Bejelentkezés Regisztráció

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek


Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények

491 orlandofurioso 2005-04-10 00:31:06 [Válasz erre: 484 geyersbach 2005-04-09 22:09:39]
Teljesen helytálló a hasonlat. Ha nem veszel jegyet a villamosra, még gyalog eljuthatsz a célhoz. Ha nem veszel jegyet a Nemzeti Hangversenyterembe, nem hallod-látod a koncertet. Tényleg ugyanaz.

490 orlandofurioso 2005-04-10 00:27:18 [Válasz erre: 483 kapa 2005-04-09 21:00:35]
Te meg figyelmetlen vagy, de mielőtt bármit figyelmesen elolvasnál, látom szereted kioktatni az embert. Magadfajtából lesznek a jövő Művészetek Palotája vezérigazgatói. Dehát ez már csak dolgok a rendje. A többit meg, mint látom, már mások leírták.

489 Orfeusz 2005-04-09 22:51:09 [Válasz erre: 488 :-) 2005-04-09 22:47:34]
nem örökké diák az ember,és utána már nincs állójegy

488 :-) 2005-04-09 22:47:34 [Válasz erre: 487 Orfeusz 2005-04-09 22:45:43]
:-) Nahát. Akkor meg mi a baj? :-)

487 Orfeusz 2005-04-09 22:45:43 [Válasz erre: 486 :-) 2005-04-09 22:43:40]
én még az vagyok..

486 :-) 2005-04-09 22:43:40 [Válasz erre: 485 Orfeusz 2005-04-09 22:27:59]
akkor iratkozz be újra... aztán megint diák lehetsz. :-))

485 Orfeusz 2005-04-09 22:27:59 [Válasz erre: 483 kapa 2005-04-09 21:00:35]
de az csak diákoknak van..

484 geyersbach 2005-04-09 22:09:39 [Válasz erre: 479 orlandofurioso 2005-04-07 00:36:10]
a villamost is adóforinból építik még is köll rá drága jegy. ráadásul mindenkinek, nem csak a műélvező felső kétezernek.

483 kapa 2005-04-09 21:00:35 [Válasz erre: 479 orlandofurioso 2005-04-07 00:36:10]
nagy butaságokat beszélsz, de nem baj. Itt is van olcsó állójegy. próbáldi ki egyszer.

482 alberich 2005-04-09 07:22:12 [Válasz erre: 480 zsuzsi 2005-04-08 23:57:48]
Fliter nem filter. Az a cigiben van, ha.

481 Karl Freigedank 2005-04-09 06:52:34 [Válasz erre: 480 zsuzsi 2005-04-08 23:57:48]
Szépen is játszott, bár nem zseniális zongorista. A normális koncertéletben szükség van ilyen megbízható teljesítményt nyújtó művészekre. A Népek Atyjának portréját tartalmazó Sosztakovicsba beletört a virtuális bicskád? :O)))

480 zsuzsi 2005-04-08 23:57:48
Marha szép volt ma Ingrid Filter a zenekastélyban! Ez a nő! Nézzétek!

479 orlandofurioso 2005-04-07 00:36:10 [Válasz erre: 477 ** 2005-04-06 02:03:37]
Kedves Yuppie! Igazad van, nem a csóringereknek építették, csak a csóringerek adóforintjaiból. Mert ha nem fizeted be az adód, azt behajtják, ha nem tudsz bemenni a hangversenyterembe, ki nem szarja le. Ha mégis sikerül, akkor meg az az érzésed, hogy adóbehajtó verőlegényekkel találkoztál. Egyetlen dolog a vígasztaló, hogy az osztrákok még nálunk is szegényebbek, mert ott bárki bemehet olcsó állójeggyel. Valóban, ha csak 5 hangversenyt szeretnél meghallgatni egy hónapban, az 40ezer forint. Valóban annyi egy jegy ára, mint egy CD ára. Münchenben úgy is veszik ötösével, mintha az a rendes hétvégi bevásárlás része lenne.

478 Megén 2005-04-06 08:51:29 [Válasz erre: 477 ** 2005-04-06 02:03:37]
Szerintem szponzoráltság kérdése is a jegyár. Eddig még 5000.- Ft alatt voltunk/leszünk a MüPa hangversenyén, most legközelebb pld. a fsz. 14. sorban.

477 ** 2005-04-06 02:03:37
Emberek, nincs itt baj a Művpalota jegyáraival vagy gorilláival.Egyszerűen csóringerek vagytok vagy sóherek, mert képtelenek vagytok kigazdálkodni sz.a.ros 5-8000 forintot egy jegyre.

476 orlandofurioso 2005-04-05 15:42:53 [Válasz erre: 475 geyersbach 2005-04-05 09:22:53]
Szerintem, akik koncertlátogatók, azoknak alapból elemi igényük, hogy minél több hangversenyre mehessenek el, korra való tekintet nélkül. Ezt az igényüket csak egyféleképpen elégíthetik ki. Úgy, mint a felvilágosult nyugaton. Mert lehet úgy tenni, hogy mi a valahánymillió gazdag értelmiségi országa vagyunk, de minek. Lehet, hogy a rendszer szelidül, de aki azt kitalálta, már nem változik. Erre az életkorra már többnyire ki szoktak alakulni a maradandó jellemvonások. De legyen ez az ő hübrisze, amibe remélem bele fog bukni. Az élet logikája ezt diktálná. Persze a (kultúr)politika erre is rácáfolhat. Mert mi ez a probléma ahhoz képest, ha megveszik a 25ezer forintos jegyet. Merő arisztokratizmussal lesöpörhető.

