Aus der Staatsoper Berlin
Mit Christian Thielemann und der Staatskapelle Berlin
Die Staatsoper Unter den Linden verabschiedet beim Konzert zum Jahreswechsel traditionell das alte und begrüßt das neue Jahr. Diesmal steht dieser Abend ganz im Zeichen der Musik von Franz Lehár, der die "Silberne Zeit" der Operette mitgeprägt hat.
Neben der populären Operette "Die lustige Witwe" werden auch Werke aus den 20er und frühen 30er Jahren zu hören sein, in denen sich Lehár der Oper annähert. "Giuditta" bezeichnet der Komponist als "Musikalische Komödie". Und in "Friederike" und "Paganini" sind dann prominente Personen der Kulturgeschichte zu erleben, wie der Teufelsgeiger" Niccolò Paganini oder der "Dichterfürst" Johann Wolfgang von Goethe.
Als Solisten werden die Sopranistin Vida Mikneviciūtė und der Tenor Thomas Blondelle zu erleben sein und die Staatskapelle Berlin. Die musikalische Leitung hat der Generalmusikdirektor der Staatsoper Christian Thielemann.
Franz Lehár
Musik aus den Operetten Die lustige Witwe, Friederike, Paganini und Giuditta
Paul Lincke
Ouvertüre zu einer Operette
Schlösser, die im Monde liegen aus der Operette "Frau Luna"
Wenn die Sonne schlafen geht aus der Operette "Frau Luna"
Walter Kollo
Na Jungekin nun wollen wir mal aus der Revue "Juhu!!! Es ist erreicht!"
Johann Strauß / Ralph Benatzky
In Hispaniens heißem Sonnenland (Spanisches Tanzlied) aus der Revue-Operette "Casanova"
Eduard Künneke
Strahlender Mond aus der Operette "Der Vetter aus Dingsda"
Ralph Erwin
Ins blaue Leben aus dem Film "Das schöne Abenteuer"
Jean Gilbert
Du wärst was für mich aus dem Film "Zwei Herzen und ein Schlag"
Ralph Benatzky
Medley aus der Operette "Im weißen Rössl"
Die ganze Welt ist himmelblau - Es muss was Wunderbares sein - Was kann der Sigismund dafür
Eduard Künneke
Ouvertüre aus der Tänzerischen Suite
Paul Abraham
Es ist so schön, am Abend bummeln zu gehen aus der "Operette Ball im Savoy"
Richard Fall
Heinrich, wo greifst du denn hin
Willy Engel-Berger
In der Bar zum Krokodil
Werner Richard Heymann
Du bist das süßeste Mädel der Welt aus dem Film "Liebeswalzer"
Friedrich Hollaender
Guck doch nicht immer nach dem Tangogeiger hin aus der Komödie "Phaea"
Franz Doelle
Man sagt zu einer Dame nicht aus dem Film "Viktor und Viktoria"
Kurt Weill
Ouvertüre zu "Der Silbersee"
Werner Richard Heymann
Das gibt's nur einmal aus dem Film "Der Kongress tanzt"
Theo Mackeben
Die Nacht ist nicht allein zum Schlafen da aus dem Film "Tanz auf dem Vulkan"
Vida Mikneviciūtė, Sopran
Thomas Blondelle, Tenor
Staatskapelle Berlin
Christian Thielemann
Konzertaufnahme vom 31.12.2025
Le Roi Carotte (Sárgarépakirály) – opéra bouffe féerie, négy felvonás, 1872. január 15, Párizs, Théâtre de la Gaîté
Két sorszámra
hivatkozom, mely alatt linkeket tettem be egy-egy külföldi színházi produkció ének-zenei
felvételeiből:
4191. - Volksoper Wien (2019) - "König Karotta"
https://www.youtube.com/watch?v=JWvcbmMDHBU - trailer
5790. - Opéra National de Lyon (2015) - "
Sajnos, azóta nem
mindegyik videó-lejátszás indítható el újra.
Most külön linkelek
ide három részletet - az operett eredeti, francia változata (LYON OPERA)
https://www.youtube.com/watch?v=B0DTJ2FeQeg
- a nagyszabású I. finálé
https://www.youtube.com/watch?v=_DrkAnKivsU
- Extraits du spectacle
https://www.youtube.com/watch?v=sxJkw1PcU3k - Ville Morte 2 Broadband
Még egy bejátszás,
ezúttal a Staatsoper Hannover "König Karotta"-produkciójából (2017):
https://www.youtube.com/watch?v=BxnSQbr3W8U
– trailer
A Budaörsi Latinovits Színház Offenbach-bemutatójának híradásából azt
szűröm le, hogy amit Kovalikék színpadra vittek egy teljesen átdolgozott,
átírt, leredukált mű lett az eredeti nagyoperettből: a nagyszabású énekkar-zenekar
és operai nívójú énekszólamok híján és helyettük kapunk egy minimálisra lecsupaszított
ének-zenekari hangzással és vadiúj értelmezéssel valamit, ami emlékeztethet az
alapműre: ami lehet érdekes, társadalmi szatíra akár a mai hazai vagy külföldi viszonyokra hajazva, de engem biztosan nem vonz oda a színházba azt-ezt megtekinteni.
Jacques Offenbach és Victorien Sardou operettje alapján átdolgozta: Kovalik Balázs és Ari-Nagy Barbara
Dalszöveg:
Závada Péter
Zenei
adaptáció: Furák Péter
Köszi a cikket, sajnos a zene nem tudom milyen, de történet úgy nézem egy társadalomszatíra.
„HÉTKÖZNAPI VALÓSÁGUNK OPERETTBEN ELMESÉLVE”
/Revizor.hu - 2025. okt. 28./
Az operett szűk évszázados virágzását egyfajta hanyatlástörténetként szokás bemutatni, mely Offenbach éles társadalombírálatának magaslatáról Lehár „se veled, se nélküled” problematikájának mélységeibe hanyatlik. A szép elméletet azonban mifelénk ritkán igazolja a színházi gyakorlat.
BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
A RÉPAKIRÁLY | SZILVESZTERI ELŐADÁS PEZSGŐVEL!
Kacsóh Pongrác halálának 102. évfordulóján Őrá (és a belinkelt felvételen éneklő Udvardy Tiborra is) emlékezem - a „János vitéz” és a „Rákóczi” daljátékok szerzőjének ezzel a szép dalával:
Kacsóh Pongrác: Késő ősz van – dal (Udvardy Tibor)
Késő ősz
van sárga levél mind lehullott már a fáról,
Nézem,
nézem, álmodozom tovaszállott boldogságról.
Búsan
kérdem lesz-e tavasz e világon?
Lesz-e
bimbó lombja vesztett száraz ágon?
Sírok,
sírok, sírok, sírok, siratom a legszebb álmom.
Én is untam az operettszínházi előadást, az első felvonás még egész jó volt, a másodikban csak a fődal, ami tetszett. A tartalma viszont nem érdekelt, ezért nem is utazom megnézni, kissé régimódi nekem ez a történet.
