22 Megén 2004-09-21 08:37:32 [Válasz erre: 21 Búbánat 2004-09-20 23:50:37]
Nagyon sok szépet tudsz Lehárról. Nekem a nagymamám mesélte, hogy volt egy testvére, aki katonazenekar karmester volt. És ő hallotta is játszani a zenekart vasárnapi sétatéri muzsikáláson. Ez még K.U.K időkben volt.
Nagyon sok szépet tudsz Lehárról. Nekem a nagymamám mesélte, hogy volt egy testvére, aki katonazenekar karmester volt. És ő hallotta is játszani a zenekart vasárnapi sétatéri muzsikáláson. Ez még K.U.K időkben volt.
21 Búbánat 2004-09-20 23:50:37
Töprengtem, hogy hová írjam be a következőket, s végül úgy határoztam, hogy nem a Milyen zenét hallgatsz? fórumot, hanem ezt választom. Az alábbiakból kiderül, hogy miért. Kevesen tudják, hogy Lehár, a hírneves magyar komponista élete során mennyi dalt komponált a zenés színpadi művei mellett és közben. Ezek ritka különlegességek. Egy német stúdió jelentette meg 1998-ban két CD-n. Több mint száz valóban művészi alkotástól a slágerig terjedő kínálatból mintegy három tucat dal hallható a korongokon. A sokat idézett mondás egyik bécsi méltatójától: „A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár!” Kevésbé ismert, meglepő kérdés testvérétől, Antontól: ”Opera, operett vagy dalkomponista-e Lehár Ferenc?” A válaszadás jogát a zeneszerző magának tartja fenn, és annak elbírálását nem is a jelen-, hanem az utókortól várja. Teheti, hiszen már életében fenoménnek számít, felülmúlhatatlan uralkodó a könnyű múzsa birodalmában. Puccini barátjának tartotta, s egyik hozzá írt levelében úgy fogalmaz, „bárcsak tudnék én is olyan gyönyörű dallamokat komponálni, mint amiket Te írsz!” Komoly ambíciói talányt jelentenek közönségének, mint ahogy homály fedi azt is, hogy a kortárs Arnold Schönberg miért szólítja levelében „mester”-nek. Talán hallotta kezdeti más hangvételű kompozícióit, melyeket később hangos operettsikerei feledtetnek el. Ugyanez vonatkozik dalaira, azzal a különbséggel, hogy ezek átminősülve késői, operajellegű műveit fémjelzik. Ezek a dalok 2000. április 30-án hangzottak el először a Magyar Rádióban, Schubert Ferenc szerkesztő jóvoltából. Az ő szavaival: azokat a Lehár-dalokat mutatja be, amelyek Theodor Adorno szavait idézve „az operett igazi Orfeuszának köszönhetően a tudatalattinkba fészkelik be magukat.” Természetesen, két audió kazettára azonmód felvettem a műsort. Most éppen ezeket a dalokat hallgatom (zongora, zenekar, ének – szoprán, német nyelven előadott darabok, számomra ismeretlen közreműködőkkel).
Töprengtem, hogy hová írjam be a következőket, s végül úgy határoztam, hogy nem a Milyen zenét hallgatsz? fórumot, hanem ezt választom. Az alábbiakból kiderül, hogy miért. Kevesen tudják, hogy Lehár, a hírneves magyar komponista élete során mennyi dalt komponált a zenés színpadi művei mellett és közben. Ezek ritka különlegességek. Egy német stúdió jelentette meg 1998-ban két CD-n. Több mint száz valóban művészi alkotástól a slágerig terjedő kínálatból mintegy három tucat dal hallható a korongokon. A sokat idézett mondás egyik bécsi méltatójától: „A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár!” Kevésbé ismert, meglepő kérdés testvérétől, Antontól: ”Opera, operett vagy dalkomponista-e Lehár Ferenc?” A válaszadás jogát a zeneszerző magának tartja fenn, és annak elbírálását nem is a jelen-, hanem az utókortól várja. Teheti, hiszen már életében fenoménnek számít, felülmúlhatatlan uralkodó a könnyű múzsa birodalmában. Puccini barátjának tartotta, s egyik hozzá írt levelében úgy fogalmaz, „bárcsak tudnék én is olyan gyönyörű dallamokat komponálni, mint amiket Te írsz!” Komoly ambíciói talányt jelentenek közönségének, mint ahogy homály fedi azt is, hogy a kortárs Arnold Schönberg miért szólítja levelében „mester”-nek. Talán hallotta kezdeti más hangvételű kompozícióit, melyeket később hangos operettsikerei feledtetnek el. Ugyanez vonatkozik dalaira, azzal a különbséggel, hogy ezek átminősülve késői, operajellegű műveit fémjelzik. Ezek a dalok 2000. április 30-án hangzottak el először a Magyar Rádióban, Schubert Ferenc szerkesztő jóvoltából. Az ő szavaival: azokat a Lehár-dalokat mutatja be, amelyek Theodor Adorno szavait idézve „az operett igazi Orfeuszának köszönhetően a tudatalattinkba fészkelik be magukat.” Természetesen, két audió kazettára azonmód felvettem a műsort. Most éppen ezeket a dalokat hallgatom (zongora, zenekar, ének – szoprán, német nyelven előadott darabok, számomra ismeretlen közreműködőkkel).
20 Búbánat 2004-09-15 08:35:18
Petőfi Rádió Dalszínháza, 16:01 óra Ilosfalvy Róbert énekel részleteket Schubert-Berté: Három a kislány, Offenbach: Kakadu, Fortunió dala, Johann Strauss: A cigánybáró, Suppé: Boccaccio, Leo Fall: Sztambul rózsája, Huszka Jenő: Bob herceg, Lili bárónő, Kálmán Imre: Az ördöglovas …stb. művekből. (Km.: László Margit, Házy Erzsébet)
Petőfi Rádió Dalszínháza, 16:01 óra Ilosfalvy Róbert énekel részleteket Schubert-Berté: Három a kislány, Offenbach: Kakadu, Fortunió dala, Johann Strauss: A cigánybáró, Suppé: Boccaccio, Leo Fall: Sztambul rózsája, Huszka Jenő: Bob herceg, Lili bárónő, Kálmán Imre: Az ördöglovas …stb. művekből. (Km.: László Margit, Házy Erzsébet)
19 Búbánat 2004-09-11 10:18:35 [Válasz erre: 18 cilike 2004-09-11 09:20:35]
Régen az operaénekesek egy része prózát is tudott mondani. Láttam pld. olyan Denevért, amelyben Udvardy, Radnay vagy Palócz, illetve Házy, Koltay megőrjítették (a szó pozitív értelmében) poénjaikkal a dialógusaikban a közönséget. Aztán volt még Sárdy, Kishegyi, Karizs, később Pitti, Leblanc, Csonka, akik azért voltak kollégáiknál könnyebb helyzetben, mert prózai illetve operett-múlttal is rendelkeztek. Különben teljesen igaz, amit a mai állapotokról mondasz.
