Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
1543 Momo von Hofmannsthal 2010-04-02 11:56:14
Mért van az, hogy ha valakinek ellenvéleménye van, akkor rögtön bele kell rúgni...? kultúra...
Mért van az, hogy ha valakinek ellenvéleménye van, akkor rögtön bele kell rúgni...? kultúra...
1542 bcn 2010-04-02 11:51:12
nem azt mondom h a 200 kilósak nem tudnak énekelni. sőt. viszont aki nem 200 kilós és szép az azonnal kap a pofájára h csak azért foglalkoztatják mert szép.
nem azt mondom h a 200 kilósak nem tudnak énekelni. sőt. viszont aki nem 200 kilós és szép az azonnal kap a pofájára h csak azért foglalkoztatják mert szép.
1541 pancsova 2010-04-02 11:49:37 [Válasz erre: 1538 bcn 2010-04-02 11:16:37]
orulok hogy megtalaltad sajat hangodat
orulok hogy megtalaltad sajat hangodat
1540 parampampoli 2010-04-02 11:45:37 [Válasz erre: 1539 telramund 2010-04-02 11:20:33]
Nos, igen....
Nos, igen....
1539 telramund 2010-04-02 11:20:33 [Válasz erre: 1536 bcn 2010-04-02 11:03:28]
Házy Erzsébetnél szebb operaéneksnő nem járkált a világon mégis a művészetéről beszélünk leginkább. Igy tehát,hogy ki hogy is néz ki egy operaelőadás szempontjából másodlagos.Tudjon énekelni és a hangjával varázsoljon. Tudnillik az operajátszásról van szó.És legyen akár egy caballe aki bejött 2oo kilósan,elszörnyedt az ember és utána kinyitotta a száját és azt sem tudta hol van.Ez a varázslat drága.
Házy Erzsébetnél szebb operaéneksnő nem járkált a világon mégis a művészetéről beszélünk leginkább. Igy tehát,hogy ki hogy is néz ki egy operaelőadás szempontjából másodlagos.Tudjon énekelni és a hangjával varázsoljon. Tudnillik az operajátszásról van szó.És legyen akár egy caballe aki bejött 2oo kilósan,elszörnyedt az ember és utána kinyitotta a száját és azt sem tudta hol van.Ez a varázslat drága.
1537 pancsova 2010-04-02 11:12:44 [Válasz erre: 1535 bcn 2010-04-02 11:00:03]
eltevesztetted a hazszamot / ne operaba vagy koncertre jarj / inkabb csippendel musorba / ott nem fogsz csalodni mert nem lesz egy balna se
eltevesztetted a hazszamot / ne operaba vagy koncertre jarj / inkabb csippendel musorba / ott nem fogsz csalodni mert nem lesz egy balna se
1536 bcn 2010-04-02 11:03:28
Általában a bajom az hogy a begyöpösödött emberek csak bálnákat szeretnek nézni, akik szépen énekelnek. Ha már valaki jól néz ki, az azonnal megosztja az embereket. de mindegy is én nagyon jól szórakoztam tegnap (mínusz spanyollány) és nem tekintem többnek ezt az előadást mint ami volt.
Általában a bajom az hogy a begyöpösödött emberek csak bálnákat szeretnek nézni, akik szépen énekelnek. Ha már valaki jól néz ki, az azonnal megosztja az embereket. de mindegy is én nagyon jól szórakoztam tegnap (mínusz spanyollány) és nem tekintem többnek ezt az előadást mint ami volt.
1535 bcn 2010-04-02 11:00:03 [Válasz erre: 1520 parampampoli 2010-04-02 09:44:31]
Szinte semmivel sem értek egyet, de ez most mindegy. Viszont a zenekarról szóló vélemény totális kikészít... hogy lehet ezt a zenekart ill. a tegnap esti produktumát pozitívan minősíteni. Azt hittem elalszom a zenekari betéteken (kivétel a Puccini intermezzo) lagymatagon és unalmasan játszottak, helyenként hamisan. SZERINTEM. Schrott-ról, meg nem tudok objektív véleményt formálni, mert lány vagyok és szeretem a jó pasikat. :))))))
Szinte semmivel sem értek egyet, de ez most mindegy. Viszont a zenekarról szóló vélemény totális kikészít... hogy lehet ezt a zenekart ill. a tegnap esti produktumát pozitívan minősíteni. Azt hittem elalszom a zenekari betéteken (kivétel a Puccini intermezzo) lagymatagon és unalmasan játszottak, helyenként hamisan. SZERINTEM. Schrott-ról, meg nem tudok objektív véleményt formálni, mert lány vagyok és szeretem a jó pasikat. :))))))
1534 Amarilla 2010-04-02 10:57:23
Nagy-nagy köszönet Parampampolinak a hosszú, de érdekes, és mindenképp igaz beszámolóért! A müpás koncertet nem hallottam, de láttam tv-ben Schrott koncerteket, ahol engem is maradéktalanul meggyőzött féltehetségéről, se bariton se basszus Isten tudja milyen hangjáról, visszataszító nagyképűségéről. Amúgy én úgy tudom, hogy Netrebko és ő nem férj és feleség, de lehet, hogy én tudom rosszul. Viszont az a tendencia amit Parampampoli emleget, hogy tudniillik Curával kezdődött a nagy bájgúnár szemfényvesztés, ami arra hívatott, hogy elkendőzze a szakmai hiányosságokat, sajnos nagyon igaz! Sajnos a mi Operaházunkban is van olyan vezető, aki azt mondja, hogy őt aztán nem érdekli a hang, ki hogyan énekel, nézzen ki jól, ne legyen molett, ne legyen 35 évnél idősebb, stb stb.
Nagy-nagy köszönet Parampampolinak a hosszú, de érdekes, és mindenképp igaz beszámolóért! A müpás koncertet nem hallottam, de láttam tv-ben Schrott koncerteket, ahol engem is maradéktalanul meggyőzött féltehetségéről, se bariton se basszus Isten tudja milyen hangjáról, visszataszító nagyképűségéről. Amúgy én úgy tudom, hogy Netrebko és ő nem férj és feleség, de lehet, hogy én tudom rosszul. Viszont az a tendencia amit Parampampoli emleget, hogy tudniillik Curával kezdődött a nagy bájgúnár szemfényvesztés, ami arra hívatott, hogy elkendőzze a szakmai hiányosságokat, sajnos nagyon igaz! Sajnos a mi Operaházunkban is van olyan vezető, aki azt mondja, hogy őt aztán nem érdekli a hang, ki hogyan énekel, nézzen ki jól, ne legyen molett, ne legyen 35 évnél idősebb, stb stb.
1533 von Stolzing 2010-04-02 10:55:48 [Válasz erre: 1531 parampampoli 2010-04-02 10:49:14]
Nem kötözködöm, csodálkozom. Azzal kezdted, hogy csak a kimaradt Fülöp-ária és a Mefisztó-szerenád lehetne komolyan vehető műsorszám, majd közlöd, hogy a Mozartok kellemes séták. Ebből következtettem arra, amit írtam az imént. De ha nem így gondolod, örülök, megnyugtattál.