Most már reménykedjünk: a műsorújság szerint holnapután, szombaton 21.15 és 23.50 óra között közvetíti az M5 csatorna az Emlékszel még? című, Fischl Mónika életműkoncertjének televíziós felvételét a Budapesti Operettszínházból. (Korábban már műsoron lett volna, végül elmaradt és helyette egy másik operettgálát sugároztak.)
A Miskolci Nemzeti Színház 2025. október
10-én mutatta be Szabó Máté új rendezésében Jacobi Viktor
ismert operettjét, a Sybillt. (2015-ben az Operettszínház
ugyancsak az ő rendezésében vitte színpadra a darabot.) A miskolci
premier-előadásról itt van egy kritika.
A bemutatón és pár előadásig a
Nagyherceg szerepét Dolhai Attila alakította, akiről tudni
lehet, hogy augusztus elejétől a Székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója.
A december 10-től újra műsoron levő - Sybill-sorozatban már nem Dolhai,
hanem váltótársa, Szőcs Artur játssza minden előadáson a
Nagyherceget. A kettős szereposztásban színre került operett egyik
címszereplője az Operettszínház primadonnája, Bordás Barbara, aki
Miskolcon, az októberi bemutatón is vendégszerepelt. A decemberi-januári
előadások szereposztásai és időpontjai ezen a linken elérhetők.
folytatás
Folytatom előző írásom:
Próbáltam kicsit utánanézni Krasznai-Krausz Mihály operettjének, a Eine frau von format-nak, ami külföldön népszerű volt, Németországban, Ausztriában nagy sikerrel ment, még 1928-ban még egy német némafilmet is készítettek belőle. Azt nem tudom, hogy ennek megvan e még a valamelyik kópiája, mindenesetre nyomát nem találtam a youtube-n. Mivel Krasznai-Krausz is zsidó származású volt, ezért ezek nagy eséllyel megsemmisítésre kerültek. Már ez amiatt is igaz, hogy a német hírekből kiderítettem, hogy állítólag a II. világháború után azért nem ment sehol a még 1935-ben Bécsben A theater der Wien-ben még elővett darab, mivel elveszett az operett, pontosabban megsemmisítették a partitúrákat, aztán ott is folyt az a fajta keresés, mint nálunk jelenleg is folyik a filmarchivumba, és egy régi slágert kerestek Hollandiában, és ekkor véletlenül találtak egy kottaanyagot, ami ez az elfeledett operett volt. A világháború előtt állítólag 1000-szer ment külföldön, persze ezeket az adatokat óvatosan kell kezelni, de mindenesetre sokat. 1927-ben szenzációs sikert aratott a berlini Theater der Westens-ben, talán amiatt, mert a női főszerepet a német operettkirálynő, fritzi Massary játszotta. Persze nekem semmit se mond neve, de hát így van ez Lábass Jucival is, akit ma már senki se ismer, pedig a maga kórában hatalmas sztár volt, de sajnos korán meghalt. Egyik utolsó szerepe Ábrahám Pál Viktóriájának főszerepe volt, ezután nemsokkal meghalt, így a hangosfilmekbe se került be... elfelejtettük.
Egy időben a YouTube-on megtalálható volt a Hercegkisasszony egyik szép részlete: egy tenordal magyar felvételen, de aztán valamiért inaktív lett a linkje vagy törölték onnan.
(„Csend, bohó szívem…”
– Rösler Endre és az Odeon Zenekar)
A Magyar Rádió operettadásaiban sokszor hallhattunk részleteket Lehár művéból, ezeket:
Lehár Ferenc:
Hercegkisasszony
- Mary-Ann dala (Házy Erzsébet)
- Közzene
Km. a Magyar
Állami Operaház zenekara. Vezényel: Bródy Tamás - a stúdiófelvétel bemutatója: 1976. december 26., Petőfi
Rádió, 15.44 -16.06; Házy Erzsébet új operettfelvételeiből.
A YouTube-on viszont
találtam archív ének-zene részleteket az operettből:
Lehár Ferenc: Hercegkisasszony – Intermezzo
(Az időskálán: 33:35 – 37:49 - „Resignation from operetta Das Fürstenkind (1909)”)
Forrás: Franz Lehár: Selected Orchestral – Suites, Dances and Intermezzi. Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin conducted by Michail Jurowski (ex CPO)
Lehár Ferenc: Hercegkisasszony – „Ringó-keringő” – Környey Béla (1909-10 körül)
„Sing the great
hungarian tenor, Környey Béla.(Jumbola Record - No.15641 - 5196) The Hungarian
Royal Opera House's orchestra, Budapest, around 1909-10.”
1910. december 20-án Szamosi Elza Lehár Ferenc Das Fürstenkind (Hercegkisasszony) című operettjében énekelte Mary-Ann szerepét Környey Béla partnereként.
Megjegyzem még, a „Hercegkisasszony”-t évtizedekkel később átdolgozta Lehár, és ebből új operettet alkotott: „Hegyek ura” („Der Fürst der Berge’, Berlin, 1932)
Az nem valószínű, hogy készült erről hangfelvétel.
Köszi, erről a darabról sose hallottam, még a címét is.
- Theofrastos Sakellaridis: Görög operettának mestere, francia szövegek adaptált, ismert olyan műveiről Látni akarom a pápát! - Jelenleg ez az operettjét játszák Görögországban, mindenesetre elég különös erről a témáról operettet írni (1920), egy szatirikus siker egy nászúton élő párról.
- Nikos Hadjiapostolou: Erős görög népi elemeket és dallamokat építettek, helyi ízeket adva.
- Spyros Samaras & Dionüsziosz Lavragas: Korai közreműködők, akik segítettek meghatározni a műfajt. Megjegyzés: Szamarasz zeneszerző egy művét szerintem minden sportkedvelő ismeri,
- mivel ő írta az olimpiai himnuszt, emellet operákat is szerzett Spyridon Samaras, Olympic Anthem 1896
Lehár Ferencnek ismeretes egy kifejezetten görög témájú (a cselekmény Görögországban játszódik és részben görög karakterek szerepelnek a librettóban) operettje, "A hercegkisasszony" („Das Fürstenkind”, 1909, Bécs): operett, előjátékkal, két felvonásban. A magyarországi bemutatója a Magyar Királyi Operaházban volt 1910. december 20-án. Ez volt az első Lehár-operett, amelyet itthon az Operaház előadott.
„A hercegkisasszony szövegét Léon Viktor írta. Arról szól, hogy egy görög rabló, Hadzsi Sztavrosz, egyetlen leányát, Fotínit, hercegkisasszonyként nevelteti. A leány semmit sem tud apja kedélyes, balkáni operett-mesterségéről, ellenben beleszeret Bill Harisba, egy amerikai tengerészbe (amint látjuk, nemzetközi darab), aki rendszerető jenki lévén, nem képes megérteni, hogy ezt a veszedelmes rablót a rendőrség képtelen elfogni. Megfogadja tehát az előjáték fináléjában, hogy kézre keríti. Hadzsi Sztavrosz értesülvén leánya szerelmesének elhatározásáról, ír Fotíninek, hogy rögtön férjhez mehet Billhez, mihelyst az megnyerte a fogadást. Ez az első felvonásban történik. A fiatalok azonban a rablók kezei közé kerülnek és így az apa, illetőleg a leendő após foglyaivá lesznek. Ez persze, amikor megtudja, hogy kiket fogott el, nem mutatkozik a leánya előtt, hanem szabadon bocsátja mind a kettőjüket. A második felvonásban az amerikai mégis csellel a hajóra csalja a rablót. Azt írja neki, hogy a leányát elfogta, és túszul magának szándékozik tartani. Hadzsi megérkezik, megadja magát, és mint a hercegkisasszony apja egyszersmind kikötéséhez híven férjhez adja a leányát az ügyes Billhez. Bill megnyerte a fogadást, és a hercegkisasszony - hála a szintén ügyes librettistának - sohase fogja megtudni, hogy az apja zsiványvezér.”
