Bejelentkezés Regisztráció

Mi újság a Magyar Állami Operaházban?


64042 Búbánat 2023-02-04 18:23:35

Most, hogy a Magyar Állami Operaház bemutatta és játssza Prokofjev világhírű operáját a Háború és békét, eszembe jutott Kossuth-díjas operaénekesünk, örökös tag, Miller Lajos, aki pont ezért a dalműért szakított az Operaházzal a nyolcvanas évek közepén – hogy  Msztyiszlav Rosztropovics és Galina Visnyeskaja meghívására elénekelhesse Washingtonban a darab egyik baritonszerepét, és a lemezfelvételen is megkapja a szerepet.

A baritonunk mesélte el Zétának születésnapi interjújában ˙[”Semmi okom arra, hogy ne legyek boldog és megelégedett” – 2010-01-23] , hogy Mihály András igazgató regnálása  alatt, Andrej Bolkonszkij herceg szerepéért bontotta fel szerződését 1986-ban a Magyar Állami Operaházzal, ment ki külföldre, ahonnét csak 1990. év végén szerződött vissza a dalszínházba:

„- Párizsban előénekeltem a Rosztropovics házaspárnak. A Háború és béke washingtoni előadására kerestek baritont, végül még a lemezen is én énekeltem Andrejt. ...[Külföldön] nagyon sok lehetőséget kellett visszautasítani operaházi elfoglaltság miatt. De végül a szerződésbontásomnak is ez lett az oka. ... Mihály András nem akart kiengedni a Háború és béke lemezfelvételére. Négy évig voltam távol, esküszöm, nem az én hibámból. Többször győzködtem, de hajthatatlan maradt. Kimentem a titkárnőhöz, kértem egy papírt, s ott helyben kiléptem. Nagy merészség volt akkor ez, a nemzetközi karrierem volt a tét. De akkor én egyik országból utaztam a másikba, rengeteg nagy helyen léptem föl...."

Miller Lajos később több nyilatkozatában – és a 2020-ban megjelent könyvében („Az operaművészet szolgálatában - Miller Lajos”) is - , felelevenítette ezt az epizódot.

A Film Színház Muzsikában („Szombaton Szlavához megyünk” - 1990-09-29 / 39. szám) Dalos László készített baritonunkkal interjút, abból idézek:

„— Úgy kezdődött, hogy 1986 tavaszán sehogyan sem tudtam megegyezni az akkori igazgatóval, Mihály Andrással. ... Párizsban kezdődtek az előzmények. Az egyik Traviata-előadáson telefont kapok a rádiótól: hajlandó lennék-e próbát énekelni Msztyiszlav Rosztropovics és Galina Visnyevszkaja előtt? Persze, hogy hajlandó voltam! Ennek, hogy próbát énekelni, a nyugati zenei világban más a csengése, mint idehaza. Ez nem megalázó. Ez természetes. Senki sem akar zsákbamacskát venni.

— Mit énekelt a házaspár előtt?

— Anyegin áriáját. Utána, látom, mosolyognak, össze-összesúgnak, biztatva néznek rám.

— ... Tetszett nekik, amit csináltam. Utána kiderült: a Háború és béke című Prokofjev-opera Andrej herceg szerepére szemeltek ki. Hanglemezfelvételre, amelyet nyilvános, hangversenyszerű előadás előz meg. Úgy szokás ...

— Természetesen igent mondott a felkérésre.

— Hogyne. Sőt, nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy az én korántsem tökéletes orosz kiejtésem ellenére is engem választottak. Egyébként volt már egy „találkozásom” velük. A párizsi Operaház egy Anyegin előadásának videofelvételét láthattam és hallhattam itthon. Rosztropovics vezényelt, Visnyevszkaja énekelte Tatjánát. Ez felejthetetlen! Ahogyan megszólalt az a Csajkovszkij-opera, én az életben még olyat nem hallottam! Ezt a Csajkovszkij-Anyegint én nem ismertem! Pedig hát jó párszor énekeltem azelőtt... Egyszóval nekem a zseniális Rosztropovics szólalt meg akkor.

Ehhez a zenei lángelméhez nem akarta kiadni Millert a mi Operaházunk 1986-ban. De minthogy ilyen egy énekes életében nem akad mindennap, a baritonista inkább felmondott, mintsem hogy lemaradjon a közös munkáról a nagy művésszel. Megtanulta Andrej szerepét, aztán Párizsban megkezdődtek a zenei próbák ...

— Egyszer odajön hozzám a zongorista — folytatja emlékezését M. L. —, s azt mondja: szombaton délelőtt el kellene mennünk Szlávához. Jó, menjünk. Azt hittem, az is egy korrepetitor. Nem tudtam, ki az illető. Szombaton aztán elindultunk. Becsöngettünk egy ajtón. Ki nyitja ki? Galina Visnyevszkaja! Majdnem sóbálvánnyá meredtem . . .

— Nem tudta, hogy a Szidva név a Msztyiszlav becéző alakja, tehát hogy Rosztropovicsékhoz indultak?

— Tudtam, hogy egy sereg „szlávval” vagyok együtt, de hogy Szláva kicsoda, az ekkor derült ki... Belépek egy csodálatos lakásba. Akár egy múzeum. Rosztropovics nagy kedvességgel fogad, majd a zongorához ül, és végigveszi velem Andrej herceg szerepét ...

 — Mégiscsak „korrepetitor” kezébe került?

— De még milyenbe! Teljesen magamon kívül voltam, hogy nem sajnálja a fáradságot, és ő korrepetál velem. Hiszen akkora egyéniség, olyan nagy művész, hogy az ember térdetfejet hajt előtte. Kért egyet-mást, egykét effektust, tanácsokat adott, szöveget javított. De valami olyan szeretettel, barátsággal, olyan közvetlenséggel... Pedig mondanom sem kell, előtte ekkora kő volt a gyomromban. Éreztem, itt és most nem elég csak általában énekelni. Itt adni kell, produkálni valamit. De Rosztropovics olyan művész, aki rávezeti az embert, hogy mindenféle görcs nélkül a maximális teljesítményt adja... Dicsért, meg volt elégedve, hogy ez a szerep nekem való. És majd még akar velem beszélni, de előbb együnk valamit...Nagy gourmand! Elkezdődött a „munkaebéd”. Közben is folyt a szó. Megkérdezte, van-e kedvem ezután is együtt dolgozni vele? Ekkor állt meg bennem az ütő másodszor, mint először az ajtó nyílásakor...

