Azért kicsit jobban körülírja, mint én.
Pedig, kedves IVA, éppen azt mondja.
V'è la risorsa... poi del mestiere... colla donnetta, col cavaliere... lalalala!
Természetes, hogy a tetszést Rossini zenéje aratta, de azon is lehetett volna gyengíteni rossz fordítással. Ez sikeresnek bizonyult.
Tudjuk, hogy a napjainkra a fodrász szakmába olvadt borbély szakma korábban apróbb orvosi, fogorvosi tevékenységekre is kiterjedt. Akárhogy is, testi-lelki bizalmon alapuló szolgáltatás, amitől nem áll távol a házasságszerzés sem. De bármennyire kiterjedt is a borbély szakterülete, azzal mégsem mutatkozhat be, hogy ő legremekebb kerítő.
Borbelyuzlet nyilik Sevillaban, a tulaj kiirja: a varos legjobb borbelya!
Egy ido utan ugyanabban az utcaban ujabb borbely nyit uzletet, kiirja: az orszag legjobb borbelya!
Figaro is borbelyuzletet nyit az utcaban, kiirja: az utca legjobb borbelya!
Az összes verziót megpróbáltam énekelni, s továbbra is "legremekebb" párti vagyok...:-)
Rossini zenéjének tudható inkább be a nagy tetszés, mert a szellemes szöveg teljesen eltűnt. Figaro nem borbélyként köszön be illetve búcsúzik el, hanem - csupa komoly, mély magánhangzókkal (12-ből 10 mély hangrendű) - tekintélyt parancsoló módon; majd elmondja, hogy jól felszerelt borbélyüzlete valójában csak álca, jövedelme főleg (mondjuk finoman) párkapcsolat-teremtésből származik, ráadásul éjjel-nappal kész intézni minden ügyet. A borbélykodó szövegben elmosódik a lényeg: az egész városban minden ilyesféle dolgot ő bonyolít. Nem (a legre-mek-mek-ebb) borbély, annál bizony jóval több!
A pergő, rövid szótagokat mondod?
eredeti kb: – ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ – – –
legremekebb kb: – – – – – ˛ – ˛ ˛ – – –
hacsak nem így énekeljük:
Lá-sa-to-kbe-ne-ma-le-gre-me-keebb-bóór-bé(lyt)...
sokoldalú kb: – ˛ ˛ – – ˛ ˛ ˛ – – –
Fogadjuk el azt is, hogy felirat nem kíván énekelhető lenni (hála az égnek).
Mr Briggs örülne társalgásunknak, hiszen a Doctor of Musical Arts tudományos fokozatához jóval közelebb jutna, ha ismerné a felhozott érveket - pro és kontra. Álmodó korábban bölcsen kifejtette: Ezt szeretjük, mert ezt szoktuk meg. Az új nem tetszik még akkor sem, ha netán valamicskével jobb az előzőnél, vagy ugyanolyan gyengécske.
Kétségtelen, hogy a bennem a legremekebb -szófordulatban van valami kedves kecskés mekegés, a kecskeszakáll pedig borbélyért kiált, így van némi kapcsolódás az eredeti tartalomhoz, főleg akkor, ha elfogadjuk, hogy a factotum borbélyt jelent.
A cím pedig lehetne Il factotum di Siviglia. :-)
Az operafordításnak nemcsak az eredeti szöveget kell alapul venni, hanem az eredeti ritmust is. A példánál maradva: a "Largo al factotum della città!" mondat ritmusképlete az első és az utolsó két hangsúlyos szótag közé egy sor pergő rövid szótagot tartalmaz. Ez a "Lássátok bennem a legremekebb borbélyt" fordítással tökéletesen egyezik, lévén a szöveg pergő, nem tartalmaz zavaró mássalhangzótorlódásokat. Azaz: tökéletesen énekelhető.
Az "Íme a győztes, sokoldalú borbély!" viszont korántsem... Sajnos az "Itt a mindenes, a derék polgár! Itt van!" sem annyira hatásos, próbáljuk csak kiénekelni az eredeti ritmusra...
Én tágabb családodban, a fórumon is örülök, ha teszel ellene, de a „minden erőddel” azért takarékoskodj. Ki tudja, mi jöhet még.
De, én elhiszem Neked, hogy a felsorolt szavak nem találhatók meg Figaro belépőjének eredeti szövegében. Viszont a sok száz magyar nyelvű előadás, az egykor népszerű rádió- és lemezfelvételek elragadtatott hallgatói nem is kifogásolták ezt. Valószínűnek tartom, hogy Harsányi Zsolt és Blum Tamás nem boldogult az olasz szöveg tükörfordításának mutatós versbe szedésével. Ez is igazolja, hogy a műfordítás kényszerűen alkotó tevékenység is.
