Ókovács Szilveszter ... tiszta vizet öntött a pohárba ... ő hívta Áder Jánost New Yorkba
„A Magyar Állami Operaház nevében 2018-as New York-i vendégjátékunk kapcsán indítványoztam, hogy a floridai konzulátusavató után legyen jelen az államfő nagy amerikai kitelepülésünk első estéjén is. Elnök úr nem rögtön adta be a derekát, hisz már mindent fixáltak, végül mégis átszervezték a miami látogatást, és New Yorkból utaztak haza a nyitóeste másnapján” – fedte fel a részleteket a főigazgató. (forrás: origo.hu)
Kolonits Klára váratlanul fellépett betegsége miatt lemondta az összes Traviata-előadását. Döntését megindokolta. (Lásd akár az Origo.hu oldalán elolvasható közleményt.)
Pedig nem voltam egy elkényeztetett gyerek, nagyjából 79-től jártam el egyedül is -13 évesen -és akkoriban a nagymamámtól egy húszast kaptam, mikor beugrottam hozzá látogatóba. Főleg az Erkelbe jártam én is, de azért az Operába is vettem jegyet.
Ez már egy újabb világ volt. Nekünk még nem volt divat a zsebpénz, apámnál kuncsorogtam gimnazistaként egy tízesért, hogy az Opera 3. emeleti oldalülésére jegyet vehessek magamnak. Persze ettől függetlenül még volt olcsóbb operabérletünk is.
Poénkodtam, hiszen ott az aposztróf jel...
14 éves koromban a saját zsebpénzemből vettem jegyet az Operába (is). Úgyhogy nem tudom értelmezni a megfinanszírozás nehézségét.
Ezzel én is így vagyok: az első személyes operaélményeim az Erkel Színházhoz kötődnek, az Operaházba operaelőadásra jóval később jutottam el, ott is kezdetben az emeleti helyeket tudtam csak magamnak "megfinanszírozni"... A korábbi években Salgótarjánban a később Zenthe Ferencről elnevezett színházban több opera- és operettelőadást láttam a Debreceni Csokonai Színház társulatának vendégjátékai révén (Faust, Traviata, Carmen, Rigoletto, Bob herceg, Lili bárónő...)
Kissé későn olvasva, de én is egyetértek! Az Erkel beszántása nekem azóta is fáj. A legszebb opera-élményeimet szereztem ott.
Az Opera honlapjáról:
OperaFüred 2026
Operagála
2026. július 24. (péntek) 20.00 -22.00 . Kisfaludy Színpad,
Balatonfüred
Ádám Zsuzsanna, Németh Nóra, Gál Erika, Boncsér Gergely,
Kálmándy Mihály,
km. a Magyar Állami Operaház Zenekara.
Házigazda: dr. Ókovács Szilveszter
Már nem is tudom, olvastam-e valahol vagy saját találmányom: azt szoktam mondani, akár így van, akár nem, hogy az olaszok pertu viszonyban vannak az operával. Persze leginkább a sajátjaikkal :-)
Kedves és nagyon jellemző történet. Úgy tapasztalom, hogy az olaszok az emberi énekhanggal úgy vannak, mint a napraforgók a nappal, azonnal a hang irányába fordulnak. Ha az ének minőségi, akkor egyenesen "kinyílnak". Ha meg egy gyönyörű nő gyönyörű énekhangjáról volt szó ... az "Ilona,Ilona" teljesen természetes reakció volt.
Imádom. :D
Nem bírom magamban tartani egy személyes élményem. 32-33 évvel ezelőtt egy olasz megyei vezetőkből álló csapatot gardíroztam 5-6 napig. Csupa középkorú vagy idősebb pasas volt.
