Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


1144 Búbánat 2007-04-29 15:47:09
Meg kell követnem mindazokat, akiknek felróttam eszefeletti rajongásukat A csárdáskirálynőért! Annyi jobbnál - jobb rádió-, TV-, film- és lemezfelvétel, meg hazai és külföldi színházi produkció élő előadása vagy azokról készült videó-és DVD felvételek ismeretében,de különösen a ma délelőtt lejátszott új DVD-lemezen „átjött” hangzó és látható élményem felülírta korábbi előítéletemet, és „megadom” magam: A csárdáskirálynő – remekmű! Nem vitás. El kell fogadnom, hogy az eddig erősen szubjektívnak tartott vélemények mögött tények vannak, amelyek igazságát nem érdemes megkérdőjeleznem! Most már teljes azonosulással kimerem jelenteni, hogy megértem sokak lelkesedését a darabért, most már magam is ilyeténképpen érzek. Minderre rádöbbentem, miközben néztem (és miután végignéztem) az Ausztrál Opera (ABC) égisze alatt a Sydney Operaházban 1990-ben bemutatott Kálmán-nagyoperett DVD felvételét. A Richard Bonynge karmester zenei irányításával és Nigel Douglas rendezésében színre vitt darabnak eredeti német szövegkönyv alapján dramatizált, angol nyelvű előadása frenetikus siker volt, és bevallom, ez is hatott rám, amikor megpróbáltam magamban (újra)keresni A csárdáskirálynő hatásának a titkát. „The Gypsy Princess”, az Opus Arte /FaVeo/ DVD-lemeze 2006-ban jelent meg a piacon, és kategóriájában „veri” az összes többi Csárdáskirálynő-lemezt! Bonynge pálcája alatt mesterien és „mennyeien” szólal a zenekar és a kórus! Gyönyörűek a korhű jelmezek, káprázatos a balettkar, és nem utolsósorban kiváló énekes-egyéniségek adják nevüket a produkcióhoz. A főszerepben az itt még fiatal (ezen a felvételen egy tizenhét évvel ezelőtti előadást látunk!), és csodálatos hangú, neves ausztrál lírai szoprán, Deborah Riedel tündököl! A sokoldalú művésznő később énekelt Mozartot, Bellinit, Donizettit, Bizet-t, Gounod-t, Offenbachot, Verdit, Wagnert, Lehárt és Poulencot (Dialogues of the Carmelites DVD-je is már megjelent, új CD-jén Meyerbeer-ritkaságot vett fel: a Semniramis-keresztmetszet címszerepét énekli). Edwin herceget a nem kevésbé tehetséges, de kevésbé ismert lírai tenor, Anson Austin játssza, és a többi szereplő is az Ausztrál Operaház kitűnősége: Roger Lemke (Boni), Roxane Hislop (Stasi), Graeme Ewer (Feri), Heather Begg (Pirincess Lippert-Weylersheim). Nagyon élveztem a jól ismert Kálmán-melódiákat angol nyelven is; lehetőség van a készüléken az angol feliratot bekapcsolni. A DVD-dobozban egy kis füzet ismerteti az operettben hallható számok dalszövegének angol nyelvű címét és a szerepeket (21 track). Nyugodtan állíthatom, A csárdáskirálynő nem véletlenül az operett csúcsa, míg a riválisok: A víg özvegy, a Denevér operai igényű muzsikájukkal és dramaturgiájukkal már/még az operaszínpadokon - is – kompatibilisek vele, ami semmit nem von le az előbbi érdeméből! S íme: A Csárdáskirálynő is ott van már az Operában: Sydneyben. (154 perc)

1143 Búbánat 2007-04-28 22:52:41 [Válasz erre: 1142 sphynx 2007-04-28 21:54:42]
Megerősíthetem Fruzsit: Suppé még ebben a műfajban is tudott nagyszerűt alkotni! Nekem is megvan Requimjánek egy felvétele, és csak csodálatomat tudom megfogalmazni művészi szépségéért!

1142 sphynx 2007-04-28 21:54:42 [Válasz erre: 1141 frushena 2007-04-28 20:54:32]
Köszi. Requiem? Na, erre kíváncsi vagyok.

1141 frushena 2007-04-28 20:54:32 [Válasz erre: 1139 sphynx 2007-04-28 18:17:47]
Requiem : Oulina Tschaikowski, soprano Danielle Micel, alto Gilles Vitale, tenor Jean-Louis Bindi, bass Jugendsinfonieorchester Bonn Wolfgang Badun [url]http://www.planet-vienna.com/Musik/Operette/Handlungen/Galathee.jpg;Die schöne Galathee[/url]

1140 frushena 2007-04-28 20:51:43 [Válasz erre: 1139 sphynx 2007-04-28 18:17:47]
Requiem egészen zseniális a Galathee szintén ...

1139 sphynx 2007-04-28 18:17:47
Suppé-tól mit érdemes hallgatni, és kivel?

1138 Búbánat 2007-04-27 10:13:37 [Válasz erre: 1137 tukán 2007-04-27 10:00:38]
Azt is megtudhattuk a műsorból,hogy 1957-ben mutatta be a rádió az operettet, de már röviddel később az Operettszínház is játszotta, ugyanis, a szerzőket a színház is felkérte - még az alkotói folyamatban - hogy szívesen látnák a darabot a színpadon, így a szerzők egyszerre kétféle dramaturgiai követelménynek igyekeztek eleget tenni és megfelelni: a rádiónak és a színháznak! Ebből a rádiós beszélgetésből azt is megtudtam, hogy az elmúlt ötven év során - ha jól emlékszem - több mint ötvenszer ismételte meg a teljes felvételt a rádió!!!

1137 tukán 2007-04-27 10:00:38 [Válasz erre: 1136 Búbánat 2007-04-27 09:47:48]
Jópofi nóta és jól csinálták az előadók!

1136 Búbánat 2007-04-27 09:47:48 [Válasz erre: 1134 tukán 2007-04-27 09:46:10]
Ez nagyon tetszett!...

1135 Búbánat 2007-04-27 09:46:59 [Válasz erre: 1133 Mónika 2007-04-27 09:39:13]
Örülök, hogy meghallgattad, és tetszett! Talán a Rádió közönségszolgálatán keresztül lehetne megrendelni a CD-átírást. Megérdeklődöm.