(Máté Péter Elmegyek című és kezdetű dalának szövegét sem leljük a Sylvie Vartan előadásában világslágerré vált Nicolas-ban.)
Az az igazság, hogy tudjátok rólam elég magas a toleranciaszintem a modern rendezésekkel kapcsolatban, nem mondható ez el a szövegekkel kapcsolatban.Nem akarok erős szavakat használni, de gyűlölöm az ilyenfajta "aktualizálását", mert a köznyelvben is utálom, hogy egyre sorvasztják, sms-nyelv, email-nyelv, hangulatjelek szavak helyett... Minden erőmmel teszek ellene, legalábbis a saját családomban.
Nagy örömömre szolgált - zéta - szövegelemzése, ritka csemegeként még példákat is idéz a cikk. Az alpárinak nevezett szöveg valóban alpári, talán a hajléktalanosított/kerekesszékesített, ízlésficamos operarendezés-irányzat velejárója. De tényleg annyival rosszabb az új változat?
Figaro "belépőjének" befejező sora az első sorra tér vissza
és szép koszorúba öleli a cavatinát:
Largo al factotum della città! >...> Sono il factotum della città!
Ezt a fontos versképletet nem oldja meg a "szállóigévé vált" HB-mondat. Az "új" szövegnek szintén nem sok köze van az eredeti olaszhoz és ijesztően emlékeztet a korábbi hasalásra.
Lássátok bennem a legremekebb borbélyt! >...> Mert előtte hárul az akadály. (HB)
Íme a győztes, sokoldalú borbély! >...> Fellendül az üzlet, száguld a bolt! (G)
Alig hihető, de az alábbi szavak egyáltalán nem fordulnak elő az eredetiben:
Lássátok, bennem, legremekebb, BORBÉLY, mert, előtte, hárul, akadály, győztes, fellendül, üzlet, száguld, bolt.
Nyilvánvaló, hogy G fordítása a korábbi, nagyon pontatlan szöveget gyötörte mai szlenggé, azonban az előtte hárul az akadály sem sokkal szebb nyelvileg, mint az esküszöm, fojtva lesz. De vajon olvasható-e valahol, hogy az új G-szöveg felhasználta a HB-fordítást?
Az pedig egyformán rossz, ha az un fior di bellezza magyarul egy nyíló rózsa vagy egy helyes kiscsaj, hiszen legalább a recitativokban illene alkalmazkodni az eredeti tartalomhoz.
„Az első fecske, ha jól rémlik, pár éve a Gianni Schicchi volt, a Mario és a varázsló párjaként” – írja -zéta- az Operettszínház operajátszási hagyományának kezdetéről.
Hát… az attól függ, melyik évszázadban láttuk azt az első fecskét. 1981 tavaszán Beaumarchais szerelmi történetének folytatását, a Figaro lakodalmát láthattuk: http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=18825&kr=A_10_%3D%22Figaro%20lakodalma%22
Elkeserített, amit az új magyar „fordításról” olvashatunk.
„A francba!” – ez ráadásul nem is korunk köznyelvében élő káromkodás. Hosszú ideig az amerikai filmek sokkal durvább káromkodásait „fordították” így a szinkronszövegekben, hogy azok miatt le kelljen későbbi időpontban sugározni egy-egy filmet, sorozatot.
Pierre Tschaïkovsky:
Az "-ov" vagy "-ev" végződésü szláv eredetű nevek a német nyelv kiejtési szabályainak megfelelően hasonultak f vagy ff végződésre, ami aztán végleges változatként maradt meg. Egyébként tényleg borzalmas átírásokkal találkozunk, néha egyik-másik nevet a google vagy a youtube berkeiben csak többedik próbálkozásra lehet megtalálni!
Anton Rubinstein:
Ő maga elég konzekvensen Sergei Rachmaninoff-ot ír.
Ahogy a viselője használja a saját nevét, az kéne legyen a legelső, ha idegbajt kapsz tőle, ha nem. Rahmanyinov, avagy ahogy aztán végül ő írta, és ahogy a sírján is szerepel, Rachmaminoff? Érdekes, legtöbbször Rachmaninov-ot írnak...
Kuszevickijtől szoktam idegbajt kapni, akit sokszor Serge Koussevitzky-nek írunk, ami magyar szövegben szerintem rémes. Viszont ő a Wikipédián szerencsére Kuszevickij... :-)
Azért van Stravinsky a Wikipédián, mert nálunk az a hivatalos. Ahogy Anton Rubinstein, meg Rubinstejn. (Mert ott meg nagyon ragaszkodunk az átírási szabályhoz, bár megjegyzésben oda írják, hogy "szabatosan átírt formája Rubinstyejn volna, de a családnév idegen eredetű lévén az oroszban, az átírás során az е utáni т nem lágyul, marad.")