Ha megszólítanak, illik válaszolni, ugye? Természetesen csak empirikus véleményem lehet, nem vagyok színházi ember. Azt gondolom, hogy az olaszok nagyon lelkesek, amint zenéről vagy különösen emberi énekhanggal kapcsolatos produkcióról van szó. Azt még a legműveletlenebbek is tudják, hogy az operák „valahogy az övék”. Nagyon tisztelik, elismerik azokat, akik járnak előadásokra. Általában azt hiszem, nagy presztizsű, de elit, drága mulatságnak tartják. A ma suszterinasai reppelnek és nem Verdit fütyülnek.
Ennèl azèrt szerintem kicsit àrnyaltabb a helyzet. Èrdekelne pèldàul Nagy Katalin fòrumtàrsunk empirikus alapù vèlemènye, vajon Itàliàban is "kikerült-e a nagyközönség érdeklődésének fókuszából" az opera. Vagy Nèmetorszàgban, ahol szinte minden vàros eltart egy operàt. Vagy Euròpa legtöbb orszàgàban, az USA-ban, a Tàvol-Keleten, ahovà most megint elutazik MÀO. Èrdekes, amikor ùjranyitott az Erkel, aminek elvesztèsèt, einstandolàsàt kb. kèthetente szòvà teszem, mint OSZI egyik fő bűnèt ("nincs pènz a kifűtèsère" ès hasonlòk ... erős èrv/ek, mondhatom), szòval akkor mèg volt közönsèg? Ha nem volt, akkor mièrt is volt olyan fontos az ùjranyitàsa, sűrű liberàlbolsizàs kìsèretèben? Nem inkàbb a hibàs àr- ès műsorpolitika, egyes előadàsok szìnvonala, a tàrsulat olykor "haveri" alapù felhigulàsa ès màs hasonlòk tehetnek arròl, ahol tartunk? Azaz nem a "nèzőtèr" a felelős, a nèző csupàn szavaz a làbàval, nem megy el. A közönsèget nem csak leszavazni nem lehet, hanem elmarasztalni sem. Inkàbb marasztalni. Kellett volna.
Addig adtak pénzt, tetszik vag nem ezek ám tények, amíg az UNIOS források korlátlanul özönlöttek az országba. Amikor jogállamisági viták jöttek és megvágtak a támogtásokat, meg jött a koronavírus, amit nem megfelelően kezeltek és szórták a pénzt a 2022-es választáson is felelőtlenül, meg ment a sikkasztás és a mutyizás, ezek tények, még ha nem is ismeri el őket, akkor jött a megszorítás - nem mondták ki, de ez történt, és kultúrára egyre kevesebb jutott. Plusz mindenki is tudja, hogy csak az ideológiailag megbízható embereknek szórták a pénzt. Ókovács egy kártékony Fideszes pártkatona. Tetszik tudni anno nem egy-egy operát játszottak Pécsen, Győrben és Miskolcon sem, kezit csókolom, de Debrecenben sem. Érdekes, hogy most az Erkelt nem gonolja veszteségnek kegyed. Arról mi a véleménye, hogy az Operaház felújítási költségei a sokszorosára emelkedtek, de még így is károsodott a műemlék, súlyosan, mert az egyik freskó beázást követően a büfé teremben levált a falról? Meg hogy amíg száz milliárdok mentek Mágának, a gyűlöletkampányokra, a propagandára, addig a kollégái fizetésére nem áldozott az oroszok valagába bebúju kedves miniszterelnöke? Még mindig nem tetszik gondolkodni?! Gondolom kegyed szerint az is rendben van, amit az NKA pályázatokkal műveltek. Hihetetlen. Kegyed nem értelmiségi, csak egy diplomás, fideszes agymosott díszpinty.
Ami az operát, mint műfajt illeti: Kikerült a nagyközönség érdeklődésének fókuszából. De ettől még az opera, mint műfaj, köszöni, jól van. Rétegműfaj lett. A XIX. századi csúcs után is érdekes és előremutató művek születnek.