A fiatal Callas – itt még Maria Kalogeropoulos néven szerepelt a Boccaccióban (mint Beatrice) 1940 novembere és 1941 februárja között, a Görög Nemzeti Operával Athénban. (17 éves volt mindössze.)
A görög operaház főként görög operetteket szokott elővenni, de 1 vagy 2 éve elővette a Denevért és egy korábban a Víg özvegyet illetve kisszinpadon egy Sullivan darabot, azt hiszem a Mikadot, és még Offenbach egyik görög témájú operettje (Orfeusz az Alvilágban vagy Szép Heléna, passz) című műve is előkerült. Valójában náluk a görög téma az érdekes, mert az operák közül előreült Richard Strauss egyik görög témájú operája és Janacek ritkán elővett operája, a Makropulosz ügy.
Ha már görög operett és görög előadóművészek. Ismeretes, hogy a később világhírű, görög származású Maria Callas, pályája kezdetén az Athéni Operaházban Franz von Suppé Boccaccio című híres operettjében mint Beatrice debütált (1941. február 15.) De még két másik operettben is fellépett: Lehár Ferenc: A mosoly országa és Carl Millöcker: A koldusdiák ("Laura" - Athén, 1945) - miközben már jelentős operafőszerepekben is bemutatkozott a színpadokon.
És mik is nem derülnek ki erről az operettről, mégpedig az, hogy ebből készült az első görög hangosfilm, ami régebbi, mint az első magyar hangosfilm, a "Kék bálvány", ami, mint tudjuk nagyot bukott.
Nem rossz!...
Az operett műfaj Dél-Európában is népszerűvé vált, Spanyolországban a zarzuela formájában, de Görögországban is született pár népszerű operett, ezekről sajnos semmit se hallani nálunk, de az görög operaház időnként elővesz egyet-egyet.
A Rádió Dalszínházának stúdiófelvétele
volt:
Arthur Sullivan: A
cornwalli kalózok, avagy a becsület rabja (bemutató:
1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.35)
”The
Pirates of Penzance, or Slave of Duty”
Dalszöveg Fischer
Sándor magyarra fordításában.
Énekelnek: Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, B.
Nagy János, Gregor József, Melis György, Miller Lajos, Németh Sándor, km. az MRT Énekkara és
Szimfonikus Zenekara. Vezényel. Breitner Tamás. Zenei rendező: Fejes
Cecília. Rendező: Horváth Ádám.
A Zenés TV Színház ebből az operettből nem készített
felvételt!
Köszi az információt, bevallom ezekről a művekről egyáltalán nem hallottam, még a címüket se, kivéve a Sullivan operett, amit Kalózkaland címen mutattak be 2009-ben Szegeden. A cornwallli kalózok ez persze ugyanaz a mű, bár nem tudom, hogy megvan-e az archivumban, esetleg a közeljövőben leadhatja az m5, mivel a hó utolsó szombatján mindig egy-egy részt sugároznak a tv zenés színháza operettjeiből, illetve ott van még az m3 online csatorna is, ott is meg lehet nézni ezen tévésorozat operáit, operettjeit.
| 1971. január 23. | Arthur Sullivan | Egy esküdtszéki tárgyalás | zenés komédia | Szitányi András | A darabot Ádám Ottó színesben újra megrendezte 1991-ben.[8] |
Az írt címlistádhoz pótlom
a hiányzó zeneszerzőket
"Chansons de Paris" Paul Van Stalle és
Charles Tutelier 3 felvonásos operettje. Zenéjét belga zeneszerző, Max Alexys
(1890-1967) hangszerelte át. Bemutató: Besançonban, 1954. november
20-án, Párizsban pedig a Théâtre de la Porte Saint-Martinban, 1957. június
23-án.
"Aschenbrödel" ( Hamupipőke ) Johann Strauss által komponált balett. Ő írta a balett összes fő
szólamát, és az idő múlásával tervezte a hangszerelés kiegészítését,1899-ben azonban
meghalt, és a darabot Josef Bayer
zeneszerző fejezte be 1900-ban.
"Monsieur
Choufleuri restera chez lui"
- Jacques Offenbach operettje. A Magyar Televízió Zenés Színháza
bemutatta Italománia, avagy operaest
pezsgővel címen, a főszerepekben Rost Andreával, Berczelly Istvánnal, Maros Gáborral,
Korcsmáros Péterrel (1988)
"Die Piraten von
Penzance" (a Rádió Dalszínháza Arthur Sullivan
operettjének magyar nyelvű stúdió-felvételét A cornwallli kalózok címen mutatta
be.)
In Frisco ist der
Teufel los" Guido Masanetz (1914. május 17, Friedeck,
Osztrák-Szilézia, Ausztria-Magyarország . 2015. november 5., Berlin) – német zeneszerző
és karmester
"Robinson
Crusoe" Jacques Offenbach műve (megvettem
komplett, CD-n, Opera Rara kiadványa. Csodálatosan szép zenéje van.)
„Benamor” Pablo Luna (Alhama de Aragón (1879.
május 21. – Madrid, 1942.
január 28. ) spanyol zeneszerző zenés
színpadi műve (zarzuela)
"Violettes
Impériales (Kaiserliche Veilchen)" Vincent Scotto (1874. április 21. –
1952. november 15.) francia zeneszerző műve.
"Oh! Oh! Amelio!” Konrad Fabian Koselleck (született: 1971. március 9., Heidelberg), német dzsesszzenész (zongorista, hangszerelő, zeneszerző, zenekarvezető, valamint basszusgitáros) és Thomas Pigor ( született Alzeyben 1956 májusában), német kabaréművész, énekes-dalszerző, zeneszerző közös művük.
A Br-klassic operettműsorában közölték az 2025/2025-os évad külföldi (német, osztrák, francia) operettpremierjeit: A zeneszerzőket nem írják, de próbálom utana írni, ha tudom.