1134 tukán 2007-04-27 09:46:10 [Válasz erre: 1133 Mónika 2007-04-27 09:39:13]
\"Popocatapetl, ó! Micsoda mámorító!\" (Mármint a tűzhányó Dél-Amerikában. Kék rózsa meg a kertészetben.)

1133 Mónika 2007-04-27 09:39:13
Nagyon tetszett ez a rádióműsor! A Kék rózsa című dalt még soha nem hallottam, de Németh Marika nagyszerűen énekelte! A Popoklaté petoló tercett is remek volt!!!Ez is újdonság volt számomra. Rátonyit- mint az egyik régi nagy kedvencemet- jó volt újra hallani egy kicsit! Kár, hogy nem lehet archiválni a rádió honlapjáról...

1132 Mónika 2007-04-27 08:49:24 [Válasz erre: 1131 Búbánat 2007-04-26 21:54:12]
Ez nagyszerű!!! Máris belefogok a hallgatásába!!! Számomra ez kötelező \"irodalom\" (azaz hanganyag). A Potyautasokat nagyon köszönöm!!!

1131 Búbánat 2007-04-26 21:54:12
Ajánlom minden operettbarát figyelmébe a Petőfi Rádió április 25.-én (szerdán) sugárzott alábbi adását: 19.20: Operettportré Vendégségben az 50 éves Bástyasétányon Műsorvezető: Faragó Judit Szerkesztő: Schubert Ferenc Most hallgatom a hangtárból. Eisemann Mihály: Bástyasétány\' 77 című híres operettjének keletkezéséről beszélget Faragó Judit a felvétel zenei rendezőjével, Solymosi Ottóval és a dalszövegek szerzőjével, Dalos Lászlóval - sok szép zenei részlet, operettsláger bejátszásával; hallhatjuk Németh Marikát, Mucsi Sándort, Zentay Annát, Ajtay Andort, Fekete Pált, Rozsos István, Lorán Lenkét, Kazal Lászlót, Rátonyi Róbertet stb. Azt hiszem,akinek tetszett Eisemann Fekete Pétere, annak \"kötelessége\" megismerni a talán leghíresebb -1957-ben először az éter hullámhosszán sugárzott - darabját is! Legalább abból részleteket, és \"születésének\" körülményeit; rendkívül érdekes, színes történeteket mesélnek a meghívott vendégek, úgyhogy érdemes, sőt \"muszáj\" meghallgatni ezt a negyven perces összeállítást, sőt: archiválni, akinek ez megoldható! A legnagyobb sláger - a mára klasszikussá vált részlet - is elhangzik a műsor végén Ajtay Andor csodálatos tolmácsolásában: \"A vén budai hársfák békésen suttognak...\"

1130 Búbánat 2007-04-26 13:48:32 [Válasz erre: 1129 Mónika 2007-04-26 09:21:51]
Erre [url]http://209.85.129.104/search?q=cache:Q2EKN-2Ox00J:www.szemiramisz.com/potyautas.html+Potyautasok+Deval&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu;Potyautasok[/url]kattintva mindent megtudsz a darabról.

1129 Mónika 2007-04-26 09:21:51 [Válasz erre: 1128 Búbánat 2007-04-25 13:27:05]
Remélem, hogy nem fogják elkapkodni nagyon a jegyeket és marad még nekem is. Egyébknét a Potyautasok című operettről hallottál már valamit? Én azt se tudom, hogy ki írta...

1128 Búbánat 2007-04-25 13:27:05 [Válasz erre: 1127 Mónika 2007-04-24 12:27:00]
Jó neked, hogy lesz rá lehetőséged eljutni Makóra! Nekem Makó és Gyula egyformán kiesik a látómezőmből -sajnos... Békéscsaba még csak-csak... A Lili bárónőért is fáj a szívem!

1127 Mónika 2007-04-24 12:27:00
Makón a VI. Operettfesztiválon játszani fogják június 17-23. -a között a Cirkuszhercegnő című operettet, valamint a Lili bárónőt és a Potyautasokat. (Ez utóbbiról még szinte nem is nagyon hallottam)A Cirkuszhercegnőt biztosan meg fogom nézni, remélem lesz rá lehetőségem.

1126 Mónika 2007-04-24 12:23:08 [Válasz erre: 1124 Búbánat 2007-04-17 09:04:38]
De egy szabadtéri előadás valahogy mégiscsak más. Én inkább Gyulán nézem majd meg, ha tudok rá jegyet szerezni. Egyébként én még nem látogattam el a Békéscsabai Jókai Színházba, de még egyszer biztosan sor kerül majd rá, ha nagyon akarom.

1125 Búbánat 2007-04-17 09:22:40 [Válasz erre: 1123 Mónika 2007-04-17 08:32:28]
A rádióban a hatvanas években felvették az operett keresztmetszetét Vámos Ágnessel, Udvardy Tiborral, Kishegyi Árpáddal és Zentay Annával. Nekem mindig is ez a zenei anyag a mérce. Néhány éve a Pécsi Nemzeti Színház társulata vendégszerepelt a darabbal az Operettszínházban; igen élvezetes előadással rukkoltak elő...

1124 Búbánat 2007-04-17 09:04:38 [Válasz erre: 1123 Mónika 2007-04-17 08:32:28]
Egyébként ez a Békéscsabai Jókai Színház produkciója,így a kőszínházban is megtekinthető.

1123 Mónika 2007-04-17 08:32:28
Ezt feltétlen meg fogom nézni!!!! Végre megismerhetem ezt az operettet is!!

1122 Búbánat 2007-04-16 11:04:14
Ritkán játsszák nálunk a Bajadért, pedig az egyik legjobb Kálmán-mű! Ezért is örömmel figyeltem fel a nyári szabadtéri produkciók között erre operettre. Gyulán, a Tószínpadon, kétszer láthatja a közönség: augusztus 10-11-én (esőnap: 12). Az este fél 9-kor kezdődő előadások rendezője: Hídvégi Miklós. A főbb szerepekben Csere László, Teremi Trixi, Németh Anikó, Jankovics József és Udvarhelyi Boglárka játssza - énekli a darabot. Belépőjegy: 2.000 Ft, 2.700 Ft, 3.200 Ft

1121 Rosalinde 2007-04-10 18:28:55
Akit érdekel és el tud menni, annak szívesen felajánlok két jegyet a Bécsi vér c. előadásra Mörbischbe július 22-ére. Teljesen ingyen.