Így járt a klasszikus zene is. Ma nem az van a fókuszban, de azért létezik, és nagyon jó darabokat is írnak a szerzők.
De, hogy mást mondjak. A jazz, mely a swing-korszakban volt a csúcson (fű, fa, virág arra táncolt), és azután még a bebop idején is egészen jól tartotta magát, szintén így járt. Rétegműfaj lett.
Nincs ezzel semmi baj. Természetes folyamat. Érdemes megnézni világszerte a jó példákat, New Yorktól Moszkváig hogyan állnak bele az operaházak ebbe a kihívásba.
(Én azért szívesen meghallgatnám egyszer ÓKSz-től (vagy mástól, aki rálátott a folyamatra) az Erkel elvesztésének történetét. Mennyire volt ez kényszer. Lobbiztak-e érte és ellene. Mi volt a Minisztérium, és mi volt ÓKSz álláspontja. Just for the record... )
A prózai színház azért kicsit más, ott vannak új belépők, szerintem pl. Mcdonagh esélyes, hogy legalább Tenesse Williams szinten megmarad. Az irodalomtudományban sokszor használják az arisztokratikus regiszter és populáris regiszter kifejezéseket. Nekem úgy tűnik, hogy mintha valahol a világháború környékén átcsúszna az opera egész műfaja a populárisból az arisztokratikusba, és ezt fogalmazzuk meg különbözőképpen. A nagy tömegek szórakozásánál az ÓKSZ által említett mozi és musical mellett legyőzhetetlen konkurenciát jelent a televízió (illetve már streaming), a sport, a számítógépes játékok.
Molnár Ferenccel maximálisan egyetértek, sőt, szerintem egyes drámáinak problematikussága mára szinte előadhatatlanná teszi (gondolok pl. a Liliom romanticizált asszonyverésére, vagy ugyancsak abban a rendre teljesen butának ábrázolt női szereplőkre)
Elutazott Japánba az Operahàz 113 fős együttese, a ķéthetes turnén A varázsfuvolával mutatkozik be ismét a japán közönség előtt. Érdekesség, hogy a kiutazott magyar művész állomány kibővült egy-egy francia és ukrán illetve két lengyel opera-énekesnővel. Bővebben az OPERA web oldalán található erről infó.
Nos, akkor kijelenthetjük azt is, hogy a klasszikus irodalom, szűkìtve: a klasszikus dràma műfaja is "lezàrult"? Nincs többè ùj Shakespeare, Molière, Ibsen, Csehov, Miller, Shaw, T. Williams, utòbbi hàrom szerintem ès nagyjàbòl màr ki is ment a divatbòl, pedig gyerek- ès fiatal koromban mèg agyonjàtszottàk őket. Sajàt legjobbunk, Molnàr Ferenc is rosszul öregszik, kövezzenek meg. A règi nagyokat pedig màba helyezve, àtrendezve jàtsszàk, többnyire jogosan, ha nem is mindig jòl. A mai szerzők kb. 100%-a rövid lejàratù, egyszer hasznàlatos darabot ìr, amik 1-2, max. 5-10 èv alatt amortizàlòdnak = eltűnnek. Ha összeszàmoljuk, talàn több klasszikus opera maradt a piacon, mint klasszikus dràma. Màs kèrdès, hogy a mai szìndarabokra többen mennek el, mint a "mai" operàkra.
