Szabó Máté, rendező: Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés
ZENÉS SZÍNHÁZ
Marton Éva - 2019.06.16. 13:00 Fidelio.hu
„Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Három évvel ezelőtt Szentendrén indult útjára az egyedülálló színházi együttműködés, a Co-Opera: a Szentendrei Teátrum, a Debreceni Csokonai Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a Miskolci Nemzeti Színház és a Budapesti Operettszínház társulata a Magyar Állami Operaház szólistáival együtt lépnek fel most Szentendrén június 29-én. A Szentendrei Teátrum 50. születésnapját ezzel a rendhagyó operagálával is ünneplik, amelyet Szabó Máté rendez. Vele beszélgettünk.
- Mozart, Donizetti, Rossini, Bizet, Delibes operáiból ad elő részleteket húsz művész. Hogyan kapcsolódnak majd egymáshoz az egyes részletek?
- Különleges kísérletnek gondolom, ahogyan az egymáshoz kapcsolódó részletekből egyszer csak létrejön egy történet, arca, arculata lesz. Felszabadultsággal, kellő kreativitással érdekes este születhet belőle. Dinyés Dániel zeneszerzővel, az est karmesterével lehet közösen gondolkodni, tele van ötletekkel, kivételesen leleményes zenész. Ez örömzene, lesznek például olyan duettek, amelyeket nem ketten, hanem több pár énekel együtt, kvázi dupladuett, vagy egy tercettben minden hangfajból ketten szerepelnek, ilyen nincs, de nevezhetjük például „terc-szextettnek”. Nevezhetjük, de nem nevezzük. Ez egy lehetőség arra, hogy elszabadulhasson velünk együtt a néző fantáziája is. Ezek a nagyon ismert művek így összeeresztve valójában egy izgalmas kísérlet részei.”
PREMIER: június 29., 21.00 óra
Esőnap: június 30.
Fellépő művészek:
Balczó Péter, Bátki Fazekas Zoltán, Bordás Barbara, Busa Tamás, Cseh Antal, Farkasréti Mária, Fischl Mónika, Fodor Beatrix, Frankó Tünde, Hanczár György, Kálnay Zsófia, Kendi Lajos, Keszei Bori, Kiss András, Kolonits Klára, Laki Péter, Mester Viktória, Pataki Bence, Rálik Szilvia, Schnöller Szabina
Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dinyés Dániel
Rendező: Szabó Máté
1111
Június 29.: Operagála! Idén nyáron a Co-Opera Szentendrén tartja évfordulóját és az 50 éves Szentendrei Teátrummal együtt ünnepel.
A hazai és nemzetközi operaszínpadok kivételes tehetségeit felvonultató gálán népszerű részleteket hallhatnak Mozart, Rossini, Verdi és Puccini operáiból.
A formabontó koncert rendezője, a fiatal művészgeneráció kiváló képviselője, Szabó Máté.
Három évvel ezelőtt Szentendrén indult útjára az egyedülálló színházi együttműködés, a Co-Opera. A Szentendrei Teátrum, a Debreceni Csokonai Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a Miskolci Nemzeti Színház és a Budapesti Operettszínház társulata, a Magyar Állami Operaház szólistáival együtt eddig több mint 100 előadáson kápráztatta el a közönséget kiváló produkcióival határon innen és túl.
PREMIER: június 29., 21.00 óra
Esőnap: június 30.
Fellépő művészek:
Balczó Péter, Bátki Fazekas Zoltán, Bordás Barbara, Busa Tamás, Cseh Antal, Farkasréti Mária, Fischl Mónika, Fodor Beatrix, Frankó Tünde, Hanczár György, Kálnay Zsófia, Kendi Lajos, Keszei Bori, Kiss András, Kolonits Klára, Laki Péter, Mester Viktória, Pataki Bence, Rálik Szilvia, Schnöller Szabina
Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dinyés Dániel
Rendező: Szabó Máté
Belépőjegyek:
https://szentendreiteatrum.jegy.hu/
Zsöllye vacsora nélkül: 10.000 Ft
Helyek vacsorával: 13.000 Ft
V.I.P. helyek vacsorával: 20.000 Ft
Vacsora: 19 órától 20:30-ig
„A műfaj örök” - Interjú Kolonits Klárával és Dinyés Dániellel
ZENÉS SZÍNHÁZ
Csabai Máté
2019.06.27. 14:35 Fidelio.hu
„Szentendrén operagálát ad a Co-Opera, az előadás előtt a Kolonits Klára–Dinyés Dániel házaspár beavatott abba, mire kell figyelnie egy énekesnek, és mire egy karmesternek. Arról is szó esett, mi változott a zenében Puccini óta.
- Az opera műfaja száz-kétszáz évvel korábban a csúcspontján volt, Puccini vagy Verdi valósággal sztárnak számítottak, ahogy az énekesek is. Ma ez miért nem lehetséges? Hogyan kell közelíteni az operához a 21. században?
Kolonits Klára: Maga a műfaj örök. Lehet, hogy nincs már olyan hisztérikus közönsége a zeneszerzőknek, mint a 19. században, de azok, akik szerelmesei a műfajnak, éppolyan lelkülettel hallgatják. És az énekesek körülötti érzelmi felfordulás állandónak tűnik.
