Bocs, de szerintem nem kéne túlzásokba esned, és sarkítani minden mondatot! Eszembe se jutna, hogy a MÁO álljon vissza a magyar nyelvű éneklésre, de Szegeden miért ne tehetnék meg ezt, ha jónak látják? Ha az operának közönséget akarnak kinevelni, lehet, hogy célszerűbb lenne. Én nem hallottam az általad említett Turandotot, de annál inkább hallottam többször is magyarul Takács Paulával és Déry Gabriellával is, tudom is a szövegeiket. Szeretnék ma is ilyen Turandotokat hallgatni itthon, bánom is én, milyen nyelven, csak tudjon az énekes úgy énekelni, mint ők. És amit még emlegetsz, a cukorkától a csámcsogásig, kiegészítve az okostelefon böngészésével, azt inkább manapság "élveztem". De ha a nagyon kitágult világot emlegeted, akkor ezzel azt is mondod, hogy mi a csudának menjünk el itthon egy közepes előadásra, bármilyen nyelven énekelik is, amikor hozzájuthatunk a legnagyobb élő és holt művészekhez bármikor otthon is.
Javaslom a Kedvenc előadók topikot hozzá...
Köszi a linket. Jó a kínai felirat. :)) Istenem, Kálmándi milyen csodásan énekel. Emlékeztek arra a Boccanegrára, amit ő énekelt? Én akkor szerettem bele abba az operába.
Annyit még hozzáfűznék: kivételek között említhetném akár Kálmándy Mihály operaénekesünket, aki Vincenzo Bellini: Beatrice di Tenda nagy bariton szerepét olaszul énekelte – csodálatosan. Magyarul nem tanulta meg.
Teatrao Massimo Vincenzo Bellini di Catania – 2010. decembere
(A teljes operaelőadás felvétele a Dynamic kiadó gondozásában - 2013 - kapható volt, megvettem.)
Ebben tökéletesen egyetértünk, ezért kellene minden operát az eredeti nyelven előadni, nem pedig sok esetben erősen vitatható magyar szöveggel énekelni, és erre még bugyutácska indokokat kreálni!
Nem kezdek felsorolásba, mert óhatatlanul kimaradnának páran, és nem akarok senkit megsérteni, sem a rajongók haragját fejemre idézni. Sok magyar operaénekes és énekesnő áll szerződésben külföldi operaházakkal, és nagyon szép sikereket érnek el, öregbítve kis hazánk hírnevét. Erős a gyanúm, hogy valamennyien - vagy majdnem valamennyien - itthon tanultak, itthon léptek fel különböző szerepekben, tehát magyarul tanulták meg szerepüket, és át tudtak állni a számukra idegen nyelven való éneklésre.
Szerintem meg nem véletlen íródott az adott nyelvre, vokàlisokra a mű, az is a zenéhez tartozik, az adott szövegre jönnek ki a harmóniák, így lesz egész a zene, a szerző akarata.
Nem azt mondtam, hogy lehetetlen áttanulni, csak jóval nehezebb, mert már az adott nyelven rögzült a gégememóriába.
"ha megtanulnak valamit egy adott nyelven, mondjuk magyarul, utána igen nehéz azt áttanulni".
Nem vagyok operaénekes, nem voltam és nyilván már nem is leszek! De szép számmal látok, hallok a világban énekeseket, akik ugyanazt a szerepet éneklik édes anyanyelvükön, és azonkívül a világ legtermészetesebb módján éneklik az opera eredeti nyelvén is! Mert ugye a nemzetközi karrierhez ez is szükséges, és érdekes módon nem berzenkednek ellene! Ha egy másik operaházban, egy másik rendezésbe beállni a világ legtermészetesebb dolga, akkor talán a másik nyelven megtanulás is beleférhet a képbe!
Az, hogy magyar anyanyelvű énekesek által magyar nyelven előadott áriák nem érthetőek, külön történet. Ezen is el kellene gondolkozni, és talán tenni valamit!
