása igazi feszültséget teremtett. Mint említettem Laurát Vámos Ágnes és Ágai Karola énekelte-játszotta. Vámos közelebb volt az operett-primadonnáról kialakult elképzeléseimhez. Ágai Karola énekkultúrája már akkor is hatásosan érvényesült. (Ő már túl volt az egy évvel korábban a rádióban Ferencsikkel felvett Cigánybárójának Arséna nagyszerű alakításán!) S ha már belefogtam A koldusdiák- bemutató előadás emlékeinek felelevenítésébe, akkor folytatom azzal, hogy a három egyenrangú női szerep közül nálam a grófnőt éneklő Neményi Lili vitte el a pálmát. Talán nem véletlen, hogy a stúdiófelvételen is övé lett a szerep. Neményi bűbájosan kedves iróniájával tündökölt benne. Kevésbé volt kidolgozott Szilvássy Margit ugyanebben a szerepben. Érdekesség, hogy azért szerepelt az említett rádióváltozatban is. Bronislawa alakítói közül tulajdonképpen már egyik szerepre sem emlékszem, csak annyi maradt meg, hogy Svéd Nóra és Komlóssy Erzsébet alakították. Svéd Nóra is énekelt a rádiós feldolgozásban. Ollendorf ezredes megszemélyesítői közül Faragó András emléke elhalványul Palócz Lászlóé mellett. Utóbbi buffóra vett figurája azért is maradt meg bennem jobban, mert ugyanezt az intrikus szerepet a rádiós feldolgozásban talán még a színpadihoz képest is jobban hozta. A többi kisebb-nagyobb szereplőre már nem emlékszem. A nagy feladatot ellátó énekkar - a finálékban elismerésre méltó teljesítményt nyújtott. Összességében egy sikeres, máig népszerű Millöcker-mű a Koldusdiák, ami a műfaj erejét azzal is bizonyította, hogy bekerült az Opera (Erkel Színház) repertoárjába. Ez a darab a klasszikus bécsi operett egyik legkiválóbb alkotása, ami akkor, a hatvanas évek elején, méltó módon igen reprezentatív kiállításban került színre. Igazi nagyoperettet láthattunk (akkoriban ezen kívül még a Denevér ment e kategóriában), Mellette szólt még maga a vonzó \"komoly\" történet, amely a lengyel nép évszázados szabadságküzdelmének egy romantikusan stilizált epizódját eleveníti fel. A bemutató sikerét eleve garantálta a nagyszerű szereplőgárda mellett Békés András rendezésének megannyi \"korhű\" ötlete, meg a sok szép díszlet, jelmez. Könnyed, pergő előadást láthattunk, melyben a zene és a színjátszás egyensúlyban állott. Máig egyik legemlékezetesebb operett-élményem marad ez az Erkel Színházban tartott operett-bemutató!
711 sulphur 2006-08-29 11:05:02
Ma nézelődtem a nem feliratozott kazettáim között s féletlenül találtam egy Operett színházas Marica grófnőt, Sáfár Mónikával és Nyári Zoltánnal. Enyhén szólva meglepődtem:)
Ma nézelődtem a nem feliratozott kazettáim között s féletlenül találtam egy Operett színházas Marica grófnőt, Sáfár Mónikával és Nyári Zoltánnal. Enyhén szólva meglepődtem:)
710 Búbánat 2006-08-29 10:13:48
Ugyancsak 1966-ban egy másik érdekes statisztikát állítottak össze a német nyelvű zenés színházak előadásairól. Az elmúlt szezonban a Víg özvegyet játszották leggyakrabban: 530 előadáson. Második hely a Varázsfuvoláé 447 előadással. A modern szerzők közül Orff a 64-ik, Prokofjev a Rómeó és Júliával a 93. és Stravinsky a Tűzmadárral a 112. helyet foglalta el.
Ugyancsak 1966-ban egy másik érdekes statisztikát állítottak össze a német nyelvű zenés színházak előadásairól. Az elmúlt szezonban a Víg özvegyet játszották leggyakrabban: 530 előadáson. Második hely a Varázsfuvoláé 447 előadással. A modern szerzők közül Orff a 64-ik, Prokofjev a Rómeó és Júliával a 93. és Stravinsky a Tűzmadárral a 112. helyet foglalta el.
