Mindennek megvan az oka!Előbb kell gondolkozni aztán cselekedni.Minden érának megvannak a kedvencei.Minden művésznek a maga rajongói.Az ügyesebbeknek még a saját kritikusai is (pl: D.L. Moldován ,Ercse vonatkozásában)Sokat olvasva a Momust minden kiderül mi miért is van illetve miért működik úgy ahogy.Ugye tetszenek érteni?
Támpontot egy konkrét alakítás megítéléséhez maga az alakítás adhat, semmi más. Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt. Az tény, hogy az Operaházban 2010. óta fungáló különféle vezetők nem szeretik, sőt nem bírják elviselni, ha egy művészt a külföld hitelesített, és nem ők neveznek ki naggyá. Itt az az elv évek óta, hogy nekünk ne mondja meg senki tutira, ki a jó meg a nagy énekes, majd mi megmondjuk, és akkor az lesz a nagy. Oh, hogyne... Hogy külföldön nagy karriert csinált énekeseket irigységből halálra utálnak, mindig volt példa, de hogy Kossuth-díjasnak azt ajánlják, hogy a díját használja toilette papírnak (nem ilyen szalonképes és választékos szavakkal ám), korábban nem volt szokás. Boross Csilla curriculuma magáért beszél -- meg az a négy előadás is, amit kapott idén. Kimondom kereken, tőlem már megszokta mindenki: az Álarcosbált Lukács Gyöngyinek és Boross Csillának kellett volna énekelnie, és nem Sümeginek ill. Ráliknak. Nekik JÁRT volna a szereppel való személyes történetük, művészi nagyságuk miatt is. Hogy az ő hangjuknak való a szerep, már csak mellékes kérdés. Vagy nem.
Ezt a szép listát lényegében az Operaház honlapja sem hallgatja el. Inkább arra gyanakodtam, hogy Boross Csilla honlapját nem frissítik, talán „elköltözött”, mint mondani szokás, mert a februári Tosca és a májusi Judit után semmit sem jelez.
Szíved és szerzői szabadságod joga akár visszafogottságként, akár koncepcionális változásként értékelni egy alakításban, amit mások hiányosságnak és hibának tartanak. Kritikádnak valójában egy zárójelbe tett mondatát kifogásolom, annak mindkét gondolatával:
„(Talán az Opera magazin vehetné a fáradságot, és egy, a művésznőhöz méltó és felkészült munkatársát, esetleg magát a főszerkesztőjét, elküldhetné hozzá interjúra, hogy mindenki, aki róla tájékozatlanul véleményt mond, megtudhassa, merre járt az utóbbi években, hol és kikkel is énekelt.)”
Ha az Opera magazin nem veszi a fáradságot egy interjúhoz a művésznővel, miért ne vehetnéd Te, a Café Momus számára? A munkatárs felkészültségében sem kellene kételkedned.
Tájékozatlanul senkiről sem lehet véleményt mondani, ebben nyilván egyetértünk. De az az ismeret, hogy valaki merre járt az utóbbi években és kikkel énekelt, semmilyen támpontot sem ad a véleménymondáshoz! Az egyetlen mérvadó tájékozottságot a produkció meghallgatása, megnézése jelentheti! Maria Caniglia Toscáját úgy ismertem meg a rádióból, hogy akkor találkoztam a nevével először a Rádióújságban. Roppant sokat Milanovról és Tebaldiról sem tudtam akkoriban: felvételük meghallgatása hozta meg a tájékozottságomat. Úgy gondolom, hogy ha 2014-ben láttam Boross Csilla Toscáját az Operában (egy II. emeleti páholyból), most pedig egy hét távolságában az Erkel Színházban kétszer is (történetesen a földszint első sorából), nem mondhattam tájékozatlanul véleményt (az Erkel Színház-topicban szóló másik 3 fórumtárs sem), és ezt a tájékozottságot nem fokozta és nem befolyásolta volna semmilyen interjú.
Akkor álljon itt egy lista, hol, miben és kikkel dolgozott Boross Csilla 2010-től mostanáig.
