Ez tömény májbaj. Kár volt az erőlködésért!
Lehet, hogy inkább mezzo Máthé Beáta, határozottat nem merek állítani. Mindesetre nekem úgy tűnt, nem "fekszik" Neki igazán Mimi szólama. Technikailag megoldotta ugyan - még sokkal jobban is, mint Bordás Barbara! -, de "erőltetett"-nek éreztem. Lehet, hogy az artikuláció is ezért hagyott kívánnivalót maga után: sajnos sokszor volt számomra érthetetlen a szövegmondása, már nem túl magas fekvésben is. Nyilván "keresi" még a hangját, a Neki való szerepeket, ezért többfélével is próbálkozik. A Dido után többet fogunk tudni... És igen, a magas fekvésben én is több felhangot, több "pezsgés"-t igényelnék; főleg, ha komolyan gondolja, amit szerepterveiről nyilatkozott.
Kedves Szerkesztők, kedves fórumtársak, a "szerkesztés" funkció segítségével, végül is elkészült a nagy mű. Hurrá!!!
Kedves Szerkesztőség, kedves fórumtársak. Írtam pár sort a szegedi Bohéméletről, de sehogyan sem sikerült fölvsempésznem ide a fórum lapjaira. Megpróbáltam részletekben, az első kísérlet sikerült, de a második részletet megint elkapta a kisördög. Sajnálom...
Ahogy beharangozták, az új szegedi Bohémélet alkotói lerántották a leplet a mű titkairól. Nélkülük sose tudtuk volna meg, hogy Mimi lakcíme változott, ámulva láttuk, hogy a 3. felvonás elején a tejesasszonyokkal együtt érkezik, valahonnan Neuilly felől. Ez a borongós téli felvonáskezdés egyéb meglepetéssel is szolgált. Tanúi lehettünk, ahogy Musetta – akiből a koncepció közönséges prostituáltat csinált – rosszkedvűen bekaszírozza a szolgálataiért járó pénzt a vámőrök tisztjétől, majd váratlanul eldirigálja a külső kart. Az is kiderült az előadásból, hogy Schaunard pokolba kívánja Rodolfo-t, annyira tetszik neki Mimi. Az alkotók arról is gondoskodtak, hogy a szereplők egymás titkairól is leráncigálják a lepleket. Schaunard és Marcello visszalopózik, hogy kilesse Rodolfo és Mimi egymásratalálását, utóbbinak még arra is van érkezése, hogy obszcén jelekkel bátorítsa barátját cselekvésre. De Mimi is kilép Barriére d'Enfer előtti rejtekéből, hogy kioktassa Marcellót. Mindent tudunk – többnyire erőltetett intimitásokat, hamis belemagyarázásokat – mintha a Való Világot néznénk, csak azt nem tudjuk hova tűnt a poézis, hova tűntek az érzékeny remekmű tragikusan törékeny személyiségei.
Mert hogy a négy barát mindegyike egyazon garderobe uniformizált szürke öltözékében lép színre, hogy aztán belesímuljon a tragikusan fantáziátlan és ügyetlen színpadkép szürkeségébe.
Zajlik az előadás flottul, jól szervezetten, de mintha nem történne semmi, egyik ária a másik után, jaj már vége, észre sem vettük. S erről az is tehet, aki a karmesteri pulton nem csak a pálcát tartja szokatlanul a másik kezében, de a feladatát is eltévesztette. Ahelyett, hogy sárkányként röptetné énekeseit, leráncigálja őket az egyhangú taktírozás unalmába.
Jók voltak: a kórus, meg néha a zenekar, főleg, mikor földerengett bennük a valódi előadások egy-két emléke. Igaz, akkor szétmentek, de annak legalább valami köze volt a művészethez.
Szomorú este volt.
Akkor ön szerint is inkább mezzo Máthé? Sokat töprengtem ezen, mert a magasságai más színűek és elvékonyodnak. Nem ragyognak úgy.
Közönségtalálkozó lesz a következő operabemutatókkal kapcsolatban: Dido és Aeneas, Négyhangú opera
Interjú Horváth Istvánnal, a Bohémélet-produkció egyik Rodofo-jával.