709 Búbánat 2006-08-27 08:11:50
Most került a kezembe egy régi cikk 1966-ból, mely arról ad hírt, hogy Ausztriában, Bad Ischlben működő \"Internationale Gesellschaft zur Pflege und Förderung du Operette\" (Az operett ápolása és előbbrevitelére alakult nemzetközi társaság) körkérdésére, kik az osztrák színpadokon legtöbbet játszott operettek zeneszerzői, a következő sorrend alakult ki: 1. Lehár Ferenc 2. Johann Strauss 3. Kálmán Imre 4. Millöcker 5. Fall 6. Benatzky 7. Ábrahám Pál 8. Eysler 9. Zeller
Most került a kezembe egy régi cikk 1966-ból, mely arról ad hírt, hogy Ausztriában, Bad Ischlben működő \"Internationale Gesellschaft zur Pflege und Förderung du Operette\" (Az operett ápolása és előbbrevitelére alakult nemzetközi társaság) körkérdésére, kik az osztrák színpadokon legtöbbet játszott operettek zeneszerzői, a következő sorrend alakult ki: 1. Lehár Ferenc 2. Johann Strauss 3. Kálmán Imre 4. Millöcker 5. Fall 6. Benatzky 7. Ábrahám Pál 8. Eysler 9. Zeller
708 Búbánat 2006-08-24 14:05:52
Vegyük példának Keszei Borit. Bizonyos fórumokon még ma is az a vezető téma, hogy ő most operaénekes-e vagy operetténekesből lett operaénekes. S az utóbbi már pejoratív, mert egy alacsonyabb minőséget jelez. Szerintem a lényeg a színvonalon van. Énekeljen bármit, bármilyen műfajból. Hang és egyéniség, amit a tehetség köt össze. Szerencse is kell, de ez ma már kevés. És a jól eladhatóság: promóció, marketing, ügynökség nélkül gyorsan eltűnik; a média mint közvetítő szintén nélkülözhetetlen abban a folyamatban, amelynek a tétje, hogy a közönség érte fizessen, és „fogyassza” élőben vagy a kép-és hanghordozókon. Aztán ott van a sajtókritika: mennybe menesztheti, de jól ledorongolhatja is. Ha közömbös, alig méltatja, netán agyonhallgatja, az is egyfajta véleménynyilvánítás és állásfoglalás. A közönség is megfogalmazza az álláspontját. Leginkább azzal, hogy jegyet vált vagy nem vált jegyet az előadásra. Aztán lelkesen tapsol vagy csalódottságának ad hangot. De leginkább az érintett személynek kellene annyi önkritikával, belátással rendelkezni, hogy felelősen eldöntse, aznap képes vagyok e a szerep követelményeinek megfelelni a színpadon, alkalmas vagyok-e arra, hogy (újból) minőséget hozzak létre. Sorozatosan megteremtem-e az adott szituációban, pillanatban azt a kellő feszültséget, amely a zene, a szöveg, a látvány, a karmester, a rendező, a színpadi partnereim és jómagam jelenléte összmunkájának eredményeként a színpadról át kell hogy sugározzon a néző-hallgatóközönség szívébe; tényleg egy hullámhosszra kerültem-e velük, s végül kiváltom-e bennük azt a katarzist, amely ha elmaradna, akkor megette a fene az egészet, kárba veszett az eddigi munkám, nem térül meg a belefektetett energiám. És utána tényleg megesz-e a kudarc, vagy ellenkezőleg,okulni tudok-e abból? Erőt tudok-e meríteni valahonnan egy legközelebbi megmérettetéshez? Végül is ez a munkám, ebből élek, ezt csal teljes szívvel és lélekkel csinálhatom! Nem törhetek le, nem szabad csüggednem és feladnom, s ideje korán visszavonulót fújnom, beletörődve, hogy „nem megy”, mert aztán leshetem, hogy újra kitűznek-e a szerepre, s egyáltalán lesz-e legközelebb? A tét: az önbecsületem forog kockán. S eljutottunk oda, hogy nem az a kérdés, hogy opera vagy operett, hanem lelkiismeret, szorgalom, minőség, odaadás, odafigyelés, és mélységes alázat a szerző és műve iránt, illetve a másik oldalon: az érdektelenség, nemtörődömség, fölényesség, lenézés. A mérleg serpenyőibe ezek kerülnek bele. Az énekes bármikor leváltható. Újra a felszínre kerülni általában már keveseknek sikerül. A következtetéseket mindenki vonja le magában. De a legfontosabb: a közönséget becsapni hosszú távon nem lehet! A jó zenét jó énekessel, jó előadásban kívánja, szeretné élvezni. A darab pedig az előadó művészeken áll vagy bukik. A többi nem számít. Ha a közönség, a hallgatóság végleg elfordul a művésztől, akkor ő „meghalt”. Keszei Bori operettel kezdte s most a bécsi Staatsoperhez köti szerződése. A közönség körében bizonyára vannak hívei, akik szívesen hallgatják meg ebben-abban a szerepében, legyen az opera vagy operett. Bori miért is szégyellné múltját?! Szerintem inkább büszkének kell lennie erre. Még mindig fiatal, még van ideje sok mindenben kipróbálnia magát. Legnehezebb a jó döntések meghozatala, amihez nem árt egy kipróbált, bölcs társ sem. Persze, egy „komoly” operaénekesnek tisztában kell lennie önmaga valós „reális” képességeivel. Józanul kell gondolkoznia, mit vállalhat el, meddig, s merre tovább? S hol van a stop, eddig és ne tovább! Az irányokat, a kanyarokat, fordulatokat mikor és hol érdemes egyenesbe tennie?! Én úgy látom, még sokat kell tennie, tanulnia, hangját tovább képeznie, hogy tartósan elnyerje a mindenkori direktorok, művészeti vezetők és a karmesterek megbecsülését. És nem utolsósorban: a közönség további szeretetének a megőrzése nagyon fontos!; az, hogy érezze, mindegy, hogy mit énekel nekik, ha szépen, jól csinálja, akkor boldogan elfogadják, értékelik, s várják, „kikövetelik” újra őt a színpadra, deszkákra, a mikrofonok elé. Egy a lényeg, az opera, operett és koncert