Prága: Idomeneo(Elettra), Don Giovanni(D.Anna), Cosí fan Tutte, Butterfly, Tosca, Nabucco, Aida
Brno: Tannhauser, Traviata,Butterfly, Onegin,Macbeth, Tosca, Nabucco,,Aida, Gioconda
Tokió, Nagasaki, Yokohama, Osaka: Tannhauser
Gut Immling: Bohéme (Mimí)
Trieszt : Traviata
Palm Beach: Nabucco, Macbeth
Montpellier: Manon Lescaut
Roma Caracalla: Tosca, Nabucco
Lyon: A köpeny, Angelica nővér
Washington: Nabucco
Pittsburg: Nabucco
Philadelphia: Nabucco
Savonlinna: Aida, Macbeth
Ravenna: Sancta Susanna (Hindemith) -Muti
Regensburg: Nabucco
Roma Teatro dell’Opera: Nabucco-Muti, I due Foscari-Muti , Aida
Melbourne: Az álarcosbál
Sanghai: Attila
Genf: Nabucco, A végzet hatalma
Palermo: Norma
Peralada: Andrea Chenier (Liceu)
Marseille : Macbeth
Verona: Norma
Macao : Tosca, (Teatro Regio Torino tournée), Andrea Chenier
Oman: Macbeth
Kanton (Scala vendégjáték): Aida
Bécs: Requiem
Idei tervek: Limoges : Kékszakállú, Róma: Tosca, Marseille: Nabucco
Akikkel dolgozott (többek közt)
Riccardo Muti, Daniel Oren, Marco Armiliato, Donato Renzetti, Will Humburg, Pinchas Steinberg, Philippe Auguine, Arnaud Bernard, Andrea Molino, John Fiore, Keri- Lynn Wilson, Roberto Aronica, Walter Fraccaro, Johan Botha, Fabio Sartori, José Cura, Rubens Pelizzari, Juan José Rodrigez, Michael Chioldi, Sebastian Catana, Aquiles Machado, Marcelo Alvarez, Marcello Giordani, Carlo Ventre, Roberto Frontali, Carlos Alvarez, Carlo Guelfi, Giacomo Prestia, Giovanna Casolla, Giovanni Meoni, Carlo Guelfi, Franco Vassallo, Gabriele Viviani, Ambrogio Maestri, Roberto Tagliavini, Vitalij Kowaljov, Dmitri Beloseisky, Anita Rachvelisvili, Hugo de Ana, Jean Paul Scarpitta , Henning Brockhaus, Franco Zeffirelli, Charles Workman, Yoshi Oida, Werner Herzog, David Pountney, David Stern, Bernard Uzan,La Fura Dels Baus..etc.
1. A Szomszédokból nem emlékszem Kőrösi Andrásra (nem minden adást néztem), de 2003 januárjában volt egy musical-bemutató az Új Színházban, amelyben az akkor Pécsett játszó Kőrösi András is fellépett, határozottan operai hangi adottsággal.
2. Ki tudna linkelni egy ennél hitelesebb naptárat Boross Csilla fellépéseiről?
http://www.csillaboross.com/hu/opera/161-shedule-2017-2018.html
Köszönöm, nem privátban szeretnék választ kapni, mert úgy gondolom, ez nem csak engem érdekel.
Tosca: talán "Ó, az a vérbeli ágyú..."
Ppp! Anatolij Fokanov ékes olasz kiejtése nem újdonság, de idővel sokat romlott is! A Rigolettóban ugyanolyan cifra kiejtéssel énekel, mint aToscában! Ami érdekes, hogy hagyják. Talán ez is a világszínvonalhoz tartozik?
Jobb, mint ha ugatok...
H.L. doktor most is ugrat. :-)
Privat uzenet ment.
Mily szívesen elolvasnám! (Ha tudnék angolul. ) Esetleg google fordítóval a lényeget.... Interneten is megtalálható?