21.11. Premiere "Die Csárdásfürstin", Bühnen Halle, Oper Kálmán Imre operettje
22.11. Premiere "Chansons de Paris", Opéra Nizza Côte d'Azur
29.11. Premiere "Le Petit Faust", Les Frivolitées-Parisiennes Hervé operettje
29.11. Premiere "Aschenbrödel", Landestheater Coburg
29.11. Premiere "Aschenbrödels Traum" - eine Märchenoperette nach Skizzen von Johann Strauss, Volksoper Wien Le Petit Faust",
30.11. Premiere "Sissy", Theater Bremen Friz Kreisler (persze ez teljesen más operett, mint Huszka Erzsébetje, amit Kero szintén Sissy néven mutatott be)
03.12. Premiere "Robinson Crusoe", Théâtre des Champs-Élysées
05. + 06.12. "Ein Walzertraum" - 4. Sinfoniekonzert und ...Action, Staatstheater Mainz Oscar Straus Varázskeringő c. darabja
06.12. "Alles Liebe!: Eine queere Landoperette" - Uraufführung, Hessisches Staatstheater Wiesbaden
06.12. Premiere "Märchen im Grandhotel", Theater Erfurt Ábrahám Pál (1934-ben Bécsben mutatták be, majd 1936-ban Szegeden és Budapesten a Kamara Színházba is ment Ágai Irén főszerepével. A Komische Oper Berlin újította fel az operettet 2017-ben, azóta számos német színház mellett ment Svájcban Luzerben, Ausztriában Bad Ischle-ben és a Götheborgi Operaházban)
13.12. Premiere "Die Fledermaus", Tiroler Landestheater, Innsbruck Johann Strauss
13.12. Premiere "Die gelbe Lilie", ETO - Eduard-von-Winterstein-Theater Annaberg-Buchholz Krasznai-Krausz Mihály (Ábrahám Pál zeneakadémiai osztálytársa operettje, az operett most lett felújítva, eddig nem játszották, annak idején 1935-ben ment a Király Színházban 20 alkalommal. A sajtóba szóba került a darab, mivel Krasznai egyik dala feltünően hasonlított Ábrahám Mese a Grand Hotelben c. operettje Mon ami című keringőjére,, de a per végén megállapították, hogy nem történt plágium egyik részről se,)
19.12. Premiere "Die Bajadere", Theater Hof Kálmán Imre
21.12. Premiere "Barbe-Bleue", Opéra de Lausanne Jacque Offenbach Kékszakáll című darabja pár éve mondern feldolgozásban a Budapesti Operettszínházban
22.12. Premiere "In Frisco ist der Teufel los", Komische Oper Berlin
31.12. "Die Fledermaus", Nationaltheater München Jonann Strauss Denevér című operettje
31.12. Premiere "Madame Pompadour", Harztheater, Großes Haus Halberstadt Leo Fall
Vorschau auf 2026:
08.01. "Die Piraten von Penzance", Gärtnerplatztheater München Arthur Sullivan Kalózkaland
11.01. Premiere "Monsieur Choufleuri restera chez lui", Castres, Stadttheater
17. + 18.01. "Violettes Impériales (Kaiserliche Veilchen)", Théâtre de l'Odéon Marseille
21.01. "Die Zirkusprinzessin", Gärtnerplatztheater München Kálmán Imre operettje
23.01. Premiere "Benamor", MusikTheater an der Wien
24.01. Premiere "Märchen im Grand-Hotel", Theater Dortmund Ábrahám Pál operettje
07.02. Premiere "Polnische Hochzeit", Theater Regensburg Joseph Beer operettje
07.02. Premiere "Ball im Savoy", Schleswig-Holsteinisches Landestheater und Sinfonieorchester, Stadttheater Flensburg Ábrahám Pál operettje
07.02. Premiere "Mein Freund Bunbury" von Gerd Natschinski, ETO - Eduard-von-Winterstein-Theater Annaberg-Buchholz Gerd Natschinski musicalje
07.02. Premiere "Maria de Buenos Aires", Deutsche Oper am Rhein, Düsseldorf Ástor Piazzolla operettje/vígoperája
27.03. Premiere "Die Piraten von Penzance", Volksoper Wien Arthur Sullivan operettje/vígoperája
27.03. Premiere "Der Graf von Luxemburg", Gärtnerplatztheater München Lehár Ferenc operettje
13.04. Premiere "Der Zarewitsch", Volksoper Wien Lehár Ferenc operettje
26.04. "Oh! Oh! Amelio! - Eine nagelneue Operette", Gärtnerplatztheater München
09.07. "Waldmeister", Gärtnerplatztheater München Jonann Strauss operettje
A Három a kislány c. daljátéknak több rádió- és lemezfelvétele ismeretes hazai előadókkal - operaénekeseinkkel (Házy Erzsébet, László Margit, Andor Éva, Hankiss Ilona, Neményi Lili, Palánkay Klára, Orosz Júlia, Budanovits Mária, Koltay Valéria, Pavlánszky Edina, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Melis György, Bende Zsolt, Maleczky Oszkár, Várhelyi Endre, Radnay György, Pálffy Endre stb.), én általuk - felvételeiken át -szerettem bele a darabba, később az Operában láttam először színpadon Schubert-Berté zenés színpadra komponált művét.
Nekem a Kincs tercett az ami nagyon tetszett, illetve Homonnay belépője. Nem vagyok oda a Strauss operettekért de itt tetszettek a zenék egy két kivétellel.
Ezt a Cigánybárót még nem láttam, de szeretem ennek az operettnek mind a zenéjét, mind a történetét, hogy szándékozom megnézni a jövőben. Különösen Szaffi és a Zsupán belépő dala ami tetszik benne.
Most néztem vissza a Három a kislány operettet, és tetszett. Persze már ez a darab is sűlyesztőbe került a magyar színpadokon, pedig kár érte. Mondjuk ennél a filmnél nem tudnának jobb szinpadi előadást produkálni, annyira el lettek találva a szereplők, de legalább egyszer jó volt megnézni az operettet legalább a televízióban. Van benne pár sláger, persze azért vannak ennél jobb operettek is.
Annyi Cigánybáró-előadást láttam az életem során és annyiféle produkcióban, hogy már nem nagyon tartom számon azokat, de arra emlékszem, hogy ifj. Johann Straussnak ezt a klasszikus, Jókai nyomán írt romantikus nagyoperettjét előbb hallgattam és ismertem meg a rádióból, mielőtt egyáltalán az Operaházban vagy egy másik színházban (Operettszínházban is) láttam volna; mondanom sem kell, hogy számomra ez a „klasszikus”, Ferencsik János-féle stúdiófelvétel máig etalon (Házy Erzsébettel, Ágai Karolával, Komlóssy Erzsébettel, Ilosfalvy Róberttel, Melis Györggyel, az MRT Énekkarával és Szimfonikus Zenekarával), operai minőségű mércével tekintek rá, amint a zenei megvalósítás nagyszerűségének szerintem az itthoni viszonylatban párja sincs. Ezért nincs mit csodálkozni azon, ha beülök egy színházba a Cigánybáró bármelyik produkciójának bármelyik előadására, engem elsősorban a zenei megvalósítás érdekel, elsődlegesen az énekesek, a kórus és a zenekar teljesítménye; erre különösen odafigyelek, kevésbé a rendezői fantáziavilágra meg a sokszor „felturbózott” szövegvariánsokra, a dalok, együttesek közé dramatizált (ál)aktualizált, olykor fárasztó és/vagy unalmas, netán erőltetett humorra épülő dialógusokra - amelyekkel hosszan elnyújthatják, érdektelenné tehetik ezt a romantikus vonalú, nagyívű cselekményt, ezáltal pedig önkéntelenül dicsőségétől megfosztja a zeneszerzőnek – a Jókai-kisregény alapján – a librettistával közösen megalkotott zenés színpadi művét, akaratlanul megkérdőjelezi az operettirodalom egyik legnépszerűbb művének addigi megbecsültségét.