Dinyés Dániel: Nem lehet úgy tenni, mintha ugyanabban a korban élnénk, amikor Puccini és a többiek hatni tudtak. Minden korszakban megvan a leggyorsabb út a közönséghez, hogy miként lehet nagy hatást elérni. Volt egy hosszabb korszak, amikor ez az operát jelentette. De mára, a komolyzenei ága a zeneművészetnek, amit mi művelünk, sokkal inkább a háttérbe szorult a popzenével vagy a musicallel szemben. Ma a musical körüli hisztéria hasonlít a leginkább a valaha volt operai hisztériához. Örülök neki, hogy így van? Nem, de nem is ez számít, mert a tényeknél nincs helye az érzelmeknek.
Puccinit és Verdit sem kell keresnem a mai korban, mert ennek a mai kornak nem ők a megválaszolói, ez így fals kérdés.
[…]
KK: Mint bel canto énekes, nekem természetesen a bel canto a szívemhez legközelebb álló irányzat. A zenetörténet egészen máshogy alakult volna, ha Donizetti tovább él. (Ötven évesen hunyt el, 1848-ban – a szerk.) Olyan magasságokba jutott el, amit Verdi nem tudott épp onnan folytatni. Azt itthon meg egyáltalán nem ismert, hogy Donizetti is harminc-negyven, egészen kiváló kortársával vetélkedett, akik közül próbált meg kitűnni. Egy korszak összegzője volt, nem magányos vándora.
DD: […] A gála különlegessége lesz, hogy senki nem énekel egyedül, egymásnak adják az énekesek a szólamokat, az áriából duett, tercett lesz. Egy felhőtlen, jókedvű operával eltöltött estének nézünk elébe.
KK: Én Constanza nagy C-dúr áriájával kezdem az estét, majd a Don Pasquale Norina áriáját Fischl Mónival és Keszei Borival adjuk elő hárman. A harmadik számom, Delibes Lakméjából a Virág duett lesz, szintén Fischl Mónival, amiben az alsó szólam vállaltam be, két okból: hogy végre duettezhessünk a Mónival (főiskolás korunk óta várunk erre) és hogy egy kicsit mezzo lehessek, ami mindig is az álmom volt, csak a biológia lottó mást dobott nekem..."
[...]
Kapcs. 1102. és 1092. sorszámok
Bartók Rádió sugározza ma délután
14:13 -15.00 Kolonits Klára (szoprán) és Zsoldos Bálint (zongora) hangversenye
Liszt Ferenc művei
1. S'il est un charmant gazon (Ha van bájos pázsit, Victor Hugo verse),
2. Oh, quand je dors (Ha álmom mély, Victor Hugo verse),
3. Lasst mich ruhen (Hadd pihenjek, Hoffmann von Fallersleben verse),
4. Comment, disaient ils (Töprengés, Victor Hugo verse),
5. La tombe e la rose (A sírhant és a rózsa, Victor Hugo verse),
6. Go not, happy day! (Boldog nap maradj, Alfred Tennyson verse),
7. Mignon (Johann Wolfgang von Goethe verse),
8. Genfi harangok (Les cloches de Genéve) Zarándokévek, I. év - Svájc (Zsoldos),
9. A gondolkodó (Il penseroso) Zarándokévek, II. év – Olaszország (Zsoldos),
Ráadás: 123. Petrarca-szonett - I vidi in terra angelici costumi (Láttam földreszállt angyalt)
Magyarul:
"A magyar szoprán, erényeként kétségtelenül biztos és tudatos technikájának, hangilag kifogástalan Violettát rajzolt fel. Az első felvonást záró nagyjelenetben pontos koloratúrákat és biztos magasságokat mutatott, beleértve a hagyományos Esz-t is. Az előadás folyamán hitelessé tette, köszönhetően a megfelelő hangsúlyoknak, a legdrámaibb pillanatokat, egészen az érzelmi belefeledkezés csúcsáig az "Addio del passato" alatt, melyet szinte teljes egészében szép színű, gömbölyű és jól projektált mezzavocéval énekelt. A volumen mindig megfelelő volt, a hangnak nem okozott problémát, hogy betöltse az egész termet. Az olasz kiejtés is összességében jónak bizonyult, esetleg egyes vokálisok hangképzésében javítható. "
A FB-ra fölkerült az I felvonásbeli nagyária kalóza. Ennyiből is kitűnik, mennyire találó Nagy Katalin kifejezése az előadásra: "ártalmatlanul modern". Könnyedén illeszkedik bele ebbe a stílbe Kolonits Klára, aki az elegáns kék estélyiben remekül mutat . A rendező csak néhány kisebb játékot kér tőle, például a két rész között pezsgőt tölt magának.
Annál több minden zajlik le az énekeső arcán és hangjában!
A lassú részben Kolonits lágy, puha, szinte kislányos tónust kever ki. Arra utal, hogy bár Violetta sok mindent megélt már a férfiak mellett, de szerelmet még soha nem vallottak neki, és most éppen úgy érzi magát, mint egy 17 éves. Ettől összezavarodik, hisz benne is ismeretlen érzések ébrednek.