Régen az operaénekesek egy része prózát is tudott mondani. Láttam pld. olyan Denevért, amelyben Udvardy, Radnay vagy Palócz, illetve Házy, Koltay megőrjítették (a szó pozitív értelmében) poénjaikkal a dialógusaikban a közönséget. Aztán volt még Sárdy, Kishegyi, Karizs, később Pitti, Leblanc, Csonka, akik azért voltak kollégáiknál könnyebb helyzetben, mert prózai illetve operett-múlttal is rendelkeztek. Különben teljesen igaz, amit a mai állapotokról mondasz.
18 cilike 2004-09-11 09:20:35
Valóban operai képzettség kellene az operett énekléséhez is, DE!! Amikor az Operában-Erkelben mennek a nagyoperettek, pl. Cigánybáró, Denevér, nevezzük annak a János vitézt, kiderül, hogy az énekesek nem tudnak prózát mondani, nem érzik a ritmusát, akadozik a dialógus, egymás szavába vágnak, nem tudják a szöveget. Valószínűleg nem mérik fel, hogy ez mennyire fontos ebben a műfajban. Az operettesek nem énekelnek olyan jól, főleg a táncos komikusoktól és szubrettektől áll égnek a hajam, de legalább pereg a darab. Mért nem tanítják meg az operaénekeseknek ezt a munkamódszert? Én nem engednék színpadra olyan művészt., aki nem tudja a szövegét.
Valóban operai képzettség kellene az operett énekléséhez is, DE!! Amikor az Operában-Erkelben mennek a nagyoperettek, pl. Cigánybáró, Denevér, nevezzük annak a János vitézt, kiderül, hogy az énekesek nem tudnak prózát mondani, nem érzik a ritmusát, akadozik a dialógus, egymás szavába vágnak, nem tudják a szöveget. Valószínűleg nem mérik fel, hogy ez mennyire fontos ebben a műfajban. Az operettesek nem énekelnek olyan jól, főleg a táncos komikusoktól és szubrettektől áll égnek a hajam, de legalább pereg a darab. Mért nem tanítják meg az operaénekeseknek ezt a munkamódszert? Én nem engednék színpadra olyan művészt., aki nem tudja a szövegét.
17 Búbánat 2004-09-11 09:04:45
Népszava honlapján találtam: Utcára vonul az Operett Színház Szombaton és vasárnap két helyszínen is játszik a Budapesti Operett Színház. Az egyik a hagyományos nagyszínpad, amelyen mindkét este az Elisabeth című musicalt adják, a másik pedig a színház főbejárata előtt a Nagymező utcában lesz. Utóbbi, szokatlan helyszínen szombat délben kezdődik a műsor és éjfélig tart, majd vasárnap fél 12-től folytatódik a program. Mindkét este óriás kivetítőn \"közvetítik\" a nagyszínpadon előadott Elisabethet. Szombat déltől az óriáskivetítőn az operett-társulat szenzációs külföldi sikereiből láthatnak részleteket, majd az operett-akadémia fiataljai következnek. Negyed négytől a musicalszínészeké lesz a szabadtéri színpad, ezután Mediterrán délután címmel Papadimitriu Athina, Szinetár Dóra és Bardóczy Attila énekel. 16.45-től a Miss Saigonból hangzanak el részletek, többek között Csengeri Attila, Sáfár Mónika, Vásári Mónika, Homonnay Zsolt és Bíró Eszter előadásában. 18 órától a jazz lesz a főszereplő Szulák Andrea, Náray Erika és Simánfalvy Ágota tolmácsolásában, s következik az Elisabeth. Az Operett Angyalai - Janza Kata, Kékkovács Mara, Szinetár Dóra és Siménfalvy Ágota - zárják a napot. Vasárnap 11.30-tól a Gospel kórus koncertje, jazz, operett-kvintett és musical-fantázia vezeti be a délutáni nagy produkciót, a Valahol Európában című előadásból Szinetár Dóra, Dolhai Attila, Jantyik Csaba és Kerényi Miklós Máté ad elő részleteket. Bach Szilvia Broadway-paródiái után a műsort 18 órától Operettsztárok musical szerepben című műsora zárja, amelyben fellép többek között Kalocsai Zsuzsa, Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Vásári Mónika, Nyári Zoltán, Faragó András, Peller Károly, Kiss Zoltán és Vadász Dániel. Ezután ismét az Elisabeth előadását élvezheti a kivetítőn a Nagymező utca közönsége. Kocsi Tibor. Én biztosan nem vonulok oda ki az utcára. Jobban szeretem - ebben az esetben - a zárt teret.
Népszava honlapján találtam: Utcára vonul az Operett Színház Szombaton és vasárnap két helyszínen is játszik a Budapesti Operett Színház. Az egyik a hagyományos nagyszínpad, amelyen mindkét este az Elisabeth című musicalt adják, a másik pedig a színház főbejárata előtt a Nagymező utcában lesz. Utóbbi, szokatlan helyszínen szombat délben kezdődik a műsor és éjfélig tart, majd vasárnap fél 12-től folytatódik a program. Mindkét este óriás kivetítőn \"közvetítik\" a nagyszínpadon előadott Elisabethet. Szombat déltől az óriáskivetítőn az operett-társulat szenzációs külföldi sikereiből láthatnak részleteket, majd az operett-akadémia fiataljai következnek. Negyed négytől a musicalszínészeké lesz a szabadtéri színpad, ezután Mediterrán délután címmel Papadimitriu Athina, Szinetár Dóra és Bardóczy Attila énekel. 16.45-től a Miss Saigonból hangzanak el részletek, többek között Csengeri Attila, Sáfár Mónika, Vásári Mónika, Homonnay Zsolt és Bíró Eszter előadásában. 18 órától a jazz lesz a főszereplő Szulák Andrea, Náray Erika és Simánfalvy Ágota tolmácsolásában, s következik az Elisabeth. Az Operett Angyalai - Janza Kata, Kékkovács Mara, Szinetár Dóra és Siménfalvy Ágota - zárják a napot. Vasárnap 11.30-tól a Gospel kórus koncertje, jazz, operett-kvintett és musical-fantázia vezeti be a délutáni nagy produkciót, a Valahol Európában című előadásból Szinetár Dóra, Dolhai Attila, Jantyik Csaba és Kerényi Miklós Máté ad elő részleteket. Bach Szilvia Broadway-paródiái után a műsort 18 órától Operettsztárok musical szerepben című műsora zárja, amelyben fellép többek között Kalocsai Zsuzsa, Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Vásári Mónika, Nyári Zoltán, Faragó András, Peller Károly, Kiss Zoltán és Vadász Dániel. Ezután ismét az Elisabeth előadását élvezheti a kivetítőn a Nagymező utca közönsége. Kocsi Tibor. Én biztosan nem vonulok oda ki az utcára. Jobban szeretem - ebben az esetben - a zárt teret.