Nem kötözködöm, csodálkozom. Azzal kezdted, hogy csak a kimaradt Fülöp-ária és a Mefisztó-szerenád lehetne komolyan vehető műsorszám, majd közlöd, hogy a Mozartok kellemes séták. Ebből következtettem arra, amit írtam az imént. De ha nem így gondolod, örülök, megnyugtattál.
1532 parampampoli 2010-04-02 10:49:41 [Válasz erre: 1530 Orfeusz 2010-04-02 10:45:53]
Köszi, pontosan! :)))))
Köszi, pontosan! :)))))
1531 parampampoli 2010-04-02 10:49:14 [Válasz erre: 1529 von Stolzing 2010-04-02 10:38:25]
Abszolúte nem mondok ellent. A Mozart-éneklés nehézsége speciális, mert az énekesnek nem annyira hangképzőszerveit, mint intellektuális és muzikális képességeit teszi próbára. Felesleges kötözködnöd, inkább írásom lényegét próbáld megérteni. Sajnálom, ha nem sikerül.
Abszolúte nem mondok ellent. A Mozart-éneklés nehézsége speciális, mert az énekesnek nem annyira hangképzőszerveit, mint intellektuális és muzikális képességeit teszi próbára. Felesleges kötözködnöd, inkább írásom lényegét próbáld megérteni. Sajnálom, ha nem sikerül.
1530 Orfeusz 2010-04-02 10:45:53 [Válasz erre: 1529 von Stolzing 2010-04-02 10:38:25]
szerintem nem mond ellent önmagának, mert ha figyelmesen elolvasod amit írt, akkor pont azt írta hogy Schrott az aki könnyű sétának tekintette Mozartot..mellesleg Mozartot könnyű rosszul elénekelni, de nagyon jól viszont nagyon nehéz.
szerintem nem mond ellent önmagának, mert ha figyelmesen elolvasod amit írt, akkor pont azt írta hogy Schrott az aki könnyű sétának tekintette Mozartot..mellesleg Mozartot könnyű rosszul elénekelni, de nagyon jól viszont nagyon nehéz.
1529 von Stolzing 2010-04-02 10:38:25 [Válasz erre: 1527 parampampoli 2010-04-02 10:34:09]
Akkor most önmagadnak mondasz ellent? Ezt írtad: "a Mozart áriák és kettősök vokálisan legfeljebb kellemes sétának tekinthetők" Most akkor séta vagy nem séta? Én is az éneklést szeretném, de ettől még az a tapasztalatom, hogy minél hangosabb valaki, annál nagyobb a közönségsiker. Így aztán azt is kell hinnem, hogy igenis, sokan igénylik a bömbölést. És sajnos sokan ki is elégítik ezt az igényt. :-(
Akkor most önmagadnak mondasz ellent? Ezt írtad: "a Mozart áriák és kettősök vokálisan legfeljebb kellemes sétának tekinthetők" Most akkor séta vagy nem séta? Én is az éneklést szeretném, de ettől még az a tapasztalatom, hogy minél hangosabb valaki, annál nagyobb a közönségsiker. Így aztán azt is kell hinnem, hogy igenis, sokan igénylik a bömbölést. És sajnos sokan ki is elégítik ezt az igényt. :-(
1528 Orfeusz 2010-04-02 10:37:52 [Válasz erre: 1520 parampampoli 2010-04-02 09:44:31]
Kedves parampampoli, köszönjük a részletes beszámolót, igazán élvezetes volt. Minden szavaddal egyetértek! (kivéve a Bartolival kapcsolatban írottakat, de ebben különbözik ízlésünk..) Netrebko tényleg jöhetne, ő egyre jobb és jobb lesz.
Kedves parampampoli, köszönjük a részletes beszámolót, igazán élvezetes volt. Minden szavaddal egyetértek! (kivéve a Bartolival kapcsolatban írottakat, de ebben különbözik ízlésünk..) Netrebko tényleg jöhetne, ő egyre jobb és jobb lesz.
1527 parampampoli 2010-04-02 10:34:09 [Válasz erre: 1526 von Stolzing 2010-04-02 10:29:27]
Mozartot JÓL énekelni valóban a legnehezebb feladatok egyike. Hogy mennyire az, az tegnap tökéletesen manifesztálódott Schrott esetében. Kiderült, hogy ő ezt SE tudja. (Bömbölni se, de ki állítja, hogy Mefisztó vagy Fülöp király áriájában bömbölni kellene? És ki igényli a bömbölést bármiben is. Én személy szerint énekeseket, éneklést szeretek hallani.)
Mozartot JÓL énekelni valóban a legnehezebb feladatok egyike. Hogy mennyire az, az tegnap tökéletesen manifesztálódott Schrott esetében. Kiderült, hogy ő ezt SE tudja. (Bömbölni se, de ki állítja, hogy Mefisztó vagy Fülöp király áriájában bömbölni kellene? És ki igényli a bömbölést bármiben is. Én személy szerint énekeseket, éneklést szeretek hallani.)
1526 von Stolzing 2010-04-02 10:29:27
Vajon honnan ez a téveszme, hogy Mozartot könnyű énekelni? Valószínűleg sokkal nehezebb, mint kiállni és elbömbölni valamit nagy hangon, bár ez utóbbival lehet nagyobb sikert aratni, ez kétségtelen. De stílushűen Mozartot énekelni - azt hiszem, ehhez sokkal jobb énektechnika is kell, ha valaki tényleg jól akarja csinálni. (Mondom ezt általánosságban, mert Schrott koncertjén nem voltam.)
Vajon honnan ez a téveszme, hogy Mozartot könnyű énekelni? Valószínűleg sokkal nehezebb, mint kiállni és elbömbölni valamit nagy hangon, bár ez utóbbival lehet nagyobb sikert aratni, ez kétségtelen. De stílushűen Mozartot énekelni - azt hiszem, ehhez sokkal jobb énektechnika is kell, ha valaki tényleg jól akarja csinálni. (Mondom ezt általánosságban, mert Schrott koncertjén nem voltam.)
1525 Spangel Péter 2010-04-02 10:21:15 [Válasz erre: 1520 parampampoli 2010-04-02 09:44:31]
Morandi hiányával teljesen egyetértek, valóban nagyszerű karmester, a MÁO muzsikusai és szólistái is szeretik, nagyon el tudnám viselni, ha ősszel például a Mefistofelét vagy az Ottelot ő dirigálná. Olaszok rendezik az ős Bánkot, ami több mint furcsa, ez a saját véleményem, bocsánat, konzervatív vagyok, de Morandi szerintem azt is el tudná vezényelni.
Morandi hiányával teljesen egyetértek, valóban nagyszerű karmester, a MÁO muzsikusai és szólistái is szeretik, nagyon el tudnám viselni, ha ősszel például a Mefistofelét vagy az Ottelot ő dirigálná. Olaszok rendezik az ős Bánkot, ami több mint furcsa, ez a saját véleményem, bocsánat, konzervatív vagyok, de Morandi szerintem azt is el tudná vezényelni.