Ja, emlékszem olyan Turandot előadásra, amikor a szólisták olaszul énekeltek, a kórus pedig magyarul. Nekem ez nagyon nem tetszett, és örültem, hogy elmúltak azok az idők. És emlékszem a teltházakra, amikor az ember már előre azon izgult, hogy kik fognak ülni a környezetében, és hogy fognak előadás közben csevegni, vihorászni, zacskót zörgetni, csámcsogni. És emlékszem a sok-sok elképesztően alacsony színvonalú, bűnrossz bérletes előadásokra. Mert ez is hozzátartozott annak az időszaknak az operajátszásához, amit visszasírtok. És akor hogyan gondolod? Tartsák olaszul és tartsák magyarul is repertoáron ugyanazt a produkciót? És ha külföldről becsöppen egy-két énekes, akkor olaszul, egyébként pedig magyarul adják elő? Vagy ne is jöjjön többet külföldről énekes? Igen, most vannak problémák, lehet akár válságról is beszélni, és az arra illetékeseknek gondolkodniuk kell a megfelelő stratégiáról. Nyilván objektíven számba kell venni és fel kell tárni a válság okait. Az okok között vannak szubjektívek: pl. nem megfelelő emberek ülnek a nem megfelelő helyeken, de nagyobb részük objektív: 30 év alatt iszonyú sokat változott a világ, többet, mint előzőleg évszázadok alatt, és itt most nemcsak, és elsősorban nem a rendszerváltásra gondolok, hanem az általános globalizációra, az internetre, a media elképesztő átalakulására. Ma mindenkinek egészen más rálátása van a világra, 1000 tévécsatornát nézhet, elképesztő minőségben hozzájuthat a világ összes zenéjéhez, operájához, énekesek felvételéhez, kijuthat a környező országok előadásaira, vagy akár távolabbra is, és ezzel az új tudással és ismeretanyaggal tekint a saját környezetére. Ez egy alapvetően új helyzet, ehhez kell alkalmazkodni, ehhez kell felnőni és olyan értékeket felmutatni, amelyek versenyképessé, izgalmassá, fogyaszthatóvá "eladhatóvá" teszik a magyar operajátszást. Ez más országoknak sikerül, akár a komolyzene, akár a foci tekintetében. És ha nekik sikerül, akkor nekünk is sikerülhet. Nagyon nagy baj lenne, ha minden így maradna, ahogyan most van, de még nagyobb baj lenne, ha visszalépnénk és a mai problémákat régi receptekkel (pl. magyarul éneklés) akarnánk orvosolni. Ez a magyar operajátszás halálát jelentené, amely reményeim szerint sohasem következik be.
Az volt az érzésem, nagyon rosszkedvű lehettél, amikor az előzményeket írtad, és sok mindenben nem is volt igazad. Gyerekkoromban jártunk operába, és akkor még mindent magyarul énekeltek. Sok ária szövegét még a mai napig is tudom, így nem is kell a feliratot néznem. És akkoriban azok az énekesek, akiket meghívtak külföldre, pl. Ilosfalvy, meg tudták tanulni olaszul is a szöveget. Egy fiatal énekestől miért ne várhatnánk el ugyanezt? Én már az unokáimra gondolok, és szívesebben vinném el őket egy magyarul énekelt Bájitalra, Pasqualéra, stb. Nem elég nekem azt megmagyarázni, hogy miért áriázik olyan hosszan az a néni vagy bácsi, még azt is meg kelljen, hogy ráadásul miért énekel idegen nyelven? És bizony felnőttek is vannak így ezzel!
Ezenkívül régen voltak jó operatársulatok vidéken, és nem mindenki vágyott külföldre, sőt Budapestre sem onnan. Elég mondjuk Gregort Szegedről vagy Tréfást Debrecenből említenem. És itt a példa, én nem hagynám a fiatalokat kiszolgáltatni annak a rablógazdálkodásnak, ami manapság a MÁO-ban dívik. És nem mindenki akar külföldön boldogulni. Viszont vannak, akik el is mennek innen, mikor fogjuk mondjuk Vörös Szilviát megint hallani? Sőt, Te csodálkoztál Láng Dorottyán. Ő időben elmenekült innen, mert boldogul nyugaton is.
