Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
A BFZ bérletezése után lehet majd szólójegyeket venni, május 9-én 10 órától, a honlapjuk tájékoztatása szerint.
Nemrégiben volt szó róla, hogy szeptemberben a Müpában, talán 9-én és 12-én lesz a Pelléas, a Fesztiválzenekarral. Ugyanakkor nem látom a Müpa programajánlatában. Lehetséges, hogy erre a két előadásra jegyet nem lehet vásárolni, csak Fesztiválzenekaros bérletet??
Nekem az Eiffeles volt az első Pelleas-om. Ha nincs ló ...
Tudod, én végül el se mentem arra a Pelleasra, pedig volt jegyem rá. De Pasztircsák Polinával együtt se voltam így kíváncsi az előadásra.
Volt már itt szó erről a törlésről, az oka egyszerű, a pénz elvonás. De hogy miért pont telt házas produkciókat kellett töröltetni, és minden pénzt visszafizettetni a Müpával, annak csak szakmai féltékenység lehet az oka. A Parsifal ugyan most csak koncertszerű lett volna, de szerintem is úgy van, ahogy írtad, a Müpa eredeti produkciója fényévekkel jobb volt az Operáénál.
Nagy sajnálatomra törölték a MÜPA Nürnbergi mesterdalnokok és Parsifal előadását. Tudja valaki miért? Az elmúlt 12 év Parsifal előadásai közül nekem egyébként a Wagner-napok egyszerű, már-már koncertszerű előadása az etalon. Az operaházi Parsifalok számomra nekem ritkán ütötték meg annak színvonalát, vagy kerültek a közelébe. Tavaly kifejezetten unatkoztam az új Parsifalon - a modern rendezés nem annyira modern és nem érdekel. Csak egy példa: utálta a Nyugat lánya rendezést, de tavaly a László-Agache-Boross hármas olyan frenetikus előadást csinált, hogy úgy éreztem: a bugyutának érzett rendezés is működik. Engem a Parsifal előadások zenei színvonala riaszt el az Andrássy úttól nagypénteken.
Helyileg belefér a zenekar, én is láttam ott valamelyik korai Puccini operát nagy zenekarral, csak az akusztika nem volt valami jó. Az akusztikus tér nem elég nagy. Barokk operákra nagyon jó, és kis apparátust igénylő kortársra, de - én legalábbis úgy gondolom - hogy éppen az akusztikus tér szab határt annak, hogy milyen produkció vihető oda be. És a Pelléast - ahogyan nagyon frappánsan megfogalmaztad - zeneileg abszolút nonszensz volt így előadni, egy szerzővel ennél nagyobb bűntényt talán nem is lehet elkövetni.
"...az Eiffel Bánffy terme nem alkalmas egy nagy szimfonikus zenekart igénylő opera bemutatására..."
No, hát ment ott a Carmen, a Parasztbecsület is... (ami hirtelen eszembe jut)
(Ami a Pelleast illeti annak a darabnak épp a hihetetlenül színes zenekari szövete a lényeg. Mondhatni ott játszódik a történet lényege, a többi "csak a felszín". Szóval jó ötlet épp azt kivonatolni.)
Úgy gondolták, hogy a legnagyobb impresszionista opera csak egy nagyon szűk réteget érdekel, ezért nem érdemes nagy színpadon előadni, jó lesz az Eiffelben. Persze az Eiffel Bánffy terme nem alkalmas egy nagy szimfonikus zenekart igénylő opera bemutatására, ezért döntöttek a "kamarazenekaros" előadásban. Ha jól emlékszem, összesen 8 hangszer volt. És persze találtak egy francia karmestert, aki átírta és előadta. Lelke rajta, én azt hittem, hogy elmebeteg, mert elmebetegek minden nációban vannak, de nem. Frédéric Chaslin egy jónevű karmester, a napokban a Scalában vezényelte a Hoffmannt, és gondolom, nem kamarazenekari kivitelben. Lelke rajta, hogy mit csinál Budapesten.