Azt valószínűsítem, hogy a kultúrára arányaiban kevesebb pénz fog jutni. Több területen (oktatás, egészségügy) cél az, hogy az EU-s átlagnak megfelelő GDP arányban juttassunk a költségvetésből. Ez nyilván úgy valósítható meg, hogy azok a területek, amik eddig többet kaptak mint az EU-s átlag, onnan el kell venni. Ez a kultúra, sport, vallás, gazdaságfejlesztés vonal lesz. Talán az operát nem érinti hátrányosan, mert fenti területeken máshol lehet azért forrást találni (a gazdaságfejlesztés full eredménytelen volt, a nagyrésze teljes korrupció, a vallás a szavazatokért egyértelműen túl sok forrást kapott, sokszor az állami iskolák kárára, a sportnál eszetlenül sok adóforintot költöttünk minimális sikerekre, míg kulturális vonalon a fideszes "énekesek" és "zenészek" kifizetése, illetve a túlárazott kurzusfilmek vittek el jelentős összegeket). Illetve ami mozgásteret adhat, a kedvezőbb államadósság finanszírozás (jó nézni, ahogy estek be az állampapírhozamok, vagyis kell majd innentől kevesebb pénzt kamatokra kiszórni), illetve a gazdaság helyrerázódása. Illetőleg az is kedvező lehet az Operaháznak, hogy talán most, ha nem is jól, de legalább elfogadhatóan működő államban élünk. (Itt érdemes megjegyezni, hogy bármely fontos közgazdasági adatunkat összevetjük más közép-európai országokkal, mi működtünk a legrosszabbul. Talán demográfiát illetően átlagosan, csakhogy ezt mi messze a legtöbb adófizetői pénzt elégetve (CSok, Babaváró, anyák adókedvezménye) erre, valószínű kb. értelmetlenül.
ÓKSZ sem olyan értelemben mondja, hogy halott. Pusztán annyit állít, hogy az alaprepertoár lezárult, az nem épül tovább. Attól még a műfaj él abban az értelemben, hogy a régieket játsszák, ill. íródnak újak. Máshogy fogalmazva: a tömegoperák kora végetért, a második vh. után már sokkal inkább egy szűkebb réteg az, akinek íródnak. Persze azért ez is kicsit csúsztatás, mert pl. Britten, vagy Glass azért mintha kezdenének valamelyest kanonizálódni.
Most már nem elérhetőek az Operaház oldalán Ókovács-éra előtti beszámolók, de régebben átnéztem őket. Nála, ezt mindenképpen le kell szögezni, hogy arról soha nem volt szó, hogy az Operaház látogatottsága beesett volna. Sőt, a fizetős nézők száma és aránya inkább enyhén növekedett, itt csak az Operaházról szólva, az Erkel esetében az újranyitás után inkább csak visszatérés volt az azt megelőző szintre. Az Operánál is, ezt meg kell jegyezni, utóbbi évek kihasználtságilag inkább stagnálás, a bevételnövekedés oka főként a jegyárak, illetve az előadásszámok növelése volt. Nyilván lehet vele ellenszenvezni, de statisztikai adatok elsőre ezt nem igazán támasztják alá. Ha valakinek lenne erre energiája, akkor persze ezt össze kellene vetni más közép-kelet európai operaházak nézettségének alakulásával, megnézni, az adatok mennyire korrelálnak az ország gazdasági helyzetével(elsőre a reálbérek változásához nézném).
Ld. 67821: 40.000 operàbòl kb. 0,3-0,4% maradt a "placcon", mègis jòl elvan a műfaj. Operettet is ìrtak ezer-, tìzezerszàm, aztàn jàtszanak pàr tucatot, màr ahol egyàltalàn (mèg?) jàtszanak.
Pár vélemény a lentebb elhangzottakhoz. Elsőként ahhoz, hogy a klasszikus opera története nagyjából lezárult 1945 környékén valamikor. Ezt részben igaznak tartom. Úgy értve, hogy születtek bőven művek, köztük rengeteg izgalmas, "élvezhető" (lásd a kiváló Csehy Zoltán által írt Posztmodern operakalauzban). Mindazonáltal az sajnos tény, hogy ezek marginálisak maradtak, a törzsrepertoár részévé nem tudtak válni. És, hacsak valami radikális, világszintű változás nem fog bekövetkezni, ez így is marad. Íródik egy új opera, bemutatják, készül egy felvétel, hogy aztán esetleg húsz év múlva valahol máshol érdekességként előadják. Szerintem ÓKSZ is nagyjából erről beszélt.