Mindig is jó volt, ha jöttek vendégművészek, de erre nem lehet társulatot építeni. A focival példálóztál, nekem nevetséges, amikor mondjuk a Fradiban már csak mutatóban vannak magyar játékosok. Hát ezt akarjuk? Miért lennénk képtelenek kellő számú és minőségű, olyan magyar énekest kinevelni, aki szükség esetén még az anyanyelvén is képes egy szerepet elénekelni?
Lehetséges, hogy egy "kellően minőségi művész" kis energiaráfordítással, játszva tudja hol magyarul, hol eredeti nyelven énekelni uganazt az operát, én nem vagyok operaénekes, így nem is lehet ebben kompetens véleményem. Vannak alapítványok, ilyen-olyan ösztöndíjak, amelyeknek célj a fiatal művészek segítése, ez biztosan nem elégséges, de ebben az irányban lehetne elmozdulni. Úgy gondolom, hogy egy fiatal művész kizsákmányolása egyáltalán nem a foglalkoztatása formáján múlik, hanem az emberi tisztességen. Egy közalkalmazottat is ki lehet zsigerelni, vagy idő előtt olyan szerepekkel megbízni (pl. Tosca, vagy bármi hasonló), amely tönkreteszi a hangját, ehhez nem kell szabadúszónak lennie. A közalkalmazotti státusz biztonságot ad, de az így biztosított akolmeleg el is kényelmesít, lehetséges, hogy egy bizonytalanabb státusz ambicionálóbb, a fiatalt folyamatos aktivitásra, versenyeken való indulásra, a repertoár bővítésére, szerepek megpályázására készteti, amely a fejlődését elősegíti. Ez ember és körülményfüggő is, mindenkire alkalmazható általános recept nincs.
A társulatiság nem lánc, hanem védőburok. Már ahol van.
Egy kellően minőségi művész tud több nyelven is előadni, nem hozom a példákat, hogy ki hány nyelven énekelte a legfőbb szerepeit. Ez részletkérdés, s nem akadályozott senkit a nemzetközi karrierjében, hogy tudott anyanyelvén is főszerepet. Viszont ha kiszolgáltatott, s ezért elénekeltetnek vele olyan szólamot, amit nem kéne, az ennek következtében előálló hangromlás már igen...
"A fiataloknak nyújtott ésszerű és átgondolt támogatások" ajánlás szépen hangzik, de rém üres lózung. Nézzünk körül, hol látsz ésszerű és átgondolt támogatásokat a fiataloknak? Vagy netán a szabadúszást nevezed annak? Ahol az énekes köteles tökéletes szereptudással megjelenni az első próbán, hogy kivel hogyan, mikor (és mennyiért) gyakorolja be, az a személyes magánügye. Ez lenne az átgondolt támogatás?
Teljesen egyetértek. Ráadásul ha megtanulnak valamit egy adott nyelven, mondjuk magyarul, utána igen nehéz azt áttanulni. Engem sem zavar a felirat és fejleszteni kellene a kiejtést is.
Ahogy a kritikákban olvastam, sokaknál a magyar szöveget sem értették.
Kedves Jóska, köszönöm az értékes kiegészítést, amúgy nekem fogalmam sem volt arról, hogy honnan származik ez a "csöpp kis szád", teljesen tájékozatlan, hogy úgy mondjam analfabéta vagyok abban a "műfaj"-ban, de most már tudom ezt is, nem éltem hiába. :)
Tisztelt Takatsa! Sajnos nincs annyi zenei ismeretem, hogy megalapozottan tudjak állást foglalni az operák eredeti vagy adott országbeli nyelven történő előadásához.
Azonban egy, Ön által leírt példát szeretnék néhány szóval kiegészíteni.
Ön írta:
„Hát nem elég a Bánk Bán meg a Hunyadi László, meg az Arany és az asszony? Énekelje minden nép a maga dalait, Aztán ha meguntuk ezt a néhány operát, akkor jöhet a Jaj cica eszem azt a, ilyesmiből van egy szekérderékra való, sohase fog elfogyni.”