És ha nem törölték volna az Eiffeles előadásokat, akkor ezúttal A kármeliták párbeszédei is megcsonkítva ment volna: ugyanaz az ember hangszerelte volna át a Bánffy-színpad számára, aki a Debussy operán is "erőszakot tett". Hogy ennek is mi értelme van, azt épelmével felfogni képtelenség.
Na végre. Én is nagyon kiakadtam a "vonósnégyes" változaton, ez a szerző szemenköpése volt, aki világosan leírta, hogy milyen zenekaron kell ezt a csodálatos művet megszólaltatni. (Mondjuk előadhatták volna egy szál dorombon is, az sem lett volna stílustalanabb.) Polinát persze sajnáltam, mert megérdemelte volna, hogy egy normális előadásban énekeljen.
Az Eiffel-es gyalázat után végre lesz normális Debussy opera premier a fővárosban - nem megcsonkítva, áthangszerelve. Ráadásul három előadást is terveznek belőle.
Eladó 1 db jegy a BFZ április 22-ikei, 19.45-kor kezdődő Mendelssohn-Bruckner estjére a Kongresszusi központba. Kakasülő, eredeti ár: 5500 Ft, 4900-ig engedek. Válaszokat privátban kérek. A siker reményében maradtam üdvözlettel.
Egyelőre csak a Rajna Wotanjára van kiírva a MÜPA-honlapon, bár kétségkívül a Walkűrben N.N. szerepel, tehát akár lehet még...
Élő internetes közvetítés is volt ..
Günther Groissböck visszaadta MET-es szerepeit a következő két évadra, mert több időt szeretne tölteni a családjával. A cikk Pest számára érdekes híre, hogy júniusban fellép a MüPa-Wagner napokon, A valkür Wotan-szerepében. (A MüPa hon- ill. színlapján még N.N.) Forrás: operawire.
Voltak kamerák és mikrofonok...:-)
Valaki véletlenül rögzítette-e a MűPás WERTHER-t?
Lawrence Brownlee már korábban letette „névjegyét” nálunk: megint „jött, látott és győzött”! (AZ Eiffel Műhelyház Kodály-parkjában a szoprán Patricia Petibon társaságában adott nagysikerű szabadtéri koncertet 2021. augusztus 21-én.) A programban szereplő Az ezred lánya híres áriáját általa – örömünkre - most kétszer is megkaptuk, így a 9 magas C-ből aztán 18 lett!!! - ráadásként még egyszer elénekelte, fenomenálisan! Egyébként az est során Brownlee lazán, virtuóz könnyedséggel ontotta a magas hangokat: a Hamupipőke-ária olyan „bemelegítés” volt nála, aztán A puritánok és A kegyencnő áriái után tombolt a közönség, hát még az említett Tonio áriáját követően kiváltott ovációkkal....Igen, Őérte érdemes volt a bel canto gálára eljönnünk. Őt ünnepelte az érdeklődőkkel dugig megtelt hangversenyterem.
A két meghívott vendégművész közül a dél-koreai Gyungmin Gwon Figaro belépő áriájával viszonylag jól kezdett, azonban a további énekelni valóiból hiányzott a hangi „átütőerő” és a „megformálás” milyensége is olyan „szürke” volt az amúgy rokonszenves bariton előadásában.
