Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel

2019. december 29. vasárnap 22:05 - 01:05

W. A. Mozart: Figaro házassága

Vígopera négy felvonásban, két részben

(2019) (180')

Díszlettervező: Khell Csörsz

Jelmeztervező: Benedek Mari

Dramaturg: Kenesey Judit

Rendező: Szabó Máté

Producer: dr. Vadász Dániel

Közreműködik:

A Győri Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara (karigazgató: Balogh Eszter)

Zongorán közreműködik: Jonathan Ware

Karmester: Medveczky Ádám

Szereposztás:

Gróf - Kendi Lajos

Grófnő - Fodor Beatrix

Suzanna - Keszei Bori

Figaro - Pataki Bence

Cherubino - Mester Viktória

Bartolo - Busa Tamás

Macellina - Farkasréti Mária

Basilio - Biri Gergely

Don Curzio - Takács Zoltán

Barbarina - Németh-Nagy Johanna

Antonio – Laborfalvi-Soós Béla

Az előadás a Győri Nemzeti Színház és a Co-Opera koprodukciójában valósult meg.

Akkor mily' szerencse, hogy nem láttam...

It was an disaster.

Már megy a darab az M5 csatornán:

2019. december 28. szombat 21:25 - 23:40

Brandon Thomas - Aldobolyi Nagy György - Szenes Iván: Charley nénje  - zenés vígjáték két részben

A Szolnoki Szigligeti Színház előadásának a felvétele

(2019) (135')

Fordította: Fáy I. Béla

Díszlet- jelmeztervező: Túri Erzsébet

Zenei vezető és karmester: Tassonyi Zsolt

Rendező: Molnár László

Az 1892-es londoni ősbemutató óta több mint félmilliószor játszották el a Charley nénjét, melyet hazánkban először 1897-ben láthatott a közönség. Nagy sikereket azonban az 1928-as felújítása és Csortos Gyula főszereplésével ért el a darab, mely 1970-ben kapott újult erőre Aldobolyi Nagy György és Szenes Iván frissen zengő, fülbemászó, napi slágerként dúdolható betétdalainak köszönhetően.

Charley és barátja, Jack diákok Oxfordban, akik beleszerettek a szép Spittigue lányokba, Kitty-be ás Annie-ba, akiket apjuk féltékenyen őriz.  Imádottjaikkal csak gardedám társaságában találkozhatnak… Ráadásul a fiatalembereket nem veti fel a pénz, ezért esélyük sincs a zord apa jóindulatát elnyerni. Charley  nagynénjének, a Dél-Amerikába szakadt dúsgazdag milliomosnak a látogatása azonban reményt kelt a fiatalokban. Remek tervet eszelnek ki, ám mindent tönkre tenni látszik, hogy Donna Lucia, a néni nem érkezik meg. Ezen az apróságon hamar túlteszik magukat a fiatalemberek, és ráveszik egy barátjukat, hogy játssza el a néni szerepét: felöltöztetik és úgy mutatják be a lányoknak, mint Donna Lucia d’Alvadorezt. .Minden szépen halad addig, amíg az igazi tanti meg nem érkezik – írják a színlapon.

 A tökéletes körítés közepén a Jászai Mari-díjas Molnár László által remekül kifőzött és összerendezett, illetve a darab szereplői által olykor láthatóan improvizált gegekkel föltálalt főmenü különös élvezettel fogyasztható a közönség számára....

Szereposztás:

Lord Frank Babberley - Harna Péter

Jack Topplebee - Barabás Boton

Charley Wykeham - Dósa Mátyás

Sir Francis Topplebee - Karczag Ferenc

Donna Lucia d’Alvadorez - Gyöngyössy Katalin

Stephen Spittigue - Horváth Gábor

Kitty Verdun - Molnár Nikolett

Annie Spittigue - Jankovics Anna

Ella Delehay - Kertész Marcella

Brasett - Mészáros István

Kertész - Ónodi Gábor

2019. december 24-én 20:30-tól látható felvételről Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreográfiájával Csajkovszkij örökzöld mesebalettje, A diótörő.

Csajkovszkij Diótörője évtizedek óta a karácsonyi készülődés elengedhetetlen része. Vaszilij Vajnonen és Oláh Gusztáv emlékének adózva a Magyar Nemzeti Balett a klasszikus balett hagyományait követő, de a XXI. század táncművészeti és látványvilágbeli elvárásainak megfelelő új feldolgozással lépett színre. Csajkovszkij varázslatos muzsikájára egy igazi Diótörő-specialista, a nemzetközi hírnévnek örvendő Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreografált új mesebalettet. A Magyar Nemzeti Balett életében fontos állomás, hogy ilyen világszerte elismert művész készített a társulat tagjaira szabott, belőlük ihletet merítő koreográfiát.

A főbb szerepekben: Sarkissova Karina,  Leblanc Gergely, Komarov Alekszandr, Radziush Mikalai

Közreműködik a Magyar Nemzeti Balett, a Magyar Állami Operaház Zenekara és Gyermekkara (a Gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett).

Karmester: Déri András

A felvétel 2016. december 10-én készült az Operaházban.

(Megjegyzem: az Arab fiú szerepében Apáti Bence táncol  - aki mostanság más "szerepkörökben"  működik...) 

ha valaki esetleg sokallná a 19500Ft-os jegyet a Diótörőért, az megnézheti 24-én az M5-ön 20:30-tól.

Múltidéző

"ARCKÉPCSARNOK – operettszemüveggel"

I.  rész: (49:50 perc)

Bemutató: 1987. december 24., MTV 2. műsor, 20.25 – 21.25

Morvay Pálma és Leblanc Győző operettműsora

Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Pál Tamás

https://www.youtube.com/watch?v=A4KNtzrDOlM

A keretjátékban közreműködnek: Balázs Péter és Böröndi Tamás (mint képtári „tárlatvezetők”)

Szerkesztő: Lengyelfi Miklós

Zenei rendező: Fejes Cecília

Díszlettervező. Wegenast Róbert

Jelmeztervező: Wieber Marianne

Vezető operatőr: Kocsis Sándor

A forgatókönyvet írta és rendezte: Ferkai Tamás

Ferkai Tamás:
— Az operettszínpadon gyakran jelennek meg valóságos történelmi személyiségek. Ezek közül négyet választottunk ki, Boccacciót, Paganinit, Madame Pompadourt és a Friderika című daljáték hősét, aki nem más, mint Johann Wolfgang Goethe. A nézők hallhatják majd ezeknek az operetteknek legszebb részleteit, s egyben képet kaphatnak arról, hogy milyenek voltak ezek a hősök a valóságban.

• Franz von Suppé: Boccaccio

-  Fiametta és Boccaccio "olaszkettőse": "Mia bella fiorentina disprezzi l’amor Ignorio furbettina le piaghe del cor..."  (Morvay Pálma, Leblanc Győző)

- Fiametta dala: „Úgy szeret a párom, hogy mindig hű maradt! Én drága, boldog, kedvesem…. Csak úgy szeress te engem, csak úgy, mint téged én,  így boldogabb élet vár…” (Morvay Pálma)

• Lehár Ferenc: Friderika

- Goethe dala: „Ó lányka, ó lánykám, imádlak én! Te drága, te drága, te légy enyém!...”  (Leblanc Győző)

- Friderika dala: „Miért is fáj úgy az ébredés...” (Morvay Pálma)

- Búcsújelenet: „Elszállt régen, elszállt… Óh, lányka, imádlak!...”  (Leblanc Győző)

• Leo Fall: Pompadour

- Pompadour belépője: „Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít. Oly furcsa ez, olyan izgató,ami biztató…/Aj, ha kezembe kapnék  egy férfit, férfit, de igazit ám...” (Morvay Pálma)

- Pompadour és René kettőse: „Drága kincsem, van egy utca, hol ismerős nincsen, ott egy eldugott kis szobát vettem, etikettre nem voltam tekintettel, elfeledtem… /- Ejnye, hallod, a szerelmet kissé gyorsan vallod,…” (Morvay Pálma,  Leblanc Győző)

• Lehár Ferenc: Paganini

 - Paganini dala: „Bűvös Itáliám, te szép ország! Az első korty italt köszöntöm rád! Te vagy az én szerelmes hazám, sosem gondolok, sohasem rád, nincs nálad szebb a széles földtekén!... /Ez a pohár köszöntse őket, a gyönyörű isteni nőket… /A bűvös hangú szép hegedűm, ő nem csal meg, mindig hű… (Leblanc Győző)