Szóval van egyszer az átírási szabály, aztán legegyszerűbb megtanulni az összes kivételt. :-)
(Mert ugye Sztravinszkij esetében mi az emigrációra való tekintettel az egyik nyugati névváltozatát tettük hivatalossá a magyarban az átírás helyett. A Rubinstein viszont tényleg idegen eredetű név az oroszban, melynek van latin betűs változata (sőt az az eredeti), amit használhatnánk, de ezt félig átírjuk, félig meg nem…)
:-))))
Stravinsky regényes életébe sok minden belefért... :-)
http://momus.hu/images/glry_images//hangszeresek/stravinsky1940.jpg
Kár, hogy nálunk nem tartózkodott, mert akkor a Sztravinszkij változat is szerepelne saját átiratai sorában.
Most vettem észre, hogy a magyar nyelvű Wikipédia szócikkének címében is a Stravinsky átirat szerepel, feltehetően azért, hogy a keresők rátaláljanak. Ugyanakkor pl. Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov neve most is a magyar szabály szerinti átírásban szerepel a Wikipédia vonatkozó szócikkeinek címében.
Szeretnék nyelvészeti indoklás nélkül letenni egy voksot a Gruberová írásmód mellett. Talán azért, mert ha évekig olvastam a csehszlovák televízióban (nem tudom, mi volt az intézmény pontos neve) adott filmek végefőcímein, hogy Lorenová, Bardotová stb., akkor a Gruberová is jár nekem.
És azért is, mert még ha a Gruberova alakot választjuk is, toldalékoláskor úgyis á-ra fog végződni a név, írásban is: Gruberovával láttad a Lammermoori Luciát.
Egy másik megjegyzésem: jó érzés, hogy egy Japánban lezajlott előadásról kaphattunk recenziót fül- és szemtanútól, magyarul, a Café Momusön. Köszönet érte!
Na, a Stravinszkij... őt jól helyre tette a kádárista magyar helyesírási szabályzat: Angolosan írjuk a nevét a gonosz emigránsnak. :-)
Ő maga is többféleképpen írta át latin betűre a nevét, hol németesen, hol angolosan, ahol éppen tartózkodott. A Wikipédia vele foglalkozó szócikkeit nézve látható, hogy sokféleképpen írják át a nevét világszerte: Strawinski, Stravinsky, Strawinsky, Stravinskij.
Nekünk is van saját szabályzatunk a cirill betűs nevek átírására, talán használhatnánk azt.
Lásd például Stravinsky esetét, akinek biztosan nem így szerepelt a neve az anyakönyvben...
"amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt"
Ez igaz, de több olyan korai (70-es évek első fele) osztrák színlapoot láttam, ahol Gruberová alakban szerepel a művésznő neve, a későbbieken viszont ékezet nélkül.
Ez arra utal, hogy ő maga mondhatott le az ékezetről.
Magyar rajongónak írt privát levélben is ékezet nélkül írja a nevét (van ilyen levelem tőle).
"csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül."
Véleményem szerint nem kellene elvitatni a művésztől a jogot, hogy megválaszthassa művésznevét. Hadd legyen Pavol Bršlík a nemzetközi porondon Breslik, Gruberová meg Gruberova. Függetlenül attól, mi áll az anyakönyvi kivonatában.
Egy tenorista sem születési nevén, mint Jacob Pincus Perelmuth lett világhírű.
Bizony így van,
Kedves Haandel, fején találtad a szöget, mint mindig. Ha X úr nejéről vagy X úr (családi nevét viselő) leányáról van szó, akkor a végződés -ová. Ha ez az X családi név foglalkozást (tisztséget, stb.) is jelent, továbbá nem családi névként, hanem foglalkozásként használjuk, akkor a birtokos végződése -ova nőnemű birtok esetén, amit világos példán be is mutatsz. Bizonyára házi szlováknyelvi szakértőnk, Laco is megerősíti mindezt.
Csupán a Grob... miatt szóltam először, kedves Beatrice, nem is emeltem ki az á -t, és természetesen tudtam, hogy nem a te sarad volt az elírás. Ám a nyomda ördöge... Akinek szólt, megértette, javította. Ha nem a címben lett volna, nem is hozom fel.
Érdekes azonban, hogy német apa és magyar anya szlovák gyermekének, Gruber Editnek hazai szövegbeni név-említése mennyire vitatható 2017-ben. Ne felejtsük el, hogy amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt, az ékezetek, ficnik, háztetők , hullámocskák, ide-oda dülöngélő ékezetek, Umlautok legfeljebb kézi javítgatással kerültek be a (főleg igényesebb) szövegekbe, sokszor azokba is hibásan.
Noha teljesen helytálló az érvelésed, hogy nemzetközi porondon az angolos "márkanév"-írás jogos, mégis megkoctáztatom azt az állítást, hogy csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül.