művelését egyaránt ambícióval, ihlettel és mélységes szeretettel vigye tovább! Tanuljon és tanuljon, képezze tovább hangját és énektechnikáját! Ha érkeznek a felkérések, merjen válogatni, és nemet mondani is. A színpadismeretek, készségek, a műfajok váltogatása, az „idegen” közönséggel kapcsolattartás, egy más „ miliőben” való helytállás minderre biztató alapot, jó kilátásokat ígér. Ha ez a diagnózis és prognózis eljut hozzá, meghallgatja, és majd meghozza a „bölcs” döntéseket, remélem, a prognosztizálás realizálásával nem marad adósom. Biztos vagyok benne, hogy adottsága, elhivatottsága előrébb viszi a pályán, a művészete pedig még sokáig bearanyozza szívünket! Más kérdés, hogy a közönség, a kritika értékítélete esetleg nem mindig cseng egybe, s az is kérdéses, hogy a lehetséges és esetleges „hivatalos” elismerések mit váltanak ki Keszei Boriból; az „ösztönzés” mikéntje és ideje a sértettséget, avagy további nekibuzdulást hozza-e felszínre?. Remélem, az optimizmusomat illetően senki és semmi nem tesz keresztbe! Ez vonatkozik nemcsak rá, hanem az összes ifjú kollégájára is, akik itthon vagy idgenben keresik boldogulásukat az Opera-operett bűvkörében, akik attól sem rettennek vissza, ha egyszer majd a rádióban úgy konferálják be őket: Operaénekesek operett álarcban. – „Keszei Bori”…
Vegyük példának Keszei Borit. Bizonyos fórumokon még ma is az a vezető téma, hogy ő most operaénekes-e vagy operetténekesből lett operaénekes. S az utóbbi már pejoratív, mert egy alacsonyabb minőséget jelez. Szerintem a lényeg a színvonalon van. Énekeljen bármit, bármilyen műfajból. Hang és egyéniség, amit a tehetség köt össze. Szerencse is kell, de ez ma már kevés. És a jól eladhatóság: promóció, marketing, ügynökség nélkül gyorsan eltűnik; a média mint közvetítő szintén nélkülözhetetlen abban a folyamatban, amelynek a tétje, hogy a közönség érte fizessen, és „fogyassza” élőben vagy a kép-és hanghordozókon. Aztán ott van a sajtókritika: mennybe menesztheti, de jól ledorongolhatja is. Ha közömbös, alig méltatja, netán agyonhallgatja, az is egyfajta véleménynyilvánítás és állásfoglalás. A közönség is megfogalmazza az álláspontját. Leginkább azzal, hogy jegyet vált vagy nem vált jegyet az előadásra. Aztán lelkesen tapsol vagy csalódottságának ad hangot. De leginkább az érintett személynek kellene annyi önkritikával, belátással rendelkezni, hogy felelősen eldöntse, aznap képes vagyok e a szerep követelményeinek megfelelni a színpadon, alkalmas vagyok-e arra, hogy (újból) minőséget hozzak létre. Sorozatosan megteremtem-e az adott szituációban, pillanatban azt a kellő feszültséget, amely a zene, a szöveg, a látvány, a karmester, a rendező, a színpadi partnereim és jómagam jelenléte összmunkájának eredményeként a színpadról át kell hogy sugározzon a néző-hallgatóközönség szívébe; tényleg egy hullámhosszra kerültem-e velük, s végül kiváltom-e bennük azt a katarzist, amely ha elmaradna, akkor megette a fene az egészet, kárba veszett az eddigi munkám, nem térül meg a belefektetett energiám. És utána tényleg megesz-e a kudarc, vagy ellenkezőleg,okulni tudok-e abból? Erőt tudok-e meríteni valahonnan egy legközelebbi megmérettetéshez? Végül is ez a munkám, ebből élek, ezt csal teljes szívvel és lélekkel csinálhatom! Nem törhetek le, nem szabad csüggednem és feladnom, s ideje korán visszavonulót fújnom, beletörődve, hogy „nem megy”, mert aztán leshetem, hogy újra kitűznek-e a szerepre, s egyáltalán lesz-e legközelebb? A tét: az önbecsületem forog kockán. S eljutottunk oda, hogy nem az a kérdés, hogy opera vagy operett, hanem lelkiismeret, szorgalom, minőség, odaadás, odafigyelés, és mélységes alázat a szerző és műve iránt, illetve a másik oldalon: az érdektelenség, nemtörődömség, fölényesség, lenézés. A mérleg serpenyőibe ezek kerülnek bele. Az énekes bármikor leváltható. Újra a felszínre kerülni általában már keveseknek sikerül. A következtetéseket mindenki vonja le magában. De a legfontosabb: a közönséget becsapni hosszú távon nem lehet! A jó zenét jó énekessel, jó előadásban kívánja, szeretné élvezni. A darab pedig az előadó művészeken áll vagy bukik. A többi nem számít. Ha a közönség, a hallgatóság végleg elfordul a művésztől, akkor ő „meghalt”. Keszei Bori operettel kezdte s most a bécsi Staatsoperhez köti szerződése. A közönség körében bizonyára vannak hívei, akik szívesen hallgatják meg ebben-abban a szerepében, legyen az opera vagy operett. Bori miért is szégyellné múltját?! Szerintem inkább büszkének kell lennie erre. Még mindig fiatal, még van ideje sok mindenben kipróbálnia magát. Legnehezebb a jó döntések meghozatala, amihez nem árt egy kipróbált, bölcs társ sem. Persze, egy „komoly” operaénekesnek tisztában kell lennie önmaga valós „reális” képességeivel. Józanul kell gondolkoznia, mit vállalhat el, meddig, s merre tovább? S hol van a stop, eddig és ne tovább! Az irányokat, a kanyarokat, fordulatokat mikor és hol érdemes egyenesbe tennie?! Én úgy látom, még sokat kell tennie, tanulnia, hangját tovább képeznie, hogy tartósan elnyerje a mindenkori direktorok, művészeti vezetők és a karmesterek megbecsülését. És nem utolsósorban: a közönség további szeretetének a megőrzése nagyon fontos!; az, hogy érezze, mindegy, hogy mit énekel nekik, ha szépen, jól csinálja, akkor boldogan elfogadják, értékelik, s várják, „kikövetelik” újra őt a színpadra, deszkákra, a mikrofonok elé. Egy a lényeg, az opera, operett és koncert művelését egyaránt ambícióval, ihlettel és mélységes szeretettel vigye tovább! Tanuljon és tanuljon, képezze tovább hangját és énektechnikáját! Ha érkeznek a felkérések, merjen válogatni, és nemet mondani is. A színpadismeretek, készségek, a műfajok váltogatása, az „idegen” közönséggel kapcsolattartás, egy más „ miliőben” való helytállás minderre biztató alapot, jó kilátásokat ígér. Ha ez a diagnózis és prognózis eljut hozzá, meghallgatja, és majd meghozza a „bölcs” döntéseket, remélem, a prognosztizálás realizálásával nem marad adósom. Biztos vagyok benne, hogy adottsága, elhivatottsága előrébb viszi a pályán, a művészete pedig még sokáig bearanyozza szívünket! Más kérdés, hogy a közönség, a kritika értékítélete esetleg nem mindig cseng egybe, s az is kérdéses, hogy a lehetséges és esetleges „hivatalos” elismerések mit váltanak ki Keszei Boriból; az „ösztönzés” mikéntje és ideje a sértettséget, avagy további nekibuzdulást hozza-e felszínre?. Remélem, az optimizmusomat illetően senki és semmi nem tesz keresztbe! Ez vonatkozik nemcsak rá, hanem az összes ifjú kollégájára is, akik itthon vagy idgenben keresik boldogulásukat az Opera-operett bűvkörében, akik attól sem rettennek vissza, ha egyszer majd a rádióban úgy konferálják be őket: Operaénekesek operett álarcban. – „Keszei Bori”…
707 Búbánat 2006-08-24 14:05:26
. Az operett kontra opera vita a mai napig nem csitul. Lehet, hogy ismétlem önmagam, de újra és újra el kell mondanom, én ezt a kérdést hogyan látom. Én kisgyermekkoromban faltam az operettet, amit, ugye, a mai napig szeretem.. Az általános közhiedelemmel szemben nem is olyan könnyű ez a műfaj! Szívesen hallgatom a rádióban vagy nézem a TV-ben az archív felvételeket, amelyeken olyan operai nagyságok énekelnek, mint Házy, Udvardy, Ilosfalvy, Simándy, Réti József, Sárdy, Bartha, Szabó Miklós, Kövecses Béla, Mátray Ferenc, Karizs, Korondy, Szőnyi Ferenc, Svéd, Palló, Melis, Radnay, Palócz, Bende, Bordás György,Gyurkovics, Maleczky, Palánkay, Orosz Júlia, Neményi, Osváth, László Margit, Vámos Ágnes, Moldován, Ágay, Lehoczky Éva, Andor, Raskó Magda, Dunszt, Tiszay, Szecsődy, Geszthy, Szőnyi Olga, Barlay, Komlóssy, Gencsy, Koltay, Kalmár Magda, Erdész Zsuzsa,Várhelyi, Kishegyi, Palcsó, Külkey, Fekete Pál …..Hozzájuk csatlakoztak olyan neves operettszínházi énekművészek, mint Baksay Árpád, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, a Latabárok, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Tiboldi Mária, jelenből Kalocsay Zsuzsa, Oszvald Marika. .De sorolhatnám az operaházi művészek újabb generációjából is a neveket:, akik az operaéneklés mellett kirándultak az operett, a daljáték műfajába, legyen elég Sass, Pitti, Kincses,Zempléni, Kukely, Ötvös Csilla, Rost, Miklósa, Kelen, N. Nagy, Molnár,Gulyás,Rozsos, Berkes, Csák, Kovácsházi, Nyári Zoltán, Sólyom-Nagy, Gregor, Miller, Kováts Kolos, Gáti, Csurja, Póka Balázs stb. nevére hivatkoznom. Ezek a neves, az Operaház aranykorszakát és a mostani időket idéző művészek (majd kifelejtettem a főleg külföldön tevékenykedett nagyszerű énekeseink közül pl.: Pataky Kálmánt, Bársony Rózsit, Anday Piroskát, Réthy Esztert), nem szégyellték az operetteket, amelyekhez a stúdióban a hangjukat adták, s amelyekben olykor a színházaikban \"élő\"-ben is bemutatkoztak. Egyrészt megbecsülték magát a műfajt, nem nézték le azt. Kérdezzünk meg bárki operaénekest. Több interjúban, riportban is elmondták, hogy az operettet színvonalasan előadni sokszor van olyan nehéz feladat, mint egy operát elénekelni. Különösen az ún. klasszikus operettek területéről. Lehár is írt bizony olyan darabokat, amelyek eléneklése operai igényű és nehézségű feladatot jelent a művész számára (Nem véletlen, hogy Richard Tauber neve összefonódott Leháréval!) Nyilván megélhetési, anyagi szempontok is szerepet játszottak, amikor tehetségüket, hangjukat „áruba bocsátották”, elfogadtak ilyen jellegű felkéréseket, miközben a magas művészettel nem maradtak adósak. A hangjukkal nemcsak a műfajt, az alkotókat népszerűsítették, s toboroztak újabb és újabb híveket, hanem a saját nevük „forgása” is fontos szempont volt, nevüket ezáltal is ismertté, még ismertebbé tette, de jó vonzerő volt az operaháznak is, becsalogatva a híveket, rajongókat. Hozzáteszem, az említett énekeseket olyan neves karmesterek kísérték a többségében rádiózenekar élén mint Ferencsik, Erdélyi, Kóródí, Kerekes János, Fischer Sándor, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Breitner Tamás, Blum Tamás, Lehel György, Sebestyén András, Vincze Ottó, Oberfrank Géza, Pál Tamás. Állítom, nem kevesen vagyunk, kik esténként velük merültünk álomba, s reggelente velük ébredtünk, miközben a rádió és tévé, a hanglemezek jóvoltából a népszerű operett-dallamokat dúdolgattuk. Számomra ezek a művészek összenőttek az opera és operett éneklés terén.