— Rosztropovics mindjárt konkrét terveket is mondott?

— Hogyne. Említette, hogy Washingtonban fölveszi lemezre a Borisz Godunovot, elvállalnám-e neki Scselkalovot. Persze, hogy el. Kezdő fejjel énekeltem is a szerepet. Ez pedig egy bővebb változat volt: nemcsak az első képben az az ária, később is van egy jelenése. No, nem főszerep. De hát Rosztropoviccsal!

— És főszerepről is esett szó?

— Arról is. Azt mondta, a jövő szezonban Rómába mennénk, ott A cári menyasszonyt vezényli, Rimszkij-Korszakov operáját. Van abban egy főszerep, Grjaznoj. „Az neked van írva” — tette hozzá. Aztán szó esett A pikk dáma washingtoni előadásáról, a Scalában Csajkovszkij Mazeppájáról — amely később A pikk dámává módosult —, egyszóval ott, a fehér asztalnál ennyi ajánlatot kaptam tőle.

— Ezek mind meg is valósultak?

 — Elsőnek természetesen a Háború és béke hanglemezfelvétele, amelyet nyilvános, hangversenyszerű előadás előzött meg, így szokás. A Borisz Godunov is realizálódott: Ruggero Raimondival, Nicolai Geddával, Visnyevszkajával, Plishkával, Polozovval a főszerepekben. Ebből lett a Borisz Godunov-film. A szomorú az volt, hogy A pikk dáma washingtoni és milánói előadásait nem Rosztropovics vezényelte. Nem tudom, miért.

— És a Háború és béke után a másik abszolút Miller Lajos-premier, A cári menyasszony?

— Ez a római Operaházban volt, 1987 decemberében. Msztyiszlav Rosztropovics vezényelt, Galina Visnyevszkaja rendezte az előadást. Külön jellemző Rosztropovicsék barátságára, hogy egyik este meghívtak vacsorára a leghíresebb pastát produkáló étterembe. Még vodkás pastát is ettünk! Hiába kerültem ágyba éjfél után, hiába aggódtam, mi lesz a másnapi előadással, az sikerült — hála a pastának?! — a legjobban a hat közül. Ilyen az élet...

Igen, ilyen is az élet. Olyan is, hogy annak az 1986-os nemnek — Operaházunk akkori vezetése bele-nem egyezésének bokra mögött ott lappanghatott az is: ezek a Rosztropovicsék a kitagadottak, állampolgárságuktól megfosztották őket, miért kell velük épp egy magyar baritonistának operai kapcsolatba kerülnie?! Ebből még valami dádá is lehet ... Milyen jó, hogy most, amikor Miller Lajos mindezeket fölidézi, elmeséli, szinte újraéli — már 1990 van; a két világhírű művész visszakapta állampolgárságát, korunk legnagyobb csellistája és páratlan dirigense meg az összetéveszthetetlen szoprán hangú hitves otthon járt, Moszkvában, Leningrádban, ölelték, csókolták, tapsolták, ünnepelték őket. Szláva: nem csupán egy keresztnév becézett alakja; szláva, a szótár legelső értelmezése szerint: dicsőség. Ez persze véletlen. De milyen!”

Zéta lemezkritikájában [„Megfogni a megfoghatatlant, avagy a nagy kérdések ideje” (Prokofjev: Háború és béke) – 2012-08-13] így ír Miller Lajos énekfelvételéről:

Andrej Bolkonszkij szerepében a mi Miller Lajosunkat hallhatjuk. Miller a 80-as évek közepén volt pályája csúcsán, amit remekül kapott telibe e felvétel. A magas fekvésű, lírai szólam nagyszerűen fekszik neki, kellemes baritonhangja betölti a teret, de a kissé egydimenziósra sikerült alakba ő sem tud több életet belelehelni.”


Prokofiev: War and Peace

Lajos Miller, Galina Vishnevskaya, Katherine Ciesinski, Dimiter Petkov, Wieslaw Ochman, Stefania Toczyska, Nicolai Gedda, Mriana Paunova, Nicola Ghiuselev etc.
Chœurs de Radio France
Orchestre National de France
Mstislav Rostropovich

Warner
2564 68801-0


64041 lujza 2023-02-03 01:01:22 [Válasz erre: 64038 takatsa 2023-02-02 07:55:20]
Teljesen igazad van Bieitoval kapcsolatban. Ő önmagát akarja kifejezni, a saját véleményét akarja közölni velünk, nincs is egyedül ezzel, sok rendező teszi ugyanezt. De ami egy Carmen esetében még érdekes is lehetett, az egy ismeretlen, ugyanakkor nagyszabású műnél, amivel biztosan először találkozik a közönség, szerintem merénylet velünk szemben. De ezért nemcsak a rendezőt lehet okolni, hanem azt is, aki felkérte.

64040 Tzilike 2023-02-03 00:08:49 [Válasz erre: 64039 tamando 2023-02-02 23:13:02]
Mert ez a műsorfüzet akkor készült, amikor bemutatták a jelenlegi rendezést?  Amúgy a mostani szereplők közül is a legtöbben szerepelnek a műsorfüzetben. Ez egy elkészített  füzet, minden eladásra aktuaálizálni kellene, ezt akarja mondani?  :-)

64039 tamando 2023-02-02 23:13:02
T. OPERAHÁZ ! Már ha olvassa valaki::
 Az Operaház takarékossági okokból nem ad ki myomdai műsorfüzetet.
Érdekelne, hogy az előadásra kiküldött ELEKTRONIKUS MŰSORFÜZET  miért nem az aktuális  magyar szereposztás szereplőinek fotóit tartalmazza. ( Már nyomdai átfutási idővel és költséggel sem kell számolni!) Akkor hogy van ez?