16 Búbánat 2004-08-05 18:48:45
A Magyar Nemzet mai száma Pósa Zoltán írását tartalmazza Kálmán Imréről az \"operettkirály\"-ról. Ebből a cikkből idézek néhány gondolatot. \"Az operettvilág koronázatlan királyaként emlegetett Kálmán Imre emékét 1987 óta múzeum őrzi Siófokon. A balaton fővárosában a világhírű művészről elnevezett sétány ötös számú házában.....A házban látható többek között az a régi zongora, amelyet Kálmán Imre tizenhat éves korában, megtakarított pénzén vásáolt, s élete végéig ereklyeként őrzött. A hangszer társa volt a zenei őstehetségnek induló fiatalember első csalódásainak, de az üstökössebeséggel sikerre verődő pálya első átütő diadalainak is. Édesapja, Koppstein Károly siófoki gabonakereskedő és vállalkozó tönkrement, s a család 1896-ban a szeretett Siófokról Pestre költözött. Krónikus ínhüvelygyulladás következményeként a fiatalember félbehagyta zongoratanulmányait. A legfájóbb fiatalkori élménye volt, hogy bár a Saturnalia című szimfonikus költeményének vezénylésével zeneszerzőként zeneakadémiai oklvelet szerzett, s 1905-ben bemutatták az Endre és Johanna című újabb szimfonikus költeményét, majd a Pereszlényi juss című énekes játékot is, és a Pesti Napló tekintélyes zenekritikusának is számított, de a komolyzenei munkáival nem aratott sikert. Ekkoriban jelentette ki:\'ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok. Operettet fogok írni....\" Hát így kezdődött, az életének ezt az új korszakát pedig alaposan meismerteti az olvasóval \'Emlékszel még....\' c.könyvében a már emlegetett özvegye, Kálmán Vera. \"....A jelenleg is látogatható Kálmán Imre-ház operett-történeti szempontból is kiváló kiállítása középpontjában áll az operettkirály carrarai márványszobra. A jeles olasz művész, Minazzoli 1953-as alkotása (a komponista halálának évéből) is tanúskodik arról, hogy Kálmán Imre hazatért szülővárosába, Siófokra. (Párizsban hunyt el 1953 október 30-án, és november 5-én, saját kívánságára Bécsben temették el. Április 11-én még átvette a francia Becsületrend tiszti keresztjét.)\"
A Magyar Nemzet mai száma Pósa Zoltán írását tartalmazza Kálmán Imréről az \"operettkirály\"-ról. Ebből a cikkből idézek néhány gondolatot. \"Az operettvilág koronázatlan királyaként emlegetett Kálmán Imre emékét 1987 óta múzeum őrzi Siófokon. A balaton fővárosában a világhírű művészről elnevezett sétány ötös számú házában.....A házban látható többek között az a régi zongora, amelyet Kálmán Imre tizenhat éves korában, megtakarított pénzén vásáolt, s élete végéig ereklyeként őrzött. A hangszer társa volt a zenei őstehetségnek induló fiatalember első csalódásainak, de az üstökössebeséggel sikerre verődő pálya első átütő diadalainak is. Édesapja, Koppstein Károly siófoki gabonakereskedő és vállalkozó tönkrement, s a család 1896-ban a szeretett Siófokról Pestre költözött. Krónikus ínhüvelygyulladás következményeként a fiatalember félbehagyta zongoratanulmányait. A legfájóbb fiatalkori élménye volt, hogy bár a Saturnalia című szimfonikus költeményének vezénylésével zeneszerzőként zeneakadémiai oklvelet szerzett, s 1905-ben bemutatták az Endre és Johanna című újabb szimfonikus költeményét, majd a Pereszlényi juss című énekes játékot is, és a Pesti Napló tekintélyes zenekritikusának is számított, de a komolyzenei munkáival nem aratott sikert. Ekkoriban jelentette ki:\'ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok. Operettet fogok írni....\" Hát így kezdődött, az életének ezt az új korszakát pedig alaposan meismerteti az olvasóval \'Emlékszel még....\' c.könyvében a már emlegetett özvegye, Kálmán Vera. \"....A jelenleg is látogatható Kálmán Imre-ház operett-történeti szempontból is kiváló kiállítása középpontjában áll az operettkirály carrarai márványszobra. A jeles olasz művész, Minazzoli 1953-as alkotása (a komponista halálának évéből) is tanúskodik arról, hogy Kálmán Imre hazatért szülővárosába, Siófokra. (Párizsban hunyt el 1953 október 30-án, és november 5-én, saját kívánságára Bécsben temették el. Április 11-én még átvette a francia Becsületrend tiszti keresztjét.)\"
15 Búbánat 2004-07-19 17:39:45
\"musicalekénél\" - helyesen.
\"musicalekénél\" - helyesen.