1524 nizajemon 2010-04-02 10:18:08 [Válasz erre: 1521 telramund 2010-04-02 10:02:25]
Azok a "boldog idők",nekem kb.a gyerekkorom,tényleg boldogabb időknek tűnnek minden szempontból.A médiát,és főleg az "irányadó" magját úgy kellene szétrobbantani,hogy soha többé ne lehessenek "véleményformálók,ízlésvezetők".
Azok a "boldog idők",nekem kb.a gyerekkorom,tényleg boldogabb időknek tűnnek minden szempontból.A médiát,és főleg az "irányadó" magját úgy kellene szétrobbantani,hogy soha többé ne lehessenek "véleményformálók,ízlésvezetők".
1523 nizajemon 2010-04-02 10:12:33 [Válasz erre: 1520 parampampoli 2010-04-02 09:44:31]
:-) Ez komoly munka volt,köszönet érte!
:-) Ez komoly munka volt,köszönet érte!
1522 telramund 2010-04-02 10:03:40 [Válasz erre: 1521 telramund 2010-04-02 10:02:25]
Igen ,mert az a kor az operáról,a hangról szólt.
Igen ,mert az a kor az operáról,a hangról szólt.
1521 telramund 2010-04-02 10:02:25 [Válasz erre: 1520 parampampoli 2010-04-02 09:44:31]
Kedves parampampoli.Az operajátszás nem arról szól manapság ki hogyan énekel,milyen a hangja.Sajnos.Undoritó sznob világunkban csak a külsőség számit szinte semmi más.Az általad hallott Schrott attól fut,hogy dögös kikent kifent,erotikus túlfütöttséget sugárzó reklám imaget csináltak neki ,amelett,hogy Netrebko férje.Régen legfeljebb epizódista lehetett.És majd alátámasztandó privátban mesélek valamit,ami az egész világ operajátszásának,a manengerek mentalitásának szégyene.Nem hang ,nem matéria kell,hanem s..ig kivágott ruha,meztelenség, f...ig nyitott ing és már fut a szekér.Hogy közben,hol marad Verdi,Wagner ,Donizetti,Rossini és a többiek? Kit érdekel? Igen sokaknak fáj,hogy itt mindig a múlt csodáiról elmélkednek.Igen ,meret aza kor operáróll, a hangról szólt. Boldog idők!
Kedves parampampoli.Az operajátszás nem arról szól manapság ki hogyan énekel,milyen a hangja.Sajnos.Undoritó sznob világunkban csak a külsőség számit szinte semmi más.Az általad hallott Schrott attól fut,hogy dögös kikent kifent,erotikus túlfütöttséget sugárzó reklám imaget csináltak neki ,amelett,hogy Netrebko férje.Régen legfeljebb epizódista lehetett.És majd alátámasztandó privátban mesélek valamit,ami az egész világ operajátszásának,a manengerek mentalitásának szégyene.Nem hang ,nem matéria kell,hanem s..ig kivágott ruha,meztelenség, f...ig nyitott ing és már fut a szekér.Hogy közben,hol marad Verdi,Wagner ,Donizetti,Rossini és a többiek? Kit érdekel? Igen sokaknak fáj,hogy itt mindig a múlt csodáiról elmélkednek.Igen ,meret aza kor operáróll, a hangról szólt. Boldog idők!
1520 parampampoli 2010-04-02 09:44:31
Ervin Schrottról általában azt szokás tudni, hogy ő Anna Netrebko férje. Tegnapi koncertjével a Művészetek Palotájában bebizonyította, hogy többet nem is érdemes tudni róla. A Scala évadnyitó penetráns Escamillója után kb. sejtettem, mire számíthatok, de a realitás alulmúlta minden várakozásomat. Romantikus áriaestre hív a plakát, de hogy az áriaest kinek és mitől romantikus, az nem derül ki, a különféle lapokon itt-ott hirdetett programból kimarad Fülöp király áriája és Mefisztó szerenádja is, az a két darab, amely egy effajta szólókoncerten komolyan vehető műsorszám lenne. Schrott Mozartot énekel alapvetően -- talán a zárásként előadott tangókat kell romantikus műnek tekinteni? Ráadásul nem is csak ő lép fel, mellé tettek körítésnek egy Auxiliadora Toledano nevű fiatal spanyol szopránt is. Ha a hölgy gázsiját abból fedezték, hogy Schrott lemondott a saját, bizonyára nem olcsó, fellépti díjának egy részéről, akkor felléptetése elfogadható, de ha külön terhelte meg a Fesztivál költségvetését, abban az esetben művészileg semmiképp. A programban leírják, hogy kiknél tanult (nem hallatszik az eredmény!) és mely énekversenyeken volt „díjazott” (hogy milyen díjat kapott, azt nem pontosítják): művészi színvonala egy jelentősebb énekverseny középdöntőjéig lehetne elég. Fátyolos kis „vocina” az övé, amelyik csak a magas regiszterben szól, de ott is eléggé fémes, idegesítő hangszínnel, a közép- és mély regiszterben még a Müpa kitűnő akusztikai viszonyai közepette sem. Művészi fajsúlya csak Adina és Zerlina kereteit tölti ki, de ő szemmel láthatóan meg akar dolgozni a gázsijáért, mert Gildát és Aminát gyilkolja nagy lelkesedéssel, különösen ez utóbbiban (figyelem: a belcanto irodalom egyik legnehezebb számáról van szó!) szerezve kényelmetlen pillanatokat iskolás variációival és vitatható énektechnikai megoldásokkal. Schrott, a világsztár ellenben nem erőlteti meg magát, a Mozart áriák és kettősök vokálisan legfeljebb kellemes sétának tekinthetők – és ő sétál is, ha kell, ha nem. Már az első számban, Don Giovanni szerenádjának másfél percében leteszi névjegyét, mikor bevonul a pódiumra pompásan szabott öltönyében (Versace? Boss? Ferré? Erről nem szól a programfüzet) az embernek határozottan divatbemutató-feelingje támad. A mandolin rögtön hamisan kezd, nem is azt játssza, ami a kottában van, de mire Schrott rázendít, szerencsére a helyére kerül. Az énekesnek hangja van, ez tagadhatatlan, sőt: igen értékes matéria, szép színű és erőteljes, ha a felső középregisztertől felfelé megfújja rendesen, de fényét veszti, hátraesik és elvész, ha művészkedni próbál egy-egy piano frázissal. Magasságát nem mutatta meg, mélysége korlátozott, tehát a szélső regiszterekben nem kiművelt orgánum benyomását kelti. De Schrott baja nem ez. Ezzel a hanggal, szép színe és ereje okán akár nagyszerű dolgokat is lehetne csinálni. Sajnos Schrott az énekesek azon kategóriájába tartozik, mint Cura vagy D’Arcangelo is: ők az ügyeletes szépfiúk, az operai bájgúnárok, akik sikereiket inkább (sokakat) vonzó külső adottságaikra, mint vokális tehetségükre alapozzák. Minden hangjuk, mozdulatok önmagukról szól, a zeneszerző szolgálata álmukban se jön elő, és ez különösen fájdalmas, ha a nagy Wolfgang Amadeusról van szó. Schrott Mozartja fényévnyi távolságra áll a mester ethoszától, „Mozart ellen beoltva”, mondhatnánk, akármelyik figurájába bújik, sétál fel és alá, összetévesztve a koncertpódiumot egy fashion show kifutójával, akárhogy próbálja eljátszani a színpadi