64038 takatsa 2023-02-02 07:55:20 [Válasz erre: 64036 Momo 2023-02-02 02:10:51]
Kedves Momo, úgy érzem, egy kis tüske van benned a "kórus" szó miatt. Nem akarok etimológiai fejtegetésbe bonyolódni, de a kórus a chorus (latin) illetve khorosz (görög) szóból származik, a jelentése: énekkar.  Én ebben az értelemben használtam, és távol állt tőlem a szándék, hogy megbántsak bárkit is. 
A rendezés tekintetében kicsit vitatkoznék veled. Az orvosnak az a feladata, hogy gyógyítson, a tanárnak, hogy tanítson, a rendezőnek pedig az, hogy szímpadra vigyen egy irodalmi- vagy zeneművet, ebben az esetben Prokofjev operáját, a Háború és békét, amelyet Tolsztoj nagyívű, epikus regényéből szerzett. Ha a rendezésnek szándéka nem a mű  bemutatása, hanem valami más, akkor az szereptévesztés. Nem kívánok szakmai alázatról és hasonlókról írni, mert lehet, hogy ilyen fogalom a világunkban már nem is létezik, csak arról, hogy a rendezőnek a munkaköri kötelessége a mű színrevitele. Ennyi és nem más. Természetesen Bieitónak - mint mindenki másnak - szíve joga, hogy írjon-szerezzen egy darabot és azt színre vigye, ha erre van kereslet, de ezt a művet nem ő írta, vagy szerezte, én mindenesetre a Háború és békére vettem jegyet, nem erre. Én megértem azt, ha egy milliószor játszott darab esetében a megszokott- és megunt kliséből ki akar lépni a rendező, és más megvilágításba kívánja helyezni a művet, de itt nem erről volt szó. Ez egy Magyarországon sohasem látott darab, amelyet a világ színpadain is csak nagyritkán játszanak, így az opera és az ehhez szervesen kapcsolódó cselekmény koherens és korrekt bemutatására kellett volna szorítkozni. Prokofjev valóban aktualizálta Tolsztoj művét, de jól tudjuk, ezt nem önként és dalolva, hanem súlyos kényszerből tette, és azt is tudjuk-érezzük, hogy ez a kényszerű aktualizálás mennyit ártott az operának. Ha Bieto rendezésének is az aktualizálás volt a szándéka, akkor ez bizonyos mértékig sikerült, mert ez a szánalmas vergődés valóban a mi, darabjaira hulló világunk lenyomata, de ezért az élményért nem kell az Operaház III. emeleti kényelmetlen székein 4 órán keresztül kuporognunk, elég az, ha kinyitjuk a szemünk.

64037 tamando 2023-02-02 07:32:56


Haladás nyugattal(?), haladás kelettel(?). Prokofjev: Háború és béke c. operájának bármilyen formában való előadása hic et nunc

erősen komoly kurázsit igényelt az Operaház vezetésétől. Mindenki várta, hogy a premier végén hogyan reagál a közönség. Alig 1-2 Buú hallatszott, az. énekeseket komoly ováció fogadta. Prokofjev operájában az oroszok erkölcsi megdicsőülést szereznek.

És a való világban? Ezt még ki kell forogja az idő. 

Aki Tolsztojt akarja viszontlátni és és érteni az erősen téved. Már a Prokofjev felesége által irt tolsztoji szüzsé sem a regényt követi. Ha a Bieito által erősen meghúzott opera rendezését nézzük, az bizony erősen absztrakt és szublimàlt jelképendszerek sorozata. Arcnélkülivé tett fejek, meghökkentő jellemek. Életigazságok és igaztalanságok. Senki ne várja hogy egyetlen  megtekintés alkalmával sok mindent megért. A mai opera rendezők a versenytárs, a cinema multiplex hatásaiból ötletelve igyekeznek átmenteni elemeket több kevesebb sikerrel. Itt is hasonlóan. Projektorok, négy kivetítő  harsány színü megfejtendő puzzle elemekkel. Bieito nem adja egyértelműen a néző kezébe a megfejtést. Gondolkodtat, felhivja a figyelmet az emberiség örök problémájára, az állati sorból kiemelkedett human faj elállatiasodásra.  A szinpadi kezdet impozáns: látványos alapdiszlet (Ermitázs szalon belső), majd cinema plaza-rendezői látványpékség, recierquel és kivehetetlen ám fontosnak tünő diszletelemek, füstköd.  (Nem tudtam megállapitani a 3.emeletről, hogy mi az a jelkép ami összeomlik, majd újraépül a valamennyi szereplö révén  a szinpad legelején.) Az opera elején (neylonban) bebábozódott alakok tünnek fel, mint öskáosz,  akik épp ùjjászületnek, hogy folytassák létüket. Az impozáns diszlet a háború idején aztán gondosan megtervezetten darabjaira hullik. A zenét befogadni is nehéz,  és ehhez társul színpadi perpetum mozgás.  Ez az a darab amit meg kellene többször nézni, hogy megértsd a felét. A zenekar sajnos a premieren rendkívül hangos volt, a főpróbán árnyaltabb volt. A kazah karmester A.Buribajev (példaértékűen!!) rendkívüli felkészültségü, de a zenekar nem mindig “engedelmes”.