1120 Búbánat 2007-04-04 14:47:28
A Luxemburg grófját mutatta be az elmúlt hétvégén az Egri Gárdonyi Géza Színház. A Lehár-nagyoperett premierjéről recenzió olvasható a Magyar Nemzet tegnapi számában (szerzője: Molnár Györgyi). A cikkből - melynek címe: Zenés-táncos mulatság – többek között megtudhatjuk, hogy az Iglódí István által rendezett produkcióban \"minden mozog, pörög, színes és hangos, a történet pedig egyszerű, mint az egyszeregy”. A színház színpadán hatalmas díszletkomplexum. A játszótérbe épített luxushotelt megjelenítő falak és lépcsők lenyűgöző látványt nyújtanak, azonban elveszik a teret a szereplők elől. Főképp akkor hat kicsinek, amikor a táncosok és a kórus a pódiumra özönlik. A tömeg ugyan megteremti a felpezsgett hangulatot, de a néző feszeng a suta mozdulatoktól, mert érzi, hogy nem férnek el kellően. Az egri előadás játszói nem szenvednek hiányt a képzett és érthető énekhangokban. A recenzens dicséri az Angele Didier-t alakító Bucsi Annamáriát, aki „ámulatba ejtette a közönséget varázslatos hangjával.” A párját játszó Bakos-Kiss Gábor nagyszerűen formálja meg a makacs hősszerelmest. A legnagyobb tapsot azonban a Sir Basilt megformáló Csendes László kapta; kiemelkedő és felejthetetlen alakítást nyújt a hangyányit meghibbant, szerelmes öregember szerepében. A mézes-mázas érdekhajhász barátnőt, aki mindig csak jót akar, Fekete Györgyi játssza. A mély hangú, karakteres színésznő hasonlóképp lubickol a szerepben, mint Sir Basil. „A táncos-komikus mellékszerep közönségdíját pedig Hüse Csaba érdemelhetné.” A kritikus véleménye szerint az egri színházban látható három felvonásos nagyoperett tökéletesen megfelel a műfaj szabályainak. Nincsenek benne rikító újragondolások, szimbólumok és minimalista színészi játék. A hagyományos játékmód viszont profin és elegánsan jelenik meg a néha szűknek ható színpadon. „Azt kapjuk, amitől a műfaj és Lehár világhírű lett, s amitől a műfaj szerelmesei igazán élvezhetik ezt az előadást.” – fejezi be beszámolóját Molnár Györgyi.

1119 Búbánat 2007-04-02 22:01:49
Sikerült egy kuriózum CD-felvételhez hozzájutnom ma a Rózsavölgyiben! Sidney Jones: The Geisha (A gésa) 1 CD Az angol nyelvű teljes művet a The Hyperion HELIOS Series részeként jelentette meg a gyártó. Közreműködők: Lilian Watson, Christopher Maltman, Sarah Walker, Richard Suart, valamint a New London Light Opera Chorus és a New London Orchestra. A karmester: Ronald Corp. A felvétel 1998-ban készült Londonban, a Henry Wood Hallban. A kísérő füzet tartalmazza az angol nyelvű dalszövegeket. A felvétel hossza: 77 perc.

1118 Búbánat 2007-03-31 22:17:04 [Válasz erre: 1117 frushena 2007-03-31 19:56:28]
Köszönöm a linket. Minden apró morzsának örülnünk kell, ami a műfajnak hírverést jelent...

1117 frushena 2007-03-31 19:56:28
[url]http://www.szinhaz.hu/index.php?id=1272&cid=23050;A Csárdáskirálynő Nyíregyházán - Interjú Tasnádi Csabával[/url]

1116 Búbánat 2007-03-24 09:26:04 [Válasz erre: 1115 Búbánat 2007-03-21 12:30:57]
Aki elmulasztotta, s ha érdekli, Miskolcon, az Operafesztiválon, június 23-án du.pótolhatja. Ugyanez a produkció kerül bemutatásra ott is.

1115 Búbánat 2007-03-21 12:30:57
Ma este 19 órakor Mikádó -bemutató lesz a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hevesi Sándor Termében (Bp. VIII. Rákóczi út 21.) A bábszinész III. évfolyam vizsgaelőadása Sullivan operettjét két részben mutatják be. Rendező: Balázs Zoltán Osztályvezető tanár: Meczner János Zenei vezető: Dinyés Dániel Szereplők: Nanki-Poo: Papp Zoltán/Orendt Gyula Ko-Ko: Jankovics Péter/Kelemen Dániel Pooh-Bah: Bercsényi Péter/Tihanyszegi Zsolt Pish-Tush: Gémes Antos/Bálint Gábor Yum-Yum:Vesztl Zsófia/Denk Viktória Pitti-Sing:Karádi Borbála/Haris Nadin Peep-Bo: Nagy Viktória Éva/Németh Renáta Katisha: Fabók Mariann/Kun Ágnes Anna Mikádó: Gombai-Nagy András/Sebestyén Pál A mesebeli Japán egy távoli tartományában, Titipuban furcsa törvények uralkodnak. Halállal büntetendő például a házasságon kívüli udvarlás…

1114 Sesto 2007-03-20 20:31:29 [Válasz erre: 1111 tukán 2007-03-20 19:58:01]
;-)))

1113 bemaria 2007-03-20 20:29:49 [Válasz erre: 1112 tukán 2007-03-20 20:00:01]
Ez így igaz! :)

1112 tukán 2007-03-20 20:00:01
Kámát, Lehárt, Offenbachot, Millöckert énekelni ÉNEKESPRÓBÁLÓ FELEDAT! Puccini szerette Lehárt.

1111 tukán 2007-03-20 19:58:01 [Válasz erre: 1104 bemaria 2007-03-20 16:44:08]
A szereposztásban veteránok és veterák is vannak! Schön.

1110 Verdi13 2007-03-20 19:47:51
Én igen!!!! Mesélj,kérlek...

1109 frushena 2007-03-20 18:54:51 [Válasz erre: 1108 Búbánat 2007-03-20 18:30:50]
Puccini??? Nem szeretném hallani !! :-)))

1108 Búbánat 2007-03-20 18:30:50 [Válasz erre: 1107 martuni 2007-03-20 18:20:38]
Nem kapsz a fejedre... azonban megjegyzem, Puccini is írt operettet, meg Mascagni, meg Leoncavallo, meg Honegger ... s tulajdonképpen Donizetti és Rossini is írt \"operettszerű\" alkotást\"... És kell sokunknak \"tingli-tangli\", mely olyan fülbemászó... Én a magam részéről a \"népi\" zene műfajáért nem lelkesedem.