Ezek után a cabalettában - a Kolonitsot nem ismerők számára váratlanul - vad koloratúrák száguldalnak, ami zeneileg is kifejezi, mennyire fölkavarja őt a felismerés, és milyen mélyen (és magasan!) megmozgatja. És mennyire ellentmondásosan fogadja az új helyzetet. Az ária végén vagány magas Eszt énekel. Mondhatnánk, ez természetes egy Éj királynőjétől. Ám akárhány jó Violettát ismerünk, akik soha nem éneklik ezt a hangot, esetleg sátoros ünnepeken kísértik meg.
Kolonits úgy énekli az E stranót, hogy a hagyományos zenekedveló operarajongókat éppúgy elbűvöli, mint az operműfaj legmélyebb titkain meregő esztétaféléket.
...és még operaclick.com
Il soprano ungherese ha tratteggiato una Violetta vocalmente irreprensibile in virtù di una tecnica di emissione indubbiamente sicura e consapevole. Nella grande scena che chiude il primo atto ha sgranato agilità precise e acuti sicuri, compreso il mib di tradizione. Nel prosieguo della recita ha reso credibili, grazie anche all’uso di accenti appropriati, i momenti più drammatici, sino a toccare l’apice del coinvolgimento emotivo durante l’Addio del passatocantato quasi tutto con una mezzavoce di bel colore, rotonda e ben proiettata. Il volume è risultato sempre appropriato e la voce non ha avuto problemi ad espandersi sicura in tutta la sala. Anche la dizione italiana è risultata complessivamente buona seppure perfettibile nella fonazione di alcune vocali.
...és még egy kritika egyenesen Novarából :-)
Legyen meg itt is ez a recenzió:
Café Momus - zéta -, 2019-04-15 [ Budapesten ]
Kedves Nagy Katalin, köszönjük szépen!
Május 5. Olaszország, Novara, Teatro Coccia, Verdi: La traviata, Violetta- Kolonits Klára
Először egy kis turisztikai bevezető: Novara 100.000 lakosú megyeszékhely Piemont tartományban, Torinó és Milánó között mintegy félúton. Mára komoly iparterület veszi körül a kisvárosi hangulatát megőrző kedves belvárost, ahol kiemelkedő műemlékek tulajdonképpen nincsenek (legnagyobb nevezetességük a Visconti-Sforza téglavár és az egyik templom különleges vagy inkább csak feltűnő kupolája). A színház itáliai mértékkel „modern” 1888-ban nyitotta meg kapuit. Apró érdekesség, hogy az első előadást egy 19 éves fiatalember, bizonyos Arturo Toscanini vezényelte.
A város nagyon büszke operai hagyományaira, a mai délután is megtelt a színház.
A rendezés „ártalmatlanul” modern. Mondhatnánk akár retrónak is a 60-as évek szerinti díszletet, jelmezeket. Semmi polgárpukkasztás, semmi formabontó ötlet, nincs még egy árva kerekesszék sem. Végig az volt az érzésem, hogy a rendező nagyon szereti a művet, szívesen megrendezné akár Lucchino Visconti vagy Franco Zefirelli modorában is, de nem akarja kockáztatni a maradiság vádját.
A zenekarról kitartó internetes nyomozással sem tudtam meg semmit: a színház zenekara (Orchestra del Teatro Coccia) a helyi konzervatórium zenekarával (Orchestra del Conservatorio Cantelli di Novara) együttműködésben. Egyenletes színvonalon, szépen játszottak.
A kórus nagyon tetszett, színpadi jelenlétük is meggyőző volt. Kiváló produkciójuk után, nagy meglepetéssel olvastam, hogy az immár 110 éves trecatei Coro San Gregorio Magno lelkes amatőrökből áll, akik közül csak néhányan léptek/lépnek zenei pályára.
A karmester, Matteo Beltrami fellépett a miskolci Bartók Fesztiválon is. Biztos kézzel irányította a zenekart, a közönség lelkesen ünnepelte.
Az olasz énekesek közül még senkit nem hallottam korábban. Egyikük sem okozott csalódást, de nem lettem semelyikük rajongója sem. Végül is mi (a férjem és én) Kolonits Klárát szerettük volna hallani. Jelentjük: Jött, látott és győzött.
A tőle megszokott színvonalon, kiválóan énekelt. Hibátlan technika, kifejezőkészség, muzikalitás, az előadásba tökéletesen belesimuló színészi játék. Minden jelenése, áriája és kettőse után felhangzott a taps, nem maradtak el a lelkes „Brava” bekiáltások sem.
(A körülöttem ülők csak egy dolgot, a művésznő olasz kiejtését illették kritikával, de erről inkább később írnám meg a személyes véleményemet. Olyan apróság ez, ami nem homályosíthatta el a méltán megérdemelt sikert.)
A facebookon nagyon sok fotó taláélható Kolonits művésznőtől.
Kíváncsian várom a debütről a híreket.