475 geyersbach 2005-04-05 09:22:53 [Válasz erre: 473 orlandofurioso 2005-04-04 23:06:25]
úgy látszik szelídülnek, tegnap fölengedtek a kordonozott lépcsőn kérdés, kötekedés, jegy nélkül. gondolom azért KI-nek sem érdeke, hoyg az terjedjen el az embereiről otromba parasztok. meg a magyar ember sokmindenre képes, hogy megspóroljon egy ötezer forintos jegyet. noha az tényleg sok. drágábbról már nem is beszélve.

474 frushena 2005-04-05 08:43:24
[url]http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=726326;Pierre Boulez: a hallgatóságot nem lehet magára hagyni[/url]

473 orlandofurioso 2005-04-04 23:06:25 [Válasz erre: 472 geyersbach 2005-04-04 08:03:37]
Abban a pillanatban, hogy - idézet mástól - a gorilla-lányok harcmodora hatással van adott mű befogadására, már nem csak napilap téma. De legyen. Akkor miért kellett megszólaltatnia K. I.-t a Muzsikának, ahol elővezette válogatott ostobaságait, aminek ez lett a következménye?

472 geyersbach 2005-04-04 08:03:37 [Válasz erre: 471 orlandofurioso 2005-04-03 01:49:13]
ez nen zenei szaklap, hanem napilap, közéleti magazin, stb. téma.

471 orlandofurioso 2005-04-03 01:49:13
Még valami. A zenei szaklapok (legyen az nyomtatott, online) szervilizmusát se értem, hogy még nem tették szóvá a problémát. Tisztelet a kivételnek, az Új Zenei Újságnak, pedig újságírójának a maga tiszteletjegyével ugyanúgy mitse kellett volna törődnie a rendszerrel, ahogy mások nem tették. Mert ahogy a katonaságnál mondt(j)ák: \"pofát súlyba\"!

470 orlandofurioso 2005-04-03 01:20:46 [Válasz erre: 468 Orfeusz 2005-04-02 21:06:48]
Válasz: igen, nem. A Művészetek Palotája menedzsmentjének órája megállt 1984-ben. Erre mondta megboldogult I. Hofi Géza: \"menedzs ment\". Hát nekik is menniük kéne. Mindenesetre megérne egy levelet az ombudsmannak. Mert a magyar társadalomban az a hamis kép él, hogy a kultúra körüli dolgok, azok bársonyos valamik. Egy fenét, ami a Művészetek Palotájában folyik, az maga a hétköznapi fasizmus.

469 barrister 2005-04-03 00:03:15 [Válasz erre: 466 zene-barat 2005-04-02 15:15:27]
Ez elég sok tekintetben kimeríti a minősíthetelen és annak is egyoldalú, tájékozatlanság fogalmát. Ez alapvető újságírói balfogás, hogy rosszabat ne mondjak rá. Hogy lehet például két zenekart úgy összehasonlítani, hogy csak az egyieket hallja (az adott helyszínen) stb. Nem kell lelekendezni, bár ezt is megteszi. De egy külföldinek érdekes, hogy éppen a BFZ vs. NFZ boxmeccs az egyik legérdekesebb az egészben. Vajon ki volt a vezetője itten? Abban viszont igaza van, a legszebb az egészben az, hogy felépült három év alatt, és a céloknak alapvetően tökéletesen megfelel. Sokkal jobb, mintha valami építészeti csodát akartak volna a helyére tenni, és mindenki belepofázhatott volna, és a végén tízszer ennyiért húsz év múlava felépült volna egy szar. Meg azért nem minden, ami nemzeti irredenta.

468 Orfeusz 2005-04-02 21:06:48 [Válasz erre: 467 orlandofurioso 2005-04-02 18:22:06]
bizony nagyon elgondolkoztató, amit írtál..szerintem is felháborító a \"szervezők\" tehetetlensége és teljes tudatlansága, na meg az, hogy az állójegyeket csak diákoknak adják ki. És amikor pályakezdő minimálbéres leszek diák nélkül, akkor már nem mehetek hangversenyre???