Ahogy fáradnak az elöadás vègére, úgy vesztítik el a dinamika feletti uralmukat  A kórus kimagasló minöséggel tömör hangzással szólal meg, kiváló partnere az előadásnak. A szólistákra szinte eddig soha nem látott feladat hárul. Az eredetileg 72 szereplős opera gárdája itt 29 főre redukált cast, van aki két-három szerepet énekel.  Mindegyikük négy órán át a szinpadon tölti szerepének idejét, jazzbalettnek nem nevezném, de olyanszerü improvizativ mozgásokkal végigélik a darabot, mint  “statisztaszinészek” is. A főszereplők közül kiemelendő  a Natasát éneklő és végigélő Jörös Andrea, (Nedda-hang). Brickner Szabolcsnak hangilag  és szerepformálásban is jól fekszik Pierre Bezuhov szerepe. Szegedi Csaba talán nem a legimponálóbb mint  A. Bolonszkij. Kissé indiszponáltabbnak is tűnt hangilag.  Haja Zsolt Napoleon szerepében megfelelö hangütéssel mutatja be és a szinpadot beboritó vérbordó palástjával asszociáltat   Bonaparte minden vérontására, és leigázó törekvésére. Kutuzov marsall szerepében teli találat Fried Péter, aki  nagyívü és sokrétű áriás jelenetét áradó nemes hangon kormos  basszusával énekelte.  A kisebb szerepekben is kiváló erőket mozgosított az Operaház. Csak néhány név, akik emlékezetesek kisebb szerepükben is: Gál Erika, Szántó Andrea, Bartos Barna, Cser Krisztián, Nyári Zoltán és sok feltörekvő tehetség vett még részt a produkcióban.


64036 Momo 2023-02-02 02:10:51 [Válasz erre: 64032 takatsa 2023-02-02 00:13:29]

Ami az Operaház énekkarát illeti:

Én úgy látom, nagy szerencséje a Háznak, hogy a mai napig nem sikerült szétverni a 20-30-50-100 éves hagyományt. Az énekkar (újabban mindenütt csak „kórus”) még mindig az elődök által lerakott alapokon működik. Az emberek egy jelentős része komolyan veszi, amit csinál. A színpadi szituációkban, nem a másnap reggeli teendőkre gondol, nem a hangjára vigyáz (tisztelet a kivételnek ;-)), hanem odateszi magát, és énekel. És ettől van egy alapvetően drámai, operai hangadása a csapatnak. Ami nagyszerűen passzol a művek jelentős részéhez. Megkapják, eléneklik, jól szól. Szerintem meg kéne becsülni ezt a képességet.
(Olyasmi ez, mint Furtwängler felvételei: Én úgy látom, akármit csinált, az jó volt az adott műnek, mert volt egy alapvetően a szimfonikus zenhez illő megszólalása a zenekaroknak Furtwängler keze alatt.)

Pedig spórolhatnának, mert az utóbbi években folyamatosan nőttek a munkaterhek. Nem könnyebbedtek a körülmények. De működik a régi iskola. Odaraktak: Énekelsz.
Ami a hangadást illeti: Ez pedig szerintem elsősorban a szoprán szólam kellő drámai erővel rendelkező tagjainak köszönhető. Ha az az 5-6 lány ott van egy este, akkor nincs mese: Árad a lélek, életre kelnek a szűkített szeptimek… a közönség pedig beleborzong.


64035 lujza 2023-02-02 01:39:42 [Válasz erre: 64033 Momo 2023-02-02 01:12:39]
Köszönöm, hogy ezt leírtad! Nyilván az Opera azért mutatta be most ezt az operát, ebben a rendezésben, mert előzőleg felkérték a díszletek elkészítésére Genfnek. Az nem baj, hogy végre Prokofjevet is játszik az Opera, de szerintem se biztos, hogy pont ebben a rendezésben. (Még nem láttam az előadást, az utolsóra megyek, csak hallottam, olvastam róla.) De ha már hatalmas munkával bemutatták, talán jó lenne, ha az idei évad után nem tűnne el a süllyesztőben, mint sok más előadás, hátha még később is lenne, aki szívesen megnézné!
Egyébként igazad van, Bieito tehetséges, profi rendező, csak nem mindegy, hogy mit rendez.

64034 lujza 2023-02-02 01:29:49 [Válasz erre: 64029 vivart 2023-02-01 22:18:59]
Nekem furcsa, hogy Szegedi Csaba nevét az elején megemlíti ugyan a cikk, de aztán egy szót se ír róla, hogy milyen volt.

64033 Momo 2023-02-02 01:12:39
Ami a Háború és béke produkciót illeti:

Azoknak mondom, akik nem olvasták a regényt, de meg akarják nézni az előadást: Bieito keretként használja Tolsztojt. Egy csomó mindent folyamatosan belelát (és megmutat), ami nincs benne az eredetiben. 
Szóval nem kell azt gondolni, hogy Tolsztoj szüleményeit látjuk.

A Háború és béke egy szélesen hömpölygő, XIX. századi, epikus regény. Elmesél egy sok szálon futó, sok szereplős történetet. A szerző néha elmélkedik a történet kapcsán, de nem dosztojevszkiji mélyégben. Nincsenek vad költői képek, vájkáló pszichologizálás. Tolsztoj erőssége a történet mesélés, és ezt nagyszerűen csinálja. Ehhez képest viszont nem nagyon lehetne lélektani drámát, meg mindenféle veszett, dekadens, szürreális dolgot rendezni belőle.


Prokofjev zenéjébe sok minden belefér. (Bieito is valószínűleg ezt vette alapul.) Izgalmas XX. századi zene, nagyszerű színekkel, karakterekkel. De Prokofjev (szövegíróként is) tiszteli az eredeti művet, csak ad neki egy XX. századi nézőpontot a zenével. Ettől is izgalmas vállalkozás.

Szerény véleményem, hogy nem Bieito-t kellett volna felkérni anno a feladatra, mert az ő karaktere nem tud igazán kiteljesedni a Tolsztoj adta keretek között. (Úgyhogy szét is feszíti azokat.) Mert ugye nagy kérdés, hogy mit akarunk? Bemutatni a közönségnek, hogy mire jutott Tolsztoj és Prokofjev, vagy bemutatni, hogy hova lyukadt ki Calixto Bieito. Mindkettő izgalmas. Szerintem ez utóbbi sikerült Genfben és Budapesten.