szituációkat, a pódiumon nem látunk mást, mint Ervin Schrottot. Minden színe, minden karakterjegye azonos, Figarója, Don Giovannija és Leporellója is teljesen egyforma, és nem különbözik attól a falusi sarlatántól, akit Dulcamara néven írtak meg, de ő Belcorénak játssza és énekli azt is. Egy karcsú, a zakóját folyton ki-begombolgató fiatalembert látunk, aki szemmel láthatóan megrészegedve önnön varázslatától ágál, páváskodik, adja a nagy sármőrt és biztos maga is elhiszi, hogy ő ösztönös színpadi zseni és milyen modern, mekkora művészet is, amit csinál. Pedig hát….dehogy! Nem zseni ő, hanem ócska pozőr, egyszerű ripacs, amit pedig csinál, nevezhető zenei cirkusznak, operai show bussines-nek, de művészetnek – semmiképp. A koncert végén pedig, miután bejelenti, hogy mennyire szereti Budapestet meg minket, magyarokat, tangóra vált. Ezt hozta nekünk ajándékba szülőhazájából, Uruguayból. (Én azt hittem eddig, hogy a tangó argentin, de ezt hagyjuk…) És a Müpa koncertterméből egyetlen pillanatra egy esztrádműsor helyszínét sikerül megteremtenie – ez volt egyébként az egyetlen varázslata egész este! – mikrofonba, hangosítással (!) ad elő négy tangót, mindegyiket azonos hangszínnel, azonos hangütéssel, tónussal. A zenei differenciálás nem erős oldala, na; ezt ezúttal is sikerül evidenssé tenni. (Októberben Sorrentóban láttam egy tarantellaműsort, két kiváló olasz énekessel, akiknek színvonala semmiben nem tért el, vagy ha igen, az ő javukra, Schrottétól. Ők ott, a tarantella-folklórműsorban a maguk nemében nagyszerűek voltak, az új világsztár a Müpában, több mint kínos.) Ervin Schrott tehát ezt nyújtotta tegnap este, a földszinti sorokban 15000 forintos helyárakon. A leírtak alapján azt lehetne gondolni, hogy biztos megbukott. Nem, nem bukott meg. Nagy sikert aratott. Amin már régóta nincs semmi meglepő, tudható, hogy a világban ma már senki nem bukik meg, aki jól meg van támogatva megfelelő marketinggel. Hol vannak már azok az idők, amikor egy Caruso vagy egy Caballé is megbukhatott, ha művészi produktuma egy adott estén nem ütötte meg a megfelelő szintet. Schrottal ilyen természetesen nem fordulhat elő. Koncertjével a budapesti közönség fizetőképes rétegének beetetése ment tovább; az, ami valamikor Curával kezdődött és tart már évek óta, és tavaly Bartoli koncertjeivel oly sikeresen zajlott három részben. Bizton számíthatunk a folytatásra… Szerencsére azonban tegnap este zenét is hallottunk. Az Operaház zenekara remek formában, Pier Giorgio Morandi régóta hiányolt jelenlétével, értő vezetésével hibátlanul játszotta az énekszámok közötti zenekari számokat. Az interpretációk feszültek voltak, ha az kellett, vidámak és pezsgők, ha arra volt szükség. A Manon intermezzo tragikus pátosza (a felejthetetlenül szívbemarkoló brácsaszólóval, köszönet érte!!!) volt az, amit a néző/hallgató valódi élményként hazavihetett. Azzal kezdtem, hogy Ervin Schrott Anna Netrebko férje. Ajánlanám, hogy legközelebb kedves feleséget hívják meg koncertre, vele biztosan, egész biztosan sokkal jobban járnánk. (Számíthatunk rá, hogy Schrott majd elmeséli neki, hogy ezek a budapestiek milyen édesek, és milyen szeretettel fogadták – egy kis reklám sosem árt, mint tudjuk.) A férj tegnapi koncertjét pedig vegyük egy áprilisi tréfának. Annak ugyan pocsék volt, de ezzel most már nincs mit tenni.
Ervin Schrottról általában azt szokás tudni, hogy ő Anna Netrebko férje. Tegnapi koncertjével a Művészetek Palotájában bebizonyította, hogy többet nem is érdemes tudni róla. A Scala évadnyitó penetráns Escamillója után kb. sejtettem, mire számíthatok, de a realitás alulmúlta minden várakozásomat. Romantikus áriaestre hív a plakát, de hogy az áriaest kinek és mitől romantikus, az nem derül ki, a különféle lapokon itt-ott hirdetett programból kimarad Fülöp király áriája és Mefisztó szerenádja is, az a két darab, amely egy effajta szólókoncerten komolyan vehető műsorszám lenne. Schrott Mozartot énekel alapvetően -- talán a zárásként előadott tangókat kell romantikus műnek tekinteni? Ráadásul nem is csak ő lép fel, mellé tettek körítésnek egy Auxiliadora Toledano nevű fiatal spanyol szopránt is. Ha a hölgy gázsiját abból fedezték, hogy Schrott lemondott a saját, bizonyára nem olcsó, fellépti díjának egy részéről, akkor felléptetése elfogadható, de ha külön terhelte meg a Fesztivál költségvetését, abban az esetben művészileg semmiképp. A programban leírják, hogy kiknél tanult (nem hallatszik az eredmény!) és mely énekversenyeken volt „díjazott” (hogy milyen díjat kapott, azt nem pontosítják): művészi színvonala egy jelentősebb énekverseny középdöntőjéig lehetne elég. Fátyolos kis „vocina” az övé, amelyik csak a magas regiszterben szól, de ott is eléggé fémes, idegesítő hangszínnel, a közép- és mély regiszterben még a Müpa kitűnő akusztikai viszonyai közepette sem. Művészi fajsúlya csak Adina és Zerlina kereteit tölti ki, de ő szemmel láthatóan meg akar dolgozni a gázsijáért, mert Gildát és Aminát gyilkolja nagy lelkesedéssel, különösen ez utóbbiban (figyelem: a belcanto irodalom egyik legnehezebb számáról van szó!) szerezve kényelmetlen pillanatokat iskolás variációival és vitatható énektechnikai megoldásokkal. Schrott, a világsztár ellenben nem erőlteti meg magát, a Mozart áriák és kettősök vokálisan legfeljebb kellemes sétának tekinthetők – és ő sétál is, ha kell, ha nem. Már az első számban, Don Giovanni szerenádjának másfél percében leteszi névjegyét, mikor bevonul a pódiumra pompásan szabott öltönyében (Versace? Boss? Ferré? Erről nem szól a programfüzet) az embernek határozottan divatbemutató-feelingje támad. A mandolin rögtön hamisan kezd, nem is azt játssza, ami a kottában van, de mire Schrott rázendít, szerencsére a helyére kerül. Az énekesnek hangja van, ez tagadhatatlan, sőt: igen értékes matéria, szép színű és erőteljes, ha a felső középregisztertől felfelé megfújja rendesen, de fényét veszti, hátraesik és elvész, ha művészkedni próbál egy-egy piano frázissal. Magasságát nem mutatta meg, mélysége korlátozott, tehát a szélső regiszterekben nem kiművelt orgánum benyomását kelti. De Schrott baja nem ez. Ezzel a