A rádióban nagyon sokszor sugározták az idézett dalokat, kettősöket (is). A közelmúltban a Dankó Rádióban hallgathattad volna az említett dalszámokat, többször is írtam ezekről.
Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa:
Leányvásár (1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33 ) – Vezényel: Sebestyén András –
Németh Marika, Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar,
Csákányi László, az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara. Zenei rendező: Járfás
Tamás. Rendező: Cserés Miklós dr.
Jacobi Viktor -Martos Ferenc: Leányvásár - Bessy és Fritz kettőse: „Na de méltóságos úr"– Zentay Anna és Rátonyi Róbert Km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc)
Gratis
Jacobi Viktor – Martos Ferenc: Jánoska – Magda és Jánoska kettőse – Fábry Edit és Kishegyi Árpád
Beavatkozott a minisztérium az Operettszínház botrányába, felfüggesztették az igazgatót - YouTube
Én egyszer láttam színházba a Nine-t, de láttam előtte a filmet is Penelpe Cruz-zal. Utóbbi sokkal jobb volt. Nekem nem tetszettek a lépcsők, ráadásul a színészek se igen szerethették, hogy egész előadás alatt lépcsőzhettek. A jelmezek viszont szépek voltak. Ez egy nehéz, elvont darab, Fellini szerelmeit dolgozza fel, szerintem érdekes, vannak benne szép dalok, bár első meghallgatásra nem annyira tetszettek. Te láttad?
Nem szedtem össze a teljes felhozatalt. Mondjuk egy Belvárosi Színház technika, színpadméret stb. miatt nem alkalmas mutatós kiállítású produkciót prezentàlni, ami egy musicalnél elengedhetetlen.
Hallgasd meg a Vásári Mónika-interjút itt 7161-nél. Nem Szentírás, amit mond, de meggyőző. És az is meggyőző, hogy 2024-ben is csak 5 előadásra vették elő, azóta nagy semmi. Valami félrecsúszhatott ott, mert máshol állítólag világsiker. Az itteni költségei pedig irdatlanok voltak az interjú szerint.
Ezekre nagyon kevés igény lenne, de esetleg gálákon elő lehetne venni belőlük a legnagyobb slágereket, legalább néha 1-2-t. Megmondom őszintén ezekből csak a Babavásárból és a Bástyasétányból ugrik be egy-egy dal.
Ja és ha nem unod még eléggé a Csárdáskirálynőt, a Vígszínházban is megnézheteted ebben az évadban... mintha nem is lenne más operett.
A "Cigánybáróra" én is megyek végre, az operettforgatagon féláron lehetett rá jegyet venni. Eddig kétszer láttam az Erkel Színházban a Szinetár féle rendezést, ami nagyon jó volt.
Talán pár előadás erejéig érdemes lenne visszatenni a Nine-t, márcsak azért is, mert jelenlegi repertoár elégtelen, ezzel nem tudják kitölteni az évadot. A díszletek és jelmezek talán még megvannak.
A nagysikerű "Irma te édes" is menni fog a Belávárosi Színházban, ez is egy musical.
Sok de ha belegondolsz, hogy Októbertől egészen Márciusig folyamatosan menni fog a turné és még július és augusztusban is, ahhoz sok ember kell
Nem számít, hogy én kit "rühellek" (piha, de ronda szó!), az számít, hogy a közönségnek kire-mire van igénye. Angol, francia (minusz Offenbach) és a legtöbb osztrák szerző darabjaira biztosan nincs. Főleg a bugyuta prózai dialógus-cunamikra nem, még a magyaroknál sem (lásd a minap említett Luxemburg grófját). Másrészt, amit te rühellsz unalmasnak tartasz, az meg pont kell/het a közönségnek. Tisztelet a bevételnek! Egy leszálló ágban lévő műfajt nem lehet poros cuccokkal felhozni, sőt, még életben tartani sem. Az 50-70 éves rádiófelvételek felsorolását nem tudom értelmezni, max. úgy, hogy ezek a darabok is a kottapolcok legtetejére vagy leghátulra kerülnek, mint kegyeleti relikviák, de semmiképpen nem színpadra. Örülni kell, ha pár száz hallgató nem kapcsolja el a rádiót, ha ezeket játsszák.
Nem tudlak értelmezni, de akárhogy is, ez rengeteg ember: művész és műszak. Biztosan túl sok.
Nyílván nem egyszerre meg, ki mindenki, két-két ember és kéthetente cserélnek. De így is be kellett állítani embereket pl a Csárdáskirálynőbe és a Szépség és a Szörnyetegbe és a Cirkuszhercegnőbe is.
Ábrahám Pál-operettek jöhetnek, de az általad felsorolt többi cím már kevésbé vonz, sokat és sokszor láthattuk ezeket az operetteket a színpadon. Unalmasak.
Tudom, "rühelled" a "nevesincs" szerzők darabjait, ritkaságokat, de én ezeket is hiányolom a palettáról - mégha keveseket is vonzanak, nem ismeri a közönség (miért is ismernék ha a nívós rádiófelvételekkel sem találkoztak életük folyamán), klasszikus francia, angol, osztrák komponisták, s Lehár bőséges oeuvre-je is bőven kínál választékot. Vagy ahogyan Te is írtad korábban: gálákon belefér ilyesmi is.