Köszönjük zéta Bohémélet-beszámolóját! Nagyjából egyetértek vele. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem tudtam megbarátkozni Máthé Beáta Mimi-éneklésével. Egyedül a "Sono andati" részlet tetszett igazán, ahol az Ő saját regiszterében énekelhetett.
A pénteki bemutatón (okt. 22.) szereplő előadókat jórészt korábbról már ismertem. Tőlük nagyjából azt kaptam, amit várni lehetett. Két főszereplő volt számora ismeretlen: Dinyés Dániel és Sándor Csaba. Nagyon tetszett Sándor Csaba éneklése és színpadi jelenléte! Örömmel hallottam ezt a szép, ígéretes lírai baritont! Nagy reményekkel várom Don Giovanni-ját! Vele ellentétben sajnos elég nagy csalódást okozott Dinyés Dániel vezénylése! Láthatóan nagyon igyekezett megfornálni a művet; ennek ellenére sokszor nyers, sőt helyenként kimondottan durva volt a hangzás. Az énekeseket is elnyomta a zenekar, főleg az első felvonásban. A nagy dallamok "kifeszítésé"-vel is adós maradt számomra, így elmaradt a "mámor" és a "megrendülés" is.
Kedves márta, küldtem önnek privát üzenetet...
Írnék, de a Momus nem enged be...
Gratulálok Zéta beszámolójához! Teljes mértékben egyetértek vele, ami a tenoristát illeti.
És sajnos még lámpaoltogató sem írt.
Ez jó hír! Köszönjük!
Más: Interjú Gyüdi Sándorral a delmagyar.hu oldalról. (Nyomtatásban már csütörtökön megjelent.)
Még egy kis türelmet kérünk...
bohémélet
Én is kerestem kritikát, sikertelenül...mostmár a Tiszatáj és Délmagyar sem írt. Legalábbis eddig. Pedig volt mindig a premierekről beszámoló.
Érdekes, hogy Gabor11 fórumtárs alábbi hozzászólásán kívül semmilyen reakció nem érkezett a Színház mostani Bohémélet produkciójával kapcsolatban. Én legalábbis eddig sem itt, a Momuson, sem máshol nem láttam erről szóló írást. Pedig hosszú idő óta ez volt az első operaelőadás Szegeden, ráadásul a produkció az új operai vezetés bemutatkozása is volt. Ennyire érdektelen lett volna az eddigi három előadás?
Én néztem és egyáltalán nem voltam elragadtatva Tötös Roland énekesi és "színészi" teljesítményétől. Nem értem, mi lett az egykori ígéretből. Hangja középlágéban orros, elvékonyodó, nagyon csúnya színű, magassági vannak, de ez vajmi kevéssé vígasztalt az iskolás megformálás mellett.
Emellett csalódás volt nekem az előadás Ferenczy Orsolya miatt is, hangja is lebegett kissé, de sajnos inkább a külső megjelenése nem kiabált a szerepért. Nem.minden a külső, de azért fontos.
Sajnos nem voltam Szegeden a bemutaton. Nem Santuzza de Mimi , Tatjana, Pillango és Liu i llik a kis muvészno hangjához, Turandotrol álmodnia sem szabad.
Máthé probalja megállni a helyét, például a Belverder énekversenyben, spinto-lirico fachban.
Beszélgetés Máthé Beátával - a Bohémélet produkció egyik Mimijével - a tiszatajonline.hu oldalról
Bocsánat, kicsit megkésve: beszámoló az említett közönségtalálkozóról a szeged.hu oldaláról
Közeledik a Színház Bohémélet produkciójának október 22-i bemutatója.
"A Szegedi Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén fogalmazott úgy Dinyés Dániel zenei vezető, hogy ebben az évadban turbóra kapcsol az operatagozat."
Írás a Délmagyarország tegnapi (2021.09.18.) számában és a delmagyar.hu oldalon.
Nagyon sajnálom, hogy Kónya Krisztinát ilyen méltatlanul mellőzik. Pedig kitűnő Mimi volt és lehetne és a Marica is érte kiáltana, Hannának is remek volt, érti a műfajt...