Nyakig vagyok a MÜPA-Ringben ès 36 fok van kint, eszemben sincs meghallgatni OSZI-teljeset, csupàn kèt jòtanàcs, ami az alàbbi hàrom:
Csak most làtom, az előbb ìrtam be erről, hogy neked is a Kàrpàtalja Gèniusza jut/ott eszedbe OSZI-ròl. Nagy különbsèg, hogy V. A. nem csak sajàt szìnhàzàban ès szìnhàzàval tette, amit tett, hanem, ès ez szerintem mèg nagyobb katasztròfa, SZFE-t ès ezen kìvül ès ezen keresztül szinte a teljes szìnhàzi szcènàt is szètdùlta, miközben folyamatosan gyàrtotta, gyàrtja a sikerpropagandàs, 98%-os làtogatottsàgròl ès hasonlòkròl szòlò statisztikàkat. Dicsekszik a ki-tudja-mire-jò Színhàzi Olimpiàval meg az èvről-èvre szàzmilliòkkal, milliàrdokkal megtolt MITEM-mel, amit màs is meg tudna csinàlni, ha akkora forràst kapott volna a projektre, mint ő. Viszont ezen a mòdon is bebiztosìtotta, hogy oda- meg visszahìvjàk bizonyos tàrsulatokhoz rendezni, amiket ő közpènzből fellèptetett a MITEM-en.
Pàrszor màr èszrevèteleztem: mintha az Erkel mostani àtjàtszàsànàl elmaradt volna az a velőtràzò sikoltozàs, felhàborodàs-cunami, ami a "szoci kormànyok" alatti bezàràsàt követte, mèg akkor is, amikor èn idejöttem, pedig akkor màr ùjranyitottàk, ami OSZI kètsègtelen (!) èrdeme volt, ha jòl emlèkszem. Hozzàteszem, bàr szemèlyisègi jog/om: közöm nincs, nem volt soha a szocikhoz, sőt, Cilike fülèbe sùgom, èletemben nem szavaztam ràjuk ès utòdpàrtjukra sem.
Ne felejtsük el, Kàel Csaba is masszìvan a NER -idàig elèg jò- èrdekèrvènyesìtő embere, aki màr az első "nemzeti" kormàny idejèn elhìresült, ha nem is művèszi teljesìtmènyèvel, hanem az Ezüsthajò ès Happy End cègek viselt dolgaival. (Josip Tot, Kaya Ibrahim ... òh, azok a règi "szèp, szolid" idők...). Azèrt ùjabban mintha szerènyedett volna a felhozatal. Nekem pl. hiànyzik a Zenekari pàholy, de mintha kevesebb lenne pl. a sajàt operaprodukciò is. MÀO ès vezère rossz viszonyìtàsi alap, hozzà kèpest mindenki "jò", akàr mèg az alkalmatlan Kiss-B. Atilla is, kivève talàn a Kàrpàtalja Szìnhàzi Gèniuszàt, de ő külön, nem èppen dicső fejezetet èrdemel a Nemzeti Szìnhàz törtènetèben.
Hozzàteszem, Brnòban ősszel, nyilvàn a Janàcek'100 jegyèben fesztivàlt rendeznek, amin előadjàk az összes Janàcek-operàt, többször is, vagy legalàbbis azokat, a többsègük ilyen, amit Brnòban mutattak be.
Erős túlzás, hogy vannak vidéki társulatok. Tíz éve Debrecenben egy bemutató legalább 15 előadást ért meg, nemcsak a Traviata vagy a Norma, de A holt város és A tüzes angyal is. Most meg jó, ha van 15 operaelőadás egy évben. A vidéki társulatok megfojtásában Ókovácsnak oroszlánrésze volt...