1107 martuni 2007-03-20 18:20:38
Manapság újra hódít az operett. Nagyon sajnálom, de nem szeretem ezt a műfajt. Néhány frappánsul megírt betétdalt leszámítva tingli-tangli zenék gyűjteménye, ami sohasem veheti fel a versenyt az operával. Na most kapok a fejemre!

1106 Búbánat 2007-03-20 17:49:44 [Válasz erre: 1104 bemaria 2007-03-20 16:44:08]
Tavaly, ugyanez a csapat Mozart Varázsfuvoláját adta elő a Szigeten. Valóban, stílusosabb tőlük egy új operett-produkcióval kirukkolni!

1105 frushena 2007-03-20 17:47:38 [Válasz erre: 1104 bemaria 2007-03-20 16:44:08]
Váó! El kéne látogatni!

1104 bemaria 2007-03-20 16:44:08
Egy éj Velencében 2007. június 30. 20:30 - Margitszigeti Szabadtéri Színpad Johann Strauss EGY ÉJ VELENCÉBEN operett három felvonásban Rendező: Prof. Dr Robert Herzl Szereposztás: Az urbinói herceg Virágh József Delaqua, velencei szenátor Peczkay Endre Annina, halászlány Zsadon Andrea Caramello, a herceg borbélya Pappacoda, szakács Szolnoki Tibor Ciboletta, a szenátor szobalánya Rikker Mária Centurione, a herceg titkára Kertész Péter Testaccio szenátor Vághelyi Gábor Barbaruccio szenátor Merán Bálint Agricola, udvarhölgy Tas Ildikó Barbara, Delaqua szenátor hitvese Jánosik Ágnes Enrico tengerésztiszt, Delaqua unokaöccse Dénes Viktor Peppino gondolás Hábetler András Benito, utcai énekes Czeglédi Kornél Elisetta és Giovanni Szabó Krisztina és Székely Lóránt Valamint kereskedők, árusok, járókelők és vendégek F.Zell és Richard Genée szövegkönyve és az eredeti zenei változat alapján Átdolgozta: Uwe Theimer és Robert Herzl Magyar szöveg: Zsadon Andrea Versek: Miklós Tibor Karmester: Kollár Imre Diszlettervező: KFrieder Klein Jelmeztervező: Tóth Barna Koreográfus: Pethő László Művészeti vezető: Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor Ellen Harriman, az unatkozó milliomos lány vőlegényét cserbenhagyva követi Velencébe Antonio Grivelli grófot. Az eladósodott fiatalembernek, akinek palotájában mindennapos vendég a végrehajtó, levél útján ajánlanak feleségül egy amerikai milliomos lányt, de eltépi az írást. Ellennek kezébe kerül a levél egyik fele, azt hiszi, hogy róla van szó, s a gróf csak érdekből udvarol neki. Közben megérkezik Ellen apja, James Harrimann. Lányának és leendő vejének megvásárolja a Grivelli palotát. A grófnak mégsem kell kiköltöznie, mert ő veszi nőül Ellent, aki kiengesztelődik, amikor a levél másik feléből megtudja, hogy nem őt ajánlották feleségnek. Az elhagyott vőlegény Ellen komornájával vigasztalódik.

1103 Búbánat 2007-03-11 16:41:26 [Válasz erre: 1012 Búbánat 2007-02-04 11:21:16]
Kicsit bővebb ismertetőt találtam az eseményről: Nemzetközi dalverseny – Lehár emlékére Dátum: 2007-02-24 13:27 Küldte: szabadujsag 2007-07, február 14., Szerző: Dr. Bende István Szülővárosa és a széles kulturális nyilvánosság nálunk és külföldön évente tisztelettel emlékezik meg a világot is meghódító operettkirályról a Lehár fesztiválok és az énekversenyek megrendezésével. A Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyt Komáromban hároméves intervallumokban rendezik meg. Az eddigi versenyeken a hazaiakon kívül magyar, cseh, osztrák és német fiatal tehetségek vettek részt. Az idei, immár 8. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyre operett és musical, szoprán és tenor áriák kategóriájában kerül sor 2007. április 23-26 között. A verseny védnöke a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma. A verseny meghirdetője Komárom Városa, és szervezője a városon kívül még a Komáromi Városi Művelődési Központ. A konzervatóriumi vagy zeneművészeti főiskolai végzettség nem feltétele a versenyen való részvételnek. A korhatár: 18-35 év a férfiaknál, és 18-30 év a nőknél. Az érdeklődők jelentkezési nyomtatványt és pénzesutalványt kapnak. A részvételi díj 1000 Sk, vagy 50 euro a más országokból érkezőknek. A versenydarabok műfaja a hagyományos operett, zenés vígjáték, kortárs operett, klasszikus musical. Az énekverseny három fordulóban zajlik majd. Az első fordulóban szabadon választott áriák hangzanak el Lehár Ferenc műveiből, valamint ugyancsak szabadon választott áriák más klasszikus operettszerzőktől (pl. Kálmán I., J. Strauss, J. Offenbach, K. Millöcker stb.) A második fordulóban szintén szabadon választott operett áriák szerepelnek klasszikus operettekből, a versenyző hazájának zeneszerzőitől, valamint szabadon választott dal egy klasszikus musicalból. A harmadik fordulóban már az előírt kötelező Lehár és a hazai szlovák szerző: Gejza Dusík dalaival mérik össze tudásukat a versenyzők. A versenyzők kérésére a Komáromi Városi Művelődési Központ elküldi a kötelező versenyművek kottaanyagát. Az idei 8. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyre való jelentkezési határidő 2007. február 20-a. A jelentkezési lapokat a Komáromi Városi Művelődési Központ (Mestské kultúrne stredisko, Hradná 1, 945 01 Komárno) címére kell elküldeni. A Lehár dalversenyt nemzetközi szakmai zsűri fogja majd értékelni. A zsűri összetétele a verseny megnyitása előtt válik ismertté. Az első helyezett a dalversenyen a Lehár emléklapon kívül 30 000, a második helyezett 20 000, és a harmadik helyezett 10 000 Sk-t kap. Ezenkívül a zsűri 10 000 Sk-val külön-külön értékeli majd a legjobb operett és musical dalok előadóját.