Majd kérünk beszámolót is, kedves Katalin... ;-)
Kedves Fórumtárs!
Nagyon köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre a fellépésre. Bár időről időre felkeresem a művésznő honlapját, nem vettem észre. Mindezidáig nem "járt felém" és csak irigykedem azokra, akik otthon hallhatják. Most végre itt lesz a közelben. Reményeim szerint el fogok jutni a vasárnap délutáni előadásra.
A Képmás magazin májusi számában interjú jelent meg a művésznővel. Az interjú eleje itt olvasható, a címlap itt tekinthető meg.
Honlapja információi szerint a művésznő két Violettát énekel május elején Észak-Olaszországban: Novara, Teatro Coccia. Ha már itthon nem énekelheti a szerepet, legalább Kolozsváron és itt színpadra lépet Violettaként. Örülök neki, de a másik szemem sír, hogy Pesten miért nem hallhatjuka szerepben - jövőre Lucia sem lesz, Hugenották sem.
A Bartók Rádió ma este közvetíti:
19:35 – 21.29 Kapcsoljuk a Budapest Music Center Koncerttermét
BTF 2019 | KOLONITS KLÁRA ÉS ZSOLDOS BÁLINT KONCERTJE – LISZT-DALOK
- Kolonits Klára – szoprán
- Zsoldos Bálint – zongora
(Ism. április 17., 12.36)
Liszt Ferencet egész életében foglalkoztatta a dal műfaja. Más szerzők darabjaiból átiratokat készített, ő maga pedig a 19. század szinte valamennyi vokális stílusában kipróbálta magát, s többek között német, francia, olasz és magyar nyelvű versszövegeket zenésített meg. Több mint hetven dalt írt, hosszú zeneszerzői pályája során némelyiket több ízben is átdolgozta. A legjobbak Alan Walker szerint a „hiányzó láncszemet alkotják Schumann és Hugo Wolf között”.
E művek – technikai és értelmezési szempontból is – kivételes feladatot jelentenek mind az énekesek, mind a zongoristák számára. Kolonits Klára széles spektrumú előadóművész, dalénekesként pedig évek óta keresi, kutatja és előadja a műfaj történetének kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb darabjait. A zongoraművész Zsoldos Bálint az USA-ban töltött évei alatt kezdett el élénkebben érdeklődni az énekelt zene iránt, a közelmúltban Kolonits Klárával együtt Rachmaninov dalaiból állítottak össze koncertműsort.
Interjú a művésznővel és Zsoldos Bálinttal, az április 7-én esedékes Liszt-dalestjük kapcsán
Éljen, éljen! A francia közönség nagyon szerencsés. Pesten mikor lesz Norma bemutató? Nem ártana a Lucia után.....
Kijött a toulouse-i Théâtre du Capitole programja a jövő szezonra. Eszerint Kolonits Klára két Normát énekel ott, szeptember 27-én és október 9-én, valamint lesz egy koncertje október 3-án.
Sajnálatos,,hogy az Opera magazin már csak online érhető el.Érdemes elolvasni beatrrice által már ajánlott két nagyszerűriportot az egyiket ide is linkelem Kolonits Klára:
Öt év után, másodszor nyerte el tavaly nyáron a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címet a huszonöt éve a pályán lévő Kolonits Klára. Az énekművész kalandként éli meg, hogy akár szélsőséges figurák bőrébe bújhat, és nem esik nehezére ki-lépni a szerepből a függöny legördülte után. Zsiray-Rummer Zoltán„Felelősséget is jelent a kamaraénekesi cím, nem csak dicsőséget. Számíthatok arra, hogy a társulat, főleg a fiatalabb kollégák, figyelemmel kísérik a pálya-futásomat, tehát egyfajta mintaként jelenek meg akaratlanul is” – vallja a szoprán. Számára a jó és előrevivő szerepek, a nagyszerű muzsikusokkal, rendezőkkel folytatott kemény munka jelenti a legnagyobb kitüntetést, hiszen ezek biztosítják a fejlődést. „Ugyanakkor a szakmai díjak és elismerések adhatnak új lendületet, és egyfajta láttamozását az elvégzett feladataimnak” – teszi hoz-zá. A drámai koloratúrszoprán intenzív munkával töltötte a telet: december legvégétől két hónap alatt előbb A denevér, majd A hugenották, utána pedig a Lammermoori Lucia szériájában énekelt. Kérdésünkre, hogy miként készül fel egy-egy ilyen sűrű időszakra, azt mondja: fontos, hogy fejben mindig kitűzzön egy új célt, mit is akar az adott időszakban elérni a figurával. Míg egy premier rendkívüli feszültségekkel jár, ilyenkor, amikor újból elővesz egy-egy szólamot, már nem csak a hangi telje-sítményre és a figura „életre keltésére” koncentrál, hanem a szerepben el is tud mélyedni, az alakítás pedig egyre finomodhat.De természetesen továbbra is a hangi megvalósítás a legfontosabb: Kolonits Klára a vokális felkészülést ahhoz hasonlítja, mint amikor a sportolók egy nagyobb verseny előtt edzőtáborba A repülésgyönyörűségeLAMMERMOORI LUCIA | Fotó: Rákossy Péter22Portré