hanggal, szép színe és ereje okán akár nagyszerű dolgokat is lehetne csinálni. Sajnos Schrott az énekesek azon kategóriájába tartozik, mint Cura vagy D’Arcangelo is: ők az ügyeletes szépfiúk, az operai bájgúnárok, akik sikereiket inkább (sokakat) vonzó külső adottságaikra, mint vokális tehetségükre alapozzák. Minden hangjuk, mozdulatok önmagukról szól, a zeneszerző szolgálata álmukban se jön elő, és ez különösen fájdalmas, ha a nagy Wolfgang Amadeusról van szó. Schrott Mozartja fényévnyi távolságra áll a mester ethoszától, „Mozart ellen beoltva”, mondhatnánk, akármelyik figurájába bújik, sétál fel és alá, összetévesztve a koncertpódiumot egy fashion show kifutójával, akárhogy próbálja eljátszani a színpadi szituációkat, a pódiumon nem látunk mást, mint Ervin Schrottot. Minden színe, minden karakterjegye azonos, Figarója, Don Giovannija és Leporellója is teljesen egyforma, és nem különbözik attól a falusi sarlatántól, akit Dulcamara néven írtak meg, de ő Belcorénak játssza és énekli azt is. Egy karcsú, a zakóját folyton ki-begombolgató fiatalembert látunk, aki szemmel láthatóan megrészegedve önnön varázslatától ágál, páváskodik, adja a nagy sármőrt és biztos maga is elhiszi, hogy ő ösztönös színpadi zseni és milyen modern, mekkora művészet is, amit csinál. Pedig hát….dehogy! Nem zseni ő, hanem ócska pozőr, egyszerű ripacs, amit pedig csinál, nevezhető zenei cirkusznak, operai show bussines-nek, de művészetnek – semmiképp. A koncert végén pedig, miután bejelenti, hogy mennyire szereti Budapestet meg minket, magyarokat, tangóra vált. Ezt hozta nekünk ajándékba szülőhazájából, Uruguayból. (Én azt hittem eddig, hogy a tangó argentin, de ezt hagyjuk…) És a Müpa koncertterméből egyetlen pillanatra egy esztrádműsor helyszínét sikerül megteremtenie – ez volt egyébként az egyetlen varázslata egész este! – mikrofonba, hangosítással (!) ad elő négy tangót, mindegyiket azonos hangszínnel, azonos hangütéssel, tónussal. A zenei differenciálás nem erős oldala, na; ezt ezúttal is sikerül evidenssé tenni. (Októberben Sorrentóban láttam egy tarantellaműsort, két kiváló olasz énekessel, akiknek színvonala semmiben nem tért el, vagy ha igen, az ő javukra, Schrottétól. Ők ott, a tarantella-folklórműsorban a maguk nemében nagyszerűek voltak, az új világsztár a Müpában, több mint kínos.) Ervin Schrott tehát ezt nyújtotta tegnap este, a földszinti sorokban 15000 forintos helyárakon. A leírtak alapján azt lehetne gondolni, hogy biztos megbukott. Nem, nem bukott meg. Nagy sikert aratott. Amin már régóta nincs semmi meglepő, tudható, hogy a világban ma már senki nem bukik meg, aki jól meg van támogatva megfelelő marketinggel. Hol vannak már azok az idők, amikor egy Caruso vagy egy Caballé is megbukhatott, ha művészi produktuma egy adott estén nem ütötte meg a megfelelő szintet. Schrottal ilyen természetesen nem fordulhat elő. Koncertjével a budapesti közönség fizetőképes rétegének beetetése ment tovább; az, ami valamikor Curával kezdődött és tart már évek óta, és tavaly Bartoli koncertjeivel oly sikeresen zajlott három részben. Bizton számíthatunk a folytatásra… Szerencsére azonban tegnap este zenét is hallottunk. Az Operaház zenekara remek formában, Pier Giorgio Morandi régóta hiányolt jelenlétével, értő vezetésével hibátlanul játszotta az énekszámok közötti zenekari számokat. Az interpretációk feszültek voltak, ha az kellett, vidámak és pezsgők, ha arra volt szükség. A Manon intermezzo tragikus pátosza (a felejthetetlenül szívbemarkoló brácsaszólóval, köszönet érte!!!) volt az, amit a néző/hallgató valódi élményként hazavihetett. Azzal kezdtem, hogy Ervin Schrott Anna Netrebko férje. Ajánlanám, hogy legközelebb kedves feleséget hívják meg koncertre, vele biztosan, egész biztosan sokkal jobban járnánk. (Számíthatunk rá, hogy Schrott majd elmeséli neki, hogy ezek a budapestiek milyen édesek, és milyen szeretettel fogadták – egy kis reklám sosem árt, mint tudjuk.) A férj tegnapi koncertjét pedig vegyük egy áprilisi tréfának. Annak ugyan pocsék volt, de ezzel most már nincs mit tenni.
1519 Búbánat 2010-04-02 00:37:48
Senki nem ír a hétfői Berlioz-koncentről? A Faust elkárhozása került színre minimális szcenírozással, de inkább azt mondanám, egy táncszínházat láttunk - Berlioz zenéjére... Nagy mű, középszerű előadásban. Maximális dicséret illeti ForteDanse táncegyüttest, akik pantomim-szerű mozgásukkal átszőtt koreográfiát bemutatva szinte végig a színen voltak, és tulajdonképpen ők illusztrálták (szilfek tánca, lidércek tánca, parasztok tánca) a drámai cselekményt (koreográfus: Horváth Csaba). A hangversenyen monstre együttes működött közre. A három énekes szólista - Wiedemann Bernadett (Margit), Michael Suttner (Faust), Evert Sooster (Mephisto) - hangja olykor elveszett a nagy zenekari csinnadrattában. Massányi Viktor Brander epizódszerepében volt részese a grandiózus produkciónak. Közreműködött a Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karig.: Balassa Ildikó), az MR Énekkara (karig.: Somos Csaba), Nemzeti Énekkar Férfikara (karig.: Antal Mátyás), a Bartók Béla Kamarakórus (karig.: Molnár Éva), valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar. Hollerung Gábor nagy elánnal vezényelt, jól fogta össze a hatalmas apparátust. A fórumokon dicsért szegedi Faust elkárhozása produkciót sajnos nem láttam, viszont tavaly, a MET-vetítésen látott operaházi szcenírozott előadás nagyon elnyerte a tetszésemet. Tudom, sántít az összehasonlítás, mégis valami hiányérzetem van a most bemutatott scenikus változattal szemben. Így is élvezetes előadásban volt részünk. A hatalmas Berlioz- alkotás nálunk ritkán kerül színre, de most a szegediek után itt van ez az újabb változat, amit most a Budapesti Tavaszi Fesztiválra időzítettek a szervezők. A siker nem maradt el. A teltházas koncerten a nagyszerű művészek produkcióját az előadás végén részünkről hatalmas taps honorálta. Lukáts Andor rendezésében ez a produkció hamarosan horvát-turnéra indul: április 10-én Zágrábban, 11-én Ljubljanában kerül színre, de a szerbek is tapsolhatnak neki május 22-én Belgrádban, ahol szintén előadják a drámai legendát.