Akik viszont nem ismerik Tolsztoj regényét, nem szembesülnek ezzel. A premier óta több helyen láttam / olvastam, hogy emberek arról nyilatkoznak, milyen nagyszerűen megmutatja Tolsztoj művét Bieito munkája. No, hát pont azt nem…

(Egyébként azt le kell szögeznem, hogy Bieito egy vérprofi, tudatos, minden rendezői készséggel, tehetséggel megáldott, nagy formátumú szakember. Szerintem akkor is helye lenne az élvonalban, ha nem rendezne folyamatosan botrányos dolgokat, melyektől a hírnevét nyerte. Az Operaház társulatának pedig tényleg sok munkája van ebben a bemutatóban. Ezek miatt aztán kivételes alkalommá kerekedett ez a produkció. (Ez nem azt, jelenti, hogy mindenképp tetszenie kell, és el kell ájulni tőle, de szerintem figyelemre méltó.))


64032 takatsa 2023-02-02 00:13:29
Végre én is eljutottam a Háború és békére. Tulajdonképpen sokkal rosszabbra számítottam, kellemesen csalódtam, az előadás  ha nem is nézhető, de mindenképpen hallgatható volt. Engem a rendezés nem szokott túlzottan érdekelni, még az új Toscát is kibírtam, de ez a "rendezés" azért nálam is kiverte a biztosítékot. Ha én rendező lennék, akkor először elolvasnám (vagy újraolvasnám) a Háború és békét, azután két hétig behunyt szemmel csak a zenét hallgatnám, aztán kinyitnám a szememet és elgondolkoznék azon, hogyan tudnám felmutatni és mindenki számára közelebb hozni ezt a csodálatos alkotást. A rendezőnek viszont egészen más szándékai lehettek. Itt nem arról van szó, hogy lett volna valami sajátos és különleges, akár nyakatekert vagy polgárpukkasztó koncepciója, amelyet ránktukmál, hanem csak egy cél vezette: a rombolás, minden szépség, minden emberi érték elpusztítása. Nézzünk körül a világban, sajnos ez az eset nem egyedi, napról-napra az élet mnden területén ezt tapasztaljuk. Az első felvonásban annyi szépség és líra van, ez mind, tudatosan el lett pusztítva. A szereplők nejlonzsákban jelennek meg, a lírai szépségű erkélyjelenet végén a főszereplők még nem is találkoztak, de már csókolóznak, a báljelenetben mindenki rongybabaszerűen rángatózik, és erre a rángatózásra van mesterségesen felgyorsítva a zene, pedig ott van az a csodás keringő, amelyre Andrej a haldoklásakor is visszaemlékezik, mint élete legszebb pillanatára, hát ebből sem marad semmi. Az első felvonás tele van két-három szereplő közötti, kamaraszerű jelenetekkel. Ezzel szemben a 40 szereplő mindig a színpadon tartózkodik, az előtérben, vagy a háttérben botorkál, lufit dobál, széket pamlagot huzgál és így tovább. Megtörik, vagy jobban mondva meg sem születik a varázs. Pedig a varázshoz minden adott. Egy egészen jó, a zenében otthonos, szuggesztíven vezénylő karmester, nagyszerű zenekarral, és önmagukat felülmúló énekesekkel. Elsőként Brassói-Jőrös Andreát emelném ki. Én nagy meglepetést vártam ettől a fiatal és rendkívül tehetséges énekesnőtől, és nem is csalódtam. A felső lágéban néhány élesebb hangot kivéve, fantasztikusan énekelt, azt hiszem, hogy egy nagy pálya indulásának lehettünk tanui. Egészen méltatlan körülmények között is csodálatos Natasát alakított, mindenképpen ő volt az est fénypontja. Szegedi Csaba a nem éppen testhezálló szerepben is tisztességesen helytállt, kár, hogy a fő jelenetében (haldoklásakor) a karmester indokolatlanul gyors tempót vett. Brickner Szabolcstól az elmúlt évben már láttunk néhány nagyon szép alakítást, a mostani is ebbe a csokorba tartozik, nagy öröm, hogy újra van egy széphangú, nemzetközi szinten is értékelhető tenorunk. Rácz István, Kovács István, Cser Krisztián is tetszett, a mellékszereplők is a vártnál jobbak voltak. Nyári Zoltán sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Akik nem tetszettek: Gál Erika, Szántó Andrea. 

A második felvonás a rombolásról szól, ebben akár jeleskedhetett volna a rendező, de nem, eredeti ötlete még ehhez sem volt. Ugyanakkor, a kórusnak hála, a "háború" volt az előadás sikeresebb része. Leírhatatlan, amit a kórus ma este produkált, igazi örömjáték volt számukra ez a mű. Én tüzetesen két videofelvételt ismerek, de a kórus vetekedett a Gergiev-Mariinsky podukcióval és sokkal jobb volt a 2000-es Bertini féle felvételnél. Azt hiszem, hogy nem túlzás azt állítanom, hogy a jelenlegi Operaház legnagyobb értéke ez a kórus. Persze ezek a fantasztikusan előadott kórusok csak még jobban rávilágítottak Prokofjev operájának fő problémájára, a második felvonásnak, éppen a kórusokban megmutatkozó nagyon hullámzó művészi színvonalára. Mert ez az opera - akárhogyan nézzük is - egy torzó, a világháború poklában és a sztálini rémuralomban vergődő zseniális művész kétségbeesett és utolsó próbálkozása. A rendezés ennek az operának torzó-mivoltát erősítette, ha ez volt esetleg a célja, akkor ezt elérte. Pedig ez az opera a maga kudarcában és tökéletlenségében is óriási értékeket hordoz, tele van szívszorítóan szép jelenetekkel, nagyszerű, invenciózus zenével. Az, hogy ma este nem tárult fel kellő mélységben előttünk a műnek ez az oldala, arról nem az előadók tehettek. Ettől függetlenül, aki teheti nézze meg ezt az előadást, már csak azért is, mert lehet, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom, ki tudja, hogy mikor kerül színre újra Prokofjevnek ez a monumentális alkotása hazánkban.

