Megette a fene azt a rendezést, amit az különböztet meg a világ másik felén játszott előadástól, hogy jobbról vagy balról kell bejönni. Tudom, Gigli meg Melba vitte magával a gőzhajón a saját jelmezeit, bementek, ahol akartak, kiálltak középre, széttárták a karjukat, háttal a partnernek, és énekeltek. Ma viszont nem így van. Megjegyzem, a Znaniecki- féle Faustba speciel beugrott Elena Mosuc...az ő profizmusával simán illeszkedett abba a rendezésbe is. Aztán meg itt van a manapság divatba jövő licensz rendezések rendszere, ez is segíti az énekeseket, hiszen ugyanaz a Bieito Carmen megy mondjuk Bécsben, mint Budapesten, vagy a Willi Decker- féle Traviata Salzburgtól New Yorkig.
Megette a fene azt a rendezèst, amibe egy nemzetközileg jegyzett, rutinos utazò ènekes nem tud zökkenőmentesen beàllni. A Tosca faèk egyszerűsègű hàromszög thriller, amit pàr ària ès egy rakat duett tart össze. Persze ha netàn tripla Lutzot kell ugrani benne vagy dupla csavart Cukaharàval kell leszaltòznia Toscànak a vàrfokròl, az nem rendezői ötlet (lenne), hanem szimpla baromsàg ènekeskìnzàs (lenne). A mai ènekesek màr bejàtsszàk a szìnpadot ès mindenfèle ötletre, bravùrra "vevők" kèpesek lenni akàr 1-1 beugràsszerű alkalomra is ... ahogyan (többnyire) a règiek a règi rendezèsekbe. Ès igen, egy Toscàt, amibe boldogabb időkben egymàs utàn sorjàztak itt a sztàrok (t.k. Domingot, Scottòt, Milnest èn is làttam), ùgy k e l l szìnpadra àllìtani, hogy abba bàrmikor be tudjon àllni, uram bocsà': ugrani egy vendèg vagy cover.
Ez a Tosca rendezés is jó szemléltetés lehet ahhoz a vitához, ami itt folyt arról, hogy miért jönnek operaénekesek inkább dalestre egy operába. Például ebbe a rendezésbe se lenne könnyű valamelyik főszereplőnek aznap megérkezni és beállni. De ugyanígy mondjuk az utolsó itteni Faustba, netán Otellóba, esetleg valamelyik Ring vagy Parsifal előadásba, és nyilván még néhány másikba. Régebben mindenütt hasonló rendezések voltak, főleg azt kellett megjegyeznie az énekesnek, hogy jobbról avagy balról kell-e bejönnie, és a partnerét meg a karmestert megismernie. Akkor még könnyebb volt egy vendégjátékot elvállalni. De manapság egyelőre a zongora még mindig ugyanott áll a színpadon, mennyivel egyszerűbb az!
Köszi! Talán nem véletlen, hogy nem emlékeztem rá. De akkor ismered ezt az új rendezést.
Továbbra is igaz, amit egy-két hete írtam: Nincs elég információd, így aztán az egészből nem értesz semmit. A sajtó (még a HVG sem) tájékoztat hitelesen ez ügyben. (Pedig megtehetnék, csak szerintem nem veszik a fáradságot, hogy belemenjenek a részletekbe. Kinyomnak egy sablonos szöveget, az olvasó meg így járt...)