Egeszen pontosan, sot, egypontosan, nekem pont az az egy pont nem tetszett, hogy a (randomszeruen) bemutatott elo eloadas-felvetelek emlitesekor pont a pont legjobbat (szerintem persze, ez mindig szubjektiv pont) hagytak ki.
Lehetne pontosabban 
körülírni?
Aki érdeklődéssel kíséri a pesti Chénier-előadásról szóló beszámoló körül kialakult polémiát, talán talál érdekeset a Gramophone januári számában megjelent, az operával, de főleg (szelektív) diszkográfiájával foglalkozó írásában is.
Pontosan, mint ahogy a Netrebko-előadás sem a szokványos operarajongókat szólította meg kizárólag...
És a másodikon a „törzsközönség” volt?
Szerintem a tavalyi Lucia két premierje kivételes volt abból a szempontból, hogy nemcsak premier és másodpremier (vagy repertoár-előadás) közönségét szólította meg, hanem a két primadonna külön rajongótáborát is.
Ez kétségkívül így van, de szerintem az Opera-Világ cikkírója nem erre gondolt. Mondok egy saját tapasztalatot és érteni fogod.
Tavaly megnéztem a Lammermoori Lucia mndkét szereposztásának bemutatóját, s a véletlen úgy hozta, hogy mindkét alkalommal az épület előtt várakoztam valakire. És elképesztő különbség volt a két közönség között...
(Nyomatékosítom, hogy a topic tárgyának ellentmondóan az Opera-Világ kritikájához szóltam hozzá.)
Nekem Netrebko volt a csalódás,mert tőle vártam valamit.Már nyáron az Aidában is zavaró volt az éneklése a sötétített hangja(ott még lebegett is helyenként egy-egy magas tartott hang).Tudnék ajánlani neki egy más szerepkört,volna bőven ,amiben maradéktalan élményt nyújthatna.Nem verismus, kevés Verdi,mert a legtöbb nőalakja ezt a sötétített hangot nem viseli.És persze nem Wagner.Ehhez képest a másik két főszereplő nem okozott akkora csalódást.Bár mindenki szapulja a baritont úgy mellékesen az áriával neki volt a legnagyobb zajos sikere.Na ennyit a Chenierről..
Nem szeretnék véleményt írni egy kritikáról: szerzője úgy látta-hallotta az előadást, ahogy látta-hallotta, úgy írta le, ahogy leírta. Hogy számomra mennyire hiteles, csak egy, a művészeti tényezőket nem érintő mondat elemzésével érzékeltetem:
„Az Erkel Színház előterébe lépve rögtön szembe is tűnt: nem az operakedvelők törzsközönsége vett jegyet az előadásra, amiben annak magas helyárai is szerepet játszhattak.”
Totálisan telt ház volt, ami máskor sajnos nincs. Egy telt ház közönsége eleve nem lehet azonos a hiányos házak közönségével (amelyek szintén nem csak a törzsközönségből állnak). Én sok arcot láttam a törzsközönségből, és úgy olvasom, innen, a fórumról is ott volt, aki ott akart lenni. Tisztelem a kritikust, ha ő mindenkit látott, aki hiányzott.
Hogy lettek volna ennek az előadásnak magas helyárai?! Az csak természetes, hogy felemelt helyárak voltak, saját tapasztalatom szerint ez bő fél évszázados gyakorlat, ha neves „nyugati”, „valutáért fellépő” művész énekel, hátha még világsztár is, és ha nem is egyedüli vendég. (A gyakorlat persze sokkal régebbi.) A helyárak így is olcsóbbak voltak, mint az Operaház alaphelyárai, illetve a Müpáéi, Zeneakadémiáéi. Jómagam 4000 forintos helyen ültem, ahonnan mindent láttam és remekül hallottam. Próbáljon meg valaki ennél olcsóbban beülni egy prózai kőszínházba (tűrhető helyre persze); a zenés színházakat már nem is ajánlom.
Köszönöm a választ!
-zéta- nem kíván belemenni a részletekbe, ezért - ha nem bánod, rövid leszek én is.