467 orlandofurioso 2005-04-02 18:22:06
Sikerült! Nem gondoltam volna, hogy közel a 40-hez életem egyik legnagyobb személyes sikereként kell elkönyvelnem azt, hogy sikerült bejutnom a Művészetek Palotája koncertjére. Annak az intézményének, melyet az adófizetők pénzéből építettek, s melynek vezetőjét az állampolgárok akaratából megválasztott személy nevezte ki. Persze mindez a múlté, a jelen az orwelli valóság. A Művészetek Palotája börtön. Igaz, azt is mondhatnám, olyan a társadalom művészeti intézménye, mint amilyet egy szervilis zenésztársadalom megérdemel. Itt nincsenek, akik szórólapokkal tiltakoznának. Ezért üdvözlöm, hogy Mácsai János nem rejtette véka alá véleményét. Aki egyúttal reményét fejezte ki, hogy talán még nincs késő megváltoztatni a hibás rendelkezéseket. Mácsai János nagyon naiv. Minden késő ahhoz képest, ha egy antiszociális, antidemokratikus intézkedéseket hozó embert neveznek ki. Tudniillik azt nem az intézményvezető jelenlegi tisztes életkorában kezdi el tanulni az ember, hogy szabad-e másokat megalázni, diszkriminatív módon kirekeszteni. Mitől változna meg a kinevező inkompetenciája, s mitől a kinevezett érzékenysége? Megszólalt az ügyben? Már megtehette volna. Volt próbaüzem? Volt. Annál szomorúbb a szemlélet, hogy az intézmény vezetői világlátott emberek ráadásul. Persze nem mindegy, hogy a proszcénium-páholyból látták-e a világot, s onnan szerezték-e tapasztalataikat, hogy ezt így kell-e csinálni. Értem én, a diákoké a jövő. A tegnapi diákoké meg a jelen, a megfizethetetlen jegy, vagy hogy időben el tudja-e dönteni – mert minimálbérből élő kétkezi munkás, nem ’szellemi szabadfoglalkozású újgazdag’ -, hogy szabad-e az estéje, mert nem lehet ám csak úgy beugrani aznap este. Mert ha úgy adódik szívesen meghallgatta volna a chicagóiak teltházas koncertjét, ha kaphatott volna rá állójegyet. Ahogy Bécsben. Nemre, foglalkozásra, szemszínre való tekintet nélkül. Ha diák vagy, mindegy, hogy művészképzős, vagy nehézfémipari szakmunkás. Ha nem tudod diákként igazolni magad, akkor meg azért mindegy. Sőt, ebből a nézetből kifejezetten hátrányos, ha szakmai érdeklődő valaki. A teltházas estékre csak hatványozottabban érvényes, de ugyanúgy érvényes a félházas estékre is. Mert nem ezektől az intézkedésektől kelnek majd el az ülőhelyek. Félházas estén is meg kell adni a néző szabad választásának jogát. Ha már van állóhely. S legyen, mert az épület alkalmas rá. Jegyezzük meg: a tervező, s nem az intézményvezető érdeme – még mielőtt azt kisajátítaná (mert mi várható el egy ilyen vezetőtől). Halmozottan kínos, hogy amit borítékolni lehetett, arra nem volt egyetlen ember se az intézmény menedzsmentjében, aki előre belátta volna. Mert dörzsölt, mert tapasztalt, mert épp ezért dolgozik ő azon a poszton, ahol. Történt ugyanis, hogy a chicagóiak koncertje előtt egy nappal felhívtam az intézmény pénztárát, s megkérdeztem, mint Ny-Európai gyakorlattal rendelkező, mi a helyzet az állóhelyekért való sorbaállással. Mikor kezdődik, mi a rituáléja, mennyivel korábban érdemes odamenni. A válasz semmi különösre nem engedett következtetni, ami több, mint gyanús volt. Ezek mégiscsak a chicagóiak. Vagy nem ismerte őket eléggé senki az intézményből, hogy föl tudta volna mérni, ami másnap fogadott? Az alkalmasság egy újabb különös próbája. Nem bízva a válaszban, jó időbe odamentem. A kétkedésem engem igazolt. Mire elkezdték osztani a jegyeket, már közel 150-en álltak sorba. Mire fölismerték, hogy célszerű lenne rendet vágni a tömegbe, addigra kezelhetetlen volt. Így lettem az odaérkezett tizedikből, a negyvenedik. A Művészetek Palotájának legyen mondva, ez a sorbanállók balkánon szocializálódott kultúrájának is betudható, tudniillik, hogy képtelenek vagyunk tiszteletben tartani a másik elsőbbségét. Érdekes mindenestre, hogy az az előrelátás, ami ki nem mondott követelményként fogalmazódik meg a nézővel szemben („jó előre váltsd meg e helyjegyed”), mintha nem lenne erénye magának a műintézetnek se. Az, hogy végül is sikerült bejutnom régi diákigazolvánnyal, a jegykiadó jóindulatán, elnézésén múlhatott. Aki, itt jegyzem meg, törvénysértő módon hosszasan körmölte a diákok személyes adatait, ezzel – hiába a hangszórókból többször elhangzó figyelmeztetés, miszerint a chicagóiak pontosan kezdenek – veszélyeztetve, hogy mindenki időben kézhez kaphassa a jegyét. A jegyét, amit még kinél-kinél változó, hogy hányszor, de újfent ellenőriztek, összevetették a rávezetett diákigazolvány számot, annak eredetijével. Tehát én egyáltalán nem lennék optimista, hogy bármi változna. Itt a szemlélet nem „művészeti”, mint inkább „palotai”, az is a rosszabb fajtából való, a felkapaszkodott parvenüé, aki majd megmutatja. Ki, ha nem ő. Csak egyvalamiben lehet reménykedni, hogy a kapuk kápói fölismerik, számukra éppannyira megalázó a rendszer, aminek szolgálatába szegődtek, mint akikkel (ők a nézők) szemben képviselniük kell. Hogy milyen volt a koncert maga? Azért lelkesedjenek majd a tőlem tanultabb ítészek. Magam részéről csak annyit. Mindig úgy kezdik a felsorolásokat, hogy van az a pár világhírű zenekar, a bécsiek, berliniek... Kezdhetnék így is: a Chicagóiak,...