-  Anna-Eliza dala: „Csak nem lesz hozzám az élet oly kegyetlen és zord… A boldogság nékem is szent jogom, a szerelmem engedni nem fogom… /Szép álom szállj a szívembe, szent égi tűz,  szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz!…” (Morvay Pálma)

- Paganini dala: „Volt nekem már száz babám.../Mint lepke, száll a férfivágy….mézet kínál ezernyi szép virág…” (Leblanc Győző)

- Szerelmi kettős: „Súgd meg, hány szerelmes bájos asszony volt már babád…./- Nem szeret úgy téged más, egész valóm egy lángolás, érted élek, mást se kérek tőled én, csak hűn szeress, csak légy enyém!...” (Morvay Pálma, Leblanc Győző)

"Operett a világ?" - /Népszava, 1987. december 27. /

Alighanem párját ritkítja a televízióban, hogy egy nyár végén forgatott műsor decemberben már képernyőre kerüljön. Nos, az Arcképcsarnok operettszemüveggel című, ötvenperces összeállítással ez történt csütörtök este. Csak üdvözölni tudjuk e dicséretes gyorsaságot.  E könnyed-nehéz műfaj jól illeszkedett a karácsonyi programba.
Az operett elsősorban magyar és osztrák specialitás (a musical őse), ennek jegyében, ügyes keretjátékkal övezve, pazar kiállításban elevenítettek fel négy, kevéssé közismert darabot. Suppé: Boccaccio, Lehár: Friderike és Paganini, valamint Fall: Pompadour című műveiből hallhattunk összesen 11 behízelgő dallamot. A női főszereplő Morvay Pálma személyében szerencsésen ötvöződik az előnyös külső, a friss arc, a szépen csengő, biztos szoprán és az érthető szövegmondás. Itthon ritkábban lép fel, bár Ausztriában, az NSZK- ban, Spanyolországban. Jugoszláviában, Csehszlovákiában szívesen Iátott vendégénekesnő. Leblanc Győző hangban és játékban egyenrangú partnere volt. Balázs Péter és Böröndi Tamás üdítően szórakoztatott, a forgatókönyvet írta és rendezte Ferkai Tamás.
Operett és szerelem, mintha más nem is lenne a világon. Vagy talán van? Ezzel a kacsintással búcsúztak a szereplők. 
(selmeczy)

"ARCKÉPCSARNOK – operettszemüveggel"

II. rész: (53:25 perc)

Bemutató: 1994. szeptember 10. , MTV 13.25 – 14.20         

Morvay Pálma és Soskó András operettműsora

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Pfeiffer Gyula   

https://www.youtube.com/watch?v=Nu8ZAJG-rhw&list=PLs_4TYkuLeF8vBVBpRbuLiTJePGe8xjZN&index=3&t=0s

Keretjáték: Balázs Péter (mint múzeumőr) és Tahi Tóth László

A forgatókönyvet írta és rendezte: Ferkai Tamás   

• Carl Millöcker: Dubarry

- Dubarry dala. „Átéltem már néhány szerelmet, és csókokat, és bókokat, a férfiak úgy érdekelnek, a pillanat, mely elszalad…../Mindegy nekem, mi lesz velem, ha egyszer felgyúl a szívem…” (Morvay Pálma)

- Jeanne és René szerelmi kettőse: „A régi csók, a régi nyár  a szívünkbe újra visszajár…”

• Jacques Offenbach: Kékszakáll

- Kékszakáll dala: „Ma ismét az ősi helyeknél állok...” (Soskó András)

- Boulotte és Kékszakáll kivégzés-kettőse: „Halál, halál, halál…. /Vágyak szárnyán…” (Morvay Pálma, Soskó András)

- Kékszakáll elbeszélése hatodik felesége haláláról és az utáni életérzéséről a királyi udvarban:

 „Madame, ó, madame! Szegény nejem, Boulotte, félve mondja ki a szám, húsz perce már halott. Könnyen és vidáman vágtatott tova a sötétlő éjszakában, nem sejti, hogy hova. A csillagok egyre villámlottak le reá, s ő azt mondta, egyre, nem fáj már…Te életem álma, te isteni lény!  Hát tervünknek vége, te szép tünemény! Mert hirtelen ajkad egy szót se szólt már. Én kérdem, miért hallgat? és véged volt már! És sajgó fájdalommal borult a gyász reám, pedig néhány alkalommal ezt már átéltem ám. Egy sírbolt árnya várjon, mint végső nyughelyed, aztán drágám, Isten áldjon, lássuk most az életet!  Ki élt, ha meghalt, hát mit ér a gyász? Nem lesz többé nagy kaland, bárhogy dukál. Az özvegyi fátyol nem áll jól nekem. Hát elég a gyászból, hol a szerelem?! A jajongás megtört, a sírás-rívás. Ha hív a teremtőd, nincs alkudozás. Nem, nem, nem!. Szedd fel minden rózsát, hervadás előtt! Élvezz minden boldog órát!… Ne törődj a gonddal, feledd el a bút, el a fájdalommal, öröm a kiút!  Szerelem az élet! Az élet a világ! Hát éljen az élet és a boldogság! Hát éljen az élet és a boldogság! Az élet, a boldogság!”  (Soskó András)

• Lehár Ferenc: A cárevics

- A cárevics dala: „Magány! Nincs hova már! Mindig te vársz rám A szív baját nem érti más, börtönöm ajtaja a rács …/A vén Volga partján őrszem áll, minden vétekkel szembe száll. Az éjnek árnya rám borul.…./Ó,  ki a Mennyekből nézel rám, nem látod, hogy velem jár száz halál…” (Soskó András)

- Szonja dala: „Nem volt egy férfi ki engem óvott… /Jön majd egy férfi….”  (Morvay Pálma)

- Szonja és a cárevics szerelmi kettőse, II. felv.: „…Minden, minden más, Te vagy az Ég, az elmúlás, Te vagy a Föld és Ég! Szívem adtam cserébe, szíved végre már enyém… így élünk egymásért…” (Morvay Pálma, Soskó András)

- A cárevics és Szonja szerelmi kettőse dala. III. felv. (Napolitana): „Hullámok hátán ezernyi táncoló szivárvány, oly szépen járják a szél muzsikáját… /- Miért?…..miért minden rózsa olyan hervadó?… /- Szívem, ne kérdezz semmit, csak szeress! Ne félj!.... ” (Morvay Pálma, Soskó András)

• ifj. Johann Strauss: Casanova

- Laura és Casanova szerelmi kettőse (Morvay Pálma, Soskó András)

Az operettfilmek zenei anyagát - a betétszámokat -  a Dankó Rádió is időnként a műsorára tűzi :"Túl az Óperencián".

Ma éjjel az M5 csatornán láthatjuk felvételről az operaközvetítést:

2019. december 15-én (vasárnap) 22:45 – 01:25

Giacomo Puccini: Pillangókisasszony 

Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Díszlettervező: Kentaur
Jelmeztervező: Vágvölgyi Ilona

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor) és Zenekara

Karmester: Pietro Rizzo

A felvétel 2019. május 25-én készült az Erkel Színházban.

Szereposztás:

Cso-Cso-szán - Rost Andrea 

Pinkerton - László Boldizsár 

Szuzuki - Ulbrich Andrea 

Kate - Zavaros Eszter 

Sharpless - Fokanov Anatolij 

Goro – Megyesi Zoltán

Yamadori – Rezsnyák Róbert

A szerzetes nagybácsi (Bonzo) – Cserhalmi Ferenc

Császári biztos – Egri Sándor

 Magyar nyelvű feliratok: Kenesey Judit

 Bemutató volt: 2000. június 10.

Mindjárt kezdődik az M5 csatornán:

2019. december 4. szerda 21:50 - 23:30

MüpArt Classic

Puccini: Lidércek - Krizantémok

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A 2019. március 31-i előadás felvétele

Koncertfilm (2019) (100')

Vezényel: Alberto Veronesi

Szereplők:

• Anna - Olga Busuioc
• Roberto - Carlo Ventre
• Guglielmo - Roman Burdenko

Közreműködők:

• Pécsi Balett
• Pannon Filharmonikusok
• Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

Alkotók:

• díszlettervező - Szendrényi Éva
• jelmeztervező - Zoób Kati
• koreográfus - Vincze Balázs

Rendező: Káel Csaba

Puccini első operája romantikus szellemtörténet, melyben az elcsábított és hűtlenné vált vőlegényt a villik: a lidércek, és halott menyasszonyának szelleme ördögi varázslattal halálra táncoltatják.