Az "Egyetértek!", "Igazad van!", "Bravo!" vagy "Te félrebeszélsz." ...és hasonló beírások, továbbá a 40 oldalas bemásolgatások nem tekinthetők önálló szellemi alkotásnak. Egy kiemelt helyen feltüntetett, kimerítően részletes és szakértői cikk (jelen esetben kritika) azonban szellemi alkotás még akkor is, ha részleteiben vagy egészében nem értünk egyet a tartalmával. Természetesen bárki jogosan cáfolhatja vagy hiányolhatja a megállapításait, sőt - a reakciót szinte mindig legalább ugyanakkora érdeklődéssel olvassuk, mint amire íródott. Mindez életet visz a magazinba, és ennek az éltetésnek magad is érdemdús részese vagy.
Mit véd a szerzői jog?
Kedves -zéta-
Az idők múlnak a nézetek változnak,mert világ az már csak ilyen.Szerintem én nem sokat változtam nézeteim tekintetében.Elismerem ami jó és elismerem ,ami rossz.Amiben nem változom és soha nem is fogok,hogy a művészetet a politikával összefüggésbe hozzam ítéleteimnél vagy dícséreteimnél.
Valószínű,ha régen erről volt szó nálam feledésbe merült vagy nem volt teljes mértékben elfogadható.Peres ügyeket illetően spec nem a Momusra céloztam,de hidd el másutt ilyesmi előfordul.Köszönöm a válaszod.Igaz nem Tőled vártam,hanem aki ezt a kérdést feszegette. Üdvözlet Telramund
Kedves Telramund,
ezt a kérdést már korábban jó alaposan kiveséztük - aktív részvételeddel (akkor kicsit másképp láttad), így most ebbe nem mennék bele.
A peres ügyeink eddig nagyon jól alakultak...:-)
Erre csak az a kérdésem ki számít kritikusnak?Milyen szerződés kell,hogy valaki kritikusként tevékenykedjen egy lapnál(weblapnál).Nem is beszélve a végzettségről?Aztán ,ha probléma adódik és esetleg pereskedés kezdődik ki vállalja a felelősséget a megjelenésért?Vagy akkor azt mondjuk laikus nem tudjuk vállalni az írásban elhangzottakat.?A Momusosm mi számít cikknek mi kommentnek?A kommenetet lehet törölni a cikket nem.Tehát a Momus úgynevezett vezércikkei micsodák?Jó ezeket tudni mihez tartás végett a mai világban,ahol állítólag nincs vélemény és sajtószabadság.
A hozzászólások listájának tátongó számszerű enormis hiatusát konstatálva spontán generálódik a kérdés: netalán a szerkesztői törlések (szaknyelven: delete) esete forog fenn?
Ne keverd a kommentet magával a cikkel, nem ugyanaz a kettő. Ebben az esetben egy komolyzenei magazinban megjelent kritikáról van szó, amire a szerzői jogi törvények vonatkoznak.
1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
II. Fejezet SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK
12. § - (3) A szerző jogosult művét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni.
Látom tájékozott!Ez a lényegen mit sem változtat.De magyarázkodni nincs szükség.Minek?
De akkor én is megköszönöm ,mert nem tudtam ,hogy ilyen könnyen is lehet boldogulni.Mert bizony jó dolog orosz weboldalakon keresgélni és ahhoz nagyszerű ha cirill betűkkel írja be a keresendő szót!:)
Kedves telramund,
- senki sem kért orosz klaviaturát sem ezen, sem más fórumon, sem privátban;
- továbbá ld. Mi újság... 60328, virius "sajnos cirill betűim nincsenek", és tekintve, hogy mindig nagy figyelemmel kísérem virius beírásait, NEKI küldtem a klaviatúra-linket;
- hogy más is megköszönte a praktikus lehetőséget, abból nem helyes téves következtetéseket levonni.