Fényes Szabolcs - Innocent Vincze Ernő: Fekete csillagok – Ilonka és Péter kettőse: „Fekete csillag a két szemed…” - Házy Erzsébet és Melis György
/Km a Magyar Rádió
Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Polgár Tibor – 1960. Hungaroton
felvételről/
Szirmai Albert: Alexandra – A grófnő és Károly vidám kettőse: „Öreg úr az még nem vén” – Oszvald Marika
/Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel
Sebestyén András – a Rádió Dalszínházának új felvételéről, keresztmetszet, bemutató:
1980. július 2., Petőfi Rádió, 18.35 – 19.25/
Nádor Mihály – Kulinyi Ernő: Babavásár -Agglegények dala – Palcsó Sándor
/Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) - keresztmetszet, 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.00 - 21.18) Szereposztás: Gitta - Andor Éva; Richard - Udvardy Tibor; Maca - Koltay Valéria; Gigi - Kishegyi Árpád; Pepi - Palcsó Sándor
Polgár Tibor: Szókimondó asszonyság - Kettős: Házy Erzsébet, Palócz László
Polgár Tibor - Kristóf Károly: Lepecsételt asszony – Szerelmi kettős - Házy Erzsébet, Sárdy János
Farkas Ferenc: Zeng az erdő – „Emlékszel tavasz idején” – Zentay Anna és Sárdy János
Kemény Egon :Krisztina kisasszony – „Ha madárka dalol az ágon” – Petress Zsuzsa
Vincze Ottó: Párizsi vendég - Kettős - Bokor Jutta, Bándi János (videó)
Nem vitatom a Csárdáskirálynő túlsúlyát, mivel mint írtam, nem számoltam össze sem a Csárdáskirálynő, sem a többi darab előadásszámát. Örülni kell annak, hogy Pejtsik és OJD alkotásai nagy hirtelen (?) köddé váltak és várhatóan nem is térnek vissza a (közel?)jövőben. Az operett-repertoár bővítésének szükségességét és mibenlétét már megbeszéltük párszor, ebben, úgy gondolom, nem fogunk maradéktalanul, de "maradékkal" sem egyetérteni. A most repertoáron lévő darabokon kívül szükségesnek gondolom -módjával!- a Marica grófnőt, Luxemburg grófját, Víg özvegyet, egy -két?- Ábrahám Pált (Bál a Savoyban, Hawaii rózsája vagy Viktória), a Mágnás Miskát (nem nekem, hanem mert van rá igény), egy Jacobit vagy Huszkát, slussz. Mindezeket csak megfelelő rendezésben, librettóval és kimagasló szólistákkal. A számomra elviselhetetlen János vitézt most is játssza az Operaház, az ő repertoárjuk nagyobb dicsőségére, de nyilván van rá igény. A határon túlról a Denevér szintén Operaház-függő, némi Offenbach esetleg (rendezés! librettó! mert igen porosak ám a kis-Napóleon korabeliek...), ennyi. A musicalek arányát nem becsülném meg, de annyi bizonyos, hogy a Madách után az Erkel belépésével a műfaj máshol tarol, nem szólva az egyéb bp.-i színházakban futó és futni fogó darabokról, legyen az operett vagy musical: Csárdáskirálynő (Víg!), Pál utcai fiúk, Chicago, My Fair Lady (Centrál), JASz, PMSz stb. Minden kimaradt címtől elnézést kérek :-)
Amit írsz, óhatatlanul megszólaltatja az emberben az kisördögöt: vajon nem "túlsúlyos" kissé -vagy nem kissé- az Operettszínház társulata? Ha "nagyon sok ember" illetve "minden karakterhez 4-4 színész" turnéra utazik + nyilván zenekar, tánckar, műszak, és mindeközben itthon nagyoperetteket tudnak játszani, az nekem azt jelenti, hogy de facto kettő társulatnyi szólista, karénekes, kar- és szóló táncos, zenekari tag és műszak mondhatja magát tagnak, akár szerződött munkavállaló, akár külsős, produkciókra szerződött az illető. Megkockáztatom, ha ez így van, akkor bizony elkel/ne némi személyi karcsúsítás a Nagymező utcában. Írom mindezt anélkül, hogy ismerném a turnéra utazók valamint az itthon maradó játszók létszámát ... de kétfelé szakadni, úgy tűnik, csak két társulat tud, ami sok, nagyon sok, ha mindenki itthon van. Így lehet ez a szomszédos Operaházban is, amióta az Erkelt lekapcsolták és az Eiffel szerintem "kigazdálkodható" lenne kisebb társulatból is, de ez itt az operett-topik, és máris túl sok tyúk- és kakasszemre lép(het)tem rá ;-) Kiigazítást kérek, ha nagyon mellényúltam ...