A Müpa félig szcenírozott előadásán az opera szomorú végét egy jól ismert Puccini zenekari mű, a Krizantémok melankolikus motívumaival kísért balett oldja fel

M5 csatorna, 2019. november 27. szerda 21:50 - 23:30

MüpArt Classic

Ünnepi operagála V4

Koncertfilm (2018) (100')

A Visegrádi országok együttműködését kiválóan reprezentálja ez a magyar elnökség alkalmából a Müpában rendezett operagála, melyen a négy ország képviseletében egy-egy kiváló művész lépett pódiumra. Az est műsorán a klasszikus opera repertoár darabjai mellett a négy ország zeneszerzőinek: a cseh Smetana és Dvořák, a lengyel Moniuszko, a szlovák Moyzes és a magyar Erkel Ferenc és Kodály Zoltán alkotásai is megszólaltak.

Ünnepi operagála – A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

2017. december 20. szerda / 19:30-22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vezényel: Peter Valentovič

Közreműködők:
Edita Gruberova – koloratúrszoprán
Schöck Atala – alt
Ladislav Elgr – tenor
Krzysztof Bączyk – basszus

valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara

Dvořák: Ruszalka – Polonéz

Smetana: A csók – Recitativo és Barče áriája

Smetana: Az eladott menyasszony – Jeník áriája

Moniuszko: A kísértetkastély – Skołuba áriája

 Moniuszko: Halka – Mazurka

 Bizet: Carmen – Seguidilla

Mozart: Idomeneo – Elettra áriája

 Rossini: A sevillai borbély – Rágalomária

Moyzes: Garam menti táncok, op. 43 – IV. tétel

 Dvořák: Ruszalka – A herceg áriája

Rachmaninov: Aleko – Aleko cavatinája

Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza áriája

 Puccini: Gianni Schicchi – Lauretta áriája

 Erkel: Hunyadi László – Palotás

Kodály: Háry János – Szegény vagyok

Bellini: Az alvajáró – Amina áriája

Múltidéző

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP, 1963-05-19 / 115. szám

ÉNEK HANG NÉLKÜL… - TV-próba a Rádióban

„Száll ifjú bátor...” —  hangzik a dal Bartha Alfonz ajkán, és a háttérben az emelvény tetején karjára emeli Örsi János balettművész Balogh Edinát. Mellettem megszólal Szécsi Ferenc.

— A vízbe virágok hullanak, és a háttérben egy vitorla tűnik fel. De hát ez mi? a Bartha Alfonz már régein becsukta a száját, de hangja még mindig szárnyal.
Ez kérem az úgynevezett play back felvétel.
Az éneket, zenét már előre felveszik a magnószalagra, és a próbákon illetve az előadáson erről hangzik fel a kórus éneke, Bartha Alfonz, Házy Erzsébet, Németh Marika, Rátonyi Róbert dala. A Rádió XIII. számú stúdiójában folynak az „Operettalbum” próbái.

Különös és újszerű a dologban, hogy a felvételt majd nem a Rádió, hanem a Televízió fogja bemutatni néhány hét múlva.

Apor Judit, a Magyar Televízió zenei szerkesztője kötötte színes csokorba a több részből álló sorozatot, a jól ismert klasszikus operettek kedves dallamait.

„Vissza kell menni az elejére, és fel kell emelni a hangot” — adja ki az utasítást Szécsi Ferenc, a sorozat rendezője, aki nem kis feladatra vállalkozott, mikor itt a Rádió stúdiójában díszlet és megfelelő színpad nélkül, tisztán a képzelőerejében bízva, tanítja be a TV képernyőjére kerülő, a mozgást korlátozó környezetben, a klasszikus operettek válogatott részleteit.

De nincs semmi baj. A Fővárosi Operettszínház énekkarából alakult kórust nagyszerűen irányítja Virányi László, a színház karnagya. 

Észre sem vesszük, ha a rendező nem figyelmeztetne, hogy milyen kitűnő a kórus tagjainak szájmozgatása. „Teljesen szinkron” a magnetofonból kicsendülő zenével. Pedig a kórus először próbál a szólistával: Rátonyi Róbert-tel. A kitűnő művészek úgyszólván pantomim jelenetet adnak elő - pillanatok alatt megelevenedik a stúdió kopár terme. Már Párizsban vagyunk, és a násznép virággal köszönti a híres vőlegényt — a párizsi hölgyek körében közimádatnak örvendő Pomponnet urat, a szépasszonyok fodrászát.
„Hol a hajtű, hol a fésű?” — énekli a nagy mester. A rendezőnek csak néhány szót kell szólni, a csoportozat máris pregnánsan mozdul, hogy ez a mozdulat jól érvényesüljön majd a TV képernyőjén.

Azonban még sincs minden rendben. A koreográfus, Rimóczy Viola megmagyarázza a „lányoknak" — (azt hiszem, egytől-egyig fiatalasszony a kórus női tagjai), hogy melyik oldalon álljanak, mert Rátonyi Róbert — Pomponnet — lejön a lépcsőről — legyenek a közelben, hogy megfésülhesse őket. Különben miért keresné a hajtűt és a fésűt?
Igen aprólékos munka ez, a rendező úgyszólván centiméterről - centiméterre halad előre, minden szó, minden hang, minden ütem megkapja a maga jelentőségét, értelmét és hangsúlyát.

A következő jelenetben Házy Erzsébet és Németh Marika hajlik össze, mint két szép virágszál — lágyan ível a dallam: Clairette és Hortensie Langé kettőse az Angot asszony lánya című régi operettből.

Először csinálják a dal „play back”-jét, de kitűnően sikerült, a rendező meg sem ismételteti.

A magnetofonból most kürtök rivallnak. Ismét Rimóczy Violáé a szó. A stúdió közepére perdül 12 fiatal, csinos lány és erős fiatal legény. Utcai ruhában táncolnak, de így kitűnően érzékeltetik a jókedvű katonák és a külváros fiatal lányainak dévajkodását. — Kicsendül a párizsi humor — kigúnyolják a totyakos ezredes bácsit, aki a szemle után szeretné táncba vinni az egyik katona babáját.

Végül felhangzik Kiss Manyi hangja — Angot asszony legendáját énekli: „Jókedélyű, bőbeszédű, minden viccre kapható …Ilyen asszony volt Angot.”
A hang Kiss Manyi hangja, de Angot asszony megszemélyesítője Pogány Margit. A TV nézője nem is veszi észre a trükköt, — a két kitűnő színésznő, Kiss Manyi hangja és Pogány Margit játéka nagyszerűen kiegészíti egymást.

Az „Operettalbum” zenés oldalai néhány héten belül megnyílnak a TV nézői számára.

Az érdekes, szórakoztató produkcióhoz jó mulatást kívánunk.

/Sényi Imre/

"OPERETTALBUM"

MTV 1 - 1963. június 8., 21.50 órakor

További adások: 1966.január 22; 1967.január 29.

A következő operettrészletekből szerkesztették össze a műsort:

1.Hervé: Nebáncsvirág - részletek (Rátonyi Róbert,Németh Marika, Fővárosi Operattszínház balettkara)

2.Lecocq: Angot asszony lánya  - részletek (HÁZY ERZSÉBET, Németh Marika,Pogány Margit, Rátonyi Róbert, a Fővárosi Operettszínház Énekkara, Balogh Edina és Ősi János táncolnak)

3.Planquette: A corneville-i harangok  -  HÁZY ERZSÉBET, Zentay Anna, Bartha Alfonz, Rátonyi Róbert, Fővárosi Operettszínház balett- és énekkara, szólót táncol Balogh Edina és Ősi János).

Szerkesztő: Apor Judit
Operatőr: Király Ottó

Rendező: Szécsi Ferenc

Az M5 csatorna közvetíti ma éjjel: 2019. október 30. szerda 21:50 - 00:20

Mendelssohn: Éliás op. 70 - oratórium két részben

Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - 2018 október 26.

 (150')

Közreműködik:

szoprán 

Ballabás Aliz, Pasztircsák Polina, Pintér Ágnes

mezzoszoprán

Láng Dorottya, Móré Gabriella

alt

Balogh Eszter

tenor

Komáromi Márton, Sebastian Kohlhepp

bariton

Jochen Kupfer

basszus

Borka Ákos, Melkovics Zoltán

gyermek-szoprán

Dömötör Emőke

az Orfeo Zenekar (koncertmester: Paulik László)

a Purcell Kórus.