Ez a vita régóta nem egyenlő felek között folyik. Ez a MOMUS, ami egy fórum, itt felhasználói nevek vannak. Attól még érvényes az, amit az illető a fórum nevén beír, mint a saját véleménye. Sőt vissza lehet nézni a korábbi véleményeit, beírásait, sőt vezércikkeit is. Fölösleges arra hivatkozni, hogy nem az igazi nevén ír, hiszen a vélemény vagy cikk ide, erre a fórumra készült. (Azon persze lehet morfondírozni leírta-e volna- mindazt ide és úgy, ahogy írta, ha a saját nevén ír.) Ha valaki kiviszi a válasz rekciót egy másik közegre, a MOMUS-on kívülre, akkor ott már más játékszabályok érvényesek. Lehet ezen csámcsogni, még jó sokáig.....De mivel két különböző közegről beszélünk, és nem egyenlő felekről, párbeszéd soha nem lesz ebből.
Egy mondat csak.Akceptálnám.ha a főig akceptálná a felvetést,hogy a legnépszerűbb darabokat 2 blokkban adnák,egy ősziben,és egy tavasziban. :)
Kinek jó ez?? A Momus felügyeleti szerve a Háznak? Nem.Az "ítésznek"számonkérési jogköre van? Nem.Miért érzi úgy egy nagy konglomerátum főigje,hogy neki reagálni kell egy portálon olvasott recenzióra??Van olyan személy/intézmény/vállalat,amely csak jó kap mindenhonnan?Nem tartom valószínűnek.
Azon én nem tudok segíteni, ha te általában arra gondolsz, hogy nem vagyok őszinte.
Mindenki magából indul ki.
Nem is tudtam, hogy ilyen idealista vagy, Momo! Remélem, ezúttal valami őszinteségszösszenet is belédszorult!
Hát ugye, meg kéne tán próbálni...
Ókovács elmondta a problémáját. Erre a Momus is elmondta a problémáját. Eddig oké. (Ezt csinálja mindenki az országban.) Csak nincs találkozási pont. Ide-oda vagdalkozásból még nem lett semmi, csak háborúság meg rosszkedv.
Szerintem akceptálni kell egymás sérelmeit, és megbeszélni, hogyan léphetünk tovább, hogy mindenkinek jobb legyen.
Lehet nem lesz szimpatikus ez a beírás,de ami kiváltotta nekem sem az!
Hogy miért éreztem ezt,mert egyértelmű,hogy ki írta.Azzal a különbséggel ,hogy Ókovács főigazgató adta a nevét a leveléhez,helyette a válaszban cirillbetűs név szerepel.Ha olyan tökös gyerek ez a Tatjána néne a saját nevében ír.Na de ehhez tökös gyereknek kell lenni.Aztán főleg nem egy más topicon kérni a cirill betűk használatát a számítógépen. Hasonló topic név alatt,mint amire a főigazgató levelében utalt.Majd gondolom, jön valaki a védőügyvéd szerepemmel.Szó sincs róla.Mert a tények tények a főigazgató nem hibátlan,,de azért mert van egy más vélemény is még nem kell lemenni.......nem írom le!!Majd engem töröl a face. nem kell félni,meg ez a fórum is!Ezekkel a módszerekkel nem lehet a magyar operajátszást megoldani,csak feszültséget generálni!
Milyen párbeszéd? Tudna vele bárki is párbeszédet folytatni? Ezt te sem gondolod komolyan!
Egy "nem" szót illesztenék a mondatba.
Ez jo, BRAVO !!!
Ami az Ókovács Szilveszternek írt választ illeti: Elbeszéltek egymás mellett. Ebből így nem lesz társalgás. Mindenki mondja a magáét.
Pulitzer József (Joseph Pulitzer): "A hír szent, a vélemény szabad."
(...ha olykor "passé" is...)
Ókovács Szilveszter hozzászólása a Momus írásaihoz _ az Origón
2017. január 4.
Anna után, 1-ben Ókovács szerint az opera - 2/55. levélária Kedves Tatjána Néném!