64031 vivart 2023-02-01 23:18:11
Igen, elképzelhető.! De ha a korábbi MÁO-val  kapcsolatos "Bachtrack" kritikák íróinak útját is fizették, akkor látható, hogy ez egy Ötcsillagos kritika, mig a régebbiek 3, vagy 4 csillagosak és megfelelően kritikusak.
Egyébként ez metódus nyilván a színházak, operaházak bevett gyakorlata.

64030 -zéta- 2023-02-01 22:35:21 [Válasz erre: 64029 vivart 2023-02-01 22:18:59]
"Elodie budapesti sajtóútját a Magyar Állami Operaház finanszírozta."

64029 vivart 2023-02-01 22:18:59
Háború és béke--Bachtrack.com kritika-- írta: Elodie Olson-Coone


64028 Norma Jean (M.M) 2023-02-01 14:23:28

Sajnos volt „szerencsém” látni a HÁBORÚ ÉS BÉKE előadást. Az Operaház fotói reménykeltően bíztatóak voltak. S valóban az elején a gyönyörű díszlet, a szép zene mellett a dekoratív jelmezek kellemes érzésekkel töltöttek el és érdeklődve vártam a folytatást. Sajnos ez az eltelt 20 perc után fokozatos csalódásba ment át. Egy idő után ismétlődő vonaglások, értelmetlen színpadi cselekvések /lufieregetések, falra ugrálások, a háttérben nem teljesen tisztázható jelenetek zajlottak amit akár ízléstelenségként is lehet értelmezni./ Sajnos az énekesek teljesítményét ez inkább rontotta, abban az értelemben, hogy a rendezés elvonta a figyelmet az előadókról, valamint a hangi élményről. Ehelyett a rendező kesze-kusza gondolatait kellet kibogozni ami inkább bosszantó volt nem pedig elgondolkodtató. A második felvonás miatt úgy éreztem, mintha egy elmegyógyintézetbe kerültem volna. Sajnos semmi pozitív élménnyel nem távoztam erről az előadásról. Kidobott pénz és idő!


64027 Tzilike 2023-01-28 12:50:06
A Carmen kifejezetten jó, bár valóban naturális rendezés. Az a benyomásom, hogy Bieito szelidül... Voltak sokkal extrémebb rendezései is. Ez egy absztrakt produkció. Nekem kicsit inkább csehovos, de nyilván nem egy az egyben Tolsztoj regénye elevenedik meg. Inkább amolyan filozofálgató, nekem még von Trier is eszembe jutott egyes megoldásairól. Maga az opera se az az Aida jellegű, könnyen emészthető zene, de azért valljuk be, furcsa, hogy csak most jut el hozzánk. 

64026 fbcs 2023-01-28 10:25:02 [Válasz erre: 64024 Búbánat 2023-01-28 02:52:11]
Hogy azért más vélemény is legyen: a Bieito rendezte Carmen után én már nehezen tudom rászedni magam, hogy hagyományos változatot nézzek belőle. Különösképpen azt szerettem benne, hogy végre Don José az lesz, ami: egy pszichopata, nem pedig egy már-már idealizált romantikus hős.
Különben középiskolából rendszeresen viszek diákokat operába, és messze azt az előadást élvezték a legjobban (rendben, ebben a befogadhatóbb zenének is szerepe van).

64025 Hangyászsün 2023-01-28 09:40:03 [Válasz erre: 64022 Ox báró 2023-01-27 21:54:22]
Egy éve szenvedtem el Bieiro bécsi ámokfutását a Trisztán ürügyén. Korábbi produkcióihoz képest mérséklődött ugyan, Schlingensief Parsifaljához képest pedig kismiska.

64024 Búbánat 2023-01-28 02:52:11 [Válasz erre: 64021 Tzilike 2023-01-27 19:34:38]
Igaz: katalán a rendező, a hamarosan visszaköszönő Carmen is tudtommal az övé. Megszenvedtük azt is... 

64023 lujza 2023-01-28 01:06:11 [Válasz erre: 64019 Tzilike 2023-01-27 15:08:41]
Kedves Cilike, én csak egy kérdést tettem fel. Egyébként én a Nyomorultakról se tudtam, hogy kötelező lett volna. Én azt is, és a Háború és békét is olvastam, bár egyik se volt kötelező, de nem is utáltam őket.

64022 Ox báró 2023-01-27 21:54:22
Én is láttam tegnap az operai főpróbát. Állitólag "Háboru és béke" volt a cime. Egészen katasztrófális volt. Még mindig a hatása alatt vagyok, hogy egy ilyen rendezést hogy birhat el ez a gyönyörű, több milliárd forintból felujitott palota. Ha csak ilyen produkciók lesznek a jövőben akkor inkább opremuzeumként kellene operaházunknak a turisták számára nyitva lennie.
A zenekar egy tüzoltó zenekari szinten játszott, igaz ez csak főpróba volt, a kórus kiváló volt, de mikor nem kellett énekelniük akkor -balettbetét gyanánt- ott maradtak a szinpadon és vonaglottak, össze-vissza szaladgáltak. Igaz elhangzott felső operai vezetőtől az OperaCafe január 15-i adásában, hogy a rendezés lehetőséget ad egyéni improvizációra. Ez akkor furcsának tünt számomra, hogy egy operában hogyan lehet improvizálni az énekeseknek, de a tegnap este kiderült, hogy ez a táncra vonatkozott, ahol mindenki (énekesek, kóristák) vonaglottak, hadonásztak, egymás torkát szorongatták mint egy elmegyógyintézetben. Én személy szerint mindenkit pszichiátriára küldenék az alkotók közül (kivéve Prokofjevet ). Az énekesek óriásit nyujtottak, megbirkózni ezzel a nehéz orosz szöveggel igazán nagy teljesitmény.
Én mindenkit pihenni küldenék, és javasolnám hogy ezt a rendezést felejtsük el és a továbbiakban az Opera alakuljon át mozivá és a hátralévő előadások helyett vetitsék le a nézőknek a Párizsban 2000-ben a Bastiile Operában rögzitett  előadást Francesca Zambello rendezésében Olga Guryakova, Nathan Gunn,Robert Brubaker,Anatoli Kotcherga és Elena Obraztsova szereplésével. A "világhirü" katalán rendezőnek pedig jobbulást kivánunk.