1102 Búbánat 2007-02-25 02:28:54
Jacques Offenbach: Párizsi élet – a Budapesti Operettszínházban /2007. február 24. 19:00 óra – második szereposztás/ A bemutató után két nappal vagyunk. Friss még a darab, nem kopott el, számomra mégis kissé porosnak és avíttnak hat – már ami a színpadképet illeti. Ezek a díszletek, jelmezek „visszaköszönnek” más operettekből, azokból, amelyekben van orfeum, mulató, valami szórakozó „tanya”, akár egy báli terem: lásd pl. A víg özvegy, a Csárdáskirálynő, Denevér darabokat… A kétszeres forgószínpad a süllyesztőkkel, lifttel sem új ötlet. A színpad felett a kellék csillárra, ami több funkciót is betölt, ugyanez vonatkozik; a deja vue érzésemet fokozza a „Kánkán” becsempészése az Orfeusz az alvilágból c. Offenbach operettből. De végül is, illik ide, szó se róla. Klisék jönnek elő a többi, már bemutatott Offenbach-műből is, úgymint a Szép Heléna vagy a Banditák bizonyos részei. A színlapról az „erotikus” közönségcsalogató jelző stimmel, de ez is inkább csak mutatóba. Pl. tizenöt percig látunk egy „élethű” kb. négy méter magas „antik” Dávid-szobor papírmasét, melynek semmi funkciója nincs. Szellemes szójátékok, egy- és kétértelmű helyzetkomikumok, szoknya alá nyúlások, tapogatások, imitált „helyzetgyakorlatok”, a slicc iránti kutakodás – ennyi belefér még. Semmi több. Jól derül a publikum ezen-azon. Ezeket is láttuk már más darabokban, amelyek címe mellé nem tettek oda semmi pikánsra utaló szócskát… Számomra fogyasztható volt ez az operett újdonság, de semmi extra, amiért „lángolnom” kellene. Ebből a szempontból nekem legjobban a második résznek (eredetiben a negyedik felvonás) az a jelenete tetszett, amely az egyik párizsi „aranyifjú”, Gardfeu magánpalotájában játszódik, ahol őt alaposan beugrasztja és „megizzasztja” az ágyban és a vaksötétben cimborájának, Babinet-nek nagynénje, az öreg Karadek grófnő. Előzőleg Juliette-tel, az unokahúgával váratlanul betoppannak a vendégként ott megszálló – a csapodár férje által magára hagyott - bárónéhoz, akit Gardfeu, mint idegenvezető már kiszemelt magának és felvitte a palotájába, elhitetve vele, hogy ez a Grand Hotel. A három nő összefog, hogy megbüntetik Gardfeut. A báróné szobájába a grófnő megy be, a mellette lévő szobákba Juliette és a báróné. Amikor aztán megjön Gardfeu –nagy elánnal besétál a csapdába. Ekkor előoson a szomszéd szobából a két hölgy, várva, hogy Gardfeu rájön, hogy nem a bárónét találta ott, és kimenekül onnan - de arra aztán várhatnak! Általános derültséget kelt, amikor végül, nagy sokára megjelenik alsó ruhában a csapzott ifjú, lelkesen az élménytől, persze a „kedvese” ragaszkodott a teljes sötétséghez, így szent meggyőződése, hogy a bárónéval töltötte kedvére magát. Ő még nem tudja azt,, amit mi már tudunk. S fokozza a helyzetkomikumot a következő jelenet, mikor befut a cimbora, Babinet, akinek eldicsekszik, hogy sikerült a bárónét elcsábítania; közben, neki háttal egy pillanatra megjelenik szobája ajtajában a bárónő, akit csak Babinet pillant meg. Ezen meghökken, s nem érti, miért hazudik neki Gardfeu, meg akar győződni a helyzetről és benyit az ominózus szobába, honnan hirtelen tántorogva hátrál ki, mert megdöbbenésére saját nagynénjét találja ott; de már a báróné is előjön, és akkor Gardefeu-ba csap a villám a fel-és megismeréstől. Aztán kijön az öreg grófnő is, kissé megviselten, de láthatóan nagyon elégedetten, és kezdetét veszi egy fergeteges kimagyarázkodási procedúra, ami kölcsönös szemrehányásokkal és bocsánatkérésekkel fejeződik be. Ez a jelenet a pikáns helyzetkomikumával az egész darab csúcsa! Aztán még folytatódik a blődli, tényleg meg kell nézni a darabot! Szenzációs poénokkal és gegekkel van teli a darab! Az énekes-színészek nagyszerű munkát végeztek, tényleg minden dicséret megilleti őket! Dániel Gábort nagyon régen láttam a Szép Helénában és a János vitézben, itt remekül énekel és játszik Gardfeu bőrébe bújva. A báróné szerepét nagyon tehetségesen, csábosan, egyben tartózkodóan játssza a remek Geszthy Veronika, jeleneteiben szép csilingelő kedves hangján énekel, igazán elragadó-bájos jelenség. De nem primadonna-alkat. Hozzá kell tennem, hogy a sláger számot, a rondót ott a budoárjában a fürdőkád előtt szépen elénekli, de hiányolom énekéből a tűzet, a csábot, a sóhajt, a vágyat, amit olyan remekül abszolvál pl. Kincses Veronika a rádió az operett teljes felvételén. Az öreg grófnőt Papadimitriu Athina énekelte és komédiázta – szenzációsan! Babinet-t ének-és prózai jeleneteiben testre szabottan, virtuózan „hozta” Peller Károly. Szinte mindenkit fel kellene sorolnom a közreműködő művészek közül, hiszen egyformán apait és anyait beleadtak a jó kedvű játékba-énekbe! Metellát, egy „félvilági” nőt, a két cimbora megunt szeretőjét, akit a báró akar mindenképpen megkaparintani egy légyottra magának, az egyre jobb Bódi Barbara játszotta-énekelte, Gondremark bárót a káprázatos tehetségű Jantyik Csaba alakította. Frick cipészlegényt Vadász Zsolt, a csélcsap Gabrielle-t, a kedvesét a színház új üdvöskéje, Lukács Anita formálta meg, igencsak „vérforralóan”. S meg kell még említenem az egykor szebb napokat látott Marik Pétert, aki Alfonzt, Gardfeu inasát igen rutinosan prezentálta. Az operett zenéje pompás dallamokkal, harmóniákkal, ritmusokkal van teli. Egymás után sorjáznak a jobbnál jobb számok, áriák, duettek, tercettek, együttesek (a tetszetős és tartalmas műsorfüzet a CD-k mintájára - track-számonként- felsorolja a két rész 20 számának megnevezését a zenei tükörben) számomra jól ismertek (rádió, videó), de jó volt végre élőben is hallgatni a zenét! Szépen táncolt a balettkar (koreográfus: Lőcsei Jenő), s nemcsak színvonalasan és élményszerűen énekelt, hanem a darabban jól alakított is a színház énekkara (karigazgató: Kéringer László)! A teljes együttest, énekeseket nagyszerűen fogta össze a zenekar élén a fiatal karmester-nemzedék jelese, Silló István. Sajnos, az énekelt szöveg „megszokott módon” nem mindig érthető, ezért örömmel tapasztaltam, hogy - a külföldiek kedvéért is - működik a német nyelvű kivetítés a színpad nyílása felett… A díszlet Túri Erzsébetet, a jelmez Füzér Annit dicséri, kik végső soron ügyesen illesztették be a korhű paneleket a Béres Attila rendező megálmodta, elképzelt s megvalósított Párizsi élet produkcióba. Összefoglalva leszögezhetem, hogy Offenbach ebben a művében is – noha nem éri el az Orfeusz az alvilágban vagy a Szép Heléna színvonalát - szerencsésen ötvözte mindazt, amit a francia opera-comique jellemzőinek tartanak: a bőven áradó, finoman csiszolt, franciásan hajlékony dallamvilágot, ami itt is találkozik erőteljes kifejező és ábrázoló készséggel. Offenbach invenciózus zenéje roppant változatos, parodisztikus, szatirikus ugyanakkor azonban jellegét, eszközeit tekintve félreismerhetetlenül egységes. A másik híres, A gerolsteini nagyhercegnő című operettjével szinte egyidőben alkotott Párizsi élet fő erőssége a kifogyhatatlan bőséggel áradó, hol lírai, szentimentális, hol frivol, pajkos, kikacsintó, hol tüzes, pattogó, az egzotikumokat sem nélkülöző színes muzsika, mely nem nélkülözi a jellegzetes offenbachi humort sem. Ez az operettszinházi bemutató már nagyon kellett. Elsőrangú színházi élmény! Remélhetőleg huzamosabb ideig megmarad a repertoáron! Aki viszont inkább a hazai vizeken maradna, és az osztrák-magyar monarchia álomvilágában érzi jobban magát, s mondjuk Huszka, Jacobi, Kálmán, Lehár bűvöletéből nem igen akaródzik kiszakadni, még annak is ajánlom egy kis feltöltődés gyanánt a német-francia komponista alkotásának megtekintését. Aztán utána – ha mégis úgy gondolja – „visszamenekülhet” a Lili bárónőhöz vagy a Marica grófnőhöz…