Puccini: Tosca. Főpróba. A tegnapi előadásra vettem jegyet, kíváncsian Ókovács Szilveszter rendezésére: a 2022 szeptemberében bemutatott, sokat emlegetett - és kritizált - , több tekintetben formabontó meg újszerű megközelítésű színpadra állításról pro és kontra, megoszlottak a vélemények. Úgyhogy a Toscára mondhatni „fel-és megvilágosodva” érkeztem, tudtam, mit kapok, mit fogok látni a színpadon, milyen (mély)értelmeket tulajdonít a rendező a létrejött darabjához. Meg kell mondanom, a hagyományostól elütő, a XX. század ötvenes éveinek korába áthelyezett cselekmény és „kiállítása” - amihez külsődleges eszközöket és különleges vizuális megoldásokat keresett és alkalmazott Ókovács Szilveszter - belőlem semmilyen revelációszerű reakciót nem váltott ki, ugyanakkor ez a rendezés mégsem hagy(ott) hidegen. Lehet vitatkozni felőle (vele), gondolatiságról, a megfogalmazott, „megálmodott” vízióiról, az elérendő színpadi hatásokról, de hozzáteszem, ennél sokkal merészebb, „meredekebb” színpadra állított Toscákról is tudunk, szerte az operavilágban. Mindenesetre, a főigazgató a látványos, színekben tobzódó Hunyadi László és kontrasztként a Tosca rendezéseivel 2020 derekára kétségtelenül magára irányította a figyelmet – noha sokan, talán joggal, megkérdőjelezték ilyen irányú – „kívülről jött” - rendezői ambícióit, az alkotói folyamatokba való „beavatkozását”, magának vindikálását, így csak találgathatjuk e darabok repertoáron maradásának távlatban „életképességét". Hogy 2023. november 30-án a Tosca új, bemutatkozó főpróba-előadása közben a nézőtéri rendezői pulpitusnál helyet foglaló, Ókovács Szilveszter most milyen meglátásokra jutott, mit tapasztalt az egy éve repertoáron levő saját színpadi rendezésében, abból mit szűrt le belőle (rajta ha akar változtatni valamit, érdemesnek/szükségesnek tart), a további előadásokon kiderül: pld. ha az énekesek mozgáskultúrája, a jelmez-díszlet-világítás-vetítés-kellékek-beállítások bármelyikében bármit újra gondolhat, ha valami jobbat, koncepciózusabbat vél eszközölni a darabban. A tavaly rendelkezésére állt két szereposztásból most bemutatkozott „gárda” tagjait instruálni igazán nem kell, míg Török Levente, a fiatal de már igen tapasztalt, a nemzetközi operaéletben is jelen lévő-működő karmester - szépen felívelő karrier várományosaként is tekinthetünk reá -, úgy gondolom, remek munkát végzett az operazenekar élén, és a befektetett energiája nyilván még a további előadásokra is elegendő muníciót garantál ahhoz, hogy érvényesüljön a Puccini megálmodta gyönyörű zenekari hangzás, összhangban a színpadon jelenlévő énekes művészkollégák produkcióival. Nem véletlen, hogy az előadás végén a szereplők mind megtapsolták a zenekari árokban maradó karmestert, aki aztán még instruálta zenekarát, miközben a közönség már a kijárat felé tartott.
Ádám Zsuzsanna (Tosca), László Boldizsár (Cavaradossi) hozták a tőlük elvárt és megszokott magas minőséget, míg Kálmán Péter (Scarpia) újfent bizonyította, hogy nem csak Wagner zenéjében és a német nyelvű operák karakterszerepeiben nyújt rendkívülit (ami lehet, hogy az „Ő igazi területe”), hanem otthonosan érzi magát akár az „olasz hősbariton fach” vonulatában is .mert amit és ahogyan tegnap énekelt, és főleg karaktermegformálásban nyújtott, szinte főszereplővé avanzsált az első két felvonás alatt, és joggal váltott ki belőlünk elragadtatott elismerést kiváló alakításával.
Ha jól értettem a mai tájékoztatón (nem a legjobb akusztikai és egyéb hangi viszonyok közt) két hónapig biztosan nem lesz sztrájk.
BRÉKING! BRÉKING! BOMBAMEGLEPETÉS!
„Jelentem, az operai sztrájkveszély elmúlt, a »légiriadót« bölcsen lefújták” – közölte a Magyar Állami Operaház főigazgatója néhány órával azelőtt, hogy a tervezett munkabeszüntetés elkezdődött volna. Úgy látszik, az utolsó pillanatban meg tudtak egyezni egymással az operai szakszervezetek és a munkáltató, vagyis Ókovács Szilveszter, így elmarad az operaházi dolgozók december elsején este hat órától esedékes sztrájkja." Teljes cikk hvg.hu-n itt.