466 zene-barat 2005-04-02 15:15:27
Biztos sokakat érdekel Norman Lebrecht, a híres (és rettegett) angol kritikus a napokban megjelent cikke a Nemzeti Hangversenyteremről - a Fesztiválzenekar honlapjáról másolom ide: A jeles angol újságíró és zenekritikus, a nemzetközi komolyzenei élet helyzetét, fejlõdését és fonákságait érdekes és izgalmas könyvek egész sorában megvilágító Norman Lebrecht a közelmúltban Budapesten járt és a londoni Evening Standard március 30-i számában hosszabb cikkben számolt be a Nemzeti Hangversenyterem megnyitásáról, budapesti tapasztalatairól: A holnap koncertterme ma Budapest három év alatt csodálatos új koncertteremet épített. Miért épít London évtizedekig rosszakat? A világ legújabb koncertterme a Duna partján nyílt meg. Sok tekintetben mindent tud, amit egy modern teremnek tudnia kell. Az elõterek impozánsak, anélkül, hogy palotaszerûek lennének, a belsõ díszítés okosan pasztellszínû, az akusztika változtatható és összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármelyik londoni vagy párizsi teremé, ami el is várható a tervezõ Russell Johsontól, aki nyolcvanon felül továbbra is tökéletes hangzásra törekszik. Az, hogy egy ilyen gyöngyszem épülhetett Budapesten, egy posztkommunista gazdasággal küszködõ fõvárosban, szegénységi bizonyítvány a Nyugat önteltségérõl. A Berlini Filharmonikusok és a Chicagói Zenekar hegyezheti a fülét, amikor néhány hét múlva odalátogat. A mecénások után futó óriászenekarokénál érdekesebb az a mód, ahogy a terem épült: a konstrukció más városok számára is elõremutató lehet. Történetileg a koncerttermeket vagy egyetlen gazdag ember óriási adományából építették, vagy az állam tette ezt meg, a költségeket a polgárokkal fizettetve, vagy közepesen gazdag emberek csoportja, akik adóleírást biztosító egyesületbe tömörültek. E mechanizmusok a jelek szerint már nem mûködnek. A világ tele van emberekkel, akik sokkal gazdagabbak, mint Andrew Carnegie volt, de sem Gates, sem Google nem versenyez a skót acélmágnás örökké emlékezetes filantrópiájával. A kommunizmus alatt épült állami és városi termek beton monstrumok, amik megérettek a lebontásra. Az olyan városi létesítményeket, mint a Royal Festival Hall, megnyomorította a hivatal beavatkozása és a zenei tudatlanság. A közelmúltban látott harmadik módszer is hajlamos a bukásra. Russell Johnson 2002-es philadelphiai Verizon Hall-ja a pénzforrások elégtelensége és „építési hiányosságok” miatt annyira rossz hangzást eredményezett, hogy idén visszahívták az akusztikust és a tanácsát kérték, hogy lehetne javítani az akusztikát (válasz: drágán és garancia nélkül). Az „itt egy millió - ott egy millió” tipusú adománygyüjtés már nem vonzó a közepes támogatók számára, akik úgy érzik, nem becsülik meg õket eléggé és még az utolsó percekben is költségvetési lyukak mutatkoznak. A magyarok szakítottak a konvenciókkal és a termet a senki földjén építették fel. A 2002-ben megnyílt, ál-polgári Nemzeti Színház melletti iparosított folyópart egy részét átadták egy helyi fejlesztõnek, aki Kanadában élõ egykori magyarok pénzébõl felépítette a Mûvészetek Palotáját, benne egy 1700 személyes koncertteremmel, egy múzeummal és egy kis színházzal, mindössze 31,3 milliárd forintból. Ha jól számolom, ez kb. 87 millió font, kevesebb, mint amennyibe kerül London fõ koncerttermének az eredeti alkalmatlanságot lényegében visszaállító rekonstrukciója. Azzal, hogy a projektet a magánszektornak adták, megspóroltak több év politikai obstrukciót és nyilvános versenytárgyalást. A beruházó által kiválasztott építész, Zoboki Gábor, helybeli és imádja a zenét, az akusztikus a világ legjobbja. A csapda, amit nem lehetett megúszni, az, hogy a teljes költséget, kamatokkal együtt, az adófizetõknek kell visszafizetniük 30 év alatt. A kormány arra hazardíroz, hogy akkor az országban már jólét lesz és a könnyebb helyzetben senki nem fog emlékezni arra, ki hagyta jóvá a költségeket. Kormányok mennek és jönnek Budapesten, miként a Duna folyik. A hivatalos megnyitón öt kulturális miniszterrel találkoztam, mindegyik gratulált a többinek a projekt pártvonalakon átívelõ támogatásáért. De nagyjából itt is a konszenzus vége. Azt, hogy a termet az ország legnagyobb zeneszerzõjérõl, Bartók Béláról nevezzék el, megfúrták a jobboldali politikusok, akik azt Nemzeti Hangversenyteremnek nevezték el. A világ ezen a részén a „nemzeti” szó ijesztõen az elveszített területekre és befejezetlen háborúkra asszociál nosztalgiával. A Kocsis Zoltán által vezetett Nemzeti Filharmonikus Zenekart nevezték ki rezidens együttesnek. A kirúghatatlan zenészek alkotta egykori állami zenekarból hiányzik a Fischer Iván vezette és Solti György által felkarolt Budapesti Fesztiválzenekar különleges íze. A legtöbben a Budapesti Fesztiválzenekart hangzásban és szemléletmódban is jobbnak tartják, de Fischer muzsikusainak egy külvárosi moziban kell próbálniuk és jóllehet játszani fognak az új teremben, koncertjeik zömét a kisebb Liszt Ferenc Zeneakadémián tartják. „Iván kellene az új terembe” - morogta egy rosszkedvû zenész a nyitó estén. A nemzeti zenekar hiányosságai kegyetlenül világossá váltak Johnson leleplezõ akusztikájában. Beethoven Op.124-es nyitányának salakos textúrái után egy rossz hangzásarányú zongora következett Liszt második zongoraversenyében. A dolog némileg javult a második részben, a Kocsis által hangszerelt három Bartók darab pontosságával és a Psalmus Hungaricusnak, Kodály mestermûvének tisztaságával. A szünetben bejártam az üres termet, hallgatva ahogy a két hárfát hangolták a színpadon: a hang minden szinten változatlan és tiszta volt. Johnson Budapesten marad, hogy beállítsa az akusztikát a világ leghangosabb zenekarai számára. Utána Párizsba megy, ahol az akusztikailag pocsék Salle Pleyel a Credit Lyonnais 90-es évekbeli bankbotránya után csõdbe ment. A terem egy beruházó, Hubert Martigny tulajdonába került, akinek a felesége, Carla Maria Tarditi, karmester. Jelentõs állami támogatással felújították a termet és azt szeretnék, ha Johnson csinálna valamit a hangzással. A terem 50 évig a Martigny házaspár tulajdonában lesz, de a francia kormány tulajdonrésze évrõl évre nõni fog. A model hasonlít a budapestire. Ez az új, fájdalommentes módja egy koncertterem létrehozásának. Johnson szerint a jó terem építése nem pénzkérdés. „Az egyetemen egy barátommal négyszáz dollárból csináltunk egyet” - nevet a déli sörözéskor. „A lényeg a helyes sorrend: elõször az akusztika jön, minden más utána.” Képzeljük csak el, mi lenne, ha Londonban egy beruházó megvenne egy elhagyott erõmûvet, vagy telefonközpontot és ott felépítene egy koncerttermet anélkül, hogy egyeztetnie kellene a kulturális hatóságokkal, majd a privát beruházásra visszavásárlási garanciát kapna. A terem három év alatt elkészülhetne, ellentétben azzal a hússzal, amíg a Barbican épült és egy másik hússzal, ameddig a Royal Festival Hall felújítási vitája tartott. Szilárd kereskedelmi alapon mûködtetnék, anélkül, hogy politikai megfelelésre kellene ügyelni. A dolog akusztikája kiváló lenne London számára. Túl szépnek hangzik? Múlt hónapban Budapesten történt meg, nemsokára Párizsban fog. Miért kell nekünk mindig veszteseknek és utolsóknak lennünk?