1101 Búbánat 2007-02-23 18:09:58
\"Operett nélkül az Operett? - A fővárosi előterjesztés a teátrum egyik tagozatának megszűnéséhez vezethez\" /Magyar Nemzet, 2007. február 23. Metz Katalin/ A mai cikk hosszan taglalja a lehetséges fejleményeket, megszólaltatván a színház igazgató-rendezőjét Kerényi Miklós Gábort. Kerényi méltánytalannak tartja az Operettszínház büdzséjének nagyarányú megcsonkítását. Holott az operettel mint hungaricummal és a fiatalokat vonzó musicalekkel együtt népszínházi feladatokat lát el – állítja a lapnak a teátrum vezetője. Kerényi belátja ugyan, hogy az országos financiális elvonások évadján a színházakra is sor kerül, ám szerinte nem ilyen mértékben, és nem ilyen megfontolatlanul kellene intézkedni. A Budapesti Operettszínháztól a fővárosi önkormányzat eredetileg aránytalanul nagy összeget kívánt elvonni (csaknem 150 millió forintot). Szerencsére ez mára jelentősen csökkent. Kerényi többek között megemlíti a műfaj és színháza idegenforgalmi vonzerejét; a teátrum hagyományainál és színvonalával fogva is az egyik legnépszerűbb és legjobb Közép-Európában. A műfaj való igaz, drága, nincs a világon olyan hely, ahol az operett állami támogatás nélkül talpon maradhatna. Nem szabad összehasonlítani őket sem a musicalt játszó, sem a prózai teátrumokkal, az operettszínháznak ugyanis az operaházakkal azonos felépítése van (zenekar, kórus, balettkar, nagyszabású díszlet, gazdag jelmeztár stb.) … Kerényi sorolja: az ő Víg özvegy-előadásuk megy jelenleg Pétervárott, Marica grófnő produkciójuk meg Jekatyerinburgban, Salzburgban a Csárdáskirálynőjük, ahova a produkció díszleteit is kölcsönadták, s most, hogy megbetegedtek a szereplők Mozart szülővárosában, Vadász Zsolt tenorista és Szendi Szilvia szoprán énekesnő utazik ki, hogy megtarthassák az ottani előadást. A Kerényi rendezte Marica grófnő bemutatója decemberben volt a bécsi Volksoperben, nemsokára meg Erfurtban visz színre egy Strauss-operettet. Japánban 13 előadást tartottak A denevérből harmincezer néző előtt óriási sikerrel. Kerényi a lap újságírójának kifejti a Musical-tagozat eredményeit is, beszél új külföldi és hazai darabok színreviteléről... A fővárosi előterjesztés – amikor a nagy léptékű forráselvonást megállapította – szemlátomást számításon kívül hagyta, hogy az operettszínház kéttagozatos – veti közbe Metz Katalin. Így történt; a számításokat nagyon gyorsan kellett elvégezni, és egyszerűen elsikkadt, hogy operett és musical tagozata van a színháznak, ami a költségvetést eleve megduplázza – mondja az igazgató. Ha külön vizsgáljuk meg őket, megállapítható, hogy a musicalrész közel áll az önfenntartáshoz, és az államtól származó költségvetésük csaknem egészét az operettcsapat viszi el, ami teljesen jogos – állítja. Sikerült úgy megújítaniuk az operett műfaját, hogy megőrizték a régi közönségüket, és idevonzottak egy új, fiatal publikumot is. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az operettet szinte leírták, hullámvölgyben volt, ma újra a topon van. Gazdaságilag is dinamikusak: költségvetésük 39%-át adja az állam, maguk 61%-ot termelnek ki hozzá. A támogatás nagyarányú csökkentése négy dolgot vonna maga után. Egyrészt megpróbálhatnák olcsóbban előállítani a produkciókat, ez viszont nagymértékű színvonaleséshez vezetne, másrészt emelhetik a jegyárakat, de azt a fiatalok már nem tudják megfizetni. Csökkenthetnék a működés keresztmetszetét, ám ez nagyon veszélyes, mert a bevétel zuhanásához vezet, vagyis tovább csökken a működéshez szükséges pénz, ami aztán előbb-utóbb profilváltást jelent. Magyarán megszűnne az operettjátszás. A színház számára ezek után egyetlen lehetőség az előremenekülés – állítja az igazgató. Ennek útja pedig az lenne, ha kapnának még egy játszóhelyet. A két tagozatot így teljesen kihasználhatnák. Így is évi 509 előadást tartanak, beleértve a vidéki és a külföldi fellépéseket. Ugyanebből az összegből két helyszínen is játszhatnának, ami növelné a bevételüket, tehát megoldaná a két tagozat fennmaradását. Ha viszont csökkentik a dotációt, kénytelenek lennének megszüntetni az operettet. Metz Katalin kérdésére, lát-e lehetőséget arra, hogy – amint hírlett – a kulturális tárca átvegye a színházat, azt válaszolja Kerényi, hogy ez 10-12 év óta felröppen. Az operett hungaricum, nemzeti érték, amit óvni kell; s a rockszínházi profillal együtt népszínházi feladatokat teljesítenek, ezért a teátrum megérdemelné a kiemelt státust; hogy ez a fővároson vagy a tárcán belül valósulna meg, az voltaképp egyre megy - fejeződik be a cikk.