Florez ènekelte Faustot ès akkor is Palka Mefisztòt.
Bécsben még az előző rendezésben láttam Faustot Beczalával, Yoncsevával (aki nem tetszett) és Schrottal. A Faust Beczalának való szerep, a hangjának is és a karakterének is. Nem túl dinamikus figura. Az új rendezést már közvetítette a Staatsoper a neten, akkor is Car volt Margit, nem volt rossz, de a Faustra nem emlékszem. "Érdekes" rendezés.
Nem. Eredetileg. Ket nappal ezelőttig. Nézzük meg majd azelőtt az előadás előtt két nappal, mi lesz a helyzet, jó?
Hűvös vagy sem, éppen ma reggel vettem észre, hogy májusban Beczala Faustokat fog énekelni Bécsben és elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy megnézem. Gedda pesti verhetetlen Faustjára még élénken emlékszem, de az jó régen volt. Nicole Car (Margit) nevét most tanulom, mert mint látom, egy ideje minden csapból ő bújik elő, Adam Palka (Mefisztó) nevét sem hallottam még (de itt elég jól szól), Bertrand de Billyét inkább..
Nálunk is úgy volt hirdetve, ugye?
Lehet tovább aggódni: 2024. április 4-ére Párizsban, a Salle Gaveau-ban bezzeg -egyelőre legalábbis- komplett koncertáns Nabuccót hirdetnek Domingóval, ráadásul tenornak hirdetve őt. Addigra 83 lesz ...
Azt már lefoglalta az énekkar ... de föl nem fogom, hogy ha már Nabucco helyett Nabucco-keresztmetszet, akkor az egyetlen Domingo-ária miért a Macbethé és nem a Nabuccóé...
Az az igazság, hogy én eléggé aggódtam, hogy fog bírni egy operát végigénekelni. Főleg fizikailag. Azért így könnyebb dolga lesz, énekel is, nem is keveset, jobb ez így.
Elénekli a Va pensierot magyarul...
... és nyilván ad ráadásokat Domingo a Verdi-áriaestjén...
Nabucco keresztmetszet és Verdi operagála Domingoval
"Tájékoztatjuk tisztelt közönségünket, hogy a Plácido Domingo címszereplésével 2023. december 4-ére és 8-ra meghirdetett, koncertszerű Nabucco-előadás műsora helyett a világhírű spanyol művész a Magyar Állami Operaházzal egyeztetve színesebb, gazdagabb programmal lép budapesti közönség elé. A két időpontban a közönség Nabucco-keresztmetszetet és Verdi-operagálát láthat Plácido Domingóval és a korábban meghirdetett operaházi szólisták fellépésével."
(opera.hu)
A Magyar Állami Operaház turnéra hívja Valerij Gergijev orosz karmestert és a Mariinszkij Színház zenekarát
"A Magyar Állami Operaház vezetősége kifejezte azon szándékát, hogy meghívja Valerij Gergijev orosz karmestert és a Mariinszkij Színház zenekarát egy turnéra, hogy előadják Gustav Mahler 8. szimfóniáját – közölte Mihail Svidkoj, az Oroszországi Föderáció elnökének nemzetközi kulturális együttműködésért felelős különmegbízottja, aki munkalátogatáson tartózkodik Budapesten."
(Orosz Hírek)
Domingot se fogjuk már teljes operában látni...
„…én valamikor azt gondoltam, egy énekesnek akár csak 1 beálló próbával is elmegy egy operaszerep vendégként, ahogy talán szokásos is volt és talán még ma is előfordul, aztán este elénekli a többnyire max. 1-2 áriát, van 1-2-3 duettje, együttese, utóbbiban már el is tud "bújni", ha rossz napja van. Rutinnal el is játssza, amit kell. Ellenben egy komplett áriaesten ő az egyetlen szereplő, max. hoz egy vendéget pár duetthez, de ott is minden szem és fül őrajta van.”