Ez a repertoár a szememben: o - azaz nulla értékhez közeli... a teljes évadban előfordul(hat)ó darabok szemszögéből. Mindig ugyanazok a darabok, egy-egy bemutató ezen keveset lendít az összesenben. Az Operettszínházban egyik hónapban a musicalek, a másik hónapban az operettek előadásszáma a több, de az operettek között nem tudom értékelni az unos-untalan játszott A csárdáskirálynő túlsúlyát. Össze lehet számolni - ki lehet mutatni, hogy az egyes évadokban hány előadást kap(ott) ez a Kálmán-operett, és mennyi előadásszám jut(ott) a többi operettkomponistától játszott/játszandó művekre. Úgy a musicaleknél is. Aztán össze lehet vetni ezeket az összesített számadatokat. Ki kell kérni a színháztól a statisztikai évkönyveket, s belenézni. Érdekes összefüggésekre lehet bizonyára bukkanni - akit ez egyáltalán érdekli.
Mivel a turné miatt nagyon sok embert kellett mozgósítani(minden karakterhez 4-4 színész), így javarészt azokból a darabokból lesz több előadás ahol meg tudják oldani a hiányt. Pl Csárdáskirálynő, Cigánybáró, Hegedűs a háztetőn stb
Ahogy itt látom, nem kell, hogy Pista és/vagy a Mágus lekerüljön, mert nincsenek is a repertoárban. Másrészt 4 azaz négy szerzőtől 5 azaz öt "igazi" operettet látok ugyanott. Úgyhogy talán kis - vagy nem kis- túlzás azt állítani, hogy óriási vagy nagy túlsúlyban lennének a nem-operett produkciók vagy azt, hogy csak vagy majdnem mindig Kálmán Imrét illetve azon belül a Csárdáskirálynőt koptatják. Igaz, nem számoltam össze, hogy miből mennyit játszanak az évad során. Legyen ez az illetékesek dolga vagy azé, akit ezek a részletek érdekelnek.
Lényegtelen az "ideiglenes" személy megnevezése. A vizsgálati időszak alatt semmi nem fog történni azonkívül, hogy a pénzcsapok zárva lesznek a színházban. A működés folyamata nem állhat le. Rendben fognak tovább menni a korábban meghirdetett előadások. Várakozni kell. S ha egyszer lesz új pályázati kiírás a főigazgatói posztra, bizonyára többen kapva kapnak majd az alkalmon... akár a megnevezendő ideglenes megbízott - aki lehet belülről is az a személy, aki amúgy is helyettesi megbizatással rendelkezik Kiss-B. Atilla bármi nemű "akadályoztatása" esetén (amiről a belső SZMSZ-nek kell rendelkeznie). Ha meg kívülről hoznak valakit, amint mondtam, ugyanúgy érdektelen, hiszen úgyis megy tovább a színház a maga csúfos útján. Drasztikus változásra egyelőre nem számíthatunk. Sztrájk eddig sem volt, s vélhetően nem is lesz, emiatt nem fog elmaradni előadás. Gondolom, a Dankó Pista meg Az Orfeum mágusa produkciók viszont lekerülnek a színről - végleg.
Én inkább arra leszek kíváncsi hogy kit neveznek ki ideiglenesen a helyére.
Itt az esedék Kiss-B. Atilla "munkaképtelen" főigazgatónak "megmutatkoznia" akár az ATV
Már hallani vélem az "ÁVH-s önkény" újabb áldozatának sirámait..
Jó hírek érkeztek, az Operettszínházban zajló belső vizsgálatok idejére felmentik Kiss B Attilát a munkavégzés alól
Nem hinném, hogy Rónai vagy bármelyik szerkesztő egyedül dönt arról, kit melyik műsorba és mikor hív(nak) be. A NER-be -kezdeti rossz fogadtatás után és csak sejteni lehet, mi módon, de már hosszú ideje- prímán bekötött hitgyülis prédikátor gyermeke, Németh S. Szilárd hír- majd vezérigazgató kezében futnak össze a szálak. Szerintem csakis és kizárólag Kiss-Bén múlik, akar-e interjút adni az ATV-nek avagy azt tanácsolják neki, hogy egyelőre kövesse a "Si tacuisses..." régi bölcsességet. Hír TV-s alákérdezős megjelenésére már nagyobb tétben fogadnék, aztán vagy nyernék vagy veszítenék. Várjuk ki, mi fog történni, lehet, hogy ő is ezt teszi ... a vizsgálat megindult, NE felejtse el!
Történtek korábban is (le)váltások igazgatói/főigazgatói posztokon, Kiss-B. előtt is, és a megnyugvás csak ideig-óráig tartott. Persze a remény sohasem hal meg...Függetlenül az általam is bírált jelenlegi főigazgató személyétől, egyáltalán a vezetés-szervezet-gazdaság-repertoár terén észlelt hiányosságokról is kellene újra és újra beszélni; a fórumtársaink is jelzik folyamatosan az észlelt hiányosságokat, problémákat, a felügyeleti szervek nemtörődömségét is kifogásolva. Már Vámos László, Oberfrank Géza, Szinetár Miklós, Kerényi Miklós Gábor és Lőrinczy György regnálása időszaka óta halmozódnak a mindenkori társulatnak nem tetsző, számomra is visszás dolgok - mostanra kumulálódott: elsősorban a művészetpolitikai irányt kifogásoltam eddig. Örömmel töltene el, ha a felgyülemlett anomáliákat egy új - megújuló - vezetés végre kezelni tudná. Mert a közönség szimpátiája nem biztos, hogy az "örök" Csárdáskirálynővel mindig megtartható, avagy azzal leplezhető a működés-fenntartási külső-belső zajló folyamatok megoldatlansága.