Ön nálam jobban tudja, hogy a „Jaj cica eszem azt a” kezdetű zseniális Gábor Andor féle szöveg tulajdonképpen fordítása/átdolgozása, Leo Stein és Jenbach Béla „Ganz ohne Weiber geht die Chose nicht, / Ganz ohne Sonne blüht die Rose nicht…” szavakkal kezdődő számának.
Szóval igazából ez nem eredeti magyar dal.
Természetesen ez az Ön érvelését semmivel sem gyengíti.
Kb leírtam, hogy mit nevezek globalizációnak. Ha ma egy fiatal énekes magyarul tanul meg operákat, az semmiben sem szolgálja a fejlődését és a továbblépés lehetőségeit. Egy tehetséges fiatal énekes nem fog Szegeden, társulati tag maradni, nem fogja odaláncolni magát évről-évre. De támogató vezetéssel azt el lehet érni, hogy a tehetséges, esetleg világsztárrá nőtt fiatal énekes szeretettel gondoljon vissza az induló helyére, és időről-időre visszatérjen oda. Úgy gondolom, hogy ez a reális cél. Tejberizzsel pedig egyetértek, pontosan azt soroltam fel, hogy mire lenne szükség egy vidéki társulatnál, mint amit ő. Abban egyetértek veled, hogy rendkívül rögös az út, és nagy az esély az elkallódásra, bárhol is kezd valaki. Erre kellenek az ösztöndíjak és a fiataloknak nyújtott ésszerű és átgondolt támogatások.
Volt ido, amikor Olaszországban minden operát olaszul énekeltek, sot még a Ringet is. Ugyanúgy Németországban és Ausztriában csak németul. Karajannak koszonhetjuk, hogy eredeti nyelven szolalnak meg a dalmuvek. Ugyanis a maestro egy idoben volt a Scala és a STOP zeneigazgatoja.
Például Pozsonyban csak 1986-tol énekeltek idegen nyelven. Otthon sokat néztuk a magyar TV-t, volt a TV Zenésszíháza, és egyáltalán nem zavart a magyar nyelv, elenkezoleg, mint kisfiu megértettem mirol is van szo, Sajnos a Cseszlovák TV nem nagyon foglalkozott operával.
Üdvözletem!
Elolvastam Dinyés Dániel írásának első két részletét, kíváncsan várom a folytatást. És elolvastam Ókovács Szilveszer témába vágó levelét is.
Az operák előadási nyelve véleményem szerint is fontos, bár nem döntő jelentőségű szempont. Számomra a döntő a zenei környezet és vezetés: megfelelő zenekar, kórus, és mindenekfelett egy hozzáértő operakarmester. Ahhoz hogy bárhol élő operai közösség alakuljon ki, szerintem elengedhetelen hogy ezek mint alap meglegyenek. Főleg ebből a nézőpontból várom Dinyés Dániel írásának további részeit.
Miből gondolod, hogy "biztosan tovább ártanának"? Miért vagy ebben ennyire magabiztos?
Miért nem szabad "egy fiatal, tehetséges énekest arról győzködni, hogy legyen egy vidéki társulat tagja, és jobbára ott énekeljen"?
Mert esetleg felnevelik a társulatban?
Vagy inkább menjen számlás szabadúszónak az Operaházba, mert más lehetősége úgysincs. És ha visszautasít egy neki nem való szerepet, mert esetleg tönkretenné a hangját (ismerünk ilyen példát százat), már szerződést is bontanak vele. Ezt nevezed globalizációnak?