Vezényel: Vashegyi György

„Meghatározó volt az ifjú Mendelssohn életében Bach Máté passiójával való találkozása, és hatalmas kincs a zenetörténet számára Bach alkotásának újra-felfedezése, amikor 1829-ben, 100 évvel a mű megszületése után Mendelssohn Lipcsében újra előadta.

A barokk oratórium műfaja ihletőnek bizonyult zeneszerzői munkásságában is, két nagyszabású mű: a Paulus és az Éliás tanúskodik Bach hatásáról.

A bibliai témájú drámai oratórium középpontjában Éliás/ Illés próféta alakja áll. Az első részben Éliás életének az Ószövetségben elbeszélt epizódjait eleveníti fel, a második rész Éliás megvádolásával, üldöztetésével, majd mennybemenetelével foglalkozik, zenében is képszerűen megidézve a tüzes szekéren az égbe emelkedő próféta alakját.

Műsorvezető: Bősze Ádám.

Így igaz...

Muszáj? Annyi régi előadás van felvéve.

Lehár Ferenc: A víg özvegy

Budapesti Operettszínház előadása,  2019

Az operettközvetíítés felvételének újabb ismétlése ma éjjel az M5 csatornán,. 21.30-tól.

 (160')

Okt. 20, M5:

21,30: Plácido Domingo Szegeden

22,10: Plácido Domingo Classics - a Szent Gellért Fórum avatásának gálakoncertje

Az M5 csatorna sugározza ma éjjel:

2019. október 12. szombat 21:30 - 00:10

Lehár Ferenc: A mosoly országa

(160')

A Müpa ­- Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben bemutatott nagyoperett 2019. február 2-i előadásának a felvétele.

A főbb szerepekben:

Szu Csong herceg: Vincent Schirrmacher,

Lisa Lichtenfels: Karine Babajanyan,

Gustav von Pottenstein-Hatfaludy: Franz Gürtelschmied

Mi, Szu-Csong húga: Yitian Luan,

Csang bácsi: Xiao Rui,

Főeunuch: Franz Tscherne,

Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja: Ernyey Béla,

Hardegg bárónő: Náray Erika,

Vali, a lánya: Aisha Kardffy,

Fu Li: Nótás György

Közreműködik: A Pécsi Balett.

Koreográfus: Vincze Balázs;

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara.

Vezényel: Xu Zhong

Rendező: Káel Csaba

Az operett műfajának klasszikus mestere, Lehár Ferenc alkotói pályája csúcsán komponálta ezt a remekművét, melyet élete legjobb alkotásának tartott. Az operai igényességű darab a kor divatos irányzata, a kelet kultusza, a keleti motívumok, témák iránti érdeklődés jegyében született, története az európai, bécsi arisztokrata hölgy és a kínai nagykövet szerelme, mely végül a két világ között feszülő, áthidalhatatlan különbség következtében nem bizonyul életképesnek. Az előadás különlegessége, hogy a darab MÜPA és a Shanghai Opera együttműködésében került színre, kiváló nemzetközi alkotó- és szereplőgárda közreműködésével.

2019. október 6-án (vasárnap) 21:35-től - 0.00-ig látható felvételről Kodály Zoltán Háry János című daljátéka az M5 csatorna műsorán.

Rendező: Vidnyánszky Attila

Díszlettervező: Olekszandr Bilozub
Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfus: Gemza Péter
Dramaturg: Szász Zsolt

A főbb szerepekben: Haja Zsolt, Csurka László, Gál Erika, Kőrösi András, Váradi Zita, Hábetler András, Megyesi Schwartz Lúcia, Szvétek László

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor) és Gyermekkara (Gyermekkarvezető: Hajzer Nikolett).

Karmester: Török Levente 

A felvétel 2019. május 2-án készült az Erkel Színházban.

1983. február 19-én az MTV 1 csatorna sugározta

A Zenés TV Színház bemutatója: 20.55 – 21.55

Lehár Ferenc: A garabonciás

A daljáték televíziós változata

(60 perc)

Szövegét és verseit Innocent Vincze Ernő írta.

Zenéjét átdolgozta: Rékay Miklós

Dramaturg: Ruitner Sándor
Díszlet: Mátay Lívia
Jelmez: Wieber Marianne

Maszk: Sammer Katalin
Vezetőoperatőr: Kocsis Sándor
Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Békés András

Közreműködők:
- az MRT szimfonikus zenekara

- a KISZ Központi Művészegyüttes énekkara (karigazgató: Strausz Kálmán)

- a Bihari Táncegyüttes (koreográfus: Novák Ferenc)

Vezényel: Sándor János

Szereplők:

A diák – Mácsay Pál fh. (énekhangja: Molnár András)

Drághy Péter – Bitskey Tibor (énekhangja: Sólyom-Nagy Sándor)

Sárika, az unokahúga – Fazekas Zsuzsa fh. (énekhangja: Temesi Mária) - megjegyzem: a műsorlapon még a művésznő születési neve szerepel: Tóth Mária

Karolin – Andor Éva (próza és énekhang)

Ferdinand von Kolb – Horesnyi László

Borcsa – Kovács Erzsébet

István – Tarsoly Elemér

(A daljáték televíziós sugárzása előtt emlékezés a darab 1943. február 20-i ősbemutatójára: Magyar Királyi Operaházban)

Hamarosan az M5 csatorna sugározza

2019. szeptember 25. szerda 21:50 - 00:40

MüpArt Classic

Bellini: A puritánok

2014 (170')

"A bel canto stílus három nagy mestere, Rossini, Donizetti és Bellini, közülük utóbbi élete mindössze 34 éve alatt tíz operát komponált. A legutolsó mű, A puritánok a műfaj csúcsa, melódia-gazdagságával, dallami invenciójával, és a zenekari szólamok karakterizáló szerepének hangsúlyozásával a zene drámaiságát a legmagasabb fokra képes emelni. Az énekszólamok rendkívüli igényeket támasztanak az énekesekkel szemben, így csak a bel canto technika legvirtuózabb tolmácsolói képesek megszólaltatni operáit. A mai est szólistái a világ operaszínpadainak ebben a repertoárban a legkiemelkedőbb előadói. Bellini műveinek népszerűsítésében kulcsszerepet játszott Maria Callas, akinek alakját a rendező, Némedi Csaba megidézi az előadásban. Popova Aleszja, Callas néma megszemélyesítője egy új dimenziót ad a darab történelmi és érzelmi szálához. Riccardo Frizza, az előadás karmestere avatott bel canto dirigens, szenvedélyesen, finom érzékenységgel és biztonságosan vezeti a darab népes előadógárdáját."

• Bellini: A puritánok - félig szcenírozott előadás

"Vincenzo Bellini utolsó operája a bel canto manifesztuma: a különféle hangvételű számok olyan változatosságát vonultatja fel, amelynek nincs párja a stílus repertoárjában. A mű csak azért nem szerepel gyakrabban az operaházak műsorán, mert nehéz olyan különleges képességekkel megáldott énekeseket találni, akik el tudják énekelni a főbb szerepeket. Ezúttal azonban nincs ilyen akadály. A női főszerepben Jessica Pratt lép színpadra, aki a legigényesebb bel canto-szerepek keresett előadója, Milánó, Zürich, Bécs, Velence, London neves operaházaiban lép fel rendszeresen, Elvirát évek óta alakítja nagy sikerrel. Francesco Demuro szintén tökéletes választás Lord Arthur Talbot nemegyszer elképzelhetetlen magasságokba szökő, az énekes sztratoszféra felső határát jelentő magas c fölé is merészkedő szólamára. A Szardínia szigetén született tenor a bel canto repertoár „életerős szerelmes ifjú” szerepeinek avatott és világszerte ünnepelt megformálója, többek közt a Traviata Alfredójaként, a Rigoletto Hercegeként és a Bohémélet Rodolfójaként járta be a világot a Scalától a Metropolitanig.
Riccardo Frizza, az előadás karmestere 2001-ben debütált, s vérében van a 19. századi olasz operastílus. „Interpretációja teljesen meggyőző, irányítása, ha kell, erőteljes, ha kell, gyengéd, de mindig az énekeseket támogató” - írta róla egy kritikus."

A Müpa és a Pannon Filharmonikusok koprodukciója.