Hogyne hallottam volna és abszolút jogosanak êrzem hogy elegük van. Remélem minél hamarabb leváltják Kiss B-t és egy hozzáértő igazgatót kap végre a színház.
Engem az is érdekelne, hogy tényleg ez-e a lényeg? Hogy ki ül be és hová? Ha pl. Apáti Bencét szeretnéd látni-hallani a Hír TV-ben, én nagyon szurkolok, hogy teljesüljön ez az óhajod :-)
Engem az is érdekelne, hogy Rónai Egon miért pont Vásári Mónikát hívta be a stúdióba (vagy maga Vásári jelentkezett volna nála?), hiszen a művésznő korábban máshol elmondta, vagy kétszáz (nem emlékszem a pontos számra: másutt 35 és 140 fő között is találtam , olvastam erről) személy tiltakozott meg írt alá nyilt levelet a színház állományából... Talán Rónai felajánlhatta Vásári Mónikán kívül más tiltakozónak is a felkérést a beszélgetésre, de csak Vásári vállalta el? De megfordítom a kérdést: az Operettszínházból tömegével jelentkeztek be az ATV-nál (vagy csak egyedül Vasvári)? hogy Rónai Egon ATV-s műsorában (s miért pont az ATV csatornát választva a lehetséges más médiumok közül?) kifejthessék álláspontjukat a színházban nyilvánosságra került kellemetlen álllapotokról? de közülük - valami oknál fogva - az említett művésznőt választotta, esetleg szimpátizálva vele, tőle várva elfogulatlan, korrekt történet- és tényfeltárást? Eleve az is felmerülhet az interjút hallgatva, Rónai mennyire tud/akar elfogulatlan, befolyásolásmentes lenni a "faggatásai" alatt/közben, nem feltételezve róla, hogy netán "alákérdezne" az interjúalanynál, bizonyos várt válaszokra várva tőle?
Nem tudom, hányszor játszották a bemutató (2022) évében, de az azért sokat elárul, hogy a 2024 januári felújítás alkalmával mindössze öt (!) előadást tűztek ki. Forrás: itt. Nem remélhettek nagy verekedést a jegyekért ... Azóta feltehetőleg "offolják" a darabot, talán mindörökre.
Vásári Mónika hadilábon áll a számokkal, ez az interjú alatt többször kiderült. A Nine esetében se mondott valós adatot, 30 fölött volt az a 13, megbízható forrásból tudom. Ha valaki bemegy Rónai Egonhoz, készüljön fel a számokból is, főleg, ha jogos az elégedetlensége.
Bizonyára nagyon fontos Tassonyi (nem ahogy te írod: Tasonnyi) Balázs, de talán kifejthetnéd véleményedet az Operettszínházon végigsöprő elégedetlenség-cunamiról is, amit oly plasztikusan rajzolt meg pénteken Vásári Mónika, lásd a belinkelt interjút lejjebb (7161) ... ha esetleg még nem hallottál volna az ottani friss történésekről, nyílt levélről, egyebekről...
Vannak kifejezetten tehetséges fiatalok, közülük most Tasonnyi Balázst emelném ki, aki musical szerepei mellett, kifejezetten jó táncoskomikus is.
Életem legrosszabb színházi élménye volt, ami azért elég sokat elmond, pedig még az író páros Hamupipőkéjét is le tudtam nyelni, pár előadás után már valamennyire élveztem is, de ami a Dankóban történt az már nekem is sok volt.
Azok még pont a jobb előadások közé tartoztak. La Mancha-t kétszer is láttam. Nine se volt rossz, bár a film az sokkal jobb volt Penelope Cruz-zal
Mily szerencse, hogy nem láttam ezt "se", csak hallomások után követtem az utóeseményeket, s elriadtam a valótól...
Hallgasd meg a 7161-ben belinkelt Vásári Mónika-interjút. Érdemes! Dankó Pista is szóba kerül...meg a 13 előadást megért Nine meg a rendező miatt szintén megbukott La Mancha lovagja is és sok más gond-baj.
Dankó Pista egy előadással, amiről még Niki is hazament (pedig neki szinte minden tetszik) , megmutatta a szerzőpáros sikerét, pontosabban sikertelenségét. Az Orfeum Mágusát egyszer ingyen végigültem valahogy. Igazából zavaros volt az egész, pedig az ötlet jó volt, de blődség lett belőle sajnos, kb. 2 jó dallal.
Elrendelték a nyomozást Orbán János Dénes közpénzből fizetett százmilliós jogdíjainak ügyében
Megerősítette a rendőrség a 444 információját: nyomozás indult Nagy Ervin kulturális államtitkár feljelentése nyomán az Orbán János Dénesnek kifizetett több mint 400 millió forintnyi jogdíj ügyében. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szűkszavú írásos tájékoztatása szerint "a BRFK feljelentés alapján rendelt el nyomozást hűtlen kezelés bűntett gyanúja miatt, az eljárás folyamatban van".