A fiatal orosz szoprán, Lidia Fridman 2021-ben Lucrezia Borgia címszerepét énekelte el a Müpában, beugrással a megbetegedett kolléganője helyett, nagy sikerrel, ezért örömmel vártam vissza. Sajnos, most ő lett beteg, mégis vállalta a fellépést, igaz, két számot kihagyott a műsorából – érthetően: Szemiramisz áriáját (I. felv.) és A tó asszonyából Elena II. felv.-beli áriáját - pedig ezeket is nagyon vártam volna, így belátással, örülnünk kellett annak is, amit kaptunk: kissé visszafogottan, „érzékenyen”, de megcsillogtatta szépséges szopránját a Donizetti-operaritkaságból énekelt áriájában (L’Ange de Nisida - „La Favorite” egy korábbi változata) , majd a második részben A tó asszonya nagyszabású kettősének előadásával, Brownlee oldalán! És a ráadások: a Rigolettóból „La donna e mobile” a sziporkázó amerikai tenorral, majd A sevillai borbély II. felvonásának pompás hármasa (annak végéről a "Zitti zitti piano piano” kezdetű részlet)
Úgyhogy nem lehetek elégedetlen, az elmaradt műsorszámok ellenére élvezhettük az olasz korai bel canto szépségeit Rossini-Bellini-Donizetti triász művészetéből (Verdivel „megfejelve”), amiből az énekhangok mellett a Pannon Filharmonikus Zenekar is kivette a részét a három Rossini- és a Bellini opera nyitányával. Az est karmestere Nicolas Nägele semmi különöset nem tett, összetartotta az egészet: a koncerten „kiszolgálta”, kísérte a fellépett énekművészeket, és az élvezetesen játszó zenekara élén igyekezett megcsillogtatni a három halhatatlan zeneszerző csodálatos zenéit.
A bel canto gála végén az álló ováció bizonyította, hogy van érdeklődés e műfaj és illusztris szerzőinek művei iránt is, különösen akkor, ha olyan fémjelezte, fenomén énekes „állócsillag” jön el hozzánk, mint most is, Lawrence Brownlee, aki lenyűgöző, „mesterségbeli” tudásával kápráztatja el hallgatóit.
Akkor ugyan mi a csudának lépnek fel még operaénekesek is stadionokban? Talán nem az akusztika miatt. Persze lehet, hogy nem a sztárt, hanem a menedzserét érdekli az előadóterem mérete, már csak a tervezhető haszon miatt is. Bizony eddig elsősorban az Erkelbe jöttek a híresebb vendégek, és nem az Operába.
Lawrence Brownlee nem okozott csalódást ma este a Müpában, kivágta a rezet, számolatlanul röpködtek a magas c-k, csak kapkodtuk a fejünket. Még ráadásként sem volt rest újólag elénekelni az Ezred lánya híres áriáját. Brownlee már 50 éves, köpcös, de tüzes, tele van ifjonti energiával, a technikája bámulatos talán csak a hang fényessége kopott kissé, de nagy élmény volt. A többi szereplő felejthető, volt egy bariton (Cyungmin Cwon), amolyan tizenkettő egy tucat, tisztességesen énekelt, de ahogyan fáradt, egyre hamiskásabb lett a hangja. A szoprán, Lidia Fridman pedig megbetegedett, de nem mondta le az előadást, a koncert első részében egy áriával próbálkozott, de a hangját hallva szinte én is fulladoztam, úgy éreztem, hogy gombóc van a torkomban. Aztán énekelt még egy duettet, eléggé visszafogottan. A zenekar (Pannon Filharmonikusok) - a karmester dacára - egészen jó volt, sok Rossini nyitányt (és egy Bellinnit) hallottunk, csak a humor hiányzott a játékukból, persze ahhoz egy jó karmester is kellett volna, aki nemcsak a térdrúgózó technikában járatos. No, de kit érdekel mindez, Brownlee nagyszerű volt, egy igazi cirkuszi attrakció, és érte mentünk a Müpába, nem másért. :)
Itt off: szavadat átvéve, hány "szemétdombon" is (csücs)ül a Nemzet Főrendezője? Mert én már nem tudnám összeszámolni. Mindeközben a Duna-parti "wedding-cake" vélhetően most, a téli "szénszünet" idején és jóvoltából termeli a legkisebb veszteséget.
És annak az ezer operaházi férőhelynek sajnos tetemes hányada nem- vagy korlátozott rálátást nyújt csupán, nem szólva pl. a 3. emelet kényelmetlen üléseiről és a "látó" helyek árairól. Ellenben az Erkelben minden hely "látó" hely és felemelt árak mellett is megfizethető/bb ... volt. A vendégművészek örömmel énekelnek, ha megfizetik őket: más kérdés, hogy sajnos úgyszólván kihalt Pesten a vendégénekesek szerepre-szerződtetése. És emlékszünk, többségük az Erkelben lépett fel. Többnyire az ott játszott darabokba álltak be 1-1 előadásra, kivétel a Ring és pár további Wagner ... volt.