. Az operett kontra opera vita a mai napig nem csitul. Lehet, hogy ismétlem önmagam, de újra és újra el kell mondanom, én ezt a kérdést hogyan látom. Én kisgyermekkoromban faltam az operettet, amit, ugye, a mai napig szeretem.. Az általános közhiedelemmel szemben nem is olyan könnyű ez a műfaj! Szívesen hallgatom a rádióban vagy nézem a TV-ben az archív felvételeket, amelyeken olyan operai nagyságok énekelnek, mint Házy, Udvardy, Ilosfalvy, Simándy, Réti József, Sárdy, Bartha, Szabó Miklós, Kövecses Béla, Mátray Ferenc, Karizs, Korondy, Szőnyi Ferenc, Svéd, Palló, Melis, Radnay, Palócz, Bende, Bordás György,Gyurkovics, Maleczky, Palánkay, Orosz Júlia, Neményi, Osváth, László Margit, Vámos Ágnes, Moldován, Ágay, Lehoczky Éva, Andor, Raskó Magda, Dunszt, Tiszay, Szecsődy, Geszthy, Szőnyi Olga, Barlay, Komlóssy, Gencsy, Koltay, Kalmár Magda, Erdész Zsuzsa,Várhelyi, Kishegyi, Palcsó, Külkey, Fekete Pál …..Hozzájuk csatlakoztak olyan neves operettszínházi énekművészek, mint Baksay Árpád, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, a Latabárok, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Tiboldi Mária, jelenből Kalocsay Zsuzsa, Oszvald Marika. .De sorolhatnám az operaházi művészek újabb generációjából is a neveket:, akik az operaéneklés mellett kirándultak az operett, a daljáték műfajába, legyen elég Sass, Pitti, Kincses,Zempléni, Kukely, Ötvös Csilla, Rost, Miklósa, Kelen, N. Nagy, Molnár,Gulyás,Rozsos, Berkes, Csák, Kovácsházi, Nyári Zoltán, Sólyom-Nagy, Gregor, Miller, Kováts Kolos, Gáti, Csurja, Póka Balázs stb. nevére hivatkoznom. Ezek a neves, az Operaház aranykorszakát és a mostani időket idéző művészek (majd kifelejtettem a főleg külföldön tevékenykedett nagyszerű énekeseink közül pl.: Pataky Kálmánt, Bársony Rózsit, Anday Piroskát, Réthy Esztert), nem szégyellték az operetteket, amelyekhez a stúdióban a hangjukat adták, s amelyekben olykor a színházaikban \"élő\"-ben is bemutatkoztak. Egyrészt megbecsülték magát a műfajt, nem nézték le azt. Kérdezzünk meg bárki operaénekest. Több interjúban, riportban is elmondták, hogy az operettet színvonalasan előadni sokszor van olyan nehéz feladat, mint egy operát elénekelni. Különösen az ún. klasszikus operettek területéről. Lehár is írt bizony olyan darabokat, amelyek eléneklése operai igényű és nehézségű feladatot jelent a művész számára (Nem véletlen, hogy Richard Tauber neve összefonódott Leháréval!) Nyilván megélhetési, anyagi szempontok is szerepet játszottak, amikor tehetségüket, hangjukat „áruba bocsátották”, elfogadtak ilyen jellegű felkéréseket, miközben a magas művészettel nem maradtak adósak. A hangjukkal nemcsak a műfajt, az alkotókat népszerűsítették, s toboroztak újabb és újabb híveket, hanem a saját nevük „forgása” is fontos szempont volt, nevüket ezáltal is ismertté, még ismertebbé tette, de jó vonzerő volt az operaháznak is, becsalogatva a híveket, rajongókat. Hozzáteszem, az említett énekeseket olyan neves karmesterek kísérték a többségében rádiózenekar élén mint Ferencsik, Erdélyi, Kóródí, Kerekes János, Fischer Sándor, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Breitner Tamás, Blum Tamás, Lehel György, Sebestyén András, Vincze Ottó, Oberfrank Géza, Pál Tamás. Állítom, nem kevesen vagyunk, kik esténként velük merültünk álomba, s reggelente velük ébredtünk, miközben a rádió és tévé, a hanglemezek jóvoltából a népszerű operett-dallamokat dúdolgattuk. Számomra ezek a művészek összenőttek az opera és operett éneklés terén.
706 Búbánat 2006-08-21 16:14:23
Ágai Karola operettfőszerepben! Erről is hadd tegyek érintőlegesen említést egyik rádiós felvétele kapcsán. Már többször elmondtam máshol, egyik kedvenc operettem J. Strauss Cigánybárója, melyből a Rádió Dalszínháza történetének egyik legsikerültebb operett-felvételét készítette el 1961 karácsonyán. Ruitner Sándor érdeme, hogy azt a Ferencsik Jánost hívta meg a zenei felvétel elkészítésére, aki sem előtte és később sem, operettet soha nem vezényelt a rádióban. Ő csak azzal a feltétellel vállalta el a felkérést, ha szabad kezet kap az énekes-szereplők kiválasztásához. Ezt az engedélyt természetesen megkapta. A felvételhez adva volt a rádió zenekara és énekkara, mindenki kíváncsian várta, hogy Ferencsik kiket kér fel a klasszikus operett operai igényű főszerepeinek megszólaltatására. Amikor a rádió dramaturgja feltette a kérdést neki, kikkel képzeli el az énekhangokat, meglepetésére Ferencsik nem az idősebb, tapasztalt operaházi énekes-gárdából említett neveket. Úgy tartotta, inkább jöjjenek a fiatal tehetségek, s mint utóbb kiderült, neki lett igaza; Házy Erzsébet már korábban bizonyított, egyértelmű volt, hogy ő lesz Szaffi. Ferencsik Melis Györgyöt nevezte meg Zsupánnak, ami annak ellenére meglepetésnek számított, hogy a már nem egészen kezdő baritonista Házyhoz hasonlóan addigra már több operettben is bizonyított; mindemellett az inkább basszus-buffó Zsupán-karakter figurájának megszemélyesítését kissé idegennek vélték a művész lírai baritonjához. Amikor Melist megkérdezték, hogy elvállalja-e a szerepet, a legtermészetesebb volt számára, hogy elfogadja, mondván, ha Ferencsik benne látja Zsupán alakját, akkor neki kötelessége tehetsége, tudása legjavát ebbe a buffó- szerepbe is beleplántálni, egyébként is szívesen próbálja ki magát új, szokatlan szerepkörben. Ugyancsak Ferencsik javaslatára, Ágai Karola kapta meg a másik fontos szopránszerepet, Arsénát. Ágainak ez volt a legelső rádiós oeperett-szerepe (aztán jött a többi: Denevér, Boccaccio, Orfeusz az Alvilágban, A férj kopogtat, Brabanti Genovéva, Gasparone, …). Ágai Karola hangja, hangszíne, terjedelme, ereje egészen más, mint Házyé, ezért a kettőt össze nem lehetett téveszteni, de