64021 Tzilike 2023-01-27 19:34:38
A rendező katalán.

64020 Búbánat 2023-01-27 15:46:44 [Válasz erre: 64014 Búbánat 2023-01-25 20:43:29]

Spoilermentesen - érintőlegesen: tegnap este a Háború és béke főpróbáját láttam az OPERÁ-ban, hatalmas mű, gazdag zenei anyag, attraktív, látványos színpadi megjelenítés, rengeteg kisebb-nagyobb karakter megformálóinak  „összjátékában”, mégis, a francia rendező "kreatív" alkotása eléggé megosztónak tűnik, a jelentős számban eljött közönség a látottak nyomán nem volt túl lelkes, szerény tapsok... Ám a nézőre így is - úgyis, de hat! Rám is.  Mindenképpen érdemes megnézni az előadást. Bemutató: szombat este.

Az Énekkarról csak szuperlatívuszokban tudok szólni, a három főszereplő (Natasa, Andrej és Pierre) alakítói is kiválót nyújtanak!   Hadd nevesítsem a fiatal tenoristát, Bartos Barnát (három kis szerepet alakít és - a hallottak alapján - a tenorja kifejező), akire külön odafigyeltem, hiszen a nyáron már főszerep is vár rá: A mantovai herceg a Rigolettóban...


64019 Tzilike 2023-01-27 15:08:41
Nem az. És?  Ebből mi következik? A Nyomorultak pl az volt, mikor én iskolába jártam. 
Utáltam. A Háború és békét meg elolvastam.

64018 lujza 2023-01-27 00:36:20 [Válasz erre: 64015 Búbánat 2023-01-26 11:25:00]
Almási-Tóth azt nyilatkozta, hogy a Háború és béke kötelező olvasmány. Ugyan mikor volt az?

64017 Hangyászsün 2023-01-26 16:28:57 [Válasz erre: 64016 eszbe 2023-01-26 11:39:30]
Kérdés, meddig tarthatók fenn ilyen jövedelmi viszonyok mellett ezek az árak.

64016 eszbe 2023-01-26 11:39:30
A FB-on hirdeti valaki, hogy eladó 2 db felnőtt és egy gyerekjegye a Fábol faragott királyfira.
Eredeti ára kicsi híján 95.000 Ft volt. 
Erre nehéz mit mondani.

64015 Búbánat 2023-01-26 11:25:00 [Válasz erre: 64014 Búbánat 2023-01-25 20:43:29]
Látványos képeken az Opera legújabb bemutatója - fotók
Prokofjev Háború és béke c. operájának próbája, a Magyar Állami Operaházban
Origo.hu

64014 Búbánat 2023-01-25 20:43:29
Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Fidelio.hu - 2023.01.24. 15:55

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.

A premiert beharangozó sajtótájékoztatón Almási-Tóth András, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója elmondta, régóta terveztek koprodukciót más európai operaházakkal, a Genfi Nagyszínházzal való együttműködés során pedig nem csupán a ritkán színre kerülő Prokofjev-darab lesz Budapesten látható, de az Opera műhelyei gyártották a a szentpétervári Ermitázs palotabelsői alapján tervezett díszleteket.


64013 Búbánat 2023-01-25 20:26:45
Alacsony nyomás, avagy szovjet és szláv zenék a pesti operaszínpadon

Origo.hu - 2023.01.25. 07:43

 Ókovács szerint az opera - 245. levél

Édes Néném,...”


64012 karnagy 2023-01-21 20:22:45 [Válasz erre: 64002 parampampoli 2023-01-12 23:46:28]
Vargast utoljára 2010-ben láttam-hallottam egy bécsi Álarcosbál-előadáson... Felejthető volt már akkor is - és akkor ez egy nagyon finom jelző.

64011 Norma Jean (M.M) 2023-01-17 23:16:16
Szerintem minden nagyon jó és szép volt!!!

64010 Tzilike 2023-01-17 21:47:08
Csodálatosan szakszerű hozzászólás. Mi az, hogy " a szólisták belépése előtt az énekkarnak van egy magasa"? Nincs. A szólisták néhány sotto voce, nem  magas férfikari belépés után megszólalnak. Az énekkatnak sok "magasa" van, még "magasabbja" is, mint a IX. szimfóniában, bizony. Sajnálom, hogy nem tetszett.

64009 perempe 2023-01-14 17:53:36 [Válasz erre: 64007 Búbánat 2023-01-13 20:59:26]

Én előtte egy nappal rádióztam, így végig fáradt voltam; annak örültem, hogy nem aludtam el, raboltak ki. Az énekesek belépése előtt a kórusnak van egy kitartott magasa, az nem tetszett, a Beethoven 9. szimfóniát kétszer láttam 3 hete (CB), ott a lezárás előtt 1 perccel van hasonló magas, az szépen szólt, jó volt a debreceni kórus.


64008 Károly 2023-01-13 21:24:18

Az Otello főpróba vokális szempontból kiváló volt, a három főszereplő nagyon jól énekelt. Ami a színpadi játékot illeti, már összetettebb a kép, hiszen egy sötét és absztrakt rendezésről van szó. 