„[…] És a hang egészen hangszerszerűen szólt! Ha már megpöki tenyerét és szakmaiasra veszi a figurát a -ppp- rejtjelű ítész (mit is jelent ez? talán köpködőt?), hadd írjam le, hogy az egyvonalas oktávban használt, finoman mellékevert mellrezonancia egészen egyedi, törésmentes átmenetet adott, és sosem engedte eltűnni vagy erőlködni a szopránt. A magasságok szárnyalók voltak (hogy ne lenne csengés? hahahaha!), és amiről egy árva említés sem esett: a csodálatos deklamálás! A pergetett, olaszos „r"-ek is dieskaui precizitással voltak részei az előadásnak, és valójában a szöveg plasztikusságában, a kifejezés ebből is fakadó árnyalataiban sem tudott senki Anna nyomába érni. Persze, Eyvazov se, de két tényt szögezzünk már le: Yusif a saját erejéből jutott Salzburgig, a Manonig, ahol Netrebkóval összekerültek, s hogy egy ilyen biztos technikájú tenorra bármikor szükségünk volna. Csöppnyi bizonytalanság csak azért van bennem, mert nem tudom, elég lenne-e egy? (Nem, nem volna elég.)
De végre mindegy is. Jöhet a szokásos nyavalygás, régen holt bezzeg-énekesek és bezzeg-élmények teljesen hasztalan és (ráadásul) komolyan vehetetlen felemlegetése. Ugye, nem akarja senki azt mondani, hogy egy negyven éve befogadott (pl.) Renata Scotto-élmény hatására leszögezhető, hogy Anna Netrebko az illető művész saruszíját sem lenne méltó megoldani? Meg hogy a comprimario-szerepekre a nyugdíjból hívjunk vissza egykori kollégákat? Vagy tényleg úgy gondolja bárki, visszajön az az idő, amikor egy Gregor József Börtönőrt énekelt? Persze, vasfüggöny mögött, SONY-CBS lemezen, ami Pesten készült, és Marton Évával, José Carrerassal – művészi nagyságról és személyes jófejségről tanúságot téve. Főszerepesekkel ezt nem illik megcsinálni – ezért is comprimario a szereptípus neve, sajnálom, ha ezt sem érti. Azt írja végül: ha nem arra a szerepre jön Anna, amire (ő) gondolná, és nem Eyvazov nélkül, akkor inkább ne is jöjjön... no comment...
Néném, és az i-re mégis az teszi fel a pontot, ahogy emberünk ott, a gyáva pennaforgatók ítélőszékén egy szót sem pazarol az est magyar csillagára, Vörös Szilviára, aki nemcsak, hogy a jövő nagy magyar mezzoszopránja lesz, de már most is felnő a feladathoz! Nem mond róla semmit, s ez mindennél többet mond. Néném, szépen kérem, ne küldjön többet cikket ettől az úrtól, aki saját névtelenségét immár nímandságra váltotta.
„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!" – és immár mind tudjuk, Ön is, én is, hogy aki igazán jól énekel, azt nem gátolja, hanem segíteni is képes az Erkel Színház hatalmas tere.
Szilveszter
A pseudo egyik jelentése valóban hamis, de nem a tonalitástól való eltérésként értelmeztem ebben az esetben. Inkább fordítanám ál- ; nem valódi, vminek látszó értelemben. Hogy a fellépő énekesekre melyiket akarja alkalmazni, azt már mindenkinek egyéni választására bízom.
Hát, igen... ha valaki hamisan énekel, mindig gond. De itt nem ez volt a baj, inkább az, hogy amit többen bemutattak a pódiumon, az nem volt éneklés. Tiszta-é vagy hamis, de nem éneklés.
Érdekes, először Parampampoli fordítását olvastam, amelyben egybeírja a pszeudoénekeseket. Ez nekem olyan értelmezést sugallt, hogy az előzőleg dilettáns típusúnak is minősített énekesek ál-, nem valódi énekesek (ami nem zárja ki, hogy ilyen-olyan hiányosságokkal, de tisztán, hangjegyhűen szólaltatják meg a kottát). Csak a Te kérdésed nyomán merült fel bennem a hamisan éneklés értelmezési alternatívája.
