Tényleg nem tudom, hogy milyen stílust kifogásolsz. Megjelenik egy cikk, olyan gondolatokkal, amelyek biztosan tovább ártanának a magyar operajátszásnak, ha megvalósulnának. Mert a középszerre nem szabad törekedni, és azt nem szabad megvalósítani. És egy fiatal, tehetséges énekest nem szabad arról győzködni, hogy legyen egy vidéki társulat tagja, és jobbára ott énekeljen. Mert egy ilyen törekvéssel csak elriasztják az énekeseket. És ha valaki tisztességesen megtanul egy nehéz olasz operát magyarul, akkor mire megy azzal? Hol tudja előadni, hogyan tud továbblépni? És aztán megtanulja a második, és a harmadik főszerepet magyarul. Ez lenne a fejlődés, ez lenne az életbenmaradás kulcsa? Olyan ez, mint a foci. Hagyni kell, hogy az emberek jöjjenek-menjenek, sőt, nemcsak hagyni, hanem elősegíteni. Kell egy bázist teremteni, ahová szívesen elugrik egy-két magasan jegyzett énekes is, néhány előadásra. Van erre számos külföldi példa. És mindent az eredeti nyelven kell énekelni. Kékszakállút magyarul, Verdit olaszul, Csajkovszkíjt oroszul: ez az alap. A cikk írója azon az állásponton van, hogy az operajátszást kell a helyi közönség igényéhez, színvonalához idomítani (olvasatomban erre utal a hentes Laci féle rész). Bár ez a nézet elég gyakori a magyar színházi életben, én ezt nagyon problematikusnak, és veszélyesnek tartom. Lehet, hogy rögösebb az út, és hosszadalmasabb a folyamat, de hosszú távon biztosan eredményesebb a közönség igényét felemelni a produkció magas színvonalához. Ehhez nem kell más, csak türelem, kitartás, és jobbnál jobb előadás (és bízni kell a közönségben! ha jó a produkció, lesz közönség is.)
Olvastam. A stílusod Hentes Laci, teszek fel neked a kedvenc felvételekbe egy hazai (nem magyar nyelvű) felvételt. Kit zavar a nyelv ilyen előadásban?
Olvasd el a cikket, abban van a Hentes Laci, mint fő érv, hogy a szegediek őt akarják hallgatni. Erről a cikkről beszélünk, legalábbis én. Hóhér viszont nincsen a cikkben.
Jól van. Ez aztán érvkészlet volt Hentes Laci! Vitatkozzon veled a hóhér. Alig van magyar operajátszás, nem tűnik fel?
Ja, énekeljen csak magyarul, aztán maradjon is Szögeden, nem kell neki Grazba vagy Zürichbe, vagy még tovább szálldosni. Minek is az. Meg ne is gyüjjön ide nekünk ilyen Netrebkóféle, aki nem tud még magyarul se. Mert az már hogyan nézné ki magát, hogy a magyar nyelvű operában ő olaszul kornyikál? Láttunk már ilyet régen, elég szörnyű is volt. De továbbmegyek. Minek kell itt ilyen olasz, meg orosz, meg tudoménmilyen operákat előadni? Hát nem elég a Bánk Bán meg a Hunyadi László, meg az Arany és az asszony? Énekelje minden nép a maga dalait, Aztán ha meguntuk ezt a néhány operát, akkor jöhet a Jaj cica eszem azt a, ilyesmiből van egy szekérderékra való, sohase fog elfogyni.
Mindegy. Szerintem az nem érv, hogy egy énekes nem tud magyarul-olaszul-franciául-oroszul előadni normálisan egy operát. Tanulja meg. Ez ugyanúgy hozzátartozik a hivatásához, mint hogy énekelni tudjon. Igen, ez a globalizáció, ha egy fiatal énekes vinni akarja valamire az életben, akkor ezt kell tennie, és ebben a céljában a vezetésnek támogatnia kell, és nem ellene tenni, mint ahogyan azt a hivatkozott írás sugallja. Aztán röpdöshetnek az énekesek Szegedről Grazba, Zürichbe, Hamburgba, de persze ezekről a helyekről is Szegedre. Akkor lesz a világ szép és izgalmas. Kell saját zenekart fenntartani, kell saját énekkar, kell színpad, kell korrepetítor, 1 jó karmester, kell néhány stabil, helyi énekes, aki mindenesként énekli az epizódszerepeket, de a szólistákat hagyni kell röpdösni, nem szabad levágni a szárnyukat, és a vidéki baromfiudvarba kényszeríteni. Legyen pezsgés, legyen jövés-menés, keveredjen a helyi a pestivel, külföldivel, legyen a zene, az opera nemzetközi, nemzetek feletti, ahogyan mindig is az volt. Hentes Laci pedig énekeljen a kocsmában, a törzsközönsége előtt.