Ugyanakkor Somogyvári Tímea Zita pedig kiváló Mozart hang....ott vannak és nem használják őket....kiábrándító
Múltidéző
Szegedi Népszava, 1946-07-07 / 150. szám
„13 — szerencsés szám!”
„Kis lexikon a közönség kedvenceiről”
Nem önhibájából kezdte meg elkésve idei évadját közvetlenül karácsony előtt a Szegedi Állami Nemzeti Színház. Az elvesztett időt pótolja. Noha már jócskán benne vagyunk a nyári kánikulában, a színház még két hétig játszik és csak azután kezdődik a szünet. Az őszi szervezkedés alkalmával túlnyomórészt új színészek, énekesek kerültek a színházhoz, de a hét hónapos játékidő alatt a közönségnek volt alkalma megismerni és megkedvelni őket.
A közönség kedvencei közül találomra szólítottunk meg tizenhármat. Tizenhármat, ezzel is bebizonyítva, hogy fütyülünk a babonára. Művészekről lévén szó, nem merünk arra vállalkozni, hogy akár rangsor, akár — Isten ments! — kor szerint sorakoztatjuk fel őket.
Ragaszkodunk a szigorú ábécé sorrendhez.
Bakos Gyula
már négy éve van Szegeden, ismerik a szegediek.
— Székesfehérváron kezdtem játszani —mondja — színiiskolát nem végeztem, a színpadon kezdtem tanulni a mesterséget: ez a legjobb iskola. A Bánky-féle staggione-társulattal bejártam az országot, azután Debrecenbe kerültem. Tíz évig voltam ott, onnan jöttem Szegedre. Kezdettől fogva karakter-szerepeket játszottam. Kedvenc szerepem? Az igazi színész számára minden jó szerep kedvenc.
Benkő Miklós
— Építészmérnöknek indultam családom kívánságára. Már a második évben a szinésziskolába jártam, mert szülővárosomban Jászberényben Pethes Imre ösztönözött erre a pályára. A következő évben a sziniiskola legyőzte az egyetemet, azt folytattam. 1922-ben mutatkoztam be Szegeden a „Hattyú“ trónörökösében. Utána a „Liliom“ következett. Következő évben Sebestyén Géza Budára és Miskolcra szerződtetett. Négy évig voltam nála. Azután szó került a Nemzeti Színházról, de a politikai viszonyok megakadályozták szerződtetésemet. Abbahagytam a pályát. Tizennégy évig feléje sem néztem színháznak, mozinak. A kritikákat, színlapokat mind elégettem. A felszabadulás után ismét Szegeden kezdtem, ismét a Liliommal. A régi Vígszínház gárdájának szellemében nevelkedtem. Akkor is infláció volt, akkor is éheztek, nyomorogtak a színészek, de szívesen nélkülöztek a hivatásukért.
Darvas Ibolya
az opera koloratúrszopránja:
— Revolverrel kényszeritettek először énekelni. Székely Mihály régi jó barátunk volt és kiváncsi volt a hangomra. „Nem tudok énekelni“ - hangoztattam. Elővette revolverét és megfenyegetett. Inkább énekelni kezdtem. Meglepte a hangom és rábeszélt erre a pályára. Maleczky Biankánál tanultam, később, mint zeneakadémiai növendék, sokat énekeltem hangversenyen, rádióban. Vizsgák után a Városi Színház szerződtetett első koloratúrszopránnak. A „Rigoletto“ Gildájában mutatkoztam be. Családi körülmények miatt nem tudtam elfogadni több külföldi meghívást. Énekeltem a Fővárosi Operettszínházban Alpár Gittával felváltva a Dubarryt is. A nagyobb vidéki városokat bejártam hangversenyeken. Pesten is sokat énekeltem, a felszabadulás után kerültem Szegedre.
Érdy Pál
már bejárta egész Európát, mielőtt Szegedre került.