Mindketten ugyanazt mondjuk, csak más -más megközelítésből, más aspektusra irányítva a figyelmet. Megoldást keresve, ami nem csak azon múlik, hogy az igazgatót leváltják és akkor egy új emberrel és stábjával hirtelen, hipp-hopp, minden működni fog az Operettszínházban, és miután megszabadultak a zavart keltő elemektől is, így a színészeknek és a közönségnek mindjárt minden jobb lesz, a közérzetük is. Hogy akkor megnyugvás lesz a „házban”. A probléma gyökere ezekkel nem oldódik meg. Igenis, új szemlélet alatt új irányultságú repertoárt is várnék azokra a szempontokra is figyelemmel, amelyeket az előző bejegyzésemben felhoztam: redukálni Kálmán-operettek előadásszámát, értve ezalatt visszaszorítani méltányos keretek közé a gálákon rendszeresen előforduló Kálmán-dalok tömegességét, ezzel helyet biztosítani más szerzők (Lehár, Huszka, Jacobi, Szirmai) alkotásainak, csakúgy mint a bécsi, francia, angol, német klasszikus operettekre is fókuszálni, sőt, legalább a gálákon elővenni-előadatni mára elfeledett szerzők egykor népszerű dalait is. Kapjon lehetőséget a mai közönség megismerni az ilyen-olyan okok miatt mára elfeledett/elfelejtett magyar szerzők, így Fényes Szabolcs, Nádor Mihály, Farkas Ferenc, Vincze Ottó, Kerekes János, Polgár Tibor, meg más nemzetek komponistáinak egykor sűrűn játszott operettjeiből valamit: ízelitőül bemutatni – a rádióban is valaha sokszor játszott – dalokat, kettősöket.
Az Operettszínház akut
problémáira nem Te fogod és én sem megtalálni a gyógyírt. Kiss-B. Atilla
vezetői-irányítói alkalmatlanságáról írtam, a szakmaiságáról vagy
szakmaiatlanságáról sem mi fogunk dönteni. Én azt hangoztatom, amiről érzéseim
szerint kevesen tudnak, az ok-okozati összefüggéseket keresem - függetlenül a
főigazgató és társai személyétől, betöltött pozícióiktól - , az eltelt évtizedek
alatt hogyan és miért süllyedt erre a mostani alacsony szintre a színvonal. A Pejtsik Péter és
OJD csak a jéghegy csúcsai, korábban is voltak botrányok, másfélék is, amelyek felkavarták a
vizet, gondolok például KMG távozásának körülményeire is. Aztán ahogy váltották
egymást a direktorok, inkább a biztos sikerek mellett maradtak, a többi meg
kikopott, eltűnt. Az idők folyamán csak a rádió játszotta népszerű számaikat.
Nekem megvannak a rádiófelvételek, jól ismerem ezeket, sokszor hallgattam és kazettákra
felvettem az említett zeneszerzőktől is, közülük sok szépséget „begyűjtve”.
Az operettszínházban
operettet kell játszani, a musicalből kevesebbet adni, kinevelni, behozni a
színházba kvalitásos énekhangú, jókiállású művészeket, akik nemcsak táncolni,
hanem művészi fokon énekelni is tudnak a megfelelő szövegtudással rendelkezve. Ezek
is legyenek szempontok bárki esetleges érkezésével, ha a most alkalmatlannak
bizonyult Kiss-B. Atilla után valaki átveszi majd a stafétabotot: azaz vele
módosulnak a viszonyok, a szerepek és a feladatok. Ettől kezdve új embereké a
felelősség és a döntés.
Honthy, Feleki és tsai elhunytáról nem tehet Kiss-B, viszont éppen hogy szakmaiságának hiányát (is) jelzi az, hogy "nem tartotta/tartja meg a nyert pályázataiban ígért operettbemutatókat". Valamint az, hogy Pejtsik Péter(eke)t és a szélhámos OJD-t tolta a közönség képébe, és tolná továbbra is, ha a NER fennmarad. Viszont mondd csak, ki a Búbánat búbánat menne el Nádor MIhály, Farkas Ferenc, Vincze Ottó, Kerekes János, Polgár Tibor és más felsorolt, felejtős alkotók felejtős alkotásaira, darabjaira? Nem beszélve az unos-untalan ismételgetett, javarészt régesrég letűnt külföldi szerzők műveire? Hidd el, mindannyian ismerjük tájékozottságodat az operett világában (is), úgyhogy csupán emiatt, ennek demonstrálására nem kell időről-időre reklamálnod a hiányukat. Anélkül is tudjuk, hogy ismered őket. Ahogyan te is jól tudod, hogy a felsoroltak túlnyomó többségére nincs közönségigény, ezért színrevitelük irreális óhaj, hiányuk a műsorrendről pedig jogos. Kiss-B vezetői alkalmatlanságát nem az ő "mellőzésük" mutatja, hanem a társulat nyílt levelében foglaltak.