465 karnagy 2005-04-02 00:25:57 [Válasz erre: 464 vörösbegy 2005-04-02 00:18:41]
Egészségedre...:)

464 vörösbegy 2005-04-02 00:18:41 [Válasz erre: 463 karnagy 2005-04-01 23:49:56]
\"Még nem tértem magamhoz\" Én sem. De én az 5 pohár bor miatt... hukkk.. :-))))))))

463 karnagy 2005-04-01 23:49:56
Fantasztikus volt a mai Mahler-IX. a chicagóiakkal és Barenboimmal. Még nem tértem magamhoz. Leírhatatlan.

462 Búbánat 2005-04-01 10:19:20
Szerda este Szörényi Levente 60. születés napja tiszteletére, ünnepi koncertre került sor a Nemzeti Hangversenyteremben. Olvasom a Magyar Nemzetben, hogy a telt házas előadáson az egykori zenésztársak mellett több kormánypárti és ellenzéki politikus is megjelent, többek között Újhelyí István, az MSZP alelnöke és Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke. Borbás Mária műsorvezető – miután köszöntötte az ünnepelt művészt ( fotó a földszinten, a jobboldali páholyban helyet foglaló Szörényiről) - felolvasta Mádl Ferenc köztársasági elnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, valamint Tőkés László királyhágó-melléki református püspök üdvözletét és születésnapi jókívánságait. A cikk feleleveníti és méltatja a művész több évtizedet felölelő előadóművészi, zeneszerzői pályáját, felsorolja érdemeit, helyét a kortárs magyar zenei élet palettáján, majd rátér a gálaest értékelésére. Megtudjuk, hogy a Szörényi-életműből a műsor első felében legelsőként a sumér és akkád eposzok szövegeinek felhasználásával komponált Innin – Dumuzi-történet, a Fénylő ölednek édes örömében című oratórium csendült fel. A leginkább Kodály Psalmus Hungaricusához hasonlítható darab sikeréhez sokat tettek hozzá az énekesek, különösen a két hölgyszereplő, Megyesi Schwartz Lucia (Innin) és Röser Orsolya (Ereskigál). A jubileumi koncert második fele kedves, tréfás átiratokkal kezdődött: a Banchieri Énekegyüttes Illés-slágerekből énekelt a cappella feldolgozásban egy csokorravalót. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy az ismert slágerek akkordfűzése és szólamvezetése is tökéletes, a lehető legtermészetesebben hangzik a polifon reneszánsz kórustechnikára ültetve. Az átiratok kihangsúlyozták a dalok zenei szövetének a magyar nyelvhez illeszkedő belső szabályait, amelyeket Bartók, Kodály vagy például a ma élő zeneszerzők közül Kocsár Miklós kezel ilyen természetességgel. A koncert befejezéseképpen a trilógia, vagyis az Attila – Isten kardja, az István, a király és a Veled, Uram! néhány részlete szólalt meg, megidézve az életmű második felét, a nagy történelmi rockoperák korszakát. Ez utóbbiakban a közreműködő Danubia Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar kimagaslóan és nagy lelkesedéssel játszott, az énekesek viszont – Pápai Erika kivételével - helyenként kevésbé voltak átütőek, mint azt a darabok színpadi bemutatóinál megszokhattuk. (Forrás: Magyar Nemzet, 2004. április 1., Kiss Eszter Veronika)