hasonlítani sem egymással. Más-más fach. Ágai Karola remekül oldotta meg feladatát a J. Strauss- operettben. Valószínűleg a rendkívül nagy visszhangot kiváltott sikeres rádiós debute-je inspirálhatta a további hasonló feladatok, felkérések elfogadására. Amennyiben nem jól tudom, akkor majd Sesto kisegít: érdekes, hogy aktív énekesi pályafutásának befejezése szintén a Cigánybáróhoz kötődik. László Margit kolléganőjéhez hasonlóan egyik utolsó feladatát ebben az operettben alakította, ezúttal Mária Terézia kisebb, de nagyon fontos szerepének megformálásával búcsúzott a színpadtól az Erkel Színházban. A címszerep a fiatal Ilosfalvy Róberté lett, ki abban az időben Házy Erzsébettel elválaszthatatlan párost alkottak. Barinkay máig az egyik legsikerültebb, legemlékezetesebb operett-szerepe volt, melyet nemcsak itt a rádió stúdiójában, hanem a színpadon is kiválóan megoldott. Ferencsik János biztos volt benne, hogy Komlóssy Erzsébet meg tud birkózni Czipra rendkívül összetett figurájával, bele tud bújni a bőrébe, és hangilag is abszolválja az igen kényes alt szólamot, ezért rá osztotta a cigányasszony szerepét. Komlóssynak is ez volt élete legelső operett alakítása (aztán jött a Csínom Palkó, Mikádó stb.). A felvételen közreműködött még Bende Zsolt, akinél szebben még sohasem hallottam énekelni a nevezetes toborzót (s még hány és hány operettben énekelt felejthetetlenül!) Bartha Alfonz Ottokárja is szép egyéni színekkel gazdagította a Cigánybáró-hangfelvételt. Összességében megállapítható, hogy rendkívül szerencsés csillagzat alatt született meg Ferencsik János és a rádió dramaturgjának közös vezérletével a Rádió Dalszínházának ez a Cigánybárója, amely máig az egyetlen teljes magyar nyelvű – páratlan!- felvétele a darabnak.
Ágai Karola operettfőszerepben! Erről is hadd tegyek érintőlegesen említést egyik rádiós felvétele kapcsán. Már többször elmondtam máshol, egyik kedvenc operettem J. Strauss Cigánybárója, melyből a Rádió Dalszínháza történetének egyik legsikerültebb operett-felvételét készítette el 1961 karácsonyán. Ruitner Sándor érdeme, hogy azt a Ferencsik Jánost hívta meg a zenei felvétel elkészítésére, aki sem előtte és később sem, operettet soha nem vezényelt a rádióban. Ő csak azzal a feltétellel vállalta el a felkérést, ha szabad kezet kap az énekes-szereplők kiválasztásához. Ezt az engedélyt természetesen megkapta. A felvételhez adva volt a rádió zenekara és énekkara, mindenki kíváncsian várta, hogy Ferencsik kiket kér fel a klasszikus operett operai igényű főszerepeinek megszólaltatására. Amikor a rádió dramaturgja feltette a kérdést neki, kikkel képzeli el az énekhangokat, meglepetésére Ferencsik nem az idősebb, tapasztalt operaházi énekes-gárdából említett neveket. Úgy tartotta, inkább jöjjenek a fiatal tehetségek, s mint utóbb kiderült, neki lett igaza; Házy Erzsébet már korábban bizonyított, egyértelmű volt, hogy ő lesz Szaffi. Ferencsik Melis Györgyöt nevezte meg Zsupánnak, ami annak ellenére meglepetésnek számított, hogy a már nem egészen kezdő baritonista Házyhoz hasonlóan addigra már több operettben is bizonyított; mindemellett az inkább basszus-buffó Zsupán-karakter figurájának megszemélyesítését kissé idegennek vélték a művész lírai baritonjához. Amikor Melist megkérdezték, hogy elvállalja-e a szerepet, a legtermészetesebb volt számára, hogy elfogadja, mondván, ha Ferencsik benne látja Zsupán alakját, akkor neki kötelessége tehetsége, tudása legjavát ebbe a buffó- szerepbe is beleplántálni, egyébként is szívesen próbálja ki magát új, szokatlan szerepkörben. Ugyancsak Ferencsik javaslatára, Ágai Karola kapta meg a másik fontos szopránszerepet, Arsénát. Ágainak ez volt a legelső rádiós oeperett-szerepe (aztán jött a többi: Denevér, Boccaccio, Orfeusz az Alvilágban, A férj kopogtat, Brabanti Genovéva, Gasparone, …). Ágai Karola hangja, hangszíne, terjedelme, ereje egészen más, mint Házyé, ezért a kettőt össze nem lehetett téveszteni, de hasonlítani sem egymással. Más-más fach. Ágai Karola remekül oldotta meg feladatát a J. Strauss- operettben. Valószínűleg a rendkívül nagy visszhangot kiváltott sikeres rádiós debute-je inspirálhatta a további hasonló feladatok, felkérések elfogadására. Amennyiben nem jól tudom, akkor majd Sesto kisegít: érdekes, hogy aktív énekesi pályafutásának befejezése szintén a Cigánybáróhoz kötődik. László Margit kolléganőjéhez hasonlóan egyik utolsó feladatát ebben az operettben alakította, ezúttal Mária Terézia kisebb, de nagyon fontos szerepének megformálásával búcsúzott a színpadtól az Erkel Színházban. A címszerep a fiatal Ilosfalvy Róberté lett, ki abban az időben Házy Erzsébettel elválaszthatatlan párost alkottak. Barinkay máig az egyik legsikerültebb, legemlékezetesebb operett-szerepe volt, melyet nemcsak itt a rádió stúdiójában, hanem a színpadon is kiválóan megoldott. Ferencsik János biztos volt benne, hogy Komlóssy Erzsébet meg tud birkózni Czipra rendkívül összetett figurájával, bele tud bújni a bőrébe, és hangilag is abszolválja az igen kényes alt szólamot, ezért rá osztotta a cigányasszony szerepét. Komlóssynak is ez volt élete legelső operett alakítása (aztán jött a Csínom Palkó, Mikádó stb.). A felvételen közreműködött még Bende Zsolt, akinél szebben még sohasem hallottam énekelni a nevezetes toborzót (s még hány és hány operettben énekelt felejthetetlenül!) Bartha Alfonz Ottokárja is szép egyéni színekkel gazdagította a Cigánybáró-hangfelvételt. Összességében megállapítható, hogy rendkívül szerencsés csillagzat alatt született meg Ferencsik János és a rádió dramaturgjának közös vezérletével a Rádió Dalszínházának ez a Cigánybárója, amely máig az egyetlen teljes magyar nyelvű – páratlan!- felvétele a darabnak.