Persze lehet kivétel, de általában:
Egy főszerepbe beállni macerás: Egy csomó dologra kell figyelni végig, hogy együtt legyen, és élvezetes legyen a produkció: Az idegen karmesterre a zenekarral, az ismeretlen énekes kollégákra, az énekkarra, a színpadi játékra (+ jelmez, smink, paróka, stb.), plusz, hogy mi a rendezés. Mindezt minimális próbával.
A másik, hogy ha olyan szerepbe áll be valaki, (mondjuk Tosca, Kalaf, vagy Mimi), melyet jól ismer a közönség, nem engedheti meg magának, hogy gyenge legyen, mert a közönség elvárással érkezik (ha másért nem, a jegyárak miatt), és megérzi, ha gyengébb produkciót kap. (Ismeretlen daraboknál, fel se tűnik sokszor, ha van hiányosság.) Ezért muszáj a vendégnek sokat adnia, hogy ne kezdjék ki.
Egy dalestnél nincsenek ezek a gondok. Ott az énekes a „maga ura”. A zongorakísérőre kell koncentrálni (ugye, ha össze vannak szokva, a rutin sokat segít), és ha nem nagyon ismert darabokat ad elő, nincs is határozott elvárás a nézők részéről. Másrészt, ha gyengébb napot fog ki, a nehezebb számokat kihagyja, másikra cseréli. Ha pedig halványabb, a közönség egy része egyszerűen azt fogja gondolni, hogy „no lám, ő ezt így csinálja”.
Önök a szakmabeliek ... én valamikor azt gondoltam, egy énekesnek akár csak 1 beálló próbával is elmegy egy operaszerep vendégként, ahogy talán szokásos is volt és talán még ma is előfordul, aztán este elénekli a többnyire max. 1-2 áriát, van 1-2-3 duettje, együttese, utóbbiban már el is tud "bújni", ha rossz napja van. Rutinnal el is játssza, amit kell. Ellenben egy komplett áriaesten ő az egyetlen szereplő, max. hoz egy vendéget pár duetthez, de ott is minden szem és fül őrajta van. Nincs hová, nincs ki mögé "elbújnia", nem tud "zsonglőrködni", "ripizni", amivel elfödheti hangi problémáit. Vagy ő helytáll akkor és ott vagy senki más helyette. Tévedhettem.
Zongorás dal / ária esten felléptetni valakit – bármilyen furcsa – lényegében
mindenkinek jobb, mint ha opera előadásba hívják.
1. A művésznek azért, mert sokkal kevesebb macerával (erő, energia, lekötöttség)
jár az egész, és mégis kap pénzt. Eljön, elénekli a saját műsorát, hazamegy. Plusz
az sem mellékes, hogy ha kifog egy gyengébb estét Budapesten (gonoszul: idejön
pihenni), azzal nem lesz tele a zenei sajtó. Ugyanez Zürichben máshogy néz ki.
Viszont Pesten is fizetnek.
2. A színháznak azért, mert ez jóval olcsóbb, nem kell annyival előre
leegyeztetni, sokkal kevesebb vele a macera, és mégis csak megmutat valakit a nemzetközi operaélet nagyjai
közül a hazai közönségnek. (Plusz jól mutat a sajtóban és a statisztikákban.)
(Bizonyos neveket, operai premierre (+előadásokra), meg – a mi fogalmaink szerint – horror áron lehetne megkapni.)
3. A közönségnek pedig azért, mert láthat olyanokat élőben, akiket nem biztos,
hogy teljes opera előadásban is láthatna.
Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet meghívni ilyeneket operai szerepre, de az
egy alapszabály, hogy a dolgok általában a könnyebb elmozdulás irányába
tartanak. Szóval, ha dönteni lehet, azt a lehetőséget választjuk, ahol kevesebb
erőfeszítésre van szükség.