Már többször hangot adtam itt a topikban, hogy Kiss-B. Atilla főigazgatóban csalódtam – nem szakmaiságában, hanem mert nem tartotta/tartja meg a nyert pályázataiban ígért operettbemutatókat. (A Színház musical-vonalát érdemeiben nem követem, kevéssé érdekel.) Például az első pályázatában hangsúlyosan szerepelt és megígért mások között Suppé (Boccaccio)-, Lehár (Giuditta)-bemutatókra máig sem került sor ; erőlteti a Kálmán Imre-operett-bemutatókat, háttérbe szorítja Lehárt, Ábrahámot és más kiváló magyar operettkomponistákat, darabjaikat nem viszi színre; a repertoárt tekintve (ideértve az évi három-négy-öt operettgála műsorösszetételét is) egysíkú, „belterjes”: többé-kevésbé három-négy hazai szerző darabjai privilegizáltak, és azok „cserélődnek” hosszabb időtávon, ezek: Kálmán, Huszka, Lehár. A gáláknál is ez a helyzet: következetten domináns - szerintem túljátszott, túlhangsúlyozott - Kálmán-darabok dalai szólalnak meg a legtöbször, az egyoldalúságon úgy tűnik nem akarnak változtatni, bár ezt érezve olykor a programba „becsúszik” pár „hangsúlytalan” előadásszám más szerzőktől is merítve.
De miért nem hallunk Ábrahám Pál, Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Nádor MIhály, Zerkovits Béla, Fényes Szabolcs, Farkas Ferenc, Vincze Ottó, Kerekes János, Polgár Tibor, Eisemann Mihály, Gyöngy Pál és a többi, operettet is jegyző neves komponistáról, műveikről, akik-amelyek ismertek, csak nem játssza az Operettszínház? Mára csak a rádióban lehet(ett) hallgatni olykor szerzeményeiket, amely felvételek sokszor kiváló operaénekeseink közreműködésével készültek, ezzel is hangsúlyozva, becsülve és öregbítve a szerzőiket meg alkotásaik értékeit; megmentve a feledéstől. Az intézmény vezetői miért nem keresik meg a Rádió gazdag hangarchivumát hol kutatva kincsekre lelhetnének, hiszen azokat leporolva a színpadra - ha egykor ott sikeresek voltak - oda megint almazhatnák – ezzel bővítve a jelenlegi szegényes, egyoldalúan beszűkült operett-repertoárt.
Mintha nálunk az Operettszínházban nem létezik nemzetközi operettirodalom ismerete: nincs a repertoáron francia, angol, német/osztrák, lengyel, cseh, román, olasz, orosz-szovjet darab: nem szerepel Offenbachtól, Planquette-től, Hervétől, Lecocq-tól, Sullivantől, Jonestól, Millöckertől, Zellertól, Faltól, Oscar Straustól semmi. A bécsi klasszikus, nagyívű operett műfaját az utóbbi években a színházban egyedül Johann Strauss Cigánybárója képviseli - az operettgálákra „becsempésznek” ugyan más szerzőktől egyet-kettőt, de ezek sem szerepelnek a repertoáron hosszú évek-évtizedek óta. Ez borzasztóan kevés, ez a gyakorlat a szememben nem elfogadható! Ugyanakkor a musical-részleg megy „ezerrel”, dömping-jelleggel.
Ki emlékszik már rá, hogy hajdan a Fővárosi Operettszínház a nevéhez igazodva-ragaszkodva sok szerzőtől soféle operettet játszott. Csak operettet, hiszen akkor még döntően az operetté volt a „főszerep”. Esetleg egy-egy zenés játék vagy musical színesítette még a palettát. Úgy vélem, szerencsétlen döntés volt, amikor az egykori Rock Színházat összevonták az Operettszínházzal – ez a folyamat 1996 után indult el, majd a fúzióval kapott új lendületet - és irányt - a musical műfaja a teátrumban, a profilbővüléssel az egykori igazgatók (Kerényi Miklós Gábor, az őt követő Lőrinczy György, a jelenlegi főigazgató, Kiss-B. Atilla) kényszerhelyzetbe kerültek, a musical „elvette” a havi előadásszámok jelentős részét, gyakorlatilag a felét az operettétől. És ezzel együtt ennek az irányzatnak következményei adódtak: akkor és ott kezdődött el a mai Budapesti Operettszínház színvonalának süllyedése, mind szervezeti, mind működési, mind fenntartási anomáliák/problémák felmerülése által. Az énekesgárda meg felhígult, kiegészülve-társulva musical-színészekkel-énekesekkel, táncosokkal.