705 Búbánat 2006-08-20 11:48:06
Udvardy Tiborról, az operaház egykor volt legendás kiváló tenoristájáról már több ízben említést tettem operett-szerepeinek, rádiós-és tévés operett-felvételeinek kapcsán. Most egy kevéssé ismert pályatörténeti adalékkal egészítem ki az oeuvre-ját: Hosszú művészi pályáján nem ismert kevésbé fontos szerepeket vagy szerzőket. A színház és a játék iránti olthatatlan rajongása vezette el az operett műfajához is. Sárdy János mellett – aki személyes varázsán kívül elsősorban filmjei révén vált országosan ismertté – Udvardy Tibor a 40-es és 50-es évek legnépszerűbb operettbonvivánja is lett. Az operett világának gyakran kissé papírizű figuráit vérrel, valódi emberi érzelemmel telítette meg. (Lehár Ferenchez fűződő személyes kapcsolatáról is lehetne szólni: Ő volt a Cigányszerelem átdolgozott verziója, a Garabonciások 1943-as operaházi ősbemutatóján a férfi főszerep alakítója! Maga Lehár vezényelte művét!) A Rádió Dalszínháza a hatvanas évek első felében egy csokorra való operettet (Lehár, Kálmán, J, Strauss, Nádor Mihály, Jacobi, Zerkovits, Kacsoh, Csajkovszkij-Klein és mások műveit) vett fel vele a stúdióban; közte azt a Víg özvegyet, melyen partnere volt Házy Erzsébet volt! Ehhez az operetthez fűződik élete egyik nagy keserves pillanata is, ami időlegesen nagy törést jelentett életében, mind személyes vonatkozásban, mind a művészi pálya további kiteljesedése tekintetében… 1959-ben-ben két évre szilenciumra ítélték. A városban és az Operaházban terjengő hírek szerint a dalszínház egyik énekesnője volt a feljelentő, aki Udvardy politikai kijelentéseiről állítólag feljegyzést készített, s ennek alapján a felsőbb hatóság megelégelte a tenorista szabad véleménynyilvánítását. A nyári játékok során 1959-ben, az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Színpadán Lehár A víg özvegy című operettjének egyik előadásán, Danilo szerepében búcsúzott egy időre szeretett közönségétől. Aznap este hangi szépségben és szerepformálásban egyaránt kimagaslót nyújtott. Lényét átlengte valami különös fluidum: vidám volt, sziporkázó és megnyerő, de ebben a jókedvben ott sejlett a távozásnak, a kényszerű búcsúzásnak néhány sötét sugara is. „Az Orfeum tanyán…” derűs szövege és akkordjai mögött egy művészember bizonytalan jövője is ott sötétlett. Két évig eltiltva a hivatás gyakorlásától, minden jövedelem nélkül: maga volt a kétségbeejtő jövő. Akkoriban senkinek, Udvardynak és másnak sem lehetett elegendő anyagi fedezete, tartalékja, hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel. Udvardyt a szabadtéren működő énekes- és zenészkollégák teljes rokonszenve kísérte a színpadról való lejövetel végső szakaszában. Az énekkar teljes egészében felsorakozott előtte és viharos tapssal köszöntötte. Barátai nem is hagyták magára, s így sikerült átvészelnie a két esztendőt. (Ekkoriban ült le 18 hónapot a börtönben Ilosfalvy Róbert cserbenhagyásos gázolás vádjával… -Két nagyszerű tenorista - két korosztályból; micsoda egybeesés!) De ki tudja megmondani, hogy viszonylag korai halálában (1981-ben, a Balaton mellett állt meg a szíve egy nyári hajnalon), mennyire játszott közre az eltiltás és az átélt izgalom. (Házy Erzsébet egy évre rá távozott a mennyei birodalomba…), Még volt néhány aktív éve az Operaházban. Elegánsan, filozofikus bölcsességgel viselte a visszavonulást is, ugyanúgy, mint hajdan a kiemelkedő sikereket. Egyszer egy újságíróval találkozva az Operaház közelében érdeklődésére látható derűvel válaszolta: „Cavaradossi eredeti szakmájához tért vissza” – célzott legújabb kedvtelésére, a festésre. Időközben már egy szép kiállításra való festménye gyűlt össze, ennek egy részét be is mutatták az Operaház klubjában. Ezt a művészeti ágat is ugyanolyan elmélyült odaadással művelte, mint az éneklést. Különleges színekkel és páratlan tehetséggel. Sokan, akik ismertük és szerettük, a rá való emlékezéskor mélyen megemeljük a kalapunkat. Mint ahogyan ő tette – tisztelete és megbecsülése jeléül – a magyar művészet temploma, az Operaház előtt, minden egyes alkalommal, arra haladtával.