vonulnak. „Mivel Valois Margit ritkán fordul elő a repertoárban, szinte újból a nulláról kellett felépítenem a mos-tani szériához. A budapesti Opera a Lammermoori Luciát az ősváltozatban játssza, amelyben más, magasabb a hangfekvés, ezért komoly kihívást jelent” – mutat rá.Az elmélyülésben segíti, hogy a törté-nelem és az irodalom közel áll hozzá. Valois Margit alakjának megformálá-sához például – aki történelmi, létező személy volt –, különböző forrásokból tájékozódott. Többek közt Alexandre Dumas Margot királyné című regényéből merített, hogy a szerep rövidsége elle-nére is hús-vér, vágyakkal és érzelmek-kel teli nőalak legyen. A színészi munka nem valamiféle leküzdendő nehézség számára, inkább vágyott lehetőség, és izgalmas kérdés, hogy miként lehet egy figurát sokszor, sokféleképpen eljátszani. Rengeteget tanul az Operabe-avató-sorozatból, ami immár a Hatszín Teátrumban zajlik, és amelyet férjével, Dinyés Dániel karmesterrel és Göttinger Pállal visz (korábban Ascher Tamás is közreműködött ezeken az esteken). Itt talált rá arra a belső lazaságra, amin be-lül az erős testi tudatosság és a szellemi asszociációk sorozata is megjelenik. „Az évek múltával egyre jobban hiszek a takarékos gesztusrendszerben, abban, hogy kevés, de pontos mozdulatokkal jelenjek meg a színpadon. Bár nekem ez nagy kihívás, mert az életben izgő-moz-gó személyiség vagyok” – magyarázza. Az idő múlása egy-egy karakterben érdekes jelenség Kolonits Klára szerint. „Ahogy változik az ember, a hangja, a teste, a lelke, úgy más és más érdekli vokálisan és színészileg is az adott szólamból. Ez a megtett út az igazán érdekes a pályán. Egy szerepnek mindig meg kell őriznie a rugalmasságát, mert ettől lesz lélegző a figura” – mondja. Különösen felvillanyozó a számára, ha egy operai alakot több rendezésben, hosszú évekig alakíthat, így mód nyílik a kísérletezésre is. Nagyon fontos, hogy megtalálja a kulcsot hozzájuk: mint elmeséli, a Lammermoori Luciában már hamar felfedezte, hogy a gyermekké válás, az egyszerűség és tisztaság festi le legjobban a lélek és az elme megha-sadását. A királynéként és szerelmesként egyaránt sebzett Valois Margit összetett sértettségét, vagy A denevér Rosalin-dájának kettős érzelmeit nagy munka hitelesen ábrázolni, de ez a legnagyobb cél számára.Ami az operettet illeti, bár sokan lesaj-nálják a műfajt, az énekművész szerint ez téves meglátás. Ő maga három A DENEVÉR | Fotó: Berecz ValterPortré23
évig énekelt primadonnaszerepeket a Budapesti Operettszínházban, és mint elmondja, valóban mások a vokális kihí-vások. A bel canto kifinomultságát nem igényli a műfaj, de ez igaz az operairo-dalom nagy részére is. „Viszont azonnali hatást kell elérni, mert ahogy a prima-donna elénekli a belépőjét a színpadon, az ott ülő közönség már eldöntötte, hogy szereti-e őt vagy sem, míg az operában hosszabb idő alatt nyerhető meg a hallgatóság” – fűzi hozzá.Az énekművészt megkérdeztük a lelki teherről is, arról, hogy például a tragikus sorsú Lammermoori Lucia megformálása után milyen érzés ke-ríti hatalmába, amikor lemegy a szín-padról. „Vannak olyan operaénekesek, akik egy-egy estén nehezebben teszik le a szerepet, nálam azonban viszonylag könnyen megy. Szakmai kérdések persze foglalkoztatnak az előadás után, de ezek a karakterek fiktív személyiségek, és nem hagynak nyomot a civil életemen. Annál gyakoribb, hogy az egy-egy élet-szakaszban az engem foglalkoztató nagy életkérdések beleszüremked-nek ezekbe az operai alakokba, és ezek bőrébe bújva egyfajta terápiás játékként megpróbálnak megoldód-ni” – magyarázza. Szavai szerint a pályája azért haladt ebbe az irányba, mert szeret több életet végigélni, más sorsokba belebújni, válaszokat találni, döntéseket megélni, és minél szélsőségesebb egy figura, annál iz-galmasabb mindez. „Egy-egy előadás óriási energiákat szabadít fel bennem. A játék, a zene síkjában való létezés, a repülés gyönyörűsége, ahogyan egy-szer Latinovits Zoltán megfogalmaz-ta, az elérhető emberi örömforrások közt is az egyik legnagyobb” – vallja az énekművész. oA HUGENOTTÁK | Fotó: Csibi SzilviaPortré24
Az Opera Magazin január-márciusi számában interjú olvasható a művésznővel.