Amúgy azóta tényleg nem született túl sok élvezhető opera. Ezek szerint ön nem nagyon tudta értelmezni a mondottakat. A műfaj "lezárását" nem úgy értette, hogy nem is fogják játszani, hanem hogy a közönséget Érdeklő új művek már alig születnek, azok pedig többnyire a régebbi korok stílusát idézik.
Hát, maga nincs képben. Nem adtak pénzt? Megmondjam, ki nem adott? Azok a szoci kormányok, amelyikek mondjuk2002 és 2010 között voltak. Na akkor zárták be az Erklet és nem adtak annyi pénzt se, amennyiből normálisan működött volna a ház. Szinetár is azért mondott le. Aztán annyi mondok, várjuk meg, mi lesz a következő költségvetési évben, jó? Nem vagyok optimista. Amúgy nálunk Debrecenben Szegeden, Pécsett, Győrben működnek vidéki társulatok. De lássuk a medvét. Érdeklődve várom a naaaagy kultirális felvirágzást, amit Tarr és Nagy Ervin, Rosttal súlyosbítva jegyez(ne). Pár hónap múlva esetleg nézzük meg merre halad a szekér, jó?
Azért ment pénz a "magasabb" kultúrára is, nézzük meg a Müpát, nagyjából azokat az együtteseket, előadókat láthatta a magyar közönség (ráadásul megvásárolható áron), amelyet Berlin, Párizs, Róma zenerajongói láttak. Szóval - úgy sejtem - nemcsak a pénzről van szó, a meglévő pénzből is lehetett volna jobbat és többet csinálni. Attól tartok (ne legyen igazam), hogy az operajátszásra a következő években sem lesz több pénz, sőt, az sem lehetetlen, hogy ennyi sem. Az utód (mert lesz utód, mindenhol, minden területen) tehetségén, ambícióján, energiáján fog múlni, hogy a rendelkező összegből mit tud majd kihozni.
Prága el tud tartani három operát játszó színházat, mi nem. Csehországban Brnoban, Ostravában, Opavában, Olmützben, Plzenben működnek vidéki operatársulatok, hetente legalább egyszer adnak operát, Brnoban még külön épülete is van a zenés társulatnak, nálunk gyak. vegatál a vidéki opejátszás és már csak árnyéke egykoi önmagának. Lehetne folytatni. És igen: Brnoban sincs mindig teltház, de játszanak barokk, romantikus, modern darabokat is, valamint rendszeresek a cseh szerzők bemutatói. A Janacek Színház modern épülete gyönyöűen rendbe van téve. Nálunk csak Mága Zolikának mentek a milliárdok és társainak, akik jó pajtásai voltak a narancsosoknak. És még vannak énekkari művészek, akik mosz is Orbánra szavaztak. Bravo! Magatokat köptétek szembe. A kultúrára nem volt pénz, csak a propagandára. Ókovács meg össze-visszakapkodó ember, normális koncepciója és hosszabb távú tervei soha nem is voltak, csak ötlettűzijáték. És még vannak énekesek, akik teljes mellszélességgel felsorakoznak a támgoatása mögött. Pl. László Boldizsár. Szégyen.
Érdemes azt a közel egy órát rászánni és végighallgatni a videóról a disputát. Amúgy a kontextusból - a beszélgetés rászabott műsoridőtartama alatt, a felvetett számos témakör mellett -, a szövegkörnyezetből kiragadott egy-egy mondatából messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni akár Ókovács "alkalmasságáról" - aki itt a kérdezőjének mondandóira reflektál; a műsor sem, a jelen-múlt és jövőkép kifejtésére ez a kvázi kávéházi terepasztal melletti kedélyes légkörben folytatott "kérdezz-felelek"-féle nem alkalmas. Ókovács Szilvesztertől az opera műfajával kapcsolatos, kifejtett és az OPERA jövőképéről számos korábbi eszmefuttatása visszakereshető-visszaolvasható az interneten. Egyetérteni nem kell ezzel, vitatkozni lehet, sőt érdemes. De ez a Bóta Café más légkör, más "szólamok". Hosszas esszékre más eszköz, környezet szükséges; "komolyabban" belemenni-belemerülni egy-egy fontos, sokakat érdeklő témába bizonyára lesz még módja arra alkalmas hely(szín)en és időben, szakmai körökön belül és azon kívül egyaránt.