14 Búbánat 2004-07-19 17:31:34 [Válasz erre: 9 Norma 2004-07-16 23:38:42]
Sok igazság van abban, amit mondasz. De ez lehetséges, hogy csak a fővárosi Operettszínházra igaz. Vidéken - értesüléseim szerint - még van becsülete a műfajnak, még sokan látogatják a színházak operettelőadásait, sőt azok számban, többségben vannak a musicaleknél. Igaz, többségében az idősebb generációból tevődik össze a közönség. A fiatalok vidéken is inkább musicalekre és rockoperákra mennének nagyobb számban, ha azok műsorra kerülnének. Vagyis, félő, hogy az idősebb generáció kihalásával meg van pecsételve nálunk az operett sorsa? Úgy gondolom, hogy mivel a fiatalok egyre nagyobb számban járnak operába és keresik az új, fiatal rendezők által színre vitt, akár formabontó rendezésű előadásokat is, azzal lehetne segíteni az operett műfajának, hogy ezek az ígéretes tehetségű rendezők kapjanak felkérést a teátrumok vezetőitől klasszikus daljátékok, operettek megrendezésére. Várhatóan a jóképességű rendező neve, ha nem is önmagában garancia, de várhatóan ösztönözné a fiatalokat arra, hogy becsábuljanak egy-egy ilyen, apáik, nagyapáik által favorizált, a műfajt reprezentáló színvonalas kivitelű előadásra. Aztán, talán, már keresni fogják a következő, hasonló alkalmakat... Budapesten, az Operában, az Erkel Színházban néhány évtizeddel ezelőtt a ház művészeivel a főszerepekben rendszeresen műsorra tűztek klasszikus nagyoperetteket, daljátékokat (Giuditta, A mosoly országa, Koldusdiák, Cigánybáró, Három a kislány, Orfeusz az Alvilágban. Szabadtéren A víg özvegy stb.) Ezt a hagyományt még nem késő feleleveníteni, és az Operettszínház művészeinél igényesebb hangú operai kollégákkal, akik prózában, színpadi játékban is felkészültek, a jelzett rendezők irányításával ezeket és más klasszikus műveket betenni a repertoárba. És ha az Operettszínház műsorpolitikája miatt onnan fokozatosan kiszorulnak is, de a műfaj reprezentásait az Opera, és a vidéki színházak a fenti szempontok szem előtt tartásával \"visszahozza\". Ez csak egy idea a részemről, de miért is ne valósulhatna meg; amikor annyi más kacatra van pénz, van akarat, erre ne lenne? A rádió hőskorától fogva népszerűsítette a műfajt azzal, hogy az ötvenes évektől kezdve sorra mutatta be a neves és kevésbe neves hazai és külföldi komponisták operettjeinek, daljátékainak, később zenés játékainak teljes vagy keresztmetszetű rádiófelvételeit a Dalszínház keretében. Ennek a nagysikerű sorozatnak a nyolcvanas évekkel végszakadt. Ma már csak ritkán, hajnalban vagy kora délután hallhatunk rövidebb összeállításokat, amelyeket egyébként nagy szeretettel és az ügy iránti odaadással végez, pl. Ruitner Sándor, Schubert Ferenc szerkesztők. De ez kevés. A rádiónak több műsorpercet kéne fordítania az operettnek, úgy, mint nem is olyan régen tette, és felújíthatná azt a kedves régi és a rádióhallgatóság által hétről hétre, majd igaz, már csak hónapról hónapra várt szokását, hogy sorba vette a szerzőket és a címeket, és a teljes művet is a műsorra tűzte. Ezt a gyakorlatát várnám vissza a Magyar Rádiótól. És akkor nem kellene keseregnünk, hogy a mai fiatalságot nem vonzza az operett. Hogyan is vonzaná, amikor erről a Rádió sem gondoskodik, amely intézmény hallgatótábora még ma sem lebecsülendő.
Sok igazság van abban, amit mondasz. De ez lehetséges, hogy csak a fővárosi Operettszínházra igaz. Vidéken - értesüléseim szerint - még van becsülete a műfajnak, még sokan látogatják a színházak operettelőadásait, sőt azok számban, többségben vannak a musicaleknél. Igaz, többségében az idősebb generációból tevődik össze a közönség. A fiatalok vidéken is inkább musicalekre és rockoperákra mennének nagyobb számban, ha azok műsorra kerülnének. Vagyis, félő, hogy az idősebb generáció kihalásával meg van pecsételve nálunk az operett sorsa? Úgy gondolom, hogy mivel a fiatalok egyre nagyobb számban járnak operába és keresik az új, fiatal rendezők által színre vitt, akár formabontó rendezésű előadásokat is, azzal lehetne segíteni az operett műfajának, hogy ezek az ígéretes tehetségű rendezők kapjanak felkérést a teátrumok vezetőitől klasszikus daljátékok, operettek megrendezésére. Várhatóan a jóképességű rendező neve, ha nem is önmagában garancia, de várhatóan ösztönözné a fiatalokat arra, hogy becsábuljanak egy-egy ilyen, apáik, nagyapáik által favorizált, a műfajt reprezentáló színvonalas kivitelű előadásra. Aztán, talán, már keresni fogják a következő, hasonló alkalmakat... Budapesten, az Operában, az Erkel Színházban néhány évtizeddel ezelőtt a ház művészeivel a főszerepekben rendszeresen műsorra tűztek klasszikus nagyoperetteket, daljátékokat (Giuditta, A mosoly országa, Koldusdiák, Cigánybáró, Három a kislány, Orfeusz az Alvilágban. Szabadtéren A víg özvegy stb.) Ezt a hagyományt még nem késő feleleveníteni, és az Operettszínház művészeinél igényesebb hangú operai kollégákkal, akik prózában, színpadi játékban is felkészültek, a jelzett rendezők irányításával ezeket és más klasszikus műveket betenni a repertoárba. És ha az Operettszínház műsorpolitikája miatt onnan fokozatosan kiszorulnak is, de a műfaj reprezentásait az Opera, és a vidéki színházak a fenti szempontok szem előtt tartásával \"visszahozza\". Ez csak egy idea a részemről, de miért is ne valósulhatna meg; amikor annyi más kacatra van pénz, van akarat, erre ne lenne? A rádió hőskorától fogva népszerűsítette a műfajt azzal, hogy az ötvenes évektől kezdve sorra mutatta be a neves és kevésbe neves hazai és külföldi komponisták operettjeinek, daljátékainak, később zenés játékainak teljes vagy keresztmetszetű rádiófelvételeit a Dalszínház keretében. Ennek a nagysikerű sorozatnak a nyolcvanas évekkel végszakadt. Ma már csak ritkán, hajnalban vagy kora délután hallhatunk rövidebb összeállításokat, amelyeket egyébként nagy szeretettel és az ügy iránti odaadással végez, pl. Ruitner Sándor, Schubert Ferenc szerkesztők. De ez kevés. A rádiónak több műsorpercet kéne fordítania az operettnek, úgy, mint nem is olyan régen tette, és felújíthatná azt a kedves régi és a rádióhallgatóság által hétről hétre, majd igaz, már csak hónapról hónapra várt szokását, hogy sorba vette a szerzőket és a címeket, és a teljes művet is a műsorra tűzte. Ezt a gyakorlatát várnám vissza a Magyar Rádiótól. És akkor nem kellene keseregnünk, hogy a mai fiatalságot nem vonzza az operett. Hogyan is vonzaná, amikor erről a Rádió sem gondoskodik, amely intézmény hallgatótábora még ma sem lebecsülendő.
13 Judit 2004-07-18 09:03:34
Kedves Búbánat, menjünk át a Személyes üzenetek topikba,mert ez esetleg mást nem érdekel.
Kedves Búbánat, menjünk át a Személyes üzenetek topikba,mert ez esetleg mást nem érdekel.
12 Búbánat 2004-07-17 21:11:37 [Válasz erre: 11 Judit 2004-07-17 18:02:51]
Kedves Judit. Nagy öröm számomra, hogy soraidból kiderült, rokonlelkek vagyunk. Bizony, kevesen vagyunk, maradtunk. De ezek a kevesek legalább tartsanak össze. Mert a műfaj, a szerzők és az előadók is megérdemlik... A Cigánybáró rádiófelvételének a közreműködőit soroltad fel; ez bizony klasszikus hangarchívum a javából, a hatvanas évek legelejéről. És úgy tudom, hogy Ferencsik más operettet egész élete során nem is vezényelt ezen kívül. Talán az Operában a Denevért. De ebben nem vagyok egészen biztos. Házy, ILosfalvy és Melis együtt még szerepeltek a Denevér és a Három a kislány egyik rádiófelvételén is.