Tényleg nem tudom, hogy milyen stílust kifogásolsz. Megjelenik egy cikk, olyan gondolatokkal, amelyek biztosan tovább ártanának a magyar operajátszásnak, ha megvalósulnának. Mert a középszerre nem szabad törekedni, és azt nem szabad megvalósítani. És egy fiatal, tehetséges énekest nem szabad arról győzködni, hogy legyen egy vidéki társulat tagja, és jobbára ott énekeljen. Mert egy ilyen törekvéssel csak elriasztják az énekeseket. És ha valaki tisztességesen megtanul egy nehéz olasz operát magyarul, akkor mire megy azzal? Hol tudja előadni, hogyan tud továbblépni? És aztán megtanulja a második, és a harmadik főszerepet magyarul. Ez lenne a fejlődés, ez lenne az életbenmaradás kulcsa? Olyan ez, mint a foci. Hagyni kell, hogy az emberek jöjjenek-menjenek, sőt, nemcsak hagyni, hanem elősegíteni. Kell egy bázist teremteni, ahová szívesen elugrik egy-két magasan jegyzett énekes is, néhány előadásra. Van erre számos külföldi példa. És mindent az eredeti nyelven kell énekelni. Kékszakállút magyarul, Verdit olaszul, Csajkovszkíjt oroszul: ez az alap. A cikk írója azon az állásponton van, hogy az operajátszást kell a helyi közönség igényéhez, színvonalához idomítani (olvasatomban erre utal a hentes Laci féle rész). Bár ez a nézet elég gyakori a magyar színházi életben, én ezt nagyon problematikusnak, és veszélyesnek tartom. Lehet, hogy rögösebb az út, és hosszadalmasabb a folyamat, de hosszú távon biztosan eredményesebb a közönség igényét felemelni a produkció magas színvonalához. Ehhez nem kell más, csak türelem, kitartás, és jobbnál jobb előadás (és bízni kell a közönségben! ha jó a produkció, lesz közönség is.)
Olvastam. A stílusod Hentes Laci, teszek fel neked a kedvenc felvételekbe egy hazai (nem magyar nyelvű) felvételt. Kit zavar a nyelv ilyen előadásban?
Olvasd el a cikket, abban van a Hentes Laci, mint fő érv, hogy a szegediek őt akarják hallgatni. Erről a cikkről beszélünk, legalábbis én. Hóhér viszont nincsen a cikkben.
Jól van. Ez aztán érvkészlet volt Hentes Laci! Vitatkozzon veled a hóhér. Alig van magyar operajátszás, nem tűnik fel?
Ja, énekeljen csak magyarul, aztán maradjon is Szögeden, nem kell neki Grazba vagy Zürichbe, vagy még tovább szálldosni. Minek is az. Meg ne is gyüjjön ide nekünk ilyen Netrebkóféle, aki nem tud még magyarul se. Mert az már hogyan nézné ki magát, hogy a magyar nyelvű operában ő olaszul kornyikál? Láttunk már ilyet régen, elég szörnyű is volt. De továbbmegyek. Minek kell itt ilyen olasz, meg orosz, meg tudoménmilyen operákat előadni? Hát nem elég a Bánk Bán meg a Hunyadi László, meg az Arany és az asszony? Énekelje minden nép a maga dalait, Aztán ha meguntuk ezt a néhány operát, akkor jöhet a Jaj cica eszem azt a, ilyesmiből van egy szekérderékra való, sohase fog elfogyni.
Mindegy. Szerintem az nem érv, hogy egy énekes nem tud magyarul-olaszul-franciául-oroszul előadni normálisan egy operát. Tanulja meg. Ez ugyanúgy hozzátartozik a hivatásához, mint hogy énekelni tudjon. Igen, ez a globalizáció, ha egy fiatal énekes vinni akarja valamire az életben, akkor ezt kell tennie, és ebben a céljában a vezetésnek támogatnia kell, és nem ellene tenni, mint ahogyan azt a hivatkozott írás sugallja. Aztán röpdöshetnek az énekesek Szegedről Grazba, Zürichbe, Hamburgba, de persze ezekről a helyekről is Szegedre. Akkor lesz a világ szép és izgalmas. Kell saját zenekart fenntartani, kell saját énekkar, kell színpad, kell korrepetítor, 1 jó karmester, kell néhány stabil, helyi énekes, aki mindenesként énekli az epizódszerepeket, de a szólistákat hagyni kell röpdösni, nem szabad levágni a szárnyukat, és a vidéki baromfiudvarba kényszeríteni. Legyen pezsgés, legyen jövés-menés, keveredjen a helyi a pestivel, külföldivel, legyen a zene, az opera nemzetközi, nemzetek feletti, ahogyan mindig is az volt. Hentes Laci pedig énekeljen a kocsmában, a törzsközönsége előtt.