A cigánybáró történetének magva: az egykori magyar földbirtokos
számüzetésből visszatért fia és egy cigánylány vadházasságának alakulása, utóbbiról kiderül,
hogy egy török pasa lánya és egy rejtett kincs jogos tulajdonosa. A librettó Jókai
Móri Szaffi című regényén alapul.
Az operettet először a bécsi Theater an den Wienben mutatták be 1885.
október 24-én. Hatalmas
sikert aratott az operett. Strauss és librettistája, Ignaz Schnitzer az akkori Osztrák–Magyar
Monarchia egyik központi témáját vitték színpadra, amelynek eszmei
gondolatvilága (etnikumok, a javak birtoklása, kivagyiság, az érdekellentétek,
az etika, a látszaterkölcsiség, a hazaszeretet stb.) akár ma is jelentőséget
bírhat a „világ színpadán”.
Fontos persze, hogy a rendező és a zenei vezető az operett színpadra állításakor a rendelkezésére álló legjobb művészi erőkkel együtt dolgozzon, a karmester, a zenekar és az énekkar mellett azokkal, akik nemcsak a játékban, a prózában, esetleg a táncban is jók, hanem megfelelő, szép énekhanggal rendelkeznek; a Cigánybáró operett előadatásához a főszereplőknek (szoprán, koloratúrszoprán, tenor, bariton) így többnyire elvárt operai színtű, kvalitásos énekkövetelményeknek is megfelelniük kell(ene). (Lásd és halld az említett Ferencsik János vezényelte rádiófelvételen).
A Budapesti Operettszínházban közel két évtizede nem volt műsoron ez a Johann Strauss-operett. Úgy gondolom, Kiss B. Atilla főigazgató és munkatársai a régóta hiányolt Cigánybáró színpadra- és ezzel repertoárba állításával egyrészt eleget tett és tesz az időszerű közóhajnak azzal is, hogy idén (2025-ben) éppen a Jókai Mór és ifj. Johann Strauss születésük bicentenáriuma jegyében mutatták be a darabot – a visszajelzések alapján közönségsikerrel. Hogy aztán meddig tart ki a publikum figyelme, szeretete A cigánybáróért meglátjuk; tudván azonban, hogy az Operában mintegy másfél évtizedig ment a Szinetár Miklós-rendezte operett, ezért kétségeim vannak, hogy ugyanezt a közönségréteget bevonzaná a jól ismert darab a Nagymező utcai teátrumba is, csak most kíváncsian a Bozsik Yvette rendezésében fogant produkcióra; akik nem járnak az Operába, de az Operettbe igen, azokra a nézőkre lehet számítani, nekik okuk lehet(ett) örömre, akár csalódásra - nekik nincs viszonyítási pontjuk egy korábban látott/átélt másik rendezéshez. Amúgy pedig lehet kedvelni vagy nem az operettet és magát a szóban forgó új operettbemutatót, véleménye mindenkinek van - lehet erről az új színpadi változatról is, biztosan van/lesz olyan is közöttük, akit közömbösen hagy(hat) , de olyan is, aki kíváncsi, szereti a műfajt és „rákészül” meg hagyja is magát oda „vezet/tet/ni”, szívesen „kóstol bele” a nekünk kedves Lehár és Kálmán-időszakot megelőző, az ún.„bécsi operett” aranykorszakának egyik legidőtállóbb, legszerethőbb remekművébe.
Az Operettszínház 2025 novemberében hármas szereposztásban állította színpadra A cigánybárót. Szükség volt vendégművészeket is hívni, hogy méltó színvonalú produkció álljon össze. A tenor főszerepre Sándor Péter (Barinkay Sándor) váltó társának az Operaház két magánénekesét kérték ki: Balczó Pétert és Papp Balázst. Czipra cigányasszonyt is vendégművészek alakították, az egyik közülük Tímár Tímea operaénekesnő. Homonnay Péter grófot az egyik szereposztásban Erdős Attila, bariton formálja meg, aki az Operettszínház mellett az Operaházban is tag.
A
díszlettervező Túri Erzsébet, a jelmezek Berzsenyi
Krisztina munkái.
Kíváncsi voltam Papp Balázsra A cigánybáróban, akit eddig még nem volt alkalmam teljes darabban és főszerepben látni-hallani, sem az opera, sem az operett színpadán. Ez a vágyam teljesült, tekintve, hogy a produkció egyetlen előadását tudtam csak megnézni: örömmel konstatáltam, hogy éppen Őhozzá lesz szerencsém a harmadik szereposztásban.
Úgy
gondolom, hogy Bozsik Yvette rendező-koreográfus
inkább hagyományos, konzervatív stílusú látványvilágot teremtett a színpadon: a
vidéki földbirtokos „disznókirály” palotájában élők és a közelben tanyázó
cigánytábor mozgalmas mindennapjait vagy a harmadik felvonásban a bécsi palota
udvarán tartózkodó személyeket illusztráló karakterek jól kitaláltak, a XVIII.
század végi öltözetek, jelmezek, díszletek színpompásak. Talán az
kifogásolható, hogy a kórusos jelenetekben, amikor sokan vannak a színpadon, a
főbb szereplők, így Barinkay, Szaffi, Arséna, Czipra, Mirabella, Zsupán is,
beleolvadnak a tömegbe, nem kapnak elég hangsúlyt. Feleslegesnek érzem, és
erőltetettnek tartom, hogy a rendezőnő behoz a színpadra sokaságot növelve
néma, táncos szereplőket (pld. Szaffi
macskája), akik kvázi a hozzájuk tartozó „ember-karakter” kísérői, a gazda „lába”
előtt tekergőznek, csúsznak-másznak; persze ezzel alkalmat kínál magának a
rendező-koreográfus, hogy az utóbbi oldalát is megvillantsa. Mégis, ez az attitűd kizökkenti a nézőt az
adott jelenet romantikus hangulatvilágából, de a-realista nézőpont tükrében is
inkább megmosolyogtató, mesés... Bozsik Yvette mindenesetre ügyesen lavíroz az
ötletek között, érthetően rendez: a cselekmény fő mozgatószálai rendben vannak,
a történet eseményei logikailag jól következnek egymásból. Különösen tetszettek a cigány népről
eszünkbe juttató, sodró lendületet is kifejezö „zsánerképek”, amelyek a
rendezésben az adott jeleneten belül bizonyos emberséges, szerethető
életérzést, hangulatot hordoz - ezt a mintát szembesíti a környezetükben élő
gazdag, henye, kényeskedő, álszent figurák életvitelének ábrázolásával. Bozsik
Yvette egy szórakoztató, fantáziadús és élénk produkciót alkotott. Egy percig
sem unalmas, amit a színpadon látunk, van mit és min elgondolkozni a darab
nézése alatt, miközben a jól pergő dialógusok és persze az ének-zene viszi a
hátán előre a fordulatos történetet. Az eredmény egy
zeneileg és drámailag is meggyőző zenés színház darab.