461 Orfeusz 2005-03-31 23:10:22 [Válasz erre: 460 kapa 2005-03-31 15:45:25]
Ok, köszönöm a helyreigazítást.

460 kapa 2005-03-31 15:45:25 [Válasz erre: 443 fancso 2005-03-28 19:48:12]
Nem kötekedésből mondom, de a szárnykürt még véletlenül sem kürt, hanem trombitaféle. Szóval inkább: a \"trombita Paganinije\" kif. a helyes.

459 frushena 2005-03-30 11:35:43 [Válasz erre: 458 Szárcsa 2005-03-30 10:43:30]
Örülök, hogy jól érezted magad! A jelmez valóban durva, de szerintem egy \"erkölcsetelen operához\" méltó! :) Májusban még lesz egyszer és talán ősszel!

458 Szárcsa 2005-03-30 10:43:30 [Válasz erre: 457 frushena 2005-03-30 07:25:43]
A Semele szuper volt. González Mónika jól énekelt és játszott, valamint nagyon szexi volt. Kissé féltünk Bentch-től (az előadás kezdetekor bejelentették, hogy influenzás) a múltkori Ottavio miatt, de jól megoldotta a feladatát. Én személy szerint ilyen jelmezben ki se jönnék a színpadra. A többi szereplő is tetszett, bár lehet, hogy melleztek, sötétítettek, esetleg támasz nélküliek voltak. Ha így is volt, mi laikusok nem hallottunk semmi zavarót. Érdekes, hogy mennyire élvezetes volt a darab annak ellenére is, hogy a rendezés a barokk opera statikusságára olykor még rá is tett egy lapáttal. Mi lett volna, ha még egy-két ötletet is adott volna a rendező a neve mellé. Viszont mégiscsak jobb, hogy szcenírozva volt, mert félő, hogy a címszereplő egy koncertszerű előadáshoz másként öltözött volna. Igaz, akkor pedig nem kellett volna kihúzni - a szemmel látható cáfolat miatt - Junó híres becsmérlő áriáját: \"Semele, se melle, se feneke.\"

457 frushena 2005-03-30 07:25:43 [Válasz erre: 455 Szárcsa 2005-03-29 17:50:39]
Hogy tetszett Semele?

456 Gesztenye 2005-03-30 00:23:33
Voltam Maggio Musicalén... jó volt, de többet esetleg holnap... már csak a ráadás miatt is érdemes volt ott lenni! (Puccini: Manon Lescaut intermezzo... talán a legszebb zene... de csak elfogult vagyok)

455 Szárcsa 2005-03-29 17:50:39 [Válasz erre: 453 frushena 2005-03-29 08:07:43]
Ma a Semelére megyek, holnap hallgatom meg a firenzeieket a ZAK-on. Sajnos, még nem érzem magamat eléggé felvértezve ahhoz, hogy beszámolót írjak.

454 Búbánat 2005-03-29 12:05:11 [Válasz erre: 453 frushena 2005-03-29 08:07:43]
Nem megyek, ugyanakkor a firenzeiek holnapi zeneakadémiai koncertjét (más műsorral, de ugyancsak Verdi, Beethoven és Brahms szerepel a programban) a Bartók Rádió élőben közvetíti, úgy hogy azt az éter hullámhosszán keresztül hallgatni fogom.

453 frushena 2005-03-29 08:07:43
Megy ma valaki a Firenzei Maggio Musicale-re hangversenyére? Zubin Mehta vezényel. Ha valaki menne szívesen olvasom majd!

452 Fantom 2005-03-29 02:32:57 [Válasz erre: 451 Macika 2005-03-29 02:00:26]
Egy Macikának ilyenkor már rég aludnia kéne.:-)

451 Macika 2005-03-29 02:00:26 [Válasz erre: 447 Fantom 2005-03-27 23:41:44]
Na ja, csak tudnám, hogy mit keres itt, a Nemzeti Hangversenyterem topicjában. Csak úgy kérdezem. Persze én csak egy zenész vagyok, ilyen mélységű dolgokat én nem érthetek meg...

443 fancso 2005-03-28 19:48:12
A CSO Mahler hangversenyére van egy eladó jegyem (betegség miatt). Akit érdekel, a fancsonak@irj.hu címre küldjön egy mailt.