Ehhez - mármint az Opera égisze alatti operettjátszáshoz - hozzáteszem - például:
1913/14; 1922/23 (Operaház/Városi Színház) Suppé: Boccaccio
1936-tól 1946-ig minden évben előadásra került (Operaház) Lehár: A mosoly országa
1951/52/53/54 (Városi/Erkel Színház) Farkas: Csínom Palkó
1951-73/ 1997/98 (Városi/Erkel Színház) Schubert-Berté: Három a kislány
1958/59 (Margitszigeti Szabadtéri Színház)
Lehár: A víg özvegy
1962/63/64 (Erkel Színház) Millöcker: A koldusdiák
1992/93 (Erkel Színház) Offenbach: Orfeusz az
alvilágban
1999 (Erkel Színház) Lehár: Cigányszerelem
2021(Erkel Színház) Kálmán: Josephine császárné
(Egyszeri koncertszerű előadás)
Továbbá, A cigánybáró, A denevér, a János vitéz gyakorlatilag folyamatosan színpadon volt/van valamelyik operai játszóhelyen.
Akinek ennyire nincsen jövőképe, az valóban nem alkalmas az Operaház és a magyar operaélet vezetésére
Jah, teljesen tájékozatlan. Ma éppenséggel reneszánsza van, mind a többszáz évre elfelejtett barokk operáknak, mind a modern, kortárs operáknak. Az elmúlt 150-200 évben az opera és az operett párhuzamosan élt és népszerű volt, és volt némi átjárás is közöttük. Az operettet felváltotta a musical, az opera pedig a XX. sz. közepétől kereste a helyét, de az utóbbi két évtizedben egyre inkább megtalálta. Ha csak a törzsrepertoárba tartozó 20-30 operát játsszák az operaházak, nos, az tényleg az opera végét jelentené. De a helyzet korántsem ez.
Ennyi erővel néhai Radnai Miklós is bejelenthette volna a Turandottal a műfaj végét "egy másik, könyebben befogadható zenei műfaj iránti fokozott érdeklődés" az operett miatt...
Ókovács Szilveszter az interjúban két dátumot emel ki: 1642 - Monteverdi "Poppea megkoronázasa" és 1942 - Richard Strauss: "Capricco". Arról beszél, hogy e 300 év alatt született sok ezernyi opera jelenti magát a műfajt, közülük manapság mintegy ķétszáz darabot játszanak rendszeresen világszerte. Kitért arra, hogy 1942 után is írnak - bemutatnak operákat, van közönségük, ideig-óráig műsoron tartják, aztán az érdeklődés csökkenése miatt később kikerülnek a repertoárból. Tetszik-nem tetszik, a demográfiai mutatók romlása miatt is, egyre szűkebb az a kör, amely becsalogatható egy kortárs szerző által komponált új operabemutatóra, a premieres teltházak után félházas előadások következnek (nem úgy, mint abban a meghatározó háromszázéves idöszakban történt). Manapság kevés zeneszerzőtől kevés opera komponálása várható ill. jellemző (itthon és külföldön egyaránt), tehát - mondja Ókovács - "az opera műfaja történelmi értelemben lezárult". Belátja, nálunk is egyre jobban tendencia a mai fiatal generáció körében egy másik, könyebben befogadható zenei műfaj iránti fokozott érdeklődés: a musical lép előtérbe az opera mellé (helyébe).