Vezényel: Riccardo Frizza

Közreműködők:

Elvira - Jessica Pratt

Lord Talbot - Francesco Demuro

Sir George - Bretz Gábor

Lord Walton - Sebestyén Miklós

Richard Forth - Alekszej Markov

Brown - Ninh Duc Hoang Long

Henriette - Szántó Andrea

Maria Callas - Aleszja Popova

a Kolozsvári Opera Énekkara (karigazgató: Kulcsár Szabolcs)

a Pannon Filharmonikusok

Alkotók:

rendező - Némedi Csaba

díszlet- és jelmeztervező - Gilles Gubelmann

Már most jelzem: az M5 csatorna vasárnap éjjel 21.30-tól ismét a műsorára tűzi

Rossini Olasz nő Algírban című vígoperájának felvételét:

MESTER VIKTÓRIA, ALASDAIR KENT, PALERDI ANDRÁS, SÁFÁR ORSOLYA, BALGA GABRIELLA,  BRUNO TADDIA, DOBÁK ATTILA

Vezényel: FRANCESCO LANZILLOTTA

Rendező:  SZABÓ MÁTÉ

A felvétel 2017. november 23-án készült az Erkel Színházban.

Múltidézés

A Zenés TV-Színház bemutatja

Lehár Ferenc: Alpesi történet

zenés komédia

A darab televíziós változatának eredeti címe: Rosentock und Edelweis (1912)

A televíziós közvetítés ideje: 1988. május 14.,  MTV 1, 20.05 – 20.45

A forgatókönyvet Julius Bauer librettója nyomán Lehel Judit írta.

Versek fordítója: Bradányi Iván

Szereplők:

Rosenstock – Kerekes József

Edelweiss – Malek Andrea

Közreműködik: Forgács Gábor (jódli), valamint a

 Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Sebestyén András

Dramaturg: Ruitner Sándor

Zenei rendező: Fejes Cecília

Koreográfus: Krámer György

Díszlettervező: Nagy Sándor

Jelmeztervező: Csengey Emőke

Vezető operatőr: Szalay Z. László

Rendező: Tímár Béla

ALPESI TÖRTÉNET

Az életrajzi emlékekből és addig fiókban maradt Lehár-kompozíciókból felépített Első szívdobbanás című daljáték  - jóval a zeneszerző halála után – a rádióban nyerte el „darab-formáját”, hogy később Rose de Noël címmel arasson jelentős színházi sikereket.

A Zenés TV-Színház soron következő bemutatója abban különbözik az előzőektől, hogy nem operett, s magyarul még sohasem játszották! Akkor bukkantam rá erre a Rosentock und Edelweis című kis tréfára, amikor egyszer, nagyon-nagyon régen, egy Lehár-műsort készítettünk a Televízióban. A különböző operettekből kiragadott zenei idézeteket összekötő szövegrészeket azzal színesítettük, hogy, közben a zeneszerzőről archív filmfelvételeket vetítettünk. Ezek a dokumentumok sok mindent elárultak arról a világról is, amely a Bad Ischl-i kastélyában akkor magát Lehárt vette körül, manapság viszont ennek már csak emlékeit őrzi. Amikor az a bizonyos műsor készült, csak arra kerestem adatokat a különböző életrajzokban, hogy melyik volt az első – ott készült - mű. Az ember azt képzeli, hogy a környezet szárnyakat ad a képzeletnek, és valami egészen kivételes alkotás születik. De vajon melyik? … És lám csak… hogy is mondja a bölcs? „Egeret szültek a hegyek.” Igaz, nagyon mókás kis egeret, egy remek zenés tréfát, amelyet aztán nem is színházban, hanem a „Hölle”, vagyis a „Pokol” nevű kabaréban játszottak (s melyet később Pesten is a Royal Orfeumban mutattak be – német nyelven). Ez a kis mese – amely most Alpesi történet címmel jelenik meg a képernyőn -, jelképesnek is tekinthető: a városlakó zeneszerző kiszabadul a falak, az emberek, a mindennapos tennivalók, az őt körülvevő zaj, füst, az állandó mozgás szorításából; csend, nyugalom, hegyek, jó levegő, kiegyensúlyozottság veszi körül… Így kezdődik a mese is: Rosentock úr, a bécsi rövidáru nagykereskedő felmászik a zergék világába, és találkozik egy Edelweiss nevű tehenészlánnyal…

/Ruitner Sándor/ - Rádió és Televízióújság, 1988. május 9-15. szám

2019. szeptember 7. szombat , 21:30 - 00:20  - ma éjjel ismét láthatjuk az MTV  M5 csatornáján a Budapesti Operettszínház 2017-es Sybill-produkcióját, ami tavaly egyszer már adásba került. 

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: operettjének főbb szerepeiben Fischl Mónika, Frankó Tünde, Szendy Szilvi, Oszvald Marika, Dolhai Attila, Vadász Zsolt, Kocsis Dénes játszik.

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Ének- és Zenekara valamint Balettkara.

Vezényel: Bolba Tamás

Díszlet: Cziegler Balázs

Koreográfus: Bodor Johanna

Rendező: Szabó Máté

Kapcs. 1198. sorszám

Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya

Az operett televíziós változata

A Zenés TV Színház  bemutatója: 1988. március 6., MTV 1., 20.10 – 22.00

Az operett szövegét írta Julius Brammer és Alfred Grünwald.

Fordította és átdolgozta: Szenes Iván. 

Szereposztás:

Violetta, virágáruslány –  Kocsis Judit (énekhangja: Kárpáti Magda)

Ninon, színésznő  - Kováts Adél (énekhangja: Zempléni Mária)

Raoul, festő – Lippai László (énekhangja: Laczó András)

Florimond, zeneszerző – Hirtling István (énekhangja: Gerdesits Ferenc)

Henry, költő – Laklóth Aladár (énekhangja: Korcsmáros Péter)

Spaghetti, végrehajtó – Szilágyi Tibor (énekhangja: Kovács Péter)

Hadügyminiszter – Iglódy István (énekhangja: Palcsó Sándor)

Színigazgató – Csákányi László

Durand asszony – Törőcsik Mari

Margot – Kádár Flóra

Tiszt – Izsóf Vilmos

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Selmeczi György

Dramaturg: Ruitner Sándor

Zenei rendező: Fejes Cecília

Koreográfus: Kramer György

Díszlettervező: Kézdi Lóránt

Jelmeztervező: Schäffer Judit

Vezető operatőr: Márk Iván

Rendező: Maár Gyula

Ruitner Sándor előzetes, ajánló cikke az RTV Újságban (1988. február 29.- március 6.):

Az utóbbi években úgy hozta a véletlen, hogy a Zenés TV-színház sorozatban mutatott be zenés színpadi keretbe foglalt életrajzokat. Olyan műveket, amelyek önmaguk értékein, valamint a közönségnek nyújtott nemes és tanulságos szórakozáson kívül, a dramaturgnak is különös élvezetet kínáltak. (Természetesen az előkészítés, a tervezés szakaszában, hiszen a megvalósítás már a rendező és a színészek személyes ügye. szinte zártkörű játéka.) Ezeknek a speciálisnak is nevezhető munkáknak eredményeképpen a televízió nézői tanúi lehettek Mozart és Salieri tragikus kimenetelű találkozásának (Rimszkij-Korszakov – Puskin drámája nyomán írt – operájában); láthatták a képernyőn a romantika, a bécsi dalköltészet halhatatlan mesterét, Franz Schubertet (a Három a kislány című Berté-daljáték főhőseként)… most pedig ebbe a sorozatba kívánkozik Kálmán Imre Montmartre-i ibolyája, amelynek művész-szereplőit szintén a valódi nevükön teszi a partitúra címlapjára a Julius Brammer-Alfred Grünwald írópáros. A darab főhőse, Delacroix, a festő ugyan – az általánosan ismert Eugen helyett – Raoul nevet kapja az operett-keresztelőn, költő és muzsikus társa, Murger és Hervé azonban megőrzi a lexikonokban is olvasható személynevét, az Henrit és a Florimond-t. (Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, hogy Murger drámája nyomán született Puccini világhírű operája, a Bohémélet, Hervé Lilije, vagy a Nebáncsvirág pedig ma is kasszasiker, ha valamelyik színház műsorra tűzi.)

A Montmartre-i ibolya szerzői operettszínpadokon szokatlan légkört, környezetet teremtenek a játék köré, amelybe a nélkülözésektől terhes, párizsi művészsorsokon kívül nagyszerűen beleillik a részeges, kolduló öregasszony és utcai énekes leánya, valamint a szinte elérhetetlen álomkép: a színház – hőseink darabjának bemutatójával, primadonnájával, s annak miniszter hódolójával.

Az operettek sokszínű forgatagában különös, egyéni színt képvisel Kálmán Imre műve, s Maár Gyula rendezéséről is ugyanezt mondhatjuk el, ha körülnézünk a tizenöt éves Zenés TV Színház – immár meglehetősen gazdagnak tekinthető – tárházában.