Minden produkciót szerződések kötnek az adott intézményhez. A Wagner-napok produkcióit a MüPához. Az "áttelepítése" kb. annyira lenne jogszerű, mint annak idején (különböző rendszerek más-más szóval írták körül) a kitelepítések voltak.
Kivételek persze előfordulhatnak, de egy sztárt általában nem a nézőtér mérete érdekel...
A mi gyönyörű operánknak sajnos van egy hibája, az hogy nem elég nagy. Erre is jó volt az Erkel, ha idejött egy híres vendégművész, az megtöltötte azt is, mint ahogy a Müpát is megtölti. De hiába szép az Opera, és hiába csodálatos az akusztikája is most (pont ma este hallgattam, hogy mennyire), ha még ezer néző se fér bele, akkor egy nemzetközi sztár ritkán fog oda eljönni egy operaszerepért.
Ahhoz, hogy az Operát el lehessen helyezni a "nemzetközi térképen" olyan énekeseket kell meghívni, akikre a külföldi néző is eljön! Ehhez pedig pénz kell, és olyan színvonalú előadás, amelyben egy top énekes hajlandó fellépni! Nem hiszem, hogy az ügynök, vagy a menedzser nem jön el ide, megnézni a produkciót, rendezést, stb! A Wagner napokért nagy kár lenne, és nem hiszem, hogy azokat az előadásokat egy az egyben át lehetne telepíteni az Operába! Persze, lehet hogy tévedés az egész, ki tudja, mi van a színfalak mögött!
Holnap este a Müpában, 19.30 – kb.22.00
Bel canto áriaest
„Lawrence Brownlee és vendégei”
Lawrence Brownlee – tenor
Lidia Fridman – szoprán
Gyungmin Gwon – bariton
Km. a Pannon Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Nikolas Nägele
(Egy szünettel)
Műsor:
· Rossini: Tell Vilmos - nyitány
· Rossini: Hamupipőke - „Sì, ritrovarla io giuro” (Ramiro áriája, II. felvonás)
· Rossini: A sevillai borbély - „Largo al factotum” (Figaro belépője, I. felvonás)
· Rossini: Szemiramisz - „Bel raggio lusinghier” (Szemiramisz áriája, I. felvonás)
· Bellini: Norma - nyitány
· Bellini: A puritánok - „A te, o cara” (Arturo áriája, I. felvonás)
· Donizetti: Lammermoori Lucia - „Cruda, funesta smania” (Enrico áriája, I. felvonás)
· Donizetti: A nisidai angyal - „Je ne veux rien garder... Venez! Qui vous arrête?” (Sylvia áriája, III. felvonás)
· Rossini: A tolvaj szarka - nyitány
· Rossini: A tó asszonya - „Cielo! In qual estasi” (Elena és Uberto kettőse, I. felvonás)
· Donizetti: Don Pasquale - „Bella siccome un angelo” (Malatesta áriája, I. felvonás)
· Donizetti: A kegyencnő - „Ange si pur” (Fernand áriája, IV. felvonás)
· Rossini: Olasz nő Algírban - nyitány
· Bellini: A puritánok - „Ah! Per sempre io ti perdei” (Riccardo áriája, I. felvonás)
· Rossini: A tó asszonya - „Tanti affetti” (Elena áriája, II. felvonás)
· Donizetti: Az ezred lánya - „Ah! mes amis... pour mon âme” (Tonio áriája, I. felvonás)
Nem látunk bele a kártyákba -ürülékkeverésbe. A Wagner-napok esetében akkor is a közismerten szdsz-árva FÁ elleni kicsinyes bosszút látom, ha nem az ő 2 Ring-ciklusát törölték.
A Nemzeti Színház annyiban tér el, hogy kívülálló/túloldali pályázó nem fog jelentkezni. Ha Vidnyánszky nem, akkor Rátóti Zoltán és még...? REMÉLEM, RÁKAY KÁLMÁN NEM PÁLYÁZIK. (Avagy fessük az ürdüngöt a falra stb.) Káel filmügyi Aftervajna, kérdés, maradhat-e 2 szemétdombon. Érdeklődve várom a MÁO igazgatóo pályázatának fejleményeit.