Sokszor van ez így nálunk is. A kozonség elhiszi, hogy olaszul vagy franciául énekelnek, de kulfoldi látogatok rohognek /foleg olaszok/ a protagonisták deklamácioján. Ha egy magyar énekes magyarul énekel, engem nem zavar, magyarul jol lehet énekelni.
Oké, az utolsó két mondatomban van a lényeg, számomra hízelgő, hogy elolvastad. A kérdéseim nem üresek, a válaszok egy része ott rejlik a szövegben, a másik része pedig az azt olvasó fejében. Nekem nincsen semmi bajom a vidéki operajátszással, különösen a szegedivel, és jól tudom, hogy Szegedről a múltban is milyen nagyszerű énekesek indultak. Ugyanakkor a cikkben szereplő gondolatokat ártalmasnak tartom, mert ha megvalósulnának, akkor ezek nagyon rossz irányba vinnék a vidéki-, vagy Isten ments az egész magyar operajátszást. Hála Istennek, ezeknek a gondolatoknak, és megvalósulásuknak nincsen semmi realitása. A globlizáció csak egy lehetőség, beülhetsz a bécsi operába, hozzájuthatsz a legjobb felvételekhez, tapsolhatsz Netrebkónak, Kaufmannak, vagy degeszre eheted magadat hamburgerrel, és halálba röpítheted magad a legfinomabb drogokkal. A szabad akaratod most érvényesülhet, sokkal jobban, mint 30-50-100 éve, szinte paradicsomi állapot. Te is, én is, nemcsak részese, hanem része is vagyunk a kínálatnak.
Csak üres kérdéseket teszel fel, nem indokolsz.
Az utolsó két mondatoddal egyetértek: A mai világban magas színvonalú operajátszásra van szükség, olyan műhelyekre, amelyek megállják a helyüket a nemzetközi mezőnyben. Csak az tud hiteles lenni, csak az tud szólni a szűk környezetéhez, akinek mondanivalója van az egész világ számára.
Nekem azért szimpatikusak ezek az általad mereven elutasított gondolatok, mert látjuk, hogy az úgymond globalizáció (aminek az előnyeit elfelejtetted ecsetelni) hova vezet Budapesten.
Az évadban Szeged most a harmadik premierjét készíti elő december legelejére, míg a debreceni-miskolci-pécsi-győri kollégák együttesen a nullánál tartanak.
A magyar nyelvű játszás érdekes felvetés, de engem a Bohéméletben - magam is meglepődtem - egy pillanatig sem zavart az anyanyelvem. Nem mindegyik énekesünk áll készen a magyar nyelvű éneklésre, de az idegen nyelvűre sem, legfeljebb a közönség naívan elhiszi neki, hogy olaszul-németül-csehül-stb. énekel.
Persze, lehet vitatkozni, de hülyeségen nem érdemes vitatkozni. Ha az összes kiindulási tétel és alapfeltevés hamis, azon csak legyinteni lehet. Ha visszatérünk a magyar nyelvű előadásokra, ezzel belesüllyedünk az abszolút provincializmusba, elveszítjük a globalizáció minden előnyét, és mindazt a kapcsolódási pontot, amely összeköt minket a "való világgal". Hogy a felirat elvonja a figyelmet a zenéről, a történésről? Nézd meg a filmeket, csak itthon szinkronizálnak mindent, máshol megy a felirat, így sokkal nagyobb a merítés, bővebb a tartalom, és nem hinném, hogy ez a megértés rovására menne. NIncsen szükség sztárokra? MIcsoda ünnep az, ha fellép időnként egy-egy csodás hang Budapesten is. Mondjunk le az ünnepről? Maradjanak csak a hétköznapok? És akkor mihez lehet igazodni, mit lehet etalonnak tekinteni, mindegy, hogy ki énekel? Maradjon a középszer? A zene, az opera nem ismer határokat, és mi fallal akarjuk körülvenni magunkat? A magyar nyelv falával? Ezek káros fantazmagóriák. Nem ilyen fura gondolatokkal kell megtámogatni a vidéki operatársulatok létét vagy nemlétét. A mai világban magas színvonalú operajátszásra van szükség, olyan műhelyekre, amelyek megállják a helyüket a nemzetközi mezőnyben. Csak az tud hiteles lenni, csak az tud szólni a szűk környezetéhez, akinek mondanivalója van az egész világ számára.