Kedves Judit. Nagy öröm számomra, hogy soraidból kiderült, rokonlelkek vagyunk. Bizony, kevesen vagyunk, maradtunk. De ezek a kevesek legalább tartsanak össze. Mert a műfaj, a szerzők és az előadók is megérdemlik... A Cigánybáró rádiófelvételének a közreműködőit soroltad fel; ez bizony klasszikus hangarchívum a javából, a hatvanas évek legelejéről. És úgy tudom, hogy Ferencsik más operettet egész élete során nem is vezényelt ezen kívül. Talán az Operában a Denevért. De ebben nem vagyok egészen biztos. Házy, ILosfalvy és Melis együtt még szerepeltek a Denevér és a Három a kislány egyik rádiófelvételén is.
11 Judit 2004-07-17 18:02:51
Kedves Búbánat. Teljes mértékben egyetértek Veled. Én is operetten nőttem fel -faluból származom- és egyenes út vezetett az operához, v.mint a kedves kiválasztott rajongott énekesekhez. A mai napig imádom az un. klasszikus operetteket operaénekesekkel természetesen és Járfás Tamás sok csodás felvételét annak idején még teljes operett felvételek voltak többnyire Házy, Ilos, Melis és Ferencsik előadásában!
Kedves Búbánat. Teljes mértékben egyetértek Veled. Én is operetten nőttem fel -faluból származom- és egyenes út vezetett az operához, v.mint a kedves kiválasztott rajongott énekesekhez. A mai napig imádom az un. klasszikus operetteket operaénekesekkel természetesen és Járfás Tamás sok csodás felvételét annak idején még teljes operett felvételek voltak többnyire Házy, Ilos, Melis és Ferencsik előadásában!
10 Búbánat 2004-07-17 10:07:25 [Válasz erre: 9 Norma 2004-07-16 23:38:42]
Én az operettet egész kis gyermekkorban szerettem meg, párhuzamosan az operával, tehát nem előbb és nem utóbb. Nálam a színpadi zene iránti érdeklődés (operett, daljáték, opera) előrébb volt az egyéb zenei műfajokénál. Érdekes módon a musicalek, zenés játékok, a rockoperák (amelyek a huszadik század közepére és utolsó harmadában \"törtek\" előre főleg a fiatalabb generáció körében) nem hatottak úgy rám, pedig én is ahhoz a korosztályhoz tartozom. Én is benne voltam a hatvanas-hetvenes évek rock és beat világában, mégis nem szorította háttérbe a klasszikusokat. Ugyanakkor, a mai napig az operettet csak operai hangon tudom élvezni, legyen az rádiófelvétel vagy élő előadás. Szinte minden számottevő operaénekesünk szerepelt az ötvenes évek közepétől, de főleg a hatvanas-hetvenes években, a rádió dalszínházában valami operettnek a felvételén közreműködve. És ez nem volt számukra dehonesztáló, sőt, ellenkezőleg. Mindig örömmel vállalták ezeket a szerepfelkéréseket, amelyek némelyike, köztudottan igényes, operai nehézségű és olyan színvonalon teljesített feladatok elvégzését jelentette a számukra. S mindig örömmel jöttek és mondhatni lubickoltak benne, túl azon, hogy ezek a rádiós feladatok egyben népszerűsítették is őket, és nem utolsósorban plusz jövedelmet is hozott a konyhára. Ezért én csak a legritkább esetben tettem és teszem be a lábam a Budapesti Operettszínházba, mert az olcsóság és a színvonal, bár nem mindig összetartozó fogalmak, de általában ez a jellemző. Igaz, azért voltak kivételek is, mert néhány operaénekes ideig óráig ott is működött, s emelték a nívót: Pl. Szabó Miklós, Palócz László, Karizs Béla, Sárdy János, Pitti Katalin, Kovácsházi István...., és a régiek között azért volt néhány nagyon tehetséges szép hangú művész, akik operaénekes partnereikkel is együtt tudtak működni, velük azonos nívón és élményt keltően: Németh Marika, Zentai Anna, Petress Zsuzsa. És voltak olyan nagy tudású színes egyéniségek, akik elvittek a vállukon teljes produkciókat és ezért nem degradálta le őket az operaénekesek közössége sem: Rátonyi Róbert, Honthy Hanna, Feleki Kamill, a Latabárok, de olyan művészek sem szégyelltek ebbe a műfajba kirándulni, mint Bilicsi Tivadar, Kazal László, Kibédi Ervin stb. A János vitéz Erkel Színházi előadásait mostanában felhígították prózai színészek vendégjátékával, akik főleg a színpadi játékukkal aratnak nagy sikert a mai fiatal generáció körében. A teltházas előadások, magam is tanúsíthatom, sikeresek, de mégis azt mondom, a gyermek nem kapja meg azt a klasszikus zenei élményt, amelyet én pár évtizeddel ezelőtt a magamba szívtam, és amely a mai napig számomra mérce az összehasonlításoknál. Sajnálom a mai fiatalokat, akiknek javarésze közömbösséget tanúsít a műfaj iránt, pedig a szép dallamos-táncos-énekes operettzenéket, azok művelőit és hallgatóit nem kellene lenézni, és megvetően nyilatkozni róluk, hiszen a maguk idejében, de még ma is bizonyos zenei és klasszikus értékeket, szépségeket közvetítenek azoknak, akikben még meg van az affinitás ehhez, akik nem szégyellik a zenéhez társított olykor valóban bugyuta, de szórakoztató történeteket egy mára letűnt, kiveszett vagy sohasem volt „ békebeli” világról, a szellemes, vicces, szirupos vagy komoly érzelmekre ható librettók verssorait felidézni és az azokhoz komponált melódiákat dúdolni, fütyörészni, olykor rájuk táncraperdülni….