Azt pedig nem lehet elégszer elmondani, hogy ami Bécstől New Yorkig a vezető nagy házakban történik (ki, hova, merre, meddig) az sokkal több pénzből valósul meg, mint a budapesti költségvetés.
Bartoli tuti zenekari áriaestet adott, emlékszem. Iszonyú cirkuszt csinált, azt mondta, ha egyetlen embert meglát a nézőtéren a próbán azonnal távozik. :-) Teljesen más a zenekari áriaest, bár én magam részéről inkább arra szavaznék, hogy operákban lépjenek fel...nekik persze minden szempontból jobb a szólóest.
Elfoglalt művészek, amennyiben dalok is szerepelnek a repertoárjukon, nyilván könnyebben kaphatók dalestre, mint operára, vagy akár áriaestre, hiszen az egyszem zongorakísérőjükkel korábban bepróbálták a műsort (tipikusan turnéznak vele több helyen), nem kell más közreműködőkhöz alkalmazkodniuk, általában nincs helyszíni próba, így elég akár az előadás napján megérkezni, legfeljebb a terem akusztikáját próbálják ki.
A szervezők szempontjából az ilyen produkció jóval olcsóbb és egyszerűbb, mint egy zenekaros-kórusos-többszereplős előadás, talán a sztárénekes sem kér annyit.
Beczala dönti el mikor, hol, mit, kivel
Nyár volt, csillagfény, turisták .. meg aztán ugyanott te magad írtad, hogy elég gyér (volt előzetesen) az érdeklődés, és a fórumról számomra sajnálatosan hiányzó joska141 írta, hogy a jegyárak a koncert közeledtével nőttön csökkentek: 20, 30 majd aznap már 50 százalékkal olcsóbban vesztegették árulták a jegyeket. És köztünk szólva jó sok potyajegyes-vattázóval is feltölthették azt az irdatlant. Változatlanul állítom: Beczalát is, ahogy legutóbb Opolaist és előtte másokat, operaszerepre kellene meghívni, nem zongorás áriaestre. Elsősorban az Erkel Színház és az ő tűrhetőbb helyárai, mindenhonnan, értsd: olcsóbb helyről is "látó" helyei lennének alkalmasak, "ha az a volna ott nem volna" = ha az Erkel operákra-balettekre nyitva volna. Ma a MüPa az egyetlen hely a városban, ahol még mindig megfizethető áron lehet, sajnos ritkán, operát kapni. Ott is alaposan megugrottak az árak, de jó az olcsó/bb helyválaszték és tágasabb, kényelmesebb, mint az Operaház 3. emelete.
"És szintén századszor: cipőt a cipőboltból, operaénekest az Operaházban vagy inkább az Erkelben: operaszerepre."
Nem fognak szeretni, akik a MüPá-ba járnak operát nézni... :-)))))
Megjegyzem: Beczala az Operaházban adott zongorakíséretes dalestje előtt nálunk utoljára mintegy három és fél éve lépett fel a Margitszigeten egy gálaesten, Rost Andrea oldalán - operaáriák, duettek és operett dalok voltak a műsorukon. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Halász Péter vezényelte. (2020. július 17.) TELTHÁZ volt (csak a csillárokon objektív okok miatt nem lóghattak persze...)
A Nemzeti Hangversenyterem – és más helyszínek topikban, a 4689. sorszám alatt számoltam be arról a gálakoncertről
https://momus.hu/forum/nemzeti-hangversenyterem-es-mas-helyszinek/?oldal=33
Nincs egyéb eszközöm ahhoz, hogy századszor is világgá kiáltsam: zongorás áriaestekre nincs igény. (Kivétel a szabályt erősíti.) A zongorakíséretes dal ("Lied") műfaja az egyik kedvencem, -bár nem ismerem jól- de nem az Operaházban és inkább bérletben lenne eladható, ahogy régebben. És szintén századszor: cipőt a cipőboltból, operaénekest az Operaházban vagy inkább az Erkelben: operaszerepre.