Nincs már, csak egy szereposztás.
Ez ide illik leginkább, lehet vitatkozni vele:
https://papageno.hu/blogok/szegedi-nemzeti-szinhaz/2021/11/videki-operajatszasrol-ii-az-elmeleti-sik-folytatas/
Szívesen. És meg köszönöm Mozart operájának közelgő szegedi bemutatójáról adott előzetest!
Köszönöm az infót!
Kolonits Klára december 4-én és 9-én az Erkel Színházban a Hoffmann meséi hármas női főszerepét énekli/alakítja - érthető, hogy Szegedet és a "Szöktetést" kihagyja!
Köszönöm a javítást!
Más: A Színház honlapján olvasható a Szöktetés a szerájból produkció három decemberi előadásának tervezett szereposztása. Meglepődtem, hogy Kolonits Klára nem énekli Konstanzét. Ferenczy Orsolyáé mellett most Rendes Ágnes neve szerepel.
Köszönöm, az tényleg üzleti...;-)
Az az idézet Hollósi cikkében a Forbes Dinyés-interjújából való.
És itt olvasható a szintúgy izgalmas folytatás...
Ugyan a Papageno csak Hollósi Zsolt szerint üzleti magazin, vagy ha igen, akkor a Revizoronline is az :-), de akkor már tegyük ide ezt a remek tanulmány első részét a vidéki operajátszásról...
Egy másik kritika:
https://revizoronline.com/hu/cikk/9322/dido-es-aeneas-negyhangu-opera-szegedi-nemzeti-szinhaz/
Ezt a mondatot nem értettem első nekifutásra:
A közönség remekül szórakozik, minden vesz, fölnevet a poénok után.
A cikk végén jön a megfejtés:
A bemutató közönsége remekül vette a poénokat.
Márok Tamás írása a Dido és Aeneas/Négyhangú opera produkcióról a tiszatajonline-on.
Szegedi Szabadtéri Játékok - 2022
Opera is szerepel a jövő nyári műsorprogramban:
Giuseppe Verdi La Traviatája a nemzetközi hírű Macerata Opera Fesztivállal koprodukcióban kerül színre. A „tükrök Traviátájaként” is ismert előadást eredetileg 1992-ben mutatták be Olaszországban, Szegedre olasz és magyar művészek közreműködésével érkezik.
Kiváló írás, de nagyon lehangoló volt olvasni, mert sajnos igaz. Ahogy Lámpaoltogatóé is.
Ami Tötös Rolandot illeti, szerintem nehezebb dolga van így, hogy csak magasságai vannak és eltűnt a középlágé minősége. Ez bajt sejtet....lehet, pihentetnie kellene a hangját és utána megpróbálni visszahozni az alapokat.
Kétségbeejtő, hogy a zenei vezetés ezt nem konstatálta és így foglalkoztatja. Sürgősen kéne egy jó énektanár!
Ne legyen igazam, de a szintén egykori nagy reménység, Kóbor Tamás jut róla eszembe, akinek szintén magasságai maradtak meg. Csak Kóborban több zeneiség volt, szebb hangszín, jobb kiállás. Ugyanakkor a történelem ismétli önmagát. Fiatalokat kényszerítenek olyan szerepre, ami még, vagy egyáltalában nem nekik való. Nem értem, ez a darab ki kedvéért lett elővéve egyáltalán? Senkinek sem volt jutalomjáték.
Tisztelt Márok Tamás, Máthé Beáta nem drámai szoprán, maximálisan fiataldrámai vagy spinto-lirico. A tuboson látni, hogy drámai szeretne lenni, errol kell lebeszélni. Nem Turandot, de Liu illik neki, nem Minnie, de Pillango, Toscát énekelheti.