Az is érdekes, mennyire hallgatófüggő, hogy egy operát tenor-operának ítélnek meg. Az André Chénier bennem kezdettől szoprán-operaként él, mert szoprán-centrikus hallgató vagyok, mert a Maddalenáé igazi primadonnaszerep, mert a La mamma morta felépítésében és hatásában veri az egész darabot, és mert – a címszereplő tragikus sorsát sem vonva kétségbe – Maddalena tragédiasorozata és áldozata a megrázóbb.
Rendkívül élveztem a cikkedet és ezt a hozzászólást is. A linked nyomán átfutottam a Teatro alla Scala -beli változatról írtakat, ahol olvasni lehet egy igen fontos dolgot:
"Pedig az Andrea Chénier főképp tenor-opera, ennél tenorabb nem is lehetne, hiszen Giordano a címszereplőnek négy, rendkívül hatásos áriát és - a szopránnal - két nagyon fülbemászó duettet tartogat a második és a negyedik felvonás végére."
De hogy a magyarok hamisan énekeltek volna (pseudo cantanti ungheresi), az tényleg elképzelhető? Mert akkor igen szomorú a helyzet.
Aki azt egész írásra kíváncsi, és szeret szótárazni, itt megtalálhatja:
http://www.operaclick.com/forum/viewtopic.php?f=1&t=22887
Szintén a kritikához: egy olasz fórumon olvasható elég részletes beszámoló a 29-i Chenier-ről, gondoltam, egy részt idézek belőle.
"L’Andrea Chénier di Budapest era in forma concertata, con un cast che andava dalla Netrebko (neanche a dirlo bella ottima voce ottima attrice e presenza, insomma una vera artista) ai piú scarsi comprimari che si possono proporre su un palcoscenico (pseudo cantanti ungheresi tipo dilettanti allo sbaraglio). Nel mezzo, tra la Netrebko e i dilettanti allo sbaraglio, tutti gli altri. Il piú vicino alla Netrebko, per bravura, senza dubbio il direttore italiano Jader Bignamini. Lui è Anna erano uno scalino sopra tutti gli altri. Subito sotto il baritono e il tenore, entrambi azeri, e con loro il mezzosoprano che interpretava la mulatta Bersi, Silvia Vörös. Non male la Madelon interpretata da Eva Balatoni. Pessimi (scusate ma erano proprio inascoltabili - per le scarse qualitá vocali e la pronuncia inaccettabile) il Roucher di Antal Cseh, l’abate di Lazslo Beöthy Kiss e la spia di Tamás Kóbor."
Fordítás: A budapesti Andrea Chenier koncertszerű volt, szereposztása Netrebkótól ( aki, mondani se kell: szép, szép hang, kitűnő színésznő és jelenlét, tehát igazi művész) a legsilányabb comprimariókig, amilyeneket egy színpadon csak kínálni lehet (csőd szélén álló dilettáns típusú magyar pszeudoénekesek). Netrebko és a csőd szélén álló dilettánsok között az összes többi. Netrebkóhoz legközelebb színvonalban, az olasz karmester, Jader Bignamini. Ő és Anna egy lépcsőfokkal mindenki felett. Rögtön eggyel alatta a bariton és a tenor, mindketten azeriek, és velük a mezzoszoprán, aki a mulatt lányt, Bersit énekelte, Vörös Szilvia. Nem rossz a Balatoni Éva által előadott Madelon. Pocsék (bocsánat, de tényleg hallgathatatlanok voltak a silány hangminőség és az elfogadhatatlan kiejtés miatt) Cseh Antal Roucher, Beöthy Kiss László az abbé és Kóbor Tamás a besúgó szerepében.
Szintén a mai kritikához: Dal Monte férje is jó énekes volt, ha nem is érte el az asszony világhírnevét.
A mai Chénier-kritikához: Netrebko (épp aktuális) párválasztásának vegyük pozitív oldalát is! Ha hegedűshöz ment volna hozzá, lehet, hogy szinte mindig csak a Thaisban lépne fel.