Udvardy Tiborról, az operaház egykor volt legendás kiváló tenoristájáról már több ízben említést tettem operett-szerepeinek, rádiós-és tévés operett-felvételeinek kapcsán. Most egy kevéssé ismert pályatörténeti adalékkal egészítem ki az oeuvre-ját: Hosszú művészi pályáján nem ismert kevésbé fontos szerepeket vagy szerzőket. A színház és a játék iránti olthatatlan rajongása vezette el az operett műfajához is. Sárdy János mellett – aki személyes varázsán kívül elsősorban filmjei révén vált országosan ismertté – Udvardy Tibor a 40-es és 50-es évek legnépszerűbb operettbonvivánja is lett. Az operett világának gyakran kissé papírizű figuráit vérrel, valódi emberi érzelemmel telítette meg. (Lehár Ferenchez fűződő személyes kapcsolatáról is lehetne szólni: Ő volt a Cigányszerelem átdolgozott verziója, a Garabonciások 1943-as operaházi ősbemutatóján a férfi főszerep alakítója! Maga Lehár vezényelte művét!) A Rádió Dalszínháza a hatvanas évek első felében egy csokorra való operettet (Lehár, Kálmán, J, Strauss, Nádor Mihály, Jacobi, Zerkovits, Kacsoh, Csajkovszkij-Klein és mások műveit) vett fel vele a stúdióban; közte azt a Víg özvegyet, melyen partnere volt Házy Erzsébet volt! Ehhez az operetthez fűződik élete egyik nagy keserves pillanata is, ami időlegesen nagy törést jelentett életében, mind személyes vonatkozásban, mind a művészi pálya további kiteljesedése tekintetében… 1959-ben-ben két évre szilenciumra ítélték. A városban és az Operaházban terjengő hírek szerint a dalszínház egyik énekesnője volt a feljelentő, aki Udvardy politikai kijelentéseiről állítólag feljegyzést készített, s ennek alapján a felsőbb hatóság megelégelte a tenorista szabad véleménynyilvánítását. A nyári játékok során 1959-ben, az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Színpadán Lehár A víg özvegy című operettjének egyik előadásán, Danilo szerepében búcsúzott egy időre szeretett közönségétől. Aznap este hangi szépségben és szerepformálásban egyaránt kimagaslót nyújtott. Lényét átlengte valami különös fluidum: vidám volt, sziporkázó és megnyerő, de ebben a jókedvben ott sejlett a távozásnak, a kényszerű búcsúzásnak néhány sötét sugara is. „Az Orfeum tanyán…” derűs szövege és akkordjai mögött egy művészember bizonytalan jövője is ott sötétlett. Két évig eltiltva a hivatás gyakorlásától, minden jövedelem nélkül: maga volt a kétségbeejtő jövő. Akkoriban senkinek, Udvardynak és másnak sem lehetett elegendő anyagi fedezete, tartalékja, hogy megbirkózzon ezzel a helyzettel. Udvardyt a szabadtéren működő énekes- és zenészkollégák teljes rokonszenve kísérte a színpadról való lejövetel végső szakaszában. Az énekkar teljes egészében felsorakozott előtte és viharos tapssal köszöntötte. Barátai nem is hagyták magára, s így sikerült átvészelnie a két esztendőt. (Ekkoriban ült le 18 hónapot a börtönben Ilosfalvy Róbert cserbenhagyásos gázolás vádjával… -Két nagyszerű tenorista - két korosztályból; micsoda egybeesés!) De ki tudja megmondani, hogy viszonylag korai halálában (1981-ben, a Balaton mellett állt meg a szíve egy nyári hajnalon), mennyire játszott közre az eltiltás és az átélt izgalom. (Házy Erzsébet egy évre rá távozott a mennyei birodalomba…), Még volt néhány aktív éve az Operaházban. Elegánsan, filozofikus bölcsességgel viselte a visszavonulást is, ugyanúgy, mint hajdan a kiemelkedő sikereket. Egyszer egy újságíróval találkozva az Operaház közelében érdeklődésére látható derűvel válaszolta: „Cavaradossi eredeti szakmájához tért vissza” – célzott legújabb kedvtelésére, a festésre. Időközben már egy szép kiállításra való festménye gyűlt össze, ennek egy részét be is mutatták az Operaház klubjában. Ezt a művészeti ágat is ugyanolyan elmélyült odaadással művelte, mint az éneklést. Különleges színekkel és páratlan tehetséggel. Sokan, akik ismertük és szerettük, a rá való emlékezéskor mélyen megemeljük a kalapunkat. Mint ahogyan ő tette – tisztelete és megbecsülése jeléül – a magyar művészet temploma, az Operaház előtt, minden egyes alkalommal, arra haladtával.
704 Búbánat 2006-08-19 15:30:39 [Válasz erre: 703 sulphur 2006-08-19 10:09:04]
Érdekesség, hogy egykor Ilosfalvy Róbert szerepelt a Szép Helénában, mégpedig a bregenzi fesztiválon. Parist énekelte. Innen Bregenzből már nem tért haza, hanem Kertész István karmester hívására a kölni operába szerződött...
Érdekesség, hogy egykor Ilosfalvy Róbert szerepelt a Szép Helénában, mégpedig a bregenzi fesztiválon. Parist énekelte. Innen Bregenzből már nem tért haza, hanem Kertész István karmester hívására a kölni operába szerződött...
703 sulphur 2006-08-19 10:09:04
Ez pedig a Szép Helénából: http://www.youtube.com/watch?v=0KI_IhUEdTU&mode=related&search=
Ez pedig a Szép Helénából: http://www.youtube.com/watch?v=0KI_IhUEdTU&mode=related&search=
702 bemaria 2006-08-18 11:25:45 [Válasz erre: 701 sulphur 2006-08-17 22:22:52]
Köszi ezt a vidit! Az Ajk az ajkon duettet még talán csak egyszer hallottam angolul. Domingonak remek hangja van, de Sarah Brightman-től nem vagyok elájulva!
Köszi ezt a vidit! Az Ajk az ajkon duettet még talán csak egyszer hallottam angolul. Domingonak remek hangja van, de Sarah Brightman-től nem vagyok elájulva!