Én az operettet egész kis gyermekkorban szerettem meg, párhuzamosan az operával, tehát nem előbb és nem utóbb. Nálam a színpadi zene iránti érdeklődés (operett, daljáték, opera) előrébb volt az egyéb zenei műfajokénál. Érdekes módon a musicalek, zenés játékok, a rockoperák (amelyek a huszadik század közepére és utolsó harmadában \"törtek\" előre főleg a fiatalabb generáció körében) nem hatottak úgy rám, pedig én is ahhoz a korosztályhoz tartozom. Én is benne voltam a hatvanas-hetvenes évek rock és beat világában, mégis nem szorította háttérbe a klasszikusokat. Ugyanakkor, a mai napig az operettet csak operai hangon tudom élvezni, legyen az rádiófelvétel vagy élő előadás. Szinte minden számottevő operaénekesünk szerepelt az ötvenes évek közepétől, de főleg a hatvanas-hetvenes években, a rádió dalszínházában valami operettnek a felvételén közreműködve. És ez nem volt számukra dehonesztáló, sőt, ellenkezőleg. Mindig örömmel vállalták ezeket a szerepfelkéréseket, amelyek némelyike, köztudottan igényes, operai nehézségű és olyan színvonalon teljesített feladatok elvégzését jelentette a számukra. S mindig örömmel jöttek és mondhatni lubickoltak benne, túl azon, hogy ezek a rádiós feladatok egyben népszerűsítették is őket, és nem utolsósorban plusz jövedelmet is hozott a konyhára. Ezért én csak a legritkább esetben tettem és teszem be a lábam a Budapesti Operettszínházba, mert az olcsóság és a színvonal, bár nem mindig összetartozó fogalmak, de általában ez a jellemző. Igaz, azért voltak kivételek is, mert néhány operaénekes ideig óráig ott is működött, s emelték a nívót: Pl. Szabó Miklós, Palócz László, Karizs Béla, Sárdy János, Pitti Katalin, Kovácsházi István...., és a régiek között azért volt néhány nagyon tehetséges szép hangú művész, akik operaénekes partnereikkel is együtt tudtak működni, velük azonos nívón és élményt keltően: Németh Marika, Zentai Anna, Petress Zsuzsa. És voltak olyan nagy tudású színes egyéniségek, akik elvittek a vállukon teljes produkciókat és ezért nem degradálta le őket az operaénekesek közössége sem: Rátonyi Róbert, Honthy Hanna, Feleki Kamill, a Latabárok, de olyan művészek sem szégyelltek ebbe a műfajba kirándulni, mint Bilicsi Tivadar, Kazal László, Kibédi Ervin stb. A János vitéz Erkel Színházi előadásait mostanában felhígították prózai színészek vendégjátékával, akik főleg a színpadi játékukkal aratnak nagy sikert a mai fiatal generáció körében. A teltházas előadások, magam is tanúsíthatom, sikeresek, de mégis azt mondom, a gyermek nem kapja meg azt a klasszikus zenei élményt, amelyet én pár évtizeddel ezelőtt a magamba szívtam, és amely a mai napig számomra mérce az összehasonlításoknál. Sajnálom a mai fiatalokat, akiknek javarésze közömbösséget tanúsít a műfaj iránt, pedig a szép dallamos-táncos-énekes operettzenéket, azok művelőit és hallgatóit nem kellene lenézni, és megvetően nyilatkozni róluk, hiszen a maguk idejében, de még ma is bizonyos zenei és klasszikus értékeket, szépségeket közvetítenek azoknak, akikben még meg van az affinitás ehhez, akik nem szégyellik a zenéhez társított olykor valóban bugyuta, de szórakoztató történeteket egy mára letűnt, kiveszett vagy sohasem volt „ békebeli” világról, a szellemes, vicces, szirupos vagy komoly érzelmekre ható librettók verssorait felidézni és az azokhoz komponált melódiákat dúdolni, fütyörészni, olykor rájuk táncraperdülni….
9 Norma 2004-07-16 23:38:42
Az Operettszínház repertoárja ma már inkább musicalekből áll (Mozart, Elisabeth, Rómeó és Júlia stb), ezek futnak nagy előadásszámban, nem csoda, ha az operett egyre inkább kiszorul onnan. Tanulságos beleolvasni pl. a Mozart fórumába, a darab rajongói meghökkennek, ha kedvenc énekesük elvállal egy-egy operettszerepet. Persze kínok-keservek közepette megnéznek pl. egy Mária főhadnagyot, csak hogy tapsolhassanak kedvencüknek. Meg se fordul a fejükben, hogya színháznak ez az elsődleges profilja. Az operettek, daljátékok között is vannak igényes munkák, sőt nem egy nívós irodalmi műből született. Példa erre a Cigánybáró, a János vitéz vagy a Háry János. Persze a János vitéz nem éri el az alapmű színvonalát, de szerethető darab, alkalmas az ifjúság \"beszervezésére\". Persze a most futó giccses előadás az Erkelben elég szörnyű. Az előző rendezés jobb volt, maradhatott volna még.
Az Operettszínház repertoárja ma már inkább musicalekből áll (Mozart, Elisabeth, Rómeó és Júlia stb), ezek futnak nagy előadásszámban, nem csoda, ha az operett egyre inkább kiszorul onnan. Tanulságos beleolvasni pl. a Mozart fórumába, a darab rajongói meghökkennek, ha kedvenc énekesük elvállal egy-egy operettszerepet. Persze kínok-keservek közepette megnéznek pl. egy Mária főhadnagyot, csak hogy tapsolhassanak kedvencüknek. Meg se fordul a fejükben, hogya színháznak ez az elsődleges profilja. Az operettek, daljátékok között is vannak igényes munkák, sőt nem egy nívós irodalmi műből született. Példa erre a Cigánybáró, a János vitéz vagy a Háry János. Persze a János vitéz nem éri el az alapmű színvonalát, de szerethető darab, alkalmas az ifjúság \"beszervezésére\". Persze a most futó giccses előadás az Erkelben elég szörnyű. Az előző rendezés jobb volt, maradhatott volna még.
8 Búbánat 2004-07-16 23:19:24
Mégsem megyek el Szegedre \"Az egy éj Velencében\"-re. Minek, amikor a \"gondolás\" - élményben ma este, itt Pesten, pontosabban az Óbudai Társaskörben ugyanannak a társulatnak a jóvoltából részesültünk, amikor előlegképpen, főpróba gyanánt, tálcán, ajándékképpen átnyújtották nekünk - a műfaj és az ifjabb Johann Strauss hűséges híveinek - ezt a nagyoperett- keresztmetszetet. S bár a közreműködő művészek (Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea és társai) zongorakísérettel és estélyi ruhában léptek fel, így is sikerült nekik a zenei és a prózai élményt (mert nemcsak ének volt, hanem a komplett mű kissé meghúzott, csonkított előadása a dialógusokkal is) - némi maradékkal - a közönségnek átnyújtani, s ezzel a könnyedebb melódiák iránti nosztalgikus vágyunkat csillapítani. Bizonyára kedvcsinálónak szánták ezt az ízelítőt, hiszen azért zenekarral, nagy kórussal, balettel, széles és mély színpadon, szabadtéren, szép jelmezek és díszletek között, nagy nemzetközi közönség előtt másként kell majd helytállniuk, mint ahogy itt ebben viszonylag kis zárt játszóterületen történt, de így is azt mondom, hogy soha ennél rosszabbat... Mégis, nekem ennyi épp elegendő volt, hogy eldöntsem: inkább kivárom, amíg ez az operett Budapesten újra bekerül az Operettszínház repertoár darabjai közé; a látottak és hallottak így is bőven kielégítették a régen - 37 éve - nem játszott Strauss-operett utáni érdeklődésemet...