A mai, mindent karaktert könnyedén megjelenítő szövegszerkesztők révén megtisztelhetjük cikkünk alanyát azzal, ha pontos nevét használjuk:
Şerban, Elīna Garanča, Saint-Saëns, Tannhäuser, Jean-Léon Gérôme stb. Mert más egy mezei hozzászólás, mint egy komoly, művészeti tárgyú újságcikk; - amit jelen esetben nagy érdeklődéssel olvastam. :-)
(kórrekció :)
Kapitány lánya: kapitányova
Hát ez tényleg nagyon érdekes,
mind a hat hozzászólás értékes!
Valószíntelenüleg feleslegesen feleselek,
de a hátáron kóborol6 egy pár fenegyerek ;-)
(Most puskinázok:)
Kapitány felesége: Kapitányová
Kapitány lánya: Kapitányova
Nos, ová ide-ova oda,
korrekció az ovacióra!
Szlovák forrásokat idézel, melyek természetszerűleg a nevet az eredeti szlovák írásmód szerint írják. Ugyanakkor a művésznő "Gruberova" néven vált világhírűvé, nem a saját hazájában. Azokon a helyeken, ahol kezdeti nagyobb sikereit aratta, és a mai napig is nagyon népszerű (Bécs, München), a neve ékezet nélkül szerepel ma is a színlapon, pedig nyilván egy szavába kerülne módosíttatni. A Nightingale Classics lemezkiadót az ő felvételeinek kiadására alapították, minden egyes lemezen ékezet nélküli alakban szerepel a neve, pedig abba is lehetett volna beleszólása. Mint említettem, autogramjában sem szerepel az ékezet. Tehát a "márkanév" Gruberova, az eredeti írásmód Gruberová.
Nincs ezzel egyedül, Pavol Breslik tenor eredeti neve Bršlík, ő sem szülőhazájában vált híressé, és csak szlovák és cseh nyelvterületen használja nevének eredeti alakját.
Van, amikor a névmódosítást a kényszer szüli: Christoph Prick német karmester angol nyelvterületen Perick néven szerepel, mert a családneve angolul egy csúnya szóval egyezik meg.
A "Hall" korrekt, a "Festivall" sajnos nem. :-(
A művésznő maga autogram-osztogatáskor "Gruberova"-nak írja a nevét, ékezet nélkül. Azt nem tudom, mi áll az útlevelében.
Maradjon a Hall, kedves Beatrice. Viszont: Gruberová !
Ezt nem én követtem el, azt viszont igen, hogy a Festival [Hall]-t véletlenül két l-lel írtam. Mea culpa. Talán még lehet javítani.
Gruberová
Bőven elég lett volna az utolsó 7 sor megírása.
A többi egy felsorolás semmi egyéb,haszontalan. Miután más is hallott egyet és mást,bizony sok énekes megítélésnek tévútjára tévedt a szerző.Viszonrt egy-két hiányolhatalan varázsszó szerepel még elfogultsággal sem vádolható.
Valahol azt olvastam, hogy Beckmessert Katharina Wagner karmesternek éspedig Hermann Levinek azaz zsidóként jelenítette meg és eköré és a nürnbergi törvények köré építette a "koncepciót". A darab ősbemutatóját mellesleg, mint tudjuk, nem Levi, hanem Bülow vezényelte.
Vitriolos, de gördülékeny "borús gondolatok"-at olvashattunk. Csak épp a legelején téved a szerző egy "aprócskát": nem Beckmesser, hanem Sachs volt Wagnernek maszkírozva. Mondhatnám, mecsoda különbség! De valahogy innen az egész már kevésbé hiteles nekem.
Macht nichts! -:)
Hiába, a sajtóhiba a netet sem kerüli el... ezer bocsánat mindenkitől!!!
Kedves Szerkesztők, legyetek szívesek elűzni a sajtó ördögét, és javítani az Iluska, az Éj királynője és Alfio a XIII. században, avagy Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban című kritika szerzőjének nevét. Köszönettel: IVA
Kedves Zsoly, Sok köszönet legutóbbi, "szokásos" nyári beszámolódért! Egyre többször érzem én is, hogy nem nagy operaházak ún. sztárjait kell nézni-hallgatni, hanem olyan kedves előadásokat, amit Te most (is) láthattál.
Érdekes, meghallgattam egy felvételt az Ezred lányából és eltérő volt a véleményem a tenorról. Nekem éppenhogy úgy tűnt, hogy szenvedett a felső váltóhangok területén. Az ária nagy részében konkrétan be volt szorulva, ahogy hallottam. A c-ket persze fölé tudta énekelni, ott nyílt megint, de a passaggioval nincs jóban. Az első részben is feltűnt, hogy elfalzettolgat frázisokat. Aztán lehet, hogy élőben jó volt, ez ugye csak felvétel.