Érdemes az utána következő Gruberova-interjút is elolvasni, és megfigyelni a hasonlóságokat.
Kolonits Klára Violettát énekel Kolozsvárott, az előadást Dinyés Dániel vezényli. Részletek a fidelioról itt olvashatók.
❤️❤️❤️
A tegnap esti Lammermoori Lucia-előadás alatt, és a végén felállva, sok-sok tapsunkkal és bravóinkkal ünnepeltük Kolonits Klára elragadó, tündökletes Luciáját!
Kapcs. 693., 694. sorszámok
Bartók Rádió ma délutáni adása, 12:36 - 13.46 Koncert
Dalszínház utcai dalestek
Kolonits Klára (szoprán) énekel Zong. km.: Dinyés Dániel
1. Franz Schubert: a) Margit a rokkánál, b) Te vagy a csend, c) Vadrózsa,
2. Robert Schumann: a) Hallom a kedves hangját, b) Ajánlás, c) Holdas éj, d) A lótuszvirág,
3. Clara Schumann: a) Szereted a szépséget, b) Sötét álmok,
4. Johannes Brahms: Szívem vágya oly szép Op. 63. No. 5.,
5. Edvard Grieg: a) Csónakban Op. 60. No. 3., b) Álom Op. 48. No. 6.,
6. Liszt Ferenc: a) Csengj, halkan dalom, b) Mily szép, mily földöntúli szép, c) A víg pacsirtaszó, d) A Rajnánál, e) Ha van bájos pázsit, f) Ha álmom mély, g) Boldog nap maradj,
ráadás: Liszt Ferenc: Te, ki az égben vagy
(Magyar Állami Operaház, Székely Bertalan-terem, 2016. június 4.)
Kolonits Klára – Meyerbeer: A hugenották - Erkel Színház (2017)
Forrás: Facebook
Ma este:
19:00 : Cegléd
Református Nagytemplom
VERDI: Requiem
Kolonits Klára, Szántó Andrea, Kovácsházi István, Kovács István
Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez.: Alpaslan Ertüngealp
Ma este 19:30 : Vác
Székesegyház
Kolonits Klára, Szántó Andrea, Kovácsházi István, Kovács István
Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez.: Alpaslan Ertüngealp
VERDI: Requiem
Akkor végül lemondta - én egyébként abban reménykedtem, hogy az Ernanit kitűzzik még pár előadásra ebben az évadban is tavasszal vagy ősszel és esetleg akkor Kolonits is kap 2-3 előadást. Sajnos ez nem látszik megvalósulni. Kár. Ahogy az is, hogy az Operaház nem gondolkodik kora Verdikben, és egyelőre újabb Donizetti bemutató sem lesz - nem, a Szerelmi bájital utazó előadása nem lesz akkora durranás. Egy Boleyn Anna előadás akár pár alkalommal koncertszerűen, akár külföldi énekeseket is meghívva inkább lenne az. És pár alkalomra még az Erkelt is nagyjából meg lehetne tölteni - egy operaháznyi néző biztosan összejönne egy koncertszerű előadásra az Erkelben.
Sajnos nem énekel Szegeden. Fodor Beatrix énekli mindkét előadást.
A művésznő Szegeden novemberben kétszer énekli Almaviva grófnét a Figaróban.
20:48 – 21.59 _ a Bartók Rádió ma esti műsorából
Ludwig van Beethoven: Missa solemnis
Ea.: Kolonits Klára, Kálnay Zsófia, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell (ének),
Nemzeti Énekkar, (karig.: Somos Csaba),
Óbudai Danubia Zenekar, vez.: Hámori Máté
(Zeneakadémia Nagyterem, 2018. április 26.)
(Ism. szeptember 1., 13.48)
Újabb hattyú a fedélzeten...:-)
Újabb hattyú a fedélzeten...:-)
Fidelio.hu., port.hu., jegymester.hu stb. portálokon most is az a műsor és előadók vannak megnevezve, amit bemásoltam ide.
A Café Momus ajánlóját - bevallom - csak felületesen tekintettem át. Nem jól tettem. (Megjegyzem, a tegnapi műsorajánlóban olvastam a Müpa Üvegtermébe meghirdetett „Hangulatkoncert”-ről is. Húrokon dalolva… (Bellini-dalok - Drahos Evelin – ének; Bress Bálint – gitár); ezt a zenei eseményt már nem másoltam át, a Bellini-topicba - s jól tettem! -; mivel érdekelt volna, a neten még rákerestem és olvastam, betegség miatt elmarad a koncert. De azért még rákérdeztem a Müpánál, hol megerősítették az információt.)