Ma már nem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett operettjátszásról az Operettszínházban – a kétféle zenés színjátszás megosztottsága, az előadói gárda ide is, oda is való „átjárását” látjuk, amelynek káros hatása a szereplő művészek hangjának sem tesz jót. Mára nincsenek az Operettszínházban olyan kiugró, jó hangú, klasszikus operettet magas színvonalon előadó, elsősorban férfi tenorok (bonvivánok) és táncos-komikus szerepekkel is kitűnt énekes-színészek, akik valaha főleg az operett műfajában jeleskedtek és mára legendákként emlékezünk és hivatkozunk rájuk. De kiváló baritonokra is emlékszem, akik az Operettszínházba átjárva valami emlékezeteset nyújtottak, Említhetem a rég- és közelmúltból – legyenek saját tagok vagy vendégek, akár az Operából: Baksay Árpád, Sárdy János, Palócz László, Bende Zsolt, Oszvald Gyula, Harsányi Frigyes, Farkas Bálint, Marik Péter, Homm Pál, Jankovits József, Virágh József, Feleki Kamill, Rátonyi Róbert, Németh Sándor. Mint a felsorolásból kitűnik, az Operaházból is többen és sokszor jöttek „besegíteni”, kiket mások is követtek. Rájuk is jószívvel emlékezem: Leblanc Győző, Kovácsházi István, Nyári Zoltán, de említhetem a közelmúltból Boncsér Gergelyt is. Ők sincsenek már a Nagymező utcai „operettben”. A primadonnákról és a szubrettekről sem feledkezhetem meg, amikor a régi idők művészeire nosztalgiával emlékszem vissza, rájuk, akik a musical világa előtt tündököltek a Nagymező utcai teátrumban. Hadd említsem meg közülük, akik rajongtak az operettért, de már nincsenek köztünk: Honthy Hanna, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, később Galambos Erzsi, Tiboldi Mária, Felföldi Anikó vagy Kovács Zsuzsa. A régi idők és újabbak, akik már a musical-irányzat térnyerését is átélték: Domonkos Zsuzsa, Lehoczky Zsuzsa, Zsadon Andrea, Kalocsai Zsuzsa, Frankó Tünde, majd vendégként Pitti Katalin, Teremi Trixi, Geszthy Veronika, de még sokan mások is, elvitték az operett, a „magyar hungaricum” jó hírét messze, a nemzetközi színtérre is.
A mai, aktív operetténekeseink között is sok nagyszerű művész található (lásd: a színház jelen társulati tagjait) – de ők már nem „szívvel-lélekkel” csak az operetté, hiszen sokszor át kell váltaniuk a musical és/vagy a rockopera műfajába meg oda-vissza. Ez a körülmény pedig sok tekintetben nem szerencsés helyzetet eredményez(ett) a számukra. Így a vezetőség is tehetetlen, a tagság és a szimpatizánsok meg elégedetlenek. Nyilván jogosan. A közönség is megosztott.
Több művész is elment az Operettszínházból (Dolhai Attila, Kerényi Miklós Máté és mások) – nem mindig a saját akaratából; pontosabban, felmérték a lehetőségeket, úgy érezték nem igazán számítanak már rájuk, és a „balhék”, indulatok elől menekülve másfelé vették útjukat, ahol kiteljesedhetnek, ahol szívesen fogadják, ahol bizonyíthatnak, ahol számolnak velük, ahol tehetségüknek megfelelő feladatok várj(t)ák őket. Peller Károly még énekel a színházban, de már a rendezés felé kacsingat, Sajnos, közelmúltban elhunyt művészről is tudunk (Vadász Zsolt), így őt pótolni kellett, de nehézséget okoz az „elvándoroltak” helyébe lépők képességüknek, készségüknek megfelelő/való szerepek kiosztása is.
A rendezők köre is felhígult, hiszen többen a prózai színház világából is érkezn(t)ek. Az Operettszínház a meglévő énekművészeivel - akiknek az operett mellett a musical-darabokban is helyt kell állniuk - és a jelen két meghatározó rendezőjével (a művészeti vezetőnek is kiválasztott bonviván, Homonnnay Zsolttal meg a táncművész-koreográfusként is ismert Bodor Johannával) próbál valahogyan „el(ki)evickélni” a süllyedő hajón/hajóval – valahová tartva, nem igazán tudják is, hova-merre? Mellettük rendezett-rendez még Béres Attila, Szabó Máté is. A karmester - főzeneigazgató, Pfeiffer Gyula gyakorlatilag egyedül irányítja a zenekart - igaz szenvedélyesen, alapos ismeretekkel, de Ő is "kénytelen" a musicalre hangolódni alkalomadtán...
Az Operettszínháznak anyagi forrásokra, musicaltől való szabadulására, szervezeti áthangolásra, struktúraváltásra, további művészfelhozatalra, „művészkinevelésre”, az operett műfajának kitágítására, szélesebb repertoárra való átállásra lenne szükség, melyek – attól félek – a kellő, talán fájdalmasnak tűnhető és társuló „vérátömlesztés” nélkül nem valósulhat meg, nem fog realizálódni. Új kormány, új szemlélet, új emberek, új koncepció lefektetése, hatalmi „kiigazítás” és megfelelő dotáció hozzárendelése. A mostani Budapesti Operettszínház már nem az, ami volt egykor, a hírneve megkopott, amit a közönségnek nyújt szegényes, unalmas. De talán most megújulhat(na) – de csak értő kezekben, mert senkinek nem hiányzik egy zsákutca, vagy „cseberből-vederbe” folyamatvég.
Felébredtek...