"...nem ok nélkül szerepelnek a legnagyobb operaénekesnők és énekesek repertoárján" Persze, mivel ők el is tudják énekelni.

Néhány "illetékes"-t le kellene ültetni a TV elé, és megnézetni velük pár,  az archivumból előásott korabeli operett.felvételt, még akkor is, ha csak fekete-fehérben van meg egyik-másik! Pl. Csárdáskirálynő, Víg özvegy, Luxemburg grófja, stb - hogy legyen már némi fogalmuk az operett-ről, mint műfajról, és az operett-rendezés mibenlétéről. És persze kellene néhány művész, aki akar és képes egy operett-szerepet elénekelni, eltáncolni, stb. Szóval irány az archivum!

Egyébként a Lehár, Kálmán, Ábrahám, stb operettek áriái, mindhatnám slágerei nem ok nélkül szerepeltek, szerepelnek évtizedek óta a legnagyobb operaénekesnők és - énekesek repertoárján!

Bár a Víg özvegy Házykivételével  egyébként sem kedvelem ez az előadás méltatlan a műhöz minden téren

Gyenge, nagyon gyenge előadás volt; az idén készült televíziós színházi közvetítés felvételét megtekintve megerősített engem - visszaigazolja -, amit két évvel ezelőtt írtam a másik topicban a bemutató előadás színvonaltalanságáról, Lehár világsikerű Víg özvegyének eljelentéktelenítéséről.

♫♫ ''Lippen schweigen, 's flüstern Geigen...'' ♫♫
Aber was, Budapesten? HiHeTétlen :-(((

Egy-két kivétellel harmatgyenge énekesi produkciók. Danilo alakítóját színpadra sem lett volna szabad engedni. Egyáltalán hogy kerülhetett ez a színvonalon aluli előadás a képernyőre. A zenekari hangzás alig hasonlított Lehár művének hangulatára.

A 2017-es bemutatóhoz viszonyítva egy szétesett produkció volt. Mintha mindenki minél hamarabb túl akart volna lenni rajta. Nem hallottam a humorosnak szánt részeknél a közönség nevetését, az ismert indulóknál a közönség együtt tapsolását, ami pedig rendszerint bejön. Brrr...

Elkeserítően rossz előadás volt.

Ma éjjel az M5 csatorna közvetíti a Budapesti Operettszínházból - felvételről

2019. augusztus 31. szombat 21:00 - 23:40

Lehár Ferenc: Víg özvegy

(2019) (160')

A főbb szerepekben:

Glavari Hanna – Fischl Mónika
Gr. Danilovics Daniló - Homonnay Zsolt
Báró Zéta Mirkó – Földes Tamás
Valencienne, a felesége – Lukács Anita
Camille de Rosillon – Vadász Zsolt
Nyegus – Laki Péter
Sebastian Cascade – Csere László
Raoul Saint Brioche – Magócs Ottó
Kromov – Faragó András
Olga – Oszvald Marika
Bogdanovics - Dézsy Szabó Gábor

Közreműködik: az Operettszínház  Balettkara (koreográfus: Lőcsei Jenő), Énekkara (karigazgató: Drucker Péter) és Zenekara

Zenei vezető-karmester: Makláry László

Alkotók:

Szövegíró: Viktor Léon és Leo Stein

A verseket Mérey Adolf nyomán újra fordította: Baranyi Ferenc
Fordította és mai színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila

Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó

Rendező: Szabó Máté

 (Bemutató előadás: 2017)

Magyar Hírlap – 1970. szeptember 26.

Vita a tévéoperettről

 „A műhely közbeszól”

Eredetileg nem akartam hozzászólni. Ügy gondoltam: a tv zenés színházának dramaturgiája cikk helyett további bemutatókkal érveljen az operettvitában. Furcsa érzés ugyanis az „alperes szemszögéből” bekapcsolódni egy olyan tárgyalásba, amelyet a T. Bíróság tagjai: bírák (vagy bírálók), esküdtek (vagy esküdt ellenségek), vagy vádlók és védők több mint egy évszázada folytatnak egy nevezetes gyermektartási per kapcsán. E gyermeknek — az operettnek — betoppanását éppoly pimaszul váratlan eseménynek tarthatták annak idején szülei — a színpadi dráma és a szalonmuzsika —, mint amilyen provokatívan rendhagyó volt késői leszármazottjának, a tv zenés színházának létrejötte a mai magyar kulturális életben.

A kezdet kezdetén Offenbach mester még szabadjára hagyta a szertelen — odamondogató, politizáló — ifjút. Később aztán számos pártfogója lett, és végül sikerült is a kamaszoperettet beíratni egy szigorú és nemes hagyományokkal rendelkező konzervatív nevelőintézetbe, ahol is leszoktatták fenegyerekeskedő magatartásáról, és jól nevelt társasági lényt faragtak belőle. A polgárközönség igényének megfelelően egyszerűen slágertermelö gépezetté változott. Új habitusában igazán hatásosan töltötte be — hogy úgy mondjam — a mai táncdalfesztiválok szerepét. Eljátszott egy este tíz-tizenöt számot, ebből a közönség kiválasztotta a győztes hármat.
Később, a technika fejlődésével megváltozott a helyzet. Előbb csupán a győztes dalokat, az operettek slágereit kezdte sugározni a közben népszerűvé lett közlőeszköz, a rádió; azután pedig a szerzők rájöttek arra: teljesen felesleges egy egész estét átzenélni ahhoz, hogy három slágert „eladhassanak”. Megírták azt a három számot, és a színpadot átengedték igazi hivatásának. Ez lehetővé tette, hogy elkezdődjék és még ma is tartson egy új korszak, amelyben a dráma és a zene kölcsönösen egymásért él és egymást szolgálja a színpadon. Amerikában megszületett, majd Európába is bevándorolt az új műfaj, a musical.
De vajon tényleg új ez a műfaj ?
Egészében igen, de részleteiben korántsem az. Atomokban már magukban hordozzák eszközeit a klasszikusok is, de még a slágerrendeltetésű operettek is. Ez az aprónak igazán nem nevezhető atomocska pedig nem más, mint a zenei együttes, az ensemble. Ennek megteremtése már igazi zeneszerzői — és nem slágerszerzői — feladat. Jelentkezése a különböző szintű operettekben olykor már operai igényű, és ilyen értelemben valódi drámai mag hordozója. A darabot szolgálja, a cselekményt fejleszti tovább. Az ilyen művek hallgatása közben figyelni kell, nem lehet elandalodni, tehát már nemcsak az érzelemre apellál, hanem az értelemre is. Ha mármost ezekből az atomokból megpróbálunk egy teljes estét betöltő zenés játékot felépíteni, az eredmény meglepő lesz: a musical születik meg, szinte a szemünk láttára.
No persze a folyamat nem ilyen egyszerű, de el kellett mondanom mindezt, hogy lássák: új műfajok nem születnek előzmény nélkül.

Az eddig elmondottakban mindenesetre azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy az operett (s ennek egyik kései alvállalkozója, a tv zenés színháza is): zenés műfaj.
Meg kellene próbálni tehát elsősorban erről az oldalról megközelíteni, és ebből az aspektusból bírálni.

Az inkriminált három bemutató, amellyel a tv zenés színháza három egymást követő szombaton jelentkezett, nemcsak felkeltette a figyelmet, de a kedélyeket is felkavarta. E sorok írója nem vállalkozik arra, hogy a megvalósítás teljességéről számot próbáljon adni; az olvasónak be kell érnie a dramaturg szándékainak rövid ecsetelésével.

Az 1920-as évek végén a nagyérdemű közönség felháborodottan távozott a Clo-clo (Vörös macska) című operett bemutatójáról. — Mit képzel ez a Lehár? Az ember azért jön a színházba, hogy egy évre el legyen látva új slágerrel — és szép melódiák helyett bohóckodnak a színpadon. Sehol egy dal, amit elpötyögtethetek a zongorán, vagy eldúdolhatok, ha „hangulatom” van. A Vágyom egy nő után.,., az volt az igazi! — A siker tetőfokán álló Lehár Ferenc a húszas években megsértette tehát a „nagyérdeműt”, mert zeneszerző akart lenni és nem slágerszerző. S ha ezek után 1970-ben egy dramaturgia — a zeneszerző születésének ünnepi, 100. évfordulóján nem egy agyoncsépelt, ezerszer megrágott és átalakított Lehár-operettet mutat be nyitódarabként, hanem ezt az első magyar (vagy talán az első európai) musical- kísérletet, akkor furcsának kell tartani, hogy a mai kritikusok egy része a produkciót „ósdi kacatnak” és a vállalkozást személyes sértésnek tekinti.