Sokszor van ez így nálunk is. A kozonség elhiszi, hogy olaszul vagy franciául énekelnek, de kulfoldi látogatok rohognek /foleg olaszok/ a protagonisták deklamácioján. Ha egy magyar énekes magyarul énekel, engem nem zavar, magyarul jol lehet énekelni.
Oké, az utolsó két mondatomban van a lényeg, számomra hízelgő, hogy elolvastad. A kérdéseim nem üresek, a válaszok egy része ott rejlik a szövegben, a másik része pedig az azt olvasó fejében. Nekem nincsen semmi bajom a vidéki operajátszással, különösen a szegedivel, és jól tudom, hogy Szegedről a múltban is milyen nagyszerű énekesek indultak. Ugyanakkor a cikkben szereplő gondolatokat ártalmasnak tartom, mert ha megvalósulnának, akkor ezek nagyon rossz irányba vinnék a vidéki-, vagy Isten ments az egész magyar operajátszást. Hála Istennek, ezeknek a gondolatoknak, és megvalósulásuknak nincsen semmi realitása. A globlizáció csak egy lehetőség, beülhetsz a bécsi operába, hozzájuthatsz a legjobb felvételekhez, tapsolhatsz Netrebkónak, Kaufmannak, vagy degeszre eheted magadat hamburgerrel, és halálba röpítheted magad a legfinomabb drogokkal. A szabad akaratod most érvényesülhet, sokkal jobban, mint 30-50-100 éve, szinte paradicsomi állapot. Te is, én is, nemcsak részese, hanem része is vagyunk a kínálatnak.
Csak üres kérdéseket teszel fel, nem indokolsz.
Az utolsó két mondatoddal egyetértek: A mai világban magas színvonalú operajátszásra van szükség, olyan műhelyekre, amelyek megállják a helyüket a nemzetközi mezőnyben. Csak az tud hiteles lenni, csak az tud szólni a szűk környezetéhez, akinek mondanivalója van az egész világ számára.
Nekem azért szimpatikusak ezek az általad mereven elutasított gondolatok, mert látjuk, hogy az úgymond globalizáció (aminek az előnyeit elfelejtetted ecsetelni) hova vezet Budapesten.
Az évadban Szeged most a harmadik premierjét készíti elő december legelejére, míg a debreceni-miskolci-pécsi-győri kollégák együttesen a nullánál tartanak.
A magyar nyelvű játszás érdekes felvetés, de engem a Bohéméletben - magam is meglepődtem - egy pillanatig sem zavart az anyanyelvem. Nem mindegyik énekesünk áll készen a magyar nyelvű éneklésre, de az idegen nyelvűre sem, legfeljebb a közönség naívan elhiszi neki, hogy olaszul-németül-csehül-stb. énekel.
Persze, lehet vitatkozni, de hülyeségen nem érdemes vitatkozni. Ha az összes kiindulási tétel és alapfeltevés hamis, azon csak legyinteni lehet. Ha visszatérünk a magyar nyelvű előadásokra, ezzel belesüllyedünk az abszolút provincializmusba, elveszítjük a globalizáció minden előnyét, és mindazt a kapcsolódási pontot, amely összeköt minket a "való világgal". Hogy a felirat elvonja a figyelmet a zenéről, a történésről? Nézd meg a filmeket, csak itthon szinkronizálnak mindent, máshol megy a felirat, így sokkal nagyobb a merítés, bővebb a tartalom, és nem hinném, hogy ez a megértés rovására menne. NIncsen szükség sztárokra? MIcsoda ünnep az, ha fellép időnként egy-egy csodás hang Budapesten is. Mondjunk le az ünnepről? Maradjanak csak a hétköznapok? És akkor mihez lehet igazodni, mit lehet etalonnak tekinteni, mindegy, hogy ki énekel? Maradjon a középszer? A zene, az opera nem ismer határokat, és mi fallal akarjuk körülvenni magunkat? A magyar nyelv falával? Ezek káros fantazmagóriák. Nem ilyen fura gondolatokkal kell megtámogatni a vidéki operatársulatok létét vagy nemlétét. A mai világban magas színvonalú operajátszásra van szükség, olyan műhelyekre, amelyek megállják a helyüket a nemzetközi mezőnyben. Csak az tud hiteles lenni, csak az tud szólni a szűk környezetéhez, akinek mondanivalója van az egész világ számára.