NAGYINTERJÚ – Úgy énekli az Éj királynőjének áriáját, hogy az ember azt gondolja, megrepednek az ablakok – Beszélgetőpartnerünk: Süle Dalma operaénekesnő
Kultrebel.hu – Csejk Miklós – 2026.08.5.
Süle Dalma koloratúrszopránként úgy énekli Mozart A varázsfuvola című operájában az Éj királynőjének áriáját, hogy az ember azt gondolja, megrepednek az ablakok. Szeret dzsesszt hallgatni, viszont az opera és az operett világa áll legközelebb a szívéhez, ami nagy szerencse, hiszen a Budapesti Operettszínház primadonnája. Legnagyobb küzdelme arról szólt, hogy joga van úgy élni az életét, ahogyan szeretné. Az éneklés kapcsán kiemeli, hogy náluk a családban karácsonykor mindig volt közös dalolás, versmondás. Általában ő rendezte ezeket az esteket, emiatt sokáig rendező és koreográfus szeretett volna lenni. Fontos neki a nyitottság, szerinte érezhető az a pillanat, amikor beszippantja a nézőket egy előadás.
„Bozsik Yvette-hez éppolyan
nyitottsággal fordulok, mint amilyen nyitottan ő fordul az ötletei felé. Ez nem
jelenti azt, hogy nincsenek hullámvölgyek, mert az is a próbafolyamat
velejárója. Hogy mondjak egy példát, Firtost játszom a Budapesti Operettszínház
Hamupipőkéjében. Egy Tündérkirálynőt. Firtos a feltétel nélküli szeretetet és
odaadást jeleníti meg a darabban, soha nincs egyedül, mindig vele van a
csodalényekkel teli udvara: az óriás, a törpe, a lidércek, a szőrösböfögő, a
táltos, aki sugallja a tanácsokat. A táltos és a Tündérkirálynő között mintha
afféle férfi–női viszonyrendszer lenne, csak elmosódnak ezek a dolgok a spirituális
világban.”
„Amikor hazajöttem Hollandiából, akkor találkoztam Iván Ildikóval, aki egy csodás énektanár; ő sokat segített ezen az úton. A Zeneakadémia mesterszakán pedig Kiss-B. Atilla lett a professzorom: ott dőlt el minden végleg, és a mai napig ő egyengeti az utam. Én nem származom zenészcsaládból, de azt mondhatom, hogy Iván Ildikó a zenei anyukám, Kiss-B. Atilla pedig a zenei apukám.”
„Hogyan szeretett bele az operába?
Sokáig dzsesszénekes szerettem volna lenni, de 17 évesen az
Operaházban láttam Rossini A sevillai borbély című operáját, és az eldöntött
mindent. Elvarázsolt az előadás, attól kezdve operarajongó lettem. A családban
a nagypapám volt operarajongó, az összes, operával kapcsolatos könyvét
megörököltem. Szeretem a kortárs zenét is. Tavaly előtti év végén énekeltem
Ligeti György Mysteries of the Macabre című művének koncertverzióját. Ez egy
teljesen őrült koloratúrszoprán szerep, nagy szerelem a részemről, rengeteg
felkészüléssel járt, viszont annál nagyobb volt az öröm, hogy elénekelhetem.
Meg lehet hallgatni, fönn van a világhálón is a koncertfelvétel.”
„Kiss B. Atilla és Homonnay Zsolt zenés-színművész osztályában tanítok hangképzést az SZFE-n. Nagy felelősség. Magamról is sokat tanulok oktatás közben, és egy csomó mindent sokkal inkább rendszerben látok, mint előtte. Észrevettem magamon, hogy azzal szeretek igazán dolgozni, akin látom, hogy motivált, és szeretné a szakmát minőségi szinten művelni. Nem kell feltétlenül a legjobb hangnak lennie, de fontos éreznem, hogy időt, energiát fektet a tanulásba.”
„Az Anne Frank naplóját is játssza a Budapesti Operettszínházban.
Egyedül, mert ez egy monoopera. Valljuk be, elég nagy kihívás egyedül
fenntartani a figyelmet.
Ez az a szerep, ahol a színészi vénámat is kiélhetem; zeneileg is nagy kihívás, és a hangbéli kvalitásaimat is teljes mértékben kibonthatom. A próbafolyamatot, a Rátóti Zoltánnal közös munkát intenzív mesterkurzusként éltem meg. Nagyon intim térben játsszuk a darabot, egymás levegővételét is lehet hallani. Előadóként mindig érzem azt a pillanatot, mikor beszippantja a nézőket az előadás. Soha nem érzem magam egyedül. Pfeiffer Gyula főzeneigazgató kezei alatt együtt lélegzik velem a kilenc fős zenekar, nagyon izgalmas díszlet, jelmezek, változó fények, az előadást a háttérből segítik a nézők számára láthatatlan munkatársak, szóval ez egy komoly közös munka, igazi összművészeti alkotás.”
Az Operettszínház sztárja volt: 80 évesen így él az egykori primadonna, Domonkos Zsuzsa
Femina.hu –|2026. 09. 05. 05:40 – Hársfai-Stein Erika