64007 Búbánat 2023-01-13 20:59:26

Közel öt év után, tegnap este óta újra az Operaház műsorán szerepel Verdi remekműve, az Otello - változatlan rendezésben.  A főpróba-előadáson voltam, amiről felemás/vegyes benyomásaim vannak; nem részletezem, annyit azért elmondhatok, hogy a szereplő énekművészek egyike sem keltett bennem most revelációt,  viszont elismerem a közreműködő Énekkar, Gyermekkar és a Zenekar nagyszerű, „hozzáadott értékeit”, és örömmel tapasztaltam, hogy ezúttal Kocsár Balázs remekül „kézben tartotta” a zenei irányítást. Mindazonáltal, ha a szerepüket megformáló régi és az új beálló művészek  - a címszerepet éneklő neves olasz tenor is - még egy „lapáttal rátesznek” és kvalitásaikat hozzák, úgy egy szép Otello-sorozatnak tapsolhat majd a publikum. A Dalszínház tegnap esti telt háza és zúgó tapsai  igy is további, biztató kilátásokra adnak reményt Verdi  zseniális operájához. 


64006 parampampoli 2023-01-13 16:16:00 [Válasz erre: 64005 takatsa 2023-01-13 13:50:57]

Semmi Lenszkij nem volt benne.


64005 takatsa 2023-01-13 13:50:57 [Válasz erre: 64004 parampampoli 2023-01-13 13:01:01]

A MET-ben Hvorosztovszkij mellett olyan szánnivaló Lenszkij volt, egy olyan kis élhetetlen, ügyefogyott lény, aki mindenkiből együttérzést vált ki, és éppen ez teszi súlyossá Anyegin bűnét, aki unalomból és szórakozásból szeret és öl.


64004 parampampoli 2023-01-13 13:01:01 [Válasz erre: 64003 takatsa 2023-01-13 11:56:01]

Kiszáradt, öreg hang. Már 22 éve se szerettem, mikor először láttam, később sem, semmiben.


64003 takatsa 2023-01-13 11:56:01 [Válasz erre: 64002 parampampoli 2023-01-12 23:46:28]

Én a Müpában láttam, talán tavaly, jó benyomást tett hangilag is, és egy nagyon kedves, szimpatikus embernek tűnt. És nemcsak Magyarországon  koncertezik, hanem szerte a világban. A koncerteken kívül az elmúlt évben Európa több színpadában fellépett, Tosca-, Don Carlos-, Luisa Miller., Álarcosbál-, Hoffmann tenor főszerepeiben, az év első felében pedig a Boccanegrában Adornót énekel Hamburgban, a Lombardokból Orontét pedig Liege-ben. 


64002 parampampoli 2023-01-12 23:46:28 [Válasz erre: 63999 joska141 2023-01-12 15:53:44]

Aki Vargasért még pénzt ad ki, az meg is érdemli. (Kell a közvetítői jutalék valakinek, azért hívják meg állandóan.)


64001 takatsa 2023-01-12 23:45:32 [Válasz erre: 63999 joska141 2023-01-12 15:53:44]

Hát, ha 57800 Ft-ért vettél két jegyet, akkor nagy peched volt, és sajnállak. De ha véletlenül nem vettél még jegyet, akkor igazán örülhetsz, mert olcsón jutsz hozzá egy várhatóan jó koncert jegyeihez. 


64000 Cilike 2023-01-12 22:00:21 [Válasz erre: 63999 joska141 2023-01-12 15:53:44]

Mert jobbak az üres sorok. Igaz.  Azaz...nem, mégsem. 


63999 joska141 2023-01-12 15:53:44

Nem azt a valakit sajnálom, aki 1 azaz Egy darab jegyért ki tudott adni 28.900 Ft-ot. De azért mégis…

Az Operaház mai hírlevélben a január 29-i Ramon Vargas zongorás est jelenleg megmaradt jegyeit 80 azaz Nyolcvan százalék kedvezménnyel kínálja a hírlevél olvasóinak.

Néztem: van még 113 db jegy 28.900 Ft helyett 5.780 Ft-ért. Két ember kiadott eddig 57.800 Ft-ot, míg a másik 2 ember ugyanazon a sorban ül 11.560 Ft-ért.

Nem minősítem, de ez azért az eddigi jegyvásárlókkal szemben valamiféle tiszteletlenség.


63998 serse 2022-12-24 14:21:58 [Válasz erre: 63989 parampampoli 2022-12-22 17:37:50]

Sajnos igen, és sajnos Az álarcosbál előadásoknak nincs igazi női főszereplője. Még nyáron Sümegi Eszter volt a leginkább erre a szerepre való, akiket az elmúlt évadokban hallhatunk Améliaként. De hát itt a védhetetetlen is körömszakadtáig védik: ez ma Magyarország. Így az Ókovács-éra szereposztási ámokfutásait is mindjárt valaki a védelmébe veszi. Szomorú, hogy itt tartunk minden téren. 


63997 Károly 2022-12-24 07:32:02 [Válasz erre: 63993 nizajemon 2022-12-23 14:04:48]

Vörös Szilvia világos hangú mezzó(?)! Fodor Bernadettnek Ulrikaként nullák a mély hangjai, az alsó g- t csak kihörgi! Milyen Azuczena lehetne bármelyik is? 

 


63996 parampampoli 2022-12-23 19:47:06 [Válasz erre: 63990 Klára 2022-12-23 10:51:39]

Nincs mozgásterük, mert itt nem lehet nemet mondani. Ugyanazokkal a szerepekkel gyilkolja a hangját, mint 35 éve Dénes Zsuzsa. (Tosca, Álarcosbál)


63995 parampampoli 2022-12-23 19:45:50 [Válasz erre: 63993 nizajemon 2022-12-23 14:04:48]

Én ezt a Trubadúrt inkább kihagynám. De jó szórakozást hozzá.


63994 nizajemon 2022-12-23 14:06:36

-j-, bocs,nem tettem szemüveget.


63993 nizajemon 2022-12-23 14:04:48 [Válasz erre: 63989 parampampoli 2022-12-22 17:37:50]

Kegves Zsuzsanna, ha olvassa a fórumot. Én nagyon szeretnék egy olyan Trubadúrt, ahol Ön,Fodor Betti/Vörös Szilvia, amelyikőlyük éppen ráér, Tetelman, és végül, de nem utolsósorban Kelemen Zoltán énekelnének. Azt lehetne vinni mindenfelé, azt hiszem.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.