Ezek után már bánom, miért nem jártam el ugyanígy a Rádió Márványtermi koncertje esetében is; de ha figyelmesen elolvasom a Momus napi koncertajánlóját, az eltérés a fenti internetes portálokén megjelent műsorprogram-leírástól már szeget ütött volna a fejemben…
Mellesleg, idemásolom egy régi bejegyzésemet a fórumon található Robert Schumann-topicból: az 53. sorszám alatt írtam a következő sorokat a felejthetetlen, szép koncertélményemről:
2007. április 19. Festetics Palota – Tükörterem
„Frauenliebe, Dichterliebe” – Hangversenysorozat Robert Schumann emlékére
KOLONITS KLÁRA dalestje
zong. km: Dinyés Dániel
I. Clara Schumann: Szereted a szépséget,
II. Robert Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors - dalciklus Adalbert Chamisso verseire, a) Egyszer láttuk egymást, b) Ő a legdicsőbb a Földön, c) Hogy így van, nem tudom hinni, d) Te színarany kis gyűrű, e) Jöjjetek lányok, f) Nézel rám, g) Szívemre zárlak ,én gyermekem, h) Rám mérted ezt a szörnyű,néma gyászt,
III. 1. Clara Schumann: Hat dal Op.13., a) Szerelmi varázs, b) A lótuszvirág, 2. Clara Schumann: Hat dal Op.23., a) Mit sírsz,te virág, b) Egy fényes reggelen, c) Titkos sugdolózás itt és amott, d) Zöld dombon, e) Ez olyan nap,mely teljes csak hangokkal lehet, f) Óh öröm, óh öröm
IV. 1. Brahms: Öt duett Op.6.. (km: Meláth Andrea- ének), a) Hangzatok No.1., b) Hangzatok No.2., c) A parton, d) Vadászdal, e) Óvakodj tőle, 2. Brahms: Balladák és románcok Op.75., a) Jótanács, b) Walpurgis-éj (km: Meláth Andrea - ének)
(Festetics Palota Tükörterme, 2007.április 19.)
„Ott voltam ezen a koncerten, és elbűvölten hallgattam Kolonits daléneklését. Mert ezt a műfajt is értő, ebben is kiváló énekesnő! Aki ott volt, meggyőződhetett arról, hogy nemcsak az opera és az operett terén tud örömtelit nyújtani művészetével. Ott állt egyedül a pódiumon, a zongora mellett, és sallang- és maníroktól mentes szép énekével mindenkit megbabonázott! A német romantika minden szépsége benne foglaltatott produkciójában, amit vastapssal köszönt meg hálás közönsége. A Festetics Palota Tükörtermének intim légkörében a különleges akusztika miatt a zongora „nyelvezete” és az énekhang „kicsengése” érezhetően nem mindig volt szinkronban egymással, ami mit sem csorbította a befogadás élvezetét. Kolonits Klára szépséges szopránján felcsendülő Clara - és Robert Schumann dalokból, valamint Meláth Andreával duettben énekelt Brahms darabokból csak úgy sugárzott a szépség, amelyből jólesően töltekeztünk.”
Nyugodtan jöhettél volna, utána még egész dalestnyi program volt.
A műsor nem az volt, amit Búbánat idemásolt (nem is értettem, miért tette, a műsorajánlóban a végső verzió volt), ugyanis a kürtös megbetegedett és tiszta dalest lett.
Az indító négy Clara Schumann dal pompás fölvezetés volt az Asszonyszerelem, asszonysorshoz, ami egészen mély értelmezésben szólalt meg.
A szünet után Mendelssohn ritkán hallható dalai következtek (én még sosem hallottam őket élőben). A három Csajkovszkij-dal egészen más világ volt, Kolonitsnak egészen elképesztő affinitása van hozzájuk (ez nagy meglepetés volt), a koncertzáró kilenc Grieg-dal pedig méltó koronája volt az estnek...
30 percet késett a buszom (M3), így hiába ajánlott fel nekem egy kedves hölgy egy jegyet hétfőn, nem tudtam odaérni időben. milyen volt a koncert?
Edvard Grieg 175
Magyar Rádió Márványterme
1088 Budapest, Pollack Mihály tér 8.
2018. június 05. (kedd) 19:00
Kolonits Klára (szoprán),
Benyus János (kürt),
Dinyés Dániel (zongora)
Műsor:
Richard Strauss: Alpesi kürt – dal
Schumann: Adagio és allegro
Grieg-dalok
Schubert: A folyónál – dal
Grieg: Intermezzo
Grieg-dalok
Tadolini: L’eco di Scozia
Gounod: Barcarola; Chantez Noel!
Ma este 6-kor a Bartók Emlékházban (1025 Budapest Csalán út 29):
BARTÓK: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA
Május 24. csütörtök 18 óra
DVD-bemutató és sajtótájékoztató
Kolonits Klára – Kovács István
Az EPS produkció szervezésében
A belépés díjtalan
Mezei Néző azt írja a Facebookon: "Kolonits Klára a Bartók Emlékházban fog beszélgetni a Kékszakállú filmjéről (18h)"
Már kaphatók a jegyek Kolonits Klára és Dinyés Dániel esti kerti koncertjére, június 2, Óbudai ZeneZug Fesztivál, Óbudai Társaskör
November 19-én pedig a művésznő Verdi Requiemjében énekel Kecskeméten
Most fedeztem fel, hogy Kolonits Klára Kékszakállú-felvétele megjelent DVD-n.
Kolonits Klára Lucia szerepében (is) „lubickol”! - csütörtökön ismét elkápráztatott minket a Donizetti – Walter Scott – Cammarano hősnőjeként az Erkel Színházban!