Senki nem ír a hétfői Berlioz-koncentről? A Faust elkárhozása került színre minimális szcenírozással, de inkább azt mondanám, egy táncszínházat láttunk - Berlioz zenéjére... Nagy mű, középszerű előadásban. Maximális dicséret illeti ForteDanse táncegyüttest, akik pantomim-szerű mozgásukkal átszőtt koreográfiát bemutatva szinte végig a színen voltak, és tulajdonképpen ők illusztrálták (szilfek tánca, lidércek tánca, parasztok tánca) a drámai cselekményt (koreográfus: Horváth Csaba). A hangversenyen monstre együttes működött közre. A három énekes szólista - Wiedemann Bernadett (Margit), Michael Suttner (Faust), Evert Sooster (Mephisto) - hangja olykor elveszett a nagy zenekari csinnadrattában. Massányi Viktor Brander epizódszerepében volt részese a grandiózus produkciónak. Közreműködött a Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karig.: Balassa Ildikó), az MR Énekkara (karig.: Somos Csaba), Nemzeti Énekkar Férfikara (karig.: Antal Mátyás), a Bartók Béla Kamarakórus (karig.: Molnár Éva), valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar. Hollerung Gábor nagy elánnal vezényelt, jól fogta össze a hatalmas apparátust. A fórumokon dicsért szegedi Faust elkárhozása produkciót sajnos nem láttam, viszont tavaly, a MET-vetítésen látott operaházi szcenírozott előadás nagyon elnyerte a tetszésemet. Tudom, sántít az összehasonlítás, mégis valami hiányérzetem van a most bemutatott scenikus változattal szemben. Így is élvezetes előadásban volt részünk. A hatalmas Berlioz- alkotás nálunk ritkán kerül színre, de most a szegediek után itt van ez az újabb változat, amit most a Budapesti Tavaszi Fesztiválra időzítettek a szervezők. A siker nem maradt el. A teltházas koncerten a nagyszerű művészek produkcióját az előadás végén részünkről hatalmas taps honorálta. Lukáts Andor rendezésében ez a produkció hamarosan horvát-turnéra indul: április 10-én Zágrábban, 11-én Ljubljanában kerül színre, de a szerbek is tapsolhatnak neki május 22-én Belgrádban, ahol szintén előadják a drámai legendát.
1518 macskás 2010-03-27 08:09:26 [Válasz erre: 1517 Hypo 2010-03-27 00:11:36]
Igen. If you want. És a Schumann-polémiámat is többek között.
Igen. If you want. És a Schumann-polémiámat is többek között.
1516 macskás 2010-03-26 19:33:49 [Válasz erre: 1515 Hypo 2010-03-26 14:33:01]
Nem. De a véleményenmet megírhatom:)
Nem. De a véleményenmet megírhatom:)
1514 macskás 2010-03-26 08:57:33 [Válasz erre: 1513 Hypo 2010-03-25 23:09:04]
vitézkötés - vitézkedés:) Huszárossan:))
vitézkötés - vitézkedés:) Huszárossan:))
1513 Hypo 2010-03-25 23:09:04 [Válasz erre: 1512 macskás 2010-03-25 17:27:42]
Frakk, matrózblúz, sújtás, vitézkötés? Volt ott minden.
Frakk, matrózblúz, sújtás, vitézkötés? Volt ott minden.
1512 macskás 2010-03-25 17:27:42
Lassan öltözöm kocsisi ruhába Jön valaki?
Lassan öltözöm kocsisi ruhába Jön valaki?
1510 Búbánat 2010-03-06 23:08:31 [Válasz erre: 1509 Spangel Péter 2010-03-06 13:20:12]
Melis Don Giovanni- DVD-jét tegnap még ott láttam a kirakatban.
Melis Don Giovanni- DVD-jét tegnap még ott láttam a kirakatban.
1509 Spangel Péter 2010-03-06 13:20:12 [Válasz erre: 1507 von Stolzing 2010-03-03 11:52:53]
Melis György Don Giovanniját csak rádióban hallgattam, nagyon remélem, hog az 1966-os berlini szereplését a Rózsavölgiben még meg tudom venni. Molnár levente Don Giovannija már néhány ével ezelőtti beállásakor is agresszívnek, gátlástalannak tűnt, erőből akart hódítani. Masettója elkeserítő volt, ebben a szerepében interneten a müncheni premierjét is figyelemmel kísértem. Már akkor sem ragadott meg. A mostani üvöltő "énekbeszéd" meg egyenesen elkeserítő olt. Szerintem ez nem Mozart-éneklés. Bretz Gábort Leporellóként hallottam, a címszerepet itthon is el kellene énekelnie, hogy véleményt mondhassak róla. Molnár levente beindult nemzetközi karrierjének örülök, ez a magyar operajátszásnak is jó, de művészi alázat és önkontroll is kell ahoz, hogy nem becsülje túl önmagát és kezdeti művészi sikereit. 2009 tavaszán öt előadásban énekelte a címszerepet Horváth Ádám. Ha kettejük teljesítménye között párhuzamot kellene vonnom, vitathatatlanul az utóbbi művész a nyerő. Remek technika, kiváló artikuláció és játékstílus. Kár, hogy keveset foglalkoztatják. Nem akartam a kérdést megkerülni, bár elképzelhető, hogy e hozzászólásommal nem mindenkinél aratok sikert. Sebaj, a véleményemet vállalom. Honi operajátszásunkban a szereposztásoknál, legalábbis számomra úgy tűnik, sok múlik az egyéni szimpátián és még sok egyéb máson.