Az Operettszínház koncepciója, miszerint a fiatal művészek szoros
személyes irányítással szerezhetnek színpadi tapasztalatot, sikeresnek
bizonyulhat, példa rá ez a Cigánybáró-produkció, a látott előadáson
megfigyeltem a szakértelem és a szenvedély ötvözetét, ahogyan egymásba simulnak
és egymásban oldódnak. A végeredmény a kiengesztelődés. A másik: itt még a
mellékszereplők is erős karakterrel jelennek meg, nagyobb hangsúlyt kapnak a
megszokottnál, és a cselekmény fókuszába kerülnek.
A kórust és a
zenekart aprólékos gondossággal és részletekre való odafigyeléssel irányította
az általam régen látott Oberfrank Péter. Nem szabad elfelejteni (vagy alábecsülni), hogy A cigánybáró zeneileg
az opera és az operett hibridje. Oberfrank mindkét műfajban otthonosan mozog,
és ezen a harmadik premieren énekesbarát módon vezette végig az énekeseket a
partitúrán. A zenekar és a kórus, amely ebben a darabban erősen szerepelt,
kifogástalanul teljesített; utóbbiaknak, akárcsak a statisztáknak, szintén
jelentős koreográfiát kellett betartaniuk.
Az előadás erőssége mindazonáltal a kiváló szereposztásban rejlik.
Barinkay Sándor szerepében Papp Balázs
képes nagyszerűen bemutatni kifinomult tenorját; csak a magas regiszterekbe
való feltűnően szaggatott átmenetek zavarták kissé a figyelmem. Csak egyszer-kétszer kell megfeszítenie
a magas hangjait, hogy azok a zenekar fölé kerüljenek. Amikor Barinkay követeli jogait Zsupántól, a férfiak azonnal kényelmes
megoldást találnak: jöjjön létre házasság Barinkay és Zsupán lánya, Arsena
között, aki viszont legalább egy bárót követel férjnek. Ekkor az elutasított
Barinkay váratlanul segítséget kap a társadalom kitaszított és marginalizált
tagjaitól, a cigányoktól –, akik szintén a birtokon élnek, akik aztán Barinkayt
teszik meg vajdájuknak, „bárójuknak”. Tetszett Barinkay belépőjében, amikor
arról énekel, hogy egész fiatalságát messze távol állatidomárként töltötte, de
ennél a dalnál jóval nehezebb énekelnivalóit (Kincskeringő tercettje, szerelmi álom-kettőse
Szaffival, a „Ki esketett?” duett, az első és második finálé) is színvonalasan
megoldotta. A fiatal operaénekes előtt még nagy jövő állhat, nemcsak az operett
világában mutatott teljesítménye alapján.
Barinkay karaktere
és Lévai Enikő vokálisan domináns
Szaffija közötti színpadi kémia jól működik, különösen mivel az operett-tenoroktól
gyakorlatilag elvárják, hogy hivatásszerűen elbűvölőek legyenek. Lévai a cigánylány
jelmezében igézően hat Barinkayra, aki később a feltalált kincset beszolgáltatja
a toborzó tiszt által a hadba induló sereg segélyezésére, majd ő is felcsap katonának és vele megy – pedig nem
kellett volna attól tartania, hogy őt „alacsonyabb
rangú” emberként nem fogadná el kedvese, ki immár török pasa lányaként hercegnői
rangú mivoltában is tovább szereti őt, és összetör a szíve bánatában szerelme
távozásakor. Lévai gyönyörű, erőteljes magas hangokat ér el, hangja sötét és
magabiztosan kontrollált.
György- Rózsa Sándor alakításában Homonnay Péter szerepét kissé
harsányan, katonás hangvétellel játssza, kissé egysíkúan, de a háborús Toborzót
tisztességesen, biztos hangon elénekelte, és a rá jellemző tekintéllyel viselkedett.
Langer Soma testesítette meg Zsupán
sertéstenyésztőt, zengő basszussal, bár inkább közelebb a bariton hangszínhez.
Szellemes alakítást nyújtott a rusztikus, kapitalista disznóvágó Zsupánként.
(De miért kellett a karakter mellé disznó kellékekkel kiegészített - orrot
formáló - néma gyermek szereplőket is beállítani a színpadra? Ez is a
rendező-koreográfusnő egyik rejtélye marad számomra.) Mindenesetre, Langer Soma
legerősebb pillanata a harmadik felvonásban érkezik, amikor Zsupán könnyed,
laza kupléja háborús bűneiről énekel, ami a jelenkorra vetítve kissé nyugtalanság
érzetet kelthet a nézőben.
A cigány
matriarcha, Czipra szerepében Tímár Tímea
telitalálat! Titokzatosan elbűvölő és mély hangja a magasabb fekvésben is tisztán,
erősen szól, ezen az estén a legmagasabb normáknak is megfelelő alakítást
nyújtott a fiatal vendégművésznő.
Tassonyi Balázs (eh. SZFE) és Süle
Dalma, szerelmesek, Ottokár és Arséna szerepében, a produkció komikus
alakjai voltak, Süle könnyedén hozza létre a szükséges koloratúrákat.
Kalocsai Zsuzsa (Arséna nevelőnője, Mirabella) csak
meggyőzően komikus volt, inkább ripacsnak mondanám, Ő két technikás kuplét
énekel, még mindig kifejező, szép szopránján. (Ez a két dal nem közismert,
általában kihagyják a színházak, és a fent említett Ferencsik-féle rádiófelvételen
sem énekelte el Komlóssy Erzsébet.)
Dézsy Szabó Gábor szinte felismerhetetlen volt Carnero
szigorú erkölcsi őrzőjeként.
„A
cigánybáró” Johann Strauss második legsikeresebb operettje. A „Denevér”
zeneszerzője korábban és azóta sem került olyan közel a vígopera műfajához,
mint ezzel a művel. Zeneileg az operett mesterien hidat képez a szenvedélyes
romantika, az operai fényűzés, a bécsi keringő boldogsága és a lendületes
csárdásdallamok között. A zeneszerző mindezt magabiztosan kezeli. Mint a bevezetőben szóltam róla, A cigánybáró
igazi operettgyöngyszem, zenéje ebben a művében is minőségi színvonalú, és
egzotikus karakterek csodálatos sorsát mutatja be, akik olykor vicces helyzetekbe
keverednek.
Budapesti Operettszínház,
2025. november 22. szombat, 19 óraNem lehetne kérni, hogy jövőre tegyék fel Ábrahám Pál Hawaii rózsája c. világhírű jazz-operettjét, leutaznék érte Szegedre. Benne volt az igazgató tervezett operettbemutatói között.
Hollósi Zsolt írása a szeged.hu oldalon a Szegedi Nemzeti Színház Én és a kisöcsém-produkciójának péntek esti bemutatójáról.