A következő bemutatóhoz, Lajtai Régi nyár című daljátékához nem szükséges ilyen tudálékos jegyzetet írni. Szórakoztatni szerettünk volna vele: játszani. És persze közben muzsikálni is. Szórakoztatni: finoman megformált színészi játékkal. Játszani: mai játékot egy régi, operett sémájára. Muzsikálni: a játékhoz és a szórakoztató szándékhoz alkalmazkodva. S ha ez a film valakiben nosztalgiát ébresztett volna egy valóságos „régi nyár” iránt, az magára vessen, mert nem figyelt oda sem a játékra, sem a muzsikára, sem... az idézőjelre.

És most elérkeztünk harmadik bemutatónkhoz, s vele együtt a következő vádhoz: a történelemhamisításhoz.
őszinte megkönnyebbülésemre a Házasodj, Ausztria! bemutatója tájékán az Iskolatelevízió éppen nyári szünetet tartott, így nem kerülhetett bemutatásra a napóleoni kor — a történész szemszögéből. Mégis izgultam. Nem is magam, és nem is a musical szerzőtriója miatt. Mikszáth nimbuszát féltettem. És nem is alaptalanul. Egy szigorú ítész észrevette a csalást: a darab nem követte híven a történelmi eseményeket! Mentségül egyetlen apróságot szeretnék felhozni.
Adásunk kizárólag szórakoztató céllal készült — vagyis játék volt csupán. S talán bocsánatos bűnt követtünk el, hiszen egy sokkal merészebb történelemhamisító szerzőpár darabját évtizedek óta hatalmas sikerrel játsszák szerte az országban. Igaz, annak hősét nem Aklinak hívják, hanem Háry Jánosnak, de a köret: Ferenc császár, Mária Lujza, Napóleon és a többiek — ugyanazok.

Talán még egy évtizeddel ezelőtt is hagyományos, vagy éppen meseszerű daljáték megírására ihlette volna alkotóit a mikszáthi téma; ám hogy most végül mégsem az lett belőle, azt — tisztelt Bírák, Esküdtek, Vádlók és ítészek — írják annak a dramaturgiának a számlájára, amely tiszteli ugyan a nagy elődöket, mégis a mai közönséget olyan produkciókkal igyekszik szórakoztatni, amelyek formájukban tükrözik az alkotás évét, 1970-től... az ítélethozatalig.

Őszintén remélem, hogy keresetlen szavaim, nem az utolsó szó jogán hangzottak el.

Ruitner Sándor,
a televízió dramaturgja

Az M5 csatorna éppen most ismétli az "Olasz Estély Sonya Yonchevával" gála televíziós közvetítésének a felvételét. (21.05 - 22.50)

(Kapcs. 1286. sorszám)

Persze Tiboldi Mária volt Grisi.  Köszönöm, hogy ezt megemlíted.

A kiírt szereposztás csak a főbb szereplőket tünteti fel, mindenki másét, így Tiboldi művésznő szerepét (pedig  jelentős szerep az övé is) külön nem jelöli, és mint írtam: "további közreműködők" között említi a korabeli műsorújság.  (Bezzeg a Rádió Dalszínháza teljes stódiófelvételének szereposztása feltünteti a legkisebb szerepet alakító művész nevét is.) 

Gyerekkoromban hányszor újranéztem a Három a kislányt... a cselekményről csak valami homályos fogalmam van, de a gyönyörű ruhák meg kalapok nagyon megmaradtak :D

Úgy emlékszem, Tiboldi Mária Grisit, az énekesnőt alakította, akinek a szerepe több, mint egy „további közreműködő”.

Kapcs. 808. sorszám

Kiegészítés

Három a kislány

Az ötletet, hogy a Három a kislányt képernyőre kellene vinni, tulajdonképpen egy másik dramaturgiai munkám adta. Több mint két évvel ezelőtt, bevallom: némi elégedettséggel néztem az akkor megvalósult  Mozart és Salieri című Rimszkij-Korszakov operát, s közben azon törtem a fejem, nincs-e az elfekvő „kincsek” között olyan életrajzi zenés ,ű, amelynek televíziós változata legalább így tud hatni? Ekkor jutott eszembe a Schubert-kompozíciókra épített, és a bécsi romantika egyik legnagyobb zeneköltőjének életét ábrázoló Berté-operett; amelynek szereplői közül nem csak a főhős, Franz Schubert, de a darabban az őt körülvevő baráti kör tagjai is mind-mind megtalálhatók a lexikonokban: Franz Schober báró, a költő, aki azonos keresztnevével a játék alapkonfliktusát szolgáltatja; Johann Michael Vogl, a Bécsi Udvari Operaház énekese; Moritz von Schwind, a festő; és végül Nepomuk Gumpelwieser, a rajzoló…

1916. január 15-én egy magyar földön született, de ízig-vérig osztrák zeneszerző, Berté Henrik megteremtette a bécsi operett új arculatú színpadi formáját. Ez nem valamifajta zenei megújulást hozott, mint a századforduló után Lehár Ferenc Víg özvegye, hanem kifejezetten dramaturgiai tanulmány volt, színpadi formaváltás. Hozott – természetesen – zenei változást is, hiszen a kor muzsikája kívül rekedt a színház falain; a komponista alázatos szolgaszerepet vállalt, leporolta, másfajta rendbe rakta Schubert mester szerte heverő kottapapírjait. Szakmai körökben a bemutató óriási vihart kavart, miközben a pénztárakat valóságos ostrom alatt tartotta a publikum, amely látni akarta a darabot, hallani Schubert muzsikáját. Bertét a szentségtörés vádjával támadó osztrák zeneesztétákkal szemben egy német zenetörténet-író, Ottó Keller így védte meg: „… Mit használ a népnek Schubert, ha a lakosságnak csak csekély töredéke ismeri a műveit? Most, ebben az operett-, vagy daljáték-formában felhívták a figyelmet Schubertre. A közönség megismerte a nagy mester pompás muzsikáját, mégpedig csorbítatlan formájában, és könnyen bebizonyítható, hogy a Három a kislány bemutatója után sokkal több Schubert-kottát adtak el a világ zeneműkereskedései, mint előzőleg…”

A darab sikere az életrajzi-operettek egész sorát inspirálta: először folytatódott a Schubert-krónika, megszületett a Médi; aztán színpadra lépett Schumann, Liszt, Beethoven, Mozart, Offenbach, sőt a bécsi népénekes, Schrammel is… Az irányzat egyik utolsó, magyarországi megnyilvánulása – jóval a felszabadulás után -, a Fővárosi Operettszínházban bemutatott, de meglehetősen szolid sikerrel játszott Szerelmi álmok volt, amely ismét Liszt életéről szólt.

Most, amikor a Zenés TV Színház a Három a kislány bemutatására készül, jómagam, valamint a következő stáb, a következő művészgárda már egy jövő évi bemutató, a Montmartre-i ibolya című Kálmán Imre-operett zenefelvételeit készítjük. Azét a darabét, amelynek szintén vannak történelmi művész-szereplői: A Három a kislány bécsi baráti köréhez hasonlóan, a párizsi Montmartre-on él három üres zsebű fiatalember, Raoul, Florimond és Henry. A három keresztnév mögött pedig három nagy egyéniség rejtőzik: Raoul Delacroix, a festő; Florimond Hervé, a zeneszerző; és Henry Murger, a költő… Ám ez a jövő „zenéje”… Most még maradjunk Schubertnél, művészbarátainál, Tschöll üvegfestő mester három aranyos lányánál, és a bécsi romantikánál, amely még így, operettbe foglalva is, bizonyára kellemes estét szerez majd önöknek.

/Ruitner Sándor/ - RTV Újság, 1987. május 25-31.

Kapcs. 1277. sorszám

KIEGÉSZÍTÉS

„Szellő szárnyán”  - Huszka-est a IV-es stúdióban

Televíziós operettfilm-összeállítás (Bemutatója: 1985. október 10., MTV 1., 20.00 -21.00)

 (60')

Huszka Jenő négy operettjének - Mária főhadnagy, Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő - legnagyobb slágerei hangzanak el a műsorban.