— Dacos fiú voltam. Énekest dicsértek előttem. Azt mondtam: ezt én is megtudom csinální. Így figyeltek rá a hangomra. Makay Mihály kezdett tanítani, de tanultam három hónapig Saljapintól és a szegedi ünnepi játékok során Apollo Granfortével énekeltem együtt. Elsőnek a Városi Színházban léptem fel, onnan már a drezdai operához szerződtetett Fritz Busch. 1935-ben Egyiptomban jártam, kairói és alexandriai vendégszereplések után a bécsi Staatsopera, majd a prágai opera szerződtetett. Vendégszereplések alkalmával Európa minden országát bejártam. 1939-ben a párisi nagyoperában volt szerződésem. Amikor olasz társulatok jöttek, velük énekeltem. Szép emlékem a Giglivel együtt énekelt Rigoletto, Párizsban már aláírtam egy előzetes szerződést a New York-i Metropolitan operához. Hazajöttem elbúcsúzni, de visszamenni nem tudtam: háború volt. Most Szegeden maradok. Meghívásom van vendégjátékra a bécsi operához, de nem tudok elmenni, nem kapok útlevelet.
Fehérpataky Ervin
okos ember. Előre látta a késő éjszakáig dolgozó, millió nulla közt a tévelygő banktisztviselők sorsát. Inkább énekes lett.
— Közgazdasági egyetemet végeztem, de utána átálltam és inkább énekelni kezdtem. Három évig énekeltem a kolozsvári operánál, egy évig Pesten, aztán Szegedre kerültem. Szeretem Sparafucile, Basilió, Collin szerepét énekelni, de remélem lesz alkalmam a többit is megpróbálni. Mikor otthagytam az egyetemet, nem gondoltam volna, hogy Szegeden mint operaénekes „billiomos“ leszek.
Hidy Franciskát
Szegeden csak Pillangókisasszonynak nevezi a közönség. Ebben a szerepben mutatkozott be és aratta sikerét.
— Székesfehérváron jártam iskolába. Ott fedezték fel, hogy tudok énekelni. A zeneművészeti főiskolára kerültem, 1941-ben onnan mindjárt a kolozsvári operához, ahol első szerepként a Bohémélet Mimijében mutatkoztam be. Kolozsvárról kerültem Szegedre. A művészélet nagy fájdalma volt édesanyám halála, aki nem vehette ki részét a sikerekből. Legnagyobb örömöm az, hogy Kolozsvárott elnyertem a báró Kemény János által alapított serleggyűrűt. Szegeden pedig a Móra-díjat.
Horváth Júliát
keveset látni a „társaságban “. Még a színházi kispadon is ritkán ül kint. Nagyon szorgalmas, dolgozik, tanul, képezi magát. Tavaly még csak a kórusban szerepelt, idén kisebb szerepekkel kezdte, de a befejezés, a „Veszélyes forduló“ Betty-je már komoly teljesítmény volt. Meg is állta a helyét benne és megmutatta, hogy lesz belőle valami.
Hotty Éva
— Zárdába jártam, apáca akartam lenni. Szüleim kétségbe voltak esve. Sokat szavaltam, énekeltem a zárdában, biztattak: a másik végletre határoztam el magam. Színésznő lettem, „úgy is hamar otthagyod a pályád“— mondták a szüleim. Nem volt igazuk. Az első vizsgaelőadáson sikerem volt, Miskolcra kerültem. Nagyon sokat játszottam minden szerepkörben. Voltam komika, operettprimadonna, naiva is. Szép emlékem a Rózsahegyi Kálmánnal játszott Vén gazember, ahol az öreg Perkálnét alakítottam. Miskolc után számos vidéki városba elkerültem a Kardos-staggionéval, majd Nagyváradra szerződtem. A múlt év közepén kerültem Szegedre.
Kozák László
a fiatal gárda legtehetségesebbje:
— 1938-ban végeztem a szinészegyesületi iskolát. A Magyar Színházban kezdtem játszani, de a háború kisodort onnan és honvédjelmezben három és fél évig katonát alakítottam. Utána játszottam Kassán, Nagyváradon, Szabadkán, így kerültem Szegedre.