A ma délelőtti előadás némileg változtatott a korábbi véleményemen. Sokkal kellemesebb élmény volt csütörtökhöz képest. Bár az első felvonás nagyon lassan folyik és nem sok minden történik benne, de a második és harmadik felvonás kellően izgalmas. Papp Balázs számomra továbbra is tökéletes Barinkay szerepében, elhiszi az ember róla azt amit magáról énekel. Lévai Enikővel nagyon szép párost alkotnak a színpadon ez már a Cirkuszhercegnőnél sem volt másképp. Aki számomra továbbra is csúcs az a Cziprát megformáló Tímár Tímea. Langer Soma noha kinézetre nem is, de játékban és hangban is nagyon jól hozta Zsupán szerepét, sok mókás pillanata volt, ahogyan a Mirabellát alakító Vásári Mónikának, illetve a Carnerot megszemélyesítő Dézsy Szabó Gábornak is. Süle Dalma tökéletes Arzéna volt és Dénes Viktorhoz is nagyon illett Ottokár szerepe. Erdős Attila mint Homonnay gróf számomra sokkal jobb volt mint György Rózsa Sándor(bár ő is jó volt a szerepben)nagyon jó volt az általa énekelt Toborzó is.
Papp Balázs: „Az operettdallamok magyar nyelven szólnak a legszebben”
/Fidelio.hu - 2025.11.20. 12:05 Kondor Kata/
„Hármas szereposztásban mutatja be november 21-én, 22-én és 23-án a Budapesti Operettszínház ifjabb Johann Strauss magyar témára írott operettjét, A cigánybárót. A címszereplő Barinkay Sándor egyik megformálója a színházban tavaly debütáló fiatal operaénekes, Papp Balázs. Az operett műfajával kapcsolatos eddigi tapasztalatairól, a karakterről és természetesen arról is kérdeztük, milyen lesz az új produkció.”
„Említetted, hogy A
cigánybáró Barinkayja
még az eddigiekhez képest is nagyobb kihívás lesz.”
„Hosszú
a darab, maga a szerep is, még sosem volt ekkora feladatom. Az első felvonás
fináléja talán az egész mű legmegterhelőbb pontja, végig nagyon magasan kell
énekelni. Aztán húsz perc szünet, és a második felvonásban Barinkay végig nem
megy ki a színpadról, egyetlen kórusrész alatt lehet csak egy pillanatra
kiszaladni vizet inni. Olyan, mint amikor a Pillangókisasszonyban
Pinkerton bejön az első felvonás elején, és akkor megy ki, amikor majd
visszamegy Amerikába. Bár A cigánybáróban nincsenek
extrém hangmagasságok, csak három-négy B és egy H, a lágé végig nagyon fönn
helyezkedik el, a váltóhang területén mozog. És míg más operettekből egy-egy
részlettel már korábban is találkoztam, A cigánybárót teljes
egészében most tanultam meg, a nyár eleji évadbejelentésen énekeltem belőle
először.”
„Mennyire
áll közel hozzád Barinkay Sándor karaktere?”
„Mondják a színházban, hogy külsőleg nagyon illik hozzám. Ami a személyiségét illeti, benne azért van egyfajta nemesi hozzáállás, ahogy visszajön a világkörüli útjáról, és követeli, ami jár neki. Hódításai is bőven akadtak az utazásai során. Mondja az elején, „kígyók helyett inkább szépasszonyokat bűvölök, mert ahhoz aztán igazán van kedvem”. Ezek a vonásai távolabb állnak tőlem, bár vannak részek, amelyekben eléggé átérzem a motivációit. Például amikor tudomást szerez Szaffi előkelő származásáról, és hirtelen nagyon kicsinek érzi magát, bármit is ért el addig az életében. Közben persze nem túl logikus döntés, hogy inkább elmegy katonának, mondhatná azt is: „én báró vagyok, te meg a pasa lánya, jöhet a focicsapatnyi gyerek.” (nevet)
„Milyen lesz
a produkció látványvilága?”
Nagyon
monumentális, színes világ jelenik meg, látványos hattérvetítésekkel.
Gyönyörűek a jelmezek, amelyekhez
az anyagokat Indiából hozatták,
ahonnan a cigányság származik, így egészen különlegesek lesznek.
Nagyon
szeretem, hogy rajtam maradhatnak az ékszereim, a gyűrűim, a nyakláncom, a
fülbevalóm, hiszen Barinkay épp Keletről érkezett, ott pedig szokás ilyesmit
hordani. Ez is segít, hogy egy kicsit többet adjak magamból a szerepbe.”
„Feltételezem,
a táncnak is fontos szerep jut az előadásban.”
„Igen, hiszen Bozsik Yvette koreográfus is. Az egész produkció nagyon mozgalmas, gyorsan pergő, központi szerep jut a látványos táncoknak. Szerintem a fiatalabb korosztály is élvezni fogja az előadást, mert mindig történik benne valami. Egyfelől kihívás, hogy például Barinkay belépőjénél mindent meg is mutatok, amiről énekelek, és sokfelé kell figyelni, ugyanakkor nem a hangképzésen stresszelek, ami jót tehet az éneklésnek. Aztán vannak olyan részek, ahol pont az adja a jelenet erejét, hogy minden megáll: Szaffi belépőjénél megdermed a sokaság, Barinkay pedig csak ül és nézi a lányt."
Amikor
tavaly elkezdtél az Operettszínházban dolgozni, arról meséltél, hogy Kiss-B.
Atilla főigazgató meggyőzött arról, milyen fontos megőrizni ennek a műfajnak az
értékeit. Egyfajta misszióként tekintesz a munkádra?
Igen, van bennem egy ilyen késztetés. Az operett műfaját a világon mindenhol művelik, de sokszor úgy érezzük, nekünk van meg hozzá leginkább a szívünk-vérünk. Ezek a dallamok magyar nyelven szólnak a legszebben. Az operettet igazán a magunkénak érezhetjük, ezért ha színvonalasan tudjuk művelni, emelheti a magyar kultúra fényét.”
Tegnap megtekintettem a Cigánybárót az Operettszínházban. Őszintén nehéz véleményt mondanom róla. Összességében nem volt rossz darab, viszont nekem kicsit unalmas volt. Ez volt az első Strauss operettem és a többi operetthez képest amiket eddig láttam elég lassan folyt és a történet is elég unalmas. A színészek játéka viszont jó volt, külön kiemelném Papp Balázst aki zseniális Barinkay volt, illetve Tímár Tímeát aki Cziprát játszotta. A látvány világra most se lehetett panaszkodni és igazából a dalok közül a legtöbb tetszett is.
Egy kritika az Operettszínház A cigánybáró premierjéről (első szereposztás):
Bozsik Yvette rendezésében új életre kelt a
Budapesti Operettszínházban ifj. Johann Strauss halhatatlan nagyoperettje, A
cigánybáró. A Jókai 200 emlékévhez méltó, látványos és szívet melengető
produkció egyszerre tiszteleg a múlt gazdagsága előtt és mutatja meg a színház
jelenkori művészi erejét. Az izgalmas, kincsekkel és kalandokkal teli
történetet a szenvedélyes cigányzene, a tüzes csárdás és az andalító keringő
dallamai fonják egységbe. A cigánybáró premierjét hármas szereposztásban
láthatta a közönség a hétvégén.
(mno.hu – Bényei Adrienne - 2025. 11. 25. 5:47)
M2 Petőfi TV-ben adott előzetes interjút Lévai Enikő színésznő (a harmadik szereposztás Szaffija).
Én is Papp Balázzsal látom majd először csütörtökön, mivel sajnos a múlt héten betegség miatt nem jutottam el az első szereposztás premierjére.