1100 Búbánat 2007-02-23 12:42:21
1100

1099 Búbánat 2007-02-23 12:40:10
Hamvazó szerda után egy nappal, február 22-én, tegnap, épp a böjti időszak kezdetére időzítve, Operettfarsang címmel, nagyszabású operettgálára került sor a Duna Palotában. A műsor szerkesztője és vezetője László Zsuzsa zenetörténész-újságíró a csaknem megtelt díszterem hallgatóságát megnyugtatta, hogy csak pénteken kezdődik a böjti időszak, így bátran és önfeledten adjuk át magunkat a búcsúzó farsangi időszak szédítő-bódító hangulatának és hangzuhatagának; a műsor készítői és közreműködői reményüket fejezik ki, hogy programjukkal elnyerik a kedves publikum tetszését! László Zsuzsa köszöntötte a vidékről – így Monorról is érkező csoportokat – akik a Parsifal Alapítvány égisze alatt jótékony működésükkel elősegítik a célul kitűzött nemes küldetésük teljesítését. Továbbiakban – magára vállalva a konferálás nem könnyű feladatát – minden egyes szám előtt röviden, színes kis történetekkel, ismeretekkel szolgált a komponistákról, a felhangzó műveikről, melyekből a részleteket halljuk. Köszöntötte a Duna Szimfonikus Zenekart, az Operaház karmesterét, Török Gézát, és a fellépő operaházi művészeket: Bakonyi Anikót, Balatoni Évát, Jekl Lászlót, Nyári Zoltánt (aki egyúttal a Debreceni Csokonai Színház művésze) és Váradi Zita művésznőt (aki az Operaház mellett az Operett Színház magánénekesnője). Amikor felcsendültek ifj. Johann Strauss Denevérje nyitányának első taktusai, jólesően dőltem hátra a pótszékemen, az ékszerdoboz-teremben ismét arra a különleges, remek akusztikára figyeltem fel, melyről egyszer már számot adtam, amikor pár hónappal ezelőtt a González Mónika és Balatoni Éva francia opera-gálájáról beszámoltam. A zenekar, élén karmesterükkel, hamisítatlan igazi bécsi koloritokat varázsolt a fülünkbe, ezzel megteremtve az egész estére érvényes kitűnő hangulatot, hiszen a nagyzenekar a továbbiakban is nagyszerűen játszott, „kísért”, az énekesek nyugodtan rájuk támaszkodhattak: a hangzásminőség, a színek és árnyalatok, a dinamika és a ritmus, minden a helyén volt – az egyes szólamcsoportok, különösen a vonósok, élükön a koncertmesterrel, kiváló összteljesítményt nyújtottak! A nyitány után további két részlet következett A denevérből. A Csárdást Bakonyi Anikó adta elő, hangja drámai szoprán felé hajlik, annak szépsége, kifejező ereje komoly érzelmek kifejtésére predesztinálja, s ennek ebben a számban és a következő részletekben is, melyekben „megszólalt”, tökéletesen alkalmas, így beváltotta kívánalmaimat. A „Kacagó” dalt Váradi Zita szép csengő hangján - könnyedén és rutinosan, és főleg stílusosan – szólt. „Deres már a határ…” – énekelte Jekl László mély basszusán Lehár egyik örökbecsű dalát A vándordiákból, érzelmesen, kibontakoztatva annak minden szépségét, szívre ható melankóliáját, s egyben feloldva azt valami reménybeli derűnek a kisugárzásával. Következett két jól ismert Kálmán- melódia: előbb a Csárdáskirálynőből az „Asszony összetör, megkínoz, meggyötör” - dalolta el nekünk Balatoni Éva, ki megcsillogtatta nemes mezzo hangjának minden szépségét, egyúttal ízelítőt adva komikai vénájából is. Jött a Marica grófnőből a „Hej, cigány!.. „- mely talán a gála egyik legnagyobb sikerét aratta; Nyári Zoltán brillírozott, én még ilyen hőfokon előadott, elénekelt, eltáncolt megoldásban ezt a részletet sohasem kaptam! Nyári előadásában itt minden klappolt: gyönyörű tenor hangjának frissessége, ércessége, tüze, melege, fénye, színe volt, ahogy a nagy dinamikai ugrásokat abszolválta, azt tanítani kellene; amikor jelenete közben a zene ritmusára elkezdett balról jobbra tizenkétszer - számoltam - irtózatos sebességgel perdülni, forogni, majd ahogyan hirtelen ritmust váltva leállt, visszatért egy lecsendesedett állapotba, az ebben a sármos alakításában utánozhatatlan!!! Kacsóh daljátékából, a János vitézből, a francia királykisasszony dalát énekelte Váradi Zita, s következett egy, a gálákon ritkán hallható szám, Millöcker Koldusdiákjából: Ollendorf belépője: az a bizonyos „Hófehér hattyú vállát csókoltam én…” – Jekl László ezt a bariton-áriát hangfajára transzponálva mesteri módon prezentálta, nemcsak elénekelte, hanem eljátszotta, hogy az a legyező és a csattanó pofon hogyan hűtötte le szerelmes kedélyét, hogy felváltsa a bosszú érzése! Ezen az estén ez volt Jekl László diadala. Az első rész zárásaként két részletet hallottunk a másik kedvenc - melyik nem az??? - Lehár-operettemből, a Paganiniből: „Szép álom, szállj a szívemre…” Bakonyi Anikó megint kitett magáért - csattant is a taps a szám végén, s méltó volt a színvonalhoz a gyönyörű