Melis György Don Giovanniját csak rádióban hallgattam, nagyon remélem, hog az 1966-os berlini szereplését a Rózsavölgiben még meg tudom venni. Molnár levente Don Giovannija már néhány ével ezelőtti beállásakor is agresszívnek, gátlástalannak tűnt, erőből akart hódítani. Masettója elkeserítő volt, ebben a szerepében interneten a müncheni premierjét is figyelemmel kísértem. Már akkor sem ragadott meg. A mostani üvöltő "énekbeszéd" meg egyenesen elkeserítő olt. Szerintem ez nem Mozart-éneklés. Bretz Gábort Leporellóként hallottam, a címszerepet itthon is el kellene énekelnie, hogy véleményt mondhassak róla. Molnár levente beindult nemzetközi karrierjének örülök, ez a magyar operajátszásnak is jó, de művészi alázat és önkontroll is kell ahoz, hogy nem becsülje túl önmagát és kezdeti művészi sikereit. 2009 tavaszán öt előadásban énekelte a címszerepet Horváth Ádám. Ha kettejük teljesítménye között párhuzamot kellene vonnom, vitathatatlanul az utóbbi művész a nyerő. Remek technika, kiváló artikuláció és játékstílus. Kár, hogy keveset foglalkoztatják. Nem akartam a kérdést megkerülni, bár elképzelhető, hogy e hozzászólásommal nem mindenkinél aratok sikert. Sebaj, a véleményemet vállalom. Honi operajátszásunkban a szereposztásoknál, legalábbis számomra úgy tűnik, sok múlik az egyéni szimpátián és még sok egyéb máson.
1508 chenier 2010-03-03 11:58:46
Hát igen! Előre bocsátom, hogy nem láttam a Giovannit,ismerőseim viszont igen, és le voltak döbbenve Molnár L. hangi teljesítményén! Méghozzá negatív értelemben. A hatalmas ígéretű fiatal bariton csak kiabál. Az 'itthon még meg volt' hangi hajlékonysága teljesen eltűnt... Lehet, hogy csak rossz passzban volt?
Hát igen! Előre bocsátom, hogy nem láttam a Giovannit,ismerőseim viszont igen, és le voltak döbbenve Molnár L. hangi teljesítményén! Méghozzá negatív értelemben. A hatalmas ígéretű fiatal bariton csak kiabál. Az 'itthon még meg volt' hangi hajlékonysága teljesen eltűnt... Lehet, hogy csak rossz passzban volt?
1507 von Stolzing 2010-03-03 11:52:53 [Válasz erre: 1505 Spangel Péter 2010-03-03 11:06:16]
Kedves Spangel Péter, vajon kikre gondolsz mint a MÁO-ban előforduló professzionális Don Giovannikra? Jómagam ilyennel még nem találkoztam e falak között (az idősebbeknek mázlijuk volt Melissel pl.) Az egyetlen magyar énekes, aki világszínvonalú Don Giovannit tud jelenleg, az alighanem Bretz Gábor, de az Operaházban nem énekelte ezt a szerepet, csak Leporellót. A Mozart-maratonról szerencsére ismerhetjük a Don Giovanni-alakítását. Molnár Levente véleményem szerint rátalált a neki való szerepre a darabban, tetszett a Masettója, nem éreztem túljátszottnak. Legfeljebb a se hús, se hal Don Giovannihoz képest - aki azonban a MÁO falai között régen nem hallott színvonalon abszolválta a szerepet. Ez egyébként több szólistáról elmondható volt (ld. még Kormányzó címszó alatt). Hozzáteszem: valószínűleg nem ugyanazt az előadást láttuk, de ennyit csak nem változott pár nap alatt...
Kedves Spangel Péter, vajon kikre gondolsz mint a MÁO-ban előforduló professzionális Don Giovannikra? Jómagam ilyennel még nem találkoztam e falak között (az idősebbeknek mázlijuk volt Melissel pl.) Az egyetlen magyar énekes, aki világszínvonalú Don Giovannit tud jelenleg, az alighanem Bretz Gábor, de az Operaházban nem énekelte ezt a szerepet, csak Leporellót. A Mozart-maratonról szerencsére ismerhetjük a Don Giovanni-alakítását. Molnár Levente véleményem szerint rátalált a neki való szerepre a darabban, tetszett a Masettója, nem éreztem túljátszottnak. Legfeljebb a se hús, se hal Don Giovannihoz képest - aki azonban a MÁO falai között régen nem hallott színvonalon abszolválta a szerepet. Ez egyébként több szólistáról elmondható volt (ld. még Kormányzó címszó alatt). Hozzáteszem: valószínűleg nem ugyanazt az előadást láttuk, de ennyit csak nem változott pár nap alatt...
1506 tiramisu 2010-03-03 11:42:32 [Válasz erre: 1505 Spangel Péter 2010-03-03 11:06:16]
Teljesen egyetértek Veled, sajnos szomorú , ha egy ifjú tehetséget hangja igen, de stílusismerete egyáltalán nem predesztinál Mozart éneklésére. Nem kell ahhoz Mozart-énekesnek lenni, hogy foglalkozzon vele,egy egy kicsit értsen hozzá. Molnár L. még ott tart, ki mennél nagyobbat üvölt, annál nagyobb művész. Reméljük egy jó karmester döntő hatással lesz rá.
Teljesen egyetértek Veled, sajnos szomorú , ha egy ifjú tehetséget hangja igen, de stílusismerete egyáltalán nem predesztinál Mozart éneklésére. Nem kell ahhoz Mozart-énekesnek lenni, hogy foglalkozzon vele,egy egy kicsit értsen hozzá. Molnár L. még ott tart, ki mennél nagyobbat üvölt, annál nagyobb művész. Reméljük egy jó karmester döntő hatással lesz rá.
1505 Spangel Péter 2010-03-03 11:06:16
A kiváló zenekari játékot leszámítva, a szólisták tekintetében csalódás volt a MÜPA-beli Don Giovanni. A második rész első harmadában el is jöttem, pedig ilyet az elmúlt évek során talán egyszer, ha megtettem. A Masettót éneklő Molnár Levente agresszivitása, szereptúljátszása, helyenként artikulátlan, szinte üvöltő "ének"beszéde a csodálatos mozarti mű arculcsapása volt. No, itt álltam fel. Molnár Münchenben énekli Masettót, annak idején hallgattam ierneten a rádióközvetítést, már akkor is hasonlót nyújtott. Nem vonom kétségbe a fiatal művész tehetségét, itthon Malatestaként tényleg elsőrangú volt, de amikor annak idején a honi Don giovanni címszerepébe beállt, akkor sem volt rokonszenves a teljesítménye. Egyébként, ha minden igaz, Molnár júniusban négy Don Giovannit énekel idehaza. Az honi és a kinti Masetto után... Megítélésem szerint a MÁO rendelkezik a mozarti stílust perfekt módon ismerő és tolmácsoló professzionális Giovannikkal...