Hiába tetszik szellemeskedni. Tény, ami tény. A zongorás koncertek kevéssé vonzóak. Én se szeretem őket például. Lapos a hangzás. Igaz, Beczala legalább elsősorban dalokat énekelt, ahhoz természetesen a zongora dukál, csak nem ekkora teremben.
Legközelebb tehát Beczalát a Diótörőre kell felkérni. Zongorás kiséret kizárva. A csilláron is lógni fognak.
Szerintem már megtárgyaltuk, hogy a zongorás koncertekre miért is kevésbé kelendőek a jegyek. Ha kegyed megnézi a Diótörőt, vagy ha csak a már lement Nabuccokat, Spartacusokat, láthatja, hogy el lehet adni a páholyokat.
Ha Főigazgató Úr ott volt, és látta a foghíjas földszintet és az üresen tátongó páholyokat, talán elgondolkodik a jelenlegi, észszerűnek nem nevezhető megoldáson, és visszaállítja a régi, évtizedeken át jól bevált jegyvásárlási rendszert!
Hőstenor vagy sem, tavasszal Bècsben elsőrangù Lohengrint ènekelt ès "műholdon" keresztül (MüPa) a MET-ből is. Nekem a Fày szerinti "visszafogottsàga" is megfelel. Dalesten különösen, bàr mostanàban màr sok ènekes ott is kicsit (vagy nem kicsit) "jàtszik".
Szerintem Fày csak ironizàlt azzal, "kit èrdekel a dalok szövege". Őt pl. biztosan èrdekli.
Ott voltam. Tetszett. Beczała igazi klasszis. A másik meg Helmut Deutsch.
Fáy véleményétől eltérően nekem fontos a dalok szövege, mert szerintem nagyon is a szövegre épülnek ezek a kis dal-miniatűrök, melyekben az énekes meg tudja mutatni a kifejezőkészségét, a nüanszokra való érzékenységét, felvázolva egy-egy történetet 1-2 perc alatt.
Nekem a műsorválasztással más, merőben szubjektív problémám volt: jó néhány dal ugyanaz volt, mint amit 2016-ban Edita Gruberova ugyanezen a helyen megszólaltatott a dalestjén. És hát, Őt nem tudom feledni.
Járt valaki a Beczala-dalesten vasárnap?
Volt lehetőség még a nyáron 2.500 Ft-ért a Rusalka-főpróbára az első sorba jegyet vásárolnom, sőt, egy másik Rusalka-előadásra is jelentős kedvezménnyel vettem jegyet, a harmadik sorba. Úgy hogy efelől "nyugodt" vagyok, viszont tényleg éljenek a Black Friday akció lehetőséggel azok, akik még nem döntöttek és szeretnének eljutni az Operába egy-egy produkcióra - ha még akad rá jegy.
A 60-as években azért állt a bál Bécsben, mert Karajannak volt bátorsága eredeti nyelven előadatni az olasz operákat. (És hol volt akkor a cseh operák nemzetközi diadalmenete, kivéve persze Mo.-ot? Karinthyt idézve: Istenáldás hullik rája, ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos!)
A mai tehetősek nagy része - tisztelet a kivételnek - éktelen bunkó. Így még sznobizmusból/rongyrázásból sem mennek el az Andrássy útra, legfeljebb valamilyen balettre, bár én még ebben is kételkedem. Ugyanakkor simán leperkálják a MÁO nagy magyar átlaga számára megfizethetetlen jegyárainak többszörösét is az ügyeletes popszemetelő sztár nyálgép produkcióira.
Szerencséje, hogy a Szerkesztőség törölte hozzászólásomat.