Mégsem megyek el Szegedre \"Az egy éj Velencében\"-re. Minek, amikor a \"gondolás\" - élményben ma este, itt Pesten, pontosabban az Óbudai Társaskörben ugyanannak a társulatnak a jóvoltából részesültünk, amikor előlegképpen, főpróba gyanánt, tálcán, ajándékképpen átnyújtották nekünk - a műfaj és az ifjabb Johann Strauss hűséges híveinek - ezt a nagyoperett- keresztmetszetet. S bár a közreműködő művészek (Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea és társai) zongorakísérettel és estélyi ruhában léptek fel, így is sikerült nekik a zenei és a prózai élményt (mert nemcsak ének volt, hanem a komplett mű kissé meghúzott, csonkított előadása a dialógusokkal is) - némi maradékkal - a közönségnek átnyújtani, s ezzel a könnyedebb melódiák iránti nosztalgikus vágyunkat csillapítani. Bizonyára kedvcsinálónak szánták ezt az ízelítőt, hiszen azért zenekarral, nagy kórussal, balettel, széles és mély színpadon, szabadtéren, szép jelmezek és díszletek között, nagy nemzetközi közönség előtt másként kell majd helytállniuk, mint ahogy itt ebben viszonylag kis zárt játszóterületen történt, de így is azt mondom, hogy soha ennél rosszabbat... Mégis, nekem ennyi épp elegendő volt, hogy eldöntsem: inkább kivárom, amíg ez az operett Budapesten újra bekerül az Operettszínház repertoár darabjai közé; a látottak és hallottak így is bőven kielégítették a régen - 37 éve - nem játszott Strauss-operett utáni érdeklődésemet...
7 Búbánat 2003-08-29 08:33:21
És van egy nagyon jó rádió felvétel is belőle, ahol Ágai helyett Vámos Ágnes Laura, mellettük Szilvássy, Neményi Palócz, Palcsó. Kerekes János a karmester. Kitűnő felvétel volt a hatvanas évek elejéről. De Offenbachtól is ment az Orfeusz az Alvilágban, meg a Kékszakáll is az Erkelben. Amit sajnálok, hogy az utóbbi évtizedekben egyáltalán nem játszották nálunk - még az Operettszínházban sem - az Offenbach életmű javarészét: La Perichole, A tamburmajor lánya, A párizsi élet, Utazás a Holdba, Banditák, Robinson Crusoe, és hát számos egyfelvonásosa is nagyon népszerű. Számomra közöttük a legkedvesebbek A sóhajok hídja, a Fortunio dala, Eljegyzés lámpafénynél, Varázshegedű és a Hatvanhatos szám. És hol vannak a többi francia operettszerző művei: Hervétől, Planquette-től, Lecocq-tól? Az angol területről meg Sullivant említhetném, mert a régóta nem játszott Mikádó mellett olyan kitűnő darabjai is is mellőzve vannak, mint A gondolások, Patience, Iolanthe, vagy az inkább operának tekinthető Ivanhoe. Szerencsére a rádiónak van egy nagyon jól sikerült felvétele Az esküdtszéki tárgyalásból, aminek a zenei anyagát felhasználva a TV Zenés Színháza feldolgozta a művet, sőt Melis vállalta a képernyőn is a szereplést.
És van egy nagyon jó rádió felvétel is belőle, ahol Ágai helyett Vámos Ágnes Laura, mellettük Szilvássy, Neményi Palócz, Palcsó. Kerekes János a karmester. Kitűnő felvétel volt a hatvanas évek elejéről. De Offenbachtól is ment az Orfeusz az Alvilágban, meg a Kékszakáll is az Erkelben. Amit sajnálok, hogy az utóbbi évtizedekben egyáltalán nem játszották nálunk - még az Operettszínházban sem - az Offenbach életmű javarészét: La Perichole, A tamburmajor lánya, A párizsi élet, Utazás a Holdba, Banditák, Robinson Crusoe, és hát számos egyfelvonásosa is nagyon népszerű. Számomra közöttük a legkedvesebbek A sóhajok hídja, a Fortunio dala, Eljegyzés lámpafénynél, Varázshegedű és a Hatvanhatos szám. És hol vannak a többi francia operettszerző művei: Hervétől, Planquette-től, Lecocq-tól? Az angol területről meg Sullivant említhetném, mert a régóta nem játszott Mikádó mellett olyan kitűnő darabjai is is mellőzve vannak, mint A gondolások, Patience, Iolanthe, vagy az inkább operának tekinthető Ivanhoe. Szerencsére a rádiónak van egy nagyon jól sikerült felvétele Az esküdtszéki tárgyalásból, aminek a zenei anyagát felhasználva a TV Zenés Színháza feldolgozta a művet, sőt Melis vállalta a képernyőn is a szereplést.
6 Sesto 2003-08-28 19:02:24
Igy igaz Búbánat, és Ágai Karola volt Laura, Neményi Lili pedig Nowalska grófné a \"Koldusdiákban\", stimmt´s? :-) Üdvözlettel, Sesto...
Igy igaz Búbánat, és Ágai Karola volt Laura, Neményi Lili pedig Nowalska grófné a \"Koldusdiákban\", stimmt´s? :-) Üdvözlettel, Sesto...
5 Búbánat 2003-08-27 10:51:04
Kiegészítésként, Lehár mellett itthon Millöcker Koldusdiákja is bekerült az Operába/Erkelbe, és természetesen a Straus operettek is. A Jánost vitézt és a Három a kislányt is említhetném, de azok más kategóriába tartoznak.
Kiegészítésként, Lehár mellett itthon Millöcker Koldusdiákja is bekerült az Operába/Erkelbe, és természetesen a Straus operettek is. A Jánost vitézt és a Három a kislányt is említhetném, de azok más kategóriába tartoznak.