Márok Tamás írása a Bohémélet produkcióról a tiszatajonline-ról.
Beszámoló a két kisopera közönségtalálkozójáról a szeged.hu-ról.
Ez tömény májbaj. Kár volt az erőlködésért!
Lehet, hogy inkább mezzo Máthé Beáta, határozottat nem merek állítani. Mindesetre nekem úgy tűnt, nem "fekszik" Neki igazán Mimi szólama. Technikailag megoldotta ugyan - még sokkal jobban is, mint Bordás Barbara! -, de "erőltetett"-nek éreztem. Lehet, hogy az artikuláció is ezért hagyott kívánnivalót maga után: sajnos sokszor volt számomra érthetetlen a szövegmondása, már nem túl magas fekvésben is. Nyilván "keresi" még a hangját, a Neki való szerepeket, ezért többfélével is próbálkozik. A Dido után többet fogunk tudni... És igen, a magas fekvésben én is több felhangot, több "pezsgés"-t igényelnék; főleg, ha komolyan gondolja, amit szerepterveiről nyilatkozott.
Kedves Szerkesztők, kedves fórumtársak, a "szerkesztés" funkció segítségével, végül is elkészült a nagy mű. Hurrá!!!
Kedves Szerkesztőség, kedves fórumtársak. Írtam pár sort a szegedi Bohéméletről, de sehogyan sem sikerült fölvsempésznem ide a fórum lapjaira. Megpróbáltam részletekben, az első kísérlet sikerült, de a második részletet megint elkapta a kisördög. Sajnálom...
Ahogy beharangozták, az új szegedi Bohémélet alkotói lerántották a leplet a mű titkairól. Nélkülük sose tudtuk volna meg, hogy Mimi lakcíme változott, ámulva láttuk, hogy a 3. felvonás elején a tejesasszonyokkal együtt érkezik, valahonnan Neuilly felől. Ez a borongós téli felvonáskezdés egyéb meglepetéssel is szolgált. Tanúi lehettünk, ahogy Musetta – akiből a koncepció közönséges prostituáltat csinált – rosszkedvűen bekaszírozza a szolgálataiért járó pénzt a vámőrök tisztjétől, majd váratlanul eldirigálja a külső kart. Az is kiderült az előadásból, hogy Schaunard pokolba kívánja Rodolfo-t, annyira tetszik neki Mimi. Az alkotók arról is gondoskodtak, hogy a szereplők egymás titkairól is leráncigálják a lepleket. Schaunard és Marcello visszalopózik, hogy kilesse Rodolfo és Mimi egymásratalálását, utóbbinak még arra is van érkezése, hogy obszcén jelekkel bátorítsa barátját cselekvésre. De Mimi is kilép Barriére d'Enfer előtti rejtekéből, hogy kioktassa Marcellót. Mindent tudunk – többnyire erőltetett intimitásokat, hamis belemagyarázásokat – mintha a Való Világot néznénk, csak azt nem tudjuk hova tűnt a poézis, hova tűntek az érzékeny remekmű tragikusan törékeny személyiségei.
Mert hogy a négy barát mindegyike egyazon garderobe uniformizált szürke öltözékében lép színre, hogy aztán belesímuljon a tragikusan fantáziátlan és ügyetlen színpadkép szürkeségébe.
Zajlik az előadás flottul, jól szervezetten, de mintha nem történne semmi, egyik ária a másik után, jaj már vége, észre sem vettük. S erről az is tehet, aki a karmesteri pulton nem csak a pálcát tartja szokatlanul a másik kezében, de a feladatát is eltévesztette. Ahelyett, hogy sárkányként röptetné énekeseit, leráncigálja őket az egyhangú taktírozás unalmába.
Jók voltak: a kórus, meg néha a zenekar, főleg, mikor földerengett bennük a valódi előadások egy-két emléke. Igaz, akkor szétmentek, de annak legalább valami köze volt a művészethez.
Szomorú este volt.
Akkor ön szerint is inkább mezzo Máthé? Sokat töprengtem ezen, mert a magasságai más színűek és elvékonyodnak. Nem ragyognak úgy.