Ókovács túl sokat próbált egyszerre megvalósítani, ráadásul a (még ma sem befejezett!) felújítás betett neki. Nézőpont kérdése, kit tartunk az elmúlt 33 év legrosszabb operai vezetőjének, bár a mezőny kemény.
Akkor most el kéne dönteni, hogy Ókovács Szilveszter lett kegyvesztett vagy Káel Csaba? Vagy mindkettő? Utóbbinál pénzelvonás alakjában, előbbi pedig nem nyerte meg a tutinak vélt pályázatot, hanem újat írtak ki. És felkészül még Vidnyánszky Attila: a Nemzetiben is idén jár le az vezérigazgató mandátuma. Amúgy érdekes, hogy éppen ezekben az állami milliárdokkal, tízmilliárdokkal kibélelt intézményekben töröltek -kettőben szakmányban- előadásokat, miközben magán- és (budapesti!) önkormányzati társulatok állami támogatás nélkül is elboldogulnak valahogyan.
Lám-lám, az Index cikke az Opera főigazgatói pályázatával kapcsolatban megemlíti, hogy az Operát nem sikerült elhelyezni a nemzetközi térképen, mint ahogy a Müpát. Vagyis itt lehet némi féltékenység vagy irigység, amelynek igazán jól jön, ha sikerül kilőni a Wagner napok egy részét. Tán ilyesmi is belejátszhatott a kívülről jövő döntésbe.
Fischer Ádám, akinek politikai nézeteivel java részben nem értek egyet, kimondta az igazat. Persze nem az ő fellépéseitől vonták meg a támogatást, mert akkor még egyértelműbb lenne a szándék.
Ezzel most nálam nagyon kihúzták a gyufát. A rákaykálmánok dilettáns filmjeire, valamint a rúzsamagdik, tóthlibaleontinok, demeterszilárdok, ákosok giccseire, de a drog- és szexorgiákra ("fesztiválok"), sőt a közismerten ellenzéki popszarászok zajongására persze lesz pénz, hiszen a RW-napok közönségének jó része külföldi, a magyar közönség pedig töredéke a popszemetet zabáló prolik tömegének? Utóbbiak felőlem akár több doktorátussal is rendelkezhetnek, a szememben prolik maradnak, a szó legnegatívabb értelmében.
Kösz, értesített a Musikverein. A hölgyet nem hallottam. Persze sajnálom, hogy nem Kühmeiert fogom hallani.
Corinne Winters lesz Genia Kühmeier helyett.
Az 565 sz, bejegyzés utolsó mondata a "Gratulálok MÜPA, így tovább!" azt a benyomást keltette bennem, mintha a bejegyzés írója egyértelműen a Müpá-t okolná az elmaradt előadásokért. (ha rosszul értelmeztem, elnézést kérek attól, aki ezt beírta). Arra próbáltam utalni, hogy több színház és az MÁO is elvonásokat kénytelen tudomásul venni, tehát nyilván ez a Müpa programjait is érinti! Tehát külső körülmények adtak okot erre a lépésre.
Nekem is van jegyem, bérletem az elmaradt előadásokra, de próbálom a kérdést kicsit árnyaltabban kezelni! A Fischer Ádám video már nem megtekinthető, de a megszorítások ismeretében, melyek a színházakat általában, de pl. az Operaházat is érintik,nem sietnék a Müpa felett pálcát törni!
A MÜPA törölte a Wagner+ bérlet hátralevő két előadását. Nina Stemme decemberre tervezett koncertje elmaradt, így a bérlet egyetlen előadása sem lesz megtartva. Gratulálok MÜPA, így tovább!
Szombat este 8 órától a Müpa Home keretében újra lehet nézni Bellini: Az alvajáró című operája igen kiváló előadását. Aki anno ott volt, annak azért, aki még nem látta, annak azért ajánlanám.