 Közreműködik: Kovács Zsuzsa; Lehoczky Éva; Oszvald Marika; Pászthy Júlia; Sass Sylvia; Tiboldi Mária; Zsadon Andrea; B. Nagy János; Bács Ferenc; Bende Zsolt; Berkes János; Horváth Bálint; Jankovits József; Németh Sándor; Ötvös Csaba; Palcsó Sándor;

 a Magyar Televízió tánckara (művészeti vezető Molnár Ernő);

 a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Hidas Frigyes

Koreográfus: Bán Teodóra és Keveházi Gábor

Szerkesztette: László Zsuzsa

Díszlet: Langmár András

Jelmez: Tóth Barna

Vezető operatőr: Dubovitz Péter

Rendezte: Apró Attila

A műsorvezető: Bács Ferenc

Mária főhadnagy

1. „Szabad-e remélnem?” (Pászthy Júlia, B. Nagy János)
2. Antónia dala (Tiboldi Mária)
3. „Én mától kezdve” (Pászthy Júlia, B. Nagy János)
4. Palotás (MTV tánckara)

Bob herceg

1. Bob belépője (Berkes János)
2. A királynő dala (Lehoczky Éva)
3. A holló legendája (Bende Zsolt)
4. Annie és Bob kettőse (Oszvald Marika, Berkes János)
5. Gárdainduló (Palcsó Sándor és az MRT Énekkarának férfikara, MTV tánckara)

Gül baba

1. Leila és Gábor diák kettőse (Zsadon Andrea, Jankovits József)
2. „Darumadár fenn az égen” (Ötvös Csaba)
3. Leila dala (Zsadon Andrea és az MRT Énekkarának nőikara)

Lili bárónő

1. „Szellő szárnyán…” (Sass Sylvia, Horváth Bálint)
2. „Gyere, csókolj meg, tubicám” (Kovács Zsuzsa, Németh Sándor)
3. „Egy férfi képe” (Sass Sylvia)
4. „Tündérkirálynő, légy a párom” (Sass Sylvia, Horváth Bálint és az MTV tánckara)

1331

Kedves joska141, nem kerülte el figyelmemet ez a beírása,költőinek szánt kérdése (sem), de inkább közvetetten, apránként és folyamatosan reagálok, ma pl. a Társművészetek/1345-ben. "Felemás eredményt hoz"  megjegyzése pedig mélységes jóindulatáról, jóhiszeműségéről tanúskodik :-) mások, máshol, nem kevesen, nem kevés helyen -olykor e fórumon is- erősebb jelzőket használnak. 

Magam részéről miután absz jobb oldali vagyok csupán a csalódottság szólalt meg.Egyes énekes teljesírményekről pedig nem is írtam,pedig volna mit.

Budavári Palotakoncert - 2019 augusztusa

Pótlólag ideírom a  Duna TV-ben sugárzott gálakoncert II. részének a műsorát:

Lehár Ferenc: Paganini - Maria Anna-Elisa dala: „Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz!” (Fischl Mónika)

Kálmán Imre: A Bajadér – Radjami dala: „Óh, bajadérom, megöl érted a vágy!…” (Vadász Zsolt)

Dunajevszkij: Szabad szél – Pepita belépője: „Az ördög bújt belém…” (Szendy Szilvi, balettkar)

Lehár Ferenc: A mosoly országa – Liza és Szu-Csong „szív-duett”-je: „Lótuszvirág! ... Szív! Hogyan tudsz így tele lenni, mondd?..." (Bordás Barbara, Boncsér Gergely)

ifj. Johann Strauss: Éljen, a magyar! – polka  (Fitos Dezső Társulatának táncegyüttese)

Erkel Ferenc: Bánk bán – Bánk áriája, II. felv.  „Hazám, hazám…” (Ninh Duc Hoang Long)

Kálmán Imre: Marica grófnő – „Ringó vállú csengeri violám, kisangyalom…” (Dancs Annamari, Laki Péter)

Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Józsi dala: „Vad cigánylegény vagyok”  (Vadász Zsolt, balettkar)

Cigánytáncok (Fitos Dezső Társulatának táncegyüttese)

Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Ilona csárdása: „Messze a nagy erdő…/Volt, nincs, fene bánja…” (Fischl Mónika, km. két táncos - Fitos Dezső koreográfiája)

Ábrahám Pál: Viktória – „Tyúkocskám!”  (Oszvald Marika, Peller Károly, balettkar)

Huszka Jenő: Erzsébet – „Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van…”  (Szendy Szilvi, Laki Péter)

Finálé - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – „Húzzad csak kivilágos virradatig!...” (Az összes közreműködő énekes, táncos)

Tisztelt Fórumozók!

Olvasva az idei Palotakoncertről szóló, nem éppen az elragadtatást tükröző, soraikat, szeretnék valamit kérdezni. Kérem, fogadják el, hogy nem álnaívitás lesz a kérdésem: tényleg érdekel a dolog.

Miért van az, hogy egy-egy olyan esemény, intézmény, ami mellé az aktuális kormányzat, itt döntően kulturális kormányzatot értek, teljes szélességgel odaáll és minden eszközzel támogatja, az jórészt felemás eredményt hoz?

Gondolok itt elsődlegesen a Nemzeti Színház helyzetére, az Operaház helyzetére, a Palotakoncertek támogatására, az Operettszínház újrapozicionálására.

Az elmúlt hetekben-napokban több televíziós csatornán ismételték például Mága Zoltán különböző Újévi koncertjeit. A látogatókból gyakorlatilag egy egész országgyűlési ülésnapot ki lehetett volna állítani. A koncertek színvonalát nem kívánom minősíteni.

Minden felsorolt példa az ország helyzetéhez viszonyítva írtózatos mennyiségű pénzt vitt el, de az eredmények? Miért? Miért?

Valóban gyrnegécske volt az idei konceert.Számomra egytelen pozítívum Fischl Mónika hangja volt .Valószínűleg jó tanárt talált,.mert tavaly bizonyí sok helyen magas hangjai nem a helyükön szóltak most pedig könnyedén szárnyaltak,bomba biztosasan.Az egész koncert a kissé lepusztult.kiállításával a fáradtság jeleit mutat

Meghallgattam a Budavári Palotakoncert 2. részét. Fischl Mónika szép hangját leszámítva alig volt értékelhető produkció. Azaz dehogynem: a megjegyezhetetlen nevű ázsiai (vietnámi?) tenorista értékelhetően: mulatságosan énekelte a Hazám, hazám-áriát. Kiskero eltűnésével nemhogy tisztességes, de még "tisztességtelen" táncoskomikust sem tudtak kiállítani: Laki Péter nyomokban sem tartalmaz tehetséget, Peller Károly csak (ólom)súlyban zárkózott föl partner(nőj)e mellé. Az új első karmester, Pfeiffer Gyula mintha egy középiskolai fizikatanári katedráról ugrott volna át operettgálát vezényelni.

Budavári Palotakoncert - 2019 augusztusa

Tegnap este láthattuk a Duna TV-ben  az operett-gála felvételének I. részét

Amire emlékszem  a koncertből az különösen két értékes operarészlet volt, nívós előadásban kaptuk.

A műsorból (az elejét nem láttam, később kapcsolódtam be a közvetítésbe):

Kacsóh Pongrác: János vitéz – Iluska dala (Bordás Barbara)

Johann Strauss: Egy éj Velencében – Lagúna-keringő (Vadász Zsolt)

Fényes Szabolcs: Maya – Vidám kettős: „Galambom-bo-bom” (Dancs Annamari, Laki Péter)

Verdi: Traviata – Violetta nagy áriája, I. felv. (Fischl Mónika, km. Ninh Duc Hoang Long – háttérből énekhangja) (olasz nyelven)

Delibes: Lakmé - Virág-duett , I. felv.  – Lakmé és Mallika kettősét Fischl Mónika és Bordás Barbara adta elő (francia nyelven)

Volt  még: Ábrahám Pál Viktória c. operettjéből a „Honvéd banda szól a Stefánián” c. vidám jelenet,  meg egy Huszka-operettdal is...

Fellépett:  Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Dancs Annamari, Fischl Mónika, Bordás Barbara, Peller Károly, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long, valamint a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny különdíjasai: Faragó Alexandra és Dénes Viktor. 

Az I. rész zárásaként Lehár: A víg özvegy – Grisette-dalt  + Offenbach: Orfeusz az alvilágban – kánkánt adták elő a Budapesti Operettszínház énekművészei, tánckara.

Az Operettszínház Zenekarát  Pfeiffer Gyula vezényli.

Ma 20.05 – 21.00 között láthatjuk a Duna TV-ben felvételről a II. részt