szerelmi kettős is („Nem szeret így téged más…”), ahogyan azt a szituációt mélyen átélve nekünk Bakonyi és Nyári „elővezették”. Az ünneplés és a forró siker – hála a nagyszerű művészeknek és a jól megválogatott daraboknak - a második részben is folytatódott. Most már csak inkább felsorolás jelleggel említem a Kék-duna keringőt, egy poétikus, szép lírai megközelítésű Vilja-dalt (Váradi Zita) Lehár Víg özvegyéből, Zsupán mókás, ízes belépőjét J. Strauss Cigánybárójából (Jekl László), ugyanonnan Nyári Zoltán tolmácsolásában megint egy bravúrosan előadott szám, Barinkay belépője – néha már-már a fiatal Ilosfalvy Róbert hangja és alakításai bújnak elő az emlékezetem mélyéből. A két Strauss szám között Balatoni Éva elénekelte nekünk Lehár Cigányszerelméből az untig ismert, de mégis, betelni vele lehetetlen „Messze a nagy erdő”-t - a művésznő megmutatta, hogy éneklése mellett, ha kell, táncban is fel tud nőni a műfaj követelményeihez. A Marica grófnőből Marica belépőjét Bakonyi Anikótól hallhattuk, majd egy újabb magyar mester mesterművéből, Jacobi Sybilljéből következett a nevezetes szerelmi duett:„Illúzió a szerelem…” (Balatoni-Jekl). És a legvégére maradt az örök kedvenc szerzőmnek, a magyar operett doyenjének, a magyar operett atyjának, megteremtőjének Huszka Jenőnek, számomra két nagyon kedves, szívemhez nőtt operettjének egy-egy híres sláger-száma! A Lili bárónő szerelmi kettőse - több is van a műben -, a „Szellők szárnyán…” - Nyári Zoltán és Váradi Zita mély érzelmekre ható pompás megformálásában - talán csúcsa volt az egész estnek! Az első részben hallott „Hej cigány !’” mellett bizonyosan. És a farsangi operett-gála programjában az egész est koronájaként – az összes közreműködő énekművész vidám, jókedvű, szárnyaló, temperamentumos hozzáállásában – felhangzott, a finálénak méltán odaillő Huszka-nóta az Erzsébet c, operettjéből: „Délibábos Hortobágyon…”! Szűnni nem akaró vastapssal, bravózással és a számnak többszöri ismétlésével fejeződött be ez az igazán impozáns farsangi operett-gála a Duna Palotában! Alig akartuk elengedni a művészeket a színpadról, akik kénytelenek voltak (egyébként a hölgyek gyönyörű – a számok között többször cserélt - fantasztikus ruhakölteményeikben, az urak pedig remek szabású frakkjaikban tündököltek) újra és újra előjönni a színpad előterébe, hogy fogadják és megköszönjék a feléjük áramló szeretet eme megnyilvánulásait. Amikor kiértem a Duna-partra, felettem ragyogtak a csillagok, szépen világított az égbolton a negyedhold, előttem ott a sok kis lámpával megvilágított Lánchíd, velem szemben Buda a kivilágított Várpalotával, melyet közre fog a Gellért-hegy és a Halászbástya a Mátyás templommal - felejthetetlen látvány –, s eszembe jutott az- az örökzöld Kálmán-melódia a Marica grófnőből, amelyet most nem hallottunk: „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket…” , és az is, hogy Huszka, Lehár, Jacobi, Kálmán egykor – egy darabig - itt sétálhattak, és itt (is) álmodhatták meg ezeket a szívbemarkoló, örök melódiákat, amelyeknek élvezetében ezen az estén a részem lehett, s amelyeket nem győzök újra és újra magamba szippantani! A Párizsi élet pedig megvár engem szombaton is…

1098 virius 2007-02-22 23:32:48 [Válasz erre: 1097 bemaria 2007-02-22 22:26:13]
Ha már operetthaknikról van szó: Szolnoki Tibor vállalkozása még csak-csak megüti a mércét, de Hídvégi Miklósé már inkább Grabowski úr vállalkozására hasonlít: lehetetlenül kis létszámú énekkar, mindenki mindent énekel... :(

1097 bemaria 2007-02-22 22:26:13 [Válasz erre: 1096 bemaria 2007-02-22 22:19:19]
De sajnos biztos, hogy több a rosszabb, az igazán hakni, és az igazán gyenge énekeseket felvonultató operett előadás. A mörbischi pedig azért nem csak a hírveréssel emelkedik ki.

1096 bemaria 2007-02-22 22:19:19 [Válasz erre: 1095 Sesto 2007-02-22 22:17:18]
Hát az biztos, hogy nagy a hírverés, meg minden a pénzről szól, de még mindig szívesebben nézek egy ilyet, mint... Persze az is biztos, hogy jobbat is lehet látni, ha az ember jól körülnéz!

1095 Sesto 2007-02-22 22:17:18 [Válasz erre: 1094 bemaria 2007-02-22 22:11:16]
...nagyon nem szeretem Mörbisch müsorpolitikájában, hogy hoznak esetleg egy-egy valóban nagyon jó, operettben is járatos müvészt az adott föszerepre és abból is leginkább max. csak az elsö szereposztás erejéig, hiszen legtöbb szerep 2-3-as szereposztásban megy,...s a \"többi\" meg olyan amilyen,...ez vhol. nem más, mint hakni, csak nagyvonalú keretek között! :-( megy a rongyrázás, mondván készitenek CD-t, DVD-t és TV-felvételt etc.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.