Nincs már, csak egy szereposztás.
Ez ide illik leginkább, lehet vitatkozni vele:
https://papageno.hu/blogok/szegedi-nemzeti-szinhaz/2021/11/videki-operajatszasrol-ii-az-elmeleti-sik-folytatas/
Szívesen. És meg köszönöm Mozart operájának közelgő szegedi bemutatójáról adott előzetest!
Köszönöm az infót!
Kolonits Klára december 4-én és 9-én az Erkel Színházban a Hoffmann meséi hármas női főszerepét énekli/alakítja - érthető, hogy Szegedet és a "Szöktetést" kihagyja!
Köszönöm a javítást!
Más: A Színház honlapján olvasható a Szöktetés a szerájból produkció három decemberi előadásának tervezett szereposztása. Meglepődtem, hogy Kolonits Klára nem énekli Konstanzét. Ferenczy Orsolyáé mellett most Rendes Ágnes neve szerepel.
Köszönöm, az tényleg üzleti...;-)
Az az idézet Hollósi cikkében a Forbes Dinyés-interjújából való.
És itt olvasható a szintúgy izgalmas folytatás...
Ugyan a Papageno csak Hollósi Zsolt szerint üzleti magazin, vagy ha igen, akkor a Revizoronline is az :-), de akkor már tegyük ide ezt a remek tanulmány első részét a vidéki operajátszásról...
Egy másik kritika:
https://revizoronline.com/hu/cikk/9322/dido-es-aeneas-negyhangu-opera-szegedi-nemzeti-szinhaz/
Ezt a mondatot nem értettem első nekifutásra:
A közönség remekül szórakozik, minden vesz, fölnevet a poénok után.
A cikk végén jön a megfejtés:
A bemutató közönsége remekül vette a poénokat.
Márok Tamás írása a Dido és Aeneas/Négyhangú opera produkcióról a tiszatajonline-on.
Szegedi Szabadtéri Játékok - 2022
Opera is szerepel a jövő nyári műsorprogramban:
Giuseppe Verdi La Traviatája a nemzetközi hírű Macerata Opera Fesztivállal koprodukcióban kerül színre. A „tükrök Traviátájaként” is ismert előadást eredetileg 1992-ben mutatták be Olaszországban, Szegedre olasz és magyar művészek közreműködésével érkezik.
Kiváló írás, de nagyon lehangoló volt olvasni, mert sajnos igaz. Ahogy Lámpaoltogatóé is.
Ami Tötös Rolandot illeti, szerintem nehezebb dolga van így, hogy csak magasságai vannak és eltűnt a középlágé minősége. Ez bajt sejtet....lehet, pihentetnie kellene a hangját és utána megpróbálni visszahozni az alapokat.
Kétségbeejtő, hogy a zenei vezetés ezt nem konstatálta és így foglalkoztatja. Sürgősen kéne egy jó énektanár!
Ne legyen igazam, de a szintén egykori nagy reménység, Kóbor Tamás jut róla eszembe, akinek szintén magasságai maradtak meg. Csak Kóborban több zeneiség volt, szebb hangszín, jobb kiállás. Ugyanakkor a történelem ismétli önmagát. Fiatalokat kényszerítenek olyan szerepre, ami még, vagy egyáltalában nem nekik való. Nem értem, ez a darab ki kedvéért lett elővéve egyáltalán? Senkinek sem volt jutalomjáték.