446 (A csapos közbeszól!) 2005-03-28 18:50:06
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)

450 janomano 2005-03-28 13:44:59 [Válasz erre: 446 (A csapos közbeszól!) 2005-03-28 18:50:06]
Ez arra emlékeztet, hogy volt egy ismerősöm aki szerint a klasszikus zene két fontos részből áll. A hajózós (értsd: széles dallamívek, hősi motívumok, talán Wagner?) és a sunnyogós (itt valszeg a scherzo szerű dolgokra gondolt) témákból. Ezek különböző keverékeiből bármilyen zene összeállítható! Szerinte... :-)

449 Fantom 2005-03-28 10:12:56 [Válasz erre: 446 (A csapos közbeszól!) 2005-03-28 18:50:06]
Igen, sok helyen közölték ezt a kis írásomat. Köszi Macika! :-)

448 Macika 2005-03-28 04:09:56
Hümm... http://www.magyarorszag.hu/orszaginfo/kultura/zene/zene.html Meghúzva: http://web.axelero.hu/ekleyer/dokumentumok/komolyzene%20-magyar.htm

445 sphynx 2005-03-27 23:58:52
A népzene továbbélésének jó példái megtalálhatók Zámbó Jimmy és Kozsó vilgágszínvonalú éltművében is. De erről majd a Mindentudás Egyetemének legközelebbi adásában hallhatuunk Fantom porfesszor úrtól.

447 Fantom 2005-03-27 23:41:44
Magyarország komoly rangot ért el a világ zenetörténetében. A hazai muzsika története a népzenével kezdődött, és a múlt században a népzene feldolgozásával, Bartók Béla kompozícióival érte el a világszínvonalat. A sajátos, népi íz a legfrissebb műfajokból sem tűnt el. A honfoglalás kori magyar zene kutatása egybe fonódott a népzene kutatásával: a régi stílusú, ereszkedő dallamvonalú műfajok, az erdélyi pentaton és magyar diatonikus siratók, a középkori eredetű, dudával kísért kanásztáncok mind a falvak szájhagyománya révén maradtak fenn. Az ősi idők sámánénekét azonban nem sikerült reprodukálni. A kereszténység és az egyház terjeszkedésével az egyszólamú gregorián zene sajátos, magyar változata alakult ki. A X-XI. században a zenei műveltség megalapozása az iskola alapvető feladata volt, díszes kóruskódexek készültek magyar kottaírással. A falvakban elterjedt a síppal-dobbal, regöléssel kísért szórakoztató muzsika is. A városok megjelenésével a gregorián kétszólamúvá, színesebbé vált. Mátyás király európai színvonalú kórust és kamarazenekart tartott fenn, a kor neves művészei is megfordultak udvarában. A török hódítással azonban elpusztult e jelentős zenekultúra, és átadta helyét Tinódi Lantos Sebestyén egyszólamú históriás énekeinek, az ostromokról szóló krónikáinak. Csak az erdélyi fejedelmek pártolták a zeneművészetet, híres szerzők, köztük Palestrina is dolgozott itt. Erdélyi származású volt a világhírt elért XVI. századi lantművész, Bakfark Bálint is. A török uralom után, a XVIII. századi barokk stílussal újjászületett az egyházi zenekultúra. A győri székesegyház kottatárában a püspökség felkérésére író Mozart, Haydn műveit is megtaláljuk. A főnemesek is pártolták a zenét, a kismartoni Esterházy Pál herceg kiadta a Harmonia Caelestis című egyházi kantátagyűjteményt, zenekarát pedig harminc éven át vezette Joseph Haydn, a bécsi klasszikusok egyike. A magyar zene igazi megújulása azonban egy XVIII. század végi stílusnak, a verbunkosnak köszönhető. Az eredetileg toborzáshoz járó férfitánc ötvözi a régi magyar tánczenét és a nyugati harmóniákat. Főkét cigánybandák játszották őket, innen a máig élő tévedés, hogy a cigány népzene az igazi magyar muzsika. A verbunkossal, magyar nótával azonban nemzetközi elismerést szereztek a cigányprímások, köztük Rózsavölgyi Márk, Bihari János, elemei beépültek Egressy Béni színpadi zenéjébe is. A magyaros elemek megjelennek a legnagyobbak, Beethoven, Mozart, Weber, Brahms és Berlioz zenéjében is. Utóbbi Rákóczi-indulója igencsak ismert darab. A XIX. században divat lett a házi muzsikálás, koncerteket szerveztek, megindult a hangszer- és kottagyártás, zeneiskolákat alapítottak. E környezetben sikerült a verbunkost és az európai zenét szintetizálnia Erkel Ferencnek, a nagy nemzeti operák, a Bánk bán és a Hunyadi László szerzőjének. Ő zenésítette meg a Himnuszt is. A magyar műzenét a magyarul egyébként alig tudó, virtuóz zongoristaként indult Liszt Ferenc emelte világszínvonalúvá. A század második felében operaháza, zenekarai, neves karmesterei (Gustav Mahler) révén Budapest Európa élvonalába tartozott. Vidéken, az idénymunkákkal járó vándorlások korában elterjedt a kupolás szerkezetű, új stílusú népdal. A századforduló legnépszerűbb műfaja a máig is sikeres operett volt: legismertebb szerzői Kálmán Imre, Huszka Jenő és Lehár Ferenc. Ebben az időben már Erdélyt és a vidéket járta a fiatal Kodály Zoltán és Bartók Béla. Kodály a késői romantikát ötvözte az összegyűjtött és megismert magyar népdalkinccsel, világszerte ismertté azonban a zenei nevelést forradalmasító Kodály-módszerrel lett. Bartók Béla a zenetörténet egyik legjelentősebb alakjává vált a népdal és a modern zene egybeforrasztásával, új ritmusok és hangrendszerek kidolgozásával. Főbb művei: A kékszakállú herceg vára (opera), A fából faragott királyfi (táncjáték), A csodálatos mandarin (pantomim), Cantata Profana (kórusmű). Szintén a népzene ihlette meg a kortárs Dohnányi Ernőt és Weiner Leót. A háború utáni kommunista diktatúra \"közérthető\", népies zenét akart, ezért több jelentős zeneszerző, zenész emigrált, köztük Ligeti György is. A zeneoktatásban Kodály elve, a népszerű muzsika érvényesült, így amatőr zenekarok, kórusok alakultak, egyszerű népdalokat dolgoztak fel. A modern irányzatok, például a dodekafónia a hatvanas évektől kaptak teret: Kurtág György, az operaszerző Petrovics Emil és Szokolay Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt már e hagyományt ápolja. Saját közönséget nevelt a hetvenes években alakult Új Zenei Stúdió. A jelen számos komolyzenei előadóművésze, szerzője ismert világszerte. Néhány név: Kocsis Zoltán zongoraművész-karmester, Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar, Schiff András zongoraművész, Perényi Miklós gordonkaművész, Marton Éva, Sass Szilvia, Polgár László, Rost Andrea, Gregor József operaénekesek. A magyar komolyzene legfőbb gondja a kilencvenes évektől az állami támogatások visszaszorulása és a szponzorkeresés. A magyar dzsessz a hetvenes évektől kezdve hódít világszerte Pege Aladár nagybőgős, Binder Károly és Szakcsi Lakatos Béla zongorista, Tomsits Rudolf trombitás, Vukán György zongorista-zeneszerző, Dés László fúvós, Szabados György és a Benkó Dixieland Band révén. Újjáélesztette a népzenei és a táncház mozgalmat Sebestyén Márta és a Muzsikás, Sebő Ferenc, a Kaláka, a Kolinda és a Fonó Zeneház Új Pátria CD-sorozata. A magyar beatzene politikai protestálás is volt a hatvanas években: máig népszerű az Illés, a Metró és az Omega. Az Illés egykori tagjai, Szörényi Levente és Bródy János rockoperákat vittek sikerre. Nem sokkal maradtak le a nemzetközi sikerről az LGT tagjai a hetvenes években. A nyolcvanas évek alternatív, underground zenei hulláma (Sziámi, Európa Kiadó) ma már klasszikus. Azóta változó színvonalú magyar popipari termékek keltettek nemzetközi feltűnést: a Távol-Keleten sikeres volt a nyolcvanas években a Neoton Família diszkója, legutóbb pedig Yonderboi elektronikus tánczenéje.