Mint Lammermoori Lucia (is) Kolonits - most is - lenyűgözött és elbűvölt mindenkit; szerintem minden szívet megdobogtatott az a megható jelenet, melyben a szerencsétlen, szépséges Lucia örök szerelmet esküszik annak az ifjúnak, akiről tudja, hogy sohasem lehet az övé; s felhangzik előbb Lucia, majd Edgardo ajkáról s végül egymáséba simulva a felejthetetlen, csodaszép ária-kettősük, melynek kicsengése a szívek legmélyére hatol: „ Verrano a te sull” aure, i miei sospiri ardenti…” - aki bár ezerszer hallotta - látta a legkülönfélébb szereposztásokban és sok-sok Luciával a címszerepben Donizetti mesterművét, lehetetlen betelnie Kolonits Klára művészetével. Lírai- koloratúr-drámai szopránjával játszi könnyedséggel ontja az áradó dallamokat, biztos technikával, minden hang, ritmika, megformálva a helyén van, és közben sugárzik, ragyog, szárnyal, és mosolyog, könnyes szemmel is mosolyog – s ez a mosoly, s vele együtt az „aranyhang” a szívemig hatol, átjár és valami katarzisba torkollik bennem.
Az előadás végén, az álló ováció alatt, a tomboló közönség vastapsa közepette ott fenn a színpadon Kolonits Klára - nem tudom hányadszor -, ismételten, általunk megdicsőül; a mennyei hangok hallatára a mennyek kapuja kitárul….
Szegedi Csaba baritonja ezúttal remekül szólt, ilyen szépen régen hallottam énekelni, őt is ünnepelte a publikum. A fiatal vendég tenor, Giordano Luca, különösebb hatást nem tett rám: énekhangja kissé „sápadt”, a magasságai ugyan megvannak, de fent elvékonyodik, halványan cseng ki, kissé erőtlen – egyébként ígéretes, rokonszenves énekes… Fried Péter Raimondóját öröm volt újra hallani magvas basszusán; áriája utáni tapsok méltán csattantak fel… Vörös Szilvia Alisa kis szerepében is kitűnik jelentős hangmatériájával - tudjuk,jóval többre hivatott, amint ennek jelét más operaszerepeiben már többször kifejezésre juttathatta.
Kocsár Balázs kiválóan dirigált és fogta össze az Operaház Énekkarát és Zenekarát.
A megújult díszlet sokkal kedvezőbb benyomást tesz rám a korábbi - „átmeneti” – vastraverzes megoldáshoz képest, így a „romantika” is jobban a „képbe” kerül…
Donizetti pazar dallamvilága engem gyermekkoromtól fogva kísért! A Lammermoori Lucia vitathatatlan remekmű, és ha ilyen csillogó megszólalásban kapjuk, mint most is volt hozzá alkalmunk, akkor a gyönyörű kadenciák, az elbűvölő, hirtelen felcsapó cabaletták, a recitatívóknak a különböző lelkiállapotot tükröző zenei motívumai (de Lucia első áriája, kettőse Enricoval, aztán a szextett, a vagy a kétrészes őrülési jelenet, Edgardo áriája és halála is, az énekkar jeleneteivel együtt) döbbenetes szépségekkel telítik meg a befogadó hallgató-néző közönséget. Engem mindig torokszorító érzés kap el közben, beleélem magam a szereplő karakterek lelkivilágába: a fájó lemondás, a szerelemtől és az élettől való búcsúzás szívszorító dallamai, az elborult értelem lélegzetfojtó futamai, vad és szépséges trillái; a megbántottság, a kérlelhetetlenség, gyűlölség, a kétségbeesés, az aggódó szeretet, a hűség és vak engedelmesség tenor, bariton, basszus , mezzoszoprán és mindenekfelett a koloratúr Lucia szólamai, s azok nagyszerű harmóniákban összeolvadó szextettje: a két ellenség drámai duettje, a szerelmesek hűségesküje, Edgardo gyönyörű búcsúáriája - mindez áthat engem, lelkivilágom, formálja érzéseimet, felgyújtja vágyaimat, képzeletemet…
Összefoglalva: Donizetti Luciája tökéletes. Lírája – mindenekelőtt Kolonits Klára tüneményes alakításának jóvoltából, páratlanul magas fokra emeli a gyöngédséget, érvényre juttatja a szerelem finom árnyalatait, de főként az asszonyszív szépségeit. ….(Ez utóbbit nemcsak a „nemzetközi nőnap” ideje mondatja velem…) Ez csengett le nekem a csütörtök esti operaelőadás során.
Mostanában elgondolkozom azon, hogy kedvenc regényíróm, Walter Scott, aki nem élte meg a műve nyomán komponált opera 1835-ös bemutatóját (1832-ben hunyt el), ha ma élne, milyen dicséretekkel halmozná el az „Ő” Luciáját mint operahősnőt: mondjuk Kolonits Klára sugárzó „éteri” tisztaságú énekhangját meghallva és átszellemült, fizikai lényét megpillantva operaszínpadon…