Tisztelt Márok Tamás, Máthé Beáta nem drámai szoprán, maximálisan fiataldrámai vagy spinto-lirico. A tuboson látni, hogy drámai szeretne lenni, errol kell lebeszélni. Nem Turandot, de Liu illik neki, nem Minnie, de Pillango, Toscát énekelheti.
Márok Tamás írása a Bohémélet produkcióról a tiszatajonline-ról.
Beszámoló a két kisopera közönségtalálkozójáról a szeged.hu-ról.
Ez tömény májbaj. Kár volt az erőlködésért!
Lehet, hogy inkább mezzo Máthé Beáta, határozottat nem merek állítani. Mindesetre nekem úgy tűnt, nem "fekszik" Neki igazán Mimi szólama. Technikailag megoldotta ugyan - még sokkal jobban is, mint Bordás Barbara! -, de "erőltetett"-nek éreztem. Lehet, hogy az artikuláció is ezért hagyott kívánnivalót maga után: sajnos sokszor volt számomra érthetetlen a szövegmondása, már nem túl magas fekvésben is. Nyilván "keresi" még a hangját, a Neki való szerepeket, ezért többfélével is próbálkozik. A Dido után többet fogunk tudni... És igen, a magas fekvésben én is több felhangot, több "pezsgés"-t igényelnék; főleg, ha komolyan gondolja, amit szerepterveiről nyilatkozott.
Kedves Szerkesztők, kedves fórumtársak, a "szerkesztés" funkció segítségével, végül is elkészült a nagy mű. Hurrá!!!
Kedves Szerkesztőség, kedves fórumtársak. Írtam pár sort a szegedi Bohéméletről, de sehogyan sem sikerült fölvsempésznem ide a fórum lapjaira. Megpróbáltam részletekben, az első kísérlet sikerült, de a második részletet megint elkapta a kisördög. Sajnálom...
Ahogy beharangozták, az új szegedi Bohémélet alkotói lerántották a leplet a mű titkairól. Nélkülük sose tudtuk volna meg, hogy Mimi lakcíme változott, ámulva láttuk, hogy a 3. felvonás elején a tejesasszonyokkal együtt érkezik, valahonnan Neuilly felől. Ez a borongós téli felvonáskezdés egyéb meglepetéssel is szolgált. Tanúi lehettünk, ahogy Musetta – akiből a koncepció közönséges prostituáltat csinált – rosszkedvűen bekaszírozza a szolgálataiért járó pénzt a vámőrök tisztjétől, majd váratlanul eldirigálja a külső kart. Az is kiderült az előadásból, hogy Schaunard pokolba kívánja Rodolfo-t, annyira tetszik neki Mimi. Az alkotók arról is gondoskodtak, hogy a szereplők egymás titkairól is leráncigálják a lepleket. Schaunard és Marcello visszalopózik, hogy kilesse Rodolfo és Mimi egymásratalálását, utóbbinak még arra is van érkezése, hogy obszcén jelekkel bátorítsa barátját cselekvésre. De Mimi is kilép Barriére d'Enfer előtti rejtekéből, hogy kioktassa Marcellót. Mindent tudunk – többnyire erőltetett intimitásokat, hamis belemagyarázásokat – mintha a Való Világot néznénk, csak azt nem tudjuk hova tűnt a poézis, hova tűntek az érzékeny remekmű tragikusan törékeny személyiségei.
Mert hogy a négy barát mindegyike egyazon garderobe uniformizált szürke öltözékében lép színre, hogy aztán belesímuljon a tragikusan fantáziátlan és ügyetlen színpadkép szürkeségébe.
Zajlik az előadás flottul, jól szervezetten, de mintha nem történne semmi, egyik ária a másik után, jaj már vége, észre sem vettük. S erről az is tehet, aki a karmesteri pulton nem csak a pálcát tartja szokatlanul a másik kezében, de a feladatát is eltévesztette. Ahelyett, hogy sárkányként röptetné énekeseit, leráncigálja őket az egyhangú taktírozás unalmába.
Jók voltak: a kórus, meg néha a zenekar, főleg, mikor földerengett bennük a valódi előadások egy-két emléke. Igaz, akkor szétmentek, de annak legalább valami köze volt a művészethez.
Szomorú este volt.