444 Orfeusz 2005-03-27 23:24:47
A mai koncert valóban méltó volt a 25éves Tavaszi Fesztiválhoz. Szergej Nakarjakov, a \"kürt Paganinije\", bebizonyította, hogy nemhiába sztár. A Haydn gordonkaverseny átiratát szárnykürte és az utána a ráadást lélegzetelállítóan bravúrosan és virtuzóan adta elő, mintha nem is egy hangszeren játszott volna. És annyira szép volt mikor kisebb szünetek közt(mikor ő nem játszott) mindig magához ölelte a szárnykürtjét.. A Moszkai Csajkovszkij Zenekar Fedoszejev veszényletével pedig igazolta, hogy méltóak a nagy zeneszerző nevéhez. Így Csajkovszkijt csak nagyon kevesen játszhatnak(IV. szimfónia)..hiába az orosz lélek. Az első ráadásként adott Csipkerózsika részlet a zenekar előadásában pedig maga volt a csoda, a szellemi orgazmus magasfoka.

442 Orfeusz 2005-03-27 14:32:17
\"A chicagóiak pontosan kezdenek Több szempontból is különleges élményt kínál a Chicagói Szimfonikus Zenekar két vendégjátéka a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A fesztivál záróeseményeinek számító komolyzenei koncertekre március 31-én és április 1-ején kerül sor. A kimondottam magyar műsorral érkező zenekar az első napon három Bartók művet játszik el, másnap pedig annak a Mahlernek a IX szimfóniája következik, aki 1888-1891. között volt az Operaház első embere, vezető karnagya. A nagy részben hazai és az egykori Monarchia területéről is érkező külföldi közönségnek tehát igyekszik kedvébe járni a tengerentúlról érkező csapat, azonban a közönségnek is érdemes felkészülnie a Chicagói Szimfonikusok precizitására. A most Pierre Boulez, illetve Daniel Barenboim által vezényelt együttes híres arról, hogy pontosan kezdi el a koncertet. A 19.30-as kiírás - más előadásokkal szemben - ezúttal nem csak nagyjából lesz igaz. Este fél nyolckor az ajtókat becsukják, és aki nem ér be, az csak az első rész után foglalhatja el a helyét. A szervezők ezért arra kérik a hallgatóságot, hogy - a nem mindig gyors leparkolás miatt - inkább jóval előbb érkezzen a Művészetek Palotájába, mint akár egy perccel is később. Aki még nem látta belülről az épületet, annak élményt jelenthet egy negyedórás séta. A kényelmesebbek pedig válogathatnak az ilyenkor is nyitva levő könyvesbolt portékái között, vagy a leülhetnek a kávézó szintén kellemes légkört árasztó helyiségében.\" Mup honlapról





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.