Ókovács Szilveszter őszintén Rost Andreáról, Almási-Tóth ügyéről és az új kormányról - videóval
HírKlikk | 2026.
június 18. 09:00
A Magyar Állami Operaház főigazgatója a Bóta Café vendégeként beszélt az Erkel Színház elvesztéséről, az opera jövőjéről, a politikáról, a kulturális vitákról és arról is, miért nem hisz a nyilvános igazgatói pályáztatásokban. Ókovács Szilveszter szerint az operaműfaj történelmi értelemben már lezárult, de éppen ezért vált a kulturális örökség egyik legfontosabb kincsévé.
"Kevés olyan kulturális vezető van Magyarországon, aki annyi vitát, támadást és szakmai konfliktust élt meg az elmúlt másfél évtizedben, mint Ókovács Szilveszter. Az Operaház főigazgatója most hosszú és őszinte beszélgetésben reagált az őt érő kritikákra, az Operaház helyzetére, az Erkel Színház elvesztésére, a művészképzés problémáira, valamint a politika és a kultúra kapcsolatára
interjú egyik
legérdekesebb része az Erkel Színház sorsa. Ókovács részletesen elmondja,
hogyan született meg a döntés az intézmény átadásáról, milyen előzmények
vezettek hozzá, és miért vált egyre nehezebbé megtölteni az ország legnagyobb
színháztermét. Szerinte a kulturális fogyasztási szokások alapvetően
megváltoztak, és az opera ma már egészen más kihívásokkal szembesül, mint akár
húsz vagy harminc évvel ezelőtt.
Szóba kerülnek az Operaház körüli konfliktusok, a szakszervezetek bírálatai, a béremelések, az elbocsátások, valamint azok a vádak is, amelyek szerint az intézmény túlságosan közel került a politikához. Ókovács határozottan állítja: az Operaházban nem pártpolitika zajlik, hanem művészeti munka, és szerinte a kulturális intézmények működését nem lehet kizárólag politikai szemüvegen keresztül értelmezni.
A beszélgetésben külön fejezetet kap a magyar operajátszás jövője. Ókovács provokatív, de elgondolkodtató állítást fogalmaz meg: szerinte az opera klasszikus értelemben lezárt műfaj, miközben napjaink tömegműfaja inkább a musical lett. Ettől azonban az opera jelentősége nem csökkent, hiszen a világ kulturális örökségének egyik legfontosabb része maradt. Az Operaház feladata szerinte éppen az, hogy ezt az örökséget életben tartsa és új generációk számára is vonzóvá tegye.
A műsorban szó esik Magyar Péterről, Rost Andrea új szerepéről, a kulturális pályázatok rendszeréről, valamint arról is, hogyan látja Ókovács a jelenlegi politikai légkört. Meglepő módon több ponton is a nyugodtabb, kevésbé megosztó közbeszéd mellett érvel, és úgy fogalmaz: a magyar közéletnek több higgadtságra és kevesebb indulatvezérelt konfliktusra lenne szüksége."
Leírtam, hogy az idézett bejegyzés melyik panaszát tartom annak.
A 67795-ben idézett Fb-bejegyzésben vajon szintén csupán "személyes diszkomfort" szólal meg? Felteszem, szintén A. T. A. a "terhelt", bár meg nem nevezett illető. Ahogy korábban írtam, minden egyes esetet ki kell vizsgálni, MÁO-ban is, Operettszínházban is, máshol is. Aztán, ahogy szintén írtam (ZAK-topik), "folyjon az itélet mint a viz és az igazság, mint a bővizű patak."
Egyetértek teljesen. Amúgy most nézem, Varga-Tóth is tett fel újabb, a korábbinál összeszedettebb írást. Részemről a kérdés, hogy fenyegetéssel, megfélemlítéssel vett-e rá valakit, hogy olyat tegyen, amit nem akar? Lehetett-e nemet mondani? Igaz-e, hogy minden kérdéses próbán volt vele intimitáskordinátor?