4 Búbánat 2003-08-27 10:39:14
Egy időben a Dél-afrikai Botha is kirándult a műfajba. Ha jól emlékszem éppen Bécsben a Volksoperben szerepelt Szu csong szerepében a Mosoly országában, de vagy két éve Domingo és von Stade is nem érezték rangon alulinak a MET-ben A víg özvegy főszerepeit az angol nyelvű változatban közreműködni, ráadásul éppen az a karmester dirigált ott, aki most Bayreutban a nagyszerű Lohengrint vezényelte. De Sullivan művek is (pl. a Mikádó) felkerülnek az Operák deszkáira, így Bécsben is előadták Pár éve pedig a Royal Albert Hall-ban koncertszerűen vitték színre kiváló angol énekesekkel a Sullivannak egy másik művét. Offenbach számtalan műve szerepel a világ opera deszkáin: többek között Lyon, Genf, Párizs. Gabriel Bacquier, a neves francia baritonista is nem átallott fellépni a Banditákban. Harnoncourt A szép Helénát dirigálta Zürichben. Régen is nem átallották olyan nemzetközi hírű nagyságok operett produkciókban részt vállalni, mint Schwartzkopf, Gedda, Shock, Schreier, , Anday Piroska, Réthy Eszter, Karajan. A magyar operettszerzők közül valóban Lehár művei kerültek csak be az Operákba, utolsó eredeti műve a Giuditta is. Itthon, a Cigányszerelem átdolgozott változata Vándordiák címen (de más címen is ismert), került be az Operába a negyvenes években, ahol maga Lehár vezényelte. Udvardy mesélte, hogy milyen jó kapcsolatban állt a zeneszerzővel, és nagyon sok operettjében énekelte a főszerepeket, aminek maga Lehár is tanúja volt. Az is érdekes, hogy Richard Tauber, aki több Lehár-premier résztvevője volt (sőt, a szerző az ő hangjára komponált egy-egy számot), ugyanabban az évben halt meg, 1948-ban, mint a komponista, bár most ebben kissé elbizonytalanodtam. Hogy Lehár magyarnak vallotta magát, arról sok dokumentum tanúskodik, nem beszélve az archív filmfelvételekről, amelyeken magyarul beszél. (Különben a szlovákok is próbálták őt komáromi születése folytán utóbb hazájuk zeneszerzőjének tekinteni.) Sajnos, sok zeneszerzőnk került ki Bécsbe a Monarchiában: Lehár mellett Kálmán is. De a magyar operett atyja, aki sohasem hagyta el hazáját, és számomra az egyik legkedvesebb daljátékszerzőm: Dr. Huszka Jenő. Állítom, hogy ha ő is kiment volna külföldre, ugyanúgy világkarriert futott volna be, mint Lehár, Kálmán. De, még Jacoby Viktor is elismert népszerű komponista volt, határainkon innen és túl. Aztán a harmincas években, főleg a német nyelvterületen, Ábrahám Pál is befutott az ún. dzsesszes hangvételű operettjeivel. De azokat már nem igazán kedvelem. Összefoglalva, az operaházak szívesen mutatnak be operetteket is, ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagi és személyi feltételek, és persze ha van irántuk a közönség részéről kereslet. E felől semmi kétségem sincs.
Egy időben a Dél-afrikai Botha is kirándult a műfajba. Ha jól emlékszem éppen Bécsben a Volksoperben szerepelt Szu csong szerepében a Mosoly országában, de vagy két éve Domingo és von Stade is nem érezték rangon alulinak a MET-ben A víg özvegy főszerepeit az angol nyelvű változatban közreműködni, ráadásul éppen az a karmester dirigált ott, aki most Bayreutban a nagyszerű Lohengrint vezényelte. De Sullivan művek is (pl. a Mikádó) felkerülnek az Operák deszkáira, így Bécsben is előadták Pár éve pedig a Royal Albert Hall-ban koncertszerűen vitték színre kiváló angol énekesekkel a Sullivannak egy másik művét. Offenbach számtalan műve szerepel a világ opera deszkáin: többek között Lyon, Genf, Párizs. Gabriel Bacquier, a neves francia baritonista is nem átallott fellépni a Banditákban. Harnoncourt A szép Helénát dirigálta Zürichben. Régen is nem átallották olyan nemzetközi hírű nagyságok operett produkciókban részt vállalni, mint Schwartzkopf, Gedda, Shock, Schreier, , Anday Piroska, Réthy Eszter, Karajan. A magyar operettszerzők közül valóban Lehár művei kerültek csak be az Operákba, utolsó eredeti műve a Giuditta is. Itthon, a Cigányszerelem átdolgozott változata Vándordiák címen (de más címen is ismert), került be az Operába a negyvenes években, ahol maga Lehár vezényelte. Udvardy mesélte, hogy milyen jó kapcsolatban állt a zeneszerzővel, és nagyon sok operettjében énekelte a főszerepeket, aminek maga Lehár is tanúja volt. Az is érdekes, hogy Richard Tauber, aki több Lehár-premier résztvevője volt (sőt, a szerző az ő hangjára komponált egy-egy számot), ugyanabban az évben halt meg, 1948-ban, mint a komponista, bár most ebben kissé elbizonytalanodtam. Hogy Lehár magyarnak vallotta magát, arról sok dokumentum tanúskodik, nem beszélve az archív filmfelvételekről, amelyeken magyarul beszél. (Különben a szlovákok is próbálták őt komáromi születése folytán utóbb hazájuk zeneszerzőjének tekinteni.) Sajnos, sok zeneszerzőnk került ki Bécsbe a Monarchiában: Lehár mellett Kálmán is. De a magyar operett atyja, aki sohasem hagyta el hazáját, és számomra az egyik legkedvesebb daljátékszerzőm: Dr. Huszka Jenő. Állítom, hogy ha ő is kiment volna külföldre, ugyanúgy világkarriert futott volna be, mint Lehár, Kálmán. De, még Jacoby Viktor is elismert népszerű komponista volt, határainkon innen és túl. Aztán a harmincas években, főleg a német nyelvterületen, Ábrahám Pál is befutott az ún. dzsesszes hangvételű operettjeivel. De azokat már nem igazán kedvelem. Összefoglalva, az operaházak szívesen mutatnak be operetteket is, ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagi és személyi feltételek, és persze ha van irántuk a közönség részéről kereslet. E felől semmi kétségem sincs.
3 Megén 2003-08-27 09:36:48
Operettről: én dallamos-zene párti vagyok, talán mert \"kórista\" voltam fiatalabb koromban. Énekelni pedig dallamot lehet leginkább. Az operett a dallamok világa, ezért tud szélesebb közönségnél nagyon, és töretlen népszerűséget elérni. Ha felhangzik valahol én is szívesen dúdolom, és nem a szirupos (szappanoperás) mese, a csillogó színpadkép az, amitől a lelkemnek jobb lesz, hanem attól, hogy énekelek. És pld. egy Denevérnél a szopránoknak fel kell kötniük a csipkés fehérneműt. (Erről jut eszembe, a Szinetár-féle Denevér videón mai napig is kedvencem. És, hogy Hamarit is hallani lehet, külön öröm. De ez egy másik topic.)
Operettről: én dallamos-zene párti vagyok, talán mert \"kórista\" voltam fiatalabb koromban. Énekelni pedig dallamot lehet leginkább. Az operett a dallamok világa, ezért tud szélesebb közönségnél nagyon, és töretlen népszerűséget elérni. Ha felhangzik valahol én is szívesen dúdolom, és nem a szirupos (szappanoperás) mese, a csillogó színpadkép az, amitől a lelkemnek jobb lesz, hanem attól, hogy énekelek. És pld. egy Denevérnél a szopránoknak fel kell kötniük a csipkés fehérneműt. (Erről jut eszembe, a Szinetár-féle Denevér videón mai napig is kedvencem. És, hogy Hamarit is hallani lehet, külön öröm. De ez egy másik topic.)
2 Sesto 2003-08-26 19:40:12
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
1 Mantuai herceg 2003-08-26 19:29:45
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
0 Búbánat 2003-08-26 13:50:26
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