Olvasd el Liszt Ferenc a cigányokról és a cigány zenéről Magyarországon című, sokak által kritizált könyvét.
Hogy tetszett az új Cigánybáró előadás? A jelmezek elég régimódiak voltak, próbáltak korhűek maradni, kérdés, hogy a szirupus, cukormázas cigánymagyar kultusz itt is megjelent. Ebben igaza volt sajnos Krausz Mihálynak: Németországban pedig és a külföldön általában fogalmuk sincs a színházi rendezőknek a magyar öltözetekről. Balkáni népeknek, cigányoknak gondolnak bennünket és ehhez mérten fantasztikus ruhadarabokba öltöztetik a színészeket.
Mit tesz a véletlen? Az elmúlt szombat esti Cigánybáró premier-előadására (a harmadik szereposztás bemutatkozása) előtte való napon a Budapesti Operettszínhàz jegytérképén egy nézőtéri (páholy) ülés "szabadult" fel. Természetesen örömmel éltem a lehetőséggel, azonnal megvettem online a jegyet. Tehát szombaton volt szerencsém a címszerepben debütáló Papp Balázs énekére és színpadi alakítására is odafigyelni - a fiatal operaénekesről korábban pozitív visszajelzéseket kaptam előző operett-szerepalakításai kapcsán. Róla alkotott benyomásaimra és magáról az új Cigànybáró-produkcióra egy másik bejegyzésben térek vissza.
Szinház és divat, 1918. május 5. 18. szám
KI AZ A KRAUSZ MIHÁLY?
A
múlt héten a napilapok színházi rovatában a következő kis hír jelent
meg: ÚJ MAGYAR OPERA. Az Operaház elfogadta előadásra a »Marika« című operát.
A dalmű szövegét Földes Imre írta, a
zenét Krausz Mihály szerezte. A színházi
események figyelői, de még a zenevilág habitüéi is a hírolvastára felütötték a
fejüket. — Ki az a Krausz Mihály ? — kérdezték. Földes Imre neve jól ismert.
Drámái, vígjátékai kivitték a nevét az országon túlra is, rajta tehát nem lehet
csodálkozni, hogy operát írt, habár ez az első operaszövege, de ki az a Krausz
Mihály, az mindenki oldalát fúrja. Mi láttuk, beszéltünk vele és máris csodáiói
vagyunk. Bemutatjukaz olvasónak és ott kezdjük a prezentálást, ahol a
leszenzációsabb. Krausz Mihály, a »Marika«, több más opera, szimfónia szerzője —
huszonegy éves. Kicsi, szerény, igénytelen külsejű fiatal úr, még csak
művészhajat sem hord. Az igénytelensége, a jelentéktelen külseje csak addig
tart, amíg beszélni nem kezd. Szaporaszavú ember, de a sok beszéde alapos és nem
egyoldalú. Nemcsak zenei kérdésekben jártas, hanem jó ismerője a külföldi
színpadi viszonyoknak. A negyedhangú
skála zenei elméletnek olyan magyarázója és szakértője — nem híve ennek a
szecessziós zeneiiránynak — mint — hogy egészen egzotikus dolgot említsünk — a
mandzsu népköltészetnek külföldön is járt. Berlinben a huszonegy éves
zeneszerző most elfogadott operájának közzenéjét nagy zenekari hangversenyen
adtákelő. A koncertnek abszolút sikere
volt. A közönség sorában
harmincegy zeneműkiadó ült és nagyszerű feltételek mellett, nyomban ajánlatott
kapotta »Drei Masken-Verlag«-tól az opera kiadására. A kis Krausz Mihály átadta a kéziratot és ahhoz
csatolta a magyaros kosztüm figuráinak egyegész bőséges sorozatát. Miért ? —
kérdeztük tőle, amikor ezt nekünk elmondta. — Mert számítok rá, hogy az operát
előadják. A »Marika« modern magyar
miliőben játszódik. Az erdélyi falu színes alakjai mozognak a színen.
Németországban pedig és a külföldön általában fogalmuk sincs a színházi
rendezőknek a magyar öltözetekről. Balkáni népeknek, cigányoknak gondolnak
bennünket és ehhez mérten fantasztikus ruhadarabokba öltöztetik a színészeket. A »Mariká«-t a magyar Operaház már elfogadta és
rövid időkérdése, hogy elfogadja a Berlin-Charlottenburgi Opera és a
Mader Raoul vezetése alatt álló bécsi Volksoper. Akik ismerik az operát, el
vannak ragadtatva tőle. Kodály Zoltán véleménye talán a legjellemzőbb. — Ez a
magyar Parasztbecsület. A kis Krausz
Mihály persze felette boldog, hogy ilyen nagy sikere van és ezt nagyrészt a jó
szövegnek tulajdonítja. Szerinte Földes Imre
Korábban említettem, hogy a 2024-25-ös évadban a Kölni Operaház elővett egy elfeledett Krasznai-Krausz Mihály operettet, amit 1927-ben írt, és Berlinben nagy sikert aratott vele. Ugynevezett revüoperett volt, tehát nem a klasszikus értelembe vett darab, hanem modern, amiben tangó, foxtrott és keringő is helyet foglalt. De ki is ez a mára teljesen elfeledett operett/opera szerző? A Szegedi Szabadtéri Játékokon idén nyáron még ment az Opera Cigánybáró-produkciója egy előadás erejéig...
Kétszer is megnéztem az Erkel Színhában, a második előadás a búcsúelőadása volt a színháznak. Tévében is néztem valameddig....
Ezek szerint nem láttad az Operában sok éven át Szinetár Miklós rendezésében műsoron szerepelt Cigánybárót. A televízió is leadta az egyik, 2017-es előadás felvételét - időtartama nem több három óránál. Anno Kiss-B. Atilla, az Operettszínház mostani főigazgatója is énekelte-játszotta abban a rendezésben Barinkayt! Tehát jól ismeri az operettet, nyilván Bozsik Yvette-tel kommunikált, mikor rábízta a rendezést. (Nem kezdő, az ő rendezésében láttam a János vitézt, 2019, a Marica grófnőt, 2020). Ha majd megnézem ezt az új Cigánybárót, egybe vetem a rendezést az Erkel Színházban többször is látott darab szöveg-, dramaturgia-, zenei koncepció vonatkozásaival. Orbán János Dénes, aki Fischer Sándor jól ismert dalszövege mellé társít dialógusokat, rajta, a szövegkönyven is múlik az időbeli terjedelem, s persze a tánc-, a balett- és a kórusjelenetekhez kapcsolható koreográfia mikéntje. Meglátjuk.
Sajnos, már nincs jegy egyetlen előadásra sem novemberre, elkéstem vele, így mégsem tudom megnézni a darabot. Remélem, februárban sikerül bepótolnom.
Ez nagyon jó hír. Én szkeptikus vagyok a darabbal kapcsolatban a rendező személye miatt(tőle jó darabot még nem láttam)illetve amiatt hogy Feiffer Gyula azon viccelődött hogy nem fog éjfélig tartani, csak majdnem, vagyis kb egy Orfeum Mágusa/Marica Grófnő/Csárdáskirálynő maratoni hosszúságú darabra kell számítanunk.