Mi nagyon örülünk minden új fórumozónak, sőt, repesve várjuk őket, mert minél többen vagyunk, annál nagyobb az esélye a tartalmas eszmecseréknek, a pezsgő fórumos életnek, új barátok szerzésének, és amúgy is: sok lúd disznót győz. Node, van itt egy kis bibi. Mert egy új fórumosnak illő körülnézni, jó sokat olvasgatni, és csak azután írni. Ha ez megtörténne, akkor pl. az Erkel színházzal kapcsolatos véleményt az Erkel topikba lehetne írni, és azokat a témákat, amelyekről már kismilliószor beszéltünk, pro- és kontra, pedig talán elő sem kellene venni. Mert ilyen téma pl. az Erkel színáz építése-ujjáépítése-lerombolása, az Erkelben történő játszás-nemjátszás, vagy ilyen téma a magyar embernek magyar nyelvű opera kérdése is. Mert bizony a 70-es évek óta, amikor tetszett járni abba a zenei általánosba, ahol még a falon is az operaműsor lógott, eltelt egy kis idő, vagy 50 évecske. Ez Arany János időszámítása szerint majd' két emberöltő. Most már nincs a mókus fenn a fán, meg vörös csepel, meg operaműsor az iskolaosztály falán, és bizony az operákat is eredeti nyelven éneklik. Tehát magyar embernek a magyar nyelvű operát továbbra is magyarul éneklik-vonyítják, ki hogy tudja, de nemcsak a magyar embernek ám, hanem mindenféle nációnak. Sajna csak egy magyar nyelvű opera érte el a nagyvilág ingerküszöbét, Bartók Kékszakállúja, de azt bizony New Yorktól Tokióig, mindenhol magyarul (próbálják) énekelni. Aztán Verdit olszul, Wagnert németül, Csajkovszkijt oroszul, Smetanát csehül, mindenhol, itt is, ott is, amott is. Node, küldök én önnek, egy szép magyar dalt, magyar ajakkal, ráadásul az Ön kedvencét. Igaz, hogy én Kacsóht nem kedvelem (csak h nélkül, a kis meleg kacsókat) de itt van ez a szépség, sok örömöt hozzá.
Ami az Erkelt illeti: Nincs annyi közönség, hogy full time-ban operajátszásból működjön. (Már 2007-ben se volt, azért zárták be a szocik.) (Meg egyébként sose volt annyi közönség operára. Volt a Városi színházban is minden a varietétől az esztrádműsorig.) És, ami változott:
1. Sokkal nagyobb a konkurencia. (A koncertektől a multiplex
moziig számtalan más időtöltés kínálkozik. Vagy ülnek otthon, és nézik a
tévét.)
2. Megváltozott a közízlés. Önmagában is sokkal kevesebb az opera iránt
érdeklődő közönség. (Focimeccsre se járnak annyian, mint 60 éve, meg magyar
nótát se hallgatnak annyian, mint régen.)
Ez van. Ha játszik az Erkel, azon megy rinyálás, hogy mért üres? (A MüPa is üres
sokszor, csak nem látszik, mert más a nézőtér elrendezése.) Ha nem játszik,
akkor az a baj, hogy mért nem játszik. Tessék opera iránt érdeklődő tömegeket hozni,
és lesz megint operát játszó Erkel.
Igazából nem (részben) felújítani kellett volna az Erkelt, hanem lebontani, és
építeni oda, egy modern, rugalmas, sok mindenre optimálisan és
költséghatékonyan használható színházépületet. (Amiből kevés van Budapesten, de az egész országban is. Szóval ránk férne.) Az Erkel alkalmatlan
a mai körülmények között. (Sőt, mindig az volt.)
Aki meg annyira ragaszkodik konkrétan ehhez az össze-vissza toldozgatott, elméretezett
épülethez, az dobja össze rá a pénzt és tartsa el maga. Ilyen alapon
járhatnának a 60 évvel ezelőtti autóbuszok is Budapesten, mert mennyivel
szebbek voltak, mint a maiak. Ezzel a hozzáállással viszont nincs fejlődés, előre lépés.
(De ne tessék aggódni, most, hogy rendbe lett rakva, megint vagy 30 évig ott fog állni...)