A kiváló zenekari játékot leszámítva, a szólisták tekintetében csalódás volt a MÜPA-beli Don Giovanni. A második rész első harmadában el is jöttem, pedig ilyet az elmúlt évek során talán egyszer, ha megtettem. A Masettót éneklő Molnár Levente agresszivitása, szereptúljátszása, helyenként artikulátlan, szinte üvöltő "ének"beszéde a csodálatos mozarti mű arculcsapása volt. No, itt álltam fel. Molnár Münchenben énekli Masettót, annak idején hallgattam ierneten a rádióközvetítést, már akkor is hasonlót nyújtott. Nem vonom kétségbe a fiatal művész tehetségét, itthon Malatestaként tényleg elsőrangú volt, de amikor annak idején a honi Don giovanni címszerepébe beállt, akkor sem volt rokonszenves a teljesítménye. Egyébként, ha minden igaz, Molnár júniusban négy Don Giovannit énekel idehaza. Az honi és a kinti Masetto után... Megítélésem szerint a MÁO rendelkezik a mozarti stílust perfekt módon ismerő és tolmácsoló professzionális Giovannikkal...
1504 Megén 2010-03-02 13:12:25
A rendezés túl statikus volt, drámára vette Fischer, azért ez nem a Végzet Hatalma. Nem fejlődött a darab, hanem már az elején kiderült, hogy itt valakit a "földbe döngölnek". A jelenetek nem fonódtak egymásba, egyik beállás befejeződött, sötét, új beállás. Szerencsére a szereplők a mesével együtt változtak, nem voltak ennyire statikusak. Talán csak Anna és Ottavio kapcsolata volt állandó, 6 méter távolságban háttal a másiknak, kifejezve a megerőszakolt nő elkeseredettségét, kiábrándultságát. Kevesebb, több lett volna. Szerintem.
A rendezés túl statikus volt, drámára vette Fischer, azért ez nem a Végzet Hatalma. Nem fejlődött a darab, hanem már az elején kiderült, hogy itt valakit a "földbe döngölnek". A jelenetek nem fonódtak egymásba, egyik beállás befejeződött, sötét, új beállás. Szerencsére a szereplők a mesével együtt változtak, nem voltak ennyire statikusak. Talán csak Anna és Ottavio kapcsolata volt állandó, 6 méter távolságban háttal a másiknak, kifejezve a megerőszakolt nő elkeseredettségét, kiábrándultságát. Kevesebb, több lett volna. Szerintem.
1503 gl 2010-02-28 15:05:14 [Válasz erre: 1501 macskás 2010-02-26 21:59:51]
Nem szeretnék részletes beszámolót írni, azt majd megteszi valaki más. Lehetőségem volt megnézni az első két előadást. Úgy érzem, hogy ehhez foghatót még nem láttam a Müpában, pedig elég gyakori látogatója vagyok amióta megnyílt. Ha lenne időm, ma is megnézném.
Nem szeretnék részletes beszámolót írni, azt majd megteszi valaki más. Lehetőségem volt megnézni az első két előadást. Úgy érzem, hogy ehhez foghatót még nem láttam a Müpában, pedig elég gyakori látogatója vagyok amióta megnyílt. Ha lenne időm, ma is megnézném.
1501 macskás 2010-02-26 21:59:51
Volt vagy megy valaki dzsovánni?
Volt vagy megy valaki dzsovánni?
1500 Megén 2010-02-24 10:26:07
1500! De az is mérföldkő, hogy Barenboimot hallgathattunk tegnap. Sszinte a csilláron is lógtak, még azok a proccok is megjelentek, akiket csak ilyen alkalmakkor látunk. De azért a jól ismert arcok is itt voltak. Mennyire más ma a zongorajáték, mint akár 20-30, ne is mondjam, hogy hány évvel ezelőtt. Nem voltam teljesen "meggyőzve", de sokat adott Chopin képemhez, mindenesetre volt határozott elképzelése, hogy mit hogyan játsszon. Ki mit hallott tegnap a koncertből?
1500! De az is mérföldkő, hogy Barenboimot hallgathattunk tegnap. Sszinte a csilláron is lógtak, még azok a proccok is megjelentek, akiket csak ilyen alkalmakkor látunk. De azért a jól ismert arcok is itt voltak. Mennyire más ma a zongorajáték, mint akár 20-30, ne is mondjam, hogy hány évvel ezelőtt. Nem voltam teljesen "meggyőzve", de sokat adott Chopin képemhez, mindenesetre volt határozott elképzelése, hogy mit hogyan játsszon. Ki mit hallott tegnap a koncertből?
1499 Kúp Flóris 2010-02-23 22:53:55
Kedves Művész Úr! (Daniel Barenboim) Mi itten(-hon) a magyar Művészetek Patópáljában (ha lenne róla fingunk), a Chopin-bicentenárium tiszteletire - pazar és a Pleyel zongoragyárban készült darabbal tudunk hozzátenni (ez a minimum) mert az itt - pont ezért van; :)
Kedves Művész Úr! (Daniel Barenboim) Mi itten(-hon) a magyar Művészetek Patópáljában (ha lenne róla fingunk), a Chopin-bicentenárium tiszteletire - pazar és a Pleyel zongoragyárban készült darabbal tudunk hozzátenni (ez a minimum) mert az itt - pont ezért van; :)
1498 Spangel Péter 2010-02-20 10:20:20 [Válasz erre: 1496 macskás 2010-02-20 00:02:14]
Na, itt tudnék huncut válaszokat adni, de tisztelem a Mestert, remek karmesternek tartom és örülök, hogy itthon kötelezte el magát. Figaró-dirigálása szenzációs volt a MÁO-ban. De jó lenne többször hallani ott is.
Na, itt tudnék huncut válaszokat adni, de tisztelem a Mestert, remek karmesternek tartom és örülök, hogy itthon kötelezte el magát. Figaró-dirigálása szenzációs volt a MÁO-ban. De jó lenne többször hallani ott is.
1497 Spangel Péter 2010-02-20 09:56:19 [Válasz erre: 1496 macskás 2010-02-20 00:02:14]
A térképen hol található? Ilyen településről még nem hallottam. :-)))
A térképen hol található? Ilyen településről még nem hallottam. :-)))
1496 macskás 2010-02-20 00:02:14
Volt valaki Peskón?
Volt valaki Peskón?
1495 Amarilla 2010-02-19 09:42:27 [Válasz erre: 1493 Spangel Péter 2010-02-18 18:16:24]
Hatalmas koncert volt, mindketten fantasztikusan szerepeltek. A Credo volt az egyik nagybomba. Többek között...
Hatalmas koncert volt, mindketten fantasztikusan szerepeltek. A Credo volt az egyik nagybomba. Többek között...
1494 Búbánat 2010-02-18 20:15:44 [Válasz erre: 1493 Spangel Péter 2010-02-18 18:16:24]
Azt hittem ott vagy! Légy nyugodt, lesznek beszámolók. Annyit elárulok, hogy a gálaest végén - ráadásként - egy számomra nagyon kedves Lehár-operett szerelmi kettősének eléneklésével ajándékoztak meg. Újabb meglepetés is ért: Agache magyar szókincsre váltott a gyönyörű duettben!
Azt hittem ott vagy! Légy nyugodt, lesznek beszámolók. Annyit elárulok, hogy a gálaest végén - ráadásként - egy számomra nagyon kedves Lehár-operett szerelmi kettősének eléneklésével ajándékoztak meg. Újabb meglepetés is ért: Agache magyar szókincsre váltott a gyönyörű duettben!