Akkor ön szerint is inkább mezzo Máthé? Sokat töprengtem ezen, mert a magasságai más színűek és elvékonyodnak. Nem ragyognak úgy.
Közönségtalálkozó lesz a következő operabemutatókkal kapcsolatban: Dido és Aeneas, Négyhangú opera
Interjú Horváth Istvánnal, a Bohémélet-produkció egyik Rodofo-jával.
Köszönjük zéta Bohémélet-beszámolóját! Nagyjából egyetértek vele. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem tudtam megbarátkozni Máthé Beáta Mimi-éneklésével. Egyedül a "Sono andati" részlet tetszett igazán, ahol az Ő saját regiszterében énekelhetett.
A pénteki bemutatón (okt. 22.) szereplő előadókat jórészt korábbról már ismertem. Tőlük nagyjából azt kaptam, amit várni lehetett. Két főszereplő volt számora ismeretlen: Dinyés Dániel és Sándor Csaba. Nagyon tetszett Sándor Csaba éneklése és színpadi jelenléte! Örömmel hallottam ezt a szép, ígéretes lírai baritont! Nagy reményekkel várom Don Giovanni-ját! Vele ellentétben sajnos elég nagy csalódást okozott Dinyés Dániel vezénylése! Láthatóan nagyon igyekezett megfornálni a művet; ennek ellenére sokszor nyers, sőt helyenként kimondottan durva volt a hangzás. Az énekeseket is elnyomta a zenekar, főleg az első felvonásban. A nagy dallamok "kifeszítésé"-vel is adós maradt számomra, így elmaradt a "mámor" és a "megrendülés" is.
Kedves márta, küldtem önnek privát üzenetet...
Írnék, de a Momus nem enged be...
Gratulálok Zéta beszámolójához! Teljes mértékben egyetértek vele, ami a tenoristát illeti.
És sajnos még lámpaoltogató sem írt.
Ez jó hír! Köszönjük!
Más: Interjú Gyüdi Sándorral a delmagyar.hu oldalról. (Nyomtatásban már csütörtökön megjelent.)
Még egy kis türelmet kérünk...
bohémélet
Én is kerestem kritikát, sikertelenül...mostmár a Tiszatáj és Délmagyar sem írt. Legalábbis eddig. Pedig volt mindig a premierekről beszámoló.
Érdekes, hogy Gabor11 fórumtárs alábbi hozzászólásán kívül semmilyen reakció nem érkezett a Színház mostani Bohémélet produkciójával kapcsolatban. Én legalábbis eddig sem itt, a Momuson, sem máshol nem láttam erről szóló írást. Pedig hosszú idő óta ez volt az első operaelőadás Szegeden, ráadásul a produkció az új operai vezetés bemutatkozása is volt. Ennyire érdektelen lett volna az eddigi három előadás?
Én néztem és egyáltalán nem voltam elragadtatva Tötös Roland énekesi és "színészi" teljesítményétől. Nem értem, mi lett az egykori ígéretből. Hangja középlágéban orros, elvékonyodó, nagyon csúnya színű, magassági vannak, de ez vajmi kevéssé vígasztalt az iskolás megformálás mellett.
Emellett csalódás volt nekem az előadás Ferenczy Orsolya miatt is, hangja is lebegett kissé, de sajnos inkább a külső megjelenése nem kiabált a szerepért. Nem.minden a külső, de azért fontos.
Sajnos nem voltam Szegeden a bemutaton. Nem Santuzza de Mimi , Tatjana, Pillango és Liu i llik a kis muvészno hangjához, Turandotrol álmodnia sem szabad.
Máthé probalja megállni a helyét, például a Belverder énekversenyben, spinto-lirico fachban.
Beszélgetés Máthé Beátával - a Bohémélet produkció egyik Mimijével - a tiszatajonline.hu oldalról
Bocsánat, kicsit megkésve: beszámoló az említett közönségtalálkozóról a szeged.hu oldaláról
Közeledik a Színház Bohémélet produkciójának október 22-i bemutatója.
"A Szegedi Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén fogalmazott úgy Dinyés Dániel zenei vezető, hogy ebben az évadban turbóra kapcsol az operatagozat."
Írás a Délmagyarország tegnapi (2021.09.18.) számában és a delmagyar.hu oldalon.