Majláth Mária
— Szüleim ellenezték, hogy színésznőnek menjek. Ragaszkodtam tervemhez, elmentem a színiakadémiára felvételi vizsgát tenni. Egyhangúlag felvettek. Sokat dolgoztam, tanultam, a vizsga után Miskolcra kerültem Sebestyén Gézához. Innen a soproni színtársulathoz szerződtem. A felszabadulás után a legelső időkben már Debrecenben játszottam. Sokat játszottam Júliát, a Krétakör kínai leányát, Dérynét. A sok szerep közül ezekre emlékszem hirtelenjében vissza.
Nádas Tibor
— Hatodik gimnazista koromban el akartam „bliccelni“ az énekkari sorozást, mert nem maradt volna időm futtballozni. Az énektanár erősebb volt: kipróbálta a hangomat. Azt mondta: jó. Ezzel még megkeresed kenyeredet. Küldd be az édesanyádat. Anyám kétségbeesve ment az iskolába, azt hitte, rossz fát tettem a tűzre. Figyelmeztették, hogy tanittasson énekelni. A zeneakadémiát elvégeztem, aztán jött a háború, Budapest ostroma. A felszabadulás után csak statiszta-szerepekhez jutottam. Szegeden énekeltem először „egyedül “. A Carmen Zuniga hadnagya volt az indulás.
Simándy József
őstehetség. Maga mondja el, hogyan indult.
— Műkedvelő előadásokon vették észre, hogy jó a hangom. Biztattak, tanuljak énekelni, mert érdemes tanulnom. 1940-ben kerültem az opera énekkarába, 1944-ben énekeltem első önálló szerepemet a Parsifalban. Szegedre jutva kaptam első nagy szerepemet, a Carmen Don José-ját.
Simándy ebben a szerepében megmutatta, mit tud. Sokat várunk tőle.
Zsedényi Károly
az operatársulat balettmestere sem odaindult, ahová jutott.
— A Nemzeti Színház ösztöndíjas prózai színésze voltam. Balettbemutatókon, előadásokon kaptam kedvet a tánchoz. Az Operaház éppen akkor olyan táncost keresett, akinek erős a prózai színészi érzéke. Elmentem próbára, megfeleltem, ottmaradtam. Tizennégy évvel ezelőtt az Operaház szólótáncosa lettem. Mint Árva Józsi mutatkoztam be, később minden balettben végigszerepeltem. Európa minden városát megjártam vendégjátékok alkalmával.
Tizenhármán vannak. Tizenhárommal beszéltünk csak, de sokkal többen vannak a szegedi közönség kedvencei. Kitelik belőlük talán még kétszer is tizenhárom. Róluk a legközelebb.
(BP)
De, feltűnt a járvány, és az is, hogy mostanában mégis elég sok előadás van, pl. Zéta is írt beszámolót Szegedről. És minden intézmény tervezi a folytatást, aztán meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre valószínűleg én kevésbé zárkóztam be, és jegyeket is merek vásárolni, mert minden elmaradt előadás árát visszakaptam eddig.
Kedves Lujza, neked sem tűnt fel, hogy másfél éve járvány van? Nemhogy közös utazások nem voltak, de többnyire megnézni sem volt mit, hol. Hogy boldogabb idők voltak, vannak-e, azt legalábbis kétlem. Bővebben ld. Operett a MR-ban-topik 4832.
Nincs mese, valószínűleg le kéne menni Szegedre, ha hallani akarjuk azt a Stuart Máriát. Már Zéta Szöktetés esszéjét is irigyen olvastam. Csak az a dilemma mindkét operánál, hogy kettős szereposztással megy, de nem derül ki, mikor ki énekel.
Egyébként valaha, a boldogabb momusos időkben még egyesek közös vidéki kiruccanásokat is szerveztek.
Érzésem szerint a 600 fő a zenekar nélküli eseményeknél (lefedett zenekari árokkal) lehet reális.
Anyuska és Jónáska (viziló nélkül is:-)) ... de legyen neked (nektek) igazad :-)
Hát mi töltené meg az Erkelt, ha nem Boross Csilla és Kolonits Klára?
Úgy látom, a Bánffy-terem befogadóképessége változtatható, kb. 400-600 fő. Ez elég lehet a szegedi Donizettire, főleg ha 600-ra bővíthető a nézőtér. Erkel ismét kongana.
Kiváló helyzetfelismerő képesség! Egyébként ha a vidéki és a határon túli színházak vendég-előadásait kipakolják az Erkelből, az a döntés is felvet bizonyos értelmi képességeket. Ennyire taksálják őket, vagy ennyi érdeklődőt ssaccolnak?
A Stuart Mária esetében ez a helyszín több mint "zseniális " lenne. A Bánffy terembe befér vagy háromszáz ember, ezt hogy képzelik?
Talán a Primavera 2022 részeként elhozza nekünk a Szegedi operatársulat valamelyik operát: szívem szerint Donizetti Stuart Máriáját! - jövő májusban már az Eiffel Műhelyház lesz a helyszíne a vidéki és határon túli színházak pesti vendégjátékának a korábbi befogadó, Erkel Színház helyett. (lásd a jövő évad Kalendáriumát az Opera honlapján)
Nocsak, Boross Csilla és Kolonits Klára együtt, ez nem semmi, felhozhatnák Pestre is az előadást. :) De Dido és Aeneas magyarul? Hmmm.
A Színház honlapján olvashatók a jövő évad operaprodukcióinak tervezett szereposztásai:
Szöktetés a szerájból, Don Giovanni, Bohémélet, Maria Stuarda, Dido és Aeneas, Négyhangú opera
Nagyon kegyetlen írás.
Ritka illetlen egy írás.
Hollosi Zsolt beszamoloja a Szgedi Szabadteri Szöktetes-elöadasarol:
Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra (tiszatajonline.hu)
Remelem, atmegy, ha rosszul masoltam be, megkereshatö:
tiszatajonline.hu
Tegnap este közönségtalálkozót tartottak a Szöktetés a szerájból produkció néhány szereplőjével. A mai Délmagyarország beszámolt róla.
Egy rövid írás a Délmagyarországban a készülö Szöktetés a szerájból produkcióról.
Barnák lelkesedése érthető, hisz anyagilag biztos jól jár valaki ezzel. Nem úgy mint a színház mindenkori alkalmazottai, akik szolgálatban csinálják meg a szabadtéris előadásokat. Eddig sem volt sok pénz, de legalább némi kraftot adott a dolgozóknak. Most még depresszívebb az általános hangulat....
Koncerttervek idén nyáron és a jövő évadban Szegeden - a Filharmónia Magyarország sajtótájékoztatójáról tudósított a delmagyar.hu.
Múlt kedden este arra gondoltam, jobb lett volna, ha Beethoven nem tépi ketté 3. szimfóniájának első oldalát, s maradt volna a mű eredeti címe: Bonaparte. A kis korzikai senki, akiből a fél világ ura lett, s a kis mozartos téma, melyet Beethoven már az első taktusokban disszonáns útra terel, s lesz belőle a tétel közepén félelmet keltő prófécia, s a végén ujjongó megdicsőülés. Mindez a Szegedi Szimfonikusok koncertjén jutott eszembe, amelyet Pál Tamás dirigált, s amely előadás a maga lázas szenvedélyétől időnként meg-megdöccenve sokkal többet tárt föl a mű igazságaiból, mint jó pár simára nyalt sztárprodukció. Impozáns, ahogy Pál és zenekara koncertről koncertre az egeket ostromolja. Megrendítő volt a gyászinduló, s feltűnően jól fújták a kürtösök a scherzo hírhedt fanfárjait.
A Szegedi Szabadtéri Játékok honlapján olvasható a Szöktetés a szerájból két tervezett előadásának előadógárdája. A karmester, a rendező és a szólisták:
Karmester: Dinyés Dániel
Rendező: Juronics Tamás
Konstanze: Kolonits Klára, Ferenczy Orsolya
Blonde: Nánási Helga
Belmonte: László Boldizsár
Pedrillo: Szerekován János, Tötös Roland
Ozmin: Cseh Antal
Szelim pasa: Szabó Győző
